36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Tompos Kamill Jácint
INAKTÍV


silence heals
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 37
Írta: 2016. július 6. 12:16 | Link

H a j n a l k a


Kellemetlenül sütött a nap, nem csak ímmel-ámmal, hanem kifejezetten erősen: a fehér bőrű, életét legtöbbször sarokban gubbasztással töltő Kamill nehezen bírta a fényt, világoskék íriszeit bántottak az éles, mindent áttörő sugarak; legtöbbször a kastélyban maradt ilyenkor. Nem bírta a nyarat sem, a viháncoló, idegesítő kisgyerekeket a strandon, hatalmas adag vattacukrokkal rohangálva; miközben ő csendben – de még milyen csendben! –, néma-búskomor hangulatban üldögélt magában, kerülve a tömeget, s a rajta élcelődő, malíciával telített megjegyzéseket is.
A Rellon toronyban sem ismert sok embert, s bár nem volt rosszban velük, alig-alig akadt olyan, akinek őszintén megnyílt volna – ennek ellenére nehezen hagyta el a sárkányok klubhelyiségét, a kastély ódon, hatalmas terei, díszes falfelületei inkább riasztották; s félelmetesek voltak, semmint hívogatóak. Ma mégis az Átrium elhagyatott, de patinás folyosóin sétált végig szótlanul és csendesen, léptei szinte semmilyen visszhangot nem vertek, úgy járt-kelt fel-alá, mint egy kísértet – hófehér bőrű, néma alak, mely semmilyen zajt nem kelt. Léptei természetellenesen csendesek voltak, a lapos márvány- és kőfelületek, melyeken máskor csak úgy csattogott a sok cipőtalp, nem szóltak semmit Kamill léptei alatt; mintha érezték volna, hogy a rajtuk járó alak is néma, mint az éjjeli erdő.
Gyakran járt a Tanulmányi Osztályon, most is oda tartott – egy iskolalátogatási igazolásra volt szüksége, mert az állam által kapott segélyhez hitelesítenie kellett, hogy a Bagolykő Mágustanoda hallgatója, ha speciális szükségletű diák is – mindezt meg is írta Hajnalkának bagolyban, leírt mindent, nehogy félreértés essék, s most is szorongatott a kezében egy pergament, a levél másolatát. Csak a kommunikáció megkönnyítése végett.
Félszegen lépett be a Tanulmányi Osztály irodájába, a nagy üvegfelületeken csak úgy zúdult be a fény, nem besütött, bezúdult; Kamillnak hunyorítania kellett. Hajnalka üdvözölte is őt, bár úgy látszik, a nevét nem sikerült megjegyeznie – Kamill meg sem lepődött ezen, de azért megrázta a fejét. Fogta a pergament, és az asztalra tette – ebben benne volt minden, a neve is. Balját a szeme magasságába emelte, hogy megvédje legalább az arcát a Nap fényes, meleg sugaraitól; nem bírta a tűző napfényt, émelygett tőle.

Szál megtekintése
Tompos Kamill Jácint
INAKTÍV


silence heals
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 37
Írta: 2016. július 8. 12:46 | Link

H a j n a l k a

Elkerekedett szemekkel bámult a tanulmányi ügyintézőre, kék szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – titulus ide vagy oda, a tanulmányi előadó ezek szerint arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa a korábban írt levelet (hiszen a megjegyzéseiből nyíltan látszott, hogy egy ujjal sem nyúlt hozzá). Néma, csalódott sóhajjal nyugtázta a helyzetet – nem akart mutogatni, de közelebb lépett a doktornő asztalához, s felvette a levelet, amit hozott, majd a zsebéből előkotort egy pennát, s jókora, vastag tintavonallal aláhúzta a pergamenlap egyik lényeges mondatát: beszélni nem tudok, kérem, írásban kommunikáljunk. Még szerencse, hogy ilyen empatikus ügyintézője van az iskolának. Hanyag mozdulattal visszadobta a levelet az asztalra – sikerült olyan ívben, hogy éppen Hajnalka orra elé esett –, majd kimért biccentéssel elfogadta az italt, s töltött magának egy pohár innivalót. Lassan, apró kortyokban itta a vizet; élvezte, hogy addig sem kell mást csinálnia, remélhetőleg hamarabb végez a nyomtatvány kiállításával az ügyintéző.
Hajnalka azt is megérdeklődte, mi baj a szemével – valószínűleg azért, mert hunyorogva, összeszűkült szemekkel állt, napérzékenységét csak fokozta hófehér bőre és világoskék szivárványhártyája. Nem szerette a Napot, általában nem szerette a természetet sem, se semmit, amihez a kastélyból ki kellett mozdulni – a kinti világ riasztó volt, rideg, zord. Egyedül az éjszaka jelentett kivételt; hetente egyszer-kétszer lelopakodott éjjel a kertbe, s megszemlélte mindazt, amit a fénylő napsütésben ritkán látott.
Válaszolni nem tudott a hölgy kérdésére, helyette a Napra mutatott – már dél felé járt, vakító fényben úszott az iroda, ezt nehezen viselte. Behúzódott egy nagy, mahagóni kartotékszekrény mögé, megkapaszkodott a hatalmas bútordarabban; s a jótékony árnyékban állva, csendben figyelte az irattal dolgozó Hajnalkát. Szemei kitágultak, mint mindig, ha a tűző fény után menedékre lelt az árnyékban.
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium