36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 28. 21:55 | Link

BB

A büntetése második napja. Egy múló állapot, egy aprócska büntetés, ennyi csupán, semmi több. Pár napig tart, utána kihasználja aranyhalakéhoz hasonlító memóriáját és akár el is felejtheti az egészet. Addig azonban megéli a csalódást, az elveszettséget, a kétségbeesést, de még mennyire! Szívvel-lélekkel.
Egész nap dolgoznia kell, és nem csak úgy kell, hogy ne vesztegesse el az életét, hanem inkább muszáj, hogy legyen mit ennie. Ugyanis édesapjával összevesztek két napja, megvonta tőle az összes támogatását. Nincs többé apuci, se pénze, se befolyása. Nincs semmi. Már most úgy érzi, hogy két kilót hízott a nem megfelelő táplálkozástól, a teste gyenge, erőtlen, sőt, néha már azon gondolkozik, hogy valószínűleg haldoklik. Hiszen most nincs személyi edző, lúgosított kristályvíz. Nincs manikűrös, pedig már egészen lenőtt az előző, a lábairól nem is beszélve, az lassan katasztrófa. Pedig a kedvenc körömcipőjét szerette volna felvenni ma, de ilyen pedikűr mellett nem volt képe, inkább egy zárt magassarkú mellett döntött.
Így egész nap alig fogadott diákokat, maximum egy-kettőt, a többit kint várakoztatta. Úgy csinált, mintha dolgozna, de igazából egész nap csak sírdogált, hol halkabban, hol hangosabban és totálisan elmélyedt az önsajnáltatásban. Ma már a harmadik sminkjét sírja szét, olyan vízálló nem létezik sajnos, ami ezt a bőgést kibírná. Használt, galacsinba gyűrt, rózsaszín papírzsepi halmok díszítik az íróasztalát.
Csak abban reménykedik, hogy az édesanyja egyszer majd megszánja, megesik rajta a szíve. Hát hogyan bírna így élni, hogy az egyetlen, édes, kicsi lánya így éli az életét? Azzal tisztában van, hogy az apjával semmire nem megy, a férfi nyugodtan alszik a tudattal, hogy Hajnalka nem luxusban él, és úgy érzi, vége a világnak.
Így neki is lát egy baglyot írni édesanyjának. Nagyot szipog, ismét letörli arcáról az elfojt könnyeket és sminket, nagy levegőt vesz és nyel egyet. Rózsaszín levélpapíron serceg a pennája, a kész levelet illatos borítékba zárja, és egy bagollyal útjára engedi. Ki tudja, megéri-e így a holnapot...
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 29. 14:44 | Link

Síró-pityogó

Át fog menni. Már eltökélte, egyelőre azonban gyűjti hozzá az erőt. Nem annyira magához a találkozáshoz, inkább ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban (ami sejtése szerint így sokkal tovább fog tartani a kelleténél) le tudja rendezni a dolgot. Nem mintha nem társalogna szívesen, de dolgoznia kell. Már kezd kicsit kijönni a végtelennek tűnő papírhalmokból, látja már a fényt az alagút végén, de jól tudja: Ha most leereszt, megint ugyanúgy el fog úszni. Úgyhogy most kell erősnek lenni, egy kicsit ráfeküdni még, és utána szépen visszatérhet ő is a nyolcórás munkanapokra, amiből egyet-kettőt még el is pazarol valamilyen semmiségre napközben. Például ne adj' Isten házvezetői teendőinek rendes ellátására.
Két oka van annak, hogy átnéz Hajnihoz. Az egyik az, hogy egy igazi úriember csak nem hagy már egy nőt sírni, hogyha hallja, hogy baj van. A másik pedig, hogy egy síró nőtől egyáltalán nem lehet rendesen dolgozni. Itt az ideje, hogy kicsit besegítsen Hajni lelki gyógyulásába.
Finoman megkopogtatja a kettejük szobája között elhelyezkedő ajtót, majd kinyitja, már a válasz elhangzása előtt. Hogyha nem szeretne beszélni vele a nő, úgyis meg fogja találni rá a módját, hogy elküldje. Berci pedig egyáltalán nem erőszakos típus... De nem is szívbajos.
Most szándékosan használja is az erejét, nyugalommal beborítva a szobát, várva, hogy Hajnira is minél gyorsabban rásüppedjen az érzés, így csillapítva kissé a rosszkedvét.
- Minden rendben, Hajni? Ne hozzak egy kávét neked, vagy valamit? Egy pohár vizet esetleg? - néz segítőkészen a lányra, kissé aggódó tekintettel. Így végignézve rajta, a helyzet rosszabb, mint a férfi gondolta. Eddig úgy gondolta, nem érheti ezt a nőt akkora bánat, hogy ne élvezzen prioritást a sminkjének tökéletessége, azonban úgy tűnik, ebben tévedett. Vagy a nőt ismerte félre, vagy a tragédia hatalmas. Valószínűleg inkább az utóbbi.
Kicsit beljebb araszol a szobába, egyelőre még nem küldték el az összes ősével együtt (kezdve az édes anyukájával) melegebb éghajlatra, ám ez még nem jelenti azt, hogy nem is fogják. Így aztán a nőhöz egyelőre még nem megy oda, csak ha már kapott valamiféle pozitív megerősítést, hogy van itt keresnivalója.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 4. 23:09 | Link

BB

A tragédiájának hangjai és az önsajnálat túlságosan lekötik, így nem feltétlen hangja a visszafogott, kedves kopogást. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor Bárcián már nyitja az ajtót, beljebb merészkedik az irodájába. Erre hirtelen pánik önti el, hogy valaki látja ilyen állapotban. Egy-egy marék zsebkendőt vesz fel az asztalról, és gyors, utolsó pillanatban történő tűzoltásként a szemei alatti részt kezdi tapogatni velük. Mély levegőket vesz, hátha ettől megnyugszik egy kicsit, de nem annyira megy neki. Most egyszerűen képtelen ilyesmire, bár valahogy most hirtelen mintha kevésbé zaklatott lenne, és sokkal inkább melankolikus a hangulata. Mégis a tény, hogy a szemei vörösek és püffedtek a sok sírástól, és így néz ki, és most Bárcián azt fogja róla hinni, hogy egy sírós kislány. Na meg még rosszabb, hogy sosem fog rá újra nőként tekinteni, legalábbis a jelenlegi elkeserítő helyzetben ezt gondolja, és egy újabb világvégeként fogja fel... ahogy minden mást mostanában.
A kérdés azonban betalál, mert azonnal felpörgeti a gondolatait. Ma reggel itta meg az utolsó korty, minőségi, importált ásványvízét, és már nem is indíthatta a kedvenc kávéjával a napját, így fáradt is. Továbbfűzi a gondolatmenetet, már látja magát, ahogy kávéautomatára folyamodik, hova tovább, nem frissen őrölt és pörkölt fajtára. Ezen gondolatok hatására azonban képtelen válaszolni. Abban a pillanatban megremegnek az ajkai, és hogy a másik ne lássa az arcát, inkább eldobja a zsepiket, hagyja a francba az egészet. Előre dől az íróasztalára, karjait az arca köré fonja védelmi bástyaként. Ezúttal hangos bömbölés helyett inkább csak csendesen rázza kicsit törékeny vállait és próbálja visszafogni magát. De valahogy, ahogy Bárcián itt van, sokkal könnyebben nyugtatja vissza magát és szipog párat halkan. Aztán megmozdul és a mozdulatról nem lehet eldönteni, hogy valóban kiugrott alóla a szék, vagy csak ő akart bebújni az íróasztala alá. Odalent ledobja a magassarkúit, felhúzza a térdeit és átkarolja őket.
- Minden rendben - válaszolja csendesen, a sírástól rekedt hangon. Persze, tudja, hogy egyértelműen semmi sincs rendben. De úgy látta a filmekből, hogy a felnőttek így válaszolnak erre a kérdésre. Ő pedig most már hivatalosan is felnőtt, nem apuci pénzéből él. Magára van utalva ebben a kietlen, és hideg világban.
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. július 11. 14:19 | Link

Hajni

Jót mosolyogna a nő elkeseredett próbálkozásán, hogy kezdjen még valamit a sminkjével, de ezt a mosolyt inkább megtartja magának, mielőtt még Hajniból újra kitörik a sírás. Nem biztos (vagyis inkább biztos, hogy nem) a megfelelő módon értené a nő Berci mosolyát, így félő, hogy csak rontana a helyzeten. Azért ő maga elgondolkodik a helyzet mulatságosságán, hiszen mégis mit akarhat az a szegény nő azzal a tíz darab zsebkendővel? Gondolja, hogy bármilyen szinten más látványt fog nyújtani a férfi számára, hogyha elkenődött sminkkel látja? Ugyan már, volt már nem egy barátnője és van egy anyukája is, így tökéletesen tudja, hogy attól senki sem lesz szebb vagy csúnyább, hogy a szeme körül van-e két fekete csík vagy nincs, vagy esetleg éppen az a fekete csík lefelé csorog az arcán. Férfi ugyan, de annyira azért nem vaksi, hogy ne tudjon elvonatkoztatni a szemhéjtus által alkotott csodától, amely a hölgyek arcán található. Az alapozó és a bőrhibák kapcsolatával már kicsit nagyobb gondban van, az ezeknél fennálló különbséget már csak hosszabb eltöltött idő után tudja megállapítani, dehát itt most nem is erről volt szó.
Kicsit beljebb araszol, igyekezvén minél együttérzőbb fejet vágni, közben pedig választ is kap a nőtől. Tipikus női baromság, hogy nem hajlandó neki semmit elárulni, miközben a probléma létezése teljesen egyértelmű. Ettől titokzatosabbnak kellene most tűnnie, vagy mi? Sosem értette. Nem gondolja, hogy jó taktika faggatni a hölgyet, de mégsem fordulhat sarkon és mehet vissza az irodájába... Öt perc után (a legjobb esetben) Hajni ugyanott folytatná ahol abbahagyta, utána pedig már végképp nem jöhetne vissza, mert az már valóban fura lenne. Nem-nem, jobb lesz ha Hajni ki tudja beszélni magából a dolgot, utána már nem fogja szükségét érezni a sirdogálásnak.
Így aztán megáll Hajnival szemben, együttérző szép nagy szemeit rámereszti, miközben letámaszkodik az asztalára.
- Én nem így látom - mondja egyszerűen, majd úgy dönt, kicsit rásegít a folyamatra, így bár nem veszi el teljesen a mágiáját (tökéletesen nem is tudná megszüntetni, mert az egyszerű kisugárzása is ilyen), de visszavesz belőle egy kicsit. Tudja, hogy ez nem szép dolog, de így hátha gyorsabban megered Hajni nyelve, úgy könnyebb lenne mindkettejüknek.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 28. 14:04 | Link

BB

A sminkje igenis nagyon fontos része életének. Valahol, a lelke mélyén tudja, hogy nincsenek kifejezetten szép adottságai, már ami az arcát illeti. Természetesen ezt sosem ismerné meg, de pont ezért igyekszik elrejteni az eredeti kinézetét. Szinte láthatatlan szemöldök, aszimmetrikus ajkak, egy-két apró anyajegy, szinte láthatatlan, rövid és siralmas szempillák, szarkalábak... mind egy szálig elrejti a világ elől. Ha jobban belegondol, tulajdonképpen a saját családja se látta teljesen sminkmentesen úgy 13-14 éves kora óta. Ezért igenis fontos neki, hogy egy kicsit legalább javítson az állapoton.
Így végül a saját íróasztala alatt köt ki, és még a kellemes parfümillat és a szép cipője látványa sem vigasztalja. Nem úgy, mint Bárcián jelenléte, hiszen amióta bejött, már nem zokog és nincs világvége, inkább csak csendes sírdogálás, ami azért remek fejlődés az elmúlt órák terméséhez képest.
Minden rendben - hazudja, mert már most azt hiszi, hogy egy filmben van és ez bőven segít a helyzet túldramatizálásában. Nagyon is beleéli magát a szappanopera világában, már csak az hiányozna, hogy színesebb legyen a fantáziája, mert az csak segítene neki még jobban belelovalni magát a helyzetbe. Amúgy kivételesen tényleg csak jót akart ezzel a válasszal, az már más kérdés, hogy inkább csak Bárcián idegein játszik vele. A férfi egészen jól, hova tovább rutinosan bírja a gyűrődést. Közelebb araszol Hajnihoz, nagy, kék szemekkel bámul rá. Doktornőnk viszont egyelőre _annyira_ el van keseredve, hogy még csak úri hölgyhöz nem méltó gondolatai sem támadnak a dologgal kapcsolatban. Pedig aztán ha valamit megnevezhetne gyengéjének, akkor azok a szép szemek lennének... meg persze a szép, kidolgozott felsőtestek. Nem túl egyedi az ízlése, de nem tehet róla, annyira tipikus nő, hogy könnyebb nem is lehetne lenyűgözni.
És ahogy Bárcián néz rá, valahogy megváltozik a hangulata. Lassan, de biztosan ismét úrrá lesz rajta a kétségbeesés, hüppögni kezd, ahogy próbálja visszanyelni a mondandóját.
- Én csak... nagyon... nagyon összevesztem apucival - nyögi ki végre a választ, ami tulajdonképpen lefedi a valóságot. Valahol, a pici agyacskája mélyén még az is kezd megfogalmazódni a mondat hallatán, hogy talán ez nem csak a pénzről szól. Van munkája, nem hal éhen, és talán kibírja azt a pár napot luxus nélkül. De hamar el is hessegeti a gondolat-foszlányt, mert túlságosan abszurd az egész. Persze, hogy a pénzről szól az egész!
- Bár amúgy... sosem voltunk jóban, úgyhogy nem tudom, miért zavar ennyire - neveti el magát, halkan és röviden a saját ostobaságán. Naná, hát sosem szerette az öreg, de eddig legalább szabad bejárása volt a pénztárcájába, és ettől boldog volt. Most pedig ez az egy apró vigasza sincs, na tessék!
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 23. 16:56 | Link

Hajni

Különösebb örömet nem, ám egy csepp elégedettséget mégiscsak érez, amikor Hajninak megered a nyelve. Tulajdonképpen akár bűntudata is lehetne, amiért úgy játszik a nő hangulatával, mint ahogyan mások a villany kapcsolgatásával szoktak, ő azonban ilyesmit pillanatnyilag nem érez. Na nem azért, mert képtelen lenne rá, vagy mert nem szokott, de tény ami tény, nála az ilyesmi kicsit több erőlködést igényel, márpedig most egyáltalán nem áll szándékában elszégyellni magát. Tökéletesen biztos benne ugyanis, hogy kedves kolleganőjének ezzel csak jót tesz. Elvégre ha nőből van - ami kisebb vizsgálódás után is szinte teljesen bizonyos - akkor úgy gyógyul, ha beszél. Szóval hirtelen két doktor lett a szobában. Most már viszonylag bátran lép oda a nőhöz, odanyújtva neki egy világoskék zsebkendőt. Leguggol, hogy egy szinten legyen a nővel, aztán felteszi a díjnyertes kérdést, amellyel lassan akár agyturkásznak is elmehetne. Legalábbis ő úgy hallotta, sokkal többet nem csinálnak. Aztán fene tudja.
- Nem akarsz mesélni róla? Talán segítene. Min vesztetek össze? - kérdezi halkan, a hangja lágy és kedves, igyekszik minél kevésbé tolakodó lenni. A nagy igazság az, hogy valójában neki is egyre kevesebb fogalma van róla, mit akar ezzel az egésszel elérni. Tanácsadást biztosan nem fog nyújtani a lánynak, tekintettel arra, hogy semmit nem tud az apa-lánya kapcsolatokról. Igazából még az apákról sem sokat, hála a saját kis történetének, de ez most egy másik kérdés. Mégis, egyrészt tényleg érdekli, hogy mi zajlik éppen Hajnalkával, másrészt pedig semmilyen építő ötlete nincsen ezen kívül, amely a nő megnyugtatására szolgálhatna. Így aztán csak guggol a szőkeség mellett, tatva felé a zsebkendőt, közben együttérző arcot vágva. Egyelőre nem terjeszti ki a magáiáját Hajnira, azt az előbb is elhamarkodta. Ad neki egy kis időt még, hogy szomorkodjon.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium