28. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 24. 07:43 | Link

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


- Öreg, de vicces. Lehetnél az én Marisom. Megadhatnál ennyi szórakozást egy szegény férfiembernek, aki egy rózsaszín szobában ül.
Most mondjuk tényleg nem olyan vészes, de azért a tanárok, a kollégák, de még a fiatalok is úgy néznek rám emiatt, mintha ufó lennék. Pedig legalább már a csilingelős meg álomfogós izékat bepakoltam egy dobozba. A páfrány meg az elődöm és köztem lévő időszak között meghalt, így végső útjára egy nagy sóhaj kíséretében lépkedtem vele, míg nem a kukában landolt. Van egy kismanó, nem tudom, hogy mi a neve, de ő még meg is siratta. Vagy a növényt vagy azt, hogy az elődöm távozott. Amikor meglátott, szabályosan elkapta a sírás, pedig se nem nézek ki manókínzónak, se nem tudok róla, hogy a felmenőim ebből éltek volna. Felvilágosult család vagyunk, manók helyett emberek dolgoznak nálunk. Na mondjuk, ez sem hangzott túl jól. A mozdulatban egy pillanatra megállok, felpillantok rá, és arcomon különös mosoly jelenik meg. Ez a nő egyszer ki fog készíteni.
- La Femme Fatale.
Hangomból több minden is kicseng egyszerre. Van egyfajta tisztelet benne, csodálat, és persze egy nagy adag tetszés is. Szemeimmel a szemeibe nézek, és magamban igencsak meg tudom állapítani, hogy igaz, valóban olyan, mint a végzet asszonya. Ne mintha ne tudtam volna ezt már akkor, amikor először láttam. A nő, aki kitűnik a tömegből a legrosszabb napján is. Titkon reménykedtem benne, hogy az újak között lesz valaki, aki feledteti velem hirtelen jött lángolásomat, ám valahogy csak azt sikerült megállapítanom, hogy nagyon is jól ítéltem meg a nőt az első pillanatban. Olyan, aki érdekes, akiről tényleg érdemes lenne írni. Vannak problémák itt a génekbe ivódott irodalmár vérrel, de szinte látom magam előtt, ahogy forradalmi verseim szerelmes felhangját ennek a nőnek írom, és hogy ő, valóban úgy tekint rám, mint a végzet asszonya, ki tudja, talán még ki is neveti gyermeki rajongásom iránta. Ó, ha tudná, milyen hülyeségekre lennék képes érte!
- Látom magam előtt a képet, ahogy a folyosón akkurátus léptekkel haladok utánad, miközben azt kiáltom: Maris, te végzet asszonya, várjál meg! Te pedig csak mész és kacagsz, aztán a banya is kacag, és az összes dámának elmeséli, hogy mennyire papucs vagyok, és újabb cikk jelenik meg rólunk az Edictumban.
Nem mintha az lenne az életcélom, hogy újra és újra ott szerepeljek, már ezt az elsőt is annyira nem értettem, bár tetszett bevallom, mert legalább azt támasztotta alá, hogy olyan férfi vagyok, aki a nőket szereti. A susmus így is eléggé zavaró. A baj csak az, hogy még nem találtuk meg azt a bizonyos tárgyat, amihez hozzá van rendelve a szoba színe. Bogna, egy igen okos és tehetséges diák, még most is itt cseng a fülemben az, ahogy olyan természetességgel mondja, ki, hogy keressük meg ezt, hogy szinte bosszús leszek. Az ilyen nőket mégis imádom. De persze ő egy diák, vagyis amikor nálam járt, nem is gondoltam rá másként, csak mikor már hazafelé tartottam, állapítottam meg, hogy igencsak ledominált.
- Egyszer összeállhatnánk, én főzök, te sütsz, és választunk egy bort a diákoktól elkobzott tárgyak raktárából. Vagy kettőt, attól függ, mit találunk ott.
Mit is mondott az igazgató, amikor felvett? Hogy mennyire örül, hogy ilyen felelősségteljes személlyel bővül a csapata? Nos igen, már akkor is igazán kedvem lett volna nevetni, hogy nem hiszem, hogy rám gondolt ebben, tekintve, hogy én az első tanévemben sikeresen teherbe ejtettem egy lányt, aki azóta lelépett és talán Amerikában férjhez ment, de az is lehet, hogy éppen Amszterdam utcáit járja. Viszont csendben maradtam, mert ha már felvettek, nem biztos, hogy emlékeztetnem kell őket az Annamari-sztorira. Szóval én, a nagy felelősségteljes férfi, nem lopni készülök, ugyan, pusztán csak előkészíteni a helyet a következő tanévben elkobzott, illegális dolgoknak. Hős vagyok, ha úgy tetszik.
- Fogok egy darts nyilat, és beledobom a térképbe, aztán útnak indulok. Nem szeretem megtervezni, hogy hova megyek, csak megtörténik. Van két hetem felfedezni a helyet. De ne turistaparadicsomokat képzelj el, ez a kastély elég nagy luxust ad, meg a művészeti is azt adott, inkább az ottani világot szeretem felfedezni.
Meg anyámat kiborítani, de ezt már nem teszem hozzá. Egy ideje már nem kérdezi meg, hogy mi volt az úton, mert ő nem ért egyet sem azzal, hogy beállok iskolát építeni, vagy szegénynegyedek gyerekeinek mesélek esténként, de ilyenkor érzem jól magam. Szakadék van köztem és a felmenőim között.
- Ezen kívül pedig természetesen számolom a perceket, hogy újra láthassalak, te végzetes nőszemély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 30. 17:57 | Link


| |



- De hát ez a szoba varázslatos - bólogat, félig-meddig még komolyan is gondolja. - Egyébként pedig mindegy, mennyire van túlerőben a pink, az igazi férfiasságot nem lehet elnyomni. Ezért nem is merek nemet mondani.
Eleve butaságnak tartotta megítélni bármit vagy bárkit a környezete miatt. Pár évvel ezelőtt még bohém, majdnem hippi ruhákban járt, mert azt gondolta szépnek. Az összes könyvbemutatójára és előadására úgy ment el, hogy aztán hamar ráébressze a hallgatóságát, nem a külsőségek számítanak. Úgy nézett ki, mint egy suhanc, de a tudását senki nem tudta elvenni.
Ugyanúgy, ahogy a kisugárzás is. Azt hitte, tisztában van a saját tulajdonságaival, de ahogy meghallja Bálintot, kicsit elbizonytalanodik ebben. Viccnek szánta ezt az egész végzet asszonya dolgot, de most mindenre tud gondolni, csak erre nem. Az elé festett képen nevetni kezd, egészen addig, míg nem tűnik fel neki valaki. Ekkor meglepve néz a férfira, nem is tudja, hogy szóvá merje-e tenni. Lehet, csak nyelvbotlás volt, de mégis feltűnt neki.
- Várjunk egy pillanatot. Újabb cikk? - Igazából kellene nagy jelentőséget tulajdonítani ennek. Pontosan ezért nem olvasta a magazint. Nagyon aranyos volt, sok diák munkája van benne, de egészen eddig azt hitte, hogy csak a többi diákról és diáknak szól. Ezen most egész rendesen meglepődött, még el is határozta, hogy mostantól figyelni fogja az újságot.
Ahogy a raktárat is, ha már így szóba hozta Bálint. Milyen kincseket rejthetnek ott még?
- Nem is tudom, lehet inkább hoznék portugál bort - abban még sosem csalódott, és biztosra vette, hogy a férfi is kedvelné. - Na meg ott van Álmos. Nagyon sok nagyon rossz dolgot láttam már, de néha még engem is képes halálra rémíteni. Egy mumus most biztos Álmosként jelenne meg.
Nem szép dolog kibeszélni egyik kollégát sem, de ha ezzel nincs tisztában az a srác, akkor nagy baj lehet. Valakivel biztos kedves, de általában olyan morcos, hogyha teheti, Ellie mindig elkerüli. A levita toronnyal történtek óta nem a kékek a kedvencei, ezt már sikerült levonnia.
- Elképesztő, milyen spontán vagy - mondja ki elsőre, ami eszébe jut. Furcsa, hogy mennyire különbözőek, mégis mennyire hamar megkedvelte. Igyekszik mindenkivel kedves és figyelmes lenni, de a barátkozás már egy teljesen más téma. - De akkor értsem ezt úgy, hogy kis falvakba mész el, beszélgetsz velük, az ételeiket eszed... mindezt teljesen ismeretlenül?
Nem mintha nem ezt csinálta volna ő is pár évvel ezelőtt. Csak ő kihallgatta, hogy a legveszélyesebb, és onnan indult. Mindig egyre mélyebbre és mélyebbre ment, akkoriban nem tudta semmi sem olyan könnyen megfélemlíteni. Lopva újra végigméri a férfit, és el is dönti, hogy mellette bizony nincs ok félelemre. Ellie tényleg a tudást pártolta a fizikai erővel szemben, de vannak emberek, aki mellett nem tud rettegni. Kivéve persze az elveszítésüktől való félelem, de ennek nincs most itt az ideje.
- Hát, ha végeztél a túráddal, nyugodtan nézz be hozzám a pubba - dobja fel egyszerűen. Hátradől, mintha nem lenne jobb dolga, mint itt üldögélni. Nem akarja feltartani Bálintot, elvégre nagyon fontos a munkája, de ha még marad pár percet, talán nem lesznek rá se mérgesek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 6. 07:26 | Link

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


- Kedvemre való vagy, mikor ilyeneket mondasz Ellie.
Meg amúgy is, mondanám, de hát azért ez is bőven túlmegy szerintem az iskola etikai kódexén, bár ahogy hallottam, ez az utolsó dolog, amiért itt aggódnom kell. Mondjuk a szoba tényleg sok próbálkozó szellemet megöl, főleg a túl lelkes tizenöt évesek lelkesedését, amit annyira nem bánok, mert amikor én tizenöt voltam, nos, lett egy gyerekem, kell ezt ragozni? Krisztusi korba lépve van egy nagykorú fiam, szerintem teljesen jól körbejárhattuk, milyen az, amikor valaki egy irodalmár családban rebelliskedik.
- Nem olvasol Edictumot, te nő? Az ujjaid köré csavartál és én vagyok a kiskutyád. Na várjál csak!
Kigurulok a csodaszékemmel az asztal mögül, felkelve, ellépek mellette, majd ki a gazdaságiba, ahol mindig van egy példány az elmúlt hónapok Edictumjaiból, Szombati Boszorkányaiból, meg ki tudja még, mi mindenből, amit az emberek szeretnek olvasni. Visszalépve belelapozok az újságba, úgy csinálok, mint aki nem tudja, hogy hányadik oldalon feltételezték, hogy bizony, bizony több is van közöttünk, mint csak kollegialitás.
- Rózsaszín románc.
Olvasom fel a címet hangosan, az előadói hangomon. Igen, van olyanom, köszönöm, a családom tett róla, hogy legyen, mert addig nyúztak, amíg ki nem alakult egy beszédhangomnál mélyebb, mégis szépen érthető már-már simogatóan férfias hang. Nem vicc, ezt a nagyanyám fogalmazta meg egy három oldalas véleményben. Minden családban vannak furcsaságok.
- Új tanulmányi ügyintéző költözött a régi, rózsaszín irodába. A jó megjelenésű férfi családneve ismerős a máguscsaládok körében, az egyik legrégebbi irodalmár család leszármazottja, aki most valami másba fogna Shaespeare helyett, méghozzá órarendekbe és vizsgaidőpontokba. Jó megjelenésű, bizony ám.
Kommentálom a kijelentéseket, amiket a pletyka írója tett, felpillantok Ellie-re és a mosolyom kiszélesedik. Az ajtófélfának támaszkodva, újsággal a kezemben fényezem magam, remek lesz ez az év is, úgy érzem.
- Blablabla nem lényeges, áh igen! Eleonore Santos pedig kifejezetten sok időt tölt a rózsaszín irodában, zárt ajtók mögött, majd széles mosollyal és kipirult arccal távozik onnan. Hogy mi az oka a nagy vidámságnak, a diákok szerint az, hogy a tanerő a sok teendője mellett végre tud kellő időt szakítani a házra is - pedig így is rengeteget fordít rá - és minden másra is, azonban szimatunk inkább azt érzi, hogy valami alakul a rózsaszín falak között. Biztos azt feltételezik, hogy sakkozunk.
Dehogy azt, inkább minden mást, de mondjuk kifejezetten megmosolyogtató a gondolat. Az újságot összehajtva dobom ki az egyik várakozó székre, majd visszalépve, behúzom az ajtót, és még látványosan be is zárom. Na ha kell a pletyka, akkor tessék.
- Egyetértek, a srác arca, meg, ahogy ott terem mögötted, hát Merlin mentsen meg tőle, hogy a közelében legyek. A portugál borban benne vagyok, nézek hozzá valami receptet.
Ahogy beszél, arról, hogy mit csinálok, amikor nem itt vagyok, bólogatok, mert pontosan ez történik.
- Igen, jó a kötelező oltásokat elintézem, de igen, olyan helyekre megyek, ahol tényleges tapasztalatokat szerezhetek. Egyszer még verset is tanítottam gyerekeknek, körjátékot.
Ez nem könnyű és nem is hálás feladat, de úgy érzem, hogy azzal szemben, amit egy tanév alatt itt kapok én, adnom kell valamit másoknak, és ilyenkor nem nézem, hogy milyen erőfeszítésbe kerül. A tanítás a könnyebb, de építettem már iskolát, vettem részt olyan szertartásokon, amiket azok, akik egy-egy turistaparadicsomban élnek, sosem tapasztalnak meg.
- Csak ha végeztem? Mi lesz, ha megesz egy oroszlán? Akkor elbukok egy ingyen sört? Végtelenül szomorú gondolat.
Ejj Bálintka, de kis aljas vagy, szégyelld el magad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 20. 07:36 | Link

Bogna Zdanowska


Megállok a mozdulataimban, és figyelmemet teljes egészében rá szentelem, nézem, ahogy beszél. Vannak diákok, akikben simán csak nincs semmi. Nem az ő hibájuk, így lettek összerakva. Mégis hiányzik a tűz, a szenvedély, az, hogy az emberek figyeljenek rájuk. Bogna szerintem épp az ellenkező. Hangleejtése, nyers őszintesége olyan, ami megköveteli, hogy az ember figyeljen rá, hogy ne csináljon mást, hanem hallgassa. Dicséretes, amikor valakiben ennyi minden van. Igazán dicséretes.
- Szóval, csak az az ideális, aki átlagos, akinek esélye sincs jobbnak lenni, mert nincs semmi kirívó a kezében, nem csinál botrányosat. Ez egy eléggé elavult gondolkodásmód egy mágustanodában, hiszen pont a különlegességünk az elsődleges érdekességünk.
Én legalábbis mindig úgy gondoltam, hogy a legnagyobb csodák itt születnek, de mint korábban kifejtettem, vannak, akik szürkék maradnak, hiszen nem olyanok, mint azok, akiket észrevesznek.
- Ez szomorú. Tényleg szomorú. De ez inkább nagyfokú irigység, nem? A másiknak van egy különleges képessége, de gáz, a másik egy idősebb nőt vagy férfit szeret, de gáz, a másik fél genetikájában félig lény, de gáz. Holott, minden ilyen mondat mögött inkább az van, hogy én szürke vagyok, én nem tűnök ki. Szomorú, ha az ember nem találja meg a maga különlegességét.
Sosem értettem az irigylést, én sosem irigyeltem senkitől semmit, nem volt rá szükségem, hiszen a magam baromságait maximálisan teljesítettem. Amúgy is, ki irigykedne arra, hogy életem első együttléte során, tizenöt évesen fiút nemzek egy lánynak, akiről a későbbiekben kiderül, hogy depressziós, és lelép? Senki. Jobb esetben, sajnos a rosszabban én magam is megkaptam, hogy mennyivel jobb az életem. Jobb? Hiszen, csak most kezdek el apai érzéseket táplálni, és az apai ösztöneimmel élni, amikor már a gyerekem is nagykorú.
- Igen, egy lengyel.
Magamhoz húzom a cetlit, bár hivatalosan lakcímkártyát kéne kérnem, de majd azt mondom, hogy elmaradt a másolás, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne, nem akarok én vérügyintéző lenni. Gyorsan leírom egy öntapadósra az új címet, majd visszacsúsztattam a fecnit, és a pálcámat elővéve, a kapott kártyát egy fehér papírra helyeztem, először az egyik, majd a másik oldalát másoltam rá, aztán a kártyát visszaadtam, majd a papírra tollal felírtam a "másolat a valódival mindenben megegyezik" feliratot, dátumot, és felé fordítottam, hogy írja alá. Közben körbenézek, ahogy beszél.
- A mugli módszer nem működik, azt már próbáltuk. Szó szerint leköpött minket a fal a festékkel, amit rá kentünk. Szóval varázstárgy. Ez egy remek tipp, köszönöm. Azt hiszem, tudom, hogy mivel fogom tölteni a szünetet.
Mindegy, csak ne legyen rózsaszín, és az élet máris szép. A pakkot, amit összekészítettem közben átadom neki, egy átvételivel együtt, majd a címet leellenőrizve, visszacsukom a mappáját.
- Részemről készen vagyunk, ha nincs egyéb kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 28. 14:34 | Link


|   



Játékos félmosollyal néz Bálintra, nem is titkolja, hogy mennyire felvidította ez a pár szó.
- Akkor igyekszem sűrűbben ilyeneket mondani - kacsint a férfira, ahogy a végére ér. Bár Ellie még nem látta sosem morcosnak Bálintot, nehezen is tudja elképzelni úgy. Rengeteg más helyzet van, ahogy nem csak szívesen elképzelné, de élőben is látná a férfit, az viszont már egy másik oldala a történetnek.
Szemöldökét összevonva, de továbbra is mosolyogva hallgatja az edictumos cikk felolvasását. A kiegészítéseknél felnevet, nem tudja megállni. Elképesztő lesz a következő tanév, ebben már biztos volt. Tekintete lentebb csúszik, tudatlanul az ajkába harap.
- Hogyne, sakkozunk - ismétli el, mielőtt röviden felnevet. - De annak örülök, hogy legalább az ízlésemet egész jól eltalálták - folytatja vidáman. Talán ezzel túlment egy határon, ami igazából nem is foglalkoztatta soha.
Az egyre jobban körvonalazódó kis találka már annál inkább. Nem is gondol többé Álmosra, elég volt az említése is. Az, hogy Bálint főzne, eszébe juttatja, amit korábban mondott. Kedvére való, nagyon is.
- Imádom az egészet, ne is mondj többet. Jobban szeretek meglepődni - feleli könnyedén. Igazából a pontos terveket szereti, a hirtelen dolgok nem neki lettek kitalálva. Viszont Bálint konyhai tudásától csak nem kell tartania, vakon megbízik benne. A másik meg, hogy aznap még nem is evett sokat, ideje lenne lenézni a faluba, hátha még elkap valami jó napi menüt.
- Tudtam, hogy egy titkos ügynök vagy. Ez az egész ügyintéző meló csak egy álca, közben pedig az igazság harcosa vagy, mint Robin Hood - adja elő nagy ötletét, félig elviccelve a dolgot. - De ez tényleg nem semmi. Ha engem kérdezel, biztosan bérelt felhőd van már a mennyországban.
Sosem gondolta volna, hogy ilyen emberekkel van körülvéve. Eddig is kedvelte a férfit, de ez a kis apró infó róla valahogy még jobban meggyőzte, hogy jó ötlet mélyebben is megismerni őt.
Kezét a szája elé kapva nevet fel a lehetetlen helyzeten. Egy ilyen férfi előtt még az oroszlánoknak is illene meghajolnia, nem pedig lakmározni. Az valaki teljesen másnak a feladata. Jókedvűen áll fel, hogy Bálint mellett elnyúlva a kezébe vegye ismét a mappáját.
- Akkor helyesbítek; bármikor jöhetsz - feleli halkan. - Nem szeretném, ha kiszáradnál, mielőtt oroszlánokkal kellene megvívnod. - Mosolya kiszélesedik, ahogy vidáman megböki a vállával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. május 12. 15:23 | Link

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


Hogy miért is akadt meg a tekintetem anno Ellie-n? A válasz egyszerű, mert ő él. Mert nem fél játszani velem, nem fél zavarba hozni, nem fél igazából semmitől, amit én jelentek. Nem mintha félnie kellene bármitől is. Nem vagyok veszélyes fickó. Mindenki más, akit megfigyeltem, számomra unalmas. Nincs bennük meg az a plusz, ami viszont a nőben igen. Az unalmas hétköznapjaimat megtölti színekkel, miatta szívesen öltök mosolyt.
Ez nem szerelem, mielőtt még a cikk írója, vagy bárki bármi többet látna bele, pusztán vonzalom, némi remény és vágy keveredése, de a világért sem adnám fel ezt a cicázást, azért, hogy esetleg alakuljon ideig-óráig valami, majd kínossá váljon. Van egy szint, amit nem lépek át, és hogy miért nem, az jó kérdés. Talán mert most sokkal inkább van szükségem egy barátra, mint bármi másra. A tény, hogy harminchárom évesen van egy felnőtt fiam, a tény, hogy a családom az, aki gátat szab. Muszáj, hogy legyen itt egy barátom, akire támaszkodhatom, és aki vidámságot hoz az életemben.
- Én is szeretek a szemedbe nézni.
Jegyzem meg szeme helyett domborulatait nézve, majd ajkaimat megnyalva pillantok fel rá, arcomon már majdnem bűnbánó mosollyal. Már majdnem, de igazából egyáltalán nincs bennem megbánás.
- Robin Hood? Ez kedves tőled. Pedig nem is biztos, hogy jófiú vagyok. Talán halmozottan álcázom magam. Egy ügyintéző vagyok, aki igazából titkos ügynök, aki úgy csinál, mint a jófiúk, de igazából az ellenség embere, sőt, az ellenség vezére, aki unatkozik, és ezért adja elő magát úgy, mintha jófiú lenne. Huh, oké, azt hiszem, a logikai menet megmaradt, de a felénél elvesztettem a fonalat.
Avagy, rengeteg hülyeséget tudok összehordani, ha egy kicsit megerőltetem magam. Viszont a saját hülyeségeimen is el tudok szórakozni, szóval nem eset ki a szerepből, ahogy igyekszem előadni a dögös ügynököt, aki igyekszik lehengerelni a női főszereplőt.
- Látod? Kiváló a stratégiám.
Elengedem a mappát, hogy elvehesse, nem lenne szép, ha egész napra lefoglalnám szerencsétlent, biztos rengeteg dolga van még, mondjuk ellenőrizni, hogyha egy olyan őrült, mint én tényleg megjelenek, akkor van-e lent sör. Különben sose kapom el az oroszlánt.
- Te Ellie, ha van olyan barátnőd, aki szenved a szingli léttől és normális, akkor mellékesen említsd már meg neki, hogy milyen jó arc kollégákkal vagy körülvéve.
Magamra mutatva előveszem a legsármosabb mosolyom, megvillantom a fehér fogaimat és még kacsintok is egyet. Színésznek kellett volna állnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 23. 22:45 | Link


| | Köszöntem  


Az ajkába harap, ahogy Bálint kicsit sem palástolva végignéz rajta. Nagyon élvezte a kis játékukat, de ahogy átlépték ezt a határt, valami hiányzott neki. Nem kellett sokat gondolkoznia, hogy rájöjjön, hol hibázik a történet. Csak egy férfi nézése számít neki igazi bóknak, sajnos ebben egy ideje megelőzték Bálintot.
- Jézusom, igazi kettős ügynök vagy? Rájöhettem volna hamarabb is - kérdezett vissza nevetve.
Tény, ami tény, még ha nem is tudta szóról szóra követni a férfit, elég volt néznie. Ezért is szeretett itt lent lenni, mert a legapróbb dolgokból is klassz poénokat hoztak ki. Az igazi érdem a férfié, Ellie csak szuperül érezte magát.
Nem vitatta Bálint észjárását, csak mosolyogva bólintott egyet. Ahogy az iratait magához ölelte, még egyszer felnézett rá, tekintetét kereste vidáman. Az ilyen alkalmakkor sajnálta, hogy mindig ezer dolga van és rohannia is kell tovább.
- Mindenképpen - bólintott kuncogva. - A normális pedig relatív - csücsörített egy pillanatra, ahogy a barátnőire gondolt. Mindegyiküknek volt egy fura kis csavar a szokásaiban, ahogy Ellienek is. A kérdés csak az volt, hogy ki mellett tudná elképzelni ezt a különleges férfit.
Félig megemelte a szemöldökét, miközben ellökte magát az asztaltól és lépett párat az ajtó felé.
- Akkor várlak majd lent, a vendégem vagy - bólintott egyet, még intett is. Hátat fordítva Bálintnak és a rózsaszín szobában ismét sokkal boldogabban lépett ki innen, mint ahogy bejött.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. június 23. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 1. 19:52 | Link



Hát, ha tetszik, ha nem, ezt meg kell tennie. Már így is túl sokáig húzta, mert félt tőle, mi lesz, ha valóban sikerül a terve és édesapja ezt megtudja. Pedig muszáj lesz, ha akarja, ha nem.
Sigríður szokás szerint hatalmas oroszlánsörény szerű, mindig kócosnak ható kibontott barna hajkoronájával suhan végig a folyosókon. Egyszerű farmer, cipő és szürke pulcsi van rajta, azon pedig talár. Mint mindig, most sem vitte túlzásba az öltözködést, a lányos sminkes csinosítgatásról nem is beszélve. De minek is tenné, hiszen még csak tizennégy éves! Igaz, hamarosan már tizenöt, nincs is az olyan messze, de kit érdekel, ha még mindig tizennégynek fogja érezni magát akkor is. És mindig. Hiszen ez a legjobb év!
Nagyot nyel, amikor megérkezik végcéljához. Megtorpan és egy pillanatig még átgondolja, hogy biztosan jó ötlet-e ez az egész. De nem hátrálhat meg így a cél előtt, nem! Muszáj, hogy megtegye most már, ha úgymond el is tökélte magát és idáig eljött.
Már szinte majdnem bekopog az ajtón, a körmét rágva, amikor meglátja a sorszámot, amit bizonyára tépni kell. Körbenéz. De hát nincs itt senki! Vagy csak nem látja? Lehet, hogy már annyi ideje várakoznak, hogy mindenki elment épp enni, inni, tanulni, amíg behívják őket? Mégsem kopoghat be csak úgy, a fene egye meg. Alsó ajkát beharapva tép így egy számot, és rápillantva nagyot sóhajt. Mindig képes a legnagyobb számokat megszerezni! Bezzeg, ha galleonról lenne szó...
Lehuppan hát az egyik székre és vár. És vár és vár. És teljességgel kezd már elbizonytalanodni közben önmagában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 34
Írta: 2019. december 6. 11:12 | Link

Merope
épp jókor | love my style

Az asztala olyan, mintha bombát robbantottak volna rajta. Iratok mindenhol. Az egyik kupacban az elintézendők, a másikban az elintézettek, a harmadikban a lefűzendők. És akkor a "fogalmam sincs, mi lehet itt" halmaz beborítja a helyiséget. Már másfél hete, hogy megkapta ezt a pozíciót, azonban a káosz csak akkor bontakozott ki igazán, mikor mélyebbre ásott. A könyvelést már helyrehozta, azonban gazdasági igazgató nélkül töltött évek okán az anarchia jeleit véli felfedezni a legkisebb és legjelentéktelenebb sarokban is. Nos, ebbe a fejetlenségbe érkezik meg hozzá valaki, akit nem tud fogadni. Orrnyergét masszírozva határozza el, hogy némi rendet varázsol - szó szerint - a szobában, így hát pár pálcasuhintással esztétikusan kialakított halmokat képez, amik a rend olyan látszatát keltik, ami itt még hetekig nem lesz. Remek.
Ahogy végez, kitárja ajtaját és egy kedves mosollyal pillant körbe, hogy tekintete végül megállapodjon a lányon. Az arcán nyugvó görbe nem lankad, miközben kilép szobájából, hogy pillanatokon belül az érkező mellett találja magát.
- Szervusz, Jules Ainsley vagyok - barátságosan nyújtja kezét, nyoma sincs a pár perccel korábbi intermezzo-nak vonásain. Mert egyébként meggyötört. Majdnem minden nap éjfélig ül az asztala felett úgy, hogy hétkor ő nyitja az irodát. Amikor a normális emberek alszanak, ő dolgozik, lassan pedig a kávé sem éri már el azt a hatást, amit el kéne neki. Nehéz úgy tennie, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de a hozzá forduló diákok nem tudhatják és nem is érezhetik, hogy ő épp belefullad a problémákba. Már csak egy kis magánéleti fűszer hiányzik a kastélybeli dolgokhoz és akkor elmegy szabadságra. Örökre. - Fáradj beljebb és elnézést a rendetlenségért, épp archiválok - milyen szép kifejezés ez arra, amit csinál! Finoman beterelgeti az eridonost és rámutat az íróasztala másik oldalán lévő helyre, míg ő saját székébe ül le. Ezt is ki fogja cseréltetni, sőt, az egész irodát ki fogja, de addig is...
- Miben segíthetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 6. 16:42 | Link



Amint az illetékes hölgy belép a látóterébe, nyomban megállapíthatja, hogy ő, Siggi, bizony hozzá képest egészen slampos. Igaz, még nyoma sincs rajta a nőiesedésnek, ruhái egyértelműen mutatják, hogy férfiak öltöztetik már egy ideje, a haja pedig egész egyszerűen kezelhetetlen, és apja nem is engedi, hogy bármit próbáljon tenni vele, mert szerinte így szép... de a hozzá lépő hölgy, kijelenthetjük, hogy gyönyörű!
Még Siggi szemében is megcsillan a csodálat, mely következtében hirtelen nem is érti, mit szólnak hozzá. Kell néhány másodperc, mire eljut a tudatáig, s látszik is elképedt ábrázatán mindez. Azután viszont széles mosoly terül szét az arcán, s nyomban felpattan a székről, amelyen eddig ült.
- Jó napot, én Sigríður Merope Einardóttir vagyok - viszonozza a bemutatkozást és a kézrázást, ami kissé azért sutára sikeredik tőle, mert valljuk be, nem gyakran szokott kezet rázni valakivel. Igazából ez az első hivatalosnak vagy ki tudja minek mondható ügye, amit intézni fog. Fogalma sincs egyelőre még, hogy hogyan... de ha kell, hát kell. Megpróbálja a legjobbat kihozni magából.
- Köszönöm! - fogadja hálásan a beinvitálást, és már megy is bizony, megy ő... csakhogy meglássa a bent rájuk váró felfordulást.
Archivál? Ez jó kifogás lenne az én szobámra is - vigyorog magában a gondolatra. Persze nem azt jelenti, hogy nem hisz a nőnek. Egész egyszerűen csak a saját kupis szobája jutott róla eszébe. Nála sokkal nagyobb káosz szokott uralkodni néha. Pedig amikor nekilát, akkor nagyjából öt perc alatt képes a rendrakásra. De hát... annyi minden fontosabb és érdekesebb dolga van mindig, amire azt a hosszú öt percet szánhatja!
Helyet foglal, és el is hangzik a kérdés. Mosolygós arca kissé elkomorodik, és mélyen beszívja a levegőt a tüdejébe.
- Hááát...
Ki is fújja. Nem lesz egyszerű összeszednie a gondolatait. De muszáj belekezdenie.
- Elnézést kérek a zavarásért, de... azt hiszem szükségem lenne valamiféle támogatásra.
Hagyja, hadd jussanak el a szavai a másikhoz, és amíg esetleg a szép nő mérlegeli magában a dolgot, neki is van pár lélegzetvételnyi ideje összeszedni a gondolatait folytatás előtt.
- Az édesapám már négy éve egyedül nevel. Egészen nagy házunk is van, Izlandon pedig, mert onnan jöttem, nem könnyű új házakat szerezni, és nem is akarna elköltözni... szóval édesapám... jó állású és sokat dolgozik, azt mondja meg tudja oldani... de látom, hogy... nem...
Egészen elharapja a mondatot a végére, és érzékeli, mennyire egérhangja is lett, ahogyan egyre jobban eluralkodik rajta a bizonytalanság. Talán tényleg ostobaság volt ide jönnie... milyen bután hangzik mindez? Kezd szép lassan szégyenkezni, s le is süti inkább a szemeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 34
Írta: 2019. december 7. 20:04 | Link

Merope
épp jókor | love my style

Látogatója kedves, szelíd teremtésnek tűnik, tulajdonképpen elsőre nem is igazán sejti, mi lehet jöttének indoka. Persze a gazdasági osztályt ezer meg egy okból kereshetik, kezdve az ösztöndíjaktól, egészen egyéb támogatásokon és pénzügyeken át. Ki tudja, mivel jó ideje betöltetlen a poszt - egészen pontosan elődje, Bárcián távozása óta -, lehet egyszeriben tanulmányi osztályosnak is tekintik. Merthogy jelenleg az sem nagyon akad, így nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ezen feladatok is ideiglenesen az ő nyakába szakadnak majd.
A bemutatkozáskor azonnal azon kezd el töprengeni, hogy ezt a nevet miképp jegyzi majd meg. Találkozott itt már német, angol, japán, de lengyel diákkal is, ez azonban egészen új számára. Tudjátok, azért kedvelem nagyon Julest, mert ő beismeri, ha valami nem megy - még ha ez nehezére is esik alkalmasint.
- Hogy szólíthatlak? Ne haragudj, de ha ezt most el kéne ismételnem, valószínűleg beletörne a bicskám - egy óvatos mosolyra húzza száját. Az elkövetkezendőkben nincs hangulata különböző határozatlan névelőkkel és főnevekkel teletűzdelni mondandóját, meg hát, csak barátságosabb lenne, ha a rendes nevén szólítaná.
Ahogy betérnek, elhúzza a száját. Már nem olyan vészes, mint kettő perccel ezelőtt volt, azért a pár irathalom még mindig jobb, mint az egész szobát beborító, rendezetlen és kaotikus elrendezés. Mégsem igazi. Ezt persze Siggi arcán is rögtön látja, amitől rosszul érzi magát: egész életében, ha dolgozott, makulátlanul nézett ki az irodája. De tényleg. Elő nem fordulhatott, hogy egy ügyfél betértekor egy bombarobbantás helyszínét, vagy tornádó katasztrófa eredményét lássa. Mégis, inkább hasonlít a gazdasági egy csatatérre ezek után is. Sohasem vet jó fényt az emberre, ha a munkahelye ezt tükrözi.
- Folytasd csak - nem kell egyetemi diplomával rendelkeznie, hogy tudja, mire fog kifutni a beszélgetés. Antonnal még nem sikerült erről egyeztetnie, de folyamatban van az ügy, úgyhogy előzetes meghallgatást bármikor tarthat. Igazából szabad kezet kapott, de nem kérdés, hogy minden ilyen és ehhez hasonló ügyről tájékoztatni fogja a férfi - már csak azért is, mert az ő aláírása nélkül egyetlen folyamat sem indulhat el. Ilyen ez a pop szakma. Csendben hallgatja az eridonost és nem kerüli el figyelmét a lány zavara. Nehéz szépen felvezetni, hogy valaki szociális ösztöndíjat szeretne annak okán, hogy nem túl... Pénzes. Pedig ha tudná, mennyien vannak, akik rászorulnak ilyesmire! Nincs ám semmi szégyellnivaló ebben, főleg tudva azt, hogy édesanyja négy évvel ezelőtt elhunyt. - Értem. Mindenek előtt részvétem édesanyád halála miatt. Édesapád bizonyára remek ember lehet, hogy így támogat - egy család széthullása sohasem kellemes. Túl sok ember túl sokféleképpen rokkanhat bele egy ilyen eseménybe, de ők összezártak. A férfi mindent megad a lányának, ezek szerint erején felül... Dicséretes és ritka manapság.
- Van szociális ösztöndíjunk, azonban bizonyos feltételekhez kötött. Szükségem lesz édesapád jövedelméről egy igazolásra, illetve van esetleg testvéred? - azonnal leemeli az egyik mappát a háta mögött lévő polcról és ki is nyitja. Van ám itt pályázati sablon, amit ki kell tölteni, egyebek mellett a kötelezően beadandó iratok listáját is itt találhatja meg, aki keresi. Az igazat megvallva, azzal kezdte, hogy ezeket rendezte. A meglévő ösztöndíjasokat dossziékba és személyi anyagokba fűzte, valamit a mintákat és egyéb szükséges papírokat is külön gyűjtötte. Csak most derül ki, mennyire jól is tette mindezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 8. 16:41 | Link



Siggi halkan elneveti magát, amikor a szép hölgy kijelenti, hogy beletörne a bicskájába a nevének kiejtése. Ez nem először fordul már elő vele itt, sokaknál volt ez probléma, nem éri meglepetésként, és nem okoz nála mást csak még több derűt és jó kedvet. Mulatságosnak tartja, hogy sokaknak olyan nehéz. Pedig különös mód annyi de annyi közös dolgot fedezett már fel a saját nyelve és az angol, majd pedig a magyar nyelv között is.
- Hát... a nevem becenevei Siri, Sigga, Sig, Sigi, Siggi... leginkább az utóbbin szoktak hívni - vallja be mosolyogva végül. Ez talán kiejthetőbbnek hangzik már, és egyszerűbb is, szereti is. Egyébként is otthonos érzést kölcsönözne számára, ha egyszerűen csak így hívná őt egy hivatalos személy. Sokkal oldottabbnak is érezhetné magát tőle, és talán nem volna ennyire zavarban.
De a lényeget bizony folytatni kell. El is érkezik a mély levegők és nagy sóhajtozások ideje.
- Köszönöm - biccent is különösen halk hangon a kedves szavakat hallva. Szerencsére azonban úgy tűnik nem lesz hosszas sajnálkozás és szánakozó tekintet, mert tényleg a lényegre térhetnek. Ennek örül. Csak az a furcsa gombóc ne lenne megint a torkában. Bólint, hogy remek, hogy van ösztöndíj, majd újból bólint, hogy érti, és gondolta, hogy feltételek azok bizony lesznek. A jövedelem igazolásra viszont már rémült arcot vág, majd a testvér kérdésre megrázza a fejét.
- Nem, nincs... milyen jövedelem igazolás? Azt honnan kell meg hogyan? - buknak ki belőle a kérdések, még továbbra is rémülten nézve a gyönyörű nőt. Ainsley kisasszony talán nem érti, de ennek a rémületnek egészen egyszerű oka van: már előre sejti, hogy ebbe bele kell vonnia majd az apját, aki foggal körömmel ellenkezni fog majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 34
Írta: 2019. december 19. 09:57 | Link

Merope
épp jókor | love my style

Bármennyire is döbbenetes tudatlansága, inkább kérdez, semmint felsüljön. Már csak azért is, mert később a lány ügyeit kell intéznie - hisz mi másért ülne itt? -, nem árt, ha legalább nevén tudja nevezni a gyereket.
- Nos, akkor Siggi, fáradj beljebb - egyáltalán nem sérti ez az aprócska nevetés, a leányzó helyében ő is jót derülne a szituáción. Mi több, lehet ő hangosabban hahotázna, mint az eridonos, de ezt azért nem kötné az orrára. Köztudott tény, de ha esetleg nem az, akkor most közkinccsé tétetik, hogy Jules nem kifejezetten kedves típus. Mármint, az ügyfelekkel nyilvánvalóan az, de szokása némiképp gonosz módon kinevetni másokat - hiába hiszik, hogy velük nevetnek és nem rajtuk -, ezen kívül a szarkazmus sem áll túlságosan távol tőle. Ezeket a roppant megkérdőjelezhető tulajdonságait azonban nem diákokkal, főleg nem az ilyen aranyosakkal szemben kívánja érvényre juttatni.
Rögtön rátér a tárgyra, mert nem akarja húzni egyikük idejét sem. Siggi azért jött, hogy válaszokat kapjon, a nő pedig igyekszik megadni azokat. Máris a mappában keresgél, hogy a szükséges iratokat előhalászva kitegye asztalára. Ilyen ez.
- Értem, akkor ez kicsit nehezebb lesz, mint gondoltam - szinte csak maga elé mormogja a szavakat, elvégre ő változtatna a pályázási feltételeken. Úgy is lehet valaki szociálisan rászorult, hogy nem tíz másik testvérrel él együtt, hanem egyetlen szülőnek kell gondoskodnia és felnevelnie. Már tudja is, mivel fog érvelni. Az eridonos zavara zökkenti ki ebből az állapotból, ekkor ugyanis felemelve fejét meglátja az enyhe rémületet.
- Adok máris egy papírt, amit édesapád munkáltatójának kell kitöltenie. Ebből látjuk majd, hogy valóban szükséges ösztöndíjat folyósítanunk - az más kérdés, hogy Jules nagyon szívesen, akár enélkül is adna, mert nem hiszi, hogy a lány hazudik. De mégis csak az iskola pénzéről van szó, számtalan hátrányos helyzetű fiatal jön ide tanulni. Ha lazítanak a szabályokon és eltérnek a protokolltól, előbb-utóbb hiba csúszik a gépezetbe, ez azonban nem történhet meg akkor, mikor ő ül ebben a székben. - Édesapád tud róla, hogy eljöttél hozzám? - a felismerés villámcsapásként hasít belé. Elvégre mi más oka lenne, amiért tart egy jövedelemigazolás kitöltésétől? A legtöbben, akik szociális ösztöndíjért jönnek, szégyellik helyzetüket, sokan vélik úgy, hogy szüleiket megkímélve a hátuk mögött igénylik meg az összeget, ez azonban nem így működik. Legalábbis jobb helyeken. Ettől függetlenül, bár nem tudhatja, sejti, milyen nehéz ez a lánynak. Segíteni próbál, de nem tudja, hogyan tegye, amivel nem bántja meg édesapját. Faramuci helyzet, az egyszer biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keserű Mátyás Flórián
Házvezető Levita, Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Tanulmányi ügyintéző, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


OwO
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 59
Írta: 2019. december 27. 05:32 | Link

Veréna
Rendezkedjünk be


Lendületes léptekkel, kedélyesen hümmögve közelíti meg új helyét, karjaiban óvva ölelt kartondobozával. A nyitott tárolóból képek, pennák, és még megannyi személyes vagy éppen szükségszerű csecsebecse kandikál ki, s mindig mikor egy sarkon befordulva lepillant, révült mosoly költözik szeme sarkába. A nyitott ajtón nem látja értelmét kopogni, így bekukkant, majd amikor a bent lévő nő felé fordul, kilép a takarásból, és beljebb somfordál. Először, mégsem kényszeresen sietve köszön a másiknak, majd ahogy közelebb lép, a kartont baljával csípőjének szorítva nyújtja kezét kézfogásra. Tisztán, barátságosan ejti ki saját nevét, leendő, azazhogy jelenlegi pozícióját, majd érdeklődve, figyelmesen hallgatja meg a nő bemutatkozását is. Nevét, jobban mondva becenevét - Éna - utána ismétli, nem adva jelét annak, hogy meglepte volna a furcsa hangzás, majd bár körülnézve könnyedén rájön melyik lehet az ő helye, a biztonság kedvéért rá is kérdez.
- Oda pakolhatok akkor? - s fejével az üres asztallap felé biccent. Nem is csoda, hogy a másik oldalon már kicsit belakottabb a hely, késett ugyanis egy szolid negyed órát. - Bocsánat, hogy így máris késve érkezem - mentegetőzik hát rögtön, amint larakhatja cókmókját -, de valahogy sosem megy a gyerekeknek ez a reggeli felkelés.
Terhétől megszabadulva bújik ki kabátjából, hogy azt a fogasra akaszthassa, majd ingje ujján végigsimítva lép vissza az asztalhoz. Holmijai közül kiemel egy aprócska, bekeretezett fotót a két kis gézengúzról, pár képzeletbeli porszemcsét letöröl a keret tetejéről, majd asztalára, a lámpa mellé állítja.
- Most is - folytatja a kis beszámolót, a bensőséges témával oldva kettejük közt az első találkozás bizonytalan jegét -, úgy kellett könyörögni, hogy öltözzenek fel, azt hajtogatták, hogy ők bizony pizsamában akarnak bemenni az oviba. Bizony mondom, ha nincs a feleségem, mostanra mindenki a Füleses pizsamájukon csodálkozhatna az előkészítőben - kuncog halkan, sorra szedve elő a tárgyakat. Akad ott toll, a mugli és a varázsfajta is, zsebkendő, pár még kihajtogatatlan iratpapucs, egy mappa, személyes papírjaival amiket még le kell majd itt adnia, illetve pár kacatka, ami otthonossá teszi majd számára a helyet. Mert ugye, egy asztal nem is asztal, amíg nincs rajta legalább egy alaplap, aminek szabályos, izgalmas formáiban merengve el-elveszhetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 27. 07:19 | Link

Mátyás
Rendezkedjünk Smiley

 
Erik távozásával az én helyem is kétségessé vált. Bár azt mondták remek munkát végeztem én mégis bajt sejtettem a kialakult helyzet mögött. Így a felmondási időt nem elvesztegetve pályáztam meg a tanulmányi ügyintézői posztot régi iskolámban. Itt az ódon falak mögött talán valódi menedéket találok minden elől. Első napom éjjelén, ahogy azóta egyetlen éjszakán sem tudtam kialudni magam. Két dologban tudtam megnyugvást találni. Az éneklésben és a főzésben. Ennek hála a fagyasztóm csurig van és valószínűleg az összes szomszédom jó esetben fejből tudja a teljes Operaház fantomját, rosszabb esetben a pokolba kíván. Vagy mindkettőt egyszerre. Talán van annyi szerencsém, hogy ezt az ünnepi időszakot jó részük nem töltötte odahaza. Nekem meg végre itt lesz a munka és a Bagolykő mentsvár gyanánt. Hajnalban érkezem. A sötétség tintaszínű leple még puha takaróként öleli a tájat. Ismerős csapás vezet. Emlékek törnek fel elmém hátsó szegletéből. Az első napom, amikor átléptem a tanoda kapuját. A beosztási ceremónia, ahol a zöld-ezüst ház diákja lettem. Mintha minden kő, amire most rálépek felidézne egy-egy pillanatot azokból az évekből. Itthon vagyok. Megint. Alapvetően elég hamar megtalálom az irodámat, amit egy férfival fogok megosztani. A gondolatra heves szorongás fut végig rajtam. Vajon milyen lesz? Vajon ha meglátom nem fogok-e rettegni, még ha csak tudat alatt de tőle is, mint eddig minden férfitól, akivel egy létérbe kerültem? A történtek után sincs nyugovása lelkemnek. De kérdéseimre csak órákkal később kapok választ. Azonban addig is igyekszem berendezkedni. Asztalomra kiteszek pár ceruzát, tollat és pennát, majd elolvasom a dokumentum sokszorosító pennasor működési leírását. Készítek egy próba másolatot az életrajzomról, hogy azután egy dossziéba rendezzem az összes okmányommal és papírommal együtt. Ezután az asztalom mögötti archívumot nézem át és igyekszem rendszerezni. Ekkor fut be kollégám. Bemutatkozásunk után, ami az általam vártnál sokkal emberibbre sikerül ő mesélni és pakolászni kezd. Figyelmesen hallgatom és szűröm ki mondandójából a fontos információkat. Tehát van két óvodás korú gyermeke. Ezt meg is erősíti a kép, amit kitesz róluk a saját asztalára, ami az enyémmel átellenben található. A kicsik ránézésre fiúknak tűnnek. Ezen kívül megtudom, hogy nős és jócskán kiveszi a részét a családi reggelek logisztikájából. - Semmi gond, én meg mindig korán érkezem - jegyzem meg lágy mosollyal. Valóban így lesz? Inkább töltöm majd itt a napot hajnaltól alkonyig? Nem tudom. Csak azt érzem, hogy jobb itt most mint bárhol máshol. - Hol szoktál ebédelni? - kérdezem aztán kicsivel később - Van olyan hely itt szerinted, ahol hűtve tudom tárolni, azután pedig meg tudom a hozott ebédemet melegíteni? - érdeklődöm mert igazság szerint a táskámban van két doboznyi ennivaló. Amikor még diák voltam ilyesmik miatt nem fájt a fejem és a manókat is csak figyeltem főzés közben. Azóta pedig már akár változhatott is a konyha és egyéb efféle helységek kialakítása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keserű Mátyás Flórián
Házvezető Levita, Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Tanulmányi ügyintéző, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


OwO
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 59
Írta: 2020. január 5. 06:31 | Link

Veréna
Rendezkedjünk be

Kíváncsiságból előbb be, majd kikapcsolja a kis asztali lámpácskát, rácsodálkozva, rendeltetésszerűen működik. Valami amit nem rontottak el a kölykök otthon, no lám, hát ilyen is van? Még talán halkan kuncog is egyet  gondolat mellé. Kicsit szórakozottan, ráérősen pakolászik, miközben mesél magáról, bepillantást enged mindennapjaiba. Bár hagy időt, hogy mondandójába a nő beleszőhesse reakcióit, gond nélkül görgeti tovább megkezdett fonalát, ahogy nem állítják meg benne. Vajon ezek a mesereflexek a fiúk mellett alakultak ki, vagy eleve megvoltak? Na többek között ilyen és ehhez hasonló világmegváltó gondolatokon kezdene töprengeni, ha épp otthon lenne. Máshol, egy más időben most épp a konyhaasztalnál ülne, bütykölgetné a kis szerkentyűit, könyvek, tollak, papírlapok és mindenféletre furcsábbnál furcsább alkatrészek között. Tisztára olyan a kép, minta egy őrült tudóst festenék le nem igaz? Pedig sokkal barátibb ám a helyzet, főleg amikor játékautókra szerelgeti fel a körömhegynyi kis kerekeket, vagy épp hunyorogva próbálja eltalálni, hogy a kislámpa falhoz rögzítéséhez hanyas csavarkulcsra lesz majd szüksége.
- Olyankor már biztos nincs akkora élet itt mint később - reflektál csevegősen, miközben egy teababát tol asztala szélére. Az öccse csinálta, imádja is érte. - Mondjuk így a szünetben ez még nem látszik, kíváncsi leszek mennyire pezsdül fel a kastély ha megérkeznek azok a diákok is, akik otthon töltik az ünnepeket - teszi hozzá, elégedetten a doboz állapotával. Egészen jól halad már.
- Ó hát arra gondoltam, hogy ha épp tudok, leszaladok a nagyterembe - fordul hátra, válla fölött mosolyogva, majd ahogy eszébe jut milyen kupi maradt otthon gyorsan helesbít. - Azaz ma nem, ma mindenképpen haza kell ugranom, mert elől maradt pár dolog induláskor, amit délutánra nem lenne rossz elpakolni.
Egy önmegerősítő biccentés után félrebiccentett fejjel hallgatja Éna kérdését, miközben jobb tenyere töprengőn szalad végig rövid borostáján.
- Őszintén - kutat tovább emlékezetében, hátha Rita említett valamit ami hasznukra lehet - nem igazán vagyok ismerős a kastélyban, így sajnos ezt nem tudom.
Azt tudja, hogy felesége nem jár haza délben, hiszen ő az aki ezt teszi, szóval a nő vagy a nagyteremben ebédel, vagy hoz magával otthonról... hmm, furcsa érzés amikor rádöbbensz fogalmad sincs igazából mit csinál az asszony a hátad mögött mi? Jó, azért ezt ne vegyük ilyen pejoratívan. Tudja, hogy vannak otthon olyan kis helyes dobozkáik amikben ételt lehet tárolni (van piros, kék, meg zöld fedeles is, hát figyelt ő), meg azt is, hogy ezekben legtöbbször előre összekockázott húsok, zöldségek kerülnek a fagyasztóba, de hogy ezekből Rita hoz-e el... Hát jó kérdés.
- De ha egy kicsit is hasonlít a Roxfortra - vesz új lendületet segítőkészen -, kell lennie valahol egy konyhának, a konyhában meg hűtőnek.
Ötcsillagos gondolatmenet, mondjuk nem tudom, én inkább arra kérdeznék rá, miért nem akar a nő a Nagyteremben enni, elvégre az kényelmesebb és egyszerűbb lenne neki is.
Utoljára módosította:Keserű Mátyás Flórián, 2020. január 31. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2020. január 13. 18:11 | Link

Pataki-Molnár Csenge


Mátyás hazament már, így magamra maradtam az irodában. Mondtam is neki, hogy nyugodtan induljon csak nyugodtan. Néha, amikor már messze jár felkelek és elsétálok az asztalához. Rápillantok a képeire, amiket rajta tart. Rá vár a családja. Rám nem vár más csak a magány és az üres lakásom. Jobban szeretek itt lenni az iskolában. Az itt végzett munka áldás számomra. Marcangoló bűntudatom ádáz farkasát ilyenkor adatokkal és az tanoda ismerős zajaival igyekszem elaltatni lelkem mélyében. Néha még így is elő-előtör és akkor kimegyek a mosdóba könnyeket ejteni, vagy mint most, az asztalomra könyöklök és tenyerembe hajtom arcomat. Szenvedek. Nem tagadhatom, hogy Károly halála megrázott, vére mely a kezeimen szárad soha le nem mosható. Stigmává lett tenyereimen, melyet csak én láthatok. Nap-nap után próbálok megbirkózni a rám nehezedő önvád súlyával. Vannak jobb és rosszabb napok. A csend gyilkos számomra, akárcsak én magam. Olyankor hallom a hangját, az utolsó szavát: "Fuss" A szemét, ahogy kihuny benne az élet szikrája. Károly életét én vettem el és ő mégis igyekezett visszaadni az enyémet. Vajon visszakaptam valóba? El tudom felejteni azt, amit tettem. Lesz jövőm? Vagy örökre ez a fájdalmas érzés fogja kitölteni a lényemet? Gondolataim körbe-körbe járnak ahogy könnyes szemeim lehunyva próbálom összeszedni magam és folytatni a munkámat. Dossziék és kérvények hevernek előttem. Iktatandók, ellenőrizendők és aláírásra továbbítandók. Túl sok teendőm van még mielőtt hazamennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 149
Írta: 2020. január 13. 18:35 | Link

Éjféli Veréna

*Odalép az ajtó elé, felemeli a kezét, majd gyorsan visszahúzza és arrébb megy. Megtorpan, ajkába harap, talárja ujját gyűrögeti. Visszanéz, majd körül. Félősen pislogva elhúzza a száját, lép kettőt előre, majd vissza.
Egészen úgy néz ki, mint aki valami életbevágóan fontos döntés meghozatala előtt áll, pedig csupán egy egészen egyszerű ügyben kellene beszélnie egy tanulmányi ügyintézővel. Csenge azonban zavarba tud jönni minden idegen helyzettől, minden szituációtól, amiben általa ismeretlen emberekkel kell kommunikálni.
Visszasétál az ajtó elé, vesz egy mély levegőt és bekopog. Kifújva a lélegzetet rögtön be is nyit, nehogy elszálljon nehezen összekapart bátorsága.*
 - Jó napot! Elnézést kérek a zavarásért... *Eddig jutva elhallgat és megtorpan. Láthatóan nem a nő legjobb napját fogta ki, talán nem kellene most háborgatnia.* ~ Végül is nem annyira sürgős a dolog. ~ *De azért mégsem menekül el rögtön, hezitál, ácsorog a félig nyitott ajtóban.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2020. január 13. 20:24 | Link

Pataki-Molnár Csenge


Egy bátortalan kopogás hangja szüremlik az ajtó felől, ami visszatereli zilált gondolataimat rendes medrükbe. Szemeim gyors megtörlése után felnézek és egy lányt pillantok meg, aki köszön ugyan, de azután csak félszegen álldogál. Egymást nézzük pár másodpercig. - Szia! Nem zavarsz. Gyere csak beljebb - suhan át egy halvány mosoly ajkamon, miközben invitálom - Miben segíthetek neked? - kérdezem és megvárom, hogy közelebb jöjjön. Ránézésre elsősnek, legfeljebb másodikosnak látszik. A kék ház, a Levita diákja. Ezt egyenruháján lévő emblémája árulja el számomra. Négy különböző világ, négy különböző jelkép égisze alatt. A szfinx bölcsessége, a főnix bátorsága, a sárkány büszkesége és az egyszarvú békéje. Azért mindent egybevetve különös érzés tudni, hogy az élet nem állt meg és létezik minden éppúgy működve, akár az én időmben. Rellonos voltam. Most kezdem csak megérteni, hogy egykor miért ebbe a házba kerültem. Gőgös voltam és makacs. Azt hittem minden és mindenki ellenem van és ez elszigetelt. Később pedig hiúvá és önhitté tett a tudat, hogy tetszik a többieknek a zenénk. Ennek a lenyomata ma is itt él bennem. A hirtelen kovácsolt tervem, és az, hogy bolond módon azt hittem ura vagyok a helyzetnek...ura vagyok az életnek és a mágiának, vezetett végső soron Károly halálához. Rellonos dölyf és végtelen kétségbeesés. Ez lett a vesztem...Mind a kettőnk veszte. Elkalandozó gondolataim fókuszát inkább gyorsan visszairányítom a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 149
Írta: 2020. január 13. 20:55 | Link

Éjféli Veréna

*Mivel nem küldik el, sőt a nő közelebb invitálja, tesz még egy lépést befelé, majd becsukja maga után az ajtót. Aztán egészen az asztalig sétál, addig is nyer egy kis időt, ami alatt végiggondolhatja, mit is szeretne, és azt hogyan is mondja el pontosan.*
 - Szeretném kérvényezni, hogy tanévente pár napot tanulmányi időszakban az iskolától távol töltsek *hadarja el végül egy szuszra, majd talárja zsebébe túrva előszed onnan egy kisebb pergamentekercset, amit aztán remegő ujjakkal kezd kitekerni.* - Tetszik tudni én versenyzek, és emiatt kellene. Nem lógni akarok vagy ilyesmi. Hoztam engedélyt is, apuék aláírták.
*Az írást, melyen tényleg az szerepel, hogy a szülők kérik, hogy Magyar Országos Seprűakrobatikai Találkozó idejére - illetve továbbjutás esetén az összes többiére is - a lányuk elhagyhassa az iskolát, a nő kezébe adja. Ez talán még nem is olyan hatalmas kívánság, sőt inkább csak tájékoztatás az iskola felé. Az utóirat sokkal bajosabb, legalábbis Csenge szerint. Az ugyanis egy kérést tartalmaz arra az esetre, ha netán egyik szülő sem tudná elkísérni a lányt az eseményre; egészen pontosan egy felnőttet, aki vigyázna rá ezen időszakokban. Persze az is szerepel rajta, hogy remélhetőleg erre nem lesz szükség, de a lány aggódik, hogy esetleg emiatt a "kitétel" miatt inkább az egészet nem engedélyezik.
Csenge félőn figyeli az ügyintézőt, miközben jobbjával bal kezének ujjait szorítja. Fontos neki a versenyzés, amit nem szeretne feladni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2020. január 14. 06:41 | Link

Pataki-Molnár Csenge


Végighallgatom a lánykát, majd átveszem tőle a pergamentekercset. Figyelmesen olvasom át kétszer gyorsan értelmezve a benne leírtakat. A kis hölgy tehát sportoló, aki verseny szinten űzi választott sportágát. A versenyek idejére szeretné a kikérőt és kísérőt, ha az éppen nem adatik. Miután a részletek a helyükre kerültek megszólalok. - Rendben, a kérvényedet iktatom és továbbítom a házvezetődnek, aki engedélyezni fogja. A felnőtt kísérő ügyében pedig javaslatokat fogok tenni neki - míg beszélek felkelek asztalomtól és a pennasor öt tagjából kettő alá tiszta pergamenlapokat teszek és beillesztem föléjük az olvasó lencse alá az eredeti iratot, hogy ezután egy pálcamozdulattal beindítsam a másolás folyamatát - Az eredeti megy a tanárnőnek, az egyik másolat marad itt nálunk, a másikat aláírom és visszaadom neked mindjárt- fordulok vissza a lányhoz és tekintetem a kezeire siklik, amiket egyértelműen az aggódás tüneteiként tördel - Ne aggódj. Nem szoktak szőrös szívűek lenni - mosolygok rá biztatóan, majd elveszem a három pergament és visszahelyezkedem íróasztalom mellé. Gyorsan záradékolom, aláírom, dátummal és iskolai pecséttel látom el az egyik kópiát és odanyújtom a kis diáknak - Tessék. Ezt jól tedd el, mert mikor visszahívunk akkor ennek nálad kell lennie - látom el információval. A nálam maradó másolatra ugyanazt a záradék, dátum, pecsét irodai szentháromságot teszem, majd aláírom és beteszem az iktatandó kupacomba. Ezután egy borítékot húzok elő és beleteszem az eredeti kérvényt. Lezárom, majd lepecsételem. - Még ma eljuttatom a házvezetődnek - közlöm lágy hangon és megnyugtató arckifejezést öltök. Lehet, hogy látszanak rajtam az álmatlan éjszakák és a sírással töltött órák, de precizitásom nem szenvedett csorbát. Úgy tervezem, hogy ha már mindent elvégeztem mára magam adom át azt a pár levelet, amik ezzel együtt egy kis tároló dobozkában várakoznak a kézbesítésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 149
Írta: 2020. január 14. 10:26 | Link

Éjféli Veréna

*Némán, szorongva áll, amíg a nő átfutja a pergamenre rótt sorokat. Sosem volt az a szabályszegő fajta, de most mégis eszébe jut, hogy ha netán nem kap rá engedélyt, kénytelen lesz ellógni a suliból. Persze apja nem dicsérné meg érte, az anyja meg egyenesen kikelne magából, de az akrobatika sokat jelent neki, a versenyek pedig olyan közeget biztosítanak számára, amiben mindig is otthon érezte magát.
Végül a nő megszólal, Csenge pedig megkönnyebbülten sóhajt egyet. Azon kissé csodálkozik, hogy nem az igazgató elé kerül a kérvénye, de valahol örül is neki: házvezetőjét engedékenyebbnek tartja az iskola vezetésénél. Bár az igazat megvallva eddig még egy szónyit sem beszélt sem az igazgatóval, sem a helyettesével.*
 - Rendben, köszönöm *bólint, mikor a hölgy tovább ismerteti a teendőket, és közben azt lesi, hogyan lesz az egy iratból mindjárt három. A kedves, nyugtató hangra felnéz és meglátva a mosolyt elvörösödik. Nem gondolta volna, hogy ennyire látszik rajta a félelem.*
 - Vigyázni fogok rá *mondja, miközben átveszi a felé nyújtott pergament.* - És nagyon szépen köszönök mindent.
*Elindul a kijárat felé, majd tétován megtorpan és visszanéz. Ajkába harapva felles a nő arcára, majd halkan megszólal:*
 - A forrócsoki tud segíteni.
*Hogy pontosan miben, azt nem fejti ki, már így is kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy egyáltalán bele mert szólni bármibe. De Nimródtól múltkor megtanulta, hogy ez a meleg ital nem csak kívül, de belül is képes felmelegíteni az embert, és valamiért ezt a tudást egyszerűen csak tovább akarta adni. Le se tagadhatná, hogy levitás.
Apró mozdulatot tesz, ami valahol a biccentés és a meghajlás között van, elköszön, majd szinte kirohan a helyiségből.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 2054
Írta: 2020. január 14. 18:23 | Link

Juliska

Nagy léptekkel közeledtem a TO-hoz, azon belül a gazdasági irodához. Lenne egy két megjegyzésem az oktatás áráról, meg arról, hogy nem akarják elfogadni az alapvizsgámat. Hát emberek ezek, vagy mi van itt, meghülyültek? Nem köszönök senkinek, csak öles léptekkel átviharzok a TO-n, majd finoman jelezve, hogy jövök kivágom az ajtót, és elindulok a szőke cicababa felé.
- Mi a szar, öcsém? - meghőkölök egy pillanatra, legalábbis fejben, ahogy a berendezésre nézek. - Ez a halottasház, vagy a gazdasági? Jó napot - köszönök még is dicsérve a berendezést, majd leülök a "kérdezőfotelbe". Felpócolom a lábam a szemben lévő fotelre, és megtámasztom a fejem a bal kezem öklén, a könyököm a szék támláján állapodik meg.  A jobb kezemmel pedig a nőci elé teszem a papírjaim és rá is mutatok.
- Mi az, hogy különbözeti vizsgát kell tenni. Nekem? Megzavarodtak itt? Vagy nem jár az ösztöndíj. Amúgy egész csinos, van barátja? - nézek most már a szemébe, eddig nem jutottam fel odáig. Jó, nem bámultam a melleit, hanem mutogattam a lapot, de ez részletkérdés, amúgy is ruhában van.
- Hát én téged ismerlek, Merlin verje el a segged. Juliska, meg volt az a nyálgyerek, hogy is hívták? Valami nyomi neve volt, de ti voltatok a BK nagy párja. Endre, vagy ki - vonok vállat, majd abbahagyom a dicséretet és visszatérek a tárgyra. - Szóval mi a baj ezzel "Dzsúlsz"? - emelem meg a szemeimet, hogy lássa, nem csak azért jöttem, hogy rajtam csorgassa a nyálát. Persze megértem, közel-távol nem láthatott itt ilyen hímet, mint én, de a szórakozást megbeszéljük majd a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 34
Írta: 2020. január 14. 20:23 | Link

Zétike
rossz ajtót rugdosol | love my style

Épp csendben fűzi az utolsó megmaradt iratokat is, hiszen a könyveléssel utolérte magát, rendet tett és most végre úgy néz ki a helyiség, mint egy iroda. Az új berendezés is igen tetszetős, megérte a mágia és némi pénz befektetése. Tehát ott tartottam, hogy ül nyugodtan, mint egy ember, amikor a szó szoros értelmében kivágódik a gazdasági ajtaja és egy cseppet sem jól nevelt egyed trappol be rajta. Noha eleinte arra sem méltatja, hogy fejét megemelje, amikor végre elhangzik a köszönés, mintha csak szívességet tenne, a fiúra pillant.
- Szervusz - színtelen hangon, kimérten köszön, majd, ahogy jobban megvizsgálja az ismerős vonásokat, felismeri benne Farkas Zétényt. De csak távolról, noha a sokat hallott "öcsém" kötőszó nagyot lendít a megvilágosodás útján. Egyébiránt a kérdést sem igazán érti.
- Ez itt a gazdasági és nem a Tanulmányi Osztály. Ha problémád van, fordulj hozzájuk - amilyen az adjon isten, ugyebár... Arra  a mondatra meg, hogy van-e valakije, nos nem felel, lévén szót sem érdemel. Az sem hatja meg, hogy a rellonos egyébként roppant illetlen módon egész idáig meg sem kísérelte a szemkontaktust. No fene, ha megtette volna, nem így indulnának neki ennek a végtelenül hosszúnak és fárasztónak ígérkező diskurzusnak. - Ha a verést kihagyod belőle, akkor nem jársz rossz úton. Egyébként Eriknek hívták és egy seggfej volt - az ex témakörét ezzel lezártnak is tekinti, nem úgy a továbbiakat. Láthatóan számon kérő az emberünk, ez azonban cseppet sem hatja meg Jules-t, mi több, gúnyos mosolyba ível szája szeglete.
- Nincs itt semmiféle baj. A lábadat pedig vedd le a fotelról, mielőtt eltöröm és már nem lesz mit levenni - noha ajkai kedves görbét formálnak, egyértelmű, hogy szavai egyenesek és semmiféle mögöttes tartalommal nem bírnak. Ha kell, egyetlen szempillantás alatt veszi elő a pálcáját és intéz egy kellemetlen látogatást a gyengélkedőre. - Kedves Zente, vagy hogy is hívnak - szándékosan mondja rosszul a nevét, csipkelődik egy keveset, mielőtt folytatná. Nehogy már csak Farkasnak jusson ki a jóból! - Töltöttél ki ösztöndíj papírt? Gondolkodtál, mielőtt betetted ide a lábad? Nem. Ha most kimész és normálisan bejössz, átbeszéljük az ösztöndíjad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 2054
Írta: 2020. január 14. 21:16 | Link

Juliska

Nos igen, ha épp nem vagyok jókedvemben, nem nagyon disztingválok, illetve kicsit sem. Azért megér egy klisét, vagy mit, hogy meg sem rezzen a szőke, amíg oda nem érek. Tehát nem én voltam az első, aki rátörte az ajtót. Még az a fej, ahogy rám néz. Nem csodál, pedig azt jobban szeretem, de legalább köszön. Legalább mindenkibe bele van nevelve a köszönés, hát ezt is megértük.
- Ez gazdasági probléma, mert az én pénztárcámról van szó, ha ismeri... biztos ismeri - legyintek kegyesen, hiszen mégiscsak az okosabbnak kell engednie ilyen esetekben. A nagy kegyről, hogy még nem törtem ketté az asztalt, pedig tudomása sincsen. Akkor hálálkodhatna. De nem kell, hiszen én vagyok a megtestesült Zétény. Nincs jobb szó erre és magasztosabb sem, per pillanat.
- Egyetértek. Erik, az volt. Legalábbis annak nézett ki - értek egyet, de mivel ennél jobban nem ismerem a párost, csak azt, hogy a csaj jól nézett már ki akkor is, így sok mondanivalóm nem maradt ezzel kapcsolatban.
- Eltöröd, neeee. Nem vagy te olyan - álfélelmet költöztetek az arcomra és utána éreztetem egy másik mimikával, hogy "ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan." Elhúzom a lábam mégis. - Nem szeretném, inkább leveszem - pff szalad kia a számon, de visszafogom magam. De nem kell sokáig levennem, nem sokkal ezután vissza is teszem.
- Ja, hogy ez az egész Zentének szólt, ááá, bocs, nem tudtam, hogy van itt egy láthatatlan alak is - kedvesen vigyorgok rá, majd látványosan lassan leveszem a lábam.
- Hát azt oszt lesheted, hogy én kimenjek innen, meg visszajöjjek, Julianne - sokat segített a névtábla az asztalán, de nem vagyok taknyos kölyök már, hogy csicskáztasson. Kezd kihozni a sodromból, csak egyelőre nekem vannak kérdéseim, és láthatóan tudna segíteni, csak érthetetlen módon nem elég neki a becses személyem látványa, hanem mindenféle morális dolgokban tartja a hitét.
- De tudod mit? - itt egy kicsit megállok a mondandómban. - Ha eljössz egy randira, kivételt teszek a kedvedért - tök komolyan gondolom, és nem is mutatom, hogy máshogy lenne. Ráadásul nem is beszéltem feltételes módban, plusz az ilyeneket, hogy nem gondolkodtam, meg mit is mondott már... mindenki higgye el, Zétény úr kegyes. És még ad egy esélyt a lánynak is, hogy élvezhesse ezeket az örömöket mellette a randi, vagy randik alkalmával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 34
Írta: 2020. január 14. 22:58 | Link

Zétike
rossz ajtót rugdosol | love my style

Teljes mértékben hidegen hagyja az, hogy Zétény mit cirkuszol. A nagy belépő, ez az egész előadás pusztán arra jó, hogy felkavarjon egy olyan állóvizet, melyben ezidáig egy békés lény nyugodott. Ez a lény azonban készségesen fog szörnyeteggé változni.
- Ugyan már. A nagy Farkas Zéténynek nincs pénze a tandíjra? - egy visszafogott, ámbár láthatóan gúnyos mosolykezdemény nyugszik szája szegletében. A fiú szeret kérkedni azzal, ki is ő, éppen ezért ott kell támadni, ahol a leginkább fáj. Ha ennyire nagyra van magával, akkor nem árt, ha eszerint is fogalmaz. Amennyiben arra célozna, hogy neki alanyi jogon járnak olyan kiváltságok, mint egy ösztöndíj, akkor pedig rémesen melléfogott. Jules-nak, bár tagadhatatlanul sok hibája van, a kivételezés nem tartozik ezek közé.
- Ne tégy próbára - vakítóan kék íriszei a rellonosra villannak, ezzel figyelmeztetve, hogy nagyon is komolyan gondolja, amit mond. Mivel ő maga is a zöld ház tagja volt, mielőtt végzett volna, így sejthető, hogy fenyegetése nem pusztán légből kapott emberkedés. Végigköveti tekintetével, ahogy a lábak lekerülnek a finom anyagról. Félreértés ne essék, nem sznob, de mindennek megvan a maga helye és ideje. - Ha vicces próbálsz lenni, akkor tájékoztatlak, hogy az ajtóm berúgásánál mocskosul elbaltáztad - szíve szerint valami egészen más szót használt volna, de nem szabad elfelejtenie, hogy ő jelenleg nem egy mestertanonc, nem egy akárki, hanem a Bagolykő gazdasági vezetője. Igen, jól esne káromkodni és minden bizonnyal, ha Zétény így folytatja tovább, akkor fog is, de ameddig csak lehet, hagyja feszíteni a húrt. Híres a gyorsan elfogyó türelméről.
- Kellemetlen. Máskülönben viszont nincs miről beszélnünk - ujjait összekulcsolva kezét az asztal lapján nyugtatja, láthatóan rendíthetetlen e kérdés tekintetében. Ahogy a fiú nekiáll alkudozni, annyit sikerül elérnie, hogy Julianne egyik szemöldöke megemelkedjen. Nem sok, de lényegesen több a semminél.
- Nem ez a legjobb módja, hogy valakit randira hívj - egy enyhe, alig észrevehető csücsörítés próbálja leplezni az egyébként kiszélesedni vágyó vigyort. Ez a görbe sokkal veszedelmesebb, mint bármelyik korábbi, s most először kívánkozik olyasmi szájára, amit normál körülmények között sem szívesen mondana ki. Mégis, tudnia kell disztingválni, így hát ahelyett, hogy egyszerűen közölné mondandóját, inkább visszafogottan felel. - Csak azt felejtetted el, öcsém, hogy kettőnk közül itt Én teszek Neked szívességet. Szóval fussunk neki még egyszer. Bejössz és normálisan viselkedsz - az utolsó mondat túlzottan tagolt, mintha csak egy értelmi fogyatékosnak magyarázná. Mimikája is elárulja, hogy bár Zétény állítólagos sármja valóban nem elhanyagolható, ő nem szándékozik hasra esni tőle. Van ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2020. január 15. 07:26 | Link

Mátyás


Csendben munkálkodom, iratokat rendezek a magam mögötti polcsoron míg kollégám pakolászik. Neki van mit. Az én asztalom puritán. Úgy is mondhatnám, hogy szinte üres. Miután úgy látom minden irat a helyére került azzal foglalom le magam, hogy a pennasorunkon nyomtatványokból és kérvényekből másolok egy-egy nagyobb adagot, felkészülendő a nagy rohamra. - Sosem lehet tudni. most még tényleg minden nagyon csendes. Lehet kitart ez a béke, de meg is rohanhatnak minket a bejglikóma után - mosolygok halványan és folytatom a nyomatok gyártását. Úgy érzem rendben leszünk a kollégával. Eddig szimpatikus és valahogy tényleg sugárzik belőle valamiféle atyai kedélyesség. Remélem fel tudok majd mellette oldódni annyira, hogy ne csak a perfekcionista vasözvegyet lássa bennem. Özvegy...Iszonyatos szó ez még most nekem. Szomorú, kegyetlen de  igaz. Özvegy vagyok, ha tetszik, ha nem. Ráadásul olyan körülmények közt lettem azzá, melyet, ha járnék templomba a papnak sem tudnék talán elmesélni úgy, ahogyan szeretném. ezért volt jó, hogy egy legilimentor hallgatott ki ott a helyszínen. Besétált elmémbe és minden ajtót felnyitva egyetlen szó nélkül látta mindazt, ami történt. Ismét csendbe és gondolataimba mélyedek, miközben Mátyás tovább rendezkedik befelé. - Rendben. Jó is ha nagyjából tudjuk hol a másik - jegyzem meg szavaira, amikben beszámol arról, hogy hazaugrik. Nekem nincs miért. Ételt hoztam, más minden megvan itt is a kastélyban. - Mikor idejártam pontosan tudtam hol a konyha - egy mosoly árnyéka suhan át ajkamon, ahogy visszaemlékszem azokra az időkre - Ha nem helyezték át azóta, akkor majd átviszem oda a dobozaimat és a mait meg is melegítem - reflektálok kérdésemre adott válaszára - Akkoriban séfnek készültem. Ezért hozom és eszem szívesebben a saját főztömet - magyarázom és addig míg el nem jön az említett ebédidő a táskámra egy nagyon egyszerű hűtő bűbájt vetek. Az új pálcámmal már egészen jól boldogulunk egymással. Sajnos azt, amivel nem tudtam Károlyt megmenteni kézbe sem voltam képes venni azután. Ezért visszavittem az üzletbe, ahol kiderült, hogy már nem is működik köztünk az affinitás. Így lett egy harmadik pálcám. A legelső még most is a volt férjem lakásában lehet valahol. Nem látom értelmét keresni. Annyi év telt már el és annyit változtam, hogy már biztosan vele sem lenne meg a szükséges összhang.
Utoljára módosította:Éjféli Veréna, 2020. január 15. 08:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 2054
Írta: 2020. január 15. 07:44 | Link

Juliska

De felvágták a nyelvét a szőkének, még ilyet! Találkoztam már ilyen nőkkel, csak az a baj, hogy ennyire kihoz a sodromból, annyira marasztal is. Van kiállása, és ez tetszik. Persze az is tetszett volna, ha csak simán haladunk, és megoldjuk a problémát, de így... talán érdekesebb.
- A kis Julianne M. Ainsley-nek semmi köze hozzá, hogy a nagy farkas Zéténynek van-e pénze tandíjra - kacsintok egyet, hogy azért vannak határok, amit neki is be kellene tartania a beszélgetéskor. Főleg neki, mert ő képviseli az iskolát, én maximum egy nagyon fantasztikus diák vagyok, akinek a modora hagy némi kívánnivalót az átlagos elfogadotthoz képest. Persze ezt csak azok mondják, akik az átlagba tartoznak.
- Én elhiszem, hogy te elhiszed, hogy lenne esélyed, de ez már röhejes - nevetem el magam. Gyermekkorom óta kungfuzom, átéltem ezt-azt,amíg nem voltam itt, hát nem hiszem, hogy a Gazdasági igazgató a BK-ban fogja eltörni a lábam. Nem azért, mert ő képzetlen - bár nagyobb összeget fel mernék tenni rá, főleg, ha lenne -, hanem azért, mert én nem vagyok az. Persze levettem a lábam azzal a szándékkal, hogy ha az okos enged, szamár szenved alapon, hátha előrébb jutunk és még egy olcsó poént is bedobtam neki. Ebből is látszik, hogy szükségem van az ösztöndíjra, öcsém.
- Szóval kidobsz, mert szerinted nem jól viselkedem. Én meg írok egy panaszlevelet az igazgatónak, hogy nem végzed jól a munkádat, sőt gúnyos modoroddal kikergetsz az irodádból - csak ingatom a fejem, én elhiszem, hogy ez az ő birodalma, de ő csak egy alkalmazott, se több, se kevesebb. Talán ez az első munkahelye, tudnia kell, hogy az ügyféllel hogyan is kell beszélnie, még akkor is, ha az, nos... kissé erélyesebben közelítette meg a témát, mint általában szokták. Ami viszont nem jól alakul - az, hogy lemásolja a signature mondatom, csak simán szánalmas, persze valahol érthető -, hogy egy pillanatra olyan tekintet jelenik meg az arcán, amitől az enyémen átfut a rettegés szele. Érzem, hogy könny gyűlik a bal szemembe és szobormerev arccal pattanok fel, elfordulva Julianne-től. A fájdalmas emlékeket nem jó visszaidézni, és nem voltam elég óvatos most, ez baj, nagy baj.
- Akkor majd máskor - takarva a testemmel a kilátást előle, kitörlöm a könnycseppet és elindulok kifelé az irodából. Eszembe jut, hogy a papírok ott maradtak, de ez nem fog most meggátolni abban, hogy gyorsan elhagyjam az irodát, ami azt illeti az iskolát is. Muszáj elszívnom egy cigit, vagy innom valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 34
Írta: 2020. január 15. 08:13 | Link

Zétike
rossz ajtót rugdosol | love my style

Ha már a jelzőknél tartanak, akkor a nagy után valóban kijárt a kis, kár, hogy ez a szőkét egyáltalán nem hatja meg. Mivel Zétény, nem mint hivatalos diák, hanem mint magánember dobta le magát az irodában, illetve olyan csodálatos frázisokkal élt, mint a "Merlin verje a segged", majd megkoronázva mindezt még személyeskedett is, így a nő nem tekinti ezt a tárgyalást valós problémakezelésnek. Ha szüksége volna ösztöndíjra, akkor úgy is kéne érkeznie, de persze nem lepi meg, hogy Farkasnak ez nem sikerül.
- Hogyne - kedélyesen dől hátra, eközben kiélvezi a fiún eluralkodó indulatokat. Mindenképp Jules idegein kívánt táncolni, csak azt nem vette számításba, hogy még a végén ő jár pórul. Kellemetlen egybeesés. Egyébként pedig függetlenül attól, hogy alkalmazott vagy sem, ezt a hangnemet nem köteles elviselni, lehetne ennél lényegesen gorombább is, mégis, pusztán csak kóstolgatja a rellonost. - Örülök, hogy körbeért a hitünk - egyetértően bólint, azonban más szempontból tartja nevetségesnek a szituációt. Nehéz igazságot tenni e két kos között a hídon, elvégre Zétény egy büdös bunkó volt, mégis egy diák, aki ösztöndíj ügyében jött; ámbár Jules soha nem nyelte le, ha így kezelték, noha most illendő lett volna mosolyogva bólogatnia.
- Kérlek, írd csak meg a panaszlevelet. Bármikor szívesen beszámolok Antonnak arról, hogy berúgtad az irodám ajtaját, minősíthetetlen stílusban beszéltél velem és még megvesztegetni is megpróbáltál. Hidd el, az ösztöndíj lesz a legkisebb gondod - nem mintha az igazgató foglalkozna ilyen csip-csup ügyekkel. Legfeljebb legyintene, hogy marakodás helyett nőjenek fel, netán jót szórakozna a hallottakon. Bár a szőke nem igazán ismerte Kriszpint, annyi bizonyos, hogy Antonnal közel sem egy kaliberek.
Már épp lubickolna a tényben, hogy tulajdonképpen kettejük párharcát megnyerte, mikor Zétény... Könnyezik? Mimikáján látszik, hogy közel sem tréfál és kivételesen nem a művies krokodilkönnyek próbálják meglágyítani a nő egyébként kővé dermedt szívét. Ahogy a fiú felpattan és kiviharzik, Jules beharapja alsó ajkát, elvégre nem egészen így tervezte a dolgot. Egy sóhaj kíséretében kezei közé temeti arcát, hogy aztán megdörzsölje azt és visszatérjen irataihoz. Majd később foglalkozik az üggyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 34
Írta: Tegnap, 19:10 | Link

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Nem szokása késő délután még benézni a gazdaságira: mióta rendbe tett mindent, azóta emberi időben érkezik és távozik, de ezúttal bent felejtette a kulcsát, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy hazajusson. Ez egy olyasfajta véletlen, amire senki sem lehetett felkészülve, de ugye az élet alkot helyzeteket. Mint ma is, a folyosón még épp megállítja egy kollégája, hogy kérdezzen tőle pár dolgot, ő pedig készségesen válaszol, majd néhány perc után ismét folytathatja útját az irodájába.
A gazdasági tudottan a Tanulmányi Osztályról nyílik, így nem meglepő módon amikor az ajtóhoz érve zörejt hall bentről, megtorpan. Nem tart sokáig ez a kis intermezzo, csupán addig, míg pálcáját előveszi, aztán már helyezi is be a kulcsot, hogy belökje az ajtót és bent egy... diákot találjon? Érdeklődve lép be és kattintja a zárat, mert lényegesen jobban járnak, ha ezt a beszélgetést csak ők ketten folytatják le - ellenben szaftos büntetésre számíthat. Az ajtófélfának támaszkodik, karjait keresztbe fonja maga előtt, egyik szemöldöke pedig tökéletes ívben emelkedik meg.
- Mindig is szorgalmaztam az önkéntes munkát - hangjából egyértelműen érződik, hogy teljesen tisztában van azzal, miért van itt Odett - keres valamit -, de megadja a lehetőséget egy hihető hazugságra. Őt igazán nem érdekli, mit akar a navinés, neki annyi a fontos, hogy eltűnjön, amilyen hamar csak lehet. Ez az ő felségterülete is és gyűlöli, ha az engedélye nélkül lépnek be rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium