30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 387
Írta: 2020. március 29. 19:29 | Link

Ms. Ainsley

Minden összeállt ahhoz, hogy tökéletes tervet vigyek végbe. Csak tudni akarok pár részletet, amik még mindig homályosak az egész esetben. Csak úgy megismerni a múltját, hogy az ne legyen olyan... belemászós? Nos azt hiszem a belemászást abban a pillanatban baszhatom, amikor betörve a tanulmányira, elkezdem kikutatni az anyagát. Az tudom, hogy melyik évben született, így a tanéveket is kiszámoltam, amelyekben jelen lehetett, szóval miután gondosan kifigyeltem, hogy mikor érkeznek és távoznak az itt dolgozók, tudtam, hogy melyik az a tökéletes időpont, amikor már egészen biztos nem zavar meg senki.
A folyosón végighaladva még rámosolyogtam pár emberre, olyanokra, akikről az se tudom, hogy kik, de hát egy kedves, mosolygós Navine egyenruhás lányt ki is jelezne meg. Engem? Nos, elég sokan. Talán nem kellett volna mosolyognom, hanem csak haladni előre azzal a fapofával, amivel általában közlekedni szoktam, és akkor nem lennék én a legfeltűnőbb nőci a környéken. Áh, mindegy is, nem az a lényeg, hogy én erre haladok, hanem az, hogy én majd szépen belépek a tanulmányira, és módszeresen nekiállok kipakolni a szekrény azon részét, ahol a testvéremről írnak. A terv zseniális, a bejutás egyszerű, a szekrényt pedig nem zárták le. Hát mi az édes Jézus szerelme van? Itt kajakra ennyire megbíznak mindenkiben?! Hát baszki, nálam rosszabb alakok is járnak ide, Merlinre!
Mondjuk ez nekem csak jó, vadul el is kezdem keresni az évfolyamot, ami engem igazán érdekelhet, de konkrétan csak a közelébe jutok, amikor megszólítanak. Ez most valami vicc? Túl könnyen ment minden, erre a nulladik percben már itt van a nő? Hát láttam őt elmenni!
- Jó magának.
Hát most erre mit mondjak? Annyira váratlanul ér a tény, hogy itt felbukkant, hogy én csak nézek magam elé, és próbálok valami okosat kitalálni. Szóval. Ja. Kire is kéne ráfogni és mit.
- Sokat önkénteskedett gyerekként?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. március 29. 22:07 | Link

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Hát igen, elég nagy pech, ha rajtakapnak valakit azon, hogy tilosban jár. Egyértelmű, hogy a leányzó nem most jött le a falvédőről, azért érkezett ebben az időpontban, mert tudta, hogy nincs itt senki. Merlin szakállára, hát még a konyhai manók is tudják, mikor nyit és mikor zár a gazdasági a tanulmányival karöltve! Még az Edictum forrásai is titkosabbak, mint az ő munkarendjük, de már mindegy. Az információbiztonságról meg ne is beszéljünk: a TO-n állandóan szanaszét hagynak mindent, egyedül Jules tart patinás rendet és használ védőbűbájokat az irodájában. Persze mondhatnánk, hogy a pénzügyi dolgok jóval fontosabbak, de ha adatvédelmet nézünk, akkor felesleges is kettészedni ezt a két területet.
A meglepett válaszra csak egy halvány mosoly ível szája szegletébe. Már tudja előre, hogy roppant mód élvezni fogja ezt a beszélgetés, csak még azt nem tudja megsaccolni, mennyi lesz ez az annyira. Reméli, hogy a navinés valami menő dumával rukkol elő, de a folytatás őszintén lelombozza.
- Nem, de te még behozhatod a lemaradásom - olyan könnyedén vágja rá, mintha csak épp arról csevegnének, hogy süt odakint a nap. Mert amúgy süt és remek idő van, de nem, Odett épp betört és a diákok papírjai között turkál. Ejj, pedig ha kér egy kis segítséget, még az is lehet, hogy Jules a rendelkezésére áll, elvégre ő is hozzáfér minden anyaghoz... De mindig, mindig a nehezebb utat választják a diákok. Fárasztó. - Mondd csak, mit keresel ilyen bőszen? - fejével az iratok felé biccent, de továbbra sem mozdul. Jobbjában ártalmatlanul pihen pálcája, láthatóan nem tervezi használni - ebből pedig az is kiderül, hogy nem épp a lányra számított, mikor belépett az ajtón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 387
Írta: 2020. március 29. 22:32 | Link

Ms. Ainsley

- Ja, semmi izgit. A bátyám azzal heccel, hogy ő minden évben kiváló volt, sőt iskolaelső is több ízben, én meg biztos azért kaptam kiválót okkultizmusból, mert bejövök Ambrózy tanár úrnak. Mondjuk nem gáz, ja így van, de nem hiszem én azt.
Bár valljuk be, szép, nagyon szép férfiról beszélünk, olyan szépről, hogyha a nő kicsit elábrándozik, ahogy a legtöbb nőnemű teszi az izmos karok lelki szemek elé kerülése okán, akkor bizony eltekinthetünk attól, hogy ez egy büdös nagy hazugság. De hátha jó arc lesz, és segít nekem megkeresni. Csak van neki is egy testvére, unokatestvére, harmadik szomszédja, aki akkora bunkesz, mint amilyennek én a csóró bátyámat beállítom.
- Amúgy, az nem önkéntes munka, ha én maga helyett dolgozom, de ha van felvétel, szívesen segítek. A bájitaltan órák alatt mondjuk.
Díjaznám, ha nem kellene mindenféle döglött állatok darabkáit hosszú perceken át kipiszkálnom a körmöm alól. Mi a fene, de kis finnyás farkas lettem én egyetlen itt töltött tanév alatt. Még a végén teljesen elpuhulok attól, hogy mennyire nem nekem való a fizikai oktatás. Elvoltam én a kis vizsgácskáimmal, meg színpadösszállítás alatti tanulással, erre most időben kell kelni, létezik a takarodó fogalma, és amíg vége nincs az órának, addig nincs vége az órának. És vannak emberek, akik ezt öt - nyolc évig minden gond nélkül csinálják. Hát Jézusom.
- Hogyhogy visszajött?
Ah, a kérdés, amivel saját magam buktatom le, zseniális, pedig már majdnem simán megúsztam. Eredetileg azt mondtam volna, hogy a TO-s kért egy anyagot, de be kell vallanom, a franc se jegyezte meg, hogy éppen ki a TO-s. Az tuti, hogy a nő a pénzes csajszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. március 29. 22:46 | Link

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Oh, a híres Ambrózy. Sokan szeretnének neki tetszeni, de mivel biztos forrásból tudja, hogy nem Odett az egyetlen, aki kiválót kapott a vizsgájára, így... Ez az állítás eleve megdőlt, csak nyilván a kedves testvér nem hiszi el. Nem mintha a nő értene az ilyesfajta civódásokhoz, egykeként nőtt fel, az osztálytársait, akik belekötöttek, azokat meg szarrá alázta. Milyen kedves hölgy, nem?
- Én sem hiszem. Bár tény, hogy mindenki azt várja, hogy végre valahára összejöjjön valakivel - megvonja vállát, neki nem esete a férfi. Igen, létezik olyan, hogy ezt egy nő kimondja. Henrik nagyon kedves és udvarias, valószínűleg nem rugdosná ki az ágyából sem, de nem tudná elképzelni, hogy vele éljen, akár csak egy napot is, nemhogy egy életet. Éppen ezért kicsit döbbenten figyeli azt a felhajtást, ami körülötte zajlik - mert valljuk be, nincs olyan Edictum szám, ahol legalább egy fél mondat erejéig ne jelenne meg. Jézus.
- Helyettem aztán semmiképp. Maximum egy ajtóval arrébb - ellöki magát a félfától, majd az egyik széket kiszemelve kényelmesen elhelyezkedik benne, egyik lábát átveti a másikon és úgy beszélget tovább. Azt hiszem, ilyenkor kell kitenni a #megtehetem feliratot.
A következő kérdésre felszaladnak szemöldökei. Hát talán mert ez az ő irodája is és azt csinál amit akar, éppen ezért nem tartozik elszámolással, főleg nem egy diáknak? Jó ég... - Hogyhogy nem éjszaka törtél be? - csuklóból passzolja vissza a labdát, nem akarja felfedni a tényt, hogy nincsenek isteni képességei, melyekkel megérezte, hogy valaki be fog törni... Mert egyébként nincsenek. Sajnos. Na mindegy, Odett is magához képest normális, Jules sem lesz nagyobb paraszt a szükségesnél. Ismételten nagyon kedves. - Bent felejtettem a kulcsaimat. Szimplán peched van - széttárja karjait, miközben mit van mit tenni arckifejezést vesz fel. Esetleg rá lehetne sütni azt is, hogy "így jártál".
- Nem akarlak sürgetni, de mennék haza, sokáig kutakodsz még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 387
Írta: 2020. március 29. 23:37 | Link

Ms. Ainsley

- Csóró ember, tiszta helyi celeb.
Mondjuk kell neki jól kinézni, ő a hülye. De a lényeg, hogy a Henrik plot egy kis időt ad nekem arra, hogy kutakodjak, de baszki, hát akárki is tette a cuccokat ide, nem ismeri az abc-t, de mi ráadásul az elején vagyunk, benne a top három betűbe, hát nehogy már. Ja mert persze kutakodok. Abba már biztos vagyok, hogy jó évfolyamnál vagyok, lehetetlen, hogy ne legyen itt.
- Nem tudom, hogy ki a TO-s most éppen. Amikor beiratkoztam egy pasas volt, de úgy hírlik, ő dobbantott.
Valami költő vagy mi a halál volt a figura, állítólag ő is szexike volt. Itt mindenki szexike, hát komolyan mondom, nem csodálom, hogy a tinilányok combjai úgy pattannak szét, mint a rugó. Aztán meg engem kiáltanak ki kurvának. Hát még ilyet. De már kezdek nem is foglalkozni vele, vagy valami olyasmi, nincs sok jó napom mostanában, de nem igazán van kedvem ezt ecsetelgetni senkinek. A csónakházban történtek, az erdei séta, az otthon töltött idő, az, hogy megingattak a farkaslétemmel kapcsolatos örömömben. Sok minden, ami miatt kicsit bassza meg a világ hangulatom van. De nem tervezem senkire sem átragasztani.
- Éjjel csak a balfaszok törnek be.
Felelem teljes nyugalommal, majd megakadva a mondatban, felegyenesedek, és rápillantok a nőre. Amilyen laza, csak nem zavarja, hogy káromkodok. Az én beszédem az általában ebből áll. A pszichomókus szerint túúúl sok az elfojtott agresszió benne, a szüleim szerint meg megszállt az ördög. Aztán lehet, hogy Julianne meg egy harmadik opciót lát bennem.  
- Négy után most még besüt a természetes fény, de már nem vészesen. Kifelé nem mutat alakot, de annyit enged, hogy miután a szem hozzászokott a kissé sötétebb, szürkületközeli sarokhoz, lássa, hogy mi van odaírva. Éjjel a pálca fénye szükséges, az embert pikkpakk lebuktatja. Így még mindig kiléphet a folyosóra anélkül, hogy feltűnne bárkinek.
Kihúzom a dokumentumot a másik nevével, és gondolkodás nélkül pakolom be a táskámba, majd tolom vissza a fiókot, és zsebre tett kézzel fordulok a nő felé.
- Végeztem, most ön jön, büntessen meg.
Hiszem, hogy valami nagyon kreatív büntiben lesz részem, és már most élvezem a dolgot, de ne szaladjunk ennyire előre.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 197
Írta: 2020. április 2. 09:53 | Link

Jules
könyvvizsgálás | péntek | késő este | jómagam

Már jónéhány tízperce csend uralkodik az irodában, a komódon pihenő asztali lámpa félhomálya pedig sötétté varázsolta ábrázatomat. Homlokráncolva, mutatóujjamat nyalogatom lassan már teljesen kiszáradt nyelvemmel, amikor is a szívet megdobbantó, hirtelen órakerepelésre kapom fel fejemet. A szemüvegen át való vizsgálódástól már zsibogni kezdett a koponyám belseje, ezért az okuláré homlokom közepére került. Mióta is vagyunk már itt? Két vagy három órája? Az óra mutatójára tekintek, de még így sem tudom megfejteni, hiszen már azt is elfelejtettem mikor kopogtam be Jules ajtaján. Ez azért nem meglepő, mert a héten harmadik alkalommal jelentem meg nála a könyvvizsgálás végett, hiszen az iskolának rengeteg papírozandója van. A mai az utolsó eset egy időre, hogy ilyen sokáig kell rabolnom az ügyek intézése miatt a nő idejét. Noha meg kell hagyni igen gördülékenyen ment vele a közös munka. Nem kérdezett sokat és segítőkész volt, akármilyen kérdéssel is fordultam hozzá. Nem vagyok új itt, jártam ide még tanonckoromban, azonban azok kellemetlen helyzetek voltak. Tandíjjal való elmaradásokról kellett magyarázkodnom vagy éppen arról, hogy miért is csúsztam le ismét a jó jegyeim ellenére az ösztöndíjról. Ezek a rossz emlékek pedig agyam egyik olyan zugába kerültek, ahonnan soha többé nem fogom előszedni őket.
Teljes nyugalommal és egy mellkasrepesztő sóhajjal fordulok vissza a papírhalmaz fölé. Az utolsó számlaigazolásokat kezdem át bújni szorgalmasan. Ez még beletelik néhány percbe, mert érzem, ahogyan a fáradtság egyre inkább nyomja zöldesbarna szemeimet. Az utolsó feljegyzéseket készítem munkanaplómba, majd hangosan éri a komód tölgyfalapját tintás pennám, azonban a munkalap összepacsmagolása érdekel jelenleg a legkevésbé. Pedig tiszta egy szörnyeteg vagyok, tényleg.
Azt hiszem, hogy megvagyunk, Jules – ráncolom még jobban homlokom, majd felegyenesedek, s bágyadt óriásként fordulok a nem messze tőlem munkálkodó nő felé. Tekintünk még nem találkozik, hiszen férfiasan termetes jobb kezem mutató– és hüvelyujjával fogok orrnyergemre mutatva, mennyire belefáradtam a munkába. Ekkor egy újabb sóhaj távozik belőlem, s remélve, hogy ez lesz mára az utolsó nyitom fel pilláimat, és fúrom megviselt szempáromat Jules-éba. – Köszönöm a segítséged – hangom mélysége simogatón vág az eddig tátongó csendbe. Az egyik messzi széken pihenő zakómra tekintek. El is felejtettem, hogy belevetkőztem a munkába, szinte meglepetten konstatálom, hogy úgy festek, mint aki otthon készíti az adóbevallását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. április 2. 10:06 | Link

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Megvonja a vállát. Nem irigyli Henriket, bár sohasem volt az a típus, aki mások élete után sóvárgott volna. Volt ő is helyi celeb, szerették és utálták, volt, amiben jó volt és volt, amiben nem. Ilyen ez. Néhányan szürke kisegérként élik le a mindennapjaikat, míg mások a rivaldafényben - így van ezzel Odett is, aki énekesi pályát választott.
- Komolyabb babérokra tört, hogy úgy mondjam - nos, Matyi bá a Levita élére került, miután az előző házvezető mind posztjáról, mint tanári pozíciójából sietősen távozott. Senki sem firtatta, mások magánügye az mások magánügye. Továbbra is meglepő nyugalommal figyeli, ahogy a navinés felforgatja az aktákat, tudja jól, ha bárki kérdezné tőle, akkor tagadná, hogy itt járt. Felőle a másik elviheti a balhét, őt meg nem érdekli ez az egész hajcihő, főleg azok után, hogy tudja, miből indult ki.
- Akkor ezek szerint te nem vagy balfasz - egy halvány, óvatos mosolyra húzódnak ajkai, miközben hallgatja a további okfejtést. Az a baj, hogy Jules már pontosan jól tudja, mi fog következni ezek után, így ő teljes mértékben tisztában van Odett helyzetével - ellentétben vele. Mily kegyetlen is a sors, hogy pont a szőkével sodorta össze, s pont neki kellett ezen a napon visszajönnie... Veréna valószínűleg fele ennyire sem lett volna gázos, ha a lány kiereszti a karmait, valószínűleg menekülőre fogja. Azonban néha jó dolog követni bizonyos alapvető szabályokat: tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. - Milyen rutinos betörővel van dolgom... Kár, hogy így is lebuktál - kissé unottan kezdi vizsgálgatni körmeit, miközben a navinés végre megtalálja, amiért jött. A felhívásra lomhán emeli meg fejét, ajkaival egy picit csücsörít, mintha csak ízlelgetné, amit mondani akar. Ez jó lesz.
- Az első büntetésed az, hogy azt az aktát szépen kiveszed a táskádból és találsz más módot, hogy magaddal vidd a bizonyítékot - felvonja fél szemöldökét, miközben a korábban feltúrt fiók felé biccent. Nincs nagyon ideje arra, hogy elkezdjenek ezen vitatkozni. Hajlandó hallgatni a történtekről, amennyiben Odett azt teszi, amit mond. Megkaphatja, amit akar, de amilyen buta, egy rahedli nyomot hagyna maga után, így Jules-nak kell gondoskodnia arról, hogy ezt elkerüljék. Senki sem mondhatja, hogy nem über jó arc.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. április 2. 10:45 | Link

Sankó
check up | love my style

Már harmadik napja tart az ellenőrzés, Jules pedig ugyanolyan nyugodt, mint azelőtt, hogy megtudta volna, jön a férfi. Merthogy akár aggódhatott is volna emiatt, ám tekintettel arra, hogy múlt évben mindent megcsinált és helyrepofozta a könyvelést, ezzel egy időben pedig le is adta azt a Minisztérium felé... Felőle aztán jöhetett akárki fia borja, sztoikus nyugalommal fogadta volna a legelszántabb aktakukacot is, aki SZTK keretes szemüvegével Bözse néniként olvassa el betűről betűre és számról számra az adatokat. Várffy persze nem zavartatta magát, megpróbált nagyon fenyegetően fellépni, miszerint "ajánlja, hogy minden rendben legyen". Csak a jóindulat és a felesleges energiapazarlás elkerülése eredményezte azt, hogy a nő nem vágott vissza csípőből pusztán annyival, hogyha a helyettesen múlna, be is zárathatnák ezt a kócerájt. Pont annyira ért a könyveléshez, mint mondjuk Anton vagy annak idején Kriszpin. Semennyire.
Míg Sándor dolgozik, ő maga az év elejével beérkezett ösztöndíj kérelmeket olvasgatja. Tolla végét rágcsálja néha, majd egy-egy megjegyzést fűz hozzájuk, bár már igen későre jár. Lassan nyolc óra és szokás szerint csak ő maradt a vezetőségből, mindenki más hazament, hogy majd holnap tudja meg az eredményt. Amatőrök.
- Remek - fel sem pillant, mert nagyjából öt mondata maradt hátra az egyik előtte heverő iratból, amikor pedig végez, egyszerűen odafirkant az oldalára pár szót és megemeli fejét, hogy tekintete találkozhasson a férfiéval. Láthatóan fáradt, amit nem csodál: neki közel egy hónapjába telt, hogy ilyen patinás rendet vágjon ebben az irodában, de teljes mértékben megérte. Ami azt illeti, igen magabiztos: nem is feltételezi, hogy hiba lehetne a munkájában, hiszen nincs is. - Igazán nincs mit. Mindent rendben találtál? - félrerakja a kupacot, hogy ő maga is felálljon és kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. Néhány kérdésen és válaszon kívül csendben ültek és dolgoztak mindketten, nem zargatták egymást. Jules volt, hogy megkérdezte, kér-e a másik enni vagy inni, hisz ő itt most jórészt vendég, illetve a hozzá intézett ügyekben adott rövid vagy épp kimerítő választ. Meglepő összhangban dolgoztak ebben a pár napban, csak egy nehézsége akadt: Sankó olyan magas, hogy magas sarkúban is muszáj megemelnie fejét, hogyha tisztességes szemkontaktust kíván teremteni. Hihetetlen. Imádja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 197
Írta: 2020. április 2. 12:04 | Link

Jules
könyvvizsgálás | péntek | késő este | jómagam

Szinte megszédülök a felegyenesedés és orrnyereg nyomkodást következtében, hiszen olyan sokáig voltam abban az előre görnyedt pozícióban. Furcsán rázza meg fejemet a szédült érzés, majd szemeimet összeszorítom és nagyokat pislogok néhányszor. Miután úgy érzem, hogy rendben vagyok, zöld szemeimet Julesra emelem. Ekkor már ő is rám néz, és szemeimben hála fénye csillan az iroda félhomályában. Nem vagyok szószátyár, soha nem is voltam, és ez az együttműködésünk alatt is érezhető volt. Noha nagyon kellemes volt megtapasztalni, hogy a nő sem piszkált felesleges kérdésekkel. A kedves gesztusokat sem vitte túlzásba. Ezt azért szükségszerű megjegyeznem, mert sok olyan helyen voltam ellenőrizni az elmúlt időszakban, ahol munka közben próbált megkörnyékezni egy-egy hölgy, ami rendkívül idegesítő volt számomra. A munka az munka. A szórakozás pedig szórakozás. Engem untat a bájcsevej, és attól feláll a szőr a hátamon, hogyha valakinek a magánéletéről kell beszélgetnünk munka közben.
Úgy vettem észre, hogy igen – bólintok elismerően, s hasonlómód húzom el széles szájamat. – Bevallom – indulok meg az asztal felé, miközben tekintetemet néhány másodpercre leveszem Jules-ról. Amint elérem az asztal szélére helyezett kis tálcát, amin a felszolgált frissítők vannak, kezembe veszem eddig használt vizespoharamat, s azt emelve a nő felé, ismét felvéve a szemkontaktust folytatom mondandómat. – Nem gyakran találkozom ilyen rendezett könyveléssel – perverz módon valóban lenyűgöz a nő rendszeretete. Szeretem, hogyha minden a helyén van és minden passzol. S amennyiben nem így van, kényszeresen pakolok mindent vissza a helyére. Lassú kortyokban fogyasztom el a megmaradt jéghideg forrásvizet. Fejemet kissé felemelve, fel-le kúszó ádámcsutkával. A művelet közben mohóságom jeleként néhány vízcsepp csorog végig állkapcsomon, majd apró sötét foltokat hagy szürke pólóm nyakán, miután nyakamon is végig száguld.
Segítek összerámolni – mondom, miközben OCD-m kielégítése végett egységes formába rendezem a tálcán lévő kancsót és a hozzá passzoló poharakat. Zakómhoz sétálok, belső zsebéhez nyúlok. Abban kutakodok egy keveset, majd előveszem feketediófa pálcámat. Néhány finom mozdulattal legyintek, majd szépen lassan minden irat a helyére kerül. – Meg kell jelennem holnap az évnyitón – dünnyögöm, miközben alacsonyabbá teszem magam azzal, hogy az asztal szélére huppanok. Hosszú lábaimat kinyújtott állapotban keresztezve tekintek Jules-ra. – Elkísérhetlek?
Utoljára módosította:Szigethy Sándor, 2020. április 2. 12:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 387
Írta: 2020. április 2. 23:17 | Link

Ms. Ainsley

- Szeretem azt hinni, hogy nem.
Pontosabban azt mutatni, mert de, az élet számos területén balfasz vagyok. Ki az, aki úgy veszíti el a szüzességét, daccból, mert éppen összeveszett a családjával, hogy közben egy unatkozó vérfarkas megharapja? Én. Ki az, aki ezek után elmegy a következő misére, és amikor bűnbocsánatot nyerhetne, annyit mond, hogy káromolta Istent a legutóbbi gyónása óta kétszer. Húsz miatyánk, vagy valami ilyesmi volt a bocsánat ára. Nem tudom, hogy a vérfarkasos szexelős Odettnek jár-e valaha megbocsátás, de úgy vélem, ha valami beteg, perverz vicc hatására a mennyek kapuja előtt téblábolnék, akkor élőláncként - haha - állnának ott a szentek, hogy be ne merjem tenni a lábam. Évről évre a legnagyobb izgalmat az váltja ki belőlem, hogy elmehetek Somához, az átváltoztatómhoz, aki rajzokat ajándékoz nekem, amiket egész évben rajzolt nekem, én pedig hazatérve ezekkel díszítem a szobám, és most már az itteni lakrészem falát is. Damy-n túl vele van a legszorosabb kapcsolatom, ami valljuk meg, eléggé balfasz lelkivilágra utal. De, ahogy azt már Beliánnak kifejtettem, ha jó a külcsín, nem veszik észre, hogy belül selejt vagy.
- A házi fogság előnye, hogy az embernek rengeteg szabadideje lesz, és egy-egy képességét tökélyre fejleszti.
A normálisabb emberi lények például megtanulnak hegedülni, festenek egy képet, vagy végigtolnak pár játékot az xboxon, esetleg elkezdenek oroszul tanulni, mert az fun. A normálisabbak. Én megtanultam úgy betörni, hogy annak ne legyen nyoma.
- Ja, hát miután láttam elmenni, nem számoltam azzal, hogy mégis visszajön.
Mert odafigyeltem rá, láttam, hogy a másik nő már korábban távozik, nem is jött vissza, aztán Jules is, és ahogy magabiztosan sétált el, biztos voltam benne, hogy nem jön vissza, aztán bumm, mégis. Hát. Ez. Szívás.
- Mi van akkor, ha az elsőbe nem megyek bele?
Kicsapnak? Nincs nekem olyan szerencsém, hogy kitegyék a szűröm. Több büntetést ad? Hát öcsém, nem lenne az büntetés, mert szörnyen unatkozom. Magabiztosan nézek a nőre, és egyelőre eszemben sincs úgy csinálni, ahogy ő szeretné. Nekem erre a papírra szükségem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. április 16. 09:40 | Link

Sankó
check up | love my style

Mondanom sem kell, hogy ebben Jules egy pillanatig sem kételkedett. Olyan rendet vágott a teljes káoszban, hogy még Várffy szava is elállt, mikor először belépett a makulátlan irodába. Persze nem mondta volna ki, ő annál sokkal nagyobb tekintélyű ember, minthogy a pórnép szintjére süllyedjen - ez már nem is ereszkedés volna -, de elég volt látni az arcán egy pillanatra átsuhanó elismerést. Ezek után már mondhatott bármit, a nő egy hamiskás mosollyal reagált. Hiába, még ő is hibázhat.
- Ha egy hely könyvelése nincs rendben, a hely sincs rendben - biccent egyet, ismertetvén igen rigorózus álláspontját. És itt ezen a ponton szívesen húznám az időt olyan jelentéktelen dolgokkal, mint a számok fontossága, vagy a gazdasági pálya nehézségei, de Jules-szal együtt az én szavam is eláll, ahogy a víz elfogyasztása közben megszökő cseppek tökéletes vonalat írnak le a nyak szirtjén, majd tűnnek el sötét foltokat hagyva a pólón. Ennél már csak az lenne durvább, ha fogná és magára locsolná a vizet, mintha valami szexi vadállat, de itt még korántsem tartanak. Mondjuk az tény, hogy ezután a látvány után nagyon szívesen megtekintené azt az előadást is. Hozzáteszem, sokan inkább gáznak tartanák, hogy valaki ilyen disznó módon iszik, de az olyanok, mint amilyen a szőke is, megtanulták már értékelni az élet apró szépségeit. Jelenleg Sankó is ilyen az irodájában ácsorogva, csak éppenséggel batár nagy.
- Köszönöm, ez kedves tőled - kedvesen mosolyogva figyeli, ahogy egy pálcaintéssel minden katonás rendben kerül a helyére. A legtöbb könyvvizsgáló általában nem foglalkozik ilyesmivel, romokat hagynak maguk után, a férfi viszont nem. Meglepően rendes, hát hol itt a hiba? Ő maga az épp bírált ösztöndíjkérvények után nyúl, hogy összerendezve őket kezébe vegye a kupacot az aktájukkal együtt. Ebbe az idilli semmiségbe furakszik be először az ártatlan kijelentés, majd a felajánlás.
Felegyenesedve elgondolkodva néz Sándorra. Igazából semmi akadálya annak, hogy menjenek, már persze ha feltételezzük, hogy egyáltalán tervezett menni. Ha eddig nem is, minden bizonnyal mást nem igen ismerhet a másik és jól jönne neki egy, a Bagolykőben már otthonosan mozgó kísérő, így hát... - Igen, persze. Valószínűleg előtte még lesz egy kis dolgom idebent, úgyhogy legyen az irodám a találkapontunk - mikor mondandójának végére ér, elszakítja tekintetét a férfitól, az eddigi nyomtatványokat pedig az asztaléhoz lépve annak szélére rakja. Elfáradt és bármennyire is határidősek ezek, nem akar egész éjjel itt ülni. - Indulhatunk? - a fogasról könnyedén kapja le kabátját, hogy belebújhasson és együtt menjenek végre haza. Ez nem Sankó ellen szól, egyszerűen csak mindketten szívüket-lelküket is beletették ebbe az egészbe, megérdemlik a nyugalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. április 16. 10:01 | Link

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

- Gondolom nem akarom tudni, miért vagy állandóan házi fogságban - fél szemöldöke szkeptikusan emelkedik meg, kijelentése teljes mértékben költői, választ nem igényel. Elvégre, ha csak a jelenlegi szituációt nézzük, már nem is merülnek fel kérdések. Ki törne be a tanulmányira valami ezer éves dolgozat miatt, hogy aztán a testvére orrára koppintson? Ezek után nem lepődne meg, ha nyomkövetőt is raknának Odettre, nemhogy bezárnák. - Ezt hívják szerencsés véletlennek esetemben, a te nézőpontodból viszont lehet, hogy a karma szót használnám - töprengőn figyeli a turkálást és kutakodást, hogy aztán a navinés elégedetten süllyessze táskájába azt, amiért jött. Jules-nak azonban egészen más tervei vannak. Nem engedheti mégsem, hogy eredeti iratok tűjenek el innen, gondoljon bármit is az itt tartott - vagy épp nem tartott rendről.
- Elvehetem tőled erőszakkal is vagy kényszeríthetlek rá, de ezt egyikünk sem szeretné, ha jól gondolom - vállát megvonva, félvállról veti oda a lehetőségeket, miközben ismét körmei tanulmányozásába kezd. Annyira ráér, szinte már bűnösen, nemtörődömsége pedig könnyen indulatot ébreszthet a vele szemben állóban. - Nem azt mondtam, hogy nem viheted el, azt mondtam, hogy az eredetit itt kell hagynod. Mágus vagy, nem? Oldd meg - a létező legegyszerűbb módszer a papíros duplikálása lenne, de valószínűleg a mi kis farkasunk sokkal makacsabb annál, minthogy megtegye. Ez esetben viszont szőkénknek érdemes lesz használatba vennie pálcáját. De úgy nem akarja! Nyilván az a legkönnyebb út, hogy dob egy sóbálvány átkot és elveszi, ami neki kell. A hatás úgyis kitartana addig, míg egy auror vagy egy vezetőségi ideér - netán a házvezetője -, tehát egyértelműen akkor járnának a legjobban, ha Odett azt tenné, amit Jules kér tőle.
- Van egy perced átgondolni, megvárom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 387
Írta: 2020. április 24. 14:06 | Link

Ms. Ainsley

- Úgyis pletykát pletykára halmoznak a kastély falai között. Attól függ, melyik verzió a legizgalmasabb magának.
Mindenkit más fog meg, mindenki mást költ hozzá, mindenki mást gondol. Kevesen jönnek a közelembe, és nem feltétlenül azért, mert akkora sztár vagyok. Furcsa, de az valahogy totálisan eltörpül a többi pletyka mellett. Vicces, mert számos dolognak köze sincs a valósághoz. Tudom, hogy a kérdés költői, de most kitől hallja a választ, Damyantől? Vagy Kazanovtól? Ah, Uram, könyörgöm, ments meg ezektől az opcióktól.
- Mert a szüleim szerint orgiából orgiába ugrok, vagy mert egy tanárommal kefélek, mert vérfarkas vagyok, mert rájöttem, hogy a szüleim a legnagyobb álkeresztények a világon... de leginkább azért, mert egy többgenerációs gyógynövényszakértő család sarjaként rohadtul képtelen vagyok várakozáson felülinél jobbat írni.
Vicces, de amúgy tényleg. Annyi minden miatt megvethetnének és haragudhatnának rám, de nem, ők azért a kurva gyógynövénytanért pörögnek az arcukon, mintha nem tudnám álmomból felkelve is az összes növény minden jellemzőjét. Mert lehet, hogy ostobának nézek ki, még rá is játszom, de nem vagyok az. Viszont ezt csak azoknak fedem fel, akik arra érdemesek. Mondjuk lehet, hogy ő egy csomó mindent nem hallott ezekből, vagy éppen másokat hallott, de én már semmin sem lepődök meg.
- Az én karmám olyan mocsokfekete, hogy azon az Isten sem segíthet már.
Vonom meg a vállam végül. Valahol ott siklott félre a mi kapcsolatunk, hogy a paráznaságért idejekorán és kissé erősen büntetett meg. Nem azt mondom, egy váratlanul becsúszott gyerek is gáz lett volna, de azért valljuk be, még mindig könnyebben orvosolható, mint az, hogy állandóan egy tajparaszt vagyok. Eléggé fárasztó egy állapot ám ez.
- Imádom az erőszakot, ha gondolja.
Húzódik mosolyra a szám, de nem, eszemben sincs itt összeverekedni vele, és ami azt illeti, szörnyen nem is motivál már az, hogy irodán kívül vigyem a mappát. Elővéve az asztalra dobom, még csak meg se nézem, hogy stimmelnek-e az adatok, csak vigye, ha annyira szeretné, ha ő ettől boldog.
- Szerintem maga unalmasabb, mint az a másik.
Szúrom oda búcsúzóul, mert én nem állok itt neki másolgatni, azt baromira elfelejtheti. Azt nem ígérem, hogy nem jövök vissza, de azt igen, hogy innen most egyetlen lapot sem viszek ki, és bár nem igaz, hogy unalmasabb, de azért nem is fogom itt nyaldosni az egóját. Szeretem, ha megnehezítik az életemet, és ez a nő határozottan az új kedvencem lett.
- Ha megbüntetne, dobjon egy tollast, várom, hogy izgalomba hozzon.
Szemtelenül még ásítok is egyet, mert én is szeretek hergelni, aztán csak szépen az ajtó felé veszem az irányt, és ha nem akarja bevetni a nagy erőszakosságát, akkor léptem. Ilyen egyszerű ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. május 17. 03:56 | Link

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Arckifejezése egyértelműen azt sugallja, végül is jogos. Nem mintha foglalkozna annyit ezekkel a szóbeszédekkel, mint amennyire tűnik, lévén nem sok ideje marad ilyen és ehhez hasonló csacskaságokra. Mi több, ha teheti, inkább kerüli ezeket a beszélgetéseket, hogy meg se tudja, róla mit mondanak a háta mögött. Nem kételkedik abban, hogy kering pár érdekes dolog a folyosókon és festmények között, de nem érdekli különösebben.
- Impozáns felsorolás. Meg kell mondjam, nem apróztad el – elismerően biccent egyet, hisz ilyen bűnlajstrommal a halálra ítéltek sem rendelkeznek. Ennél sokkal kevesebbért is tüntetnek el embereket, ő meg egyszerűen csak tini, mert mondjuk ki, a vérfarkas kórt leszámítva simán csak kamaszlázadás kategória. Jules is volt hasonlóan vad, bár róla közel sem állítottak ilyesmit, mivel a jóhírére kínosan ügyelt. Nem tett volna jót a családjuknak egy botrány, így, ha szabályt is szegett, ésszel tette. Odett nem egy súlycsoport vele, de ez nem is feltétlenül baj, elvégre mindannyian mások, ettől szép az élet. – Egyébként melyik tanárral? Ne aggódj, nem köplek be, csak érdekel – hamisan elmosolyodik, mert igazán kíváncsi volna rá, ki éri meg ennyire a kockázatot. Félreértés ne essék, ez a tanoda tele van nagyon helyes férfiakkal, de melyik vetemedne arra, hogy szexuális viszonyt folytasson egy diákkal? Nos, ha van egy kis szerencséje, kiderül.
- Nekem sincs különösebben ellenemre szabályozott keretek között, de ha lehet, nem egy diákkal kapcsolatban élnék a lehetőségeimmel – bujkáló mosollyal arcán billenti oldalra fejét, aztán végignézi, ahogy a navinés lecsapja a mappát az asztalra. Igazán csalódott és még csak leplezni sem próbálja. Az unalmasságára tett megjegyzés sem zökkenti ki, inkább felnevet, méghozzá igen jóízűen. Ha te azt tudnád kispofa.
- Sajnálom, hogy feladtad – széttárja karjait és szórakozottan nézi, ahogy az ajtóhoz lép. Várja a nagy kilépőt és persze meg is kapja, amire gúnyos mosoly terül el arcán. – Várd csak – a nevetőráncok ott gyülekeznek szemei sarkában és elengedi Odettet. Talán ott kellett volna tartania, vagy magának lemásolnia, de így legalább nem bűnrészes. Egy pálcaintéssel a helyére inti a kihalászott mappát és felkel, hogy immáron valóban magához vegye kulcsait. Nincs már miért maradnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. október 28. 20:31 | Link

Sankó
mi lesz ebből | love my style

Legszívesebben a fejét verné a falba, amiért képes volt akkora ostobaságot mondani, hogy egyszerűen kiengedi Sándort a kezei közül és odaadja valaki másnak. Egyrészt nem egy tárgyról beszélünk, másrészt pedig csak azért, mert van egy nőnemű jóbarátja, abból még egyáltalán nem következik az, hogy ők együtt is vannak, sőt. Ennyi erővel Jules-t és Várffy-t is bármikor összeboronálhatták volna, sőt még Bandival sem lett volna elképzelhetetlen, elnézve, ahogy néha napján évődnek egymással. Mégis, a féltékenység zöldszemű szörnyként koalázott rá tehetetlen szívére, hogy aztán belé marjon és ne eressze. Fogalma sincs, hogy a férfi gondolt-e valaha is másképp az újságírónőre, arról pedig pláne nincs, hogy köztük elcsattant egy csók. De ott van az is, hogy rajta kívül egyetlen nőről sem beszélt sohasem, a mostani hihetetlen ellenállásának és viselkedésének pedig nem lehet más oka, mint egy másik személy jelenléte az életében. Legalábbis józan paraszti ésszel végiggondolva, hacsak nem akarja magát lebecsülni, nem jöhet ki másképp jól a dologból.
Ahogy halad a gazdasági felé, meghallja, ahogy Sanyi utána szól egyszer, majd kétszer, ez azonban nemhogy megakasztaná, épp ellenkezőleg. Léptei folyamatosan gyorsulnak és igyekszik elvegyülni a diákság sodrásában, ám egy közel két méteres óriás elől elbújni nem olyan egyszerű feladat. Mindent megtesz, hogy időben érjen a déli szárnyba, majd a folyosón rohamléptekkel közelítse meg szobáját.
Ilyenkor sajnálja, hogy a gazdasági a tanulmányiból nyílik, így ugyanis egy udvarias "hello" kíséretében mélyeszti kulcsát a zárba, majd belöki a nehéz faanyagot, hogy aztán hátra sem pillantva, lendületből próbálja bevágni azt maga mögött. Nem akar hallani senkiről és semmiről, jelenleg tombolni tudna, hisz nem csupán a csalódottság és keserűség tör belőle felszínre, hanem az egész idáig elfojtott szexuális feszültség is, mely úgy izzott kettejük között a folyosón, hogy szinte tapintani lehetett. Mintha csak megégette volna kezét, úgy érzi lüktetni Sándor érintése nyomán ujjait, s alig várja, hogy az ajtó csattanása végre jelezze, hogy egyedül van. Elég volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 197
Írta: 2020. október 28. 21:47 | Link

Jules
my turn | valahogy így

Tinédzserként nem szaladtam ennyit lány után, erre tessék. Túl a harmincon kell megtapasztalnom ezt az érzést, ami minden, csak nem kellemes. Veszett kutyaként ráncigálja az értetlenség lelkemet, és ahogyan az előttem siető Jules alakját követem, majdnem több, velem szemben és velem együtt haladó diákot fellökök. Sűrű elnézések közepette érek a tanulmányi bejáratához, ami éppen becsapódik az orrom előtt, ezért orrnyergemre csípve sóhajtok egy mélyet. Átlépjem a küszöböt, avagy sem? Van még ennek értelme? Sértettségem több szálon is fut jelenleg belsőmben; a gyerekes hozzáállás, Elektra említése, a diáklány belerángatása. Az időrendi sorrend lényegtelen. Ami viszont minden csak nem az, nem más, mint a dolgok tisztázása. Egyszer, s mindenkorra. Ha most inkább meghunyászkodok, és lelépek, akkor ez tovább húzódik; soha nem lesz vége. Összeszedem minden létező férfiasságomat és bátorságomat, majd ujjaimat a kilincs köré fonva lépek be, ahol hasonló „illedelmességgel”, mint ahogyan Jules is tette, elmormolok a bent lévőknek egy halk köszönést, és éppen időben érek a gazdasági ajtajához. Tompán puffan rajta széles tenyerem, aminek kézfején úgy rajzolódnak ki a lüktető erek, mintha ráfestették volna. Fejemet lehajtott állapotából emelem fel, hogy egy ingerült fintorral belökjem magam előtt az ajtót.
Tőlem szokatlan agresszióval csapom be magam mögött, majd néhány öles lépéssel a nő előtt termek. – Hogyha azt hiszed, hogy annyira tudod, hogy mit érzek, akkor venném a bátorságot, hogy kiábrándítsalak – kezdem egy újabb rendhagyó szóáradattal. Széles mellkasomat, a méregtől még jobban megduzzasztva magasodok fölé, miközben zöldjeim ide-oda cikáznak a kék íriszek között. – És hogyha esetleg úgy gondoltad, ötletes lesz egy ilyen – mutatok az ajtó irányába, a folyosón történtekre utalva. – Egy ilyen húzás, hogy diákot vonsz be a beszélgetésünkbe – itt felhorkanva nyúlok tarkómhoz. – Akkor szeretném megosztani veled, hogy soha, de soha nem éreztem magam ennyire megalázva – szemeim dühösen remegnek meg a helyiség lámpafényében. Most én jövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. október 28. 22:50 | Link

Sankó
mi lesz ebből | love my style

Csak nem jön el ma már a pillanat, mikor egyedül lehet a gondolataival, hiszen ahelyett, hogy csattanna ajtaja, tompán puffan, ami arra enged következtetni, hogy valami vagy inkább valaki megállította. Úgy perdül meg tengelye körül, mintha legalábbis szellemet várna, azonban csak Sándort látja belépni és hát maradjunk annyiban, hogy ezúttal az ajtó valóbani hangos csapódása nem sejtet túl sok jót. Kikerekedett szemekkel várja, hogy a férfi elé érjen és alig pár centire megálljon, hogy nekikezdjen a saját mondókájának. Az a helyzet, hogy túl régóta várja már, hogy ilyen bőbeszédű legyen, most mégis az az érzése, hogy nagyon fog fájni a következő néhány szóváltásuk. Mégis, nem is ő lenne, ha nem rendezné vonásait és fonná keresztbe karjait maga előtt azonnal, ahogy Sanyi belekezd.
- Óóó, hála Merlinnek - megforgatja szemeit, de megérezvén a másik vibráló feszültségét benne is megindul valami. Igen, ő is ideges. Sőt, nagyon ideges, ezt pedig most már, hogy nincs nézőközönségük, bátran ki is mutatja. Az eddigi kristálytiszta, óceánszín szemek haragosan villannak Sándorra, ahogy várja a fejmosást.
És milyen jól várja! A neki szegezett vádra szíve szerint felnevetne, csak hogy le kell nyelnie a gombócot, mely torkán akadt. Még van képe megaláztatásról beszélni! Elnyílnak ajkai és egyértelmű, hogy szólni kíván, mielőtt azonban valami végérvényest mondana, inkább összezárja őket. Kár, hogy annyira nem bír magával, hogy eljön a pont, mikor már nem küzd az ellen, ami benne tombol. Hadd szóljon!
- Még te érzed magad megalázva? - hitetlenül emeli meg hangját, nem zavartatva magát, elvégre jószerével hangszigetelt a helyiség, ezáltal pedig elnyel mindent, ami elhangzik benne. Jószerével. - Szerinted én mit érzek? Nem vagy hajlandó felvállalni még pletyka szinten sem, nemhogy komolyan! - felháborodottan böki mellkason a férfit, s íriszei szikrákat szórnak. Nem fogja vissza magát, halálosan lazán emeli meg hangját, és persze közben teljesen letaglózza a tény, hogy Sándor mennyire szexi így, hogy határozottan a sarkára áll. Több dolgot is tudna mondani, kezdve azzal, hogy büntess te állat, de talán kissé korai lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 197
Írta: 2020. október 29. 15:37 | Link

Jules
my turn | valahogy így

Magassarkú ide vagy oda; én vagyok a magasabb. Én vagyok most megalázva. És igenis én fogom most elmondani, hogyan lesznek a dolgok. Szemeim elszántan csillannak, miközben idegességem folyamatos nyelésre késztet. Még egy ilyen riposzt és esküszöm, hogy darabokra zúzom a dolgozóasztalt. Nem sok szünetet hagyunk egymás mondanivalója között. Úgy vágjuk egymáshoz a szavakat, mintha mindig is erre a veszekedésre vártunk volna. Még combjaim izomcsoportjai is megfeszülnek, ahogyan próbálom tartani magam ebben a domináns pozícióban a nő felett. Arcomon fintor ül, mélységes haraggal és düh-vel, ám ettől függetlenül érdemes megjegyeznünk, hogy képtelen vagyok nem le-letekinteni az engem feddő ajkakra. A feszültség most már kézzel tapintható, én pedig a padló felé bökdösve jobb kezem mutatóujjával kezdek a mondanivalómba. Ez a passzív-agresszív hozzáállás egyenesen bicskanyitogató. Jobb kezemmel törlöm meg ajkaimat a létező legnagyobb mértékű idegeséggel. S ezen a cseppet sem nyugalmas állapoton az sem segít, hogy Jules először fel is emeli a hangját. A mérget, mintha injekcióval juttatnák ereimbe árad szét testemben, ezért a bal kezemben szorongatott jegyzeteket vérben forgó szemekkel hajítom az asztalra. A puffanás után fordulok ismét Jules irányába, aki ismét a bökdösést választja megfelelő kifejezőformaként, és most már szent meggyőződésem, hogy feltett szándéka „kiidegelni” a világból, elvégre észrevehette, hogy a mellkasbökdösésnél nem sok dologtól leszek idegesebb. Ezen feltüzelt állapotomban szorítom össze állkapcsomat, hogy visszafogjak minden bennem tomboló haragot, miközben majdnem csillagokat látok a nő egyre vádlóbb szavaira, majd egy mély sóhaj után olyan közel lépek hozzá, hogy mellkasunkat összeérintve meredjek arcába. Ráfogok az ujjakra, amik mellkasomat bökték, szempárom pedig felváltva szökell egyik íriszből a másikra.
Ha nem tetszik egy pletyka, az nem azt jelenti, hogy nem… – kezdem rendkívül hangosan, szinte a nő arcába mászva, s ahogyan a mondat vége felé érek, váratlanul elhalkulok. Érezheti arcára lecsapódó leheletemet, így azt is, hogy mennyire szaggatott, mennyire zaklatott minden egyes lélegzetem. Görcsbe állt állkapoccsal figyelem egy ideig, s éppen amikor talán mondana valamit engedem el eddig szorongatott ujjait, hogy mindkét tenyerem közé fogjam arcát, és megfeszült, vékony ajkaimmal csókoljam meg őt a mérhetetlen dühből átalakult szenvedéllyel.

¤¤¤
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. október 30. 19:41 | Link

Sankó
mi lesz ebből | love my style

Nem akarja teljes mértékben ledominálni a másikat, de a tény, hogy a gyeplő a kezében van, túlságosan magabiztossá teszi. Olyan szemtelen, mint még sohasem és sokkal jobban vágyja Sándor haragját, mint azt valaha képzelte volna. Az a tesztoszteron bomba, ami jelenleg a férfi, teljesen letaglózza, hiszen nem egyszerűen behúzza fülét-farkát, hanem igenis odalép, hogy helyretegye a szőkét. Talán különös perverzió lehet, hogy élvezettel tölti el az ellenkezés, de végtelenül unalmas egy olyan párbeszédet folytatni, ahol a másik fél egy tulajdonképpeni szobanövény. Noha nem így tervezte és most sem annak szánja, kettejük jelenlegi dinamikája egy próba, amiből kiderül, hogy melyikük mennyit hajlandó elviselni. A határok feszegetése mindig feszültséggel és konfliktussal jár, ez viszont kezd valami egészen másba átcsapni. A köztük pattogó szikrák lassan lángra gyúlnak, ahogy szenvtelenül emeli meg hangját és próbálja ismét lenyomni a másikat, csakhogy... Csakhogy ekkor valami egészen váratlan történik.
A riposzt tökéletes, hiszen legalább olyan hangosan kezdődik, mint Jules mondandója, csakhogy a végére teljesen elhalkul, mi több, el is marad a befejezés. Minden bizonnyal gúnyosan visszakérdezne, ha nem kerülnének egyik pillanatról a másikra illetlenül közel egymáshoz. Automatikusan emeli meg fejét, hogy Sándor szemébe nézhessen, s a hideg azonnal kirázza, ahogy forró lehelete arcán csapódik le. A fenébe is, nem erre kellene haladniuk.
Kellene. Ám nem tud ellenállni, ahogy ajkait betapasztják még a válasz lehetősége előtt, ő pedig ösztönösen viszonozza a csókot. Ujjai rögtön a bőr anyagára fognak, ahogy közelebb rántja a nálánál jóval nagyobb testet és automatikusan elindul hátrafelé, húzva magával a férfit, miközben ugyanolyan szenvedélyes és némiképp agresszív csókokkal felel. Meg sem áll, míg az asztalhoz nem ér, ekkor ugyanis hagynia kell, hogy a férfi teljesen beszorítsa és döntsön, mit akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 197
Írta: 2020. október 31. 20:25 | Link

Jules
my turn | valahogy így

A veszekedés okozta feszültség vérvörösre festett gondolataimat, és érzem, hogy ismét elérkeztünk arra a pontra, amikor már nem tudom kontrollálni a tetteimet. Próbálkoztam. Nagyon próbálkoztam, de olybá tűnik, hogy mindez felesleges, hogyha a nő közelében vagyok. Felmérgel. Olyan módon, ahogy’ eddig senki más nem tette életem során. Az érzések – amik nem minden esetben kellmesek – olyannyira erősek, hogy teljesen maguk alá temetnek. Megszűnik létezni a racionalitás, ami eddigi létem legfőbb eleme volt. Meghazudtolom régi énemet, és felszínre kerül a szavakkal nem leírható düh, szenvedély, értetlenség egyvelege, ami perverz módon ébreszti fel a mindáig elfojtott érzelmeket. Jules szikrázó tekintete és ellenállása arra késztet, hogy betapasztjam ajkait, és az eddig tomboló dühömet átkonvertáljam egy újfajta személyiségbe. Amolyan Sándor 2.0. Mert a „szobanövény” szerepet totálisan levetkőzve fogom tenyereim szorításába a finom arcot, hogy ajkaimat megfeszítve csókoljam őt. Szinte olyan, mintha fájna, mintha nem is akarnám. Szemeimet lehunyom, összeszorítom, hogy ellenkezzek a rólam kialakult kép ellen, és testemet is egyre inkább nyomom a nőhöz, hogy érezze; nem mehet mindig minden úgy, ahogyan azt ő szeretné. Persze kétség sem fér ahhoz, hogy nem egyet akarunk. Egymást. Azóta a pillanat óta, hogy ebben az irodában találkozott tekintetünk. Ezért is érzem azt a szép keretet történetünkhez, elvégre itt indult minden, és a mai napon újfent új lapot nyitunk. Akarom őt? Kétségtelen. Elhiszi? Talán. Ugyan nem feltétlen erősítem meg abban, hogy „felvállalom” őt, de ki tudja. Lehet, hogy ezekben a pillanatokban ő is érzi, hogy ez már nem játék. S valójában soha nem volt az.
A bőrdzseki anyagába markolva húz magához, amire mélyet fújtatva fúrom arcomat nyakába, elszakítva magam ajkaitól. Többet akarok. Függő lettem. Mégis most eltávolodok egy pillanatra, hogy ingerülten pihegve nézzek vele farkasszemet. Tincsei közé túrva, fogaimat szinte csikorgatva nézem őt, mielőtt ismét megszólalnék.
Megőrjítesz – suttogom karcos hangomon, miközben fejet csóválva lágyítok hajának szorításán. – De még mielőtt újabb kényszerképzeteid támadnának… – nyomom neki teljes testemet, hogy abba majdhogynem a dolgozóasztal is belereccsen. Ajkaira tapadok, hogy érezze; őt akarom. S annak ellenére, hogy nem vagyok még képes befejezni az előző mondatot… igenis miatta kapott újra értelmet a létezésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 142
Írta: 2020. november 26. 13:14 | Link


let’s talk about business… and stuff × iskolai outfit of the day

Szétmegy a fejem. Nem az az egyszerű fájdalom ez, ami olykor belenyilall az ember idegszálai közé, hanem az, ami szinte felrobbantja. Tompán nyomó, egésznapos érzet ez, ezért szemöldökeimet szokatlanmód összehúzva, és homlokomba nyomott jobb kezem ujjaival masszírozom a sajgó pontot, habár az már mindenhol szétterült koponyámban. Lassan vége a napnak. Rendezgettem az eridonos ügyeket, amikkel Rudolf megbízott, s ugyan egészen biztos vagyok benne, hogy vétettem hibákat, mégis úgy hagytam, mert ma már nem sül ki belőle semmi jó. Egyetlen pont nem hagyott – és hagy most sem – nyugodni, ezért a gazdasági felé veszem az irányt, elvégre a könyvelés és az ehhez kapcsolódó agymenések nem az én világom. Nagyon jól tudom, hogy kit keressek meg, ha esetleg beruházásokról szeretnék érdeklődni. Ezért csigalassan, majdhogynem részegség jeleit mutatva kóválygok a diákok között, amíg el nem érem a Tanulmányi osztály bejáratát. Bal kezemmel az ajtófélfának támaszkodok, és összeszorítom szemeimet, hiszen hirtelen azt is elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni. Mélyet sóhajtva engedem el éppen fogásomból a keretet, amikor egy diáklány kerül fekete szemeim elé. Fájdalmas fintorral vegyített barátságos mosolyt erőltetek vonásaim közé, majd még mielőtt bezáródhatna az ajtó tartom meg a lapot tenyeremmel, hogy immár be is sétálhassak.
Sziasztok – nyögöm a bent lévőknek. – Julianne van? – folytatom meggyötört hangon, majd mikor megkapom az igenlő választ, csak jobb kezem hüvelykujját mutatom a levegőben, hogy „kösz”. Nem mondom, hogy alapvetően nem lapult volna hátsószándék látogatásom mögött, de – ha hiszi valaki, ha nem – most valóban tiszták a szándékaim. Legfőképpen azért, mert fennáll a veszélye a fejem darabokra robbanásának. Csoszogva lépkedek a nő irodájának ajtajához, hogy jobb kezemet megemeljem, s behajlított mutatóujjam bütykével kettő koppanást hagyjak magam után. Végül mélyet szívok a levegőbe, mindkét kezemet sötét nadrágom zsebébe vágva, majd némiképp kihúzva felsőtestem tekintek hátra vállam fölött, hogy az egyik kollégának egy baráti kacsintással jelezzem; minden a legnagyobb rendben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. november 26. 15:53 | Link

Hege
secret business | love my style

Az orra alatt somolyogva pötyögi be az újabb üzenetet Sándornak. Amikor nem tudnak találkozni, általában a mobilra fanyalodnak és Jules, amilyen kis alattomos, rendszerint valami félreérthető, tüzes sms-t küld, amit persze később megmagyarázhat, hogy nem úgy szánta. Ezek a huzavonák pont arra jók, hogy mikor újra találkoznak, úgy essenek egymásnak, mint akik napok óta vízre szomjazva oázisra bukkannak. Éppen ezért kivételesen ahelyett, hogy a következő pályázatot venné elő, inkább rányom a küldés gombra és sunyi görbével arcán dől hátra elégedetten. Azért azt muszáj hozzátenni, hogy soha, egyetlen alkalommal sem küld disznóságot vagy illetlen dolgot neki, mindig a jó ízlés határain belül marad, s talán ez teszi kettejük játékát ennyire... Izgalmassá.
Amikor kopogtatást hall, telefonját gondosan igazítva helyezi az asztal sarkára és határozottan hangzik el a "gyere be" utasítás. Nem katonás, de ahhoz épp elég karakán, hogy az ajtó túlsó végén lévőnek ne legyenek kétségei afelől, hogy nem zavar.
Bár sok emberre számított - legfőképp Várffy-ra, aki szívesen jár a nyakára a legkülönfélébb ügyekkel, főleg így év vége felé -, ám Hegét megpillantva felszaladnak szemöldökei. Nicsak, a tékozló ifjú betér hozzá is. Kár is volna tagadnia, hogy egy ideje már gondolkodik azon, hogy váltson vele pár szót bizonyos magán jellegű témákról, de most, hogy itt a kínálkozó alkalom, egészen biztos abban, hogy nem fogja kihagyni ezt a ziccert. Még annak ellenére is magabiztos e kérdésben, hogy tisztában van vele, a férfi nem ezért érkezett.
- Áh, szia Marci - könnyeden köszön, hogy aztán felálljon székéből és ellépjen asztalától. A másik arcáról leolvasható kín fájdalomra utaló jelként szolgál, így Jules nem is teketóriázik soká. - Kérsz fájdalomcsillapítót? Utána elmondhatod, miért jöttél - kedvesen elmosolyodik, kék íriszei is hasonlóan csillannak, miközben ridiküljéhez lép, hogy kihalásszon belőle egy kis orvosságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 142
Írta: 2020. november 27. 12:14 | Link


let’s talk about business… and stuff × iskolai outfit of the day

Színtelen és kiszáradt ajkaimmal csücsörítve, kezeimmel a zsebemben, már majdhogynem előre-hátra hintázva lábaimon várakozok néhány másodpercig. Hiszen a hang egészen erősen és gyorsan érkezik az ajtó túloldaláról, ezért ujjaimat előkapom zsebemből, hogy kezemmel nyílásra bírjam a nehéz tölgyfaajtót. Így egy óvatosnak szánt lépéssel – ami jelenleg inkább esetlennek tűnik – lépem át a küszöböt, hogy egy fájdalmas mosollyal és biccentéssel köszöntsem a gazdasági igazgatónőt. A becenév még mindig szokatlan, de a kollégák mind így kezdtek el szólítani. Kivéve persze azok, akik még ismernek a régi időkből. Én magam nem vagyok a becéző fajtából, ezért ahogyan tarkómhoz kapok, és erőteljes masszírozó mozdulattal félre döntöm fejemet, végre szóban is képes vagyok köszönteni őt. – Szia Julianne! Nem is zavarnék sokáig – kezdem, bár szétnézve a helyiségben nem tudom hirtelen eldönteni, hogy mennyi dolga is maradhatott így, a nap végére. – Csak lenne… néhány kérdésem – fújom ki kínkeservesen a levegőt, majd teszek még egy lépést a nő felé. Ez ugyan akár azt is sejtetheti, ami bizonyára mindenki fejében megfordul, de egyelőre tényleg az Eridon dolgát szeretném tisztázni. De ha már itt vagyok, és fejfájásom is gyengülne valami csodának köszönhetően, akkor talán más vizekre is evezhetnénk. Közös, magán jellegű dolgokra. Azonban ennek még nincsen itt az ideje, s mielőtt folytatnám, meglepett, ám annál hálásabb görbe száguld végig megterhelt vonásaim között.
Életmentő vagy – nyögöm barátságosan, a hozzám illő közvetlenséggel, majd úgy, mint aki otthon van huppanok le abba a székbe, ami a nőével szemben, az asztal túloldalán található. Tartásom most a fájdalomnak köszönhetően hanyag, szinte belesüppedek az ülőhely anyagába. – Nem vagyok egy fejfájós fajta, de ez… – osztom meg vele szokatlan lehangoltságom okát, majd amikor átveszem a fájdalomcsillapítót, hálásan, de – ugye – szóbeli köszönet nélkül elfogyasztom, s amíg várom a hatást, inkább csevegnék egy keveset, hiszen még így, fej-szétrobbanva nem lenne tiszta, amit mondani szeretnék. – Amúgy… mi a helyzet? Dübörög a munka ezerrel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium