27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 24. 07:43 | Link

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


- Öreg, de vicces. Lehetnél az én Marisom. Megadhatnál ennyi szórakozást egy szegény férfiembernek, aki egy rózsaszín szobában ül.
Most mondjuk tényleg nem olyan vészes, de azért a tanárok, a kollégák, de még a fiatalok is úgy néznek rám emiatt, mintha ufó lennék. Pedig legalább már a csilingelős meg álomfogós izékat bepakoltam egy dobozba. A páfrány meg az elődöm és köztem lévő időszak között meghalt, így végső útjára egy nagy sóhaj kíséretében lépkedtem vele, míg nem a kukában landolt. Van egy kismanó, nem tudom, hogy mi a neve, de ő még meg is siratta. Vagy a növényt vagy azt, hogy az elődöm távozott. Amikor meglátott, szabályosan elkapta a sírás, pedig se nem nézek ki manókínzónak, se nem tudok róla, hogy a felmenőim ebből éltek volna. Felvilágosult család vagyunk, manók helyett emberek dolgoznak nálunk. Na mondjuk, ez sem hangzott túl jól. A mozdulatban egy pillanatra megállok, felpillantok rá, és arcomon különös mosoly jelenik meg. Ez a nő egyszer ki fog készíteni.
- La Femme Fatale.
Hangomból több minden is kicseng egyszerre. Van egyfajta tisztelet benne, csodálat, és persze egy nagy adag tetszés is. Szemeimmel a szemeibe nézek, és magamban igencsak meg tudom állapítani, hogy igaz, valóban olyan, mint a végzet asszonya. Ne mintha ne tudtam volna ezt már akkor, amikor először láttam. A nő, aki kitűnik a tömegből a legrosszabb napján is. Titkon reménykedtem benne, hogy az újak között lesz valaki, aki feledteti velem hirtelen jött lángolásomat, ám valahogy csak azt sikerült megállapítanom, hogy nagyon is jól ítéltem meg a nőt az első pillanatban. Olyan, aki érdekes, akiről tényleg érdemes lenne írni. Vannak problémák itt a génekbe ivódott irodalmár vérrel, de szinte látom magam előtt, ahogy forradalmi verseim szerelmes felhangját ennek a nőnek írom, és hogy ő, valóban úgy tekint rám, mint a végzet asszonya, ki tudja, talán még ki is neveti gyermeki rajongásom iránta. Ó, ha tudná, milyen hülyeségekre lennék képes érte!
- Látom magam előtt a képet, ahogy a folyosón akkurátus léptekkel haladok utánad, miközben azt kiáltom: Maris, te végzet asszonya, várjál meg! Te pedig csak mész és kacagsz, aztán a banya is kacag, és az összes dámának elmeséli, hogy mennyire papucs vagyok, és újabb cikk jelenik meg rólunk az Edictumban.
Nem mintha az lenne az életcélom, hogy újra és újra ott szerepeljek, már ezt az elsőt is annyira nem értettem, bár tetszett bevallom, mert legalább azt támasztotta alá, hogy olyan férfi vagyok, aki a nőket szereti. A susmus így is eléggé zavaró. A baj csak az, hogy még nem találtuk meg azt a bizonyos tárgyat, amihez hozzá van rendelve a szoba színe. Bogna, egy igen okos és tehetséges diák, még most is itt cseng a fülemben az, ahogy olyan természetességgel mondja, ki, hogy keressük meg ezt, hogy szinte bosszús leszek. Az ilyen nőket mégis imádom. De persze ő egy diák, vagyis amikor nálam járt, nem is gondoltam rá másként, csak mikor már hazafelé tartottam, állapítottam meg, hogy igencsak ledominált.
- Egyszer összeállhatnánk, én főzök, te sütsz, és választunk egy bort a diákoktól elkobzott tárgyak raktárából. Vagy kettőt, attól függ, mit találunk ott.
Mit is mondott az igazgató, amikor felvett? Hogy mennyire örül, hogy ilyen felelősségteljes személlyel bővül a csapata? Nos igen, már akkor is igazán kedvem lett volna nevetni, hogy nem hiszem, hogy rám gondolt ebben, tekintve, hogy én az első tanévemben sikeresen teherbe ejtettem egy lányt, aki azóta lelépett és talán Amerikában férjhez ment, de az is lehet, hogy éppen Amszterdam utcáit járja. Viszont csendben maradtam, mert ha már felvettek, nem biztos, hogy emlékeztetnem kell őket az Annamari-sztorira. Szóval én, a nagy felelősségteljes férfi, nem lopni készülök, ugyan, pusztán csak előkészíteni a helyet a következő tanévben elkobzott, illegális dolgoknak. Hős vagyok, ha úgy tetszik.
- Fogok egy darts nyilat, és beledobom a térképbe, aztán útnak indulok. Nem szeretem megtervezni, hogy hova megyek, csak megtörténik. Van két hetem felfedezni a helyet. De ne turistaparadicsomokat képzelj el, ez a kastély elég nagy luxust ad, meg a művészeti is azt adott, inkább az ottani világot szeretem felfedezni.
Meg anyámat kiborítani, de ezt már nem teszem hozzá. Egy ideje már nem kérdezi meg, hogy mi volt az úton, mert ő nem ért egyet sem azzal, hogy beállok iskolát építeni, vagy szegénynegyedek gyerekeinek mesélek esténként, de ilyenkor érzem jól magam. Szakadék van köztem és a felmenőim között.
- Ezen kívül pedig természetesen számolom a perceket, hogy újra láthassalak, te végzetes nőszemély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 732
Írta: 2019. március 30. 17:57 | Link


| |



- De hát ez a szoba varázslatos - bólogat, félig-meddig még komolyan is gondolja. - Egyébként pedig mindegy, mennyire van túlerőben a pink, az igazi férfiasságot nem lehet elnyomni. Ezért nem is merek nemet mondani.
Eleve butaságnak tartotta megítélni bármit vagy bárkit a környezete miatt. Pár évvel ezelőtt még bohém, majdnem hippi ruhákban járt, mert azt gondolta szépnek. Az összes könyvbemutatójára és előadására úgy ment el, hogy aztán hamar ráébressze a hallgatóságát, nem a külsőségek számítanak. Úgy nézett ki, mint egy suhanc, de a tudását senki nem tudta elvenni.
Ugyanúgy, ahogy a kisugárzás is. Azt hitte, tisztában van a saját tulajdonságaival, de ahogy meghallja Bálintot, kicsit elbizonytalanodik ebben. Viccnek szánta ezt az egész végzet asszonya dolgot, de most mindenre tud gondolni, csak erre nem. Az elé festett képen nevetni kezd, egészen addig, míg nem tűnik fel neki valaki. Ekkor meglepve néz a férfira, nem is tudja, hogy szóvá merje-e tenni. Lehet, csak nyelvbotlás volt, de mégis feltűnt neki.
- Várjunk egy pillanatot. Újabb cikk? - Igazából kellene nagy jelentőséget tulajdonítani ennek. Pontosan ezért nem olvasta a magazint. Nagyon aranyos volt, sok diák munkája van benne, de egészen eddig azt hitte, hogy csak a többi diákról és diáknak szól. Ezen most egész rendesen meglepődött, még el is határozta, hogy mostantól figyelni fogja az újságot.
Ahogy a raktárat is, ha már így szóba hozta Bálint. Milyen kincseket rejthetnek ott még?
- Nem is tudom, lehet inkább hoznék portugál bort - abban még sosem csalódott, és biztosra vette, hogy a férfi is kedvelné. - Na meg ott van Álmos. Nagyon sok nagyon rossz dolgot láttam már, de néha még engem is képes halálra rémíteni. Egy mumus most biztos Álmosként jelenne meg.
Nem szép dolog kibeszélni egyik kollégát sem, de ha ezzel nincs tisztában az a srác, akkor nagy baj lehet. Valakivel biztos kedves, de általában olyan morcos, hogyha teheti, Ellie mindig elkerüli. A levita toronnyal történtek óta nem a kékek a kedvencei, ezt már sikerült levonnia.
- Elképesztő, milyen spontán vagy - mondja ki elsőre, ami eszébe jut. Furcsa, hogy mennyire különbözőek, mégis mennyire hamar megkedvelte. Igyekszik mindenkivel kedves és figyelmes lenni, de a barátkozás már egy teljesen más téma. - De akkor értsem ezt úgy, hogy kis falvakba mész el, beszélgetsz velük, az ételeiket eszed... mindezt teljesen ismeretlenül?
Nem mintha nem ezt csinálta volna ő is pár évvel ezelőtt. Csak ő kihallgatta, hogy a legveszélyesebb, és onnan indult. Mindig egyre mélyebbre és mélyebbre ment, akkoriban nem tudta semmi sem olyan könnyen megfélemlíteni. Lopva újra végigméri a férfit, és el is dönti, hogy mellette bizony nincs ok félelemre. Ellie tényleg a tudást pártolta a fizikai erővel szemben, de vannak emberek, aki mellett nem tud rettegni. Kivéve persze az elveszítésüktől való félelem, de ennek nincs most itt az ideje.
- Hát, ha végeztél a túráddal, nyugodtan nézz be hozzám a pubba - dobja fel egyszerűen. Hátradől, mintha nem lenne jobb dolga, mint itt üldögélni. Nem akarja feltartani Bálintot, elvégre nagyon fontos a munkája, de ha még marad pár percet, talán nem lesznek rá se mérgesek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 6. 07:26 | Link

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


- Kedvemre való vagy, mikor ilyeneket mondasz Ellie.
Meg amúgy is, mondanám, de hát azért ez is bőven túlmegy szerintem az iskola etikai kódexén, bár ahogy hallottam, ez az utolsó dolog, amiért itt aggódnom kell. Mondjuk a szoba tényleg sok próbálkozó szellemet megöl, főleg a túl lelkes tizenöt évesek lelkesedését, amit annyira nem bánok, mert amikor én tizenöt voltam, nos, lett egy gyerekem, kell ezt ragozni? Krisztusi korba lépve van egy nagykorú fiam, szerintem teljesen jól körbejárhattuk, milyen az, amikor valaki egy irodalmár családban rebelliskedik.
- Nem olvasol Edictumot, te nő? Az ujjaid köré csavartál és én vagyok a kiskutyád. Na várjál csak!
Kigurulok a csodaszékemmel az asztal mögül, felkelve, ellépek mellette, majd ki a gazdaságiba, ahol mindig van egy példány az elmúlt hónapok Edictumjaiból, Szombati Boszorkányaiból, meg ki tudja még, mi mindenből, amit az emberek szeretnek olvasni. Visszalépve belelapozok az újságba, úgy csinálok, mint aki nem tudja, hogy hányadik oldalon feltételezték, hogy bizony, bizony több is van közöttünk, mint csak kollegialitás.
- Rózsaszín románc.
Olvasom fel a címet hangosan, az előadói hangomon. Igen, van olyanom, köszönöm, a családom tett róla, hogy legyen, mert addig nyúztak, amíg ki nem alakult egy beszédhangomnál mélyebb, mégis szépen érthető már-már simogatóan férfias hang. Nem vicc, ezt a nagyanyám fogalmazta meg egy három oldalas véleményben. Minden családban vannak furcsaságok.
- Új tanulmányi ügyintéző költözött a régi, rózsaszín irodába. A jó megjelenésű férfi családneve ismerős a máguscsaládok körében, az egyik legrégebbi irodalmár család leszármazottja, aki most valami másba fogna Shaespeare helyett, méghozzá órarendekbe és vizsgaidőpontokba. Jó megjelenésű, bizony ám.
Kommentálom a kijelentéseket, amiket a pletyka írója tett, felpillantok Ellie-re és a mosolyom kiszélesedik. Az ajtófélfának támaszkodva, újsággal a kezemben fényezem magam, remek lesz ez az év is, úgy érzem.
- Blablabla nem lényeges, áh igen! Eleonore Santos pedig kifejezetten sok időt tölt a rózsaszín irodában, zárt ajtók mögött, majd széles mosollyal és kipirult arccal távozik onnan. Hogy mi az oka a nagy vidámságnak, a diákok szerint az, hogy a tanerő a sok teendője mellett végre tud kellő időt szakítani a házra is - pedig így is rengeteget fordít rá - és minden másra is, azonban szimatunk inkább azt érzi, hogy valami alakul a rózsaszín falak között. Biztos azt feltételezik, hogy sakkozunk.
Dehogy azt, inkább minden mást, de mondjuk kifejezetten megmosolyogtató a gondolat. Az újságot összehajtva dobom ki az egyik várakozó székre, majd visszalépve, behúzom az ajtót, és még látványosan be is zárom. Na ha kell a pletyka, akkor tessék.
- Egyetértek, a srác arca, meg, ahogy ott terem mögötted, hát Merlin mentsen meg tőle, hogy a közelében legyek. A portugál borban benne vagyok, nézek hozzá valami receptet.
Ahogy beszél, arról, hogy mit csinálok, amikor nem itt vagyok, bólogatok, mert pontosan ez történik.
- Igen, jó a kötelező oltásokat elintézem, de igen, olyan helyekre megyek, ahol tényleges tapasztalatokat szerezhetek. Egyszer még verset is tanítottam gyerekeknek, körjátékot.
Ez nem könnyű és nem is hálás feladat, de úgy érzem, hogy azzal szemben, amit egy tanév alatt itt kapok én, adnom kell valamit másoknak, és ilyenkor nem nézem, hogy milyen erőfeszítésbe kerül. A tanítás a könnyebb, de építettem már iskolát, vettem részt olyan szertartásokon, amiket azok, akik egy-egy turistaparadicsomban élnek, sosem tapasztalnak meg.
- Csak ha végeztem? Mi lesz, ha megesz egy oroszlán? Akkor elbukok egy ingyen sört? Végtelenül szomorú gondolat.
Ejj Bálintka, de kis aljas vagy, szégyelld el magad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 20. 07:36 | Link

Bogna Zdanowska


Megállok a mozdulataimban, és figyelmemet teljes egészében rá szentelem, nézem, ahogy beszél. Vannak diákok, akikben simán csak nincs semmi. Nem az ő hibájuk, így lettek összerakva. Mégis hiányzik a tűz, a szenvedély, az, hogy az emberek figyeljenek rájuk. Bogna szerintem épp az ellenkező. Hangleejtése, nyers őszintesége olyan, ami megköveteli, hogy az ember figyeljen rá, hogy ne csináljon mást, hanem hallgassa. Dicséretes, amikor valakiben ennyi minden van. Igazán dicséretes.
- Szóval, csak az az ideális, aki átlagos, akinek esélye sincs jobbnak lenni, mert nincs semmi kirívó a kezében, nem csinál botrányosat. Ez egy eléggé elavult gondolkodásmód egy mágustanodában, hiszen pont a különlegességünk az elsődleges érdekességünk.
Én legalábbis mindig úgy gondoltam, hogy a legnagyobb csodák itt születnek, de mint korábban kifejtettem, vannak, akik szürkék maradnak, hiszen nem olyanok, mint azok, akiket észrevesznek.
- Ez szomorú. Tényleg szomorú. De ez inkább nagyfokú irigység, nem? A másiknak van egy különleges képessége, de gáz, a másik egy idősebb nőt vagy férfit szeret, de gáz, a másik fél genetikájában félig lény, de gáz. Holott, minden ilyen mondat mögött inkább az van, hogy én szürke vagyok, én nem tűnök ki. Szomorú, ha az ember nem találja meg a maga különlegességét.
Sosem értettem az irigylést, én sosem irigyeltem senkitől semmit, nem volt rá szükségem, hiszen a magam baromságait maximálisan teljesítettem. Amúgy is, ki irigykedne arra, hogy életem első együttléte során, tizenöt évesen fiút nemzek egy lánynak, akiről a későbbiekben kiderül, hogy depressziós, és lelép? Senki. Jobb esetben, sajnos a rosszabban én magam is megkaptam, hogy mennyivel jobb az életem. Jobb? Hiszen, csak most kezdek el apai érzéseket táplálni, és az apai ösztöneimmel élni, amikor már a gyerekem is nagykorú.
- Igen, egy lengyel.
Magamhoz húzom a cetlit, bár hivatalosan lakcímkártyát kéne kérnem, de majd azt mondom, hogy elmaradt a másolás, nem hiszem, hogy ez akkora probléma lenne, nem akarok én vérügyintéző lenni. Gyorsan leírom egy öntapadósra az új címet, majd visszacsúsztattam a fecnit, és a pálcámat elővéve, a kapott kártyát egy fehér papírra helyeztem, először az egyik, majd a másik oldalát másoltam rá, aztán a kártyát visszaadtam, majd a papírra tollal felírtam a "másolat a valódival mindenben megegyezik" feliratot, dátumot, és felé fordítottam, hogy írja alá. Közben körbenézek, ahogy beszél.
- A mugli módszer nem működik, azt már próbáltuk. Szó szerint leköpött minket a fal a festékkel, amit rá kentünk. Szóval varázstárgy. Ez egy remek tipp, köszönöm. Azt hiszem, tudom, hogy mivel fogom tölteni a szünetet.
Mindegy, csak ne legyen rózsaszín, és az élet máris szép. A pakkot, amit összekészítettem közben átadom neki, egy átvételivel együtt, majd a címet leellenőrizve, visszacsukom a mappáját.
- Részemről készen vagyunk, ha nincs egyéb kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 732
Írta: 2019. április 28. 14:34 | Link


|   



Játékos félmosollyal néz Bálintra, nem is titkolja, hogy mennyire felvidította ez a pár szó.
- Akkor igyekszem sűrűbben ilyeneket mondani - kacsint a férfira, ahogy a végére ér. Bár Ellie még nem látta sosem morcosnak Bálintot, nehezen is tudja elképzelni úgy. Rengeteg más helyzet van, ahogy nem csak szívesen elképzelné, de élőben is látná a férfit, az viszont már egy másik oldala a történetnek.
Szemöldökét összevonva, de továbbra is mosolyogva hallgatja az edictumos cikk felolvasását. A kiegészítéseknél felnevet, nem tudja megállni. Elképesztő lesz a következő tanév, ebben már biztos volt. Tekintete lentebb csúszik, tudatlanul az ajkába harap.
- Hogyne, sakkozunk - ismétli el, mielőtt röviden felnevet. - De annak örülök, hogy legalább az ízlésemet egész jól eltalálták - folytatja vidáman. Talán ezzel túlment egy határon, ami igazából nem is foglalkoztatta soha.
Az egyre jobban körvonalazódó kis találka már annál inkább. Nem is gondol többé Álmosra, elég volt az említése is. Az, hogy Bálint főzne, eszébe juttatja, amit korábban mondott. Kedvére való, nagyon is.
- Imádom az egészet, ne is mondj többet. Jobban szeretek meglepődni - feleli könnyedén. Igazából a pontos terveket szereti, a hirtelen dolgok nem neki lettek kitalálva. Viszont Bálint konyhai tudásától csak nem kell tartania, vakon megbízik benne. A másik meg, hogy aznap még nem is evett sokat, ideje lenne lenézni a faluba, hátha még elkap valami jó napi menüt.
- Tudtam, hogy egy titkos ügynök vagy. Ez az egész ügyintéző meló csak egy álca, közben pedig az igazság harcosa vagy, mint Robin Hood - adja elő nagy ötletét, félig elviccelve a dolgot. - De ez tényleg nem semmi. Ha engem kérdezel, biztosan bérelt felhőd van már a mennyországban.
Sosem gondolta volna, hogy ilyen emberekkel van körülvéve. Eddig is kedvelte a férfit, de ez a kis apró infó róla valahogy még jobban meggyőzte, hogy jó ötlet mélyebben is megismerni őt.
Kezét a szája elé kapva nevet fel a lehetetlen helyzeten. Egy ilyen férfi előtt még az oroszlánoknak is illene meghajolnia, nem pedig lakmározni. Az valaki teljesen másnak a feladata. Jókedvűen áll fel, hogy Bálint mellett elnyúlva a kezébe vegye ismét a mappáját.
- Akkor helyesbítek; bármikor jöhetsz - feleli halkan. - Nem szeretném, ha kiszáradnál, mielőtt oroszlánokkal kellene megvívnod. - Mosolya kiszélesedik, ahogy vidáman megböki a vállával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. május 12. 15:23 | Link

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


Hogy miért is akadt meg a tekintetem anno Ellie-n? A válasz egyszerű, mert ő él. Mert nem fél játszani velem, nem fél zavarba hozni, nem fél igazából semmitől, amit én jelentek. Nem mintha félnie kellene bármitől is. Nem vagyok veszélyes fickó. Mindenki más, akit megfigyeltem, számomra unalmas. Nincs bennük meg az a plusz, ami viszont a nőben igen. Az unalmas hétköznapjaimat megtölti színekkel, miatta szívesen öltök mosolyt.
Ez nem szerelem, mielőtt még a cikk írója, vagy bárki bármi többet látna bele, pusztán vonzalom, némi remény és vágy keveredése, de a világért sem adnám fel ezt a cicázást, azért, hogy esetleg alakuljon ideig-óráig valami, majd kínossá váljon. Van egy szint, amit nem lépek át, és hogy miért nem, az jó kérdés. Talán mert most sokkal inkább van szükségem egy barátra, mint bármi másra. A tény, hogy harminchárom évesen van egy felnőtt fiam, a tény, hogy a családom az, aki gátat szab. Muszáj, hogy legyen itt egy barátom, akire támaszkodhatom, és aki vidámságot hoz az életemben.
- Én is szeretek a szemedbe nézni.
Jegyzem meg szeme helyett domborulatait nézve, majd ajkaimat megnyalva pillantok fel rá, arcomon már majdnem bűnbánó mosollyal. Már majdnem, de igazából egyáltalán nincs bennem megbánás.
- Robin Hood? Ez kedves tőled. Pedig nem is biztos, hogy jófiú vagyok. Talán halmozottan álcázom magam. Egy ügyintéző vagyok, aki igazából titkos ügynök, aki úgy csinál, mint a jófiúk, de igazából az ellenség embere, sőt, az ellenség vezére, aki unatkozik, és ezért adja elő magát úgy, mintha jófiú lenne. Huh, oké, azt hiszem, a logikai menet megmaradt, de a felénél elvesztettem a fonalat.
Avagy, rengeteg hülyeséget tudok összehordani, ha egy kicsit megerőltetem magam. Viszont a saját hülyeségeimen is el tudok szórakozni, szóval nem eset ki a szerepből, ahogy igyekszem előadni a dögös ügynököt, aki igyekszik lehengerelni a női főszereplőt.
- Látod? Kiváló a stratégiám.
Elengedem a mappát, hogy elvehesse, nem lenne szép, ha egész napra lefoglalnám szerencsétlent, biztos rengeteg dolga van még, mondjuk ellenőrizni, hogyha egy olyan őrült, mint én tényleg megjelenek, akkor van-e lent sör. Különben sose kapom el az oroszlánt.
- Te Ellie, ha van olyan barátnőd, aki szenved a szingli léttől és normális, akkor mellékesen említsd már meg neki, hogy milyen jó arc kollégákkal vagy körülvéve.
Magamra mutatva előveszem a legsármosabb mosolyom, megvillantom a fehér fogaimat és még kacsintok is egyet. Színésznek kellett volna állnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 732
Írta: 2019. június 23. 22:45 | Link


| | Köszöntem  


Az ajkába harap, ahogy Bálint kicsit sem palástolva végignéz rajta. Nagyon élvezte a kis játékukat, de ahogy átlépték ezt a határt, valami hiányzott neki. Nem kellett sokat gondolkoznia, hogy rájöjjön, hol hibázik a történet. Csak egy férfi nézése számít neki igazi bóknak, sajnos ebben egy ideje megelőzték Bálintot.
- Jézusom, igazi kettős ügynök vagy? Rájöhettem volna hamarabb is - kérdezett vissza nevetve.
Tény, ami tény, még ha nem is tudta szóról szóra követni a férfit, elég volt néznie. Ezért is szeretett itt lent lenni, mert a legapróbb dolgokból is klassz poénokat hoztak ki. Az igazi érdem a férfié, Ellie csak szuperül érezte magát.
Nem vitatta Bálint észjárását, csak mosolyogva bólintott egyet. Ahogy az iratait magához ölelte, még egyszer felnézett rá, tekintetét kereste vidáman. Az ilyen alkalmakkor sajnálta, hogy mindig ezer dolga van és rohannia is kell tovább.
- Mindenképpen - bólintott kuncogva. - A normális pedig relatív - csücsörített egy pillanatra, ahogy a barátnőire gondolt. Mindegyiküknek volt egy fura kis csavar a szokásaiban, ahogy Ellienek is. A kérdés csak az volt, hogy ki mellett tudná elképzelni ezt a különleges férfit.
Félig megemelte a szemöldökét, miközben ellökte magát az asztaltól és lépett párat az ajtó felé.
- Akkor várlak majd lent, a vendégem vagy - bólintott egyet, még intett is. Hátat fordítva Bálintnak és a rózsaszín szobában ismét sokkal boldogabban lépett ki innen, mint ahogy bejött.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. június 23. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium