29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
KARANTÉN


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 21. 16:13 | Link


Az idegesítő higgadtsága akkor is megmaradt, mikor szembe nézett a pálca végével. Valahogy nem tudta kinézni a lányból, hogy megátkozza, ám ha így történt volna is, vannak annyira jók a reflexei, hogy először elhúzza magát a csóva elől, utána meg lefegyverezze. Szóval csak ült a helyén, és uralkodott a vonásain, hogy ne kússzon félreérthetetlen vigyor az arcára. Majd mikor amaz beszélni kezd összeráncolja homlokát, próbálja értelmezni a befogadott szavakat. Úgy - ahogy össze is rakja a jelentéseket, de válaszolni már nem nagyon akaródzik rá, túl sok magyar volt neki ez is erre a napra. Ekkor kezdi Karolina sorolni a nyelveket, és az a megkönnyebbült fej amit vág, mikor meghallja a sajátját, hát az minden pénzt megér.
- Angol. - jelenti ki, aztán mikor közelebbről kezdi el vizsgálgatni, a biztonság kedvéért azért hátrébb húzza a fejét, meg olyan arcot vág mint mondjuk egy Corgy, aki nem érti mi van.
- Őőőő, nem. - felvont szemöldökkel pislog vissza a lányra, aki még mindig túl közel van a személyes szférájához.
- Rellon. - közli, bujkáló mosollyal. Oh, ez a kis ártatlan még csak nem is tudja, hogy amúgy nem trafált annyira mellé, mint amennyire az tűnik. Mert igen, annak ellenére, hogy zöld, igen is erős szálak kötik a kékek világához. Vagyis pontosítva csak egyhez, a többit nem ismeri, felőle akár el is tűnhetnek az éterben.
- De te gondolom Levitás vagy ezek szerint. - amúgy most így egész vicces, hogy beszél beszél szépen, aztán bejön a mondata közepébe egy magyar szó, ő meg elakad, jó erős akcentussal kinyögi, utána meg mondja tovább, mintha az előbbi meg sem történt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. december 22. 20:03 | Link

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő

Tagadná, de tényleg meglepődött a kint zenélő lányt nézve, amint könnyedén előveszi a festéket. Valamiért azt hitte, egy esti zenélés elegendő a diáknak, de úgy tűnik, manapság más a divat.
Alapvetően visszautasította volna Alfonz javaslatát, de aznap este a vandalizmust látva kissé felment a pumpa benne. A zenélés egy dolog, de tönkretenni egy ilyen helyet megint más.
Bólintott az ötletre, az ő arcán is megjelent egy mosoly. Óvatosan elővette pálcáját, és egy apró suhintással megmozgatta a lány körüli leveleket. Kezdetnek és a hangulat megalapozásának pont elegendő a sejtelmes szellő, és a tudat, hogy valami láthatatlan erő is ott van az ember körül.
- Disaudio - suttogta a lányra az átkot. A szellő és a zizegés után egy tompa fülzúgás épp elegendő lesz, hogy érezze, nincs valami rendben. Helyes. Érezze is úgy.
Bármennyire is gyerekes volt a helyzet, magának is be kellett vallani, hogy rendkívül élvezte. A mosoly egyre szélesebb lett az arcán, majd rávigyorgott társára is, de persze csak óvatosan. Hisz mégiscsak aurorokról beszélünk, akik komoly felelősséggel tartoznak a körzetükben élő emberekre. Tiszteletteljes és nemes munka az övéké... Már amikor persze nem egy iskola udvarában bujkálnak és kisiskolások ijesztgetnek.
De akárki akármit mond, aznap este úgy érezte, megelevenedik benne valami, amit az angliai légkör sosem tudott neki megadni. És nagyon remélte, hogy nem ő az egyetlen, aki felpezsdült ettől az apró leckéztetéstől. Vajon Viko is ilyesmiért ment el végül tanárnak?
Utoljára módosította:Kinoshi Thaihasy, 2015. december 22. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
winter wonderland
Írta: 2015. december 24. 00:11
| Link

Nathalie Quinn


A mézeskalács említésére összefut a nyál a számban. Igen, az a fahéjas, mézes, szegfűszeges karácsonyízű süti mindent megér. Mindent! Egyszerűen az érzés, mikor beleharapok a puhára sült még meleg tésztára az felbecsülhetetlen. Szóval fülig érő szájjal vigyorogva bólogatok Nathalie mondataira. Igen, igen, lassan átkeresztelem magam Fülig Fannivá, Rejtő után szabadon.
- Japánban éltél? Hű, az jó messze van – pislogok párat, mert tényleg nem a szomszédban lakik a hölgyemény. - Iskola karácsonykor? Ezt komolyan mondod? Borzalmas lehet – elképedve nézek a lányra. Igen, ezennel kijelentem, hogy Japánban borzasztó lehet iskolába járni. Karácsonyi szünet nélkül... hát én már egy alvajáró lennék. Vagy nem is tudom, de azt hiszem eljöttem volna onnan.
De a karácsony és a bál témáját is hamar letudjuk, hogy aztán mindketten felhörpintve a még megmaradt itókákat nekilássunk a nagy hócsatának. El is szaladok messzebbre, hogy megfelelő fedezékből kezdhessem meg a harcot. Az első eldobott golyót nem követi felszisszenés, sem egyéb reakció, így valószínűsítem, hogy nem találtam el a célpontot. Egye, fene, majd a következő. De nem sokkal később érkezik a válasz, ami pont a cipőm orra előtt ér földet, jócskán behavazva a lábbelimet. Nevetve rázom le róla a fehérséget, majd belemarkolok, hogy újabb golyót gyúrjak. Meg még egy párat, nagyjából hatot, hogy legyen későbbre is. A nagy munka közben végig figyelek, hogy fedezékben maradjak Nathalie elől. Egyet megfogok az egyik kezembe, egy másikat a másikba. Majd elhajítom Nath irányába, oda, ahonnan az előző érkezett. Egy gyors pördülés után a szobor másik oldaláról célzom meg szintén a háztársam búvóhelyét.
- Ha harc, akkor legyen harc! - kiáltok fel vidáman, majd újabbat dobok felé. Nem igazán jut időm célzásra, hiszen kapásból hárommal soroztam meg a lányt. Nem hinném, hogy mind eltalálja, de hátha legalább az egyikkel szerencsém van. Visszabújok a fedezékembe, hogy újabb töltényeket gyártsak.
Utoljára módosította:Váradi Fanni, 2016. január 8. 13:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
Írta: 2015. december 27. 22:08 | Link

Adrian Ivanorovics Black

Lelkem csendjében
összetört ábrándok
cserepén csikorogva
jár a magány.


A srác nem olyannak tűnik, aki berezel egy pálcától, ami akár természetes is lehetne. Végül is Karolinára nem függesztették ki, hogy „elmebajos párbajhős”. Csak Liza hívja Flúgosnak, de tudja, hogy barátnője ezzel semmi bántót nem szándékozik mondani és ő is csak nevetni szokott a megszólításon. Ezért tehát a pálcája rövid úton vissza is kerül a helyére. A fiú nem jelent fenyegetést.
Kicsit csalódottan biggyeszti le a száját, mikor a fiú angolt mond. Nem az erőssége, de majd megpróbálkozik valahogy kommunikálni. Bár láthatólag ő örül az angolnak, vélhetően az anyanyelve, így jót szórakozhat majd Karolina küszködésén. Vagy akár még segíthet is neki az angollal. Bár ahhoz legalább egy olyan nyelv kéne amin rendesen tudnak beszélgetni.
- Bocsánat – mentegetőzik és kicsit hátrébb lép. Nem szándékozott ilyen durván belemászni a másik személyes terébe, csak a hirtelen érdeklődés hevében sikerült így a dolog. - Ah, értem – bólint, mikor megtudja, hogy egy rellonossal van dolga. A Levitával úgy tűnik ezúttal melléfogott.
- Igen – halványan elmosolyodik a kék ház említésére. Szereti a szfinxeket, jó helyen van ő köztük.
- Bocsi az előbbiért. Csak... - kér ismét bocsánatot, majd pár percig összeráncolt szemöldökkel kutat a szavak után. Nem túl bonyolult, mennie kell. - Ismerős vagy. Találkozunk már veled? - Na igen, angolul nem éppen helyesek a mondatai. - Találkoztunk már? – javítja ki magát, mikor beugrik neki, hogy totális hülyeséget mondhatott. De remélhetőleg a srác megértette. Egy lemondó sóhajjal ül le a rellonos mellé. Persze nem túl közel, csak tisztes távolságot tartva. Az előbb sem állt szándékában belemászni az arcába.
- Karolina – pillant rá bemutatkozva. Nevét magyarul mondja, úgy gondolja ez angol észjárással is felfogható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. december 28. 16:38 | Link

Kinoshi, Szentmihályi


Szemlélem a művemet. Szép lett, csodálatos. Remélem, minél később fog esni az eső, tekintve, hogy víz hatására lejön a festék. Teljesen környezetbarát, nem lesz semmi baja sem a víznek, sem az elpárolgó vizes festéknek a levegőben. Nem mérgező, de így a legjobb. Még pár másodpercig szemlélem, mikor egy hangot hallok. Emberi, z biztos. És fülzúgás. Nyelek egyet, nem múlik vagyis meglettem átkozva. Fülzúgást mi is okoz? Gyerünk, tudom hogy tudom! Biztos vagyok benne, csak nem jut eszembe. Meg van! Disaudio az átok neve. Na mindegy is, nem vagyok egyedül. Előveszem a pálcámat, a másik kezemmel felveszek egy festékes flakont. Bár nem csípi a szemet, h belefújjuk, csak egy kicsit, de ez titok.
- Ki van ott? Csak szólok, jobb ha nem nekem kell odamennem - nyelek egy kicsit. Remélem, csak egy egyszerű diák. Nem pedig valami tanár, prefektus vagy felnőtt. Bár, attól függ hogy kicsoda az illető. Ha Karzo lenne, akkor futnék. Mástól nem. Más nem ijesztő, Zoltán viszont az. Még hozzá nem is kicsit. Hát, ennyit erről. A muglikkal amúgy nincs semmi bajom. Kivéve kettő, azaz kettő személyt. Őket utálom, de ez lényegtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 28. 17:24 | Link


A férfi szerencséjére Kino nem mond le egy kis éjszakai szórakozásról, bármennyire is gyerekes legyen a dolog. Alfonz élvezettel szemléli társa már-már gonosz vigyorát. Viszonozza is az aljas mosolyt, aztán amennyire tőle telik, hangtalanul ellopakodik a kis tér másik végébe. Közben pálcájával megmozgatja a rongáló mögötti bokrok ágait. A levelek zizegése kifejezetten ijesztőre sikerül. Ennek örömére a férfi megáll, és halk susogós-morgós hangot hallat, aztán folytatja az útját. Sejti, hogy egy boszorkánytanoncot nehezebb lesz megijeszteni, mint egy muglit lenne, elvégre a szellemek, lidércek, vámpírok nem olyan félelmetesek számára, mint a varázstalanoknak, de Alfonz nem olyan könnyen feladós alkat. Főleg így, hogy nincs egyedül.
Kicsit vár, hogy Kinónak legyen lehetősége kibontakozni, addig is van ideje gondolkozni. Bár még abban sem biztos, meddig mehetnek el. Lehet, hogy a nő előbb lefújja az akciót, minthogy tényleges eredményt érnének el a lánynál. Valahogy Kino komolyabb embernek tűnik számára. Alfonzt már az is meglepte, hogy egyáltalán belement a dologba.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. január 2. 23:01 | Link

Vér Lanetta

Zavartan beletúrtam szőke tincseimbe. Észrevettem, hogy sikerült szépen meglepnem a lányt, akinek a nevét sem tudtam. Egyelőre a rókájáról beszélgettünk, akit ember típusban egy lelkes öt éves fiúhoz hasonlítgatott.
Miközben ezt mesélte, végig azt néztem, hogyan próbál a kölyök a fejével nyújtózni, hogy gazdája fogásában meg tudja nyalni őt az álla alatt. Először sikerrel járt, aztán az emberke gyorsan kapcsolt. A látvány halvány mosolyt varázsolt arcomra pillanatok alatt, mely ahogy megjelent, úgy le is lankadt egy percre.
Bizonytalanul méregettem a felém kinyújtott kezet. Most jutott csak el hozzám, hogy én másképp beszélgetek valakivel, mint eddig. Régebben sokkal undokabb voltam. Ha akkor találkozunk, talán egy bizonyos „r” betűs utalást sem lettem volna rest tenni a lányra, ami az utcasarkon serénykedő hölgyeményekre jelző. Talán, mert az enyhébb esetek sűrűbb voltak. És itt az enyhe is annyit tett: nem finomkodva, nyers szavakkal elűzni mindenkit magam mellől. Mert épp úgy láttam jónak. De itt… én ezt nem tudom megtenni.
Lehorgasztott fejjel végül megragadtam a kezet, majd gyengén megszorítottam.
- Sheela Lengrond, Navine-ház, második – mutatkoztam be magam is végül, követve az illemet, és halkan hozzáraktam, hogy 15 éves szamár vagyok. Ezután alaposan végignéztem rajta. Körülbelül velem egy idősnek nézett ki.
- Te.. is annyi vagy? – közelebb léptem felé, miközben pillantásom a rókára csúszott. Jut eszembe, a vele kapcsolatos mesére még semmit nem reagáltam. Na, a fáziskésés viszont remekül megy!
- Mellesleg az előbbi akcióját elnézve… számomra is ötnek tűnik. Bár, az annyi idős fiúkat szerintem simán lekörözi energiában – sóhajtottam fel, hátha ezzel oldom a bennem előtörő kín érzetét. Totál szét vagyok szóródva. Ez így nem lesz jó…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2016. január 3. 12:30 | Link

Suli, Japán... Hagyjuk mááááár.
A hógolyó annál jobb téma. A kis kupac csinosan áll a szobor mellett, ahol meghúztam magam, de még csinálok néhányat, van egy ötletem. Némi bűbájhasználattal még begyűjtök egy rakat havat, mert az enyém, az ott lévő elfogyott, és nemsokára 15-20 darab áll, kis piramisba rendezve, amíg el nem talál Fanni utolsó golyója, egyenesen a sapimat. Húú, "kiccsaj", ezt még megkeserülöd! lelki felkiáltással intek mindenhova a pálcámmal, és néhány szobor mellett összeáll 1-2 hógolyó. Egyenesen azon az útvonalon, amivel odaérhetek hozzá. Észrevennie pedig képtelenség lenne, van annyi eszem, hogy a neki távolabbi oszloptövekbe állítsam össze a fegyverem.
Ha pedig ezzel megvagyok, akkor kinézek az oszlopom mögül, még meg is engedem, hogy meglásson, és, ha kibújik, gyönyörűséges nagy bombát dobok felé, remélve, hogy tisztességesen be fogja fedni hóval, ahogy neki is sikerült az előbb a fél nyakamat.
Ha pedig ezután nem figyel, oszlop mögül oszlop mögé somfordálok, de előbb még megbűvölöm az eredeti, nagy kupacom, hogy néhány másodpercenként egy golyócska elszálljon a lány felé. Milyen kis cseles vagyok...
Egyre közelebb jutok hozzá, közben minden oszlopnál begyűjtöm a termékeim, amik most a hátam mögött lebegnek. Lassan megteszem azt az 5 oszlopnyi távolságot, ami elválasztott Fannitól, és galádan, hátulról támadok, az összes golyót rá uszítom, olyan nincs, hogy ne ússzon el a hólében. Azt viszont remélem, hogy ugyanolyan viccesnek fogja találni, mint én...
Ha mégsem, akkor... hát... megszívtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
winter wonderland
Írta: 2016. január 8. 13:33
| Link

Nathalie Quinn


Annak ellenére, hogy a hócsatáimnak a bátyámmal korábban mindig az volt a vége, hogy teljesen elázva mentünk be a házba és általában én szenvedtem vereséget, mégis odáig vagyok a hóért. Meg mindenféle küzdelemért. Azt élveztem a legjobban, mikor már a kicsikkel együtt lehetett játszani, őket még én is megfürdettem párszor. Volt is később nagy vita belőle. De persze vissza a jelenbe.
Ha jól láttam, akkor az egyik hógolyóm talált, de nem vagyok benne biztos, hiszen csak egy pillanatra kukkantottam ki a szobor mögül. Kicsit megigazgatom a sapkámat, hogy jól a fülemre húzza, azt utálom, mikor kilóg alóla, aztán markolok magamnak egy újabb adag havat, kicsit arrébb lépve. Kezembe fogom a golyót, és úgy várom, hogy meglássam az ellenfelet. Nathalie elő is bukkan, és rögvest el is dobom a kis szeretetcsomagot. De nem sikerül elég hamar visszabújnom, így bizony az ő bombája eltalál. Felkiáltok, ahogy megérzem a hideg csapadékot az arcomon. Igyekszem a kesztyűs kezemmel kisöpörni a fél arcomból a havat, szerencsére nem sikerült az egészet beterítenie. Ez persze jó pár percet igénybe vesz, így fedezékembe húzódva próbálom megszabadítani magam a nemkívánatos hótól. Közben errefelé száll időnként egy-egy hógolyó.
Mikor sikerül kisöpörnöm a fehérséget a szememből annyira, hogy lássak is valamit, egy újabb golyót indítok az útjára. Oda, ahol legutóbb láttam eltűnni a háztársamat. Elég sok időt elvesztegettem, biztos bőven összeszedte magát Nath. Valami nagyon furcsa... olyan szabályosan repkednek azok a hólabdák. Túl szabályosan. Homlokomat ráncolva figyelem, hogy Nathalie előbukkan-e vagy sem, kezemben még mindig szorongatok egy töltényt. És akkor valami eltalál hátulról. Meg még egy. Megpördülök a tengelyem körül és szembe is találom magam a mestertanonccal.
- Ezt meg hogy csi... – nem tudom befejezni a mondatot, mert a számat ismét beteríti a hó. Ösztönösen elhajítom a lány felé a kezemben árválkodó hólasztit, majd védekezően magam elé kapom a karjaim. De ezzel egy kicsit elkéstem, mert már így is csupa hó vagyok. Hátrálva igyekszem menekülni a hózápor elől, végül elegánsan fenékre pottyanok. Ha végre kicsit abbamarad a hózápor nevetve nézek Nathalie-ra. Ismét igyekszem kicsit megtisztítani magam a hótól.
- El kell ismernem ez remek húzás volt! – kacagok fel még mindig a földön ülve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2016. január 9. 09:27 | Link

Ha mást nem érek vele, a jelek szerint gyönyörűen megfürdettem Fannit. Csak vihogok, mikor látom a víztől csillogó arcát, így nehezen jut annyi levegőm, hogy válaszoljak is neki.
 - Hát... Én ilyen kis... vicceske... vagyok.
Foglalom össze, fulladozva lassan a nevetéstől, de muszáj bírnom magammal. Még mielőtt viszont visszakapom, inkább önként vállalkozom a fürdésre. Ha ebben benne lesz ő is. Persze csak jó pár perccel később vetem fel, mikor alább hagy felettébb jó kedvem. Vagyis az nem, csak tudom magam moderálni valamennyire.
 - Gyere, csináljunk hóangyalt. Utána csinálok forró csokit. Na?
Vigyorgok, de nem nevetek. Csak jobb kedvet akarok csinálni, meg egy kis kiengesztelést. Olyan nagy bűn lenne? Na ugye, hogy nem. Szóval pont ezért intek a fejemmel a friss takaró felé, majd szinte rögvest vonulok el, megyek, ki a fedetlen részre, hogy kitárjam két karom, mint aki most készülne levetni magát valami magas helyről, hogy valami ismeretlenbe kerüljön, és hátra is borulok, persze nem a mélységbe, csak a hóba. Üde, friss, hideg, olyan téli. Karácsonyi. Nehezen sikerül mozgásra bírnom magam, de amikor sikerül, szinte másodpercek alatt készül el a művem, és nem akarom jobban feszíteni a húrt, mert azért nincs több tíz centi a fehérség, hogy bátran merjek még ficánkolni. Vigyázni kell, nem is kicsit, de megéri az eredményt. Feküdni viszont még fekszem egy darabig, semmit nem téve, csak beszívva a levegőt. Mintha be lennék szívva. Ironikus...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. január 20. 20:36 | Link

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő Vandál

Úgy tűnt, a leányzónak gyorsan jár az esze, és már fel is fegyverkezett. Azonban ők előnyben voltak. Alfonz már át is ment az ellenkező oldalra. Így úgy fog tűnni, mintha egyszerre lenne mindenhol. Vagy gyorsan rájön, hogy többen vannak. Bár kettőn áll a vásár.
Társa már eléggé megalapozta a levelek és ágak zizegésével, és a hanggal, úgyhogy most már egy fokkal keményebb módszereket kell bevetnie.
Felemelte hát pálcáját, és óvatosan  az imént megrezdült növények irányába szegezte. Azok indái megmozdultak a sötétben és a lány lába felé kúsztak, hogy aztán a bokája köré csavarodva jól ráijesszenek.
Hiába ment bele kissé nehezen a játékba, ha már elkezdte, nem fogja félbehagyni a csínyt. Addig folytatja majd, amíg el nem érik a céljukat. Vagy legalábbis addig, amíg el nem jut a kedves éjszakai vandáluk addig, hogy legközelebb háromszor meggondolja, hogy lejöjjön-e ide kiélni művészi hajlamait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. január 21. 12:10 | Link


Újonnan érkezettként kedve volna dúlni és fúlni. Miért nem maradhatott otthon, mire jó ez az egész tanoda dolog? Persze semmire. Valójában azt se tudja, milyen szakon van. Csak ül a szobájában, ujjával dobol az asztalon és azon filózik, mit is vétett ő egészen pontosan. A szülei szerint túl nagy lett az arca - pedig még csak plasztika sincs a dologban -, a környezetváltozás pedig majd eléri, hogy visszavegyen. Erősen kétlem. Hedda is.
De mivel semmi szórakozása nincs jelenleg, így nincs mit tenni, muszáj kimozdulnia a kastély falai közül. Elsőként a mosdóba megy ki egy lufival. Ne akarjátok tudni, már megint unatkozik. Szépen megtölti vízzel, ahogy az elő van írva, majd megköti a száját és visszaslattyog a körletébe. Szép is az élet, olyannyira, hogy bakancsba és kabátba bújik, amit be se gombol, egyszerűen csak a vizes lufival és makacs elhatározásával indul meg kifelé a Rellonból. A folyosón persze úgy néznek rá, mintha a Marsról jött volna, ami nem is csoda, ő azonban morc sárkányként pislog vissza rájuk. Leérve a vélhetően földszintre kinyitja az egyik ajtót és wáoh, micsoda kilátás. Szép kút, meg ott egy tökéletes alany. Felméri még egyszer a terepet, hogy biztosan el tudjon menekülni, pálcája a biztonság kedvéért zsebében lapul. Közelebb oson, hiszen a lány háttal áll neki, majd nemes egyszerűséggel érkezik a harci kiáltás és a fején kidurrantja a lufit. A végeredmény nem lehet kétséges, az ismeretlen tetőtől talpig csurom víz lesz, ez pedig a téli időszakban lássuk be, hogy az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent. Meg merem kockáztatni, hogy az álmatlan szerint sem. Így hát lerázza kezéről a vizet és futásnak ered. Hogy merre? Bármerre, csak el az ismeretlen haragjától, merthogy boldog nem lesz, az is biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 21. 12:51 | Link

Hedda


A Rellonos lányka élvezte, hogy a zord hideg idő ellenére kisütött kicsit a nap, ezért elhatározta, hogy tesz egy egészségügyi sétát az udvaron. Még sosem járt a Fénylő Lelkek Udvarán, de másoktól hallotta, hogy gyönyörű, úgyhogy kíváncsiságának teret engedve kimerészkedett szobájából, hogy megcsodálja ezt a gyönyörű helyszínt. A szobában trópusira feltekert fűtés uralkodott, Rach ugyanis nagyon fázós típus volt, úgyhogy ha nem sütött volna ki a nap, akkor valószínűleg benn marad a meleg szobájában és könyökét nekitámasztva a párkánynak az ablakból szemléli csupán a külvilágot.
Rachel világoskék kötött pulcsit, csőszárú fekete nadrágot, fekete csizmát és bélelt fekete kabátot vett fel, mert nem akart kinn szétfagyni, tudta, hogy csalóka a napsütés télen, ugyanis ilyenkor nincs ereje a meleget adó égitestnek, csak úgy megmutatkozik az égbolton.
A lány kilépett szobájának ajtaján, majd célirányosan a Fénylő Lelkek Udvara felé vette az irányt, kis idő után oda is ért a kiszemelt helyszínhez.
~ Ó, de gyönyörű, ez valóban csodaszép! Minden milyen esztétikus és rendezett! ~ -gondolta magában Rach, aki egyszerűen nem bírt betelni a fantasztikus látvánnyal. Tett egy kis sétát odakint, közben megpillantotta a hihetetlenül tiszta vizű szökőkutat is, melynek az alja tele volt érmékkel. Középen egy varázslószobrot látott, mely hirtelen megszólalt:
"- Ha jobban belegondolok, minden találkozás tanított valamit. Volt, aki megtanított szeretni úgy, ahogy azt gondoltam, hogy soha nem lennék képes, volt, aki jobban hitt bennem, mint én magamban, más pedig megtanított megnyílni, mindenféle maszk, álca nélkül, és elfogadott úgy, ahogy vagyok. Volt, aki megtanította, hogy minden sebem ellenére is szerethető vagyok. Nézz körbe, és látni fogod ezeket a leckéket."
Miután kimondta eme bölcs szavakat, rögtön elhallgatott és igazi mozdulatlan szobor módjára állt ott, mintha mi sem történt volna.
~ Hm, hát az biztos, hogy minden találkozásnak van valami jelentősége, ezt nem vitatom. ~ -morfondírozott a bölcs szobor szavain a Rellonos, miközben tovább sétált, majd megállt az egyik oszlop előtt.
Nem lehetett sokáig nyugta, mert váratlanul valami eltalálta és csurom víz lett tőle, ez pont egy olyan helyzet volt, mely teljesen felkészületlenül érte, így el sem tudott ugrani a merénylő elől, aki céltáblának használta őkelmét.
- Mi a szent sz...r történik itt? - kiáltotta, közben nagyban szitkozódott az őt ért hirtelen atrocitás miatt.
Rach próbálta lerázni magáról a vízcseppeket, ide-oda mozgolódott, de hiába, majd megfordult és látta, hogy egy ismeretlen lány alakja rajzolódott ki mögüle, aki futásnak eredt.
- Hé, te! Ne merj elfutni! Csak egyszer kerülj a kezeim közé, nagyon megbánod még ezt! -ordította az idegen után, majd utánafutott, szerencsére gyorsan tudott futni, de úgy látta, hogy a másiknak meg sem kottyant az iram, viszont őt sem lehetett lerázni egykönnyen, szorosan a lány nyomában volt. Csak utol ne érje!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. január 21. 13:04 | Link


Minden a terv szerint haladt. Egyértelmű volt, hogy az ismeretlen húzza a rövidebbet, Hedda ugyanis Larvikban még egy rendőrnek is képes volt a képébe nyomni egy tálcányi tejszínhabot. A két bátyja nem feltétlenül arra tanították meg, amire kellett volna, de az biztos, hogy még a legszorultabb helyzetben is feltalálja magát, sose rosszkedvű.
Szóval most, hogy a merénylet megtörtént, diadalittasan vigyorog, főleg a felkiáltás és a szitkozódás tetszik neki. Tanára a sok unszolásra annak idején megtanította ezeket is magyarul, így minden szót kristálytisztán felfog. Talán Merlin kimaradhatott volna a dologból, meg az a pokol nevezetű meleg helyiség, de rá se ránt. Helyette - felismerve a tényt, hogy most jön csak a megtorlás - futásnak ered, igazából bármerre. Kergetőzés az oszlopok között, meg a többi. Kabátja köpenyként lebeg körülötte, haja viszont szoros kontyban csücsül feje búbján, így az nem jelent a kelleténél nagyobb ellenállást. Olyan gyorsan fut, mint a szélvész, az edzéseiken nem keveset kell körözniük és erősíteniük. Néha hátrapillant és elismerően konstatálja, hogy Rachelnek bizony erős lábai vannak, ilyen kitartással pedig akár játszhatna is egy középkategóriás csapatban. Mert ugye a felső osztályban ő van, logikus, hogy a másik lány nem jöhet oda.
- Lehetnénk barátnők is! - válla felett kiabál üldözőjének, miközben éles kanyart vesz a legközelebbi sarkon és jobbra fordulva folytatja tovább az erőltetett iramot. Mellesleg nem jó ötlet még jól meg is izzadnia Rachelnek, így is erősen esélyes, hogy meg fog fázni, talán megállhatna. De persze Heddának édes mindegy, veszi az újabb kanyart jobbra, figyelve, hogy a másik követi-e. - Kössünk békét, beteg leszel - és igen, azt hiszem itt a húsz éves lány szól ki belőle, aki van már annyira érett, hogy felmérje a helyzetük súlyosságát. A kúthoz visszaérve annak peremén végigfut és már magával szembe várja meg háztársa érkezését. Természetesen fel van készülve arra is, hogy lerohanják és a fogócska birkózásba csap át, de néha vállalnunk kell tetteink következményét. Mint például most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 21. 13:58 | Link

Hedda


Az ismeretlen lány nagyon gyorsan és kitartóan menekült üldözője elől, ám az sem volt rest, sportolt otthon is eleget, mert hitt benne, hogy így megőrizheti fittségét és karcsúságát. Az íjászatot is imádta, de az más kategóriába tartozott, mivel nem volt köze a jó kondíció és állóképesség megőrzéséhez. Reggelente, vagy délutánonként otthon mindig elment futni egy kicsit, mert imádta ezt a fajta mozgásformát, teljesen felfrissült tőle.
Rach látta, hogy a másik nem ijedt meg tőle, ráadaásul még bóknak is vette az elhangzottakat, és tudatában volt annak is, hogy akármilyen mérges volt, ő volt a fiatalabb és kisebb, így tudta, hogy ő húzná a rövidebbet, ha leállna birkózni a lánnyal. A bátyja arra tanította, hogy konfliktusok esetén, ha bunyózásra kerülne sor, akkor nem szabad töketlenkedni, hanem hirtelen kell támadni és bizonyos helyekre ütni ököllel, de ezt nem szerette volna egyelőre kipróbálni, testvére viszont mindig jeleskedett benne, ha meg kellett védenie magát valakivel szemben.
Egy ideig kergetőztek és aztán jött a lánytól az a fura beszólás, hogy akár barátok is lehetnének, és hogy meg is betegedhet a Rellonos. Nos, az utóbbiban igaza volt, mert jobban átgondolva könnyen megfázhat intenzív testmozgás közben a hidegben vizesen, ha kimelegszik a futástól, és ami végképp nem hiányzott neki, az pont a betegség volt. Az első felvetésen nagyon elcsodálkozott, persze nem volt ellenére a dolog a fura indítás után, de félig-meddig kétkedve fogadta az elhangzottakat, mert mi van, ha a másik csapdába akarja csalni?
~ Persze, barátok! Jobb lesz, ha vigyáz, ki tudja, hogy mit forgat még a fejében. Vagy talán nincs is semmilyen hátsó szándéka? Ki tudja, jobb az elővigyázatosság. ~ -gondolta a Rellonos, közben kicsit sikerült lehiggadnia, de még mindig csurom vizes volt a ruházata, szerencséjére a kabátja vízlepergetős volt, nem mintha sokat számított volna, de lehet, hogyha nem az, akkor még jobban átázott volna mindene.
A lány hirtelen megállt, Rachel pedig beérte, majd kellő távolságban lefékezett előtte és harciasan a szemébe nézett, de egy szó sem jött ki a száján, mert arra összpontosította energiáit, hogy megvédje magát, ha nekiugrana a másik, vagy támadásba lendülhessen, ha arra kerülne a sor. Arra is felkészült, hogy esetleg békekötés lesz a dolog vége, így hát feszülten figyelte a soron következő eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. január 21. 19:00 | Link


Nem volt túl szép kezdés ez Hedda részéről, de minden csak addig vicces, míg nincs benne túl sok energia. Lássuk be, a futás nagyon nagy erőbefektetés, és persze ez sok hűhó semmiért. Nevethetnének is rajta, végtére is a norvég kisasszony kifejezetten jól szórakozik, miért kell ez a fogócska? Mintha megint hat éves lenne...
Megáll a kútnál és vár. Akárcsak a western filmekben - ugye megvan az a klisés jelenet? -, farkasszemet néznek egymással, mindenre felkészülve. Egy átok? Netán bunyó? De az is lehet, hogy egy vállon veregetés. Az izgalom a tetőfokára hág, szinte hallja Rachel gondolatait, látja, mennyire gyanúsan méregeti őt a lány és nem tudja érte hibáztatni. Háztársa legnagyobb meglepetésére azonban nem dobja meg újabb lufival, nem küld rá átkot, nem üti meg, de még csak szembe sem röhögi. Ehelyett széles mosoly ül ki arcára és kinyújtja kezét a másiknak.
- Hedda vagyok, üdv - és igen emberek, ő most valóban azt hiszi, hogy ezzel kitörölte az elmúlt nem is tudom... Tíz perc eseményeit. Tudjátok, mint az a bizonyos tiszta lap. - Bocs a kis közjátékért, unatkoztam, de te jól bírtad a strapát. Megérdemled, hogy jó fej legyek veled - na persze, mintha te tojtad volna a spanyol viaszt is drágaságom, légy egy kicsit engedékenyebb. Ezek után akár barátnők is lehettek, nem ezt mondtad? Mellesleg egyenes tartás, szabályos kézfogásra nyújtott kéz, emelt fő, ahogyan egy vérbeli sportoló mutatkozik be egy... Egy sportolónak. Hedda fejében valahogy így zajlik a dolog, meg persze csodálat, csillogás, rajongás, autogram osztás, ha szerencsés, még egy szelfit is tolnak. De ez nem a mugli világ, itt bizony senki sem tudja, ki ő, ezt realizálva pedig eltöpreng azon, hogy mennyire volt bunkó. Eléggé.
- Jó, csak vicceltem, tényleg bocs a lufiért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 21. 19:43 | Link

Hedda


A lány fejében hirtelenjében számtalan sok lehetséges forgatókönyv játszódott le, és minden eshetőségre felkészülve feszülten figyelte a másikat, hogy gyorsan cselekedhessen, ha úgy hozza a helyzet.
~ Vajon mit fog most lépni? Tovább szívat, megpróbál megtépni, nekemjön, elrohan, újra megdob, vagy elátkoz? ~ Ezek a gondolatok gyötörték a Rellonost, és az egész szituáció a régi idők westernfilmjeire hasonlított, már csak egy cowboy cucc, fegyver és kalap hiányzott róluk. Ami azután történt még álmában sem számított rá, ugyanis az ellenfele mindenféle előzmény nélkül bemutatkozott neki, majd bocsánatot kért tőle a viselkedéséért! Respect! Ez igazán tiszteletreméltó volt tőle, mert a legtöbb ember nem képes a társalgási normák ezen formájára, mert sokan nem akarják nyilvánosan beismerni másnak, ha hibáztak, vagy túllőttek a célon.
Rachel kissé kibillent fegyelmezettségéből és meglepetten nézett a másikra, miközben végre sikerült újból megszólalnia a történtek után:
- Ó, te bocsánatot kérsz? Nos, ez figyelemre méltó, de nem volt szép tőled ez az egész, amit csináltál. Mindenkinek így mutatkozol be? Mondjuk nem vagy egy szokványos csaj! -mondta komoly arccal a Rellonos, miközben óvatos léptekkel közeledett Hedda felé és illedelmesen viszonozta a kéznyújtást, majd bemutatkozott:
- Rachel, vagyok.
A lány bemutatkozás után óriási hahotában tört ki, nem tudta maga sem eldönteni, hogy kínjában nevet -e vagy sem, de ez egyfajta utóhatás lehetett nála, mert visszagondolva a történtekre az egész tortúra hihetetlenül váratlan és részben vicces volt, ráadásul mindez pont vele történt meg. Miután kikacagta magát, a másikra nézett és megpróbált komoly arcot vágni, ami nem igazán sikerült neki:
- Bocs, ez csak úgy kitört belőlem....
A "Megérdemled, hogy jó fej legyek veled" beszólást elengedte a füle mellett, mert sokszor vele is elszaladt a ló és hasonló mondatok hagyták el a száját, ugyanis önbizalomhiányban egyáltalán nem szenvedett, hála neveltetésének, emellett roppant büszke volt aranyvérű származására és családja jó hírnevére.
Rach jobban belegondolva már nem is tudott haragudni annyira a lányra, mert úgy érezte, hogy valamennyire hasonlítanak egymásra és végül is legalább történt valami, és kiemelte kicsit a szürke hétköznapokból.
- Honnan jöttél? Még nem láttak errefelé, én nemrég vagyok itt, szívesebben lennék otthon, de hát ez van, valamennyire már beilleszkedtem. -jelentette ki a Rellonos, majd elengedett egy kis mosolyt Hedda felé, közben arra gondolt, hogy milyen érdekes neve van és egyáltalán nem az a szürke, unalmas kisegér, ami nagy pozitívum, mert szerette színes egyéniségekkel körülvenni magát.
Miközben várta a lány válaszát, tovább próbálkozott ruhájának vízmentesebbé tételével, annak pedig nagyon örült, hogy vízlepergető kabátot vett fel, mert így legalább nem lett minden területen nedves a ruhája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. január 22. 10:49 | Link


Szeret meglepetést okozni azzal, hogy a hülyeségei után bocsánatot kér. Mármint, Marktól soha, mondom soha nem kért elnézést, őt egyszerűen jól kiröhögte. Meg amikor hálaadáskor elcsórta a pulykát és mindenki ott ült az asztalnál, hogy akkor kezdjék, de se a hús, se Hedda nem volt sehol. Azok a régi, szép, gondtalan évek! Na hát ő ilyenkor nem kért bocsánatot, de az idegenekkel való szórakozás egészen más.
- Nem mindenkinek, vedd megtiszteltetésnek - szélesen elvigyorodik, mert hát való igaz, zseniális és különleges csaj. Ha nem haragszotok, átugranám a fejében zajló ömlengést önnön magáról és inkább rátérnék arra, hogy rendezi vonásait. - Deeee amúgy így szeretek ismerkedni. Sok mindent elárul valakiről a reakciója, jobb szeretem fogfehérítéssel kezdeni - ezzel arra a bizonyos mondásra céloz, hogy "kimutatja a foga fehérét", csak hát... Néha még belegabalyodik ezekbe magyarul. Sebaj, őt igazán nem zavarja, helyette kezet ráz a lánnyal, ezzel végleg - vagy ideiglenesen - elásva a csatabárdot. A névre biccent, majd felvont szemöldökkel figyeli, ahogy a másikból kitör a nevetés. Ez a lassú lefolyású poén, mint etióp gyerek a fáról, bár neki aztán mindegy is. Ismét bebizonyosodik, hogy van humora, bár ez eddig sem volt kétséges. Maga is felnevet, de inkább azzal a viccesen ördögi kacajjal, mintha most készülne rádobni a következő lufit Rachel-re. Pedig nem.
- Norvégiából jöttem, aranyvérű, ámde mugli kézilabda világbajnok, szolgálatára - meg is hajol. - És nem, semmi kedvem nem volt eljönni ebbe a porfészekbe, amit a térképen csak nagyítóval találok meg, de nem az én döntésem volt - zsebébe mélyeszti kezeit és megvonja a vállát. Egyszerűen csak hagyni kell elmenni, engedd el Hedda, tényleg. Ha nem küzdesz ellene, még akár jó is lehet és ne feledd, bármikor haza hoppanálhatsz... Szóval nyugalom. Valami ilyesmit mantrázhat magának folyamatosan. Édes. Látva a Rachel VS víz párbajt úgy dönt, hogy segít rajta. Tippjei szerint a lány még elsős lehet, vagy maximum másodikos, nem lesz akkora szemét, hogy hagyja megfázni. Az nem ő lenne.
- Leperex! - pálcáját előhúzva háztársára irányítja azt, így ő is végre száraz életet élhet. Dolga végeztével visszacsúsztatja zsebébe és elmosolyodik. Wáoh, kedves. Haladunk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 22. 11:21 | Link

Hedda


Rachel végiggondolta, amit a lány mondott arról, hogy jobb szereti, ha tudja mire számíthat a másiktól az első találkozás alkalmával, melyet érdekes tesztek és megviccelések kíséretében hajt végre, ami nagyon nem szokványos dolog, de igaz, ami igaz: nagyon hatásos. Az őszinte reakciókból és az azutáni következményekből sok mindent le lehet szűrni az emberekkel kapcsolatosan, hiszen egy váratlan esemény, fordulat után mindenkinek megmutatkozik az igazi arca, akkor nem tudják leplezni érzéseiket és az is kiderül, hogy cselekedeteiket mennyire tudják kontrollálni. Itt kezdődik az ész és a szív játéka. Például Rach nekimehetett volna a másiknak hirtelen felindulásból, de annak következménye lett volna, ami mindenképpen negatív módon végződött volna és ez egyiküknek sem lett volna túl jó kezdés.
A Rellonos nehezen uralkodott érzésein, ha épp rossz passzban volt, de tudta, hogy mindennek ára van, egyébként ha nem volt semmi gondja, akkor előfordult az is, hogy elengedte a füle mellett a hülyeségeket, egyszerűen ignorált minden rossz dolgot. Ilyen téren eléggé ingadozó volt a hangulata, de szerencsére az esze általában győzedelmeskedett a szíve felett, legtöbbször sikerült lehiggadnia és gondolkodnia mielőtt cselekszik.
- Örülök, hogy ez alól kivételt teszel. - válaszolta vigyorogva a lány, mert értette a célzást, ő beérte annyival, hogy benne volt abban a körben, akiktől elnézést kér Hedda, ha túllő a célon, ez pedig tökéletesen elégedetté tette.
Mivel a lány vele nevetett a feltételezhetőleg nagy semmin, vagy késői utóhatáson, arra a következtetésre jutott Rach, hogy legalább van humorérzéke és nem az a pókerarc típus, ezt pedig nagyon díjazta, mert a humortalan embereknél nincs rosszabb és unalmasabb a világon.
- Kézilabda világbajnok? Wow, menően hangzik! Én is szeretek sportolni, általában futni szoktam, és a fitneszben is érdekelt vagyok. -magyarázta neki a Rellonos, annak pedig különösképp örült, hogy egy aranyvérűvel hozta össze a sors, ez nagyon felvillanyozta, mert a muglikat nem igazán szívlelte. Azt, hogy Hedda mit kezd a muglikkal, vagy hogyan áll hozzájuk,  úgy gondolta, hogy nem tartozik rá, ugyanis mindenkinek a saját szíve-joga eldönteni, hogy hogyan viszonyul a sárvérűekhez, ebbe nincs beleszólása és nem is érdekli.
- Köszönöm a vízhatlanítást! Én elsős vagyok, a Rellonba járok, még nem igazán vagyok gyakorlott ezekben a dolgokban, de majd idővel elsajátítok mindent. - reagált Hedda varázslatára a lány, majd végignézett ruháján és elégedett volt az eredménnyel, és élvezte, hogy végre újra jól érezheti magát a bőrében.
- Hogyhogy ide kellett jönnöd, mit csinálnál szívesen? - érdeklődött Rach, közben azt gyanította, hogy a társa szülői nyomás hatására kerülhetett az iskola falai közé, mivel önszántából esze ágában sem lett volna megtenni ezt a lépést, úgy sejtette, hogy más tervei vannak, de valószínűleg ütköznek a szülői érdekekkel, bár lehet, hogy az egészet rosszul gondolja és valami más dolog áll a háttérben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2016. február 28. 15:29 | Link

Sacamanó

Bal karját nővére vállán pihenteti, míg jobbjának fagyos ujjai zsebe mélyén dideregnek. Szemeit egy pillanatra sem veszi le a tejfelszőke hajú nőről, beszéd közben olykor odahajol hozzá, és a sállal védett törékeny nyakszirtbe dugja arcát, hogy újra és újra beszippanthassa az otthon édes, anyját idéző illatát.
Habár Sára, mi több, mára már ő maga is felnőtt, gondolataiban néha még mindig akként a szeleburdi szöszke kislányként jelenik meg, mint aki hosszú évekkel ezelőtt volt. Akivel a hátsó kertben verekedett, akivel megtanult repülni, aki először megátkozta. Akkoriban Sára jelentett mindent; ő volt a szeretet, a megértés, a diadal és a vigasz. A legidősebb testvér.
- Olyan szép lettél, mint anya volt - szólal meg azután, hogy átrágták magukat a legújabb iskolai pletykákon és az elmúlt kviddicsidényen egyaránt. - Remélem a másik feled semmiben sem fog hasonlítani az övére.
Fejét ingatva pislog nővére csillogó szemeibe, mosolya csak azután szélesedik ki, hogy találkozik azzal - a már várt - lemondó pillantással, amit mindig megkap, ha apjuk szóba kerül. Pillanatokkal később elneveti magát, majd vesz egy apró lélegzetet, hogy folytathassa.
- Szerinted nem kéne levágatnom a hajam? - hümmög tovább, tekintete csak most kalandozik el a nőről. A szökőkút most, télvíz idején is csobog. - Nemt'om. Most, hogy folyamatosan csinálok valamit, egyfeszt ilyen baromságok jutnak eszembe. Szerintem kezdek megzakkanni.
Ujjai a szőke fürtökkel játszanak, hol magukra fűzve egy-egy selymes tincset, hol elengedve azokat babrálnak.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2016. február 28. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. február 28. 16:04 | Link

Nolek Love


Szereti a telet, a hűvös időt, nagyon szép és mindig inspirálja. Egy dolog van, amit ennél is jobban szeret, az pedig a Noellel töltött idő. Bár kicsit aggódik érte mostanában... na jó, egész életében aggódott érte, de érzi, hogy valami nincs rendben a másikkal. Mondjuk feltűnően kedves és bújós hangulatában van, márpedig egy Ombozinál nincs ennél gyanúsabb viselkedés. Ennek ellenére kiélvezi, csendben hallgatózik, Noel légzésének hangjára koncentrál és így mintha sokkal erősebben hallaná.
- Nem tudom, lehet, hogy egyedül öregszem majd meg és lesz még több macskám. Sok macskám - nevetgél ő is a testvérével együtt. Most, hogy belegondol, talán nem is olyan valószerűtlen ez a jövőkép. De nem úgy néz ki, mint aki igazán aggódna miatta. Mostanában sokkal kevesebbet görcsöl az ilyen dolgokon és máris sokkal könnyebb az élete. Talán egyszerűen készül túlesni a krízisén és talál egy megoldást. Egy irányt, amit követhet. Mint amikor az eső után kitisztul az ég és a felhők szertefoszlanak. A gondolatra jóízűen sóhajt egyet.
- Van egy tök jó megoldásom a helyzetre. Segítek - válaszolja végül, és már ki is alakult a fejében a terv. Szóval feláll, hívja Noelt is, fogja a kezét és húzza magával, rángatja, ha nem lenne kedve hozzá. Nem érdekli, mihez van kedve. Az ő öccse nem fog megzakkanni. Sőt, még csak kicsit sem lesz bolond. Egészséges, normális fiatal felnőtt lesz belőle, még ha bele is döglik. Iszonyatosan mérges, de nem is igazából Noelre, sokkal inkább a körülményekre és saját magára.
- Figyelj, ki fog tisztulni a kép, mindent máshogy fogsz látni - biztatja a másikat, megtévesztően kellemes, csicsergő hangon, ahogy a szökőkúthoz sétál Noellel. Aztán elengedi a kezét, megfogja a fülét. Annál fogva húzza lefelé, talán ez a legkevésbé fájdalmas módja, hogy görnyedésre kényszerítse. Aztán amint elég alacsonyan van, elengedi, és helyette inkább a kócos fejet fogja meg hátulról, két kézzel. És mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül nyomja le a másik arcát és fejét a jéghideg víz alá egy kis időre. Eszébe sincs fojtogatni, szóval levegőhöz engedi, felhúzza a felszínre.
- Na, jobb már? - kérdezi, közben kezét továbbra is tarkóján tartva, hogy nemleges válasz esetén ismételhesse a folyamatot.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2016. február 28. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2016. február 28. 16:49 | Link

Sacamanó

Nemcsak elképzelni nem tudja Sárát magányos öreg hölgyként, akinek egyedüli társaságát a nyamvadt, szutykos, büdös macskái jelentik, de egyenesen meg is tiltja(!) neki, hogy így végezze. Már megtiltaná ugyebár, ha be merne neki szólni. Talán ő az egyetlen nőszemély, akitől retteg, méghozzá okkal, hiszen a szőke éppolyan kiszámíthatatlan, mint saját maga.
- Jaj már, hogy a francba maradnál te egyedül? Minden ujjadra három jelentkező jut - mondja nagy bölcsen, még bólogat is mellé, de mielőtt Sára bármit is tehetne, gyorsan tovább is fűzi szavait, nehogy a sürgető lényeg bent maradjon. - De hozzáteszem, csak azokról akarok tudni, akik esélyesek a Jackpotra, különben egy szép napon tényleg sittre vágnak.
Nos, mint a legtöbb jó fiútestvér, ő sem rémül meg a nehéz fizikai munkától, ha arról a bizonyos, eladósorba került lánytestvérről van szó, akit a világon a legjobban szeret. Mint ahogy nővéréért, úgy mindkét húgáért is felsértené szépen ápolt tenyerét, míg csengőbongó gramofonszóra felássa a hátsó kertet, majd visszalapátolja a földet az aktuálisan kellemetlenkedő gazfickóra. Pfej! Még a gondolatba is beleborzong, így azt észre sem veszi, hogy az elmúlt néhány percben Sára pulzusa megduplázódott, és akár egy vérszemet kapott bika vonszolja őt a szökőkúthoz.
- Mi? Mitől? Aú! Sára! Mit csinálsz? Magadnál vagy?! - füléhez kap, de mivel nővére ujjai éppen szolidan marják a húsát, kezét csak annak apró csuklójára tudja rászorítani. - Aú, hé, hé, ez nem jó poén! - kiabál, miként szófogadó gyerekként engedelmeskedik a szorításnak és előredőlve, egyre tisztábban látja saját, közeledő tükörképét. - Mi a fa...?
Placcs.
Összeszorított szemekkel tűri a jéghideg víz érintését, bőrét egyszerre csípi, marja és égeti az odalenti iszony. A víz olyan hideg, hogy már melegnek érzékeli, így nem csoda, hogy első gondolata az önmaga lángra lobbantása. Aztán Sára kihúzza a fejét. Noel fogai vacognak, elkékült szája reszket.
- B***MEG! - üvölt, ahogy oxigénhez jut, és mint ahogy az várható, nem megfelelő válasz esetén ismét víz alatt találja magát. - Ez k***a hideg! Megfojtasz! - köpködve kiáltja, amint ismét levegőhöz jut. - Felgyújtalak, nem viccelek, véged lesz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. február 28. 17:05 | Link

Nolek Love


Mindig megmosolyogtatja, sőt, halk, aprócska nevetésre készteti, amikor belegondol, Noel milyen féltékeny. Ezt a formáját szereti, sőt, hízelgő számára, jutalmul pedig egy puszit ad Noel arcára.
- Ha így lesz, majd gyakran látogatlak - mosolyog felé, mintha mi sem történt volna. Emlékszik még arra az időre, amíg Noel a Balatonon volt. Akkor nem kezelte jól, iszonyat mérges volt rá, amiért ennyi hülyeséget csinált. De most úgy érzi, bármit meg tudna bocsájtani neki.
És az sem érdekli, ha meg kell szenvednie érte, de tényleg kimossa kicsit az öccse fejét. Az sem érdekli, ha Noel megutálja ezek után, ha neki jobb lesz. Talán át fog menni az üzenet és elér az agyáig.
- Mi a baj, mi nem tetszik? - kérdezi, de nem engedi, hogy a sajnálat érződjön a hangján. Ismét a víz alá nyomja Noelt, kevés időre, hagyja, hogy levegőt vegyen, hogy kiabáljon, hogy fenyegesse. Mert ez kell, ez az ő testvére, de még mennyire.
- Hagyni fogod, hogy ezt csináljam veled, hm? Noel? Hagyni fogod?! - kiabál vissza ő is, és mit sem törődik a fenyegetéssel, ismét víz alá nyomja a másikat. Közben jobb ötlete támad, majd elengedi egyik kezével, hagyja levegőhöz jutni. Jobb kezével pedig válltáskájában kutat, és egyhamar meg is találja az apró körömollót, előveszi.
- Mikor lettél ilyen kislány, hm? Mióta hagyod magad, hm? - kérdezi vádlón, miközben elkapja a másik haját, annál fogva húzza egyenes helyzetbe és amikor látja, hogy biztosan nem vágja meg véletlen, akkor az apró ollóval vág ki egy csomót a másik hosszú hajából. A vizes hajcsomót a szökőkútba dobja, eltartja az ollót Noeltől, hogy véletlen se vágja meg.
- Levágni a hajad?! Most jobb, kisasszony?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2016. február 29. 10:00 | Link

Sacamanó

Az ígéretre csupán egy cinkos mosollyal és némi kételyt sejtető, halványan megemelkedő szemöldökkel felel. Ugyan csak futólag pillant rá nővérére, tekintetében most is ott ül a nevelőintézetben odaköltöző bűnbánat. Akkoriban keményen hibáztatott mindenkit, aki nem látogatta meg, okolta azokat, akik elhagyták őt, ma viszont már belátja, hogy az a helyzet nem csak neki volt nehéz. Talán pont, hogy ő volt az, aki cserbenhagyta a többieket, különösképpen azokat, akik addig a legfontosabbak voltak az életében.
Múltban vesztegelő gondolataiból a fülcimpájánál érzett csípő fájdalom, majd a vízalatti jéghideg élmény rántja vissza a jelenbe.
- Mizsamnhemhemmhegfhogshalni! - üvölti a szökőkút ocsmány, koszos, fagyos vizébe, mielőtt Sára kihúzná belőle a fejét. Ellilult, didergő ajkakkal köp maga elé, hogy mihamarabb mély, ziláló lélegzetet vehessen. Ujjai rászorítanak a nő csuklójára, de érdemben nem tehet semmit, hiszen ismét víz alatt találja magát. Lehunyt szemeit összeszorítja, kiált még valami szép, felszínen érthetetlen jókívánságot, majd elhallgat és átadja magát az elméjét ellepő, mindent felemésztő ropogó, füstös semminek. A testét önkéntelenül is lázas melegség járja át, szíve tűzzel keveredő vért lüktet magából, az erei, s bőre forrón izzanak, tagjait azonnal zsibbasztani kezdi a már oly régen érzett, lángok általi felszabadulás. Sára mostanra érezheti öccse felforrósodott tenyerét, de provokáló szavai és a levágott barna tincs csak még tovább fokozza indulatait. Olaj a tűzre.
- Middel kezdjem?! - dühösen kiált rá testvérére, amint újra levegőhöz jut. Összeszűkült szemekkel rántja le magáról a nő kezét, s kiegyenesedve parányi, hideg lángfészket idéz jobbjában, melybe aztán gömbalakban egymásba fonódó zöld csóvák születnek. Az a fészekkel ellentétben forró, fekete füst áramlik belőle, és Noel egyetlen vágya, hogy nővére arcába vágja. De ha megteszi... fejében zavarodott, kivehetetlen gondolatok keringnek, egyszeriben nem tudja mitévő legyen, mit tegyen, mit lépjen, ki ő, mit akar?
Oldalra billentett fejjel végül Sára lábához dobja forró, gyönyörű gömbjét, mely a kopár földet körülötte vékony csíkban felégetve, halkan dalolva bekeríti őt. Időnyerés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. február 29. 10:14 | Link

Szentmihályi és Kinoshi

Oké, van itt valaki. Nem vicces megijeszteni másokat! Én lemostam volna után a festéket, de nem, aki vagy akik itt vannak, az vagy azok nem hagyják. Először ez az idióta fülzúgás. Ez nem ér!
- Vá! - Bukik ki belőlem, mikor megrezeg a bokor. Majdnem beleesek a szökőkútba, de csak majdnem. A pálcámmal felkészülök arra, hogy esetleg támadnom kell. Csak ne kelljen, nem vagyok a legjobb benne. Odasétálok a bokrok közelébe, közben gondolkozok. Ha eltüntetem a szoborról a festéket, békén fog az illető hagyni? Bár, szerintem ketten vannak, úgy hogy a helyes megfogalmazás az az, hogy illetők. Mély levegő, kifúj. Nincs baj, mert világít a hold.
- Tűnés, inda! - Kiáltom a rám csavarodó indákra. Csak a bokámon vannak, de akkor is. Na, most már biztos, hogy nem fogok aludni az éjjel. Lehajolok megvizsgálni az indákat, de tök átlagosnak tűnnek. Igaz, sok mindent képes vagyok összetéveszteni, de ez most nem olyan. Ketten vannak. El kéne szakítani. De mi is az a varázslat? Szakítás, szakítás, di mi is? Diffindo!
- Diffindo - mondom ki halkan, hátha sikerül. Csak egy része sikerült, sebaj. Oké, és most pedig csináljunk vizet! Vagy, előtte szóljunk, hogy mire készülök.
- Ö, figyu. Leszedtem volna a festéket amúgy is, nem kellett volna ez az ijesztgetős hülyeség. Tudjátok, ha locsolunk rá vizet akkor simán lejön a festék. Amúgy Lilith vagyok - a bemutatkozást halkabban ejtem, mint a többit amit hangosan. A festék környezet barát, mert csak olyat használok. Erre ti ketten mit fogtok lépni? Beleegyeztek abba, hogy legyek szabad? Kérlek szépen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2016. február 29. 12:31 | Link



Bár nem szép dolog más emberekre a frászt hozni, Alfonz kifejezetten élvezi az éjszakai bulit, és még az is megfordul a fejében, hogy aurori munkájának ezt a részét - már, ha ez egyáltalán hozzá tartozna - bátyja is kifejezett örömmel végezné.
Az indás mutatvány tetszik neki, Kino láthatóan elemében van, úgy érzi, ő sem maradhat alul. Talárjából varázslattal levág egy darabot, aztán néhány átalakítás után felröpteti a levegőbe. A könnyű anyag nem ad ki észlelhető hangot, csak, ha már nagyon közel ért a lányhoz. Alfonz pálcájával elrepteti a lány felett a valamit, ami leginkább egy denevérre hasonlít a félhomályban, aztán visszafelé a lány karjához ér hozzá vele.
Közben továbblépdel a takarásban, és amint visszaér hozzá a kis anyagdarab, visszailleszti és "megjavítja" szakadt talárját. Ekkor éri el a lány hangja, bár nem igazán hatja meg. Ha lemosható a festék, akkor is az iskola tulajdonát rongálta meg, amihez nincs joga, pluszban ilyenkor már nem is lenne szabad itt lennie. Az viszont zavarja, hogy az ijesztgetés hallhatóan nem sikerült túl jól, elvégre a lány tudja - vagy legalábbis sejteni véli -, hogy nem szörnyek, és ráadásul többen vannak. Ilyen éles elmével biztosan levitás a lány. Na, de sebaj, ennek ellenére mókának éppen megfelelt. Alfonz már csak Kinóra vár, hogy a nő eldöntse, felfedik-e magukat, és megbüntetik a lányt, vagy folytatják a bujkálást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. február 29. 20:59 | Link

Nolek Love


Egyáltalán nincs kedve ezt csinálni. Igazából majd' beleszakad a szíve és miközben a másikkal olyan durván bánik, nem ismer magára. Sőt, kifejezetten érzi, hogy valahol, valami, mélyen... egészen mélyen benne haldoklik éppen, de ezzel sem törődik. Hova tovább, tudatosan zárja ki az egészet, hogy olyan magabiztossággal és kiállással csinálhassa ezt, mintha ez lenne az átlagos, vasárnap délutáni programja minden nap.
Noel kiáltásai, a víz alatt és a víz felett is, csak megdobják a pulzusát. Igen, a használhatatlan, elkényeztető Sára valószínűleg már régen simogatná a buksiját, nyugtatná, bocsánatot kérne, de most nem erre van szüksége. Most meg kell tanulnia valamit és tudatosítania kell benne, hogy ez így nem mehet tovább. Noelnek nincsen bátyja, sem olyan apja, aki ebben segíthetne neki. Sárára maradt a feladat, ő pedig meglepő bátorsággal kezeli. Azt, ahogy Noel kezén forrósodik a bőr, ahogy ellöki magától. Ő hátrál pár lépést, eldobja az ollóját. Állja a másik tüzes, égető tekintetét, figyeli, ahogy az elemi mágia átjárja őt és valami egészen mássá válik.
- Te is tudod, Noel, hogy nincs ez így jól - mondja halkan, figyelve, ahogy a tűz a földet érinti, körülfogja, csapdába zárja. Olyan varázsos a lángnyelvek tánca, mégsem hagyja sokáig, hogy elvarázsolják, nem nézegetheti, melegedhet mellette. Őszintén csillogó tekintetét Noelre emeli, állát felszegi. Megembereli magát és erőt, súlyt ad hangjának.
- Ideje, hogy visszaszerezd a koronád, nem gondolod? Különben udvari bolond maradsz örökké - emeli meg enyhén szemöldökeit, válaszra várva. Érzi, ahogy a tűz füstje nehezíti légzését kissé. Marja az orrát, tüdejét, könnybe lábad a szeme, köhögnie kell, de mégsem tűnik úgy, mintha ez egyáltalán érdekelné.
- Pedig te királynak születtél, Noel - rázza meg a fejét végül, kissé rosszallóan. - Miért nem látod, hm? Itt van a világ a kezeid között, csak fogd meg és égesd már fel a p*csába!
Nem kiabál, csak kissé emeli meg a hangját, hogy erélyesebbnek tűnhessen, ez mégsem segít azon, hogy kellemes, női hangja van. Az pedig még kevésbé, hogy ezúttal már kénytelen teret engedni a köhögésnek. Kissé meggörnyed és lassacskán altató, ringató szédelgés lesz rajta úrrá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2016. március 2. 09:13 | Link

Sacamanó♥

Nővére kérdését, az azt követő szavakat először mintha meg sem hallaná, nem tudja hova tenni őket, képtelen kihallani azokból a lány üzenetét. Pedig volna mit. Érzi egy ideje, hogy valami nem jó, hogy megint kezd kicsúszni alóla a talaj, amit ha nem állít meg, ugyanott végzi, mint legutóbb – ha nem rosszabb helyen. Szótlanul, vízcseppes arccal mered a lányt körülfogó lángokba, az általuk érzett gyönyör végigjárja testét, a még több utáni vágy megtelepedik a csontjaiban, a lágyan pattogó hang, az áramló füst megszédíti elméjét. Szereti, talán a tüzet szereti a világon a legjobban, és mikor megidéz belőle egy darabkát, mindig nehezére esik megszüntetni azt. Olyan ez neki, mintha szeretett gyermekeit kellene elhallgattatnia. Sára köhögése beleveszik a narancs lángokba, füsttől fuldokló hangjai csak tompán jutnak el a végzőshöz.
Földbegyökerezett lábakkal áll, vállai előreesnek, arcára kiül a semmi lét egyszerű csodája, bőre kisimul, ahogy leveti magáról a hétköznapok gondját. Most minden tökéletes. Nem gondol semmire, csak nézi a magának utat törő gyermekét, akinek fogságában alig látja már testvérét. Ha hagyja, eltűnik, mint ahogy eltűnik minden más is, hogy helyébe léphessen a létezés egymaga. Hiszen nem fér meg mellette más.
Aztán meghallja Sára hangos, egészségtelen köhögését, és megdobbanó szívvel kapja oda fejét. Sűrűn pislog, a tűz varázsa, a lángokkal való különös, intim kapcsolata szertefoszlik, és ő egy kézmozdulattal vet véget a tűzgyűrűnek.
- Hé, hé, hé – ugrik előregörnyedt testvéréhez, s torkában lüktető szívvel öleli magához. Rémült suttogással folytatja. – Ne haragudj, nem akartam.
Egyik keze a lány vállait, másik a tarkóját öleli, úgy húzza őt magához. Szemeit lehunyja, így próbálva meg nem történtté tenni az előző néhány percet.
- Igazad van – motyogja az orra alatt, egészen belebújva Sára nyakába. – Elengedek mindent, ami eddig történt. Nem gondolkodok feleslegesen, nem rágódok olyasmin, amin képtelen vagyok változtatni.
Fojtott hangon, csukott szemekkel beszél.
- Vágd le a hajam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. március 3. 16:26 | Link

Nolek Love


Noel meleg karjai ölelik magához végül. És talán jobb fejleményt el sem tudott képzelni, mint ez. Így ő is köré fonhatja a karjait, hogy ezzel apró szédelgését tompítsa. Tudja, hogy ez tulajdonképpen nem segít, de ez olyan, mintha Noellel együtt forogna, az pedig máris jobb érzés.
- Nem haragszom - válaszolja könnyedén, mert szerinte ez természetes dolog. Mély levegőket véve igyekszik minél több oxigénhez jutni. Lassan ráveszi magát és kissé kiegyenesedik. Megtartja magát és már kevésbé támaszkodik Noelre. Kihasználja a másik bújását, egyik kezével a még mindig nedves tincsek közé túr és megsimogatja Noel fejét. Tökéletesen megérti, miért csinálja ezt. Néha ő is nagyon-nagyon szeretne ismét kislány lenni, hogy egy ölelés, simogatás és egy kis gondoskodó szeretet bármikor megvigasztalhassa és mindent helyretehessen.
És akármennyire is megható, kellemes a pillanat, hallgatva Noel szavait kénytelen engedni első gondolatának és megkönnyebbülten sóhajt.
- Végre - csusszan ki halkana a száján. Pedig félt, hogy nem sikerült rendesen elmondania, amit akart. De ha valamiből, akkor Noel a közhelyekből és az egyszerű tanácsokból nem nagyon ért. Jobb, ha ő maga jön rá, eszmél fel. És nagyon félt, hogy megint csődöt mond, hogy még csak ennyit sem tud megtenni érte, mert... be kell látnia, kicsit elveszítette a fejét ő is.
- Rendben - válaszolja végül elmosolyodva, elengedi öccsét és előhúzza pálcáját. Egy invito-val rendes ollót hív magához, kézen fogja Noelt, leülteti. De még így is elég magasnak tetszik a fiú, ezt mindig megmosolyogja. Pedig olyan kis tökmag volt még nemrég és nehéz rá másképp gondolni. Viszont idén leteszi a VAVot, lassan felnő és ugyanazokkal a dolgokkal kell majd megbirkóznia, mint neki.
Kedves, gyengéd mozdulatokkal veszi ujjai közé a hosszú, göndör tincseket és művészhez illően, szépen, esztétikusan vágja le őket. Ahogy hullanak alá a régi tincsek, Noel vállára, a kőre, ő nagyon furcsán érzi magát. Néha szorongónak titulálná, néha furcsán feldobottnak, mégis tudja, hogy ez valami különleges. Csendben vágja Noel haját egy ideig, aztán egy dal ragad meg a fejében, halkan dúdolgatja közben. Aztán amint kész, egy varázsigével megszárítja a másik haját, csinosítgat rajta még egy kicsit, hogy jól nézzen ki. Aztán kezeivel széles vállairól söpri le a hajat, majd engedi Noelt, hogy megnézhesse magát, ha akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. március 4. 00:42 | Link

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő Vandál

 Úgy tűnt, a szabályszegő lány kezdi elveszteni kalandvágyát. Helyes. A zizegő bokrok és az inda elég jól megtették a hatásukat. Ráadásul Alfonz is szépen alakított: a denevér éppen a kiszökött diák fülénél suhant el, kissé összeborzolva a haját.
 Kino szélesen elmosolyodott a jelenetre. Talán ha nem jönne be az aurori pálya, akár színházba is elmehetnének hangulatteremtőnek. Szépen keresnének vele.
 Már éppen készült az újabb varázslatra, mikor a lány megszólalt. Ezek szerint mégsem teljesen úgy sült el a csíny, mint ahogyan elképzelte. Ennek ellenére viszont megszólalt benne az érett, felnőtt.
 Éjszaka alatt fiatal diákokat ijesztget auror létére? Hol van itt a felelősségteljes, érett nő? Hisz lemossa a festéket, nem ez lett volna eredetileg a cél?
 Leeresztette a pálcáját, és a túloldalt társa arcát kereste, hátha ő könnyebben elhatározta magát. Persze mindhiába, hisz ha ő innen látná, akkor a lány is biztosan észrevette volna már.
 De a gyerek egy pillanatra mégis felülemelkedett énjén. Egy utolsó kis csíny nem árt. Egy tényleg ijesztő, amitől a frász is kiveri a leányzót. Egy olyan, ami elgondolkodtatja a legközelebbi csavargása előtt.
 Az ég felé emelte pálcáját, mire a kis, árkádokkal körülvett téren sötétebb lett. Nem sokkal, éppen csak annyira, hogy látható legyen a változás. Aztán erős szelet kavart. Olyat, amiben a lehullott levelek felkavarodnak, és az alanyuk körül forognak. Remélhetőleg Alfonz is veszi a lapot. Egy utolsó csíny, aztán felfedi magukat, és elindulhatnak vele a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék