Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

Ismeretlen fiú léptei koptatják az iskola felé vezető utat. Nem mondható túl magabiztosnak, elvégre idegen helyre tévedt, ami nem tartozik az ő hatáskörébe. Majd idővel talán megszűnik ez a feszélyezett érzés, mert tudja, itt fogja leélni élete igen csak meghatározó részét. Ha akarna se tudna ellene tenni. Nem mondhatja, hogy repesett a hírtől, ebbe az iskolába kell jönnie. Mindig is olyannak látta, mint valami luxus börtönt, holott tudja, annyira nincsenek rövid pórázon tartva a gyerekek. Ennek ellenére, szülei igen csak jó mókának vélik. Ők is, Barnabáshoz hasonlóan, varázslók, és úgy gondoltál, hogy a legjobb környezetet akarják megteremteni a gyereküknek. Itt mindent megtanulhat, amire magukfajtának szüksége lehet. Minden varázslatot, minden bájitalt, és a természetfeletti lényekről is, némileg lesz tudomása. De a fiú soha nem szerette a nagy felhajtást, inkább szeretett volna továbbra is, látatlanban maradni a barátai között. Nem tudott senki a képességeiről, és nem is állt úgy a szénája, hogy majd valamikor tudomást szereznek róla. Óvakodott, hogy ne történjen így, és lássuk be, nagyon jó munkát is végzett. Nagyon jól elvolt a saját kis világában, a szülei és nagyszülei gondoskodtak az átlag tantárgyakon kívüli foglalkozásokról. Nem hanyagolhatták el, feladatuk volt, hogy normális varázslót avanzsáljanak belőle. De így, hogy Barni a tizenhetedik életévéhez közeledik, illőnek tartották, hogy végül is, saját korosztályával, saját "fajával" tanulhassa meg az alapokat. Éveken keresztül sikerrel járt azzal, hogy erről lebeszélje őket, de nagy sajnálatára, ő húzta a rövidebbet. Érkezett a levél, miszerint fiúk felvételt nyert a Bagolykő Mágustanodába, mint elsőéves, Eridonos tanuló. És ez nem is véletlen. Mindig is életvidám srác volt, szinte mindig ott virít a szája szegletében a tőle igen csak megszokott mosoly. Szereti a társaságot, egyfolytában jár a szája, ami néhány esetben nagy hátrányt jelent a számára. De, sokan ezért szeretik. Akaratától független deríti jókedvre az embereket. Ez viszont már áldásként lett elkönyvelve. Akármilyen helyzetben helyt tud állni, és ez előnyére válhat. De most, valamiért úgy érzi, teljesen elveszett. A nagy kapu előtt torpan meg, maga mögött elengedi a két nagy bőröndöt, a vállán tartogatottat lecsapja azok mellé. Szinte tátva maradt a szája az iskola láttán. Nem volt még szerencséje látni, de nem is bánja, hiszen ez a reakció mindent felülmúl. Talán ő az egyetlen, akiből ilyen érzéseket vált ki az iskola látványa? Könnyen megeshet. Tudja, hogy ez a nagy épület hány száz diákot szállásol el, és ő is csak egy lesz közülük. Ráadásul jó nagy hátránnyal indul az a tanuló, aki év közben érkezik, nem pedig menetrend szerűen. Több diákot is lát a közelében, néhányan elmennek mellette, de segítség híján, inkább csak végigmérik, és máris maguk mögött tudják. Friss hús, aki, konkrétan nem tud magával mit kezdeni. Esetleg tovább kéne indulnia, hogy felmérhesse a benti terepet is. A Bogolyfalvi járással már úgy, ahogy tisztában van, a nagyobb helyeket már megjegyezte magának, amit feltétlen meg akar nézni. Most, viszont itt van előtte az iskola, és fel kéne pakolnia a bőröndjeit az Eridonba, de valahogy, nem viszi rá a lélek. Vagy, az vinné, csak a lába nem engedelmeskedik neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=327846#post327846][b]Dancs Barnabás - 2014.07.01. 17:49[/b][/url]

Ismeretlen fiú léptei koptatják az iskola felé vezető utat. Nem mondható túl magabiztosnak, elvégre idegen helyre tévedt, ami nem tartozik az ő hatáskörébe. Majd idővel talán megszűnik ez a feszélyezett érzés, mert tudja, itt fogja leélni élete igen csak meghatározó részét. Ha akarna se tudna ellene tenni. Nem mondhatja, hogy repesett a hírtől, ebbe az iskolába kell jönnie. Mindig is olyannak látta, mint valami luxus börtönt, holott tudja, annyira nincsenek rövid pórázon tartva a gyerekek. Ennek ellenére, szülei igen csak jó mókának vélik. Ők is, Barnabáshoz hasonlóan, varázslók, és úgy gondoltál, hogy a legjobb környezetet akarják megteremteni a gyereküknek. Itt mindent megtanulhat, amire magukfajtának szüksége lehet. Minden varázslatot, minden bájitalt, és a természetfeletti lényekről is, némileg lesz tudomása. De a fiú soha nem szerette a nagy felhajtást, inkább szeretett volna továbbra is, látatlanban maradni a barátai között. Nem tudott senki a képességeiről, és nem is állt úgy a szénája, hogy majd valamikor tudomást szereznek róla. Óvakodott, hogy ne történjen így, és lássuk be, nagyon jó munkát is végzett. Nagyon jól elvolt a saját kis világában, a szülei és nagyszülei gondoskodtak az átlag tantárgyakon kívüli foglalkozásokról. Nem hanyagolhatták el, feladatuk volt, hogy normális varázslót avanzsáljanak belőle. De így, hogy Barni a tizenhetedik életévéhez közeledik, illőnek tartották, hogy végül is, saját korosztályával, saját "fajával" tanulhassa meg az alapokat. Éveken keresztül sikerrel járt azzal, hogy erről lebeszélje őket, de nagy sajnálatára, ő húzta a rövidebbet. Érkezett a levél, miszerint fiúk felvételt nyert a Bagolykő Mágustanodába, mint elsőéves, Eridonos tanuló. És ez nem is véletlen. Mindig is életvidám srác volt, szinte mindig ott virít a szája szegletében a tőle igen csak megszokott mosoly. Szereti a társaságot, egyfolytában jár a szája, ami néhány esetben nagy hátrányt jelent a számára. De, sokan ezért szeretik. Akaratától független deríti jókedvre az embereket. Ez viszont már áldásként lett elkönyvelve. Akármilyen helyzetben helyt tud állni, és ez előnyére válhat. De most, valamiért úgy érzi, teljesen elveszett. A nagy kapu előtt torpan meg, maga mögött elengedi a két nagy bőröndöt, a vállán tartogatottat lecsapja azok mellé. Szinte tátva maradt a szája az iskola láttán. Nem volt még szerencséje látni, de nem is bánja, hiszen ez a reakció mindent felülmúl. Talán ő az egyetlen, akiből ilyen érzéseket vált ki az iskola látványa? Könnyen megeshet. Tudja, hogy ez a nagy épület hány száz diákot szállásol el, és ő is csak egy lesz közülük. Ráadásul jó nagy hátránnyal indul az a tanuló, aki év közben érkezik, nem pedig menetrend szerűen. Több diákot is lát a közelében, néhányan elmennek mellette, de segítség híján, inkább csak végigmérik, és máris maguk mögött tudják. Friss hús, aki, konkrétan nem tud magával mit kezdeni. Esetleg tovább kéne indulnia, hogy felmérhesse a benti terepet is. A Bogolyfalvi járással már úgy, ahogy tisztában van, a nagyobb helyeket már megjegyezte magának, amit feltétlen meg akar nézni. Most, viszont itt van előtte az iskola, és fel kéne pakolnia a bőröndjeit az Eridonba, de valahogy, nem viszi rá a lélek. Vagy, az vinné, csak a lába nem engedelmeskedik neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=327927#post327927][b]Elena Rose - 2014.07.01. 18:58[/b][/url]

Nemakaromnemakarom... Hangzik összefüggően Elena fejében ez az egy gondolat. Nem szabad, hogy rátaláljanak, mert akkor vége mindennek. Vagyis, hát nincs vége mindennek, csak ennek a pár órányi bujdosásnak, amit az elmúlt időben véghezvitt. Nyugi, nem egy horrorfilm részletébe csöppentél, ahol a vérengző gyilkos kerget egy ártatlan kislányt. Most csupán csak egy barátságos bújócskáról van szó, melyet Elena mindennél jobban szeretne megnyerni. Sosem volt még alkalma győztesen kikerülni ebből a játékból, mindig rátaláltak épp a dicsőség előtt. Ebből a kis kori emlékből adódott az a gondolat, hogy játszanak bújócskát, amikor a szobatársai felvetették, hogy csinálni kéne valamit az unalom elkerülése végett. A másik két lány azonnal küldetésbe lendült amikor elhangzott a rajt felkiáltás, így Elenának rohanva kellett menekülnie, nehogy még a kezdetek előtt kiessen. Bár... lehetséges, hogy a barátnői csak az Eridon falai közt gondolták a játékot, nem pedig az egész kastély területén, ahogy azt a vörös ciklon elképzelte. Nem gond! Legalább így kevesebb esélye lesz annak, hogy Ők rátaláljanak. Már szinte az összes helyiséget bejárta a kastély Nyugati szárnyán, ám megfelelő rejtőzködési helyet még mindig nem talált.
Most épp az Iskola kapuja felé veszi az irányt, hátha ott talál valami kis zugot, ahova kényelmesen befér és ahol nem keresné senki se. Vörös hullámos haja az arcába csap ahogy a folyosón rohan, percenként hátrapillantva, nehogy a két lány mégis meggondolja magát és inkább a nyílt terepen kezdjen el vadászni. Elena léptei egyre hangosabbak ahogy a hideg kőlapokon trappol a szabadság felé. Végül megpillantja a fényt, ahova sietve kilép, ám legnagyobb meglepetésére, nincs egyedül. Egy fiú áll a kapu előtt, száját nagyra tátva és a hatalmas épületet bámulva. A kis Eridonos ahogy megpillantja az ismeretlen fiút, elbújik az egyik bokorban és onnan figyeli az eseményeket. Vajon ki lehet ez a fiú? A kislány fantáziája rögtön szárnyra kap, és mindenféle teóriát szövöget az ismeretlen fiú kilétéről. Talán egy betörő lehet? Vagy valami titkos kém egy másik varázslóiskolából? Nem tudni, ám annyi biztos, hogy Elena még sosem látta az iskola falai között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=328171#post328171][b]Dancs Barnabás - 2014.07.01. 21:34[/b][/url]

Ő maga se tudja hova tenni ezt a hirtelen jött bizonytalanságot. Pedig olyan nagy kicsapongással hagyta el a házat, ami még a szüleit is meglepte. Tudták, hogy fiúk mennyire tiltakozik ez ellen, de mégis hozta a megszokott formáját. Igen csak nagy meglepetés lehetett számukra, hiszen vagy két hétig tépte a fülüket, hogy ő nem akar oda menni. Komolyan, mint egy óvodás. De egy hirtelen jött változás akárkit ki tud zakkantani a jól megszokott szerepből. Még Barnabást is. Nem kenyere az ellenséges viselkedés a szüleivel, vagy bármelyik rokonával, de a szükség törvényt bont. Azt lehet hinni, hogy bármivel elérhetünk ezzel, de mindig mi jövünk ki vesztesen. Ezt, végre valahára a fiú is, saját bőrén tapasztalhatta. Alapból tisztában volt azzal, hogy ő már pedig ebben a felállásban nem győzhet, de harc nélkül nem érdemes feladni. Ha valakit felvesznek egy varázslók között igen csak elterjedt iskolába, ki az, aki rajta kívül ezt elutasítaná? Senki, hiszen még külföldről is érkeznek, csak, hogy jó neveltetésben, és taníttatásban legyen részük. Igen, egy ilyen iskolában a tanárok már nem csak tanítgatják a tanulókat, elvégre az ő kezük munkája fog visszavetülni, ha anyuci nem ugyan azt a gyereket kapja vissza az évek múltán, mint akit bedobott, mondván, okosodjon a gyerek. Nem mindig hoz túl jó döntést a szülő a bentlakásossal, de végül is, ilyenkor megtanulhatja a diák, hogyan is tartsa el magát. Ez lesz a legfőbb feladata Barnabásnak is, és már csak a gondolattól is feláll a szőr a hátán. Születésétől fogva egy jó családban él, ahol mindent elé raktak, nem kellett semmiért megdolgoznia. Most, hogy kikerült anyuci védő karjaiból, mit fog kezdeni? Talán ez is közrejátszott, amikor szíve szerint visszautasította volna az ajánlatot. Meg is tette, de túl sokra nem ment vele. Az a hiú remény élt benne a mai napig, hogy ez csak a kandi kamera, és mégse megy sehova. Hát, nagyot tévedt, hiszen a vonat reggel elrajtolt, most pedig teljes bizonytalanságban áll az iskola kapuja előtt. Szerintem nem túlzunk, ha azt mondjuk, már most teljesen behódolt, csak az épületnek. Az álla majdhogynem a bokáját verdesi, és a többi tanuló, csak kikerülni tudja az út közepén álló fiút. És azzal még tisztában sincs, hogy belül mit rejt eme nemes épület! Pedig megtekinthetné, ha végre rászánná magát az indulásra, de valamiért nem viszi rá a lélek. Talán attól fél, ha megteszi a lépést, oda a szabadsága, vagy csak szimplán a kastély nagysága, ami ennyire elrettenti ettől. Ő maga se tudja eldönteni. Csak zavartan túr kócos tincsibe, és hebeg valamit, de ő maga se tudja értelmezni a szavait. Rávenné magát ő szívesen, hogy valakit megkérdezzen, hogy is van tovább a menet, de akárkihez odalép, nem szánják rá az idejét. Biztos fontos dolguk van lent a faluban. Így hát, saját magára, és a tudására hagyatkozva kapja fel a bőröndjeit, és tesz pár lépést előre. A csöndet a bokrok nesze zavarja meg, mi neki is felkelti a figyelmét, és érdeklődését. A hang irányába fordulva, egy vörös hajú egyedet pillant meg valamelyik növény belsejében. Halvány mosoly ül ki az arcára, és megközelíti, és leguggol előtte.
- Szia. Őőő... tudnál nekem segíteni? -hagyja el a száját a kérdés, nem is foglalkozva azzal, hogy az arra járók mit is gondolhatnak ezen művelet láttán. Nyilván, már az első adandó alkalommal elkönyvelik valami sült bolondnak, de nem igen mozgatja meg a gondolatait ez a tény. Soha nem érdekelte a népesség véleménye, most mért tenne kivételt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=329087#post329087][b]Elena Rose - 2014.07.02. 19:28[/b][/url]

A kitalációk egyre gyarapodnak Elena agyában, miközben az ismeretlent bámulja a bokorból. A legértelemszerűbb kitaláció talán a másik iskolából való kém lenne, hisz melyik sült bolond vetemedne arra, hogy kirabolja Magyarország talán leghíresebb varázslóiskoláját. A mindenféle védőbűbájokkal teli épületbe aligha tudna észrevétlenül beosonni, pláne, hogy az ide-oda járkáló diákok hada már látta egyszer az arcát. És itt a következő megrendítő tény. Ha betörő lenne, akkor biztos eltakarná valamivel az arcát, hogy a későbbiekben az esetleges szemtanúk ne tudják azonosítani. Ezek szerint a betörőelméletet kihúzhatjuk a listáról. De még akkor is ottmarad a kémteória, miszerint egy másik iskolából jött, hogy körülnézzen, mi minden újítás vagy rombolás történt az elmúlt időben a Bagolykőben. Vagy az is lehet, hogy csak egy egyszerű diák, akinek semmi ilyesmi nem jár a fejében. Ahogy így bokát verdeső állal áll, közben pedig a többiek kerülgetik egészen elveszettnek látszik. Most már teljesen biztos, hogy nem egy szupertitkos banditacsapat tagja, hanem csak egy új diák, vagy inkább áldozat, aki bekerül az iskola hideg kőfalai közé.
A nebulók még mindig szüntelenül özönlenek ki az ajtón rá se hederítve szegény srácra. Elenában felmerül az a kérdés, hogy talán oda kéne menni hozzá, hogy segítsen neki. Kissé bután nézne ki, ha egy vörös hajú lány ugrana ki a bokorból, mert valakinek szüksége van némi segítségre. Tuti, hogy abban a percben elkapálná magát nem csak a fiú, de a többi erre járó szemében is. Bár mi baja lehetne belőle? Eddigi is egy két lábon járó idiótának nézték, most ez mitől lenne másabb? Elszánva magát a segítségre pattanna máris ki a bokorból amikor, szembetalálja magát az ismeretlen fiúval. Elena a meglepetéstől azonnal visszacsüccsen az eddigi helyére, hirtelen azt se tudja, mit mondhatna. Szerencsére az idegen hamar megtöri a csendet, így a lánynak nem kell azon töprengenie, hogy hogyan szólíthatná meg.
 - Szia! Persze! Miben segíthetek? - Szólal meg végül, nagy szemeket meresztve az ismeretlen alakra. A kezével kissé megvakarja a fejét, hogy valahogy levezesse a hirtelen alakult feszültséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=329174#post329174][b]Dancs Barnabás - 2014.07.02. 21:21[/b][/url]

Számított rá, hogy nem holmi putrival lesz dolga, de az épület nagysága mégis csak eltaglózza. Nem tudja hova tenni a látványt. Csak, hogy félreértés ne essen, nem rossz értelemben értjük ezt. Igen csak kedvére van a kastély. Ő maga nem erre a reakcióra számított. Azt mondogatta napról napra, hogy nem fog neki tetszeni, nem akar odamenni, ezzel elérte, hogy úgy tekintsenek rá, mint egy óvodásra. De hiába minden vesződés, hisz mégis csak elnyerte tetszését. Nem véletlen, hogy álla majdhogynem a földet éri, az embernek kedve lenne alátartani a kezét, hogy még csak véletlen se tudjon tovább süllyedni. Világ életében nagy kedvelője volt a régi épületeknek, de be kell hogy lássa, ez magasan viszi a prímet! Persze, ezt levelekben nem éppen szándékozik megemlíteni a szülőknek, hisz jönne az a részükről, hogy márpedig ők megmondták. Minden épeszű gyerek így reagál az újra, az ismeretlenre. Legalábbis, eddigi tudomásaim szerint. Ezek után talán még az is elképzelhetővé válik, hogy Barnabás megkedveli a helyet? Könnyen megeshet, de egy szóval se mondta senki, hogy a diákokért, a tanárokért is ugyan így fog lelkesedni. Még a koszt az, ami nagy kérdőjelet jelent számára, de ezen hamar lehet változtatni. Kedve lenne már most ellátogatni a konyhába, mivel amilyen naiv volt, azt hitte, az út rövid, és nem kell magával vinni semmit. Hát a fenéket nem! A pénzét első nap még nem szerette volna elverni, ezért ott se vett túl sok mindent, egy- két nyalánkság azért belefért, de több nem. Itt meg ingyen van, hát elhúzta egy kicsit az időt. A hasa kisebb korgással jelzi, hogy már nem bírja tovább szilárd étel nélkül, ami hatására felocsúdik az ámulatból. Talán meg kéne tennie az első lépéseket? Egy aprócska lépés választja el az iskolától. De ha ezt megteszi, vége a szabadságának. Bár, nem úgy tűnik, hogy a járókelők annyira szomorúak lennének, csak mert ide száműzték őket a szülők. Szerinte igen csak kedvükre van a hely, ami számára is ad egy kis löketet. Tekintetét viszont esze ágában sincs leemelni az épületről, úgy bánik vele, mintha az legalábbis bármelyik pillanatban eltűnhetne a felszínről. Pedig aztán igen csak sok ideje lesz annak tanulmányozására, talán túl sok is. Kisebb nagyobb bénázások közepette éri el azt, hogy a bőröndjei ismét a keze ügyébe kerülhessenek. Egyet a vállára, a másik kettőt húzza maga után. Mindig nagy hatással volt rá a környezet, ezért hát meg is tanulmányozza az egyik, igen élettelinek látszó bokrot, melyben egy vöröslő hajzuhatagot vél felfedezni. Felvont szemöldökkel tekint körbe-körbe, de végül tesz fel pár lépést, és leguggol a lányka elé, aki már éppenséggel készült volna elhagyni a jelenlegi helyét.
- Az eridon házig kéne eljutnom, ebben szeretném a segítségedet kérni. Nem szeretnék az első adandó alkalommal eltévedni. -tisztában van az erősségeivel, és a tájékozódás idegen helyeken nem tartozik közéjük. Mindig eléri azt, hogy a teljesen másik irányban lyukadjon ki, és végül segítséget kelljen kérnie. Addig, míg a lány nem adja jelét a segítségnek, az egyik, stabilabbnak látszó bőröndjén foglal helyet. Fő a kényelem, miután bejárta Bogolyfalvát.
- Megkérdezhetem, hogy mért döntöttél úgy, hogy egy bokorban fogsz bujkálni? -ez igen csak megmozgatja Barni fantáziáját. Bár, ez így túlzás, hisz tippje sincs, mi okból kifolyólag dönthet egy diák úgy, hogy márpedig ő bebújik az egyik növényzetbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=332684#post332684][b]Elena Rose - 2014.07.07. 21:45[/b][/url]

Zavartan pillant ide-oda, hisz fogalma sincs arról, hogy most mit tehetne. Nem mintha nem szeretne segíteni a fiúnak, épp ellenkezőleg, de valahogy a lába nem engedi mozdulni a helyéről. Földbe gyökereztek a tappancsai, holott egyáltalán nem fél. Hisz mitől félne? Az előtte guggoló fiú nem olyannak tűnik, aki vörös hajú kislányokat eszik reggelire, eperszószba mártva. Ha meg tévedett, és az idegen még is egy kannibál, akkor majd ráér abban a pillanatban félni, amikor reggel egy óriási levesestálban találja magát, almával a szájában, miközben az ismeretlen ördögien nevet. Erre a kis kitalációra Elena kuncog egyet, majd a fiúra emeli hatalmas barna szemeit. Az ismeretlen elmondja neki, hogy az Eridonig kéne eljutnia. A kis vörös szemében hirtelen megcsillan valami ötletféle, minek hatására azonnal csicseregni kezd.
- Én is az Eridonba járok! Megmutathatom merre van! - Neveti el magát, majd a fiúra pillant egy menjünk_e_most_azonnal nézéssel. Az idegen nem tétovázik, gyorsan feltesz még egy kérdést a lánynak, amire elsőre Elena nem is válaszol, inkább csak eljátssza, hogy nem is hallotta meg, azonban magában a válaszlehetőségeket keresgeti. Most mondja meg neki, hogy valójában előle bujkál? Vagy találjon ki valami kis ütős füllentést? Mert ha ez utóbbit válassza, arra lenne jó pár ötlete. Mondjuk mondhatná azt is, hogy bújócskázik és a hunyó elől ugrott be a bokorba. Ez nem is lenne nagy hazugság, hisz eredetileg tényleg bújócskáznak a barátaival. A gond csak az, hogy az agya már rég nem a bujkáláson jár...
 - Én...umm...Tudod... Megláttam egy pókot és mivel félek tőlük, beugrottam a bokorba... - Mondja, közben zavartan mosolyog, a kezével pedig kapargatja a fejét. Mi tagadás, Elena nagyon pocsékul tud hazudni. Talán lesz egy kis szerencséje és a fiú nem jön rá, hogy csak füllentett.