Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=598494#post598494][b]Járási S. Jeromos - 2016.06.02. 13:17[/b][/url]

Jeromos mindig kereste az újdonságokat, az izgalmakat, magával rántva a kis településen szerzett barátait, mert az ilyesmi mindig sokkal jobb csoportosan. Viszont tizennyolc év igen hosszú idő, hamar ki lehet meríteni a lehetőségeket, még egy olyan hősnek is, mint Őszőkeségünk. Viszont mióta betette a lábát a kastélyba egy-két héttel ezelőtt, olyan új lehetőségek nyíltak meg előtte, amiket kár lenne veszni hagyni. A napok csak úgy rohannak, Jeromosunk pedig pörög a nap huszonnégy órájában - még szerencse, hogy csak ennyiből áll egy nap. Viszont mostanra ért el arra a szintre, hogy mindez kezd normálissá válni a számára. Nem, nem fog így sem a hétköznapok szürkeségébe süllyedni, épp csak újra előkotorássza az otthon hagyott szórakozási lehetőségeket, mint példának okáért a mugli fantasztikumokat. Nem is érti saját magát, hogy miként nem jelentkeztek az elvonási tünetek az elmúlt napokban, hisz büszkén vallja magának mugli kütyüfüggőnek.
Így hát a táskája mélyéről túrta elő, immár remegő kezekkel az ő kicsikéjét, a muglitükröt, amit telefonnak becéznek. Ahogy ujjai között érezte a hideg felületet, mintha angyalok éneke csendült volna fel, óvatosan szedte ki és emelte a magasba, mint a híres, természetesen mugli meséből ismert jelenetben a majom a kisoroszlánt. A mostani jelenet is legalább ennyire volt nevezhető absztraktnak.
Hősünk izgatottan kapcsolta be a készüléket, majd lassan megfagyott a vér az ereiben és teljes sokk lett úrrá rajta, ahogy meglátta a képernyőt.
No Wi-Fi
Az eridon torony tőle volt hangos abban a percben, ahogy világgá kürtölte bánatát és teljes elkeseredését. Feltépte az ajtót és a telefonját maga előtt tartva rohant keresztül a folyosókon, de függőségének szent tárgya még mindig makacsul tartotta magát az előbbi kijelentéséhez; No signal.
Viszont Jeormos nem adta fel. Ókori sámánokat meghazudtolva mantrázott, miközben kirobbant a szabadba, hátha csak a falak korlátozták le az életmentő jelet. Nem törődött akkor senki és semmi mással, figyelme teljesen lekorlátozódott.
- Hé, te ott! - Legalábbis eddig a pillanatig. Kétségbeesett, mégis reményteli kiáltásával természetesen Naizer tanár urat találta meg és futásnak eredve végül vészesen belemászva kötött ki a másik személyes aurájában. Arca gyászban úszott, ahogy megmarkolta a férfi felsőjét.
- Hol a háló? Hogy éli túl itt mindenki nélküle?! - A világháló bizony kóros szenvedélyt tud előidézni bárkiben. Főleg egy olyan személyben, mint a mi Jeromosunk.