36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 12. 09:32 | Link

Anna

Megértem, hogy miért szeretne Anna előbb a szobájába menni, aztán valamerre másfelé. Az a piros folt nem valami szép a hátsó felén, na meg gondolhatnánk róla mást is, mint az igazat. Addig legalább van időm letámolyogni, míg gyorsan megfordul, így szépen lassan evickélek le a lépcsőkön, amik ráadásul nem egyszer mozogni kezdenek alattam, szóval elképzelhető, hogy még ő fog rám várni.
Az megnyugtató érzés, és jobb, hogy már nem szagolom az olcsó bor szagát, így mire leérek, csupán enyhén szédülök, az arcom pedig falfehér, de fel a fejjel!
Az időészékem pedig nem olyan rossz, mivel együtt érünk oda Annával a bejárathoz. Én kissé komótosan, ő meg valamivel gyorsabban, de aztán remélem, hogy egymáshoz igazodunk, mikor kilépünk a még kellemesen langyos időbe, hogy kitisztíttassuk a fejünket.
Emlékszem rá, hogy valamerre láttam fentről egy szökőkút féleséget, amit most szívesen meglátogatnék, szóval körbe fogok sétálni, hogy megkeressem, és egy picit megismerjem azt a helyet is.
- Köszönöm, hogy kijöttél velem. Bár már akkor jobb volt a közérzetem, amikor arról a folyosóról kitettem a lábam, de a levegő mérföldekkel nagyobb segítség.
Ez valami olyasmit akart jelenteni, hogy nem is kellett volna kijönni, de a friss levegő többet segít, mint bármelyik másik kastélyon belüli hely. Ha pedig a figyelmem más is tereli, nem csak a szellő, az a főnyeremény...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 20:58 | Link

Gil

Nath már a lépcsőn lefelé azzal szórakozott, hogy nyújtogatta kezét-lábát, nem sokat törődve azzal, hogy bizony igen különös látvány volt, amint megpróbált botlás nélkül közlekedni ezzel a módszerrel. Haja most a szokásostól eltérően egy hajgumival volt összefogva, mert akár testedzés, akár pyromágia lesz a dologból, ez egy hasznos és szükséges dizájnváltás, hiszen nem jó úgy futni, hogy tapad rá a haja, na meg attól se lenne túl boldog, ha a már eleve lángvörös lobonc tényleg égni kezdene. Ruhája is egyszerű volt, sötét színű melegítő nadrág és egy hozzá tartozó pulóver, meg tornacsuka. Nem volt még mindig igazán hideg, noha az angliai időjáráshoz képest Nath már jócskán észrevette a különbséget, de ez leginkább abban merült ki, hogy itt nem esett napszámra az eső. Furcsa egyébként, eddig azt hitte, hogy itt novemberben már hó lesz.
- Na, akkor hova menjünk? - nézett a mellette haladó Gilre. - A Fénylő Lelkek Udvara jó lesz, vagy van valami más terved? - érdeklődött további nyújtások közepette. Érdekes módon egyébként valahogy Gil szinte magasabbnak tűnt nála, pedig még mindig kisebb volt, de Nathaniel sokkal tömöttebb izomzattal rendelkezett, ami tömzsibbnek mutatta őt a valóságnál. Nem bánta egyébként, nem volt egy izompacsirta, de így volt olyan erős, amilyen szeretett volna lenni, így aztán sohasem vitte túlzásba a testedzést, pusztán csak szinten tartás volt az egész. Nem vágyott sosem olyan igazi kockahasra.
Mikor aztán leértek, Nath megállt a fal mellett, és bemelegítésként megpróbálta elérni a plafont - ami nyilván nem ment -, aztán kiballagott a szökőkút mellé.
- Mi legyen? - érdeklődött a másik fiúra nézve. Fussunk pár kört, vagy..? - pillogott rá kíváncsian, mert elképzelése sem volt róla, hogy Gil hogy szokott edzeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 19:09 | Link

Kornél

Késő délután

Elindultam a szobámból, le egyet levegőzni és közben olvasni, míg van fény. Valami csöndes  helyet keresek, hogy pihenjek talán még csillagokat is nézek. Vastagon felöltözöm és elindulok. Elindulok kifele. Megkeresem a legkihaltabb helyet, ami Fénylő Lelkek Udvara most éppen. Kimegyek a fedett részről. Szép az ég, tiszta a levegő, jól esik kint lenni. Körülnézek és mintha messze látnék egy alakot, aki ide tart. De ki lehet ilyenkor? Talán nem csak én vagyok ilyen esti sétálós. De lehet, hogy nem is ide tart. Végül is mindegy. Kikeresem hol tartok és elkezdek olvasni. Nem hiszem, hogy sokat fogok olvasni, már kicsit sötét van. Kár, hogy ilyen korán sötétedik, pedig még csak öt óra lehet. Hát, talán pár oldalt olvasok, vagy csinálok magamnak világítást. De ez most lényegtelen. Még egyszer megnézem a közeledő alakot, még mindig nem tudom kivenni kicsoda. Majd visszanézek a könyvre és elkezdek olvasni. Szinte elnyel a könyv, ami nem csoda, hisz imádom ezt a könyvet. Bár csak most jött nemrég. Hiába, az a legjobb abban, hogy itt maradtam, hogy előbb megkapom a karácsonyi ajándékom. És pont eltalálták mit szeretnék. Szuper ez a könyv, kár, hogy már a közepénél tartok. Hirtelen kiesek a gondolataimból. Megzörren mellettem a bokor. Megmerevedek, majd lassan felnézek. Nagy sóhajjal fújom ki a levegőt. Hisz csak egy kismadár volt, aki jobban fél tőlem, mint én tőle. Erről eszembe jut az idegen. Felnézek, de már nem látom. Biztos elment már. Hát, akkor egyedül vagyok. Vagyis majdnem egyedül. Hisz itt a madárka is. Ezen elmosolyodom, csak nekem jut ilyen hülyeség eszembe. Ezzel a remek gondolattal visszahajolok a könyv fölé.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 31. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dombay Mara Célia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 2
Írta: 2014. január 3. 17:08 | Link

Egyre megfoghatatlanabbak a dolgok, mintha minden tárgy, mozdulat és arc folyékony lenne.

Az az istenverte köd, az a lila köd, ami az agyat lepi el, ha dühös, az a piros meleg légáramlat, ami átmelegíti a testet, mikor szerelmet érez, és az a hűvös szellő, ami lassan borítja be a test minden porcikáját, ha eljön a bánat. Ezek a dolgok azok, amik uralnak téged. A racionalitás hőserdejét is bejárhatod. Hiába vet szét a büszkeség magad iránt, ez csak az elfojtás érzése. A lényed akaratlagos, ugyanakkor erőltettet megváltoztatása, amikor is egyre érzéktelenebbé teszed magad, szembe köpöd saját arcod, és még büszke is vagy rá. Aztán ott állsz a tükör előtt, mint a hőscincér, ki bálba készül. Mily csodás a kalapom! Mily robosztus a tartásom! Nincs kifogásolható részem!
Ha megráznak, hogy ébredj fel hőscincér, csak sértődés a vége. Mit tudhat Ő, aki csak szálka a szemedben...mit tudhat...csak a szót fecsérli, nincs is haszna.

Mióta eljöttem otthonról, már nem érdekel a hőscincér, és tükör sem akarok lenni. Csak Én akarok lenni, így, csupaszon, kendőzetlenül. Mara. Akárhányszor tükör akartam lenni, engem köptek szembe, nem a tükörképüket.  "tükör Marának" nem tulajdonítottak különösebb figyelmet. Meguntam hát az arcom sikálását. A kastély sokkal nagyobb és kacskaringósabb, mint ahogyan elképzeltem álmaimban. Bár kissé olyan, mintha Angliában lévő nevezetes egyetemen lennék, ahol kötelező az egyenruha és a komor ábrázat. Szokatlan a hely, szokatlanok az emberek,. Sőt. Még a levegő is szokatlan. Mintha az emberek fejében egyetlen dallam lenne. "Nincs időm az emberekre nincs időm elég..." Nem akarok besorolódni. Még szobám sincs, ahova a bőröndjeim lerakjam és leheveredjek. A klubhelyiség zsúfolt, mindenhol fürkésző szemek hol bökdösnek, hol meg pofozgatnak. Az arcom attól is pirosodott ki, na meg a hidegtől is. Furcsa, mi mindentől lehet egy orca piros, aztán még pirosabb. Magam sem tudom igazán, miért sétálok lassú tempóban fel -alá, de meglehetősen kellemes most itt. Talán a gondolataimat rendezgetem, mert mi tagadás, elég nagy odabent a rendetlenség!
Sosem voltam az a pedáns lány, ami a gondolatokat illeti, pedig maga vagyok a káosz. egy hirtelen vezérelt ötlet miatt behunyom a szemem, hogy jobban lássam azokat a gondolatokat. Rendet kell itt rakni, ki kell seperni, le kell törölgetni, mielőtt valaki vendéget fogadok. Csak nem jöhet ide ebbe a káoszba. Igazán illetlenség lenne. Nagyon nagy illetlenség. Mennyivel kellemesebb a vendégnek is, hogy ha beljebb lép, hellyel tudom kínálni, és prüszkölnie sem kell a szálló portól. Ugyanis a szálló gondolatok ha beszállingóznak a másik orrába, agyába, az nagyon kellemetlen tud lenni! Esetleg beágyazódik, és bogarat ültetek a fülébe. Az pedig ha kibújik és átszövi az agyát...ó, jaj, azt igazán nem akarhatom!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 7. 20:16 | Link




Odakint lehűlt az idő, és már rég besötétedett. Utálom a télben, hogy olyan hamar lesz sötét. Na meg persze az sem a kedvencem, hogy túlságosan is melegen be kell öltöznünk, akárcsak egy kis eszkimó. Nem érzem jól magamat vastag ruhákban, de ha nem akarok több hónapos megfázást, talán egy kis tüdőgyulladást, kénytelen vagyok engedelmeskedni annak, amit az időjárás megkövetel.
Pár napja vagyok csak itt, a Bagolykőben. Még mindig szokatlan, a Roxfort után. Ott valahogy teljesen mások az emberek, talán egy picit még beképzeltebbnek is tűntek. Lehet ez azért van, mert az övüké a legnépszerűbb iskola, ki tudja. Mióta itt vagyok, felfedeztem már pár helyet, de tudtam, hogy korántsem az összeset. Egyik rossznak mondható tulajdonságom, hogy túlságosan is kíváncsi vagyok, még akkor is, mikor éppen a popsimon kellene maradnom. Sosem tanulok az elkövetett hibáimból. Kezelhetetlen vagyok. Igen, ezeket sokszor megkaptam már, és nem csak az édes, és drága szüleimtől, hanem a környezetemből sok mindenkitől.
A szobámban ültem, és csak néztem ki a fejemből. Semmi jobbat nem tudtam csinálni, meg amúgy is, az elmúlt pár napon eléggé zsúfolt, fáradt is voltam. Ideje volt egy picit sétálni, kiszellőztetni teljesen a fejemet, utána pedig esti nyugovóra térni. Rendesen felöltöztem, hajamat a tükör előtt elfogadhatóra igazítottam, majd kiléptem a szobámból, majd pedig a Navine körletéből. Elindultam valamerre, voltaképpen fogalmam sem volt, hogy merre, csak épp arra, amerre vitt a két pici lábam. Szembejött velem pár, számomra eddig még ismeretlen diák, arcukat próbáltam megjegyezni, ők viszont egyelőre csak méregettek engem. Ennyire feltűnő lenne, hogy új vagyok? Vetettem feléjük egy halovány mosolyt, hiszen én azon a véleményen vagyok, hogy az első benyomás mindig a legfontosabb, és szerintem ha valaki rámosolyog egy vadidegenre, az vagy hülyének nézi, vagy akár egy ember napját is fel lehet vele dobni. Továbbhaladtam, mikor is mire magamhoz kaptam, már egy hatalmas kapuval találtam szembe magamat, amin szinte gondolkodás nélkül benyitottam, nem is tudva mi fog rám várni, odabent. Bátor lány vagyok ám, jöjjön aminek kell! Szememmel azonnal körbenéztem. Közepén egy csodaszép szökőkút volt, kicsit hátrébb pedig már valamiféle rét féleség volt látható. Engem egy botanikus kertre emlékeztetett, pedig annyira nem is hasonlított rá. Tetszett. Lassan, odasétáltam a szökőkúthoz, majd leültem a szélére, és nézelődni kezdtem. Egyedül.
Utoljára módosította:Kőszegi Brigitta Hanna , 2014. január 21. 17:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. január 24. 20:40 | Link

Jo...?

Farkas második éve járt a Bagolykő Mágustanoda falai közé, de eddig még egyetlen órát sem mulasztott el (önkényesen), minden kötelességét teljesítette (ha Félixnek nem volt egy penge ötlete, amit éppen iskolaidőben kellett véghez vinni), és betegség miatt sem igazoltatott magának napot (mert ha beteg volt, amúgy sem volt kedve dübörgő fejjel rosszalkodni, így inkább bement órára). Ez volt az első (száz) ilyen alkalom (egyike), hogy gondolt egyet, és amikor elkanyarodott a folyosó az illemtanterem felé, kivált az arra baktató diákok sorából, és tovább ment egyenesen, nem is figyelve merre sétál. Azt már csak észrevette, amikor a kőpadló helyett füvön surrogott a cipője talpa. Kellett neki pár másodperc, mire leesett, hol van. A Fénylő Lelkek Udvara. Az ikrek szinte kötelességüknek érezték, hogy a kastély minden zugát ismerjék (esélytelen, de a probálkozások azért szépek voltak), így természetesen már itt is megfordult párszor. Hogy miért hívták így a helyet, azt nem tudta, és akit megkérdezett, az sem tudta megmondani. Az biztos, hogy még egyetlen fénylő lelket sem látott erre felé.
Eltrappolt a szökőkútik a még ebben a télies idõben is gyönyörűen virágzó ágyások között, és belenézett a hullámzó medencébe. Az alján pénzérmék fodrozódtak. Belenyúlt a zsebébe, talált benne néhány érmét, kihúzott egy knútot. Az ujjai között forgatta, és azon gondolkodott, beledobja-e. Miért dobálnak pénzt ide az emberek? Teljesül egy kívánságuk, áldoznak a szobornak, vagy ez csak amolyan szokás? - morfondírozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 17:48 | Link

Állia Szipenni


Tegnap végre megkaptam a várva várt levelet, hogy felvettek az iskolába. Nagyon ideges voltam, ezernyi kérdés kavargott a fejemben. Vajon milyenek lesznek a tanárok és a diákok? Ugye nem lesznek nehezek a tantárgyak? Egész éjszaka forgolódtam. A gondolatok csak úgy pattogtak a fejemben. Reggel is, mikor felébredtem, csak egy szelet müzlit ettem. Egyszer csak, egy hirtelen gondolattól vezérelve  felvettem a dzsekim és elindultam felfedező útra. Gondoltam körbenézek az új suliban. Igaz, hogy hétvége van, de hátha összefutok valakivel, és beszerezhetek pár értékes infót. Végül megpillantottam egy parkot. Első pillantásra nem láttam senkit. Már majdnem visszafordultam, hogy nincs is itt senki. Ekkor viszont megpillantottam egy lányt, aki egy padon ült és szórakozottan hallgatta a madarak csiripelését. Léptem egyet előre, ekkor viszont megreccsent egy gally a lábam alatt. A lány megijedt, és hirtelen a hang felé fordult. Én gyorsan előléptem. Kedvesen mosolyogva bemutatkoztam.
- Szia, Anita vagyok. Most jöttem ide ebbe az iskolába. Bocsi, ha megijesztettelek, csak gondoltam körbe nézek. Reméltem, hogy találkozok valakivel, aki kicsit mesél a suliról. Hátha holnap nem leszek olyan elveszett.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 18:43 | Link

                                Állia

Na végre, valaki, akivel tudok beszélni. A lány kedvesen fogadta a bemutatkozásom és ő is bemutatkozott. Remélem, mindenki ilyen aranyos lesz majd a suliban.
Azt mondta; szívesen válaszol a kérdéseimre és felajánlotta, hogy sétáljunk egyet.
Még örültem is neki, hiszen így legalább körbenézhetek anélkül, hogy félnem kellene attól, hogy eltévedek. De mit is kérdezzek? Annyi kérdésem van és most hirtelen nem is tudom, melyikkel kezdjem... Kicsit eltöprengtem ezen, de még időben észbe kaptam, nehogy a végén még azt higgye, hogy fura vagyok.
- Nos, hol is kezdjem? Tudsz nekem mesélni a tanárokról és az óráikról? Mert kicsit ideges vagyok, és nem tudom, mit is várjak a holnapi naptól…
Láttam rajta, hogy kicsit meglepődött a megjelenésemen és azon, hogy így hirtelen rázúdítom a kérdéseimet. De azért kedvesen fordult felém és én vártam a választ.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 19:23 | Link

                            Állia


Lassan sétáltunk és közben a csodás tájban gyönyörködtem.
Megkaptam a kérdést a válaszomra. És egyszer csak olyan témára terelődött a beszélgetésünk, ami kicsit mindig is zavart. Mert sokat hallottam arról, hogy a különböző házak között milyen nagy a rivalizálás. Remélem, nem minden igaz, amit hallottam. Mert ha igen, lehet, hogy most találtam egy kedves lányt, akivel barátkozhatok, és erre kiderülne, hogy rivális ház vagyunk. Inkább bele sem akarok gondolni…
Így hát válaszoltam a feltett kérdésre,  hogy melyik házba is vagyok beosztva
- Hát, én a Levitába lettem beosztva. De még nem igazán vagyok tisztában ezekkel a ház beosztásos dolgokkal. És te, melyik házban vagy?- kérdeztem kíváncsian.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 21:31 | Link

Állia


Láttam rajta, hogy egy kissé hezitál azon, hogy megmondja e melyik ház tagja, de végül győzött benne a kíváncsiság. Nagyon érdekelte, hogy mit felelek rá, vagy egyáltalán mi lesz a reakcióm. Én egy kicsit megdöbbentem a büszke bejelentésén, hogy ő Relonos, nem gondoltam volna. Ebből is látszik, hogy nem kell előítéletesnek lenni másokkal szemben, hiszen milyen kedves lány, annak ellenére, hogy melyik ház tagja.  
Érdeklődve fürkészett engem, hogy mit felelek. Én, mivel nem igazán értem még a házbeosztásokat és a házak közötti rivalizálást úgy gondoltam, nincs azzal semmi gond, hogy ő Relonos.
Mosolyogva feleltem hát: - És most ettől meg kellene ijednem ugye? De mint te is mondtad a kedvesebbek közt vagy. Ez engem egyáltalán nem zavar. A lényeg hogy kedvesnek tartalak, segítesz nekem és ezért nagyon hálás vagyok. Vagy téged talán zavar, hogy nem egy házba valók vagyunk?- kérdeztem kicsit félve a válaszától.
Addig is, míg a válaszára vártam, csodáltam a tájat a rügyező fákat. Imádom a természetet, olyan megnyugtató.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 10. 19:52 | Link

Állia


Nagyon örültem neki, hogy nem zavarja, hogy Levitás vagyok.
Mosolyogva tovább sétáltunk, és Állia közben felajánlotta, hogy üljünk le a közelben lévő padra. Őszintén szólva most, hogy belegondolok: egész jó ötlet, hisz már mennyi ideje sétálgatunk itt kint.
Arra a kérdésére, hogy én most vizsgázni fogok-e meglepődöm egy kicsit, de aztán belegondolok, hogy én igen is kitartó és céltudatos vagyok, ahogyan a szüleim is szokták mondani.
- Hát igen a vizsgák... Juj, bele se merek gondolni. De amelyiket megpróbálom az sikerülni is fog. Csak a lényeg, hogy optimistán álljak a dolgokhoz. - válaszoltam vidáman és határozottan.
- Nos, az pedig, hogy melyik szobában vagyok. Ugye még csak ma érkeztem, ezért még nem osztottak be. - válaszoltam.
- Egy pillanat, te esetleg tudnál nekem segíteni abban, hogy hogyan is működik ez? Nekem kell kiderítenem, hogy hol van még szabad hely? És neked mik a tapasztalataid, hányan vagytok egy szobában?- kérdeztem kíváncsian. Aztán elmosolyodva hozzátettem.
- Remélem, nem kérdezek egyszerre túl sok információt.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 11. 21:05 | Link

Álliia


Nagyon örültem neki, hogy nem gondolja úgy, túl sokat kérdezek.
 Néha hajlamos vagyok túl sokat beszélni, főleg olyankor, amikor kicsit ideges vagyok. Esküszöm, ilyenkor még puskával sem lehetne leállítani.  
- Szóval, akkor a lényeg, hogy nem elég az optimistaság azért tanulni is kell.A szobát pedig egyeztessem le, hogy hol van még szabad hely és befogadnak-e, majd pedig kérdezzem meg egy prefitől. Oké, ez világos. - Foglaltam össze tömören és lényegre törően a kérdéseimre kapott választ.
Aztán eszembe jutott valami...
- Neked amúgy mi a kedvenc tantárgyad? Én az Asztrológiára is nagyon kíváncsi vagyok. - kérdeztem mosolyogva.
Míg a válaszára vártam észrevettem, hogy addig beszélgettünk, hogy már kezd esteledni.
A nap lassan lebukik, és a hold veszi át a helyét. Most láttam csak, milyen gyönyörű is ez a táj ilyenkor.
Csodálatos örömmel töltött a tudat, hogy én itt lehetek ezen a varázslatos helyen.
Majd hirtelen eszembe jutott még egy kérdés:
- Lehet, hogy furán fog hangzani a kérdésem, de nem tudod, hol tudnék itt egy olyan igazi kávét inni? Nem csak azt a 3 az 1-bent. - kérdeztem tétovázva.
Vártam a válaszát, mert általában az emberek meglepődnek azon, mennyire odavagyok a kávéért. Nekem sokszor ez az éltetőenergiám.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 19. 20:00 | Link

Állia



Zárás:

Láttam, hogy Állia is észrevette, hogy sötétedik, de udvariasan ezt nem említette.
Ez megmosolyogtatott, apukám sem szólt rám sosem, hogy "Na de kislányom, késő van már!"
A kérdésemre, hogy mi a kedvenc tárgya, ő azt mondta; a jóslástan és legendás lények gondozás. Viszont az asztrológiát nem szereti.
Ezen kicsit elgondolkodom a jóslástan tőlem elég távol áll. De a legendás lények gondozását én is szeretem.
Arra a kérdésemre, hogy hol lehet kávét kapni, láttam rajta, hogy kicsit meglepődött.
Gyorsan elmagyaráztam:
- Tudod, nekem igazából nincs sok szenvedélyem, de az egyik pont a kávé, csak ezért érdekel annyira. Minden nap szükségem van rá kétszer-háromszor.
Remélem sikerült elmagyaráznom a logikámat.
Felajánlottam, hogy menjünk be, mivel már sötét van.
- Bemegyünk, gondolom, még neked is vannak terveid mára? - néztem rá kérdőn
Visszasétáltunk hát a Kastélyba. Megmutatta hol a konyha, majd csináltam magamnak egy kávét. Megfogtam, úgy határoztam, majd a szobámban megiszom.
Elköszöntem Álliától
- Hát akkor további szép estét. Remélem, még találkozunk majd. Még egyszer nagyon köszönök minden segítséget. - mondtam vidáman
Visszamentem a szobámba és a kávémat szürcsölgetve visszagondoltam a délután történtekre.
Sikerült szereznem egy barátot, ami szuper. Biztos nagyon jó lesz itt, ha már az első nap ilyen jól alakult.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. március 15. 18:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. március 3. 20:14 | Link

Szeretettel Sheelának *-*

    Egy igazán fontos filozófiai kérdésbe ütköztem. Na jó, talán nem filozófiai, de érdekes. Szóval, ha a kutyám a hátán fetreng és ugat, akkor mennyire gáz, ha én is ugyanazt csinálom, mint ő – az ugatás részt leszámítva? Oké, erre a választ magamtól is tudom. Mióta nem szedek gyógyszert, visszaváltottam eredeti barna hajszínemre, ami egyrészt természetesebben hat – mint egy gyönyörű nyári legelő! (ami amúgy egyáltalán nem barna, viszont természetesnek természetes) -, másrészt jobban áll; sokkal jobb a kedélyem, mondhatni megkergültem, illetve fontos kiemelni azt is, hogy koromtól teljesen eltérően gyerekes vagyok. Bár ha jobban meggondolom, ez a beismerés, vagy inkább felismerés mégis csak utal arra, hogy nem óvodába járok, hanem negyedik évfolyamra a Bagolykövön. Mindezeket figyelembe véve, újra normális Eridonos vagyok, kilométeres mosollyal. Jah, meg amit elfelejtettem, hogy kevésbé vagyok szeleburdi! Hopp, egy asztalláb, hát nem majdnem belém rúgott? Ejnye, pimasz asztal…
    Na mindegy, úgy döntöttem, hogy régi önnön személyem visszanyerését tudatom a külvilággal is. Igazából attól a helyes Rellonos fiútól is bocsánatot kéne kérnem, akinek elszívtam a cigijét még… Hónapokkal ezelőtt. Már biztos nem emlékszik rám, de talán jobb is így. Nadeszóval ott tartottam, hogy felvettem egy nagyon aranyos, vörös alapon fekete virágos tornapipellőt, hozzá egy farmert, aminek a szára túl hosszú, úgyhogy felhajtottam, plusz felkaptam egy fekete testhez álló pólót, egy farmerdzsekit, meg a mosolyomat. Mert igen, a mosoly elengedhetetlen kellék! A jókedvemet csak fokozta, ahogy a kis prüntyő kutyi ugrabugrált körülöttem, hogy hadd jöhessen ő is, én viszont csak leintettem. Ma ismerkedni megyek, világot látni, felfedezni újra a kastély szépségeit! Így is indultam el. Minden szembe jövőre vigyorogtam, minek következtében szerintem azonnal rohantak, hogy elmegyógyászati segítséget hívjanak, illetve valami csontkovácsnak is riadózhattak, tekintve, hogy úgy mosolyogtam, mint akinek beakadt az állkapcsa és nem tud mást csinálni, mint görbülni.
    Az úti cél a Fénylő Lelkek Udvara volt, ahol már olyan régen jártam, hogy nem is tudom mikor. Nem is tétováztam sokat, rögtön a kúthoz mentem, hogy a szélénél lehuppanjak a földre – minden más, NORMÁLIS ember a padra ül, igen, ez célzás – és fejemet a párkánynak támasszam. Így testközelből hallhattam a csordogáló vizet, ami rendkívüli nyugalmat sugárzott minden porcikámba. Nálam volt a táskám, amibe még benne volt egy törött pohár. Pont megfelelő arra, hogy ezen a csodálatos délutánon melodimágiát gyakorolhassak! Lyra elmagyarázta mit hogyan kell, meg is mutatta többször is, csak annyi a dolgom, hogy addig gyakorlok, míg végül sikerül. Szóval a pálcámat előszedve elmormoltam egy Reparot és kiraktam magam elé az üveget, hogy farkasszemet nézzek vele. Na cica, te ma több életedet veszíted el, mint amennyi egy valódi macseknak egész létezése során lehetősége van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 29. 11:32 | Link

Szabó Lívia Lujza
Március 25. – délelőtt 11:20

Szerettem a tavaszt, nem hiába, hiszen akkor születtem. Most, hogy a vizsgáknak is vége lett, lassan kezdődött a szünet, amit ki kellett használni. A kérdés csak az, hogy hogyan? Emberek közé kedvem nem volt menni, a szobámban pedig úgyszintén nem volt maradásom, szóval fogtam a kabátom és leléptem a házból. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek, a lábaimra hagyatkoztam és nem érdekelt, hogy merre visznek. Kanyarogtam a folyósokon, kikerültem az embereket, majd valahol a keleti szárnynál kötöttem ki.
Belestem az egyik ajtón és döbbenten láttam, hogy minden csendes. Beléptem, majd behúztam magam mögött az ajtót, de végül arra jutottam, hogy a kastély még sem jó helyszín a fejem kiszellőztetéséhez. Kiléptem hát a nyílászárón és lesiettem a lépcsőkön. Végül a bejárati csarnokban álltam meg, hogy kifújam magam, aztán megtoltam a külvilágtól elválasztó barna bejárót, aztán gyorsan kilibbentem a szabadba. Valamerre jobbra fordulhattam, mert pár perc séta után egy boltív alatt találtam magam. Átléptem alatta, és ámulva néztem körül. Középen egy szökőkút folydogált, közepén egy idős öregembert ábrázoló kőszobrot állítottak. A varázsló előre nyújtott pálcájából csordogált a tiszta folyadék, ami a szökőkút kőlapjain belül ért véget. Az egész hely megbabonázó volt, és ami a legfontosabb, egyedül voltam. A virághalmok közepette kiszemeltem magamnak egy padot, amire ráülve újabb bizsergő érzés fogott el. Az udvar, ahová érkeztem varázslatos volt – szó szerint -, így kénytelen voltam behunyni a szemem és élvezni a szél cirógatását az arcomon.
Lábaimat felhúztam, karommal megtámasztottam és figyeltem a víz csordogálását. A szempilláim egyre nehezebben tudtam fent tartani, lassan lecsukódott mind a kettő és fejem a térdemre bukott. Ez most komoly? Alszok? – megráztam a fejem és felemeltem, majd újra a vizet kezdtem el pásztázni. A szél összeborzolta a hajam és az arcomba fújta, de ezzel most nem törődtem. Túlságosan lefoglalt a virágot szemlélése, ahogy a szélgyerekek a szirmaik örül kergetőztek, párat le is téptek, amit sajnáltam, de nem tudtam ellene mit tenni. Fáradt voltam. Fáradt voltam, mert Vatta nagyon lefárasztott reggel és az edzésen is megizzasztottak minket. Kezdtem megbánni, hogy jelentkeztem a csapatba, bár újra seprűn ülni jó érzés volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 29. 16:14 | Link

Rentai Bálint

Az utolsó nap a szünetből. Ma lesz az évnyitó és holnap már tárgy felvétel és más egyéb dolgok kezdődnek. Szomorkásan gondolok a szünetre, nagyon kellemes volt. De egyben örülök is, mert idén kezdem a harmadik évem és már készülök. Hisz nem fog meg ártani egy kis tanulás, előre felkészülés. Csak sajna nincs kedvem hozzá. Inkább tervezgetek egy csöppet. Tudom, hogy valamelyik nap be kell mennem a könyvtárba, hogy átnézek pár dolgot, kicsit készülni. Talán még veszik is ki egy-két könyvet, de ez még csak gondolat. Most inkább hagyom és élvezem a napsütést a szobám ablakából és nem gondolkozom ilyeneken, hanem kimegyek és lerajzolom ezt a szép, tavaszi napot. Ágyamról leszállva felkapok egy sablon füzetet és a tolltartóm, majd elindulok kifelé. Miután kiérek a folyosóra és választok egy tetsző leges irányt kifelé, amiről a fénylő lelkek udvarára jutok egy idő után. Örülök, hogy ide lyukadtam ki. Szeretem ezt a helyet, nagyon kellemes és szép. Lerajzolni pont jó.  Körülnézek, hogy hova ülhetnék rajzolni és ki is választok egy közeli padot, amiről jó a rálátás a tájra. Szapora léptekkel megyek a padhoz. Aztán kényelmesen elhelyezkedve elkezdek rajzolni. A közelben van egy gyönyörű, majd nem teljesen virágzófa. Kecsesen hajol az ösvény fölé. ami ettől nagyon szépen mutat. Ettől meg igézve elkezdek dolgozni.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. április 2. 21:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 29. 17:28 | Link

Rentai Bálint

Kezdenek kibontakozni a fa apró részleti a füzetemben. Egyelőre még csak fekete-fehérben a vázlatomon, de szerintem így is nagyon szép. Lassan kész is lesz a vázlatom. Épp kezdenék színezni, mikor valaki elkezdi köszörülni a torkát mellettem. Aztán ahogy vártam, meg is szólal. Aminek most nem igazán örülök, nincs kedvem senki társaságához. Miután végig hallgattam a dadogós kérdést. Amiből arra következtetek, hogy elsőssel van dolgom. Felnézés nélkül válasz szolok.
- Szia, ha a suliban van, akkor a szobájában lesz, gondolom.
Ezzel én le is zárom a témát és elkezdek színezni. Ha többre kíváncsi, akkor még úgy is kérdez, ha meg nem, akkor elmegy és hagy engem rajzolni békében. Most már teljesen visszatérek a rajzhoz, elő veszem a sötétbarna színesem és elkezdem színezni a fa törzsét fel-felpillantva a fára. Közben csak úgy félvállról visszakérdek.
- Minek keresed?
Nem tudom, hogy itt van-e még, de ez mindjárt kiderül, ha válasz szól, vagy ha nem.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. április 2. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 29. 19:50 | Link

Rentai Bálint

Hallom, ahogy sóhajt egyet. Biztos hülyének néz, hát tényleg nem adtam túl értelmes választ. Kicsit kedvesebben válaszolok a következő kérdésére. Most már ránézve.
- Szerintem a gyengélkedőben meg találod, de ha nem, keress egy tanárt, ők általában tudják hol van, ha épp a suliban van.
Jobban meg nézve; nem tűnik elsősnek a srác. Felsőbb éves lehet. Egy "elveszett" felsőbb éves. Hát ez jó. Míg én ezen gondolkozom, ő válaszol a kérdésemre. Nem igazán mond sokat, de annyira nem is érdekel. Ő dolga, nem az enyém. Közben újra elkezdek színezni. De azért észreveszem, hogy megnézi. Aztán szóvá is teszi. Hát így meg nézve lehet, hogy igaza van. Ezt meg is mondom neki.
- Lehet, kipróbálom.
Majd mosolyogva megköszönöm.
- Köszi az ötletet.
Kicsit furcsa, hogy ért hozzá, de voltak már furcsább diákok is itt. Szóval nem igazán zavar.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. április 2. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dove Ebony Swan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 2. 18:37 | Link

l u n a


Néha elgondolkozom, hogy nehéz lenne-e egy térképet mindenki kezébe nyomni, aki bekerül ebbe az iskolába, bár erős gyanúm van, hogy azzal sem mennék sokra. A tájékozódásomon egy segédeszköz sem segíthet, reménytelen vagyok. Képtelen vagyok megállni, hogy ne mosolyodjam el a saját hülyeségemen, bár valószínűnek tartom, hogyha valaki meglát, magamban somolyogni, nem az lesz az első gondolata, hogy szóba álljon velem.
A kezemet végig futtatom a vörös téglákon, az ujjaim alig érnek hozzá falhoz, sokszor teszek így, valami nyugodtsággal áraszt el. Amikor kislány voltam ugyanúgy tettem, az anyukám pedig rám nézett, összevonta szépen szedett szemöldökét, majd leszidott, hogy miért takarítom más falát. Otthon van elég munka, ha már úgyis piszkos kezet szeretnék, mindig bele nevetett a végébe, nem bírta ki, hogy ilyen butaságért komolyan leszidjon. Talán ezért nyugszom meg tőle, mert az anyukámra emlékeztet, azért legyünk őszinték: egy levél egyáltalán nem helyettesíti a húsvér személyt. Olyan jó lenne legalább a hangját hallani, szeretném felhívni telefonon, de hát itt még az sem működik, pedig szeretem a mugli cuccaimat, még úgy érzem, jobban hozzátartozik az életemhez, mint a pálcám, a varázslás, és a talárom. Pedig tíz éves koromban, hogy örültem volna egy ilyen kalandnak! Most már inkább az izgat, hogy melyik mugli egyetemen fogadják el egy ilyen középiskolából való jelentkezést, és hogy letudok-e valahogy érettségizni, majd, valamikor.
Gondolatmenetemet egy boltív szakítja meg, min egy csillag az égen, olyan jelenség számomra, reményt ad, hogy talán sikerül visszakeverednem egy picikét ismerősebb részeire a kastélynak. Ahonnan, esetleg még én is képes leszek vissza vergődni a házam klubhelységébe.
Egy park szerűség lehet ez a hely, egészen kellemes légköre van számomra. Néhány diák is lézeng, akikhez oda kellene mennem útbaigazításért, de sosem arról voltam híres, hogy bátran oda állítok valaki elé, és beszélgetést kezdeményezek. Sőt, az idősebb diákoknál attól is tartok, hogy kinevetnek, megint egy elsős, aki még a saját házába se jut el…
Nyújtogatom a nyakam, hátha találok egy fiatalabb diákat, mikor meglátok egy jellegzetes arcvonásokkal rendelkező csinos fiatal lányt. Oda baktatok hozzá, majd kezet nyújtok neki.
Szia! Dove vagyok, segítenél eljutni a Levita klubhelyiségbe? — darálom el egyszerre, mivel tudom, hogyha egyszer megállok, akkor képtelen leszek folytatni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. május 3. 10:40 | Link

MAJÁLIS
Álmodóilag május 3-tól 24-ig.




Ez a május is elérkezett, lassan itt a nyár és hát milyen lenne az, ha nem lenne mostanság valami jó kis program a kastélyban? A DÖK most is rendesen kitett magáért és egy hatalmas majálisi ünnepséget szervezett a diákok számára a Fénylő lelkek udvarába. Mindenképpen valami különleges helyszínre gondoltak, hisz sokak számára talán már unalmas lehet a rét, úgyhogy emiatt tartják most a FLU területén. Első hallásra sok kérdés felmerülhet, például hogy....hogyan is? Hogy fér el ott annyi varázsló? Egyáltalán mit lehet ott csinálni? Hát pontosan így és pontosan ezt! Wink


A kastély felőli kijáratnál tudunk csak bemenni, s amint odaérünk, szemünk-szánk tátva marad a látványtól. A hely körülbelül hatvanezerszer akkora, mint általában. Csodálkozunk? Nem hiszem, kérem, ez itt egy varázskastély, egyszerű bűbájok valószínűleg. Az egész udvart elárasztja a pompa, a báj, a  fényesség - melybe a Nap is besegít, ugyanis csodás idő van - , valamint minden csupa-csupa móka és kacagás. Ha valaki betér, garantáltan nem fordul vissza, már csak azért sem, hiszen három lépést téve TÁNCOLÓ BOHÓCOK veszik körül a látogatókat, s nem engedik tovább, míg el nem ropnak száz-kétszáz bohóctáncot. ha nem akartok teljesen már itt elfáradni, vessetek be nyugodtan egy kis cselt!  

Ha tovább haladunk, a szökőkúthoz érkezünk, ahonnan igazából teljesen be is látni az egészet, így érdemes kicsit "megpihenni" ott. Jobb irányból kezdve az első dolog sokak számára a vidámparkhoz hasonlítható, de mégsem teljesen, ugyanis itt minden más, olyan kis majálisos. Egy nagyobbacska LOVAS KÖRHINTA várja az érdeklődőket egy körre, amit érdemes kipróbálni, igazán hangulatos és visszaidézhet néhány emléket a gyerekkorunkból, éljük át újra kicsit azt a fantasztikus érzést! Ha pedig már nagyon gyereknek érezzük magukat, látogassuk meg az ARCFESTŐ művészeket közvetlenül a körhinta mellett, akik olyan szépet varázsolnak az arcunkra, amilyet csak szeretnénk. A mókázást folytatva felülhetünk a szupergyors KÖRHINTÁRA is vagy ezek mellett tanyázó további izgalmas dolgokban vehetünk részt, mint a ZSÁKBAMACSKA, HORGÁSZÁS vagy CÉLBA DOBÁS. Az utóbbi hárommal akár nyerhetünk is. (Lásd a leírás alján!)



A szökőkúttal szembe különböző sátrakat láthatunk, ahol talán jó egy kicsit megpihenni vagy beszélgetni valakivel. A TANÁROKNAK és PREFIKNEK KÜLÖN SÁTOR áll rendelkezésükre, valamint van egy INFORMÁCIÓS SÁTOR is, ahol képbe kerülhetünk, ha nagyon elvesznénk. Egy-egy DÖK tag szívesen áll rendelkezésünkre. Illetve, ez az a sátor, ahol jelentkezhetünk néhány további érdekes programra, és megkaphatjuk a hozzá szükséges eszközöket:
- varázsige mondó verseny
- sorversenyek
- kvízek
- vetélkedők
- rajzverseny


Tovább nézelődve láthatunk egy elkerített kis füves részt karikákkal, mely olyan diákoknak ad kviddicsezési lehetőséget, akik nem csapattagok, de szívesen kipróbálnák a sportot. Afféle KISPÁLYÁS KVIDDICS. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem játszhat ott bárki, akár a házak csapattagjai is, ha van rá kedvük, erejük.
Ezt követi még egy rejtélyes sátor,  ami igen cseles, ugyanis nem mindig látható, csak ha nagyon figyelünk, ez pedig nem más, mint a JÓSLÁS sátor. Érdekelne valami a jövőddel kapcsolatban? Térj hát be és kérdezd meg a profi jósnőnket!
Ha ily módon néztünk körbe a szökőkútnál, akkor most balra tekintve még láthatunk egy hatalmas színpadot, ahol egész nap megy a szóbeszéd, nem valószínű, hogy lemaradunk valamiről. Tánc, móka, zenekar,  illetve még említésre méltó, hogy a nap végén se menjen el mindenki, ugyanis hatalmas bulival zárjuk a rendezvényt, nem érdemes kihagyni! Csodálatos lesz! Nem bánjátok meg ám, ha maradtok!



Na de mintha valami még hiányozna...Oh, hát persze! Mi van az ételekkel, italokkal? Erre itt nincs konkrétan egy hely, ugyanis az egész udvar területén található különböző standoknál VATTACUKOR, HOTDOG, FAGYI, JÉGKRÉM, JÉGKÁSA, ÍZESÍTETT VAJSÖR, MÓKÁS TURMIXOK, SÜTEMÉNYEK, SALÁTABÁR, GUMICUKOR, CSOKISZÖKŐKÚT (jeges is), GYÜMÖLCSBÁR, húskedvelőknek HÚSPARADICSOM, SAJTKÓSTOLÓ. A fogyókúrázok és diétán lévők pedig ne csüggedjenek, természetesen mindenből van csak a számukra cukormentes / bio / teljes kiőrlésű és akár turbózott vitamintartalmú, kalória csökkentett változat is.




Zsákbamacska


Célba dobás – horgászat



//A zsákbamacskák 1 és 20 közti számmal választhatók, a hozzászólásotok címzésében tüntessetek fel, hogy mely zsákocskát választottátok!
A horgászás, célba dobás szerencse alapon működik. Emeljétek ki a hozzászólásotokban ha ezen is részt vesztek!
Kérdésekkel fordulhattok hozzánk bizalommal. (Akár az álmodói részleg >> cseverésző >> DÖK kibeszélőben is.)//


Mindenkinek jó szórakozást, és szerencsés játékot kívánunk!
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2014. május 3. 10:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. május 7. 22:26 | Link

Àllia Szipenni

Egész nap a Majálist hirdető plakátok mellett sétált el, lelkendező ( ès jó hangos) beszélgető emberek beszélgetèsfoszlányait kapta el. Olyan volt az egész, mintha ki jött volna egy új könyv, a legjobb, a legfantasztikusabb mind közül, de ő nem olvasta volna el. Mintha kívülálló lenne. Egy vàlasztàsa maradt: olvasnia kell.
Kiment hát a Fénylő lelkek udvarába, ahol a rendezvény megrendezésre került.  A rengeteg làtványtól szédülés kapta el. Túl színes volt neki az egész. Túl vidám, túl társasági. Ahogy körbepillantott a tipikus "Èn vagyok a királynő, ti meg az alattvalóim" nézèssel, rájött arra, hogy mindenkivel van valaki. Vagy valakik. De ő magányosan àlldogàlt a standoknál. Most először kezdte úgy érezni, bár ne lenne egyedül. Ezt a kegyetlen, gyengeséget takaró gondolatot gyorsan szàműzte a fejéből.
Nézni kezdte a standokat. Vattacukortól a forrócsokoládéig mindent talàlt. Miért nem àrulnak a majálisokon citromot? Vagy lime-t? Nem az túl szép àlom. De még csak egy darab erős paprikát se lát sehol. Elhúzta a szàjàt. Jobb ha megy is, ez nem az ő helye.
Utoljára módosította:Dana Simpson, 2014. május 8. 10:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 11. 14:55 | Link

Olivér

Utálom a mosolyom, mostanság nem is lehet az arcomon látni. Összevesztem Shannel is, és abszolút nem figyelek arra, mi folyik körülöttem, ami csak akkor lenne iszonyat menő, ha azt se tudnám, bennem mi folyik, de ez nincs így.
A szégyen valahogy mindig bekúszik a bordáim közé, és nem hagy levegőhöz jutni. Oké, nem nagy szám, sokan mondanák ezt, de őket nem úgy nevelték, mint engem. Most minimum már férjes asszonynak kéne lennem, de inkább titkolom. Jó, csak egy hülye csók volt, amit nem is akartam, vagyis akkor de, de amúgy nem.
Beletúrok a hajamba, és úgy döntök, majd a levegő kijózanít, vagy felpofoz, vagy mit tudom én, csak a nővérem szemébe ne kelljen néznem.
Hülye furcsa késztetés, azt se értem, miért múlt el csak úgy huss? Mert hogy én nem vagyok olyan csapongó, vagyis de... az voltam, amíg el nem követtem azt a hülyeséget, abban a hülye teremben, azzal a hülye sráccal. Na jó, Bálint nem tehet erről, elvégre én könyörögtem ki. Te jó ég, még könyörögtem is. Szánalmas vagy, Nayar.
Megfogom a jegyzeteimet, és pár percig elcsodálkozok azon, hogy vannak, mert, hogy arra már nem emlékszem, mikor kerültek azok a szavak a pergamenre. Mindegy,látszatnak tökéletesen megfelel.
- Meg nem értett művészlélek leszek - válaszolok Shan fel nem tett kérdésére. Ez van, ha valakit annyira ismersz, hogy már csak a tekintetéből ki tudsz szűrni bármit.
- Nincs semmi Shan, csak... rossz napok, oké? - sóhajtok fel, és örömmel konstatálom, tesóm végre elenged. Persze, tisztában vagyok vele, hogy hosszútávon nem úszom meg, hacsak nem avanzsálok át energiabombává, de nem megy. És nem csak azért, mert a kastély túlnyomó többsége ezt nem nézi jó szemmel, hanem, mert egyszerűen nem engedhetem meg magamnak a vidulást, még a nyalókáim is kidobtam.
Ha ez nem lenne elég, a temetés is rányomja a bélyeget a kedvemre. Bár szerintem Shan sokkal nehezebben viseli, hisz ő állt közelebb a bátyánkhoz, de ő nem csúszik szét, nem tudom, hogy csinálja, de tartja magát. Talán... esetleg, bizonyára példát kéne vennem róla, és nem homokozóba dugni a fejem, mert bármennyire is szeretnék, nem vagyok már annyira kis lány.
Teljesen eltökélten ülök le a padra, és kezdem a sorokat vizslatni, próbálva kivenni belőlük a szavak jelentését, csak hogy ez korántsem megy annyira, ha a gondolataim ezerfelé cikáznak.
- Ó a francba - idegesen dobom el a pergament, ami stílusosan landol a kútban. Mély levegő után állok fel, és próbálom onnan kihalászni, mert oké, hogy most kicsit ingerült vagyok, arra azért szükségem lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szatmári Sára Liliana
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2014. május 21. 21:39 | Link

Rentai Bálint



Lassan egy hete érkeztem meg, egyre jobban felfedezem a kastély meg a környékét. Még mindig nem szoktam meg a nyirkos reggeleket, hogy szuszognak mellettem fél ismeretlen emberek, amikor elalszok, és hogy minden jóval nehezebbnek tűnik, mint a való életben. Persze, mások azt gondolják, könnyebb a varázsvilágban létezni, mert megjelenik az étel a kosarakban, meg hasonlók, de egy olyan embernek, akinek mindez idegen és inkább taszító, mintsem érdekes... nos, annak nagyon nehéz befogadni ezeket a dolgokat. Alapvetően mindig nagyon spirituális ember voltam, sosem gondoltam, hogy a dolgok véletlenül történnek, megvan egy kialakított képem a világban uralkodó harmóniáról, de azért amikor egész életedben mindenki próbál lebeszélni a kóros tévképzeteknek titulált világnézetedről és kiderül, hogy igazad volt, pont akkor, amikor már kezdenél "kigyógyulni", úgy hogy soha nem is voltál beteg... kicsit megdöbbentő. Pár hét és nagyon otthonosan fogom érezni magamat, de azt valahogy ki kell húzni. Így hát menekülőre fogom a dolgot, s valami elhagyatott helyet keresve találom meg ezt a szép kis udvart, vízeséssel meg minden. Fülig ér a szám, mikor meglátom, mert a legreménytelenebb romantikus idióta vagyok a világon, szóval meghatnak az ilyen dolgok. Nagyon  nehéz bevallani, de tényleg. Nagyon szeretem a szép dolgokat. A szép helyeket. Annyira elragadnak és megragadnak, ráadásul senki nincs errefelé, szóval nincsenek szemtanúi szembekönnyezős, nagy sóhajos, szívhez kapós jelenetemnek.

Vízesésbe a kéz, aztán meg padra a hátsó. Előveszem kissé szakadt tatyómból a festős cuccaimat, meg a kemény zöld kartont-mostanában mindig zöld kartonra festek- és a még Ádámtól kapott ecsetek közül kihúzok egy lapos, vékonyat. Kinyitom a fekete tégelyes festékemet, és a rajztáblára erősített lapra meredek. Harcolok saját magam ellen, mert megkívánná ez a gyönyörű környezet, hogy azt fessem, de hát nem tehetek róla, nem tudom azt festeni, amit látok. Nem vagyok ennyire racionális ember, és túlságosan korlátok közé szorítva érzem magamat ilyenkor. Megvonom vállamat és inkább megy a kezem a szívem után. Mint általában most is erőteljes vonalakat húzok, szabálytalanul, gyorsan, mintha az életemért festenék. Arckifejezésem elmélyült, zaklatott, kicsit talán dühös. A lapon lassan körvonalazódik egy ember arca, a szeme kifejezetten kétségbeesett, fájdalmas, az arca rendkívül szabálytalan, kicsit sem követi a klasszikus emberarc rajzolatát. Szeretek festeni.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. május 22. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem hogy van.

Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. június 4. 19:19 | Link


Viseletem


*Mindig is szerettem idekint sétálni és mióta egyre jobb a idő, egyre többször fordulok elő itt. Szeretem a tavasz, habár már lassan a nyárba fordulunk hivatalosan, ám az idő még inkább tavaszias, mint nyárias. Ennek függvényében estefelé - hiszen a Nap már lassan lebukik a láthatár alá - elkél még a kabát, így én is magamra kaptam a fehér topom fölé a fekete bőrkabátomat, valamint a nyakam köré csavartam egy fekete sálat. Ez persze inkább megszokás, mint hogy azt szolgálja, hogy ne fázzon az említett testrészem. Tényleg nincs hideg, így a kabátom ujját is feltűröm, így a karom szabad marad. Enyhén libabőrös leszek, ahogy a lágy szellő végigsimít rajta, de hamarosan megszokom a hűvösebb időt és már nem is érzem, hogy az előbb még megborzongtam. Alul egy fehér farmert viselek, és egy laza cipőt, szépen festett szememen pedig napszemüveg van. Nem is értem, hogy miért maradt rajtam, így gyors mozdulattal feltolom a fejem tetejére, így legalább visszafogja kiengedett hajam kósza száguldásait. Néhány apróbb kiegészítőt is viselek, de a táskámat most fent hagytam a szobámban, csak a pálcám van betűrve az övembe, hogyha esetleg kellene. Bár annyira nem vagyok még pro, hogy bármilyen vész esetén használni tudja, de hát boszorkány vagyok! A Fénylő Lelkek Udvara felé veszem az irányt, hogy aztán az egyik padra felmászva csücsüljek le - persze, ahogy a nagyok szokták a háttámla részére, még véletlenül sem a padra... Figyelem a szökőkutat, majd előveszem a pálcámat, és a Vingardium Levosa-t gyakorolva igyekszem felemelni a vízcseppeket.*

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 9. 15:40 | Link

Zoli

Napról napra jobban tűz a nap, és ezzel párhuzamban napról napra elviselhetetlenebb a hőség a tornyokban. A diákok menekülnek hűvősebbnél hűvösebb helyekre, már, ha létezik ilyen egyáltalán... A forroság szinte már elviselhetetlen, és a kastélylakók közül sokan talán már a pokolba is kívánták a napot... Kevés olyan ember van, aki még bírja ezt a kánikulát, de szerencsére Alina pont ezen kevés emberek egyike. Ő élvezi a kitűnő időt, még akkor is, ha a tanulás néha belerondít a vakító napsütésbe.
Az utóbbi napokhoz hasonlóan a lány most is imádott könyveit bújja, szinte már ki sem látszik belőlük, de úgy van vele: ami muszáj az muszáj, nincs mit tenni, a lazítás ráér majd a vizsgák után, addig meg a Leivta nevéhez hűen magol éjjel-nappal. Sajnos azonban néha szükség van egy kis kikapcsolódásra, különben begőzöl az ember... Ez történik most a szőkeséggel is, hiszen késő estig tartott  ategnapi randevú az SVK könyvvel, és most bármennyire is szeretne, képtelen koncentrálni. Így hát úgy határoz, hogy megajándékozza magát néhány óra szünettel. Összecsapja a tanulnivalót, majd a szekrényhez rajtol, ahonnan az öltözékéhez-zöld maxiruha, papucs, zöld gyűrű- egy szalmakalapot és egy napszemüveget bányász elő. A kalapot fejébe húzza, majd a tükör elé ballag, ellenőrzi az összeállítást, haján-melyet most is, mint általában kiengedve hord-igazít egy kicsit, majd nekivág a hosszú, szinte már-már végtelennek ható folyosóknak.
Nagy nehezen kikeveredik a kastély falai közül. Az irányítást megszokott mondon lábaira bízza, akik egy imserős helyre, a Fénylő Lelkek Udvarára hozták őt. A szökőkút csobogása örömmel tölti el. Bár a kút az udvar közepén helyezkedik el, ahol semmi árnyék nincs, a lány első lépései mégis ide vezetnek. Kezét a vízbe mártja, majd felfrissülés gyanánt felhevül bőrére csepegtet néhány cseppet, és helyet foglal a kút káváján.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 18. 19:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. július 23. 18:11 | Link

Misi O__O

"*Az Alkot-lakbeli egyik párnájára, mely Lin tulajdonát képezi, gyöngybetűkkel megírt borítékot helyezett kora reggel egy manó. A címzés világos volt: Aileen Aurora részére*

Sürgősen meg kell beszélnünk ezt a ki kinek az ágyában alszik dolgot! Ma!

Mihael"


Ébredtem már sokkal szebb reggelre is, bár amíg nem olvastam el a levél tartalmát, úgy gondoltam ez a nap végre igazán jól kezdődik. Mihael szépen kanyarított betűit nem volt nehéz felismerni, és a borítékban található pergamen is könnyen kicsúszott tartójából. Heves szívdobogással olvastam... volna sorait, de a két rövid mondat egyet is alig tett ki. Ráadásul fogalmam sem volt, hogy miről is szeretne többet tudni. Valószínűsítettem, hogy nem közös alvásra próbál csábítani, a mondatok egyszerűségéből, rövidségéből és a végükön ágaskodó felkiáltójelekből pedig arra következtettem, hogy valamiért ingerült.
Persze nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy rájöjjek, mi is történt, elég volt csupán a klubhelyiségig levánszorognom. Az egyik fal mellett álló nagy könyvet, amibe néháanapján én is szoktam firkálni, ha épp olyan kedvem van, egy csapat levitás vett körül. Ez - bár nem mindennapi látvány - annyira nem is lett volna szokatlan, de az már igen, hogy amint észrevettek, odébb álltak, de épp csak annyira, hogy én kényelmesen elférjek közöttük, egészen a könyvig. Ez már felettébb gyanús volt, így engedve a "tömeg" nyomásának oda is léptem a lapok elé, hogy elolvashassam a legújabb beírást. Aztán csak kapkodtam fel a padlóról az állam.
~Erről akar beszélni velem? Ez ilyen nagy szám? És ezért néznek rám furcsán feddő tekintettel a többiek? Hát itt senki nem ismeri a barátság fogalmát?~
Azonnal rohantam is Apollónért, hogy választ írjak az én zöldemnek, és lehívjam a Fénylő Lelkek Udvarára pontban tízre. Bár azt igazán szerettem volna megtudni, hogy ő hogyan is szerzett tudomást arról ilyen hamar, hogy mi szerepel egy olyan könyvben, ami a Levita toronyban található. Azonban ezen a napon minden válasz csak úgy az ölembe pottyant, emiatt sem kellett hosszasan gyötörnöm az agyamat, a bejárati csarnokban álló piros postaládába ugyanis üzenetem érkezett:

A levél

Szóval innen tudta meg. Ez a fal füle nevezetű egyén küldözgeti a pletykáit szerteszét. Egyébként ez a lasagne-s dolog eléggé gyanússá tette, ha akartam volna, könnyűszerrel meg is látogathattam volna a kis dögöt, tekintve, hogy jelenleg is legjobb barátom szobájában héderel a plüssmacska. Viszont előtte fontosabb dolgaim is akadtak, így Garfield megnyúzását egy későbbi időpontra halasztottam.
Első és legfontosabb dolgom: újra megtanulni, hogyan kell levegőt venni. Maga a levél ugyanis éppen elég lett ahhoz, hogy pár pillanatra elfelejtsem hogyan működik az emberi tüdő. Az időpontot észlelvén, kicsit könnyebb lett a légzésem, de a szívemen a szorítás nem enyhült. Éppen elégszer láttam már a navinés lányt ahhoz, hogy tudjam, szebb, talpraesettebb és bátrabb, mint én. Mellette nem lehet semmi esélyem.
Remegő kézzel gyűrtem a levelet a talárom zsebébe, majd indultam a megbeszélt találka színhelyére. Odaérve Mihael elé lépdeltem, majd lehajtott fejjel köszöntem neki, és jeleztem, hogy megérkeztem. Már, ha nem lett volna egyértelmű. Ez után átadtam a beszélgetés irányítását neki, mert nekem semmilyen mondandóm nem akadt, és ami mégis eszembe jutott, és feszegette ajkaimat, azt szégyelltem volna kimondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Hazatérés :)
Írta: 2014. július 30. 21:16
| Link

Nővérem <3

Toporogva állok a szépséges árkádok alatt és próbálom nem a körmöm rágni. halkan motyogva próbálom el a szavakat, amiket a nővéremnek szánok, kezemben egy apró csomag hever. Ajándékot hoztam neki. Jajj, Istenem! Annyira hiányzott és olyan furcsa lesz most újra találkozni. Alighogy beköltöztem és elkezdtem a tanulmányaim jött ez a lehetőség, a londoni tanulmányúttal. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, miközben a szobánkból pakoltam ki olyan otthonosan berendezett cuccaimat. Aztán a vonatállomáson eljött a búcsú. Megszorítottam a kezét, majd magamhoz öleltem egyetlen perccel hamarabb született nővéremet, megígértem, hogy írok neki, aztán integettem a vonat ablakából. És úgy is volt, mindent megírtam neki, az olyan dolgokat is, amikre más nem lehet kíváncsi, csak egy nővér. És így voltak teljesek a napjaim. Nem jött ki a vonatállomásra, nem mondtam meg, hogy melyik vonattal érkezem. A kastély falain belül gondosan elkerültem, elbújtam a többi diák talárjai között. Lepakoltam, majd elmentem a városba. Most pedig itt állok és várom őt, miután egy levitással megüzentem, hogy egy különleges ember várja a Fénylő Lelkek Udvarán. Hirtelen látok valakit mozogni a fák ágai között. Ő az!
Ahogy meglátom, még mindig meglepődöm, különös érzés jár át a döbbenetes hasonlóság miatt. Mintha én nézelődnék ott, pár lépéssel arrébb. Mintha már menni akarna, hogy letámadja azt a diákot, aki átverte, mikor úgy döntök ideje felfedni magam. Kilépek az árkád oszlopai mögül és égbevetett karokkal kiáltok felé.
- Meglepetééééés! Szia, nővérkém!
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2014. július 30. 21:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 5. 10:46 | Link

Evelin, s a táncórák
surranóm


 
 Egy csöpke késéssel, de a fiú megékezik a helyszínre, ahol a lányt várhatja meg, hogy elkezdhessék az órákat. A fiú leül egy oszlop tövébe, és lerakja maga mellé a kellő kiegészítőket. Mondhatni szoros nadrágban van, melyet csak erre a célra alkalmaz, hiszen ha szoros a nadrág, nehezebb mozogni, így több erőt kell beleadni. Kissé erősítő jelleg.
 Most otthon hagyta az iskolai talárt, hiszen itt úgysem menne vele semmire. Reméli a lány is így fog tenni. Inkább felölti tánccipőjét, és lábszármelegítőjét, hogy elkezdhessen bemelegíteni. Egy kis nyújtózás, és minden egyéb. Majd ha megjön Evelin is, akkor valódi tanulás veheti majd kezdetét, de még csak egy kis nosztalgia következik a fiú számára. Hamarosan el is kezdheti magát a táncot. Fel is áll, ugrál egy párat, majd jobbra indul meg sasszézáshoz hasonló mozdulattal, és előre teszi bal lábát. Visszafele ugyanez, csak balra indul, és jobb lábát hátra helyezi. Örömmel veszi, hogy még mindig formában van.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. augusztus 17. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 12. 11:20 | Link

Mathias

Én már más vizeken eveztem, de azért rá is kontcentráltam, egy ici-picit, annyi elég volt hozzá, hogy oda is figyeljek rá, pontosabban halljam amit mond. Bármit mondhat, akkor sem tudja a gondolataimat elterelni a témáról. Adott egy újabb okot amin rágódhatok egy darabig, mennyire szeretem az ilyen napokat, mondhatom. Ezzel azt érte el, hogy fél szemem mindig rajta fogom tartani. Én sem vagyok egy normális ember, ezt jól tudom. Véletlenül felmerült bennem egy aprócska kérdés, még visszatartom, előbb válaszolok megint a fiú felé fordulva.
- Hát... nem tudom jó ötlet-e, de bennevagyok. Egy próbát megér.
Mosolyogtam a fiúra, olyan Monalisa szerű álmosollyal, mérget azért nem vennék rá, de egy próbát biztosan megér, meg egy ok arra, hogy a nyakán tudjak lógni, rajta tartom a szemem, de nem azért, mert nem bízok benne, hanem, mert féltem. Tudom, még sok idő van a szakmáig, de, de... nincs de. Rajta tartom a szemem és kész. Apropó a kérdésem.
- És merre szeretnél munkábaállni, vagyis hol?
Ezt kedvesen, érdeklődve kérdeztem, tudni akartam, hogy mire számítsak. Utána jutott eszembe, órán vagyok és nem csinálunk semmit. Csak még egy ici-pici kérdés.
- Mikor kezdjük a tanulást?
Tudom, egy kicsit sokat kérdezek, de rossz kérdés nem létezik. Ezt egy bölcs ember mondta mekem, vagyis... hadjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 12:35 | Link

Moondance:)

Az év végeztével Doléance-nak nem sok dolga akadt. A levitások a vizsgáikra készültek, vagy élvezték a szabadnapok lazsálós örömét. Nem volt egy horzsolt térd, egy összetört szív, egy "nem értem Rachmaninoff tizenkettedik törvényét, Dol, légyszi segíts" már napok óta. Doléance levitabeli szobájában - amelyet egy diák Labor névre keresztelt - tevékenykedett egészen a mai délutánig. Ekkor végre kibújt a kék falú, de mégiscsak zárt helyiségből, és egy fedetlen, a természethez közelebbi helyet választott. Ha csak friss levegőt akart volna szívni, a Tündérkert is megfelelt volna a célra, de úgy gondolta, összeköti a kellemest a hasznossal, és egyik folyamatban lévő projektjével is foglalkozik, ha már megmozgatja a tagjait.
A Fénylő Lelkek Udvarába ment, ami vajmi keveset változott diákévei óta. Egy-egy növény öntudatra ébredt azóta és ficánkolni vagy énekelni kezdett, ha a közelébe értél, és a varázsló is mintha más pózban üldögélt volna a szökőkút közepén, de egyébként úgy élt a kert, ahogy emlékeiben.
Az utóbbi hetekben még egy változás akadt a kastély tövéből nyíló udvaron. Ez a furcsaság Doléance-nak köszönhető, aki egy hónapja különös lényre bukkant a kastély előtti parkban. Egy türkiz-lila szárnyú játékos pillangóra, amelyik reptében narancsszín szikrákat szórt maga után. A csillagocskák hamar elenyésztek, de azért nagyon szépek voltak, amíg látszottak. Doléance ebbe az udvarba invitálta a pillangót, és azóta még több ilyen lepkécske telepedett meg az udvarban. Most némelyik a kút vizét nézte meg közelebbről, mások az oszlopokra és a falra felfutó növény virágain tanyáztak, a legtöbben pedig ide-oda repkedtek az udvaron sétálgatók feje fölött.
Doléance az egyik alacsony sövény tövében ült egy padon, és kedvtelve nézte a pillangókat, amikkel még fogalma sem volt, mit akar kezdeni, csak azt tudta, hogy valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék