30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 5. 23:02 | Link

Losonczy Marcipánvirág Alina

Mikor a cukorkás asztalt fürkészem, ő  a savanyú gumicukrot javasolja. Majd hozzáteszi, hogy van törökméz és kókusz rolád.  Gondolkodok egy kicsit, majd döntök.

- Akkor mivel sokfajta édeset ettem és a savanyúakkal még nem nagyon próbálkoztam, így a savanyító porral beszórt békás gumicukrot kérnék.

Mosolyogva nézek rá. Majd mikor megegyezünk a dolgon, elkezd kattogni az agyam, hogyan tovább? Egy ötletem támadt, hátha ezzel menthetek a helyzeten.

- Merre szeretnél menni?

Érdeklődöm tőle, hiszen a majális lényege, hogy másnak jó kedvet szerezzek és ezzel magamnak is remek szórakozást okozok. Remélem, nem szeretne körhintázni, mert azt gyermekkoromban szerettem, de mostanában hamarabb elszédülök. Bár ha nagyon muszáj, akkor benne vagyok. Bár más szórakozási lehetőséget nem tudtam kilátásba helyezni. Mindenesetre, majd eldönti, mi legyen! Én türelmes ember vagyok, szerencse.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. május 7. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 6. 09:06 | Link

Sheela snake

Hát az úgy volt... Dalmi valami beadandót készít, amit a szakos tanára követelt meg tőle, úgyhogy semmiképp sem ért volna rá hétvégén. Itt bejön némi bűntudat, nekem is tanulnom kéne. A varázstantárgyaimból elég jól állok, de a mugli tudományok piszok nehezek. Egyelőre csodálattal adózok bárkinek, aki képes leérettségizni matekból.
Na, és tegnap meg gemmológia óra volt, amin megismertem egy... Tiffanyszerű lányt. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy láthatóan be volt fordulva. Már csak a kis esőfelhő hiányzott a feje fölül. Nem mondom, hogy hasítottam gemmológiaórán - azért szereztem hét pontot, pedig a kártyámról írt jegyzetemet fel sem olvastatta velem Rubya prof -, szóval ráértem rajzolgatni a lány pergamenjére, hátha felvidul. Hát nem vidult, pláne akkor nem, amikor véletlenül a fantasztikus kígyórajzom közben Rubya professzor egy pakli kártyát varázsolt elénk, ezért megcsúszott a pennám és áthúztam a fél jegyzetét. Engesztelésül elhívtam a majálisra, és én lepődtem meg a legjobban, amikor tényleg igent mondott. Nem indult valami jól a kapcsolatunk. Mondjuk Tiffel sem... bár az rosszul is végződött, azóta sem találkoztunk.
Szóval ma őt keresem. Úgy volt, a levitás lányokkal jövök le, de segáz, majd összefutunk velük. Most Sheelát keresem, akiről nem derült ki, mi volt tegnap a baja, az viszont igen, hogy navinés, ezért nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy mára vidámabb lesz. Nem sok navinést ismerek, de ha például a nagytermi Emmára gondolok, elvileg sugárzó cukiságoknak kéne lenniük. Vagy mi. Mondjuk rólunk is azt hiszik, hogy befordult magolósok vagyunk, és én vagyok az élő példa, hogy nem, úgyhogy asszem a sztereotipizálással itt nem sokra megyek.
Nem beszéltünk meg konkrét helyet, a lány elég harapósan távozott, úgyhogy csak remélhetem, hogyha a kapuban maradok, összefutunk. Persze egész tömeg hömpölyög befelé, és folyton fel akar esni bennem valaki, úgyhogy inkább haladok az árral én is, és egykettőre a majálison találom magam, akármennyire is ki akartam maradni belőle. Azon nyomban festett arcú, übervidám táncoló bohócok vesznek körül.
- Bocs, nem látok tőletek - próbálkozom, de csak ropják körülöttem. Most mit hisznek ezek? Kipattanok a székből, és beszállok az eriszdelahajamba?
- Sorry - vetem oda a bohócoknak, mert láthatóan nem hat rájuk az érvelés, és kerekesszékemet oldalirányba lökve kikerülöm őket. Mögöttem is jönnek, hát nem foglalkoznak velem sokáig, rátelepednek a következő érkezőkre.
Egy szökőkúthoz hajtok, ami a legmagasabb pontján van a majálisnak. Az egész színes, nyüzsgő kavalkádot belátni onnan, és már alig várom, hogy körbe nézhessek, de előbb egy mozdulattal visszapördülök, és a befelé áramló, néhány felnőttel tarkított gyerekáradatot kezdem vizsgálni. Váratlanul jött partnerem nem valami magas, ahogy leszűrtem tegnap, így a kibukkanó fejeknek nem is szentelek időt. Hosszú barna hajat keresek, és a tegnapi ruhát próbálom társítani a lányhoz, pedig nyilván ma mást fog felvenni. Tekintve, hogy ülök, ha valaki elém áll, nem lesz esélye, de talán ő engem hamarabb kiszúr itt a szökőkútnál, mert ahogy látom, direkt úgy intézték, hogy az első útja mindenkinek ide vezessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 6. 09:21 | Link

Gwen

Nem telt el sok idő míg megláttam őt közeledni. Amikor ő is észrevett engem elkezdet szaladni felém. Biztos látta, hogy teszem el a zsákbamacskám mert miután köszönt rögtön erről érdeklődött.
-Igen, ez zsákbacica. - Helyeseltem neki.
Elkezdett húzni a bódé felé, bár igazából nem is kellett noszogatnia mert szívesen mentem én magamtól is. A bódéhoz érve Gwen választott egy zsákbamacskát. Ha jól tudom a 20-as számút kérte. Már éppen akartam javasolni, hogy vegyen nyalókát is mert tényleg finom, amikor ő szólt a néninek, hogy még plusz öt nyalókát kér. Ez a lány aztán tényleg szereti.
-Látom, nem csaaa.. - Kezdtem el a mondatot, de ő már futott is a következő bódéhoz, a vattacukroshoz. Én követtem őt jókedvvel, legalább nem az van, hogy egy helyben állunk és tanakodunk, hogy mit tegyünk. Itt is öt darab édességet kért. Nem tagadom, néztem nagyot, de örültem mert végre nem csak én vagyok édesszájú. Elgondolkoztam, hogy vegye-e én is, de aztán úgy döntöttem, hogy nem, mert már a nyalóka volt a számban. Majd később visszajövök.
-Ne hozzak párat? - Kérdeztem meg mert nem tudtam elképzelni, hogy hogy fogja cipelni a sok vattacukrot. Elvettem tőle kettőt.
Körbenéztünk és azon tanakodtunk, hogy merre induljunk el, mit nézzünk meg, próbáljunk ki először. Mondta, hogy válasszak én. Hmmm. Olyan sok jó minden van itt.
-Én szívesen felülnék a körhitára, de elnézve, hogy mennyi cuccunk van, előbb együk meg őket és csak utána. Addig keressünk valami nyugodtabbat.
- Ő az arcfestést vettette fel. Ez nem is rossz ötlet.
- De, menjünk. - Válaszoltam neki mosolyogva.
Elindultunk az arcfestőhöz. Fogalmam sem volt, hogy mit kérjek az arcomra. Megkérdeztem Gwent, hogy neki van-e valami ötlete.
-Te mit fogsz kérni?
-Amikor odaértünk a körhinta mellé, az arcfestős helyre köszöntünk, majd megnéztük a mintákat. Nekem nagyon megtetszett az egyik. Rámutattam és mondtam az egyik művésznek, hogy én ilyet szeretnék. Mosolyogva néztem Gwenre.
-Én választottam. Te? Melyikőnk kezdjen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Marcipánvirág Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. május 6. 14:16 | Link

Kilt Zoltán

A gumicukorra esett a választás Alina nagy örömére, hisz így legalább tud egy-két szemet elkobozni a sráctól, így nem töm magába egy egész zacskónyit, és nem kell a kalóriák miatt sem aggódnia. Miután megvették az édességet, azon tanakodnak merre is folytassák útjukat. Linának először a körhinta jut eszébe, de mivel nem tudja, hogy Zoli mennyire szereti az efféle dolgokat, ezért inkább más irányba tereli gondolatait. Aztán egyszerre csak hopp, beugrik az eddigi legzseniálisabb elfoglaltság, és ami biztos, hogy megtalálható itt is. Nem tétovázik sokat, meg is osztja remeknek vélt ötletét a fiúval.
-Mit szólnál hozzá, ha felkeresnénk a zsákbamacskás bódét? Úgy hallottam remek ajándékokat lehet nyerni. Mikor a szüleimmel voltunk majálison, mindig vettünk ilyet, aztán jót kacagtunk, mert olyan furfangos árusokat fogtunk ki minig, akik néhány tasakba csak levegőt tettek, és általában minddig kifogtuk az efféle meglepetéseket.
Jót mosolyog az elmesélt történeten, és felidzéi annak a rút néninek az arcát, aki azokat a bizonyos oxigénnel töltött zacsikat árulta, és milyen megvetően tudott nézni összeszűkült szemeivel. Alinán a hideg is átfut, ahogy élesebben elékerül a néni megvető tekintete. Próbálja elterelni gondolatait, ezért a gumi békát majszoló társa felé fordul, és folytatja a beszélgetést.
-Na, hogy ízlenek a kis drágák?-Szélesen elmosolyodik, majd kivesz egy szemet ő is.-Szerintem zseniális. Álítólag van olyan is, amelyik ugrálni is tud, de én jobban szeretm azt, amelyik nem mozog.
Mosolyog, és közben várja, hogy Zoli beleegyezését adja a zsákmacskához, és akkor már indulhat is a móka. Amíg ácsorognak figyelmét hol a srácnak, hol a tüzet fújó emberkének szenteli.
Látszólag megfelelt Zoli elvárásainak az édesség, és mivel a macsekos bódé előtt kígyózó sor elvette kedvüket a játéktól, közös megegyezés után a kastély felé vették az irányt.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 8. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 6. 14:21 | Link

Ráhel.
Bulaj.




Egészen bátor döntés volt Chuck-tól, hogy úgy dönt, találkozni akar Ráhellel. Arra is volt esély, hogy a lány megbánta, ami akkor történt és nem akarja többet látni a fiút, de úgy néz ki, hogy az egész dolog nem csak a pillanatnyi hangulat műve volt. Ez mindenképpen jó pont. Most már csak az  a lényeg, hogy ne ragadjon be a beszélgetés és ha minden jól megy még szimpatikusak is lehetnek egymásnak, az átlagos szimpátián felül is akár.
Szerencse, hogy Chuck Ráhelre nézett a kérdése közben és látta, hogy mosolyog. Különben még komolyan is vette volna a viccesnek szánt, elutasító választ.
- Gondoltam - válaszolja mosolyogva, aztán el is indulnak az udvar lelke felé, ahol a majális igazi értelmet nyer. Chuck soha nem majálisozott, nem szereti annyira az ilyen szabású rendezvényeket. Nem tartja lealacsonyodásnak, meg nem nagy az arca, de az ilyen gyerekzsúrokkal nehezen tud azonosulni. Ez csak vele van így, őt sem zavarja, ha valaki máshogy gondolja. Mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy mekkora százalékot tölt ki a benne lévő gyerek. Érdekes, mert neki mindig meg volt mindene, mégsem volt nagy szüksége semmi extrára. Sosem tudott önfeledten játszani, mindig megvoltak a saját kis dolgai. Ő inkább a hülyeséggel tudott teljes mértékben azonosulni; ha történt valami, akkor mindig ő volt a felelős. Vagy a garázdák között volt.
Rövid időn belül megtudja, hogy Ráhelre is hasonlóan hatott az az este. Ő sem tudja pontosan, hogy most mi van, mi lesz köztük. Egyelőre azt kell eldönteni, hogy ez most jó hír-e, vagy sem? Még nem tudja, majd látja, ahogy alakul a nap további része. Fiatal még az idő. Csak bólint egyet a lány válaszára, nem tudja mit mondjon.
- Király - fejezi ki örömét a lány válaszára, majd vissza is kacsint Ráhelre. Megelőzi és fel is teszi az első kérdést. Hát igen, erre számíthatott volna, az első kérdésre máris nem hétköznapi választ fog adni. Közben kénytelen a lányhoz hasonlóan ő is lefelé nézni, amikor a kezük néha összeér. Egyébként szinte végig Ráhelre néz, csak néha leng ki a szeme a látnivalókra, annyira igazából nem érdeklik.
- Hát ez egy érdekes dolog. Biztosan hallani akarod? - kérdezi vigyorogva, kb. feleslegesen, mert látja a lányon, hogy érdekli. Na jó, bele is kezd egy nagy levegővel.
- Ide jártam egy pár évig. Annyit kell tudni rólam, hogy kiskoromban a járással körül-belül egy időben kezdtem el dobolni és egy elég jó együttesben játszom. Kaptunk egy lehetőséget, ami azt jelenti, hogy klipforgatás és turnék. Ami még szebbé tette, hogy ez az egész az Egyesült Államokban zajlott, szóval szép emlék. Aztán most visszajöttem, építtettem egy házat a faluban és ott lakom. Ebből élek, viszont tanulni is kéne, hogy azért legyen valami, ami bizonyítja, hogy jártam iskolába. Arra gondoltam, hogy még tanulok egy kicsit, aztán megpróbálkozom egy olyan vizsgával, amit a végzősök csinálnak - ad hosszú választ. Lehet, hogy még életében nem beszélt ennyit egyszerre, összefüggően. Hogy ne csak ő beszéljen, el is indít egy kört, persze kíváncsi Ráhel életére, annyira még nem ismeri.
- És te? Gondolom már nem tanulsz - teszi fel kérdését választ várva a lánytól. Közben szétnéz és csak annyit lát, hogy minden félét ki lehet próbálni, elég változatos. Kicsit mintha megjött volna a kedve. De csak egy nagyon kicsit.
- Van tesód? Vagy mesélj bármit, amit fontosnak tartasz - bízza végül Ráhelre az egészet. Nem annyira szokott ismerkedni, szóval annyira nem is ért hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 20:23 | Link

Dolánszky Alex

Nem vagyok túl boldog. Tegnap az a srác eléggé felhúzott, csak nem mutattam ki teljesen. Gemológia óránk volt. Mellette ültem, miután odahívott magához, amiért nem vallanám be, de picit hálás vagyok, különben egyedül ültem volna. Habár legtöbbször úgy vagyok ezzel, oly' mindegy hogy ülök! Megszoktam már azt is, ha egyedül vagyok.
... Keresztülhúzta a fél jegyzetem, emiatt az eredeti olvashatatlan. Tegnap éjjel legalább fél órát kellett felette görnyednem, hogy ki tudjam venni a betűket, és újra leírni az egész jegyzetet. Ha a teljes munkám odalett volna, valószínűleg a kérdésére is nemleges választ adok, s ma nem lennék itt. Látta, hogy nem vagyok jó passzban, ezért elhívott a majálisra vigaszképp. Azonnal igent mondtam rá, rám nem jellemzőmódon, de ez inkább csak azért van, mert sosem volt igazi gyerekkorom, és a majálisra nem jutottam el soha. Pedig el akartam nagyon sokszor, holott nem tudtam még a szó jelentését se. Csak a színes plakátok, és az újságok képei adtak némi ízelítőt belőle. És most itt vagyok egynek a  helyszínén!
Elképedve követem az varázsló/boszorkány tömeget. Mindenki ébernek és izgatottnak tűnik. Van, aki "ki is nyalta" magát a feltűnő ruhákkal, én viszont maradtam a régi stílusomnál. Egy világoskék háromnegyedes farmernadrág van rajtam, a felsőm egy szürke rövid ujjú, aminek a közepén fekete betűkkel egy "I hate the world." felirat díszeleg.
Ahogy előrehaladok, hamarosan megpillantom az illetőt. Nem nehéz észrevenni, egy szökőkútnál van, méghozzá... Kerekes székben? Ezt tegnap nem vettem észre. Nem figyeltem eléggé. No mindegy! Komor arccal előbukkanok a tömegből, odamegyek hozzá, majd köszönök.
- Helló - felelem karba tett kézzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 6. 21:44 | Link

Sheela

Tényleg ő lel rám előbb. Mire észreveszem, már egyenesen felém tart.
- Szia - köszönök én is, és elolvasom a pólóján a feliratot, de nem teszek rá megjegyzést. Hiába moralizálnék, nem használna, na meg ki vagyok én hozzá?
- Haragszol még a jegyzetért? - kérdezem a lányt. - Lemásoltam volna... - mondom neki, de attól tartok, ha én másoltam volna le, azt többet nem olvassa el.
Témaváltásként inkább a napunk további részét kezdem tervezni. Száznyolcvan fokos fordulatot veszek, hogy újra lenézhessek a majális "térképére".
- Hova akarsz menni először?
Kiszúrom a körhintát, látok standokat, és kaját - remélem lehet kapni lángost -, átellenben sátrakat, de hogy pontosan mit csinálnak ott, odáig már nem terjed el a szemüvegem varázsa. A másik oldalon kviddics van - na, az nem az én terepem - meg egy színpad. Én módszeresen körbejárnék mindent jobbról indulva, mert ott vannak az érdekesebb dolgok, de lehet, hogy ő rögtön kiszúr valamit, amiért odavan.
- Jártál már majálison? - érdeklődöm meg. - Otthon is szoktak lenni ilyesmik, a muglik által rendezve. Ennél sokkal kevésbé pompás, de a lényege nálunk is ugyanez. A kedvencem a dodzsem. Ő...
Volt - de ezt már csak magamban teszem hozzá. Amikor még tudtam járni. Bár... talán meg tudnám oldani... Eddig a lányra néztem, de most újra az alattunk elterülő képet vizslatom, van-e valahol bűbájdodzsem. Létezik egyáltalán olyan? Megpróbálnám.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. május 6. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 6. 22:25 | Link

Chuck
ruha


Megkönnyebbültem, amikor vette a lapot és mosolygott.
Ahogy egyre beljebb értünk oszlott a tömeg is. Alaposan körbenéztem mit merre lehetett megtalálni. Egészen lenyűgözött a látvány, még a szám is tátva maradt volna ha most csöppentem volna bele a mágus világba. Elismerésem a szervezőknek, kitettek magukért. Séta közben mind a ketten pillantgattunk le kezeinkre és néha még össze is akadt tekintetünk.
Elég gördülékenyen folyt köztünk a társalgás. Ha jól láttam nem nagyon volt zavarban,  ami kifejezetten tetszett. Sajnos találkoztam már olyan emberekkel akik, már egy kérdésemtől elvesztették a fejüket. De szerencsére Chuck nem, sőt még beszédesebbre is fogta, mint gondoltam volna. Megint pozitívan csalódtam benne. Egész végig őt néztem, élmény volt figyelni az arcát, miközben magáról mesélt és a sztori hozzá, az sem volt semmi.
Lélekben már felkészültem arra, hogy vissza kérdezett, de fejben még nem. Sosem tudtam magamról mesélni, ha még is akkor  valamivel mindig elrontottam olyan információ megosztásával, amit nem kellett volna elmondanom. Szóval kérdésére nem rögtön feleltem hanem olyan egy perc múltán, amikor magamban ténylegesen össze tudtam szedni, miket akartam vele megosztani első sorban.
- Szintén ide jártam, aztán el kellett mennem, mert valami fontosabb közbe jött, szóval be se fejeztem. A tovább tanuláson nem gondolkoztam, helyette nyitnék egy üzletet itt a faluban, vagy fotózgatnék, még nem tudom pontosan. Hát igazábóóóól...-nyújtottam el a szót majd vettem egy mély levegőt és folytattam. -... azért jöttem vissza, mert Réka már hiányolta az apját és nem akartam sírni látni. -hadartam el gyorsan és félre is néztem. Nem akartam látni az arcát, hogy miként reagálta le ezt az egészet. Nem igazán szerettem első körben elmondani senkinek sem, hogy van egy gyerekem hiszen az emberek nagy része menekülőre fogta eddig és nem akartam egy újabb ismétlést. Amúgy mielőtt még eszébe jutott volna az, hogy szégyenlem Rékát az jól mellé trafált. Örültem, hogy Davidon kívül mással is beszélhettem a faluban. Persze ott volt Nina, de vele csak egyszer találkoztam szóval ő nem számított. Mindenképpen szerettem volna találni valakit, nem feltétlenül szerelmet, de barátot biztosan.
- Ja amúgy nincsen tesóm, egyke és árva vagyok. -vetettem oda még kettő kósza információt mosolyogva, aztán kézen fogtam és a sima körhinta felé húztam. Nem akartam csak sétálgatni, jó volt, de nem lehetett csak úgy semmibe venni a játékokat, szórakozni is kellett. Amint odaértünk, -ha egyáltalán hagyta magát- megálltam még mielőtt beleülhettünk volna valamelyik ülésbe.
- Legyen egy szabály. Kettő kérdés után mindig felülünk valamelyik játékra. Lehet ismételni is, ha már voltunk mindegyiken. - teljes testemmel felé fordultam és, fülig érő ívvel vigyorogtam rá. Aztán nyújtottam is felé jobbomat.  Nem számított mit gondolt rólam, most már nem akartam elengedni, főleg azért nem mert megint kivételeztem vele és rögtön olyat árultam el neki, amit másnak nem igen szoktam plusz ha nem is barátok, vagy annál több, de ismerősök maradhattunk. Nekem már bőven az is megfelelt ha pár szót válthattam vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 22:57 | Link

Dolánszky Alex

Nem válaszolok egyből arra, haragszom -e még rá a jegyzetem miatt. Szerintem egyértelmű, de kivételesen ma nem olyan nagy bennem ez az érzés, mint akkor volt. Az órán nagyon pipa voltam rá. Duzzogva elfordítom a tekintetem, és inkább én is a helyet kezdem el pásztázni. Nagyon-nagy, a helyre jóformán alig ismerek rá. Pedig egyszer már voltam itt egy csajjal, aki... Nem kicsit idegesített a viselkedésével.
Mindent ellep a standok és színes sátrak egybemosódott összessége, közöttük az izgő-mozgó varázsló/boszorkány sereggel.
- Egy kicsit - válaszolom végül, de csak nagyon halkan, mintha nem akarnám, hogy kiszúrja ezt a mondatom. Azonban elég hangos ahhoz, hogy kivegye ennek a két szóból álló gyötrelemnek minden tagját, úgyhogy ezt buktam.
Ide-oda jártatom a szemem, ám csak azt tudom felelni a következő kérdésre, hogy nézelődjünk. Majd ha valami esetleg felkelti az érdeklődésem, azt úgy is jelezni fogom. Tehát elindulunk. Lassan andalgok mellette, egyre közeledve a tömeghez. Bakker, emberekből már a szökőkútnál sem volt kevés, de ahogy egyre közeledünk néhány standhoz, érzem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Nagyon új ez az egész...
Idegesen tekintek felváltva mindenhova. Először le a fiúra, majd a mellettünk álló ételes placcokra és színes sátrakra. Közben azon elmélkedek, hogyan válaszolhatnék arra, voltam -e már majálison. Persze, akinek nincs olyan élete, mint nekem volt, annak könnyebb! Csak rávágja hogy igen, vagy nem! De én nem ilyen vagyok! És azt hiszem egy picit félek attól, mennyire nézne hülyének a következő mondat után:
- Még sosem... voltam majálison, vagy ehhez hasonló egyéb rendezvényen - mondom nagyot nyelve, s belül azon imádkozom, hogy ne nevessen ki. Chhh, miért aggódok ilyenek miatt? Kaptam nagyobb pofonokat is az élettől, ennek meg le kéne peregnie rólam. Már megszoktam, ha nevetnek rajtam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 6. 23:32 | Link

Sheela

Asszem, még haragszik. Egy kicsit félrehúzom a számat, de aztán emlékeztetem magam, hogy a cél most az ő kirángatása a borús hangulatból. Ahogy velem is megtették akkor, most én jövök. A gond az, hogy fogalmam sincs, mit szabad ilyenkor és mit nem. Aileent annyival könnyebb felvidítani. Csak el kell sütnöm egyet a válogatott favicceim közül, amiket ő mégis értékel, megölelnem és kész is: egy mosoly az arcán.
Hiába mondanám még egyszer el, hogy sajnálom. Inkább elterelem a figyelmét a majálissal - gondolom, amikor mégis kibök egy választ. Csak kicsit. Ez inkább aranyos, mint komolyan bosszús felelet. Elvigyorodok magam elé, hiába, nem tudom elrejteni. Kezdetnek jó lesz. Lehet, hogy totálisan félreértelmeztem a választ, de a lényeg az eredmény: most már vidámabban vetem bele magam a próbálkozásba.
Elindulunk jobbra, és érezhetően sűrűsödik a tömeg is. Mindenki lassan halad az új terepen, nézelődik. Lassú lendítésekkel hajtom a kerekeket, az alapzajban pedig jól kell fülelnem arra, mit válaszol.
- Még sosem? - kérdezem felvonva a szemöldököm, de nem torpanok meg, elvégre lehet, hogy nálunk ez éves program, de talán csak mert muglik között élünk. - Honnan jöttél?
Ez elég durván hangzik.
- Mármint... szóval nem akartam goromba lenni - óvatoskodom, nehogy megharapjon -, csak érdekelne, hol laksz, ahol nem csinálnak majálisokat?
- Na akkor ma sokat kell bepótolnod - jelentem ki eltökélten, és bátran felmosolygok rá, hátha nem csak egy mogorva fintort kapok. Ahogy bekerített állatként idegesen kapkodja a pillantását, sejtem, merről fúj a szél. Senki sem szereti a tömeget, bár én inkább morogni szoktam, mint berezelni tőle.
- Körhinta? - kérdem a mellettünk forgó lovacskás darabra mutatva, amelyen kaphatna egy kis teret. Úgy sejtem, nem lesz ínyére a gyerekes játék, hát már most elkezdek érvelni mellette.
- Nézd, még az a mestertanonc is kipróbálja - mutatok Dalmi egyik évfolyamtársára, akinek a nevét nem tudom, de most épp egy fehér paripán lovagol élveteg fejjel.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2014. május 6. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 10:57 | Link

Dolánszky Alex

Úgy tűnik, a válaszommal sikerül meglepnem őt. Még sosem voltam majálison. Ahogy itt sétálok, a gyomrom bizonyos időközönként rándul görcsbe. Sosem bírtam jól a nagy tömeget, ezért fordult elő az, hogy a napom nagy részét inkább egyedül töltöttem.
Meglepődöm aztán, mikor arra kérdez rá, honnan jöttem, de nem mutatom ki. Várható lett volna, hogy megteszi, elvégre azt hiszem még a nevemet sem tudja. Ezzel viszont szerezhetne rólam némi infót. Mogorva fintor helyett fájdalmas mosolyra húzódik a szám. Próbálok visszaemlékezni a szépre és jóra. Olyan emlékek után kutatok a fejemben, ami egy percre boldogságot csalt a lelkembe. Azonban semmi nem ugrik be, csak a rossz. Gyerekkoromban, mielőtt rákényszerítettek volna egy bizarr hitvallásra - már ha lehet azt hitvallásnak nevezni -, talán annyiban volt jó minden, hogy kíváncsian és nyíltan tekintettem a világra. Viszont amikor a szüleim nekikezdtek annak, hogy ráneveljenek arra, a napok egyre színtelenebbé váltak, végül kifakultak.
Alig észrevehetően megcsóválom a fejem, próbálva ezzel elűzni a nyomasztó gondolatokat.
- Még... sosem - zavartan kezdem fekete-fehér tornacsukám orrát vizslatni. Ennek köszönhetően nekimegyek egy varázslónak, aki leönti magát a kezében tartott poharas italával. Morcosan pillant rám, majd kulturáltan melegebb éghajlatokra küld. Én az egészre egy fintorral reagálok, s kikerülöm az illetőt.
- Londoni vagyok, szerintem ott is tartanak majálisokat, de engem soha nem engedtek volna el egyre sem - sóhajtok fel, keserűen.
Az egyik mondata végképp meglep, enyhe értetlenség ül ki arcomra. "Na akkor ma sokat kell bepótolnod" ...? Végül megértem, mit akar mondani ezzel, picit jól is esik. Valóban lenne mit bepótolnom. De miért viselkedek ilyen furán mellette?
- Azt már neeeem! - nem fogok pici lovacskákon nyargalni! Oké, igen.. Elhatároztam, ha már itt vagyok, talááán kipróbálok egy-két dolgot, ám nem fogok a hat évesek szintjére visszasüllyedni. A körhinta náluk lehet nagy divat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 7. 14:58 | Link

SheelaVattacukor

Beszélgetésünk közben Sheela összeütközik egy pasassal, mire az ordenáré módon elkezdi szidni a lányt, mint a bokrot.
- Jól van, véletlen volt, bocs már! - emelem fel én is a hangom, pedig igazán nem akarok kötekedni. - Varázsló vagy, bakker - morgom ezt már csak akkor, amikor otthagy minket az ipse. - Kábé két másodpercbe telik felitatni a szmötyit a talárjáról - dohogok a mellettem állónak. Utálom az ilyet.
- Szigorúak a szüleid? - nyugtázom a válaszát, mikor ismét felvesszük a beszélgetés fonalát. - Előlük menekültél ide? Úgy tudtam, a londoniak a Roxfortba felvételiznek. Azt mondják, az valami patinás iskola, és oda menő járni.
Nem hiszek neki. Meggyőződésem, hogy hiába a morcos viselkedés, Sheela belül ugyanolyan játékos lány, mint a többiek, és ahogy elnézem a körhintát, csak egy-két törpe ül rajtuk, a többi mind "vén" bagolyköves, akik csak arra vártak, mikor csinálhatnak megint úgy, mintha gyerekek lennének. Másfelől egy lovon ülve körbe-körbe forogni nekem sem lenne túl csalogató.
- Dehogynem, nézd, hogy élvezik - próbálkozom azért még, majd új ötletem támad.
- Ha annyira cikinek találod, nézd - mutatok túl a körhintán, éppen az mellett, ahol tábla hirdeti: - Arcfestés?
- Kapsz valami nagy és csillogós mintát az arcodra, és senki nem fog felismerni - kecsegtetem a lányt.
- Én pedig szeretnék eeeegy... - forgatom a fejem a szórakozni vágyó mágusok által kitaposott út túloldalán álló bódék és zsúrkocsik között.
- Pattogó kukoricát nem, azok folyton elugrálnak - gondolkodom hangosan. Sajnos a normális tartalmas kaják még arrébb vannak, be kell érnem valami édességgel. - A csótánycsokor gusztustalan. Sose próbáld ki.
- Oké, egy sima vattacukrot - hangzik a döntés. - Megvársz itt?
Nemcsak hagyományos ízesített darabok vannak, de olyanok is, amiken ehető gumigyíkok vagy gumiegerek mászkálnak, a chillis pedig olyan, mintha nem is vattacukor lenne, hanem egy nagy fáklyaláng egy hurkapálcán, csak épp ez ehető tűz. Odamegyek a bajszos fickóhoz, aki a vattacukrot árulja, és a világítós kiállított darabokon ámulva úgy döntök, nem most fogok kísérletezni. Kérek egy sima erdei gyümölcsöset meg egy zöldalmásat. Pár knútba fáj csak, azt kicsengetem neki, majd egy kézben egyensúlyozva a két pálcikás felhőt, visszagurulok Sheelához.
- Zöld vagy lila? - kérdem szétválasztva egy-egy kézbe a két finomságot. Remélem szereti. Ha nem, hát simán belém fér mind a kettő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 15:43 | Link

Dolánszky Alex

- Már megszoktam, hogy lehurrognak - felelem lehorgasztott fejjel. A hajam most két copfba van kötve, amik a vállaimon vannak épp. Így nem tudják függönyszerűen eltakarni az arcom, mint a Gemmológia órán a padban, amikor a jegyzeteimet néztem.  
- Azok - válaszolom szűkszavúan. Szigorúak, és megkeseredettek voltak. Úgy neveltek, hogy miattuk gyakran érzem úgy, nem találom a helyem a világban. Nem vagyok erős, a Roxfortban meg hamar "elvéreztem" volna, ezt rögtön megmondom a fiúnak, aki mintha a gondolataimban olvasott volna. Menekülni? Igen, idemenekültem, mert nincs más hely, ahová szívesen mennék, és az, ahogy veled beszélgetek...
Ismét alig észrevehetően megcsóválom a fejem amint őt nézem, majd rövid idő után újból a körhintára nézek. Érvelhet mellette bárhogyan, nem vagyok belül sem olyan, hogy felüljek rá!
- Akkor sem pattannék fel rá, ha az életem múlna rajta! - csapok homlokomra, aztán sóhajtozva követem őt egy standig, ahol különféle nyalánkságokat kínál egy idős férfi. Az arcfestésen még erősen gondolkodom.
... Valamiért nyugodtabbnak érzem magam. De erről inkább hallgatok. Legyen ez is egy olyan titok, ami egy zárt ajtó mögé kerül. Egy olyan ajtó mögé, ami soha -
- Zöld - mondom pár percnyi habozás után, amikor is a fiú visszatér két vattacukorral. Keserű érzéssel tölt el, hogy ennyit ismerek a majálisból. Apa ritkán hozott, de nem a pálcikás, hanem ilyen dobozos/műanyag pohárkás fajtájút.
Egy halk köszönöm mormogok, s közben az arcfestést hirdető táblát figyelem a körhintán túl.
... soha nem kerülhet feltárásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 7. 15:57 | Link

Ráhel.
Bulaj.




Egész élvezhetően folyik a beszélgetés kettejük között, most büszkék lehetünk Chuck-ra. Elvégre a lány nem küldte el, nem hagyta faképnél. Szóba áll vele, ez mindenképpen jót jelent a fiú számára. Nem is gondolta volna, hogy egy majálisból jó is kisülhet valamikor; már csak ezért is megérte neki eljönne. És mik történhetnek még? Hosszú ez a nap, csak most találkoztak, de azt le lehet szűrni, hogy még mindig szimpatikusak egymásnak. Nem csak a pia tette akkor este. Jó érzés önti el, mert nem szokta meg, hogy érdekli valakit. Ő is viszonoz mindent, szóval Ráhelt nézi végig, a szemeit, az arcát.
Chuck választ is kap a kérdésére, arra azért úgy gondolja, hogy csak kéne reagálni valamit.
- Értem. És milyen üzletet nyitnál? - kérdezi felcsillant szemekkel, mert érdekli a válasz. Nem is gondolta volna, hogy a lányok ilyenekben is gondolkodnak, na mindegy. Ez után még kiváncsibb lesz,     mert Ráhel elnyújtva kezd egy új mondatot, mintha kicsit komolyabb téma lenne.
- Réka? Ő kicsoda? - kérdezi tágra nyílt szemekkel, de már előre fél a választól. Ha az, amire gondol, akkor sikerült nagyon belenyúlnia a dolgokba. Nem, erre nem is próbál bele gondolni... 19 évesen még nincs ilyenekre felkészülve, legalábbis nagy hihívás lenne. Nem, az nem lehet. Próbálja elkergetni a gondolatokat a fejéből, de azok nem hagyják nyugodni. Majd megtudja az igazságot, amint Ráhel válaszol neki. Már nagyon várja, kicsit izgul is. Nem is kicsit.
- Hát az szomorú. Tesóm nekem sincs... - hagyja félbe a mondatot. Szomorú lehet árvának lenni. Most gondol bele, hogy igazából milyen szerencsés. Mekkora mázlija van, hogy van pénze, családja, szülei. Van akinek erre sincsen lehetősége, pedig az utóbbiakról igazán nem tehet senki. Nem mi döntjük el, hova születünk, nagy lutri az egész. Chuck elgondolkodik ezen egy percre, hogy tényleg, kicsit értékelhetné azt, amije van fiatal felnőttként.
Ezután Ráhel kézen fogja és a körhinta felé vonszolja  Chuck-ot. igen, kénytelen lesz kipróbálni a dolgok egy részét, bármennyire is nem köti le ez az egész cukormázas majális. Soha nem érdekelte és valószínűleg nem is fogja. Mindegy, muszáj lesz. pedig ő csak Ráhellel szeretett volna lenni, nincsen benne rossz szándék (most). Kibírja.
- Okés - kiegészítéssel már egészen elviselhető. Mindegyiken? Ha ez a lány mindegyikre felviszi Chuck-ot, lehet, hogy valahol a magasba kiugrik jobbat remélve.
- Jól sejtem, hogy Réka a lányod? - böki ki végre ami a csőrét bántotta egy kis ideje, miközben elfogadja Ráhel jobbját. Ha a válasz igen lesz -és valószínűleg az lesz-, akkor nagyon gondolkodóba fog esni, hogy mit tegyen, mert itt átértékelődnek a dolgok mindennel kapcsolatban. Maradt még egy kérdése, úgy gondolja, hogy most nem fog elkanyarodni a témától.
- Szerinted mire gondolok? - kérdezi egy kicsit barátságosabban, de furcsán is. Kíváncsi rá, hogy Ráhel mit gondolhat az ő helyében.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 7. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 7. 16:22 | Link

Sheela Tetkó

- Az baj - mormogom, de nemigen tudom, mi mást mondhatnék erre. Nem is értem, hogyan, miért hurroghatnák le ezt a lányt. Talán olyanok a szülei, mint Kriszé. Ha van rajta sapka, az a gáz, ha nincs, az a gáz.
Nem tudtam, hogy a Roxfort olyan nehéz, de gondolom, hiszen a leghíresebb iskola Európában. Ez megmagyarázná, miért van annyi angol a Bagolykőn. Én örülök, hogy Magyarországra születtem.
Úgy látom rajta, tanakodik azon a körhintán, ahogy a fejét csóválja és oda-odapillantgat. Végül a mérleg nyelve a "nem" feliraton állapodik meg. Lecsapásra váró megjegyzést is kapok hozzá.
- Biztos? Ha egy gyagyás gyilkos kergetne, jól kifáraszthatnád, ha felülnél egy ilyenre. Sosem érne utol egy másik lóval! - vigyorgok.
- Bocs - mondom aztán. - Majd megszokod a hülye poénjaimat... Már említették, hogy le kéne csukni értük.
Vattacukorszünet. Felé nyújtom a zöld felhőt, és félrehúzódom az útról, hogy megkezdhessem a sajátomat. Lefejtem az első csíkot az erdei gyümis vattacukorról, felcsavarom és betömöm a számba. Pikk-pakk szétolvad a nyelvemen. Ahogy felpillantok rá, látom, hogy még nem kezdte meg a sajátját, ehelyett az arcfestős táblát fixírozza.
- Na, gyere - mondom neki, és a kevésbé ragacsos kezemmel hajtani kezdem magam a kreatív szekcióhoz, néha rásegítve a másikkal is.
Most már azt is megfigyelheti, ahogy a főként fiatal nők ülnek egy-egy színes pléden vagy asztalkánál, és különböző színű festékekkel pingálnak. De nem csak arcra, látok egy napocskát egy vállon, valaki pedig a bokájára kért indiai mintát. Egy hosszabb asztalon albumot lapozgat valaki, mellette hever még több könyv is. Odagurulok az asztalhoz, és várom Sheelát, hogy kövessen. Felcsapom az egyik kötetet, abban mindenféle minták találhatóak megszámozva.
- Jó sok van - keltem fel a figyelmét, és oldalra csúsztatom az albumot, hogy Sheela is megnézhesse. Egy újabb csíkot húzok ki a vattacukorból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 17:25 | Link

Dolánszky Alex

Annyira szánalmas az, hogy poénkodni próbál, hogy végül halkan felkacagok. Ezt soha senki nem tudta nálam elérni. Könnyen megeshet hogy csak most láthatja ezt ha az arcomat fürkészi.
- Ez iszonyatos próbálkozás - vigyorgok rá lenézően - De jobb, mintha néma maradtál volna - teszem hozzá végül, és átveszem tőle a vattacukrot. Én nem csíkozok. Egyből beleharapok egy oldalon a fogaimmal, majd letépek egy jókora darabot. Huss, már el is tűnik a számban, szinte azonnal olvadozni kezd. Pont, mint régen. Ez az egy olyan tett volt, amiért nem fogom leszólni őt. Jót választott ugyanis - akárcsak jó magam. Az alma a kedvenc gyümölcsöm, és az ilyen ízesítésű dolgokat is nagyon kedvelem. Az pedig hogy az édességnek ilyen remek színe van, rögtön eldöntetett, melyiket választom a kettő közül. Némán követem őt tovább. Odaérünk az arcfestő standhoz. Ilyenen sem vettem részt eddig, furcsa látni, milyen sok fiatal nő ül egy-egy vaskos album társaságában. Hamar kiderül, hogy azokban több száz minta van, amit vállalnak a "festők", ebben ő "felsége" nem tévedett.
Érdeklődve lapozom fel. Nehéz választani, viszont nem kell teljesen végigmennem rajta ahhoz, hogy ki tudjam választani a megfelelőt, ami a gepárdok jól ismert szimbóluma lesz: A jól ismert színes pofa, a szemek alatt egy-egy csíkkal, amitől olyan, mintha sírnának.
- Szerintem ez jó lenne - szólalok meg, megtörvén a pillanatnyi csendet, mi kettőnk közt támad. Illetve nem tudom ő megtöri -e, mert én eddig nagyfokú figyelmet szenteltem a színes képeknek, így előfordulhat, hogyha közben még mondott valamit, azt nem hallottam.
No mindegy is. Aki az asztalnál áll, egy kb. velem egykorú, szőke hajú lány. Vidáman mosolyog, és amikor lerakom a könyvet, készségesen megkérdezi, miben segíthet. Attól a bárgyú arctól majd' felfordul a gyomrom, de inkább elfojtom magamban a gúny apró csíráját, és arra térek rá, amit akarok.
- Egy gepárd pofamintája kéne az arcomra, de úgy, hogy az alap is fehér legyen - az albínó példányokat jobban kedvelem, amiknek fehér az alapja, és úgy jönnek rá a fekete minták.
Nem kell sokat várnom, a csaj rögtön festéket ragad, maga felé fordítja a képes albumot, én pedig kényelmesen helyet foglalok, hagyva, hogy nekikezdjen a munkának.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. május 7. 17:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 7. 19:37 | Link

SheelaGepárd

Felnevet, talán udvariasságból, talán tényleg vicces vagyok... Áh, semmi...
Szájjal esik neki a vattacukornak, tiszta ragacs lesz az arca - láttamozom magamban. Ha nem járt majálison, nem lep meg, hogy nem ismeri a vattacukrot, de nem gondoltam, hogy így áll neki. Nem teszem szóvá, nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni, majd rájön. Pézsé van nálam, vizet meg bármikor tudunk varázsolni.
Végül nincs ilyesmire szükség. (Ezt hogy csinálta?) Az arcfestés pedig szerencsére kedvére való. Ránézek a képre, amire az ujját nyomja. Vadmacska.
- Akkor nosza - mondom neki, és a rendelkezésünkre álló szőke lányra bízom Sheelát. Újdonsült haverinám elmagyarázza neki, mit szeretne. Olyan komolyan kitalálta ezt, csak magamban mosolygok, és falom a vattacukrom, amiből már csak egy egész kicsi maradt a pálcikámon. Én kihagyom a festészetet egyelőre, követem a lányokat a közeli székekhez, és mellettük figyelem, ahogy készül Sheela sminkje.
Egy szórólap osztogató srác a kezembe nyom egy flyert, kinyitom, és a majális mozgó térképét találom a közepén. Az izgő-mozgó ábrán minden játéklehetőség fel van tüntetve, és hamar rájövök, hogy ha valamire rábökök, további infókat is megtudhatok. Kedvtelve bökdösöm a papírt. Állítólag a közelünkben van valami szupergyors körhinta, azt asszem, kihagyjuk. Ezeken kívül érdekelnek a kvízek a szökőkúttól már megfigyelt sátraknál, és érdekel, mi a szösz lehet az a varázsige mondó verseny. A legközelebb egy kis fehér bódé esik a rajz alapján, ott zsákbamacskát és süteményt lehet kapni. 1 knút a dolog, annyiért a hülyének is megéri. Tapasztalat, hogy az ilyen alkalmakkor a buliszervezők imádnak mesés ajándékokat prezentálni, tényleg hasznos dolgokat kaptam már ettől a kastélytól. Vegyük például a Mikulás napi tükröt, ami megmutatja a velem beszélő leghőbb vágyát. Igazából nem tartom etikusnak, ezért nem használom, de mennyire menő már?
Befejezem a szórólap-toszogatást és felnézek, Sheelát épp akkor engedi el a festőlány.
- Jó lett - mondom neki, és elé tárom a tervem.
- Van a közelben - mutatom az irányt - zsákbamacska, van kedved venni egyet? Csak egy knút. Meg valahol mellette mindenféle célversenyek, az is jó lehet.
Kérdőn nézek rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 7. 22:05 | Link

Chuck
ruha


Így utólag végig gondolva még sem úgy kellett volna kezdenem, ahogy tettem. Túlságosan közvetlen voltam vele és talán ez egy olyan hibának számíthatott, amit nehézkesen de ki lehetett javítani. Belső énem őrjöngött, hogy mekkora hülye voltam. Ha el lehetett volna képzelni, akkor egy szőke lányt láttunk volna, aki torka szakadtából ordibál a tükörképével, aki valójában nem a tükörben volt hanem vele szemben és az éppen dühöngő fél mindenféle dolgot dobál fele, talán még egy széket is neki vágott. Kívülről mind ez nem volt észrevehető, talán csak annyi, hogy alsó ajkamat harapdáltam.magamhoz, amint meghallotta, hogy van egy gyerekem rögtön lelépett. Igazán meglepett, de nem mertem előre tervezni hiszen ha tovább folytattuk az ismerkedősdit én még tudtam neki olyanokat mondani, amikkel elijeszthettem akár.
- Játékboltra gondoltam, de még nem vagyok benne biztos, először fel kell mérnem mire tartanak igényt az emberek. -magyaráztam el neki, hangom a lelkesedéstől csengett. Szerettem álmodozni és tervezgetni, de ez most nem csak álom volt számomra hanem cél is, a fotózás pedig B terv volt.
Igazából fejben alig voltam ott, hallottam mindent, de nem mindent tudtam egyből felfogni és mire felfoghattam volna már más került szóba. Ez történt amikor Rékáról kérdezett. Nem szándékosan nem válaszoltam neki, szimplán elméláztam.
- Nem volt olyan rossz, szerencsére a nagyszüleim velem voltak. -egy biztató mosolyt küldtem felé. Már egyáltalán nem bántott a téma hiszen felnőtt fejjel jobban át tudtam gondolni a dolgokat és ez által értékelni is tudtam eddigi életemet. Mindig belegondoltam a talánba, de annyira már nem izgatott, mint tini koromban.
Ezek után kézen fogtam Chuckot és elráncigáltam a körhintáig. Amikor megpillantottam a nálunk jóval nagyobb építményt megint visszatért a kezdeti jó kedvem. Az ajánlatommal meg aztán végképp jobb lett az egész. Nagyon érdekelt Chuck, de azért valamivel fel kellett dobni ezt a napot. Nem feltétlenül akartam felülni mindenre, mert csak a körhintákért voltam oda.
Chuck -ahogy láttam rajta- kicsit ódzkodott, de végül elfogadta az ajánlatomat. Boldogan "vágtam" szét kezeinket mielőtt még feltette a következő kérdését.
Először elléptem tőle, majd levettem róla tekintetemet és csak ezek után bólintottam helyeslően. Most már koránt sem volt biztos ez a nap. Nem akartam mást mondani hiszen nem tudtam pontosan mi érdekelte, fölöslegesen pedig nem akartam traktálni. Alig telt így pár pillanat már is feltett még egy kérdést. Most viszont kénytelen voltam ránézni, látni akartam, hogy milyen arcot vágott. Úgy néztem rá, ahogy eddig nem, elemzően.
- Azt, hogy jobb lenne lelépni. -nyögöm ki végül pár perces nézés után. Tényleg ezt gondoltam, erre nem volt semmi kétség hiszen ha magamból indultam ki és az ő helyébe képzeltem volna magam, akkor ezt tettem volna.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 8. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. május 7. 22:26 | Link

Àllia Szipenni

Egész nap a Majálist hirdető plakátok mellett sétált el, lelkendező ( ès jó hangos) beszélgető emberek beszélgetèsfoszlányait kapta el. Olyan volt az egész, mintha ki jött volna egy új könyv, a legjobb, a legfantasztikusabb mind közül, de ő nem olvasta volna el. Mintha kívülálló lenne. Egy vàlasztàsa maradt: olvasnia kell.
Kiment hát a Fénylő lelkek udvarába, ahol a rendezvény megrendezésre került.  A rengeteg làtványtól szédülés kapta el. Túl színes volt neki az egész. Túl vidám, túl társasági. Ahogy körbepillantott a tipikus "Èn vagyok a királynő, ti meg az alattvalóim" nézèssel, rájött arra, hogy mindenkivel van valaki. Vagy valakik. De ő magányosan àlldogàlt a standoknál. Most először kezdte úgy érezni, bár ne lenne egyedül. Ezt a kegyetlen, gyengeséget takaró gondolatot gyorsan szàműzte a fejéből.
Nézni kezdte a standokat. Vattacukortól a forrócsokoládéig mindent talàlt. Miért nem àrulnak a majálisokon citromot? Vagy lime-t? Nem az túl szép àlom. De még csak egy darab erős paprikát se lát sehol. Elhúzta a szàjàt. Jobb ha megy is, ez nem az ő helye.
Utoljára módosította:Dana Simpson, 2014. május 8. 10:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 22:52 | Link

Dolánszky Alex

//Zsákbamacs - 9//

Tudom, hogy a vattacukortól ragacsos lehetek. Régen megtanultam hogyan egyek úgy, hogy ne legyek az. A lényege az, hogy ne egyem olyan gyorsan, ne szedjek a számmal olyan nagy darabokat belőle, és akkor elkerülhetem azt, hogy zöld legyek állig.
Ezután hagyom csak, hogy a szőke lány munkához lásson. Belemártja az ecsetet a fehér festékbe, ezután gyors, alapos mozdulatokkal felviszi. Miközben így tesz, sikerül annyira megnyugodnom, hogy lehunyom a szemem, és kirekesztem magamból a tömeg zsibongását. Még most is furán érzem magam a fiú közelében, ezt azonban nem tudom hova tenni. Nem mondanám, hogy szerelmeslennék belé, ám ha így lenne, mindenképp azon leszek, hogy gyorsan túllépjek ezen. Neki biztosan van barátnője, én meg lehet hogy nem akarok párt magamnak. Legalábbis egyelőre. Egyszerűen csak át akarok gondolni néhány dolgot, kitisztítani végre a fejemet, meg magam mögött hagyni egy iszonyatos múltat. Azonban a szüleimnek szánt bosszú tervéről nem mondok le!
Khm, az alap nagyon gyorsan megvan. A fekete foltok és a könnyszerű minta meg csak 5 percet vesz igénybe össz-vissz. Mire észbe kapok, már azt mondja a lány, hogy kész is, s ugyanazzal a bárgyú mosollyal enged utamra, mint amivel fogadott. Kissé idegesen keresem a fiút tekintetemmel, Végül megtalálom. Azonnal odamegyek és a különleges izét kezdtem tanulmányozni, amit a kezében tart. Időközben lassan magam is befejezem a vattacukrot. A pálcát picivel vidámabban dobom ki egy közeli kukába, majd visszatántorogva válaszolok is.
- Mehetünk, de ha megkarmol az a macska, inkább átadom! - mondom komolyan, és azzal elindulok a zsákmacskás standja felé annak ellenére, hogy nem vizslatom túl sokáig azt a térképet. De nem baj, hiszen ha a srác gyorsan kapcsol, hamar követni fog, és együtt könnyebb lesz eljutni oda. [...]
Mikor megérkezünk, nekem úgy tűnik, mintha épp senki sem állna előttünk. Kíváncsian rákérdezek arra, pontosan mi ez, hogyan működik. Igyekszek sok infót gyűjteni. Szerencsére aki ezt az egészet vezeti, egészen normális és ő is készségesen segít - hát hogyne, hiszen a kedves idetévedő pénzéért mindent!
- A 9 -est veszem meg - szakítom félbe, amikor már eleget tudok erről az egészről.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. május 7. 23:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. május 7. 23:00 | Link

David

Az igazság az, hogy nem vagyok híve ezeknek a nagy, fényűző partiknak, ahol a szivárvány minden színében pompázik az alkalomhoz illően öltözöttek körmétől kezdve a vattacukron át minden, és bántja a szemem ezek neonszerűsége. Éppen, hogy átlépem a rendezvény kapuját jelentő vonalat, és megtorpanok. Ezt nevezem! A látvány és az általános hangzavar elég intenzív elegyet alkot, egyszerre tölt el kétkedéssel azzal kapcsolatban, hogy mégis mi a fészkes fittyfenét keresek itt, és csodálattal, ami arra ösztönöz, hogy mégis beljebb araszoljak, kihasználva a DÖK által kínált lehetőségeket.
- Tyű, hát ez… ötlet, hogy merre tovább? – érdeklődöm a csapatom vezetőjétől, hátha van valami konkrétabb terve, mint az enyém, és megnézne valamit, vagy felülne valamire, bár én ez utóbbitól egy kicsit ódzkodom. Az ember nem feltétlenül szeret hülyét csinálni magából, már ami engem, meg a műanyag lovas körhintát illeti.
A majális híre egyébként fénysebességgel terjedt az iskolában, még az amúgy nem túl lelkesedő és pletykálkodó zöldek között is mindenkihez eljutott bőven időben ahhoz, hogy kitombolhassák magukat jégkásával és vattacukorral a kezükben néhány jókedvű társukkal, sorban állva az arcfestés előtt. Szórakoztató kép, meg kell hagyni. Bár ami a nyerési vágyunkat illeti, a versenyeket lehetséges, hogy megpályázzák majd néhányan.
Nem is tudom pontosan, mikor vetődött fel az ötlet, hogy a csapatkapitány oldalán látogatok el ide, és újonc lévén talán feszengenem kellene, de azon kívül, hogy ötletem sincs, mit csináljunk ebben a szín- és emberkavalkádban, nem érzem úgy, hogy okom lenne ilyesmire. Talán edzésen, vagy az öltözőben volt erről szó, vagy a nagyteremben, valamelyik étkezés alkalmával, mindenesetre a klubhelyiségben ellenőriztem a faliújságon lévő kis cetlit, hogy pontosan hova is szervezték, amikor összefutottunk. Gyorsan tisztázódott, miszerint mindketten szándékozunk kimozdulni egy kicsit, együtt indultunk el a folyosón, útközben pedig mi más lett volna a téma, mint az elmúlt napok edzései. Habár még újdonság a kviddics ilyen szinten az életemben, de nagyon élvezem, és motivált vagyok, ami azért nem hátrány a fejlődésemet tekintve. A nem sokára esedékes meccs gondolatára egy halál nyugodt, némileg gúnyos mosoly játszik az arcomon, bár kétségtelen, hogy az előtte lévő éjszakán nem sokat fogok aludni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 7. 23:11 | Link

Ráhel.
Bulaj.




Ez a nap sem úgy alakul, ahogyan azt fiatal barátunk tervezte. Volt bátorsága elhívni magával Ráhelt annak érdekében, hogy tisztázzák azt, hogy pontosan akkor most mi a helyzet velük. Eddig tiszta sor, találkoznak is, beszélgetnek. Ekkor olyan fordulatot vesz a történet, amire még a legkreatívabb ember sem számíthat. Hősünk hirtelen kiszárad, melege lesz, azt sem tudja mit mondjon. Legszívesebben elásná magát ott, ahol van; élve. Nehéz egy helyzet, kiderült, hogy a lánynak, aki viszonylag tetszik neki, van egy gyereke. Egy lánya. 19 évesen egyszerűen sehogy sem tud azonosulni a dologgal, bárhogyan is szeretné, nem megy neki. Nem képes rá, ezt meg is lehet érteni. És őszintén belegondolva annyira nem is akarja. Egy gyerek? Kevés ő még ehhez... Ő úgy érzi, onnantól pedig nincs mit tenni. Akkor is nehéz, túl nagy most a súlya mindennek. Kicsit el kell gondolkodnia és nem foglalkoznia a külvilággal. Nehéz, mert nincs egy normális gondolata sem, a darabok csak úgy rázúdulnak az elméjére és igazából nincs is semmivel sem előbbre annál, mintha nem is törődne vele. Csak hagyja, hogy egymást érjék az impulzusok és próbál passzivitást tanúsítani az érzelmek felé.
Amikor Ráhel bólint a mindent eldöntő kérdésre, Chuck-ot olyan érzés fogja el, hogy tehetetlen, nem tud kezdeni semmivel semmit, használhatatlan, értelmetlen a létezése. Kicsit pánikhangulat. Fájdalmasan ő is visszabólint a lánynak, jelezve, hogy eljutott az agyáig az információ. Nehéz ügy, de meg kell birkóznia vele, a túloldalról csak a legjobbakat tudjuk kívánni. Chuck megfogja Ráhel kezét és meg is szólal végre.
- Igen, lehet, hogy jobb lenne - mondja fájdalmasan, egyenként a szavakat. Neki sem lehet könnyű, de nem akarja hitegetni a lányt.
- Ne haragudj, de nekem ez így sok - mondja megsemmisülve. A lány kezeit fogva végigsimítja még mindkét kézfejét a hüvelykujjaival, aztán szépen lassan hátralép kettőt, elengedi a lány kezét, végül megfordul.
A szerencsétlenül kijött dolog után olyan dolog történit, amit általában nem kezel nehezen, de most kicsit sok neki mindenből és egyszerűen kifakad. Mivel csak menet közben fordul meg, nekimegy egy bohócnak, aki kérdően néz rá.
- Hülye bohóc, takarodj innen! - kiabál rá a jelmezesre, majd arrébb löki, pont egy édességárus stand kínálatai közé erejét használva és tovább sétál komótosan. Amúgy sem szereti a bohócokat. Nem érdekli, hogy a mellette állók mit gondolnak róla, kicsit sem. Úgy néz ki, hogy most feloszlik a halvány, rózsaszín ködöcske, megnyílik a szeme. Most már nincs visszaút, válthat vissza fenevad üzemmódba.
- Rohadt majális - mormolja maga elé tovább sétálva. Lassan lépked, talán titkon a tudatalattija reméli, hogy még visszafordulhat az egész, ki tudja... Vagy csak nincsen szégyenérzete és nem érdeklik a következmények. Na ez az, visszatért a régi Chuck Welch. Ez kell a közönségnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 8. 00:06 | Link

Sheela

//5-ös zsákbamacsot kéremszépen Smiley//

Sheela szintén elégedett az arcára kapott festéssel, és ennek igazán örülök. Vidítás in progress. Miután kinézegette magát a tükörben, a zsákbamacskás ötletet is pozitívan fogadja, bár felháborodott megjegyzése akár arra is engedhet következtetni, hogy fogalma sincs, mi ez a dolog. Röviden felnevetek. Remélem, tényleg viccnek szánta, és nem gondolja azt, hogy konkrétan zsákba kötözött macskákat fogunk vásárolni. Bele sem gondoltam eddig igazán, milyen félrevezető lehet ez a megnevezés valakinek, aki nem ismeri a fogalmat. Mint például a... - üres vattacukros pálcámat Sheeláé után dobom, és magamban agyalva követem a mutatott irányba meginduló lányt. - Mint a...
Megérkezünk egy fehér fabódéhoz, amely falán valaha festett virágok, most már inkább csak maszatok sejlenek.
Fogalmam sincs. Egy elvont szó sem jut eszembe, ami hasonló lenne, mint a zsákbamacska. Azon veszem észre magam, hogy míg ezen a hülyeségen agyaltam - jó, nem hülyeség, erre még visszatérek -, Sheela már nagyban beszélget az árus nővel. Közelebb gurulok, köszönés helyett intek, hogy ne szakítsam félbe a nőt, és belehallgatok, miről magyaráz. A zsákbamacskavétel részleteit taglalja, a lényeget pedig én is elkapom: ott a láda.
Odaadom a nőnek az egy rézpénzt. Társaságom rögtön rávágja, melyiket szeretné, én inkább fölé hajolok a csomagoknak, úgy nézem végig őket. Kábé húsz darab hever a dobozban. Ahogy kiveszik Sheeláét, eggyel kevesebb.
- Vajon mindegyiknek lehet örülni? - kérdezem olyan halkan, hogy csak a lány hallja meg, nem akarom megsérteni az eladó boszorkányt. A bájitalos játékoknál lehet kapni szívást, de nem gondolnám, hogy a zsákbamacska valami szerencsétlenséget tartalmazna. Az milyen lenne már? Fizetni kell érte... mondjuk, csak egy knútot.
Túl sokat agyalok. Kiveszem az 5-ös zsákot, az ölembe teszem, és arrébb vonulok, hogy más érdeklődők is a ládához férjenek. Felnézek Sheelára, zsákomat markolva várom a jelet, hogy mehet a bontás. Amint megkapom, meghúzom a csomag száján a zsinórt, hogy belenézhessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 09:01 | Link

Dolánszky Alex

Azt hiszem hogy a lelkem szilánkjai kivételesen egy új helyzetben vannak. Meglepődöm magamon, mert teljesen elégedett vagyok az arcomra festett gepárd pofamintáival, és amikor a lány felém tartja a tükröt olyan, mintha egy halvány mosolyféle is végighúzódna az arcomon. Nagyon sok ellenséges diák vágta a képembe, hogy Levitásnak kéne lennem - kivétel a háztársak, de velük még nem igazán beszéltem. Az iskolában is ritka, ha van, akivel összefutok, és beszélgetek.
No mindegy, nekem a Navine tökéletesen megteszi. Valahogy nyugodt ott a légkör, főleg a szobámban..
Miután eleget csodálom magam, felállok, hogy aztán a zsákbamacskás bódéhoz menjünk. Amit mondtam, teljes mértékben komolyan gondoltam, ám nagyon remélem, hogy a fiú viccnek vette. Elvégre kétféleképpen is lehetne értelmezni a mondatot. Az egyik az, ami az igazság - eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi az -, vagy a humorizálás.
Egy pillanatra megállok, hogy a helyet tanulmányozzam, míg az eladó kihorgászik egyet a dobozból, amikben a zsákbamacskák vannak. Elég réginek tűnik, bizony én sem tagadnám, hogy az idő alaposan rajta hagyta nyomát. Kicsit szomorú a látványa a többihez képest, azok a sátrak, standok mind újaknak tűnnek. Vagy legalább is kevésbé kopottnak. Ezen még a minták sem látszanak jól. Amikor futópillantást vetettem, az volt a kérdésem, hogy ezen egyáltalán van? Deee van, csak nem látszik már olyan jól. Talán virágok.
- Köszönöm - mormogom átadva a pénzt, és kikapva a zsákbamacskát odamegyek a fiúhoz. Ő már elkezdi kibontani, azonban én nem tudom itt megnézni. Túl sokan vannak, és valahogy ismét gyomorgörcs fog el - ami nemrég csitulni látszott.
- Nem... mehetnénk egy picivel nyugodtabb helyre? - kérdezem az ő zsákocskájára mutatva - milyen pici! Azt hittem nagyobb -, aztán körbenézek. Beállok egy kis csapat, nevetgélő lány mögé, akik épp vattacukroznak, meg arról beszélgetnek, hogy "Óóóóh, ki a leghelyesebb varázsló pasi szerintetek a suliban?" "Szerintem az a szőke..." Úristen, ez mindjárt elolvad előttem! ... Oh, ha lehetne ilyen, örömmel sétálnék át a tócsán, ami belőle maradna.
Egy másik standtól nem messze állok meg, ami talán céllövölde lehet, de passzolom. Most csak azzal vagyok elfoglalva, hogy a zsákot tanulmányozzam, mely most a markomban pihen - egyelőre kibontatlanul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 8. 10:45 | Link

Noel
A majális a szeretet ünnepe

Ez dögunalom. Rögtön azzal fogadta őt valami kis növésű nyomi, hogy a gólyalakba kell beköltöznie. Komolyan? Mi ő, egy darab rágó, amit az asztal alá illik ragasztani? Szégyen-gyalázat. Persze megkereshetné drága nővérét, hogy ugyan fogadja már be, de neki nincs szüksége a pátyolgatására. Félreértés ne essék, szereti Sárát a maga módján - ha a kastély túloldalán van, és havonta egyszer találkoznak. Plusz azért is szereti, mert nővére mindig talál valami kifogást sokszor borzasztóba nyúló viselkedésének. Nem érdekes? Ugyanezt meg lehetne kérdezni Noeltől is, ő bizonyára másképpen vélekedne. Már alig várja az első találkozásukat. Természetesen nem szólt egyik testvérének sem, hogy ideérkezik, hiszen többek között Noel is magasról tesz rá. Még véletlenül sem írt volna egy levelet sem, amióta otthonról elköltözött, mert az olyan megerőltető művelet. A keze letörne tőle, szegény fiú, mindjárt meg is kéne sajnálni. Nem. Mégsem. Igazán szörnyű vétke lehet Nellinek, hogy ilyen családba született. Aranyvérű familiában mugliimádó anya!  
Minden vágya volt lelépni otthonról, s nem egyszer tényleg megpróbálta, frászt hozva ezzel mindenkire. Persze lázadó vágya csakhamar lelohadt, mikor mindössze tizenhárom évesen egyedül kóválygott az utcán. Most azonban végre eljött az ő ideje, és mindenki más elmehet a tepertős pogácsába.
Csendes helyet keresett magának, hogy az eljövendő mugli- és sárvérűmentes világbékén gondolkodhasson, de helyette belecsöppent a pokol legmélyebb bugyrába. Mindenütt vidáman csivitelő kisdiákok; hatalmas és nyomasztó a tömeg. Elfintorítja orrát egy egészen rövid pillanatra, majd zsebre vágja kezeit, és arcára kiül a halálos unalom. Ha már idecsöppent, akár fel is mérheti, kikkel van dolga. Ráérősen sétálgat a standok és egyéb mutatványok között, mikor hirtelen megpillantja Noelt a vattacukros stand előtt ácsorogva. Halovány mosoly villan ajkain, elvégre a viszontlátás öröme mégiscsak bejátszik, de homloka szinte azonnal mély ráncokba szalad. A szemét! Agyát elönti düh, s másokat simán fellökve hátulról megközelíti bátyját, gondosan ügyelve rá, hogy ne kerüljön a látóterébe. Hol volna akkor a meglepetés?
Amint pár lépés távolságba kerül tőle, előveszi pálcáját, és a srác felé int.
- Prohibere! – ha sikerült őt a helyére ragasztania, akkor már teljesen mindegy, hogy bátyja meghallotta-e érkezését, nem fog tudni hirtelen hátrafordulni, így Nelli egy kecses mozdulattal belerúg hátulról, hogy Noel beboruljon a standba. Ha a varázslat mégsem sikerült volna, a kedveskedő rúgást így is, úgy is megkapja, maximum hasba, ha nem vigyáz eléggé. Ennyit igazán megérdemel, amiért képes volt őt ilyen körülmények között teljesen egyedül hagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 8. 12:51 | Link

Sheela

Engem javarészt kikerülnek az emberek, ezért csak akkor esik le, hogy a tumultus körülöttünk zavaró lehet, amikor Sheela erről említést tesz. Bár nem tudom, hol fogunk nyugisabb helyet találni.
- Menjünk - nyugtázom, és visszaejtem a zsákocskát az ölembe. Majdnem kicsúszik belőle a dolog, ezért rá is húzom a zsinórját, hiába izgat, mi van benne. Követve az egyik emberáradatot, céllövöldéknél lyukadunk ki. Megfeledkezve egy knútos nyereményemről mutatok az üvegpiramisra.
- Azt ledobom - jelzem Sheelának, és be is állok a sorba, hogy én is kipróbálhassam. Meglephetném Dalmit egy plüssállattal.
- Nem próbálsz ki egyet? - kérdem a lányt, és néha hajtok egyet-egyet előre, ahogy halad a sor. Amikor már a pult közelében vagyunk, a többi játékot is megnézhetem, ahogy egy-egy diák próbálkozik velük. A karikás rudas játékot szeretem, unokatesóméknál régen sokat játszottunk a kertben színes műanyagkészletével. A mozgó sem lehet annyira vészes, de az utolsó játéknál, ahol egy nagy darab gyerek próbálkozik, felvonom a szemöldököm. A lyukak meglehetősen kicsik, és ahogy a játékszabály hirdeti, négyből háromszor beléjük kell találni a labdával. Kicsit esélytelen. A srácnak sem sikerül, ahogy az várható volt, elfordulok tőle és újabbat gurítok magamon előre. A többi hármat kipróbálnám, ha nem nagyon drága. Végre odaérek a piramishoz, és megkapom a négy labdámat is.
- Szurkolj - kacsintok a lányra, és visszafordulok a játék felé. Nincs olyan messze a cél, bizakodó vagyok, de úgy tudom, tesznek ebbe valamiféle turpisságot az efféle bazárokban. Itt még csak látványos fémrudak sem kellenek, amik nem engedik az alsó sort leesni, elég egy kis bűbáj, és esélyem sincs. Bízva abban, hogy nem célja a majális szervezőinek kitolni velem, rövid súlylatolgatás után eldobom az első labdám. Ha az nem is sikerül, az ő röptéből szerzett tapasztalatokkal már biztosan jobban fog menni a másik három dobás, hát újra és újra megcélzom a piramist.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 685
Összes hsz: 6186
Írta: 2014. május 8. 16:31 | Link

Én kicsi Nellim

Egyszer van majális az évben, és ki, ha nem éppen ő ne jelenne meg még egyedül is a kastély körül megrendezett fényűző DÖK szervezte eseményen. A fiatal csapat maximálisan kitett magáért, így Noel zöld tekintete nem csoda, hogy káprázik a sok fény és a csillogó játékok sokasága alatt. A nézelődés előtt egy percre megáll a vattacukorárus előtt, s lelki szemei előtt azonnal felrémlik egy nem is olyan régen lejátszódó vidámparkos jelenet, ahol szintén egy édességeket osztogató bajszos férfit látott maga előtt, csak akkor mellette lépdelt a Saint-Venant lány is, aki most ki tudja merre járhat. Gondolataira elmosolyodik, tekintetét éppen elszakítaná a cukorillatú finomságokról, hogy tovább folytassa útját, a lehetőségek között hátha belebukkan egy ismerős arcba, amikor egy ismerős hang, ismerős átokkal sújtja. Azonnal fordulna, de imádott cipői a betonhoz ragadtak, így csak törzsét képes megmozdítani, ám hiába, húga dühös arccal rúgja gerincen, mire ő egyensúlyát vesztve, az eget is leátkozva zuhan bele a színes, puha vattacukrokba, melyek a lendületes eséstől összevissza kezdenek szállingózni körülötte. Kezeivel védi magát, de az asztal és az azon pihenő édességkészítő gép is vele együtt puffan a földön, mire a zöld, kék, rózsaszín vattacukorpamacsok között méregtől reszkető jobbjával a pálcájáért nyúl, s egy mozdulattal oldja fel az előzőleg ráküldött átkot.
- Capitulatus! - kiáltja húgára üdvözlésképp, remélve, hogy ezáltal gyorsan megszabadítja őt pálcája kiváltságaitól, de felkészülve a másik eshetőségre is, újabb hangos szóval illeti a borús lányt. - Digitus Arcus!
Felegyenesedik, és a lány görcsbeszoruló ujjaira pillant, amelyekkel kétli, hogy ezekben a percekben még képes lesz pálcát fogni, és esetlegesen visszatámadni rá.
- Na mi van, húgi? - kérdezi félrefordított fejjel, majd egy lépéssel közelebb kerül hozzá. Fájó háta most mellékessé válik, sokkal fontosabb, hogy Nelli itt van, bántotta - hogy miért, az nem fontos -, és hogy ő is bántani akarja. Milyen kár, hogy most nincs itt Sára, aki megvédhetné őt bátyja haragjától. - Hogy vannak a muglik, he?
Kérdésére anyja jut eszébe, akiről a mai napig nem tudja, hogyan bírta ennyi évig elviselni harmadik gyermekét, aki minden nevelése ellenére is apjuk zsibbasztó agymenését követi.
- Fuss! - ordít rá a tömeget figyelembe sem véve, az édességfelhőtől prüszkölő árust segítségnyújtás nélkül hagyva maga mögött. - Tűnj innen.
Ha húga megfogadja tanácsát, és futásnak ered, akkor hagy neki pár másodpercnyi előnyt, majd pálcáját markolva követni kezdi. A lány nem bújhat el, hiszen ezer közül is felismerné Nellit, akit rettentően szeret, de olyan módon gyűlöl is, hogy azt csak rendszeres párbajokkal képes levezetni.
- Örülök, hogy megérkeztél, te kis pimasz - dörmögi maga elé, és az őt körülvevő embereket se nem látva, se nem hallva töri magának az utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. május 8. 17:09 | Link

Dana Simpson

Majális

Tele az iskola hirdetéskel. Mindenki a majálisról beszél, ami egyre inkább kíváncsivá tesz. Azt egyik hirdetés elolvasása után el is indulok kifele meg nézni. Belépve a fénylő lelkek udvarára, elmosolyodom. Tényleg nagyon szép lett. Minden fél-e érdekes játékot láttok és finom ételt, nevetgélő csoportokat. Ahogy nézelődök, meg látok egy alakot aki egyedül áll és elég elveszettnek látszik. Pár lépéssel közelebb megyek hozzá. Innen már látom, hogy ő is zöld, de csak elsős lehet még. Kis habozás után, elindulok felé. Nem is igazán tudom mért, de úgy érzem segítségre szorul. Ilyenkor talán hasznos lesz egy háza belli.
Mellé érve köszönök.
-Szia.
Kicsit várok aztán meg próbálok kedvesen csevegni vele.
-Mit szólsz a majálishoz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 18:53 | Link

Dolánszky Alex

A kérésemre odébb állunk. Nos, hamarosan egy céllövöldénél lyukadunk ki. Kis ideig a ki nem bontott zsákbamacskával szemezgetek. Meghúzzam a zsinórt? Vagy még ne? Nagyban kérdezgetem magamtól, hogy mit kéne tennem, amikor megszólal Alex és a felállított üvegpiramisra mutat. Vállat vonok.
- Felőlem spárgázhatnál is egy ott árult plüssért - válaszolom, ezzel arra célozva, hogy mindegy, mit tesz. Ha szeretne, akkor menjen, nem fogom megakadályozni, vagy ilyesmi. Bár tény, hogy érdekes játék. Elég sokan állnak sorba, ahogy elnézem, ám nem kell sok, s végül követem a fiút.
A négykarú rudak keltik fel érdeklődésem. Minél közelebb kerülhetek hozzá, annál furcsább érzés kerít hatalmába. Izgalom, ugrik be a neve. Izgulok egy picit, de nem mutatom ki. Nem igen játszottam még, viszont nem hiszem hogy ügyes lennék benne. Minden esetre egy próbát megér. Ma kivételt teszek egy-két dolgot illetően, ám utána nem garantált, hogy vidám, és "boldog" tudok maradni.
- Szurkolok - motyogom az orrom alatt, aztán én kerülök sorra. Kifizetem az apró összeget, és megkapom a karikákat. Sejtem, hogy mágiával buherálhatták meg a játékot, de ez nem fogja kedvemet szegni. A kezembe veszem az első karikát, a szemeimmel felmérem a távolságot, s ahhoz viszonyítom milyen erővel is kéne elhajítanom. Végül eldobom, és Alexhez hasonlóan az első körből szerzett tapasztalat alapján dobom el a többit is szép sorjában. Nagyon bízom abban, hogy legalább egyet sikerül eltalálnom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. május 8. 19:01 | Link

Rentai Bálint

-Oh, értem.
Cinkos mosollyal még hozzá teszem.
-Sok meglepetés fog még érni akkor.
Kővetkező kérdésemre kicsit nehezen válasz szól. Látszik, hogy csak egy 10 perces gyors talpalót kapott, valamint az, hogy nem is igazán figyel rám.
Ezt egy kisebb grimasszal nyugtázom.
Meg áll, de pár pillanat után azért meg mondja, hogy melyik házba tartozik.
Nem igazán lep meg, még egy levitás. Ő is olyan jó gyerek akkor. Ezt meg is jegyzem neki.
-Még egy koreai jó gyerek.
Aztán elindulok utána, de pár lépés után mellé érek és vigyorogva felelek a kérdésére.
-Nem tudom, hogy jó ötlet-e ha tudod melyik házban vagyok, de jó.
Kis hatás szünetet hagyok, majd folytatom.
-Rellonos vagyok, de ne hallgass a mende mondákra.
A következő kérdésen kicsit gondolkozom, csak az után felelek.
-Hát ez az iskola történetéhez fűződik.
Átgondolom, hogy mit tudok. És meg kérdem, hogy ő mit a suli történetéről. Hát ha úgy könnyeben meg érti.
-Eddig mennyit tudsz a suli történetéről?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék