27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3842
Írta: 2016. március 6. 13:18 | Link

TANULMÁNYI OSZTÁLY
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 14:24 | Link

Alízka
~ Nyugi, ez nem Wonderland  Angel

Tipikus. Mihelyst van egy kis nyugi, én már nem is bírok megülni a fenekemen, noha megfogadtam, leteszek róla. Nem. Megfogadtam Neko tanácsát, és marhára nem törődök mások véleményével, az a lényeg, hogy ne köpjem arcon a tükörképem. És valahogy nincs meg a kényszer. Viszont most elkapott egy kisebb pánik, ahogy látom, Will családját előtérbe helyezték újfent, így úgy döntök hát, teszek magunknak egy szívességet.
Hihetetlen, hogy elég egy elvarázsolt mosoly, egy rózsaszín ködben úszó tekintet, és a barátaim segítőkészekké válnak, mert mindent a szerelem nevében. Karina nem. Karina tudja, hogy az a vonat már elment, Karina csak felvont szemöldökkel néz rám, de nem kérdez, én meg nem mondok semmit, hisz tényleg nem nagy dolog.
- Mehetünk – ragadom karon a navinést, mert mégis csak kell valaki, aki az ajtó elé áll, és nem kérdez. Remélem, hogy nem kérdez, mert eszem ágában sincs beavatni abba, miért viszem bűnbe már az első itt töltött hetében, de ez van, szokja csak. Mivel az illetővel továbbra sem áll szándékomban találkozni, kell a segítség, hogy tudjam, mikor nincs a helyén. Íme hát az alkalom. Nem mondom, meggyűlik a bajom a bejutással, de… elég ehhez hasonló őrültségben volt már részem ahhoz, hogy ne okozzon nagyobb fennakadást.
- Oké, őt kell figyelned, ha meglátod a folyosó végén… kopogj kettőt… - mutatok egy képet Berciről, amit kivételesen a zsebemből halászok elő, lévén Karinával már elcsórtuk a svédeknél. Talán, vissza is adhatnám neki. Biccentve rakom az asztalára, elvégre nekem erre már nincs szükségem, és egyből a saját kartonom kutatásába kezdek, lévén az okosok elmagyarázták nekem, hol kell azt keresni. Csak az a nyavalyás papír kell, el kell tűntetni, hogy tényleg még csak nyoma se legyen annak, ami akkor történt, mert úgy, ahogy én, más is hozzájuthat. És nem, nem kéne a sorssal kekeckedni, megmutatta már, mennyire nem jövök ki belőle jól.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2016. március 10. 14:51 | Link

Bia


Első bevetésemen



Nemrég még Tímeánál voltam, örültem, hogy végre minden kezd jól alakulni körülöttem és elkerültem abból a nyavalyás intézményből, mely még mindig szomorú és dühítő emlékeket vált ki belőlem, ha rágondolok a sok átélt negatív dologra, amiben ott bőven volt részem. Igazából ez az új világ is nagyon idegen számomra, hiszen nemrég még egyáltalán nem voltam tisztában azzal, hogy varázserővel rendelkezem, egy voltam a sok ember közül a tömegben és teljesen átlagosnak hittem magam, amíg az a balszerencsés eset meg nem történt. Új örökbefogadómtól rengeteget tanultam és most itt vagyok ezen az új helyen megint egyszál magamban, de legalább nem piszkálnak a többiek, egyelőre egész jól érzem magam unikornisként, abban a házban ugyanis nagyon barátságos a légkör, igaz barátaim még nincsenek, de mivel új vagyok, nem is várom el, hogy rögtön a nyakamba boruljanak az emberek...már annak örülök, hogy itt nem vagyok olyan atrocitásoknak kitéve mint azon a helyen, ahol gyermekkorom nagy részét töltöttem. Kicsit elmélyedtem gondolataimban, amikor egy lány, akit futólag ismertem és annyit tudok róla, hogy Biankának hívják, szólt, hogy szüksége lenne egy kis támogatásra, mert valami nagy dolgot szeretne véghez vinni az igazgatói irodában. Mivel semmi jónak nem vagyok az elrontója és nem szerettem volna már az első napokban új ellenségre szert tenni, ezért belementem a dologba és megígértem neki, hogy fedezem.
- Rendben, rögtön szólok, ha feltűnne! -mondtam biztatóan a lánynak, miután vetettem egy gyors pillantást a képre és elraktároztam a férfi arcát az agyamban. Szerencsére egész jó memóriával áldott meg az ég és egyébként is vizuális típus voltam világéletemben, úgyhogy a képpel való memorizálás nem okozott semmilyen nehézséget. Volt bennem annyi tapintat, hogy egyelőre nem kérdezek rá, mi Bia célja, egyrészt nem akartam magamra haragítani, másrészt biztos nem kötötte volna az orromra, hiszen még alig ismertük egymást, de tény ami tény, belevaló, vagány csajnak tűnt, a lebukástól pedig egyelőre nem tartottam, teljes mértékben a feladatomra koncentráltam és átváltottam figyelő üzemmódra, ahogyan megbeszéltük.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. március 10. 15:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 597
Összes hsz: 975
Írta: 2016. március 10. 15:00 | Link

Bianka és Alíz

Sajnos Biankának nem ez a szerencsenapja. Talán nem tájékoztatták róla kellően, ám a Bagolykő pénzügyei és az ezzel kapcsolatos iratok nem tartoznak a diákokra. A szomorú az, hogy egyébként is teljesen hiábavaló volt idejönnie, elvégre a diákok papírjaiért nem Bárcián felel, azok az igazgatói irodában vannak tárolva.
Azonban ezt a lánynak már nem lesz alkalma észrevenni, ugyanis abban a pillanatban, hogy hozzáért a papírokat tartalmazó szekrényhez, életbe lépett a biztonsági bűbáj, amellyel az el van látva. A szekrény fiókja bezárodik, egyetemben az ablakokkal és az iroda ajtajával, amelyek most egy időre törhetetlenné és átjárhatatanná válnak. Az irodát és Bárcián lakrészét elválasztó ajtóval ugyanez történik.
Maga a gazdasági igazgató pedig már meg is kapta a riasztást, a pálcájából ugyanis bárhol is tartózkodik éppen, piros fény lövell elő, amely jelzi, hogy valaki miatt a biztonsági bűbája életbe lépett. Percek kérdése, és valószínűleg meg is fog érkezni. Bianka pedig kénytelen lesz rá a szobában várakozni, hacsak az elsős Alíznak nincsen valamiféle profi varázslata, amellyel egy auror biztonsági bűbáját megtörhetné. Sajnos egy Alohomra ide nem lesz elég.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 15:20 | Link

Alízka meg a kéretlen betolakodó Rolleyes
~ persze, mily' meglepő Rolleyes


Annyira könnyűnek tűnik az egész, olyan otthonosan mozgok itt, mintha legalább mindennap idejárnék, így még a gondolat hatására is elhúzom a szám.  Eszem ágában sincs itt dekkolni a kelleténél többet, én csak rendet teszek, mielőtt… Nos, hagyjuk.
Persze a mutatvány egyszerűnek tűnik. Épp ezért sántít is, de… ugyan már, mikor szoktam én bármit is átgondolni? Megpróbáltam. Nem ment.  Így meg se lepődök a hangon, ami konkrétan röhög a lebukásomat jelezve, a szemem forgatom, lévén nem kell Aileennek lennem ahhoz, hogy tudjam, mi fog következni. Mégis az első utam az ajtóhoz vezet.
- Figyu, halassz? – remélem, hogy hall, ennyit tehetek a lány érdekében, bizonyára nem úgy képzelte az első hetét, hogy máris büntető munkát rónak a nyakába. Az csak számomra megszokott, így a tanárok is meg fognak nyugodni, lévén… mostanság nem volt benne részem.
- Van három perced. Vagy elhúzol, vagy kitalálsz valami baromi jó hazugságot, mit keresel itt – az akadály miatt hangosabban ejtem ki a szavakat, mégis szokatlan nyugodtsággal a hangomban, elvégre… nekem már az ilyesmiben van tapasztalatom. Legalább is azt hiszem. Persze nem én lennék, ha nem keresnék legalább egyetlen kiutat, de sem az ablakok, sem az ajtók nem engednek sehová, így nőisen bevallhatom, ezt marhára megszívtam.
Abban azért bízok, hogy az elsősnek van annyi esze, hogy nem most bizonyítja, túlteng empátiában, és kihasználva az alkalmat, elszelel. Mert ez bevett szokás, a többiekkel sose rágunk be egymásra, ha ilyesmi adódik. Már pedig szokott, meglátszik, új ez az iroda, de legalább azt tudom, legközelebb hogy kerülhetjük ki ezt a vészjósló hangot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2016. március 10. 15:39 | Link

Bia


Meleg helyzet



- A fenébe! Ez nem lehet igaz, nem szeretnék bajba kerülni rögtön! -teljesen kétségbe estem, amikor Bianka hirtelen bennrekedt a szobában, próbáltam annyi erőt gyűjteni magamban, hogy ne ájuljak el ott helyben. Kétségbeesésemből a zárt ajtó mögül kihallatszó nesz térített észhez, fülemet odatapasztatottam majd válaszoltam Bia kérdésére:
- Igen, hallak. Ne haragudj, nem tudok rajtad segíteni...ha tehetném rögtön csinálnék valamit! Azt hiszem, most megfogadom a tanácsodat és gyorsan elszelelek innen, mert nem szeretnék rögtön az első héten bajba kerülni! Máskor is számíthatsz rám amúgy! -suttogtam neki kissé hadarva és idegesen, mert nem szerettem volna semmiképp sem lebukni. Nem az zavart az egészben, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültünk, hanem az, hogy semmit sem tudtam tenni a lányért és gyáva nyúl módjára kereket kellett oldanom, ami elég szemét dolog, de talán érthető, hogyha nincs mit tenni, akkor lépni kell valamit. Azzal sem lettünk volna kisegítve, ha én is ott maradok az ajtó előtt és utána büntetőmunkára fognak, mert azzal sem lettünk volna előbbre.
- Vigyázz magadra, és bocs! -suttogtam a lánynak, majd gyorsan elszaladtam a tett helyszínéről, szerencsére az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem a futás, úgyhogy jó kondiban voltam és gyorsan szedtem a lábaimat, kb. másfél perc után már a környéken sem voltam. Keserű szájízzel gondolok most is vissza erre az egészre és remélem, hogy máskor ki tudok állni majd Biáért, mert nem kis lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy csak úgy otthagytam még akkor is, ha tudom, semmit sem tehettem érte. Visszasiettem a házamba, bebújtam az ágyamba és magamra húztam a takarót, legszívesebben felszívódtam volna csalódottságomban, és még egyébként is bennem volt az a tény, hogy majdnem lebuktam és csak egy hajszál híján múlott, hogy sikerült megúsznom ennyivel az egészet. Ha én is a szobában lettem volna, akkor esélyem sincs a menekülésre, de jelen pillanatban Bia húzta a rövidebbet. Ezekkel a negatív gondolatokkal feküdtem az ágyamban, és reméltem, hogy nem lesznek durva következményei majd Bia tettének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 15:55 | Link

Már csak Bia

Jött, amint tudott. Szerencsére nem is volt messze az irodájától, éppen a konyhába ment ki egy pár falatért és egy kávéért. Mihelyst jelzett a pálca, fejvesztve rohant vissza az irodához. Nem gondolta volna, hogy ennyire hamar hasznát fogja venni a védőbűbájnak, azonban most hálát ad az égnek, hogy rögtön gondolt erre, amint megérkezett a kastélyba és berendezték a helyiséget.
Az ajtóban megtorpan, előkapja a pálcáját és feloldja az ajtóról a zárást. Egyelőre csak onnan, a többi nyílászáróról nem, nehogy a bent tartózkodó illető kereket oldjon időközben. Maga előtt tartja a pálcáját, ugyanis nem tudja, hogy egy ártalmatlan diákkal, vagy esetleg egy betörővel van dolga, bár van egy olyan érzése, hogy egy betörő talán ennél azért okosabban járt volna el.
Mikor benyit, az arcára hirtelen kiül a döbbenet. Elképzelése sincs, mit keres itt Bianka és mégis egyáltalán hogyan gondolta ezt, azonban egy dolog biztos: Nem tette jól. Elég volt abból, hogy jófej és mindent elnéz és nem dobja fel a lányt. Az alkohol egy dolog, az adrenalin függőség is. Nade betörni egy irodába és az iskola szempontjából bizalmas és fontos iratokat lopkodni? Hát észnél van ez a lány? Most telt be a pohár.
 - Mégis mi a sz*rt keresel itt? - kérdezi, ám a hangja nem indulatos egyáltalán, inkább fagyos és kimért. A tekintetét végigjáratja a helyiségen, ám látja, hogy a lány nem okozott kárt semmiben. Valószínűleg tényleg egy adott céllal jött.
A tekintete megakad az asztalon fekvő fényképen, amelyet felismer. Ő adta be korábban a jelentkezésekor az igazgatónak. Szóval még csak nem is ez volt az első eset?
 - Hívom Emmát. És szépen el fogod neki mesélni azt is, hogy azt honnan vetted. - bök a fejével a fénykép felé, majd idéz egy patrónust, elküldve vele az üzenetet a Navinés házvezetőnek, hogy lehetőleg minél sürgősebben jöjjön. Remélhetőleg pár percen belül meg is érkezik.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. március 10. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 16:10 | Link

Gyáva...

Megnyugtatok mindenkit, nem ment ám el az eszem, vagy ha mégis, nem most. Annak örülök, hogy Alízban működik a túlélési ösztön – legyen bármi is az -, és lelécel, bár nem hiszem, hogy akkora feneket kerítenének ennek az egésznek.
Mivel nekem nem igazán van mit tennem, sztoikus nyugalommal dőlök az asztalnak, kaparom elő az Iphonom, ismét hálát adva annak az okos embernek a faluban, és küldök pár SMS-t, hogy ma már ne igazán várjanak, elvégre nem sok esélyt látok arra, hogy én szabad leszek ma, vagy a közel jövőben.
Hallom, hogy nyílik az ajtó, mégse kapom fel a fejem, nem teszek semmit a telefonom pötyögtetésén kívül.
- Wáó, nyugimágust elöntette az indulat – a hangomból csak dől a szarkazmus, meg a mérhetetlen közöny. Nem, nem ijedek meg, nem tölt el örömmel, nem érzek semmit a közönyön kívül, még csak fel se nézek rá, és még a késztetés se tör rám, hogy változtassak ezen, ami valljuk be, marha pozitív.
- Nem a privátszférád vonzott, nem loptam alsóneműt, se hajszálat, se ilyesmit… szóval nyugi.. – forgatom meg a szemem, mert jobbnak érzem tisztázni, mielőtt még téves következtetések lennének levonva, még a vállam is megvonom Emma nevét hallva, tökéletesen uralom a helyzetet, elvégre, én tudok valamit, amit ők nem, és még csak eszébe se jut sem neki, sem másnak, hogy annyira az én kezemre játszanak, hogy az már örvendetes.
Mondanám én neki is, de holt felesleges, és miért ne tálalhatnék ki? Én már igazából semmit nem veszthetek ezen, és gondolom, az auror számára is lélek simogatólag hat, ha újra és újra hallja, volt, amikor valaki szerette őt.
- Mivel voltál kedves tudtomra adni, hogy nem kérsz a személyemből, ehhez neked a legkevesebb közöd van, de legyen… én nem leszek semmi jónak elrontója – húzom végig ujjam a kijelzőn, még el is vigyorodok az SMS-en, amit közben kaptam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 16:47 | Link

Bianka

Nem teljesen érti, hogy miért mondja Bianka, hogy indulatos lenne. Igaz, hogy cseppet káromkodott, ám a hangja egyáltalán nem volt indulatos és ő maga sem... A szitokszót nyomatékosításnak használta inkább, mintsem az indulatai levezetése képpen.
Kétségtelen azonban, hogy a lány nagyon bicskanyitogató dolgokat mond, legszívesbben faképnél is hagyná a fenébe, hadd várja meg itt egyedül a házvezetőjét.
 - Nem is amiatt aggódtam. Az alsógatyám elvesztésért nem rúgnak ki. Ellentétben azokkal a papírokkal, amik között turkálni szerettél volna. - az nem is érdekli, hogy folyamatosan a mugli kütyüjét nyomogatja, a legkevésbé sem. Nem úgy az a rakás hülyeség, ami elhagyja a száját.
A hozzáállása egyébként sem teljesen normális,  a férfi nem is érti, hogy lehet ennyire nyugodt. Még ő sem érti! Pedig neki papírja van róla, hogy természetellenes a nyugodtsága. Bianka viszont csak egy az egyben úgy viselkedik, mintha ő találta volna fel azt a bizonyos spanyolviaszt.
 - Mi közöm hozzá? Szerinted kinek az irodájában ácsorogsz? Kihez törtél be? Kitől akartál lopni? - néz végig a lányon, most már teljesen egyértelművé téve, hogy jelen pillanatban teljesen hülyének nézi. Elvégre mi más oka lenne annak, hogy ilyen baromságokat kérdez, és ennyire nem hajlandó leszállni a magas lóról? Most kapták rajta betörésen és lopási kísérleten, az ég szerelmére.
 - Szerintem magadnak tennél jót, ha innentől inkább csöndben maradnál addig, amíg Emma meg nem érkezik. - nincs kedve tovább ezt a stílust hallgatni. Mintha ő rángatta volna elő az emberiséget a nemesebbik feléből. Sóhajt egyet, a karjait összekulcsolja maga előtt, majd reménykedve nézi az ajtót. Ő csak azt szeretné, ha valaki végre elvinné innen Biankát és biztosra menne vele, hogy többet nem áll neki ilyen hülyeséget csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 17:03 | Link

Gyáva...

Igazából teszek rá, hogy mennyire van ki, vagy mi zajlódik le benne, most vagyok annyira önző, hogy ne törődjek olyasmivel, mint például lelkiismeret furdalás, rossz érzés... vagy magával az érzéssel. Most már tudom, milyen, mikor nemes egyszerűséggel kikapcsolják őket, és veszett jó dolog.
- Teszek arra, ami ott van, kerestem valamit, ami láthatóan nincs itt, és simán megúszhattad volna, ha nem kezdesz egyből drámázni, meg HV-vel vagdalózni, de nem... neked aztán muszáj megmutatni, hogy van tekintélyed, ugye? Remélem, ebben a pillanatban el is hiszed -  igen, cseppet sem burkoltan közlöm vele, hogy előttem már elásta magát, kezet foghat azokkal, akikkel együtt dolgozik, hisz nem több náluk. A hatalmát fitogtató szőrös pasi, aki elfelejtette, hogy valamikor feltalálták a borotvát. Na, nem mintha nem lenne így is  vonzó, de vonzó pasiból van elég, ő más volt. Legalább is azt hittem, de itt az élő példa arra, hogy baromi rossz emberismerő vagyok.
- Köszöntelek bagolykőn. Amúgy gáz az irodád, az edictumosban legalább teaadagoló van - sóhajtok fel teátrálisan, megmutatva, pontosan mennyire érdekelnek engem a részletek. Én nem élem ezt meg akkora traumaként, ahogy ő ezt teszi, hisz tudom, gyakoriak az ehhez hasonló esetek, Berci meg szerencsésnek mondhatja magát, hogy én vagyok az első, aki megszentségtelenítette ezt a helyet, mily' ironikus nemde.
- Oké, Fela úgyis jobb társaság - vágok egy grimaszt, szándékosan sértve meg ezzel, hisz mindenki tudja, milyen is a kérdéses tanár, és valamicskét elárulhat a helyzetről, hogy szívesebben lógnék jelenleg vele, holott az elsők között szokott lenni, akik kitessékelnek óráról. De nem baj, én tudom, hogy ez valaminek a kezdete, és nem egy szégyenteljes pillanat, így át sem tudom érezni.
Inkább játszani kezdek, még a fülesem is előhalászom, hogy aztán a fülembe dughassam, megmutatva ezzel, az ő szava szent.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. március 10. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 15044
Írta: 2016. március 10. 18:24 | Link

Berci és Bia


Van egy olyan érzése, hogy ha még fél órát itt tölt, akkor mire hazaér nem éppen egy mosolygó férj fogja várni és hátba veregetni, mennyi mindent végzett el, milyen ügyi-bügyi. Mérges lesz, hogy megint bejött pihenés helyett, és még tovább is maradt, mert úgy adódott. Bár egyébként ahogy feljött most is a kastélyba, úgy érezte, nem az igazi. Kezd ráeszmélni arra, hogy eddig azért dolgozott annyit, mert amire úgy vágyott, kimaradt az életéből. Most megkapta, mindent, és szeret is abban lenni, otthon élvezni az egész anyaságot, meg minden pillanatát. Mondjuk pont ez az érzés őríti meg néha, mert a navinés "gyermekei" felett is legszívesebben anyáskodna. És az a baj, szükséges is. Legutóbb, még a szülés előtt mikor feljött, egy navinést kellett kiszedetnie egy páncélból mert beleszorult, utána meg összeverekedett egy levitás meg navinés. Komolyan mindenki megőrült, ahogy közeledett az év vége. Lehet csak a vizsgázós stressz teszi, de az biztos, hogy előre összerezdül, ha csak zajt hall, mert tart tőle megint esetet kell megoldani. Nem is téved nagyot.
Éppen kilép az irodájából, mikor szembetalálkozik a patrónusüzenettel.
Lehunyja szemeit, vesz egy mély levegőt, megvárja még magában elrebeg egy imát, majd elindul a gazdasági felé. Nagyon nem sejt jót, sőt, nincsenek információi, de előre sejti, hogy nem lesz egyszerű, ami várja. Egészen gyorsan oda is ér, hála a közeli helyezkedésének. Koppant párat az ajtón, majd benéz a párosra.
- Ó, édes istenem. Szia Berci. - Szűri fogai között, majd lemondó sóhajjal sétál be és áll meg kollégája mellett. Emma ritkán jön ki a sodrából, ideges típusnak se nevezhető, a méreg is távol áll tőle, de a csalódottság... azzal gyakran összefut ilyen alkalmakon. Biztos benne, hogy nem a gazdasági iroda berendezéséhez hívott konzultációt össze Bárcián. Leginkább nem Biát hívta volna.
- Mi történt? Bianka...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 23:47 | Link

Bianka és most már végre Emma

Őszintén döbbenet, hogy milyen hangot meg nem enged magának ez a lány. Továbbra is úgy beszél Bárciánnal, mintha minimum ő lenne az idióta. Nemhogy a köztük egyébként is elvárható tiszteletet nem mutatja, de még annyit sem, amely bármely embertársának kijárna. Az a nagy szerencséje egyedül, hogy Bercit nem könnyű kihozni a sodrából, így most is csak elképedve pillog a lányra. Ha egy temperamentumosabb férfivel hozta volna össze a sors, már le lenne ragasztva a szája egy arra megfelelő bűbájjal. Még Bárcián számára is nagy a kísértés.
Szerencsére a lány végre elhallgat, a füleit is bedugja egy fülhallgatóval. Így egy kis békesség járja át végre az irodát, a férfi pedig rá sem néz. Eddig sajnálta a lányt kissé, most már azonban erre egyáltalán nem képes. Talán majd holnap, ha sikerül magát túltennie azon, hogy valaki nagykorú létére ennyire nem felnőtt. Ez a viselkedés még egy hároméveshez képest is gyerekes.
Végre valahára befut Emma, Berci pedig küld felé egy hálás pillantást, majd rögtön bele is kezd a helyzet ismertetésébe.
 - Szia Emma! Sajnálom, hogy ide kellett rángatnom téged. A kisasszony betört az irodámba, a papírok között turkált. Aktiválta a védelmi bűbájomat, így bukott le. Az azóta eltelt tíz percben pedig nem csak bevallotta, hogy el akart lopni valamit, de olyan hangnemet üt meg velem szemben, hogy az elképesztő. Idézem: "ha nem kezdesz egyből drámázni, meg HV-vel vagdalózni..." Azóta legalább volt szíves bedugni a fülét és elhallgatni. - mondja, egyetlen egy pillantást megengedve magának Bianka irányába. A tekintete fagyos és hideg, csak úgy szúr. Tudja, hogy a lány nem fog felnézni rá, de ez egyáltalán nem zavarja. Végül, kihasználva, hogy Bianka füle továbbra is be van dugva, ám a biztonság kedvéért azért közelebb lépve Emmához és lehalkítva a hangját kezd bele:
 - Van egy olyan érzésem, hogy... - a többit már olyan halkan mondja, hogy tényleg csak a házvezetőnő hallhassa. Elmondja gyorsan Emmának, hogy mi történt közöttük. Annyit, hogy Bianka bevallotta, hogy tetszett neki Berci és hogy a meglátása szerint valószínűleg ez most valamiféle gyerekes bosszú a kosár miatt, amit kapott. Úgy gondolja, hogy a nőnek joga van tudni a dologról, így ráadásul az egész sokkal érthetőbb és tisztább lesz. Az pedig most már egyáltalán nem tartja, hogy Bianka érdekeit védje. Ennek a mai nappal, és ezzel a kis incidenssel lett vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 11. 19:09 | Link

....

Ahogy Emma belép, észrevétlenül ugyan, de halkítok a készüléken, noha megszólalni még most sem áll szándékomban. Tudom, bánkódnom kéne, vagy legalább valami bocsit kinyögni, de nem bánom, így Emma elsőre levágná, hogy a szavaim nem tükrözik a valóságot, ő meg még most sem érdemli meg, hogy képmutató legyek, ő nem tehet semmiről. Nem volt ott akkor, mikor mindez elkezdődött, sem akkor, mikor önkényesen eldöntöttem, ideje másodszor is bemutatkozni.
Magamban felhorkantok Berci élmény dús beszámolóján, nem hiszem, hogy ezzel bármi újat mondhatna a HV-mnek, a röpke három évem alatt sikerült kellő tanúbizonyságot tennem arról, hogy tudok én is bicskanyitogató lenni, még csak rellonosnak se kell lennem, bár kétségkívül, azok a jegyek is megbújnak bennem.
- Befejeznéd? Túl nagy feneket kerítesz, egy részeg tini elejtett szavának – a hangom ugyanolyan érdektelen, a telefonom nyomkodva töröm meg a saját hallgatásom, s csak miután eltettem a készüléket, nézek rá Emmára.
- Megint azt hittem szerelmes vagyok, semmi új a nap alatt – vonom meg a vállam, hisz ez tényleg igaz. Velem valamiért rengetegszer megesik ez, és mindig sikerül találnom valamit, ami elhiteti velem, hogy ez most más, mint a többi ez a valós.
- De nem voltam…. jó eséllyel a büdös életbe nem fogom megtudni, az milyen – ami jelenleg a legkevésbé sem érdekel, elvégre, nekem ennél sokkal kecsegtetőbb terveim vannak, amikbe mindez nem fér bele.  Megrázom a fejem, és kifürkészhetetlen tekintetem Bercire emelem, hogy ezzel is jelezzem, oké, akkor teregetek.
- De tudod, az van, hogy tényleg fontos voltál nekem. Felnéztem rád… tiszteltelek – köpöm a szavakat, lesajnálón rázva meg a fejem. De ez inkább nekem szól, hisz az ilyesmit én nem osztogatom csak úgy. Igen, sok mindenkit kedvelek, igen szoktam ölelgetni embereket, meg el is vagyok velük, na de hogy számítsanak is bármit a szavak, amik elhagyják az adott illető száját. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ember van ilyen.
- Nem voltam még szerelmes, azt hittem, hogy ez az lesz, de nem – tárom szét a karom, remélve, hogy ezzel megnyugtatok mindenkit.
- De figyeltem arra, amit mondasz, képes voltál elérni, hogy változni akarjak, ne érjem be azzal, ami van. Elhitetted velem, hogy több vagyok annál, aki akkor voltam, és én voltam annyira ostoba, hogy ezt be is kajáljam. Változni akartam, azt akartam, hogy valaki elfogadjon, mert Isten bocsá’ a saját rokonaimnak se kellettem – sóhajtok fel teátrálisan, ezzel is leplezve, ez azért még mindig fáj kicsit, de eszem ágában sincs ilyesmit kimutatni.
- Kedveltelek, elhittem, hogy más vagy, elhitetted velem, hogy én is az vagyok, és szívesen lógtam veled, noha sose léptem át egyetlen határt sem. Most mégis pipa vagyok. De ne hidd, hogy egy kosár miatt, amivel egy asztalon fetrengő szerencsétlent illettél. Nem, te megmutattad, hogy te sem vagy több itt bárki másnál… te is inkább leráztál, mintsem egyetlen épkézláb szót benyögtél volna… meg akartam könnyíteni a dolgod, mégis inkább döntöttél amellett, hogy visszaküldesz oda, ahonnan sikerült nagy nehezen felnyalábolnod, és utállak, amiért mutattál valamit, amiről elhittem, lehetne akár így is. Remélem, boldog vagy – rázom meg a fejem, majd elsasszézva kettejük között, az ajtó felé veszem az irányt, lévén, ha Emma be tudott jönni, nekem se okoz majd gondot kimenni onnan.  
- Nyugodjatok meg, az utolsó hely ez, ahová még egyszer betenném a lábam – azért ezt odabököm a végére, aztán magára hagyom a felnőtteket, remélhetőleg akadályok nélkül.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 15044
Lezárás...
Írta: 2016. március 16. 21:36
| Link

Berci és Bia


Mondjuk azt, hogy a meglepettség azért is tudott lesújtani rá, mert az utóbbi időben kínosan sok volt a gond a gyerekeivel, és ez se úgy tűnt dicséreti intézkedést kíván majd meg. Mielőtt az irodába lépett volna azért elmormolt magában valami önnyugtató szöveget,hogy de ez kezelhető, csak fiatalok még és bohók a gyerekei, az ő lánya majd más lesz, csak ez a generáció bajos kicsit. Hitt benne hogy javíthatóak, de egyre többször kellett csalódjon. Belépve pedig nem káprázott a szeme, valóban Bianka nézett vele szembe. Itt biztos nem sok keresnivalója lett volna.
- Semmi gond, jöttem, ahogy tudtam. - Teszi gyorsan hozzá, még lassan elkerekednek szemei, ahogy tekintete Bianka, az asztal és Berci között ingázik. - Betört? Ellopni valamit? Bevallotta? Feleselt?
Kicsit hitetlen a kérdéshalmaz, de inkább csak költői, de pontosan érzi a hanglejtésből, és látja kollégája tekintetében is, hogy itt viccnek nincs helye. Egyre halkabban és elvékonyultabb hangon ejtette ki a szavakat majd nyelt egyet és szomorúan figyelte Bia rezdüléseit magával szemben. Összefonta karjait úgy figyelt Bárcián mondandójára. Azonban a feketeleves csak ez után jött. A hallottakat igyekezett tényként kezelni és nem próbálni ösztönszerűen pszichológust, anyát, barátnőt vagy hasonlót játszani. Meg kellett emberelje magát, ne szánja meg az indulat mivoltából a sárgácskát, hiszen nagyon rosszat tett. A rosszért pedig büntetés jár, minden egyes esetben, nincs kivétel.
- Bia, kérlek, ne ítélj így, hibáztál, de éppen te fújod most fel drágám. Ez itt Berci irodája, ahova jogtalanul jöttél be, indokok, okok, elképzelések bármik is legyenek mögötte. Szerintem jót fog tenni neked egy beszélgetés.
Utóbbiban inkább csak reménykedik, hogy a lány majd él az ajánlatával. Azonban ahogy hallgatja tovább, nem érzi, hogy meg lenne győzve, szokatlanul jó reflexszel kap a lány karja után, hogy megállítsa őt. Még egy mondat erejéig visszafordul Bercihez,aztán már Biankához intézi szavait és el is indul vele kifelé.
- Elnézést a nevében is, elintézem. Te pedig... komolyan, miért volt erre szükség? Pénteken, szombaton és vasárnap a Shanesben van dolgom, te pedig önkéntesként jönni fogsz oda dolgozni, hogy összeszedhesd magad. Vasárnap pedig jótékonysági vásárt fogsz velünk tartani az alapítvány segítésére, értetted?
Azzal kihúzta magával az irodából, egy bocsánatkérő mosolyt még megeresztett Bárcián felé, majd folytatva a szentbeszédet visszavezette Biát a navinébe. Remélhetőleg utoljára ilyen ügy okán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. június 19. 22:35 | Link

Dr. Köröndi Hajnalka
-a yet-to-be TO irodában hétfő reggel nyolckor-
[VB utánakérdezéssel *thumbsup*]

Ásítások és egy fekete, cukortól megkímélt bögre kávéval a kezében halad a gazdasági iroda + tanulmányi osztály nevű kínzókamra felé. Rossz emlékek, kérem, elég rosszak. Utoljára (legelső) harmadikos évében járt ilyesféle helyen, nevezzük nevén a gyereket, az igazgatói szobában, de hasonlóan kellemetlen egy lyuk volt. Mert hát mi mással is jellemezhetné a tanulmányi osztályt, mint a kellemetlen jelzővel? Jó, legyünk őszinték, a szerkesztő tollából származik a jelző- Mihael maga sokkal cifrább szavakkal írta körbe mai kényszerlátogatásának helyszínét.
Szüksége lesz egy igazolásra a tanulmányi státuszáról a főnöksége részére (újabb felesleges és fárasztó hülyeség, ha őt kérdezik), így hát húsz perccel ez előtt kénytelen-kelletlen begombolta az utolsó gombot is az ingén, és elindult ide, erre a halálosan unalmas helyre. Biztos valami ronda, vén banyát alkalmaztak, vagy egy halálidegesítő, műfogsoros vén trottyot, hogy kikergessenek minden diákot a világból. Szörnyű lesz. Mélységes sóhaj szakad fel a mellkasából, mielőtt kortyolna egy nagyot a kávéból megállva a TO ajtaja előtt. Kezdésnek mindjárt egy jó nagy és ízes fintorral indít. Sorszám. Meg a lóf*szt, nem őrült meg. Szabad kezével nemes egyszerűséggel beint az ott ücsörgő kiscsajnak (valami navinés, töketlen ló ez is, lerí az arcáról, hogy olyan hülye balfék, mint a többi háztársa), mikor az felelősségre akarná vonni, hova siet annyira, majd lenyomva a kilincset egész egyszerűen besétál a to-s szörnyeteg barlangjába.
- 'napot. - Morogja ki a kávésbögréje fölött keresgélően pillantva körbe a helyiségben. Vajon hova bújt az a bányarém to-s trágyahalom?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. június 19. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 19. 23:16 | Link

BB

Egy újabb, kellemes hétfő reggellel indítja a hetet. Hiába, amióta elvégezte a Pozitív Gondolkodó tanfolyamot, azóta verőfényesen indulnak a reggelei. Egy kis testébresztő, reggeli jóga, egy csodás kávé, nullkalóriával, természetesen, ahogy szereti. És már kopog is be magassarkúiban a tanulmányi osztályra, az új irodájába. Lenullázza a sorszám-jelzőt, ha legutóbb ott maradt volna, lecsüccsen a székébe. Rózsaszín post-itekre írogatja fel, ami eszébe jut, különben 100%, hogy két percen belül nem tudja majd, mi volt az. A reggeli baglyokat olvasgatja, kellemes kedvvel, ritmusosan pecsételget. Elolvasva, válaszra vár, más hatásköre, szemét, ezekbe a kategóriákba sorolgatja a lapokat.
Amint kész van, egyik lábát átveti a másikon, behelyezkedik gépelős pozícióba. Körülményes mozdulatokkal betekeri a rózsaszín levélpapírt a gépíróba. Mielőtt még nekiesne a levélnek, a művelethez elengedhetetlen két fújásnyi parfümmel frissíti fel magát, így az egész irodás a kellemes, nem túl tolakodóan édes illat lengi be. Elégedetten szusszant, hosszú műkörmeivel irritáló kattogás mellett kezd el gépelgetni és amint ezzel megvan, fogadná is az első drága delikvenst, de az beengedi magát, még idő előtt. Ő pedig addig fel sem néz a levélből, amíg be nem fejezi. Sose zökkentsd ki a királyt! - tanítja a bölcs Disney-mese, és érdemes megfogadni, amit mond. Ha Hajnalkát valaki most kizökkenti a levélből, azt biztosan nem írja meg ma, könnyedén kimászik szőke fejecskéjéből, és akkor bizony bajba fog kerülni. Úgyhogy Mihael kénytelen pár percet várni, mielőtt még felpillant és rámosolyog.
- Szép reggelt, foglalj helyet - mutat az asztala előtti székre. A kész levelet kiveszi az írógépből, precízen meghajtja, borítékba rakja, megcímzi és a kész levelek közé rakja, egy rózsaszín, szívecske alakú post-itet rá ragasztva, hogy ne felejtse el el is küldeni ma.
- Miben segíthetek? Névre, házra, évfolyamra lenne szükségem még - teszi hozzá, ezúttal már tényleg Mihaelre koncentrálva. Nem kínálja meg a másikat kávéval, ugyanis látja, van neki is. Inkább csak kortyol egyet a papírpoharából és érdeklődőn figyel - ó, ez a reggel áldásos hatása, a tizedik nyavalygó diák után már utálni fog mindent és mindenkit. Mihael szerencsés időpontban látogatott el hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 28. 21:55 | Link

BB

A büntetése második napja. Egy múló állapot, egy aprócska büntetés, ennyi csupán, semmi több. Pár napig tart, utána kihasználja aranyhalakéhoz hasonlító memóriáját és akár el is felejtheti az egészet. Addig azonban megéli a csalódást, az elveszettséget, a kétségbeesést, de még mennyire! Szívvel-lélekkel.
Egész nap dolgoznia kell, és nem csak úgy kell, hogy ne vesztegesse el az életét, hanem inkább muszáj, hogy legyen mit ennie. Ugyanis édesapjával összevesztek két napja, megvonta tőle az összes támogatását. Nincs többé apuci, se pénze, se befolyása. Nincs semmi. Már most úgy érzi, hogy két kilót hízott a nem megfelelő táplálkozástól, a teste gyenge, erőtlen, sőt, néha már azon gondolkozik, hogy valószínűleg haldoklik. Hiszen most nincs személyi edző, lúgosított kristályvíz. Nincs manikűrös, pedig már egészen lenőtt az előző, a lábairól nem is beszélve, az lassan katasztrófa. Pedig a kedvenc körömcipőjét szerette volna felvenni ma, de ilyen pedikűr mellett nem volt képe, inkább egy zárt magassarkú mellett döntött.
Így egész nap alig fogadott diákokat, maximum egy-kettőt, a többit kint várakoztatta. Úgy csinált, mintha dolgozna, de igazából egész nap csak sírdogált, hol halkabban, hol hangosabban és totálisan elmélyedt az önsajnáltatásban. Ma már a harmadik sminkjét sírja szét, olyan vízálló nem létezik sajnos, ami ezt a bőgést kibírná. Használt, galacsinba gyűrt, rózsaszín papírzsepi halmok díszítik az íróasztalát.
Csak abban reménykedik, hogy az édesanyja egyszer majd megszánja, megesik rajta a szíve. Hát hogyan bírna így élni, hogy az egyetlen, édes, kicsi lánya így éli az életét? Azzal tisztában van, hogy az apjával semmire nem megy, a férfi nyugodtan alszik a tudattal, hogy Hajnalka nem luxusban él, és úgy érzi, vége a világnak.
Így neki is lát egy baglyot írni édesanyjának. Nagyot szipog, ismét letörli arcáról az elfojt könnyeket és sminket, nagy levegőt vesz és nyel egyet. Rózsaszín levélpapíron serceg a pennája, a kész levelet illatos borítékba zárja, és egy bagollyal útjára engedi. Ki tudja, megéri-e így a holnapot...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 29. 14:44 | Link

Síró-pityogó

Át fog menni. Már eltökélte, egyelőre azonban gyűjti hozzá az erőt. Nem annyira magához a találkozáshoz, inkább ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban (ami sejtése szerint így sokkal tovább fog tartani a kelleténél) le tudja rendezni a dolgot. Nem mintha nem társalogna szívesen, de dolgoznia kell. Már kezd kicsit kijönni a végtelennek tűnő papírhalmokból, látja már a fényt az alagút végén, de jól tudja: Ha most leereszt, megint ugyanúgy el fog úszni. Úgyhogy most kell erősnek lenni, egy kicsit ráfeküdni még, és utána szépen visszatérhet ő is a nyolcórás munkanapokra, amiből egyet-kettőt még el is pazarol valamilyen semmiségre napközben. Például ne adj' Isten házvezetői teendőinek rendes ellátására.
Két oka van annak, hogy átnéz Hajnihoz. Az egyik az, hogy egy igazi úriember csak nem hagy már egy nőt sírni, hogyha hallja, hogy baj van. A másik pedig, hogy egy síró nőtől egyáltalán nem lehet rendesen dolgozni. Itt az ideje, hogy kicsit besegítsen Hajni lelki gyógyulásába.
Finoman megkopogtatja a kettejük szobája között elhelyezkedő ajtót, majd kinyitja, már a válasz elhangzása előtt. Hogyha nem szeretne beszélni vele a nő, úgyis meg fogja találni rá a módját, hogy elküldje. Berci pedig egyáltalán nem erőszakos típus... De nem is szívbajos.
Most szándékosan használja is az erejét, nyugalommal beborítva a szobát, várva, hogy Hajnira is minél gyorsabban rásüppedjen az érzés, így csillapítva kissé a rosszkedvét.
- Minden rendben, Hajni? Ne hozzak egy kávét neked, vagy valamit? Egy pohár vizet esetleg? - néz segítőkészen a lányra, kissé aggódó tekintettel. Így végignézve rajta, a helyzet rosszabb, mint a férfi gondolta. Eddig úgy gondolta, nem érheti ezt a nőt akkora bánat, hogy ne élvezzen prioritást a sminkjének tökéletessége, azonban úgy tűnik, ebben tévedett. Vagy a nőt ismerte félre, vagy a tragédia hatalmas. Valószínűleg inkább az utóbbi.
Kicsit beljebb araszol a szobába, egyelőre még nem küldték el az összes ősével együtt (kezdve az édes anyukájával) melegebb éghajlatra, ám ez még nem jelenti azt, hogy nem is fogják. Így aztán a nőhöz egyelőre még nem megy oda, csak ha már kapott valamiféle pozitív megerősítést, hogy van itt keresnivalója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 4. 23:09 | Link

BB

A tragédiájának hangjai és az önsajnálat túlságosan lekötik, így nem feltétlen hangja a visszafogott, kedves kopogást. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor Bárcián már nyitja az ajtót, beljebb merészkedik az irodájába. Erre hirtelen pánik önti el, hogy valaki látja ilyen állapotban. Egy-egy marék zsebkendőt vesz fel az asztalról, és gyors, utolsó pillanatban történő tűzoltásként a szemei alatti részt kezdi tapogatni velük. Mély levegőket vesz, hátha ettől megnyugszik egy kicsit, de nem annyira megy neki. Most egyszerűen képtelen ilyesmire, bár valahogy most hirtelen mintha kevésbé zaklatott lenne, és sokkal inkább melankolikus a hangulata. Mégis a tény, hogy a szemei vörösek és püffedtek a sok sírástól, és így néz ki, és most Bárcián azt fogja róla hinni, hogy egy sírós kislány. Na meg még rosszabb, hogy sosem fog rá újra nőként tekinteni, legalábbis a jelenlegi elkeserítő helyzetben ezt gondolja, és egy újabb világvégeként fogja fel... ahogy minden mást mostanában.
A kérdés azonban betalál, mert azonnal felpörgeti a gondolatait. Ma reggel itta meg az utolsó korty, minőségi, importált ásványvízét, és már nem is indíthatta a kedvenc kávéjával a napját, így fáradt is. Továbbfűzi a gondolatmenetet, már látja magát, ahogy kávéautomatára folyamodik, hova tovább, nem frissen őrölt és pörkölt fajtára. Ezen gondolatok hatására azonban képtelen válaszolni. Abban a pillanatban megremegnek az ajkai, és hogy a másik ne lássa az arcát, inkább eldobja a zsepiket, hagyja a francba az egészet. Előre dől az íróasztalára, karjait az arca köré fonja védelmi bástyaként. Ezúttal hangos bömbölés helyett inkább csak csendesen rázza kicsit törékeny vállait és próbálja visszafogni magát. De valahogy, ahogy Bárcián itt van, sokkal könnyebben nyugtatja vissza magát és szipog párat halkan. Aztán megmozdul és a mozdulatról nem lehet eldönteni, hogy valóban kiugrott alóla a szék, vagy csak ő akart bebújni az íróasztala alá. Odalent ledobja a magassarkúit, felhúzza a térdeit és átkarolja őket.
- Minden rendben - válaszolja csendesen, a sírástól rekedt hangon. Persze, tudja, hogy egyértelműen semmi sincs rendben. De úgy látta a filmekből, hogy a felnőttek így válaszolnak erre a kérdésre. Ő pedig most már hivatalosan is felnőtt, nem apuci pénzéből él. Magára van utalva ebben a kietlen, és hideg világban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 5. 22:09 | Link



Csendesen telik a napja az irodában. Valószínűleg azért, mert hét közepe van, és ilyenkor mindenki kicsit elcsendesül. Nincs meg a hét elejei lelkesedés, nincs meg a hétvégét megelőző utolsó hajsza, motiváció. Az irodisták életében a szerdai nap egy igen különleges, kettős állapot. Olyasmi, mint egy különleges purgatórium, ahonnan nincs se előre, se visszaút. A végtelen reménytelenség önti el a papírmunkával foglalkozók szívét, noha a kastély élete egyáltalán nem érzi meg. A gazdasági-jogi-tanulói ügyekkel foglalkozók olyanok, mint kis bábmesterek, meghúzódnak a háttérben, azonban az iskola éltében ők az olajcseppek az fogaskerekek között. Nélkülük talán valahogy életet lehetne lehelni a gépezetbe, de nem túl sok értelme volna annyi időt-energiát beleölni.
Hajnalka ráadásul ebben az időszakban éri el fáradtsága csúcsát; most is bambán bámul az írógépére, ahogy gépiesen pötyög rajta, majd átállítja a következő sorra. Gépelget még egy keveset, aztán feladja, és inkább úgy dönt, idejét a rózsaszín tűzőgépének, celluxtartójának, mappácskáinak, és egyéb csecsebecséinek igazgatásával tölti. Meg gyönyörködik a kilátásban, a festményekben az irodájában. Egészen addig, amíg egy újabb diák nem érkezik hozzá.
- Szerbusz, fáradj csak beljebb - köszön neki, bájos mosolyt villantva az arcára. Swarovski-kövekkel kirakott karórájára pillant, és a naptárára pillant. - Ó, igen, te kerestél meg bagolyban és jelezted, hogy szeretnél ma bejönni, igen, emlékszem, Kálmán, igaz? - kérdez rá a nevére, miközben kihúzza az egyik fiókot maga mellett. Egy irattartóban kezd el kutatni a baglyok között, miről is volt szó korábban. A most használatos tárolóra a "kicsit sem érdekel" felirat van írva, rózsaszín tintával, de hála istennek a diákok kíváncsi kis szemei nem láthatják, csak Hajnalka tudja, mennyire érezte jogosnak a panaszt. Valahogy a "fontos ügyek" kupaca igen szegényes.
- Elmondanád még egyszer, mit szeretnél? - kéri meg végül a rellonos fiút, miközben tollának végét finoman ajkának támasztva olvasni kezdi a baglyot is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. július 6. 01:23 | Link

Dr. Köröndi Hajnalka

Megáll. Pár lépés után a lábai abbahagyják az előrehaladást. Megfigyeléshez szokott szemei tizedmásodpercek alatt kezdik felmérni az előtte, az íróasztal mögött ülő szőke, húszas éveiben járható fiatal nőt. Első gondolat: annnnnnyira mocskosul az esete! Szőke haj, nagy mellek, kedvező dekoltázs, már csak a lábait szeretné átvilágítani, de az a fránya asztal... Hosszú másodpercek telnek el szótlan várakozással; az írógép monoton kattogása, a műkörmök karistoló, idegtépő hangja szakadatlan, egyhangú alapzajt képez az üres időtöltés közepette. Ez az egész hely annyira undorító egyébként: minden rózsaszín, lányos, sőt a helyiséget belengő parfüm sem ideillő. Egy hivatalos helytől nem ezt várná az ember, legalábbis neki más preferenciái vannak. Amilyen igénytelen egyes területeken, olyan finnyás másokon. Érdemben nem zavarja meg a nyilvánvalóan munkába temetkezett nőt, helyette csendben iszogatja a feketét. Nagyjából a felét végzi be, mire felnéznek rá azokkal a nagy, kifestett szemekkel. Tényleg a gyengéje...
- Oui, köszönöm.- Egy hosszabb, kellemesebb mosolyt ereszt meg, miközben magában az undor újabb hullámaival viaskodva letelepszik a felkínált helyre. Ha tudatosan kizárja a dekorációt és csak a méretes keblekre (meg néha azok gazdájára) koncentrál, sokat javul a helyzet elviselhetősége.
- Mihael Gérard Saint-Venant, Rellon, hetedik évfolyam. - Roppant készségesen közli az információkat, mint akit világéletében az illem és a kellem jegyében neveltek (se), és minden vágya a kedves TOs hölgy munkáját megkönnyítve információkat szolgáltatni az ügy mihamarabbi elintézéséhez.
- Szükségem volna egy, az iskola által kibocsájtott igazolásra a tanulmányi állapotomról. Munkahelyhez kell. - Nem érzi úgy, hogy további felvilágosítással kellene szolgáljon, hiszen neki sem mondtak többet, mint hogy szerezzen egy hivatalos igazolást. A szebb és régebbi időkben ez sokkal könnyebben ment volna, de egy jórészt még mindig amnéziás ember csakis a legális út kacskaringóira támaszkodhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Tompos Kamill Jácint
INAKTÍV


silence heals
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 37
Írta: 2016. július 6. 12:16 | Link

H a j n a l k a


Kellemetlenül sütött a nap, nem csak ímmel-ámmal, hanem kifejezetten erősen: a fehér bőrű, életét legtöbbször sarokban gubbasztással töltő Kamill nehezen bírta a fényt, világoskék íriszeit bántottak az éles, mindent áttörő sugarak; legtöbbször a kastélyban maradt ilyenkor. Nem bírta a nyarat sem, a viháncoló, idegesítő kisgyerekeket a strandon, hatalmas adag vattacukrokkal rohangálva; miközben ő csendben – de még milyen csendben! –, néma-búskomor hangulatban üldögélt magában, kerülve a tömeget, s a rajta élcelődő, malíciával telített megjegyzéseket is.
A Rellon toronyban sem ismert sok embert, s bár nem volt rosszban velük, alig-alig akadt olyan, akinek őszintén megnyílt volna – ennek ellenére nehezen hagyta el a sárkányok klubhelyiségét, a kastély ódon, hatalmas terei, díszes falfelületei inkább riasztották; s félelmetesek voltak, semmint hívogatóak. Ma mégis az Átrium elhagyatott, de patinás folyosóin sétált végig szótlanul és csendesen, léptei szinte semmilyen visszhangot nem vertek, úgy járt-kelt fel-alá, mint egy kísértet – hófehér bőrű, néma alak, mely semmilyen zajt nem kelt. Léptei természetellenesen csendesek voltak, a lapos márvány- és kőfelületek, melyeken máskor csak úgy csattogott a sok cipőtalp, nem szóltak semmit Kamill léptei alatt; mintha érezték volna, hogy a rajtuk járó alak is néma, mint az éjjeli erdő.
Gyakran járt a Tanulmányi Osztályon, most is oda tartott – egy iskolalátogatási igazolásra volt szüksége, mert az állam által kapott segélyhez hitelesítenie kellett, hogy a Bagolykő Mágustanoda hallgatója, ha speciális szükségletű diák is – mindezt meg is írta Hajnalkának bagolyban, leírt mindent, nehogy félreértés essék, s most is szorongatott a kezében egy pergament, a levél másolatát. Csak a kommunikáció megkönnyítése végett.
Félszegen lépett be a Tanulmányi Osztály irodájába, a nagy üvegfelületeken csak úgy zúdult be a fény, nem besütött, bezúdult; Kamillnak hunyorítania kellett. Hajnalka üdvözölte is őt, bár úgy látszik, a nevét nem sikerült megjegyeznie – Kamill meg sem lepődött ezen, de azért megrázta a fejét. Fogta a pergament, és az asztalra tette – ebben benne volt minden, a neve is. Balját a szeme magasságába emelte, hogy megvédje legalább az arcát a Nap fényes, meleg sugaraitól; nem bírta a tűző napfényt, émelygett tőle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 6. 12:47 | Link

BB

Bólogat a másik adataira és kérésére, aprókat, ritmusosan. Előveszi fehér, kifejezetten ízléses (mármint, a normál ízlésnek megfelelően is ízléses) pálcáját, és az irattároló felé int egyet.
- Mihael Gérard Saint-Venant - ismétli a nevet, apró mosollyal ajka szegletében, de nem történik semmi. Meglepett arccal pillog a kérdéses irányba, összevonja tökéletesre megrajzolt szemöldökeit. Na, ilyen még nem történt vele. Megismétli a mozdulatot, úgyszintén a nevet, de ismét csak kellemetlen csend ül az irodájára. Megköszörüli torkát.
- Az elmúlt időszakban biztosan nem szűnt meg a jogviszonya, esetleg nem halasztott évet...? - kérdezi kissé bizonytalanul. Kell neki pár pillanat, hogy aprócska kis fogaskerekei a fejében beinduljanak. Ha nincs az irattárolóban az aktája, akkor csak... hol? Hol is lehet? Mit kell most csinálnia? Á, igen, meg nézni az archívumban! Hiszen az akta nem vész el, csak átalakul. (Ez akár a tanulmányi osztály jelmondata is lehetne.)
Így az új ötleten felbuzdulva, a könyveket tároló vitrin felé mutat, ismét kimondva a nevet, amitől már papagájnak érzi magát. De semmi, egy könyv sem kerül elő, benne pedig pillanatokon belül felmegy a pumpa. Nem tudja, mi történt, csak a múlt héten vagy száz ilyen kikérést csinált meg, és semmi gond nem volt vele, ment, mint a karikacsapás.
- Miért is működne itt bármi is...? - kérdi morogva, de nem intézi senkinek, egy nagy, teátrális sóhajjal cifrázza meg. Feláll, a kelleténél kicsit erősebben csapja le a pálcáját az asztalra. Hihetetlenül felháborítónak tartja, hogy meg kell emelnie popsiját, a kis körömcipőiben odamenni az irattartóhoz. Motyogja a rellonos házát, évfolyamát, kikeresi a megfelelő fiókot, kihúzza.
- Egy pillanat - fordul bájos mosollyal Mihael felé, majd feláll egy kis sámlira, elkezd kutatni a fiókban. Csakhogy az nem olyan apró, mint amilyennek tűnik. Hajnalka felső egyharmada pillanatok alatt el is tűnik benne, ahogy belehajol és elkezd kutatkodni benne. Olvasgatja a neveket, de valahogy most nincsenek betűrendben.
- Ó, hogy ezek az idióta mugli módszerek, miért kell ezeknek mindent így túlbonyolítani? Idióta, idióta muglik... - mérgelődik, de ez csak kicsit visszhangosan, távolról hallatszik az irodából. No meg persze, a fiókon kívül sokkal érdekesebb látványosság maradt: Hajnalka alsó fele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. július 6. 15:06 | Link

Dr. Köröndi Hajnalka  Grin

Kifejezetten más dolgok jutnak eszébe erről a ritmikus bólogatásról- nagyon vizuális típus, ami azt illeti, és Hajnalka külleme ezen csöppet sem segít. Az viszont sokkal ösztönzőbben vonja el a figyelmét, hogy Hajnalka második próbálkozásra sem találja az aktáját. Jobb szemöldöke kérdőn felcsusszan a homlokán az őszinte értetlenség jeleként. Tagadhatatlanul szórakoztató egy ideig a TOs keresgélése, de mikor már negyedjére sem reppen elő az a bizonyos akta, aminek a jelek szerint elő kellene tűnnie, a türelmetlenség első jelenként összefonja széles mellkasán a karjait. Egyelőre nem szusszant nagyokat vagy vág látványosan irritált fejet, helyette folytatja az egészen konszolidált megfigyelést. A dekoráció bőven kárpótolja a vesztegetett percekért.
- Két éve jöttem vissza, egészen biztos, hogy van aktám. A kérdés már csak az, hol. - Itt már érződik egy kis rejtett vihogás a hangszínében, mert jobban meggondolva roppant mulatságos, hogy sehol sincs az aktája. Talán Naizer zsebre vágta? Special case? Ki tudja, inkább hagyja a nőt keresgélni, főleg, hogy a következő pillanatban szinte szó szerint eltűnik a fél teste egy fiókban. A jobbik fele pedig közszemlére kerül.
Szemérmetlenül áll fel a székről, és dől neki az asztalszélnek, hogy jobb rálátása legyen a formás hátsórészre. Marokba illő... kár, hogy ez a típus visongani szokott... Komolyan, az örömlányokkal annyira egyszerű minden.
Ettől függetlenül abszolút komótossággal szemrevételezi Hajnalka fenekét és azon morfondírozik, hogy ruha nélkül még gusztább lenne az összkép.
- Lehet, hogy egészen az alján van. Talán a mélyére kellene nyúlni. -  ~Hajolj előrébb. Még nem ellenőriztem a bugyid színét.~ Igen, megérte bejönni TOs ügyet intézni.
- Találkoztunk már amúgy? Annyira ismerős... - Főleg ez a hát meg a fenék... Nem kérdés, mit jegyez meg a legtöbb emberrel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. július 6. 15:32 | Link

Dr. Köröndi Hajnalka

Úgy néz ki, a mai napom az ügyintézésre megy el. Jó, benéztem az óráimra is, de minden lyukas órámat itt töltöm most. A házvezetőmmel már lemeccseltem a dolgot, aztán az igazgatóval is, szóval most jön majd gazdaságis bácsi meg a to-s néni.
Utóbbival még nem találkoztam, de hallottam már róla, és be kell vallanom, nagyon felkeltette a figyelmemet.  Nem az a része, amikor a fiúk órákig ecsetelték a rendellenesen nagy szemét és a nagyon kerek popóját, hanem azt, hogy ezekhez egy doktori cím párosul, mert a lányok szerint nagyon „éééérdekes” személyiség. Imádom az érdekes személyiségeket, legyen akár pozitív, akár negatív. Szóval ma felöltöztem csinibe, és amikor nem órán voltam, akkor a folyosókon várakozósat játszottam.
A legviccesebb, hogy az senkit sem zavart, hogy nem vagyok talárban, pedig azt hittem, ez majd kellőképpen kiveri a biztosítékot. Ki hitte volna. Amíg várakozom a TO-s nénire, addig ezen elmélkedem, meg azon, hogy mi mindent szeretnék még elintézni. Gyorsan túl szeretnék esni a procedúrán, hiszen lassan neki kell állnom a VAV-ra való felkészülésnek. A felsőbbévesektől kaptam egy csomó segédanyagot, de így is piszok nehéz. Ha csak azt nézem, hogy Ervin mindig odafigyelt, mindig tanult, meg mindig jó gyerek volt, és csak Várakozáson felülit kapott, akkor mire készüljek én?
Idegesen beleharapok az ajkamba, de végül csak arrébb hessegetem a problémát. Majd ha már tényleg probléma lesz. Egyelőre megigazítom a hajam, és amikor nyílik az ajtó, és távozik a srác, akkor belibbenek én. Reménykedem, hogy Bárci is bent van, mert én kedvelem őt, akkor is, ha az egyik legjobb barátnőm szenvedett miatta, de ahogy elnézem, most mentes tőle a terület.
- Jó napot, Simfel Karina!
Felé nyújtom a kezem, és azonnal elkezdek gondolkozni. Nem biztos, hogy csak hazudott arról, hogy doktori címe van. Az ilyenek, pont azok, akik ezt el tudják érni. Bár talán a doktori túlzás, de lehet, hogy kavart a témavezetőjével. Lehuppanok a vele szemben található székre, a kezeimet az ölembe helyezem, és egyenes háttal, kihúzva magam, szépen nézek rá.
- Kérvényezni szeretném, hogy a következő évben induló mestertanonci képzésem során egyéni tanrendem legyen.
Nem körítek hozzá kismesét, azt nem is díjazzák az emberek sokszor, jobb egyenesen megmondani, hogy miért is jöttem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 7. 23:01 | Link



Ahogy a fiú megérkezik, nem esik le neki, hogy miért nem szól semmit. Természetesen nem olvasta el a levelet és nem tudja, hogy ha akarna, akkor sem fecseghetne tovább. Végigköveti a tekintetével, ahogy belép, feltűnik neki, hogy mennyire hunyorog és takarja a szemét. Ezt is furcsállja rajta, összehúzott szemöldökkel figyeli őt és egy picit még hátrébb is dől. Nagyon nem bírja a furcsa embereket, akik legalább olyan furcsák, mint Árpád, vagy annál is rosszabbak. Igyekszik az arcáról eltüntetni a gondolatokat, de Kamill úgyis el van foglalva éppen a napfénnyel, meg úgy általában saját magával.
- Áh, köszönöm! - bólint egyet, miközben elveszi a pergament és a nevét megnézni, majd a kérését is. A nagy, régmúltból az irodára maradt nyomtatóhoz lép közben. Benyomja a megfelelő gombot, a gép sémát vált, majd egy pálcaintéssel a tintába mártja a formát, majd papírra nyomja. A nyomtatvány melegen, kissé tintapacásan és ziláltan szabadul ki a nyomtató másik oldalán. Hajnalka elveszi, mutató és hüvelykujja közé csippenti és lebegtetve szárítja a tintát.
- Na, szóval, Kamill, bocsánat, katasztrofális a névmemóriám - nevetgél kicsit, reménykedve, hogy a fiú bekapcsolódik, de nem nagyon lát rá esélyt, úgyhogy hamar elhallgat és csendben töltögeti tovább a kért papírt. Közben helyezkedik, megköszörüli a torkát.
- Nohát, nem... vagy valami beszédes... - állapítja meg ismét zavarban. Zavart mosoly ül az ajkain, majd gyorsan, hogy letörölje onnan a poharába töltött kristályvízért nyúl. Kortyol belőle párat, stílusos rúzsnyomot hagy a poháron. Még egyszer a másikra pillant, hátha bármi reakciót kap, majd lassú bólogatásba kezd.
- Öhm, nem vagy esetleg szomjas? Szolgáld ki magad nyugodtan - mutat a vizeskancsó és a poharak felé, amelyek az íróasztalnál vannak. Újabb zavart csend, ami egyre jobban zavarja Hajnalkát és beszédkényszere lesz tőle. Dobol magassarkújával a padlón egy kicsit, majd ismét a másikra pillant.
- Mi baj a szemeddel? - kérdezi még, és reméli, hogy ezzel kihúzza addig, amíg kitölti ezt a lapot és nem kell tovább ebben a csendben ülnie. Már most kezdik feladni az idegei és gondolkozik, hogy be kéne vennie a gyógynövényes nyugtatóját, amit a Pozitív Gondolkozó trénere ajánlott neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 7. 23:16 | Link



Borzasztó napja van. Valahogy úgy érzi, ez a "szívassuk meg az irodistákat ott, ahol lehet" világnapja és minden összeesküdött ellene. A felettesei, a munkatársai, a diákok és még a manók is. Bárki, aki egy kicsit is tudott rontani a hangulatán, az kapott is ma az alkalmon. A sok érdektelen kérdés, amit egy bagollyal el lehetne intézni, de mégis órákig kell magyaráznia, hogy működik. Rabbot, aki még mindig bújócskát játszik, hiába kajtat utána napok óta. A manók, akik képtelenek rávenni magukat, hogy megcsinálják az iroda felszerelését, ugyanis valami nincs jóban a mágiájával... minden egyszerre zuhan a fejére és ettől egyhamar elveszti a türelmét. Pedig általában annyira nem érdekli az egész, hogy csak a lelki problémáikkal traktáló diákok kergetik ki a világból, de ma... nos, bárki képes rá, bármivel, úgy néz ki.
Amint a szerencsétlen srác hátat fordít neki, arcát a kezeibe temeti és megtörten ücsörög pár percig. Hiába magyarázta el négyszer, hogy attól még, hogy ő pillanatnyilag ellőtte az összes zsebpénzét még nem jogosult szociális támogatásra. Azt már meg sem próbálta neki többször beadni, hogy ez amúgy sem az ő hatásköre, ugyanis ösztöndíjakkal és ehhez hasonlókkal a gazdasági igazgatót kell megkeresnie, bármilyen meglepő.
Mire Karina belép az irodába, felkapja a fejét, hátralibbenti szőke tincseit és inkább a fiú kérését egy gyors mozdulattal a mágikus lánggal működő iratmegsemmisítőbe dobja. A kék fény villan mellette, elégedetten konstatálja, hogy vége, és soha többé nem kell rá gondolnia. Sőt, már a perceket is számolja, mikor mehet haza.
- Szebb napot - köszön a lánynak sóhajjal, majd savanyú képpel fordul az irattároló felé. - Egy házat és évfolyamot is kérnék - mondja, már-már vádlón. Hogy képzelte szegény lány, hogy nem közli ezeket a fontos információkat, anélkül, hogy kérné. Amint megkapja, már int is a szekrény megfelelő fiókja felé, és az akta kirepül Hajnalka elé, le az asztalra. A hanyag mozdulat miatt pár centivel süvít csak el Karina feje mellett.
- Ezek remek tervek, de szeretnék kérni egy indoklást is hozzá - mondja, miközben összefonja ujjait, lerakja a kezét maga elé az asztalra. Oldalra dönti fejét, fáradtan emeli meg a szemöldökét, kritikus tekintettel méri végig Karinát újra és újra. Látja, hogy kicsípte magát, milyen peckesen ül, mennyire szeretne bevágódni nála, de most ettől is csak még irritáltabb lesz. Aztán, amint végigmérte a lányt, újra az aktáira pillant, majd egy hajtincset kezd el csavargatni ujja körül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tompos Kamill Jácint
INAKTÍV


silence heals
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 37
Írta: 2016. július 8. 12:46 | Link

H a j n a l k a

Elkerekedett szemekkel bámult a tanulmányi ügyintézőre, kék szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – titulus ide vagy oda, a tanulmányi előadó ezek szerint arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa a korábban írt levelet (hiszen a megjegyzéseiből nyíltan látszott, hogy egy ujjal sem nyúlt hozzá). Néma, csalódott sóhajjal nyugtázta a helyzetet – nem akart mutogatni, de közelebb lépett a doktornő asztalához, s felvette a levelet, amit hozott, majd a zsebéből előkotort egy pennát, s jókora, vastag tintavonallal aláhúzta a pergamenlap egyik lényeges mondatát: beszélni nem tudok, kérem, írásban kommunikáljunk. Még szerencse, hogy ilyen empatikus ügyintézője van az iskolának. Hanyag mozdulattal visszadobta a levelet az asztalra – sikerült olyan ívben, hogy éppen Hajnalka orra elé esett –, majd kimért biccentéssel elfogadta az italt, s töltött magának egy pohár innivalót. Lassan, apró kortyokban itta a vizet; élvezte, hogy addig sem kell mást csinálnia, remélhetőleg hamarabb végez a nyomtatvány kiállításával az ügyintéző.
Hajnalka azt is megérdeklődte, mi baj a szemével – valószínűleg azért, mert hunyorogva, összeszűkült szemekkel állt, napérzékenységét csak fokozta hófehér bőre és világoskék szivárványhártyája. Nem szerette a Napot, általában nem szerette a természetet sem, se semmit, amihez a kastélyból ki kellett mozdulni – a kinti világ riasztó volt, rideg, zord. Egyedül az éjszaka jelentett kivételt; hetente egyszer-kétszer lelopakodott éjjel a kertbe, s megszemlélte mindazt, amit a fénylő napsütésben ritkán látott.
Válaszolni nem tudott a hölgy kérdésére, helyette a Napra mutatott – már dél felé járt, vakító fényben úszott az iroda, ezt nehezen viselte. Behúzódott egy nagy, mahagóni kartotékszekrény mögé, megkapaszkodott a hatalmas bútordarabban; s a jótékony árnyékban állva, csendben figyelte az irattal dolgozó Hajnalkát. Szemei kitágultak, mint mindig, ha a tűző fény után menedékre lelt az árnyékban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. július 8. 13:25 | Link

TO-s néni

Ahhoz képest, hogy a többiek állították, ez a lány nő, rosszabb, mint lent a cukorkabolt kínálata, valahogy mégis inkább hasonlít egy morgós vénasszonyra, semmint hahotázó tini barbie-ra. Nem is tudom igazából, hogy minek örülnék. Mondjuk, ha nem vennének fel ide mindenkit, csak mert az igazgatónak olyan nagy a szíve.
- Eridon, ötödév.
Felelem meghökkenve. Miért kell ez neki? Elvégre ha egyszer azt mondom, hogy jövőre indul a mesterképzésem, akkor csak ötödéves lehetek, Eridonos társam meg van egy rakat, de Simfel jelenleg csak egy van az iskolában, hiszen a húgom a világ másik felén tanul. A kérdésen azonban túllendülök, úgy tűnik tüncikénél most nem szabad érdeklődni.
- Mert dolgozni szeretnék a tanulás mellett.
Nem tudom, hogy mi más indokom lehetne. Mondjuk de, ezt visszaszívom, mert bizony lenne mit mondanom. A legtöbbet emlegetett téma például a terhesség. De nem, nincs az a Merlini csoda, amitől én teherbe akarnék esni. Majd, amikor már nem tanulok, stabilan dolgoztam már pár évet, és tényleg azzal vagyok együtt, akivel együtt akarok lenni. Jelenleg ebből egyik sincs meg, ráadásul még csak a második ikszet sem töltöttem be, szóval köszönöm, de nem esek teherbe. Ezen kívül nem marad sok minden.
- Úgy vélem könnyű szerrel el tudom sajátítani a tananyagot otthoni felkészüléssel is. Évfolyamelső vagyok, és így is nagy részt csak unatkoztam az órákon, vagy a folyosón.
Nyílván van feljegyzés abban a nem vékony aktában arról, hogy bizony túl nagy szám van, és ki is nyitom, és a véleményem miatt sokszor kényszerülök arra, hogy a folyosón töltsem a tanórát. Bár nem igazán zavar a dolog. Nem igazán vagyok az a fajta, aki élvezi a kötelezettségeket, jobban szeretem, ha magam szervezhetem meg az időmet. Azt hiszem ilyen az, amikor az emberben a kolerikus és szangvinikus énje szépen keveredik. Már csak az kell hozzá, hogy a velem szemben ülő hölgy is egyet tudjon ezzel érteni.
- Az igazgató úr és a házvezetőm is tud róla.
Természetesen nem üres kézzel jöttem ide, nem úgy, hogy majd akkor én megmondom, hogy mi lesz, hanem úgy, hogy szépen felkészültem, megnéztem, hogy mivel jár a rendszer, mit kell tennem érte, és hogyan kell teljesítenem ahhoz, hogy a célomat elérjem. Nem vagyok amatőr, ha az érdekeimért kell tennem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 10. 14:01 | Link

BB

- Értem... - válaszolja, kissé idegesen összepréselve ajkait, majd szusszant egyet és mosolyt erőltet az arcára. - Akkor mindenképpen felkutatjuk valahol.
A szavait nyugtatónak szánja, de aztán inkább mérgelődik, mert itt dolgozik már pár hete, de már most nem működik semmi. Szólnia kell a manóknak, mert mostanában valahogy akadozik a mágia itt a teremben, és ő maga képtelen lenne ezt megoldani, ezzel tisztában is van. Viszont annál könnyebben tud szépen nézni és szívességet kérni, úgyhogy nem érzi magát elveszettnek.
Kezébe veszi az irányítást, feláll a sámlijára, és pipiskedve tűnik el a megfelelő fiókban. A káosz, ami fogadja, még kétségbeejtőbb, mint amire előre számított.
- Az bizony meglehet... - kiabálja a fiók mélyéről, ami azonban csak halkan, távoli visszhangként jut el Mihaelhez. Okos, engedelmes lányka ő, jó mélyre hajol, egyik lábát még meg is emeli, amolyan feflexként, meg persze az egyensúlyozás szempontjából fontos is. Már csak azon aggódik, hogy bele ne essen, mert egy élet lesz, mire kimászik belőle. Meg amúgy is, a pillanatnyi outfitje abszolút nem arra lett tervezve, hogy papírhegyeket másszon.
- Ó, megvan! Megvagy! - lelkendezik, lassan felegyenesedve és kibújva a fiókból. Közben pedig hallja Mihael kérdését, és amikor úgy érzi, hogy elég közel van, hogy normál hangerőn is hallható, akkor kezd el a másiknak magyarázni.
- Elképzelhető, hogy találkoztunk már, hatodik éve járok ide, csak eddig... - és akkor felbukkan a feje, meglátja Mihaelt, ahogy nézi őt. A fiók szélére könyököl, felé fordítja arcát és kérdőn felvonja egyik szemöldökét. Huncut mosoly kúszik ajkaira.
- Te... mit is csinálsz éppen? - kérdezi, őszinte érdeklődéssel. Csak azért sem hagyja abba a pucsítást. Csak azért sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium