Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=700018#post700018][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.08. 04:01[/b][/url]

Fontos lapszéli jegyzet a világnak, arra az esetre, ha Wolffal szeretnének megismerkedni: fáradt, illetve retardált állatokat nem toleráló személyek az aurájához se érjenek hozzá! Lehet, hogy fertőző.
A beiratkozás könnyen ment a számára, még annál is egyszerűbb volt, mint ahogy gondolta. Lehetséges, hogy a munkaügyi hivatal edzette kötél szerűre az idegeit, az is lehet, hogy csak szívott előtte egy kis friss levegőt, már sosem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy életében először közelítette meg a tanodát, lassú, kimért lépésekkel, mintha attól tartana, hogy a kapu bármelyik pillanatban ráomolhat. Pedig egy porszem sem rezzent a makulátlan, narancssárga öltöny közelében, ahogyan a napfény aranyos-rezes ragyogásba foglalta a német okos fejét. Ha egy kicsit körültekintőbb, megkérhetett volna egy itteni diákot a faluban, hogy segítsen neki bejutni, meg esetleg eligazodni, de akkor ez nem jutott eszébe. Helyette felrángatta a kastélyhoz a bűnnehéz ládáját, út közben többször is bíztató rúgásokat mérve rá, ám ez nem sokat segített neki.
Most pedig itt állt a kapu előtt, úgy nézett ki, mint egy rocksztár, úgy is érezte magát, aztán a kezét lassan a kilincsre csúsztatta, hogy lenyomja azt... és nem történt semmi. Először csak maga mellé ejtette hosszú karjait, majd csodálkozva billentette oldalra a fejét. Töprengve nézte a vasszerkezetet, hogyan is kéne beoperálnia magát. Sanszos volt, hogy a rudak között még átférne, de mi van, ha a ládája kint marad? A szobanövénye magányos és elhagyatott lenne, az arca pedig pattanásos, mintha most tört volna ki rajta a serdülőkor. Kellettek neki a holmijai!
Így bátor lépésre szánta el magát, miután a nyakán lévő furcsa anyajegy vakargatása, és a határozott bambulás nem vezetett eredményre. Először is körbepillantott, hogy felmérje a terepet, nem próbálja-e épp valami becserkészni.
- Hallo! - hangzott a köszöntés a kastély udvara felé, amely nyugtalan gombócot csalt a fiú gyomrába. Teljesen egyedül volt. Ennél csak egy gondolat rémisztette meg jobban: mi van, ha mégsem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=700067#post700067][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.08. 14:25[/b][/url]

A nap legalább sütött, erre nem lehetett panasza. Akkor még zabosabb lett volna, ha még a kint ragadás mellé esetleg el is ázik az öltönye. Így csak kirekesztve érezte magát, arról nem is beszélve, hogy egyedül volt hagyva, a táj közel s távol semmi életet nem mutatott a növényeken kívül és ez a frászt hozta rá. A bokrok közül bármi leselkedhetett volna rá, így többször is hátra pillantott, mielőtt a kezei a rácsra csúsztak volna, hogy megszólítsa a semmit.
A hosszú ujjak kétségbeesetten fonódtak a vas rácsra, lemondva a gondolatról, hogy besettenkedjen a résen. Nem azért, mert fizikai képtelenség, vagy mert védőbűbájok ülhetnek a kapun. Pusztán azért, mert nem tudott volna lemondani a kofferjéről.
Elkeseredésében még arra is rávette magát, hogy esetlegesen egy kacsának is köszön, aki a közelben ólálkodva tartja őt szemmel. A gondolatra kirázta a hideg és inkább egy határozott mozdulattal megrázta a kaput, hátha változik valami. Ekkor érkezett a kérdés, ő pedig rögtön két lépést ugrott hátra, a kapura meredve, mintha maga az ördög szállta volna meg. Egy mozdulattal helyreigazította az öltönyét, még azelőtt, hogy végigmérte volna az objektumot. Mióta beszél ez?
- Miért állnék itt? Mert nem jutok be! - fakadt ki már majdnem elkeseredetten, a kezét ismét a kapu felé nyújtva, de még épp időben húzta vissza. Meggondolta magát. Az ilyesmivel nem szórakozunk. - A micsodácskát? Azok nem kihaltak?
Persze, őt ez nem lepte meg, manapság annyi furcsa dolog történik, hogy akár már dínók is rohangálhatnak. Úgysem sokban különböznek a sárkányoktól. Nagyjából  mutogatás közben konstatálta, hogy a beszélő nem a kapu, még csak nem is része annak, hanem egy lány, mire ismét bután oldalra döntötte a fejét, hatalmas, kitágult pupillákkal figyelve a lányt.
- Te mit csinálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=700177#post700177][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.09. 00:30[/b][/url]

Ugyan egy darabig komolyan abban a hitben élt, hogy a kapu beszél hozzá, talán ez nem volt annyira átlagos cselekedet Timtől. Tudott ő normális is lenni, de olyankor mindig rosszabb kedve volt és kissé fakóbban állt neki a szürke hétköznapoknak. Lényeg, ami lényeg, a majdnem kommunikációra képes vasdarab megrémítette a srácot, de nem is kicsit.
Ahogyan a leírás érkezett a t-rexről, egyre gyanúsabban hangzott neki az egész, rosszallóan is nézett az udvar felé, azaz, hogy most már, mint kiderült, a beszélgetőpartnerére, aki láthatóan szeretett furcsa közelekedési módokat választani. Ő nem számított rá, hogy majd itt törpében mászkáló lányokkal fut össze. Vajon az volt az álma, hogy olyan kicsi? Leon csak megkopogtatta kicsit a halántékát, hogy kiűzze a gondolatot a fejéből.
- Akkor nem dínó? Ha nem dínó, akkor micsoda? - hangzott a kérdés, miközben összevonta a szemöldökeit, jelezve így is az értetlenségét. T-rex, tojásból kel ki, de pelyhes...
Szinte izzott közöttük a levegő, ilyen intenzív bambulás is ritkán esik meg két ember közt, ezt pedig Leon... hát, érezte volna, ha nem lett volna ekkora fáziskésésben.
- Legtöbbször. De honnan kellett volna tudnom, mit keresel? - tanácstalanul széttárta a karjait, már csak az egyik szemöldökét vonta fel, majd csípőre vágta a kezeit. Ő nem volt itt, sejtelme sem volt a lányról. - Ez a kapu érez? Húha... ez... szomorú. Öizé, nem akartam. Én csak nem jutok be, meg egyedül vagyok éshát... Nem segítenél kinyitni?
Egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, egyre kellemetlenebb érzés kerítette hatalmába a nyílt tértől, csak szerette volna az új házát, meg a szobáját.
- Azért nem megyek be, mert nem nyílt ki! - közölte immár sokadszor, kétségbeesetten méregetve a vasrácsokat és indíttatást érzett, hogy leüljön és sírjon. De nem tette. Nagy már ehhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=700403#post700403][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.09. 23:49[/b][/url]

Ahogy hallgatta a női hangot, Leon egyre inkább elbizonytalanodott, jó helyen jár-e egyáltalán. Még tett is egy fél lépést hátra, elérve ezzel, hogy majdnem hanyatt essen a saját bőröndjében. A kofferre nézett és szigorú pillantással büntette, a mutatóujját is megrázva a súlyos bőrláda felé. Rajta nem fog ki egy ilyen kis izéke!
- Pont akkora? Az nagyon pici - jegyezte meg furcsállva az esetet, hogy mégis mi az, ami akkor, pihés és elengedi egyedül a nagyvilágba. Ő Buksit soha nem engedi sehova, bár ő már sokkal nagyobb, terebélyesebb.
A mindennek van lelke teória őt rendesen megijesztette. Az még rendben, hogy az állatoknak van, a bogaraknak, a pókoknak, sőt, még a kapunak is. Na de... - De akkor a vécécsésze miért nem sír folyton?
Aztán, a lány rövid bambizás után csak beengedte szerencsétlen, kint dekkoló, narancsba öltöztetett hajléktalant. Még ha nem is ez volt az első gondolata, de kinyitotta az ajtót, mire a német elővette a belsőzsebből a medzsikes pálcát és repülésre bírta a ládát - mint utóbb ráébredt, ő varázsló.
A lány kissé sértetten jegyezte meg, hogy hát pedig most kinyílt, mire Timi hangosan és kissé zabosan felsóhajtott, hagyva a méregetést.
- Leszek, most költözöm be, mert idén kezdek mesterképzésen - közölte nagyon informatívan, mert ő ugyan nem szökött rab és nem is akart senkit kirabolni. Legalábbis, eddig nem. - Eddig még soha nem loptam senkitől semmit. De van olyan maszkizém, tele van rakva felvarrókkal, tök szexi.
Az a Schianzug, az az izé, ami ilyen fekete és harisnya helyett használják a hardcore betörők.
A lány közben megkerülte a srácot és a hám kattant a szökevény kacsa pórázán. Leon a hangra pillantott hátra, pár pillanatig nézte az állatot, majd kidülledtek hatalmasra a szemei és még talán fel is kiáltott ijedtében, hogy a ládáján átvetve magát berohanjon a kastély udvarára, csak ott forduljon vissza.
- Az egy KACSA?! - kérdezte remegő kézzel mutatva a póráz végén tipegő kisállatról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=703034#post703034][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.20. 21:10[/b][/url]

A lány egyből megmakacsolta magát, felhúzta az orrát, de ez Timnek nem szúrt szemet, mert mégiscsak róla beszélünk, ahogyan a kapu előtt feszít, rajta a pont megfelelő helyeken passzos narancssárga öltöny. Fessen nézett ki, jól érezte magát, a lány bosszankodás nem jutott el a csöppnyi agyáig, ami még nem kövült meg.
- Hát azt mondtam, hogy nagyon kicsi. Mi van, ha elüti valami? - nézett körbe, még le is árnyékolta a szemeit, hogy jobban lássa, merről jön a forgalom, de sehol nem volt senki. Ő elég sok mindent lenézett, többek között a kicsi embereket is, de természetes volt a számára. Ilyen magasról, ahová ő nőtt, már csak lefelé lehetett pillantani.
A lányból kitört a nevetés, nem is egészen sikerült feldolgoznia, hogy miért, de ő is kuncogott egy kicsit. Ez az egész nagyon ragadós volt. Nem tudta elképzelni, hogy ki lehet az, aki szegény wckagylót megérti, annak minden gondjával és bajával együtt, anélkül, hogy kinevetné. Talán egy bidé.
- Igazán érdekfeszítő csevej lehet - jegyezte meg Leon, de a hangszíne egészen mélyre sikerült, így csak megköszörülte a torkát, hogy helyrepasszintsa azt. Kevés sikerrel.
Szó esett Tim maszkjáról is, ami ugyan nagyon szép volt, ritkán hordta, mert nem sűrűn síelt, meg boltokból sem lopott még semmit. Bár, egyszer felírta a cipőlistájára, hogy neki bizony el kell hoznia egy Capri Sonnét fizetés nélkül. A lány arra jutott, hogy a neve SHHHH, Leon pedig értetlenül döntötte oldalra a fejét, de csak miután elmenekült kellő távolságba. Az adrenalin végiglüktetett az erein, a szervezete pedig azt kiabálta, fuss innen, rohanj, ha kedves az életed! Ő csak reszketett ott, az udvaron, remegtek a kezei, mint a nyárfalevél.
- Nem... semmi, jól nézel ki... de az... egy kacsa? - mutogatott, továbbra is reszketve, a kis sárga pihés kacsogányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=704822#post704822][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.04. 01:12[/b][/url]

A bútoros dologban lassan, de biztosan elvesztette a fonalat. Nem volt elég, hogy retteg a nyílt terekben, ahol védtelen préda, bármi elejtheti, míg nem figyel, mert a zippoja nem gyullad. Nem elég, hogy a magas helyeken enyhíthetetlen émelygés tör rá, a repüléstan óráin feszt, kötelező jelleggel rókázott a tanárra. Talán ennek némi köze lehetett ahhoz is, hogy hétfő reggel voltak és Tim nem viselte jól olyankor a megerőltetést, de a lényegen ez nem változtat. Akkor még meg sem említette az ember a kacsákat, amelyek bármelyik sarkon ott leselkedhettek rá, neki pedig a gondolattól megdobogósodott a kicsi szíve. Akkor jön a nő a gondolattal, hogy a bútorok is megfigyelés alatt tartják, őt pedig kirázta a hideg.
- Ez nem vicces, ez ijesztő - rázta meg a fejét a ficsúr elborzadt ábrázattal. A lány gondterhelt sóhaját még az ő földimogyoró méretű agyával is sikerült értelmeznie, meg is kérdezte volna, hogy mi a gond, ha nem kerül elő a legnagyobb félelme, maga, a törpe, sárga anti-Krisztus. Minden porcikájában reszketett, akár a nyárra emlékeztető utolsó. megsárgult falevél, talán még a víz is leverte.
- T-rex? Akkor ő nem egy kacsa? - Ha egészen őszinte akart volna lenni, mélységes zavarodottság költözött a lelkébe. Ott volt a furcsa, de csinos lány, a sárga pelyhes döggel a kezében. Nem is volt egészen biztos benne már, hogy az egy kacsa. Sosem látta őket fejletlen állapotban, amúgy is leginkább a vadkacsák rémisztették meg. Nem lehet ok nélkül ez a nevük. A kis tollas még integetett is neki, ő pedig még mindig bizalmatlanul méregette. - Nem harapja le a karod? Ö... ja. Timmy... aza... Leon. Tim. Wolf. Örülök. Talán most már nem, de nem ígérek semmit.
Kissé előrehajolva vett mély levegőket, de a szervezete szinte sikítva tiltakozott. ~Ne vedd le róla a szemed! Veszélyes!~ Mély levegő után kapott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=705417#post705417][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.10. 21:18[/b][/url]

Ugyan elsőre Timen eluralkodott a pánik, biztosra akart menni, megkérdezte hát a lánytól, hogy T-rex akkor most a kacsafélék osztályába tartozik-e? Nem érezte kellően megnyugtatónak a választ, mert nem tudta eldönteni, hogy a lány vajon csak sumákol, vagy tényleg T-rex az állat. Talán utoljára gyerekkorában hallott ilyenről, éppen ezért nem is volt meglepő, hogy a kicsi, pihés kacsát nem ismeri fel biztosan. Az emlékei közt a rettegett állat nagy, kifejlett példány volt, fehér tollakkal és masszív testtel. Vagy éppen barna és zöld tollakkal, attól függően, melyik rémálmára hagyatkozott.
-  Mi az, hogy nem tud harapni? Akkor lehet, hogy nem is kacsa - állapította meg, mert tisztán élt még az emlékei között, mikor gyerek volt és Owen bácsikája hangosan üvöltött a szomszéd Magdival, hogy fogja vissza a Kacsát, mert majdnem letépte a kecskéje lábát.
Persze, ez a bizonytalanság nem mentette meg, nem lett tőle jobban, csak állt ott, remegtek a lábai és a ládájában pihenő nagy doboznyi süteményen járt az esze. Volt benne csokis piskóta, linzer, meg minden csoda, egy ismerősétől kapta és menten jobban érezte magát tőle.
- Én? Kedves tőled, hogy felajánlod a csokidat, de nem. Köszönöm, szerintem innen már én is megoldom. - A pálcája egy mozdulatával a láda lassan felé araszolt, majd leesett, ő pedig felpattintotta a tetejét, hogy a nagy ország-világ szeme láttára kezdjen benne kotorászni. - Sütim van, megkínálnálak, de nem tudom, eszel-e ilyeneket.
Már az is nagyon előzékeny volt tőle, hogy kiemelte a bozontos fejét a poggyászból, arról már nem is beszélve, hogy tartotta a szemkontatkust két teljes másodpercig, mielőtt ismét a kacsára sasolt. Az az állat figyelte őt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=705534#post705534][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.13. 01:24[/b][/url]

Akárhogy próbált meg lenyugodni, vagy legalább a látszatát tartani neki, hogy minden rendben van, nem ment neki. A kis tollas ott ült a lány kezei közt és attól tartott, ha kiszabadul, akkor majd felé iramodik és letépi a karját.
Szóval még pár pillanatig a kékesszöld pillantást a fiókán tartotta, míg megbizonyosodott, hogy az állat nem fog elszabadulni és nekiesni.
- Miért van rajta nyakörv? - kérdezte a saját nyakán mutogatva, hogy hát, valami hasonló, mint egy nyaklánc, csak ez a tollason van és nem rajta. Neki elég volt a furcsa anyajegy, ami miatt az anyja akkorát adott volna neki, hogy csak úgy zuhan.
Közben, ahogy kicsit kezdett visszatérni belé a szín, meg az élet, magához szólította a kofferjét, amiben a sütijei is pihentek. Abból egyet-kettőt most egész szívesen az arcába tolt volna, ha nem nyilvánosan van.
- Nem vagyok Monika. Kifelé? Mármint, ha előtte állok, akkor így... húzzam? - Nem volt a számára teljesen egyértelmű az utasítás, elvégre a kifelé relatív. Sokszor mondták már neki azt, hogy takarodjon kifelé, ő meg beült a gardróbba és csendesen ott kuporgott, ameddig nem történt valami egetrengető. Egyszer azt mondták, ott volt három napig, de ha őt kérdezné valaki, nem emlékszik erre.
A lány tett egy pár lépést felé, a szeme sarkából szemmel is tartotta, mert a T-rexben még mindig nem bízott, hogy nem fogja majd meggyilkolni.
- Barackos? Az finom? - döntötte oldalra a fejét kissé tanácstalanul, mert nem emlékezett hirtelen, az milyen is. A ládán pihenő tértágító bűbájról nem sokan tudtak, ő is csak odébb tolta a porszívót, majd elővette a fémdobozt, majd kivette az első útjába akadó sütit, ami egy kókuszgolyó volt. - Ferintem leefett a vérfukrom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=705699#post705699][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.15. 13:15[/b][/url]

Furcsa ragaszkodást mutatott a kis tollas a lány irányába, Leon pedig ezt képtelen volt feldolgozni. Ott purrogott a kacsa, kicsit talán piszkálgatva a lány madzagját, de ennyi. Nem ölte meg, nem ontotta vérét, nem harapta át a légcsövét sem, ez pedig érthetetlen volt a számára.
- Ő gyakran... mászkál egyedül? - Hatalmasat nyelt, ahogy feltette a kérdést, az ádámcsutkája majdnem akkorát liftezett, mint a rajzfilmekben szokott, s közben végig a lányt és a kis izét figyelte. Lehet, hogy nem kacsa, de mindenképpen nyugtalanító volt a számára, hiszen néha rá nézett. A megtévesztés része lenne? El akarja altatni az éberségét, és mikor már azt hiszi, nem figyel, kiguvasztja rá a szemeit?
Aztán inkább elmerült a ládájában, nyugtalan kutatva a megbúvó süteményes doboz után, ami elég jó rejtőzködő képességeket vélt mutatni. A csomagban lévő rend amúgy is olyan volt, mintha atomot dobtak volna a táskájába.
- Nem valami praktikus. A mugliknál magától nyílik az ajtó, akkor itt miért nem? - kérdezte kissé értetlenül oldalra biccentve a fejét. Nagyon szívesen bejutott volna korábban is, de így csak a dolgát nehezítették. Ismét a nap által aranyra festett hajtincsekbe túrt, épp mielőtt megtalálta volna a dobozt, hogy kihalássza az első útjába akadó süteményt.
Összességében nem volt benne egészen biztos, hogy mi is az a barack. Talán valamilyen zöldségféle lehetett.
- Igaván rendef tőled, de én if meg tudom fenni, ha megmutatod hol - közölte, már akkora pofazacskóval, ami egy méretes hörcsögnek is a javára vált volna. Összességében nagyon ügyesen tolta be az arcába a sütit. - Afifem megmaradok.
Még bólogatott is, de nem kellett volna folytatnia a beszédet, ő is tudta, mert alapvetően nem volt illendő teli szájjal beszélni.
- Te Blau vagy? Olyan... cake?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=706291#post706291][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.22. 00:26[/b][/url]

A túlzott figyelem nem feltétlenül hízelgő célzattal történt, de a lánynak nem kellett ezt tudnia, leginkább fel sem tűnt neki, pedig Tim nem próbált úgy tenni, mintha kedvére lenne a kicsi tollas. Igazából nem töltötte el az állat jó érzéssel a kicsi, gyorsvonatként zakatoló szívét, de nem tudta eldönteni, az állat kacsa-e vagy sem, így hát nem kapott agyvérzést. A lány ismét végigsimított a kis fiókán, majd megingatta a fejét.
- Körbenéztetek? Miért? Érdekes? Láttál dohányozni tilos táblát? - kissé talán hezitált, de aztán feltette a kérdést, mert hát, ez elég fontos volt a részéről. Evidens, az iskolán belül csak nem füstölhetett, soha nem szokták érte megdicsérni, de azért az udvaron csak szabad, nem? Akárhányszor eszébe jutott, az arcára kiült az értetlenség, ahogyan a homloka mély ráncokba húzódott.
Talán valami oka volt, hogy ezek ketten összefutottak aznap, mert a lány is szedhette volna már a lábait vissza a falu irányába, mégis ott magyarázott, hogy a német majd egyszer bejuthasson az iskola falai közé.
- Nincs fűtés?! Hogy lehet ilyen épületben élni?! - fordult meg egy pillanat alatt a tengelye körül, hisztérikusan meredve a nagy hodályra, még a karjait is széttárva. Aztán tehetetlenül visszazuhantak a teste mellé, egy hangos csattanással, de csak egy aprót vont a vállán.
Lassan elmerült a ládájában, a lelkibékéje is helyrebillenni látszott, ahogyan könyékig ásta magát a ládában és megtalálta a süteményeit. Nagyon szerette őket, még ha nem is fogyasztotta gyakran.
- Én fem tudom. Messze van? - kérdezte a lányra bámulva fel nagy szemekkel.  - Még fiatal vagyok.
Persze, ez részletkérdés volt, a nagyanyja minden karácsonykor meglepődött, hogy Leon még él és nem csak az urnáját hozták el, hogy kiszórják három csíkba a kertbe.
Leon a lány nevére gondolt, mikor azt mondta, kék, de az nem teljesen vette a lapot. Összességében nem zavartatta magát miatta a fiú, csak egy pillanatra abbahagyta a rágást.
- Már hogy... Blue? Ugye? A neved. - Még nyomatékosította is a mondanivalóját, arra az esetre, ha újra látná. Lassan ment volna a dolgára, mielőtt egy kacsaraj rajtaüt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=706615#post706615][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.25. 16:00[/b][/url]