Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.
A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.
A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:
Nagy bátorságról susognak a fák A főnix dala kíséri útját. A bölcsesség friss patakja csordogál Mellette egy szfinx emelt fővel áll. Szerényen hajlik meg virág és az ág Egy unikornis mezőn vágtat át. Ravaszan sötétlik az éjjeli táj S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.
|
|
|
Mark Bolverk INAKTÍV
Én vagyok a sötét oldal offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 284
|
Írta: 2016. augusztus 28. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=614547#post614547][b]Mark Bolverk - 2016.08.28. 19:35[/b][/url] Fehér Beatrix Alig pár órája még édesanyám volt a karjaim közt, egymásnak ígérgettük, hogy minden rendben lesz. Nos, ezt tervezem betartani, eleget szenvedtünk már a miatt a féreg miatt. Az ösztöndíjamnak köszönhetően, immáron a Bagolykőben folytathattam a tanulmányaimat, hogy egy pöpec zsernyák.... akarom mondani auror legyek. Ne nevezz lovagnak, mert nem vagyok, a céljaimat sem a Szentlélek sugallta nekem, csak a bosszú s a harag. Nemrégiben szálltam le a vonatról, ami elhozott ide, Budapestről. Igazából fogalmam sem volt, hogy merre lehetett a kastély, az oké, hogy ott volt valahol a távolban meg ilyenek, de... na értitek. Pár falubéli segítségével elvergődtem a csomagjaimmal a iskola kapujáig, ahol pár pillanat erejéig megálltam, s a kovácsolt vaskaput bámultam. Elgondolkodtam azon, mekkora meló is lehetett tulajdonképpen összedobni egy ekkora bemenetet. Én tuti nem csináltam volna meg. Amíg ott merengtem az élet nagy kérdésein, valaki mellém hopponált. Először nem láttam ki volt az, a csomagjai miatt. Rögtön megfordult a fejemben, hogy lehet nem csak én jöttem későnyáron, és nem csak én leszek új diák. Ám amikor megláttam, hogy egy nőstény ücsörgött a bőröndkupac alatt, azonnal fintorogni kezdtem, és még csak a felsegítés gondolatát is elhessegettem. Még csak hozzá se akartam érni. Nem épp úgy tűnt, hogy észrevett volna, amikor felkiáltott. Gondoltam válaszolok neki, hogy lássa én is ott álltam. - Ügyes vagy. - Mindezt gúnyosan, enyhe tapssal fűszerezve.
|
|
|
|
Mark Bolverk INAKTÍV
Én vagyok a sötét oldal offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 284
|
Írta: 2016. augusztus 28. 20:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=614576#post614576][b]Mark Bolverk - 2016.08.28. 20:45[/b][/url] Fehér Beatrix Bejött a taps és a megszólítás, észrevett. A lány máris azt kezdte ecsetelni, hogy ő honnét jött meg ilyenek. Nem kérdeztem, nem is igazán izgatott az élete. Én csak be akartam menni az épületbe. Inkább nem szóltam semmit, jobbnak láttam, ha visszafogom magamat. Elfordítottam a fejem, amikor leporolta magát. Tovább bámultam a vaskaput, amit az imént is műveltem. - Ja, egy félórája. Egyébként passzolom, talán fél öt, talán nem. – Nyeglén megvontam meg a vállaim. Követtem a példáját, s az én bőröndöm is a levegőbe emelkedett, így sokkal egyszerűbb volt a közlekedés, mintha húztam volna magam után a cuccaim. Amint megérkeztünk, előre léptem, majd a kapura helyezvén a kezem belöktem, hogy az kinyíljon. Rögtön beléptem rajta, az udvariasság messze állt tőlem, előre mentem. Miután átléptem a kapun, nem löktem vissza, azért ennyire én sem voltam tahó. Amint átért, belöktem jobb kézzel a nyílászárót, ami hangosan koccant a stabilan álló oldalával. - Szóval ez a Bagolykő. - végig mértem a kastélyt - Nem hittem volna, hogy ekkora. - Merengve méregettem az épületet, ami előttem terült el nem is olyan messze. Már csak annyi volt a dolgom, hogy lerázzam ezt a nőstényt, és megtaláljam az első tanárt vagy háztársamat. Bárki is legyen az.
|
|
|
|
Mark Bolverk INAKTÍV
Én vagyok a sötét oldal offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 284
|
Írta: 2016. augusztus 29. 19:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=614705#post614705][b]Mark Bolverk - 2016.08.29. 19:40[/b][/url] Fehér Beatrix A kezeimet zsebre vágtam, s úgy lépdeltem befelé laza léptekkel, miközben a csomagjaim követtek engem. A fejemben már az járt, hogy tudnék a leghamarabb eljutni a házam klubhelyiségéig. De nekem már az is elég lett volna, ha egy tanárral vagy háztársammal találkozok és eligazít. Ahogy megpillantottam az épületet, akaratlanul is megcsodáltam. Amit balszerencsémre hallott is a lány. Remek, már megint rákezd regélni. Csendesen végighallgattam, szúrósabbnál szúrósabb pillantásokat vetve rá, hogy állítson magán és befejezze a dumálást. Mondanom sem kell, hogy nem igazán jött be. De... hogy értette azt, hogy „nőtt az épület”? Amikor kérdezett, biccentéssel, bólintással vagy egyéb artikulálással válaszoltam. Szándékosan nem mondtam semmit, ha nem volt muszáj. Ginofóbia átka, ráadásul rajtam elég rosszul nyilvánult meg. Ha nem lenne ilyen fóbiám, talán nagyobb szoknyapecér lennék, mint Don Quijote. De hát ez van, ilyen az élet, bocs. - Rellonos vagyok. - Majd szemeimmel követtem a mutató ujját, egyenesen a torony felé. - Jó magasan van. - Jegyeztem meg monotonon, fapofával. - Én... szerintem megkeresem a Rellont. …Bárhol is legyen. - Tanácstalanul a tarkómat kezdtem vakargatni, azon merengve, hogy ugyan merre is mehetnék. Biztos volt vagy huszonnyolcszáz millió folyosó a kastélyon belül, de nekem az, az egy kellett, ami elvezet majd engem a Rellonba.
|
|
|
|
Mark Bolverk INAKTÍV
Én vagyok a sötét oldal offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 284
|
Írta: 2016. szeptember 25. 18:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=622002#post622002][b]Mark Bolverk - 2016.09.25. 18:51[/b][/url] Fehér Beatrix Hogy leesett-e a megjegyzése? De le ám, viszont csak a szememet forgattam unottan, nem érdekelt, hogy rosszkedvűnek tartott. Belül reménykedtem abban, hogy hamar le fog cuppanni rólam és mehessek a dolgomra. Aztán mégis elgondolkodtam azon, hogy valóban jó iskolába jöttem-e át. Pincerendszer... Nem akarok patkányok közt élni. - gondoltam magamban. Végül sikerült elérni tíz perc alatt a főbejáratot. Igazából, nekem ötpercnyi sétának tűnt az egész, de a levitással kicsit elhúzódott, no meg a csomagokkal. Amint beléptünk rengeteg folyosó tárult a szemeim elé, hirtelen azt sem tudtam, hogy merre nézzek, nem hogy merre induljak. Hallatszott a hangomon, hogy igencsak elbizonytalanodtam a Rellon felkeresése végett. Az oké, hogy pince, de egy deka lefelé vezető lépcsősort nem láttam, így jó lesz… Nem adtam a nőstény tippjére, ha ő is csak tippelt, az tuti nem igaz, vagy csapdába akart csalni.... De miért tenné? Mindegy! Viszont a másik felvetése, miszerint próbáljuk meg a nagyteremben megkeresni a kalauzomat, már tetszett. - Rendben, tudod merre van? - Ez volt a legszörnyűbb része a dolognak, rá kellett támaszkodnom egy nőstényördögre, mert állítása szerint visszatért ide. Tehát tudta nagyjából mi, merre volt. Remek, tovább kell hallgatnom az örömködését. Megvártam, amíg esetleg válaszolt és megindult a célunk irányába. Utána pedig követni kezdtem és a folyosók falait kezdtem méregetni, hátha látok valamiféle térképet kiakasztva a falon vagy valami hasonlót.
|
|
|
|