27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 22. 16:41 | Link

Myra

Megunta, hogy mindenki a vizsgáira készül, valamiért ő sosem volt olyan szorgos, mint az évfolyamtársai, s az időt sokkal szívesebben töltötte szórakozással, mint sem a tankönyvek forgatásával.
Kedve lett volna egy jót kártyázni, sakkozni, vagy lemenni a faluba elnyalni egy jó, hűsíti fagyit valamelyik lány társaságában. Még sem akadt jelentkező erre a nemes feladatra, Natenek be kellett látnia azt, hogy a következő hetekben még jó ideig nem számíthat társaságra. S bár néhány másodperc erejéig megfordult a fejében a tanulás gondolata, ki is nyitotta könyvét, hogy olvasgasson, öt perccel később már Csoki mozgolódására figyelt fel. A kölyök -hozzá hasonlóan- nehezen viselte a benti levegőt, szívesebben vágyott a természetbe, hogy aktívan rohangálhasson a zöldellő fűszálak közt.
Nate ezért kikászálódott az ágyából, magára kapott egy térdig érő nadrágot,egy pólót és a sportcipőjét, majd ölbe kapva Csokit, lesétált vele a Fénylő lelkek udvarára.
- Vissza akarod hozni? Na? Gyerünk, szaladj!-egy kék kis gumilabdát hajított el a srác, ami a szökőkűt irányába száguldott. Ő észre sem vette, hogy ülne-e valaki a kút túloldalán, csak a vízbe csobbanó labda hangját hallotta. Csoki persze azonnal neki iramodott, szaglószervét használva szimatolta maga előtt az utat, miközben apró mancsait sietve rakta egymás után. Végül odaért a szőkőkút mellé, de hiába próbált felmászni, nem sikerült felkapaszkodnia. Némi ugatást is hallatott, majd farkát csóválva, észrevette a padon ücsörgő fiatal hölgyet, akihez oda is húzódott, majd neki kezdett el ugatni, miközben játékosan próbálta elkapni a lány lábfejét.
- Csoki, kire ugatsz? Gyere vissza- Nate követve a hangokat, maga is odaért, s ledöbbent, amint megpillantotta a lányt.
- Myra Blackburn? Jól látok? - hangjában megült némi meglepettség, öröm, s kérdések egyvelege. Jó ideje nem látta már a lányt,s kapsolatuk sem hagyományos módon ért véget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 359
Összes hsz: 5243
Írta: 2017. augusztus 22. 16:54 | Link

#cukiakutyád #megtartom #régtalálkoztunk

Nyugalmát semmi nem tudná megzavarni. Leszámítva az őrült kutyaugatást és persze a placcsanó vizet, amiből az ő felmelegedett bőrére is jut. Össze is rezzen és szorgosan kezdi el visszaszerezni hirtelen elcsatangoló gondolatait egészen, míg meg nem látja a fenevadat a lába alatt. Kénytelen elmosolyodni a kis állaton és hátrapillantva megszerzi labdáját a szökőkútból.
- Ezt keresed? Játszani szeretnél? - kezd gügyögésbe a kutyának az orra előtt mozgatva a játékszert.
Aztán keze megakad a levegőben. Nevét hallja, a hang pedig ismerős, de hirtelen nem tudná megmondani, ki nem látta mostanság a kastélyban. Korábban nem volt ez annyira jellemző.
Tekintetét lassan emeli a jóképű férfira, majd az emlékek bevillanásával a meglepettség kiül arcára. Értetlenül pislog és elnyíló ajkai mosolyra húzódnak.
- Nathan? Te szent bodzapálca! - ennyire futja tőle, és nagyjából a kutyussal is eddig tart a barátkozás. A labda kiesik a kezéből miközben feláll, hogy megölelje rég nem látott idegenjét.
- Azt ne mondd, hogy itt tanulsz. És ő hozzád tartozik? Hogy hívják? Merlinre! Itt vagy - kérdéseit egy szuszra teszi fel, majd elnevetve magát újból megöleli a férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 22. 17:17 | Link

Myra

- Valami hasonlót akartam én is mondani, nem hittem volna azt hogy még látlak ebben az életben-teszi hozzá a srác, még mindig nagy szemekkel bámul a lányra, hisz nem számított ilyen meglepetésre.
- Akár lottót is vehetnél, mert mind a kettő talált. Itt tanulok, és ő hozzám tartozik, Csokinak hívják. De hogy lehet, hogy egész évben még csak nem is láttalak, és várj- hirtelen torpan meg mondandójában a srác, hisz csak most tudatosul benne az, hogy Myra emlékszik rá, tudja a nevét, és felismerte őt. Legutóbbi találkozásuk alkalmával, amikor a gyengélkedőn meglátogatta a lányt, az még csak beszélni sem akart vele, s fogalma sem volt arról, hogy ki lehet Nathan.
- Te most akkor emlékszel rám, és tudod hogy ki vagyok?- kérdése közben éri az ölelés, hirtelen nem is tudja, hogyan reagálja le, végül azonban csak magához húzza Myrát,s magába szívja hajának az illatát.
- Rég örültek nekem már ennyire-jegyzi meg mosolyogva, majd a lány arca felé nyúl, hogy kihalássza a hajszálai közé repült katica bogarat.
- Mesélj, hogy vagy és mi történt veled? Emlékszel rám tényleg? Mindenre?-Ezer kérdéssel ostorozza a fiatal mestertanoncot, miközben az időközben nyomába szegődött kutyát felkapja a földről, mert már a lába szárát húzogatja apró fogaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 359
Összes hsz: 5243
Írta: 2017. augusztus 22. 18:06 | Link

- Kreatív névadás - jegyzi meg ugyanúgy szemtelenkedve, ahogy azt az együtt töltött éveik alatt mindig is tette. Nem sokat változott, de ebből Nathan mit sem tudhat. Hisz évek óta nem találkoztak.
Pontosan azóta, hogy a baleset történt és útjaik elváltak. Nem emlékezett rá, ahogy másra sem. Semmire, ami a legfontosabb volt az életében. És mégis annak ellenére, hogy egyszer már majdnem mindent elveszített, újra és újra megpróbálja megnehezíteni saját életét.
Nathan kérdésére bólogat. Mosolyogva, miközben szinte alig pislog, hogy rendesen megnézze magának a férfit. Aki az elmúlt négy-öt évben rendesen megváltozott.
- Hé, az az én háziállatom volt - nevet fel jókedvűen, amiben csak az a meglepő, hogy kivételesen nem a táskájában lapuló dolgok miatt érzi magát jól. - Mindenre - válaszolja nyomatékosítva ezt a kijelentést. - Főleg arra a dohos, lejárt vegyszerekkel teli szertárra... - teszi hozzá.
Hátrébb lép és visszaül a padra, majd Csokihoz emeli kezét egy kiadós szeretgetésre.
- Három hónap után engedtek ki. Gyógyszerekkel tömtek és új életet kellett kezdenem itt. Tizenhat évesen tizenegy éves tudattal... Rettenetes volt. Majdnem egy év, aztán... Itt maradtam, kviddicseztem az írek ificsapatában. Egy újabb baleset és megint csak itt maradtam - vonja meg a vállát, hangjában pedig érződik, hogy gondol az életére. A két dolog, ami jó volt... Mindketten elmentek. Magára hagyták.
- Ez az én drámám, mi a tiéd? - kérdezi újra mosollyal az arcán és ha Nathan engedi, ölébe veszi Csokit, amíg a gazdi mesél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 22. 19:42 | Link

Myra

- Te most tényleg beszóltál nekem? –nevetve kérdezi Nathan, aki talán már elszokott egy kicsit Myra stílusától, de néhány pillanat alatt máris kirajzolódott előtte a lány egykori valója.
- Oké, valójában tényleg nem voltam túl kreatív, de ránéztem és meglátva a színét nem jutott más az eszembe. Egyébként hallgat rá, már egészen hozzászokott –jegyzi meg, miközben ölébe húzva az ebet, megvakargatja annak a feje búbját, mire a kisállat tovább csóválja a farkát, és érdes nyelvével végig szánt Nathan kezén.
- Áh, csak szeretnéd, hogy a tiéd legyen, de ő csakis hozzám ragaszkodik, igaz-e? –nevetve pillant a kezében tartott kutyára, akit vissza is helyez a talajra, hogy az eb élvezhesse a természet és a szabadság adta lehetőségeket.  Közben Nath leporolja a kezeit, majd sejtelmes mosolyra húzza ajkait, amikor szóba jön az említett raktár. Hirtelen neki is bevillannak az emlékek, szemtelen mosolya csak még inkább kiszélesedik.
- Arról ne is beszéljünk, túl vizuális vagyok - vigyorogva jegyzi meg Myrának, s mivel férfiből van, a Blackburn lány sejtheti, hogy a tűzzel játszik.
- Uh, jó sokáig voltál akkor kórházban – Nathan a padra telepszik, miközben Csoki kiélvezi a lány kényeztetését, meg is nyalja Myra kézfejét, amire a srác is elmosolyodik.
- Kedvel téged, bejössz neki - jegyzi meg nevetve, aztán tovább hallgatja a történetet, ami persze komor vonásokat szül arcára.  
– Ez rémes, ami veled történt, de tényleg. Két baleset is, és a múlt egy részének elvesztése- fel is sóhajt közben, hisz eszébe jut, amikor meglátogatta a lányt a gyengélkedőn, és Myra egyáltalán nem ismerte őt fel.
- Az én drámám fele ennyire sem rossz, legalábbis nem éltem meg drámaian. Az apámmal vesztem össze, aki állandóan irányítani akarta az életemet, és beleszólni abba, hogy mikor mit tegyek. Megelégeltem, összeszólalkoztunk, aztán elköltöztem tőle. Ennek már egy éve, azóta nem beszéltem vele, és nem is tudok róla semmit. – vállat von, nem igazán akarja untatni a lányt. Pillantása a Myra kezébe tévedt kisállatra fut, mosolyogva figyeli, hogy a kutya mennyire kedveli a lányt.
- A végén még féltékeny leszek, nem sokakat kedvel meg ilyen hamar- állapítja meg, közben felpillant a lányra. –Egyébként baromi rossz érzés volt, amikor nem ismertél fel, meg kicsit bűntudatom is van, hogy utána nem kerestelek, de így tartottam jobbnak – sóhajt, hisz valóban így történt, nem volt elég türelmes, ráadásul Myrának barátja is volt, így nem is szobrozhatott állandóan a szobája előtt.
- Na és , mi a helyzet veled mostanság, futsz mostanában valakivel? –kíváncsian vonja fel szemöldökét, miközben Csoki igyekszik felkapaszkodni Myra mellkasára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 359
Összes hsz: 5243
Írta: 2017. augusztus 22. 20:34 | Link

Nem szól semmit, csak a fejét ingatja. Néha ez sokkal dühítőbb tud lenni, mint a piszkálódás, pedig egyébként nem rossz szándékkal mondja ezt most Nathannek. Legalább eszméletlen helyes ez a kis Csoki.
- Na azt majd meglátjuk - fogadja el a nem hivatalos kihívást és nagy valószínűséggel meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy bebizonyítsa, a férfinak nincs igaza.
- Minden kockádra emlékszek - teszi hozzá ajkát beharapva. Néhanapján elképzelte, milyen lehet ő mostanság. Adriant, az akkori párját ugyancsak itt, a Bagolykő falai között fedezte fel újra, és micsoda véletlen, hogy most még Nathan is felbukkan. Nem így képzelte. Az nem jutott eszébe, hogy ennyire ugyanolyan lesz, mint évekkel korábban, csak már felnőtt fejjel.
- Látod? Én mondtam - bólint az ölében levő kiskutyára pillantva és nyom egy puszit a feje búbjára. Az állatkertben felnőtt lány nem fog nemet mondani egy kis tündérnek.
- Az én szüleim kétszer férjhez akartak adni... Ezek a szülők már csak ilyenek, ugye? Azért sajnálom ami apáddal történt.
Kicsit elhallgat, simogatja az ölebet, majd Nathan szavaira elmosolyodik. Felpillant a szemébe, és felszabadítja jobbját, amit aztán az ő arcára csúsztat. Lassan húzza végig ujjait a borostás állán, szemei ajkán időznek el. Ha rajta múlott volna, nem feledi. Ki tudja, hol tartanának.
- Hát amint látod, ő az új pasim - neveti el magát a felkapaszkodó kiskutyát elkapva. Sikerül fél pillanat alatt összekarmolnia a ruhából kilógó mellkasát, de nem foglalkozik vele, inkább felpakolja félig a vállára, hátha ott jobban fogja érezni magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 26. 09:02 | Link

Myra

- Myra..- nevetve rázza meg a fejét, s betudja bóknak a fiatal nő szavait, hisz sejti, hogy a hölgyeménynek valószínűleg több kockával is volt dolga már. Mindenesetre, hízelgő számára, hogy jó emlékként tűnik fel a Blackburn lány emlékeiben, és ami azt illeti, benne is kellemes emlékek ébrednek, ha a lányra gondol.
- Fenébe, most kereshetek magamnak egy másik kutyát, mert Csoki láthatóan szívesebben mászik rajtad, mint rajtam – egy mosollyal jegyzi meg, és hagyja is, hogy a kis jószág szórakoztassa a lányt, akit van ideje alaposabban is szemügyre venni. Tetszik is neki, amit lát, s ugyan Myra már jó néhány évvel korábban is tetszett neki, ez most sem múlt el, továbbra is szimpatizál a hölgyemény küllemével. Közben újabb történetet hall, és egészen ledöbben, még a szemöldöke is feljebb szalad, hallva a sok házasság hírét.
- Kétszer is? Öhm, ami azt illeti, nem mindegyik. – Mosolyodik el, s ha visszaemlékszik, neki az apja sosem jelölte ki azt, hogy melyik lánynak csapja a szelet, melyiket kérje feleségül. Az is igaz, hogy neki a tanulmányaiba próbált beavatkozni az édesapja, de a két ügy egészen más, s van is köztük különbség.
- Ugyan, nem kell sajnálnod. Éppen itt volt az ideje, hogy lelépjek onnan. Az új családjával sem jöttem ki igazán, valahogy mindig ingadozó volt a kapcsolatunk, nem számít – rándít egyet a vállán, nem is akar foglalkozni az apjával, nem véletlenül költözött tőle ilyen távol.
Váratlanul éri, ahogy Myra tenyere az arcára siklik, kiélvezi az arcán végig sikló kéz érintését, végül tenyerével tapasztja arcához Myra kézfejét.
- Igen, nekem is úgy tűnik – felnevet és a kutyára pillant, aki már lassan belakta Myrát, s most felköltözött a vállára.
- Na jól van Csoki, ennyire azért ne legyél szemtelen. Látod, ő nem olyan úriember, mint én, szinte azonnal rád mászott – nevetve jegyzi meg a srác, majd odanyújtózva leemeli Myráról az ebet, majd a gumilabdát elhajítja az udvar bejárata felé, amit Csoki persze kiszúr, s azonnal a pattogó gumijáték után szalad.
- Kölykök, már csak ilyenek – csóválja meg a fejét mosolyogva, mintha oly bölcs apa lenne ő maga, ki már három fiút is felnevelt. Pedig még csak közel sincs a családalapításhoz, s nem is igazán gondolkodott ezen.
- Most viszont mennem kell – jegyzi meg, amint feltűnik neki, hogy Csoki egy hatalmas gödröt kezd kotorni az egyik bokor tövébe. Nem szeretné, ha ebből később gond lenne, s azt sem, hogy ezután a kutyát majd órákig kelljen áztatnia valami habzó lében.
Felegyenesedik a padról, s Myrára pillant rá is mosolyog, miközben íriszeit fürkészi.
- Örültem neked, hogy láttalak, és hogy ilyen jól nézel ki. Remélem, még találkozunk, szia! –intve emeli fel a kezét, miközben mosolyog, s már el is fordul, de aztán hirtelen visszafordul Myrához, s megcsókolja őt a padon, álla alá nyúl, s úgy húzza közelebb, ha csak a lány nem húzódna arrébb.
Szemeiben szemtelen mosoly játszik, akár csak az ajkain.
- Ezt a viszontlátás örömére, kíváncsi voltam, hogy vajon még olyan-e a csókod , mint régen. De olyan, ha nem még jobb. – Jegyzi meg mosolyogva, s még rá is kacsint Myrára, csak ezután sétál tova, hogy összekapja a koszos kis dögöt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Piper Evelyn Brown
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2017. augusztus 30. 13:22 | Link

Andrej


Nem is tudom, mit kellene válaszolnom a "művész vagyok-e" kérdésre. Valójában nem, nem vagyok az. Nem érdekel a rajz, a festészet, és igazából más hangszer sem. Szép a hegedű hangja például, de érdekelni sosem érdekelt, sem úgy, hogy hallgassam, úgy pedig végképp nem, hogy játszani is megtanuljak rajta. Csak a zongora. A zongora az a hangszer, ami elvarázsol, megnyugtat, menedéket ad. Ha boldog vagyok, a zongorán keresztül ki tudom ezt fejezni. Viszont, ha dühös, csalódott, szomorú vagyok, akkor is ott van nekem a hangszer.
- Valójában nem, nem vagyok egy művész típus, csak a zongorát szeretem. Viszont bolondulásig bele vagyok zúgva, úgyhogy én inkább zongora lélek vagyok - nevetek. - Az anyukám nagyon sok hangszeren játszik, de nekem mindig csak zongorázott, mert amikor kisbaba voltam sokszor azzal altatott el - mesélem.
Mosolyogva emlékszem vissza azokra az időkre, amikor először elkezdett anya tanítani engem. Emlékszem, milyen nehezen indultam, sokszor fel akartam adni, csak a szüleim nem engedték. Talán ez az egyetlen dolog, amiért hálás lehetek nekik.
- A dédapám angol származású volt, édesanyám apukája. Viszont a nagymamám holland, úgyhogy így félig ez is, félig az is vagyok. Viszont az édesapám magyar. Szóval csak a nevem, ami angolos, inkább hollandnak és magyarnak vallom magamat. És a nevemet azért az anyai oldalról hoztam el, mert a szüleim ragaszkodtak a keresztnevemhez és apukám vezetékneve nem igazán illett volna hozzá. - Végül is, azt hiszem, így már két dolog miatt lehetek hálás nekik.
- Az anyanyelvem magyar, - magyarázok tovább - de hollandul is nagyon jól beszélek, tekintve, hogy nagyon sokat járunk külföldre a rokonokhoz, meg anya és apa barátaihoz. Sőt, a legjobb barátom is holland származású, úgyhogy már csak miatta is beszélnem kell a nyelvet, bár ő nagyjából beszél magyarul is, csak rettenetesen viccesen.
Ahogy Michael eszembe jut elfog a honvágy, a szomorúság. Bagolyban ugyan tartjuk a kapcsolatot, de idejét nem tudom, mikor találkoztunk utoljára.
- Na és te honnan származol? És a növényeken kívül van még valami, amit ilyen szenvedéllyel szeretsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 359
Összes hsz: 5243
Írta: 2017. augusztus 30. 16:20 | Link

- Szép is lett volna, ha te is egyből rám mászol. Épp itt - nevet fel. Mostanra már nyoma sincs fáradtságnak, ami uralta Nathan és a kiskutya érkezése előtt. Sok információ és benyomás érte ezalatt a néhány perc alatt.
Nem ellenkezik amikor Nathan leszedi róla az ebet, de szívesen elbabusgatta volna továbbra is. Ha rajta múlna, itt a kastélyban tartaná a fél állatkertet és begyűjtené a Csokihoz hasonló piciket.
- Majd még összefutunk - biccent a férfinak és jobbjával int, amikor távozni készülnek. Az emlékek sorra rohamozzák meg még akkor is, amikor Nathan hátát látja csak. Aztán pár pillanattal később az emlékek szinte valósággá válnak valami újszerűként. Pillái lecsukódnak, akarva-akaratlanul viszonozza a búcsúcsókot. Elvégre szabad.
Elszakadva tőle beharapja ajkát és hitetlenkedve rázza meg a fejét.
- Semmit sem változtál - jegyzi meg szélesedő mosollyal. Van némi késztetés benne, utána menne szívesen és folytatná, amibe belekezdtek, de nem teszi. Nem mozdul, csak néz utánuk és a távolodó alakot elvesztve szemeit újra behunyva dől hátra a padon.

//Köszönöm. ^^//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Ötödikes diák


palánta
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 217
Írta: 2017. szeptember 1. 21:25 | Link

Piper


- Az én szüleim mindig sajnálták, hogy nem tanultak zenét - sóhajtok fel. - A bátyám zongorázott, de már neki sincs valami sok ideje rá.
Anya és apa soha nem határozták el magukat a zenetanulás mellett, de szerették volna, ha mi már megtanulunk valamilyen hangszeren. Én valami újat akartam tanulni, ezért kötöttem ki a gitárnál. A felmenőim se nagyon zenéltek a családban, valahogy beérték azzal, ha hallhatták másokat. Viszont az unokatestvéreim többségét szintén beíratták zeneiskolákba, úgyhogy ez valami új hullám lehetett a családban, hogy akkor a fiatalabb nemzedék már igenis vegye a kezébe a hangszert.
- Milyen hangszereken játszik még?
A lány nem semmi amúgy. Nem gondoltam volna, hogy ennyire összetett a származása, mondjuk ez ebben a suliban nem meglepő, és a Herzbergben se volt az. Ha úgy vesszük, mi is olasz gyökerekkel rendelkezünk, de már elsősorban horvátnak mondom magam, és most mégis Magyarországon vagyok, csak éppen nem beszélem a nyelvet.
- Bonyolultan hangzik - jegyzem meg elmosolyodva. - Hollandia nagyon jó hely lehet, egyszer mindenképp el akarok oda utazni. De még Magyarországon is alig voltam valahol. Én horvát és olasz származású vagyok, de a horváton kívül csak angolul tudok a suli miatt.
Kár, hogy anyáék nem akarnak sehova se utazni, így már ismerőseim is lennének. Mindenesetre a nyáron elkezdhetnék magyarul tanulni, amíg otthon vagyok, bár pont nem ragadna rám a környezet miatt, de jövőre talán már ha részlegesen is, de elhagyhatnám a fordítógyűrűt.
- Újonnan szívesen fedezem fel a muglik világát. Te hogy vagy velük? Szeretnék egyszer egy felrúnázott számítógépet otthonra, nagyon érdekes lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Piper Evelyn Brown
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2017. szeptember 8. 15:14 | Link

Andrej


- Anyukám főhangszere, ahogy ő mondja, a hegedű. Ezen kívül játszik még zongorán, fuvolázik, amiből jön, hogy furulyázni is tud, és még régebben dobolt is, de azt ma már nem gyakorolja - adok választ a fiúnak.
Anya azt mesélte, hogy a dob volt az ő nagy szerelme fiatal korában, amikor minden a fiúk körül forgott a számára. Imponálni akart apának, ezért megtanult dobolni, és láss csodát, apa észre is vette őt. Régi sztorik alapján anya fékezhetetlen tini volt, azóta pedig elég sok minden történt vele, hogy ne a laza fajta szülő legyen, hanem annál sokkal rosszabb. Pedig, ha anya most lenne fiatal, akkor biztos nagyon jóban lennénk. Vagy épp a hasonlóságaink miatt utálnánk egymást.
A gondolattól mosolyogni támad kedvem, ezért a fiúnak is eleresztek egy mosolyt. Most látom csak, mennyire aranyos arca van neki, mennyire barátságos. Ez egy pillanatra eltereli a figyelmemet az eredeti témától, de Andrej arcáról inkább elkapom a tekintetemet és újra felveszem a fonalat.
- Hollandiát csak ajánlani tudom, gyönyörű hely! Ha segítség kell, csak szólj nekem - biztatom őt, hiszen tényleg egy gyönyörű hely, ráadásul az emberek is nagyon kedvesek.
- Azért a te családi köröd sem piskóta - nevetek, miután beszámol ő is a saját gyökereiről. - Szerintem minél színesebb egy család, minél többféle kultúra keveredik, annál jobb.
- A muglik engem sosem érdekeltek igazán - vallom be. - Szerintem nagyon viccesek, esetlenek, kicsit hasonlítanak számomra az újszülött őzikékre. Mármint ne érts félre, nem tartom magunkat felsőbb rendűnek, csak egy muglit sem ismerek, idegenek a számomra. Habár a kultúrájuk, a szokásaik kifejezetten érdekelnek, de nem is tudom, hogyan járhatnék még jobban utána. Téged miért érdekelnek ennyire?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Ötödikes diák


palánta
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 217
Írta: 2017. szeptember 8. 18:13 | Link

Piper


- Tényleg sok hangszer - csodálkozom el. Mindig is becsültem azokat az embereket, akiknek ennyi elszántság és tehetség jutott. Jelenleg olyan lustának és bénának érzem magam, hogy igazából ezt a levendulás beadandót sincs sok kedvem megcsinálni, úgy kell rugdosnom magam, hogy elkecmeregjek a tanulószobákig. Abban is biztos vagyok, hogy ha a szüleim nem botanikusok lennének, akkor sokkal kevésbé érdekelnének a növények, és nem utolsó sorban alig értenék hozzájuk. Így meg mennyivel könnyebb... Talán ez motivál abban, hogy ha leülök, akkor a tapasztalat és érzék ötvözésével hamar végzek, aztán a nap hátralevő része felszabadul.
- Rendben, ha meggyőzöm anyáékat, hogy a szünetben hagyják ott pár napra a fogadót, akkor előtte tanácsot kérek tőled, hogy mit érdemes megnéznünk - mosolyodom el. Ha majd meglátogatjuk a bátyám, akkor például nem is lesz az olyan messze. Már alig várom!
- Valóban - vigyorgok a lányra, miközben egy kissé meg is illetődöm. Azért szerencsés, hogy meg tudja érteni ezeket a bonyolult családfákat. - Értelek, és sokáig én is így gondoltam. Aztán egy ideig bekerültem a környezetükbe, és úgymond kellemesen csalódtam. Azóta több barátom is van, akiket onnan ismerek. Nem könnyű persze tartani a kapcsolatot. Náluk működik egy úgynevezett elektronikus levelezési rendszer. Küldök egy baglyot a bátyámnak, aki elmegy a legközelebbi számítógéphez, és a nevemben begépeli az üzenetet. Aztán leírja a választ és visszaküldi nekem. Körülményes, de ez van - vonom meg a vállam. Láthatja rajtam, hogy nagy lelkesedéssel mesélem, és amúgy eléggé élvezem, hogy titkolóznom kell előttük. - Ja, és azért érdekelnek, mert olyan mások. Néha jó elvonulni közéjük, ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stoltz Ákos
INAKTÍV


We're so faaaaab!
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 9
Írta: 2017. november 16. 20:41 | Link

Kami

Már leszállt az este, amikor kivonultam a lelkek udvarára, hogy egy kicsit békében olvashassak. Persze, az első évnél már sokkal jobban viselem a srácokkal való együttlakást, pláne, hogy az utt töltött másfél évem alatt, egyszer sem hallottam semmilyen megjegyzést, amit tényleges rosszindulat vezérelt volna. A végén még kiderül, hogy a Rellon elfogadóbb, mint bármely más ház? Erre a gondolatra kissé felkuncogok, majd letelepszem a kedvenc boltívem alatt, ahol jó takarásban vagyok, de én azért kilátok, és olvasni kezdek. Az október végi este levegője kicsit csípős már, és a kő is áthűlt, de nem zavar, a hideg sosem zavart. "Amíg egyszer fel nem fázol!" Mondaná a nagyi. A hátamat nekidöntöm az oszlopnak, és egy kis lángot lobbantva a levegőbe, olvasni kezdek, valami mugli könyvet. "Homo sum, humani nihil a me alienum puto." Erre a mondatra elmosolyodok, és lejjebb csúszok kicsit ülőhelyemen, majd a baglyok huhogását, és a vízesés csobogását hallgatva tovább olvasok.
Utoljára módosította:Stoltz Ákos, 2017. december 5. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Effacé, jobb jeté, bal jeté, tour, nekifutás, tour en l'aire, érkezés, tour, bal jeté, jobb jeté, effacé
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. november 18. 18:32 | Link


Éjszakára bent maradtam, és a hálókörletekbe sem mehetek be, mert Dwayne hülye kecskéje fellök a falra, ha meglát. Az iskola meg nem enged ki, szóval igen, azt hiszem, bent ragadtam. Ameddig el nem fáradok nagyon addig eljárkálok, nem is azért, aztán meg alszok a klubban, reggel meg ha sikerül felkelnem időben, hazaszaladok. De egyelőre a járkálás részénél tartunk a tervemnek. Felemelve egy elszáradt levelet a földről lebegtetem azt magam felett, oldalra billentett fejjel nézem egy ideig, majd teljesen érdektelen arccal hagyom, hogy lehulljon. Nem értettem különösebben soha, hogy a terromágusok miért vannak annyira el magukkal azért, mert ők a földdel vannak egyensúlyban. A növényeik úgyis elhalnak, ha vigyáznak rájuk, ha nem, lekopaszodnak, és az egész elemük olyan lehangoló lesz. Levegő nélkül különben sem lennének se virágjaik, sem fáik, de hát, nem az én dolgom. Diszkréten átlépem az összeszikkadt levelet, miközben folytatom utam. Elmosolyodom, amikor megpillantom az olvasó fiút. Nem szándékom zavarni, én sem szeretem, ha zargatnak. Én egyedül van, ő egyedül van, szóval akár lehetünk ketten is egyedül. Szó nélkül bebújok a pad és a felhúzott lábai közé, állam megtámasztom a térdein, ahogy rá nézek. Apró, láthatatlan, levegőből álló ujjak emelik ki a pálcát a kezéből, és tartják azt meg a könyv fölött, miközben a hőmérséklet is emelkedik. Nem lenne jó, ha az egyik terelőm megbetegedne. Ő azon ritka példányok közé tartozik, akik rellonoshoz mérten egész szabályszerűen játszanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stoltz Ákos
INAKTÍV


We're so faaaaab!
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 9
Írta: 2017. december 10. 20:11 | Link

Kami kedves



Ahogy ott ülök a kis boltívem alatt, fel sem tűnik, hogy szeretett CsKH-nk a közelembe jött, annyira elmerültem ennek a mugli írónak a könyvében. Komolyan alábecsülik páran az ő művészetüket, bár persze, elég fura, hogy a mozgóképhez nekik valami spéci eszköz kell, nem elég egy normális kamera. Így nehéz is lehet jó képeket alkotni... Mindenesetre a regényeik vannak olyan jók, hogy teljesen elszakadjak a valóságtól, így aztán a lassacskán felmelegedő levegő sem tűnik fel, de a pálca kilebegése a kezemből sem. Amikor viszont megérzem a súlyt a térdemen, akkor rémülten ugrok egyet, olyan rúgás kíséretében, amire a balett tanárom büszke lehetne, és olyan hang kiadásával, ami minden férfi szégyenére válna. Amikor egy eldobott könyvvel, és egy mellkason rúgott kviddics-társsal később eszmélek, akkor elönti az arcomat a pír, miközben próbálok felkászálódni a földről. Na, ezt megint jól megcsináltam.
- Jajj, mérhetetlenül sajnálom, bocsánat, csak nagyon megijedtem. Nem fájt ugye? Azért egy gurkó erejével nem rugok.  
Hadarom, majd zavartan elnevetem magam, és összekaparom a pálcám, meg a könyvem a földről.
- Legalább nem Colton az.. a drága jó ember.
Motyogom, miközben a pad alatt turkálva próbálom előszedni a pálcám, amin persze már kialudt a láng, csak hogy nehezebb legyen megtalálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Effacé, jobb jeté, bal jeté, tour, nekifutás, tour en l'aire, érkezés, tour, bal jeté, jobb jeté, effacé
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. december 29. 19:22 | Link


Minden nagyon szép és jó eddig, egy szellő könnyedségével lopakodok be a lábai és a pad közé... hogy a következő pillanatban csak azért ne rúgjanak állba, mert csodával határos módon el tudom húzni időben a fejem.
- Aucsh - halkan felszisszenve tapogatom meg az ütés helyét, nagyjából Ákos puffanásával egyidejűleg. Azért, nem engem kell büntetni az extra körökért edzéseken, hogy ilyen orvul mellen legyek rúgva. Normál esetben hálát mondanék a beállt sötétségnek, de Ákos számára nem hiszem, hogy olyan nagy élvezetet nyújtana ha látná, ahogy fájósan megnyomogatom őket. Na mindegy.
- Nem, megvagyok, nyugalom - rázom meg a fejem, miközben egy nagyobbacska szellő segítségével kifújom a pad alá esett dolgait, remélhetőleg a pálcáját is kimozdítva, nem csak port meg leveleket szórva az arcába.
- Bármikor kijöhet, hogy megbüntethessen - vonogatom meg vállaim visszahelyezkedve kényelmesen a padra, csak úgy mellékesen megjegyezve, hogy nem feltétlenül szabadult meg szeretett csapatkapitányunk törődésétől.Kedves vagyok, mint mindig.  
- Ne törődj vele, legfeljebb kioszt valami szar melót, majd kárörömtüzet ül a szenvedésed felett - könnyelműen dőlök hátra, lévén, hogy engem már nem büntethet meg, ezért a felelősség terhe sem nehezedik rám annyira.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reissner Eliza
INAKTÍV


Eliza, a bátor | Sárköziéknél csövező
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 186
Írta: 2018. január 23. 20:05 | Link

Lora Fontaine



Mindig is imádta a telet, külön élvezte, hogy ilyen óriási pelyhekben hullik a hó. Nem sokáig tétlenkedett a kastély falai között, hamar eszkimó öltözetét magára öltve ment ki az udvarra. Különösebb terve nem volt, így előkapta a pálcáját és eleinte azokat a varázslatokat gyakorolta, amik nem mentek neki, de egész hamar enyhébb átkokat szórt a már lehullott pelyhek közé. Nem sokáig gyakorlatozott ezzel sem, noha nem félt, hogy lebukhat, sokkal inkább a pletykáktól tartott. Nem akarta, hogy idejekorán olyan híresztelések terjengjenek róla, amik... hát, nem szolgálnák a javát.
Visszafelé tartott már a kastélyba, amikor kiszúrt egy szőke lányt. Mármint sok szőke lány jár a tanodába, de ez az egy különösen viselkedett. A másodperc törtrésze alatt irányt váltott, gondolkodás nélkül lépett oda az ismeretlenhez.
- Minden rendben? - Nem köszönt, nem mutatkozott be, semmi ilyesmi formalitás nem jutott eszébe. Előbb tudni akarta a részleteket, aztán talán képes lett volna hasonló dolgokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
KARANTÉN


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 23. 20:16 | Link

Eliza

Épphogy csak kitettem a lábamat a kastélyból, elkezdtek kerülgetni a fránya téli tünetek. Torokfájás, végtagfájdalom, hidegrázás, egyszóval kutyául éreztem magam, s ha a jövőbe láttam volna, talán azt is meg tudtam volna mondani, hogy hamarosan vérfarkassá változom, de ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk egyelőre a jelenben.
Ki kellett jönnöm az udvarra, mert úgy éreztem, nem bírom tovább odabent, szétfeszíti a mellkasomat az az érzés, hogy túl kívánatosnak találom az embereket. A kastélyban való tartózkodásom alatt még sohasem történt velem ilyen, tehát nem nagyon tudtam, mihez viszonyítsak vagy épp mihez ne, de kétségkívül rémisztőnek találtam. Ezért is járkáltam  fel-alá, akár a mérgezett egerek egy Tom és Jerry rajzfilmből kivágva, nem tudtam, hogy mit cselekedjek, vagy ne cselekedjek. Ebből érzékelhetett Eliza valamit, de amikor odalépett hozzám számomra is megdöbbentő módon nyilvánultam meg:
 - Jobb lenne, ha nem kérdezősködnél ilyen sokat, mert nem tetszik a szagod - de mióta erősödtek fel ennyire az érzékszerveim, és miért hallottam már kb. vagy 10 méterről, hogy mikor fog odaérni?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 24. 17:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Reissner Eliza
INAKTÍV


Eliza, a bátor | Sárköziéknél csövező
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 186
Írta: 2018. január 23. 20:49 | Link

Lora Fontaine



Sok mindenre számított, de erre nem. Kicsit kattos lány, erre már régen rájött, de még magának is fura volt, amikor észrevette, hogy csak lázba hozza a nem várt reakció.
Azért valami normálisság mégiscsak volt benne, mert mielőtt válaszolt volna, átgondolta a napját, és biztosan tudta, hogy lezuhanyzott a repüléstan órája után. Amúgy is figyelt a tisztaságra, a szobájában is a saját részén mindig rend honolt, ez alól pedig saját maga sem élvezett kivételt.
- Én szeretem a vaníliát - megvonta a vállát beszéd közben, de nem hátrált egy lépést sem.
Újra szemügyre vette a leányzót, ezúttal már könnyebb dolga volt, mert közvetlenül előtte állt. Nem nyújtott valami biztató látványt a lilás árnyalat a szeme alatt, sem a kipirosodott orra, illetve a szája is száraznak tűnt, mintha legalább egy fél maratont lefutott volna a sivatagban. Egy szó mint száz, betegnek tűnt a szőke, már csak azt nem tudta, hogy ő képzel bele többet, vagy tényleg furán viselkedik. Nem ismerte, de a sárga sálból azonnal rájött, hogy navinés, és bár nincs itt hosszú ideje, azt azért tudta, hogy az unikornisok házából nem szoktak így viselkedni a tanulók.
- Ha ilyen jó a szaglásod, miért nem a gyengélkedő felé szimatolsz? - Ritkán vezérelték érzelmek, de az első benyomás most túlságosan is elvitte a negatív irányba a dolgot, hát ő sem fegyelmezte magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
KARANTÉN


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 23. 21:12 | Link

Eliza

A lány vakmerősége nem ismert határokat, legalábbis ahogy törékeny testével helyet foglalt mellettem, többek között az is megfordult a fejemben, hogyha egy erősebb mozdulattal a dereka felé megindulnék és kihasználnám azt az erőt, amit most magamban érzek, szinte pillanatok alatt ketté tudnám roppantani. Ahogy a vaníliáról áradozott se hatott meg komolyabban, ugyanis én nem holmi tusfürdő illatokkal belocsolt testaromát éreztem, hanem magát az emberszagot, ami mint természetes alkotóelem lengi körül az emberek auráját és befolyásolja a másokra tett érzelmi hatásukat is.
Rossznak éreztem ezt a lányt, s ha arra gondoltam, elfogyasztanám-e vacsorára, akkor könnyedén meg tudtam volna válaszolni a kérdést. A felelet egy egyszerű nemben kimerült volna. Szerencséjére.
Csak álltam és figyeltem őt, érzékszerveimmel hol befogadtam testének rezdüléseit, hol igyekeztem elhessegetni azokat az érzelmeket, amiket nem lehetett szabadjára engednem, ilyen keretek között nem. Olyannyira belemerültem a lány elemzésébe, hogy csak akkor ocsúdtam fel, amikor bájos rellonos hangján épp elküldött a szélrózsa valamelyik irányába.
- Gyengélkedő? Ugyan... kinek való az? Félek, hogy kárt tennék valakiben - hangom kissé érdesebbé vált, sejtelmességet tükrözött. Az udvari fények egészen jól átvilágították alakomat, így néha-néha fogsorom is előkerült, amiben lényegi változások történtek, ugyanis kinőtt pár farkasfogam. Egész szépen ragyogtak a nem holdfényben is.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 24. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Reissner Eliza
INAKTÍV


Eliza, a bátor | Sárköziéknél csövező
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 186
Írta: 2018. január 23. 21:41 | Link

Lora Fontaine



Egészen profi volt már abban, hogyan kell másokat kifigyelni úgy, hogy azok ne vegyék észre. Túl sokszor figyelt már meg embereket, hogy ne tanulja meg ösztönösen elrejteni az árulkodó jeleket, akár lebukott, akár nem. Viszont ez nem volt elmondható a vele szemben állóról, sőt, még csak leplezni sem tudná. Hirtelen rosszul érezte magát, de nem azért mert a másik figyelte, hanem mert ő szeret a túloldalon állni, a figyelmet pedig utálja. Ha lenne nála füzet, biztosan rápillantott volna az üres lapra, hátha az megnyugtatja kicsit. Mivel nem volt még csak hasonló sem nála, maradt az ellentámadás, hátha ezzel másra tereli a navinés figyelmét.
- Maximum szívrohamot kapnak, ha meglátnak, de az nem vészes - félmosolyra húzta a száját, amit aztán azonnal le is törölt.
Ha a teljes sztorit akarja megtudni, határozottan nem segít, ha magára haragítja az alanyt. Moderálta hát magát, az ajkába harapva nézett félre.
- De most tényleg, hogy érzed magad?
Ha Lizának kellett volna válaszolnia, biztos azt mondaná, furán. Először fordult meg a fejében, hogy valami baja lehet, mert semmi empátiát nem érzett a szőkeséggel kapcsolatban, a megjátszott érzelmei pedig csak azért voltak, hogy megtudja, mi történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
KARANTÉN


bóbita
offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 24. 17:02 | Link

Eliza Smiley


A rellonos leányzó társasága, hogy is mondjam? Nem volt épp a kedvemre való. Ha Lora érzései működtettek volna, akkor biztos szívesen csevegtem volna az évszakokról, virágokról, időjárásról, vizsgaidőszakról és hasonló fullasztóan üres témákról, amik ebben a Mágustanodában rendre előkerülnek, főleg az ilyen életkorú, ennyit tapasztalt varázslótanoncoknál, akik azzal sincsenek tisztában, hogy kell a pálcájukat huzamosabb ideig maguknál tartani. Ha kicsit erőteljesebben léptem volna fel és mondjuk jobban kihangsúlyoztam volna vérfarkasságom szembetűnő elemeit, akkor egy kis időre talán el is ijeszthettem volna Elizát, de ez nem állt szándékomban.
Sőt, még kapóra is jött a társasága, ugyanis ameddig magam mellett tudhattam, addig némiképp fel-felbukkant beszélgetésünk folyamán Lora érzelmi világa is. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy Lorát csak úgy földbe döngöljem, ugyanis kettőnk közül ő bizonyult higgadtabbnak és megfontoltabbnak, szükség volt a józanságára.
Amikor az ő gondolatait prezentáltam sokkal kedvesebbnek és vidámabbnak tűntem, így egész barátságossá is válhattam a lány számára.
Persze, ki tudja, hogy az elkövetkezőkben milyen kérdéseket fog feltenni, s azokra én hogyan reagálok majd. Mindenesetre az aggodalmaskodása egyáltalán nem volt szimpatikus a számomra, sőt egyenesen hányingert éreztem. Mióta a testemben elindultak ezek a változások, sajnos sok mindent máshogy éltem meg, így Elizának szólva, hogy most valami brutális hányáscunami jött rám és el kell mennem, vonultam félre egy odvas fa tövébe és kiokádtam a gyomrom mindenféle tartalmát egyszer s mindenkorra.
- Ne haragudj, sajnos mostanában nem túl jó az emésztésem - a fától vissasétálva, egyensúlyomban korlátozva prezentáltam ezt a lány felé. Még a számat sem sikerült olyan ügyesen megtörölni, így elég visszatetszőnek hathattam, Lorának biztos, felfordult volna a gyomra.
- De amúgy, még be se mutatkoztál, kedves aggodalom. Ha lehetne, én biztos, ezt a becenevet adnám neked - jobb híján elkezdtem kóstolgatni, felfalni őt úgysem lehetett, a szaga meg rendkívül idegesített.
Miért nem használ valami gulyáskrémet illatosítóként? Eszik ez a lány valaha fokhagymát?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 24. 17:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 26. 06:29 | Link

Lana

2018. január 31 éjjel
[zárt]
Nem erős oldala a romantika, mégis, mióta szerelmes lett, megizmosodott ez a vénája, elvégre, aki mindenben a tökéletességre törekszik, a puhábbik oldalát is illik edzenie. Azért esett a választása erre a belső udvarra, mert a hangulata és a bája - Várkonyi szerint - andalító hatással bír a hölgyekre, amit bár ő nem egészen ért, de a nők, ugyebár, ezt minden férfi tudja, kiismerhetetlenek. Bizonyos szempontból Lala nem volt az, ám sokszor meglepte a tanerőt, de pont ezek a meglepő dolgai tették egyben kiismerhetővé, de ugyanakkor rejtélyessé is. Micsoda paradoxon! - gondolja, amíg készülődik élete nagy napjára, szobája meghitt magányában. Már tipródik a döntésen néhány napja, de eddig hol ideje nem volt, hol bátorsága, hol pedig bizonyossága, miszerint valóban ezt akarja-e. Most már mindegy - sóhajtja el magát, miközben egy laza pólót vesz a vattakabát alá, és egy félmosollyal megszemléli az eredményt a tükörben. Miután kilépett a szobája ajtaján, már nincs vissza út, sőt tulajdonképpen a dolog már akkor eldőlt, amikor megírta azt a levelet Lalának. Szigorúan hivatalos hangnemben, tárgyilagosan rövid stílusban. Szeret így játszadozni, eléggé elítélhető módon. Minden rendben a külcsínnel, a belbecs, mint látjuk, kicsit még csiszolható, ám erre már most nincs idő. Egy férfiasan hosszú lépéssel az ajtón kívül terem, aztán megtorpan. Persze, a legfontosabbat elfelejtette. Visszapattan, beviharzik a szobába az éjjeliszekrényéhez, zsebébe csúsztat valamit és már újra a kezdőpozícióban találjuk, mintha mi sem történt volna. Öles léptekkel indul a megbeszél helyszín felé, útközben számba veszi, hogy mindent elrendezett-e megfelelően. Megnyugodva állapítja meg, hogy teljesen komplett minden, csak valahogy a gyomra nem az igazi. Régen nem érzett már hasonlót, azt sem tudta elképzelni, hogy valaha még egyszer átesik ezen. Izgul, na, de ezt egy erős és bátor férfinak nem szabad kimutatnia, ezt tanulta otthon az apukájától. Az apa szónál kicsit elérzékenyül, de a kemény páncél alatt ez sem látszik. Szerencsére az idő is neki kedvez. Kellőképpen besötétedett, az éjszaka ma sem maradt el érdeklődés hiányában. A csillagok ragyognak, felhőtlen az égbolt, ennek megfelelően pedig kicsit zegernye van. Nincs más dolga, várja a lányt, miközben a téli eget szemléli. Bele tud ebbe felejtkezni, a mennybolt szemlélése mindig is nagy szenvedélye volt. Megszűnik körülötte a külvilág.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. január 26. 10:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reissner Eliza
INAKTÍV


Eliza, a bátor | Sárköziéknél csövező
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 186
Írta: 2018. január 26. 08:08 | Link

Lora Fontaine


Eliza kis faluban született, ott is nőtt fel, így elkerülhetetlen volt, hogy lásson érdekes dolgokat. Mikor már elég idős volt, egyedül ment a játszótérre és mivel anyja sokáig dolgozott, ő is addig maradt, amíg kedve tartotta. Na már most egy faluban a főbb egységek mindig egymás közelében vannak, így a kocsma sem esett messze a játszótérről, ahogy az alkohol uralta felnőttek pedig szívesen járkáltak. Liza ezt sosem értette, hogyan lehet, hogy az amúgy lusta emberek valami fura ízű löttyöt megisznak, aztán táncolnak, verekednek, de leginkább sétálnak. Az meg aztán végképp nem fért a fejébe, hogy miért kell meginni, ha aztán úgyis távozik a szervezetből olyan gyors és kellemetlen módon.
Egy szó mint száz, Liza csak enyhén felhúzta a szemöldökét, miközben a navinés túltett az utolsó étkezésén.
- Vettem észre - motyogta halkan. Nem bírta megállni, hogy legalább ne szóljon oda.
Viszont azon elgondolkozott, mit kellene tenni ilyen eshetőségnél. Másnak nem akart szólni, de neki semmi gusztusa nem volt, hogy feltakarítson. Maximum, ha... de nem, még akkor se, ha fizettek volna érte.
Gondolatban megvonta a vállát, hamar túltette magát az iménti kis afféron.
- Reissner Eliza vagyok - osztotta meg a lánnyal, bár eleinte kétségei támadtak, hogy ez jó ötlet-e. - Remélem ilyen ötletekkel nem egyhamar leszel szülő. Ha már itt járunk, Ms. Szimatfelügyelő, te ki vagy?
Hosszú idő után először sajnálta, hogy már nem ír egyetlen újságnak se. Nem is nagyon kellett volna kiszíneznie a történteket, hogy egy jó kis pletyka kerekedjen ki belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2018. január 26. 13:31 | Link

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Kicsit meglepte a férfi levele, nem számított arra, hogy ilyen későn magához hívatja munkaügyben. Általában az olyasmit délután hatig le szokták tudni, aztán ha sokáig is marad, azt Várkonyi miatt teszi, nem az oktatás végett. De néha dolgozni is kell. Azért mégiscsak csinosan öltözik fel, ceruza szoknyát húz és blúzt, nem túl giccses, apró nyakékkel. A pálcája végett teste általában enyhe rózsaárban úszik, de erre az illatra még parfümmel is rásegít, hogy a rózsa erősebb legyen egy kicsit, aztán felveszi szövetkabátját, aminek hála mindez a kiöltözés nem is látszódik többé.
A megadott időpontban, pontosan érkezik, na jó picit késik, de nem sokat, épp csak amennyit általában szokott. Fejére húzva kabátja bundás kapucniját, kicsit dideregve a hidegben, ahogy közeledik a férfihoz. Szíve vadul dobog, hiába vannak már egy ideje egymáshoz közel, nem tud nyugodni Lalában az az izgatottság, amivel a férfi megpillantása jár. Egész testében remeg, csak részben a hidegtől.
Várkonyi úgy tűnik egészen beleveszett a csillagokba, így csendesen odasétált hozzá és szelíden megfogta vállát, hogy jelezze megérkezett, aztán ha lehetett, lágyan megölelte.
-Üdv, itt vagyok, mi lesz a feladatom? - mosolyodik el kicsit félve az októl, amiért idehívták. Megfordult már a fejében, hogy a férfi talán csillagtérképet akar készíteni vagy egy bolygót elemezni, sokáig kinn maradni, akármit is, nem véletlen, hogy a természetben vannak. Valami készülődik, bár jobban körbenézve Lala nem látott tekercseket vagy pennát, ami kicsit gyanús volt.
- Mi lesz a feladatom? Kell hozzá papír? Toll?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 26. 21:27 | Link

Lana

2018. január 31 éjjel
[zárt]

Arra eszmél, hogy valaki megöleli. Ha nem érezné az egészen finom rózsaillatot, még be is indulna nála a védekezési reakció és az illető megnézhetné magát, de az illat hatására valami egészen más indul meg benne. Elmosolyodik és a kabátjába öleli a lányt, mivel hamar észre veszi, hogy gyengén reszket. Meg is csókolja, ami nem része a munkakapcsolatoknak, csak bizonyos esetekben. Náluk ez a bizonyos eset forog fenn.
- Késtél, de elfoglaltam magam. Gyönyörű ma az égbolt. - Tekintete újra az égre kúszik, miközben szorosan átölelve tartja, a kabátjával, na meg a testével melegítve. A Hold, hatalmas méretben és vörösen izzik, mint a férfi zöldes szeme.
- A feladatod csak annyi, hogy szeress! - fordul vissza Lala felé, megsimogatva az arcát. Egészen közel állnak egymáshoz, Várkonyi ajkai finoman érintik a másik ajkát.
- Nézd a Holdat! Gyönyörű, nem? Jeles nap van ma, azért akartam kijönni veled ide. - Krákog egyet, aztán módosít: - Azért is.... Százötven éve nem volt ilyen, mint ma, de ez a nap másért is különleges lesz. - Titokzatos fintort vág, de határtalan gyengédség tükröződik rajta. Szorosabbra vonja kettejük körül a kabátját.
- Nem fázol? - Aztán folytatja a csillagászat órát.
- Ma egyszerre van Kék Hold, Vörös Hold és Szuper Hold. - Elakad a szava egy pillanatra, ahogy a lány illata csábítja még szorosabb ölelésre, amit meg is tesz. Nem magyarázza tovább a Holdakat, csak újra ajkához ér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2018. január 26. 22:11 | Link

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


- Bizony gyönyörű - bólint, jól odabújva a férfihoz, legalábbis hogy ne fázzon, többek között ezen okból is, bár a csók után didergésre nem is lehet oka, felhevítette kedvese lágy ajka.
Nem akart kibontakozni az ölelésből, csakhogy a munkát sem akarta elhanyagolni, ezért kérdezett rá az úrnál, hogy mégis mit tegyen, a válasz, amit kapott rá pedig meglepte. Azután kitört belőle a lágy kuncogás, mielőtt egész arcával belesimult volna a nagy, kérges tenyérbe.
- Azt a feladatot míg élek végzem - suttogja, hogy csak ketten hallják, se az ég ne legyen fültanúja, se a csillagok, mielőtt ajkuk összeérne röpke pillanatokra.
A holdat nézni a férfi helyett nehéz kihívás volt, pláne, mert Várkonyi borostás állán annyira szépen kirajzolódott a fény, hogy Lalának szinte fájt, amiért nem rajzolhatta le hirtelen, pedig már mióta nem vett ilyen okból cerkát a kezébe.
De mivel erre kérték, megtette. Felemelte apró állát és megcsodálta a holdat, amit hiába látott minden nap, aznap szinte elvarázsolta. Más volt, mintha nem is a hold lenne, hanem egy másik bolygó, egy vörös, közeli, lüktető bolygó. Szája elnyílt, csakhogy szerelme szavaiból valami fenn maradt a rostán.
- Mi másért különleges még ez a nap? - pillant fel rá, kérdő tekintettel.
- A csillagom is csinál valami különlegeset? - újra az égboltra figyelt és keresi azt, amit még néhány hónapja a férfi ajándékozott neki.
- De ha kék hold is van meg vörös is egyszerre miért nem li... - eddig jutott a kis akadékoskodással, mielőtt a csók belé fojtotta a további kérdezősködést és mire észbe kapott, már azt se tudta, mit akart mondani, vagy, hogy milyen nap volt. Kit izgatott,amíg mellette volt Várkonyi?
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2018. január 26. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 27. 09:14 | Link

Lana

2018. január 31. éjjel
[zárt]

Az apró csókváltások és a vágyott női test közelsége megteszi a hatását, a férfi immár nem fázik, sőt...inkább valami földöntúli melegség önti el. Az ölelést azonban még így is fenntartja, mint különleges előjogot. Ritka alkalom, mikor mosolyog, de mostanában egyre gyakrabban teszi. Már a tanítványai körében is feltűnést keltett a magyarázat közbeni elrévedt mosolyával. Ha Lana mellette volt, akkor egy fix pontra révedt. Az osztály fulladt röhögésben fetrengett, de ő ebből semmit nem vett észre. Most is ez az üdvözült mosoly bujkál az arcán, két lopott csók között. Van még egy hatása a nyálcserének: hangja rekedtessé és fátyolossá válik, ahogy egyre jobban felülkerekedik rajta a mindent elsöprő érzés. Így, imádottja karjaiban már nincs kétsége afelől, amit tenni fog itt és most. Most, hogy bizonyságot kapott Kedveséről, hogy élete végéig szeretni fogja, megszűnik benne minden félelem a nagy döntéssel kapcsolatban.
- Azt nagyon jól teszi Kisasszony! - búgja vissza ugyanolyan halkan. A csillagok a tanúik, nincs más, aki hallaná. Alakjukat a Hold aranyló hídja fonja körbe, mint egy nyálas, szerelmes filmben, bár ők nem a naplementébe fognak ellovagolni, hanem a Holdfénybe.
- Egyrészt, mert...- Nem, még nincs itt az ideje. Összpontosítania kell, össze kell szednie a maradék erőit, hogy koncentrálni tudjon. Igazán emlékezetessé akarja tenni a lánykérést. Közben a lány csacsogását egy újabb, ezúttal hosszabb csókkal fojtja el. Mikor, jó pár perc után kibontakoznak egymásból...
- Nézz csak az égre! Ezért különleges a mai éjjel. - A mennybolton a csillagok, megmozdulnak, és lassan egy felírat bontakozik ki Lana szemei előtt. Ezt kérdezik az apró fényes lámpások:
H O Z Z Á M  J Ö S S Z  F E L E S É G Ü L?

Persze nem az Univerzum ura rendezte mintába a csillagokat Várkonyi kedvéért, hogy alkosson egy idétlen csillagképet az Oroszlán és Szűz között, hanem a tanerő illúziómágiája hiteti el majd a lánnyal, amit látni vél.
Mire visszafordulna Szerelme, Várkonyi már letérdelt, kezében az eddig zsebében őrzött gyűrű.
- Összekötnéd az életed egy ilyen zsémbes, kibírhatatlan, hisztis, arrogáns, de jóképű, érett férfival? - kérdezi halkan, némi öniróniával a hangjában. Az önmenedzselésben soha nem volt jó az öreg, de nem is ezért kell szeretni. Aggódva várja a választ, de reménykedik.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. január 27. 11:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2018. január 27. 13:47 | Link

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Haloványan elmosolyodott, szerette a férfit nagyon, a hosszú csókba  pedig ezt a vallomását, mindenével együtt beleadta, egészen hozzá bújt, jobban mint eddig. Szerette a meghitt pillanatokat, ez pedig az volt. Nyugis csillaglesés,  a természet és az ember akit legjobban szeretett a világon. Ennél elképzelni sem tudott volna jobbat, egészen addig, amíg fel nem emelte fejét az égre.
Rögtön észrevette a betűket, de kellett egy kis idő, mire felfogja a kérdést. Kezeit ajka elé kapta meglepetésében, mikor pedig a férfire tekintett már alig látott valamit bugyogó könnyeitől. Olyan volt az egész, mint egy álom. Várkonyi előtte térdelt, maga volt a megtestesült férfiasság, kezében megcsillant a gyűrű. A gyűrű, amellyel össze akarja kötni életüket. Zokogásban tőrt ki, s mielőtt válaszolhatott volna szerelme nyakába zuhant, maga is letérdelve a földre. Egyszerűen nem tudta abbahagyni a bőgést, annyira meg volt hatódva és annyira nagy volt az öröme,talán percek is eltelhettek, mire rekedten ki tudott nyögni egy halk igent.
Régóta eljátszott a házasság gondolatával,sokszor, elvégre minden kislány arról álmodozott, hogy egyszer habos-babos ruhát öltsön és végigvonuljon a padok között az oltár felé és mióta együtt voltak, kedvese vezetéknevével is eljátszadozott, próbálgatta a magáéhoz, hogyan hangzana jól, hogyan is kéne majd egyszer talán neveznie magát, az mégis váratlanul érte, hogy húsz esztendősen valóra váljon az álma, s hiába képzelte el ezerszer gyermekkora óta, hogy majd egyszer hogyan fogja kimondani az igent, a valóság minden képzeletét felülmúlta. Ezerszer gyönyörűbb volt minden gondolatától.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 27. 20:12 | Link

Lana

2018. január 31. éjjel
[zárt]

Ilyen átütő hatásra azért nem számított, de nem bánja a kellemes csalódást. Meghitt nyugalom tölti el a szívét, lelkét teste minden zugát, a legfontosabbat is. Pár percig térdelnek egymással szemben, Várkonyi pedig megigézetten bambul Lana örömkönnytől csillogó szemeibe. Élénk szél kerekedik, mely a kabát alá is beférkőzik, megcirógatja a vékony póló alatti kockás hasat, amire kénytelen helyzetet változtatni. Feláll és gyengéden felsegíti a menyasszonyát.
- Ne ríjon, no! - feddi meg pátyolgató stílusban. Zsebkendőt kerít kabátja mélyéről és megtörli vele a szőkeség szemeit. Finoman érinti a bőrt, nehogy kidörzsölje, ettől kicsit idétlennek és szerencsétlennek hat, de nem látja senki.
- Menjünk fedett helyre jó? Csúnyán feltámadt a szél. - Behúzza magával a szélvédett helyre, ha vele megy. A belső részben kicsi asztalka várja sorát. Rajta két pohár és egy üveg, behűtött pezsgő. Kidurrantja a műanyag dugót, majd a buborékos nedűt a poharakba tölti. Egyiket a lánynak nyújtja és koccintásra emeli.
- Egészségedre leendő asszonkám! - Vidáman villan a szeme, és az az átkos-áldott félmosoly is felsejlik rajta. Folytatja.
- Írtam apádéknak. Eleinte ellenezte a házasságunkat, de aztán meggyőztem. - Iszik egy pezsdítő kortyot. Lejátssza magában az egész beszélgetést, ami nem volt ennyire egyszerű. Ahogyan sokkot kapott a fater, hogy szinte vele egykorú az ifjú férj, de igazából nem is ez tette be nála a kaput. Hosszú eszmecsere volt, de megérte, Várkonyi pedig letette a megszeghetetlen esküt vagy tizenkét témában, mire megnyugodott leendő apósa és áment mondott a tervre.
- Ne igyál túl sokat, még vannak terveim veled az éjszakára nézve. - Szelíden mosolyog, miközben már rég levetkőztette a szemével és vágyát sem titkolja különösebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék