37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 6. 22:09 | Link
Szofi Wilkinson és Nemes L. Izabella

Hogy egy fóka enné meg azt a manót, aki elhagyta őt félúton! Nem is. Inkább egy fóka ölelgetné agyon, hogy aztán tudja az illetékes, nem illik a kézbesített csomagokat félúton lepakolni. Még akkor sem, ha a nagy gonddal csomagolt dobozkában valami ismeretlen eredetű meglepetés mocorog. Igen hevesen. Hiszen úgy hallotta, csodálatos helyre fog jutni; kellemes vízpartra, ahol minden tele lesz finomabbnál finomabb halacskákkal. Naná, hogy izgatottan szeretne kijutni ebből a szűkös sötétségből. Azt is mondták, hogy rengeteg kedves, cuki barát fog rá várni azon a helyen, amit ő most a pingvinmennyországgal azonosít. Igen ám, de miután nehézkesen, sután végre sikerül kikecmeregnie fogságából, hirtelen az ijesztő valóságban találja magát. Ajajj! Hol vannak a halak? Legfőképpen: hol vannak az új barátai? Itt nincsen senki! Olyan kihalt ez, mint a raktárhelyiség, ahova a megalkotása után besuvasztották.
Kis pingvinszárnyaival kétségbeesetten csapkodva indul előre, totyogva igyekszik megkeresni az új világot, amit ígérgettek neki. Csakhogy semmi mást nem lát, csak a hatalmas kastélyt maga előtt. Ó, jajj! Olyan hatalmas ez az épület, ő pedig olyan kicsi, és elveszett! Valakit hamar találnia kéne.
-Hol vagytok!? – kiállt bele a semmibe meglepően mély, plüssjátékhoz nem méltó hangon. Csőröcskéje elé kapja szárnyait, és ijedten pislog körbe műanyagból ragasztott gombszemeivel. Így nem lesz egyszerű új pajtásokat találni, pedig érzi legbelül, hogy erre teremtetett. A varázslat, amit rá bocsátottak, ott munkálkodik a vattaszívében. Csak remélni tudja, hogy a kastély felé bukdácsolásában valaki rátalál, és magához veszi. Nem is kell sok, meglát két alakot a távolban. Uccu néki, elkezd feléjük totyogni.
-Itt vagyok! Hahóó, várjatok meg! – igyekszik felvonni magára a figyelmet, amennyire egy alig harminc centi magas plüsstől telik.
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. április 10. 19:10 | Link
Szofi és a kis pingvin

Az iskola kapujának környékén sétálgattam, teljes magányomban. Mióta elkezdődött az iskolaév, nem jártam erre, sőt, tavaly sem. Csak akkor, ha bejövök és kimegyek év elején, illetve végén. Nem is igazán tudtam megfigyelni a vaskaput, így hát most úgy döntöttem, hogy lemegyek és megszemlélem. Úgy sincs jobb dolgom, így hát mot ráérek. Valamikor a délelőtt folyamán – még a reggeli után – felslattyogtam a szobámba és az ágyra vetettem magam, közben az oldalamon fekvő Vattát simogattam. Így döglődve pattant ki a fejemből ez a kapus ötlet, így meglepően gyorsan pattantam fel az ágyról és a szekrényemhez siettem, hogy valami értelmesebb göncöt rángassak magamra. Bááár… ez is jó. A még mindig az ágyon hasaló állatnak dobtam egy gumicsontot, majd behajtottam az ajtót, nehogy kiszökjön és elindultam a Levita klubhelyisége felé.
Miután kijutottam a falak és a szobák közül a birtok felé vettem az irányt, majd pár perc múlva már a kapu előtt ácsorogtam. Na, igen. A vaskapu közepén egy hatalmas B betű díszelgett, körülötte pedig fekete máz.
Ez volt ilyen érdekes? Na, mindegy, ezt is meg kellett néznem egyszer. Hát, ez az „egyszer” most jött el. Körülbelül tíz percig ácsorogtam még itt, aztán kezeimet a zsebembe rejtve lassan csoszogva elindultam vissza az iskola felé. Útközben nem is olyan messze észrevettem gy üres dobozt a füvön feküdni. Kíváncsian közelítettem felé aztán leguggolva belekukkantottam.
- Üres.
Na, ez aztán nagy megállapítás volt. Sóhajtva felálltam, ugyanis tudtam, hogy biztos egy rendetlen diák hagyta itt. A dobozka viszonylag nagy volt, így azt gondoltam, hogy valaki egy ajándékot kapott, kibontotta, majd ledobta és nemtörődömve itt hagyta. Felpillantottam és egy lányt pillantottam meg, aki épp felém közeledett. Felkaptam a füvön fekvő műanyagot és felé siettem. Mélyet sóhajtva megálltam előtte és a szemébe néztem, majd felé nyújtottam a kezemben lévő dolgot.
- Nem tudod ki hagyta itt ezt?
A kérdést egyenesen nekiszegeztem, nem is törődve a bemutatkozással, köszönéssel, vagy egyéb ilyesmikkel. Reménykedtem benne, hogy nem ordítja le a fejem és fordul meg, hogy visszamenjen a szobájába. Míg a válaszát vártam, egy piciny hangot véltem felfedezni, ami valahonnan mögöttünk szólt.
Hátranéztem és egy apró fekete pontot láttam, ami két kis szárnnyal felénk futott. Meglepődve hajoltam le a kis plüss pingvinhez, mert hogy az volt. A kis élőlény, vagyis nem élőlény, mindössze harminc centiméter volt, mégis olyan aranyos, hogy nem bírtam meg, hogy ne simogassam meg a fejeskéjét.
- Hát te meg? Hogy kerülsz ide?
Úgy beszéltem vele, mintha egy ember, vagy állat lenne, de a kis édes csak egy plüss volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Szofi Wilkinson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 87
Írta: 2014. április 16. 15:30 | Link
Izabella és a pingvinke

outfit


A szünet után, nehéz visszarázódni. A korábban kelés, a tanulás és minden más, unalmas, borzasztó dolog, ami az iskolához tartozik, még mindig furcsa számomra.  De elmondhatom, hogy legalább túljutottam a vizsgákon, ráadásul sikeresen, így másodévesként pislogok ki az ablakomon, amikor valami azt súgja, menjek ki a levegőre. A fényes napsütés már most átjárta a lelkem. Gyorsan felöltözök, és végigrohanok a kastély folyosóin. Az iskola kapujához érve, levegőt alig kapva pillantok meg egy lányt, egy dobozka mellett állni. Azzal a mozdulattal a lány megindult felém. Levegőért kapkodva válaszoltam.
- Nem. Most érkeztem, ahogy látod. – Már épp folytatnám tovább a mondanivalóm, amikor a lány megfordul. Kinézek a háta mögül, hogy mi ez a nagy sietség, mi történt, amikor meglátom, hogy egy aprócska pingvin fejét simogatja. Lehajolok én is a kis plüsshöz, és figyelem a lányt, ahogyan beszél hozzá.
- Szerinted válaszolni fog?- Vágok a lány szavába, és egy furcsa pillantást vetek rá amikor kérdezgetni kezdi a pingvinkét. - Ez csak egy plüss, nem hinném, hogy válaszolni fog. Bár végül is, járni azt tud.
Mi ez, hogy egy apró pingvin járkál az udvaron. Nevetek magamban és felállok, egy lépést hátralépek, és lehuppanok a fűbe, onnan figyelem a találkozás következő pillanatait. Közben elkalandozok, de vissza is térek egyből, amikor sikeresen belenézek a napba. Egy pillanatra megvakulok. Ez az én szerencsém. Ilyenkor nincs nálam egy napszemüveg sem. Próbálom a kezemmel takarni a napot, hogy lássak megint a lányt és a pingvint, vagy plüsst, na, szóval, azt a kis izékét.
Hozzászólásai ebben a témában
álmodó tumblr
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 16. 20:25 | Link
Izabella és Szofi


Talán jobban járt volna, ha a dobozában marad, és megvárja, amíg rendesen kikézbesítik, vagy legalábbis ott találnak rá. Hiszen a két leányzó már az üres csomagolásnál ólálkodik, pingvinkénk pedig totyoghat szépen vissza hozzájuk, ha nem szeretne idekint maradni, és esetlegesen egy fóka áldozatává válni. Mert sosem lehet tudni, és mégis mihez kezdjen egy plüss, ha orvul megtámadják? Kár volna azért a szép kézi varrásért, amit a gyártóitól kapott.
Picinyke lábait sebesen szedegetve végre sikerül elérnie az igazán aranyosnak tűnő leányzókat, és nagy boldogságát igyekszik heves szárnycsapásaival kifejezni. Csak Szofi szavai lombozzák le kissé. Méghogy ő csak egy plüss? Csak – egy – plüss? Ha lenne szemöldöke, bizonyára most a feje búbjáig szaladna, de még a csőre is szomorúan lekókad ettől a beszédtől. No, de majd mindjárt megváltoztatja a lány hozzáállását!
-Én Horka vagyok, nem csak egy egyszerű plüss! – szegény kicsi zöld nem tudhatta, hogy kivel áll szemben, így a kis pingvinünk sem kezd el rá neheztelni, inkább visszafordul a roppant kedves hölgyikéhez, aki az imént a buksiját simizte. Ettől igazán átmelegszik a szíve. Vagyis a szíve helyén fehérlő vattacsomó.
-Elvesztettek út közben! Most pedig nem tudom, hogyan találjam meg az új barátaimat! És nem emlékszem, kit kell keresnem. Te nem tudod véletlenül, hova kéne mennem? Azt hiszem, egy nyuszi vár rám valahol. Ismertek itt egy nyuszit? – még kétségbeesésében is nagyon cuki. Közben persze elkezd Szofi felé totyogni, aki immár a földön ücsörög. Mikor odaér a lányhoz, nem teketóriázik, egyből megpróbál – igencsak esetlenül – belemászni az ölébe.
-De lehetnétek ti az első itteni barátaim. Jóóó? – kérdezi reménykedve. Máris ölelésre emeli szárnyait, s megpróbál minél közelebbi kontaktba lépni a rellonossal. Annyira aranyos, hogy ajánlata szinte visszautasíthatatlan.
-Te nem ülsz ide hozzánk? – fordul vissza Izabellához mosolyogva, már amennyire egy pingvin mosolyogni tud. – Ha már a barátaim vagytok, eláruljátok a neveteket?
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. április 17. 15:43 | Link
Szofi és Horka

A kis pingvin láthatóan élvezte a simogatást, viszont a lány szavai nem csak engem érintettek szíven. Még mindig a plüss fejét paskolgattam, és közben az idegent figyeltem. Miután kijelentette, hogy a pingvin csak egy plüss és nem is fog válaszolni, na azon nagyon kiakadtam. Lassan felemelkedtem és ezzel akkora lettem, mint ő. Mégis hogy mondhatott ilyet? A pingvinke Horka néven mutatkozott be, mire én összeszűkült szemmel mértem végig a lányt, aztán újra leguggoltam a jövevényhez és az ölembe véve újra babusgatni kezdtem. Persze nem gügyögtem hozzá, meg semmi ilyesmi. Horka elmesélte, hogy egy barátjához jött, aki történetesen itt lakik a kastély falai között, csak hogy eltévedt és nem tudja kit keressen. Nagyon megsajnáltam szegényt, aztán leraktam az ölemből, mire rögtön a lányhoz totyogott, aki az imént ült le. Hozzájuk sétáltam és úgy néztem a kis próbálkozását, hogy belemászhasson az ölébe, közben pedig azon gondolkoztam, amit mondott. Nem sok mindenki ismertem itt, főleg nem nyulakat, de hallottam már egy nyulacskáról.
- Csak nem Kumához jöttél?
A kérdést inkább Horkához intéztem, mintsem a lányhoz, hiszen nem ő tévedt el. A pingvin barátságosan a barátainak szólított minket, aztán leültetett. Vagyis csak kérte, hogy üljek le, én pedig engedelmeskedtem. A kis plüss mosolyogni próbált, már amennyire tudott, de sebaj. Így is nagyon aranyos volt, és csak ez a fontos. Hiszen egy plüssnek az a dolga, hogy aranyos, puha és szerethető legyen. Felajánlotta, hogy lehetnénk mi az első barátai, aztán a nevünk után érdeklődött.
- Izabella vagyok.
Én válaszoltam először, mivel az idegen lány nem szólalt meg. Felé nyúltam és barátságosan megpaskoltam a kis állat fejét.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 28. 18:30 | Link
Izabella és Szofi


Megmelengeti a piciny plüsslelkét, hogy Izabella ennyire törődik vele. Találhatott volna kedvesebb leánykákat ebben az iskolában? Nem, egészen biztosan nem. Ha tudna mosolyogni, és fogat villantani rájuk, most körbeérné a csőre a fejét. De nem tud. Helyette szárnyacskáival csapkod hevesen.
-Kumaaaa… Kuma – kicsit töri a vattaagyacskáját, hogy vajon ezt a nevet hallott-e készítőitől. Kínos lenne, ha valaki egészen máshoz kézbesítenék.
-Kuma! Igen, ő lesz az! – örvendezik a felismerés után, s egyből megmentője felé kezd kalimpálni. Szofi öléből megpróbál átmászni a másik lányéba, s közben, ha Izabella nem kapja el, lehuppan a földre. Még jó, hogy szépen ki van tömve, így csak puhára eshet.
-Azt tudod, őt hol találom? Vigyetek el hozzá! – kéri a hölgyeményeket reménykedve. Azzal bizony nem sokra fog menni, ha Izabella csak névről ismeri a nyuszit. Akkor soha nem fog a helyére kerülni. Viszont már az is megmelengeti a szívét, hogy ilyen kedves és szerető lánykákkal hozta össze a sors. Ráadásul a szőkeségnek milyen szép neve van!
-Izabella! – ízlelgeti derűsen új barátja nevének csodálatos hangzását, miközben felé totyog.
-Nagyon szép a neved, új barátom! - hízeleg neki, de persze Szofit sem felejti el, így miután ő is megmondta a magát, visszafordul hozzá tökéletes áhítattal.
-A tiéd is! Vajon szeretni fognak a többiek, ha én csak Horka vagyok? - kérdezi némi aggodalommal a hangjában. Egyáltalán szeretni fogják a plüssök? Lehet itt kéne maradnia ezzel a két hölggyel, hiszen ők olyan bájosak.
-Ugye megölelsz? – hadonászik Izabella felé a szárnyaival. S most csak arra az egyre tud koncentrálni, hogy minél több kedvességet gyűjtsön be, s adjon a másiknak. Érzi, hogy ennek így kell lennie. Amint elég közel kerül a lányhoz ölelés közben, hozzádörgölőzik kicsit a puha fejecskéjével, s maga sem tudja miért, de megnyalja az arcát. Szeretet a legfelsőbb szinteken.
Izabellában pedig azonnal megkezdődik a változás. Mintha egész testét kellemes melegség járná át; egészen a szívéig hatol. Innentől bizony rózsaszín cukormázban fogja látni a világot. Horka küldetése azonban nem fejeződött még be. Szofihoz fordul a másik lány karjában.
-Megkeressük Kumát? Vigyél engem, kérlek! - elkezd mocorogni, hogy a rellonoshoz jusson.
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Nemes Prücsökmancs Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. május 16. 18:42 | Link
Szofi és Mesélő
zárás



  Amikor reggel kisétáltam a kastélyból, nem gondoltam volna, hogy egy plüssbe botlok. Nem mindennapos az, hogy az ember egy kitömött állatkával sétál és beszélget a birtokon. Tudom, hogy ez mágusiskola, de akkor is. Ez már kicsit furcsa, akármennyire is boszorkány vagyok. A találkozás a furcsa, de mégis aranyos lénnyel, megmelengette a szívem és kedvem lett volna táncra perdülni az egész iskola előtt. Csak az a baj, hogy nem tudok táncolni. Hát igen. Ez az igazság.
  Miután megemlítettem a pingvinnek Kuma nevét, kicsit gondolkozott rajta, de aztán felderült arccal pislogott rám. Nem tudtam, hogy honnan ismeri a plüssnyulat, de különösebben nem is érdekelt. Nem az én dolgom, nincs is hozzá semmi közöm. Horka megpróbált átmászni a lány öléből az enyémbe, mire én készségesen közelebb csúsztam és mielőtt még földet ért volna, elkaptam és a combomra ültettem. A plüss kérlelni kezdett, hogy vigyem el a nyuszihoz, de én csak értetlen arccal bámultam rá. Fogalmam sem volt, hogy ebben a szent percben épp hol tartózkodik Kuma, ezért nem válaszoltam. Még azt sem tudtm, hogy hol van az "általános" helye. Szofira néztem és egy "segíts" pillantást küldtem felé.
  A kicsiny lény a bemutatkozásom után a nevemen kezdett el rágódni és meg is dicsérte. Rámosolyogtam köszönésképp, aztán amikor Horka azon kezd aggódni, hogy szeretni fogják-e, bólintottam, bár lehet hogy nem látta, hisz háttal állt.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretni fognak egy ilyen elbűvölő lényt, mint Te.
Az amúgy elhadart mondat végét kissé elharaptam, de azt hiszem, hogy érthető volt, amit mondani akartam. Bocsánatképpen újra mosolyogni kezdtem és belenéztem a kis állat gombszemeibe. Amikor meg szeretett volna ölelni, én nem tiltakoztam, hisz mindig is szerettem a plüssöket és ezután is szeretni fogom őket. Engedtem hát Horka akaratának és miután rábólintottam a kérdésére, óvatosan a szárnyai alá nyúltam és felemeltem a vállamhoz. A nyakamhoz csúsztattam és finoman megszorítottam a hátát. Közben becsuktam a szemem, nehogy meglássam Szofi pillantását. Nem tudom, hogy reagálta le, de igazából ez nem is volt fontos.
  Amint a pingvin feje a nyakamhoz ér, valami mozgolódást éreztem, majd azt, hogy valami megnyalt. Megnyalt? Csodálkozva eltoltam magamtól a lényt és kíváncsian tekintettem rá. Ez mégis mi akart lenni? Ezen viszont már nem volt időm gondolkozni, hiszen hirtelen melegem lett és a szám akaratlanul is mosolyra húzódott. Szofi ölébe tettem Horkát és vidáman a lány felé fordultam.
- Gyere, keressük meg Kumát! Gyere Horka és te is...hogy is hívnak? Áhh, ez most nem lényeges. Gyertek!
  Hirtelen felpattantam és maghoz öleltem a kis lényt is, majd  kezem nyújtottam a lánynak. Akár beleegyezett, akár nem, felhúztam és a kezemben Horkával a kastély felé ugráltam, közben pedig a Boci boci tarkát énekeltem. A hasam bizseregni kezdett, de én tovább énekeltem, nem törődve azzal, hogy páran megfordultak utánam.
- Tudod, nem tudom ám, hogy hol van Kuma, de megkérdezünk pár Levitást, ők biztosan tudni fogják hol van a nyuszi.
  Újra hadarni kezdtem, majd felugrándoztam a lépcsőkön és megálltam a klubhelyiségünk előtt. Ha a lány követett, akkor elbúcsúztam tőle, és egy puszit nyomtam az arcára, de ha esetleg valahol elszakadt volna, akkor csak egy vállrántással beléptem és a tornyok felé igyekeztem.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. június 4. 14:48
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék