Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Emily

Végre megérkeztem. Olyan nagyon boldog vagyok. Olyan nagyon boldog, hogy az arcomról le sem lehet mosni a vigyort. Már napok óta ilyen vagyok, mióta megkaptam a levelet, hogy felvettek. Bár nagyon nem volt kétségem efelől. Apa és anya szerint ügyes vagyok ,és jól helyt fogok állni itt, de azért egy kicsit félek. Mert mi van, ha mégsem fogok olyan jól helyt állni, mint hogy ők mondták? Jó, az igaz, hogy a barátkozással soha nem voltak gondjaim, de ide más emberek járnak. Én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy beilleszkedjek, és remélem, hogy ez hamar sikerülni is fog.
Most itt állok az iskola kapujában mellettem a bőröndjeim. Már egy pár perce, hogy itt vagyok, de ne tudom magam rászánni, hogy elinduljak. Ki tudja meddig fogok még itt állni. De a végtelenségig nem, így elindulok, a lehető leglassabban.

Emily

Olyan nagy ez a kastély. Hatalmas. Ahogy ismerem magam, biztos elfogok tévedni egy jó párszor. Vagyis nagyon sokszor. Szerintem még több éves itt lét után is el fogok tévedni. De nem baj, majd megkérdezem a helyes utat egy kedves és aranyos iskolatársamtól. Legalábbis remélem, hogy egy olyan emberbe fogok majd belebotlani. Nagyon, nagyon remélem, mert nem szeretem a gonosz embereket. De tudom, hogy vannak itt olyanok is, szóval nem kerülhetem el őket. De most már tényleg ideje lenne elindulnom valamerre. Bármerre. Eridonos lettem, ami anyuék szerint nem csoda, mert ő is, és a nagymamám is az volt. Vagyis pontosabban nem eridonos, hanem annak a háznak a megfelelője Franciaországban. Ha már itt tartunk, nem értem, hogy én miért nem oda járok? Csak apu akarta, hogy ide jelentkezzek, de nem tudom, hogy miért, hisz ott sokkal közelebb lennék hozzájuk. Na de mindegy. Most először meg kéne keresnem az eridon házat ebben a nagy kastélyban. Nem lesz könnyű feladat, de valaki biztos segíteni fog.
És ekkor, szinte parancsszóra jön felém egy lány, és megszólít.
- Szia, igen most érkeztem. - Felelem, majd egy mosoly kíséretében kezet rázok vele.
- Én Natacha vagyok. - Mutatkozom be. -Hű az nagyon jó lenne. Az eridon házat keresem. Nem tudod merre van? - kérdezem, és egy mosoly ül ki az arcomra.