28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 12. 20:18 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Tökéletesen megérti, hogy Derek aggódik, Mea miatt, elvégre most, hogy így elmondta tényleg érthető lenne, ha tartana attól, hogy esetleg kizárhatják őt, vagy a barátságuk rovására megy.
-Persze, igazad van, mindenképpen éreztessük Meával, hogy ugyan olyan fontos, mint ezelőtt és nem változik meg a barátságunk ezután sem.
Bólogat hevesen egyetértve. Olyan jó, hogy Derek mindenre és mindenkire gondol. Csillogó szemmel pillant rá. Olyan kedves és olyan nagy szíve van. A "szökési" tervre vigyorogva bólint és beleegyezik, azután sikeresen kikerülve a tekinteteket megy Derekkel a Rellonos szállás felé. Búcsúzásánál tétován lépked egyik lábáról a másikra, mert nem tudja igazán, hogyan is búcsúzzon ezek után.
-Köszönöm neked ezt a szép estét...
Mondja kicsit zavartan és a fiú felé fordulva lázasan gondolkodik, hogyan lehetne búcsúzni. Szerencsére Derek ezt is megoldja, mert közelebb lép és puszit ad a homlokára, amitől egy pillanat alatt vörös lesz a füle tövéig. Boldog mosollyal szalad el hirtelen, de visszafordul a bejáratnál és integet neki.
-Aludj jól! Holnap találkozunk!
Utána tovább mosolyogva szedi a lábát a lépcsőn. Ahogy beér a szobájába a szívére szorítja a kezét és csak mosolyog, mosolyog, mosolyog boldogan. Egyik kezével végig simít a homlokán, ahol Derek puszijának helye van. Hihetetlen mennyire jól alakult minden.  A mosolya kitart reggelig még álmában is rajta van az arcán ma éjjel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. március 18. 11:16 | Link

Holt.
Ebédidőtájt

Szünet van, ilyenkor pedig Kowai ritkán jár haza anyja... érdekes viselkedése miatt. Nagyon jól tudja, hogy muszáj lesz visszamenni, nem maradhat itt örökké, nincs is kiért... Bennett elballagott, Ombozi még mindig fogdában, a következő tanév nem ígér sok jót. Más lesz a házvezető, hallott ilyen pletykákat, ettől pedig gyomorgörcse van, hiszen esélyes, hogy újra elveszik tőle a jelvényt. A jelvényt, amiért annyit dolgozott és olyan buzgón büntette meg vele a szabálytalankodókat. A legutóbb például egy levitás elsőst, akinek az lett a büntetése, hogy megfőzze neki azt a bájitalt, amitől elmúlik a megfázása. A dolog bejött, azóta csak szipog és néha kifújja az orrát, de határozottan jobban van.
Egy szép piros almát dobál a folyosókat végigjárva, mikor kiér a kastély belső udvarára, élvezettel harap a gyümölcsbe, aztán felül a folyosószegélyre, lábait már a parkos övezetbe lógatja és úgy rágcsálja a falatot. Kár, hogy szünet van, jó lenne most valakit megbüntetni csak úgy... sóhajt és nekidől a mellette húzódó oszlopnak, hogy átgondolhassa ezt a tanévet. Ombozi nélkül... üres volt az egész. Tisztában van vele, hogy ezidő alatt, hát... nagyon sokat fogyott, de képtelen enni. Amikor a legutóbb bent volt a balatoni fegyintézetben, Noel még csak hajlandó sem volt kidugni az orrát vele találkozni. Megszorítja a kezében lévő almát, körmeit a gyümölcs húsába mélyeszti. Ha tudná a fiú, hogy ő mennyire megsínyli a hiányát, ha egy kicsit is tisztában lenne vele, akkor sem valószínű, hogy foglalkozna a dologgal. Direkt kért kimenőt az igazgatótól, direkt bement hozzá, direkt kénytelen volt az órákat pótolni utána, de neeeem, Ombozinak nem fűlt a foga kijönni és a szemébe nézni. Kowai dühösen a legközelebbi szobornak vágja az almáját, amitől az levét eresztve toccsan szét darabokra.
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Pintér Alina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2015. április 11. 13:22 | Link

Nemere


A nyakunkon van a tavasz, ez tagadhatatlan. Egyre szebb odakint az idő, aminek én kimondottan örülök. Mindig is ódzkodtam az esőtől, meg a hideg időtől, mindig eszembe juttatja az árvaházat, amikor éjszakánként csak ültem az ablak előtt, és néztem ahogyan odakint szakad az eső. Akkor szépnek tűnt, de ez mostanra már csak egy rossz emlék.
A folyosókon sétálgatva próbáltam a fejembe vésni a kastélyt, de ez egy kész labirintus. Már egy jó ideje csak sétálgattam, de nem jutottam sehova, így pár perc múlva megálltam egy pad előtt, majd leültem. Néztem, ahogyan a többiek elhaladnak előttem, próbáltam elcsípni a beszélgetésükből pár mondatot. Nem mintha kihallgatni akartam volna őket, inkább csak megpróbáltam elütni az időt. Nem ismerek senkit, nincs kihez fordulnom, bár a magányhoz már hozzászoktam, így nem zavart. Az ember egy társas lény, és ha egy nagy közösségbe kerül, én pedig egy elég nagyba kerültem most, akaratlanul is kényszert érez arra, hogy beszéljen. Mindig voltak gondjaim az ismerkedéssel, de meg kell emberelnem magamat. Ideje lesz kinőni a nyuszika szerepet.
Pár perc üldögélés elég is volt, mikor felálltam jobbra haladtam tovább, majd egy nagy kapu előtt találtam magamat. Gondolkodás nélkül benyitottam, amikor is egy gyönyörű kert tárult a szemem elé. Minden tele volt virágokkal, és fákkal, középen pedig egy nagy szökőkút díszelgett. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, úgy éreztem magamat mint egy csodavilágba. Zsebre tettem a kezemet, majd lassan a szökőkút felé vettem az irányt, és leültem a szélére. Figyeltem ahogyan a víz csobog, kezemmel egyszer kétszer bele is nyúltam, de túl hűvös volt. Nem is néztem körbe, hogy van-e itt rajtam kívül más is. Nem hallottam hangokat, így nem törődtem semmivel, csak megpróbáltam kiélvezni a látványt, ami ebben a napsütéses időben talán még szebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Batsányi Nemere
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 15:29 | Link

Alina


Egy almát fel-feldobálgatva, jobb kezével a zsebében, egy oszlopnak háttal dőlve nézegeti az erre sétálgató diákokat. Csacsognak. Nagyrészt teljesen haszontalan, értelmetlen dolgokról. Szerencsések, hogy a legnagyobb problémáik közé tartozik, a talárok kötelező viselete illetve a könyvek súlya. Fejét rosszallóan megcsóválva harap egyet végül a lédús gyümölcsbe, aminek következtében a termés nedvei lassan csorognak végig állán, nyakán, majd fehér ingjének gallérja állítja meg további terjedését. Egész jó idő van. Hála az égnek, hogy nincsen már az a hideg. Hirtelen jött, hirtelen ment. Az ifjú Batsányi a téllel sem, illetve a nyárral sem ápolt soha jó kapcsolatot. Az átmeneti évszakok azok, amik valamelyest közelebb állnak a szívéhez. Ezen gondolkodva harap még egyet az almába, amikor egy egyedül ücsörgő lányt vesz észre. Szemeit összehúzva vizsgálgatja egy darabig.
~ Navine. ~ gondolja, amikor meglátja a lány jelvényét.
Pár perc elmélkedés után el is indul az udvarból befelé vezető kapu felé. Menne vissza a folyosókat járni, és még ismerkedni az iskolával. Darabos léptekkel közeledik a lány irányába, aki felé vet is egy pillantás szeme sarkából, amikor elhalad mellette, ám azzal nem számol, hogy egy nála jóval nagyobb darab diáktársának fog nekimenni figyelmetlensége miatt. Lassan néz végig az előtte álló monstrumon.
- Ne haragudj, haver. Nem láttalak… - erre a felsőbb éves dühösen, troll módjára felhorkan, majd arrébb löki Nemerét az útból, aki így szerencsésen megérkezik a szőke lány mellé, mögé… A pad túlsó oldalára esett, ahol fejét fogva, fájdalmas arccal, és dühödt tekintettel néz a „kedves” háztárs után.
Utoljára módosította:Batsányi Nemere, 2015. április 12. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pintér Alina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2015. április 16. 09:54 | Link

Nemere


Minden olyan kellemes volt, az egyetlen ami megtörte ezt a pillanatot az a kapu nyikorgása volt, mikor egy, talán velem egy idős fiú tért be az udvarba. Vetettem feléje egy pillantást, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Úgy se vagyok jó a beszélgetés kezdeményezésben, mások meg nem igen szoktak engem megkörnyékezni, így inkább csak behunytam a szememet, és élveztem az időt.
Alig telt el pár perc, morgásra lettem figyelmes, amire már én is felkaptam a fejemet, a következő pillanatban viszont már az orrom előtt feküdt az előbb említett fiú, és egy másik kétajtós szekrény srác sétált el mellette. Fellökte. A fiú engem is majdnem ellökött, alig tudtam még ülve is megtartani az egyensúlyomat.
- Woooah.. Semmi más nem jött ki belőlem, meglepődtem, majd mikor összeszedtem magamat, letekintettem az orrom előtt fetrengőre, és megpróbáltam egy halovány de még is kedves mosolyt az arcomra venni. Megköszörültem a torkomat, majd a kezemet nyújtottam a fiú felé.
- Jól vagy? Kérdeztem, és igyekeztem felsegíteni a fiút. Átéreztem a helyzetét, különleges tulajdonságom, hogy ha valakivel valami rossz vagy esetleg kellemetlen történik, akkor azonnal beleképzelem magamat a helyzetükbe és én is ugyanolyan rosszul tudom érezni magamat, mint ők. Próbáltam minél segítőkészebbnek tűnni, hisz az első benyomás mindig fontos. Innen nézve a fiú jóképű és rendesnek látszott, de nem vagyok jó emberismerő, majd minden kiderül.
- Ne törődj az idősebbekkel, nincs jobb dolguk mint a náluk kisebbeket piszkálni.. Mondtam, csak, hogy megtörjem az egyre kínosabbá váló csendet. Azok kibírhatatlanok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 21. 21:16 | Link

Szentesi Alíz Zsófia
Ruha

Milyen jó volt futni. A vizsga időszak közeledtével egyre feszültebb vagyok, ezért szükségem van arra, hogy néha ezt levezessem. Amellett, hogy rengeteget tanulok amikor tehetem mozgók is.
Nem mondanám magam nagy sportolónak, de néha kifejezetten jól esik egy kis futás, úszás vagy repülés.
Az ilyen dolgokhoz egy ilyen kellemes késődélután pont jó.
Ma a futás mellett döntök, a fénylő lelkek udvarától indulok és körülbelül fél óra múlva oda is érek vissza.
A futástól kipirulva és kissé zihálva,de vidáman és kicsit nyugodtabban sétálok át a fénylő lelkek udvarán vissza szobámba, hogy letusoljak és lefeküdjek aludni. Vagyis csak sétálnék, ám útközben az egyik árnyékban lévő padon ismerős alakot veszek észre.
Kis habozás után úgy döntök, hogy oda megyek köszönni, aztán majd meglátjuk.
Mosolyogva indulok el a pad és a rajta ülő ismerős felé. Amikor már csak néhány méter választ el minket köszönök.
-Szia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 21. 21:42 | Link

Állia Szipenni


Iszonyú melege van szegény kislánynak, már napok óta csak arra tud gondolni, milyen jó is volt a Madagaszkáron töltött időszak. Ott legalább a közelben lehetett fürdeni, a dzsungelben és a parton is egyaránt találhatott az ember fürdésre alkalmas vizet. Szörnyű, hogy ezt kell mondanom, de visszavágyik oda. Nem tud a kastélyban egyszerűen mit csinálni, az erdő meg hiába erdő fákkal, és árnyékos hellyel, ha a meleget ott is érzi. Az pedig nem fordult meg a fejecskéjében, hogy a kastélyban is van egy medence elvileg, valahol az alagsorban, a rellonosok területe felé. Nos, végül is ha igazak a pletykák, és tényleg van egy olyan hely, akkor ki is kellene deríteni, nemde?
Csakhogy nem ma. Ezt a napot ugyanis az iskola udvarának felfedezésével töltötte, pontosabban egy padot szeretett volna jobban megismerni, és gyakorlatilag kora este hattól mostanáig itt ül. Olyan hat óra körül lehet, nem is este, és nem is délután még. A nap már készülődik a lemenetelre, Alíz is fellélegezhet, nem kell tovább elviselnie ezt a forróságot. Törökülésbe húzza lábait, úgy figyeli az udvaron lézengő pár diákot: egyesek párban beszélgetnek, hangosan nevetgélnek, valószínűleg a nyaralás alkalmával szerzett élményeket mesélik egymásnak, mások olvasnak, vagy tanulnak. Egyedül Alíz ül csendben, halványan mosolyogva, és néz ki a fejéből, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Miután az utolsó pár is eltűnik, ő csak hátradönti picit a fejét, és már éppen lehunyná a szemeit, mikor az udvar másik felén egy ismerős lány tűnik fel. Alíz nem biztos benne, hogy akit lát, azt annak is hiszi, akinek kéne, de mikor a rellonos közelebb lép hozzá, már fellélegezhet. Állia az. A lány, akit véletlenül leöntött az egyik reggel még Madagaszkáron, a végzős jogosan kiborult, Alíz számtalanszor bocsánatot kért, aztán valahogy elkezdtek beszélgetni.
- Szia! - Lelkesen fészkelődik egy sort, megigazítja ruháját, és arrébb csúszik hogy a másik is odaférjen. Barátságosan mosolyog a végzősre, összefont ujjait a bokájára csúsztatja, úgy néz a lányra.
- Sikerült kitisztítanod a fejed? - Itt a futásra utal egyébként, mert ha valaki kocogni indul, mi másért tenné, ha nem a gondolatok rendezése végett? Alíz legalábbis azt hiszi, az emberek ezért indulnak el futni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 15:37 | Link

Szentesi Alíz Zsófia

Alíz vidáman viszonozza a köszönésem és arrébb ül, hogy letudja mellé ülni. Mivel a futásban elfáradtam örömmel fogadom az ülőhelyet.
Leülök az Eridonos lány mellé és felhúzom a lábaim, a kezemet lazán a térdemen pihentetem. Amíg én elhelyezkedem Alíz elkezdet kérdezősködni.
Enyhén megemelkedik a szemöldökön, vajon honnan jött rá, hogy miért mentem futni?
Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntök megviccelem egy kicsit. Tetet sértődöttséggel fordulok felé.
-Mért, másért nem mehetek el futni?!
Kicsit arrébb csúszok és folytatom, közben pedig magamban mosolygok.
-Képzeld én egész gyakran szoktam futni.
Alig bírom vissza tartani a nevetésem, amikor újra az Eridonos lány pillantok kitör belőlem a nevetésem.
Miután alábbhagy a nevetésem mosolyogva elnézést kérek tőle.
-Bocs, de ezt muszáj volt. Nem hagyhattam ki.
Neki hajtom a fejem a falnak és halványan mosolyogva komolyan felelek az előbb feltett kérdésre.
-Különben a válaszom igen, sikerült.
A futás után a testemben szét árad valamilyen nyugalom szerűség, ezért jutott eszembe megviccelni Alízt, bár lehet, hogy ezt a Piros lány nem vette jó néven.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 15:59 | Link

Állia


Mosolyogva fogadja madagaszkári ismerősét, akit talán még a barátjának sem nevezhet. Mégis boldogsággal tölti el Állia felbukkanása, valahogy jobban örül az ismerősnek, mint egy idegennek. Persze ő szívesen elbeszélget egy idegennel is, aki nem annyira idegen, mert ez egy iskola, biztos ismernék valamennyire egymást. De mindegy, Álliát jobban szívleli, ennek pedig örül.
- Hát nem tudom - vonja meg a vállát -, bár nem hiszem, hogy azért futottál, mert el akartad törni a lábad a... te kviddicsezel, nem?
Kérdőn pillant a lányra, ha jól hallotta, akkor valaki említette is a rellonost a sporttal kapcsolatban. Igazából sokat nem veszíthet, ha megkérdezi a lányt. Aki közben lecsüccsen mellé, Alíz pedig először csak csendben figyeli Állia reakcióját, majd kérdőn pislant felé. Nevet. Miért, és min nevet? Nem érti a helyzetet, igazából lövése sincs, mondott valamit olyat? Vagy esetleg van valami az arcán? Mi van?
- Ööö... jól vagy? - Elhúzza a száját, közben ránt egyet az éppen lecsúszni készülő lábain. Nem tudja hogy reagáljon a dologra, mert hát mégis csak értetlen számára a helyzet. A lány az előbb futott le ki tudja mekkora távolságot, aztán most elkezd nevetni. Ki érti ezt?
- Többször ne menj kocogni. Megárt - Vigyorogva fordul felé, de sajnos ez nem lett olyan vicces, mint akarta volna. Pedig valami szellemes dologgal szeretett volna visszavágni neki, de csak erre futotta. Mindenesetre neki ez is vicces, mosolyog a lányra, aki lassan abbahagyja a vihogást, és rápillant.
- Na és mennyit futottál? A kastély körül, vagy kisebb távot?
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 18:39 | Link

Szentesi Alíz Zsófia

Miután "letámadtam" Alíz megpróbál gyorsan témát váltani, de miután bólintottam a kérdésre folytatom amit elkezdtem és magamban nevetek az Eridonos lány értetlenségén. Nem szép dolog hülyét csinálni a másikból, én most mégis ezt teszem.
Szegény lány egyre értetlenebb arccal néz rám, amit én nem sokáig bírok nézni nevetés nélkül.  
Ezzel pedig sikerül meg ijesztenem, miután abba hagytam a nevetést kimagyarázom magam.
Amikor megállapítja, hogy nem kéne többet kocogni mennem rá vigyorgok, de nem válaszolok. Nem szeretném megmondani, hogy csak miatta csináltam ezt.
Aztán mindketten elkezdünk normálisan viselkedni. Alíz megkérdezi, hogy mennyit futottam én pedig elgondolkozva válaszolok.
-Hát nem sokat, csak fél órát futottam.
Igaz máskor sem szoktam többet futni, mivel félóra alatt általában kitisztítanom a fejem és utána mehetek a dolgomra.
Enyhén megrázom a fejem, most nem akarok ezen gondolkozni. Vissza fordulok az Eridonos lány felé.
-Bocsi elgondolkoztam.
Rámosolygok.
-Hogy vagy? Készülsz már a vizsgákra?
Már megint a vizsgák..., úgy látszik nem tudom kiverni a fejemből őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 12:21 | Link

Állia

Alíz a vállvonogatáson kívül nem tud mást reagálni a csak fél órára. Neki már az is szenvedés, ha otthon a húga kutyája után kell futnia, mert kiszökött a kertből. És természetesen mivel ő a nagy testvér, neki kell intéznie az ilyen dolgokat. Még akkor is, ha nem vér szerint rokonok. Tehát Alíz többek között ezért is nem szeret futni.
- Szóóóóval - Inkább témát terel, igen. Mert az könnyebb. - Te mióta is vagy már itt? Most vagy végzős, ugye?
Állia biztos említette neki a dolgot még a nyaralás alkalmával, de ki emlékszik már arra. Marad a jól bevált módszer, szépen megérdeklődik mindent újra, aztán legfeljebb mikor visszamegy a szobájába, lekörmöli magának a buksijában megmaradt információkat egy kis füzetbe. Talán nem fogja elveszteni a füzetet, és talán Lena szamara sem eszi meg. Egyébként ha már szamár: irtó régen látta az állatot, csak nem elvették a barátnőjétől?
- Vizsgák...? - Meglepetten pislog a rellonosra, aztán mikor rájön miről is van szó, csak legyint egyet. - Jaaa az. Hát majd sikerül valahogyan. Elkezdek rá készülni is igen, de még nem. Egyelőre elvagyok a sima beadandókkal is.
Fészkelődik egy sort, ráncigálja a lecsúszni készülő lábait, de közben figyel ám Álliára, nem szeretné megint megkapni, hogy nem figyel a beszélgetőpartnerére. Mert nem egyszer esett meg, hogy rosszalló pillantások közepette jött rá valójában, miért is haragudnak rá picit a szülei. Ő ilyenkor csak megvonta a vállát, és elterelte a témát valami sokkal viccesebb felé.
- Na és te hogy állsz a vizsgákkal? - Oldalra biccentett fejjel néz Álliára, ezzel a kérdéssel pedig szeretné is lezárni ezt a témát. Még van idő vizsgák előtt, minek erről beszélni...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Találkozás egy elemi mágus tanonccal
Írta: 2015. augusztus 13. 21:37
| Link

öltözet

Még csak délután volt, de Manó már érezte, hogy elfáradt. Nem a kviddicsre való bemelegítés fáradtsága volt ez, agyilag dőlt ki a sok új információtól, amit ma az agyába csepegtettek. Bogolyfalva némán osztotta meg vele titkait; a prefektus srác, aki egy kis körbevezetést adott neki, biztosította róla, hogy az a rengeteg hely, amit meglátogattak, csak töredéke volt a kastély teljes látnivalóinak. Aztán az igazgató látta el temérdek adattal az iskolát illetően, és rémisztgette egy kicsit egy hosszú és átfogó felmérővel, amit majd azért kell letennie, hogy évfolyamba sorolhassák. Végül útjára indította, hogy egymaga keresse meg a tanári szobát, az út során pedig újabb szegleteit fedezze fel az iskolának. A rendhagyó fogadtatás a tanáriban színesítette az újdonságok kavalkádját a fejében, végül pedig Merkovszky tanár úr is kibővítette a megjegyzendők képzeletbeli listáját. Az elemi mágia professzora volt olyan rendes, és ahelyett, hogy találkájuk zárásaképp ködös útvonaltervet bízott volna rá, elkísérte ebbe a gyönyörű belső kertbe Manót, így nem kellett újabb kóválygásba fognia az ismeretlen folyosókon, hogy meglelje azt.
Itt leültette és otthagyta a diákot, hogy várjon türelemmel, nem sokára érkezik valaki, akivel bővebben beszélgethet az elemekről, és aki saját bőrén tapasztalta már az itteni oktatást.
Manó a szökőkút szélén ül. (Fehér farmerjában. Reméljük, nem lesz koszos!) Gyanítja, Merkovszky nem véletlenül választotta éppen a kristálytiszta vízzel teli medencét a randevú színhelyéül. Az újonc tétován dugja egyik ujját a másik után a hűvös, átlátszó folyadékba. Fejét lehajtja, csak egyenes, fehér haja látható szemből, amely buraként övezi kobakját. Biztosan éreznie kellene valami különlegeset a vízzel kapcsolatban, de nem érez semmit.
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 19. 19:55 | Link

Tanja

Furcsa, és hirtelen az a változás, ami olyan hirtelen berobbant a hétköznapokba. Eddig vakított a fény, két napja azonban csúnya felhők, eső, és csak néha kibukkanó nap. És nem is az eső, vagy a felhők voltak a legrosszabbak, hanem a nap sugarai, melyek bágyadtak voltak, a fény, amit közvetített, és amiben benne volt az ősz halvány lehelete. Az illat, ami kísérte... minden, de minden, olyan őszi volt. Ez pedig egy kicsit elkenődötté tett.
Tudom, hogy most még csak vizsgák vannak, és hogy jó lenne előbb a vizsgákon átmenni, mégis a tény, hogy hamarosan megint fel kell venni a tárgyakat, be kell ülni az iskolapadba, hogy vége a szabadságnak, amit még csak most tapasztalhattunk meg, és igen, elmúlik a jó idő is. Ez egyben nagyon lehangoló. Érzem is, hogy nyűgös vagyok, pedig ez nem jellemző rám. Olyan, mintha lenne valami lelki bajom. Ha pedig lelki bajom van, akkor általában le is betegszem. Szóval már alig várom, hogy meglátogathassam a gyengélkedőt. Azt hiszem, kezelhetetlenné kezdek válni.
Veszek egy mély levegőt, majd kifújom, miközben kilépek a fénybe. Ma is süt a nap, de érzem, hogy egyre bágyadtabb ez a nap. Sokan persze még most is kint ülnek, élvezik a napot, csevegnek, így hát a taláromat leterítve én is csatlakozom hozzájuk, méghozzá a Huszadik századi mágiatörténet címszavakban című remekkel, melyet fel is csapok a könyvjelzős részénél. Igyekeznem kéne a vizsgákra való tanulással, hiszen az utóbbi időben elég sok időt töltöttem Ella társaságában. Imádom a lányt, de nagyon le tudja fárasztani az embert, legyen bármennyire is felkészült, és kipihent. Mondjuk tény, hogy legalább azzal nincs bajom, hogyan is aludjak el. Gyakorlatilag csak benyögök egy "jó éjt"-et a szobatársaimnak, majd oldalra fordulok, és puff, kikapcs. De nem is baj, hiszen ez sokkal jobb, mint a plafont bámulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 19. 21:33 | Link

Ervin *-*


A napsütés D vitamint jelent, a D vitamin energiát, az energia meg tetemes mennyiségű kedvvel jár együtt Tanjánál, akit cseppet sem zavar, hogy ma már kissé bágyadt és őszies a napsütés, a lényeg, hogy még van napsütés. Ruganyos léptekkel, már majdhogynem ugrándozva igyekszik kifelé a szabadba, ahol még érezni a fű meg néhány éppen szirmait bontó virág illatát, időnként pedig egy kis szellőt is akár. Haja laza csigákba csavarodva lépései ritmusára emelkedik meg majd hull vissza a vállára szép szabályos időközönként, arcát keretező rövidebb tincseit pedig vékony hajpánt fogja vissza attól, hogy egyetlen pillanatra is eltakarják előle a kilátást. Talárját szépen összefogva a karjára akasztotta még a folyosón, így teljes egészében látni lehet még kellőképpen nyárias és szerinte navinéshez igazán méltó sárga ruháját, amit szélesebb pántok tartanak a vállán és visszafogott módon térdnél ér véget krémszínű fodrokban. Kezében nem csak talárját lóbálja azonban, hanem bűbájtan és átváltoztatástan könyveit is. Igazából mostanra már kétségbeesetten fognia kellene a fejét, tekintve, hogy sosem volt igazán erőssége a tanulás, és Lénije meg a tánc javára idén is sikerült elhanyagolni egy-két tárgyát, főleg olyanokat, mint például eme kettő, amihez nem igazán füllik a foga amúgy sem. Nem butus, szőke tincseiről ilyesmire senki ne következtessen, egyszerűen csak egy kicsit több erőfeszítést igényelne tőle néhány tárgy, főleg, ami varázslattal kapcsolatos, mert a varázsereje hagy maga után némi kivetnivalót. Viszont mégiscsak Tányusról van szó, a rendületlen optimizmus megtestesüléséről, így nem fogja ő a fejét, majd megtanulja most, amit eddig nem tett meg, elvégre még van idő. Beosztja. Már számolgatja is lelkesen, hogy ha minden percet, amit Léni a VAV-ra való készülésre fordít, ő a bűbájtannal tölt, na meg azzal a fránya bájitaltannal, és a gyógynövénytant meg a mágiatörit is szépen bemagolja... ajjaj, az átváltoztatástannal nem számolt. Szóval akkor azt is belevéve egy-két várakozáson felülit is összehozhat. Elmosolyodik a gondolaton, majd észrevesz egy ismerős arcot az udvarban és az időbeosztás további osztása-szorzása helyett letarolja kedves évfolyamtársát hatalmas lelkesedéssel vetve magát hátulról a nyakába.
- Sziamia - mukkan meg, és közben azért csak annyira szorongatja Ervin nyakát, aki így ülve sokkal elérhetőbb magasságban van saját szerencsétlenségére egy ilyen művelethez, mint állva, hogy azért levegőhöz is jusson a fiú.
- Wuuu... Ervin, Ervin, Ervin... - nagyin szépen pislogva huppan le a fiúval szemközt máris talárját ledobva előbb, és térdére teszi a könyveit.
- Te értesz a bájitaltanhoz? Esetleg a bűbájtanhoz? Vagy átváltoztatás? - sorolja, miből is lenne szüksége némi mellékes magyarázatra úgy az elkövetkező napokban mondjuk, még mielőtt például Felagund bá orra elé kerül és ismét a plafonon végzi az üstje tartalma, vagy netán magán a tanáron. Ajjaj, hirtelen még a gondolatba is belesápad, de aztán hamar visszatér az életkedve és továbbra is szépen pislogva Ervinre válaszra vár, hátha tud neki segíteni a fiú, miközben tanul a saját vizsgáira is, elvileg mégiscsak közösek a tárgyaik.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. augusztus 19. 21:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 26. 00:14 | Link

Tanja

Én csak egy kicsit szerettem volna napozni. Nem pedig fulladásos halált halni. Igaz, az egyik srác a régi sulimban, aki a normálisabbak közül volt, mindig azt vallotta, hogy nincs is szebb halál, mint egy gyönyörű nő szenvedélyes ölelése. Nos Tanja szép, nagyon is, szenvedély az volt ebben a mozdulatban, ami határozottan ölelés akart lenni, mégis inkább nyílt színi gyilkossági kísérletnek tűnt.
- Helló.
Ezt csak sikerül kinyögnöm, mialatt a lila, vérmentes fejem kezd újra élettel teli lenni, és én magam is kezdem elhinni, hogy van még remény az életre. Imádom amúgy a lányt, az első volt itt, aki hozzám szólt, és ez bizony ritka kincs.
- Tanja, Tanja, Tanja...
Nézem, ahogy szegényke belesápad a saját mondandójába. Gondolom rossz emlék, ami nem is lenne annyira rossz, csak lehet, hogy a tanár stílusában vette el a kedvét attól, hogy nevessen az esetleges bénázáson. Felagund. A gyerekek vicces pillanatainak elrontója. Tény, tőle még én is félek, így meg tudom érteni, hogy a lány miért sápadt bele a gondolatába. Az én karomon is feljebb emelkedtek a szőrszálak csak attól, hogy belegondoltam.
- Bájitaltanból segíthetek. Utál, mert tanárgyerek vagyok, de attól még, tudom, hogy mit akar. Egy felsőbbéves megadta, hogy miket kér kegyetlenül számon. Azt a listát oda tudom adni. A másik kettőt nekem is gyakorolni kellene, mennek, csak nem vagyok bennük biztos. Ha együtt csináljuk, akkor tuti átmegyünk. Az elméletben itt is tudok segíteni, hogy mi az, ami fontosabb.
Körülbelül a könyvek húsz - húsz százaléka kell, de nem akarom ezzel is elsápasztani szegény lányt.
- A könyveimben már megkerestem, mi az, ami kell. Kölcsönadom, ha a hétvégére visszahozod.
Ezt az egyet kötöm a lelkére, hiszen kellenek a jegyzetek nekem is. Nem vagyok én egy észlény, aki mindent megjegyez, sőt, bevallom, még csak készülni se készültem még rendesen.
- Korábbi vagy későbbi vizsgaidőpontokat vettél fel?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 28. 18:51 | Link

Ervin *-*


Szegény Ervint olyan lelkesedéssel támadja le fel sem mérve, hogy mennyire szorongatja a fiú nyakát, hogy már majdnem lila a feje, amikor elengedi. Hupsz, ezt nem így tervezte, de általában nem is ér el ilyen hatást, mert minden fiúismerőséhez képest roppant alacsony, meg egyébként is Gregor az egyetlen, akinek néha nagyon is szándékosan szorongatná meg a nyakát, hogy hasonlóan szép színhatásokat érjen el eredményként. Ez viszont másik téma, most Ervinre figyel, amint lecsüccsen hívatlanul is vele szemben, könyveit térdeire teszi és már kérdez is. Kicsit el is sápad közben, amint eszébe jut Felagund és a bájitaltan, na meg említést nem érdemlő teljesítménye e tárgyból, de egyre inkább felderül az arca Ervin válaszán.
- Tényleg? Komolyan ide tudnád adni? Nagyon gyorsan lemásolom és vissza is adom ám, csak Felagund bácsi... huh, hát örülnék neki, ha csak ilyenért nem szeretne, mint téged is, de az a helyzet, hogy elég siralmasan állok nála. Nem értékelte, amikor az üstöm tartalma... uuu, te azon az órán nem voltál, igaz? Szóval képzeld, nem tudom, mit csináltam azzal a bájitallal, de egyszer csak elkezdett nagyon bugyogni, aztán meg böfögött is, hogy még az egész teremre jutott belőle - meséli el, ha már felhozta. Tudja ő is, hogy a vizsgán ezzel egyáltalán nem menne át, de valahogy mégiscsak át kell menni, és azt mondták, nem adhatja le, ha gyógyító szeretne lenni. Márpedig nagyon is gyógyító szeretne lenni, így muszáj megtanulnia ezt is és átmenni belőle, hiába tűnik lehetetlennek. Tavaly is csupán csodával határos módon sikerült neki, még mindig nem is érti, pontosan hogyan. A kölcsönbe megkapható könyvekre fülig érő szájjal bólogat is Ervin szavait követve azonnal.
- Ühümm, persze, visszahozom ám időre. Nem szoktam késni a könyvtárban sem - bizonygatja máris, bár ez azért nem teljesen igaz, egyszer előfordult már, hogy késett ott is, csak aztán iszonyatosan szégyellte ám magát. Meg is fogadja még magának is, hogy ha Ervin ad könyvet kölcsön, vele is olyan pontos lesz, mint a könyvtárban az ominózus eset óta, hiába van egyébként folyton késésben mindennel mindenhol.
- Kell egy karóra - csúszik ki a száján hangosan, mert rájött, hogy nagyon nem ártana, és mondjuk öt perccel előre állítva vagy akár tízzel is, hátha nem késik.
- Üüüü, bocsi, csak belegondoltam, hogy akkor talán órákról se késnék el olyan sokszor. Későbbit amúgy, vagyis na... próbáltam úgy felvenni őket, hogy maradjon azért időm tanulni is, de bájitaltanból mindenképp későbbit, hátha sikerül addig megtanulnom elkészíteni valamelyiket - reménykedik, még reménykedik, pedig aztán ő meg a főzés sose voltak jóban, ezt már legalább beismerhetné.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. augusztus 28. 18:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. szeptember 10. 14:40 | Link

Tobias

A rossz idő ellenére is úgy döntött, hogy jobb lesz, ha egy kicsit sétál Sherlockkal, mert magához képest nagyon nyugtalan volt az állat - biztos érzi az időváltozást. Viszont úgy, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső, Jared nem akart túl távol menni a kastélytól, már csak azért sem, mert ha a nagy bundájú macska megázik, akkor neki kell majd rendbe rakni.
Míg a kandúr a virágágyásokban bóklászott, addig Jared leült a szökőkút szélére. Jólesett neki a pihenés, szörnyen rohanós volt az utóbbi időszak, de már csak pár nap, és mehetnek haza! Milyen jó is lesz!
Kicsit ugyan aggasztotta, hogy Agatha mit fog szólni a fejleményekhez, már ami Ricsit illeti, mert Jared biztos volt benne, hogy nem fogják tudni sokáig titkolni, pláne nem úgy, hogy egy fedél alatt laknak. Talán tényleg meg kellene előbb beszélni Seth-tel, hogy mi is legyen. Végül azonban egy halk sóhajjal elhessegette ezt a gondolatot, inkább csak arra figyelve, hogy mit csinál a macska, aki láthatóan remekül érezte magát a friss levegőn.
- Gyere csak! - intett az állatnak hamarosan, hogy felvehesse kicsit és megcirógassa. Nagyon szerette a macskát, jobban, mint a legtöbb emberi lényt, ráadásul volt egy olyan tulajdonsága, ami újra és újra töprengésre késztette Jaredet - nevezetesen a zoknilopás. Nem egyszer próbálta már legilimenciával megfejteni, hogy mi forog abban a szőrös kobakban, de egyelőre nem sokra jutott.
Mindenesetre most is nekiállt, hogy szépen lassan megkeresse a macska elméjét és óvatosan belehatoljon. Nem akart fejfájást a kiscicájának (aki tíz kilós), úgyhogy tényleg nagyon odafigyelt, hogy mit csinál.
Talált abban a kerek buksiban mindenfélét, de a zoknilopás megoldását megint nem. Volt ott egy rakás zöld növényszár, ezeket nyilván épp az előbb látta a macska, meg volt egy egér, amit az Eridon folyosóján kergetett végig, csak hogy mielőtt elkapja, végül inkább lecsüccsenjen a fenekére és ásítson egyet. Ráadásul az is kiderült, hogy a macska még leselkedni is szeret, mert Jared észre sem vette, hogy bent volt, mikor zuhanyzott, pedig... hát láthatóan ott volt.
- Rosszcsont vagy, tudod? - eresztette el végül a varázslatot, és simizte meg a macska fejét, aki heves dorombolással válaszolt. - De mondd már meg nekem, miért zoknik? Miért?! - emelte meg kicsit az állatot, hogy a szemébe tudjon nézni, de az csak vidáman, talán kicsit gúnyosan csillanó szemmel nézett vissza, mielőtt kapálózva jelezte volna, hogy ő most már inkább folytatná a barangolást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 10. 15:50 | Link

Jared


Végre volt egy nyugodt éjszakája, amikor nem gyötörték se rémálmok, se álmatlanság, de még kivételesen az ágyában is ébredt fel. Nem mondaná, hogy kipihente magát, de a tény, hogy sikerült nyolc órát aludnia megszakítás nélkül, elöntötte jóleső, meleg boldogsággal. Azzal a csendes, apró mosolyú boldogsággal, ami az ilyen borongós, kellemesen hűvös őszi napokra volt kitalálva. Nem rajong a ragyogó napsütésért és a 35 fokokért - elvégre félig skandináv, hogyan is szerethetné a meleget? -, úgyhogy most elemében érzi magát. Reggel komótosan megreggelizett, majd a kávéját és egy könyvet kivitt a verandára és ott töltötte a délelőttöt. Végül elunta a dolgot, meg egyébként is, ne vesszen kárba egy ilyen kivételesen jó nap - úgyhogy rávett az ingjére egy pulcsit, beleállt a bakancsába és elindult a kastély fele. Fogalma se volt, merre menjen, milyen céllal, de nem is gondolkozott ezen. Hagyta, vigye a lába szabadon.
Még a rét elején járt, amikor a távolból felbukkant egy pici pötty, valami vagy valaki, bár inkább előbbi, mert túl alacsony volt emberhez és túl... másként járt. Pontosabban négylábon, mint ahogy hamarosan feltűnt a fiúnak. Egy kutya. Barnás-fehér, csapzott, hosszú szűrő, szomorú szemekkel, nagy, borzos fülei szanaszét álltak. Még csak kerítések mögött látott néhány házi ölebet, őket nyilván békén hagyta, de most megállt és csak nézte a felé tartó állatot. Az úgy húsz méterre szintén megállt és a fiút figyelte, akinek az arcán egy széles mosoly terült szét. Így nézték egymást, az állat bizonytalanul, de kíváncsian, a srác pedig nem akarta elijeszteni. Étel sem volt nála, úgyhogy az odacsalogatás nehezen vált volna be. Egy idő után lassan tovább indult a réten a kastély fele, de néha hátrapillantott a válla fölött és elégedetten nyugtázta, hogy új barátja tisztes távolságból követi. Végül hátra se kellett forduljon, magabiztosan lépkedett, tudta, hogy mögötte ott üget az eb.
Egy boltíves, szökőkutas udvar tűnt fel, ahogy egyre feljebb ért. Látta, hogy a hely nem kihalt, ám tömeg sem volt, csak egy srác ücsörgött a kút padkáján. Egy pillanatra megállt, hogy összeszedje magát - mindig aprót rándul a gyomra, ha emberek közé megy és kellemetlenül bizsereg a bőre, most azonban... most egész nyugodt, már-már gyanúsan az -, majd zsebretett kézzel besétált az udvarra, a szökőkút másik felét célozva meg. Azért senkit se fog lerohanni, majd... majd valahogy kialakul. Még nem találta ki. Már épp leült volna a víz szélére, amikor az őt addig követő kutya hangos, vidám ugatásba kezdett. Valószínűleg ő is talált magának valamit érdekeset, Tobias hátrafordulva pedig már látta is, minek örül így. Egy nagy darab cica ücsörgött a fiú ölében, vele szeretett volna mihamarabbi ismeretséget kötni az eb, boldog farokcsóválással és időnkénti vakkantással fejezve ki lelkesedését. Vagy csak az időt kérdezte kutyául, soha nem lehet tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. szeptember 10. 16:15 | Link

Tobias

- Ne olyan hevesen, hékás! - nevetett Jared a macskára, miközben lefogta és nyugalomra intette. Egy kis simogatás elég volt ahhoz, hogy a macska összegömbölyödjön, és lapos pillantásokkal kezdje szemlélni a környéket.
A távolból kutyaugatás hallatszott, de a fiú nem sokat foglalkozott vele, messze volt, és egyébként sem volt benne biztos, hogy kedvenc kis szőrgombóca hogyan is reagálna egy csaholóra. Hamarosan azonban egy másik ember is megjelent a színen, és úgy tűnt, ő is éppen itt akar leülni, de Jared csak a szeme sarkából figyelte őt, egészen addig, amíg az előbbi kutya is be nem robbant a képbe.
- Au! - szisszent fel a fiú, mert Sherlock karmai abban a szent pillanatban a combjába mélyedtek, ahogy a kutya közelebb próbált jönni, aztán fújni kezdett, a szőrét is felborzolta és úgy általában is elkezdett dupla akkorának kinézni, mint egyébként. Jared riadtan kapta el a grabancát, mert bár azt nem nézte ki belőle, hogy nekimenjen egy kutyának, talán nem ártott még időben megelőzni a bajt. Az érintéstől aztán Sherlock lehasalt az ölében, és továbbra is fenyegető morgással kísérte figyelemmel a kutya mozgását, ámde mivel már tudatosította, hogy ott van a gazdi, sokkal kevésbé félt.
- Sajnálom - nézett fel Jared a másik srácra. - Nem szokta meg a kutyákat, jobbára fent van a toronyban, ott meg nem nagyon van belőlük - magyarázta, hogy miért is ennyire ideges a kis kedvence. - De nagyon szép állat, a tied? - kérdezte aztán a kutyust mustrálva. Szabad kezét ki is nyújtotta, hátha oda tudja csalni annyira, hogy megsimogassa a fejét.
Közben Sherlock már egészen megnyugodott, felismerte, hogy nincs veszély, a másik állat nem bántani akarja, úgyhogy újra felült Jared ölében és most már a kíváncsiság kezdett dolgozni benne, ahogy nézte az ebet. Megfelelő távolságból, de már közel sem annyira elutasítóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 10. 17:51 | Link

Jared


Lassan, továbbra is zsebretett kézzel elindult a kis társaság fele, megkerülve a szökőkutat. Ugyan a cica hirtelen megijedt és valószínűleg alaposan belemélyesztette a karmait a gazdájába, de nem hinné, hogy ennél komolyabbra fordulna a helyzet. Mindig látja az állatokon, főleg a kutyákon, hogy milyenek. Hogy kik ők. Ezért nem is áll a két állat közé, csak a helyszín széléről figyeli az eseményeket - jobban lekötik a négylábúak, mint a srác, mint ahogy általában történni szokott. Azonban amikor hozzá intézi az a szavait, felvont szemöldökkel, udvariasan érdeklődő arccal tekint fel rá. Szórakoztatja a gondolat, hogy a kutya gazdájának nézi, de ugyanakkor kicsit sérti is az önérzetét - ő sose hagyná, hogy ilyen ápolatlan, koszos legyen egy állata.
- Ő kobor, nem az enyém. - szórakozott mosollyal néz a srácra, pontosabban a kezére - kerülve a tekintetét -, amely a cica hátát simogatja nyugtatóan. Mentálisan hozzáteszi a mondandójához azt, hogy még, mert tudja, hova vezet ez az egész. Az említett négylábúra pillant, aki továbbra is úgy mered a macskára, mintha az élete függne tőle. Vajon mi járhat ilyenkor a fejében? Érzi a másik állat szagát, ösztönösen kíváncsi? Mire gondolnak, már amennyire ők szoktak, amikor találkoznak egy másik állattal és nekifognak véget nem érően ugatni? Hívják a másikat játszani? Az, hogy mire gondol a macska, már könnyebb kérdés. Valószínűleg arra, hogy mit akar ez tőlem?, esetleg felvetődik benne a gondolat, hogy mennyire koszos és büdös a kutya. Klasszikus macska-mentalitás.
Otthon mit csinálnak vajon ilyenkor? Késő délután, már valószínűleg túl vannak a nagy zabáláson, amit az emberek ebédnek hívnak, de még nem jött el a vacsora ideje. Silje rendesen gondjukat viseli? Freyját rendszeresen meg kell mosdatni, mert folyton elmászkál az erdőbe és egész kullancs-kolóniával tér haza. Nehéz gondozni hat kutyát, mindegyiknek külön egyénisége és akarata van. A kis Odin... a gondolatra szusszanva mosolyog egy széleset, a kellemes emlék kiül az arcára. Biztos ma is csinált valami rosszat. Hiába kicsi, egy alfa szíve dobog benne, mind a hatvan centi magasságával és fél szemével együtt. Elvágyódva sóhajt egyet, visszarántva magát a jelenbe. Úgy ülnek az emlékek a vállán, mint egy madársereg, be kell húzza tőlük a nyakát. Így, kicsit meghajolva, a földre révedt tekintettel ül le a srác mellé, oda se figyelve, hogy esetleg bezuttyant a személyes zónájába - amire máskor meg nagyon kínosan ügyel, mivel a személyes zónák megsértésének van egy olyan kellemetlen mellékhatása, hogy ezzel a saját zónánkat is feladjuk és engedjük, hogy a kettő egybefolyjon.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. szeptember 10. 19:44 | Link

Tobias

Lehet, hogy loncsos és bozontos volt a kutya, de akkor is szép. Jared simán el tudta képzelni, hogy terepen voltak a gazdájával és egyszerűen csak belefetrengett valami pocsolyába, vagy ilyesmi, úgyhogy végképp nem sértésnek szánta a feltételezést, hogy az övé az állat.
- Sok most a kóbor állat - jegyezte meg elgondolkodva Jared. - Nem olyan régen vittem be egy sérült kutyát meg a kölykét az állatorvosi rendelőbe - folytatta. - De őket egyszerűen kidobta valaki - fintorgott.
Nagyon utálta már a tényt is, hogy voltak emberek, akik képesek voltak bántani az állatokat. Noha jó volt bájitaltanból de az sem volt éppen a kedvence, mikor gőteszemet kellett használni, vagy bármi más nyilvánvalóan az állat halálával megszerezhető hozzávalót. Az a legutóbbi eset a kutyákkal eléggé felzaklatta, mivel a legilimencia segítségével végignézte, ahogy az állatokat az út szélén hagyják és a gazda egyszerűen elhoppanál.
Sherlock közben viszonylag megnyugodott, bár a pofácskájáról továbbra is olvasni lehetett azt a tipikus macska undort, amit csak ezek a kis lények tudnak ennyire effektíven produkálni. Jared meg is mosolyogta a duzzogó jószágot, aki legalább most már nem akarta menekülőre fogni a dolgot. Azon viszont jól meglepődött, hogy a másik fiú éppen mellé csüccsent le. Kicsit tétován nézett fel rá, miközben a fejében kérdések tömege fogalmazódott meg azzal a témával, hogy "miért ilyen közel?", kicsit kétségbe is esve ettől, de aztán látta, hogy a másik simán csak el van gondolkodva, úgyhogy biztos nem akar rosszat. Valószínűleg észre sem vette, hogy csak egy fél méter van köztük... Jared itt nyelt egy nagyot, mert rájött, hogy a fél méter nincs is olyan nagyon közel, csak ő van annyira szerencsétlen, hogy még ezt sem tűri igazán jól.
- Mi lesz vele? - kérdezte végül, csak hogy mondjon valamit, a kutya felé mutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 10. 22:12 | Link

Jared


Borongós merengéséből a fiú hangja rángatja vissza, bár továbbra is csak maga elé néz, a földről lassan fel a kutyára, ahogy hallgatja. Arca dühös fintorba csavarodik.
- Tudod, hogy ki? - kérdezi olyan hangnemben, amely egyáltalán nem hagy kétséget affelől, hogy mit tenne szívesen az ilyen emberekkel. Bár ez nem jelenti még azt, hogy meg is teszi, de a szándék ott van. Csak egy kis fáziskéséssel jut el a tudatáig a fiú mondandójának egyetlen pozitív mozzanata. Összeráncolt szemöldökkel néz fel a mellette ülőre - ez miért van ilyen közel? hördül fel magában, szerencsére némán és nem is ugrik el, csak kicsit kiegyenesedik hirtelen és a távolabb eső kezére támaszkodik.
- Ez a rendelő... sok munkájuk van? - nyilván nem a falulakók háztáji állataira és azok szokásos bajaira gondol. Bár túl sok tehenet nem látott legelészni errefele, úgyhogy lehet, hogy csak a kis kedvencek az egyedüli páciensek. Ami teljesen rendben van, a természet rendje meg minden - egészen addig, amíg ezek az állatok kiesnek gazdáik kegyeiből és nem természetesen szenvednek sérüléseket. Nem véletlenül jött ide bestiakutatást tanulni. Ugyanakkor nem véletlen az sem, hogy nem akar állatorvosi pályát befutni. Nagyon hamar sokkal sötétebb karrierbe fordulna az, és nem a legális fajtából.
A srác kérdésére, ami már benne is megfordult egy párszor, sóhajtva a kutya felé fordítja a tekintetét. Oldalra billentett fejjel nézegeti, azon ritka pillanatok egyike ez, amikor szeretetteljes mosoly bújkál a szája sarkában és nincsenek a mentális redőnyök lehúzva.
- Hazaviszem. - közli egyszerűen, mint az egyedüli lehetséges választ. - Nem hagyhatom itt. - teszi hozzá magyarázatképp, bár szerinte ez nem szorul semmiféle magyarázatra. Lehetséges, hogy az állatot keresi a gazdája két faluval odébb, csak nagyon elkóborolt, de az is lehetséges, hogy senki nem keresi. Ha mégis ezt tennék, nála megtalálják. Addig is ráfér egy jó fürdés, evés és egy nyugodt éjszaka, amit nem a szabad ég alatt kell eltöltsön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. szeptember 10. 23:05 | Link

Tobias

- Sajnos nem - rázta meg a fejét az eridonos. - A kutya csak a gazdája lábára emlékezett meg arra, hogy volt egy nagy pukkanás, amikor eltűnt mellőle - avatta be a másikat, hogy mit is látott szegény állat fejében.
Egyébként Jared bizonyos szempontból sokkal jobban szerette az állatok elméjét nézegetni, mint az emberekét. Egyszerűbbnek tűnt első ránézésre, de amint közelebbről megszemlélte rögtön kisült, hogy koránt sem olyan sima ügy. Az állatok máshogy észleltek, máshogy emlékeztek, ebben pedig volt valami egészen elbűvölő dolog, a kihívás mellett persze, amit az adott, hogy meg is kellett őket érteni.
- Nem tudom - felelte aztán Jared őszintén. - Akkor egyszer jártam náluk, és akkor is csak azért, mert fogalmam sem volt, mit kezdjek egy sérült lábú állattal, mégsem hagyhattam ott az út szélén a kölykével - mesélte el, hogy mi történt. - Habár... az egyik ismerősöm ott dolgozik, ő mindig elég nyúzott nap végére, szóval biztosan van bőven dolga - tette aztán hozzá elgondolkodva.
Miután az idegen is észrevette, hogy nagyon közel ült le, kicsit távolabb húzódott legalább egy mozdulattal, úgyhogy Jared is komfortosabban kezdte érezni magát. Annak pedig kifejezetten örült, hogy úgy tűnt, lesz a kutyának gazdája.
- Szerencséje van, jó emberbe futott bele - mosolyodott el halványan, mikor a másik kijelentette, hogy nem hagyhatja itt a kutyát. Hát persze hogy nem, mert ki tudna sorsára hagyni egy szegény állatot? Jó, elég sokan, de például Jared sem tartozott ezek közé.
- Mi lesz a neve? - érdeklődött aztán kíváncsian. Annak idején ők nagyon sokáig filóztak a bátyjával, hogy hogyan nevezzék el az akkor még pöttöm kismacskát, mert sehogy sem jutottak dűlőre, ami az egyiküknek tetszett az a másiknak nem és fordítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 11. 15:31 | Link

Jared


Lassan kattan egyet az agya, mint órán a mutató, ahogy eljut a tudatáig a srác mondandójának második értelme. Lassan, mivel elhomályosít mindent a düh és a bosszúvágy, amit hasonló helyzetekben érezni szokott. Az emberek, legyenek varázslók vagy muglik, nem szoktak úgy kezdeni egy mondatot, hogy "a kutya akármire is emlékezett..." Ez a fiú mégis láthatóan tudja, mire emlékezett egy négylábú. Távol álljon tőle az ítélkezés, főleg afölött, ha valaki kényelmetlenül jól ismeri mások elméjét, elvégre ez neki legfőbb átka. Elég hamar összeáll benne a kép, és már nem marad benne csodálkozás, csak egy csipetnyi elismerő nyugtázás.
- Bele tudsz mászni az állatok fejébe. - állapítja meg egyszerűen, kijelent, nem kérdez. Feltételezi, hogy nem csak az állatok fejébe van bejárása, de most ez a fontos számára. Az emberek fejét túl jól ismeri, nem akar még többet kapni belőlük. Az viszont hirtelen lelkesedéssel tölti el, hogy esetleg megtanulhatná ő is. Ez a lelkesedés azonban elég hamar elmúlik, amikor jobban belegondol. Látná, amit az állatok láttak, érezné, amit ők éreztek. Valószínűleg ez lenne az utolsó szál, ami összeköti őt és az embereket, és ezt a szálat már semmi sem tartaná össze az elszakadástól, ha megtanulná a legilimenciát.
A gondolatmenete közben a fiúra is odafigyel, bár nem néz rá, csak maga elé mered összeszorított ajkakkal, megfeszült állkapoccsal. Nem reagál semmit, csak készít egy mentális feljegyzést arról, hogy a még névtelen fiú ismeri a falu állatorvosát. Ez még jól jöhet. Gondosan felragasztja emlékpalotájának konyhájában a hütőszekrényre, hogy szem előtt legyen.
A rá vonatkozó megjegyzésre mintha elernyednének a megfeszített, már-már görcsbe álló arcizmai. Megvakargatja borostás arcát és keze fölött felpillant a srácra. Úgy vizsgálgatja, mintha ismerős vonásokat keresne az idegen arcon. És úgy mosolyog rá vissza, mintha talált volna.
- Még nem tudom... - az ajkába harap és a kutyára pillant. Az még mindig nem ment közelebb hozzájuk és már a cica bámulásával is felhagyott, most felváltva nézi Tobiast és a mellette ülő srácot. Az állatok békés türelme mindig meglepi.
- Winston. - jelenti ki ünnepélyesen, még ízlelgeti magában egy kicsit a szót, miközben a barna ebet nézegeti. Igen... ő Winston. Nem lehet más. Az otthoni kutyákat mind az északi istenekről nevezte el, de ezt a hagyományt nem folytatja itt. Új kutyáknak új hagyomány dukál. Lehet, hogy ez most egy történelmi személyiségek-sorozat kezdőszáma lesz, lehet, hogy nem. A kutyákhoz is, ugyanúgy ahogy az emberekhez, vagy illik egy név, vagy nem. Mint ahogy ránézel valakire és tudod, hogy ő egy... Tamás, például, és semmilyen más nevet nem viselhetne, mert ő az.
- Winston, bemutatlak... - várakozóan ránéz a srácra, mert hirtelen nem tudja folytatni a mondatot, se az ő, se a cica nevét nem tudja.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. szeptember 11. 17:24 | Link

Tobias

- Ühüm - felelte egyszerűen, miközben mosolyogva megsimogatta Sherlock csupa bunda kobakját, aki ettől végképp elengedett és hangos dorombolásba kezdett. Jarednek ő volt az első állata, úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére, együtt aludtak, sokat játszottak és a hatalmas macska szívesen követte őt akkor is, ha dolgozni ment. Okos volt, sosem kóborolt el, mindig a gazdája sarkában maradt, aki nagyon figyelt rá, hogy nehogy valahol lemaradjon a cica.
A legilimenciáját pedig sohasem titkolta. Nem kérkedett vele, nem mondta, ha nem kérdezték, de nem is figyelt rá oda különösebben, hogy beszélgetések alkalmával ne említse, hiszen nem volt rá szüksége, hogy rejtegetnivaló dologként kezelje. Nem akarta mások ellen használni, pláne nem állt szándékában úgy mászni bele emberek fejébe, hogy nem kap engedélyt, akkor pedig kár lett volna valami furcsa misztikumként kezelni az egészet.
Az ismeretlen egy darabig méregette a fiút, végül pedig elmosolyodott, úgyhogy Jared is viszonozta. Tudta értékelni az ilyen csöndes egyének társaságát, túl sokat még megszólalnia sem kellett, két mondat között is jócskán telt el idő. Ez, főleg ha új ismeretségről van szó, nagyon hasznos tulajdonság.
- Tényleg Winstonnak néz ki - bólintott aztán Jared is, újra megszemlélve az állatot. A kutya borzas volt de jókedvű, látszott a szeme csillogásán, és bizonyára nem véletlenszerűen döntötte el, hogy kit fog követni az iskolába. Az állatok nagyon is jól meg tudják érezni, hogy ki szereti őket, ezt már megtanulta Jared, mióta Sherlockkal lakik.
Aztán a megkezdett mondat kicsit észhez térítette, emlékeztetve rá, hogy mennyire könnyedén meg tud feledkezni a jó modorról.
- Áh, elnézést. Én Jared vagyok, ő pedig Sherlock - mutatta be a cicát is, aki a nevét hallva nyávogott egyet, felnézve a gazdájára, mint aki azt kérdezi, hogy mit szeretne tőle. Jared újra végigfuttatta ujjait a puha bundán, miközben felelt neki. - Csak bemutattalak. Köszönj szépen! - Persze nem köszönt, csak dorombolt tovább, nekiállva dagasztani a fiú combját, aki egy kis fintorral díjazta a ténykedést, de nem állította meg. De hát azért a nadrágjának sajnos nem volt túl vastag az anyaga.
- És te? - nézett aztán vissza a mellette ülőre, kíváncsian figyelve őt. Vajon milyen név illene hozzá, ha csak tippelnie kéne? Valamiért a Ralph jutott elsőnek eszébe, bár jó eséllyel még csak közel sem járt a valósághoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 11. 19:29 | Link

Jared


Bólintással veszi tudomásul a neveket, majd úgy pillant Winstonra, mintha azt várná el, hogy pukedlizzen jólnevelten.
- Jared, Sherlock, ő pedig Winston. - ezt végig kell csinálni, nem lehet csak azért abbahagyni egy hosszadalmas procedúrát, mert teljesen fölösleges. Winston vakkant egyet, valószínűleg közölte, hogy örült a szerencsének, esetleg érdeklődött affelől, hogy van-e valakinél egy kis fölös husi, nem sok, csak hogy a magafajta kóbor kutyának ne korogjon annyira a hasa. Láthatóan Sherlock is köszönt a maga módján. Jobb modorról tesznek tanúságot az állatok, mint a rellonos, akiben a kérdés elhangzásáig fel se merül, hogy esetleg ő is elárulhatná a nevét.
- Tobias. - közli kicsit zavarodottan, óvakodva attól, hogy a srác szemébe kelljen néznie. Sokkal őszintébbek az emberek, ha nem néznek a másik szemébe egyenesen. Meg kényelmesebb is Tobinak, nem mellékesen.
Így inkább előredöl, rátámaszkodva a térdeire és kinyújtja Winston felé az egyik kezét. Mindketten oldalra billentett fejjel néznek a másikra, kíváncsian, egyre kevesebb fenntartással. Az lassan araszolva elindul felé, újra boldog farokcsóválásba kezd, de azért még elég bátortalan. Végül megáll tőle egy fél méterre és csak az orrát nyújtogatja előre, hogy megszagolhassa a felé nyújtott kezet. Aprót mosolyog Tobias, ahogy megérzi a kezén a forró kutyaleheletet.
- Nem tudnád esetleg... megnézni, keresi-e őt valaki? - nem változtat testhelyzetet, a fejét sem mozdítja meg, de nyilván nem az ebhez intézi a szavait. Nem biztos, hogy akarja tudni, mi történt Winstonnal, ám ha valaki tényleg csak elvesztette, akkor nem tarthatja meg. Így elég kényelmes és - számára - veszélytelen megoldásnak érzi azt, hogy Jared lép bele a kutya elméjébe, ő pedig csak a verdiktet hallja majd. Nem épp a legmorálisabb megoldás, több szempontból sem, de igazából ez a leggyorsabb és legbiztosabb módja, hogy kiderüljön az igazság.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. szeptember 11. 20:20 | Link

Tobias

Miután megvolt a kölcsönös bemutatás, amit Jared egyébként meglehetősen mókásnak tartott, és megtudta a másik srác nevét is, kíváncsian nézte végig, ahogy Winston tovább barátkozott leendő gazdájával. Sokban hasonló volt ahhoz, amit Ricsi csinált lent a rendelőben, mikor bevitte a beteg kutyát, és tulajdonképpen ahhoz is, ahogy ő maga próbált összebarátkozni azzal az ebbel, de neki egy órájába telt, ami Ricsinek és Tobiasnak csak percekbe. Kicsit irigykedve sóhajtott hát egyet, mert örült volna neki, ha neki is így megy ez az egész, de hát a kastély előtt soha de soha nem találkozott állatokkal a bájital hozzávalókon kívül, úgyhogy nem volt nagy csoda, hogy tizennégy évnyi hátrányt nem tudott csak úgy ledolgozni.
A kérés nem érte váratlanul, Jared alapvetően azon a véleményen volt, hogy állatot legilimentálni úgy, hogy ezzel semmiféle fájdalmat vagy zavart nem okoz nekik, nem volt bűn. Csak vigyázni kellett arra, hogy tényleg ne essen a delikvensnek baja, és mivel a macskája még egyszer sem panaszkodott, nem volt szívbajos más állatokon is használni a képességét.
- De, szívesen - bólintott hát, aztán pár másodperccel később már Winston fejében nézelődött valami támpontot keresve. Nála kicsit távolabb kellett merészkedni, hogy rájöjjön, mi történt vele, mint a rendelős kutyánál, és ezért jóval homályosabb képeket talált, de volt pár, ami talán túlságosan is éles maradt. Nyilván azok, amik megrázták szegényt. Hamarosan aztán abbahagyta a varázslást és elmondta, hogy mit látott.
- Meghalt a gazdája. Azért ilyen loncsos mert a temetőből jött ki, a gazdája sírján szokott elég sokat ülni minden nap. Amennyire meg tudom ítélni, ketten laktak csak a házban, nem volt ott más ember, úgyhogy nem hiszem, hogy keresnék - fejezte be.
Az eső ezt a pillanatot választotta, hogy nagy cseppekben nekiálljon esni. Jared ugyan nem bánta volna annyira, amíg csak csepereg, de Sherlocknak minden bizonnyal az orrára eshetett egy csepp, mert nagyot tüsszentett, aztán hisztizni kezdett a víz miatt.
- Jól van, jól van, megyünk már - állt fel a fiú a szökőkút széléről, de még visszafordult Tobiasék felé. - Ti is bejöttök a kastélyba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 3350
Írta: 2015. szeptember 12. 13:36 | Link

Jared


Winston egy kis kézszagolgatás után úgy látta, megbízhat ebben az emberben, bár nehezményezte, hogy nem ételt tartott felé. De jelenleg beérte volna a második legjobb dologgal - az pedig egy alapos fültővakargatás. Úgyhogy felbátorodva megtette a maradék távolságot közte és Tobias között, és közvetlenül a lábára ült le, onnan pislogva fel vidáman és várakozóan a fiúra. Nem kellett sokat várnia, az egyébként rendszerint hideg és távolságtartó rellonos boldogan fogott neki simogatni és vakargatni újdonsült barátját.
Mindez lehet, hogy sokaknak gorombaságnak tűnhet, elvégre ott ül mellette egy ember, akivel beszélgetni, ismerkedni lehet, és még csak a fülét sem kell megvakarja, hogy megkedveltesse magát. Ő mégis nagyobb figyelmet szentel a négylábúnak, és fel sem ötlik benne a gondolat, hogy ezt más hogyan láthatja kívülről. Öntudatlanul is érzi, hogy nem viseltet ellenségesen, sértődötten vele szemben a másik srác, úgyhogy nincs veszély.
Amikor Jared rögtön belemegy a dologba, mégiscsak felébred benne a kíváncsiság, s abbahagyva Winston kényeztetését, felegyenesedik és oldalra fordítva a fejét, figyeli a fiút. Csak mély koncentrációt lát az arcán, és ahogy átpillant a kutyára, ott sem vesz észre semmi szokatlant. Mindketten nyugodtan ülnek és egy pár pillanatig csend van, csak Sherlock izeg-mozog gazdája ölében.
Ahogy visszatér a saját testébe a srác és közli a helyzetet, Tobias lehajtott fejjel hallgatja. Hirtelen érezni véli a temetőket belengő légkört, a hanyatlás szagát, a zöldülő vízben ázó száraz virágokat, a frissen megbolygatott földet és valami sokkal megfoghatatlanabbat mindezen túl. A szagok, amelyek összeszorítják az ember szívét, hangszálait elkötik, gombócot gurítanak a torkába, szólni se mer, nem is akar, minden néma, pedig olyan sok lélek nyüzsög a kerítéseken belül, a kövek között. Közöttük egy kutya szelíd szíve dobog, mely nem tudja megérteni, mi történt a gazdájával, miért alakult át, de tudja, hogy itt van, csak már más formában, nem láthatja, de érzi. Nem kap többet fejsimogatást, csontot, nem ülhet le a szőnyegre a puha papucsos lábak mellé, nincs többé az emberének ismerős illata.
Erővel kell kirántania magát az enyészet világából, heves szívdobogással egyenesedik fel és szaporán pislog, mintha egy, a retinájába égett képet próbálna elhessegetni onnan.
Közben esni kezdett, de ő észre sem vette. Göndör fürtjein megülnek a cseppek, a pulovere már elkezdte beinni a nedvességet, és Jared Sherlockkal távozóra fogta, valószínűleg utóbbi eső iránti ellenérzései miatt.
- Mi... nem. - hangja halkan szólal meg először, a végén kicsit felemeli, hogy halljon is valamit abból a srác. - A faluban lakom. - valószínűleg nincs Jarednek szüksége erre az információra, de mégis hozzáteszi az érthetőség kedvéért. Lassan ő is felemelkedik, óvatosan, hogy Winstont ne rázza le a lábáról hirtelen. Egy ideig még állnak egymás mellett az esőben, nézi a távolodó alakot, majd megfordul és elindulnak arra, amerről jöttek. Ezúttal nem egymás mögött, tartva a távolságot, hanem szorosan egymás mellett lépdelve, mindketten boldogabban és kicsit gazdagabban, mint ahogy jöttek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 17. 12:16 | Link

Ivy A. Ives

Furcsa érzés, hogy nemsoká vége a vizsgaidőszaknak. Kis állatseregletemből ezúttal csak Foltos volt velem, a szemtelen majmom még mindig rejtegetem (eléggé botrány lenne, ha kiderülne, hogy hazajött velem Madagaszkárról), a papagájom bevágta a szunyát, így végre egy kis időt tudok Foltosra is szánni.
- ’aj, Foltos, áugusztusbán Norvégia, és csák Mazsola jö’et velem. Remélem, anyuék rendesen gondotokat viselik majd! – utalgattam a potyásokra a gólyalakban.  – Fogádj szót, okés?
Kicsit ideges voltam, mert a vizsgaidőszak vége közelebb hozza a nyári szünetet. LE kellene dumálnom Dashékkal, hogy töltsünk együtt valahol egy hetet. Hiányozni fog a csapat, és főleg az egész Levita apraja-nagyja.
Jó döntés volt lecsámborogni végre talár nélkül, mugli cuccban az udvarra, pontosabban a Fénylő Lelkek Udvarára. Megnyugtatott a szökőkútvíz csobogásának hangja, és főleg Foltos jelenléte. Szerettem ezt a nyuszit, mellette nem kellett állandóan pörögnöm, lecsillapodhattam, márpedig most a nyugis napoknak akartam véget vetni, hogy emlékezetessé tegyem a csereév előtti utolsó suliban töltött heteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2015. szeptember 17. 14:58 | Link

Chevailer Zsanett Vanda

 Minden olyan fura, minden idegen. Pedig semmi nem változott, csak két fordulóig jutottam a BCs-ban. Azóta bakker nincs sok nyugtom a szobatársaim nyaggatnak, hogy énekeljek és poszátának becéznek. Nem soká itt a szünet én meg már most punnyadok. Nincs más hátra aranyanyám ki kell tenned a bocskort a szobádból, nem retteghetsz folyton különben becsavarodsz mint az ágyrugó- mondom magamnak miközben kibattyogok az udvarra. Nem vagyok magam, ezt már a felém jövő hangokból tudom. Sebaj.

- Szia! Hát neked meg milyen helyes kis barátod van?

 Toppanok a lány mögé aki valami bolyhos állatkával csacsog. Nekem csak Éjfél volt, de miután rájöttem, hogy Temi néni az...Huh na a fejemet látni kellett volna. Totál bukta, égtem mint a rongy, amikor belegondoltam miket tettem és mondtam előtte még szerencse, hogy sosem hagyta magát dögönyözni, de még simogatni sem.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék