Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Melissa Von

Végre itthon!
Ez volt Marci első gondolata, ahogy belépett az iskola kapuján. Olyan régóta várta már ezt a pillanatot, hogy most alig tudja elhinni, hogy végre elérkezett. Az elmúlt másfél évben semmi más nem tartotta benne a lelket, csak az a tudat, hogy hamarosan eljöhet otthonról, és nem kell tovább hallgatnia az állandó vitázást.
Azt még nem tudta pontosan, hogy itt mi vár rá, de abban az egyben biztos volt, hogy minden percét ki fogja élvezni az itt töltött időnek. Bár sose volt egy abszolút életvidám, csupaöröm, "majdkicsattanaboldogságtól" alkat, de az igénye neki is meg van a nyugalomra és kiegyensúlyozottságra, ahogy mindenki másnak.
A hosszú utazás ellenére a fiú csillogó szemmel nézett körbe újdonsult lakhelyén (legalábbis annak udvarán). A csomagjait ledobta maga mellé a földre, és érdeklődve vette szemügyre az őt körülvevő mágikus világot. Már kicsi kora óta tudja, hogy ő más, mint a többiek. Az iskolában eleinte kigúnyolták ezért, de Marci hamar lefektette a szabályokat, és kivívta magának a többiek tiszteletét. Talán pont ez a tulajdonsága az, ami miatt a Rellon házba került. Azonban otthon, a muglik között sosem nyílt lehetősége arra, hogy valóban felfedezhesse ezt a különleges adottságát. Az édesanyja esténként sokat mesélt neki egy varázslatos világról, amiben ő is élt, és ahova majd egyszer Marci is el fog jutni, de ez a mai napig csak az álmaiban jelenhetett meg.

Melissa Von

Végre itthon!
Ez volt Marci első gondolata, ahogy belépett az iskola kapuján. Olyan régóta várta már ezt a pillanatot, hogy most alig tudja elhinni, hogy végre elérkezett. Az elmúlt másfél évben semmi más nem tartotta benne a lelket, csak az a tudat, hogy hamarosan eljöhet otthonról, és nem kell tovább hallgatnia az állandó vitázást.
Azt még nem tudta pontosan, hogy itt mi vár rá, de abban az egyben biztos volt, hogy minden percét ki fogja élvezni az itt töltött időnek. Bár sose volt egy abszolút életvidám, csupaöröm, "majdkicsattanaboldogságtól" alkat, de az igénye neki is meg van a nyugalomra és kiegyensúlyozottságra, ahogy mindenki másnak.
A hosszú utazás ellenére a fiú csillogó szemmel nézett körbe újdonsult lakhelyén (legalábbis annak udvarán). A csomagjait ledobta maga mellé a földre, és érdeklődve vette szemügyre az őt körülvevő mágikus világot. Már kicsi kora óta tudja, hogy ő más, mint a többiek. Az iskolában eleinte kigúnyolták ezért, de Marci hamar lefektette a szabályokat, és kivívta magának a többiek tiszteletét. Talán pont ez a tulajdonsága az, ami miatt a Rellon házba került. Azonban otthon, a muglik között sosem nyílt lehetősége arra, hogy valóban felfedezhesse ezt a különleges adottságát. Az édesanyja esténként sokat mesélt neki egy varázslatos világról, amiben ő is élt, és ahova majd egyszer Marci is el fog jutni, de ez a mai napig csak az álmaiban jelenhetett meg.

Takács Márton
Outfit

Ah, fárasztó volt a mai nap, ebben e melegben még repülni is kínzás. Fáradtan sétálok fel a szobámba egy gyors átöltözésre, elterveztem, hogy lemegyek a faluba megvenni még néhány sulis cuccot amire eddig nem jutott időm, de már nincs sok kedvem hozzá. Megállok az álló tükrömmel szemben, hosszú másodpercekig csak nézem magam, aztán egy sóhajjal az ágyon lévő táskám ért megyek. Így is túl sokáig halogattam azt a vásárlást ideje túl esnem rajta...
Lassan elindulok, közben próbálom megtalálni a vásárlás pozitív oldalát. Valamilyen szinte végül is szeretek vásárolni, csak nem egy ilyen kimerítő nap után, talán ha benéznék a cukrászdába az segítene..
Elmosolyodom, ezzel meg is van a terv, beszerzem amire szükségem van és megyek szerzek magamnak valami finomságot. Kicsit sietősebbre veszem a lépteim, de még így is úgy tűnhetek egy külső szemlélőnek, mintha céltalanul sétálgatnék.
Maga a kastély elég kihalt ebben az időpontban, a diákok vagy pihennek vagy órán vannak még. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom az órarendem.
Kiérve az iskolából ruganyos léptekkel átkellek az udvaron, ahogy a kapuhoz közeledem feltűnik egy alak bőröndökkel körül pakolva. Egy pillanatra árny suhan át az arcomon, csak ne még egy olyan szerencsétlen lányt, mint legutóbb. Majd ahogy jött ez el is tűnik, mosolyogva haladok az ismeretlen felé. Miután megközelítem annyira, hogy lássam az arcát. Hm...talán még is segítenem kellene, egész helyes a srác. Ez kb el is dőlt, mellé érve rámosolygok.
-Hello.

Melissa Von

Marci néhány perce álldogált már tátott szájjal az iskola kapujában, amikor egyszer csak egy hang kizökkentette őt a gondolatmenetéből. Felkapta a fejét, és megpillantott egy csinos szöszi lányt, aki egyesen rá nézett. Nem egészen értette a dolgot, hisz még sosem látta a lányt, de azért egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy hátha... De nem! Biztosan emlákezne rá, ha egy ilyen teremtéssel találkozott volna korábban.
-Ó.. helló!-
Marci egy félmosolyt is küld a hölgy felé, majd közelebb lép hozzá, hogy jelezze: ő nyitott a társaságára.
- Marci vagyok, nagyon örülök! Te ide jársz suliba?-
A kérdés már abban a pillanatban értelmetlennek tűnt, hogy feltette, hisz nyilván azért van itt, mert ő is a Bagolykőben tanul. Ilyenkor Marci hajlamos egy picit összezavarodni, és akkor bődületes marhaságokat képes mondani, kérdezni, mesélni. Általában jól szokott rajta szórakozni az épp aktuális beszélgetőpartnere, már ha nem hagyja őt rögtön ott, azt gondolva, hogy biztos nem normális. Bár ez Marcit teljesen hidegen szokta hagyni. Ha valaki nem akarja őt megismerni, akkor minek erőltetni?
- Öhm...az az igazság, hogy nagyjából 10 perce érkeztem, ezért most egy kicsit tanácstalan vagyok, hogy merre is kéne mennem... Tudnál segíteni? Annyit tudok, hogy a rellont kell megkeresnem. -
Marci erősen reménykedik benne, hogy a lány rábólint az ajánlatára, és akkor lesz lehetőségük kicsit beszélgetni. Micsoda mázli, hogy már az első napján megszólította valaki!

Takács Márton

Úgy tűnik ma sem veszem meg azt a néhány hiányzó apróságot, amit kellene. Ah, pedig nem kellene tovább húzni...na, majd holnap. Egy nap ide vagy oda olyan mindegy.
Végig futtatom a tekintem a srácon amíg a reakciót várom, kevésbé helyes fiú miatt is hagytam már fel a terveimmel. Már csak az a kérdés melyik ház új üdvöskéje, ha navinés, akkor át kell gondolnom, hogy akarok-e tőle bármit. A sárgák érdekes lelkek, nem feltétlen lenne jó kikezdeni egyel.  
Amikor vissza mosolyog némiképp csökkennek a kételyeim, de egyelőre nem mondok semmi. Kíváncsian várom mivel nyit. Remélem nem egy béna csajozós dumával.
Meglepetésemre megkérdezi ide járok-e, egy pillanatig csak nézek rá. Ez most komoly? Aztán elnevetem magam, ez biztos csak egy vicc.
-Melissa vagyok. Ezt mindenkitől megakarod kérdezni akivel össze futsz itt?
Megnéznék egy-két ilyen beszélgetést, lenne köztük érdekes. Marci elég lazának tűnik, szóval kétlem, hogy sokan komolyan vennék, de az eddig ismeretem alapján találna olyan diákot, aki elkezdené kifejteni neki, mért hülyeség a kérdése. Sőt gyanítom nem egy ember elküldené melegebb éghajlatra, ha rosszabb pillanatában kapná el...
Az elkalandozásomból a folytatása zökkent ki. A rellonos kijelentésre újabb nevetési inger fog el, de ezt elnyomom. Mosolyogva bólintok, végül is visszamehetek, ma már úgy sem megyek vásárolni.  
-Szerencséd van, egy másik sárkányba botlottál.
Újra végig nézek a srácon, most, hogy tudom egy házban vagyunk kicsit más szemmel nézek rá. Eddig csak érdekes zöldekkel találkoztam, ő is ilyennek tűnik. Tényleg megérte elhalasztanom a kiruccanásom. Még mindig vigyorogva megszólalok.
-Mehetünk?
Kétlem, hogy bármelyikünknek lenne oka tovább itt maradni, szóval be is mehetnénk