Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

Trixi hosszas távolmaradás után érkezik meg ismét a kastélyhoz. Az elmúlt egy évet Indiában töltötte, ott próbálta kitanulni a pálcakészítés fortélyait - és persze minél többet tanult, annál inkább rájött, milyen keveset tud. De azért csak levizsgázott az év végén, és csak kapott egy oklevelet az iskola elvégzéséért - az ösztöndíjprogramnak pedig vége, ideje visszatérni az alma materba. Trixi tulajdonképpen bosszankodva gondolt arra, hogy le kell húznia még egy évet a Bagolykőben is ahhoz, hogy végre lediplomázhasson. A tanulmányok mellett sokkal inkább belevágna már a pálcakészítés gyakorlati részébe! De ez az egy év még hátra van, vissza kell tehát térnie a kastélyba. Úgy számolta, hogy még a nyáron visszajön, így lesz lehetősége kicsit visszaszokni a Bagolykő életébe, mielőtt beindul a tanév.
Okozott neki némi fejtörést, hogyan is jöjjön Magyarországra Indiából. Annak idején válogatott közlekedési eszközökkel ment ki, és nem kevés fáradságába került a dolog. Úgyhogy elgondolkodott azon, hogy mint más tisztességes varázsló, ezúttal akár hoppanálhatna is. Kiképezték persze, tudja, hogy kell csinálni, de viszonylag kevésszer alkalmazta eddig. Indiából egészen a Bagolykőig utazni pedig nem kis kihívás! Azért úgy dönt, hogy bevállalja. Késő éjszaka hagyja el a kollégiumát, és baktat ki óriási csomagjával az utcára. Alaposan átgondolja, hova is kell érkeznie. Az iskolában, ugye, tilos a hoppanálás; tehát valamivel elé, a kapun kívül kellene felbukkannia. Szerencsére jól fel tudja idézni a kastélykapu előtt elterülő tisztást, ami pont tökéletes lesz érkezési helyszínnek. A Bagolykő táján most valamikor délután lehet. Trixi megszorítja a bőröndje fülét, szorosan lehunyja a szemeit, elképzeli a kastélykapu előtti tágas területet, majd fordul egyet a sarkán...

... és utazik, úgy érzi, mintha a gyomra a könyökében, a füle pedig a térdhajlatában lenne, de mindez csak néhány másodpercig tart. A következő, amit Trixi érzékel, hogy hátrazuhan, a csomagja pedig rajta landol. Kicsit kóvályogva ül fel, lelölkve magáról a bőröndöt. Látja már, hogy amiben elesett, egy farönk, ami épp az útjába került. Előtte viszont a kastélykapu, és hátrébb a Bagolykő büszke falai terülnek el.
- Megérkeztem! - kiált lelkesen, mindkét kezét a levegőbe emelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=614528#post614528][b]Fehér Beatrix - 2016.08.28. 18:59[/b][/url]

Trixi hosszas távolmaradás után érkezik meg ismét a kastélyhoz. Az elmúlt egy évet Indiában töltötte, ott próbálta kitanulni a pálcakészítés fortélyait - és persze minél többet tanult, annál inkább rájött, milyen keveset tud. De azért csak levizsgázott az év végén, és csak kapott egy oklevelet az iskola elvégzéséért - az ösztöndíjprogramnak pedig vége, ideje visszatérni az alma materba. Trixi tulajdonképpen bosszankodva gondolt arra, hogy le kell húznia még egy évet a Bagolykőben is ahhoz, hogy végre lediplomázhasson. A tanulmányok mellett sokkal inkább belevágna már a pálcakészítés gyakorlati részébe! De ez az egy év még hátra van, vissza kell tehát térnie a kastélyba. Úgy számolta, hogy még a nyáron visszajön, így lesz lehetősége kicsit visszaszokni a Bagolykő életébe, mielőtt beindul a tanév.
Okozott neki némi fejtörést, hogyan is jöjjön Magyarországra Indiából. Annak idején válogatott közlekedési eszközökkel ment ki, és nem kevés fáradságába került a dolog. Úgyhogy elgondolkodott azon, hogy mint más tisztességes varázsló, ezúttal akár hoppanálhatna is. Kiképezték persze, tudja, hogy kell csinálni, de viszonylag kevésszer alkalmazta eddig. Indiából egészen a Bagolykőig utazni pedig nem kis kihívás! Azért úgy dönt, hogy bevállalja. Késő éjszaka hagyja el a kollégiumát, és baktat ki óriási csomagjával az utcára. Alaposan átgondolja, hova is kell érkeznie. Az iskolában, ugye, tilos a hoppanálás; tehát valamivel elé, a kapun kívül kellene felbukkannia. Szerencsére jól fel tudja idézni a kastélykapu előtt elterülő tisztást, ami pont tökéletes lesz érkezési helyszínnek. A Bagolykő táján most valamikor délután lehet. Trixi megszorítja a bőröndje fülét, szorosan lehunyja a szemeit, elképzeli a kastélykapu előtti tágas területet, majd fordul egyet a sarkán...

... és utazik, úgy érzi, mintha a gyomra a könyökében, a füle pedig a térdhajlatában lenne, de mindez csak néhány másodpercig tart. A következő, amit Trixi érzékel, hogy hátrazuhan, a csomagja pedig rajta landol. Kicsit kóvályogva ül fel, lelölkve magáról a bőröndöt. Látja már, hogy amiben elesett, egy farönk, ami épp az útjába került. Előtte viszont a kastélykapu, és hátrébb a Bagolykő büszke falai terülnek el.
- Megérkeztem! - kiált lelkesen, mindkét kezét a levegőbe emelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=614547#post614547][b]Mark Bolverk - 2016.08.28. 19:35[/b][/url]

Alig pár órája még édesanyám volt a karjaim közt, egymásnak ígérgettük, hogy minden rendben lesz. Nos, ezt tervezem betartani, eleget szenvedtünk már a miatt a féreg miatt. Az ösztöndíjamnak köszönhetően, immáron a Bagolykőben folytathattam a tanulmányaimat, hogy egy pöpec zsernyák.... akarom mondani auror legyek. Ne nevezz lovagnak, mert nem vagyok, a céljaimat sem a Szentlélek sugallta nekem, csak a bosszú s a harag.
 Nemrégiben szálltam le a vonatról, ami elhozott ide, Budapestről. Igazából fogalmam sem volt, hogy merre lehetett a kastély, az oké, hogy ott volt valahol a távolban meg ilyenek, de... na értitek. Pár falubéli segítségével elvergődtem a csomagjaimmal a iskola kapujáig, ahol pár pillanat erejéig megálltam, s a kovácsolt vaskaput bámultam. Elgondolkodtam azon, mekkora meló is lehetett tulajdonképpen összedobni egy ekkora bemenetet. Én tuti nem csináltam volna meg.
  Amíg ott merengtem az élet nagy kérdésein, valaki mellém hopponált. Először nem láttam ki volt az, a csomagjai miatt. Rögtön megfordult a fejemben, hogy lehet nem csak én jöttem későnyáron, és nem csak én leszek új diák. Ám amikor megláttam, hogy egy nőstény ücsörgött a bőröndkupac alatt, azonnal fintorogni kezdtem, és még csak a felsegítés gondolatát is elhessegettem. Még csak hozzá se akartam érni. Nem épp úgy tűnt, hogy észrevett volna, amikor felkiáltott. Gondoltam válaszolok neki, hogy lássa én is ott álltam.
- Ügyes vagy. - Mindezt gúnyosan, enyhe tapssal fűszerezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=614566#post614566][b]Fehér Beatrix - 2016.08.28. 20:02[/b][/url]

Hiába a nyári időpont, úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki most érkezik a kastélyba. Kissé kényelmetlenül bár, de felpillant ülő helyzetéből, hogy lássa a fiút, aki megszólította. Alighanem kicsúfolta a hanyatt esést, de Tirxi ezt alig veszi észre.
- Ugye? Indiából jöttem idáig! Jó ég! - még mindig nem lehet letörölni a vigyort az arcáról. Feltápászkodik, leporolja színes, sárga-narancs mintákkal díszített hippinadrágját, és a hátsó felét is ellenőrzi, de szerencsére az sem lett túl koszos. - El sem hiszem hogy sikerült. Ez volt életem legnagyobb hoppanálása! Huh!
Még egyszer kifújja a levegőt, aztán rávigyorog a fiúra, jelezve, hogy oké, befejezte a lelkendezést. Megragadja a csomagját, és egy nagyobb zöttyenéssel talpra állítja, hogy az se heverjen olyan szomorúan a sárban. A fiúnál is hasonló bőrönd van, így hát feltételezhető, hogy most érkezett a kastélyba.
- Te is most érkeztél? Tulajdonképpen hány óra van? - körülpillant, de csak annyit lát, hogy nemrég sötétedett. Ki tudná számolni az időeltolódást, de az bonyolultabb lenne. - Jobb bemenni, mielőtt nagyon sötét lesz itt. Közel az erdő, meg minden. Na, gyere csak! - azzal a pálcájával a bőröndje felé int, ami könnyedén a levegőbe emelkedik. Meg is indul a kapu felé, de várja, hogy a fiú is kövesse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=614576#post614576][b]Mark Bolverk - 2016.08.28. 20:45[/b][/url]

Bejött a taps és a megszólítás, észrevett.
 A lány máris azt kezdte ecsetelni, hogy ő honnét jött meg ilyenek. Nem kérdeztem, nem is igazán izgatott az élete. Én csak be akartam menni az épületbe. Inkább nem szóltam semmit, jobbnak láttam, ha visszafogom magamat. Elfordítottam a fejem, amikor leporolta magát. Tovább bámultam a vaskaput, amit az imént is műveltem.
- Ja, egy félórája. Egyébként passzolom, talán fél öt, talán nem. – Nyeglén megvontam meg a vállaim. Követtem a példáját, s az én bőröndöm is a levegőbe emelkedett, így sokkal egyszerűbb volt a közlekedés, mintha húztam volna magam után a cuccaim. Amint megérkeztünk, előre léptem, majd a kapura helyezvén a kezem belöktem, hogy az kinyíljon. Rögtön beléptem rajta, az udvariasság messze állt tőlem, előre mentem. Miután átléptem a kapun, nem löktem vissza, azért ennyire én sem voltam tahó. Amint átért, belöktem jobb kézzel a nyílászárót, ami hangosan koccant a stabilan álló oldalával.
- Szóval ez a Bagolykő. - végig mértem a kastélyt - Nem hittem volna, hogy ekkora. - Merengve méregettem az épületet, ami előttem terült el nem is olyan messze. Már csak annyi volt a dolgom, hogy lerázzam ezt a nőstényt, és megtaláljam az első tanárt vagy háztársamat. Bárki is legyen az.