Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Petheő-Gönczy Liliróza
Outfit

Ez egy balszerencsés hét kezdés. Nem elég, hogy kiöntöttem az egyik üveg tintám, de ezzel együtt majd nem az összes üres pergamenemnek is vége lett és minden kékben úszott. Mire sikerült varázslattal és kézzel feltakarítanom már azt hittem én is kék leszek. Most pedig siethetek le a faluba pótolni a kárt. Igazán bosszantó, jobb dolgom is lett volna...
Gyors léptekkel szelem át a kastélyt, nincs kedvem csevegni senkivel, csak túl akarok lenni ezen a be nem tervezet vásárláson. Szóval, ha el is megyek egy ismerős mellett, amiből mellesleg nincs sok egyelőre, akkor is max köszönök és már megyek is tovább.
Kiérve az iskolából picit lassítok, a jó idő, valamint a napsütés javít a kedvemen. Mióta itt vagyok mondhatni beleszerettem az idő, Angliában sokkal hűvösebb van általában, ezért ez külön pozitívuma az ide kerülésemnek. Még mindig sietve elindulok a falu felé, de most már majdhogy nem séta tempóban. Közben elkalandoznak a gondolataim, fejben haza megyek. Nem mintha annyira honvágyam lenne, csak sok a változás... Rossz bele gondolni mennyire mindenre nem volt eddig időm ami otthon a minden napjaimhoz tartozott. Például még egyik hangszeremre se tudtam időt szánni, pedig már illene. A végén még kiesek a gyakorlatból...
Ez a kissé furcsa gondolat mosolyt csal az arcomra, ezért tőlem furcsa módon rá köszönök a lányra akivel a kapuban futok össze.
-Hello!
Majd megyek is tovább, mintha mi sem történt volna.

Petheő-Gönczy Liliróza

Amint kikerül a lány a látóteremből már el is felejtem, túlságosan lekötnek a gondoltaim. Fejben otthon vagyok, ülök a szobámban a zongorám előtt és játszom nem sokkal az indulásom előtt.. Boldog mosoly jelenik meg az arcomon az emlék hatására, milyen jó is volt. Aztán elindultam ide...
Nem tudom tovább szőni a gondolatot, mert hallom, hogy valaki utánam szól. Eltűnik a mosoly az arcomról, helyette enyhe bosszússág jelenik meg. Mi az már? Az ember békében vásárolni sem mehet?
Az előbbi lánnyal kerülök szembe, korombelinek tűnik. Elnézve a nyúzott arcát sokat utazhatott. Enyhe kíváncsiság jelenik meg a tekintetemben, talán még érdekes is lehet a csaj. Mivel nem hallottam mit kérdezett, csak azt, hogy beszél, ezért vissza kérdezek. Bár elnézve az elveszett képét, valószínűleg segítséget szeretne. Arra, pedig én nem leszek alkalmas. Mivel se kedvem, se időm. De azért biztos ami biztos alapon nem árt vissza kérdezni. A végén még kiderül, hogy tévedtem. Az rém kellemetlen lenne.
-Mit szeretnél?
amíg a választ várom teljesen felé fordulok és összefonom a karjaim a mellkasom előtt finom célzásként, éppen nem a legjobb pillanatot választotta a megszólításomra.

Petheő-Gönczy Liliróza

A kérdésre kimérten biccentek. Hát persze, nincs is más dolgom, mint ismeretlen új diákokat pátyolgatni. Őszintén minek nézek én ki? Fogadó bizottságnak? Unottan végig mérem miközben durcásan reagál a sietségem. Szép, még ő van megsértve.
Az érdeklődés teljes hiányával az arcomon fordítom a tekintetem az arcára. Majd egy pillanatra lefagyok, nagyon ismerős ez az arc. Ősszeszükül a szemem egy pillanatra, aztán finoman megrázom a fejem. Mindegy, nem érek rá.
Semleges arccal válaszolok neki.
-Remek, ezt örömmel hallom.
Aztán rövid mérlegelés után sarkon fordulok.
-Viszlát vöröske.
Ezzel már sietek is tovább, nincs nekem erre időm... Kisétálok a kapun és gyors léptekkel elindulok a faluba.

Takács Márton
Outfit

Ah, fárasztó volt a mai nap, ebben e melegben még repülni is kínzás. Fáradtan sétálok fel a szobámba egy gyors átöltözésre, elterveztem, hogy lemegyek a faluba megvenni még néhány sulis cuccot amire eddig nem jutott időm, de már nincs sok kedvem hozzá. Megállok az álló tükrömmel szemben, hosszú másodpercekig csak nézem magam, aztán egy sóhajjal az ágyon lévő táskám ért megyek. Így is túl sokáig halogattam azt a vásárlást ideje túl esnem rajta...
Lassan elindulok, közben próbálom megtalálni a vásárlás pozitív oldalát. Valamilyen szinte végül is szeretek vásárolni, csak nem egy ilyen kimerítő nap után, talán ha benéznék a cukrászdába az segítene..
Elmosolyodom, ezzel meg is van a terv, beszerzem amire szükségem van és megyek szerzek magamnak valami finomságot. Kicsit sietősebbre veszem a lépteim, de még így is úgy tűnhetek egy külső szemlélőnek, mintha céltalanul sétálgatnék.
Maga a kastély elég kihalt ebben az időpontban, a diákok vagy pihennek vagy órán vannak még. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom az órarendem.
Kiérve az iskolából ruganyos léptekkel átkellek az udvaron, ahogy a kapuhoz közeledem feltűnik egy alak bőröndökkel körül pakolva. Egy pillanatra árny suhan át az arcomon, csak ne még egy olyan szerencsétlen lányt, mint legutóbb. Majd ahogy jött ez el is tűnik, mosolyogva haladok az ismeretlen felé. Miután megközelítem annyira, hogy lássam az arcát. Hm...talán még is segítenem kellene, egész helyes a srác. Ez kb el is dőlt, mellé érve rámosolygok.
-Hello.

Takács Márton

Úgy tűnik ma sem veszem meg azt a néhány hiányzó apróságot, amit kellene. Ah, pedig nem kellene tovább húzni...na, majd holnap. Egy nap ide vagy oda olyan mindegy.
Végig futtatom a tekintem a srácon amíg a reakciót várom, kevésbé helyes fiú miatt is hagytam már fel a terveimmel. Már csak az a kérdés melyik ház új üdvöskéje, ha navinés, akkor át kell gondolnom, hogy akarok-e tőle bármit. A sárgák érdekes lelkek, nem feltétlen lenne jó kikezdeni egyel.  
Amikor vissza mosolyog némiképp csökkennek a kételyeim, de egyelőre nem mondok semmi. Kíváncsian várom mivel nyit. Remélem nem egy béna csajozós dumával.
Meglepetésemre megkérdezi ide járok-e, egy pillanatig csak nézek rá. Ez most komoly? Aztán elnevetem magam, ez biztos csak egy vicc.
-Melissa vagyok. Ezt mindenkitől megakarod kérdezni akivel össze futsz itt?
Megnéznék egy-két ilyen beszélgetést, lenne köztük érdekes. Marci elég lazának tűnik, szóval kétlem, hogy sokan komolyan vennék, de az eddig ismeretem alapján találna olyan diákot, aki elkezdené kifejteni neki, mért hülyeség a kérdése. Sőt gyanítom nem egy ember elküldené melegebb éghajlatra, ha rosszabb pillanatában kapná el...
Az elkalandozásomból a folytatása zökkent ki. A rellonos kijelentésre újabb nevetési inger fog el, de ezt elnyomom. Mosolyogva bólintok, végül is visszamehetek, ma már úgy sem megyek vásárolni.  
-Szerencséd van, egy másik sárkányba botlottál.
Újra végig nézek a srácon, most, hogy tudom egy házban vagyunk kicsit más szemmel nézek rá. Eddig csak érdekes zöldekkel találkoztam, ő is ilyennek tűnik. Tényleg megérte elhalasztanom a kiruccanásom. Még mindig vigyorogva megszólalok.
-Mehetünk?
Kétlem, hogy bármelyikünknek lenne oka tovább itt maradni, szóval be is mehetnénk