36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sigrídur Merope Einardóttir
INAKTÍV


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 1. 19:52 | Link



Hát, ha tetszik, ha nem, ezt meg kell tennie. Már így is túl sokáig húzta, mert félt tőle, mi lesz, ha valóban sikerül a terve és édesapja ezt megtudja. Pedig muszáj lesz, ha akarja, ha nem.
Sigríður szokás szerint hatalmas oroszlánsörény szerű, mindig kócosnak ható kibontott barna hajkoronájával suhan végig a folyosókon. Egyszerű farmer, cipő és szürke pulcsi van rajta, azon pedig talár. Mint mindig, most sem vitte túlzásba az öltözködést, a lányos sminkes csinosítgatásról nem is beszélve. De minek is tenné, hiszen még csak tizennégy éves! Igaz, hamarosan már tizenöt, nincs is az olyan messze, de kit érdekel, ha még mindig tizennégynek fogja érezni magát akkor is. És mindig. Hiszen ez a legjobb év!
Nagyot nyel, amikor megérkezik végcéljához. Megtorpan és egy pillanatig még átgondolja, hogy biztosan jó ötlet-e ez az egész. De nem hátrálhat meg így a cél előtt, nem! Muszáj, hogy megtegye most már, ha úgymond el is tökélte magát és idáig eljött.
Már szinte majdnem bekopog az ajtón, a körmét rágva, amikor meglátja a sorszámot, amit bizonyára tépni kell. Körbenéz. De hát nincs itt senki! Vagy csak nem látja? Lehet, hogy már annyi ideje várakoznak, hogy mindenki elment épp enni, inni, tanulni, amíg behívják őket? Mégsem kopoghat be csak úgy, a fene egye meg. Alsó ajkát beharapva tép így egy számot, és rápillantva nagyot sóhajt. Mindig képes a legnagyobb számokat megszerezni! Bezzeg, ha galleonról lenne szó...
Lehuppan hát az egyik székre és vár. És vár és vár. És teljességgel kezd már elbizonytalanodni közben önmagában.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 6. 11:12 | Link

Merope
épp jókor | love my style

Az asztala olyan, mintha bombát robbantottak volna rajta. Iratok mindenhol. Az egyik kupacban az elintézendők, a másikban az elintézettek, a harmadikban a lefűzendők. És akkor a "fogalmam sincs, mi lehet itt" halmaz beborítja a helyiséget. Már másfél hete, hogy megkapta ezt a pozíciót, azonban a káosz csak akkor bontakozott ki igazán, mikor mélyebbre ásott. A könyvelést már helyrehozta, azonban gazdasági igazgató nélkül töltött évek okán az anarchia jeleit véli felfedezni a legkisebb és legjelentéktelenebb sarokban is. Nos, ebbe a fejetlenségbe érkezik meg hozzá valaki, akit nem tud fogadni. Orrnyergét masszírozva határozza el, hogy némi rendet varázsol - szó szerint - a szobában, így hát pár pálcasuhintással esztétikusan kialakított halmokat képez, amik a rend olyan látszatát keltik, ami itt még hetekig nem lesz. Remek.
Ahogy végez, kitárja ajtaját és egy kedves mosollyal pillant körbe, hogy tekintete végül megállapodjon a lányon. Az arcán nyugvó görbe nem lankad, miközben kilép szobájából, hogy pillanatokon belül az érkező mellett találja magát.
- Szervusz, Jules Ainsley vagyok - barátságosan nyújtja kezét, nyoma sincs a pár perccel korábbi intermezzo-nak vonásain. Mert egyébként meggyötört. Majdnem minden nap éjfélig ül az asztala felett úgy, hogy hétkor ő nyitja az irodát. Amikor a normális emberek alszanak, ő dolgozik, lassan pedig a kávé sem éri már el azt a hatást, amit el kéne neki. Nehéz úgy tennie, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de a hozzá forduló diákok nem tudhatják és nem is érezhetik, hogy ő épp belefullad a problémákba. Már csak egy kis magánéleti fűszer hiányzik a kastélybeli dolgokhoz és akkor elmegy szabadságra. Örökre. - Fáradj beljebb és elnézést a rendetlenségért, épp archiválok - milyen szép kifejezés ez arra, amit csinál! Finoman beterelgeti az eridonost és rámutat az íróasztala másik oldalán lévő helyre, míg ő saját székébe ül le. Ezt is ki fogja cseréltetni, sőt, az egész irodát ki fogja, de addig is...
- Miben segíthetek?
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrídur Merope Einardóttir
INAKTÍV


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 6. 16:42 | Link



Amint az illetékes hölgy belép a látóterébe, nyomban megállapíthatja, hogy ő, Siggi, bizony hozzá képest egészen slampos. Igaz, még nyoma sincs rajta a nőiesedésnek, ruhái egyértelműen mutatják, hogy férfiak öltöztetik már egy ideje, a haja pedig egész egyszerűen kezelhetetlen, és apja nem is engedi, hogy bármit próbáljon tenni vele, mert szerinte így szép... de a hozzá lépő hölgy, kijelenthetjük, hogy gyönyörű!
Még Siggi szemében is megcsillan a csodálat, mely következtében hirtelen nem is érti, mit szólnak hozzá. Kell néhány másodperc, mire eljut a tudatáig, s látszik is elképedt ábrázatán mindez. Azután viszont széles mosoly terül szét az arcán, s nyomban felpattan a székről, amelyen eddig ült.
- Jó napot, én Sigríður Merope Einardóttir vagyok - viszonozza a bemutatkozást és a kézrázást, ami kissé azért sutára sikeredik tőle, mert valljuk be, nem gyakran szokott kezet rázni valakivel. Igazából ez az első hivatalosnak vagy ki tudja minek mondható ügye, amit intézni fog. Fogalma sincs egyelőre még, hogy hogyan... de ha kell, hát kell. Megpróbálja a legjobbat kihozni magából.
- Köszönöm! - fogadja hálásan a beinvitálást, és már megy is bizony, megy ő... csakhogy meglássa a bent rájuk váró felfordulást.
Archivál? Ez jó kifogás lenne az én szobámra is - vigyorog magában a gondolatra. Persze nem azt jelenti, hogy nem hisz a nőnek. Egész egyszerűen csak a saját kupis szobája jutott róla eszébe. Nála sokkal nagyobb káosz szokott uralkodni néha. Pedig amikor nekilát, akkor nagyjából öt perc alatt képes a rendrakásra. De hát... annyi minden fontosabb és érdekesebb dolga van mindig, amire azt a hosszú öt percet szánhatja!
Helyet foglal, és el is hangzik a kérdés. Mosolygós arca kissé elkomorodik, és mélyen beszívja a levegőt a tüdejébe.
- Hááát...
Ki is fújja. Nem lesz egyszerű összeszednie a gondolatait. De muszáj belekezdenie.
- Elnézést kérek a zavarásért, de... azt hiszem szükségem lenne valamiféle támogatásra.
Hagyja, hadd jussanak el a szavai a másikhoz, és amíg esetleg a szép nő mérlegeli magában a dolgot, neki is van pár lélegzetvételnyi ideje összeszedni a gondolatait folytatás előtt.
- Az édesapám már négy éve egyedül nevel. Egészen nagy házunk is van, Izlandon pedig, mert onnan jöttem, nem könnyű új házakat szerezni, és nem is akarna elköltözni... szóval édesapám... jó állású és sokat dolgozik, azt mondja meg tudja oldani... de látom, hogy... nem...
Egészen elharapja a mondatot a végére, és érzékeli, mennyire egérhangja is lett, ahogyan egyre jobban eluralkodik rajta a bizonytalanság. Talán tényleg ostobaság volt ide jönnie... milyen bután hangzik mindez? Kezd szép lassan szégyenkezni, s le is süti inkább a szemeit.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 7. 20:04 | Link

Merope
épp jókor | love my style

Látogatója kedves, szelíd teremtésnek tűnik, tulajdonképpen elsőre nem is igazán sejti, mi lehet jöttének indoka. Persze a gazdasági osztályt ezer meg egy okból kereshetik, kezdve az ösztöndíjaktól, egészen egyéb támogatásokon és pénzügyeken át. Ki tudja, mivel jó ideje betöltetlen a poszt - egészen pontosan elődje, Bárcián távozása óta -, lehet egyszeriben tanulmányi osztályosnak is tekintik. Merthogy jelenleg az sem nagyon akad, így nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ezen feladatok is ideiglenesen az ő nyakába szakadnak majd.
A bemutatkozáskor azonnal azon kezd el töprengeni, hogy ezt a nevet miképp jegyzi majd meg. Találkozott itt már német, angol, japán, de lengyel diákkal is, ez azonban egészen új számára. Tudjátok, azért kedvelem nagyon Julest, mert ő beismeri, ha valami nem megy - még ha ez nehezére is esik alkalmasint.
- Hogy szólíthatlak? Ne haragudj, de ha ezt most el kéne ismételnem, valószínűleg beletörne a bicskám - egy óvatos mosolyra húzza száját. Az elkövetkezendőkben nincs hangulata különböző határozatlan névelőkkel és főnevekkel teletűzdelni mondandóját, meg hát, csak barátságosabb lenne, ha a rendes nevén szólítaná.
Ahogy betérnek, elhúzza a száját. Már nem olyan vészes, mint kettő perccel ezelőtt volt, azért a pár irathalom még mindig jobb, mint az egész szobát beborító, rendezetlen és kaotikus elrendezés. Mégsem igazi. Ezt persze Siggi arcán is rögtön látja, amitől rosszul érzi magát: egész életében, ha dolgozott, makulátlanul nézett ki az irodája. De tényleg. Elő nem fordulhatott, hogy egy ügyfél betértekor egy bombarobbantás helyszínét, vagy tornádó katasztrófa eredményét lássa. Mégis, inkább hasonlít a gazdasági egy csatatérre ezek után is. Sohasem vet jó fényt az emberre, ha a munkahelye ezt tükrözi.
- Folytasd csak - nem kell egyetemi diplomával rendelkeznie, hogy tudja, mire fog kifutni a beszélgetés. Antonnal még nem sikerült erről egyeztetnie, de folyamatban van az ügy, úgyhogy előzetes meghallgatást bármikor tarthat. Igazából szabad kezet kapott, de nem kérdés, hogy minden ilyen és ehhez hasonló ügyről tájékoztatni fogja a férfi - már csak azért is, mert az ő aláírása nélkül egyetlen folyamat sem indulhat el. Ilyen ez a pop szakma. Csendben hallgatja az eridonost és nem kerüli el figyelmét a lány zavara. Nehéz szépen felvezetni, hogy valaki szociális ösztöndíjat szeretne annak okán, hogy nem túl... Pénzes. Pedig ha tudná, mennyien vannak, akik rászorulnak ilyesmire! Nincs ám semmi szégyellnivaló ebben, főleg tudva azt, hogy édesanyja négy évvel ezelőtt elhunyt. - Értem. Mindenek előtt részvétem édesanyád halála miatt. Édesapád bizonyára remek ember lehet, hogy így támogat - egy család széthullása sohasem kellemes. Túl sok ember túl sokféleképpen rokkanhat bele egy ilyen eseménybe, de ők összezártak. A férfi mindent megad a lányának, ezek szerint erején felül... Dicséretes és ritka manapság.
- Van szociális ösztöndíjunk, azonban bizonyos feltételekhez kötött. Szükségem lesz édesapád jövedelméről egy igazolásra, illetve van esetleg testvéred? - azonnal leemeli az egyik mappát a háta mögött lévő polcról és ki is nyitja. Van ám itt pályázati sablon, amit ki kell tölteni, egyebek mellett a kötelezően beadandó iratok listáját is itt találhatja meg, aki keresi. Az igazat megvallva, azzal kezdte, hogy ezeket rendezte. A meglévő ösztöndíjasokat dossziékba és személyi anyagokba fűzte, valamit a mintákat és egyéb szükséges papírokat is külön gyűjtötte. Csak most derül ki, mennyire jól is tette mindezt.
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrídur Merope Einardóttir
INAKTÍV


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 8. 16:41 | Link



Siggi halkan elneveti magát, amikor a szép hölgy kijelenti, hogy beletörne a bicskájába a nevének kiejtése. Ez nem először fordul már elő vele itt, sokaknál volt ez probléma, nem éri meglepetésként, és nem okoz nála mást csak még több derűt és jó kedvet. Mulatságosnak tartja, hogy sokaknak olyan nehéz. Pedig különös mód annyi de annyi közös dolgot fedezett már fel a saját nyelve és az angol, majd pedig a magyar nyelv között is.
- Hát... a nevem becenevei Siri, Sigga, Sig, Sigi, Siggi... leginkább az utóbbin szoktak hívni - vallja be mosolyogva végül. Ez talán kiejthetőbbnek hangzik már, és egyszerűbb is, szereti is. Egyébként is otthonos érzést kölcsönözne számára, ha egyszerűen csak így hívná őt egy hivatalos személy. Sokkal oldottabbnak is érezhetné magát tőle, és talán nem volna ennyire zavarban.
De a lényeget bizony folytatni kell. El is érkezik a mély levegők és nagy sóhajtozások ideje.
- Köszönöm - biccent is különösen halk hangon a kedves szavakat hallva. Szerencsére azonban úgy tűnik nem lesz hosszas sajnálkozás és szánakozó tekintet, mert tényleg a lényegre térhetnek. Ennek örül. Csak az a furcsa gombóc ne lenne megint a torkában. Bólint, hogy remek, hogy van ösztöndíj, majd újból bólint, hogy érti, és gondolta, hogy feltételek azok bizony lesznek. A jövedelem igazolásra viszont már rémült arcot vág, majd a testvér kérdésre megrázza a fejét.
- Nem, nincs... milyen jövedelem igazolás? Azt honnan kell meg hogyan? - buknak ki belőle a kérdések, még továbbra is rémülten nézve a gyönyörű nőt. Ainsley kisasszony talán nem érti, de ennek a rémületnek egészen egyszerű oka van: már előre sejti, hogy ebbe bele kell vonnia majd az apját, aki foggal körömmel ellenkezni fog majd.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 09:57 | Link

Merope
épp jókor | love my style

Bármennyire is döbbenetes tudatlansága, inkább kérdez, semmint felsüljön. Már csak azért is, mert később a lány ügyeit kell intéznie - hisz mi másért ülne itt? -, nem árt, ha legalább nevén tudja nevezni a gyereket.
- Nos, akkor Siggi, fáradj beljebb - egyáltalán nem sérti ez az aprócska nevetés, a leányzó helyében ő is jót derülne a szituáción. Mi több, lehet ő hangosabban hahotázna, mint az eridonos, de ezt azért nem kötné az orrára. Köztudott tény, de ha esetleg nem az, akkor most közkinccsé tétetik, hogy Jules nem kifejezetten kedves típus. Mármint, az ügyfelekkel nyilvánvalóan az, de szokása némiképp gonosz módon kinevetni másokat - hiába hiszik, hogy velük nevetnek és nem rajtuk -, ezen kívül a szarkazmus sem áll túlságosan távol tőle. Ezeket a roppant megkérdőjelezhető tulajdonságait azonban nem diákokkal, főleg nem az ilyen aranyosakkal szemben kívánja érvényre juttatni.
Rögtön rátér a tárgyra, mert nem akarja húzni egyikük idejét sem. Siggi azért jött, hogy válaszokat kapjon, a nő pedig igyekszik megadni azokat. Máris a mappában keresgél, hogy a szükséges iratokat előhalászva kitegye asztalára. Ilyen ez.
- Értem, akkor ez kicsit nehezebb lesz, mint gondoltam - szinte csak maga elé mormogja a szavakat, elvégre ő változtatna a pályázási feltételeken. Úgy is lehet valaki szociálisan rászorult, hogy nem tíz másik testvérrel él együtt, hanem egyetlen szülőnek kell gondoskodnia és felnevelnie. Már tudja is, mivel fog érvelni. Az eridonos zavara zökkenti ki ebből az állapotból, ekkor ugyanis felemelve fejét meglátja az enyhe rémületet.
- Adok máris egy papírt, amit édesapád munkáltatójának kell kitöltenie. Ebből látjuk majd, hogy valóban szükséges ösztöndíjat folyósítanunk - az más kérdés, hogy Jules nagyon szívesen, akár enélkül is adna, mert nem hiszi, hogy a lány hazudik. De mégis csak az iskola pénzéről van szó, számtalan hátrányos helyzetű fiatal jön ide tanulni. Ha lazítanak a szabályokon és eltérnek a protokolltól, előbb-utóbb hiba csúszik a gépezetbe, ez azonban nem történhet meg akkor, mikor ő ül ebben a székben. - Édesapád tud róla, hogy eljöttél hozzám? - a felismerés villámcsapásként hasít belé. Elvégre mi más oka lenne, amiért tart egy jövedelemigazolás kitöltésétől? A legtöbben, akik szociális ösztöndíjért jönnek, szégyellik helyzetüket, sokan vélik úgy, hogy szüleiket megkímélve a hátuk mögött igénylik meg az összeget, ez azonban nem így működik. Legalábbis jobb helyeken. Ettől függetlenül, bár nem tudhatja, sejti, milyen nehéz ez a lánynak. Segíteni próbál, de nem tudja, hogyan tegye, amivel nem bántja meg édesapját. Faramuci helyzet, az egyszer biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium