Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.
A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.
A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:
Nagy bátorságról susognak a fák A főnix dala kíséri útját. A bölcsesség friss patakja csordogál Mellette egy szfinx emelt fővel áll. Szerényen hajlik meg virág és az ág Egy unikornis mezőn vágtat át. Ravaszan sötétlik az éjjeli táj S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.
|
|
|
Jeromos - remélem most már elégedett vagy a helyszínválasztás minden aspektusával Rubent már kölyökkorában sem nagyon lehetett volna megvádolni azzal, hogy túl sok időt töltene a természetben - többnyire azért, mert olyannyira panelgyerek volt, hogy a legnagyobb elérhető közelségben lévő zöld terület a szomszéd srác pincében nevelt füveskertje volt, de egyébként sem vonzotta túlzottan a bogárhad, vagy a fára mászás. Felnőttként persze "aktív kikapcsolódás" címén elvétve elment kirándulni, de most se igazán vitte túlzásba, s ezeket az alkalmakat a kutyája általában sokkal jobban élvezte, mint ő maga. (Igaz, a kutyák a fürdetésen kívül mindent képesek jobban élvezni, mint kétlábú társaik, úgyhogy ez nem biztos, hogy bármilyen tekintetben mérvadó gondolat volt.) Azt mindenesetre még ő is belátta, hogy mikor már lassan két hónapja az iskolában tartózkodik, ahol konkrétan a lábai előtt hever egy többek által festői szépségűnek emlegetett birtok, illene egy kicsit jobban megismernie, mint amit a reggeli futások alkalmával látott belőle. (Amit nem mellesleg valósszerűbb volna "hajnalinak" titulálni - mivel igencsak tekintélyromboló a diákság előtt izzadni, Bogolyfalváig pedig még nem érkezett el a felrúnázott kondigépek csodája, kénytelen olyan időpontot kiválasztani, amikor minél kevesebben lehetnek szemtanúi a műveletnek.) Jókedvűen baktat fel a lankás hegyoldalon - már a tény, hogy van egy kis szabadideje, amit a minisztériumi megbízásokkal és kórházi munkával töltött években nem igazán tapasztalt, megalapozza kellemes hangulatát, az pedig, hogy még az eső sem zúdul a nyakába, kész csodának minősül. Maga sem tudná megmondani, mióta bolyongott, mikor megérkezett az iskolai birtok határát jelző kapuhoz - nem igazán figyelt, merre megy, elvégre ahhoz azért elég jól tájékozódik, hogy belátható időn belül csak képes legyen visszakeveredni a kastélyhoz, és ha teljesen őszinte akar lenni, egy kicsit még szeret is eltévedni. Persze most, hogy már megérkezett a kapuhoz, ez kissé tárgytalanná vált, s mintegy jelzésként is veszi, hogy ideje volna elindulni visszafelé.
|
|
|
Naizer Ruben Barnabás INAKTÍV
offline RPG hsz: 34 Összes hsz: 573
|
Írta: 2016. május 17. 00:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=594562#post594562][b]Naizer Ruben Barnabás - 2016.05.17. 00:13[/b][/url] Jeromos - remélem most már elégedett vagy a helyszínválasztás minden aspektusával Rubent már kölyökkorában sem nagyon lehetett volna megvádolni azzal, hogy túl sok időt töltene a természetben - többnyire azért, mert olyannyira panelgyerek volt, hogy a legnagyobb elérhető közelségben lévő zöld terület a szomszéd srác pincében nevelt füveskertje volt, de egyébként sem vonzotta túlzottan a bogárhad, vagy a fára mászás. Felnőttként persze "aktív kikapcsolódás" címén elvétve elment kirándulni, de most se igazán vitte túlzásba, s ezeket az alkalmakat a kutyája általában sokkal jobban élvezte, mint ő maga. (Igaz, a kutyák a fürdetésen kívül mindent képesek jobban élvezni, mint kétlábú társaik, úgyhogy ez nem biztos, hogy bármilyen tekintetben mérvadó gondolat volt.) Azt mindenesetre még ő is belátta, hogy mikor már lassan két hónapja az iskolában tartózkodik, ahol konkrétan a lábai előtt hever egy többek által festői szépségűnek emlegetett birtok, illene egy kicsit jobban megismernie, mint amit a reggeli futások alkalmával látott belőle. (Amit nem mellesleg valósszerűbb volna "hajnalinak" titulálni - mivel igencsak tekintélyromboló a diákság előtt izzadni, Bogolyfalváig pedig még nem érkezett el a felrúnázott kondigépek csodája, kénytelen olyan időpontot kiválasztani, amikor minél kevesebben lehetnek szemtanúi a műveletnek.) Jókedvűen baktat fel a lankás hegyoldalon - már a tény, hogy van egy kis szabadideje, amit a minisztériumi megbízásokkal és kórházi munkával töltött években nem igazán tapasztalt, megalapozza kellemes hangulatát, az pedig, hogy még az eső sem zúdul a nyakába, kész csodának minősül. Maga sem tudná megmondani, mióta bolyongott, mikor megérkezett az iskolai birtok határát jelző kapuhoz - nem igazán figyelt, merre megy, elvégre ahhoz azért elég jól tájékozódik, hogy belátható időn belül csak képes legyen visszakeveredni a kastélyhoz, és ha teljesen őszinte akar lenni, egy kicsit még szeret is eltévedni. Persze most, hogy már megérkezett a kapuhoz, ez kissé tárgytalanná vált, s mintegy jelzésként is veszi, hogy ideje volna elindulni visszafelé.
|
|
|
|
Járási S. Jeromos INAKTÍV
A Dementor-sztájlos offline RPG hsz: 13 Összes hsz: 132
|
Írta: 2016. június 2. 13:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=598494#post598494][b]Járási S. Jeromos - 2016.06.02. 13:17[/b][/url] Ennél tökéletesebb nem is lehetne Jeromos mindig kereste az újdonságokat, az izgalmakat, magával rántva a kis településen szerzett barátait, mert az ilyesmi mindig sokkal jobb csoportosan. Viszont tizennyolc év igen hosszú idő, hamar ki lehet meríteni a lehetőségeket, még egy olyan hősnek is, mint Őszőkeségünk. Viszont mióta betette a lábát a kastélyba egy-két héttel ezelőtt, olyan új lehetőségek nyíltak meg előtte, amiket kár lenne veszni hagyni. A napok csak úgy rohannak, Jeromosunk pedig pörög a nap huszonnégy órájában - még szerencse, hogy csak ennyiből áll egy nap. Viszont mostanra ért el arra a szintre, hogy mindez kezd normálissá válni a számára. Nem, nem fog így sem a hétköznapok szürkeségébe süllyedni, épp csak újra előkotorássza az otthon hagyott szórakozási lehetőségeket, mint példának okáért a mugli fantasztikumokat. Nem is érti saját magát, hogy miként nem jelentkeztek az elvonási tünetek az elmúlt napokban, hisz büszkén vallja magának mugli kütyüfüggőnek. Így hát a táskája mélyéről túrta elő, immár remegő kezekkel az ő kicsikéjét, a muglitükröt, amit telefonnak becéznek. Ahogy ujjai között érezte a hideg felületet, mintha angyalok éneke csendült volna fel, óvatosan szedte ki és emelte a magasba, mint a híres, természetesen mugli meséből ismert jelenetben a majom a kisoroszlánt. A mostani jelenet is legalább ennyire volt nevezhető absztraktnak. Hősünk izgatottan kapcsolta be a készüléket, majd lassan megfagyott a vér az ereiben és teljes sokk lett úrrá rajta, ahogy meglátta a képernyőt. No Wi-Fi Az eridon torony tőle volt hangos abban a percben, ahogy világgá kürtölte bánatát és teljes elkeseredését. Feltépte az ajtót és a telefonját maga előtt tartva rohant keresztül a folyosókon, de függőségének szent tárgya még mindig makacsul tartotta magát az előbbi kijelentéséhez; No signal. Viszont Jeormos nem adta fel. Ókori sámánokat meghazudtolva mantrázott, miközben kirobbant a szabadba, hátha csak a falak korlátozták le az életmentő jelet. Nem törődött akkor senki és semmi mással, figyelme teljesen lekorlátozódott. - Hé, te ott! - Legalábbis eddig a pillanatig. Kétségbeesett, mégis reményteli kiáltásával természetesen Naizer tanár urat találta meg és futásnak eredve végül vészesen belemászva kötött ki a másik személyes aurájában. Arca gyászban úszott, ahogy megmarkolta a férfi felsőjét. - Hol a háló? Hogy éli túl itt mindenki nélküle?! - A világháló bizony kóros szenvedélyt tud előidézni bárkiben. Főleg egy olyan személyben, mint a mi Jeromosunk.
|
|
|
|
Naizer Ruben Barnabás INAKTÍV
offline RPG hsz: 34 Összes hsz: 573
|
Írta: 2016. július 12. 09:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=608225#post608225][b]Naizer Ruben Barnabás - 2016.07.12. 09:43[/b][/url] Jercsó Épp olyan fontos kérdésekre keresi a választ gondolatban, minthogy a holnapi óráin feleletválasztós, vagy kifejtős dolgozatot írasson - lévén semmi kedve nincs most tanítani, ez tűnik a legjobb módszernek arra, hogy nemcsak elkerülje a dolgot, de még úgy is tegyen, mintha csinálna valamit láblógatáson kívül -, mikor felhangzik a kiáltás. Általában, ha az emberek egyedül vannak a sötétben, az erdő közelében, ráadásul olyan közegben, ahol még nem érzik otthon magukat, és egészen idáig azt hitték, teljesen egyedül vannak, ez az esemény felér egy kisebb szívrohammal, s mivel Ruben az átlagosnál is átlagosabb személy, ez esetében sincs másként. Lélekjelenlétéből épp csak annyira futja, hogy ne ugorjon fel látványosan...és hogy ne slisszoljon ki a kastély kapuján és hoppanáljon valahová igen messzire, mikor meglátja a fejvesztve felé rohanó sötét alakot. Imádkozzunk, hogy nem egy egykori kliense készül derékba törni kezdődő karrierjét azzal az aprósággal, hogy orvul leszámol az életével hálából. - Khm...igen? - szól vissza az ismeretlennek, kissé megemelve hangját, bár mint kiderül teljesen feleslegesen, mert a fiú - most már ezt is megállapíthatja - pillanatokon belül odaér a közelébe. Közelebbébe. Méééég közelebbébe. Ruben ösztönösen lépne hátra, de nemigen teheti, a srác ugyanis úgy csimpaszkodik belé, mintha legalább élete múlna rajta, hogy minél jobban összeráncolja a tanár ingét, s hangjában páni félelemmel hadar valamit, ami akár kérdés is lehetne. Eskü több itt a klinikai eset, mint a pszichiátriai osztályon, ahol ezelőtt megfordult. - A...háló? - kérdez vissza, kissé összevonva szemöldökét. Sehogy se tudta értelemmel felruházni a hallott szavakat. - Hát, nem ígérem, hogy a levitán kívül bármelyik körletet megtalálom elsőre, de segíthetek keresni - ajánlja fel, lévén nehezen tudja elhinni, hogy a fiú pókhálók után kutatna ilyen nagy elánnal, de így se igazán értelmes a kérdés. Gyengéd erőszakkal igyekszik lefejtegetni magáról a srác ujjait - magyarán le éppen nem töri, de elég erősen kifejezésre adja, hogy bizony jobb, ha máshol találnak maguknak kapaszkodót, nem az ő ingében -, miközben igyekszik kitalálni, hogy honnan kerítsen elő valakit, aki esetleg tényleg útba is tudná őket igazítani. Mert még ha a srác valami egészen másfajta hálókról beszél is, Rubennek meggyőződése, hogy jelenlegi elmeállapotában - vagy általában is? - jót tenne neki egy kis pihenés.
|
|
|
|