36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 7. 11:45 | Link

Elijah
*****

- Wingaridum Leviosa – hagyja el az érkező apró kis boszorkánytanonc száját. Ez már egy olyan terület, ahol nem hívják rá a minisztériumot, ha el mer mormolni egy-egy varázsigét. Az már másik dolog, hogy gyakorlat nélkül természetesen nem biztos, hogy sikerülni fog a „mutatvány”.
- Wingaridum Leviosa – mondja még egyszer, miközben szemeit összehúzva erőlködik súlyos bőröndje előtt. Az akció persze sikertelen. Sokat olvasott már mindenféle bűbájról és varázslatról, de nem lehet annyira tehetséges, mint édesapja volt. Neki ment minden elsőre az iskolában, aztán tartotta ezt a vonalat a munkába állása után is. Újító és kivitelező jellem volt. Ez Rózáról nem elmondható. Idegesen túr szőke tincseibe, majd inkább úgy dönt, lehuppan bőröndje tetejére. Lekéste a csoportot, akikkel jöhetett volna ide, nagyon nehezen találta meg a kaput, így most tanácstalanul ücsörög egy ideig.
Az idő meleg és a talár nyári viselete sem elég vékony ahhoz, hogy kényelmesen lehessen hordani az így is felgyulladó testeken. Az iskolai egyenruha alól kilóg méregzöldszín rakott szoknyája, és fehér csipkés zoknija, ami egy szintén zöld balerinacipőben végződik. A taláron ott virít házának fényesre csiszolt jelvénye, de ez a szín egyébként is a kedvence, ezért szinte minden ruhájában felfedezhető.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 7. 11:47
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 7. 17:17 | Link

Róza



- Abszolút nem személyes ügy, de ameddig az a lökött frászt kap tőled, nem maradhatsz velem – magyarázom a tenyeremben pihenő egérnek, amíg eddig egy dobozban dédelgetettem. A fiúk mióta kapnak frászt az egerektől? De komolyan? Még egy patkányt megértenék, vagy mondjuk egy kígyót, vagyis siklót, mert úgy tudom, errefelé ezek élnek.. De egy kisegértől? Pici is, aranyosak a szemei és puha, meg se harapott senkit sem, mondjuk a dobozt kikezdte és megrágta a sarkát, de semmi gond nem akadt vele. Megette amit a vacsorából vagy épp ebédből mentettem ki neki, és amúgy semmi mást nem tett. Mégis, amikor kimászott az ágyamra, és ott várt – mert szentül meg vagyok róla győződve, hogy engem várt -, halálra rémisztette a szobatársam. Én meg mérges lettem, mert eleve alig bírtam megfogni, no meg, amit kaptam... Hogy nem vagyok normális, minden fertőt becipelek, meg hogy nem vagyok normális. Igen, ezt tízszer a fejemhez vágta. Így, ha nem akarom hallani a sipítozását...
- Remélem, idekint is tök jó életed lesz. Ha kaja kell, lógj be hozzám – mert tök normális, hogy erre kérek egy egeret. Kihoztam őt az udvarra, épp ott állok és igyekszem elengedni. Nem vagyok már pisis kölyök, aki ilyen miatt fog bőgni, de azért szomorú vagyok kicsit. Jópofa dolog egy kisállat, és ezt az egérkét sem rontottam el, mint ahogy mindent. Lehet, hogy valamihez értek? Bár, ha jobban megnézem, elég kövér lett... Ez talán nem olyan nagy gond.
- Ég veled, Egér – mert ez a neve. Rettentő kreatív voltam, de azt olvastam, amíg nem adsz neki különösebb nevet, nem fáj, ha elveszted. Mondjuk, nem kellemes így sem, de amikor leguggolva nyitom ki a dobozt, fogom meg, és eresztem a fűbe, nem sok, és el is tűnik. Így, üres dobozzal ballagok vissza és merülök el kicsit a fejemben. Innen kerget ki a lányos hang, aki épp valamit akar. Leviosa. Ohh, varázsol! Megállva, érdeklődve figyelem, mi sül ki ebből. Mivel csomagjai vannak, így most érkezett talán, nem csoda, azokat a dögöket cipelni nem leányálom. Azonban, meg se moccannak a ládák. Kicsit magamra ismerek, már-már kárörvendő is lehetnék, de hát, pont én? Hagyjuk már.
- Igazából, nem azzal tudnád elcipelni a körletedig. Lehet azért nem sikerült – ó, megszólaltam én, a szakértő. De abszolút nem azért, mert kötekedni akarok. Csak... csak.
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 08:26 | Link

Elijah



Egy pillanat alatt képes volt most feladni a dolgot. Hosszú volt az út és eléggé nehezen indult az egész sztori, ezért nem csoda, hogy most ennyire „kivan”. Hatalmasat szusszan, szinte fájdalmasat, inkább kimerültet. Vagy talán ezeknek a szerelemgyerekét. Óriási, kékszín szemeit összehúzza, és úgy tekint fel a fényesen csillogó kastélyablakokra. Gyönyörű hely. Mondjuk, nem nehéz eddigi szállásától jobb körülményeknek örvendőt találni, de ez azért minden elvárást túlszárnyal. Varázstudó családból származik, így nem fog olyanokon meglepődni, mint szellemek, mozgó festményalakok vagy legyen éppen egy thesztrál. Ugyan az utóbbin jobban legeltetné szemét, hiszen még élőben nem látott, de olvasott róla, és jól tudja, hogy ő láthatja is ezeket az érdekes lényeket.
Lába alig éri a földet a bőröndről. Alacsony termet, alig 160 centiméter, vékonyka. Tipikus játékbaba kinézetű, amit csak az tesz még „babahűbbé”, hogy úgy is öltözködik. Nyúlánk kis karjai teste mellett pihennek. Tanácstalanul. Bal kezében pihen pálcája, amit annyira erőtlenül fog, félő, hogy hamarosan a porban végzi.
A kék szemek lecsúsznak a kastélyról, amikor is egy fiú hangjára kapja fel a fejét. Beszél valamihez. Valamihez, amit Róza nem láthat. Bizonyára egy pici állatka lehet vagy kicsit magányos a fiú, és kitalált egy képzeletbeli barátot. Nem azért, nem baj az. Lehetséges, hogy Rózinak is meg kellene erőltetnie magát, és kitalálni valakit/valamit, aki mellé szegülne. Összeszorítja vékony kis ajkait, majd tovább lóbálja gyermeteg módon lábait, és egy halk dallamot kezd dúdolni, amit egy utcazenésztől hallott a vasútállomáson. Vidám dallam. Az embernek azon nyomban jó kedve támad tőle. Így Róza is elmosolyodik, majd a hozzá szóló hang forrására emeli hatalmas szempárját.
- Lehetséges – vonja meg mellé csapzott vállacskáit, és le sem veszi szemét a másikról. Mindenesetre, egy próbát megért. Kiderült, hogy nehezebb lesz az egész, mint gondolta. Van előképzettsége, de azért… gyakorlata értelemszerűen nem lehet. Különben nagyon csúnya büntetést kapott volna.
- Segítesz? – teszi fel a kérdés bababájjal mosolyogva, a fiúnak címezve.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 12:18
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 8. 11:45 | Link

Róza



Fogalmam sem volt, hogy amúgy ki látott, miközben összekulcsolt ujjaimnak beszéltem, lelkesen vagy épp csak dünnyögtem. Lehet, hogy ez a kívülállóknak, aki nem tudta, tudta, hogy volt egy korszakom, ahol gazdi lehettem, igencsak... furcsa. És akkor éljünk finom kifejezéssel. Igazából nem vagyok már azon fennakadva, hogy ki minek néz. Annyira kötöznivaló bolondnak szerencsére nem, legalábbis nem érzem ezt, így probléma nincs. Ha kicsit dilisnek? Az még bőven elfér, hiszen mindig az a fontos, hogy én érezzem jól magam, ne pedig görcsösen próbáljak megfelelni. Persze, az is szokásom, de... de most mindegy. Egér elment, én kidumáltam neki magam, és a szobatársam is örülhet, hogy nem kell többet néznie, ahogy a kis gombszemeivel nézelődik, vagy az apró orrával szimatol össze-vissza. Akkor is aranyos volt. Pont.
És amikor már mára azt hitted, hogy nem lesz semmi, csak a tanulás vagy épp valami más könyv forgatása, a kastély élete szól közbe. Igen, kicsit meggondolatlan dolog volt egyből okoskodni, és úgy tenni, mintha tényleg jobban értenék ahhoz, hogy hogyan is kell elköltöztetni a csomagokat. Amikor én jöttem, az év elején, ezt megoldotta más, ahogy a többiekét is, a vonatig pedig, amivel ide érkeztem, anyáék intézték. Igen, így aztán totálisan van jogom beleszólni abba, hogy ő hogyan próbálja. Szülők itt már nincsenek, iskolai dolgozót vagy épp olyat, aki tud is varázsolni és idősebb, lehetne hívni ugyan, de miért is mindig a könnyű utat válasszuk. Lássuk be, okosabb lenne, én viszont szeretek mindent magam intézni – vagy csak megpróbálni.
- Hát.. megpróbálhatom, persze. Még nem gyakoroltam, meg izé, ez felsőbb évfolyamos cucc, de az egyik háztársam csinálta már, amikor körberaktuk a fotelokat és tárgyalhassunk – nem, igazából mindent azért tett, hogy amolyan „várat” alkosson és oda kucorodva tanulhasson, mert mindenki más hangos volt a kviddicsmeccs miatt. És a felszabadult tér csak rontott ezen.
- Öhm... - túrok bele zsebembe, amelybe a pálcát tűztem. Farzseb, és bár mindig azt hallani, az egy nagyon rossz hely, még sosem volt gondom vele. Még. Oké, lehet át kéne gondolni. A dobozt lerakom a lábam mellé, már nincs rá szükség.
- Akkor leszállsz róla, kérlek? Szerintem még veled együtt nem megy – oké, próbálom fenntartani azt, hogy tényleg én leszek a segítség. Addig, míg erre várva szorongatom pálcám, felkutatom fejemben azt, mivel is akarnám elérni a varázst. Igen, tudom, megjegyeztem, ez azonban semmit se jelent. Vagyis de, hogy megint nagyzolni akarok kicsit.
- Nem vagy Levitás, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 13:25 | Link

Elijah



Ahogyan nagy szemeket mereszt a fiúra, el is felejti, hogy még mindig a legnagyobb nyugodtság és kényelem élvezetének él, miközben igazán fel kéne emelnie popsiját a bőröndről, hogy a fiú érvényesülni tudjon. Nem az a célja, hogy lovagot neveljen belőle. Meg sem fordul a fejében. Csupán biztos abban, hogy a másiknak jobban fog menni, mint neki. Egyidősek lehetnek. Talán a fiú egy kicsit idősebb is, mint ő, de majd kiderül, ha végre „kilogisztikázzák”, hogyan is tovább. A másik a pálcájáért nyúl. Erre Rózi összehúzza szemöldökét, és felpattan. Nem szeretne ő is a levegőben repkedni. Mi ő? Madár? Á-á. Ahogyan ismét játékbaba módjára – kissé ijesztően – a fiú irányába fordul, szélesen elmosolyodik. Nem kárörvendés. Nem. Nem és kész. Csak vicces, hogy egy egyszerű varázsigével nem tudnak megbirkózni. Most már teljesen biztos, hogy egyidősek, és a fiú is az első évfolyamot tapossa még. Vagy csak nem a bűbájtan az erőssége. Nincsen ezzel semmi baj, van millió más tárgy, amiben jeleskedhet még élete során.
A következő kérdést viszont nem tudja hova tenni. Értetlenül – elég jól megy neki – kúsznak fel kékjei a másik sötétjeibe.
- Nem – csóválja meg kislányosan fejét. S közben szőke tincsei vad táncot járnak koponyája és nyaka körül. – Rellonos vagyok – húzza ki magát olyan büszkeséggel, hogy meglehet, még senki nem jelentette ki ennyire pökhendi módon, hogy melyik házba is tartozik. Ráadásul jelvényére is bök hosszú, vékonyka mutatóujjával. Nagyon tetszik neki a gondolat, hogy ugyanabba a házba került, ahová édesanyja is járt. Noha, édesapja Levitája sem lehet rossz hely. Elvégre ő odajárt. DA.
- Hát te? – kérdez vissza, miközben ismét a gigászi építményre emeli tekintetét.
Még mindig nem hiszi el, hogy itt van. Megszabadult eddigi életétől. Hihetetlen.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 13:26
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 8. 14:10 | Link

Róza



Türelmes ember vagyok – a mostani időszakban, és most a lánnyal is -, így kivárom, hogy bármit is csináljon, vagy épp ne. Nem köteles elfogadni azt, hogy én segíteni akarok, vagy micsoda. Ezt is csak az illem meg az illendőség miatt húzom elő, anya belém nevelte, hogy a lányokkal ne úgy bánjak, mint a fiúkkal, hanem egy kicsit sokkal finomabban, nyissam ki nekik az ajtót, segítsem le a kabátot, és még sok más, apró praktika, vagy mi a szösz. Most egyik sem érvényesül, de kreatívnak mondom magam, a videójátékokban is mindig akadnak olyan küldetések, amik nem tolják az orrod alá, hogy mégis mit és hogyan oldjál meg, hanem a környezetet fürkészve, azt megfejtve totózzam ki, mégis mi a fenét kell itt csinálni. Itt csak a lányka van, a környezet ééés persze a bőrönd, szóval nem kell sok ész hozzá, hogy a gavallér én-t elővéve segítsem be. Csak hát sikerült a nehezebb megoldást választanom rá, de üsse kavics.
- Ó, az jó! Mármint, nem azért meg előítéleteim vannak – rázom meg gyorsan a fejem, nehogy azt higgye, hogy rosszra akartam célozni és nyíltan köpködöm valamelyik házat, mintha olyan muszáj lenne. Nem, nekem még most sincsenek ilyen gondolataim, egyrészt, mert nincs sok ismeretem, annyi nem, mint mondjuk egy harmadévesnek, vagy akinek más családtagjuk is koptatta eme padokat. Húh. Aki ellenszenves az ház nélkül is az, maradjunk annyiban.
- Áhááá! Akkor neked nagyjából tudom, merre is lesz a lakhelyed – gondolkodom el azon, merre is van pontosan a rellon házának bejárata. De az irány már elég, onnantól pedig könnyebb a tájékozódás és amúgy is csak az ajtóig tudnám kísérni. Az is elég, nem? - Én a pirosakhoz, az eridonban vagyok – az, hogy neki ez mit jelent vagy épp mit nem, nem számít. Nem tudok semmit sem a lányról, lényegében tippem sincs, milyen lehet ő, ahhoz nem elég öt perc, hogy megtudjam, mennyire kellemes személyiség, vagy épp nem. - Elijah vagyok, amúgy – figyelem közben, hiszen már felállt rég, csak nem jutott el a tudatomig. Akkor illene valamit is csinálni csak... valamiért még nem akaródzom elrontani a pillanatot.
- Azért említettem a levitát, mert kicsi baleset történt és romokban van – fontos, hogy megtudja a viszonyokat, hogy ha netán fel szeretne fedezni valamit, azt a környéket inkább most kerülje el, ha nem akar csalódni, megijedni, vagy akármit. Közben persze közelebb csosszantok és felemelem a pálcám, majd le, ismét, magam mellé. Köhintve húzom ki magam, kezem ismét előre emelem, és határozottan szegezem mind a tekintetem mind a pálcám a bőröndre. Három...
- Mobiliarbus! - kicsit hangosra is sikeredett és ami a legjobban meglep , hogy a láda meg is emelkedik! Milliméterek, centik és talán fél méter is! Persze, ez utóbbi költői túlzás, és aztán... Aztán megbillen, megremeg és egy puffanással a földnek csappanva köt ki ott, ahonnan elemeltem. Annyit elértem, hogy 30 centit odébb ment és fel is borult. Arcom eltorzul, kezem leereszkedik.
- Hoppá.. ne haragudj..
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 10. 10:12 | Link

Elijah



Bizonyára nagyon sokat számít az iskolában, hogy ki melyik háznak a tagja. Ha az ember nem is vallja be, biztosan vannak előítéletei vagy bizonyos sztereotípiák alapján ítéli meg egyes házak lakóit, diákjait. Édesapja sokat mesélt neki kiskorában erről a helyről, és arról, hogy micsoda bűbáj minden, ami itt történik. Apja nagyon hálás volt, hiszen itt ismerhette meg feleségét, aki később Rózát is szülte neki. Sok történetet hallott arról, hogy a Levitások a művészek és az eszes diákok, mennyi mindent köszönhet a varázslóvilág ezeknek a diákoknak napjainkban. Hallott arról is, hogy a Navine diákjai mély érzéseikkel és emberségükkel teszik jobbá a világot. Na, meg rengeteg hallott arról is, hogy pont az Eridon és a Rellon diákjai azok, akik folyton rivalizáltak egymással. A büszke és bátor Eridonosok, akikkel a Rellon ház tagjai valamiért mindig összerúgták a port. Pontversenyek miatt, szerelmek, ellenségek, minden történhetett.
Szóval, gyorsan túllép azon, hogy „jó, hogy nem Levitás”, és bólogatva mélyed a másik szemeibe, miközben az beszél. Egy drámai kacsintással válaszol arra, miszerint a fiú tudja, merre lehet a Rellon hálókörlete. Legalább ő tudja. Évekkel ezelőtt még anyukája mesélt arról, hogyan jutott le a Rellonba, hogyan lógott ki onnan az éjszaka közepén és hol lehet találni a legjobb rejtekeket. Annyi biztos, hogy az alagsorban van, de nem olyan egyszerű megtalálni a bejáratot. Mindenesetre, már nem tudja megkérdezni tőle.
Eiljah Eridonos. Ezen azért kénytelen elmosolyodnia a lánynak.
- Akkor most nekünk fújni kell egymásra? – kérdi játékosan gonosz tekintettel.
Nem biztos, hogy érti a fiú, hogy miről van szó. De nem jut eszébe, hogy valaki mugli származási is lehet. Rózit kiskora óta veszi körbe a mágia, így nem lehet hibáztatni, hogy egy varázstanodában nem a varázstalan neveltetés az első gondolata.
- Hű, de jó lehetek… – húzza össze szemöldökét, ajkait nyalogatja, s elgondolkodik. Elijah. Beszél nagyon picit angolul, de még csak nemrég kezdte, 14 évesen ne várjunk tőle felsőfokot. De a magyar és az angol nyelvet csak meg tudja különböztetni egymástól. Hümmögve közelebb lép a fiúhoz, szinte teljesen belebújik az aurájába. – Hogy' csinálod, hogy értelek? Apud vagy anyud magyar? – vizsgálja tovább. – Valami, ami nálad van meg van bűvölve?
Nagyon kíváncsi lett. Imádja a bűbájokat, a bűbájtan is biztosan feküdni fog neki. Na, meg van még két tárgy, amiben nem okozhat csalódást szüleinket; Bájitaltan és Gyógynövénytan.
- Róza vagyok – biccent, miközben hátrébb lép Elijahtól.
Aztán egy újabb közérdekű közleményt hallhatunk. Baleset a Levitában. Erre szavakkal nem kérdez vissza, csupán a magasba repíti vastag szemöldökét kérdés gyanánt, miközben a fiú arcát vizsgálja. Úgy néz ki, hogy mindenféle dolog ezekben a hetekben történik az iskolában.
Elhangzik a varázsige, és a bőrönd megmozdul. Ez is valami. Ugyan elég keveset utazik az Elijah Légitársasággal, és még a landolás sem biztonságos az utasok számára. Picit kinyílik a bőrönd szája. Eddig csak nevetett a fiú ügyetlenkedésén, de amikor apró fehérneműit látja meg a köveken, akkor teljesen elvörösödve ugrik oda, guggol le, és kezdi azokat összeszedni.
- Mit csinálsz, ember? – kérdi szorongástól remegő hangon.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza, 2018. augusztus 10. 13:33
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 20:36 | Link

Róza



Nagyon csendben van, bizonyára, ő okosabb arról, kinek hol a helye és az mit jelent. Mármint, én nekem ugye nem járt ide még a szomszédom haverja sem, de ő lehet pont az a lány, akinek a tesója, anyukája, bárkije ide járhatott, bár azt nem tudom, milyen régen alakult ez az iskola, lehet, hogy tök fiatal, és nem járt ide hatezer generáció, az viszont tuti biztos, hogy elég idő telt el ahhoz, hogy valakik az elsősök között már „tapasztalattal” járulnak ide. És ezen miért is kattogok ennyire? Majd elolvasom valamelyik iskolai krónikát, hogy azzal képben legyen, mióta van ez a suli meg minden, de semmin nem fog változtatni, továbbra sem fogja senki megmondani, neki milyen volt. Sőt, igazából anyáékon kívül a kutya se tudja, hogy én ide járok. És ez valahol kicsit ijesztő, mert hát, mit mondjak? Magánsuli, oké, de ha mesélni kell róla? Na abban nem vagyok jó, nem tudok azonnal kitalálni valamit arról, hogy mit tanulok, milyen az iskola, és a többi. Oké, ha itt végzek, előveszem azt a határidőnaplót, amit anya adott, és szépen kerítek egy mesét arról, mit csinálok én amúgy iskolaidőben, arra az esetre, ha valamelyik haverom otthon megkérdezi... vagy épp, úr ég, egy rokon a karácsonyi vacsorán! Áááá ez kész rémálom! Nem lett ez eléggé átgondolva, lehet el se kellett volna jönnöm ide! Koncentrálj, ne hisztizz, Elijah, ne pánikolj. Ne. Huh.
- Ööö.. lehet? Nem tudom, csak a bunkókra szoktam fújni, de te nem tűnsz annak – vagy ha igen, marha jól leplezi. De ő csak egy lány, persze, tud sértegetni, mert mindenki tud, de ez van, ezt kell szeretni. A lányok már csak ilyenek, mindig. Összeülnek, kipletykálnak és röhögnek rajtad. Rettentő.
- Nem vitatom! - ez olyan csapda, amibe nem szabad belekötni. Mint a filmekben a tipikus: kövérít ez a ruha? Jó így a hajam? Figyelsz te rám? Azt mondják, a netről meg a tévé-ből nem lehet semmit sem tanulni, pedig ez nincs így. Jó, nem fogok lediplomázni, mert megnéztem egy kórházas sorozatot, de azért néha jól jön egy-egy onnan ellesett trükköt bevetni élesben.
- Hát, amint hallod, töröm én ezt eleget, de... Évek óta itt lakunk, előtte néha nyaraltunk kicsit itt, és azt mondta anya, hogy úgy néz ki, tök jó a nyelvérzékem. De leginkább szerencse, akaraterő meg egy idő után magyar felirattal vagy szinkronnal néztem a sorozatokat. Az most pont nincs nálam, de azt hiszem van olyan medálizém is. Nem tudom – vonom meg a vállaimat, mert ez tényleg csak jött, sikerült valami olyat, amit sokaknak nem. A helyesírás más, abba, bevallom néha segítenek a megbűvölt korrigáló pennák, amik amúgy rettentő menők. Nem ragadok le most itt, meg az érveknél, bemutattam magam és most jöhet egy kis hősködés.
Vagyis az égés, ugyebár.
Még az én fülem botja is belevörösödik, pedig láttam már bugyikat. Igazából, nekem a szégyen az, amitől vörös, neki meg az, hogy látom a bugyijait. Amikben nincs semmi. Csak ruha. Kiönthetek elé pár alsót engesztelésképp?
- Bo.. bocsi! Tényleg sajnálom! Nem akartam így de... megoldom, jó? Máris hozok valakit, aki tényleg tud varázsolni. És ne haragudj rám, csak... segíteni akartam – lassan elhátrálok, majd mint a nyúl, futni kezdek. Addig míg nem tanárt vagy prefit nem látok és nem tudom értesíteni. Menjen, segítsen neki más, mert én elbaltáztam, megint. Majd ezt is gyakorolhatom, de a francba! Nekem tényleg ennyire nem megy itt semmi? Mérges vagyok inkább, mint zavarba jött vagy ijedt, így, ha a lány mérges is lesz, már csak az megy oda hozzá, akitől segítséget kértem. Én elmenekülök a szobámba, hogy zsörtölődjek a berendezéssel. No problemo, minden rendbe fog jönni. Másnem hazaküldenek, ennyi.


//az én hibámból késve, és lezárva, köszönöm a játékot! //
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék