Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=529371#post529371][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.09. 16:52[/b][/url]

Átlagos nap, átlagos cucc.
Semmit nem élvezek jobban azoknál a perceknél, amiket futással tölthetek, ez bizonyára rám ragadt, és amennyire tudom, meg is tartom a szokásom. Nem akarom elhanyagolni magam, és ez nálam nem az öltözködésben ütközik ki, hisz már megvan egy kiforrott stílusom, amit képviselek, ha törik, ha szakad, az egészségem az, amire máig oda is figyelek... fogjuk rá. Oké, ha kólát, vagy kávét látok, nincs olyan ember, aki az utamba tudna állni, de az az izom, nem csak oda nőtt, és nem is szeretném, hogy eltűnjön.
Ezért is teszek nagy ívben az időjárásra, s amint fellélegezhetek, már nem lesz több órám, hagyom is el a kastélyt. Ahogy eddig is, most is végig követ pár tekintet, de ez engem cseppet sem zavar, elvégre, semmi olyat nem csinálok, amit még nem láthattak azelőtt. Meg hát most nem is agyalok, ilyenkor nem szoktam, amúgy meg nem is nagyon kell, az agyam tökéletesen tud dolgozni sokszor helyettem is, de ezt persze nem hangoztatom, érthető okokból kifolyólag.
Ahogy elhaladok a kapu előtt, szemet szúr, hogy van ott valaki. Küzdök egy sort a lelkiismeretemmel, aztán csak odakocogok a fiúhoz, aki már így első ránézésre is jóval idősebbnek tűnik nálam, de határozottan nem rémlenek az arcvonások, így hát annyira nem is érzem zavarban magam, mikor megállok előtte.
- Szia, segítsek valamiben? - igen, szemet szúrnak bizonyos dolgok, amik arra engednek következtetni, talán új az illető, én meg hát... szuszogok bár, és még mindig várom, hogy a légzésem a pulzusommal együtt a helyére álljon, de marha segítőkész vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=529389#post529389][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.09. 17:40[/b][/url]

Azért egy kicsit fura helyzet ez, mert nem is olyan rég még esetemben fordított felállás volt. Pár hete... talán. Igazság szerint, annyira összemosódott itt minden, hogy azzal sem vagyok tisztában, hányadika van, de annyi gond legyen.
Mindenesetre, úgyse tudtam volna úgy elmenni a fiú mellett, hogy ne kérdeztem volna meg, hogy segíthetek-e, a válaszára pedig mosoly kúszik arcomra.
- Én is rellonos vagyok, tudom a jelszót is, meg a biztonságosabb utat is oda, bár nem hiszem, hogy ez téged érintene, vélhetően, téged nem fognak felsőbb évesek átkozni - vonok vállat, mert tudom, hogy annyira nincs nagy arcuk, csak a magamfajta gólyákkal keménykednek. Ezért sem érnek túl sokat a szememben, de ez már egy másik történet. De ja, azért nem fenékig tejföl minden itt sem, de hol az?
Azért tényleg fura, én valahogy még egyszer sem láttam idősebb diákot először jönni ide, de hát mindig van egy első alkalom ezek szerint.
- Helena, de csak Hellnek hívnak. És elsős vagyok, mestertanonc nélkül - mosolyogva fogok vele kezet, aztán elővéve a pálcám, úgy döntök, menőzök egy kicsit. A magasba emeltem a bőröndjét, már ha nem szólt közben.
- Azért így mégis könnyebb, nem? Nyugi, a tudásom itt ki is fújt - nyugtatom meg, hogy nem.. nem leszek új kastélykert dizájner, nem robbantok fel semmit, tényleg csupán megkönnyítem a helyzetünket, ahogy lehet.
- Mennyire tudsz gitározni? Én csak most próbálgatom, de hát eddig kész csőd vagyok... egyébként meg dobolok, meg versenyszerűen hip-hopoztam míg ide nem kerültem - osztom meg vele a cseppet sem érdekes infókat magamról, mintha ez annyira természetes dolog lenne, és mellette haladva nyitok be a csarnokba.
- Ez itt a bejárati csarnok.... én nem is olyan rég itt vesztegeltem egy órát, mire megtaláltak - vigyorodok el, és próbálok nem nézni a korlátra, mert megint hatalmába kerít a kísértés.
- Egyébként honnan jöttél? Akcentusod van - pislogok fel rá, és már kezdek megbarátkozni a ténnyel, hogy itt nem mindenki óriás, csak én vagyok kisnövésű... na, nem mintha eddig nem tudtam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=530878#post530878][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.13. 21:22[/b][/url]

- Azt egyből gondoltam - biccentek, és csak magamban teszem hozzá, hogy majd én is meg fogom tudni. Elvégre azért vagyok itt nem? Meg a tanárok is azért kapnak fizut, legalább is szerintem.
- Ohh hát hallgatok még a Lenára, Lénára meg a Vakarcsra is, bár úgy csak a tesóim hívnak - forgatok szemet, de hátha ezek közül valamelyiket könnyebben megjegyezi. Nekem meg igazából tök mindegy, hogy szólítanak, szinte minddel meg tudtam eddig barátkozni. Egyedül azt nem szeretem, mikor Léna a teljes nevemen nevez, akkor tudom, hogy rossz fát tettem a tűzre.
- Igazából a tanulással nincsenek gondjaim, hamar megjegyzem, melyik varázsigéhez, melyik pálcamozdulat társul, épp csak a megvalósítással gyűlik meg a bajom - mosolyodok el szerényen, mert kicsit fura, hogy egy idegen megdícsér, persze jól esik, a dicséret az mindig, de ha tudná... Jó, de azt senki nem tudja, és ezen nem is szeretnék változtatni.
- De hát azért vagyunk itt, nem? Hogy tanuljunk - vigyorgok rá, megvonva a vállam, mert annyira nem vagyok elkeseredett, hogy ettől egy csődtömegnek érezzem magam, pont inkább azon vagyok, hogy behozzam a lemaradásom, és ez tényleg elég jó ösztönző erő ahhoz.
- Hűűű, majd megtanítasz? Gitárral valahogy könnyebb közlekedni, mint dobokkal, és egyre jobban hiányzik nekem a zene - sóhajtok fel kicsit elszontyolodva, mert hiába varázslat, meg ez a hely, a mugli világot még mindig sokkal jobbnak tartom, de sejtem csak azért, mert abban nőttem fel, azt ismerem.
Közben be is érünk a csarnokba, amihez azért nem fűl a fogam, valahogy nem az a kedvenc helyem, bár azt se tudnám megmondani, melyik az.
- Igazi világjáró vagy - vigyorgok fel rá, mert szerintem ez tök jó dolog. Én most vagyok a legmesszebb az otthonomtól, az országot még el se hagytam, de hát még csak tizennégy vagyok, talán majd ha nagyobb leszek, el is engednek.
- És melyik nyelv tetszik a legjobban? Látom, azért a magyarral kicsit küzdessz, ha gondolod, szívesen segítek benne, meg úgy bármiben - ajánlom fel neki, bár nem hinném, hogy élni is fog vele, elvégre, mégis csak egy gólya vagyok.
- Persze némi gitár léckéért cserébe - mert ugye, a mai világban semmi sincs ingyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=542022#post542022][b]Sólyomfi Helena - 2015.11.11. 21:06[/b][/url]

- De mázlista vagy. Világéletemben egyke akartam lenni. Na jó nem, mert most, hogy tudom, milyenek a tesóim, semmi pénzért nem adnám őket, még Milánt se, pedig hidd el, vele nagyon csúnyán összetudok veszni. Azért a gondolattal eljátszottam már párszor - vigyorgok rá, és még csak fel se tűnik, hogy átváltottam hiperaktív üzemmódban, mert hát... általában mindig ez van, ha valakivel jól el tudok beszélgetni, és a fiú meg tök rendesnek tűnik. Már mióta mellette sétálok, és még egyszer sem ragadott pálcát, bár... lehet, hogy az átlagnál nagyobb tűrőképességgel rendelkezik, szóval jobb lesz, ha még vigyázok magamra.
- Egyébként köszi, igyekszem az lenni, mert hát gólyaként azért nehéz itt érvényesülni, és nem akarom, hogy már az első évemben kikezdjenek a nagyok - húzom el a szám, mert a burkolt szándékom tényleg csak annyi, hogy némileg zökkenőmentesen tudjam le a kritikus első osztályt. Jövőre már simán lehet nagy a szám.
- Neked mivel volt gondod? - pislogok fel rá, mert ha azt mondta mindenkinek, abba ő is beletartozik, meg hát... jól esik tudni, hogy másnak mi sikerül kissé nehezebben a kelleténél.
- Tényleg? Te tényleg jó fej vagy - vigyorgok fel rá, és még a mostaninál is lelkesebb leszek, mert higgyétek el, ezt még lehet überelni, épp hogy nem kezdek el szökdécselni mellette, mert hát azért odafigyelek magamra, meg nem szeretném, ha Damien félúton meggondolná magát.
- De nem vagy fáradt? Lehet előbb pihenned kéne, nem? Engem kikészített az ideút, csak kajálni volt erőm, ezért tudom -  vonok vállat, mert ugye senki se egyforma, és ha Damien bírja még, akkor természetesen fogok gitározni. Már lelki szemeim előtt látom Ward fájdalmas tekintetét, és azt a világfájdalmas arcot, meg a néma könyörgést, hogy hagyjam már abba, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy kibbunjanjon belőlem a nevetés.
- Általában mindenkinek eleinte, aztán vannak akiknél ez átvált szenvedéllyé, mint én - nyugtatom meg, hogy ez igazából természetes.
- Meg hát gondolj bele, menekülhetnél akár az alkoholba, vagy a verekedésbe is, sokkal jobb megoldás ez, nem bántasz vele senkit - mert számomra ez sem elhanyagolható tényező persze. Sose tudnék szándékosan fájdalmat okozni senkinek.
- Hát én csak az erdőről tudok. De egyébként marha egyszerű, mész le az alagsorba, és ha hatalmába kerít a kellemetlen, fojtogató érzés, némi paranoiával vegyítve, akkor már a közelben lehetsz - kuncogok halkan, de lelkiismeretesen mutatom neki az utat, és csak kicsit érzem menőnek magam azért, mert én már tudom, merre kell menni.
- Nem, sajnos nincs. Anyuéknak nem volt még tavaly se annyi pénzük, hogy normálisát vegyenek, idén karácsonykor meg lehet, otthon sem leszek, szóval megint bukta. De dobszerkóm az van - vonok vállat, mert most, hogy belegondolok, addig amíg nem akartam megtanulni, szükségét se éreztem annak, hogy legyen gitárom.
- És egyébként milyen stílust szeretsz? Te is a rockot, vagy mindenevő vagy? - tekintek fel rá, miközben oldalra döntött fejjel próbálom behatárolni a zenei ízlését.