Az idegesítő higgadtsága akkor is megmaradt, mikor szembe nézett a pálca végével. Valahogy nem tudta kinézni a lányból, hogy megátkozza, ám ha így történt volna is, vannak annyira jók a reflexei, hogy először elhúzza magát a csóva elől, utána meg lefegyverezze. Szóval csak ült a helyén, és uralkodott a vonásain, hogy ne kússzon félreérthetetlen vigyor az arcára. Majd mikor amaz beszélni kezd összeráncolja homlokát, próbálja értelmezni a befogadott szavakat. Úgy - ahogy össze is rakja a jelentéseket, de válaszolni már nem nagyon akaródzik rá, túl sok magyar volt neki ez is erre a napra. Ekkor kezdi Karolina sorolni a nyelveket, és az a megkönnyebbült fej amit vág, mikor meghallja a sajátját, hát az minden pénzt megér.
- Angol. - jelenti ki, aztán mikor közelebbről kezdi el vizsgálgatni, a biztonság kedvéért azért hátrébb húzza a fejét, meg olyan arcot vág mint mondjuk egy Corgy, aki nem érti mi van.
- Őőőő, nem. - felvont szemöldökkel pislog vissza a lányra, aki még mindig túl közel van a személyes szférájához.
- Rellon. - közli, bujkáló mosollyal. Oh, ez a kis ártatlan még csak nem is tudja, hogy amúgy nem trafált annyira mellé, mint amennyire az tűnik. Mert igen, annak ellenére, hogy zöld, igen is erős szálak kötik a kékek világához. Vagyis pontosítva csak egyhez, a többit nem ismeri, felőle akár el is tűnhetnek az éterben.
- De te gondolom Levitás vagy ezek szerint. - amúgy most így egész vicces, hogy beszél beszél szépen, aztán bejön a mondata közepébe egy magyar szó, ő meg elakad, jó erős akcentussal kinyögi, utána meg mondja tovább, mintha az előbbi meg sem történt volna.

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő

Nathalie Quinn

Adrian Ivanorovics Black

Lelkem csendjében
összetört ábrándok
cserepén csikorogva
jár a magány.

Szemlélem a művemet. Szép lett, csodálatos. Remélem, minél később fog esni az eső, tekintve, hogy víz hatására lejön a festék. Teljesen környezetbarát, nem lesz semmi baja sem a víznek, sem az elpárolgó vizes festéknek a levegőben. Nem mérgező, de így a legjobb. Még pár másodpercig szemlélem, mikor egy hangot hallok. Emberi, z biztos. És fülzúgás. Nyelek egyet, nem múlik vagyis meglettem átkozva. Fülzúgást mi is okoz? Gyerünk, tudom hogy tudom! Biztos vagyok benne, csak nem jut eszembe. Meg van! Disaudio az átok neve. Na mindegy is, nem vagyok egyedül. Előveszem a pálcámat, a másik kezemmel felveszek egy festékes flakont. Bár nem csípi a szemet, h belefújjuk, csak egy kicsit, de ez titok.
- Ki van ott? Csak szólok, jobb ha nem nekem kell odamennem - nyelek egy kicsit. Remélem, csak egy egyszerű diák. Nem pedig valami tanár, prefektus vagy felnőtt. Bár, attól függ hogy kicsoda az illető. Ha Karzo lenne, akkor futnék. Mástól nem. Más nem ijesztő, Zoltán viszont az. Még hozzá nem is kicsit. Hát, ennyit erről. A muglikkal amúgy nincs semmi bajom. Kivéve kettő, azaz kettő személyt. Őket utálom, de ez lényegtelen.

Vér Lanetta
Zavartan beletúrtam szőke tincseimbe. Észrevettem, hogy sikerült szépen meglepnem a lányt, akinek a nevét sem tudtam. Egyelőre a rókájáról beszélgettünk, akit ember típusban egy lelkes öt éves fiúhoz hasonlítgatott.
Miközben ezt mesélte, végig azt néztem, hogyan próbál a kölyök a fejével nyújtózni, hogy gazdája fogásában meg tudja nyalni őt az álla alatt. Először sikerrel járt, aztán az emberke gyorsan kapcsolt. A látvány halvány mosolyt varázsolt arcomra pillanatok alatt, mely ahogy megjelent, úgy le is lankadt egy percre.
Bizonytalanul méregettem a felém kinyújtott kezet. Most jutott csak el hozzám, hogy én másképp beszélgetek valakivel, mint eddig. Régebben sokkal undokabb voltam. Ha akkor találkozunk, talán egy bizonyos „r” betűs utalást sem lettem volna rest tenni a lányra, ami az utcasarkon serénykedő hölgyeményekre jelző. Talán, mert az enyhébb esetek sűrűbb voltak. És itt az enyhe is annyit tett: nem finomkodva, nyers szavakkal elűzni mindenkit magam mellől. Mert épp úgy láttam jónak. De itt… én ezt nem tudom megtenni.
Lehorgasztott fejjel végül megragadtam a kezet, majd gyengén megszorítottam.
- Sheela Lengrond, Navine-ház, második – mutatkoztam be magam is végül, követve az illemet, és halkan hozzáraktam, hogy 15 éves szamár vagyok. Ezután alaposan végignéztem rajta. Körülbelül velem egy idősnek nézett ki.
- Te.. is annyi vagy? – közelebb léptem felé, miközben pillantásom a rókára csúszott. Jut eszembe, a vele kapcsolatos mesére még semmit nem reagáltam. Na, a fáziskésés viszont remekül megy!
- Mellesleg az előbbi akcióját elnézve… számomra is ötnek tűnik. Bár, az annyi idős fiúkat szerintem simán lekörözi energiában – sóhajtottam fel, hátha ezzel oldom a bennem előtörő kín érzetét. Totál szét vagyok szóródva. Ez így nem lesz jó…

Nathalie Quinn

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő Vandál

Hedda

A Rellonos lányka élvezte, hogy a zord hideg idő ellenére kisütött kicsit a nap, ezért elhatározta, hogy tesz egy egészségügyi sétát az udvaron. Még sosem járt a Fénylő Lelkek Udvarán, de másoktól hallotta, hogy gyönyörű, úgyhogy kíváncsiságának teret engedve kimerészkedett szobájából, hogy megcsodálja ezt a gyönyörű helyszínt. A szobában trópusira feltekert fűtés uralkodott, Rach ugyanis nagyon fázós típus volt, úgyhogy ha nem sütött volna ki a nap, akkor valószínűleg benn marad a meleg szobájában és könyökét nekitámasztva a párkánynak az ablakból szemléli csupán a külvilágot.
Rachel világoskék kötött pulcsit, csőszárú fekete nadrágot, fekete csizmát és bélelt fekete kabátot vett fel, mert nem akart kinn szétfagyni, tudta, hogy csalóka a napsütés télen, ugyanis ilyenkor nincs ereje a meleget adó égitestnek, csak úgy megmutatkozik az égbolton.
A lány kilépett szobájának ajtaján, majd célirányosan a Fénylő Lelkek Udvara felé vette az irányt, kis idő után oda is ért a kiszemelt helyszínhez.
~ Ó, de gyönyörű, ez valóban csodaszép! Minden milyen esztétikus és rendezett! ~ -gondolta magában Rach, aki egyszerűen nem bírt betelni a fantasztikus látvánnyal. Tett egy kis sétát odakint, közben megpillantotta a hihetetlenül tiszta vizű szökőkutat is, melynek az alja tele volt érmékkel. Középen egy varázslószobrot látott, mely hirtelen megszólalt:
"- Ha jobban belegondolok, minden találkozás tanított valamit. Volt, aki megtanított szeretni úgy, ahogy azt gondoltam, hogy soha nem lennék képes, volt, aki jobban hitt bennem, mint én magamban, más pedig megtanított megnyílni, mindenféle maszk, álca nélkül, és elfogadott úgy, ahogy vagyok. Volt, aki megtanította, hogy minden sebem ellenére is szerethető vagyok. Nézz körbe, és látni fogod ezeket a leckéket."
Miután kimondta eme bölcs szavakat, rögtön elhallgatott és igazi mozdulatlan szobor módjára állt ott, mintha mi sem történt volna.
~ Hm, hát az biztos, hogy minden találkozásnak van valami jelentősége, ezt nem vitatom. ~ -morfondírozott a bölcs szobor szavain a Rellonos, miközben tovább sétált, majd megállt az egyik oszlop előtt.
Nem lehetett sokáig nyugta, mert váratlanul valami eltalálta és csurom víz lett tőle, ez pont egy olyan helyzet volt, mely teljesen felkészületlenül érte, így el sem tudott ugrani a merénylő elől, aki céltáblának használta őkelmét.
- Mi a szent sz...r történik itt? - kiáltotta, közben nagyban szitkozódott az őt ért hirtelen atrocitás miatt.
Rach próbálta lerázni magáról a vízcseppeket, ide-oda mozgolódott, de hiába, majd megfordult és látta, hogy egy ismeretlen lány alakja rajzolódott ki mögüle, aki futásnak eredt.
- Hé, te! Ne merj elfutni! Csak egyszer kerülj a kezeim közé, nagyon megbánod még ezt! -ordította az idegen után, majd utánafutott, szerencsére gyorsan tudott futni, de úgy látta, hogy a másiknak meg sem kottyant az iram, viszont őt sem lehetett lerázni egykönnyen, szorosan a lány nyomában volt. Csak utol ne érje!

Hedda

Az ismeretlen lány nagyon gyorsan és kitartóan menekült üldözője elől, ám az sem volt rest, sportolt otthon is eleget, mert hitt benne, hogy így megőrizheti fittségét és karcsúságát. Az íjászatot is imádta, de az más kategóriába tartozott, mivel nem volt köze a jó kondíció és állóképesség megőrzéséhez. Reggelente, vagy délutánonként otthon mindig elment futni egy kicsit, mert imádta ezt a fajta mozgásformát, teljesen felfrissült tőle.
Rach látta, hogy a másik nem ijedt meg tőle, ráadaásul még bóknak is vette az elhangzottakat, és tudatában volt annak is, hogy akármilyen mérges volt, ő volt a fiatalabb és kisebb, így tudta, hogy ő húzná a rövidebbet, ha leállna birkózni a lánnyal. A bátyja arra tanította, hogy konfliktusok esetén, ha bunyózásra kerülne sor, akkor nem szabad töketlenkedni, hanem hirtelen kell támadni és bizonyos helyekre ütni ököllel, de ezt nem szerette volna egyelőre kipróbálni, testvére viszont mindig jeleskedett benne, ha meg kellett védenie magát valakivel szemben.
Egy ideig kergetőztek és aztán jött a lánytól az a fura beszólás, hogy akár barátok is lehetnének, és hogy meg is betegedhet a Rellonos. Nos, az utóbbiban igaza volt, mert jobban átgondolva könnyen megfázhat intenzív testmozgás közben a hidegben vizesen, ha kimelegszik a futástól, és ami végképp nem hiányzott neki, az pont a betegség volt. Az első felvetésen nagyon elcsodálkozott, persze nem volt ellenére a dolog a fura indítás után, de félig-meddig kétkedve fogadta az elhangzottakat, mert mi van, ha a másik csapdába akarja csalni?
~ Persze, barátok! Jobb lesz, ha vigyáz, ki tudja, hogy mit forgat még a fejében. Vagy talán nincs is semmilyen hátsó szándéka? Ki tudja, jobb az elővigyázatosság. ~ -gondolta a Rellonos, közben kicsit sikerült lehiggadnia, de még mindig csurom vizes volt a ruházata, szerencséjére a kabátja vízlepergetős volt, nem mintha sokat számított volna, de lehet, hogyha nem az, akkor még jobban átázott volna mindene.
A lány hirtelen megállt, Rachel pedig beérte, majd kellő távolságban lefékezett előtte és harciasan a szemébe nézett, de egy szó sem jött ki a száján, mert arra összpontosította energiáit, hogy megvédje magát, ha nekiugrana a másik, vagy támadásba lendülhessen, ha arra kerülne a sor. Arra is felkészült, hogy esetleg békekötés lesz a dolog vége, így hát feszülten figyelte a soron következő eseményeket.

Hedda

A lány fejében hirtelenjében számtalan sok lehetséges forgatókönyv játszódott le, és minden eshetőségre felkészülve feszülten figyelte a másikat, hogy gyorsan cselekedhessen, ha úgy hozza a helyzet.
~ Vajon mit fog most lépni? Tovább szívat, megpróbál megtépni, nekemjön, elrohan, újra megdob, vagy elátkoz? ~ Ezek a gondolatok gyötörték a Rellonost, és az egész szituáció a régi idők westernfilmjeire hasonlított, már csak egy cowboy cucc, fegyver és kalap hiányzott róluk. Ami azután történt még álmában sem számított rá, ugyanis az ellenfele mindenféle előzmény nélkül bemutatkozott neki, majd bocsánatot kért tőle a viselkedéséért! Respect! Ez igazán tiszteletreméltó volt tőle, mert a legtöbb ember nem képes a társalgási normák ezen formájára, mert sokan nem akarják nyilvánosan beismerni másnak, ha hibáztak, vagy túllőttek a célon.
Rachel kissé kibillent fegyelmezettségéből és meglepetten nézett a másikra, miközben végre sikerült újból megszólalnia a történtek után:
- Ó, te bocsánatot kérsz? Nos, ez figyelemre méltó, de nem volt szép tőled ez az egész, amit csináltál. Mindenkinek így mutatkozol be? Mondjuk nem vagy egy szokványos csaj! -mondta komoly arccal a Rellonos, miközben óvatos léptekkel közeledett Hedda felé és illedelmesen viszonozta a kéznyújtást, majd bemutatkozott:
- Rachel, vagyok.
A lány bemutatkozás után óriási hahotában tört ki, nem tudta maga sem eldönteni, hogy kínjában nevet -e vagy sem, de ez egyfajta utóhatás lehetett nála, mert visszagondolva a történtekre az egész tortúra hihetetlenül váratlan és részben vicces volt, ráadásul mindez pont vele történt meg. Miután kikacagta magát, a másikra nézett és megpróbált komoly arcot vágni, ami nem igazán sikerült neki:
- Bocs, ez csak úgy kitört belőlem....
A "Megérdemled, hogy jó fej legyek veled" beszólást elengedte a füle mellett, mert sokszor vele is elszaladt a ló és hasonló mondatok hagyták el a száját, ugyanis önbizalomhiányban egyáltalán nem szenvedett, hála neveltetésének, emellett roppant büszke volt aranyvérű származására és családja jó hírnevére.
Rach jobban belegondolva már nem is tudott haragudni annyira a lányra, mert úgy érezte, hogy valamennyire hasonlítanak egymásra és végül is legalább történt valami, és kiemelte kicsit a szürke hétköznapokból.
- Honnan jöttél? Még nem láttak errefelé, én nemrég vagyok itt, szívesebben lennék otthon, de hát ez van, valamennyire már beilleszkedtem. -jelentette ki a Rellonos, majd elengedett egy kis mosolyt Hedda felé, közben arra gondolt, hogy milyen érdekes neve van és egyáltalán nem az a szürke, unalmas kisegér, ami nagy pozitívum, mert szerette színes egyéniségekkel körülvenni magát.
Miközben várta a lány válaszát, tovább próbálkozott ruhájának vízmentesebbé tételével, annak pedig nagyon örült, hogy vízlepergető kabátot vett fel, mert így legalább nem lett minden területen nedves a ruhája.

Hedda

Rachel végiggondolta, amit a lány mondott arról, hogy jobb szereti, ha tudja mire számíthat a másiktól az első találkozás alkalmával, melyet érdekes tesztek és megviccelések kíséretében hajt végre, ami nagyon nem szokványos dolog, de igaz, ami igaz: nagyon hatásos. Az őszinte reakciókból és az azutáni következményekből sok mindent le lehet szűrni az emberekkel kapcsolatosan, hiszen egy váratlan esemény, fordulat után mindenkinek megmutatkozik az igazi arca, akkor nem tudják leplezni érzéseiket és az is kiderül, hogy cselekedeteiket mennyire tudják kontrollálni. Itt kezdődik az ész és a szív játéka. Például Rach nekimehetett volna a másiknak hirtelen felindulásból, de annak következménye lett volna, ami mindenképpen negatív módon végződött volna és ez egyiküknek sem lett volna túl jó kezdés.
A Rellonos nehezen uralkodott érzésein, ha épp rossz passzban volt, de tudta, hogy mindennek ára van, egyébként ha nem volt semmi gondja, akkor előfordult az is, hogy elengedte a füle mellett a hülyeségeket, egyszerűen ignorált minden rossz dolgot. Ilyen téren eléggé ingadozó volt a hangulata, de szerencsére az esze általában győzedelmeskedett a szíve felett, legtöbbször sikerült lehiggadnia és gondolkodnia mielőtt cselekszik.
- Örülök, hogy ez alól kivételt teszel. - válaszolta vigyorogva a lány, mert értette a célzást, ő beérte annyival, hogy benne volt abban a körben, akiktől elnézést kér Hedda, ha túllő a célon, ez pedig tökéletesen elégedetté tette.
Mivel a lány vele nevetett a feltételezhetőleg nagy semmin, vagy késői utóhatáson, arra a következtetésre jutott Rach, hogy legalább van humorérzéke és nem az a pókerarc típus, ezt pedig nagyon díjazta, mert a humortalan embereknél nincs rosszabb és unalmasabb a világon.
- Kézilabda világbajnok? Wow, menően hangzik! Én is szeretek sportolni, általában futni szoktam, és a fitneszben is érdekelt vagyok. -magyarázta neki a Rellonos, annak pedig különösképp örült, hogy egy aranyvérűvel hozta össze a sors, ez nagyon felvillanyozta, mert a muglikat nem igazán szívlelte. Azt, hogy Hedda mit kezd a muglikkal, vagy hogyan áll hozzájuk,  úgy gondolta, hogy nem tartozik rá, ugyanis mindenkinek a saját szíve-joga eldönteni, hogy hogyan viszonyul a sárvérűekhez, ebbe nincs beleszólása és nem is érdekli.
- Köszönöm a vízhatlanítást! Én elsős vagyok, a Rellonba járok, még nem igazán vagyok gyakorlott ezekben a dolgokban, de majd idővel elsajátítok mindent. - reagált Hedda varázslatára a lány, majd végignézett ruháján és elégedett volt az eredménnyel, és élvezte, hogy végre újra jól érezheti magát a bőrében.
- Hogyhogy ide kellett jönnöd, mit csinálnál szívesen? - érdeklődött Rach, közben azt gyanította, hogy a társa szülői nyomás hatására kerülhetett az iskola falai közé, mivel önszántából esze ágában sem lett volna megtenni ezt a lépést, úgy sejtette, hogy más tervei vannak, de valószínűleg ütköznek a szülői érdekekkel, bár lehet, hogy az egészet rosszul gondolja és valami más dolog áll a háttérben.

Szentmihályi és Kinoshi

Oké, van itt valaki. Nem vicces megijeszteni másokat! Én lemostam volna után a festéket, de nem, aki vagy akik itt vannak, az vagy azok nem hagyják. Először ez az idióta fülzúgás. Ez nem ér!
- Vá! - Bukik ki belőlem, mikor megrezeg a bokor. Majdnem beleesek a szökőkútba, de csak majdnem. A pálcámmal felkészülök arra, hogy esetleg támadnom kell. Csak ne kelljen, nem vagyok a legjobb benne. Odasétálok a bokrok közelébe, közben gondolkozok. Ha eltüntetem a szoborról a festéket, békén fog az illető hagyni? Bár, szerintem ketten vannak, úgy hogy a helyes megfogalmazás az az, hogy illetők. Mély levegő, kifúj. Nincs baj, mert világít a hold.
- Tűnés, inda! - Kiáltom a rám csavarodó indákra. Csak a bokámon vannak, de akkor is. Na, most már biztos, hogy nem fogok aludni az éjjel. Lehajolok megvizsgálni az indákat, de tök átlagosnak tűnnek. Igaz, sok mindent képes vagyok összetéveszteni, de ez most nem olyan. Ketten vannak. El kéne szakítani. De mi is az a varázslat? Szakítás, szakítás, di mi is? Diffindo!
- Diffindo - mondom ki halkan, hátha sikerül. Csak egy része sikerült, sebaj. Oké, és most pedig csináljunk vizet! Vagy, előtte szóljunk, hogy mire készülök.
- Ö, figyu. Leszedtem volna a festéket amúgy is, nem kellett volna ez az ijesztgetős hülyeség. Tudjátok, ha locsolunk rá vizet akkor simán lejön a festék. Amúgy Lilith vagyok - a bemutatkozást halkabban ejtem, mint a többit amit hangosan. A festék környezet barát, mert csak olyat használok. Erre ti ketten mit fogtok lépni? Beleegyeztek abba, hogy legyek szabad? Kérlek szépen!

Sacamanó♥

Szentmihályi és az Éjjeli Zenélő Vandál