37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 12. 16:48 | Link
Dwayne

Egész nap úgy viselkesett, mint az űzött vad, és próbált kitérni mindenki elől, mint ahogy kerülni azt is, hogy üres folyosókon vagy termekben kettesben maradjon bárkivel. És ha mégis így esett, akkor is igyekezett ezen változtatni. Nem semmi tempó az, amit ma diktált, viszont tény, hogy nem is lesz ez így jó. A tegnapelőtti incidens miatt két napja olyan, mint aki egy másik világban van, voltak, akik összesúgtak a háta mögött, hogy szerelmes. Na persze, ha ennyi lenne az egész. De inkább megtartja őket ebben a hitben, és nem firtatja a dolgot. Viszont nem viselkedhet így sokáig, ezért az egész napos menekülés közben próbálta felkutatni Dwayne-t, aki jellemzően pont ekkor nincs sehol. Már a reményt is feladta, hogy megtalálja, amikor egyszer csak ott terem a szeme előtt életnagyságban a háta.
- Aucs.
Annyira elfoglalta, hogy folyton körbenézzen maga körül, nincs-e ott valaki, akinek nem kéne, hogy szépen orral köszöntötte Dwayne hátát. Ellépve kicsit nyomogatja az orrát, miközben megkerüli a férfit.
- Éppen téged kerestelek.
Azt, ahogy lehet, egy kicsit rúzsfoltos lett hátul a ruhája, inkább nem említi, hiszen előbb kérni akar tőle, majd ha igent mond, akkor megmondja neki, ha meg nem, akkor had higgyék csak nyugodtan, hogy leütött egy lányt, és a vállán cipelte az erdei rejtekhelyére.
- Segítened kéne, de anélkül, hogy Mina vagy bárki rájönne. Gyere beljebb.
A fedett részhez, annak is egy kis sarkához vezeti. Itt mindig olyan jól meg tudnak bújni a diákok, észrevehetetlenül, és most neki is az kell, ha azt akarja, hogy a kis titka titok maradjon.
- Tegnapelőtt későn mentem haza, mert dolgoztam, és egy nem túl józan fiatalokból álló társaság épp az csárdából jött kifelé.
Félrepillant, nem könnyű beszélni róla, inkább hirtelen ötlettől vezérelve leveszi a bolerot, felfedve a vállait, a balon pedig az éktelenkedő lilás foltokat, amik nem feltétlenül simogatástól kerültek oda. Majd a haját eltűrve a nyakát is megmutatja, ami szintén sebekben gazdag.
- Szerencsém volt, el tudtam szaladni, de kicsit tartok tőle, hogy ez legközelebb is megtörténhet. Nem ez lenne az első eset, de nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen.
A férfi nagy vonalakban ismeri a Tamással való házasságának végét, így értheti, hogy mire gondol.
- Segítened kellene, hogy meg tudjam védeni magam. Máshoz nem fordulhatok.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2014. október 12. 17:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. október 29. 14:07 | Link
Losonczy Alina rémtörténete

Minden nagyon gyorsan történt. Lehet, hogy csak egy másodpercre csuktad be a szemed, az is megeshet, hogy mindössze egy pillanatra tekintettél hátra az iskola folyosóján, azonban mire kettőt gondolnál, egy minden oldalról zárt szobában találod magad. Ahogy ide-oda mászkálsz ebben a cseppet sem átlagos szobában, érzed, hogy a talaj olykor-olykor meging alattad, s mintha még halk csobbanásokat is hallanál a falon túlról. Azonban ezzel még nincs vége a furcsaságoknak. Lassan körbesétálsz a helyiségben, ahol mindössze három berendezési tárgy található, se több, se kevesebb. Azonban egyikhez sem tanácsos közelebb menni. Az egyik sarokban egy ütött-kopott bádogszekrény áll, amely hatalmas termetével és ingatag talpazatával olyan érzést kelt, mintha épp most készülne rád dőlni, amire még az ingatag talaj is rátesz egy lapáttal. No, de lássuk is a többi bútorzatot. A szekrény mellett egy zöld huzatos ágy helyezkedik el, melynek igencsak erős halszaga van, a takaróból pedig mintha csótányok másznának kifelé, apró csápjaikkal rosszallóan integetve feléd. Várjunk csak! Halszag, ingatag padlózat, csobbanások... Bizony! Egy hajókabinban vagy, ráadásul se az ajtó, se az ablak nem mozdítható a zárakat beragasztó ragacsos, barna folyadéktól. Jogos a kérdés, akkor hogyan fogsz innen kijutni? Ácsi, egy bútor még hátra van, még mielőtt ezen aggódnál. Nézd csak meg az íróasztalt! Ahogy kinyitod a rajta található egyetlen fiókot, egy régi pergamenpapírt vehetsz benne észre, melyen az egyetlen mondat így hangzik: "Egy órát kapsz, hogy megtaláld a megoldást, hogy hogyan juss ki, még mielőtt a víz elöntené az egész szobát!" Várjunk csak! Víz? Miféle víz?! Hirtelen egy hatalmas kattanást hallhatsz, majd egy szempillantás alatt bokáig érő, sötétlő víztömegben találhatod magad. Hogy ebből a helyzetből hogyan keveredsz ki, az már csak rajtad áll! Az azonban egyszer biztos, hogy a vízben megjelenő kákalagok nem barátkozni szeretnének veled, szóval siess, mielőtt az egyik szoros kapcsolatba keveredne veled!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 14. 20:11 | Link
  Dereknek

-Ez érdekes volt.
*Mondja miután sok érdekes  tudnivaló után az óráról eljöttek.
-A tanár nagyon jó fej, azt hiszem szeretni fogom a rúnatant.
Mondja mosolyogva, amikor feltűnik előttük az iskola egyik legszebb helye. Ráadásul nagyon is ismerős neki a csirregés ami a szökőkút felől érkezik. Gyorsan odakapja a fejét és meg is pillantja a szökőkút szélénél kis mókus barátját, így rögtön arra veszi az irányt.
-Szia Csipet! Hát te, hogy kerültél ide?
A mókus gyorsan végig szalad a vállán, majd odaszalad Derekhez is és felkapaszkodik egy pillanat alatt a nadrágján, hogy aztán az ő vállára telepedjen végül rá, majd egy jól irányzott ugrással ismét célba vegye a kert virágait. Kicsit megcsóválja mosolyogva a fejét. Fogalma sincs, hogy kis barátja, hogy találhat oda minig, ahol éppen ő van, de tény, hogy mindig megtalálja.
-Van kedved itt maradni egy kicsit?
*Kérdezi a fiútól, mert tetszik neki a kert és úgy látja Csipetnek is. Így kérdő tekintettel várja a választ.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 14. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. február 13. 22:14 | Link
Szerelmesek estéje - Valentin nap
Február 14.

Ahogy belépsz a Fénylő Lelkek Udvarába, szinte egészen biztos, hogy eláll a lélegzeted! Minden fehér, és izzókkal tarkított, ezzel valóban fénylővé téve az egész helyet. A központi részen kerek, sok férőhelyes asztalok vannak, ahol barátok, ismerősök osztozhatnak egy békés estében a Valentin napon kívül is. Ám a nagyobb rész a két személyes asztaloké, melyek a széleken helyezkednek el, hogy meghitt legyen a hangulat a párok számára, s csak egymásra koncentrálhassanak.



A gyönyörűen feldíszített fák között a kis asztalkákon mécsesek, gyertyatartók pislákolnak, porcelán étkészlet díszeleg, ezüst evőeszközökkel és kristály poharakkal. Minden tányérban szerelmes hattyúpárt mintázó szalvéta foglal helyet, és amint leülsz, máris megjelenik egy pincér, aki minden kívánságotokat lesi, hogy tökéletes lehessen ez az este a számotokra.



Mindent megkaptok, amit csak szeretnétek, ínycsiklandó vacsorát, szív alakú süteményeket, szerelem ízű puncsos fagyit csokireszelékkel, és mindenféle különleges italt, melyet pontosan erre a napra készítettek nektek elő! Minden lehetőség adott a tökéletes romantikához, s ha már nem szeretnétek tovább ücsörögni, akkor andaloghattok egyet a rétre vezető úton, amely egy hosszú, és kanyargós, fényes rózsaalagúton át vezet a rétre. A rózsákat megbűvölték, hogy télen is virágozzanak, így csodálatos illatár közepette juthattok el a végállomásra, amely egy romantikus pavilonnál van.



Bár a Fénylő Lelkek Udvarán is szól a lágy muzsika, itt egy egész kis zenekar vár benneteket, hogyha szeretnéd felkérni a párodat táncolni, legyen rá lehetőséged. Viszont ha kettesben akarsz vele maradni, elég csak intened, s a zenészek azon nyomban eltűnnek, mintha ott sem lettek volna!
Nincs is ennél jobb hely egy igazi első csókra, vagy egy forró sokadikra, s amikor véget ér ez az este, szinte teljesen biztos, hogy senki nem marad pár nélkül, aki ide érkezik!



Pincéreink minden párt meglepetéskoktéllal fogadnak, amennyiben igényt tartanak rá. Aki szeretne ebből inni egyet, csak mondania kell //a hszetekben pirossal emeljétek ki, hogy kértek egy italt//, egy perc múlva már ihatjátok is a különféle hatású színes italotokat.


//Kérdéssel, kéréssel keressétek a Szervezői Mesélőt!
A Random Randisok a hozzászólásuk elején linkeljék be a maszkjukat, hogy könnyű legyen megtalálni a párotokat.
Szálazásnál figyeljetek, hogy egy szálba menjen minden (ez a poszt az első, ehhez írjátok a tiéteket).
Álmodói időpont: február 14-től március 7-ig//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. február 14. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pintér Alina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2015. április 11. 13:22 | Link
Nemere


A nyakunkon van a tavasz, ez tagadhatatlan. Egyre szebb odakint az idő, aminek én kimondottan örülök. Mindig is ódzkodtam az esőtől, meg a hideg időtől, mindig eszembe juttatja az árvaházat, amikor éjszakánként csak ültem az ablak előtt, és néztem ahogyan odakint szakad az eső. Akkor szépnek tűnt, de ez mostanra már csak egy rossz emlék.
A folyosókon sétálgatva próbáltam a fejembe vésni a kastélyt, de ez egy kész labirintus. Már egy jó ideje csak sétálgattam, de nem jutottam sehova, így pár perc múlva megálltam egy pad előtt, majd leültem. Néztem, ahogyan a többiek elhaladnak előttem, próbáltam elcsípni a beszélgetésükből pár mondatot. Nem mintha kihallgatni akartam volna őket, inkább csak megpróbáltam elütni az időt. Nem ismerek senkit, nincs kihez fordulnom, bár a magányhoz már hozzászoktam, így nem zavart. Az ember egy társas lény, és ha egy nagy közösségbe kerül, én pedig egy elég nagyba kerültem most, akaratlanul is kényszert érez arra, hogy beszéljen. Mindig voltak gondjaim az ismerkedéssel, de meg kell emberelnem magamat. Ideje lesz kinőni a nyuszika szerepet.
Pár perc üldögélés elég is volt, mikor felálltam jobbra haladtam tovább, majd egy nagy kapu előtt találtam magamat. Gondolkodás nélkül benyitottam, amikor is egy gyönyörű kert tárult a szemem elé. Minden tele volt virágokkal, és fákkal, középen pedig egy nagy szökőkút díszelgett. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, úgy éreztem magamat mint egy csodavilágba. Zsebre tettem a kezemet, majd lassan a szökőkút felé vettem az irányt, és leültem a szélére. Figyeltem ahogyan a víz csobog, kezemmel egyszer kétszer bele is nyúltam, de túl hűvös volt. Nem is néztem körbe, hogy van-e itt rajtam kívül más is. Nem hallottam hangokat, így nem törődtem semmivel, csak megpróbáltam kiélvezni a látványt, ami ebben a napsütéses időben talán még szebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 21. 21:16 | Link
Szentesi Alíz Zsófia
Ruha

Milyen jó volt futni. A vizsga időszak közeledtével egyre feszültebb vagyok, ezért szükségem van arra, hogy néha ezt levezessem. Amellett, hogy rengeteget tanulok amikor tehetem mozgók is.
Nem mondanám magam nagy sportolónak, de néha kifejezetten jól esik egy kis futás, úszás vagy repülés.
Az ilyen dolgokhoz egy ilyen kellemes késődélután pont jó.
Ma a futás mellett döntök, a fénylő lelkek udvarától indulok és körülbelül fél óra múlva oda is érek vissza.
A futástól kipirulva és kissé zihálva,de vidáman és kicsit nyugodtabban sétálok át a fénylő lelkek udvarán vissza szobámba, hogy letusoljak és lefeküdjek aludni. Vagyis csak sétálnék, ám útközben az egyik árnyékban lévő padon ismerős alakot veszek észre.
Kis habozás után úgy döntök, hogy oda megyek köszönni, aztán majd meglátjuk.
Mosolyogva indulok el a pad és a rajta ülő ismerős felé. Amikor már csak néhány méter választ el minket köszönök.
-Szia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 19. 19:55 | Link
Tanja

Furcsa, és hirtelen az a változás, ami olyan hirtelen berobbant a hétköznapokba. Eddig vakított a fény, két napja azonban csúnya felhők, eső, és csak néha kibukkanó nap. És nem is az eső, vagy a felhők voltak a legrosszabbak, hanem a nap sugarai, melyek bágyadtak voltak, a fény, amit közvetített, és amiben benne volt az ősz halvány lehelete. Az illat, ami kísérte... minden, de minden, olyan őszi volt. Ez pedig egy kicsit elkenődötté tett.
Tudom, hogy most még csak vizsgák vannak, és hogy jó lenne előbb a vizsgákon átmenni, mégis a tény, hogy hamarosan megint fel kell venni a tárgyakat, be kell ülni az iskolapadba, hogy vége a szabadságnak, amit még csak most tapasztalhattunk meg, és igen, elmúlik a jó idő is. Ez egyben nagyon lehangoló. Érzem is, hogy nyűgös vagyok, pedig ez nem jellemző rám. Olyan, mintha lenne valami lelki bajom. Ha pedig lelki bajom van, akkor általában le is betegszem. Szóval már alig várom, hogy meglátogathassam a gyengélkedőt. Azt hiszem, kezelhetetlenné kezdek válni.
Veszek egy mély levegőt, majd kifújom, miközben kilépek a fénybe. Ma is süt a nap, de érzem, hogy egyre bágyadtabb ez a nap. Sokan persze még most is kint ülnek, élvezik a napot, csevegnek, így hát a taláromat leterítve én is csatlakozom hozzájuk, méghozzá a Huszadik századi mágiatörténet címszavakban című remekkel, melyet fel is csapok a könyvjelzős részénél. Igyekeznem kéne a vizsgákra való tanulással, hiszen az utóbbi időben elég sok időt töltöttem Ella társaságában. Imádom a lányt, de nagyon le tudja fárasztani az embert, legyen bármennyire is felkészült, és kipihent. Mondjuk tény, hogy legalább azzal nincs bajom, hogyan is aludjak el. Gyakorlatilag csak benyögök egy "jó éjt"-et a szobatársaimnak, majd oldalra fordulok, és puff, kikapcs. De nem is baj, hiszen ez sokkal jobb, mint a plafont bámulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 14:40 | Link
Tobias

A rossz idő ellenére is úgy döntött, hogy jobb lesz, ha egy kicsit sétál Sherlockkal, mert magához képest nagyon nyugtalan volt az állat - biztos érzi az időváltozást. Viszont úgy, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső, Jared nem akart túl távol menni a kastélytól, már csak azért sem, mert ha a nagy bundájú macska megázik, akkor neki kell majd rendbe rakni.
Míg a kandúr a virágágyásokban bóklászott, addig Jared leült a szökőkút szélére. Jólesett neki a pihenés, szörnyen rohanós volt az utóbbi időszak, de már csak pár nap, és mehetnek haza! Milyen jó is lesz!
Kicsit ugyan aggasztotta, hogy Agatha mit fog szólni a fejleményekhez, már ami Ricsit illeti, mert Jared biztos volt benne, hogy nem fogják tudni sokáig titkolni, pláne nem úgy, hogy egy fedél alatt laknak. Talán tényleg meg kellene előbb beszélni Seth-tel, hogy mi is legyen. Végül azonban egy halk sóhajjal elhessegette ezt a gondolatot, inkább csak arra figyelve, hogy mit csinál a macska, aki láthatóan remekül érezte magát a friss levegőn.
- Gyere csak! - intett az állatnak hamarosan, hogy felvehesse kicsit és megcirógassa. Nagyon szerette a macskát, jobban, mint a legtöbb emberi lényt, ráadásul volt egy olyan tulajdonsága, ami újra és újra töprengésre késztette Jaredet - nevezetesen a zoknilopás. Nem egyszer próbálta már legilimenciával megfejteni, hogy mi forog abban a szőrös kobakban, de egyelőre nem sokra jutott.
Mindenesetre most is nekiállt, hogy szépen lassan megkeresse a macska elméjét és óvatosan belehatoljon. Nem akart fejfájást a kiscicájának (aki tíz kilós), úgyhogy tényleg nagyon odafigyelt, hogy mit csinál.
Talált abban a kerek buksiban mindenfélét, de a zoknilopás megoldását megint nem. Volt ott egy rakás zöld növényszár, ezeket nyilván épp az előbb látta a macska, meg volt egy egér, amit az Eridon folyosóján kergetett végig, csak hogy mielőtt elkapja, végül inkább lecsüccsenjen a fenekére és ásítson egyet. Ráadásul az is kiderült, hogy a macska még leselkedni is szeret, mert Jared észre sem vette, hogy bent volt, mikor zuhanyzott, pedig... hát láthatóan ott volt.
- Rosszcsont vagy, tudod? - eresztette el végül a varázslatot, és simizte meg a macska fejét, aki heves dorombolással válaszolt. - De mondd már meg nekem, miért zoknik? Miért?! - emelte meg kicsit az állatot, hogy a szemébe tudjon nézni, de az csak vidáman, talán kicsit gúnyosan csillanó szemmel nézett vissza, mielőtt kapálózva jelezte volna, hogy ő most már inkább folytatná a barangolást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2015. szeptember 10. 17:51 | Link
Jared


Lassan, továbbra is zsebretett kézzel elindult a kis társaság fele, megkerülve a szökőkutat. Ugyan a cica hirtelen megijedt és valószínűleg alaposan belemélyesztette a karmait a gazdájába, de nem hinné, hogy ennél komolyabbra fordulna a helyzet. Mindig látja az állatokon, főleg a kutyákon, hogy milyenek. Hogy kik ők. Ezért nem is áll a két állat közé, csak a helyszín széléről figyeli az eseményeket - jobban lekötik a négylábúak, mint a srác, mint ahogy általában történni szokott. Azonban amikor hozzá intézi az a szavait, felvont szemöldökkel, udvariasan érdeklődő arccal tekint fel rá. Szórakoztatja a gondolat, hogy a kutya gazdájának nézi, de ugyanakkor kicsit sérti is az önérzetét - ő sose hagyná, hogy ilyen ápolatlan, koszos legyen egy állata.
- Ő kobor, nem az enyém. - szórakozott mosollyal néz a srácra, pontosabban a kezére - kerülve a tekintetét -, amely a cica hátát simogatja nyugtatóan. Mentálisan hozzáteszi a mondandójához azt, hogy még, mert tudja, hova vezet ez az egész. Az említett négylábúra pillant, aki továbbra is úgy mered a macskára, mintha az élete függne tőle. Vajon mi járhat ilyenkor a fejében? Érzi a másik állat szagát, ösztönösen kíváncsi? Mire gondolnak, már amennyire ők szoktak, amikor találkoznak egy másik állattal és nekifognak véget nem érően ugatni? Hívják a másikat játszani? Az, hogy mire gondol a macska, már könnyebb kérdés. Valószínűleg arra, hogy mit akar ez tőlem?, esetleg felvetődik benne a gondolat, hogy mennyire koszos és büdös a kutya. Klasszikus macska-mentalitás.
Otthon mit csinálnak vajon ilyenkor? Késő délután, már valószínűleg túl vannak a nagy zabáláson, amit az emberek ebédnek hívnak, de még nem jött el a vacsora ideje. Silje rendesen gondjukat viseli? Freyját rendszeresen meg kell mosdatni, mert folyton elmászkál az erdőbe és egész kullancs-kolóniával tér haza. Nehéz gondozni hat kutyát, mindegyiknek külön egyénisége és akarata van. A kis Odin... a gondolatra szusszanva mosolyog egy széleset, a kellemes emlék kiül az arcára. Biztos ma is csinált valami rosszat. Hiába kicsi, egy alfa szíve dobog benne, mind a hatvan centi magasságával és fél szemével együtt. Elvágyódva sóhajt egyet, visszarántva magát a jelenbe. Úgy ülnek az emlékek a vállán, mint egy madársereg, be kell húzza tőlük a nyakát. Így, kicsit meghajolva, a földre révedt tekintettel ül le a srác mellé, oda se figyelve, hogy esetleg bezuttyant a személyes zónájába - amire máskor meg nagyon kínosan ügyel, mivel a személyes zónák megsértésének van egy olyan kellemetlen mellékhatása, hogy ezzel a saját zónánkat is feladjuk és engedjük, hogy a kettő egybefolyjon.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2015. szeptember 11. 15:31 | Link
Jared


Lassan kattan egyet az agya, mint órán a mutató, ahogy eljut a tudatáig a srác mondandójának második értelme. Lassan, mivel elhomályosít mindent a düh és a bosszúvágy, amit hasonló helyzetekben érezni szokott. Az emberek, legyenek varázslók vagy muglik, nem szoktak úgy kezdeni egy mondatot, hogy "a kutya akármire is emlékezett..." Ez a fiú mégis láthatóan tudja, mire emlékezett egy négylábú. Távol álljon tőle az ítélkezés, főleg afölött, ha valaki kényelmetlenül jól ismeri mások elméjét, elvégre ez neki legfőbb átka. Elég hamar összeáll benne a kép, és már nem marad benne csodálkozás, csak egy csipetnyi elismerő nyugtázás.
- Bele tudsz mászni az állatok fejébe. - állapítja meg egyszerűen, kijelent, nem kérdez. Feltételezi, hogy nem csak az állatok fejébe van bejárása, de most ez a fontos számára. Az emberek fejét túl jól ismeri, nem akar még többet kapni belőlük. Az viszont hirtelen lelkesedéssel tölti el, hogy esetleg megtanulhatná ő is. Ez a lelkesedés azonban elég hamar elmúlik, amikor jobban belegondol. Látná, amit az állatok láttak, érezné, amit ők éreztek. Valószínűleg ez lenne az utolsó szál, ami összeköti őt és az embereket, és ezt a szálat már semmi sem tartaná össze az elszakadástól, ha megtanulná a legilimenciát.
A gondolatmenete közben a fiúra is odafigyel, bár nem néz rá, csak maga elé mered összeszorított ajkakkal, megfeszült állkapoccsal. Nem reagál semmit, csak készít egy mentális feljegyzést arról, hogy a még névtelen fiú ismeri a falu állatorvosát. Ez még jól jöhet. Gondosan felragasztja emlékpalotájának konyhájában a hütőszekrényre, hogy szem előtt legyen.
A rá vonatkozó megjegyzésre mintha elernyednének a megfeszített, már-már görcsbe álló arcizmai. Megvakargatja borostás arcát és keze fölött felpillant a srácra. Úgy vizsgálgatja, mintha ismerős vonásokat keresne az idegen arcon. És úgy mosolyog rá vissza, mintha talált volna.
- Még nem tudom... - az ajkába harap és a kutyára pillant. Az még mindig nem ment közelebb hozzájuk és már a cica bámulásával is felhagyott, most felváltva nézi Tobiast és a mellette ülő srácot. Az állatok békés türelme mindig meglepi.
- Winston. - jelenti ki ünnepélyesen, még ízlelgeti magában egy kicsit a szót, miközben a barna ebet nézegeti. Igen... ő Winston. Nem lehet más. Az otthoni kutyákat mind az északi istenekről nevezte el, de ezt a hagyományt nem folytatja itt. Új kutyáknak új hagyomány dukál. Lehet, hogy ez most egy történelmi személyiségek-sorozat kezdőszáma lesz, lehet, hogy nem. A kutyákhoz is, ugyanúgy ahogy az emberekhez, vagy illik egy név, vagy nem. Mint ahogy ránézel valakire és tudod, hogy ő egy... Tamás, például, és semmilyen más nevet nem viselhetne, mert ő az.
- Winston, bemutatlak... - várakozóan ránéz a srácra, mert hirtelen nem tudja folytatni a mondatot, se az ő, se a cica nevét nem tudja.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 17. 12:16 | Link
Ivy A. Ives

Furcsa érzés, hogy nemsoká vége a vizsgaidőszaknak. Kis állatseregletemből ezúttal csak Foltos volt velem, a szemtelen majmom még mindig rejtegetem (eléggé botrány lenne, ha kiderülne, hogy hazajött velem Madagaszkárról), a papagájom bevágta a szunyát, így végre egy kis időt tudok Foltosra is szánni.
- ’aj, Foltos, áugusztusbán Norvégia, és csák Mazsola jö’et velem. Remélem, anyuék rendesen gondotokat viselik majd! – utalgattam a potyásokra a gólyalakban.  – Fogádj szót, okés?
Kicsit ideges voltam, mert a vizsgaidőszak vége közelebb hozza a nyári szünetet. LE kellene dumálnom Dashékkal, hogy töltsünk együtt valahol egy hetet. Hiányozni fog a csapat, és főleg az egész Levita apraja-nagyja.
Jó döntés volt lecsámborogni végre talár nélkül, mugli cuccban az udvarra, pontosabban a Fénylő Lelkek Udvarára. Megnyugtatott a szökőkútvíz csobogásának hangja, és főleg Foltos jelenléte. Szerettem ezt a nyuszit, mellette nem kellett állandóan pörögnöm, lecsillapodhattam, márpedig most a nyugis napoknak akartam véget vetni, hogy emlékezetessé tegyem a csereév előtti utolsó suliban töltött heteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 17. 15:58 | Link
Ivy A. Ives

- Ivy vagyok, zöld mint a házam. Téged hogy hívnak?
-Chevailer Zsánett Vándá – mosolyogtam rá, miután végre meg tudtam, ki is ő. – Nem lenni vicces emberek ’áta mögé osonni. És ’ogy lenni zöld? Lenni űrlény?
Foltos elaludt az ölemben, miután álomba simogattam a kis szőrmókot. Nem bírtam ki a gyenge űrlényes poént.
- Qui, de csák óvátosán, most áludt el – bólogattam bőszen, hogy megsimogathatja. Persze, tudtam én, hogy miféle zöldségre gondolt Ivy, naná, hogy a Rellonra. Bírtam a zöldikéket, jó fejek a maguk módján, főleg kviddicsezni velük halálian jó élmény – csak nehogy tényleg halálos legyen a vége… A lényeg, hogy jó hangulatukban találjuk meg őket, és akkor nem lesz gáz.
Legalábbis megúszhatod gyengélkedő nélkül, de ez többnyire a fiúkra igaz. A csajok normálisabbak.
- Jut észémbe, ném ismersz Aiden Ward nevű terelőt á ’ázádbán? – vigyorogtam, és egy dő után ajkamba kellett harapnom, ha visszagondoltam a gurkóajándékra, amit küldött. Az a kis légtornász-mutatványom, hogy elkerüljem a gureszcsókot, vicces volt kifejezetten. Nem ártana valamikor viszonozni neki, de csak ésszel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 00:24 | Link
I.M.P.

Nem, nem érdekel, hogy ma egész nap trágya idő volt... van. Vannak dolgok, amikről akkor sem fogok lemondani, ha egy vad idegen, rácsok nélküli börtönbe kényszerültem.
Ilyen többek közt a futás is, hisz nekem fontos, hogy megőrizzem a kondim. Sejtem, azért, mert még csak fel se fogtam azt, ami velem történt, vagy mert még mindig duzzogok, de ez most mit sem számít.
Mióta itt vagyok, először érzem azt, hogy maradt még valami abból, ami voltam, van valami, ami az enyém és amit még uralni is tudok. Most csak én vagyok, meg a szél, meg a lábaim, miknek dobogásából még most is kihallom kedvenc zeném ütemét.
Nem hiába, ha az ember lánya dobol meg táncol, ez oly' mértékben az élete részévé válik, hogy már-már mindenhol, mindenben meghallja a zenét, és ez jó... megnyugtat.
Valami udvarhoz érek, fogalmam sincs, mi a hely, sejtem pár órával ezelőtt is csak elfutottam mellette, de már nyomasztottak a falak, kellett a mozgás, mert kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.
Most viszont megállok, és az egyik padhoz érve, jobb lábam felteszem rá, hogy szorosabbra kössem a cipőm fűzőjét, megigazítom a fejemen a kapucnit, hogy azért valamit lássak is ki belőle, majd a kis táskámból előkotrom a teát.
Szuszogok, elfáradtam, de jól érzem magam, és szerintem ez a legfontosabb. Az sem érdekel túlzottan, hogy bár csak csöpög az eső, az én pulcsim már csurom víz, hogy megizzadtam, ezt mind megszoktam az idők alatt.
Körbe nézek, mert jó lenne megjegyezni a helyeket, bár hallottam, annyi van, hogy az már-már képtelenség. Ezt a szót viszont nem ismerem, számomra nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha valamit nagyon szeretnék, azért addig küzdök, amíg meg nem valósul, és igen, sokszor vagyok annyira makacs, hogy ne hagyjam, hogy más befolyásoljon.
Egyelőre ugyan nem tudom, mit kezdjek magammal ezen a helyen, mindenképp meg kell ismernem, meg az okot is, ami miatt idekerültem, ami bennem van.
Sóhajtok, mert előre tudom, ez nem lesz könnyű menet, de ritkán riadok vissza bármitől is, kellenek a kihívások, s jelenleg ezt tartom az egyik legnagyobbnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 28. 22:49 | Link
Dandellion Masson


Talán ténylegesen a mai nap mondható az igazi Boldogasszony havának kezdetének. Végre nem röhög már az ember képébe a nap és annak égető sugarai. Szavadon lehet járni-kelni a már friss levegőn és olykor kellemes borzongás fut át az emberen, ahogy belekap és játékra invitálja egy kósza szellő a ruházatát.
Talán pont emiatt érezte a késztetést, hogy neki ide most és azonnal ki kell jönnie. Érezni akarja a hűvös, már-már hideg levegőt fedetlen bőrfelületein, az olykor erősebb szélcsapásokat, ahogy belekapaszkodnak a bozontos hajzatába. Didereg is kissé, ahogy teljesen kiszolgáltatott az időjárás viszontagságainak, de nem is akar tenni ez ellen semmit. Ilyenkor érzi az ember igazán, hogy él.
Viszont mindezek ellenére az ég tiszta feketében tündököl, szikrázik rajta a sokmillió csillag, na meg a Hold tökéletesen kerek alakja. Zsebre dugott kezekkel adja át magát a látványnak, úgy fektében a szökőkút mellett. Mást se hallani mindezek mellé, mint a víz egyenletes csobogását, az olykor felszólaló éjszakai állatvilág neszezését és a süvítő szél uralkodó, mindent elnémító próbálkozásait.
-Vajon egyszer tényleg minden csillag meghal és aláhull, hogy Főnix módjára hamvadjon el az atmoszférában? - Halkan beszél, hogy ne háborgassa az anyatermészet természetes hangforrásait. De hogy kinek beszél? A képzeletbeli barátokból már egy jó ideje kinőtt. Nem. Azt hallotta, hogy a szobor mágikus, a szökőkút közepén. Hátha válaszra méltatja őt és megválaszolja számára az élet nagy kérdéseit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. október 16. 16:37 | Link
Wayne Dwarrennek...
- írta Révész Kornél verse -

Az idő éjfélre járt, s az eget selymes sötétre festette az éjszaka ecsetje. Kornél is felkerekedett hát, hogy a félhomályban derengő, ősi, ódon kövek illatát árasztó falak között háborgó lelke nyugalomra találjon. A kastély valósággal vezette lépteit, régmúlt idők kísértetei csábítgatták egyre az udvar felé. Tüdeje eltelt az őszi esték friss levegőjével, midőn végigsétált az udvarhoz vezető hosszú úton. Parányi lidércláng gyúl a szépen formázott, a hó tiszta fehérjét idéző henger végén. Forrón felparázslik, melegsége csendes, észrevétlen, magányos foltot ejt az éjjel bársonyos hűvösébe.
A hold ezüstös fénye sejtelmesen ragyogó fénye vetül a Fénylő Lelkes Udvarának most békésen alvó szobrára, az őszi színekbe öltözött virágokra, egyúttal a padon heverő alakra is. Nem akarja megzavarni, puha mozdulatokkal közelíti meg, csupán az aprószemű fehéres kövezet roppan cipőjének talpa alatt. Haján megcsillan a holdfény, ahogy a másik éji vándor mellé siklik, tarkóját gyengéden megtámasztva a diófa pad támláján.
- Ilyenkor minden tompább, csöndesebb, a világ monokróm kereke lassan gördül csak tovább, az idő lábujjhegyen oson, mintha az éjjeli sötétségtől szégyenlősen takargatva magát merne csak osonni.
Tüdejéből feltör a légiesen folyékony füsttömeg, az ég felé nyújtózkodva, egyre feljebb és feljebb kapaszkodva a hold láthatatlan létráján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 16. 21:51 | Link
Szentmihályi Alfonznak és Kinoshi Thaihasynak.

Este, éjszaka. Hajnali fél kettő. Felkeltem, nem tudtam aludni. Épp ezért felkaptam az egyik gitáromat, majd kisétáltam.  Barna a gitárom, ez az amit hangolni kell. Kellemesen, még épp hogy jó est ez, épp ezért választottam ezt a helyet. Meg azért, mert még sose jártam itt. Leülök a padra és nézem a tájat. Nyugtató hatású és jó. Átülök török ülésbe, majd elkezdem pengetni az E húrt. Behangolom, utána átmegyek az Á húrra. Azután következik a D, amit pedig követ a G. A sorban a következő a H, végül pedig jöjjön az utolsó, az E. Hat húr, ebből három nejlon és három fémborítású. Hát igen. Bizony ám, a húroknál sincs két egy forma. Van, ami jobb, van ami rosszabb. De az én húrjaim a jobbak közt vannak.
Elkezdek gitározni egy dalt, majd félbe hagyom. Valami csendesebb kell. Meg is van. Pengetem a húrokat, dallamot csalva elő belőle, majd rákezdek a dalra is.
-  Egy kisvárosi reggel /Semmi újdonságot nem rejt. / Az unalom lassan megöl, / Még a kávém se ad erőt // De nincs gáz, van megoldás! / Itt a zene az orvosság! / A részemmé vált már? / Elengedni nem tudnám - hosszan elnyújtom az utolsó hangot, majd lehunyom a szememet, úgy gitározok tovább. Szomorkás dal, egy kicsit lázadó jellegű. Szeretem, ez az első dal, amihez legeslegelőször én írtam hozzá gitárt. Büszke vagyok magamra, hogy csak szövegből tudtam zenét csinálni. Ez azért nem mindennapi teljesítmény. Számomra legalábbis. Azt nem tudom, hogy másnak természetes-e. Van akinek igen, van akinek nem. Folytatom a gitározást, de most egy egyszerű dallamot csalogatok elő a hangszerből.
- O, o-o, o-o-o, o o-oo-o-o. Hússzal ezelőtt érkeztem, azt mondták hogy ez az a hely... - kezdem el énekelni a Vidéki sanzont. Ha jól tudom, ez a címe. Ha nem, akkor tévedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 27. 20:46 | Link
Ms. Claire Anne Livingstone Love
- Istenem, de jó ezt megcímezni -

A mai napon valahogy semmi sem akar sikerülni. Volt ma bájitalom, ahol lyukat égettem a nagyságos és tökéletes - legalább háromszor meghajolok gondolatban - Felagund professzor talárjának csücskében. Nem volt egy nagy dolog, ami történt a ruhaneművel, nekem most mégis meg kell írnom a "Navinésként miért ne gondolkozzon úgy, mint egy rellonos a bájitaltanórán..." kezdetű förmedvényt. Aztán Legendás lényeken majdnem szabadon engedtem két csikó unikornist. Jaj lett volna nekem, mert imádott profom bizony keresztbe lenyelt volna, amiért az órán való látványos unatkozásom közben véletlenül kioldottam a csikók karámjának zárját. Előfordulnak bakik. Azt már nem is merem mondani, hogy bűbájtanon majdnem arcon robbantottam a padtársamat, mert valaki tényleg elküld melegebb éghajlatra. Olyan, mintha ezt a hónapot nem nekem találták volna ki.
A nap végén fáradtan lépek rá a FLUhoz vezető útra. Ki akarok egy kicsit kapcsolni. Nem akarok senkire és semmire sem gondolni. Nem akarom, hogy ez a sok minden elemésszen. Kezdem úgy érezni, hogy a mélyen lakó női énem kezd előtörni, és bizony semmi másra nem vágyom, mint jégkrémre, csokira és arra, hogy panaszkodjak. Ha így folytatom jövő héten csináltatok egy manikűrt és ezentúl Elvira leszek. Komolyan most csak le rám az őszi hisztéria.
Kiérve a fényre fáradtan dörzsölöm meg a szemem, és oldom ki egy kicsit a nyakkendőmet. A táskám szinte leesik a vállamról, miközben egy padhoz érek. Azonban az utolsó pillanatban elérem azt, így le tudom rá dobni a fekete táskát, én pedig le tudok vetődni mellé, hogy szétvetett lábakkal, és az ölemben összekulcsolt kezekkel, behunyt szemmel elkezdjem kiengedni a gőzt, és végigvenni, hogy mit is kell csinálnom a héten.
Csupa fontos, és halaszthatatlan dolog persze. Meghosszabbítani a könyvtári könyveket, biztonság esetén vinni magammal egy kis csokit, mert lehet, hogy már lejárt a határidő. Pénzt szerezni anyámtól, mert még mindig lusta vagyok elkezdeni valami diákmunkát a faluban. Ellával kitalálni valami majomságot, ami megint kicsit helyrebillent. Prefektusi teendők... áh, rengeteg minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A Lidércnyomás Lánya
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. október 28. 23:20 | Link
Ákos
még mindig jelmezben | a buli után

Egy idő után annyian jelennek meg a hasonló bulikon, hogy már tömeg alakul ki és levegő is alig van. A szőke már többször tapasztalta, főleg, hogy ez egy iskola, ahová rengetegen járnak. A levegő is fülledt lett és ezt nem bírja a szőke, ezért hagyta el a helyet. Már egyébként sem volt sok kedve ott maradni, eleget szórakozott, most egy kis sétára indul. Talán egy pár percre visszanéz majd, de nem tervez akkor sem sokáig maradni. A kihalt kastélyban a suttogás is visszhangot verne, de, ha valaki erre járna, furcsán nézhetne rá, amiért magában suttog. Nem mindenki jött el az ünnepségre, de ők nem is a kastélyban járkálnak, hanem a szobájukban vannak és találnak valami elfoglaltságot, vagy alszanak. Soha nem értette a lány, hogy lehet korán lefeküdni és későn feküdni. Ezek az emberek általában átalusszák a fél napot, amit értelmes dolgokkal is lehetne tölteni. Például borsot törni s többi diák, esetleg tanár orra alá. Más nem hallatszik, csak a cipője kopogása, de annak monotonitása nem zavarja a lánykát. Pontosa célja nincs, hogy hova szeretne menni, de nem szeretne a falak között maradni. Haza is mehetne, de akkor ugyanott van, mint most és nincs kedve semmihez, ami ott van. Sóhajtva indul kifelé, de még a birtokon belüli részre. Mit fog magával kezdeni? Ez jó kérdés, de biztos kitalál valamit. Ha nem is egyedül, majd kerít valakit, esetleg visszamegy a bulira és kihozza magával az egyik ismerősét. Ez nem is rossz ötlet. Azonban mikor indulna, vissza a Nagyterembe meglát valakit, aki hozzá hasonlóan erre tévedt. Nem kell sokat gondolkoznia mivel fog odamenni hozzá, ezért nem tétovázik sokat. Lehajtott fejjel közelít a személy felé, még a hangját is elváltoztatja, mikor megszólal.
- Len-lenne számomra egy zseb-zsebkendőd? - kérdezi sírós hangon, a végén szipogva. Kezét az arcához emelve tartja, de az ujjai közé is varázsolt művért, így nem kell látni, hogy a szemével nincs semmi baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 1. 21:19 | Link

Megálltam és felbámultam a hatalmas ódon kövekből emelt építményre. Igazán sokat hallottam már róla, akivel csak beszéltem eddig, mind említették beszédük során ezt az iskolát. És minél többször hallottam annál kíváncsibb lettem rá. Az kötötte össze a várost, a közelben élő varázslókat, az volt az a pont, ahová minden száll befutott, és ahol az összes egymásba gabalyodott. Biztos voltam benne, hogy valami különleges dologról lesz szó, hogy valami olyat fogok látni, amit eddig soha nem látott szemem.
Azonban nem sokáig ácsorogtam ott, bambán bámulva a kastélyt, hamar megállapítottam, hogy hiába van roppant nagy szerepe ebben a közösségben, az én sellőszemem semmi szépet vagy különlegeset nem fog találni akármeddig fürkészi is a köveket. Csak egy mugli menedéknek tűnt, abból is a régi vágásúnak.
Elhúztam ajkaimat ahogy rájöttem, az egész zarándokút felesleges volt, azonban mégsem volt kedvem visszasétálni a tóhoz.
Körbetekintve valamiféle kerthelyiségben állhattam, elvégre sikerült kiszúrnom mindent, amit a kétlábú lények a kertjeikbe szoktak zsúfolni. Volt ott szobor, gaz is jó számmal, voltak padok és oszlopok, no meg a gazolda vonzotta rovarok is néha-néha elzúgtak fülem mellett.
Nem éreztem tetszetősnek ezt az egész látképet, helyette inkább leültem az első padra, és tekintetemet a csillagokra szegeztem. Azok legalább tényleg meg lettek áldva szépséggel, nem úgy mint a földi, tünékeny humbugok.
Zsebembe nyúltam és hamar előkotortam egy szál cigarettát. Lassan kezdett kifogyni a készletem, és pénz híján még csak pótolni sem voltam képes az egészet, csupán bambán figyelni, mennyire gyorsan tűnik semmivé az értékes holmi.
Hamar ajkaim közé igazítottam a szálat, jól megszokott íze átjárta az egész számat, valami ismerőssel kecsegtetve szervezetemnek.
Ezután a kabátom másik zsebében kezdtem turkálni, az öngyújtómat keresve. Az a nyavalyás tűzmasina állandóan elbújt előlem. Hiába volt apró a zseb és nagy a  kezem, csak keresgélésekkel eltöltött hosszú percek után volt hajlandó előbújni és engedelmesen tüzet generálni.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2015. november 21. 21:47 | Link
Vér Lanetta



Rég volt már, hogy a kastély falai közt jártam. Hogy miért mondom ezt? Egy ideje megkértem a vezetőséget a diák regisztrációm törlésére, miután elköszöntem a… barátaimtól. Nehéz volt, de meg kellett lépnem néhány személyes ok folytán, és ahhoz, hogy könnyebben szabadulhassak el, elvágtam minden kötelékemet, ami idekötött. Úgy éreztem, ez volt a helyes.
Mostanában jött minden helyre. Nem teljesen, csak a visszatérést illetően. Ugyanabba az évfolyamba, ugyanabba a „szobába” kerültem, s el nem hinné senki, mennyire vicces az akkori személyektől újonnan érkező bagolyküldönceik leveleit olvasni!
Meglepődtek. Meglepődtem. Még sírtam is, de csak halkan, és ha fogóval húznák ki okát, sem vallanám be. Chh, gyengeségnek tartom a sírást, egyenesen undorító. Undorodok magamtól is ilyenkor. Nem értem azt sem, miért sírtam az ismerősök papírjai felett görnyedve? Örültem volna azért, mert ők nekem örültek? Vagy ez áltatás csupán? Önmagamé talán.
Nagy sóhajjal léptem a szabadba, remélve, megszabadulhatok nyomasztó gondolataimtól. Megpróbáltam lecsitítani őket, és inkább a környező növények látványára terelni a figyelmem.
Kint jártam a Fénylő lelkek udvarán.  Ahogy átmentem a boltíven, alacsony sövénykerítések közé fogottan voltak a színes virágok, a látványt alig virágos rózsabokrok tették nagyszerűbbé.
Odamentem egy ilyenhez, megszagoltam, majd elhúztam a számat. Eszembe jutott régebbről egy kibírhatatlan idióta, aki a folytonos pörgésével kergetett őrületbe. Szerintem leütni sem lehetett volna, annyit fecsegett. Az arcára nem emlékeztem, de vinnyogó hangja örökre a fejembe égett. Néha hallottam a fülemben csengeni.
Most is így volt, ezért megcsóválva fejem inkább tovább mentem, remélve, kirázhatom így. Vagy megfeledkezhetek róla újra – rövid időre.
A sétát megunva ledobtam magam egy padra, aztán körbenéztem. 20 percig maradtam e helyzetben, s látva, hogy senki nem jár erre, oldalra dőltem. Később a hátamra fordultam, feltettem kinyújtva a bal lábam, a vele megegyező kezemmel is hasonlóan téve. Végül nagy sóhajtással jobb markolászómmal eltakartam a homlokom. A szemeim jól látszódtak, nem takartam őket. Inkább az eget pásztáztam velük.
Nem féltem a közelben járók hurrogásaitól. Nem érdekeltek. Egy férfinemű felbukkanása sem lepett volna meg. Gátlások nélkül heverésztem halványkék dzsekimben, fekete macskanadrágomban, és kék alacsony sarkú csizmámban, mely egyébként bokáig ért.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2015. november 22. 09:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
Írta: 2015. november 23. 15:17 | Link
Adrian Ivanorovics Black

Lelkem csendjében
összetört ábrándok
cserepén csikorogva
jár a magány.

Sokat tűnődött azon, hogy vajon miért is történt az, ami történt. Mérges volt, csapkodott, dühöngött, aztán meg belenyugodott, belefásult a tényekbe. Jött a napi rutin, felkelni, enni túlélni a napot, beszélgetni Hubával, majd újra édes álomba merülni. Idővel megkedvelte a fiatal férfi beszélgetéseit. Eleinte passzív volt, de a férfi türelme meghozta a gyümölcsét. És most újra itt van. Otthon. Már abban is kételkedik, hogy itt valaha négy évig otthon érezte magát, mert most annyira nem találja  a helyét.
Egy kemény fedeles füzettel a kezében vág át a folyosókon, nem érdekli, hogy néhányan összesúgnak mögötte. Pletykálnak, mindig is ezt tették. Nem hiszi, hogy sokan tudnák miért késett az iskolából nyár után, aki mégis annak egészségére. Mintha ettől bárkinek is jobb lenne. Felsóhajt, majd a fehér sálat átveti a vállán és összehúzza a kabátot amint kilép a szabadba. A gyenge ősz végi nap ont még némi melegséget, de már lemenőben van, és a hideg egyre beljebb kúszik a szívébe. Szereti ezt az udvart, korábban is sok időt töltött itt. Körbesétál, ujjait végigfuttatva a rúnákon, amik az oszlopokba vannak vésve. Mennyit nézegette. A szökőkúthoz érve leül a szélére és a szobor felé bámul pár pillanatig némán.
- Csak tudnám miért.. Vajon otthon fogom érezni magam itt megint? Mikor leszek már kevésbé magányos? Miért nem kaphatom vissza a régi életem? Mindent. - Nem túl hangos, ahogy kimondja a szavakat, normál hangerő, de a vége suttogásba fullad. Szemeivel szuggerálja a szobrot, hátha megszólal, és választ ad a kérdéseire, majd csalódottan elfordítja a tekintetét és ölében heverő kezeit fixírozza.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2015. november 23. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 11. 21:00 | Link
Fanni


Kezd nagyon karácsonyi hangulatom lenni mostanában, olyannyira, hogy még énekelgetni is hallhat kb. bárki a klubhelyiségen, a szobámban, de még azon kívül is. Az idő viszont nem akar a kezemre játszani, szóval nekem kell róla tennem, hogy valamicske hideget, havat hozzak magamnak, de ha ezt a szobában akarom megtenni, két percen belül ki leszek onnan átkozva. Valami szabad tér kell, mondjuk az udvaron valahol.
Így tévedek egy kis zugos részre, ahova azonnal vissza is térek, amint kabátban, sálban, újratöltődő forró csokival, vagy amit akarok, azzal, bögrével a kezemben, hogy amikor ismét ideérek, máris csináljam magamnak a havat. Ezt akarom. Havat, égőket, és egy forró italt.
A földön a hó már közel egy centisre duzzad, mikor az idő is úgy dönt, hogy elkezd lehűlni, fejet hajtva akaratomnak, minden boldogságom megvan mára. Már csak élvezni akarom az időt, a hangulatot, és a teámat, miközben elnyúlok az egyik padon, és karácsonyi dalokat éneklek. Ez ám a nyáladzás, de most ez sem izgat...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. január 21. 12:10 | Link

Újonnan érkezettként kedve volna dúlni és fúlni. Miért nem maradhatott otthon, mire jó ez az egész tanoda dolog? Persze semmire. Valójában azt se tudja, milyen szakon van. Csak ül a szobájában, ujjával dobol az asztalon és azon filózik, mit is vétett ő egészen pontosan. A szülei szerint túl nagy lett az arca - pedig még csak plasztika sincs a dologban -, a környezetváltozás pedig majd eléri, hogy visszavegyen. Erősen kétlem. Hedda is.
De mivel semmi szórakozása nincs jelenleg, így nincs mit tenni, muszáj kimozdulnia a kastély falai közül. Elsőként a mosdóba megy ki egy lufival. Ne akarjátok tudni, már megint unatkozik. Szépen megtölti vízzel, ahogy az elő van írva, majd megköti a száját és visszaslattyog a körletébe. Szép is az élet, olyannyira, hogy bakancsba és kabátba bújik, amit be se gombol, egyszerűen csak a vizes lufival és makacs elhatározásával indul meg kifelé a Rellonból. A folyosón persze úgy néznek rá, mintha a Marsról jött volna, ami nem is csoda, ő azonban morc sárkányként pislog vissza rájuk. Leérve a vélhetően földszintre kinyitja az egyik ajtót és wáoh, micsoda kilátás. Szép kút, meg ott egy tökéletes alany. Felméri még egyszer a terepet, hogy biztosan el tudjon menekülni, pálcája a biztonság kedvéért zsebében lapul. Közelebb oson, hiszen a lány háttal áll neki, majd nemes egyszerűséggel érkezik a harci kiáltás és a fején kidurrantja a lufit. A végeredmény nem lehet kétséges, az ismeretlen tetőtől talpig csurom víz lesz, ez pedig a téli időszakban lássuk be, hogy az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent. Meg merem kockáztatni, hogy az álmatlan szerint sem. Így hát lerázza kezéről a vizet és futásnak ered. Hogy merre? Bármerre, csak el az ismeretlen haragjától, merthogy boldog nem lesz, az is biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. február 28. 15:29 | Link
Sacamanó♥

Bal karját nővére vállán pihenteti, míg jobbjának fagyos ujjai zsebe mélyén dideregnek. Szemeit egy pillanatra sem veszi le a tejfelszőke hajú nőről, beszéd közben olykor odahajol hozzá, és a sállal védett törékeny nyakszirtbe dugja arcát, hogy újra és újra beszippanthassa az otthon édes, anyját idéző illatát.
Habár Sára, mi több, mára már ő maga is felnőtt, gondolataiban néha még mindig akként a szeleburdi szöszke kislányként jelenik meg, mint aki hosszú évekkel ezelőtt volt. Akivel a hátsó kertben verekedett, akivel megtanult repülni, aki először megátkozta. Akkoriban Sára jelentett mindent; ő volt a szeretet, a megértés, a diadal és a vigasz. A legidősebb testvér.
- Olyan szép lettél, mint anya volt - szólal meg azután, hogy átrágták magukat a legújabb iskolai pletykákon és az elmúlt kviddicsidényen egyaránt. - Remélem a másik feled semmiben sem fog hasonlítani az övére.
Fejét ingatva pislog nővére csillogó szemeibe, mosolya csak azután szélesedik ki, hogy találkozik azzal - a már várt - lemondó pillantással, amit mindig megkap, ha apjuk szóba kerül. Pillanatokkal később elneveti magát, majd vesz egy apró lélegzetet, hogy folytathassa.
- Szerinted nem kéne levágatnom a hajam? - hümmög tovább, tekintete csak most kalandozik el a nőről. A szökőkút most, télvíz idején is csobog. - Nemt'om. Most, hogy folyamatosan csinálok valamit, egyfeszt ilyen baromságok jutnak eszembe. Szerintem kezdek megzakkanni.
Ujjai a szőke fürtökkel játszanak, hol magukra fűzve egy-egy selymes tincset, hol elengedve azokat babrálnak.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2016. február 28. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsigmond Zafira
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2016. április 14. 06:57 | Link
Áron

Vágytam egy kis magányra. Csak én, és talán a gitárom. Elindultam tehát felfedezni a kastélyt. Elhaladtam a Nagyterem mellett, benéztem a könyvtárba, majd végül eldöntöttem, hogy az udvaron keresek valami csendes kis helyet. Így akadtam rá erre a kis belső udvar szerűségre. Leültem a szökőkút szélére, és körbenéztem. Teljesen kihalt volt minden, sehol egy ember. Pont ez kellett most nekem. Láttam a sövénykerítést, a tisztás egy részét, és a rúnás  oszlopokat. Gyönyörű ez a hely. Nem is értem miért nem jár ide több ember. Felálltam, körbesétáltam, és végül lecsüccsentem a fal mellett lévő padhoz. Gitáromat kihámoztam a tokjából, és elkezdtem sorra venni a kedvenceimet. Mivel tudtam, hogy egyedül vagyok, ezért néha még énekeltem is mellé. Egyébként általában figyelek, hogy ne énekeljek emberek elött, mert ilyenkor általában, lefagyok, elcsuklik a hangom, és egy oktávot ugrik. Nagyon kevés az az ember, aki elött merek  énekelni.
Utoljára módosította:Zsigmond Zafira, 2016. április 15. 06:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 22. 21:29 | Link
Feigler úr

Éppenséggel lemehettem volna a faluba. Vagy a klubhelyiségben hallgathattam volna az önfeledt csacsogásokat olyan közegben, amelyik, ha tudná, hogy milyen vagyok valójában, nagyon megutálna. Sajnos ez van, az élet rákényszerít, hogy álcázd magad és vigyorogva jó képet vágj mindenhez, mint például a felügyelők jelenlétéhez. Most, hogy végre kicsit szabadabbnak éreztem magam, szombat, kora délelőtt lévén az egyelőre még üres Fénylő Lelkek Udvarába vezetett az utam.  Egyszerűen nem tudom, hogy a kedves doktor mit nem fogott fel azon, hogy nem tiszta vérű létemre a Rellonba kerültem, és az a problémám, hogy alig látom az apámat, annyi dolga van. Komolyan, tisztára időpocsékolásnak éreztem ezt, és mellette hallgassam végig, ahogy agyba-főbe dicsérik egymás előtt diáktársaim sznob módjára a szüleiket, én meg csak mélyen lapítok, mint az a bizonyos a fűben.
Komor fapofával jöttem rá, hogy már nem tudok bőgni. Pedig annyira szerettem volna, ha a sírással kijönne az idegesség, ráadásul mégsem tűnt úgy, hogy teljesen egyedül voltam. Léptek zaját hallottam, amire megfordultam. Lám csak, lám, az emlegetett. Barátságos álmosoly fel, kezdődjék egy újabb hülye színjáték a tökéletes arisztokrata, emberkerülő kölyökről.
- Jó napot! – biccentettem, pusztán udvariasságból köszöntem, s úgy sejtettem, ezt a találkozást bizonyára nincs sok esélyem kikerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 16:53 | Link

- vasárnap délután, 16:31 -

Néha jó az apja házában ülni és nem csinálni semmit, csak élvezni azt a csöppnyi szabadságot és védelmet, amit Balázs otthona nyújt. Néha viszont az embernek szüksége van a megszokott környezetre, a más jól ismert hangokra, a halk, lüktető, diákok által szolgáltatott zsibongásra. A nap süt, csak néhány hófehér bárányfelhő színezi meg a világoskék eget. Kellemes meleg van, az a fajta ami nem is éget, viszont nem is fázol benne. Bár a virágok egy része még nincs kivirágozva, halovány illat lengi körül az embert.
A lány egy fa alatt ül, egy padon. Szőkés haja kibontva oldalra húzva, háta megvetve a pad támlájának, felhúzott térdei segítségével egy könyvet tart, és kifejezetten élvezi, hogy most nincs körülötte senki. Ahogy befejez egy oldalt lapoz, amúgy sima homlokát ráncok keretezik, ahogy egy szeretett szereplővel igen csúnya módon elbánnak. Többször is átfutott már az agyán, hogy egy adott ponton becsukja a kötetet, elteszi, és nem olvassa tovább, viszont a kíváncsiság hajtja, hogy "csak még egy oldal, csak még gy fejezet, csak még a sorozatban utána jövő iromány".
- Csessze meg! - és igen, megérkeztünk. Egy szusszanással sziszegi ki fogai között a véleményét az egész jelenetről, ahogy vetve egy pillantást az oldalszámra teszi le maga mellé a művet, s dönti fejét hátra a törzsnek, úgy pislog fel a lombozatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amy Artmenson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 5. 13:10 | Link
Csermey Natália Babett

Alig egy hete, hogy itt van és még körülbelül senkit sem ismer. De hogyan is ismerhetne bárkit is, ha még saját magát sem ismeri igazán. A pszichológus jól mondta, időre lesz szüksége még újra visszatalál a régi énéhez, és újra el tudja fogadni magát. Reméli, hogy Magyarország, a Bagolykő majd meghozza azt a változást, amire szüksége van mindehhez. Az iskola folyosóin jár egész nap, és próbálja feltérképezni, hogy hová is került, próbálja megismerni az itteni szokásokat, de annyira másnak tűnnek az emberek, mint Angliában. Más a kinézetük, a viselkedésük, a hangjuk… Szóval teljesen más itt minden, mint otthon. Sétálás közben, kicsit el is gondolkozik, hogy mi lehet most otthon. Vajon a kishúga, a szülei jól vannak? Igaz, hogy minden este beszéltek eddig telefonon, de mi van, ha csak nem akarják neki elmondani, hogy valami történt?
Annyira belemerült a gondolkozásba, hogy csak azt vette észre hirtelen, hogy nagyon világos lett a kastély sötétéhez képest. Nem tudta hová tenni, hogy hova is került, hisz a kastélyt még el sem hagyta, egyszer sem az itt léte alatt. Viszont a látvány csodálatos volt. A virágok, az oszlopok, és mindezt tökéletes fényárban a tündöklő napnak köszönhetően. A szökőkút, mely ennek az udvarnak látszó valaminek a közepén helyezkedett el, csodálatos volt. A vize kristálytiszta, a közepén lévő szobor pedig kifejezetten művészi. Amy úgy gondolta, itt folytathatja eszmecseréjét saját magával, tovább gondolkozhat, úgyhogy leült a szökőkút szélére, és nézte a csodálatos látványt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. június 19. 17:28 | Link
Mai Hamada



Nem igazán volt szerencsém ma, mivel éppen most vesztettem el egy fogadást, amit az egyik diáktársammal kötöttem. Abban fogadtunk, hogy Emma tanárnő milyen frizurát fog viselni a mai LLG órán, én arra tippeltem, hogy lófarokba fogja a haját, a diáktársam pedig arra, hogy kiengedve hagyja, és pechemre ő nyert. Ha én nyertem volna, akkor egy hétig ő írta volna meg a házijaimat, ami iszonyat nagy segítség lett volna részéről. Sajnos azonban ez nem így történt, úgyhogy buktam a dolgot és megnyertem magamnak azt, hogy valakitől el kell csennem valamit úgy, hogy közbe ne vegye észre. Nem igazán mertem ilyen merész dolgokat megtenni, de most muszáj volt, hiszen én maradtam alul a fogadásban. Nem igazán értettem, hogy ez miért volt hasznára a diáktársamnak, hiszen ha lebukok, akkor talán velem együtt bukna ő is. Valamiért élvezte, hogy most szívathat és esze ágában sem volt megváltoztatni a véleményét ez ügyben, ragaszkodott hozzá, hogy megtegyem, amit kért tőlem, akkor is, ha az egyáltalán nem volt az ínyemre. Nem volt mit tenni, cselekednem kellett... úgy gondoltam, hogy az udvaron sok ember megfordul, kiválasztok majd egy célpontot magamnak és megpróbálom elcsenni tőle, ami a közelében van. Persze a diáktársam messziről figyelt, mert biztos akart lenni benne, hogy valóban megteszem azt, amit kért tőlem. Örültem volna, ha nem figyel rám ennyire, mert akkor valószínűleg talán megúszhattam volna a dolgot azzal, hogy elviszek neki valamit a szobámból és odaadom azzal a szöveggel, hogy ezt tulajdonítottam el. Persze jogos volt tőle, hogy végignézze az akciómat, mivel csakis így kísérheti nyomon a történéseket és azt, hogy nem futamodok meg a megpróbáltatás elől. Megálltam a szökőkút közelében és várakozó álláspontba helyeztem magam, kerestem azt a személyt, akitől a lehető leggyorsabban és legkönnyebben elhozhatok valamit észrevétlenül, de egyelőre nem találtam senkit, aki alkalmas lett volna erre a szerepre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 20. 17:31 | Link


Engedélyezett magának kerek tizenöt percnyi csendes szemlélődést a mai napra. Micsoda csoda, valahová fel is kell írni, mert ilyen sem történt már hetek óta, annyira hajt az ösztöndíjára. Lassan a könyvtárban is lakna, ha egyáltalán lehetne, csak éppen tiltja a házirend, és pontlevonást vagy büntetést szeretne a legkevésbé. Hogy is nézne az ki a papírjaiban. A végén még megvonják a kapott támogatást, és nem maradhat, az pedig kész tragédia lenne. Nem akar ő hazamenni Földvárra, és azért, hogy maradhasson, az sem tűnik nagy árnak, ha kicsit belezöldül a végére a sok feladatba, amit bevállalt. Az utóbbi időben meg is szűnt annak a nagyszájú, asztalt csapkodó lánynak lenni, aki érkezésekor volt. Kinek van arra energiája? Örül, ha minden feladatot időben be tud adni és még a munkából sem késik el. Ma azonban a szokásos szabadnapja van, és nem is olyan régen olyan dolgozatot adott be a ló szimbolikájáról a lovaskultúrákban napokig tartó kutakodást követően - még el is aludt néhányszor a könyvek között, és az első változatot kénytelen volt újraírni, mert a fáradtságtól a szokásosnál is több helyesírási hibát vétett -, hogy jóslástanból már nem is kell aggódnia az év végi vizsgajegye miatt. Eggyel kevesebb. Ezt megünneplendő ücsörög hát itt egy egész bögre jeges kávéval, amibe még karamella is került, mert másképp mitől is lenne nála ünnepi a kávé? Gyakorlatilag literszámra issza, hogy átvészeljen egyes napokat, így hát most ettől lett kicsit különlegesebb. A padon ücsörög, a méretes vörös alapon fehér pöttyös bögre fülét szorongatva, és bámulja a tájat. Jólesik itt ücsörögni. Többet kellene kijárnia. Csak lenne rá ideje. Pedig már nem is prefektus, a csapatot is Karina vezeti, és egyszerűen így is alig van ideje. Na mindegy is, úgyse oldja meg, ha rágódik rajta. Belekortyol inkább a kávéjába, és jóleső mosoly terül szét arcán, ahogy kicsit mellőzve az állandó pislogást karórájára hátradől, elnézve a nyíló virágokat. Akár tanulni is kijöhetne, az a pár sétáló, csacsogó diák annyira nem zavaró, és ha mégis, egy füldugó is megoldja a gondot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék