Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Ophelia

        Izgatottságom ellenére lassan, apró léptekkel közelítem meg leendő iskolámat miután kiszálltam apám autójából. Fehér inget, fekete öltönyt, fekete nadrágot és szintén fekete ünneplőcipőt viselek, elvégre mégiscsak ez megérkezésem napja... Nem hoztam magammal mást csak egy hátizsákot, amiben váltóruha van. Majd holnap megveszem a többi cuccot amire szükségem lesz még a tanévben Bogolyfalván. Hevesen ver a szívem mikor átlépem a suli kapuját, annak ellenére, hogy alapjába véve nyugodt gyerek vagyok. Úgy érzem ez egy válaszfal lesz az életemben. Itt kezdem el megalapozni a jövőmet. Ideje elfelejtenem a múltam, mától egy teljesen más világ kezdődik. Azért jöttem ide, hogy minden idők legnagyobb varázslója legyek, tehát végülis szerintem nem alaptalan ez a túlfűtöttség amit érzek.
       A kapun túlérve körbepillantok valami ülőalkalmatosságot keresve, majd sikerrel nyugtázom, hogy 3-4 lépéssel arrébb van egy pad. Odaballagok hozzá, ledobom a táskám, mellé én is helyet foglalok és csak nézem a Bagolykő Mágustanoda szinte már félelmetesen magas falait.  

Ophelia

        Izgatottságom ellenére lassan, apró léptekkel közelítem meg leendő iskolámat miután kiszálltam apám autójából. Fehér inget, fekete öltönyt, fekete nadrágot és szintén fekete ünneplőcipőt viselek, elvégre mégiscsak ez megérkezésem napja... Nem hoztam magammal mást csak egy hátizsákot, amiben váltóruha van. Majd holnap megveszem a többi cuccot amire szükségem lesz még a tanévben Bogolyfalván. Hevesen ver a szívem mikor átlépem a suli kapuját, annak ellenére, hogy alapjába véve nyugodt gyerek vagyok. Úgy érzem ez egy válaszfal lesz az életemben. Itt kezdem el megalapozni a jövőmet. Ideje elfelejtenem a múltam, mától egy teljesen más világ kezdődik. Azért jöttem ide, hogy minden idők legnagyobb varázslója legyek, tehát végülis szerintem nem alaptalan ez a túlfűtöttség amit érzek.
       A kapun túlérve körbepillantok valami ülőalkalmatosságot keresve, majd sikerrel nyugtázom, hogy 3-4 lépéssel arrébb van egy pad. Odaballagok hozzá, ledobom a táskám, mellé én is helyet foglalok és csak nézem a Bagolykő Mágustanoda szinte már félelmetesen magas falait.  

Fiam ^^

- Elhúztam- nyomok egy puszit Vanda arcára, majd már útba is veszem a kastélyt. Valahogy jót tesz nekem ez az ingázás, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy egyszer majd átkozom az egészet.
Összébb húzom a kabátom, mert kicsit hűvösebb van annál, mint amire számítottam. A jelvényem rajtam, elvégre csak azért mozdulok ki, mert járőröznöm kell, amúgy ki nem tudnának rángatni a szobámból. Egyetlen olyan alkalmat sem akarok elcsípni, amikor összefuthatok Blaisel. Nem tudom, hogy kell kezelni egy szakítást, nem volt még tapasztalatom benne, mindenesetre még mindig elég pocsék a hangulatom.
Szerencsére Olivér némileg segít  a helyzeten, már magához mérten. Direkt nem vágom le az utat az erdőnél, kell a levegő, na meg... nem hiszem, hogy az a két ürge lelépett volna. Én meg jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy meg tudjam védeni magam.
Rá kéne jönnöm, unokanővérem miért vigyorog folytonosan, mint aki beszívott, feltételezem a bál utóhatása, de igazából, majd ha akarja, úgyis elmondja. Bár az előző titkolózásából következtetve, erre nem látok sok esélyt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem neheztelek még rá, de már elmúlt, és igyekszem túllépni rajta.
Az iskola kapujához érve, megtorpanok, majd döbbenten vonom fel a szemöldököm.
- Hát te meg?- "köszönök" a padon ülő srácnak, de csak mert nem tudom eldönteni, ilyenkor érez késztetést gyönyörködni a természetben, vagy szimplán mazochista. Könyörgöm, tél van... nem igazán alkalmas az idő a padon ücsörgésre. Aztán meglátom a hátizsákját.
- Új vagy? Melyik házba osztottak? Szándékodban áll itt kint megfagyni? Mert amúgy ma marha önzetlen vagyok, és esetleg segíthetek megtalálni a házad- lépkedek közelebb hozzá, majd megállva előtte, összefonom a karom a mellkasom előtt, úgy nézek le rá. Oké, nem tartozik a napi rutinjaim közé az újoncok pátyolgatása, sőt, de most miért ne tehetnék kivételt, nem?
Elsőre nem bírok rájönni, vajon hová tartozik, így érdeklődve várom, mit felel, aztán eszembe jut, hogy megint modortalan vagyok.
- Amúgy Oph vagyok, rellonos prefi, te meg mázlista, mert én találtam rád, és nem egy társam- ezt tényként közlöm vele, mert a nyakam ráteszem, hogy mondjuk Noel, nem csapna le rá, és szerintem a srácnak is jobb, ha nem részesül az ő fogadtatásából.

Ophelia

Már éppen kezdtem belemélyülni a gondolataimba amikor messziről megláttam közeledni egy alakot. Mikor már jól kivehető volt, hogy egy lány az, gyorsan végigmértem. Sose lehet tudni... Először azt hittem majd csak szépen csendben továbbhalad, de szerencsémre nem így történt.
- Neked is szia! Tanulni jöttem ide, mint gondolom az emberek többsége. - felelem kicsit nyersen, azonban mosolyogva, hogy azért mégse hasson olyan keményen.
Általában a lányok odavannak a mosolyomért, így ezt én bőszen fegyveremként is használom. Már persze ha az adott "hölgy" éppen kapó rá. De a csajok többsége (10-ből 7-en) általában elolvad. Nem mintha egoista lennék, csak hát ami tény, az tény.
- Igen, új vagyok. Hálás lennék ha megmutatnád mi merre, hogyan, meddig. Rellonos vagyok. Legalábbis a levélben az állt. Teszlek süveg meg minden, tudod... Nem, nem terveztem itt kint megfagyni, csak olyan szép ez a táj. -válaszoltam a lány összes kérdésére mint a jógyerek. Ez kicsit melegen hangozhatott, de mostmár mindegy.
Felállok, a jobb vállamra dobom a hátizsákot, majd a bal kezem zsebre teszem.
- Egyébként Brian vagyok. Felőlem indulhatunk. - utalok arra, hogy akár indulhatnánk is. Mélyen belül remélem, hogy Oph nem küld el a halálba a stílusom miatt. Dehát Brian már csak ilyen...