30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] Le | Téma száljai | Témaleírás
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2020. július 5. 23:09 | Link

Süveges Lili

Ez egy tökéletes vasárnap délután volt, a körlet lakóinak nagy része úgy döntött, hogy a szabadban tölti a napot, rengetegen mentek le fagyizni a közeli varázslófaluba, így ennek köszönhetően béke és csend honolt a teljes toronyban. Polli nagyon élvezte ezt a ritka helyzetet, amikor nem kellett viselnie a hangszűrős füldugóját, mert hosszú távon igencsak bántja a fülét. Maratoni, 1.5 órás fürdést rendezett annak örömére, hogy senki nem dörömbölt az ajtón, hogy húzzon már onnan. Otthon is mindig sokáig fürdött, de sajna itt erre nincs lehetőség, ahogy mondták is neki előre.
Kora estére elkezdtek visszaszállingózni a nagyobb szájú társai, a felsőbb évesek szobájából pedig feltűnően hangos, már-már medvebőgésre emlékeztető nevetések hallatszottak ki, amitől Polli egyre rosszabbul kezdte érezni magát. Szájába dobott kettőt a kedvenc rágójából, markában pedig elrejtette az egyik kattintgatós mütyürkéjét, és heves szívdobogások közepette leviharzott a toronyból némi friss levegő és csend reményében.
Léptei feltűnően gyorsak, alacsony termetéhez képest pedig feltűnően hosszúak. Mire kiér az iskola nehéz ajtaján, már sokkal jobban érzi magát. A meleg, friss esti levegő megcsapja az arcát, ami egyből egyfajta kellemes érzéssel árasztja el. Az udvaron szállingóznak néhányan, de nagyobb hangoskodás csak a rét távlatából hallatszik. Sokkal nyugodtabban szeli a távot, bár maga sem tudja pontosan, hogy hová viszi a lába. Egészen eddig úgy vágtatott végig, hogy senkit és semmit nem nézett, de egy kellemes, halk zene ütötte meg a fülét, melynek forrását mindenképpen szerette volna meglelni. Lehetséges, hogy talál valakit, akiről beszélgethetne a zongorákról, vagy bármilyen komolyzenei darabról. Azt mondták neki, hogy ne erőltesse ezt az embereknél, de ha már valaki eleve zenél, akkor miért ne? Már legalább két napja nem beszélt senkinek ilyenekről. Alapos forráskutatást végezvén egy ismerős lányon akad meg a tekintete. Kettőt kattint a játékával, majd úgy dönt, hogy közelebb lép hozzá. Amit ekkor lát, az annyira menő, annyira földöntúli, annyira…még a rágó is majdnem kiesett a szájából a látványtól, pedig még bőven van íze. Az udvaron a virágok egy csoportja táncol, akrobatikázik, vidáman ugrálnak egymáson, miközben valamiféle zene meg-meg szólal időnként.
Ámulva, kezével finoman a levegőben legyezve pattan a szőkeség mellé.
- Ezttecsináltad? – Kérdi egy levegővel eldarálva, miközben barna szemeivel megbabonázva figyeli a látványt. – Nézd! – Mondja a három virágra mutatva, ahogy a levelüket karnak használva táncolnak. – Eszméletlen! -Zárja rövidre miközben baljával erősen csavarja a pólója alját, mert máshogy nem tudja visszafogni az örömét.

Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 7. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 738
Írta: 2020. július 6. 20:54 | Link

Polli

Az amúgy sokszor unalmas és értelmetlennek, mi több, végtelenül haszontalannak és fájdalmasan kimerítőnek tűnő, sőt, mit tűnő, egyenesen úgy viselkedő tanulást Lili nagyon szerette úgy feldobni, hogy a réten, vagy egy fa tövében kuksolt, egy párnán vagy pulcsiján, ilyen meleg időben meg már akár pléden ülve. Igaz, főleg azért szerette így csinálni, mert így aztán mindent művelt, csak épp tanulni nem tanult.
Nézte a többi diákot, hallgatta a beszélgetéseiket, veszekedéseiket, vagy a sokkal érdekesebb állatokat figyelte, a madarakat, a hangyákat, a kígyókat.. ó, jó, az csak egyszer volt, és sikítva el is menekült, szóval nem felemlegetendő példa. Viszont még az is klasszul lekötötte, hogy milyen kellemes a hűs szellő, ami mezítlábas lábát simogatja, vagy épp hajszálait fújdossa arca elé. Vagy épp, hogy milyen klasszul áttetszőek lesznek az ujjai, ha a Nap elé teszi a pracliját, kitakarva az amúgy vakító égitestet. Könyvei pedig mindeközben zavartalanul pihentek mellette. Néha persze rájuk lesett, hogy még nem lapozta-e túlzottan messzire az aktuális anyagtól a lapokat a szél, és ilyenkor úgy tett, mintha el is olvasna pár sort. Persze nem másokat, magát etette ezzel, és egész sikeresen, ami valljuk be, aggasztó.
Végül is mikor viharosabbá erősödött a szél, úgy döntött, ideje zártabb részt keresni, mert így az imitációs játék teljesen hihetetlen, hacsak nem tudja azt is bekamuzni magának, hogy ennyire gyorsolvasó lett (a lapok úgy peregtek, hogy egykettőre kiolvasottnak tűnt a hatszáz oldalas tömör tananyag).
Nem a főbejáraton át, hanem a Fénylő Lelkek Udvarának keresztelt, boltívekkel szegélyezett kis kerten át indult befelé, ám ahogy épp elmélázva nézegette a virágokat, fülét különös, zeneszerű hang ütötte meg. Persze nem valódi zene volt, legalábbis nem olyan, amit bármilyen általa ismert hangszer adott volna ki magából, hanem a természet zenéje, ha úgy tetszik. A szél az oszlopok közt süvített, és a szökőkút közepén stázsáló varázslószobor is mintha úgy fordította volna tagjait, hogy azok közt átfújva megszólaltassa a levegőt. És ha ez még nem lett volna elég, az ide-oda kavargó, mindenen megforduló, megperdülő fuvallatok virágok egész sorát táncoltatta meg, volt, amit a levegőbe is emelt, és úgy forgatott, mint egy keringőben a páros női (avagy legalábbis szoknyás) felét pörgetik meg, míg más szirmos növénykéket egymáson ugráltatott, azt a látszatot keltve, mintha növény-akrobaták lettek volna, egy cirkuszi fellépésen.
Lili elámulva rakta le cókmókját egy padra és belegyalogolt a virágok kavalkádjába, mintha azt remélné, hogy őt is felkapják. Ekkor, forgolódván pillantotta mag a másik lányt, aki nem kevésbé lenyűgözötten nézte a csodát, ami talán varázslat volt, talán csak a természet véletlenje, mindenesetre lenyűgőzö látványt nyújtott.
- Én azt hittem teeee..! - felelte Lili kissé emeltebb hangon, mielőtt a lány mellé lépett volna, mert tartott tőle, hogy a szélkavalkád elnyeli hangját, és azt is tovarepíti táncolni.
Követte a másik ujját a mutatott irányba, és úgy elkerekedett a szeme, hogy azt már csak vigyorra húzódó ajkai múlták felül. Ez bizonyosan varázslat volt!
- Ez annyira menőőő! Szerintem biztos gyakorolnak. Fellépnek a Tölgyfa színházban, és Napraforgó uraság fogja szotyiban fizetni a jussuk.
El is kezdett dolgozni fantáziája, és a lecke, meg a tanulnivalók olyan távoli gondolattá csökevényesedtek fejében, hogy valószínűleg itt is fogja a padon felejteni az egészet, ha majd továbbáll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2020. július 8. 20:16 | Link

Süveges Lili


Mielőtt idejött, mondták neki, hogy nagyon sok érdekességről marad le, ha továbbra is az otthona védelmét kívánja élvezni ennyi idősen is. Ez egyfelől izgalmasan hangzott, hiszen ki ne akarna menő újdonságokkal megismerkedni, másrészről pedig nagyon rémisztően hangzott. Mi van, ha az új dolgok hangosak? Tömegben vannak? Vagy csak úgy, nem tetszenek, mert… nem. Polli egy nagyon lelkes ember, nagyon tud örülni is dolgoknak, de ugyanilyen könnyen lehet kikergetni a világból is.
Ez is egy ilyen furcsaság. aminek a hiányát bizonyosan nem érezte volna, de most, hogy itt van előtte, egészen megbabonázza, a legkisebb részletet is alaposan megvizsgálja a látványnak. A kedvenc része az, amikor a maragaréták egyszerre bólogatnak a mélyebb hangoknál, a tátika virágok pedig a magasabb hangoknál nagyra nyitják szirmaikat, úgy csinálnak, mintha csak áriát szeretnének énekelni. Igaz, a dallamban áriának nyoma sem volt, de inkább szerette volna azt hinni, hogy ezt csinálják, mint azt, hogy éppen segítségért kiabálnak. Reálisan belegondolva inkább ez történhet, hiszen ki szeretné, hogy varázslattal rángassák a testét? De Polli romantikus gondolkodású, így ez fel sem merült benne. Tekintete a Lili irányában lévő virágokhoz vándorol, így jobban szemügyre tudja venni az akrobatikus mutatványokat, mely legalább akkora ámulatba ejti, mint a margaréta meg az oroszlánszáj. A hipnotikus állapotból a szőke levitás harsány hangja rázza fel, amitől összeszorult torokkal rezzen össze, melyen éppen lecsúszik a rágója. Nem az első eset, hogy rágózás közben megrémül és lenyeli, mindig mondták neki, hogy nem kéne annyit csinálnia, mert ha egyszer félrenyeli, amikor nincs a közelben segítség, meghal, ez őt nem tudja érdekelni. Szemét összeszorítva nyel még kettőt, hogy csökkenjen a kellemetlen érzés a torkában, amit még a hirtelen menekült rágó okozott, majd gyenge hangon végül csak válaszol Lilinek a játékát kattogtatva: - Én nem tudok ilyet. Pedig jó lenne. – Biztosan a húgának is ugyanennyire tetszene, mint neki. Már ezért megérné idejárnia, ha ennek a varázslatnak a tudásával menne haza. – Ez milyen varázslat? Illúzió? – Kérdi egy nagy levegőt véve, miközben a közelben állók bokáját vizsgálva próbál meg rájönni, hogy ki tehetett szert a jelenlévők közül ilyen tudásra, majd csípő magasságban is próbál pillogni néhányat, mert a csípők nem hazudnak (nem úgy, mint a bokák, azok megbízhatatlanok). Közben persze figyelmesen hallgatta Lilit, így amikor sikerült befejezni a sejhajok vizsgálatát a lány vállához fordul tágra nyílt szemekkel. – Juj, az hol van? Elviszel oda, én is szeretném megnézni! – Lelkesedik balját finoman megremegtetve, de most az első ámulatnál sokkal kevésbé. – Hallod?! Te is hallod?! – Kérdi hangosabban, majd alsó ajkába mélyeszti a felső fogait, hogy leplezni tudja az izgalmát. – Ez a virágkeringő! – A szökőkút irányából jövő dallam erősen hajaz az egyik mugli zeneszerző balett darabjára, aminek zongora átiratát többször játszotta már. – Diófa! Van itt diófa? Vagy ólomkatona?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 183
Írta: 2020. július 10. 15:51 | Link

Masa
büntetőmunka | kinézet

Egy újabb ágdarab hullik szandálos lábfejemre. Rosszalló arckifejezéssel mozgatom meg lábujjaimat, hogy azokkal játsszam le róluk a famaradványt. Végül nem sikerül a mutatványom, és így mesehősszerűn kezdem lerázni róla, a levegőbe rugdosva. Bizonyára egyszerűbb lenne lehajolni, és pusztán kézzel arrébb hajítani a miniágat, de most sajnos értelmi- és érzelmiszintem legalján vagyok egy ideje. Ezért aprótermetű hegyi trollként rugdosom a levegőt, s néhány perc szenvedés után végre az egyik szobor alján köt ki. Elégedetten horkantok fel, majd folytatom a metszést. Ami leginkább egy horrorfilmbe illő csonkítás, hiszen fogalmam sincsen, hogy mit csinálok.
Teljesen máshol járnak a gondolataim, ezért történt meg az is, hogy büntetőmunkára ítéltek. Éjszaka mászkáltam, ráadásul olyan helyen akartam Gerda egy dugi-cigijét elszívni, ahol igazán nem kellett volna. Fintorogva vágok egy újabb darabot a fából, mintha tehetne arról, ami mostanság velem történik.
Felrázom magam depresszív kis álomvilágomból, és inkább a padra felnyitott könyv fölé hajolok. A lapok illatára végre egy kedves kis mosoly húzódik végig arcomon, miközben újra átnézem, hogyan is kell fát metszeni. Annyi bizonyos, hogy amit eddig csináltam egyáltalán nem volt szakszerű. Hümmögve nyúlok vastag ajkaimhoz, amit most összeszorítva varázsolok valamivel kissebbé.
A vágás síkja legyen ferde, hogy a vágásból a víz eltávozhasson – suttogom magam elé, majd fancsali képpel nézek a fára. Hát, ha ferde kell hogy legyen, akkor ebből a fából hamarosan megindul az özönvíz. – Argh – morgok az ágakat bámulva.
Kedvem sincsen hozzá, s látszólag az érzékem is nulla az egészhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 585
Összes hsz: 6088
Írta: 2020. július 15. 14:10 | Link


melegem van

- ...inkább megtermett teknőcre emlékeztetnek, páncéljukat ékkövek sokasága díszíti, őshazájukban, a Fiji-szigeteken egy partszakaszt védelmi övezetnek jelöltek ki számukra - nem csak az értékes páncéltól esetleg kísértésbe eső muglik távoltartására, hanem a gátlástalan varázslók miatt is, akik díszes üstként használják a páncélt, a tüzes rák egyébként hatásosan meg tudja védeni magát: hátsójából lángot szór támadójára... - járom a kastélyt LLG jegyzeteket bújva. Halkan mormogok magam elé, ki-kikerülgetve a velem szembe jövőket, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ha néha egy váll koccan is, nekem nem fáj, mi az egy gurkóhoz képest. Nincs türelmem leülni szépen egy asztalhoz, vagy elfeküdni az ágyon, úgyhogy reménykedek benne, hogy a járkálás eléggé lefoglalja a mocorgási kényszerem, és meg is marad valami abból amit olvasok. Nem szeretem az LLG-t, annyira tudom, hogy nem szeretem az LLG-t...
Az udvarra lépve hunyorogva pillantok fel az égre, és mielőtt visszaugranék a vakító fehér papírlapokhoz, picit megpihentetem a szemem a növényeken. Így veszem észre a köztük tüsténkedő Babut is, aki kezében tanácstalanul forgatja a metszőollót. Lassítok lépteimen, ahogy felé tartok, és bár eredetileg sétálnék is tovább, zavarás nélkül, végül mégis megállok mögötte. - Szia Babu, büntimunkázol? - nem igazán szoktam más okból látni diákokat ilyen lelkesedéssel vagdosni az ágakat. A csonkítmányok szana-széjjel hevernek, a fakorona látszólag rendezetlenül - vagy legalábbis nem szokványosan - kanyarog, és a lány sóhaja is elég morcosnak hangzik. - Kell segítség? - ajánlom fel szolgálataimat csevegő hangon, a papírokat már téve is a hátam mögé. Ne is lássak több tüskés tüzes rákizét... Mellé lábujjhegyezek a háta mögül, és úgy pillantok fel rá, mosolyogva. Nem kinevetem, egyszerűen minden egyes pillanattal javul a kedvem amit nem a papírok fixírozásával töltök. Na nézd a mintadiák... Hé, amúgy én metszettem már, és még élnek azok a fák, úgyhogy nem kell félni! Elképzelem, ahogy vékony hangon felsikít a fa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 738
Írta: 2020. július 15. 16:20 | Link

Polli

Lili ugyan nem volt mugliszületésű, mégis gyakran csodálkozott rá úgy a varázslatos dolgokra, mintha csak most először hallana arról, hogy a világot boszorkányok és varázslók népesítik be. Sőt, képes volt úgy is elámulva, csillogó szemekkel figyelni a mágia vívmányait, hogy közben ott figyelt a kezében a pálcája, arra várva, hogy csináljon már végre vele valamit a lány.
De talán maga a varázsvessző is olyan volt, mint a gazdája, valahányszor sikeres varázslatot hajtott végre vele, úgy tűnt, úgy meglepődött azon, hogy működött, hogy szórt még egy kis csillámot is maga után, vagy pukkant egyet. Persze Liliben az is felmerült, hogy talán csak defektes szegény (mint ő, de ezt már a nővére tette hozzá nevetve).
Ezúttal ráadásul el sem tudta dönteni, hogy amit lát, azt boszorka, varázsló, netán egy manó csinálja, vagy tényleg csak a természet játszik-e. Lenyűgözötten csodálta a látványt a mellette álló lánnyal együtt, és látszólag egymásra próbáltak rálicitálni, hogy melyikük tud elképedtebb képet vágni, vagy nagyobbat hűházni.
- Nem tudom. Az illúzió az ami igazából nincs is, csak azt hisszük, ugye? - kérdezett vissza a szőke, és ő is szívesen keresgélte volna a varázslat forrását, ha le tudta volna venni a szemét a virágok keringőjéről.
A hely, amit rögtönzötten kitalált, ebből a tulajdonságából fakadóan nem létezett, pedig szívesen elvitte volna oda a másik lányt, meg magát is, mert őt is érdekelte, milyen előadást tolnak, amiért szotyi jár. És ő is szeretett volna szotyit kapni! Énekel ő meg minden, táncol is, Sáritól elleste, hogy kell rá bemelegíteni legalábbis.
- Öhmm.. persze, csak még meg kell tudjam a pontos helyszínt. - Nem akart persze hazudozni, de letörni a lelkes kis lányt sem azzal, hogy beismeri, nincs ilyen hely. Meg aztán.. mi van, ha mégis van? Ki tudja, mit képes teremteni, csupán rágondolással? Lehet, hogy ha elég erősen szugerálja, egyszercsak alakul egy ilyen társulat.
De hamar másra is terelődik figyelme, és egyúttal lelkesedése is új alapot talál magának.
- Mit kell hallani? - kérdezett vissza, de aztán arcára kiült a felismerés, legalábbis azt felismerte, hogy dallama van a feléjük érkező hangoknak.
- Hogy néz ki egy diófa? Jaj, ne segíts! Dió van rajta? - kérdezte vigyorogva, mert bár nem értette, miért kéne ólomkatonának lennie itt, és csak a varázsló kőszobrát látta, remélte, hogy ha meglelik a diófát, majd ott fog strázsálni az a katona, és megemeli nekik ólomsipkáját.
El is indult, hogy körbejárja az udvart, potenciális diófák után kutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2020. július 15. 17:51 | Link

Süveges Lili


Ha lett volna fogalma arról, hogy itt ilyen klassz dolgok vannak, akkor már óvodába is idekéri magát. A következő levelében egészen biztosan elmeséli Pannának, hogy mesés dolgot látott és hallott, pont olyat, mint amiket az esti mese olvasásakor képzeltek el. Meg pont olyan varázslatos, mint amikről órákon át fantáziáltak ők ketten még nem is olyan régen. Arca finom mosolyra húzódik, de hamar el is húzza a száját. Minden emlék Pannával örömöt okoz neki, de amint eszébe jut, hogy milyen messze van még a nap, amikor találkozhatnak, szinte sírni támad kedve. Vajon észreveszik, ha ő is valamivel belekaparna vonalakat az ágyába és úgy számolná a napokat, akárcsak a rabok?
- Hisszük, igen. Meg látjuk is. De azt nem tudom, hogy ha nem hisszük, de látjuk, akkor működik-e. Meg hogy látjuk-e, ha hiszünk, de igazából nincs is ott. Ha nem hisszük és nem látjuk, akkor biztosan nincs ott. Legalábbis azt hiszem. –
A végére maga is belezavarodott az egészbe, nem egészen biztos benne, hogy így volt, amit hallott, viszont néhány részletre azért visszaemlékezett. Szóval valami ilyesmi. A tölgyfaszínház megkeresésére csillogó szemekkel hálálkodik a lánynak.
- Köszönöm! Majd megkérdezed tőlük, hogy használhatom-e a zongorájukat? Itt nincs. – Feleli szemét forgatva, fejével a kastély irányába bökve. Azt ígérték neki, hogy hamarosan valahogyan meg fogják oldani, hogy tudjon úgy gyakorolni, hogy másokat ne zavarjon, de ez azzal jár, hogy most őt zavarja nagyon a hangszer hiánya, csak kottát tud olvasni, meg gondolatban játszik. Hallja ő úgy is a muzsikaszót, de mégsem ugyanaz, mintha gyakorolhatna. – Szotyit is tudok vinni, ha kell. – Erősíti meg, bár nem tudja, hogy mit kezdenek vele. Olyasmi lehet, mint a leprikón arany. Lehet ebből csinálnak hamis leprikón aranyat, pont úgy, mint a hamis gulyást szokták az emberek. Igen, bizonyosan így lehet.
- Csajkovszkijj Virágkeringője! – Válaszolja kezét széttéve, a j-t erősen megnyomva, hátha úgy jobban felismeri a Levitás lány a darabot. – Hallgasd, épp a refrén jön! Pámpápám-pámpápám piripámpá…  - Énekelgeti nagyot kacagva, miközben egy általa keringőnek vélt táncot kezd el táncolni a levegővel. Észre sem veszi, de pont úgy teszi a kezét, mintha egy nőt vezetne. Egy-két-há’, egy-ké-há, pörgés. Fogalma nincs mit csinál, időnként megfordul, úgyhogy biztosan valamiféle keringő. – A virágok ügyesebbek nálam. Nem csoda, Csajkovszkij a rózsáihoz írta ezt, nem embereknek készült. – Csipogja egy utolsót fordulva, majd megtorpan az álla alatt kettőt tapsikolva. Ilyen jót még sosem látott, mint ez itt. – Van rajta dió, meg szerintem ilyen a levele. – Mutatja háromfelé választva hosszú, vékony ujjacskáit, amiknek nem okoz gondot a manőver a sok év zongorának köszönhetően. – Keressünk egyet! – Kurjantja Lilit követve. Olyan nagy ez az iskola, biztosan lelnek egyet. Lennie kell egynek, ha már virágkeringő van. Vagy ott az a hatalmas erdő a birtok mellett, abban csak megbújik egy. – Ez egyébként balett. A darab, egy balett. Csak keringő is van benne. – Csicsergi tovább, ahogy lábujjhegyre próbál állni a tornacipőjében és azon ugrálva követi tovább az ismeretlen szőke lányt. – Nézd, egy fa! – Mutat a közelükben legmagasabbnak tűnő növényre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 738
Írta: 2020. július 18. 22:25 | Link

Polli

Elgondolkodtató volt, amit Polli mondott, még akkor is, ha Lili egyelőre nem tudta, hogy így hívják a lányt.
- Szerintem, ha hisszük, de nincs is ott, akkor látszik. De csak nekünk. És akkor pszichológust kell keresnünk, hogy beszélgessünk vele a képzeletbeli barátainkról. Azt hiszem. Legalábbis a felnőttek ebben hisznek.
De nem kellett a hihetetlen dolgokról beszélniük, hiszen épp elég hihetetlenség zajlott előttük, körülöttük, felettük, és mindenfelé, amerre csak elláttak épp. És mivel mindketten látták, Lili arra a következtetésre jutott, hogy talán megússzák ezúttal mindketten a dilidokit.
De aztán amit hallott, na azt már nem akarta Lili elhinni.
- Nincs zongora? Pedig én láttam! A Levita toronyban tutira van egy.. vagy csak volt? - Elbizonytalanodott kissé, mert a renoválás óta nem tudta, mi van, és mi nincs, például a medencéjük is eltűnt, ami nagy fájdalom volt számára, de a zongorát direkt nem kereste, így arról nem volt meggyőződve, hogy megvan-e vagy nincs.
- Kell, hogy legyen valahol - erősködött, kicsit magát is győzködve, mert biztos volt benne, hogy látott már a kastélyban. Ha kell, felforgatja a lánnyal az egész kócerájt, remek kalandnak ígérkezett. És vihetnek magukkal elemózsia gyanánt szotyit. Vagyis majd a vidám kis csaj hoz, Lili pedig vezeti az expedíciót. Munkamegosztás, meg minden.
- Ja, hogy a Csajj-kovszki! - bólintott Lili, pont olyan fejet vágva, mint azok szoktak, akik úgy csinálnak, mintha épp eszükbe jutna valami, pedig igazából nem is.
A muzsika mindenesetre egybecsengett azzal, ahogy a másik lány dúdolni kezdett, szóval hitt neki. Hiányolta a zongorát az iskolából, és felismert egy zeneszerzőt egy alig kivehető légmozgás keltette hangsorozat alapján. Olyan hallása lehetett, mint a farkasnak, és nyilván játszani is tudott azon a hangszeren. Lili most már méginkább keríteni akart neki egy zongorát.
És még keringőzni is nekiállt! Lili arcán olyan szélesre nyúlt a mosoly, amennyire arcizmai engedték.
- Virágoknak írta? Komolyan? - annyira fantasztikusan hangzott, hogy Lili szíve szinte belefájdult a gondolatba, hogy talán nem igaz. De látva a táncoló, tapsikoló lányt nem tudta elképzelni, hogy az csak úgy fülletgetne itt ilyesmiket.
El is indultak diófát keresni, és az amúgy folyton izgága, meg mindenért lelkes Lili szinte karótnyeltnek hatott a másik lány mellett, aki Polli volt, de ezt a szőke még mindig nem tudta.
- Milyen sokat tudsz róla! Ki vagy és honnan pottyantál ide? - nevetett rá Lili. Annyira felvidult a lány társaságában, hogy egész megfeledkezett minden másról, a tanulásról, a bénaságáról a varázslatokhoz, bájitalfőzéshez... még Sáriról is kicsit.
És ekkor valóban, felfedeztek egy fát.
- Fa! - állapította meg Lili is, noha diót nem látott rajta, és az ólomkatona is elmaradt mellőle.
A szél játéka is sokkal enyhébb volt itt már, szinte csak bólogattak a muzsikaszóra a virágok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2020. július 18. 23:40 | Link

Süveges Lili


Nagyon emlékezteti a Lilivel folytatott beszélgetés arra, amikor a húgával szokták megbeszélni az élet nagy dolgait az ágyban, alvás helyett, miután fellőtték a pizsit. Abban nem biztos, hogy a szüleik tolerálják az efféle viselkedést, vagy pedig ők olyan nagyszerűek, hogy nem derül ki, amikor még nevetgélnek éjjel.
- Ó, igen. Az én pszichológusomhoz is járnak olyanok, akiknek saját valóságuk van. Legalábbis ezt mondta nekem Timi néni… - Feleli elmélázva, ám most elgondolkodik. Mi van, ha neki is van egy saját valósága, ezért jár Timi nénihez, és ez az egész iskolásdi nem is a valóság? Mi van, ha nem is volt Balaton, amikor nyaraltak, csak egy alternatív valóságba csöppent?
- De én ebben a valóságban vagyok. – Teszi hozzá határozottan bólogatva, bár most elbizonytalanodott. Pannával van egy saját kis világuk, amiről szoktak beszélni, nagyon sok szereplője van már, különféle lények élnek benne. Az most hova számít?
- Nektek vaan? – Döbben meg annyira, hogy egy pillanatra még Lili szemébe is pillant, de aztán gyorsan elrántja a tekintetét, mintha mi sem történt volna. Ez azért nagyon nem igazságos az Eridonos diákokkal szemben. Áh, kit érdekel az Eridon, Pollikával szemben. A magyar ember dalol és zenél. Ahhoz kell a zongora. Pont. – Hozzátok be tudok menni játszani? Nekünk miért nincs zongora? – Eddig kimentette a házát azzal, hogy ugyan ki szeretne egy zongorát felcipelni egy toronyba, de most már fel van háborodva. A Levita toronyban van zongora. Ez felháborító! – Nekem azt mondták, hogy víz alatt van valahol egy. De én nem játszom víz alatt. – Mormogja most először szomorúan, csalódottsággal a hangjában. Hiába két nagy kedvence a zongora meg a víz, de a kettőt együtt nem lehet. Milyen hangja van már úgy? Vagy az a víz sem valóságos? – Víz alatt nem ugyanolyan, tudod? Akkor már inkább tölgyfában legyen. – Ugyan nem járt még tölgyfában, az biztos, hogy abban sokkal jobban szól bármilyen hangszer, mint víz alatt. Meg ő hisz a védőbűbájokban meg minden, de a zongorát akkor se tegyék ki ilyen veszélynek.
Az Eridonos hevesen bólogat, amikor Lili ismétli utána a zeneszerző nevét. Elég sokat tud ebben a témában, mert szívesen olvas utána annak, amit éppen játszik. Nagy szívfájdalma, hogy Lisztet még nem tud teljes pompájában játszani, csak lassabban, mert nem tud elég billentyűtávolságot lefedni a keze miatt. Elég hosszúak az ujjai egy alacsony emberhez képest, de nem elég ahhoz, hogy ennyi idősen ki tudjon teljesedni a zongorán. Bezzeg a dementorok ujjai mennyivel hosszabbak, azok egészen biztosan jól tudnának Lisztet játszani.
- Igeeen, annyira szerette a rózsáit, hogy nekik ajánlotta fel. – Csicsergi, miközben megpróbál piruettezni egyet, ahogy haladnak, hogy aztán visszatérjen a normális járáshoz. – Ha én zenét írnék… ééén… - Igazából még sosem gondolt bele, hogy ő kinek vagy minek címezve írna darabokat, ha tehetné. Senki nem tartja vissza a zeneszerzéstől, de valahogy még sosem volt rá igazi ambíciója. Improvizálni szokott, de nagyon sok elemet átvesz olyankor már ismert darabokból. – Hmm… a húgomnak írnám. Te kinek? – Tárgyakban nem mert gondolkodni, mert nagyon furcsán venné ki magát, ha a hangszigetelő füldugójának címezne zenét, vagy stresszlabda szimfóniákat szerezne.
- Három éves korom óta tanulom. – Feleli az ujján is megmutatva, hogy ő bizony a kezén is tud háromig számolni, nem csak úgy mondja. – Azóta meg lehet tanulni ezt-azt. Polli vagyok, Tatán lakunk. Egy hete jöttem. Téged hogy hívnak? – Kíváncsiskodik kissé már lenyugodva, hogy távolodnak az erős dallamtól. Nagyon bepörgette az egész helyzet, lehet picit hiperaktív lett, de mindig ez van, ha jó a kedve. – Ez egy fa. – Helyesli Polli is, de diót valóban nem lát rajta. – Lehet, hogy el van rejtve a dió illúzióval, hogy ne találjuk meg? – Próbál nagyon erősen hinni, hátha átváltozik diófává ez az akármilyen fa. – Nem tudom, hogy itt lesz-e. Reméltem, hogy az egész darab megjelenik. Lehet csak karácsonykor jön a többi, ez csak előzetes? – Tűnődik fejét lecsüggesztve. Jó, hogy karácsonykor játszódik, most meg nyár van, de akkor is. Nem lenne fair, ha nem látná a csipkepalotát.

Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 18. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 738
Írta: 2020. július 19. 17:22 | Link

Polli

- Van több valóság is? - nézett egy nagyot Lili.
Arról hallott már, hogy vannak ilyen síkok, vagy mik, amiken a szellemek éldegélnek, de ezek szerint volt ilyenje a képzeletbeli barátoknak is? Azok akkor ismerik egymást? De durva lenne! Volt is ebből egy mese, amiben egy házban egy csomó elhagyatott képzeletbeli barát lakott, akik már nem kellettek a gazdáiknak. Lili most örült, hogy neki sose volt képzeletbeli barátja, mert most nagyon sajnálná, amiért magára hagyta.
- Nekem is megfelel ez - hagyta mindenesetre annyiban a dolgot. Bár mostanában eszébe jutott egyszer-kétszer, hogy jó lenne elbújni a világ elől, elfelejteni, valami egész máshol új életet kezdeni, és hasonlók, de igazából nagyon is szeretett itt lenni. Talán most nem minden volt szipi-szupi, de majd az lesz. Muszáj neki.
És ez az egész varázslatos kis kalandozás Pollival egész jól működött, legalábbis teljesen feldobta Lilkót, arcán olyan széles volt a vigyor, mint azelőtt, és emiatt eszébe se jutott másik valóságot nézni magának most.
- Asszem' van - bólogatott Lili, továbbra is győzködve magát, hogy biztos ma reggel is látta, de hát ha valaminek megszokja az ember a látványát, nem tudja megállapítani többé, hogy mikor is látta utoljára ténylegesen, és nem csak a tudatalattija mondatja vele, hogy az bizony ott volt ezúttal is.
- Persze, simán beviszlek - vágta rá. Már tudta, hogy kell embereket ide-oda becsempészni, ahova nem lenne amúgy való. - De előbb kutassuk át a sulit, mert úgy tudom, nem szabad más házbelieknek lenniük abban a házban, ami nem az övék. Bár a víz alá nem tudom, hogy megyünk.
Meg aztán azt sem tudta, hogy víz alatt hol? Mert a Levitából eltűnt a medence (de az amúgy is megint csak Levita volt, ami nem jó neki), az alagsoriban pedig nem látott, bár Laura eléggé átlátszatlanná tette a vizet, mikor ott járt, szóval talán azért.
- Tölgyfában egész biztos jól szól, a fakopáncsok meg a szúk is imádják. - erősítette meg Lili a másik elméletét, és azt is sejtette, hogy vízben csak bugyborékolást lehetne belőle kivenni, hiába tudja Spongyabob lehúzni a wc-t a víz alatt, meg horgászni menni meg minden, az csak mese.
Nagyon tetszett Lilkónak ez az egész rózsáknak zeneszerzés dolog, már hallott olyanról is, hogy van, aki énekel a virágainak, meg beszél hozzájuk, és emiatt azok boldogabbak, és jobban élnek, szebben virágoznak. Ha még egy egész balettot is írnak számukra, nem is volt csoda, hogy ilyen szép kert fakad belőle, és így táncolnak rá. Bár Liliben még mindig motoszkált egy kisördög, aki azt szajkózta, hogy csak fúj a szél, semmi több, de egyre kevésbé hitt neki a lány.
- Én.. öhm.. - majdnem kiszaladt a száján egy név, de visszanyelte, helyette imádott testvéreire terelte gondolatait és el is mosolyodott. - Én is a testvéremnek írnám. Vagyis többüknek is. Az öcsémnek, a bátyámnak, és a nővéremnek.
Vagy ha már így belejött, írna külön-külön mindüknek egyet, mert hát annyira másfélék, hogy nem is lehetne egyféle zenébe foglalni a nekik szóló ódát.
- Kapnának egy egész hangversenyt! - bólogatott elhatározásában Lilkó.
A fához érve végre eljutottak a bemutatkozásig is, ami az eddigi forgatagban, számtalan impulzus közepette egyszerűen sehogy se tudott érvényt szerezni magának, pedig ha már ilyen jól elszórakozik egymás társaságában két ember, vagyis hát, gyerek, mert még azok voltak, akkor nem árt tudniuk, hogy szólítsák a másikat.
- Én Lili vagyok, már másodéves - felelte, az indokoltnál nagyobb büszkeséggel a hangjában. Hát na, büszke volt rá, hogy nem bukott még meg.
Tekintete a fára vándorolt, ami talán dió volt, talán tölgy, de Lili számára akár pálmafa is lehetett volna, annyira nem értett hozzájuk.
- Hát nem tudom. Próbálom nem elhinni, amit látok, de még mindig ugyanolyannak tűnik, és sehol a katona - mondta a halántákát vakargatva, és tanácstalanul nézelődött, hátha van még valami árulkodó nyom.
Lili megrántotta vállát Polli kérdésére. Volt értelme, hogy csupán előzetest kaptak. Mert hát, ha annak volt értelme, amit eddig tapasztaltak, akkor minden másnak is kellett lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2020. július 19. 20:07 | Link

Süveges Lili


Lili kérdésén egy pillanatra elgondolkodik. Lehet tovább is tartott, mint egy pillanat, mert az ő ábrándjai olyan sokáig tartanak, hogy fel sem tűnik neki milyen sokáig csinálja. Nem is tudja, hogy meséljen-e a Levitásnak Pille öbölről, ahol rengeteg kismanó, tündér és varázsló él együtt boldogan. Persze ez csak két éve van így, ugyanis akkor találták ki Pannával, hogy a gonosz vámpírokat ki kéne űzniük egy szigetre. Nagy csata volt, de a varázslók győzedelmeskedtek a vérszívók fölött.
- Valós valóság? Azt hiszem egy… de az embernek lehet saját valósága úgy is, hogy tudja, hogy nem igazi.  Csak ott jobb… - Magyarázza kicsit talán nagy beleéléssel. Nincs nekik rossz életük Pannával, de valahogy mindig vonzódtak kitalált világokba, kitalált kalandok hőseivé váltak. Amióta itt van az iskolában, nagyon ritkán járt az öbölben, mert egyedül nem akarja máshogyan folytatni a történetet. Panna írta neki, hogy amikor ő ott járt minden rendben volt, de többet nem mondhat. Valószínű a szüleik olvassák, amiket leveleznek… ami szomorú.
- Nekem most most jó. De amúgy most nem. Szívesebben lennék otthon, mint itt. – Sóhajtja lehajtott fejjel, és ismét a kenguruzsebét kezdi piszkálni. Szép a kastély, mondhatni egyre kevésbé érzi magát itt rosszul, de ez akkor sem a megszokott jó élete. – Hogy kell itt megszeretni? Nekem nehezen megy. – Motyogja egészen halkan a közelükben magasodó kastély irányába pislogva. Lehet, hogy nem is akarja igazán, pedig már régen jó itt neki, csak ő nem akarja, hogy az legyen? Biztosan könnyebben menne, ha neki is lenne egy zongorája itt, mint a Levitának. Mármint az Eridonnak lenne, ő pedig csak egyfolytában használná, mást pedig nem engedne a közelébe. Körbe azért nem pisilné, hogy megjelölje a helyet, nem fiú ő, de biztosan küzdene a helyért, még ha nem is úgy, mint a kandúr macskák.
- De jóó, köszönöm! Szerintem nem tűnnék fel nekik, kis helyen is elférek. Úgy tudok osonni, mint a nindzsák! – Dalolja a zongora közelségének lehetősége miatt, közben pár karate mozdulatot is tesz, hogy látszon, mennyire kawaii nindzsa ő. – Szokott rajta játszani valaki? Vagy lehet csakazenyém, amíg ott vagyok? – Kérdi érdeklődve, elengedve a füle mellett Lili bizonytalankodását a zongora létezését illetően. – Ó… hát… van nekem a ruhámban valami csipogó, mint a boltban? Így tudják meg? – Ámul gyorsan áttapogatva a tarkójánál lévő méretet jelző címkét, hátha oda rejtették, amikor felhozták a kofferjét. Lehet, hogy ha bemenne egy másik házba, akkor becsipogna, s jönnének az aurorok érte? Vagy kerítés nőne a bejárat elé? – Előbb át kell kutatni a kastélyt és a tölgyfákat. – Helyesel kettőt bólogatva. Nem szabad magára haragítania itt mindenkit rögtön az elején. Arra lesz még 4-5 éve, hogy ha marad. De ha már ennyit kibír, akkor muszáj lenne mesterré válnia, hiszen akkor meg jön Panna elsőbe, végre együtt járhatnának suliba, ahogy most is kellene.
- Ilyen sok testvéred van?! De szerencsés vagy! Mennyi hangszert megszólaltathatsz nekik a hangversenyen! – Ámuldozik kezeit összecsapva. Milyen jó volna, ha neki is lenne még egy… ööö… két lány ott, ők már ketten lányok… két fiú. Szóval milyen jó volna, ha lenne egy Péterje meg egy Pálja. – Mi a nevük? Nekem Panna a húgom. – Témánál vannak, minden pillanatot megragad, hogy a húgáról beszélhessen, de legalábbis gondoljon rá. Nagyon sok mindent talált az iskolában, amiről instant Panna jutott az eszébe, neki is egészen biztosan tetszene itt minden így dizájnban. Az öbölben is van kastélyuk, de az nem így fest. – És milyen a második? Nehezebb, mint az első? Mit csinálnak veled vizsgán? – Faggatózik némi aggodalommal a hangjában, s közben előveszi a csillogós zselés labdáját. Már nem olyan ideges, de azért jól esik babrálni vele. – Nézd, milyen szép! Úgy szeretem. – Nyújtja át Lilinek a rózsaszín csillámporos zselével töltött, puha kis labdát.
Ő maga is próbálja erősebben elképzelni, szinte már a dió ízét is érzi a szájában, de csak nem akar összejönni. Csukott szemmel, egyhelyben próbálja utánozni katonák masírozását, hátha megjelenik az egyik és tarkón vágja, hogy nem így menetelünk. Reménykedve nyitja ki újra szemeit. Se diófa, se katona… se rétes. Pedig nagyon egyszerre igyekezett lépni a képzeletbeli katonáival. – És ha az ólomkatonák igazából aurorok? Ezt a balettot mugli ember írta. –


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 738
Írta: 2020. július 20. 18:12 | Link

Polli

Csak alig volt némi fogalma róla, miről is beszélhet Polli, de csak mert nem ugyanazokat a szavakat használta a körülírásra, mint amelyekkel Lilkó illette a dógokat gondolatban. Neki is volt képzeletbeli világa, ahová elszaladhatott, mikor épp unatkozott az igaziban, de erre persze elég ritkán került sor, és olyankor is mindig a tanulmányai látták kárát ennek.
Még mindig a fa körül legyeskedtek, és Polli közben azt ecsetelte, hogy annyira nem szeret itt lenni, ami a szőkét is kissé elszomorította. Olyan édes, vidám, szeleburdi kiscsaj volt Pollesz, nem tetszett neki, hogy rosszul érzi magát. Az ilyen szép lelkű emberek megérdemelték, hogy állandóan boldogok legyenek. Még ha az kicsit képtelenség is volt.
- Bizti menni fog, annyi csoda jó dolog van a Bagolykőn! - jelentette ki Lili. - Én mondjuk mindenhol tudok mindenfélének örülni, lehet egy darabig még a dutyiban is ellennék, tudod, számolgatnám a falakba vésett rovátkákat, drukkolnék, hogy senki se üssön agyon ma se senkit, meg ilyenek.. na de a itt soookkal klasszabb ám, mint egy böriben. Csak nyitottnak kell lenni a sok izgi dologra, még akkor is, ha aztán uncsi házi feladatokat adnak fel belőlük, vagy mégse olyan izgik, mint első nekifutásra tűnik. Vagy másodiknak. De ha aztán se lesz jó, még mindig vannak beszélő festmények, meg vándorló lovagi páncélok, a lépcsők se mindig ugyanott vannak szerintem.. elég mókás eltévedni is, mert sose tudod, mikor fedezel fel egy olyan helyet, ahol még nem is voltál, pedig ugyanarra mentél, mint tegnap!
Egész belelkesült a nagy előadás közepette, szinte meg is feledkezett róla, hogy mit is kerestek épp.
- Meg aztán ez a muzsika is itt milyen lenyűgöző volt, neeem? Hát láttál már ilyet máshol?
És még ha be is is csempészi a lányt a Levitába, ott is számtalan elképesztő dolgot fog tudni mutatni neki! Mondjuk a szobája plafonját, vagy a tárnákat! Amik persze tilosak voltak, de ettől voltak csak igazán izgalmasak.
- Szerintem nem bánná senki, ha kisajátítanád - bólintott Lili a lányka érdeklődésére. Tényleg nem tudta, valóban ott van-e az a zongora, de amíg biztosan tudta, hogy ott van, addig senkit se látott játszani rajta, szóval könnyen lehet, hogy Polli gond nélkül befoglalhatná.
Nem tudta, honnan derülhetne ki, hogy ott járt mindenesetre. Mikor Sárit berángatta, később se koppintott senki az orrukra, és ő maga is gond nélkül ott aludhatott Laylánál, másnap nem éppp a büntetését kiróvó prefi goromba ábrázatára ébredt.
A tesóira terelődött a szó, akiket Lili valószínűleg sokkal jobban szeretett, mint amennyire ők szerették őt, de a szőkét az ilyen részletek sosem foglalkoztatták. Örült nekik, és főleg annak, hogy ilyen sokan voltak! Nem szívesen lett volna egyke, az olyan szomorú.
- A Panna tök szép név! Illik a Polli mellé - mosolygott rá Lili. - Nekem van egy nővérkém, Víta, egy bátyám, Nimród, és egy öcsém, Tibi, de őt csak Sütinek hívjuk.
Még a kezén is mutatta a tesókat, a legidősebb Süveges volt Lili hüvelykujja, Nimi a mutatóujja.. Tibike meg a kisujja.
A fát közben továbbra is hiába szugerálták, hogy mutassa meg valódi alakját, nem kezdett róla dió potyogni, és a katona se kopogott oda melléjük ólomcipőjében. Lili kezdte a dolgot feladni, de amíg elcseverésztek Pollival, nem hagyta abba a fára meredést. Kivéve, mikor a másik lányra kellett pillantson egy-egy mondat közepette.
- Hááát.. több a tanulnivaló. Azt még nem tudom, hogy a vizsga is  nehezebb lesz-e, az előző év végén az LLG tanárnéni nagyon durva feladatot adott, azt hittem elbőgöm magam, és egy elázott papírost adok be neki a végén.
Hitetlenkedve megrázta a kobakját, de mivel nem szerette volna elijeszteni Pollit, gyorsan folyatta:
- De aztán vettem egy nagy levegőt, eszembe jutott valami, és utána azon kaptam magam, hogy szinte füstöl a tollam, úgy írok.
Átvette a fura állagú valamit Pollitól, és kíváncsian megnyomkodta. Nem tudta miért, de úgy érezte, igazán szerencsés, mert ezt nem mindenkinek adná csak úgy a kezébe a másik lány. Hálás mosollyal adta vissza.
- Tényleg nagyon szép! És puha is! - lelkendezett.
Ólomkatona továbbra sem volt sehol, Polli hiába próbált lépkedni helyette, mintha így akarná a posztjára visszacsalni. És már a zene is egészen elhalkult. A szél sem fújt, szóval talán mégiscsak lehetett összefüggés, ahogy Lili először sejtette.
- De ha mugli írta, honnan tudott az aurorokról? Nem amnéziázták meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2020. július 21. 22:13 | Link

Süveges Lili


Teljesen más lenne neki itt és most ebben a világban, ha Panna is vele lehetne. A szülei is hiányoznak neki, őket is nagyon szereti, de a Pannával való kapcsolatuk valami egészen más. Azt mondták rájuk, hogy szimbózisban vagy miben élnek egymással. Először nem értették, hogy mit jelent, aztán megnézték a Némó nyomában című mesét, és akkor sem. Aztán végül is csak elmondták nekik, hogy ez olyan, mint Némó meg a tengeri rózsa. Akkor még mindig nem értették, úgyhogy utána valami méregről meg zseléről magyaráztak, meg hogy a bohóchalat megvédi a tengeri rózsa, cserébe pedig ő hagy neki enni. Polli utána a nyálkás dolgokat, szóval továbbra sem érti ezt a példát, de az a lényeg, hogy kölcsönösen jót tesznek egymással és kiegészítik egymást. Ezért nem érti, hogy az ő kapcsolatuk hogyan lehet most már egyszeriben túl sok, meg miért kell külön élniük.
Egyszerre izgalommal, de valahol mégis belső borzongással hallgatja, hogy milyen itt az élet. Nemigen van ő hozzászokva ennyi fegyelemhez, amit itt kérnek tőle. Eléggé jól tanult magántanulóként, de ott hozzá volt igazítva minden, itt meg egyszerre új a tananyag és egy egész osztályt kapott maga köré, akik elterelik a figyelmét.
- De ugye itt nincs börtön? – Kap a szájához. Az ilyen régi kastélyoknak mindig van börtöne, mint ez is itt. – Én szerintem xilofont csinálnék a rácsokból. – A bögréjével azért nem csörömpölne rajta, mert az már borzasztóan hangos lenne, azt meg senki sem szereti. – Vándorolnak a lépcsők? De az rémisztő! – Hüledezik a fejét csóválva. Egyrészt nagyon izgalmasan hangzik minden, amiről barátnője mesél, meg annyira más, mint amiben eddig élt, de pont ezért ijesztő az egész a számára.  – Megmutatod majd egyszer a klassz dolgokat? – Kérdi reménykedve. A rossz dolgokról próbál nem tudomást venni, de van egy olyan érzése, hogy ha marad is a suliban, ezek bizony nehézzé fogják tenni az itteni életét. Túlzottan rosszul viseli az ilyen változásokat. – Ilyet nem láttam még. Remélem más balettot is megcsinálnak így. Akármicsoda is volt ez.- Helyesel a szobor irányába pislogva. Jól tolja ahhoz képest, hogy meg sem tud moccanni. Neki sokkal több erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy szépen játsszon. De ha megpusztul sem lesz olyan ujja, mint egy dementornak, pedig akkor már játszhatná a La Campanellát is olyan tempóban, ahogy azt illene már ennyi év után. – Remélem, én is. Szerinted szeretnék, ha játszanék nekik sokat? – Ez mondjuk csak részben igaz, mert leginkább magának gyakorolna. Annyira nem is szeret közönség előtt előadni, mert zavarban van a sok embertől meg a fényektől, hangoktól, köhögéstől meg cukorka papírtól – egyáltalán ki zabál cukrot egy koncerten?! Nem szereti az embereket. Vagyis de, ha nincsenek sokan egy helyen egy időben. Akkor lényegében szívesen lóg velük.
- Igen, én is úgy szeretem. Jó lehet ennyi testvérrel… legalább lenne itt nekem is egy… egy nagy. – Mennyivel könnyebb lenne itt most neki, hogy ha legalább egy Palkója lenne az Eridonban. Egészen biztos benne, hogy egy nagyfiúval is majdnem ugyanilyen közel lennének egymáshoz, még ha kicsit idősebb volna is. Pannával is 5 év van köztük, mégis gyakorlatilag olyanok, mint az ikrek – sajna magasságban is. – Süti? Miért, az a kedvenc kajája? – Kérdi fejét oldalra biccentve. Polli amúgy sem érti, hogy ki adna egy olyan nevet a gyerekének, amiben egy alkoholos ital neve van. Itt tudta meg az iskolában, az ő neve meg állítólag papagájnév. Mindig is úgy tudta, hogy a Polli egy különösen édes kislánynak való, bájos név, aminek ő úgy érzi, hogy tökéletesen eleget is tett.
- Híí, ilyeneket csinálnak itt a tanárok? – Nyafog alsó ajkába harapva. Ez így nagyon nem lesz jó, az ő tanár nénijei és bácsijai – főleg bácsijai- nem tűnnek ilyen gonosznak. – Én félek a lényektől. – Ismeri be tekintetét lesütve. Legalábbis a legtöbbtől fél, aki hangos, nagy meg harap. Meg hirtelen mozdul. Nem gondolta volna, hogy maga a tanár is a harapós kategóriába tartozik ennél a tantárgynál. – Büszke vagyok rád, én biztosan sírtam volna gondolkodás helyett. – Igen, Pollika hajlamos könnyen kiborulni stresszhelyzetben, ő maga sem tudja, hogy mit fog leművelni vizsgán. Valószínűleg hányni fog meg sírni. Vagy kirohan mielőtt ez megtörténik – talán az a legegyszerűbb. Esetleg lehányja a tanárt, ha olyan, mint ez a néni.
Lili orra hegyére pillantva mosolyog vissza rá. – Ez a kedvenc stresszes labdám. Elveszi a stresszt, ha nyomkodod. – Súgja oda a legrejtélyesebb hangján. Az igazság az, hogy folyamatosan ezzel játszik, és ez igazából egy sima mugli gumilabda, de szereti azt hinni, hogy csodát tesz. Mert a csodákban mindig hinni kell, a végsőkig.
- Azt nem tudom, hogy megázott-e. Lehet megfürdették az aurorok vizes lufival és akkor nem mesélt. – Fogalma sincs, hogy mit jelent az a szó, de a megázást ismeri, ő is sokszor fekszik ki otthon a kertbe az esőben, mert megnyugtató, ahogy esnek rá a kövér esőcseppek. – Nagy vizeslufi csata lehetett. – Hallott egy angol bácsiról, akinek csata közben halt meg a kishúga – ez a történet mindig a szívébe markol. Ha ők is lufikat dobáltak volna átok helyett, akkor még lehet mindig élne a lány. Néni.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 176
Írta: 2020. július 26. 17:58 | Link


egy rég kapott mese élesben



Hiába vakartam, nem jött le és a nagytermes eset óta nemigen merem megkockáztatni, hogy újra megtörténjen, ezért hasfájásra hivatkozva – nő vagyok, nekem az tök jó indok – elvonultam a többiektől és megpróbáltam rájönni, mi a franc történt velem. Aztán leesik, a toll, amit mikor pakoltam össze a dolgaim óta után, eltűnt. El akartam tenni, dobni, már nem rémlik, de sehol sem volt, pedig a kezemen a minta ott maradt. Nem is értem miért ezt rajzolgattam, talán épp valami tűzről magyarázott, szól az óra anyaga? Nem tudom felidézni és meg sem lep, az életem nagy része ilyen, persze, de most mégis bosszant. Mert... mert ez veszélyes. Lehet valami elemi mágia, csak hiába próbáltam, a másik kezem ilyet nem tud, sőt, amikor megközelítettem egy aprócskát, akkor ujjbegyem kissé meg is égett, szóval... Ez kilőve. Akkor átok, valami rohadt vicces toll, amivel ha papírra rajzoltam volna madarat, talán röpköd és énekel, de én lángokat műveltem és tessék, égek. Égő vagyok. Ezen nevetnem kell, miközben karom magamtól eltartva lépkedem a folyosón. Egész nap bent voltam, már kezd sok lenni, de nem akarok nagyon ki sem menni, ahol tudom, hogy többen vannak. Fogalmam sincs. Nem akarom felhúzni magam annyira, mert akkor megint előjön. Így is bizsereg, hát aztán...
Épp lépkedem a lelkek udvara felé, amikor az egyik alsóbb éves kiugrik elém, hogy jól megijeszt. Fel is sikoltok, kezeim kapom fel, mert van nála valami ragacs abból a vicces boltból, amit az ő korosztálya annyira szeret, és hátraugrok. Rögtön lángocskák lepik el ujjaimat, aminek hatására a tökmag ámuldozik, én meg sikoltok még egyet és azonnal kint vagyok. Hogy az a...
- Tűnj el, tűnj el, tűnj már eeel – rázom a kezem, mint valami fáklyát, hogy elég ebből, de a lángoknak oxigén kell, ha meg jobban belobban.. Rohanok, megint, mondom ezerrel, és körülbelül úgy esek be a szökőkút elé, térdem horzsolódik, de nem érdekel, kezem azonnal a hűs vízbe dugom, sistereg, füstös kissé és mégis, elmúlik én pedig felsóhajtok. Végre. Ekkor szúrom ki azt, aki a földön fekszik, békésen, semmi baja. Irigylem most.
- Hello – érzem, hogy hangom most bátortalanabb, de na, égő kézfejjel rohangálok, a kútban pihen a kezem és fésülködni se mertem nagyon. Káosz.
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2020. augusztus 9. 16:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 505
Írta: 2020. július 27. 17:23 | Link



Legalább a Nap melege boldoggá tette egy kicsit, néhány percre talán el is szundikált ebben a kellemes helyzetben. Nem volt egyértelmű, hogy valóban ez történt, vagy csak kiestek neki bizonyos percek a kialvatlanság miatt, ami a szomorúság miatt gyötörte. De nem is számított igazán. Az már annál inkább, hogy valaki cseppet sem konszolidált módon, üvöltözve zavarta meg a nyugalmát, amiért bezsebelhetett szegény lány néhány morcos pillantást, mielőtt Sári feldolgozta volna, hogy mit is lát. Szóval az ismeretlen leányzó jött felé, lángoló karral, majd gyakorlatilag egy tízpontos ugrással landolt a szökőkút peremén, hogy aztán kezét a vízbe dugja. Az eridonos felkönyökölt, ez már bőven meghaladta azt a szintet, ami felett kíváncsivá vált.
- Szia - biccentett kicsit bizonytalanul. Még nem igazán tudta hová tenni ezt az egészet. Több variációt is látott maga előtt, valaki megátkozta, rossz bájitalt ivott, vagy valami egyszerű mugli módszerrel felgyújtotta a karját. De miután alaposabban szemügyre vette a víz alatt lévő testrészt és nem talált rajta semmiféle sérülést így arra a következtetésre jutott, hogy lehet, egy másik elemistával van dolga, akinek esetleg még csak most jelent meg a képessége.
- Hát téged mi lelt? - érdeklődött kicsit talán mogorvábban, mint illett volna. Na nem azért, mert felzavarta a kis csendes pihenőjéből, bár lehet ez is közrejátszott a dolgokban. Modorár magyarázatot inkább a nemrégiben történt nem túl kellemes események okozták, igazából szinte mindenkivel ilyen volt. - Tudod, hogy miért lángolsz? - tette hozzá az egyértelműség kedvéért. Meglepően örült volna, ha egy sorstárssal sodorja össze a véletlen épp ebben a nem túl vidám életszakaszban. Így legalább kevésbé érezte volna egyedül magát, talált volna valakit, aki megérti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 183
Írta: 2020. július 29. 15:10 | Link

Masa
büntetőmunka | kinézet

Kellett nekem már megint Ivett-állapotba kerülni, és oktalan a folyosón mászkálni éjszaka… meg ismételten bagózni. Az utóbbi időben egyszer többször produkálok olyan dolgokat, amiket egy évvel ezelőtt még biztosan nem tettem volna meg. Mélyet sóhajtok önostorozásom közben, majd halkan káromkodva nézek fel a könyvből, miután elolvastam azt a bizonyos, semmit-nem-segítő mondatot. Nem vagyok túl jó az ilyenekben. Talán előtte egyeztetnem kellett volna Beliánnal, elvégre ő a nagy botanikus géniusz a szemeimben, de mégsem tettem, ezért tessék; csináld úgy Drinóczi, ahogyan gondolod. Maximum heteken belül kirohad az össze fa, ami az udvarban található, aztán küldhetnek még egy büntetőre, s végül azt sem zárnám ki, hogy még Gyógynövénytanból is megbuktatnak, amiért ennyire béna vagyok egy fametszéshez.
Az ágakat vizslatva teszem karba kezeimet, így sikeresen meg is szúrom magam a metszőolló hegyével, amire egy újabb, csatakiáltásnak megfelelő „argh” hagyja el idegességtől pirosló ajkaimat. Ám ekkor összeugrik a gyomrom. Nem csupán a hirtelen jött hangtól – hiszen a lépteket nem is hallottam – hanem leginkább attól, hogy agyamba hatol az ismerős hang. Az ismerős hang, amit oly’ régóta szakszerűen kerülök, elvégre ez Masához tartozik, akinek… akinek igazán tartoznék egy vallomással. Vagy nem tartoznék? A fene se tudja. Mondanom kellett volna már régen? És mégis mit mondanék? Szia Masa, ne haragudj, de belehabarodtam a volt fiúdba? Merlinre!
Így veszek egy mély levegőt, majd azt kifújom, s úgy fordulok egy erőltetett mosollyal a lány irányába. – Hát, hellóbelló! – ezt a fajta köszönésiformát sem használtam még életemben sem, s az, hogy ennyire megörülök neki, szinte egy lúzer feliratot varázsol izzadó homlokomra. – A-aha – válaszolok végül, majd esetlenül felé mutatom a metszőszerszámot. Ám amikor érzem, hogy egyre gázabb vagyok, inkább leengedem magam mellé, és a már megkínzott fára emelem zöldjeimet. – Értesz hozzá? – bizonyára. – Mert nekem halvány fogalmam sincsen, hogy mihez kezdjek vele – egy jól megtépázott ágra nézek, majd lelkiismeret-furdalással teli szemeimet Masára emelem. – Te amúgy… ööö… mi járatban? – kérdem végül, hiszen ha a mészárlásomra érkezett volna, akkor nem csevegne velem ennyire kedvesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 738
Írta: 2020. augusztus 2. 15:18 | Link

Polli

Jó kérdés volt, ezen bizony el kellett gondolkodnia Lilinek. Elvégre valóban, ez egy régi kastély volt, alagsorral, baljóslatú folyosókkal és ki tudja, mi minden rejlett még odalent a medencén és a Rellon házon kívül. Talán egy tömlöc. Vagy kínzókamra! Esetleg valami még borzalmasabb, mondjuk egy verem, telis-tele csontokkal!
Lili megborzongott, és hevesen megrázta a fejét.
- Szerintem nincs. Vagy ha mégis, már rég lezárták, és tilos oda bemenni, mert ijesztő meg veszélyes és egyébként is, biztos valami háromfejű kutyát őrizgetnek ilyen helyen, ami csak addig cuki, míg elképzeled.
Ő legalábbis rémesen cukinek képzelte el a várbörtönben tartogatott bestiát, ami persze nem is volt, vagy talán mégis? Nem, biztos nem. Kivéve, ha mégis, de akkor tuti.
- Mindent is megmutatok - ígérte komoly ábrázatot öltve, de a szája széle azért remegett a visszafogott vigyorgás miatt. - És a lépcsőktől se kell félj, nem tudnak balesetet okozni, figyelnek az épp rajtuk állókra, becsszó!
Ezt persze nem tudta, honnan is veszi, legalábbis mondani senki nem mondta, viszont ezeddig nem hallott róla, hogy bárki is a mélybe zuhant volna, vagy agyonnyomta volna egy ügyetlen lépcsősor.
Ugyan nem volt nagy zenerajongó Lili, mondhatni mindegy volt neki, mire táncolhat, csak legyen hangos és dallamos és pörgős, így nem tudta megmondani, hogy örülnének-e háztársai, ha Polli sokat játszana nekik a zongorán, úgyhogy csak vállat rántott.
- Nem tudom, talán. Nem hiszem, hogy zavarná őket, egész nyugis ház a Levita, tele vidám emberkékkel. Emberkék. Érted. Hehe.
Lili ellenben kezdte kicsit unni a fa körül sztrázsálást, és noha Polli kitartóan lépkedett körülötte, a szőke lány már másfelé nézelődött. Illetve elkezdett azon is tűnődni, vajon mit akart épp csinálni, mikor közbejött ez az egész zenés-szeles attrakció. Aminek persze nagyon örült, hogy nem hagyta ki. Jókor volt jó helyen, és még ezt a lelkes lányt is sikerült megismernie. És úgy sejtette, remekül ki fognak jönni később is egymással.
A lány kérdésére aztán kicsit meghökken, és értetlenül bámul vissza rá.
- Nem, miért lenne a süti a kedvenc kajája? Mármint persze szereti a sütit. Meg a Tibi csokit is. Tééényleg, azt viszont azért szereti, mert ugyanaz a neve, mint neki, pedig a Boci jobb. De azt mondta, csak ezért nem akarja, hogy Bocinak szólítsuk, így inkább maradt a másiknál.
Ez Lili számára teljesen logikus gondolatmenet volt, a család többi tagja azonban elég furán nézett rájuk, mikor ezt megvitatták kisöccsével.
- Nem ilyenek általában a tancik, eskü. Neki épp biztos fájt a feje, mikor írta a vizsgát, vagy leesett a tölcsérről a kedvenc fagyija, és már csak a benne maradt béna vaniliát nyalhatta ki, vagy mondjuk ráléptek a fülére, ilyesmi. Elvégre a legendás lényekről tanít, biztos szereti is az állatokat. Az olyan meg nem lehet rossz ember.
Nem tudta, sikerült-e megnyugtatnia Pollit, de nagyon remélte. Tényleg kár lett volna az évet lezáró vizsgák miatt elvenni a kedvét a Bagolykőtől, ami egyébként tök jó hely volt. Néha úgy érezte, mintha nem is iskolába járna, hanem kikapcsolódni, medencézni meg seprűn lovagolni, faluban császkálni, vagy mondjuk véletlenül tönkretenni egy barátságot azzal, hogy belezúg a másikba.
Kicsit elszontyolodott, de épp Polli miatt nem akarta, hogy ez meglátszon rajta, ezért ismét kitűzte vigyorgós ábrázatát.
- Nagyon szuper a varázslabdád - bólogatott csodálattal a tekintetében. Neki ugyan nem sokszor volt stressze, nem is tudta, honnan kell szerezni, de ettől még igenis klassznak tűnt a nyomkodós cucc.
Vizeslabda csata?? Lilinek fogalma sem volt honnan szedte ezt a lány, de annyi biztos, hogy megihlette őt vele.
- Hűű! De klassz! Mondjuk nem tudom, hogy a muglik miért félnének a vizeslufitól, szerintem tök jó móka! Nincs kedveeed? Asszem' van a szobámban némi lufi, megtöltjük őket és csatázunk mindvizesedésig!
Igaz, Pollika nagyon szép ruhában volt, szóval Lilinek voltak kétségei felőle, hogy belemegy-e a játékba, de ha igen, akkor már szaladt is a kastély felé, felvértezni magát lőszerrel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 176
Írta: 2020. augusztus 9. 17:24 | Link


egy rég kapott mese élesben



Nagyon kellemes, hogy a karom a vízben pihen, lágyan mozgatom egy idő után ide és oda, hogy szinte simogassa a hűs víz a bőrömet, és reménykedem, hogy az a vacak lekopik ezzel, leázik, ha mondjuk itt ülök estig, de mivel előző nap vörösre sikáltam a karom és még mindig semmi, kicsit feladtam. Ha nem lenne itt más, most a peremre hajtanám a fejem és nézném az apró fodrokat a víz tetején, de tekintetem a felkönyöklő, majd felülő lányra vezetem, akit sikerült megzavarnom, felkeltenem talán azzal az ámokfutással, amit rendeztem. Oké. Nem elég, hogy a karom ég, még én is kicsit. De, mindig lenne rosszabb helyzetre ötletem, így nem fogok most ezen hisztériázni, úgy teszek, mintha csak hasra estem volna a küszöbben; mintha semmit se történt volna, csak létezem és mosolygok tovább. Bár a mosoly kicsit halovány, én pedig megvonom a vállam és lepillantok az ázó kezemre, majd vissza rá.
- Nos, ez egy… jó kérdés és kicsit hosszú is – nem örül annak, hogy így találtam rá, nincs is ezzel gond, én is amikor elbambulok, tanulok és hasonló történik, csattanok. Ez a természetes? Nem tudom hirtelen. – Kicsit elvesztettem a kontrollt és mire megtörtént a baj, már késő volt okosnak lenni. Lángokkal meg a legjobb a víz – az már más, hogy a tóig akartam futni, mint valami fáklyát hordó olimpikon, de nem, ez csak viccnek jó, valahogy megoldottam volna. Eleve ott a pálcám, mint utólag és most leesik, vannak rá jó bűbájok, vizes is, szóval nem is értem, miért nem azt találtam meg rá, de a sokk és a pillanatnyi pánik nem engedi a logikus gondolkodást. Elhúzom picit a szám és feljebb ülök, lassan húzom ki a karom a kútból és magam mellé lógatom, hogy csöpöghessen. Fordulok, úgy, hogy felé legyek, és felemelem a karom.
- Azzal kezdődött, hogy ezeket a csóvákat firkáltam rá – mutatom is, látszanak. De nem tűntek el. – Azóta néha, ha úgy van, akkor… lángol, szikrázik. Nem tudom miért. Eddig is firkáltam a kezemre és nem lett baj – eresztem le, mert valóban. Volt már a bőrömön jegyzet, virágok, ami jött, de egyik után sem lett semmi. A talált toll ténye egyelőre meg se fordul a fejemben, hiszen azóta se láttam.
- Ne haragudj, hogy zavartalak a pihenésben ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2020. augusztus 10. 15:37 | Link

Süveges Lili


Neki összességében veszedelmesnek és ijesztőnek tűnik ez a kastély az összes titkával együtt. Biztosan vannak köztük klasszak, vagy legalábbis olyanok, amiket klassznak szántak, de inkább viszolygást váltanak ki minden jó érzésű emberből, ilyen például a vízalatti zongora. Kicsit arra emlékezteti, mint amikor az idősek fiatalos kifejezéseket használnak meg direkt olyan feliratos ruhákba járnak, hogy az ifjú generációnak szimpatikusnak tűnjenek, de inkább kínos a kombináció, mint menő. Pont, mint az ananász a pizzán, vagy a paradicsomlé a gyümölcslevek között.
- Van itt kutya három fejjel? – Kérdi cincogva, tekintetével lemerevedve. Hallott már ilyen lények létezéséről, a gondolatuktól már borzongott párszor, hiszen még az egyfejű fenevadaktól is fél, nem még akkor, amikor három is van belőle. Hiszen olyan hangosak, ugrálnak és még akár haraphatnak is. A félelmének a fő oka a kerítésre ugráló, fenyegetően ugató házőrzőkkel való találkozásokra vezethető vissza, amit utcán sétáló állampolgárként már egészen fiatal korától rendszeresen megtapasztalt. – Az én képzeletemben nagy és vérengzős! – A hangjában lévő dráma fokozása érdekében karjait széttárja, amennyire csak bírja, hogy szemléltesse mennyire nagy is a nagy, hogy aztán a vérengzős résznél az arcához húzza praclijait és ujjait rémisztő karmokká formálja. Igaz, hogy inkább a szájától fél, mint a mancsától, abba az irányba még egy képen sem nézett. Általában be is csukta azzal a mozdulattal a könyvet, amikor megpillantotta a felé ágaskodó három fogsort.
- Van még valami, amiről nem meséltél, de megmutatod? De ugye nem ijesztős mind? – Sóhajtja könyörgő szemekkel Lili fülcimpájának. Megnyugtatja, hogy ilyen figyelmesek ezek a lépcsők, mert sosem érezte magát annyira biztonságban rajtuk, jobban szereti, ha stabil a lába alatt a talaj. – Szeretik a zenét? Nyugisak? Megyek! – Csapja össze a kezét. Az Eridonban mindig van valamilyen műsor, de általában az ő ízlésének túl sok a nyüzsgés, amit elég nehezen visel. Valószínű, hogy ha a levitás csapat ennyire nyugodt, akkor hasonlóan rosszul tűrnék, Polka zizegését, mint ahogy ő sem szereti, hogy ha körülötte van túl hangos, túl nagy élet. – Szerinted, ha leveszem a talárom feltűnik nekik? Kis helyen elférek, becsszó. – Magyarázza mutatóujja mögött átvetve a középső ujját. Ez majdnem olyan erős ígéret, mint a kisujj eskü, de ha kell, akkor még azt is megcsinálja. Nem fog olyan nagyra nőni, hogy feltűnjön másoknak, hogy ott van. Épp csak kikandikál a földből. Lili sem sokkal nagyobb nála, biztosan elférnek együtt.
Széles vigyorral nyugtázza Lili poénját. – Van olyan csokitok, amitől kéknek lehet lenni, mint Veruca abban a filmben? Láttad? – De utálta azt a kislányt, minden szenvedést megérdemelt szerény véleménye szerint. – Egyszer már ettem olyan rágót, amitől rózsaszín lett az egész nyelvem meg az egész fogam bent a számban! – Nem mindig megy a leányzónak az értelmes magyar mondatszerkezet, lehet ezért is szoktak nézni furcsán rá néha, amikor nagyon belejön a gondolatai kifejtésébe. Gyorsabban akarja mondani, mint ahogy nyelvtanilag összeállnak a mondatok az agyában. – De akkor miért SüTi, ha nem csak sütit eszik reggel, délben meg este? – Kérdi döntött fejjel. Azt már érti, hogy a Tibor miatt van a Ti, de az a szüleitől jöhet, biztosan az ő kedvenc csokijuk a Tibi csoki és ezt szerették volna megörökíteni a gyermekükben is. Polli is Ferencnek meg Amadeusznak akarja hívni a gyerekét. Kivéve, ha Amerikába fog költözni, mert ott Piano is lehetne a gyereke neve, azt mesélte neki a nagybátyja. – Szerintem is jobb a Boci csoki, főleg a tejcsoki, amiben nincs töltelék. Neked melyik a kedvenced? – Ízre nincs baja a töltött csokikkal sem, csak zavarja a sokféle állag meg íz keveréke, például nem érti, hogy mit keres egy nagyon édes epres dolog egy eleve édes csokiban. Nagyon nem illenek neki össze a különféle ízjellegek és textúrák.
- Ráléptek a fülére? – Ámul kezeit a szája elé kapva. Az borzasztó lehetett. – Mekkora füle van neki? Ő ilyen lógófülű kobold? – Sosem látott még olyan hosszú fülű koboldot, amikor a bankban voltak, igaz ő maga nem járt ott olyan sokszor. Eléggé lelóg nekik a fülük, biztosan létezik ilyen belőlük, mint a nyuszikból. Lehet a lógófülű koboldok nem bankban dolgoznak, mert akkor a bankrablók könnyen meg tudnák őket ragadni a fülüknél fogva és eldugni egy cilinderbe?
Ámulatát nem tudja sokáig rejtegetni, barátságosan mosolyog vissza Lilire. Szereti, hogy ilyen mosolygós, Pannán kívül senkivel nem tud ilyen nagyokat nevetni meg ennyiféle érdekes dologról elbeszélgetni. Alig várja, hogy megírja Pannának a Tölgyfában lévő színházat. Kérni is fog egy fényképezőgépet a következő bagollyal, hogy feltétlen le tudja fotózni a húgának, amiket majd Lilivel felfedeznek. Úgyis akarta már illusztrálni a családjának a zongora vízbe fojtását, mert úgy veszi ki a leveleikből, hogy nem érzik át a fájdalmat, amit érzett, amikor benyitott abba a helyiségbe. – Vannak még varázslabdáim. Meg pörgöncöm és harmónikám meg… - A meg után egy nagy levegőt vesz, amolyan visszaszívósan. Az első nap csúfolták a teremben, amikor elővette a labdáját, azóta csak a kicsivel jár. Azt mondta neki Timi néni, hogy nem mindenki értékeli ezeket, Lili mellett meg is feledkezett arról, hogy ez titok. Legalábbis egy ideig titok.
- VAN LUFID? – Visítja egy nagyot tapsolva, sőt olyannyira nem bír magával, hogy örömében ugrálni is kezd. Lejátszhatják a nagy varázslós csatát vizes lufikkal, ez mennyire klassz. – Játsszunk! Ott a sok víz! – Ujjong a szökőkútra mutatva, ahogy Lili lohol be a kincsekért. Ez lesz a legjobb napja a kastélyban, örökre! Először a muzsika meg a virágok, most meg ez. Áááá!




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 505
Írta: 2020. augusztus 13. 18:30 | Link



Egész hamar visszanyerte a lelki békéjét, az együttérzés visszahozta az eredeti Sárit. A vadmágiája első megnyilvánulása után megesett egyszer-kétszer, hogy csak úgy lángralobbant vagy egyéb módon sikerült majdnem felgyújtania valamit. Bár ő legalább ezek ellen tudott tenni akarattal és nem úgy járt, mint a lány,a ki csak úgy felgyulladt néhányszor.
- Hát ez elég szívás - nyugtázta bólogatva. Mert valóban az volt, más szóval hirtelen nem tudta volna illetni. Így, hogy már képben volt a teljes sztorival kicsit elszontyolodott ugyan, de úgy döntött, hogy megpróbál valahogy segíteni. Még maga sem tudta, hogy hogy, de megpróbált kieszelni valamit. - Próbálj nyugodt maradni és kerüld a hirtelen mozdulatokat. A gyengélkedőn jártál már? - Bár a javaslatai nem sokat értek, de úgy volt vele, hogy hátha nem mondta még más, hogy ez használhat. A gyengélkedő meg evidens volt, vagy legalább a házvezetővel beszélni, hiszen ez azért nem csak egy amolyan hétköznapi megfázás vagy ilyesmi volt, amivel az ember vidáman eléldegélt, aztán vagy elmúlt magától, vagy nem. Ezzel ön- és közveszélyessé vált a lány. Az mondjuk már más kérdés volt, hogy a gyengélkedőn mégis mi a fenét tudtak volna vele kezdeni, hiszen, igazából nem volt beteg, de hát mégiscsak valami mágikus nyavalyától szenvedett.
- Tehát máskor is szoktál... ez esetben nem volt valami más? Nem kaptál kölcsön tollat? Vagy lehet ez valami rúna cucc, nem? - Manapság már annyi rosszabbnál rosszabb varázstárgy került forgalomba. Lehet, hogy elátkozták a tollat, vagy valami ilyesmi. Bár el sem tudta képzelni, hogy ki akarna bántani egy ilyen aranyosnak tűnő lányt. Első ránézésre nem tűnt kifejezetten olyannak, aki keresztbe tesz másoknak vagy ilyesmi, hogy ezért ilyen szörnyű bosszút érdemeljen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 176
Írta: 2020. augusztus 30. 20:12 | Link


egy rég kapott mese élesben



- Az nem kifejezés – szusszantok egy nagyot, mert nem, nem szeretnék én megégni, vagy épp a hajam pörkölni le, mert bár van rá mágia, de iszonyú büdös és kellemetlen dolog. Minden gyerek megkapta, hogy nem szabad játszani a tűzzel, én pedig betartom, betartanám, csak éppen most eléggé szívok vele, meg az élet is megszívat. Jó, volt már rosszabb is, nyugtatom magam mindig, ha valami nem sikerül, de a hirtelen okozta sokkhatás sosem jó. Sőt mi több, elsöpri minden nyugis gondolatom.
- Én igyekszem – kicsit mégis elkeseredett a hangom. – De már nem tudom mire „kapcsol” be. Meg sok a hülye, akik felhúznak kicsit és akkor… sikerül. Nem tudom, pontosan mi hozza ki, ha nyugodt vagyok, ha nem – rázom meg lágyan a fejem mellé. – Igen, de azt mondják nincs bajom. Trükkös valami, ami majd elmúlik. Azt mondták, vigyázzak és kaptam egy tégely kenőcsöt azért, hogy ha mégis megégetném magam, akkor kezeljem azzal – tehát, lényegében kicsit a nesze semmi, mégis azért valamit segítettünk elv lép életbe. Ez van, ennek is örülhetek, hogy nem valami kóros nyavalya ütött ki rajtam és mehetek tovább, rosszabb helyre, esetleg megint vizsgálatokra, amiből kicsit elegem is volt már egy életre. Tudom, hogy nem könnyű így, de abban biztosak ott is, hogy el fog múlni, amint az a vacak minta is.
- Igen, mindig firkálok a kezemre, főleg jegyzeteket – viszont azok se másztak le róla, vagy a virágok, akármi miatt lett mondjuk zöld a kezem, mint valami pázsit. A szavaira elgondolkodva ráncolom a homlokom, gondolkodom, majd most az egyszer, nem is hagy annyira cserben az eszem, mint hittem.
- Ó, hogy… ó – pislogok magam elé, mint aki most kapta volna meg élete felfedezését, sőt mi több, felrázták valamiből. – Volt valami… találtam, ott volt a padon. Olyan szép mintája volt, gondoltam óra végén leadom a tanárnak, hogy valaki elhagyta. Aztán mire feleszméltem, már a kezemben volt és azzal írtam, rajzoltam. De a jegyzeteim normálisak, szóval, nem értem – pislogok kicsit rá, hogy mégis mi lehet ebben az összefüggés, akkor a papíron is lenne nyoma, tutira. Annyira nem értek én ezekhez, mint szeretnék. Mármint, szeretem a bűbájokat, meg a bájolt tárgyakat, de ilyen komoly dolgot sosem tettem össze.
- Lehet elszúrtam és most valaki szívat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 585
Összes hsz: 6088
Írta: 2020. augusztus 30. 23:11 | Link


melegem van

Lúzer felirat? Hol? Kinek a homlokán, mi? Valamiről azt hiszem lemaradtam. A mélyről kifújt levegőt, az erőlködve kipréselt mosolyt tiszta szívnyugalommal írom a büntetőmunka számlájára, igazán fel sem merül bennem, hogy az én közeledésem váltotta ki belőle. Hát ugye a kerti munka nehéz munka, az ember leizzad, fújtat, görnyed, árnyék csak mutatóban van, ellenben a harminc fok befigyel... nem csodálom, ha nincs kedve a bájcsevegéshez és inkább inna egy forró, nem, jéghideg limonádét valamelyik árnyékos padon, egy hűvös, kőfalú folyosón. Nos igen, azért ilyen frusztráltan biztosan nem vagdosna az ember ágakat jókedvéből, úgyhogy a büntetőmunka igencsak kézenfekvőnek tűnik - és meg is ütöm vele a jackpotot. Csak bólintok, mintegy tudomásul véve, hogy eltaláltam és megerősít, de nem kérdezek rá, hogy mit tett amiért ezt érdemelte. Nem is tapintatból, szimplán csak eszembe sem jut. - Egy icipicit - bólintok, s ügyeskedem át magam a gyepre. A mutatvány már csak azért is szép, mert a saját lábamba (vagy a fű szélébe? esetleg egy kavicsba? annyi minden lehetséges!) akad a másik lábfejem, s ugyan nem zakózok, de egy berregő-fújtató véletlenül mindjártelesek hang kiszökik ajkaimon, s karjaimat oldalra kicsapva találom csak meg újra egyensúlyomat, miután úgy dobbantok be a lány mellé, mint rinocérosz az utolsó, még nem kiszáradt pocsolyába. Cuccaimat majdnem elejtem, így inkább le is dobom a fűbe, ne legyenek útban. Henlo, megérkeztem.
- Ezt itt meg itt és itt - mutatok a fa ágán a megfelelő pontokra - kell levágni, és akkor szebb termést fog hozni, mert nem a picikbe megy el a tápanyag, hanem a nagyokba és így a gyümölcsökbe is - hadarom el gyorsan amit emlékezetből fel tudok idézni, s bár magyarázatom nem tűnik túl szakszerűnek, vagyok elég határozott ahhoz, hogy látszódjon, nem csak a világba beszélek. Elvileg.
- Á, csak meguntam odabent tanulni. Te? - kérdezek vissza, majd rögtön homlokon csapom magam - hülye vagyok, büntimunka, ne is mondj semmit. - Hangyafogsornyit kinevetem magam, mielőtt felkapnék egy metszőollót én is, hogy besegíthessek. - Minden rendben? Fáradtnak tűnsz - kérdezek vissza ezúttal én, s kíváncsian figyelem az arcát. Van benne valami furi, de nem tudnám megmondani mi. De á, biztos csak a meleg teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 505
Írta: 2020. szeptember 12. 15:45 | Link



Sejtette, hogy nem ő fogja feltalálni a spanyol viaszt, de már a ténytől, hogy legalább próbálkozott hasznos tippekkel ellátni a másik lányt kicsit jobban érezte magát. Mert őt az ilyen apróságok is boldoggá tették, ha már csak próbálkozott, még ha sikertelenül is.
- Kipróbáltad már, hogy tudod-e akarattal irányítani? Tudod, mint az elemi mágiát - tette hozzá, ha esetleg a lány nem értené mire akar kilyukadni. Úgy már esetleg tudott volna néhány hasznos tippet is adni, nem csak általános igazságokat osztogatni.
- Mindig azt mondják, nem tesz jót, szóval lehet, hogy jobb lenne ha leszoknál róla. - Volt egy időszaka, úgy kilenc éves kora körül, amikor az iskolai teendőket, házi feladatokat és egyéb fontos dolgokat a karjára írta fel. Az anyukája természetesen mindig rászólt, hogy fejezze be, mert egyszer kék marad a karja, vagy bőrrákot kap. Az ilyen és ehhez hasonló kedves megjegyzések egy idő után megtették a hatását és leszokott erről a rossz szokásról és igyekezett másokat is erre buzdítani. Persze, elismerte hogy szép tudott lenni, mikor valaki unalmában valami szépet rajzolt a szabad bőrfelületekre, de ennek ellenére ő már nem kísérletezett ilyenekkel.
- Itt bármi megeshet igazából. - Simán kinézte volna egy rosszindulatú rellonosból, hogy a saját szórakoztatására ilyen kis "csínyeket" eszeljen ki a többi diák ellen. Abba bele sem gondolt, hogy ehhez milyen mértékű mágikus képesítés lenne szükséges. Az túl sok erőfeszítést igényelt volna, amihez akkor és ott se kedve se energiája nem volt sok. - Nem tudsz valakit, aki ki akar szúrni veled? - érdeklődött kíváncsian. Egyrészről izgalmas pletykának ígérkezett, másrészről lehet hogy könnyebben eljutottak volna a probléma forrásáig, ha lett volna néhány gyanús célszemély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 176
Írta: 2020. szeptember 30. 19:42 | Link


egy rég kapott mese élesben



Kicsit pislogva figyelem, hogy akarat. Nekem arra van akaratom, hogy ez elmúljon, hogy ennek vége legyen és többé ne kelljen attól rettegnem, hogy leégetem valamimet. De még irányítani is… Kicsit lehet, hogy lehetetlennek tartom, kicsit talán olyannak, amit nemhogy nem tudnék, de nem is akarnék megtenni. Mert ha nagyon akarom, akkor lehet, rosszul sül el. Mégis, el kell gondolkodnom azon, amit mond.
- Hát, bevallom neked… nem. Igazából eddig végig pánikot éreztem, ahogy csak a bőröm bizsergett vagy valami, apró szikra és aztán… érted – pillogok felé, hogy remélem tényleg érti, hogy mire akarok kilyukadni. – Az elemi mágia… az is ilyen? Mármint felgyullad valaki keze? De jó, hogy sosem fog ez veszélyeztetni – látványosan borzongok meg, mert ha mondjuk ez az lenne, vagy mondjuk egyszer kitörne belőlem, akkor lehet kifutnék a világból. Óvatosan, a normális kezemmel simítom félre kusza tincseim, kócos a hajam, fésülködni sem mertem. Csoda, hogy van rajtam minden ruha, ami csak kell. Szerencsém volt. Sóhajtok egy nagyot, majd megcsóválom a fejem lágyan. Mosolyt engedek magamnak. Leszokni róla, jó lenne, csakhogy, nem olyan egyszerű.
- Ahh, sajnos sok dolog kimegy a fejemből és hiába a notesz, ha sose tudom merre teszem. Erre kellenek a firkák, de saját tollal sosem volt gond – tudom, hogy nem tesz jó a tinta, meg a firkák sem szépek, de hasznosak. Annyira nem firkálom magam tele, mint most. Ez.. – Ilyeneket nem is szoktam, csak késztetés jött és mire letettem a tollat, a minta kész volt – húzom el a számat, hiszen, úgy néz ki, meg lettem „bűvölve”. Na ez eléggé kínos, ami azt illeti. Egyre ostobább leszek és ez bosszant.
- Eghen. Eléggé vicces kedvükben vannak néha egyesek. De ez… tudod, hiába kerestem a tollat, hogy leadjam, sehol nincs, elnyelte a föld. Vagy valaki épp szenved vele – nem lenne öröm, mivel azonban nem rajtam lesz újabb minta, így teljesen mindegy már.
- Hah, nem tudok én olyanról, de ugye, mivel a legtöbb ember nem egyenes, így ezt a kört buktuk – fintorgok egy sort. Ugye a sunyi emberekről nem kell senkinek bemutatót tartanom. – Nem tudok, bár tudnék, már leátkoztam volna. Szerintem önjelölt humorista lehet, aki ezt viccnek gondolta. Csak tudnám, mikor múlik el… - sóhajtok ismét egy nagyot. – Ne haragudj, nem akarok neked panaszkodni – talán fáradt vagyok, hogy elnézést kérek, de… belefér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 505
Írta: 2020. október 16. 21:01 | Link



Ha ő lett volna Emma helyében tuti biztos, hogy az első pánik után kipróbálta volna, hogy ez ilyen akaratlagos dolog-e. Bár könnyű volt így külső szemmel okosnak lenni úgy, hogy igazából baromira távol volt a lány helyzetétől.
- Neeem, én például első alkalommal felgyújtottam a szobatársam haját. - Meg hát úgy mellékesen égett egy kicsit a keze is, de erről ő jótékonyan hajlamos volt megfeledkezni. Az elméje úgy döntött, épp elég sokk volt ez neki, így inkább az apró részletektől megkímélte legalább az emlékei formájában. Az a nap csak homályos ködfoltként volt meg neki, és leginkább az elbeszélésekből tudta meg, hogy mi történt ott és akkor.
- Annyira átérzem a problémát - sóhajtott bosszúsan. Ő is hajlamos volt megfeledkezni mindenről is, csak ő ahelyett hogy legalább ilyen formában emlékeztette volna magát inkább tényleg elfelejtett mindent. az időpontokkal kifejezetten hadilábon állt, de szerencsére mindig akadt valaki, aki tudta, hogy mikor és hol kellett lennie. A barátai nélkül talán elveszett volna az egész élete úgy ahogy volt. Simán elfelejtette volna a beadandóit és vizsgáit, amit minden bizonnyal tanárai nem néztek volna olyan jó szemmel.
- Az ilyen kis vicceseket össze kéne ereszteni, szórakozzanak egymással - fintorodott el. Bár őt magát nem érték gyakran ilyen csínyek - talán túl fenyegetően tudott nézni - de hallott már egy-két igencsak durva sztorit, amiben az áldozatok nem érdemelték meg azt, amit kaptak. - Panaszkodj nyugodtan amúgy, szívesen meghallgatlak. Addig is, próbálj meg megbarátkozni vele. Reméljük, hogy hamar elmúlik, de lehet, hogy örökre így maradsz - egészítette ki vigyorogva. Na nem akart ő rosszat a lánynak, ezért is mosolygott olyan bőszen, hogyha nem is hangzik úgy, legalább valamivel éreztesse, hogy igazából csak viccel ezzel az elhúzódó állapottal.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 176
Írta: 2020. október 20. 05:32 | Link


egy rég kapott mese élesben



Szemöldököm húzom fel arra, hogy ő felgyújtotta. Pont úgy mondja, mintha neki is hasonló gondja lenne, ámbár, nem látok rajta semmiféle firkát, tintát, sőt, semmi ilyesmit. Oké, létezik erre minden bűbáj meg nyavalya, de azokat lehet irányítani, az a lényege. Ennek? Semmi. Még Bencéhez sem mertem elmenni, nem azért, mert félek, hanem mert tuti felbosszant, hogy „látod, ezért nem kell a firka” és akkor biztos, hogy kigyújtok valamit. Jobb a békesség, majd utólag szólok, vagy, ha elmúlik, vagy, ha marad, de megtanulom használni. Jaj, de figyelek a lányra.
- Hogy mi.. felgyújtani? Az hogyan sikerült? – ha az én hajamról lenne szó, biztos megreptettem volna kifelé. Ámbár, balesetek történnek, de azért a haj szerintem kicsit szándékosabb, mint a függöny, vagy a takaró. Ki tudja, hogy mik vannak manapság már, lehet ez az új hóbort? Rossz vicc lenne. Azt kicsit kötve hiszem, hogy átérzi, mert más alapból feledékenynek lenni és szétszórtnak, teljesen más egy pedig az, ha ez úgymond kényszer, mert volt valaha, valamikor egy sérülés, ami előtt minden rendben volt, utána pedig csak káosz néha. Lehetnék undok is, hogy benyögöm „persze”, de most emellett a kéz-lángcsóva dolog miatt egyszerűen kedvem sincs, csak múlna el, aztán próbálnám elhinni, hogy ki érez velem tényleg együtt.
- Csak neked több eszed van és nem a kezed használod jegyzetfüzetnek – erre azért egy apró nevetést engedek, aztán szusszanva emelem magam elé a karom, mintha meg akarnám vizsgálni, hogy minden rendben van-e, vagy látni, ahogy egy-egy apró szikra még ki akar törni. De nem. Most megint olyan, mint egy normális kéz, csak épp, mint akit egyszer kitetováltak.
- Azt nézem, talán egy nagyon picit haloványabb – nem, nem áltatom magam, lehet csak jobb a lelkemnek és megnyugszom, legalább annyira, hogy ne gyújtsam fel mondjuk az ő haját, ha már beszélünk. – Ó igen, jól mondod. Csak abból vélhetőleg az lenne, hogy felrobbantanák az iskolát – értem én a fintorát, tódítom meg egy szemforgatással, mert való igaz. Tele az iskola meg nem értett tehetségű mókamesterekkel, akik csak az alkalomra várnak. Remek.
- Na már csak az kéne! Remélem nem örök, mert eleve fura és a francnak sem kell. De amúgy igen, nem tudok mást csinálni, csak… Annyira váratlan és hirtelen jön. Ha szétégetem magam közben, nem vicces – húzom el a szám, majd leengedve a karom, megint a vízbe merítem, mintha meg akarnám előzni. – Te kaptál már ehhez hasonló „poént” itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék