27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítését, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 26. 17:49 | Link

Benedek


Rachel napja azzal kezdődött, hogy kitakarította a szobáját, majd a közös helyiségeket is, mert a titokzatos szobatársuk, akit nagyon ritkán látott, elég nagy rumlit hagyott maga után. Egyáltalán nem figyelt arra, hogy legalább a közös részeken rend legyen, ami igen érzékenyen érintette a lányt, mivel azt még elnézte volna neki, ha a saját háza táján szobájában káosz uralkodik, de annak egyáltalán nem örült, hogy ugyanezt művelte a többi területtel is. Majdnem az egész napja azzal telt, hogy rendet és tisztaságot varázsoljon mindenhol, utána úgy döntött, hogy elkezdi megírni a leckéit. A könnyebb feladatokkal kezdte a leckeírást, majd a legnehezebbet hagyta utoljára, ami ugyancsak bosszúságot okozott neki, mert vagy másfél órájába telt, mire rájött a megoldásra. Ezután úgy döntött, hogy vesz egy forró fürdőt, rendbeszedi magát, aztán kimegy kicsit az udvarra levegőzni. Egész nap benn tartózkodott, így hát már nagyon kivágyott, ami részéről teljesen érthető. Miután indulásra készen állt, hagyott egy cetlit Lillának, hogy este várja meg a szobájában, mert még beszélni szeretne vele. Annak dacára, hogy együtt laktak elég régóta nem találkoztak hosszabb időre, ezáltal már azt sem tudta, hogy jóformán mi van a lánnyal, mivel a másikat lefoglalta a tánc és az egyéb teendői. Remélte, hogy ma sort keríthetnek egy kis beszélgetésre, aztán majd máskor csinálnak valami közös programot. Rachel elindult a Fénylő Lelkek Udvara felé, hogy végre sétálhasson egyet és leülhessen kicsit a szökőkútnál. Így is tett, szerencsére nagyon szép idő volt kinn, úgyhogy kabát nélkül vágott neki a sétának, de nyári idő révén egyáltalán nem fázott. Fekete háromnegyedes nadrágot, fekete balerina cipőt és fehér rövid ujjú felsőt viselt, haját pedig hátrafogta, hogy ne melegítse a nyakát. Sok diák tartózkodott kinn, mindenki élvezte a friss levegőt és hogy kikapcsolódhat kicsit. A Rellonos sétált egy fél órácskát, majd odaült a szökőkút szélére és évezte a napsütést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. június 26. 18:15 | Link

Rachel

 Borzasztóan unom a tanulást, de legfőképpen a leckeírást. Ezek a kötelező dolgok végeztével öltözök egy kis sétára. Mostanában nagyon kellemes idő van, beköszöntött a nyár, és a lányok is csinosabban öltözködnek. Bár nem nézem őket, hiszen nekem van párom. Lézengek egy kicsit, ahogy kiléptem a kastélyból merre is vegyem az irányt. Valami kis udvarszerű helyet vettem észre a távolabb. Közelebb is megyek, hiszen érdekes lehet, meg nem jártam erre még. Szökőkutat fedezek fel a kis udvar közepén. Csillapodott a hőség, de még meleg van nagyon. A víz mellett mindig elviselhetőbb a meleg. Megpillantok egy lányt, aki magányosan üldögél a szökőkút szélén. Megpróbálom megszólítani.
- Szia! Remélem nem zavarlak. Ideülhetek melléd. Látom, te is víz mellett csillapítod a meleg hatását. Partay Alfréd Benedeknek hívnak, másodéves Navinés vagyok -
 Remélem nem zavar el, szeretnék egy jó beszélgetést lefolytatni. Egész nap a szobámban ültem, enni és egyéb kisebb dolgok miatt hagytam ott az íróasztalt. Ha nem kér belőlem, akkor kissé távolabb tőle foglalok helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 26. 18:35 | Link

Benedek


A Rellonos nagyon élvezte a friss levegő és a hozzá társuló napsütést, na és azt, hogy jó helyre telepedett le, hiszen a szökőkút vize némileg enyhíti a viszonylag erős hőséget. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy ott termett előtte egy fiú, aki gyorsan bemutatkozott neki és udvariasan megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellette. Még sosem látta idáig a srácot, egészen addig fogalma sem volt róla, hogy vajon melyik házba járhat, amíg ő nem közölte vele, hogy a Navinébe jár.
- Szia! Örvendek! Rachel Octavia Amber vagyok, másodéves, Rellonos. Foglalj helyet! - válaszolta a lány, aki lényegében ugyanazokat az információkat árulta el magáról, mint amiket a fiú megosztott vele. Nem bánta, hogy lett társasága, mert meglehetősen unalmas volt egymagában üldögélnie odakint.
- Hogy tetszik a suli? - érdeklődött Rach, mert úgy gondolta, hogy első kérdésnek ez bőven megteszi. Nem tudta még, hogy mennyire introvertált vagy extrovertált a srác, ez a kérdés pedig egyáltalán nem adott okot arra, hogy esetleg megbántódjon. Találkozott már olyanokkal, akik nagyon érzékenyek voltak mindenre, még egy tök átlagos kérdéstől is kiborultak, úgyhogy a lány már óvatosabban kezelte attól fogva a dolgot. Remélte, hogy a srác bőbeszédűbb nála, igaz sokszor neki is megeredt a nyelve, ha olyan téma került szóba, ami őt is érdekelte, vagy ha éppen olyan hangulatban volt. A húga nagyon szószátyár típus volt, a bátyja pedig inkább az a típus volt, aki inkább akkor beszélt, ha kérdezték, bár nála is adódtak kivételes alkalmak, amikor többet kommunikált a környezetével. Remélte, hogy Lilla elolvassa az ott hagyott cetlit, miután visszaér a szobájába, bár erre nem volt semmi garancia, mert sokszor szemtanúja volt annak, hogy amikor táncóra utána megérkezett, szinte rögtön bedőlt az ágyába, mert annyira meghajtották órán, hogy totálisan kimerült, de azért mégis élvezte a mozgás ezen formáját.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. június 26. 18:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. június 26. 19:03 | Link

Rachel



 Amint megkaptam az engedélyt, hogy leülhessek mellé, meg is tettem ezt. Kezemet csuklóig tettem a vízbe, és húztam benne el addig, amíg tudtam. Nagyon jól esett a kellemesen hideg víz. Bemutatkozott ő is, szép neve van. Rellonos, de egy közös van bennünk, hogy évfolyamtársak vagyunk. Egy általános kérdéssel indít, de nem zavar, az elején vagyunk a beszélgetésnek. Nem ismerjük egymást, ilyenkor még puhatolózó kérdések mennek, míg nem találunk legalább egy közös témát, ami érdekel minket.
- Nagyon tetszik. Így második év vége felé már egyre jobban megszokja az ember az ittlétet. Legfőképpen a kastély sajátosan furcsa dolgait. Főleg úgy, hogy mugli világban nőttem fel mugliként. Egyik ágról van bennem varázsló vér, de anyukám kvibli, és nem erőltették a dolgot. Addig, amíg megkaptam a felvételi papírt ide. Beilleszkedtem hamar, ahhoz képest, amire számítottam, persze ehhez kellett az is, hogy felkaroljanak a háztársaim, akik tapasztaltabbak. -
 Nem akarok szószátyár lenni, legfőképpen elnyomni a lányt. Ez is negatív lehet, hiszen ha nem engedem szóhoz jutni, elmegy. Pedig azért jöttem ide, hogy egy hosszú kellemes, jó beszélgetésben legyen része mindkettőnknek.
- Te neked hogy jön be az iskola? Milyen tapasztalataid vannak itt. Gondolok itt majdnem mindenre, tantárgyak, diákok, házakkal kapcsolatban. -
Dobtam vissza a labdát, de egy kicsit megcsavarva, nehogy azt gondolja, nem tudok újat kérdezni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 26. 19:32 | Link

Benedek


Látszott, hogy Benedeknek is melege van, mert kezét a szökőkútban lévő vízbe eresztette, Rach még úgy ahogy bírta a hőséget, de elgondolkodott rajta, hogyha jobban perzseli a nap, akkor lehet, hogy beáll a kút közepére. Persze ez csak egy elméleti dolog volt részéről, mert ott még nem tartott, hogy ezt megtegye, csupán belemártaná a karját és magára locsolna egy kis vizet. Igaz sok őrültségben benne volt, de azért fényes nappal nem akarta magára haragítani az esetlegesen ott tartózkodó felügyelőket, és az sem hiányzott neki, hogy beárulja valaki, mert elvégre a kút nem arra szolgált, hogy belemásszanak. A fiú válasza terelte vissza a valóságba, ami igen részletes volt, így Rach még több infót megtudott róla.
Megtudta, hogy félvér és a mugli világban töltötte élete nagy részét, amiről nem tehetett, de most már végre megismerkedhetett a varázsvilággal, ahol sok újdonsággal találkozhatott, amivel a látókörét bővíthette, plusz érdekes tantárgyakat tanulhatott.
- Jó házba kerültél, a Navinések barátságosak és segítőkészek, bár vannak ott is fura egyének. - válaszolta Rach, mert belegondolva sokat számít az is, hogy milyen társaságba keveredik az ember egy számára ismeretlen területen, a pozitív hozzáállás pedig nagy segítséget nyújt ilyenkor. Mivel ő aranyvérű családból származott, így számos ismerősre tett szert és a világ minden pontján akadtak barátai.
- Az iskola nekem bejön, bár sokszor honvágyam van, ennek ellenére elvagyok itt. Már szert tettem néhány barátra és a tanulás is jól megy, a háztársaimmal sincs semmi gond, mindenki egy külön egyéniség. A kedvenc tárgyam a művészetek, azon belül pedig a fotográfia, a jövőben elképzelhető, hogy ezen az ágon fogok továbbtanulni. A többi házból is sok diákot ismerek, velük is kijövök, bár lehet, hogy idáig szerencsém volt, mert nyitott, barátkozó emberekkel találkoztam, bár általában tudom kezelni a helyzetet, ha olyan az illető. - felelte Rach a fiúnak, úgy gondolta, hogy erre a kérdésére teljes körű választ adott.
- Tudod már, hogy mit szeretnél csinálni a jövőben? - kérdezte, mert kíváncsi volt rá, hogy vajon Benedek melyik területre szeretne orientálódni és mivel akar foglalkozni majd a későbbiekben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
KARANTÉN


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 825
Írta: 2016. június 30. 17:07 | Link

Maris

Szélesen vigyorogva foglalt helyet a lány melett. Örült, hogy végre találkoztak, mert tényleg jóideje nem találkoztak.
- Igen az feltűnt. Mostanában szinte csak annyit látunk belőled, hogy a folyosón, vagy a klubbhelyiségben elviharzol mellettünk - mondta nevetve. De lényegében igaza volt.
- Köszi megvagyok. Az ismerőseim köre egyre csak nő, és szépen lassan felefedezem a kastélyt is. De így, másfél év után is vannak olyan helyek, amik meg tudnak lepni. - Nem tudta volna megmondani, hogy ezeket miért is osztotta meg a másikkal, de végülis megkérdezték hogy van, ő pedig válaszolt rá.
A nap hétágra sütött, és hiába ültek árnyékba, még itt is érezhető volt a hőség.
- Csak szerintem van nagyon meleg? - kérdezte meg végül a másik lányt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. július 5. 09:27 | Link

Alíz

A hely, annak ellenére, hogy Dai szerves részét képezte, kifejezetten tetszett. Nyugodt volt és nem botlottam minden sarkon egy ismerős arcba, ezért pedig már most hálás voltam. Tény, hogy odahaza egyetlen egyszer iskolaelsőnek mondhattam magamat, de az előéletem sokkal jobban foglalkoztatta a közösséget; a büntetőmunkák sorozata néha még engem is megrémít. Nem volt egyszerű eset, ezt sohasem állítottam, de azért nem szívesen cseverésztem arról, mi is vezetett odáig, hogy ez a lány lett belőlem.
Összegezve, nem szívesen beszéltem édesanyámról.
Ennek ellenére a tőle örökölt függőt és láncot mindig magamnál hordtam, mint valami ostoba kabalát és folyton jól látható helyen tartottam -a nyakamban, a csuklómon, vagy egyszerűen csak a könyveim tetejére halmozva, épp mint most is.
A mozgást már azelőtt észrevettem a szemem sarkából, hogy a lány jobban megközelíthetett volna. Nem hiába tanultam önvédelmet évek óta, minden egyes apró rezdülés szemet szúrt. Először nem reagáltam, mert kíváncsi voltam, mégis miért sündörög körülöttem, de amikor közelebb hajolt és egyértelműen a kámeáért nyúlt halkan megszólaltam.
-Azt tedd... -a mondatot nem maradt időm befejezni, mert az összes cuccom dobolva jelezte, hogy közelebbi ismeretséget kötött a padlóval és a szőke olyan arcot vágott, mint aki pontosan tudja, hogy rajtakapták és nem döntötte még el, hogy fusson, vagy hazudjon valamit. -...vissza. -sóhajtva tettem már csak hozzá a végét, miközben ülő helyzetbe löktem magamat.
A szőke nem lehetett több tizenöt-tizenhat évesnél és nem tűnt egy potenciális bűnözőnek. Elgondolkozva méregettem néhány pillanatig, abban bízva, hogy egy kicsit rosszul fogja érezni magát a nyomás alatt, majd kinyújtottam felé a kezemet.
-Megtennéd, hogy az ékszert visszaadod? Abban az esetben talán elnéző leszek.
Az arcomon semmiféle érzelem sem tükröződött, miközben beszéltem hozzá. Rábíztam, hogy mire is gondol elnézés címszó alatt. Sohasem voltam erőszakos és sohasem bántottam senkit, de hittem a törvény erejében. Márpedig lopni igenis bűn, függetlenül attól, hogy miért is teszi az illető.
Utoljára módosította:Mai Hamada, 2016. július 5. 09:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. július 5. 09:55 | Link



Rebi helyet foglal mellette, miután ő meg kissé odébb csúszik a padon, és addig is ismét belekortyol kávéjába, mosolya pedig valami olyan ajakgörbületté szelídül, amit éppen csak látni szája szegletében, de azt is tudja róla az ember, hogy nem tudatos, sokkal inkább ösztönös, minden mesterkéltségtől és erőltetettségtől mentes. Tényleg örül a társaságnak. Ritkán beszélget bárkivel is csak úgy, ha nem muszáj. Talán csak Gergővel, de ő meg megint elveszett valamerre, nem igazán látja, hát megszokja lassan a hiányát is.
- Az Eridon gyalogkakukkja leszek lassan a prérifarkas nélkül is - nevetgél a lánnyal azon, hogy csak annyit látni belőle, ahogy elviharzik az emberek mellett. Még jó, hogy nem azt látják, amint az éjszaka közepén úgy cammog át zombi üzemmódban a könyveivel a klubhelyiségen, hogy minden második bútornak is nekimegy. Igaz, láthatóan nem zavarja ez sem, hiszen mégiscsak rövidnadrágban ücsörög itt meg egy meglepően éppen rá méretezett vörös pólóban, így éppen látni lehet térde fölött a múlóban lévő, sárgás árnyékú, lilában és majdnem feketében játszó szép nagy zúzódást. Úgy csapódott neki egy széknek a konyhában, hogy még ő is felébredt rá. De sebaj, volt ez már rosszabb is, mégiscsak terelő. Bokáit összekulcsolva meglóbálja kicsit a lábát, leheletnyi szabadságát élvezve, és bögréjében a kávét lötyköli kicsit ide-oda, figyelve a keletkező hullámokat, miközben figyel a lány válaszára.
- Ezt jó hallani, örülök - pillant fel szélesebb mosollyal Rebire, fejét kissé oldalra fordítva. - A kastélyt meg majd megismered, még az alapképzésen is bő három és fél éved van rá, de elárulom neked, hogy még én se ismerek minden helyet, pedig negyedik éve vagyok itt - osztja meg a lánnyal. Na persze, ő meg a felfedezés, az egyébként is olyan, hogy körülbelül két hónapig volt is rá ideje, még amikor megérkezett. Aztán talált munkát, kviddicsezni kezdett és máris lőttek a szabadidőnek is.
- Nem, iszonyúan meleg van szerintem is. Meg fogunk sülni egy szép napon - szusszant egyet, nem igazán szereti a meleget. - Egész jó lenne, ha még mindig ilyen őszi-tavaszi átmeneti idő lenne, legalább az idényre. Borzasztó lesz ilyen melegben játszani a Rellon ellen - sóhajt nagyot.
- Vajon nincs erre valami varázslat? - vakargatja meg a tarkóját elgondolkodva. - A jeges kávé egész jó, csak úgy olyasmi, mint a légkondi például. A kastélyban viszonylag tűrhető mondjuk a hőmérséklet a vastag falak mögött, de máshol... - rázza meg kissé a fejét lemondóan, mugli környezetből származóként ezzel nincs is mind tisztában, még most tanul sok mindent kissé túlkoros fejjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. július 11. 09:46 | Link

Mai Hamada


Szörnyen restelltem a történteket, persze csak velem fordulhatott elő, hogy ilyen balul sült el az egész és rögtön rajta is kaptak "akció" közben. Szerencsére a másik egész nyugodt maradt, pedig azt hittem, hogy az lesz az első dolga, hogy megtépjen vagy lepofozzon, de végül nem így történt.
- Tessék. - nyújtottam felé, egyelőre már szó nem jött ki a torkomon, tulajdonképpen köpni-nyelni nem tudtam a kialakult kellemetlen helyzet miatt.
Tudtam, hogy a társam látta messzebbről, hogy mi történt, persze nem tolta volna ide a képét, hogy kimagyarázzon a helyzetből, bár lehet, hogy az ő helyébe én is így tettem volna. Elég, ha én bajba keveredek, nem kell másnak is, ebben végül is igaza volt. Már bántam az egész hülye fogadást, de nem volt mit tenni, mert megtörtént a baj. Reméltem, hogy nem kerülök ki ebből a helyzetből teljesen vesztesen és a lányba szorult némi empátia. Igaz, nem tudhatta, hogy egy fogadás miatt történt az egész, joggal gondolhatta, hogy egy kleptomániással van dolga, pedig én aztán nem szenvedtem semmi ilyen betegségben.
- Bocsánat, nem akartam. - motyogtam a lány felé, miközben a földet bámultam és arra gondoltam, hogy milyen ostobaság szaladt ki a számon, mivel pont az ellenkezőjét tettem annak, amit mondtam. Szép óvatosan feltápászkodtam a földről és lassú mozdulatokkal elkezdtem összeszedni a lány könyveit, miután átadtam neki a "zsákmányt", hogy legalább azt jóvá tegyem és ne neki kelljen összegyűjtögetnie. Reméltem, hogy nem lesz nagyon pipa, amiért ezt tettem, bár igazából én is az lettem volna, szóval nem is tudom, hogy mit várhattam volna ettől a kínos helyzettől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2016. július 19. 19:25 | Link

Partay Alfréd Benedek
egy napos délutánon, 3 óra körül

Ma, miután az óráim befejeztével visszatértem a szobámba, a baglyom, Monkey az ágyamon ülve várt, egy levéllel a csőrében. Amint megláttam, nagy öröm fogott el. Akár a barátaim, akár a szüleim írnak, mindig szeretem olvasni soraikat. Ahogy elvettem és kibontottam a levelem, kiderült, most a szüleim írtak. Gyorsan végigfutottam a levelet, talán túl gyorsan is. Mosolyra szaladt a szám, de nem igazán fogtam fel, ami benne van. Másodszorra is el kellett olvasnom, mire sikerült: KISTESTVÉREM LESZ! Végre, ennyi év után, el sem hiszem! De mielőtt az egész világnak kikürtölném, a nagy örömre nem árt, ha kicsit kiszellőztetem a fejem. Igaz nem ismerem a kastély környékét, de úgy éreztem, mégis el kell indulnom. Így kötöttem ki itt, a Fénylő Lelkek Udvarában. Gyönyörű ez a hely, különleges a félig nyitott, félig zárt mivoltában. Csak elindultam amerre a lábam vitt, és hihetetlen, de itt kötöttem ki. Körbepillantok, látom hogy az udvar közepén egy szökőkút van, amelyben halkan csobog a víz. Az egyik fal mentén meglátok egy padot, melyhez odalépek, ledobom a táskám, amit elfelejtettem a szobámban hagyni, és a levelet még mindig szorongatva, gyorsan leülök. A szökőkút közepén lévő szoborra meredve, szinte azonnal a gondolataimba merülök, melyek a családom jövője körül forognak...
Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2016. július 19. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 20. 19:19 | Link

Kékessy Arabella

Unom magam, meg amúgy az egész tanulást, de legfőképpen a leckeírást. Nagyon jó az idő ahhoz, hogy a kötelező dolgokkal foglalkozzak. Lézengek egy kicsit, ahogy kiléptem a kastélyból merre is vegyem az irányt. Valami kis udvarszerű helyet vettem észre a távolabb. Közelebb is megyek, hiszen érdekes lehet, meg nem jártam erre még. Szökőkutat fedezek fel a kis udvar közepén. Csillapodott a hőség, de még meleg van nagyon. A víz mellett mindig elviselhetőbb a meleg. Megpillantok egy lányt, aki magányosan üldögél az egyik padon. Megszólítom, legrosszabb esetben is azt mondja, hogy nem alkalmas a dolog, és elnézést kérve tovább állok..
- Szia! Remélem nem zavarlak. Ideülhetek melléd. Látom, te is szökőkutat csodálod. Szép szobor van a közepén. Partay Alfréd Benedeknek hívnak, másodéves Navinés vagyok. -
 Remélem nem zavar el, szeretnék egy jó beszélgetést lefolytatni. Egész nap a szobámban ültem, enni és egyéb kisebb dolgok miatt hagytam ott az íróasztalt. Ha nem kér belőlem, akkor kissé távolabb tőle foglalok helyet. Nagyon szimpatikus számomra a lány, ezért is reménykedem abban, hogy beszélgetésbe elegyedik velem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2016. július 20. 20:08 | Link

Partay Alfréd Benedek

Valószínűleg így üldögélhettem egy jó ideig. Egyszer csak, nem tudom mennyi idővel később, léptekre leszek figyelmes. Először végig is fut az agyamon, hogy remélem nem erre jön. De rögtön el is kezdem magam korholni, nem lehetek ennyire magamba zárkózva. Mindez pillanatok alatt lecseng a fejemben, semmit se vehet észre belőle senki. Azokról a dolgokról, amikről gondolkodtam ráérek később is elmélkedni. Itt egy újabb alkalom, hogy ismerkedjek. A következő pillanatban meg is szólít, az akit az előbb hallottam. Felnézek, egy fiú áll mellettem, aki egészen helyes. Megkérdi tőlem, hogy leülhet-e.
- Szia! Persze, ülj csak le. Igazából nem is néztem a szökőkutat, teljesen elmerültem a gondolataimban. De igazad van, tényleg csodaszép. Ezért is döntöttem úgy, mikor idetévedtem, hogy leülök itt.
Miközben beszélek, az ölembe veszem a táskám, és egy gyors mozdulattal elsüllyesztem benne a levelet. Remélem nem látta az újdonsült beszélgetőpartnerem, de ha igen, akkor sem kötelességem elmondani, ha nem akarom. Vissza is pillantok rá, hogy folytassam a csevegést.
- Én Kékessy Arabella vagyok, harmadéves Levitás. Örülök, hogy találkoztunk!
Ahogy jobban nézem, nagyon helyes a fiú. Kezdek felvidulni, nem is rossz hogy idejött. Ha már így alakult, legalább végre megismerek valakit a házamon kívül is. Elég sápadtnak és fáradtnak látszik, lehet ugyanolyan csudabogár mint én vagyok.
- Ha már idetévedtél, tényleg huppanj le mellém, és mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél és hogy tetszik a suli? Hogy érzed magad itt?
Ki tudja, lehet a végén kiderül, hogy tényleg hasonlítunk egymásra valamiben. Mosolyogva várom, hogy mit válaszol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 20. 20:44 | Link

Arabella

Nem is nagyon figyeltem arra, hogy nagyon elmélyülten olvas valamit, most figyelmetlen voltam nem kicsit. Ez nem vall rám, de néha megesik. Úgy látom, mégsem zavarhatom, hiszen, akkor nem marasztalna. Szívesen ülök le mellé. Barátságos nagyon, egyből kérdésekkel bombáz, ami most egyáltalán nem zavar. Ellenkezőleg, örülök is neki.
- Én egy magyar mezővárosban nőttem fel. Egyáltalán nem tudtam addig a varázsló képességemről, amíg meg nem kaptam innen a levelet. Pedig az édesanyám aranyvérű varázslócsalád tagja. Ő sajnos kvibli. Édesapám mugli, így fordult az elő, hogy egyáltalán nem éltünk varázslással, vagy varázsló környezetben. Pedig nagyszüleim aktív varázslók, valahogy ők sem erőltették a dolgot, amíg nem vált biztossá, hogy egyáltalán rendelkezik valaki az unokák közül azzal a képességgel, amivel ők is. -
 Mesélek a családi hátteremről egy nagyon kicsit, varázsló képesség szempontjából. Emlékszem ám arra, hogy nem csak erre irányuló kérdése volt.
- Mivel egyáltalán nem voltam hozzászokva ehhez a világhoz, így idő kellett, mire teljesen be tudtam szokni. Voltak páran, akik sokat segítettek. Például a barátnőm, aki az első perctől mellettem volt. Persze akkor még nem voltunk együtt, időközben lettünk egy pár. Persze mókásak voltak, eleinte egy kicsit ijesztőek is a szellemek, és a többi furcsa kis teremtmény itt a kastélyban. Nagyon szeretek itt lenni, itt tanulni az iskolában. Te is mesélj magadról.  Honnan jöttél? Van e testvéred? Biztos sokkal több mókában volt részed az itt töltött idő alatt. -
 Nem gondoltam volna a szobámból elindulva, hogy ma ilyen sokat fogok beszélni egy kérdésre. Ez jobb annál, ha harapófogóval kellene kihúzni a választ.

Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2016. július 20. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2016. július 20. 23:23 | Link

Benedek

Lehuppan mellén, láthatóan örül annak, hogy nem küldtem el, hanem egyből kérdéseket tettem fel neki. Hát igen, ha akarom, tudok én nagyon nyitott is lenni. A továbbiakban is így kellene tennem. Kiderül, hogy mugli származású. Igazán érdekes lehetett, mikor megtudta, hogy varázsló. Kicsit irigykedem is, hisz nekem minden az ölembe hullott, de így izgibb.
- Az én történetem kicsit kuszább. A szüleim mindketten aranyvérűek, így én ebbe születtem, azonban míg Apa magyar, Anya angol. Itt Budapesten találkoztak, mikor Anya nyaralni volt egyszer. Hamar egymásba szerettek, összeházasodtak, letelepedtek Miskolcon és jöttem én is. Aztán 11 évesen megkaptam a levelet a Roxfortból, hogy felvettek, ugyanis Anya előtte ott tanított. El is mentem, és jártam oda három évet. Aztán mikor innen is kaptam egy levelet, úgy döntöttünk, hogy átjövök, én is jobban szeretek közelebb lenni hozzájuk.
Ő se szűkszavúan beszél, azonban nekem sikerült még nagyobb szóáradatot rázúdítanom. De ennél egyszerűbben, ezt sajnos nem tudom elmondani. Szegénykém, remélem nem ijesztem el. Azon meg se lepődtem, hogy van barátnője.
- Azt elhiszem, hogy így nem lehetett könnyű. Minden újdonság volt, de jó hogy volt aki segített neked. Az is jó, hogy ennek köszönhetően még párt is sikerült találnod. Egy házban is vagytok vele?
Mikor a testvéremről kérdez eszembe jut a levél, ami most a táskámban lapul. Ha látta is, nem tudhatta, hogy olyat kérdez, ami miatt pont elmélkedtem itt egymagamban.
- A testvér kérdéssel rátapintottál egy olyan dologra, ami számomra is újdonság. Épp ma tudtam meg, hogy pár hónap múlva lesz testvérem. Eddig egyke voltam, és a suliváltás miatt kicsit magányos is. A kinti barátaimmal ugyan tartottam a kapcsolatot, azonban akár hiszed, akár nem, az itt töltött, lassan három évem alatt eddig nem volt részem semmi kalandban. Csak a tanulással foglalkoztam. Azt azonban én is kijelenthetem, hogy nagyon szeretek itt lenni, jobban mint a másik suliban. Éppen mostanság kezdtem el kicsit nyitni az emberek felé, így jókor botlottunk egymásba.
Jól esik vele beszélgetni, és ahogy erről mesélek, kezdek még kitörőbb boldogságot érezni a testvérkém várható érkezése miatt. A mosolyom a fülemig ér, a szemem is minden bizonnyal ezt tükrözheti.
- És neked van tesód? Illetve, azt elfelejtettem mondani, hogy a Bella becenevet szeretem leginkább, szólíts csak bátran így, csak mondd meg, én hogy szólíthatlak téged!
Jól tettem, hogy ma elindultam. A hír, mely engem is végtelen örömmel tölt el, abban is segít nekem, hogy új embereket ismerjek meg.
Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2016. július 20. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 23. 13:57 | Link

Bella

Biztos vagyok abban, hogy nem azért marasztal, mert nem mer elküldeni. Akkor nem beszélne ilyen nyíltan. Bár meglepődök azon, hogy három év után kezdi a társasági életet. Jobb, mintha még jobban begubózna. Kellemes, hiszen pont én vagyok az, akivel ezt elkezdi, ez jó érzés számomra.
- Engem Benedeknek szólítanak, esetleg még Beninek, így ritkábban. Mondhatjuk, praktikusabb Bagolykőbe járnod, hiszen így együtt van a család, és itt is folytathatod a varázslótanulmányaidat.  Örülök, hogy megismerhetlek téged így. Az eddigi beszélgetéseink alapján csodálkozok, hogy eddig nem nyitottál. Azt gondoltam az eddigiek alapján, hogy biztos sok ismerőssel rendelkezel. -
 Mondom neki őszintén, amit az első pár szó után leszűrtem róla. Nagyon kellemes társaság Bella, és biztos vagyok abban, hogy sokáig fog tartani az ismeretségünk.
- Két testvérem van. Egy öcsém és egy húgom. Hiányoznak, úgy mint az egész család, de ahogy alkalom adódik a hazamenetelre, mindig megteszem. Remélem ők is kapnak innen levelet. Van még addig pár évük, de ahogy repülni szokott az idő, az is itt lesz nem sokára. Gratulálok a testvéredhez. Tudni milyen nemű lesz? Vagy ezt meglepetésnek akarjátok? -
 Őszinte öröm csillan meg a szemében, amikor testvéréről beszél, aki még nem született meg, de útban van ide. Párkapcsolati kérdésre is rátér. Nem zavar, hiszen én beszéltem róla, és nincs miért elhallgatnom.
- Igen, a barátnőm is a Navine ház tagja. Ő volt az első, akivel beszélgettem. Vele már a megérkezésem után néhány órával ismerkedtem meg. Aztán úgy alakult, hogy ő figyelte az utamat itt az iskolában, mivel ő egy évvel fentebb jár, mint én. Ez nem zavarja, hogy kicsit idősebb nálam, de engem sem. -
 Mesélek neki nem keveset, hiszen nem szoktam ilyen sokat beszélni, de úgy tűnik, neki jobban megnyílok, mint másoknak. Ez azért lehetséges, mert nagyon szimpatikus számomra, és jó társaság.
- Miért csak most kezdesz a diáktársaid felé nyitni? -
Kérdezek rá eléggé egyenesen arra, miért kellett bő két év annak, hogy nyisson a társai felé. Nem akarom megsérteni, de hamarabb csúszott ki a számon, minthogy jobban átgondoljam. Néha későn jövök rá a tapintatlanságomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2016. július 25. 10:35 | Link

Benedek

Továbbra is üldögélünk a padon és beszélgetünk. Nagyon jól érzem magam, egy nagyon kedves emberkébe botlottam ma bele, vagy is inkább ő botlott belém. Láthatóan, tényleg örül is annak, hogy találkoztunk, nem csak mondja.
- Na igen. Nehezemre esik nyitni, de ha egyszer megteszem, akkor megállíthatatlan vagyok.
Századszorra is elmosolyodok, szórakoztató a társaságom, remélem nem ijed meg tőlem előbbi mondatomra. De nem gondolom róla, hogy ezt tenné. Kicsit ő is mesél a családjáról, majd ismét a testvéremre terelődik a szó.
- Köszönöm! Nem tudom milyen nemű lesz, mert nem írták meg. Azt sem tudom, hogy vajon ők tudják-e. De remélem kiderül, bár ha nem az se baj. Én szeretném, ha fiú lenne. Én is szeretek hazamenni, ha alkalmam van rá mindig, de gondolom, ha megszületik, még ennél is jobban fogom várni. Már most nagyon szeretem őt! Szerintem ő is fog kapni Angliából is levelet, meg innen is. Alig várom, hogy láthassam ő hogyan dönt majd.
Örülök, hogy nem érezte tolakodónak a kérdésem barátnőjével kapcsolatban, és válaszol rá.
- Ez nagyon édes, hogy segített itt eligazodnod és úgy szerettetek egymásba. A korkülönbség pedig nem sok közöttetek, nem is kell zavarnia senkit. Remélem nagyon sokáig együtt lesztek, én sok boldog percet kívánok nektek.
Mindkettőnkből dől a szó. Lehet, hogy ez egy hosszú barátság kezdete? Nem lenne rossz, örülnék neki. Egyenesen rákérdez arra, miért csak most kezdek ismerkedni. Nem találom tolakodónak, eddig akivel találkoztam, mindenki megkérdezte.
- Az az igazság, hogy hiába örültem annak, hogy eljöhetek ide, a barátaimtól nehéz volt elszakadnom. Nagyon hiányoznak minden nap, sokszor küldünk baglyot egymásnak. Én beletemetkeztem a tanulásba, hogy ne legyen annyira rossz, de ők is aggódtak értem. Előtte nem voltam ilyen, ezért ők is és a szüleim is unszoltak, hogy ismerkedjek. Rájöttem, hogy igazuk van, ezért nyitottam. De bánom, hogy nem tettem hamarabb, mert mindenhol kedves emberekbe ütközök, mint amilyen Te is vagy.
Ahogy egyre többen kérdezik, nem is értem, miért viselkedtem így. De szerencsére ennek már vége.
- Van még egyéb, amit érdemes rólad tudnom? Mi a hobbid? Esetleg van kedvenc órád?
Kicsit sürgetőnek tűnhetek, de csak nagyon lelkes vagyok, hogy valaki ennyire nyíltan beszél velem, mikor csak most ismert meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 25. 19:58 | Link

Bella

Nagyon is átérzem, mit érzett a barátaival kapcsolatban, mikor idejött. Velem is hasonló történt, csak én nem vártam éveket, hogy megismerjek embereket. Számomra egy a lényeg, hogy itt van. Beszélget velem, és küzd az elmagányosodás ellen.
- Tudom milyen, amikor nagyon hiányoznak a barátai az embernek. Én is ebben a cipőben jártam az ide kerülésemkor. Nálam az a helyzet volt akkoriban, hogy nem mondhattam el, és most sem azt, hova járok suliba, mivel mugli világban éltem. -
 Elszomorodom, mivel nagyon hiányoznak most is. Ezzel jár az a dolog, hogy itt tanulok. Legjobban persze a sport hiányzik. Eddig ez a legnagyobb szívfájdalmam, hogy abba kellett hagynom.
- Ott van a sport is. Nagyon sokáig vívtam. Pontosan addig, míg ide nem jöttem. Jól ment, tehetségnek tartottak. Voltak eredmények is, még a korosztályos válogatottba is bekerültek. Nagyon hiányzik. Próbálkoztam a kviddiccsel, de az nem jött be. A varázslóvilágba más sport nincs. Nem is értem, hogy ezen a téren miért nincs nagyobb választék. -
 Fejtem ki bővebben, de nem akarok nagyon panaszkodó átmenni, így be is fejezem. Testvérének még odébb van az iskolaválasztás. Képzelem milyen fontos számra minden a testvérével kapcsolatos dolog.
- Örülök annak, hogy ennyire várod a testvéredet. Jó tesója leszel neki, ebben biztos vagyok. -
 A kedvenc óránál tartunk. Régen kérdeztek rá. Elég sablonos kérdés, de szeretem, hiszen arra kérdez rá, ami nagyon érdekli a diákot, az itteni témákból. Szeretek rá válaszolni.
- Biztos csodálkozni fogsz a kedvenc tárgyamon, hiszen sokan tették már ezt. Ez a mugliismeret. Sok társam fejében megfordul a kérdés. Miért? Hiszen muglik közt nőttem fel, mit akarok tudni róluk, ha már ismerem a környezetet, amiben élnek, hiszen ebben cseperedtem fel eddigi életemben. Arra voltam, vagyok kíváncsi, hogyan látja őket a varázsló társadalom. Milyen a mugli társadalom a szemszögükből. Szóval ezért vettem fel. Neked melyik a kedvenc tárgyad? Sokat vettél fel idén? -
 Remélem, kielégítő választ adtam neki, és meg van elégedve. Jó beszélgetés, és nincs olyan nagy kánikula. Mindkettőnek örülök, az előbbinek azért jobban. Szívesen hallgatom a válaszait a feltett kérdésekre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2016. július 26. 11:34 | Link

Benedek

Ahogy telik az idő, míg itt vagyunk egyre kellemesebb az idő. Habár nagyon szeretem a nyarat, de néha tud rettenetesen meleg is lenni. Ez nem egy olyan nap, szerencsére.
- Akkor azért neked jóval nehezebb lehetett, mint nekem. Illetve még most is az. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha ilyen sok mindent el kellene hallgatnom a barátnőim elől.
Bele is borzongok. Látom, hogy szomorú lesz, mikor szóba kerülnek a barátok. Bátorításként megszorítom a kezét pár pillanatra, de mielőtt folytatnám a mondanivalóm, el is engedem.
- Nekem a legkedvesebb hobbim az éneklés, de a sport nekem is nagy szerelem. Bár profi szinten sosem űztem semmit, de nagyon szeretek futni és jógázni, illetve alkalomadtán teniszezni. Ezeket itt én is hanyagolom. A kviddics nekem se jön be amúgy. Nézni szeretem, de nem tudom magam elképzelni, hogy játsszak. Egyébként a vívásról még eddig csak egyszer hallottam, mikor sétáltam otthon, és a muglik valami versenyről beszélgettek, nem láttam sosem mi az, de biztos izgalmas lehet. Hiába muglik a szomszédaink is, de nálunk Miskolcon senki nem sportolja ezt. Nálunk a futball, meg a jégkorong a menő. A jégkorong csapata a városnak elég jó, szép eredményeket érnek el. Néhanapján, ha otthon vagyok, szoktam eljárni a meccseikre. Te szoktál valami sportot nézni, vagy ezért még vívsz ha otthon vagy?
Ahogy magyarázok, egyre jobban belelendülök, dől belőlem a szó. Beszélgetőpartnerem érdeklődve figyel, ami arra ösztönöz, hogy minél többet áruljak el magamról, és tudjak meg róla. Jól esik, hogy úgy gondolja, jó nagytesó lesz belőlem.
- Köszönöm, remélem tényleg jó testvére leszek.
A kedvenc tantárgyára adott válasza nem lep meg, én is hasonló okok miatt vettem fel a tantárgyat.
- Nem, egyáltalán nem lep meg a választásod. Én azért vettem fel a mugliismeretet, mert közöttük élek születésem óta, de úgy érzem nem ismerem őket eléggé. Az ismereteimet szeretném bővíteni róluk. Az én kedvencem amúgy a gyógynövénytan, ennek Anya is oka lehet amúgy, de nehogy azt hidd, hogy rám erőltette volna. Ő a Roxfortban ezt tanította, mielőtt Apával találkoztak. Én láttam, hogy milyen boldog és kiegyensúlyozott, mikor a növényekkel foglalkozhat, és kicsi koromtól kezdve, arra kértem, hogy hadd lehessek én is vele, meséljen nekem róluk. Nagyon szeretem megtudni, melyik mire jó, teákat főzni belőlük, vagy éppen körömvirág kenőcsöt készíteni Anyával közösen. És a szomszédokkal is legalább ez közös téma, ha más nem is, hiszen az ő életükben is jelen vannak, használják a növényeket. Amúgy ti használtatok ilyeneket otthon a családoddal?
Nem tudom, nem untatom-e ezzel, hisz tudom, nem mindenki hisz a gyógynövények erejében. Már csak arra nem feleltem, mennyi tárgyam van idén.
- Na igen. Rengeteg tárgyat vettem fel ebben az évben, kicsit talán túl sokat is. A 15 nagyon sok? És neked mennyi van?
Ahogy ezt mondom szememben bujkál a huncutság, alig bírom visszafojtani a nevetésem, hisz biztosan meglepődik majd a számoktól.
Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2016. július 26. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 26. 15:13 | Link

Bella

Nagyon együtt érez velem Bella, és ez nagyon jól esik nekem. Most már jó, túl tudtam lendülni a kezdeti nehézségeken, a segítségnek köszönhetően. Ezáltal könnyebb is volt számomra, de én is odatettem magam nagyon. Elértem valamit, van társaság, ahova mehetek mindig.
- Igen, ezzel még most is nehezen tudok megküzdeni, hogy titkolózni kell az otthoni barátaim előtt. Kárpótol mindenért az itteni légkör, a barátnőm, és a barátok, akikkel ide járhatok. Persze már te is a baráti körömbe tartozol. Attól függetlenül, hogy most ismerkedtünk össze. -
 Mesélem neki, milyen érzésekkel küszködök amiatt, hogy az otthoni barátaim előtt titkolnom kell az itteni tanulmányaimat. Visszatérünk a sportra, aminek örülök, hiszen ez egy vidámabb téma.
- Nem nagyon vívok már, nem nagyon jut idő rá, ha otthon vagyok. Azért kijárok versenyekre, ha rendeznek a környéken otthon. Nálunk a kosár, röplabda, foci a menő. Focimeccsre szoktam kimenni néha, az még érdekel.-
 Szűkszavúan válaszolok neki erre a témára. Néha még mindig nehéz beszélni a vívásra. Kicsit lódítottam is neki, hiszen egy versenyen voltam csak. Nem vagyok képes még nézni a páston a versenyzőket. Hiányzik nagyon. Ettől komorabb lett a kedvem. Elég sok tantárgyat vett fel, a tizenöt nem kevés. Én sem panaszkodhatok, hiszen ebben a dologban.
- Elég sokat vettél fel, de én sem panaszkodhatok a tizenhét tantárgyammal. Év elején elkapott a hév, a tavalyi évfolyamelsőség miatt. Nem akartam lemaradni róla idén sem. Nem gondoltam bele akkor, hogy milyen fárasztó lesz ez a sok tanulás. Amit vállaltam, azt meg is teszem. Hajtok, és meglátom, mire lesz elég az idén. Azért most is örülnék egy évfolyamelsőségnek. Az iskola elsőség számomra még messzinek tűnik. Most biztos egy stréber, magolós, pedáns gyereknek nézel, de nem vagyok az. -
 Gondolom, csodálkozik azon, nekem több tantárgyam van, mint neki. Szerintem mindketten sokat vállaltunk, mikor felvettük a tárgyakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2016. július 26. 16:52 | Link

Benedek

Örülök annak, hogy ilyen hamar sikerült barátságot kötnöm, erre nem is gondoltam volna.
- Örülök, hogy barátok lettünk. Legalább most már én is itt vagyok, ha bármire szükséged van. Akkor is, ha az csak egy kis beszélgetés.
Amikor a sporttal kapcsolatos kérdésemre válaszol, nem ereszti bő lére. Ebből gondolom, hogy azért nem könnyű beszélnie róla, inkább hanyagolom is a további sporttal kapcsolatos kérdéseket.
- A foci engem annyira nem köt le, de volt már, hogy mikor valami nagyobb verseny volt belőle, akkor láttam pár meccset.
Az a visszafojtott nevetés, végül csak kibukik belőlem, mikor reagál a számra, hogy mennyi tárgyat vettem fel. De rögtön le is esik az állam, ő még nálam is többet. Na jók vagyunk mindketten...
- Hűha, ez még szebb szám, mint az enyém! Engem is a hév kapott el, hogy ennyit felvettem, de épp emiatt én már most javában a vizsgákra készülök. Az évfolyamelsőséghez amúgy gratulálok, nekem eddig még nem sikerült. De nem is nagyon hajtok rá, én azért veszek fel ennyi tárgyat, mert szeretek sokfélét tanulni. Itt pedig egyik tárgy érdekesebb, mint a másik.
Most döbbenek rá, hogy telik az idő. A nap egyre kevésbé süt be az udvarba, és ez csak most tűnt fel. Még tanulnom kellene, illetve illendő lenne válaszolnom a levélre ami a táskámban van.
- Hogy elszaladt az idő! Ha nem haragszol, én most visszatérek a házamba. Nagyon jót beszélgettem, de lassan illene visszamennem a tanuláshoz, mert így esélytelen vagyok az összes tárgyat elvégezni. Illetve a levélre is szeretnék válaszolni a szüleimnek, még ma. Tényleg örülök, hogy megismertelek, remélem hamarosan találkozunk!
Gyorsan megölelem futólag és egy puszit nyomok az arcára. A táskámat a vállamra lendítem, és a következő pillanatban már úton is vagyok. Azért még visszafordulok és intek neki, csak úgy tűnök el a boltív alatt.
Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2016. július 26. 16:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 27. 19:01 | Link

Bella


Kölcsönösen kellemes találkozás mindkettőnk számára szerintem. Abból gondolom, hogy nagyon elröpült az idő. Én sem vettem észre eddig, a lemenő napot.
- Ezek szerint mi ilyen önkínzók vagyunk a tantárgyak mennyiségével kapcsolatban. Sok diák a minimális számban veszi fel, főleg első évben, hogy ne terhelje túl magát. Én sem tudatosan vettem fel olyan sok tárgyat, hogy évfolyamelső legyek, agy jött ki. Most azért bennem van egy kis bizonyítás, hogy jó lenne ezt megvédeni, de nem dől össze a világ, ha nem sikerül. Nem vagyok pedáns gyerek. -
 Mondom ezt így végszóra neki, hiszen már készülődik. Kicsit szomorú vagyok, hiszen jó vele társalogni. Érthető viszont, mert ha van még elintézni valója, akkor menjen csak.
- Jó társaságba elmegy hamar az idő. Nagyon jól éreztem magam én i a társaságodban. Remélem, mi előbb találkozunk. Nyugodtan menj, van elég tenni valód még a mai napon. -
 Felkapja a táskáját, ölelést kapok és egy puszit nyom az arcomra, majd elindul. Bevallom, meglepődök, nem számítok a puszira és az ölelésre, hiszen most találkoztunk először. Nagyon nyílt a lány, örülök ennek. Valahogy jól is esett, amit tett. Még üldögélek egy kicsit, nézem a naplementét. Megunom magam, én is felmegyek a szobámba.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. augusztus 7. 17:58 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám



Megírtam a leckéimet és úgy gondoltam, hogy mivel nagyon szép idő van odakinn, érdemes lenne sétálnom egy kicsit. Egyébként sem voltam az a típus, aki jól érzi magát odabenn, úgyhogy örültem, hogy kicsit kiszabadulhattam a természetbe. Nagyon élvezetem azt, hogy végre nem voltam csupa gonosz emberrel körülvéve, mint anno a intézményben, szóval egyáltalán nem hiányoztak a rossz akaró emberek. Rózsaszín színű egész alakos ruhát vettem fel egy fehér szandállal, szőke hajamat pedig kiengedve hagytam, így indultam neki az udvarnak. Szép, napsütéses idő volt, pont kellemes volt egy kis séta erejéig, de sajnos nem igazán élvezhettem ki felhőtlen örömmel ezt a lehetőséget. Néhány diáknak a fülébe jutott, hogy nevelőintézetben nőttem fel muglik között és rögtön odajöttek körbeállni, hogy csúfolódhassanak rajtam. Nagyon rosszul esett a pimaszkodásuk, hiszen nem hagytak békén és folyton becsmérlő szavakkal vádoltak, pedig próbáltam mozgásban maradni, de sajnos ez sikertelennek bizonyult. Legszívesebben hazarohantam volna, de volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy ne hagyjam itt az egész iskolát, mert valamennyire már hozzászoktam ezekhez a dolgokhoz. Az egyik vöröshajú lány különösképp élvezte, hogy illetlen szavakat vághat hozzám. Próbáltam kilépni és minél messzebb kerülni tőlük, de ők ugyanolyan gyorsasággal jöttek, hogy folytathassák a gúnyolódást. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy gyorsan a szobámba futok és bezárom magam mögött az ajtót, de nem akartam előttük gyengének mutatkozni, úgyhogy folytattam az utamat azzal, hogy látszólag mit sem törődve velük tovább folytattam az utamat, persze azért nem volt könnyű elviselni azokat a trágárságokat, amiket közben hozzám intéztek.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 8. 03:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 9. 16:30 | Link

Alíz

Izgő-mozgó, mozgást igénylő kis dög, s itt a jelző most egyáltalán nem a sértő szándékot takarta. Imádom Noah-t, s amióta megkaptam őt Merki aputól, azóta mindig velem van, ha lehetséges. Nagyra nőtt állat lett belőle, és az természetes, hogy a mozgástere is növekedett vele. Így aztán elindultam vele, hogy rohangálhasson, amerre csak akar. Már a folyosókon is majdnem feldöntött mindenkit, mert annyira boldog volt, hogy kiszabadult a négy fal közül. Szerencsére nem történt baleset, senkit nem perzselt meg, nem sértett meg a szarvaival vagy a karmaival, viszont a gyorsaságának ára is volt. Egy pillanatra vesztettem szem elől, mikor befordult a folyosó végén. Csodás. Futólépésben indultam meg utána, s mikor befaroltam a kanyarnál –ezzel cipőmet egy cseppet sem kímélve–, már a FLU udvarán találtam magam. Itt is régen jártam, leginkább csak átsétáltam rajta, és mentem is a dolgomra.
– Noah! –emeltem meg a hangomat, mikor egy lánycsoportosulásnál pillantottam meg. Morgott néhányukra, mintha valakinek a védelmére kelt volna. Lépteimet megszaporázva mentem közelebb hozzájuk, és realizálnom kellett, hogy valóban hősi cselekedetet hajtott végre az állatkán. Hiszen, ahogyan közelebb értem, fülemet akarva-akaratlanul is megcsapták a szavak, melyek engem is felbosszantottak. Fogalmam sincs, hogy miért jó terrorban tartani az ember lányát, így amint odaértem, felemelt hangon küldtem el a piszkálódókat. Noah morgása is segített, és meg is lett a hatása: leléptek a lányok. Csak az iménti áldozat maradt ott, legalábbis remélem, hogy nem iszkolt el, ameddig a többiekkel voltam elfoglalva. Ha ott volt még, akkor felé fordulva, mosollyal az arcomon tettem fel az egyszerű kérdést:
– Minden rendben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. augusztus 9. 19:19 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám


Úgy tűnt, hogy a lánycsapat igencsak kitartó, mert csupán néhányan döntöttek úgy, hogy megunva a banánt visszamennek a körletükbe vagy a dolgukra, de sajnos a "sereg" nagy része velem tartott, hogy tovább piszkálhasson. Legszívesebben elvarázsoltam volna őket a pokolba, de pont nem volt nálam a pálcám és egyébként sem akartam rajtuk használni, mert bár a varázslás egész jól ment már, azért nem bíztam magamban, és nem akartam olyat csinálni, ami maradandó károsodást okozhatna számukra, akármilyen rossz indulatúak is voltak. Örültem, amikor eljöttem az intézetből, mert ott is tele volt a hely ugyanilyen gúnyolódó emberekkel, csak akkor nem pont a származásomon lovagoltak, hanem más volt a téma. Igazából ezek az emberek mindig találtak maguknak áldozatokat, akiket kispécizhettek maguknak és mindig volt rá valami okuk, hogy másokon kiélhessék frusztrált életük kudarcait. Szerencséjére nem kellet sokáig elviselnem a becsmérlő szavakat, mert hirtelen egy morgó hang ütötte meg a fülemet, aztán pedig sikítás, majd egy fiú hangja törte meg a csendet, aki elég határozott hangnemben küldte el a nem éppen kedves lányokat melegebb éghajlatra. Gyorsan feloszlott a tömeg én pedig ott maradtam egyedül, még fel sem eszméltem teljesen, olyan gyorsan történek egymás után a dolgok, hirtelen a lényre emeltem a tekintetemet, majd gyorsan hátrahőköltem tőle. Imádtam az állatokat, a pókokat és a békákat is beleértve, de ilyen teremtménnyel még sosem találkoztam élőben, úgyhogy jobbnak láttam ha egy helyben maradok és nem teszek semmilyen gyanús mozdulatot az irányába. Karomat összefonva a fiúra néztem, majd egy kis idő után végre sikerült megszólalnom:
- Öhm.... azt hiszem, hogy most már igen.
Újra a lényre néztem, a történteket átgondolva rájöttem, hogy a védelmemre kelt, de még mindig nem mertem egy lépést se tenni semerre, mert nem voltam tisztában vele, hogy pontosan milyen teremtménnyel van dolgom, bár gyanítottam, hogy a srác nem tarthat az iskolában nagyon veszélyes kategóriájú állatot, legalábbis ezt megtanultam a rövid ittlétem alatt, de így is inkább megvártam, hogy mit fog reagálni az állat. Gondolataimból felocsúdva újra a fiúra néztem és rájöttem, hogy milyen bunkónak tűnhetek, hogy meg sem köszöntem a "mentőakciót", bár nem szerettem más fejével gondolkodni, így találgatni sem akartam feleslegesen, hogy hogy jött le ez az egész a fiúnak.
- Köszönöm, hogy közbeléptél! - mondtam mosolyogva, miközben próbáltam összeszedni magamat, közben azon tanakodtam magamban, hogy megkérdezem a sráctól, hogy milyen állat ez, de lehet, hogy túl hülyén hangzott volna, úgyhogy egyelőre jobbnak láttam csendben maradni, hátha választ kapok tőle erre a kérdésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 11. 22:59 | Link

Alíz

Na igen. Az iménti mentőakcióm páratlan volt, hiszen soha nem voltam az a fajta srác, aki kiáll másokért. Csupán azért, mert én magamért se tudtam kiállni, s mindig Zsombor volt az, aki megvédett. Ahogy meghallottam a piszkálódó szavakat, amit a lány felé intézett néhány kellemetlen egyén, mintha magától jött volna, hogy mit is lépjek a szituációban. Eléggé meglepődtem saját magamon, bár ezt nem mutattam ki, hiszen a változás szele engem is utolért, amióta nincs itt az Öcsém. Noah abban a pillanatban abbahagyta a morgást, amint eltávolodtak a kellemetlen alakok, s mint aki jól végezte dolgát, odaült a lábam mellé. Mosolyogva simítottam végig a fején, dicséret képen, hiszen ő is egy hős volt, jobban mondva a dolog nagyját ő végezte el. A lány közben lefagyott, a karba tett karok, és szótlanság miatt feltételezve az egészet. Lehet, hogy Noah jelenléte frusztrálja egy kicsit, amit meg is értek, elvégre nem egy hétköznapi varázslény, és nem szaladgál vele minden második diák a suliban. Vagyis olyan értelemben nem, mintha a sajátjuk lenne. Természetesen nem néztem rá emiatt furán, vagy siettettem a válaszadással, hiszen a szavak, amikkel illették nem a legmegfelelőbbek voltak. Mindenkinek kell egy kis idő, mire megemészti őket, de végül csak-csak megszólalt, amire elmosolyodtam.
– Örülök neki, és az csak természetes, hogy rájuk szóltam. Nem is értem, hogy egyeseknek miért jó az, ha piszkálhatják a másikat. –ráztam meg a fejemet egy sóhajtás közepette. A szavai közben viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy folyamatosan Noah és köztem cikázik a tekintete. Ezt az állatka is érzékelte, de nem tett semmilyen lépést, csak tovább ücsörgött a lábam mellett.
– Ne félj tőle, nem bánt. Morog ugyan, de csak azokra, akik megérdemlik. Te viszont védelemre szorultál, ezért mentett meg. Noah-nak hívják, engem pedig Ádámnak. Téged hogy hívnak? –kérdeztem rá illedelmesen, s közben mindvégig Noah fejét simogattam és figyeltem a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. augusztus 12. 18:19 | Link

Ádám


A furcsa lény a fiú lába mellett ücsörgött már, onnan méregetett időnként, amit egyáltalán nem bántam, mert ezek szerint kíváncsi volt rám. Idővel a megmentőm is bemutatkozott, ezért én is így tettem:
- Alíznak hívnak és Navinés vagyok. Én sem értem, hogy miért jó ez nekik, de már igazán hozzászokhattam volna ehhez. Azért itt legalább kevesebb a rosszakaró. - haraptam el a számat, mert közben belegondoltam, hogy úgyse teljesen érti a srác, hogy mit mondok neki, ugyanis nem járt abban az intézményben, ahol nevelkedtem, igaz jobban járt mindenképp. Ki akarna egy árvaházban élni? Minden nap reménykedett az ember, hogy egy nap rendes, szerető családja lehet, de úgy tűnt, hogy nekem sose jön el ez az idő. Aztán szerencsére jött Timi és minden megváltozott. Gondolataim végén elmosolyodtam, hiszen mindig szeretettel gondoltam a nevelőanyámra, akit tulajdonképpen igazi anyának tekintettem, de mindig a keresztnevén neveztem. Sose felejtem el azt a napot, amikor megjelent a varázserőm és akaratlanul is jól ráijesztettem a rossz indulatú, csúfolódó lányseregre. Megint azon vettem észre magam, hogy elkalandoznak a gondolataim, ez pedig rettentő nagy udvariatlanság volt Ádámmal szemben, úgyhogy próbáltam inkább a valóságban maradni.
- Milyen lényed van?  - tettem fel azt a kérdést, amit a fiútól valószínűleg már rengetegen megkérdeztek és biztos voltam benne, hogy gépiesen fog rá felelni, hiszen valószínűleg számtalanszor megválaszolta már ezt a kérdést. Életem során sokkal több muglivilágbeli állattal találkoztam mint varázslénnyel, de ez egyáltalán nem zavart, mert tudtam, hogy idővel még több teremtményt ismerhetek majd meg élőben is, plusz hasznos ismereteket sajátíthatok el róluk, éppen ezért lettem LLG tanársegéd.
Óvatosan közelítettem Noah felé, majd egy karnyújtásnyira megálltam tőle és leguggoltam vele szemben, aztán vártam, hogy vajon odajön-e hozzám vagy támadásnak veszi a közelségemet, bár reméltem, hogy barátságos lesz velem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 12. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
[zárt]
Írta: 2016. augusztus 16. 14:17
| Link



Ahogy megbeszélte Ninával is: elmegy az ELMÉbe, hogy megpróbálják normálisabb emberré faragni. Őszintén szólva, nem látja túl sok esélyét. Túl jól ismeri magát, nem lehet rendesen motiválni, viccet fog csinálni az egészből és nem veszi majd komolyan. Tömören, valószínűleg minden erejével az ellen lesz, hogy ne tudjanak neki segíteni. Bár tulajdonképpen egész életében ezt csinálta, ezen a ponton már kicsit necces a dolog.
Holnap utazik. Az utolsó napja az iskolában és tulajdonképpen csak azért jött be, hogy a tanulmányi osztályon elintézhesse: az ELMÉben kihelyezett vizsgákat írhasson és ne kelljen emiatt halasztania. Van egy olyan érzése, hogy éppenséggel az unalom közepette lesz ideje tanulni, és az tűnik a legnormálisabb elfoglaltságnak abban a gyogyóházban.
Na meg persze még egy dolog miatt van most itt. Hogy még egyszer találkozzon Lillával. Nem mintha elmondta volna neki, hogy ez lesz az utolsó alkalma most jó ideig, hogy lássa a fejét. Nem akarta, hogy ez legyen a motiváció, amiért idejön és hallgat rá. Egyszerűen csak azt szeretné, ha tényleg hallgatna a kérésére, még annak ellenére is, ami történt. Az megnyugtatná az apró hangocskát a fejében, ami azt suttogja, hogy menjen utána és tanítsa meg neki, hogyan kellene viselkednie most. Hülye ötlet, ő is tudja, és abszolút nem tervezte megvalósítani.
A fénylő lelkek udvarára hívta. Nyugodtan ücsörög a szökőkútnak dőlve, a vállán a cuccai, amiket itt tárolt a suliban és most elviszi magával. Elvégre szüksége lesz tankönyvekre meg ilyesmire, ha ezúttal nem akar megbukni és totális csőd lenni. Nem mintha meg akarna felelni bárkinek, egyszerűen csak kezdi unni a harmadik évfolyamot és úgy érzi, itt lenne az ideje továbblépni. Miközben várakozik, előtúr egy szál cigarettát, meggyújtja és bele is szív egyből. Nem ideges, éppen csak az egyik kedvenc foglalatossága mostanában, amivel elüti az időt. Közben eszébe jut egy szám, amit nemrég hallgatott, a szökőkút szélén pedig dobolni kezdi ujjaival a ritmusát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 14:29 | Link

Ákos

Váratlanul ért Ákos üzenete. Kicsit már ugyan kitisztult a fejem, most mégis úgy érzem, hogy az idő még mindig semmire nem volt elég. De az is igaz, hogy egyáltalán nem tudom megmondani, plusz egy-két nap, egy-két hét, vagy akár egy-két hónap segítene-e a helyzeten. Valószínűleg nem nagyon.  
Nem igazán mozdultam ki a Rellon körletéből az utóbbi napokban. Óráink már nincsenek, így aztán tényleg nem volt rá okom, tanulni is a szobámban szoktam, amikor éppen tudok. Az elmúlt hét nem eme képességemnek villogtatásával telt. Ennek köszönhetően most elidőzöm egy ideig a tükör és picike sötétkék neszeszerem társaságában, mielőtt még bárhova is elindulnék. Nem megyek messzire, még a kastélyt sem hagyom el, de nincs kedvem az ábrázatommal frászt hozni a kicsikre. Ennek elkerülése érdekében tehát kicsit kisminkelem magam. Nem viszem túlzásba, egy fiú szemével valószínűleg ez észre sem vehető, de a karikák eltűnnek a szemem alól legalább. A hajamban megigazítom a kontyot, amihez napok óta alig nyúltam.
Mikor kilépek a kastély legszebb udvarára, Ákos már ott ül, és éppen füstölög, mint egy gyárkémény. Nagyon nehezemre esik elfojtani egy epés hozzászólást a dologhoz, miszerint a kis hobbija valószínűleg előbb el fogja intézni, mint a bájital-kereskedelem. De mégis elfojtom, mert nem akarok érzéketlen lenni, még akkor sem, ha egyébként valószínűleg csak kinevetne. Tényleg nem tetszik, hogy minden lehetséges módon megpróbálja kinyírni magát.
- Szia – köszönök, majd leülök mellé, bár egyelőre nem érzem úgy, hogy hosszú lesz a találkozásunk. Végignézek rajta, egészen szépen meggyógyult már. Van még egy-két nyoma a sérüléseinek, de ez a látvány a legutóbbihoz képest nagyon is megnyugtató. Mikor meglátom a hátizsákot rajta, meglepetten ráncolom a homlokom.
- Szóval tényleg elmész – nem kérdés, megállapítás. És itt jön csak a dolog neheze.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 16:11 | Link



Nyugodtan szívja a cigarettáját, mint akinek semmi más dolga nincs. Pedig amúgy lenne, csak elég intenzíven és elég magasról tojik rá. Inkább csak csendben várja Lillát.
 - Szia - köszön neki vissza, amint megérkezik, azzal a rá jellemző, féloldalas mosollyal. Nem, Lilla nincs szépsége csúcspontján, de Ákos sincs. Pár nyoma még maradt a verésnek, de azért a gyógyítóknak jóval könnyebb az ilyesmiket helyrerakni, mint a mugli orvosoknak. Ennek ellenére az ujjával még ők sem tudtak semmit csinálni. A bal kezének középső ujja egyenes már ugyan, de nem mozog együtt a többivel. No meg szintén apró hátrány, hogy nem érez vele semmit, szóval akár újra vissza is hajlíthatná. Ez egyedül a bal kézzel cigarettázásban zavarja, semmi másban.
 - Ja, nem jött be a bájital-biznisz. Úgy döntöttem, főállású kettyós leszek - válaszolja egy vigyor közepette, ahogy megvonja a vállát. Az első dolog, ami legjobban idegesíti a helyzetben, hogy kénytelen elismerni, hogy valami nincs rendben vele. A beteg szóra még mindig harap, de a dolgot javában megkönnyíti, ha ő maga figurázza ki a saját helyzetét. Így kevésbé idegesítő.
 - Meg gondoltam meghívlak Nina "végre elment partijára" holnap - teszi hozzá, szemét forgatva és nagyot szívva a cigarettába. Mit is mondhatna... Nina mindig igyekszik nagyon modoros és kedves lenni a közelében. A levelet sem bocsátotta meg neki, azt sem, hogy betegnek hiszi. Azt pedig még kevésbé, hogy az elhatározás óta láthatóan megkönnyebbült. Sőt, egyre könnyedebb, ahogy közeledik az elköltözés napja.
 - Ha véletlen lesz rólam egy életnagyságú jégszobor, ne nyald meg, mert hozzáragad a nyelved - ad még egy őszinte jó tanácsot Lillának, bólogatva, aztán végül el is neveti magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 16:45 | Link

Ákos

Nehezemre esik elfogadni, hogy a jelenlegi helyzetben is csak viccelődni tud, de valahol megértem. Valószínűleg így könnyebb feldolgoznia a dolgot. Nem úgy ismertem meg, mint aki könnyen viseli a gyengeséget, de csak mostanában jöttem rá, mennyire így van ez. Ebben egy kicsit hasonlítunk, már ha mondhatok egyáltalán ilyesmit.
- Neked még az is jól fog állni - vonom meg végül a vállam, belemegyek a dologba. Ha neki csak így megy, akkor így megy. Aztán elhangzik a következő mondata, én pedig pár pillanatra lefagyok kicsit. Szóval már holnap megy? A lábaimmal idegesen dobolni kezdek, közben pedig végignézek a kerten, a megfelelő szavak után kutatva. Nem tudom mit gondoltam, tulajdonképpen semmit, éppen ezért ért most meglepetésként ez a kijelentés. Pedig igazából teljesen várható volt.
Hiányozni fogsz.
Ezt gondolom, de nem mondom ki. Pedig nem volt soha rózsaszín ködös és felhőtlen a kapcsolatunk, és mégis. Nem tudom mit mondjak, de valamit muszáj, mert lassan már úgy ülök mellette, mint aki megkukult. Utálok búcsúzkodni, így még nem is teszem meg, inkább Ninára terelem a szót.
- Jót akar neked, még ha nem is gondolod úgy... - ... és én is jót akarok. Újabb gondolatot fojtok magamba. Az elmúlt napokban nagyon sok dolgot megbántam a kórházi beszélgetésünkkel kapcsolatban, így most eszem ágában sincs rögtön mindent kimondani, amit gondolok. Úgy tűnik, valamire mégiscsak jó volt ez az idő, sikerült annyira lenyugodnom, hogy legalább átgondoljam, mit beszélek.
A jégszobros poénon viszont még ebben a rendkívül furcsa helyzetben is elnevetem magam. Pár pillanatig még kuncogok, utána pedig a fiúra nézek, kicsit megcsóválva a fejem.
- Majd valahogy megpróbálok ellenállni a kísértésnek. Nehogy a végén utánad küldjenek - viccelődöm én is. Valóban elég könnyű módja lenne annak, hogy engem is full elmebajosnak nézzenek, elvégre ki nyalogat jégszobrokat? De egyáltalán nem áll szándékomban követni Ákost. Ezt a harcot neki kell megvívnia. Ekkor jut eszembe a szobámban pihenő kis papírbalerina, amit ma reggel hajtogattam. Elmormolok egy begyűjtő-bűbájt, nem sokkal később pedig már a kezemben landol a teljesen spontán elkészített kis mű. Legalább ennyire spontán az ötlet, hogy Ákosnak adjam.
- Tessék. Csak hogy ne felejtsd el, lesz aki szétrúgja a segged, ha ugyanilyen hülyén jössz vissza - belátom, magamhoz képest nagyon alpári a körítés amivel átadom, de mentségemre szóljon, ezzel próbálom ellensúlyozni, hogy egyébként elég nyálas dolog búcsúajándékot adni. Még akkor is, ha egyáltalán nem nagy dolog. Egy perce még jó ötletnek tűnt, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék