37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 17:13 | Link


 - Talán a végén még jót is tesz majd az imázsomnak, mi? - kérdezi kissé hitetlenkedve, egyik szemöldökét felvonva. Nem a kedvenc témája, sőt, nehézkes vele komolyan beszélgetni a dologról. Meg alapvetően róla, ami most benne zajlik le. Lehet, hogy egészen magabiztosnak tűnik a helyzettel kapcsolatban és viccelődik vele, de nagyon régen nem érezte magát ilyen elesettnek. Na meg persze, nem a betegsége kergeti főleg őrületbe, hanem a tudat, hogy nem nála lesz a kontroll. Hogy kiengedi a kezéből a manipulatív eszközöket, fegyvertelen marad és csak úgy átnyújtja magát, hogy csináljanak vele valamit. Egy egészséges embernek is elég nehézkes egy ilyen helyzetbe belemenni, neki pedig duplán az.
 - Ó, hát persze. El is felejtettem, hogy Terézanyával élek együtt - állapítja meg, újabb szemforgatás közben, nem kevés iróniával. A gondolathoz pedig jár egy slukk cigi is. Nem mintha most arra lenne szüksége, hogy valaki védje a szemében Ninát. Még azt sem igazán nézte el neki, hogy örökbe fogad minden jött-mentet. Már abban is egészen biztos, hogy Mr. Six-pack kattant lányával is törődni akar majd. Na meg persze végsőkig védelmezi Flórát, a kis elesett hercegnőt. És persze, hogy kiteljesedjen jótékonysági, közösségi munkája, Lillát is feloldozza a titkok alól, Ákos akarata ellenére. Na meg persze, ráadásként bedugja egy elmegyógyintézetbe. Ákos szerint béke Nobel-díjat érdemelne.
 - Nehéz lesz - préseli össze ajkait és bólogat komolyan, a kísértésre reagálva. Persze, ezt is elvicceli, ahelyett, hogy bosszankodna rajta. Inkább érdeklődve figyeli Lillát, ahogy a táskájában kutat, és hallgatja kis magyarázatot hozzá. Féloldalas, ironikus mosollyal veszi el az apró balerinát és figyeli meg.
 - Ez egészen vicces, mert én is szerettem volna neked adni valamit - válaszolja végül, szusszantva egyet. Aztán a zsebéből előveszi az apró üvegcsét, ami Lillának ismerős lehet a kórházból. Tudja, hogy nem viheti magával és egyáltalán nem bírná elviselni a tudatot, hogy felügyelet nélkül hagyja. Ahhoz túlságosan fontos neki, és az elmúlt években folyamatosan nála volt, egy pillanatot sem töltött nélküle tulajdonképpen. Az üveg törésgátló bűbájjal van megáldva, hogy ne legyen olyan sérülékeny. Az előző állapotához képest az változott, hogy most egy láncról lóg le. Ahogy bal tenyerébe zárja, a középső ujja meg sem mozdul és ez valóban hülyén fest, úgyhogy inkább kinyújtott kezén nyújtja oda a lánynak.
 - Hogy vigyázz rá - fűzi hozzá a rövid magyarázatot, ha nem lenne egyértelmű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 17:51 | Link
Ákos

Ákos kérdésére nem válaszolok, csak kicsit megvonom a vállam, mintha azt mondanám "Ki tudja? Még az is lehet..." Igazából fogalmam sincs. Nem tudom, mi lesz belőle amikor legközelebb látni fogom. Mennyit fog változni, változni fog-e egyáltalán.
Igazából a Ninával kapcsolatos megjegyzésére, sem igazán tudok bővebben mit mondani, így csak sóhajtok egy picit. Megértem, hogy most még nem érzi, de a jövőben valószínűleg hálás lesz még neki. Ezt viszont biztosan nem most fogom megértetni vele.
Ákos viccelődésén újra elmosolyodom, mielőtt még átadnám neki a kis papírdarabot, amit szerencsére szó nélkül elfogad. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg cikizni fog, ehelyett azonban olyan dolgot tesz, amin teljesen ledöbbenek. Meglepettségemben nem is nyújtom ki rögtön a kezem, a láncon függő kis üvegcséért.
- Biztos vagy... ? - kérdezem halkan, miközben úgy nézek rá, mint aki nem tartja teljesen komplettnek. Tökéletesen tudom, hogy Ákos mennyire nem bírja kiadni magát és a gondolatait másoknak. Soha nem helyezte még a kezembe a bizalmát, ez teljes újdonság. De nem úgy néz ki, mint aki viccel, sőt. Egy további mondattal pedig tudomásomra hozza azt, amit már amúgy is tudok.
- Vigyázni fogok rá - mondom, majd a markomba zárom az üvegcsét. Egy pár pillanatig a bezárt markomra nézek, utána pedig kicsit esetlenül, de átölelem Ákost.
- Te pedig vigyázz magadra, kérlek - suttogom, mert tudom, hogy így is hallja. Aztán el is engedem, pár másodperc csak az egész, mert nem hiszem, hogy különösebben igényelné, hogy ölelgessem. Ebben a helyzetben azt hiszem ez az egyetlen dolog, amit kérhetek tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 18:17 | Link


Hát persze, hogy Lilla nem válaszol, mindketten tudják, hogy nem azért jött ide, hogy erről beszélgessenek. Nem mintha lenne túl sok értelme erről beszélnie, akárkivel. Szokás szerint hajthatatlan, hiszen ha egyszer az ő érzései és értékei sérülnek, akkor semmi más nem számít neki. Hiszen ő az, aki haragszik a másikra és ez igen ritka, ámbár annál tartósabb helyzet. Sokkal egyszerűbb, ha ő haragít magára mindenkit és hízelgi vissza magát.
 - Biztos - bólint egyet, miközben tekintetét az üvegcséről Lilla arcára emeli. - Már most is sokkal fontosabb, mint amilyennek lennie kéne - teszi hozzá, apró magyarázatként. Az ölén dédelgette, a mellkasán, vagy a kedvenc tollában hordta. A saját részeként tartotta számon, csak éppen már nem a fejében élt, hanem a testén kívül. De ezt az egy dolgot éppenséggel nem akarja a részének tudni. Mégsem vághatja be egy fiókba, ahhoz túlságosan fontos. Senki másra nem merné rábízni, csak Lillára.
 - Ajánlom is - szusszantja egy féloldalas mosoly közepette és finoman megsimogatja Lilla hátát a nagy ölelés közepette. Amikor pedig meghallja a kérést, vissza kell fojtania a nevetését. Tudja, hogy Lilla éppen a nagy drámai pillanatát éli, de ő nem képes annyira beleélni magát. Na meg, ha képes is lenne, azt is a hülyeségével és a vicceivel nyomná el, ahogy az eddigi példa is mutatja.
 - Majd igyekszem. Bár, elég nehéz lesz... a "művészetterápia", vagy a "hangulatos táncestek" program hangzik veszélyesebben? - kérdezi, elvigyorodva, mert csak nem állja meg a megjegyzést. Már előre feláll a szőr a hátán, mert fogalma sincs, mit fog csinálni, ha megmondják neki, hogy fesse le az érzéseit. Hát, valószínűleg nehezen tartja majd vissza a gyomortartalmát a helyzet érzékiségétől és nyálasságától. Persze, mert azt csak úgy le lehet festeni, még írnia is borzasztó nehéz róla. És alapvetően, zsigeri undor fűzi minden programhoz, amit előre a "hangulatos" jelzővel látnak el. Mondjuk nem csoda, nem egy börtönbe megy, hanem a többi, gyógyulni vágyó sorstársa közé lesz zárva.
 - Persze csak akkor vehetek részt, ha megbizonyosodtak róla, hogy nem harapom le közben senki lábujját - jegyzi meg, nehogy Lilla a végén még elkezdjen aggódni a személyzet testi épségéért. Jelen állás szerint... lenne oka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 22:01 | Link
Ákos

Azzal, hogy azt mondja, fontos neki az emlék, csak még biztosabb leszek abban, hogy kivételesen tényleg megbízott bennem. Ez pedig igazából többet ér nekem, mint bármi, amit valaha adott nekem. Ennek azonban nem adom jelét, csak bólintok egyet, ezzel jelezve, hogy megértettem a dolgot.
Nem véletlenül húzódom el gyorsan tőle, a sejtésem elég gyorsan beigazolódik, mert érzem, hogy az egész szituáció részéről kicsit erőltetett. Nem szívesen gondolok arra, hogy valószínűleg korábban is így volt minden alkalommal, csak akkor jobban színészkedett, én pedig nem vettem észre semmit. Mindenesetre nekem ez most kellett, és kivételesen egyáltalán nem bánom, hogy én vagyok az önző. Annyi mindent elvett tőlem a saját önzőségével, egy ölelés igazán nem nagy ár.
Persze elvicceli a választ, pedig egyáltalán nincsen igaza. Csak azt nem tudom, vajon azért viccel-e, mert ezzel ő maga is tisztában van. Az ilyen kezelések általában megviselik az embert, és úgy érzem, egyikőnk sem tudja előre elképzelni, milyen hatással lesz ez rá. Csak reménykedni tudok, hogy gyors, és a lehető legfájdalommentesebb lesz Ákos számára. De azt hiszem, ez nem így megy.
- Hát, ha belőled indulok ki, mindkettő elég veszélyesen hangzik. Az unalomba is bele lehet halni, meg állítólag az undorba is - mosolyodom el, de közben az arcom elégedetlenséget tükröz.
- Komolyan mondtam - teszem hozzá, de nem akarom tovább erőltetni a témát, így aztán le is veszem Ákosról a pillantásom, amelyről csak úgy süt az aggodalom. Nagyon remélem, hogy nem lesz igazam, és tényleg úgy fog kijönni onnan, hogy a tanácsomnak semmilyen létjogosultsága nem volt. Kivételesen tényleg azt kívánom, hogy neki legyen igaza. Ettől függetlenül nagyon bosszant, ha tényleg ennyire nem tudja komolyan venni a dolgot. Ennek csupán azért nem adok hangot, mert félek attól, hogy igazából nem veszi ő félvállról, csak nem hajlandó belátni. Akkor a bosszankodásom csak olaj lenne a tűzre. Kékjeimmel a cipőm orrát bámulom, amíg a fiú újra meg nem szólal.
- Hát akkor kérlek szépen, disztingválj, ha fedetlen lábujjakat látsz - emelem meg a szemöldököm figyelmeztetőleg, mintha valami nagyon fontosról lenne szó. Tulajdonképpen így is van, csak nem kifejezetten a lábujjakra gondolok. Hiába elmegyógyintézet, azért jó lenne, ha nem tenne kárt senkiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 22:59 | Link


Figyeli Lillát, miközben válaszolgat, és még mindig többet ért meg a metakommunikációból, mint amennyit kimutat. Látja, hogy a lány tényleg aggódik és azon jár az esze, vajon mi lesz vele. Sőt, hova tovább, félti, hogyan fogja kibírni és valószínűleg nem is érti, Ákos miért veszi ennyire lazán a helyzetet. A lány vállára rakja a kezét és kicsit közelebb hajol, mint aki bizalmas infókat árul el.
 - Tudod, miért nem féltem soha? - kérdezi, közben még le is halkítja a hangját. Vár egy kicsit, mert az apró, drámai szünet kicsit korbácsolja a feszültséget és Lilla agya is pöröghet is.
 - Mert tulajdonképpen nincs mit veszítenem - válaszolja meg végül saját kérdését. Ha jól emlékszik, egyszer mesélt már erről Lillának. Neki, személy szerint nincs tétje az egésznek, csak jó móka és szereti az izgalmakat. Mindent csak ezért csinált, az egész bájitalmaffiával, a tolvajlással, Kamilla üldözésével, mindennel. Nem volt különösebb oka rá, csak az, hogy miért is ne?
 - Mielőtt még kiakadsz, csak gondolj bele. Akkor félsz valamitől, ha van mit féltened. Nem hinném, hogy ebből - mutat végig magán jelentőségteljesen - van bármi féltenivalóm.
Főleg azért nincsen féltenivalója, mert más akar lenni. És ha bármihez annyira ragaszkodna a jelenlegi személyiségében, ha egy apró részlet is lenne, amit még mindig magánál akarna tartani, nem menne bele. De valószínűleg, éppen itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak odabent, pontosan ezért ment bele. És pontosan ezért nem fél tőle, nem félti magát.
És, ahogy eddig is csinálta, amikor megfelelően elbagatelizálta a helyzetet a lábujjakkal, akkor ismét komolyabb témára vált.
 - Fogalmam sincs, mennyi ideig leszek bent - engedi el Lilla vállát és megvonja a sajátjait. Közben pedig lerakja a táskáját a földre, mert amúgy is félig lecsúszott a mozdulat közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 18. 21:05 | Link
Alíz

Az, hogy Navinés, számomra nem sokat mondott, hiszen én nem régóta vagyok a ház tagja, nem ismerhetek fel mindenkit a házból. Meg fiatalnak tűnik, tehát nem járhat velem egy évfolyamra… vagy nem figyelek elég jól, esetleg nem ugyanazokra az órákra járunk.
– Rosszakaró mindenhol van, és lesz is, de próbáld meg figyelmen kívül hagyni őket. Hidd el, tapasztalatból mondom, hogy sokkal jobban jársz, ha elengeded a füled mellett. Igaz, hogy esetemben a siketség miatt könnyebb volt, mert csak akkor tudtam, hogy mit mondanak, ha előttem álltak, de próbáld meg. –bátorítóan mosolyogtam Alizra, s remélem meg is fogadja a tanácsomat. Az, hogy min ment keresztül, az nem az én dolgom. Olyan értelemben legalábbis, hogy nem fogom kierőszakolni belőle, hogy mégis miért mondták rá ezeket a szavakat. Ha szeretné elmondani, meg fogom hallgatni, de illetlenség lenne rákérdezni.
– Noah egy sárkánytigris. Tűz elemű mágikus lény, és már egészen kiskora óta velem van. Dimágus tanonc vagyok, ezért is kaptam a tanáromtól. –mosolyogva válaszoltam meg a feltett kérdést, közben érdeklődve néztem a lány akcióját. Noah először nem mozdult mellőlem, csak felnézett rám, én pedig egy apró bólintással jeleztem neki, hogy menjen oda nyugodtan. Alizban nem látok bántó szándékot, csupán ismerkedne, a lény pedig engedelmes és előbb engedélyt kért, hogy mehet-e. Ezt meg is kapta, ezért felkelt a földről, megrázta magát, végül odalépett a felé nyújtott kézhez. Aliz érezheti, hogy puha szőrzete van, bár jobban teszi, ha vigyáz a szarvakkal. Noah várt egy picit, ha kapott fejsimit, akkor a simító tenyérbe fúrta a fejét, hiszen élvezi, ha szeretik.
– Azt hiszem kedvel téged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 19. 20:57 | Link
Ádám


- Nagyjából megedződtem már az idők során, de sajnos úgy látszik, hogy sosem úszom meg a rossz megjegyzéseket. Szerintem mindenki megkapja az életben ami jár neki, csak más formában. - mosolyodtam el, miután kinyilatkoztattam gondolataimat a fiú felé, arra pedig nem szerettem volna megjegyzést tenni, hogy elárulta a siketségét, mert nem lett volna túl udvarias vele szemben, így is nagy őszinteségre vallt, hogy egyáltalán elárulta. Viszont ezek szerint őt is csúfolták, mivel már tapasztalt volt a témában, amit nem félt megosztani velem.
- Szóval te is átélted már ezt... igazán sajnálom - válaszoltam a fiúnak lesütött szemekkel, hiszen senki sem szolgált rá erre, csupán néhány vadóc diák áldozatai voltunk, akik nem tudták más formában kitölteni a mérgüket, vagy ettől csupán menőbbnek képzelték magukat. Pedig mekkora tévedésben éltek...
- Ó, sárkánytigris? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, hiszen még sosem hallottam erről a teremtményről, sőt, ha jobban belegondolok, még erről a dimágus dologról sem hallottam.
- Pontosan mit jelent a dimágusság? - kérdeztem kissé elpirulva, mert nagyon érdekelt ez a téma, de kicsit szégyelltem, hogy ennyire tudatlan vagyok, legalábbis ami a mágusvilágot illeti.
Ádám pozitív megerősítésére tovább közelítettem a lény felé, aki meglepően barátságosan fogadta a közeledésemet. Ezután a fiú kijelentette, hogy szerinte kedvel engem, erre újra elmosolyodtam, majd megint a teremtményre összpontosítottam. Lassan közelített felém, óvatos léptekkel, majd a tenyerembe fúrta a fejét, ami igazán nagy élmény volt, mert még sosem simogattam ehhez hasonló lényt. Nagyon puha szőrzettel rendelkezett, szinte élvezet volt végigsimítani rajta, és úgy éreztem, hogy teljes mértékben megbízhatok benne, hiszen barátságos szándékkal közeledett felém.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 19. 20:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 20. 16:32 | Link
Alíz

– Ettől ők boldognak érzik magukat, de ma téged, holnap meg már őket piszkálják. Előbb vagy utóbb vissza fog ütni ez a kis akciójuk, csak idő kérdése. –magyaráztam úgy, mintha a testvéremet hallottam volna. Talán a fejembe mászott, és most ő beszél Alizzal, vagy mi? Talán megártott a hősködés.
– Át, egész kicsi korom óta, de mivel egy nagyon kedves hölgy sikeresen visszaadta a hallásom, már nem piszkálnak olyan sűrűn, mint eddig. –soha nem fogom elfelejteni azt a napot, mikor újra hallani kezdtem… a készülék nélkül. Nagyon sokat köszönhetek Adriennek, amiért örökké hálás leszek neki. Aliz visszakérdésére, csak mosolyogva bólintottam, majd a következőre egyelőre nem válaszoltam. Nem kedvtelenségből, vagy nem akaromságból, csak figyeltem, ahogyan összebarátkoznak Noah-val. Rövid idő után a hátára feküdt, úgy élvezte tovább a simogató kezeket, én meg addig összeszedtem a gondolataimat, hogy a legmegfelelőbb választ tudjak adni a feltett kérdésre.
– Feltételezem tudod, hogy léteznek elemi mágusok, akik a négy elem közül valamelyikkel tudnak bánni. Nos, a dimágus abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyszerre két elemmel bír. Nekem az egyik a tűz. –közben felemeltem a kezemet, és a tenyerembe koncentráltam az erőmet. Amikor kimondtam, hogy a tűz az egyik elemem, szinte azzal párhuzamosan jelent meg a láng a tenyeremben. Egy átlagos gömb méretét vett fel, közben a másik kezemet is kinyújtottam, tenyérrel felfelé.
– A másik elemem pedig a levegő. –nehéz lett volna gömb formában szemléltetni, így inkább csak mozgattam a levegőt a tenyerem körül. – Ha minden jól megy, nem sokára végezni fogok a tanulással, és hivatalosan is elemi mágus leszek. –pár percig még fenntartottam az elemeimet, végül megszüntettem mind a kettőt, nehogy még baj származzon belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 21. 22:29 | Link
Ádám



- Merem remélni, már csak azért is, mert megérdemlik - fejtettem ki röviden a véleményemet Ádámnak, mert ugyan én senkinek sem kívántam rosszat, de reméltem, hogy azért megkapják majd, ami jár nekik.
- Értem, hát az nem lehetett túl kellemes. De milyen szerencséd volt azzal a hölggyel, aki visszaadta a hallásodat! Ez óriási élmény lehetett! - lelkendeztem mosolyogva, hiszen hatalmas ajándék, ha valaki visszaadja azt, ami nélkül szenvedés, illetve nehézséget jelent élni. Én annak örültem volna, hogyha nagyobb önbizalmat kapok a támadóimmal szemben, de azért az évek alatt már egész jól megtanultam kezelni ezeket a kínos helyzeteket.
Noah-nak tetszett a simogatás, úgy tűnt, hogy rövid időn belül sikerült összebarátkoznom vele. Igazából nem jelentett gondot, hogy megkedveljenek az állatok, mert érezték rajtam, hogy mindig pozitívan álltam hozzájuk, egy szóval igazi állatbarát voltam. A mugli világban is mindig megetettem a kóbor állatkákat, ha lehetőségem adódott rá, és mindig megsimogattam azokat, amelyek barátsággal közeledtek felém.
- Igen, erről hallottam. Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik! - néztem érdeklődve a fiúra, amikor azt ecsetelte, hogy ő egyszerre két elemmel is bír, amelyek a tűz és a levegő voltak.
- A tűz veszélyesen hangzik, bár unalmas lenne az élet nélküle - utaltam a veszélyességre, majd megtekintettem ahogyan Ádám bemutatta tüzes és légies tudományát.
- Ez nagyon klassz! Meg lehet ezt tanulni, vagy születni kell erre? - érdeklődtem a sráctól, mert a részletekről már nem volt információm, közben abbahagytam a lény vakargatását és felálltam.
Elővettem egy öngyújtót, amit még a réten találtam a múltkori sétám során, aztán zsebre tettem, mert még működött. Nem mintha dohányozni akarnék, de úgy voltam vele, hogy jó lesz majd valamire.
- Én csak ezt tudom - elővettem az öngyújtót és fellobbant a láng, majd két ujjamat benyálaztam és a tűzbe tettem fél pillanatra, aztán zsebre vágtam az említett eszközt. Ezt a trükköt az egyik idősebb lány mutatta, aki szintén az intézetben nevelkedett, de sajnos nem töltött ott sok időt, mert viszonylag gyorsan örökbe fogadták, csupán azért sajnáltam, mert velem rendes volt. Persze annak örültem, hogy végre jobb helyre került, bár szívesen mentem volna vele akkoriban, de erre nem volt lehetőség.
- Jól hangzik! Én még nem tudom, hogy mi leszek, mert számomra még elég új minden, de majd biztosan kialakul - válaszoltam Ádámnak, miközben arra gondoltam, hogy ez a foglalkozás tökéletesen illik hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. szeptember 1. 22:33 | Link
öltözet

Ma Ariel öltöztette fel saját ruhatárából. Nos. Tetszett magának a tükörben, jól illett fehér haja is a szürke összeállításhoz. De a különös szabású ruhadarabot azért gyakran kellett igazgatnia magán, mindig úgy érezte, felcsúszott, nehezen szokta meg.
Délutánra járt, a Navine klubhelyisége felé ballagott, a pálcakészítőtől tért éppen vissza. Derekán húzogatta megint a felsőt, amikor gyanútlanul kinézett az átriumból a csodaszép belső udvarba. A látvány megállította: odabent (odakint?) a növények halódásnak indultak. Az elmúlt napok igen fülledt, meleg időjárással teltek, és eső sem esett. De hát a manók nem gondozzák a növényeket? Úgy tűnik, itt, a kút mellett is képesek kitikkadni szegények, Manó borzasztóan megsajnálta őket. Odasétált a sarokban álló, elburjánzott rózsaszín rózsabokorhoz, a kezébe fogott, felemelt egy rózsafejet, és jobban megvizsgálta. Tényleg csak a vízhiány miatt ilyenek, vagy betegség okozza a kert haldoklását?
- Áucs - egy tüske szúrta meg, mintha csak büntetné butaságáért, vagy sürgetné cselekvésre: segítsen! Apró sebében vér gyülemlett, hát bekapta a hüvelykujjat. Mögötte a vízköpő varázsló bölcsen elé tárta random igazságát:
- Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; - aki megbocsát, az új életre szül.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2016. szeptember 21. 09:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. szeptember 8. 14:50 | Link
Ákos

Meglep a hirtelen változás, ahogyan egyszer csak hozzám ér és beszélni kezd, nagyon őszintén. Biztos vagyok benne, hogy kivételesen tényleg azt mondja amit gondol, bár már fogalmam sincs, mire alapozom ezt – lassan már nehéz elkülönítenem, hogy hihetek-e neki, vagy csak hinni akarok-e neki. De annyira talán már nem is akarok, puszta óvatosságból.
Amit mond, azt azonban elhiszem neki, és nem tudok semmi mást érezni iránta hirtelen, csak mélységes sajnálatot. Viszont Ákos nem szereti ha sajnálják, ahogyan én sem szeretem, így ezt teljesen megértve, csak lassan bólintok a szavaira, értelmes mondandó híján.
- Hát, remélem, hogy mire kijössz onnan... Hogy akkor már nem fogod így érezni - mondom, a beszéd közben kicsit elakadva, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogyan lehet ezt a legjobban megfogalmazni. Utána csak figyelmesen várom, hogy erre hogyan reagál, kicsit talán félve is, mert már fogalmam sincs, mivel húzom ki éppen a gyufát. Dühítő, hogy ez ennyire érdekel, de már egy ideje beletörődtem.
Ákos viszont tovább beszél, a szavai kicsit meglepnek. Azt hittem, általában azért szokott lenni egy terv, valamilyen rutin, hogy mennyi ideig tart az ilyesmi... Az biztos, hogy nem rövid. De a bizonytalanságnál talán mégiscsak jobb egy messzi, de biztos határidő, ilyet azonban nem kapok.
- Majd megtalálsz valahogy - mondom, miközben kicsit megvonom a vállam. Valószínűleg nem fogunk tudni levelezni, legalábbis ezt gyanítom, egészen addig, amíg ki nem jön. És mivel kettőnk közül csak ő fog tudni róla, amikor ez megtörténik, kénytelen lesz ő keresni engem. Ha egyáltalán akar majd még találkozni velem, miután "átváltoztatják". Az egész bizonytalan és ködös, és rémisztően keveset remélhetek a dologtól, úgyhogy rábízok mindent. Különben csak tehetetlennek érezném magam, abba pedig biztosan belehülyülnék én is, márpedig nem szándékozom utána menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2016. szeptember 16. 09:56 | Link
Manó


Órák után nem ment egyből haza. Kivételes alkalmak egyik, hogy némi szabadideje is akadt, melyet úgy döntött, most a kastélyban tölt el. A jó idő rá jó hatással van, az élete is gördülékenyen folyik, így nem csoda, hogy néhányan utánafordultak úton a rét felé. Nem megszokott látvány, hogy ok nélkül mosolyog emberekre.
A rétre a fénylő lelkek udvarán át ment volna, de ott meg kellett állnia. Meglepetten tapasztalta, hogy a növények az elmúlt napokban csúfosan kiszáradtak. Kókadt virágok és barnuló levelek jelezték, hogy valami nincs rendben.
Az egyik virágágyás szélére ült le, és mintha az anyjuk lenne, úgy dédelgette a virágokat. Elemi mágiával táplálta a legkisebb pillangóvirágot is, hogy az tovább élhesse az egyébként még alig kezdődött életét.
Nem volt egyedül az udvaron, de a legtöbben csak átszaladtak a kastély, vagy a rét felé igyekezve. Volt viszont egy fiú, akit már érkezésekor megérzett. Az elemisek érzékenyek egymásra, na meg azt a fehér hajkoronát nehéz nem észrevenni.
- Kiszáradnak. Senki nem öntözi őket - szólalt meg a lány kedves hangon, mikor Manó közelébe sétált. - A vizsgák lefoglalnak mindenkit - tette hozzá sóhajtva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Ardai Kolos
KARANTÉN


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. szeptember 18. 22:06 | Link


A szökőkút szélét támasztotta, egy doboz bonbonnal a kezében. Nagyokat sóhajtott, ahogyan körbenézett a terepen. Egész kellemes választás volt a részéről, hisz egy ilyen nyugodt helyen csak sikerül legalább egy pillanatig kiengesztelnie Lanettát.
Újabb sóhaj szakadt fel tüdejéből, ahogyan hátat fordított a szökőkútnak, és a bejáratot kezdte kémlelni. Abban sem volt biztos, hogy a legutóbbi után egyáltalán eljön. Pedig egész szépen megfogalmazott levél lett. A miheztartás végett még bagollyal is küldte, légipostán. Pedig talán egyszerűbb lett volna Tányát rávenni, hogy juttassa el valahogy Lanettának, hisz mégiscsak háztársak.
- Csak engedd el - szólalt meg nagy bölcsen a szobor a háta mögül. Mély torokhangja volt, kissé karcos, mintha két követ karistolnának össze. Kolos összerezzent a hangra. Na nem csak azért, mert kellemetlen volt hallgatni, de... kellemetlen volt hallgatni.
Tény, hogy amire készült koránt sem volt teljesen tisztességes. Igazából elég tisztességtelen volt. De egyébként is, az eridonos kezdte az egészet. Ha tudná, milyen tortúrán ment keresztül, miután otthagyta a Bagolyházban! Nem volt elég, hogy bezárja, még a pálcáját is kereshette utána majdnem egy hétig!
Indulatosan kissé fellökte magát, majd a csendes udvar őt is megnyugtatta. Tény, ami tény, Lanettának is tisztában kell lennie azzal, hogy mit tett.
- A harag rossz tanácsadó - szólalt meg a szobor ismét, mire Kolos ökölbe szorította a kezét.
- Jaj fogd már be! - Remélhetőleg nem akkor fog megosztani valami életbölcsességet a varázsló, amikor a lány már itt lesz. Nem akar semmilyen zavaró körülményt. Pont ezért is választotta ezt a helyet. Még szépen ki is öltözött. Belőtte a haját, felhúzta legtisztább talárját, alá pedig egy farmert és egy kék inget vett.
Igen, talán kissé ideges volt, de ha nem jött be a levél, akkor nincs mit tenni.
Levette a fekete köpenyt, és leterítette a szökőkút szélére. Ránézett az órára. Még öt percet vár, aztán feladja.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2016. szeptember 18. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 19. 22:14 | Link

A rózsaillatú parfüm levegőben szálló gyöngycseppjein átsütött a kintről beáradó napsugár, hogy azután csalfa kacagással foglaljon helyet az eridonos szoknyájának valamelyik ráncán. A csipkeruha, mely tajtékzott térdénél és lekúszott apró válláról, ezen a délutánon már nem az első anyag volt, ami körbeölelte testét. Mezítelen lábai körül megannyi drága, ezerszínű, különböző mintájú és fazonú darabok hevertek, szerteszét, magukba falva a Gyöngy régi körszőnyegét.
A lány az órára tekintett, bizony késésben volt, zavartan kapott fel egy balerinacipőt és még egyszer, utoljára hátratekintett válla felett a tükörre, végigmérve magát, minden apró részletet leellenőrizve és korrigálva. Nem akart kifejezetten kiöltözni, mégsem tudta magát rávenni, hogy az egyeninget és azt a borzalmas fekete szoknyát hagyja magán, amit az órák alatt kellett viselnie.  
Már a folyosó végén járt, mikor rájött, hogy pálcája az éjjeliszekrényén maradt, elkerekedett szemekkel kapta fel szoknyája szegélyét és rohant vissza érte, hogy aztán hajába szúrva egy laza de csinos kontyot kreáljon belőle. Kolos levele gyönyörű volt és őszintének tűnt. Lala hitte, hogy a fiú végre rájött azon a napon mit tett vele, és bár tudta, hogy amíg nem törik össze Kolos szívét addig még csak sejteni sem fogja a fiú, hogy milyen borzalmakat élt át Lala azokban a hónapokban, talán a csúnya büntetés, vagy inkább tettért járó felelősség észhez térítette őt valamelyest, épp annyira, hogy a lány bocsánatáért esedezzen.
No persze mikor legutóbb látták egymást az eridonos nem gondolta volna, hogy valaha újra össze fognak futni. Azt hitte az volt a lezárás és azután már csak szellemek lesznek egymás számára, folyosón kísértő, láthatatlan alakok, akikhez nem szólnak, akikre nem néznek és akiket nagy ívben kerülnek majd, de kellemeset csalódott.
Nem voltak kétségei a fiút illetően, nem gondolt hátsó szándékra és a pálcáját is csak azért vitte magával, mert nyugodt volt, ha magánál tudhatta és mert a rózsafapálca felerősítette parfümje illatát. Kolostól azonban nem félt, nem tartott tőle, nyílt terepen fognak találkozni, még csak falak sem határolják majd őket, mégis mit tudna tenni?
Az ajtóhoz érve megállt és kilesett a résen, mielőtt egészen kitárta volna, hogy kilépjen a kertbe. Hűvös szél fogadta, arcára gyors csókot nyomott a délutáni nap. Kolos a szökőkútnál állt, úgy tűnt ő sem hagyta a véletlenre a dolgot, ami a megjelenését illette. Közelebb merészkedett, lassú, kimért léptekkel és csak akkor változott meg faarca, melyet magára öltött, mikor elcsípte a fiú utolsó szavait.
- Ki fogja be?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. szeptember 20. 22:01 | Link
Jess  Love

Hát, az utóbbi időben elég furcsa incidens-sorozatok vették kezdetüket. Mármint komolyan, először pofára estem futás közben, ami eddig nem esett meg, aztán jött a Nő. A nagybetűs, mert ugye volt szíves olyasmit tenni, amire eddig senki nem vetemedett: a fejemre dobott egy könyvet. Melyik love story kezdődik így? Egyik sem. Ez benne a tökéletes. Na, most ezzel nem azt akarom mondani, hogy belehabarodtam első látásra, csak azt, hogy sokat gondolok rá. Bár ennek az is lehet az oka, hogy ki akart végezni egy fa feldolgozott hullájával.
Aztán miután ott hagyott a gyengélkedőn, kicsit rendbe rakattam magam. Nem mintha ez változtatott volna bármin.
Aztán nem sokkal ezelőtt kaptam a kishölgytől egy levélkét, hogy rendben vagyok-e. Nem is igazán gondolkoztam a válaszon, visszaírtam, hogy ha érdekli, akkor találkozzon velem másnap a Fénylő Lelkek Udvarán. Még mindig nem értettem, hogy miért ez a neve, de ez nem változtatott a tényen, hogy kellemes hely volt.
Szóval egy órával a találka időpontja előtt összeraktam magamat nagyjából emberi kinézetűre. A hajam kicsit felzseléztem, felvettem az egyik kedvenc lila ingem, meg egy farmert. Kifejezetten magabiztos vigyorral sétáltam le, majd leültem az egyik padra, remélve, hogy a lány nem készül majd újabb merényletre ellenem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. szeptember 21. 09:59 | Link
öltözet

Bár látták már egymást jövet-menet, ha máshol nem, az elemi mágia teraszán, Manó először nem ismerte fel a szavait neki címző lányt. Aztán rájött ki az, csak a pozitív kisugárzása volt szokatlan, ez zavarhatta össze.
- És a manók? - tárta elé korábbi kérdését a navinés. Mivel az előző, kimondatlan gondolatára is épp választ adott a lány, talán erre is megvan a felelete.
Lehúzta derekán a felsőt, és úgy érezte, ma ő lesz a nap hőse. Körülötte víz kezdett csöpögni az égből, először csak apránként, aztán rázendített. Nem volt felhő, amiből jöhetett volna, és még a tető alatt rejtőző növényeket is elérte. A fehér hajúnak arra is volt gondja, hogy társát el ne áztassa. Egymás mellett álltak a kopogós kövezeten, körülöttük egy körben száraz maradt a talaj. Az ott átszüremlő néhány fűszál és giz-gaz bizony szomjan maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 21. 16:12 | Link
Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian Cheesy


Bori izgult. És ha izgult, akkor pörgött. Ha pedig pörgött, akkor ott nem volt megállás, pláne, hogy friss délután lévén túltengett benne az energia. A klubban viszont senkit sem talált, így el is kámpicsorodott volna, ha egy épp arra járó manó eszesen, és nagylelkűen nem találta volna ki, hogy jöjjön az udvarra festeni, megkímélve ezzel a nyugis sárgákat az új (és főleg szőke!) társuktól. Na jó, szerencsére csak szőke, néha kicsit buggyant, de a sötét oldalra hál’ Merlinnek, nem tért át. Még csak az hiányozna, habár, ha jobban belegondolunk, ennyi hülyeségtől, amit képes túlmozgásos állapotában összezagyválni, lehet, hogy agylágyulásban elhalálozna a sötét varázslók nemzettsége…
Így esett meg, hogy Bori lebattyogott, szökdécselt, szaladt az udvarra, pár értetlen fej kíséretében, amivel nem nagyon törődött, és most ott ücsörgött az egyik padnál, valami életképes műalkotást hozva, hátha lekörözheti a leghíresebb mugli festők egyikét, Picassót. Mindeközben még dudorászott is, észre sem véve, hogy társasága akadt.
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. szeptember 21. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. szeptember 21. 16:35 | Link
Lila Lepke gyártó kisiparos aka
Borcsa

Az életem egyszerűen egy nagy tócsányi unalommá avanzsálta magát az utóbbi időben. Minával még mindig nem tudom, hogy mi a para, de persze vissza kell majd juttatnom neki a jegyzeteit, mert hát hogy is nézne ki, hogyha valami kleptomániás jegyzettolvaj lennék, aki csak úgy zsebre vágja őket.
De a lényeg, hogy kellett egy kis változatosság, valami olyasmi, ami nem illegális vagy elítélendő és amit csinálhatok a suliban is.
Tehát az volt tervben, hogy egy kicsit rajzolok, kint a fénylő lelkek udvarán mondjuk. Mert ugye ott volt az a fura varázsló, aki szokta azokat a váratlan tanácsokat adni.
A kis vázlatfüzetemmel lebaktattam oda, majd körbenéztem egy elhagyatott rész után, de nem igen találtam. Vagyis de, de ott volt a szöszke csajszi is, aki szerintem szintén alkotott, nekem pedig muszáj volt lecsekkolnom. Mármint azt, hogy mit alkot.
- Mi lesz ebből az alkotásból? - érdeklődtem egy hajtincset eltűrve a homlokomból. Így elsőre nem tudtam beazonosítani, de az nem jelenti azt, hogy nem lesz egy műalkotás.
- Bocs, amúgy Dorian vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 21. 17:17 | Link
Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian Cheesy

Borcsa felsóhajtott. Annyi minden járt a fejében, hogy nehéznek találta: csak a rajzolásra koncentrálni. Utána meg ki is kéne festeni. Az ihlet azonban jó sokáig duzzogva kerülte, pedig ő nagyon szerette, nem is értette, min húzta fel magát a nagyságos Múzsa asszonyság, amiért jó ideje kerülte az unatkozó sárga lányt.
A fiú hangjára felkapta buksiját, és ezer wattos vigyort villantott rá.
– Pillangó lesz, ha végre kitalálom, milyen színű legyen – vágta rá határozottan, magabiztosan, ahogy szokta.
A srác neve is kiderült, Dorian névre hallgat a jómadár, és a kisasszony viszonozta is a bemutatkozást.
  – Hunyadváry Borbála, de úgy hívsz, ahogy akarsz – csacsogta az elsőske.
Ahogy végighordozta tekintetét a srácon, már meg is születet fejében az ötlet: magát Doriant avanzsálja pillangóvá! Olyan aranyosan festene a kis szárnyakkal.
  –  Szereted a pillangókat? – szegezte neki a kérdést, óvatosan puhatolózva, nehogy elijessze arcfestéses alanyát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. szeptember 21. 17:25 | Link
Mikey

Bármennyire is volt furcsa eset a múltkori, még mindig nem verte nagy dobra, hogy az erejével egy picike sérülést okozott egyik diáktársának. Persze, a végén még bántalmazás miatt büntetőmunkára ítélték volna. Igazán nem akart ő bántani senkit sem, így utólag viszont már nem sok mindent tehet szerencsétlen rellonosért, az állapotára viszont nagyon kíváncsi volt, így küldött neki egy levelet, amelyben megérdeklődte, hogy a kedves él-e még, vagy esetleg már ispotályban ápolják. A fiú viszonylag gyorsan vissza is küldte a baglyot, így esett meg tehát, hogy ma ketten ők bizony találkozni fognak.
Heléna külsőleg egy kis átváltozáson ment keresztül, hosszú szőke haja most már csak a válláig ér, alja általában hullámosabb, hajpántként a napszemüvege funkcionál, mint most is. Egy egyszerű, sötétkék koptatott farmert, fehér trikót húzott magára, lábait tornacipőbe bújtatta, szemeit vékonyan kihúzta, feltett egy kis szempillaspirált, és tulajdonképp neki ennyi elég is volt a tökéletes megjelenéshez. Nem valami első randira illő, de hát ez nem is lesz az... Hova gondoltok. A megbeszélt időpont előtt indul el pár perccel, hogy még kényelmes tempóban leérhessen a fénylő lelkek udvarára, amit ő sem tudja, miért így hívnak, de nem is szándékozik belekötni. Annyi ideje még úgysincs itt, hogy bármilyen problémája lehessen az iskola területeinek elnevezéseivel. Wardci lila hátát gyorsan kiszúrja az egyik boltív alól, ma esti meglepetésvendégünk annak ellenére is halkan közelít felé, hogy körülöttük vannak még diákok, akik azért megalapozzák az alapzajt - de amúgy is, kizárt, hogy Wardci meghallaná, biztos valami nagyon fontos dologról gondolkozik. Való igaz, Heléna fejében megfordul a gondolat, hogy rá kellene ijeszteni szegényre, de a balesetre való tekintettel ezt most inkább elnapolja, és csak szépen lazán sétál oda, mintha mi sem történt volna.
- Látom nagyon unalmas életed van neked. Itt ülsz és bámulod a jó csajokat, hátha az egyik majd megelégeli és idejön pofont osztogatni? - az meg sem fordul a fejében, hogy Ward akár még amnéziás is lehetne. Neeem, amúgy nem ütött olyan nagyot ez a könyv, de ez a varázsvilág, lehetett egy bazinehéz varázskönyv is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. szeptember 21. 17:42 | Link
Jess  Love

Éppen kicsit jobban elmerültem volna a gondolataimba, azt illetően, hogy én mennyire nem is szeretem a társaságot és nem is értem, hogy miért vagyok most itt. Egyrészt a diákok, akik körberajzottak, mint valami molylepkék, baromi idegesítőek voltak. Másrészt meg mi a franc, most komolyan egy lánnyal akartam találkozni, aki meg akart ölni egy könyvvel? Te jó ég, Ward, veled valami nem oké.
Na, de szóval én pont ott tartottam, hogy ezen filózzak, mikor a pillantásomat magamra vont a bizonyos hölgyemény. Nem mondom, hogy nem nézett ki baromi jól, bár meglepett a hajhossz változás kicsit. Azért jól állt neki.
- Hát igen, tudod, nálam ez már csak így megy. Imádom, ha jó csajok bántalmaznak, ha nem találnak rá indokot, akkor szolgáltatok rá. Tudod, nem mindenki olyan gátlástalan ám, hogy csak úgy leüssön - nevettem el magam én is, majd kicsit a szemem forgattam, hogy vegye a lapot: nem vagyok véresen komoly, egész nyugodtan üljön csak le, mert szívatom. Közben még futólag végigmértem, majd enyhén oldalra biccentett fejjel néztem az arcát.
- Na és te? Hány embert próbáltál azóta likvidálni? Gyűjtsek virágra, mert kivégeztél valakit, vagy megnyugodhatok, mert mindenki túlélte a vizsgaidőszakot? Már ha a hajadat nem számítjuk - vigyorogtam pimaszul. Igazából tényleg jól nézett ki, de most nem fogom neki kántálni, hogy ő a Wonder Woman. Ugyan már... az baromira égő lenne és még csak nem is illene hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. szeptember 21. 18:05 | Link
Mikey:3

Ha valaki egyszer az életben megkérdezné tőle, hogy milyen tulajdonságot gondol legjobbnak az emberekben, valószínűleg azt a tipikus vállvonogatós, nem tudom választ adná rá. Pedig nagyon is jól tudja, hogy mi az az egy tulajdonság, amit nagyon szeret másokban: az értelmet. Azzal, hogy Ward belement a kis játszmájába és szó nélkül kapcsolódott a viccelődésbe, bizonyította neki, hogy igenis megérte eljönni erre a találkozóra. Már csak azért is, mert így bizony láthatja, hogy Wardnak nincs se agykárosulása, se amnéziája, se nem bénult le és se nem lett néma. Szuper.
- Nem lehet mindenki egyforma. De szerintem az a barna ott nem fog beleverni a földbe - elhelyezkedik Ward mellett és futólag az említett lányra pillant, rá is mutat, mire az az mellett álló lány, valószínűleg a barátnője, sértődötten felhúzza az orrát és elráncigálja onnan az eridonos kiszemeltjét. - Francba - ez az összes reakciója erre a kis incidensre, rögtön vissza is fordul beszélgetőpartnere felé. Lábait keresztbe rakja egymáson, megigazítja fején a napszemüvegét, ide ugyanis pont nem süt a nap, ergo minek, a fején tökéletesen elvan és megvonja a vállát a neki szegezett kérdésre.
- Hát figyelj. Ezt nem itt akartam megbeszélni veled, de szükségem lenne a segítségedre - idegesen fészkelődni kezd egy picit, aggódó pillantást vet Wardra, majd folytatja a kis színjátékot. - Tudom, hogy egy csomó pletyka kering a rellonosokról és arról, hogy ti miket csináltok ott lent a pincében, szóval mondd csak, el tudnál tüntetni egy hullát? Csak egyről lenne szó és még fizetnék is érte, ha akarod, de a szobámban már nem tudom tovább rejtegetni, érted, meg fogják találni a szobatársam, szóval S.O.S. kéne a segítséged. Na mit mondasz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. szeptember 21. 18:13 | Link
Lila Lepke gyártó kisiparos aka
Borcsa

A lány hatalmasat sóhajtott, talán ő is ugyanabban szenvedett, mint én. Mert hogy ugye az ihlet kósza madara távol szárnyalt tőlem. Ez meg ugye nem a legjobb dolog, mert hogy nekem kéne tartanom az ütemtervet zenélés ügyben, de egyelőre nem erőltettem. Ha kínlódom, csak elegem lesz belőle és tovább fog tartani az ihlet-hiány. Hát van ilyen, inkább nem szenvedek.
A lány meglepően örült a látogatásomnak, ugyanis széles vigyorral nézett fel rám és tájékoztatott róla, hogy az majd egy Butterfly lesz, ha egyszer sikerül megálmodnia, milyen is legyen.
- Oh, hát, örvendek, Bori - vigyorodtam el szélesen, de aztán felragyogott az arca, mintha izzó gyulladt volna fel a feje felett, én meg csak felvontam a szemöldökömet.
- Iiiiigen, nincsen velük bajom. Igazából szépek, de sosem tudtam pillangót festeni - jegyeztem meg elgondolkozva, miközben az ajkamba haraptam. Lehet, hogy tudtam volna, de sosem próbáltam. Szóval csak megvontam a vállamat, majd a lánykára néztem.
- Miért kérdezed? Fontos ez? - érdeklődtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 21. 18:40 | Link
Pillangó Cheesy

Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian Cheesy


Halk nevetés hagyta el torkát, az az aranyos fajta, ami még nem idegesítő. Tőle még nem, de ha pár évvel idősebb lenne, már biztos menekülnének tőle. Néha még így se árt megfontolni ezt az opciót, mielőtt a kis unatkozó ördögfióka kitalál valamit…
Dorian ezt úgy látszott, nem tett meg, most már késő a bánat, és eb lett a gondolat, mert Borcsi nem kérdezett tovább, hanem nekiállt a lila legkülönfélébb árnyalatait kikeverni a festékkészletéből a kis keverőtálcáján, majd mindennemű figyelmeztetés nélkül odasétált a srác elé, és elkezdte kipingálni a képét.
Félelemérzet hiányában csak reménykedhetünk, hogy élve megússza ezt a nem túl udvarias, ámde annál művészibb akciót a kölök.
- Tessék, a probléma megoldva. Tökéletes – nyújtotta el az első szótagot a boszipalánta, és még ő maga is meglepődött, mennyire tetszett neki a végeredmény. Talán, de csak talán nem fog reklamálni a delikvens, festővászonná kikiáltott, sebtében megismert fiú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. szeptember 21. 18:42 | Link
Jess  Love

Nem számítottam volna rá a múltkori kis incidens után, hogy a második találkán egy viccel fogunk nyitni. Ettől függetlenül örültem neki, mert kifejezetten aranyos volt, meg amúgy is szerettem, ha egy lány nem vesz mindent véresen komolyan, az annyira demoralizáló tud lenni.
Közben letelepedett mellém és egy messzebb beszélgető párost figyelt, akinek az egyik tagja valami kis barna hajú csajszi volt. Végigmértem, majd grimaszolva meredtem pár pillanatig arra, aztán visszanéztem Helénára.
- Eh nem, amúgy sem hiszem, hogy az esetem lenne, ami határozottan szomorú - közöltem, majd a grimaszoló barátnőre néztem, aki időközben eltépte a csajt más vizek felé. Nem is értem mi baja van, nem csináltam semmit, csak egy kicsit megnéztük a haverját, hát ebbe bele kell halni?
- A számból vetted ki a szót - a hajamba túrtam kicsit, hátrébb hajolva, hogy annyira ne legyünk egymás arcába mászva. Nem mintha nem élveztem volna, de egyszerűen így nem lehet beszélgetni senkivel.
Aztán teljesen komolyan közölte, hogy kell neki a segítségem és így mellesleg egy hulla eltüntetéséről volt szó. Szóval mivel nem tudtam, hogy komoly-e vagy sem, ezért csak felöltöttem a pókerarcomat.
- Hát semmiképp nem engedhetem, hogy a szobádban maradjon, tudod milyen undorító betegségeket szedhetsz össze egy oszladozó fószer mellett? Na mesélj, hogyan és mikor tüntessük el - dőltem hátra a padon, a karjaimat a háttámlán nyugtatva lazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. szeptember 21. 19:27 | Link
Lila Lepke gyártó kisiparos aka
Borcsa

Na hát halkan felnevetett, amiről nem is igen tudtam eldönteni, hogy inkább aranyos, vagy inkább creepy volt. De ezen nem is agyaltam túl soká, mert hogy ő közben elkezdte kikeverni a lila színeket ezerrel. Ezt elmélyülten figyeltem, aztán ő hirtelen hozzám lépett és már festette is az arcom. Ez meglehetősen csikis és meglepő is volt, éppen ezért értetlen fejjel bámultam rá pár pillanatig, de aztán ellazítottam az arcomat, már amennyire tudtam. Nem is értettem hirtelen, honnan jött neki, hogy engem akar majd kifesteni, de nem bántam, legalább nem egyhangú a délutánom.
- Azt hiszem, művésznő, hogy nem tudom hova tenni a hirtelen akcióját. Miért döntött úgy, hogy megfelelő vászonként szolgálok? - érdeklődtem enyhén felvont szemöldökkel, de nem akartam, hogy a száradó festék elmázolódjon az arcomon.
Az ajkamba harapva kicsit elgondolkoztam, aztán ismét rápillantottam.
- Akkor én most egy lila lepke vagyok? - egzisztenciális krízisbe nem akartam keveredni, jobbnak láttam jó előre letisztázni az ügyet a szőke hölgyeménnyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. szeptember 21. 19:29 | Link
Mikey boy :3

Az már egy bizonyos piros pontnak könyvelhető el, hogy most nem ijesztette meg a fiút, egyelőre nem dobott rá semmit - a szemben álló fa mondjuk elég csábító -, egyikük sem sérült, fizikailag vagy lelkileg terhelt, azonban mindig hangsúlyozni kell az egyelőre szócskát. Sosem lehet ugyebár tudni, mikor szakad rájuk az egyik boltív, na de remélhetőleg nem ma és nem abban az időpontban indul omlásnak, mikor a gerlepár itt romantikázik.
- Nem az eseted? Pedig... - vet még egy pillantást a gyorsan távozó párosra, még meg is billenti a fejét Ward felé, hogy végigtanulmányozza a lányokat. - Nem, igazad van, tényleg nem lehetnek az eseteid. Nem tudnak rád dönteni egy könyvespolcot.
Ward felé fordítja arcát, ajkai mosolyra húzódnak beszéd közben. Magabiztosan ki is húzná magát, mintha annyira büszke lenne arra, hogy ilyen nagyon veszélyes dolgokra képes és még csak baja sem lenne belőle, mármint azon kívül, hogy ezért talán akár még ki is csaphatnák, de nem teszi. Nem húzza ki magát, csak bájosan mosolyog Wardra, miközben az előző páros helyére egy másik lánycsoport települ.
- Hát tudod én arra gondoltam, hogy feljössz ma este és kicsempésszük valahogy, vagy kidobhatom az ablakon is, csak attól tartok, hogy onnan meg valami varázslat visszalökné. Tuti el van látva az egész kastély valami betonbiztos védelemmel, hogy a szuicid hajlamú emberek ne tudjanak kiugrálni az ablakon. Vagy tudja a franc, de ott nem hiszem, hogy sikerül majd kitaszigálni - kelletlenül elhúzza a száját, miközben felpillant a kastély azon részére, amit innen látni lehet. Kívülről ugyan nem látszik semmi, az iskola falai úgy állnak ott, mintha mindig is erre születtek volna, ápolnak és eltakarnak.
- Amúgy hogy vagy? Ugye már nem fáj a fejed? - ideje lenne most már végre rátérni a témára, ami miatt ideráncigálta a rellonost, mert arról még egy szó sem esett, amiről kellett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 21. 19:43 | Link
Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian Cheesy


Borcsa meglepően gyorsan dolgozott, hamar elkészült a mestermű, amihez hirtelen megszállta az ihlet. Meló közben nem ajánlatos hozzászólni, ilyenkor se hall, se lát Dömötörré változik, ki se lehet zökkenteni.
Hogy miért éppen Doriant választotta? Ehhez nem kellett különösebb magyarázatot találni:
- Te voltál itt – közölte nemes egyszerűséggel, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Szerencséjére az áldozat egész jól viselte a megpróbáltatásokat, bár egy halovány érzés azért felmerült benne, mintha ijesztőnek találnák a nevetését. Pedig ő becsszó csak jót akart!
És ez a jó akarás többnyire kimerült abban, hogy más pillanatát pokollá varázsolta, ha nem tudták lekötni huzamosabb időre a figyelmét.
Ez van, parti arc, aki állandóan pörög, mint a motolla. A kis kézitáskájából ügyes, fürge mozdulattal kapta elő a kézitükrét, ami mázlijára elég nagy volt ahhoz, hogy arcfestős páciense megtekinthesse csodásra pingált pofikáját.
- Tessék, lesd meg magad. Szerintem jól áll neked a lila szín – jegyezte meg, mintha valami kis mini-művészszakértő lenne.
Ő kimondottan elégedett volt alkotásával, szinte már látta lelki szemei előtt életre kelni Dorian arcán a hatalmas, szárnyas rovart, a Lila Pillangót.
- Irigyelni fognak ezért – nem kevés magabiztossággal hangjában jelentette ki mindezt, teljességgel meg volt győződve, hogy jó az, amit művelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. szeptember 21. 21:05 | Link
Jess  Love

A hölgyike hirtelen felszisszent, mikor közöltem, hogy a barna hajú kiscsaj nem az én esetem. Kicsit mintha értetlenkedett is volna, de hát nem lehet mindenki az esetem. Annak ellenére, hogy én mindenkinek bejövök, ez fordítva már gáz lenne, nem szeretném átélni, köszönöm. Aztán közölte, hogy nem is lehetnek, mert nem lennének képesek rám dönteni egy szekrényt, én meg szomorúan lebiggyesztett ajkakkal bólogattam lassan. Teljesen igaza volt.
- Hát nem is az igazi egy kapcsolat, ha a nő nem tud rám dönteni bútorokat, ha esetleg vitára kerül a sor. Mennyire gáz már ez! - horkantam fel a combomra csapva, mert hát mi a fck, hogy lehet olyan női nemű egyeddel kapcsolatot létesíteni, aki nem képes ilyen akciókra! És erre csak most ébredtem rá! Rémes!
Azért láttam az arcán, hogy ő kifejezetten elégedett magával, amiért képes rá, de nem akartam lelombozni, hogy az emberek nagy része erre alapból nem képes. Az udvaron persze cserélődtek a társaságok, egyelőre csak mi maradtunk fixen egy helyben, ahogy megvitattuk a holttest eltávolításának ügyét.
- Hát majd én fogom a lábát, te meg a fejét és átvonszoljuk az iskolán. Azt hiszem, ez így lesz a legcélszerűbb - bólogattam, tudálékosan, aztán csak elnevettem magamat. Ha megtenném, biztosan nem így állnék neki... mégis hogy nézne az ki? Ha valamit meg akarsz tenni, csináld magad. - De hát igen, jól kiszúrtak velünk ezekkel a bűbájokkal - biggyesztettem le az ajkamat végül.
Kis szünet után azt érdeklődte meg, hogy hogyan érzem magam, mire csak elgondolkoztam pár pillanatra, hogy aztán megvonjam a vállamat.
- Köszönöm, teljesen jól vagyok. A gyógyító hipsz-hopsz rendberakott. És te hogy vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. szeptember 21. 21:33 | Link
Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian  Cheesy

Hiába is szóltam bármit is, nem kaptam rá választ, szóval aztán el is hallgattam, mert most mit strapáljam magamat? Egyrészt fölösleges, másrészt meg csak a festéket kentem volna el az arcomon, ami meg megint csak nem lett volna ajánlatos. Ha már mestermű leszek, akkor csináljam jól!
Nagyon terjedelmes és sokrétű magyarázatot kaptam, de végül is teljesen elfogadható volt, nem zavartattam magamat miatta.
- Igen, ebben végülis igazad van - bólogattam végül beleegyezően, mert hát nem mondhattam, hogy nem az volt a valós, amit ő mondott.
Nem sokkal később előkapott nekem egy feneketlen táskából egy tükröt, amiben persze megtekinthettem az arcomat. Meg kell hagyni, meglehetősen csinos lila lepke voltam.
- Köszönöm szépen, szerintem ebben egyetértünk. Illik a szőke hajtincseimhez, nagyon jól néz ki - jegyeztem meg széles vigyorral az arcomon. Közölte, hogy irigyelni fognak, én meg csak bólogattam, hogy teljesen igaza van.
- Én vagyok a legszebb lepke az iskolában - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék