36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Az iskola kapuja - Hedda Jorgensen hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. július 30. 23:43 | Link


Késésben van, már megint. Ki hinné, hogy az amúgy mindig precíz és összeszedett rellonos a sporton kívül ennyire lazán veszi ígéreteit és kötelezettségeit? Elvégre állandóan határidők közé van szorítva, az edzésen ahány perc mulasztás, annyi kör futás, mindennek következményei vannak. Na de ha pusztán a legjobb barátnőjével való találkának időpontjáról csúszik le...? Nem szép dolog, de egy hatalmas falnivaló krémes sütivel kiengeszteli - elvégre ez a minimum, ha már ennyire faragatlan, nemde?
Könnyed léptekkel halad a bejárati csarnok felé, az ismerősöknek csak int, a hatalmas ajtóhoz érve azonban megtorpan. Vajon jól nézek ki? Különös, hogy a viszontlátás örömére ez a kérdés fogalmazódik meg benne, mintha legalábbis élete legfontosabb randijára készülne. Tulajdonképpen ez a második legfontosabb dolog. Annyi ideig volt itt lélekben magányos (még úgy is, hogy talált magának barátokat), hogy muszáj felkészítenie magát arra az érzelmi töltetre, melyet Fruzsi érkezése okoz. De meddig váratja még? Hasat be, mellet ki, indul a menet! Kilép és a kapu felé veszi az irányt, útközben pedig szíve nagyot dobban. Látja a barna hajkoronát, a barátnőjétől megszokott lazaságot. Végre!
- Fruzsiiiiiii - a nagy öröm hatására kiejtése kissé norvégosra sikerül, így a legjobb indulattal is tulajdonképpen egy felfokozott köpéssel tudnám azonosítani a kitörő lelkesedést, majd kivágódik a kapu és már a lány nyakában csüng. Öleli, szorítja, dűlöngél vele, s bármily klisés és szokatlanul furcsa is legyen, az illatát is magába szívja. Igen, emlékszik a reggelekre, azokra, amikor még utálta a lányt, aztán azokra, mikor elválaszthatatlanok voltak. Amikor együtt mentek bulizni, tanultak vagy csak döglöttek. Minden emlék, a legLB-sebb is felötlik gondolataiban és magával ragadja. Csak akkor engedi el barátosnéját, mikor már tartani kezd attól, hogy megfojtja véletlenül.
- Jézusom, akkora dinkák vagyunk, hát el sem hiszem, hogy végre itt vagy! Semmit se változtál és ennek annyira örülök! - be nem áll a szája és nagyjából ugyanezt várja a másiktól. A szokásos egymás szavába vágva történő mesélést, hogy befejezzék egymás mondatait, akár különböző nyelveken is. Hjaj, de hiányzott már neki!
Szál megtekintése

Az iskola kapuja - Hedda Jorgensen hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék