36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. március 13. 12:29 | Link

Kinoshi, Szentmihályi

Oké. Ezek az embereket egy kicsit furcsák. Megmondtam, hogy leszedem, akkor meg minek csinálják? Miért nem lenne egyszerűbb békén hagyni szegény, egyszerű kis diákot? Mindegy, ha ők így, akkor én úgy. Elsétálok a padhoz, amin hagytam a cuccomat. Felveszem, majd egy csattal hátratűzöm a hajamat. Utána elteszem a pálcámat a zsebembe. Majd felvisítok. Egy denevér ért hozzám. Ja, nem, mégsem. Egy anyag darab.
- Nincs humorérzéketek, az egyszer szent - jegyzem meg félhangosan. Oké, elő a varázspálca. Egyre sötétebb lesz, a fenébe. Félek. Félek a sötéttől. Méghozzá nagyon. Jön szél is, segít elterelni a figyelmemet. felkavarja a leveleket, hogy körülöttem forogjanak. Ezek szerintem felnőttek, vagy legalábbis idősebbek nálam, ezer százalékig biztos vagyok ebben. Nekik kéne példát mutatni, nem pedig épp ellenkezőleg. Hogy mit is tilos ilyenkor. Mindegy is, van más megoldás. Tegyünk pontot a végére, a saját módomon. Odasétálok a szökőkúthoz.
- Wasser! - Mondom ki, lelocsolva ezzel a szobrot. Ahogy mondtam, jön is le róla a festék. Holnapra sem a víznek nem lesz semmi baja, sem a szobornak. Csakis csak nekem. Hiába, benne volt a pakliban sajnálatos módon ez is. De, legalább egy jót szórakoztam.
- Oké, ti nyertetek. Itt vagyok, várom hogy mit csináltok. De, azért egyszerűbb lett volna, ha szimplán csak idejöttök - kezdem el a csöndben mondani. Jó lenne, ha minél hamarabb elém jön a kettő emberke.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 16. 16:09 | Link



Kino folytatja az ijesztgetést, Alfonz pedig nem tudja, mi legyen. Egyáltalán nem tetszik neki a diák kioktató hangneme. Mégiscsak ő jár tilosban, és ő firkált össze egy olyan szobrot, ami nem az ő tulajdona. Teljesen mindegy, hogy lemosható-e vagy sem. Egyetlen törvényben vagy szabályban sincs olyan kitétel, hogy megteheted, ha aztán eltünteted a nyomaidat. Szép is lenne a világ, ha megengednénk például a lopást, ha az illető aztán visszaadja az ellopott értéket a tulajdonosának. Nem számít, hogy lemossa, az a lényeg, hogy megtette.
Alfonz talárja csuklyáját mélyen az arcába húzza, aztán kiemelkedik rejtekéből. A Kino által keltett szél mozgatja körülötte talárját. Magas termetével, széles vállával, és elrejtett vonásaival reméli, hogy eléggé meg tudja ijeszteni a lányt.
- Túlságosan is tiszteletlen vagy ahhoz képest, hogy most kaptunk rajta a rongáláson.
Kissé elmélyíti a hangját, és lassan, méltóságteljesen, szálegyenes derékkal közelít a lány felé.
- Én a helyedben inkább megbánást tanúsítanék a szájalás helyett - javasolja vészjósló hangon, amikor már csak pár lépés választja el a lánytól. - A szabályok betartása fontos. A bűnt nem teszi semmissé a nyomok eltüntetése. Ami pedig a humorérzékünket illeti... ha láttad volna az arcodat... - kuncogva dobja hátra a csuklyát, aztán Kino felé néz.
- Szerintem ideje felkeresnünk a házvezetőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. március 18. 13:14 | Link

Sacamanó♥

Némán engedelmeskedik testvérének; leül a szökőkút hideg kövére, és bár kezeit először combjai mellett támasztja meg, a változás izgalmától meg-megreszkető alkarjai miatt szinte azonnal mocorogni kezd. Nem szégyelli, hogy hosszú hajával együtt a múltat is fél elengedni, mégsem szívesen fedné fel érzéseit Sára előtt - habár jóllehet, nővérének vannak sejtései, mi is zajlik le benne éppen. Szíve mellkasában zakatol, az ereit duzzasztja az adrenalin, és mire lehullanak az első göndör tincsek, fogai belemélyednek beharapott alsó ajkába.
- Arra gondoltam, hogy mesterképzés után elmegyek a Hebridai Feketesárkányokhoz - dünnyögi lehunyt szemekkel, az olló vékony, karcos hangjára egészen ellazulva. - Szendrei Véda tanárnővel beszéltem már erről, úgy gondolja, hogy a MacFusty klán szívesen látna, annak pedig különösen örül, hogy ebből az iskolából én lennék az első diák, aki közöttük végzi a gyakorlatát, illetve... aki ott, náluk kötelezi el magát.
Hangja elhalkul, szemöldökei összébb húzódnak, hiszen azt még maga sem tudja, hogy ha egy szép napon odajut, és MacFusty lesz, akkor onnan létezik-e a visszaút, eljöhet-e, vagy egyáltalán elakar-e majd valaha is szakadni új - és valószínűleg legigazabb - családjától.
- Emlékszel a sárkányos pizsamámra? - nevetése áttöri mellkasát, feltépi összetapadt ajkait, az emlékképre megcsóválja fejét. - De szerettem! Valahol még biztos meg van. Hm, rég voltunk otthon, a vizsgák után nem megyünk haza?
Sára gyengéden lesöpri vállait, ekként közölve a tényt: kész vagy, ideje változni, kicsit felnőni, kicsit jobb lenni. Noel kérdő tekintettel pillant fel a hirtelenszőke lányra, széles mosolyának aprócska görbülete megremeg.
- Huh - sóhajtja, míg feláll és kiegyenesedve mindkét kezével beletúr megkönnyebbült, sokkal rövidebb tincseibe. - De más - mélyről jövő nevetéssel hüledezik, miközben újra és újra végigszánt fejbőrén. - Na? Milyen?
Szembefordul törpe nővérével, arca már így, látatlanban is ragyog, szemei csillognak, vigyora alól kilátszik az összes foga. A változás gyönyörködtet, kétség sem fér hozzá.
- Köszönöm - mondja még, és közelebb lép Sárához, hogy lehajolva hozzá egészen belebújjon a nyakába. - És persze, ha valamikor neked is fodrászra lenne szükséged..., rám bármikor számíthatsz. Csak, hogy tudd.


// Köszönöm a játékot, rágjalak meg! Smiley Love //
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2016. május 20. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsigmond Zafira
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2016. április 14. 06:57 | Link

Áron

Vágytam egy kis magányra. Csak én, és talán a gitárom. Elindultam tehát felfedezni a kastélyt. Elhaladtam a Nagyterem mellett, benéztem a könyvtárba, majd végül eldöntöttem, hogy az udvaron keresek valami csendes kis helyet. Így akadtam rá erre a kis belső udvar szerűségre. Leültem a szökőkút szélére, és körbenéztem. Teljesen kihalt volt minden, sehol egy ember. Pont ez kellett most nekem. Láttam a sövénykerítést, a tisztás egy részét, és a rúnás  oszlopokat. Gyönyörű ez a hely. Nem is értem miért nem jár ide több ember. Felálltam, körbesétáltam, és végül lecsüccsentem a fal mellett lévő padhoz. Gitáromat kihámoztam a tokjából, és elkezdtem sorra venni a kedvenceimet. Mivel tudtam, hogy egyedül vagyok, ezért néha még énekeltem is mellé. Egyébként általában figyelek, hogy ne énekeljek emberek elött, mert ilyenkor általában, lefagyok, elcsuklik a hangom, és egy oktávot ugrik. Nagyon kevés az az ember, aki elött merek  énekelni.
Utoljára módosította:Zsigmond Zafira, 2016. április 15. 06:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Békeligeti Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 19:40 | Link

Zafira

 Épp sétálgattam az első köreimet a kastély körül, mikor egy lágy dallamot hallottam. Gitárszó, és halovány ének felcsendülő szava. Alig ha hallottam mostanában a goa zenén kívül mást, szóval felüdülést jelentett.
 Egy oszlop mögött bújtam meg és onnan figyeltem, ahogy egy lány játszott a hangszeren, akit persze nem ismertem még akkor. Sose ismerek semmit, csak sodródom vele. Ősi hippi hozzáállásomat is bizonyítja, hogy mindenféle akadály nélkül vertem tábort a dallamoktól nem messze, és továbbra is szemfülesen figyeltem. Majd olvasni is kezdtem, hagytam kibontakozni. Az alapvető varázslatokat tekintettem át, amiről otthon már tanulhattam is a szülőktől. Valamiféle csodás, és felüdítő érzés, amikor képes vagy előre készülni. Pont ezt használtam ki. Egy lapra felírtam valamit, nagy betűkkel, a lapot egy lótuszvirággá hajtogattam, majd a lebegtető bűbáj varázsos lökésével, a virágot a lányhoz lebegtettem úgy, hogy ő csak akkor vegye észre, ha a feje mellett van már. Ha kinyitja, azt láthatja rajta; "Elég jó vagy.". Plusz ezt a kijelentésemet egy mosolygós arccal is megtoldottam a papíron.
Utoljára módosította:Emma Renae Weißling, 2016. április 14. 21:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsigmond Zafira
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2016. április 15. 06:50 | Link

Áron

Épp egyik kedvencemet játszottam, amikor is valami neki ütközött a fejemnek. Egy gyönyörű, tavirózsa alalú levéle volt, amit egy ismeretlen valaki küldött nekem. A kézírás alapján talán egy fiú, de nem voltam benne biztos. Így hát elindultam, hogy felfedezzem ki is a relytélyes levélküldő. Azért örültem, hogy tetszett neki, viszont igazán odajöhetett volna hozzám, és elmondhatta volna személyesen is. Elhaladtam a sövénykerítés, a szökőkút, sok színás virág  és egyéb más kerti dolog mellett, amit napestig tartana felsorolni. Benéztem az oszlopok mögé, ahol végre megtaláltam a srácot. A földön ült, és éppen olvasott valamit. -Ezt nemtudtad volna szóban elmondani?- lobogtattam meg a levelet.
Utoljára módosította:Zsigmond Zafira, 2016. április 17. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Békeligeti Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 16:13 | Link

Zafira

 Meglepett, amikor a lány mögöttem állt. Tudtam, hogy fel fog keresni, de nem ilyen hamar. Valóban, azért jóféle trükk volt, amikor belógattam az üzenetet. Kérdezett, és én a válaszomat fontolgattam.
- Akkor megzavartalak volna. Abban mi lett volna jó? Mondjuk, így sem igazán jól sült el, de megérte. - Talán valóban ezt gondolhattam akkor. Ma már több értelmet látok benne. Felugrottam aztán és a kezemet nyújtottam.
- Áron, kezdő és elmejátékos. Hát te? - Nem tudtam az elején mit mondani, tehát, csak próbálkoztam. Az elején inkább egy filozófust kellett volna mondanom.
- Melyik házba való vagy? Vagy inkább, melyik szektába? - mosolyogtam a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsigmond Zafira
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2016. április 17. 16:29 | Link

Áron

Nagyon meglepődött. Ez messziről látszott rajta, de reméltem, hogy azért nem hoztam rá a frászt nagyon. Ekkor felpattant, és kezetnyújtott. Udvarisan kezetráztam vele, majd én is bemutatkoztam - Zafira vagyok, másodikos, kviddicsjátékos, és igazából bárhogy becézhetsz ahogy csak akarsz - mosolyogtam rá. Tényleg bírom, hogyha becéznek, de igazából eltűrök szinte mindenféle kitalált nevet. Jót vigyorogtam a szektás megjegyzésen, mert mekkora zagyvaság már. - Egyébként a Navine házát erősítem, és te? - kérdeztem meg őt is. Sajnos így nem igazán tudtam belőni a hovatartozását, viszont azt sejtettem, hogy nem Rellonos, mert akkor valószínűleg nem hajtogatott volna tavirózsa alakú levelet. -Mesélj magadról - mondtam, majd intettem, hogy kövessen, és menjünk sétálni.
Utoljára módosította:Emma Renae Weißling, 2016. április 30. 19:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 22. 21:29 | Link

Feigler úr

Éppenséggel lemehettem volna a faluba. Vagy a klubhelyiségben hallgathattam volna az önfeledt csacsogásokat olyan közegben, amelyik, ha tudná, hogy milyen vagyok valójában, nagyon megutálna. Sajnos ez van, az élet rákényszerít, hogy álcázd magad és vigyorogva jó képet vágj mindenhez, mint például a felügyelők jelenlétéhez. Most, hogy végre kicsit szabadabbnak éreztem magam, szombat, kora délelőtt lévén az egyelőre még üres Fénylő Lelkek Udvarába vezetett az utam.  Egyszerűen nem tudom, hogy a kedves doktor mit nem fogott fel azon, hogy nem tiszta vérű létemre a Rellonba kerültem, és az a problémám, hogy alig látom az apámat, annyi dolga van. Komolyan, tisztára időpocsékolásnak éreztem ezt, és mellette hallgassam végig, ahogy agyba-főbe dicsérik egymás előtt diáktársaim sznob módjára a szüleiket, én meg csak mélyen lapítok, mint az a bizonyos a fűben.
Komor fapofával jöttem rá, hogy már nem tudok bőgni. Pedig annyira szerettem volna, ha a sírással kijönne az idegesség, ráadásul mégsem tűnt úgy, hogy teljesen egyedül voltam. Léptek zaját hallottam, amire megfordultam. Lám csak, lám, az emlegetett. Barátságos álmosoly fel, kezdődjék egy újabb hülye színjáték a tökéletes arisztokrata, emberkerülő kölyökről.
- Jó napot! – biccentettem, pusztán udvariasságból köszöntem, s úgy sejtettem, ezt a találkozást bizonyára nincs sok esélyem kikerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. április 22. 22:28 | Link

Szentgáli Krisztina

Fehér pólóján a mellkasát vakargatva még a háta mögé is elnéz, mikor megszólítja őt egy kislány. Voltaképpen ő lenne az utolsó, aki meg akar szólítani valakit szombat délután, mikor önhatalmúan úgy döntött, hogy mára végzett a kastélyban, így csak nehezen veszi rá magát, hogy lassítson.
- Hey. - Kezdi tétován, s, hogy valamiféle információt merjen ki a szituációból, gyorsan végignéz a lányon. Utána vágyakozva a rét felé vezető ösvény felé is elnéz, de mire az iskolás mellé ér, ügyesen megáll.  
- Mi az, segíthetek valamiben? - Ez az "akarsz valamit?" szépen csomagolt változata, amihez az a sajátos, barátságos, szép mosolya jár. Újra mocorogni kezd, ezúttal a farmerjéből kerül elő a cigi, amit a pálcájával villámgyorsan meg is gyújt ezen a végtelenül békés, csendes és földöntúli nyugalmat árasztó kertben. Csakhamar a virágok édes illata mellé az ő drága -és finom- dohányának szaga keveredik. Így teljes a hely atmoszférája.
Megszokásból pedig kis híján még az elsőst is megkínálja - aztán csak visszacsúsztatja a dobozt és a pálcát a zsebébe.Már meggyújtotta a cigit, úgyhogy ha más értelme nem is lesz, de ezt kényelmesen elszívja az udvaron - közben pedig békés türelemmel várja, hogy a lány kezdjen valamit a helyzettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 22. 22:38 | Link

Feigler úr

Teljesen ledöbbent, hogy minisztériumi dolgozó, aki a rend fenntartásán fáradozik elvileg, csak így lazán rágyújt egy iskola területén. Komolyan, az egészséges életmódról hallottak egyáltalán? Felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg csak hírből ért el hozzájuk az információ ennek a fantasztikus élettartam-hosszabbító, jó szokásokból álló létstílusnak az egzisztenciája. Igen, igen, mostanában igen érdekessé vált a szóhasználatom annak következtében, hogy kortársaimmal ellentétben nem csak a külsőm művelésével töltöm az időmet, hanem saját tudásom és szókincsem gyarapításával.
- Ezt uram, talán nem itt kéne – kezdtem figyelmeztetni finoman. Hogy várják el egy sereg diáktól, hogy betartsák az ő kényszerszabályaikat, hogyha ők maguk sem tartják be? – Káros az egészségre.
Eleve a köszönési formára, amit használt, nagyot néztem, hát még arra, amikor lazán nekiállt és rágyújtott. Szolid jelzésként odébb is álltam a füstcsík útjából, nem óhajtottam belélegezni a mérgező anyagot, de ha neki jól esik, felőlem azt tesz magával, amit akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 16:53 | Link


- vasárnap délután, 16:31 -

Néha jó az apja házában ülni és nem csinálni semmit, csak élvezni azt a csöppnyi szabadságot és védelmet, amit Balázs otthona nyújt. Néha viszont az embernek szüksége van a megszokott környezetre, a más jól ismert hangokra, a halk, lüktető, diákok által szolgáltatott zsibongásra. A nap süt, csak néhány hófehér bárányfelhő színezi meg a világoskék eget. Kellemes meleg van, az a fajta ami nem is éget, viszont nem is fázol benne. Bár a virágok egy része még nincs kivirágozva, halovány illat lengi körül az embert.
A lány egy fa alatt ül, egy padon. Szőkés haja kibontva oldalra húzva, háta megvetve a pad támlájának, felhúzott térdei segítségével egy könyvet tart, és kifejezetten élvezi, hogy most nincs körülötte senki. Ahogy befejez egy oldalt lapoz, amúgy sima homlokát ráncok keretezik, ahogy egy szeretett szereplővel igen csúnya módon elbánnak. Többször is átfutott már az agyán, hogy egy adott ponton becsukja a kötetet, elteszi, és nem olvassa tovább, viszont a kíváncsiság hajtja, hogy "csak még egy oldal, csak még gy fejezet, csak még a sorozatban utána jövő iromány".
- Csessze meg! - és igen, megérkeztünk. Egy szusszanással sziszegi ki fogai között a véleményét az egész jelenetről, ahogy vetve egy pillantást az oldalszámra teszi le maga mellé a művet, s dönti fejét hátra a törzsnek, úgy pislog fel a lombozatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 1. 17:14 | Link

Kamilla

Kissé álmosan ballagott felfelé a faluból, mert mára vége volt a műszakjának a falatozóban, de mivel korán kellett kelnie, jelenleg nem állt a helyzet magaslatán. Ásított is egy nagyot, miközben arra gondolt, hogy milyen jó lesz, hamarosan már az ágyában fog feküdni és az igazak álmát aludhatja, délutáni időpont ide vagy oda, már legalábbis akkor, ha a szobatársai éppen nem tartózkodnak ott. Valahogy nem tudott nyugodtan pihenni, ha ébren voltak körülötte a srácok. Egyszerűen még mindig nem szokta meg, hogy ott vannak, és kezdett arra hajlani, hogy nem is fogja, mert bármennyi idő is telt el, épp annyira hiányzott az otthonos érzés, mint az első perctől fogva, hogy elkezdődött ez a tanév. Igaz, talán egy kicsit más hozzáállással megkönnyíthette volna a saját dolgát, de ezt sosem lett volna hajlandó elismerni.
Egészen a Fénylő Lelkek Udvaráig jutott, mikor is hirtelen egy hang hasított a békés csendbe, amitől még ő is összerezzent, pedig igazán nem is volt hangos, csak annak tűnt, miközben a gondolataiba volt mélyedve. Pislogva nézett szét, hogy vajon kitől származott a tömör vélemény, mert a hang az elég ismerős volt, nem sokkal később pedig ki is szúrta Kamillát, aki épp lerakta a kezében tartott könyvet.
- Kellemetlen fordulat? - érdeklődte meg a fiú, miután odament hozzá és megállt előtte. - Mit olvasol? - kérdezte, majd le is huppant a lány mellé. Végül is, talán nem árt, ha egy kicsit még összeszedi a maradék energiáját, mielőtt nekiállna megmászni az Eridon számtalan emeletét. Most azért valahogy még neki is átsuhant a fején a gondolat, hogy talán tényleg jobb lenne a pincében lakni, vagy valamelyik közelebbi emeleten.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. május 1. 17:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 17:29 | Link



Ha Jaredet nem ismerné, és nem nevezné a barátjának - vagy valami hasonlónak - akkor bizonyára nagyon csúnya szemekkel nézne rá, hogy mégis miért mer csak úgy odazöttyenni. Viszont az Eridonos kezd hozzánőni, akkor is, ha ő épp nagyon nem akarja, hogy bárki hozzánőjön most vagy a közeljövőben. Szóval a hangját meghallva mosoly terül szét a szép kis arcán, és még arrébb is húzódik, hogy biztosan legyen elég hely a másik számára.
- Meg fog halni. Érzem, hogy meg fog halni. Pedig ő volt az egyik kedvenc szereplőm. - elbiggyesztve ajkait ismerteti a tényt, amiben egészen biztos, olyan kilencvenkilenc százalékosan.
- Trónok harca. Harmadik. - úgy fészkelődik, hogy felé tudjon fordulni, átöleli lábait, majd állát térdeire ejti, úgy néz a másikra. Az évnyitó óta nem igazán látta a másikat, beszélni pedig mégannyira sem volt alkalmuk. A felügyelők megjelenésével mindenki létezése nehezebb lett - és ezen az se segít, hogy Radúzbá' beengedte őket a pirosak közé. Persze, értette ő Jared szavaiból, hogy a diákok érdekébe vannak itt, és hogy tulajdonképp csak betartatják a szabályokat - szigorúbban, mint eddig valaha, csak na. Azért jobb lenne, ha nem lennének.
- Fáradtnak tűnsz. - és bizonyára az is, de ez most nem annyira lényeg.
- Mi van veled mostanság? - na jó, egy picit talán hiányzott neki. Viszont nem rója fel neki, biztos megvolt a maga dolga, most, hogy még mestertanonc is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 1. 17:41 | Link

Kamilla

Mikor a másik elmondta, hogy mi bántja a könyv kapcsán, akkor hümmögött egy sort a kijelentés fölött, aztán mikor megtudta a címet, akkor összehúzta a szemöldökét és úgy kukucskált a lány mellett a kötetre.
- De abban úgyis mindig mindenki meghal, nem? - kérdezte kicsit bizonytalanul, mert a Trónok harcáig eddig bizony nem jutott, mert mindig volt valami érdekesebb, amit gyorsan el akart olvasni.
Ő maga is viszonylag kényelmesen elhelyezkedett, mert egyelőre nem akaródzott neki elindulni, úgyhogy akár beszélgethettek is egy kicsit. Félig a lány felé fordult, hogy őt lássa meg az udvart is, mert ez szép hely volt, könnyen elkalandozott rajta a tekintete. Lassan egyébként is virítani fog minden, csupa zöld és virág, az meg csak jó lehet.
- Fáradt is vagyok - jelentette ki, mikor a másik megosztotta vele a megfigyelését. - Most jövök munkából és szörnyen sokan voltak ma a falatozóban, egy pillanatnyi megállásom se volt - mesélte, de nem igazán panaszkodásnak szánta, hiszen ő szeretett Arvidnak segédkezni a konyhában és szeletelni, meg ilyenek, és amíg nem küldik ki az emberek közé, addig nem is lesz baja igazán ezzel.
- Hát... - gondolkodott el aztán, hogy mit feleljen a kérdésre. - Igazából minden változatlan. Nagyjából - mondta, majd töprengő mozdulattal túrt a hajába, mintha csak össze akarná fésülni a gondolatait, de nem talált semmi olyasmit, ami szerinte érdekelhetné a lányt, úgyhogy tovább is hamar tovább is haladt.
- Régen találkoztunk, veled történt valami érdekes? - kérdezte hát, kékesszürke szemeivel a lány arcát pásztázva. Most valahogy nem tűnt annyira meggyötörtnek, mint mikor legutóbb látta, de lehet csak az teszi, hogy olyan ritkán beszélnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 18:03 | Link


- De igen. - felsóhajt, kiül egy fájdalmas fintor az arcára miközben a könyvre pillant, és igazat ad a prefektusnak. - De attól még rossz. - megvonogatja vállát, valószínűleg csak belőle vált ki ilyen reakciókat a történet. Meg amúgy is, soha nem volt jó a szavakkal, így most se tudja úgy igazán leírni azt, amire gondol.
Csendben figyelve hallgatja végig a fiatalabbik Selwynt, bólogat is, ja, ő megérti, a cukrászdában is vannak olyan napok, amikor csak úgy ömlenek az emberek, és szinte mindnek más kell, és akkor azt se tudod, hogy fiú vagy - e vagy lány.
A kérdését követő válaszra újra biccent, soha nem volt az az ember, aki minden áron tudni akar mindent, olyannyira hogy valósággal megkínozza a másikat a kérdéseivel. Szóval majd ha a fiú úgy dönt, hogy beavatja mi az, ami nagyjából nem ugyan az, akkor majd elmondja, ő pedig végighallgatja. Ilyen egyszerű, nincs ezen mit túlbonyolítani.
- Hát.. Leköltöztem apámhoz. - megvonogatja vállát, mintha ez egy olyan dolog lenne, mint mondjuk, hogy süt a nap. - Meg találkoztam egy felügyelővel. Még év elején. - na ettől viszont még mindig kirázza a hideg. - Rossz volt. - újra elbiggyeszti ajkait ahogy leengedi egyik kezét, s körmével a pad fáját kezdi piszkálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 1. 18:30 | Link

Kamilla

- Én sem szeretem, ha meghalnak a kedvenc szereplőim - bólogatott megértően. - De, nézd a jobbik oldalát, ez még mindig kibírhatóbb, mintha az író halna meg a sorozat közepén és nem tudnád mi lesz a vége - jegyezte meg, bár vigasztalásban, valljuk meg, sosem volt igazán jó.
Mikor a másik is felelt a kérdésére, akkor elgondolkodva nézett rá vissza.
- Akkor ezért nem látlak annyit mostanában - jött rá a dolog nyitjára. - Jó nála laknod? - érdeklődte. A lány nem volt túl jó állapotban egy időben, de ha az apjánál jól érzi magát, az már fél siker.
Amikor azonban a következő mondatot meghallotta, akkor idegesen ugrott meg a gyomra. Ez nem kezdődik jól. Neki mostanra már nem egy felügyelőhöz volt szerencséje, és nem minden esetben volt boldog a találkozástól, úgyhogy meg tudta érteni, hogy a lány sem repeshetett az örömtől, bár azért az tény, hogy kicsit reménykedett benne, hogy nem abba a valakibe futott bele, aki őt mondjuk nem zavarta.
- Kivel találkoztál? El szeretnéd mesélni, hogy mi történt? - nézett a másikra egyszerre kicsit kérdőn és várakozón, mert reménykedett benne, hogy fog még hallani az esetről a másiktól, ha már így felhozta. - Miért volt rossz? - kérdezte még aztán, bár lett volna néhány tippje, főleg ha valamelyik marcona aurorral hozta össze a lányt a sors. Egyelőre kettővel még nem beszélt Sebby, de úgy egészen őszintén szólva, valahogy ennek azért tudott örülni. Lehet, hogy sokan már elkönyvelték róla, hogy biztosan besúgó, mert olykor lehetett látni a karhatalom embereivel, de nem így volt. Őt is piszkálták, számon kértek rajta dolgokat, még akkor is, ha nem mindenki állt így hozzá, szerencsére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 18:59 | Link


Pár pillanatig csak pislog Jaredre, és.. Végül is igaza van, lehetne rosszabb is. És szinte csak ez tartja vissza attól, hogy elröhögje magát, szóval szépen visszafojtja a feltörő ingert, majd máskor.
És hogy jó-e az apjánál laknia? maga sem tudja, komolyan. Vannak jó oldalai a dolognak, viszont még mindig idegen neki, hogy ilyen közel legyen Balázshoz, ilyen sokáig. Megejt valami mosoly félét, ami még mindig inkább hasonlít szájhúzáshoz majd megvonogatja vállát.
- Megvannak az előnyei. Nem kell a szobámban maradnom, mikor nem tudok aludni. - halkabban beszél, viszont azért hallhatóan. - De azért hiányzik a kastély is. - újabb nyomorék mosolyféle, majd ismét csak megvonogatja a vállát. Majd elmúlik, megszokja a dolgokat, meg egyebek. Elvégre nem fog örökké idegenkedni a dologtól. Remélhetőleg.
- Fogalmam sincs hogy hívják. De nem is akarom tudni. - megrázza fejét, nem nem, ilyen részletekre nem kíváncsi. Valamiért úgy érzi, hogy ha ismerné a pasast, az nem lenne jó, nagyon nem lenne jó. Szóval igyekszik minél távolabb tartani magát tőle is, meg az összes többitől is, jó kislány, meghúzza magát. Nem mintha eddig egy hatalmas rendbontó lett volna - kivéve azokat az eseteket, mikor ez éjszaka kellős közepén nekiállt túrázni a folyosókon.
- De elég.. Öregnek tűnik. És folyamat szívja a nikotint, én azt is kinézem belőle, hogy eszi a bagót. - megforgatja szemeit, ahogy duzzogva adja meg Felicián rövid jellemzését.
- És kiráz tőle a hideg. Nem olyan jól. Úgy, hogy legszívesebben elsírnád magad.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. május 1. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 1. 19:57 | Link

Kamilla

- Azt hiszem elég sokan lógtak meg így a házirend bizonyos pontjai elől - tűnődött el a lány szavait hallgatva. - De megértem valahol - tette hozzá. Igaz, számára is furcsa volt valahol, hogy egy időponton túl tilos volt elhagyni a körletet, de másrészt meg volt ráció a dologban. Viszont az is tény, hogy az este kilenc órát még így is korainak találta, mert miért ne lehetne még olyankor valaki például a könyvtárban?
Kicsit elhúzta a száját, mikor a lány nem tudta megmondani, hogy kivel is futott össze, aki ennyire kellemetlen emléknek bizonyult, de aztán kapott némi segítséget mégis, és hangosan sóhajtott. A delikvenssel neki sem volt éppen rózsás a kapcsolata.
- Kőhalmi Felicián - adta meg a nevet a másiknak, hátha érdekli, hogy kivel ne találkozzon inkább többé. - Ezek után megértem, hogy miért volt rossz - mondta, miközben fáradtan megdörzsölte a szemeit. - Sajnos ő velem is mindenképp szeretett volna elbeszélgetni és hasonlóan kellemes emlék, mint neked - fintorgott. Ha babonás, akkor most meg merte volna kockáztatni, hogy a férfi biztosan ott lapul valamelyik bokorban és éppen őket hallgatja, remekül szórakozva a történéseken, de nem volt hozzá eléggé bagószag a környéken.
- Mit akart tőled? - kérdezte aztán kíváncsian. Nem gondolta, hogy Kamilla annyira nagy bajba került volna, hogy kihallgatták, de ki tudja? Végül is elég ritkán találkoztak tulajdonképpen, szóval lehet, hogy nem is tudott volna róla, ha a másik valami olyat követ el, amiért érdeklődni kezdenek utána a felügyelők.
- Mindenesetre meg merném kockáztatni, hogy a legrosszabbat fogtad ki - sóhajtott. Tény, hogy még volt, akivel nem beszélt, de Felicián kellőképp megizzasztotta ahhoz, hogy ne akarjon többé találkozni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
zárás
Írta: 2016. május 1. 21:06
| Link


Elszorul a torka, kiszárad a szája, viszont nem kezdi el magyarázni, hogy ő nem a házirend elől menekült. Ő saját maga elől futott el, az elméje elől, az álmai elől. De azért megint csak elmosolyodik, mert mi mást is csinálhatna?
A névre hümmög egy sort, a két szó felkerül a tabu listára, és soha többé nem fogja kiejteni őket a száján. Az újabb információ hallatán Jaredre néz, akaratlanul is végigméri. Nem mintha a fiú tudna róla olyat, amit a felügyelők felhasználhatnának. Nem mintha olyat feltételezne róla, hogy esetleg köpne.
- Eltűnt az állatkám, és kerestem, ő meg bezavart órára. - megint lefelé kezd pislogni, kicsit mintha szégyellné magát a másik előtt. Pedig tényleg nagyon aggódott a pikáért, a szívéhez nőtt az a kis dög, és amikor nem találta sehol a szobájában, se a többiek részén, majdnem elkapta a sírás. Nem akar még egy olyan lényt elveszíteni, aki fontos neki - még akkor se, ha csak állat. És azóta tényleg olyan, mint a jó tündér. Nem csinál semmit amit nem szabad, nem szalad a folyosón, halkan beszél, halkan jár. Vissza akar vegyülni, főleg, miután az évnyitón okot adott arra, hogy kiszúrják. Apropó évnyitó. Összeszorítja ajkait, felpillant.
- Remélem nem haragszol az év eleje miatt. Mert amúgy tökre megértem, ha mégis. - ismét csak halk hangok, egy szusszanás, elnéz a virágok felé.
- Hát akkor.. Már csak jobb jöhet. - elvégre fő az optimizmus. Az órájára pillant, aztán Jaredre, aztán kezébe veszi a könyvet, s feláll a padról.
- Azt hiszem ideje lenne visszamennem. - jelenti ki ahogy lenéz rá, majd megint mosolyog.
- Örülök, hogy beszéltünk. Vigyázz magadra. - kinyújtja kezeit, s amennyiben a másik engedi, megöleli, ha pedig esetleg nem, búcsúzásképp int.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amy Artmenson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 5. 13:10 | Link

Csermey Natália Babett

Alig egy hete, hogy itt van és még körülbelül senkit sem ismer. De hogyan is ismerhetne bárkit is, ha még saját magát sem ismeri igazán. A pszichológus jól mondta, időre lesz szüksége még újra visszatalál a régi énéhez, és újra el tudja fogadni magát. Reméli, hogy Magyarország, a Bagolykő majd meghozza azt a változást, amire szüksége van mindehhez. Az iskola folyosóin jár egész nap, és próbálja feltérképezni, hogy hová is került, próbálja megismerni az itteni szokásokat, de annyira másnak tűnnek az emberek, mint Angliában. Más a kinézetük, a viselkedésük, a hangjuk… Szóval teljesen más itt minden, mint otthon. Sétálás közben, kicsit el is gondolkozik, hogy mi lehet most otthon. Vajon a kishúga, a szülei jól vannak? Igaz, hogy minden este beszéltek eddig telefonon, de mi van, ha csak nem akarják neki elmondani, hogy valami történt?
Annyira belemerült a gondolkozásba, hogy csak azt vette észre hirtelen, hogy nagyon világos lett a kastély sötétéhez képest. Nem tudta hová tenni, hogy hova is került, hisz a kastélyt még el sem hagyta, egyszer sem az itt léte alatt. Viszont a látvány csodálatos volt. A virágok, az oszlopok, és mindezt tökéletes fényárban a tündöklő napnak köszönhetően. A szökőkút, mely ennek az udvarnak látszó valaminek a közepén helyezkedett el, csodálatos volt. A vize kristálytiszta, a közepén lévő szobor pedig kifejezetten művészi. Amy úgy gondolta, itt folytathatja eszmecseréjét saját magával, tovább gondolkozhat, úgyhogy leült a szökőkút szélére, és nézte a csodálatos látványt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 5. 16:23 | Link

Amy

Jó volt itt lenni. Csak úgy elvolt, semmi kötöttségek, bár unalmában már a tanulással is megpróbálkozott még, csakhogy az egyre növekvő hőségről és az ezzel járó nyári záporokról elterelje a gondolatait. Szívesen ment volna strandolni, vagy valami, de hát még suliidő volt, ezt majd nyáron megteheti. És milyen szívderítő látvány lesz a szülők arca, ha meglátják a lánnyal levő hatalmas, bernáthegyi kutyát. Berta azóta már nem volt vele, leadta egy állatkereskedésnél, hogy viseljék gondját és találjanak neki szerető gazdit, mert még Maszattal is néha dolog volt megbírni.
- Pacsi, Maszat! Jól van, ügyes kutyus! – mosolygott az ebre, éppen tanította, már a lábhoz és az ül parancsszavakra nagyjából, hellyel-közzel hallgatott. Aaa fékezést még nem ártott volna gyakorolni a kisebb csikóméretű kutyának, de hát senki se úgy született, hogy mindent tudjon – bizony, még a rendbontáshoz is kell ám tehetség!
Annak nagyon nem örült, amikor Maszat mindenféle teketória nélkül megindult valamerre, és a lányt letarolva az idegen hölgyemény irányába vetette magát teljes svunggal.
- Maszat, állj! – kiabálta, hátha a kutya füléig is eljut az utasítás, miután megkapaszkodott a kút peremében. Kicsit nagyot sikerült csobbannia, ahhoz képest, hogy nem is olyan mély…
Nagyon vicces, Maszat…
- Izé, bocsi… épp a nevelésén dolgozom – vigyorgott zavartan Nati, csak remélte, hogy a másikat sem borítja fel a játékos, barátságos jószág. Na, ettől nem hinném, hogy félniük kéne a betörőknek. Maximum akkor, ha utálják a szeretet-kitöréseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amy Artmenson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 86
Írta: 2016. június 5. 20:35 | Link

Babett

Egy kis ideig Amy úgy gondolta, az udvar nyugalmát soha semmi, és senki nem zavarhatja meg. Azonban az biztos, hogy ez soha, de soha nincs így. Természetesen most sem. A semmiből jelent meg valami, ami bele is ugrott a szökőkútba, óriási placcsanással. Ennek köszönhetően Amyre fröcskölődött egy csomó víz, és ezzel párhuzamosan hangos szitkozódások hagyták el a száját.
Amikor azonban meglátta, hogy kinek is köszönheti, hogy most mindene tiszta víz átgondolta mit is mondott, és tovább folytatta, most már lágy, kedves, szerető hangon.
-Szia kutyus. Hát te meg mit keresel itt?- s azzal megfogta a kutya nagy fejét és összenyomta tenyereivel, mintha csak egy nagymama szeretgetné meg rég nem látott unokáját.
Az a bizonyosan női hang, melyet azután hallott, hogy az előtte lévő nem éppen kicsinek mondható kutya eláztatta őt, zavart tükrözött. Megfordította fejét és meg is látta a lányt.
-Szia!-mosolygott rá a szemébe folyó vízcseppek mögül.- Semmi baj, úgyis melegem volt.-nevette el magát.
Felállt, hogy kezet nyújtson a lánynak, de félúton meggondolta magát, és inkább összefonta maga előtt karjait.
-A nevem Amy, téged hogy hívnak?- nézett kérdőn a lányra, miközben visszafordult a még mindig a vízben lévő kutyához és simogatni kezdte. Amy nagyon szereti a  kutyákat. Eszébe jutott, mennyire hiányzik már neki, hogy otthon mindig menhelyekre jártak a barátaival, ahol kutyákkal játszottak, etették őket, és próbáltak nekik gazdát találni. Elgondolkozott rajta, hogy be kéne fogadnia itt is egy kutyát. Biztosan vannak  itt is olyan kutyák, akiknek szeretetre van szükségük, és nem kapják meg.
-Régóta tanulsz itt? Ismered Bogolyfalvát? - fordult ismét a lányhoz, hátha megtudja tőle, hogy van-e itt valamiféle menhely, vagy örökbefogadó központ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 13. 21:39 | Link

Amy – avagy minden kút Bagolykőbe vezet


Hát bizony a Bagolykő falain belül Nati eddigi tapasztalatai alapján ritkán létezik az a fogalom, hogy nyugalom. A felügyelők is tanúsítani tudják, mert amíg világ a világ, mindig lesznek olyan Natáliához és népes testvéri táborához hasonló fenegyerekek, akik úgy döntenek, elég az állandó egyhangúságból, ki kell törni a csendből, és egy kicsit meg kell kavarni az állóvizet, hadd legyen egy jó kis műsor a közönségnek.
Felügyelők ide, vagy oda, ők akkor is végre fogják hajtani a tervüket, főleg, ha unatkoznak, és a túl sok energiájukat nem tudják tanulással levezetni, mert pont emiatt nem képesek rávenni magukat, hogy a becses hátsó felüket az íróasztal elé tolják, és tankönyvek fölé görnyedjenek magolni, míg a fejük is szétreped.
Hát Natália sem épp ez a típusú kamasz volt, és bizony jó néhány húzása még igazolja is egy felügyelő állítását, miszerint elég gyerekes lenne némely téren.
- Nekem is, de nem éppen kútfürdőzéssel szándékoztam lehűteni magam – engedte meg magának a leányzó is a nevetést, miután az idegen hölgyemény túltette magát az akaratlan hideg zuhanyon.
- Csermey Natália Babett, de úgy hívsz, ahogy akarsz. Már mindenre hallgatok kábé, annyiféleképpen szólítanak – azt persze nem teszi hozzá, hogy ezek között szerepel helyenként a gyerekes, az idióta, és „már megint egy Csermey” és társai kifejezések.
Maszat bocsánatkérően pillogott gazdájára két nagy kutyusszemével, és persze, hogy a vöröske nem tudott rá tovább haragudni, egyébként is az indulatait lecsillapította a hideg kútvizes fürdő.
- Bogolyfalvát már betéve ismerem, szívesen körbekalauzollak, ha gondolod, egy szabad hétvégén, csak kérjünk engedélyt a felügyelőktől – mosolygott bátorítóan az elsősre, elvégre az a nagyok dolga (pontosabban lenne), hogy a kisebbeket támogassák.
Ő nem az a fajta volt, aki örömét lelte abban, hogy a nála fiatalabbakat szívassa, á, ő a nagyvadra ment, ha szabad így fogalmazni. Elvégre egy idősebbel kezdeni eleve kihívás, főleg, hogy legutóbb is hajszál híján múlott, hogy nem fajult párbajjá a dolog, meg is kapta házvezető-helyettesétől a magáét.
Mindenesetre nem túlzottan hatotta meg, és továbbra is hozta helyenként a formáját, mert egyszerűen képtelen volt megállni, hogy ne színesítse egy kicsit mások életét a rakoncátlan ravaszdi. Majd kinövi, lehet benne reménykedni, elvégre a remény hal meg utoljára, a többit meg mindenki gondolja hozzá kedve szerint…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. június 19. 17:28 | Link

Mai Hamada



Nem igazán volt szerencsém ma, mivel éppen most vesztettem el egy fogadást, amit az egyik diáktársammal kötöttem. Abban fogadtunk, hogy Emma tanárnő milyen frizurát fog viselni a mai LLG órán, én arra tippeltem, hogy lófarokba fogja a haját, a diáktársam pedig arra, hogy kiengedve hagyja, és pechemre ő nyert. Ha én nyertem volna, akkor egy hétig ő írta volna meg a házijaimat, ami iszonyat nagy segítség lett volna részéről. Sajnos azonban ez nem így történt, úgyhogy buktam a dolgot és megnyertem magamnak azt, hogy valakitől el kell csennem valamit úgy, hogy közbe ne vegye észre. Nem igazán mertem ilyen merész dolgokat megtenni, de most muszáj volt, hiszen én maradtam alul a fogadásban. Nem igazán értettem, hogy ez miért volt hasznára a diáktársamnak, hiszen ha lebukok, akkor talán velem együtt bukna ő is. Valamiért élvezte, hogy most szívathat és esze ágában sem volt megváltoztatni a véleményét ez ügyben, ragaszkodott hozzá, hogy megtegyem, amit kért tőlem, akkor is, ha az egyáltalán nem volt az ínyemre. Nem volt mit tenni, cselekednem kellett... úgy gondoltam, hogy az udvaron sok ember megfordul, kiválasztok majd egy célpontot magamnak és megpróbálom elcsenni tőle, ami a közelében van. Persze a diáktársam messziről figyelt, mert biztos akart lenni benne, hogy valóban megteszem azt, amit kért tőlem. Örültem volna, ha nem figyel rám ennyire, mert akkor valószínűleg talán megúszhattam volna a dolgot azzal, hogy elviszek neki valamit a szobámból és odaadom azzal a szöveggel, hogy ezt tulajdonítottam el. Persze jogos volt tőle, hogy végignézze az akciómat, mivel csakis így kísérheti nyomon a történéseket és azt, hogy nem futamodok meg a megpróbáltatás elől. Megálltam a szökőkút közelében és várakozó álláspontba helyeztem magam, kerestem azt a személyt, akitől a lehető leggyorsabban és legkönnyebben elhozhatok valamit észrevétlenül, de egyelőre nem találtam senkit, aki alkalmas lett volna erre a szerepre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. június 19. 23:15 | Link

Alíz

Valószínűleg, ha valaki olvassa az életem sorait, akkor ebben a pillanatban halálra unja magát. Az utóbbi napokat tanulással töltöttem, minden órára felkészültem és úgy általánosságba véve nem voltam túl nagy társaság senki számára sem. Nem próbáltam beolvadni, nem kerestem barátokat. Miért is tettem volna? Egyetlen céllal érkeztem, még pedig, hogy minél jobb legyek abban, amit csinálok.
Az, hogy Tanizawa keresztezte az utamat a napokban csupán egy szerencsétlen véletlen volt. Mondhatnánk, hogy nagy helyről jöttünk, minimális az esélye, hogy ismerjük egymást, de ez nem igaz. A fajtánk, az ellentétek vonzzák egymást és bár apám sem volt odáig az ő apjáért, igyekezett a lehető legdiplomatikusabban viselkedni a jelenlétében. Én már kevésbé voltam elnéző Daisukeval.
Az órámról kiszabadulva az udvar felé vettem az irányt, hogy egy kicsit levegőhöz juthassak. Leültem a szökőkút szélére, ledobtam magam mellé a könyveimet, tetejükön azzal a kámeával, amit még édesanyámtól örököltem és mindig magamnál hordtam, majd végigdőltem a peremen és egyszerűen csak élveztem a napsütést.
Kimtől kaptam egy levelet nemrégiben és most az forgattam az ujjaim között. Semmi meglepőt nem írt benne, csupán arról tájékoztatott, hogy otthon minden a lehető legnagyobb rendben van -hogy másképp is lehetne?- és apa többet dolgozik, mint általában, mióta ilyen messzire kerültem tőle. Ez várható volt, Kim is tudta. Apa így dolgozta fel a veszteséget és bár én még itt voltam neki, a távolság leküzdhetetlen akadálynak tűnt számára. Ezt sokszor elmondta, én mégis hajthatatlan voltam és makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy ide jövök.
Egy barna hullámomat az ujjam köré csavartam, miközben az utolsó sorokat olvasgattam újra és újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 20. 17:31 | Link



Engedélyezett magának kerek tizenöt percnyi csendes szemlélődést a mai napra. Micsoda csoda, valahová fel is kell írni, mert ilyen sem történt már hetek óta, annyira hajt az ösztöndíjára. Lassan a könyvtárban is lakna, ha egyáltalán lehetne, csak éppen tiltja a házirend, és pontlevonást vagy büntetést szeretne a legkevésbé. Hogy is nézne az ki a papírjaiban. A végén még megvonják a kapott támogatást, és nem maradhat, az pedig kész tragédia lenne. Nem akar ő hazamenni Földvárra, és azért, hogy maradhasson, az sem tűnik nagy árnak, ha kicsit belezöldül a végére a sok feladatba, amit bevállalt. Az utóbbi időben meg is szűnt annak a nagyszájú, asztalt csapkodó lánynak lenni, aki érkezésekor volt. Kinek van arra energiája? Örül, ha minden feladatot időben be tud adni és még a munkából sem késik el. Ma azonban a szokásos szabadnapja van, és nem is olyan régen olyan dolgozatot adott be a ló szimbolikájáról a lovaskultúrákban napokig tartó kutakodást követően - még el is aludt néhányszor a könyvek között, és az első változatot kénytelen volt újraírni, mert a fáradtságtól a szokásosnál is több helyesírási hibát vétett -, hogy jóslástanból már nem is kell aggódnia az év végi vizsgajegye miatt. Eggyel kevesebb. Ezt megünneplendő ücsörög hát itt egy egész bögre jeges kávéval, amibe még karamella is került, mert másképp mitől is lenne nála ünnepi a kávé? Gyakorlatilag literszámra issza, hogy átvészeljen egyes napokat, így hát most ettől lett kicsit különlegesebb. A padon ücsörög, a méretes vörös alapon fehér pöttyös bögre fülét szorongatva, és bámulja a tájat. Jólesik itt ücsörögni. Többet kellene kijárnia. Csak lenne rá ideje. Pedig már nem is prefektus, a csapatot is Karina vezeti, és egyszerűen így is alig van ideje. Na mindegy is, úgyse oldja meg, ha rágódik rajta. Belekortyol inkább a kávéjába, és jóleső mosoly terül szét arcán, ahogy kicsit mellőzve az állandó pislogást karórájára hátradől, elnézve a nyíló virágokat. Akár tanulni is kijöhetne, az a pár sétáló, csacsogó diák annyira nem zavaró, és ha mégis, egy füldugó is megoldja a gondot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. június 20. 19:13 | Link

Maris

Hiába tanult már két éve a kastély falain belül, még mindig akadtak olyan helyek, ahol nem járt. Mint példeául ez az udvar. Ha a véletlen nem sodorja ide, akkor valószínűleg soha nem jött volna ki. De köszönhetően álmodozó természetének és oda nem figyelésének, valahol rossz felé fordult, és végül itt lyukadt ki. Végülis annyira nem bánta, mert mi tagadás, a hely gyönyörű volt. Nem sok diák lézengett idekint, ami egyben jó és rossz is. Jó, hogy csönd volt és nyugalom. Rossz benne, hogy így nem volt kivel csevegnie... Legalábbis egy ideig így hitte. Mindez az elmélet akkor dőlt meg, mikor meglátta a másik eridonost egy padon ülni. Magában vívodott egy kicsit, hogy oda menjen-e, hiszen úgytűnt, hogy a lánynak most nem nagyon van szüksége társaságra, boldogan meg van a bögréjével. De végül arra a következtetésre jutott, hogy baja nem származhat belőle.
- Szia! Rég láttalak, hogy vagy mostanában? - megállt a pad melett, és várt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. június 20. 22:48 | Link

Mai Hamada



Azon gondolkodtam, hogy talán máskorra halasztom az akciómat, mert egyetlen olyan diák sem volt, aki könnyű célpontnak ígérkezett volna, mindenki vagy a táskájában tartotta a cuccait, vagy szorosan a kezében fogta, de akadtak olyanok is, akiknél nem volt semmi. Már majdnem megindultam a szobám felé, de hirtelen arra kaptam fel a fejemet, hogy egy barna hajú lány tart a szökőkúthoz és leül a szélére. Nem tudtam innen kihámozni, hogy melyik házba járhatott, de reméltem, hogy nem egy Rellonossal lesz dolgom, mert róluk idáig elég meredek sztorikat hallottam másoktól. A lány idősebbnek nézett ki nálam, de ez nem akadályozott meg abban, hogy véghez vigyem a tervemet, mivel tökéletes célpontnak tűnt, amiért lefoglalta magával. Egy papírfecnit vagy levelet kezdett el olvasgatni, a közelében pedig ott hevert néhány könyv a tetejükön egy csillogó bigyóval. Már előre elszégyelltem magamat, amiért néhány percen belül enyveskezűvé fogok válni, de azzal nyugtatgattam magamat, hogy tulajdonképpen ez mégsem az én hibám, mert csupán egy fogadás miatt történik az egész. Elviszem a megszerzett "zsákmányt" a diáktársamnak, nem is kell messzire mennem, mivel távolabbról figyelemmel kíséri az eseményeket, aztán majd visszacsenem a gazdájához, azt mondjuk még nem tudom, hogy hogyan. Talán meghirdetem a diákok hirdetőjébe, hogy keresi a gazdáját ez a bigyula, aztán biztos megismeri majd, és jelentkezik érte. Sőt, még hálás is lesz, hogy visszakaphatja az eltulajdonított dolgát. Miközben ezen az egészen agyaltam úgy döntöttem, hogy óvatosan megközelítem az áldozatomat és egy körültekintő és egyben gyors mozdulattal elveszem a könyvek tetejéről azt az izét. Minden bátorságomat összeszedve megindultam a lány felé, nagyon izgultam, hogy ne vegyen észre, hátulról közelítettem meg, szerencsémre teljesen belemélyedt az olvasnivalójába. Már nagyon közel volt a csillogó tárgyhoz, miközben egyre jobban dobogott a szívem, úgy, hogy majd kiesett a helyéről, de nem akartam megtorpanni a cél előtt, úgyhogy felé nyúltam és gyorsan megmarkoltam, de szerencsétlenségemre a könyvek is vele együtt borultak. Nem lehetett nem észrevenni a balul elsült akciómat, úgyhogy most annak örültem volna a legszívesebben, ha elsüllyedek a földdel együtt. Nem tudtam, hogy észrevette-e már a lány, hogy eltűnt az ékköve, talán volt még rá remény, hogy azt mondjam, hogy a könyvekkel együtt leeset és elgurult valahova, mert én csak nekiütköztem a műveinek. Nem voltam tisztában vele, hogy kamuzzak vagy az igazat mondjam-e, de elfutni se volt már lelki erőm, talán a helyzet majd adja, hogy mi történjen.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. június 20. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 23. 09:04 | Link



Elszokott a nagy rohanásban ezektől a pihenésnek szentelt pillanatoktól, amikor nem aggódik azon, hogy vajon meglesz-e a dolgozata időre, visszaér-e a könyvtárba zárásig a kikölcsönzött könyvvel, egyáltalán tud-e elég gyorsan olvasni és jegyzetelni, hogy befejezze zárás előtt a fejezetet, amit el kell olvasnia. Ezekre meg ugye még ott a kviddics meg a részmunkaidős állás a csárdában, mert mégiscsak meg kell valamiből élni és otthon már a nevét is kitörölték szépen a családi kalendáriumból. Így járt. Igaz, ettől még a legkevésbé sem vonná vissza egyetlen szavát sem, amit a búcsúlevelében hagyott, és nem is érti, Gergő minek jár még haza. Határozottan furcsa szerinte a bátyja, pedig ő se normális, ebben száz százalékig biztos. Na de mindegy is. Megrázza inkább a fejét magának, kiverve fejéből ezeket a zavaró és kellemetlen gondolatokat, amik mintha sürgetnék, hogy de ki kellene használni ezt a pár percet is. Ezt a párat most nem kell, mert megengedte magának. Bele is kortyol ismét a kávéjába, és éppen teljes mértékben igyekszik elmerülni a bögrében élvezve a kávé meg a karamella ízét, na és persze azt a kellemes hűsítő érzést, amit a hideg ital egyébként is nyújt, nehogy visszatérjenek a sürgető gondolatok, hogy menni kéne, dolgozni, tanulni, véletlen se legyen nyugta, amikor valaki hozzászól. Ismerős a hang, nagyon is. Felpislog a bögre karimája fölött, zöldes színben játszó íriszeit a lányra emeli és elmosolyodik. Felmentősereg, csodajó. Tényleg örül, még ha egyedül is tervezte tölteni ezt a negyedórát a kávéjával. Ha valakivel beszélget, csak nem akar megint olyan kétségbeesetten rohanni megint, hogy lassan már attól fél, sosem fog megállni aztán.
- Szia - köszön lelkesen, és kicsit odébb is csúszik a padon, mert eddig olyan látványosan foglalt helyet az egész közepén, hogy biztos nem mert volna senki mellé ülni. - Ülj csak le nyugodtan - teszi hozzá, már csak azért is, mert tudja magáról, hogy neki ezek a jelzések nem mindig egyértelműek, hát talán másnak sem. - Megvagyok, köszi. Folyton rohanósan. Na és te? - érdeklődik nyomban, amint válaszolt a hozzá intézett kérdésre. Edzéseken látja Rebit, és azzal is tisztában van, hogy szépen fejlődik, de hogy azon túl mi is van vele, az már kérdés, mert amióta nem prefektus, kevésbé ártja bele magát a ház életébe. Nem is nagyon marad ideje szocializálni igazából, és így, hogy nem kötelessége, nem erőlködik túlságosan, hogy aztán esetleg bealudjon egy mondat kellős közepén vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék