28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Pongrácz Norina Vanessa
INAKTÍV


Szeszi
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 13
Írta: 2012. október 6. 18:37 | Link

Amira Loveguard
~ 2012. október 4. - 22:00 körül



Átmentem az összes vizsgámon!
Amint az utolsó eredmény is megjött, akkora kő esett le a szívemről, hogy szerintem még az épp mellettem álló lányka is hallhatta a csattanást, mellyel földet ért. Vagy ha azt nem is a hatalmas mosolyt, és a megkönnyebbült fellélegzést. Attól a pillanattól kezdve a tudatos Szeszi helyét átvette az önfeledt énem, és szerintem előreláthatólag a szünet végéig nem is fogja visszafoglalni a tudatosság és előregondolkodás.
Végre teljes egészében megismertem a kastélyt, felfedeztem minden kis zugát és még olvasgatni is bőven akadt időm. Egyetlen egy dolog hiányzott az életemből, az adrenalin. Imádom a csendet, a nyugalmat, de csak ha megfelelő mennyiségben keveredik az izgalmas és talán kicsit veszélyes időtöltéssel. Így október felé szoktak lenni a Ridehouse táborok, a legnagyobb születésnapi bulik, és ez most mind- mind hiányzik az életemből, így ezt a lyukat sürgősen pótolni kellene. De valószínűleg csak a téli szünetben utazhatok haza, tehát egyelőre a témát ejthetem, mert hiába is vágyódom most az Alpok havas lankáira, nem lehet, esélytelen.
De valamit muszáj volt csináljak, mert a fölös energiáim már nagyon kezdtek elszaporodni, így a mindig bevált módot választva elkezdtem rendet rakni a szekrényemben. Már vége a vénasszonyok nyarának is, így sortnadrágok ki, őszi kiskabátok és pulóverek be! Mire mindent átválogattam, és bepakoltam a szekrényembe, már bőven takarodó után járhatott az idő, de mégsem voltam fáradt.
Friss levegő kell, egy kis testmozgás! Tekintve, hogy úgyis régen vittem le Ebit sétálni, logikusnak tűnt, hogy egyből húztam a barna bokacsizmám és útnak is indultam a Navine körletéből a kastély parkja felé.
Amint kiértem a szabadba pórázra kötöttem a kis állatot, letettem a fűre és hagytam, hogy menjen, amerre szeretne. Furcsa páros lehettünk... egy vörös hajú kócos lány, hatalmas kötött pulóverben és farmernadrágban és egy fekete pórázra kötött sündisznó, éjjel háromnegyed 10 körül a kastély parkjában. Ha most valaki meglát, akkor azt hiszem, egyből mehetek is haza, és hiába volt minden magolás. De őszintén szólva, ennek nem teljesen voltam tudatában, valahogy apró kis részletnek tűnt.
Utoljára módosította:Pongrácz Norina Vanessa, 2012. október 6. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Edictum szerkesztő || tetoválás || Ebi <3 || Carly kislánya *-*
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 15:30 | Link

Bátyóka

Fruzsi teljes lelki nyugalommal, halkan hagyta el a hálókörletét. Nem mintha attól tartott volna, hogy bajba kerülhet, ha a szobatársai észreveszik, hogy lelép, de azért nem akarta felébreszteni őket, ha nem muszáj. Szakadt farmer, bokacsizma, egy lenge póló és afölött mindössze egy bőrdzseki volt rajta. Igaz, hogy ilyenkor már elég hidegek voltak az esték, de úgy volt vele, hogy csak nem fog halálra fagyni, mire a célállomására ér. Ott pedig majd úgyis kimelegszik a piától meg a tánctól, így inkább bevállalta, hogy egy darabig vacognia kell, csak hogy később minél kevesebb "felesleges" holmija legyen.
A kastélyban egy árva lélekkel sem találkozott, szerencsére. Miközben a néptelen folyosókon haladt, azért megállapította magában, hogy régebben sokkal izgisebb volt a takarodó megszegése. Az utóbbi időben, már nem igazán töltötte el bizsergető érzéssel a tudat, akárhányszor csak éjjeli sétára indult, hogy ő bizony most szabályt szeg.
Mikor elhagyta az épületet, már magában elkönyvelte a sikert. Sötét szerelésében könnyedén beleolvadt az éjszakába, s egyenesen az iskola kapuja felé vette az irányt. De még több száz méterrel a vaskapu előtt irányt váltott, és bevetette magát a közeli erdősávba. Rutinosan kerülgette ki az erdei ösvényre belógó ágakat, és egyéb természet adta akadályokat. Nem először készült már kiszökni a kastélyból, és előre láthatólag nem is utoljára. Sok mindenért kapták már el, és büntették meg, de eddig a kisurranásaira nem derült fény. Általában havonta egyszer-kétszer találkoztak a falubeli haverjaival, és együtt mentek bulizni, ha szabad hétvége volt, ha nem. A különbség csak az volt, hogy ha tilos volt a lejárás Fruzsinak a faluhoz közelebb eső, rejtett kijáratot kellett igénybe vennie, és másnap hajnalra visszaérnie a körletébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 28. 22:08 | Link

Tolland Clotan
19:30

A mai napom eddig nagyon jól telt. Igaz, hogy a tanulás része nem éppen volt jó, de amúgy szuperül éreztem magam. Ugyanis tanítás után csak feküdtem az ágyamon és csokit ettem. Hmm... nagyon finom volt. Aztán megetettem a kis baglyomat, akinek még nincs is neve, pedig már rég meg van. Szóval adtam neki egy kis kaját, aztán újra visszatértem a Monstersbe, ahol rajzolni kezdtem. Már egy ideje nem ragadtam a kezembe ceruzát, s rajzolgattam. Ám most volt időm rá, így megtettem. Nagy sokára egy lóherét sikerült a lapra varázsolnom, amit az éjjeliszekrényem egyik fiókjába süllyesztettem. Hamar eljött a vacsora idő, így hát elballagtam a nagyterembe, hogy egyek egy kis vacsit. Mikor helyet foglaltam az egyik széken, szememmel Bogárkát kerestem, azt a lányt, akivel tegnap ismerkedtem meg. Nagyon kedves volt, meg vidám. Jó volt találkozni egy olyan lánnyal, mint ő. Ezért remélem, hogy máskor is összefutok vele. Miután elfogyasztottam az ételem és megittam az italom, visszabaktattam a szobámba.
Most pedig itt állok farmernadrágban, ingben és a taláromban. Lábamon egy márkás tornacipő látható. Hajam megint égnek áll, barna szemeim pedig vidáman csillognak. Hogy miért vagyok így felöltözve? Erre a kérdésre roppant egyszerű a válasz. Arra gondoltam, hogy kerülök egyet az iskola körül, hátha látok egy diákot. Igaz, még nincs tíz óra, de azért ilyenkor illendő lenne benn lenniük a tanulóknak. Szóval kinyitom az ajtót, s elhagyom a Monsterst. A taláromon a csillogó prefektusi jelvény található. Tudják meg az emberek, hogy ki vagyok én. Gyors léptekkel haladok át a klubhelyiségen, aztán pedig a folyosókon. Néhány festménynek még köszönök is. Pár perc alatt kiérek az udvarra. Az iskola kapujához igyekszem, s mikor oda is érek, nem látok egy diákot sem. Egyelőre.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 28. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 16. 22:05 | Link

Katalin

Kelletlenül elhúzom a szám, ahogy meglátom a kaput, a kerítést, és a mögötte lévő épületet.
Egyik börtönből a másikba? Gratulálok Gregory, csakis te lehetsz ilyen....
Az alapjáraton kifejezéstelen, szürke szemeim, most dühösen villannak meg. Ha nem önmagam lennék, még toporzékolnék, és hisztiznék is, de ezt magamba fojtom. Senkinek, semmi köze ahhoz, mi játszódik le bennem,sőt, hogy még feljebb menjek az arrogancia lépcsőin, hozzám sincs közük.
Igen, vélhetőleg az ember nem ezt várná, egy újonnan érkezett diáktól, de annyi gond legyen, majd arra fogom, francia vagyok. Hisz nyílt titok, hogy a "csigazabálók" prűdebbek az Angoloknál is. Vagy ezt csak én látom így? Hát... végül is velük éltem, nem tévedhetek akkorát.
A tűsarkúm egyenletes kopogása töri meg a csendet, én meg felteszem magamban a kérdést,hol van mindenki? Tekintetem a kezemben szorongatott papírra vándorol, hála égnek, a betűket még a gyér világításban is ki tudom venni. Upsz, cseppet késtem, takarodó már elmúlt, de mit számít ez, hisz már hetekkel ezelőtt itt kellett volna lennem. Remélem,nem keltett akkora megbotránkozást a hiányom, hogy egyből Gregory nyakán keressenek, nem avattam be abba, hogy teszek némi kitérőt. Bár, ő meg naiv, ha azt gondolja, velem minden olyan simán megy, volt jó pár évem ahhoz, hogy rácáfoljak, és meg is tettem. Mióta anyám meghalt, és apám úgy döntött, nem kellek neki, elhatároztam, hogy nekem sem kell senki más, igen, még ő se, aki a nevére vett. Sose hívtam apának, mindig tartottam a távolságot, és ő sem erőltetett semmit, leszámítva ezt. Nem akartam, hogy közöm legyen ehhez a világhoz, a másik is épp elég pocsék volt, de a géneket nem irthatom ki magamból, igen, felettébb sajnálatos.
Megállok. Egyáltalán miért is akarok én oda bemenni, mi keresni valóm lenne ott, eddig is megvoltam varázslás nélkül, most sincs rá szükségem. A szám rágom, egyedül a szemeimen látszik, hogy magamba mélyedtem, az arcom rezzenéstelen, és komor.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2012. december 28. 17:45 | Link

TESÓ

Szépen szálingózott a hó, és Félix szorosabbra húzta magán a kabátot. Oldalra sandított a testvérére, miközben azzal játszott, hogy a kilégzés közben képződött párából próbált értékelhet karikákat fújni.
- Szerinted milyen lesz? - kérdezte Farkast, akivel annyira hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Félix gyakran vicceslődött azzal, hogy a szüleik különös gyönyört lelhettek az alliteráció okozta örömökben, mire az apjuk rendszerint megjegyezte, hogy legközelebb, talán egy egészz X-nyi gyereket össze fognak tudni hozni. Ez persze jóval hitelesebben hatott volna, ha jó pár évvel korábban nem jelentette volna ki a felesége faggatására, hogy köszöni szépen, neki két gyerek több, mint elég. Az informatikus anya volt az, aki elkezdte az ikreket viccesen F1-nek és F2-nek becézni (mikor Félix megtudta, hogy az F1-gyel segítséget lehet kérni a számítógépen, egész megalapozottnak látta ezt a logikai kapcsolatot!), de nem engedett, mikor az ikrek szóvá tették, hogy ez esetben egészen F12-ig kellene menniük, így nem lettek Flórák és Fannik a családban.
- Nem értem, miért vagyunk megint külön házban... - morogta. Igaz, Új-Zélandon sem egy házba kerültek, de ugye a remény hal meg utoljára. És bár Félix nem ismerte volna be, örült volna, ha kicsit közelebb van hozzá a segítség. Persze, csak a biztonság kedvéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2013. január 10. 13:02 | Link

Damian

*Bűbájtan könyvemet szorongatom, de nem nagyon tudok belőle semmit felfogni. Nem a tantárggyal van a gond, csak éppen nincs sok kedvem a tanuláshoz. Pedig direkt ezért hagytam ott a szobámat, hogy találjak egy nyugodt helyet, ahol tanulhatok. Lehet, hogy rosszat választottam.  Az iskola kaputól nem messze ültem le az egyik oszlop mellé. A hátamat nekitámasztottam és úgy próbáltam a fejembe erőszakolni az anyagot.  Egy dologra nem gondoltam, hogy a kaput használhatják is. Így minden ajtónyitásnál oda tévedt a szemem.
Eltűnődtem azon, hogy akik csak úgy járkáltak ki be, azok megbuktak azért nem kell tanulniuk, vagy csak simán zsenik.  Volt olyan is, aki kiment egy szál pólóban, de aztán fél perc múlva már jött is vissza kéken. Na, ők lehettek azok, akik bukásra állnak. Nem nagyon lehetett észrevenni engem, de én ennek örültem.
Már csak az ajtóra figyelek, mikor megjelenik egy srác jó sok bőrönddel. Egy kicsit el kell gondolkoznom, hogy milyen hónap van, hogy csak most érkezett meg. Furcsa az év végén betoppanni, de az ő dolga.*
-    Sanyi!* Mondom halkan, hogy ne hallja meg, mert ez nem rá tartozna.  Ezt a nevet még apukám találta ki, mikor Angliába mentünk. Csak nyolc éves voltam és sokat beszéltem.  A rabszolgaság miatt sok néger ember élt ott kint. Apa azt akarta, hogy ne a nigga meg a néger szókat használjam, mert azok nem túl szép kifejezések, így lett a Sanyi.  Semmi bajom az afrikaiakkal, hogy is lehetne, hiszen én meg sárga vagyok. Csak nyolc éves voltam és akkor nagyon megtetszett az a név és az óta így hívom őket.
Szegény elveszettnek tűnt, de nem volt erő segíteni neki, hanem inkább egy jó üdvözlést találtam ki. Nem vagyok én rossz szándékú, de jó szórakozni.  Becsukom a könyvemet és lassan felállok. Magamra erőltetek egy mosolyt és elindulok felé. Megállok előtte és megfogom a vállát.*
-    Szia szívem, már vártalak. Hmm nyami, frissss hús!* Elhúzom az s betűt a frissben, majd rákacsintok egyet. Van homosexuális barátom, az nem viselkedik így, de jó nézni a döbbent arcokat.*  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
Független varázsló, Ördög ügyvédje, Staff, Programszervező


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4621
Írta: 2013. március 30. 18:44 | Link

Leonie
-tegnap éjjel 11 környékén, Keith megérkezésénél-

Senki se mondta neki, hogy gyújtsa fel az iskola leveléhez csatolt térképét. Senki se mondta neki, hogy jöjjön a legutolsó vonattal, hogy biztos eltévedjen. Csak egyetlen egy utasítást kapott, a legkülöncebbet minden utasítás közül, amit rokon csak adhat; fel kellett vennie nagybátyja hófehér köpenyét, mondván, hogy az a különösen erős spirituális hatása miatt majd segíti őt. Keith erősen gyanítja, hogy mindezt csak azért tették vele, hogy biztos feltűnjön a környéken kószáló emberkereskedőknek, ennek ellenére felvette a ruhát - főleg azért, mert hóbortos nagybátyja  olyan bűbájjal zárta le a ládáját, amit fogalma sincs miként kell feloldani.  
Szóval hófehér utazóköpenyben, méregzöld ládáját húzva indult el tökéletesen az ellentétes irányba, miközben úgy viselkedett, mintha esze ágában se lenne eltalálni az iskoláig; minden utcánál szentelt néhány percet a tökéletes, gyermeki rácsodálkozás édes érzésének, abszolút nem úgy tűnt, mintha bárhová is sietne. Ki tudja, talán 11 körül is csak véletlenül keveredett a kastély kapuja elé, ezt igazából nem lehet megállapítani, mert mióta leszállt a vonatról, vigyorog. Az, hogy a haja is égnek áll, ráadásul hajszálai furcsán önálló életet élve maguktól mozognak csak akkor derül ki, mikor a szobrok és az írás alapos szemléje után lehajtja a fejéről a csukját. Nyilván nem látja, hogy már megint mit csinál, de nem valószínű, hogy úrrá tudna lenni izgatottságán. Mennyi új élmény! Mennyi új ismeretség! Mennyi új hely! Igaz, ez a hely sokkal békésebb és kisebb, mint ahonnan jött, de 100%-ig nyitottan fordul minden felé - végigbizsereg az egész teste, ha csak arra gondol, hogy mennyi tapasztalatot fog itt szerezni.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. március 30. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
Független varázsló, Ördög ügyvédje, Staff, Programszervező


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4621
Írta: 2013. március 30. 20:18 | Link

Leonie

Teljes extázisban lépked a kastély felé; minden megszűnik körülötte, úgy érzi, hogy soha nem tud majd betelni az ódon kastély holdfényes látványával, ami minden lépésével csak jobban és jobban felé hajol; ő maga is él és élnek benne, Keith-nek nem esik nehezére elképzelni a fényes ablakok mögött szórakozó diákságot. Tulajdonképpen a veszett nagy izgatottság mellett egyfajta "minden rendben" békesség is kezdene beköltözni a lelkébe, amikor is valami megtámadja hátulról, neki pedig a nagy ámuldozásában esélye sincs védekeznie. A hátába csapódó testtől előrebukik, majd megbotlik a köpenyében - a ládája tehetetlenül lepuffan a földre, majd két pillanat múlva mind a két gyerek elterül a földön. Keith a teljes zavarodottság állapotában igyekszik valahogy kikeveredni a köpenyéből, miközben a támadója egy ártatlan kislány módjára sikítozik - no de mit? Ez tényleg komoly?
- És szemmel láthatólag ez neked nem tetszik...Vagy itt mindenkit kinyírnak, ha nincs állatnak öltözve? - Feleli a lány első megállapításra, először kissé morcosan, vagy inkább ledöbbenten, de a végén már vigyorog. Egyszerűen imádja az ilyen váratlan élményeket - bár a társasága általában nem szokta, a mágiája ugyanis pont az ilyen alkalmakat keresi, hogy kitörjön.
A néhány másodpercig tartó méregetés után egyszerre állnak fel a lánnyal - így még alaposabban meg tudja nézni, ki ez a pandapárti gyilkológép.
- Be. - Feleli könnyedén nevetve, miközben vigyorogva lefelé bámul a vörösre. Talán a lány nem éppen erre a hatásra számított, de Keith-nek fogalma sincs, mit jelent a mellén feszülő prefektusi jelvény - jó eséllyel ideje se volt megnézni.
- Feltéve, hogy beengedsz. Ki vagy te? Valamiféle harcos őrző-védő? Én bírom a flúgosokat. - Hallható akcentussal beszél, miközben a haja újra önálló életre kel. Izgatott, közvetlen, szemmel láthatóan mókásnak tartja a szituációt.
- Én csak Keith vagyok. - Teszi hozzá, miközben megpróbál kezet nyújtani annak ellenére, hogy a lány továbbra is bele van mászva a képébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 18. 11:06 | Link

Anyuka <3
előzmény az állomáson

Nem lepődök meg, mikor Anya lengyelül mondja a varázslóképző nevét, ahonnan most eljöttem. Furcsa ezt így végiggondolni, de nem bánok én semmit, így csak egy halvány mosollyal helyeslek az állításra. Nem sokkal ezután már azt magyarázom, mit miért is tettem, és természetes, hogy én is örülök, amit előbb újabb mosollyal fejezek ki.
- Én is örülök.
A szavakat elég halkan ejtem ki, alig hallhatja, de ez tényleg így van, akárki akármit is mond. Az már más, hogy nem is mondhatnak semmit, nem ismernek. Amíg itt voltam se bővelkedtem barátokban, ott már voltak, de senki se tudja itt, hogy milyen vagyok.
- Először egy párszor elmondta, hogy milyen vagyok, hogy gyerekes, meg hogy már mióta ott voltunk és miért nem bírom, olyan volt mintha le is szidott volna, de azért éreztem, hogy ez csak az a szokásos testvérek közötti dolog, és azért utána elismerte, hogy megért, és nagyon nagy áldozat volt ez részemről.. Azt nem tudom, hogy ő hogyan gondolja, vagy tekint erre, de tudhatja, hogy nekem nehéz volt.
Őszintén mindent, most már itt vagyok, és még attól sem kell tartanom, hogy a kezem elfárad az írásban, így csak beszélek nyugodtan. Anya is tudhatja, milyen az én drága ikrem, eléggé szókimondó, de azért kettőnk között van valami. Jó, engem is ugyanúgy lehord, ha arról van szó, de azért ez más. Gondolataimat a házvásárlás azonnal más irányba tereli, kifejezem a tetszésemet is, merthogy nagyon jó ötletnek tartom az egészet.
- Reméljük... De akkor ugye tudod, hogy együtt nézünk házat, és hamar... A napokban.. Mondjuk holnaputánhoz mit szólsz? Vagy azután.. Esetleg 1 hét múlva? Na jó, többet nem engedek.
Szemmel látható a lelkesedés részemről, de ez nem is baj, mindent vigyorogva teszek mostanra, kit tudja miért.
- Oh, igen.. Az nagyon jó lenne...
Muszáj hozzátennem a véleményem, még ha egyezik is, mert most talán majd Ő kezd hiányozni, és akkor összezavarodik az ember, én meg pláne. Erre azonban nem is akarok gondolni, így terelésnek felvetem Riri hollétét, és az azzal kapcsolatos dolgokat, amire részletesen kapok is magyarázatot, amit érdeklődve hallgatok végig.
- Navinés? Ja tényleg, milyen ott?
Először nagyon meglepődök, de aztán ugye eszembe jut, hogy házvezető lett és utána már azon kattogok, hogy hozzá megyünk. Elképesztően várom már, látni az arcát, és kitárni a karomat, majd felkapni és szétölelgetni, igen, ez lesz az első dolgom.
- Szuper. Úgy se ismerek senkit, legalább lesz egy ember, vagyis a házvezetőm lesz az első.
Nem rémlik, ki lehet ez, de nem is baj, mindent sorjában. Ha már úgyis oda megyünk, akkor meg mindegy.
- Igazából alig emlékszem valakire.. Az igazgató még a régi? Öhm.. Alexa.. várj.. vele mi van? Meg ki volt még... Seren, azaz Weaver prof?
Furcsa nekem, hogy mind professzor, idősebbek ugyan nálam, de csak néhány évvel, és így azért elég furcsa a dolog. Ők ketten rémlenek most, több nem ugrik be, hiába erőltetem az agyamat.
- És az újak? Kik lettek, milyen tárgyak vannak?
Érdeklődök tovább, mit s hogyan lehet, vagyis ha vannak új tanerők, tantárgyaknak is kell lenniük, és hiába vagyok mágiatörténész szakon, azért érdekel ám, mi van itt. Közben már szépen közeledünk a suli kapujához is, végignézve a hatalmas épületen azért még csodálkozok egy sort, ahogy visszatérnek a régi emlékek, majd haladhatunk is tovább, mert az izgatottság és a lelkesedés most egy kifogyhatatlan dolog a raktárban nálam és nem is tudnám fékezni magam. Az időjárás annyira nem érdekel, sőt, szinte semennyire se, nem tartom lényeges dolognak, főleg hogy mindjárt bent vagyunk... Nem tudok negatív oldaláról nézni most semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 22. 23:34 | Link

Nath

Hihetetlen, hogy teljesen legálisan jövök vissza ilyenkor a suliba. Azt ugyan nem tudom, minek pörgök én ennyire, holott amúgy hulla fáradt vagyok, na meg teljesen illegálisan is kilógok, de ez most olyannyira jól esik. Igen, határozottan. Dolgozok, holott sose gondoltam volna, hogy ezt fogom én tenni valaha is, tudniillik a pénzem pont elég arra, hogy örök életemre ne kelljen rá gondolnom, vagyis addig nem, míg el nem költöm az összeset, de valamivel el kell ütni az időt ugyebár. És végre megint félig érdemes tagja lehetek a cyber térnek, már amikor Arvid engedi, hogy alaptopján csüngjek. És engedi, néha, szóval már ezért simán megérte. Asszem'.
Pizzás csigát majszolva szelem az utat a suliig, mérhetetlen nyugalommal. Mintha nem is pár napja lett volna, hogy valaki követett, de az már régen volt, nem? De.
Igazából ignorálom a tényt, hogy Sofi bakancsa van rajtam, a hatalmas kupiban csak azt találtam, na meg a macskát. Sokan mondták már, nem ártana rendet is tartani, de az nem annyira egyszerű, főleg, ha három olyan lány lakik egy helyen, akiknek már az is fizikai fájdalom, hogy arrébb dobják a pizzás dobozt. Részben ezért is kajálok útközben, na meg azért, hogy ne vessék rá magukat. Visszasírom az Üvegházas időket, rájöttem, nem nekem való ez a lakjunk együtt dolog, de majd csak megszokom, na meg mostanság úgyis a klubhelyiségben dőlök ki, hála a sok lecónak, mert az alól nem mentenek ám fel.
A suli kapujához érve, észreveszek valami nagy vöröset. Hát ez meg? Összevonom a szemöldököm, és már megfontoltabb léptekkel haladok a vörös micsoda felé. Csak nem ET? Vagy Gozilla? Egyikkel se lenne jó összefutni.
 Aztán hamar megnyugszom, mikor látom egy srác az. Mellélépek, bámulom, vagy fél percig, hogy szokjam a látványt, és leküzdjem a féltékenységem, csak mert az ő haja hosszabb, mint az enyém.
- Pizzás csigát?- nyújtom felé a zacsit, amiben van még egy érintetlen darab.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 22. 23:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 7. 14:43 | Link

Zsolti

A vasárnap magányosan telt Mira számára, ugyanis senkihez nem volt a feketeségnek kedve. Napközben az Erdei menedékben gubbasztott, és az időjárásnak köszönhetően nem is járt arrafelé rajta kívül más, tehát nyugodtan tudta olvasni a gyilkos novellákkal teli könyvét. Az eső zuhogott, vihar tombolt odakint, ő meg ezt nagyon élvezte. Igaz, egy hosszabb nadrág nem ártott volna, a lábai ugyanis lefagytak idő közben. A papucsát már lent levette, és volt egy olyan érzése, hogy ott is fog maradni, mert ebben az esőben csak elcsúszna benne amikor visszaindul a kastélyba.
Egész nap, az időt nem figyelve olvasott, és egyáltalán nem unta meg. Hol a babzsákokon fetrengett, hol a szőnyegen, a végén már a pálcája fényénél olvasta el az utolsó pár sort. Kiolvasott egy egész könyvet, innentől meg hát nem volt mit csinálnia. Nagy sóhaj közepette kelt fel, és mászott le a menedékből, hogy szemügyre vegye, milyen az idő, merre menjen még az este folyamán.
Még nem volt takarodó, háromnegyed körül járhatott. Morrant egyet a hasa, ezzel jelezte, hogy a lánynak ideje lenne valamit bevinni a szervezetébe. A papucsát a kezébe fogta, és mezítláb mászott át a menedéket védő bokrok hadán. Semmi kedve nem volt visszamenni, ezért elindult a falu felé, hogy majd ott bedob valami finomat, vagy megiszik egy korsó vajsört a csárdában, ha már mást úgysem ihat.
A kapuhoz érve már teljesen el volt ázva, nem volt eszében a vízlepergető bűbájt alkalmazni. Zsebéből előhúzta a cigis dobozt, és ezzel együtt beült a kapu melletti bokor alá, hogy amíg tud, elszívjon egy szálat. Persze ezt már mind a kapu külső felénél, a sötétbe burkolózva.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Susan Clark
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 30
Írta: 2013. július 10. 20:17 | Link

                           Czettner L. Zora

Susan idegesen igazította meg térdig érő smaragdzöld ruháját. Miközben összehúzta magán a bézsszínű őszi kabátját, érdeklődve tekintett az iskola kapujára. Már átadta házvezetőnőjének a papírjait és most a hölgy kedves szavaira indult a bejárat felé. A szitáló esőben is jól látta a magas kőfalat megszakító hatalmas, fekete vaskaput, amely most lassan és fenségesen tárult ki a lány előtt. Susy lelkét ekkor egy kellemes, megnyugtató és szeretetteljes bizsergő érzés töltötte el. Ahogy elhaladt a faragott oszlopok és rúnákkal telepingált falak mellett megkönnyebbülés járta át a testét. Minden félelmétől megszabadult, és újra félénk izgalommal várta a társait. Mikor már az iskola területén lépdelt mosolyogva pillantott vissza a kapura, ami már ismét zárva őrizte a kastélyban lakók nyugalmát. Mosolya azonban hamarosan leolvadt az arcáról. Hisz félt... Szörnyen félt. Nem akart ebbe az iskolába járni, nem akarta ezt az egészet. Legszívesebben visszaszaladt volna a bagolyfalvi vasútállomásra a szüleihez. Pánik szállta meg Susan szívét. Mi lesz ha nem talál barátokat? Mi lesz ha kiderült a Dolohov-örökség? - Senki sem fog szóba állni velem – kesergett Susan és tiszta, égkék szemeiből ezüstösen csillogó könnycseppek kezdtek csorogni. Elkeseredésében lehuppant a bőröndjére és ott sírdogált csendesen... Mivel külön érkezett úgy sejtette, hogy az esti, undok szürkületben senki sincs a közelben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 14:00 | Link

Merkovszky Nikoletta


Amikor bőröndjeimmel elindultam otthonról jól tudtam, hogy elég hosszú és fárasztó utazás vár rám, de álmaimban sem képzeltem, hogy ilyen sok kilométer van London és a Mágustanoda között. Eléggé elfáradtam ahhoz, hogy a bőröndjeimet magam mellett cipeljem a kezemben, ezért jobb ötletnek tűnt, ha inkább végig magam mögött húzom a földön, bár így elég koszos lett a két fekete színű bőrönd, amelyben a holmijaim vannak, de sajnos nem tudok mást csinálni. Elég lassan és bátortalanul érkeztem el az iskola kapujához, nem gondoltam, hogy ennyire fogok izgulni egy új világtól, egy új iskolától ahová mindig is szerettem volna bekerülni, de csak most értem el azt az életkort, hogy esélyem is legyen ide eljutni. Amikor megpillantom a a hatalmas vaskaput és a magas falat, akkor dobban egyet a szívem. Érzem, hogy a kapu túl oldalán biztonságos és csak remélem, hogy minden jól fog alakulni, de azért mégis csak 14 éves vagyok, és nem vagyok egy behemót, hogy mindenki féljen tőlem. Szinte ordít rólam, hogy új vagyok itt, és védtelen, tehát jogos az izgalmam ami most már kezd egy kis félelemmel vegyülni. Rossz érzés fogott el, hiányzik az otthon, a családom, a barátaim, de én szerettem volna idekerülni, senki nem parancsolt rám, sőt anya jobban örült volna, ha egy muglisuliba járok Londonban és később én is orvos lennék, mint ő, de elfogadta a döntésemet, hogy én inkább szeretnék varázsló iskolában tanulni, mint muglik között titkolni, hogy tudok varázsolni. Fura érzés fogott el, a szívem azt súgja, hogy lépjek be, de az eszem azt, hogy inkább várjak még, hátha jön majd valaki és elkísér, és én két tűz között vagyok, nem tudom, hogy mire hallgassak jobban az eszemre vagy a szívemre. Inkább leülök a bőröndjeimre és úgy teszek mintha a kaput nézegetném, illetve olvasom a himnuszt és az iskola nevét a kapu felett. Remélhetőleg így csak egy nézelődő új srácnak látnak a többiek, és nem egy gyávának aki nem mer belépné az iskolába.  
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 14. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 15:13 | Link

Nikoletta


Már kívülről tudom az iskola himnuszát, már századszorra olvasom el, tehát érte, hogy lassan csukott szemmel mondom el.
~Na, jó elég lesz, már eleget vártam itt, úgyhogy hallgatok a szívemre és belépek, de mi van akkor, ha nekem itt kell várnom addig amíg nem jön értem valaki? És, ha belépek egyből leszidnak, hogy mit képzelek magamról...Áh, elegem van. Bemegyek lesz, ami lesz.~ a gondolatmenetemet egy lány szakítja félbe aki mosolygó arccal a bőröndjeimmel együtt lép be az iskola kapuján. Először észre se veszem, hogy az én bőröndjeimet tartja a kezében, csak utána kapcsolok, hogy itt valami nem okés, ezért egyből a lány után megyek, de előtte még hátra nézek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg az én cuccaimat viszi, nehogy ártatlanul vádoljam meg.
-Öhmm...izé..helló, azok nem az én bőröndjeim?a kérdés feltevése közben a lány mellé érek és csak remélni tudom, hogy megáll, mert kicsit fáradt vagyok, hogy fussak egy lány után.
-Rufus Saron vagyok a Levita ház újdonsült diákja, most érkeztem. mutatkozom be Nikolettának és egy halvány mosolyt is próbálok az arcomra varázsolni a bemutatkozáshoz, nehogy bunkónak tűnjek. Tudom, hogy a lány nem akarja ellopni a cuccaimat, mihez is kezdene pár ruhával, meg egy-két papírusszal és tollal? Megpróbálkozom elvenni tőle a csomagjaimat, hogy ne ő vigye őket, furcsán is nézne ki, hogy én zsebre dugott kézzel sétálok ő meg cipeli a bőröndjeimet. Reménykedem, hogy átadja nekem a bőröndöket és amikor nyúlnék értük, akkor elég érdekes kacagó hangokat hallok a zsebéből. Na, most jött el a pillanat, hogy megdöbbenjek.
-Figyelj, nem akarlak megsérteni vagy nem tudom, hogy most mi az ideillő szó, de nevet a zsebed! próbálom érthetően magyarázni a lánynak, reménykedve abban, hogy nem néz hülyének, de az arcomon eléggé látszik, hogy megdöbbentem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 18:28 | Link

Nikoletta


Érdekesnek találom a lány stílusát, egy kicsit undok és úgy érzem, mintha lenézne, de inkább hagyom. Lehet, hogy csak elsőre ilyen és később változni fog, ha meg nem akkor is kibírom, legalábbis még mutatja az utat, utána már úgyis kevés az esélye annak, hogy sokszor fogunk találkozni az iskolában.
-Igen, ezek az én bőröndjeim. Köszönöm, hogy eddig elhoztad őket helyettem, de innen már átveszem.megpróbálom átvenni a lánytól a bőröndjeimet, és közben erőltettek egy mosolyt az arcomra, bár a stílusa még mindig nem szimpi, de reménykedek benne, hogy változni fog a helyzet. Meghallgatom a bemutatkozását, és a levitás véleménykifejtését is, úgy érzem, hogy nem vagyok szívesen látott vendég a klubban, de ezzel most inkább nem törődöm, csak az a közmondás jut eszembe, hogy "ne ítélj a borító alapján", de ezt nem mondom ki hangosan még a végén veszekedés lenne, és ő itt hagyna, úgyhogy inkább megpróbálok kedves lenni.
-Szép neved van, örülök, hogy te is levitás vagy. a mondat után nem mosolygok, inkább csak fapofával ejtem ki a szavakat, és mellőzöm a mosolygást, azon töprengek, hogyha ő ilyen akkor milyenek a többiek.
-Most vettek fel, megpróbálom bepótolni a tananyagot, hogy ne legyen olyan nehéz a vizsga és mindegyik sikerüljön, de ha nem sikerül valamelyik abba se fogok belehalni, legalább lesz még egy évem, hogy rendesen felkészüljek.nem szeretném bővebben kifejteni a véleményem a témával kapcsolatban előbb-utóbb úgyis megtudja, hogy mi az oka annak, hogy csak most érkeztem az iskolába, de reménykedem, hogy csak később derül ki, hogy miért jöttem ilyen későn ide. A nevető sütiket látván még jobban megdöbbentem, úgy érzem ez túl sok infó volt így már, de annak örülök, hogy legalább Nikoletta kezd jó fej lenni vagy valami hasonló, és már nem olyan rideg és lenéző velem. A sütiket jobban szemügyre veszem, és mikor felkínálja a lány, hogy vegyek egyet, akkor élek a lehetőséggel és elveszek egy sárgát, közben hallgatom, a lányt. A kérdésre nagyot nyelek, nem számítottam erre, vagyis pontosabban tudtam, hogy valaki majd megkérdezi, hogy mi van az apámmal és egyáltalán, hogy ki ő, de nem gondoltam, hogy első nap, de valamit kell válaszolnom. Nem állhatok a lánnyal szemben úgy, mint egy madárijesztő, ezért úgy döntöttem, hogy inkább hazudok, minthogy az igazat mondjam.
-Köszönöm a süteményt. Nem sokára kiderül, hogy milyen ízűek. Na, az jó. Én azt hittem, hogy a kviddics játékosokat, csak a kviddics érdekli, de az jó, ha apukádat a kviddics mellett a sütés is érdekli. Az én apukámat nem ismerem, de azt mondja anya, hogy bájitaltan tanár.na, most hazudtam az apámról, de legalább egy kis igazságot is mondtam, hisz tényleg bájitaltan tanár, de remélem, hogy nem kérdez többet róla, nem szívesen mesélem el, hogy mit művelt az apám és, hogy ő az oka annak, amiért ilyen későn jöttem a suliba, közben beleharapok a sütibe, amit nagyon finomnak ítélek meg. Ilyen jó süteményt elég rég ettem.
-Finom a sütike, bárcsak én is így tudnék sütni, akkor nem kellett volna karácsonykor az ügyeletre menni a családomnak.mondjuk arról nem én tehetek, ki tudta, hogy a tojásnak lejárt a szavatossága. És ismét megváltozott a lány, egyből két kérdést tett fel, ami végül is egy témával kapcsolatos, úgy érzem tesztelni akar a Levita házzal kapcsolatosan, és én állok elébe, megválaszolom a feltett kérdéseket.
-A keleti szárnyban található, és jelképe a szfinx. Szólj, ha rosszul mondtam!bár tudom, hogy helyes választ adtam, vagyis pontosabban érzem. Majd a csomagjaimmal együtt elindulok a kastély felé.

Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 14. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 17:41 | Link

Mar-ko-vits Ist-ván bá-csi


Én, én nem értem miért történik ez velem, minden olyan gyorsan jön, mint mikor hirtelen elbújik a Napocska és elé nagy, hatalmas fekete felhők kerülnek, amelyekből rögvest rám zúdul az eső. Nem szeretem az esőt, attól még szomorúbb leszek, mint általában. Azt sem tudom, hogy mikor fogok újra találkozni a szüleimmel. De legalább itt lesz velem Lalla, ő sosem fog elhagyni, mikor megszületett megígérte, hogy velem marad örökké. A legjobb barátok vagyunk, minket senki és semmi nem tud elválasztani. Igaz, egyszer majdnem meghalt, mert a kis butus kiugrott az ablakon, de én megmentettem. Kisétáltam a házból és újraélesztettem, mint azokban a doktoros filmekben, amelyeket apa szokott nézni. Viszont oda, ahova most megyek nem lesz televízió, sem áram, se semmi. Legalábbis anyu és apu azt mondták. Nem értem honnan vesznek ilyen zagyvaságokat, tv és áramszolgáltatás mindenhol van. Kivéve ott, ahol Lalla született, Mesevárban. Azt mondta az én kis barátocskám, hogy ott nincsen semmi, csak olyan formájú lények mint ő és ott állandóan harcolnak, nincs megállás. Arról a helyről én menekítettem ki álmomban, azóta velem lakik. Minden osztozkodunk. Néha idegesítő, hogy még a kajámból is kér, de nem eszi meg. Azt mondja éhes, anya pedig azt, hogy a képzeletbeli barátok nem lehetnek kajásak. Amit anyu mond, az egy hatalmas nagy hülyeség! Igenis, Lalla lehet éhes és a falatot is le tudná nyelni, ha nem esne ki a száján. Szegénynek valamiért sosem talál be a lepénylesőjébe az étel, ez pedig nagyon szomorú, sajnos inni sem tud.
Ekkor nagyot fékez a vonat, szememmel Lalla után kutatok.
 - Lal-la, ho-va tűn-tél? - kérdezem ijedten. Jaj, nehogy valami baja essen, akkor vihetem a kórházba. Egyszer már betört a feje, mert leugrott a szekrényemről, akkor elsírtam magam. Azt hittem egy lyuk lesz a fején örökre, de nem. Bolo és Tiki a két orvos pár-perc alatt bekötötték a kis buksiját. Mindenki sajnálta szegény barátomat, jobban kellett volna rá figyelnem. Anya megragadja a kezem és együtt kiszállunk a vonatból. Egy utcán haladunk végig, majd pár perc múlva megérkezünk egy nagy-nagy kapuhoz. Ott anyáék felém fordulnak, majd azt mondják nekik menniük kell, ezért keressem meg Lallával Markovits Istvánt. Én bólintok egyet, majd áthaladnék a kapun.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 6. 10:17 | Link

Emily

Végre megérkeztem. Olyan nagyon boldog vagyok. Olyan nagyon boldog, hogy az arcomról le sem lehet mosni a vigyort. Már napok óta ilyen vagyok, mióta megkaptam a levelet, hogy felvettek. Bár nagyon nem volt kétségem efelől. Apa és anya szerint ügyes vagyok ,és jól helyt fogok állni itt, de azért egy kicsit félek. Mert mi van, ha mégsem fogok olyan jól helyt állni, mint hogy ők mondták? Jó, az igaz, hogy a barátkozással soha nem voltak gondjaim, de ide más emberek járnak. Én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy beilleszkedjek, és remélem, hogy ez hamar sikerülni is fog.
Most itt állok az iskola kapujában mellettem a bőröndjeim. Már egy pár perce, hogy itt vagyok, de ne tudom magam rászánni, hogy elinduljak. Ki tudja meddig fogok még itt állni. De a végtelenségig nem, így elindulok, a lehető leglassabban.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. augusztus 19. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 11. 17:39 | Link

Ikremnek <3
előzmény: vasútállomás

Azt mondja, ha hozzá illő munkát talál. Itt igazából van egy pár stílusban munkalehetőség, de mégis úgy érzem, hogy ez talán éppen nem hozzám illett kezdetekben, hanem a neki való feladatkör.
- Nem értelek. A kocsmai munka pont neked nem tetszik.. Pedig könnyebben el tudlak ott képzelni, mint a cukrászdában.
Muszáj elmondanom a véleményem, önkéntelenül is, nem érdekel mit szól hozzá. Ettől függetlenül persze viszem tovább, kérdezek, ő kérdez, és már nehéz eligazodni a válaszok között is, de a költözéses dologra Jeffel azért eléggé ki kell térnünk, hiszen mire is számítottam...
- Igazad van, egyszerűbb lenne, mert így a kastélyba felfutkározni elég bonyolult mindig, mert gyakran vagyok Nála. De az esküvő után már így lesz, nem kell majd strapálnod a lábaidat.
Az angyali mosolyom már nem is tudom hányadszorra bukkan elő. Ilyenkor tudja, hogy a fejemben valami nagyon sötét dolog kerül előtérbe, a látszatkedves énem, mert igazából vannak napok, amikor hagynám, hogy kicsit szenvedjen, csak én ezt nem mutatom, és úgy állítom be, mintha játszanám a nemkedvest. Nehéz rajtam kiigazodni, ugye?
- Jajj... hát minél hamarabb, ennyi az egész...
Szerintem tényleg érti, csak teszi az agyát, és most én is, hogy még rámagyarázok, a tények ellenére, azaz ezek inkább az én önállósított gondolataim. Jesszus, önállósított gondolataim vannak! De nem baj ám, amíg nem vagyok egy beteg állat, addig rendben van.
Kicsit meghökkentő élményben van részem, amikor már csak az tűnik fel, hogy macskástól és mindenestől átölelt, pontosabban a nyakamba ugrott. Várom, hogy elengedjen, és elegendő mennyiségű oxigénhez jussak, aztán miután megint rendesen kapok levegőt megszólalok.
- Igen, meggondoltam, kellesz oda.
Nem gondoltam végig, de biztos vagyok benne, hogy kell, és téma lezárva. Tudom, hogy menni fog neki, az is, és a vizsgaidőszakot is átvészeli majd, sikerrel ráadásul, bárhogyan is. Nem is ő lenne, ha nem nyugtatna meg, hogy menni fog az, de aztán jön a következő gondolata, mire már az iskola kapujához érünk.
- Minden nap dolgozok, drága, de majd szabit veszek ki, aztán elugrunk vásárolni. És akkor már elnézhetnénk Pestre, mozizni, shoppingolni, várost nézni, szórakozni. Mit szólsz?
Egész napos programvázlatot alkot az agyam, de tényleg csak alapokban, mert hogy mit csinálunk, az már rénk lesz bízva, szabadon, a lényeg itt az lesz, hogy ketten jól érezzük magunkat, minden problémát elfelejtve. Legalábbis szerintem, de reménykedek, hogy tetszik neki az ötlet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 30. 18:05 | Link

Eleonóra

Úgy gondoltam, hogy teszek egy nagy sétát a birtok körül. A Rét-től indultam el. Sorban jártam be a helyeket. Áfonya mellettem sétált, így tudtam kihez beszélni közben. Nem voltam egyedül. Végül az iskola bejáratához értem. A szépen megművelt acél kaput csak egyszer láttam nyitva. Amikor megérkeztem. De most valamilyen oknál fogva tárva nyitva állt. Egy lélek sem volt a közelemben. Azt hittem, hogy biztos elromlott. Tovább akartam menni, amikor egy lányt pillantottam meg az út végén. Navine-s köpenyben van, magyarul csak és kizárólag új diák lehet.
~Ha úgy is ide jön, akkor megvárom, hogy ne érezze annyira egyedül magát!~gondoltam, és leültem az egyik kőre, hogy bevárjam. Áfonya fekete mancsai ráhuppantak csőszárú farmeremre. Elkezdtem simogatni a selymes szőrét, ő pedig  dorombolással viszonozta a kedves gesztust. A lány nem sokára oda is ért hozzánk.
- Szia! Én Emma vagyok! Pontosabban Bajai Emma! - mondtam. Sose volt, hogy olyannal találkoztam, aki még később csatlakozott az iskolához mint én. Lelki szemeim előtt már láttam is, ahogy együtt megyünk be az órákra, és tanuljuk meg a varázslás alapjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Anette Meyer
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 16:33 | Link

Tristan Feketefa

 
Még mindig kényelmetlenül vakargatta a fülét a kisujjával, hiszen ott csengett benne édesanyja féltő, ideges hangja. Arra intette, hogy legyen jó, legyen kedves mindenkivel, meg ilyen természetesnek tűnő dolgokra, amikre egy anyukák általában szoktak. Persze neki nem sokat használt, túlságosan elbízta magát, hogy nem kell neki a segítség, majd megoldja maga! Nem kell őt félteni, tanácsokkal ellátni, nem ám! Tipikusan az a kismadár volt, aki önként, fejjel lefelé ugrott ki a családi fészekből. Na jó, nyolc testvér mellett nem is volt már olyan kényelmes otthon és a legkisebbnek lenni sem volt olyan fényes. Igazából nem is volt biztos benne, hogy majd tényleg hiányzik otthonról, hiszen a szüleinek így is van elég gondja, nem kell még ő is a nyakukra. Amilyen kis minden lében kanál, amúgy sem tudott megülni egyedül, szóval nem volt vele egyszerű.
  De most már nem is érdemes ezen bánkódnia, hogy jó ötlet volt-e eljönni otthonról, de nem ám. Most repül ki először ténylegesen, meglehetősen karakán módon, de ennek ellenére sincs gyomoridege. Nem rágja a szája szélét, körmét, nem dobol a lábával. A vonaton is nyugodtan meg tudott ülni, aztán a faluban útbaigazítást kért egy nagyon kedves bácsitól, hogy ideérhessen az iskolába. Részben ez okozta a fene nagy önbizalmát - ideért! Ha az eddigi önállósági tendenciáját nézzük ez hatalmas nagy ugrás és ez az aprónak tűnő, ám hatalmas siker mégis eltökéltséget és elbízottságot adott neki.
  Az egyetlen dolog, ami miatt kicsit ideges volt még, az a nyelv. Nem olyan rég kezdett el magyarul tanulni, márpedig itt írni-olvasni kell, meg beszélni, na igen, az a nagyobb baj. Ha hirtelen kell gondolkodnia és beszélnie, nem mindig jönnek a nyelvére olyan szavak sem, amiket már bevetve tud. Parás típus? Talán egy kicsit.
  Ennek ellenére tökéletlen modelljárással vágott át a falu és iskola közötti távon, hogy végre megérkezhessen. A bőröndjei engedelmesen gurultak utána, az oldaltáskája rajta volt. Édesanyja intése miatt kellemes, szőke tincsekkel érkezett meg, félhosszú kiadásban, bár igazából egészen szerette ezt a színt. S lőn, amint belépett az iskola kapuján, valahogy minden önbizalma elreppent és megtorpant, az egyik bőröndje majdnem nekigurult a lábának. Egy kicsit álldogált nézegette a hatalmas épületet. Biztos volt benne, hogy sok bejárata van. Még több folyosója. Neki pedig semmi mása, csak egy papírkája arról, kicsoda-micsoda ő. Először járkált kicsit jobbra-balra, karba tett kézzel. Igazából vicces látványt nyújthatott, ahogy magában járta a csárdást az iskolától nem messze. Aztán eszébe ötlött a papírja, elkezdett kutatni a táskájában és előhúzta a kérdéses iratot. Kicsit gyűrött volt, de a problémát megoldva kisimította és elkezdte olvasni.
  - Navine...? - Motyogta magában, halkan. Valahova arra kellene mennie. Meg ott voltak még az órái, de azok nem segíthettek rajta. Minden esetre összehúzta szemöldökeit és újra átolvasta a már ismert információkat, hátha valami csoda folytán újat tudnak neki mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 13. 00:22 | Link

Gilbert

A sporttáska, amit magával cipelt, nem volt könnyű, a bőrkabátos srác mégis meglehetősen gyorsan haladt felfelé, már csak azért is, mert szerette volna mihamarabb maga mögött hagyni az állomást, meg úgy általában a három órás zötykölődésnek még az emlékét is. Miután a tranzit ponton egyetlen büfét talált,  - de annak meg olyan kicsi volt a kínálata, hogy egy elsős gyerek uzsonnás dobozában is több zsömlét találhatunk - rá kellett jönnie, hogy vagy spórol a cigijével, vagy szívni fog, de hogy nem dohányt, az biztos. Így aztán rágta a szája szélét, és nagyon ellenségesen meredt mindenkire, aki megpróbált mellé ülni, viszont ez nem segített sokat, mert mire leszállt a faluban, már szikrákat szórt a szeme. Egyébként nem volt valami nagy dohányos, csak néha napján szedte elő a paklit, mikor kellett neki valami stresszoldó, márpedig mi más lenne ilyen, mint mikor egy mugli gyerek elindul egy varázslóiskolába? Mindenesetre még loholás közben is azon volt, hogy előkaparja valahonnan a gyufáját, miközben cigi már a szájából lógott, de hiába túrta föl az összes zsebét, egyszerűen nem akadt a kezébe a keresett tárgy.
Végül egy sóhajjal feladta, és ledobta a holmiját a földre, már majdnem az iskola kapujánál, és immár két kézzel próbált rájönni, hogy hová tette azt az átkozott dobozkát, és csak akkor lett igazán dühös, mikor ahelyett az a rohadt pálca került a kezébe, aminek úgy konkrétan semmi hasznát nem vette. Be is vágta hát a táskába, és tüntetőleg ráült, hátha sikerült eltörnie, és akkor már fordulhat is vissza innen, mert a fene sem akart varázslást tanulni - amiről egyébként még mindig nem hitte, hogy valóban létezik, és sokkal inkább arra gyanakodott, hogy egyszerűen csak eltanácsolták a régi iskolájából, és most valami katonai intézménybe száműzik, hogy fegyelmet tanuljon -, de hiába, jönni kellett, főleg, hogy az édesanyja annyira örült az egésznek. Persze nem csoda, a négy lánygyerekkel már könnyebb dolga lesz nélküle.
Vett egy nagy levegőt, és miközben kifújta, arra koncentrált, hogy megnyugodjon. Nem volt baj ez a mérgelődés, amíg nem látta senki, de nem kívánta elárulni magát, hogy ennyire felhúzta a dolog, de hála az égnek megvolt az a jó tulajdonsága, hogy hamar vissza tudta nyerni a hidegvérét. Szerencsére azonban mire nekiállt volna azt latolgatni, hogy milyen esélyei vannak arra, hogy ha felmegy az iskolába, nem kapják el azonnal cigizésért, meghallotta valakinek a lépteit az úton. Felemelt fejjel fülelt és figyelt, aztán meglátott egy vékony alakot közeledni.
- Hé te! Van tüzed? - kiáltott neki oda, remélve, hogy a másik srác titkon pyromán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. október 20. 14:45 | Link

Ikrem Kiss

    Hosszú, kemény út vezetett idáig, hogy újra a testvére közelében lehessen. Már több mint egy éve nem találkoztak, ami az elején volt a legnehezebb. Michelle borzalmasan viselte Mihael hiányát és ez meg is látszott rajta. Az amúgy szelíd, enyhén szarkasztikus lány agresszívvá vált, mindenen felkapta a vizet és követelte, hogy hadd mehessen ikre után. Persze a szülők kőszívűen azt felelték: elég botrány a fiú is a családnak, legalább ő ne legyen az. Ekkor érkezett el a pillanat, hogy Mich az eszét is használja az erején kívül. Vívni kezdett, tanulmányi eredménye egyenesen kitűnő volt, majd eljött a vizsgák napja és egyszerűen mindenen átsiklott. A terve pedig tökéletes volt. Mivel teljesítette az anyai és apai követeléseket, így Mihael után mehetett. Áldozatokat is bőven kellett hoznia, de nem bánta, mert az egyenesen kizárt volt, hogy még hosszú évekig ne lássa a tesóját.
    Ahogy megpillantja a kastélyt, elmosolyodik. Amolyan diadalittas görbe ez, hogy igen, megcsinálta, végre megérkezett és innentől kezdve teljes erőbedobással mehet ikre idegeire. A kapu még igen messze, így kitartóan, egy hangyányit sem lassítva tempóján igyekszik odaérni mihamarabb, hogy berontva a Rellonba meglepje az öccsét. Erről szólva, épp csak pár másodperc választja el kettejüket születési időpontot tekintve, mégis, mintha ezek meghatározóak lennének. Mindig is Mihael volt a bújósabb, a gyámoltalanabb, ő került több bajba, amiből Michellenek kellett kihúznia. Így megy ez, még a kétpetéjűeknél is. További különlegesség, hogy egyáltalán nem mondanák meg róluk, hogy ikrek. Mich lényegesen alacsonyabb öccsénél, szőke és hidegvérű. Ezzel szemben a fiú magas, fekete hajú, lobbanékony, mert hát hiába is tagadja, az. Előbb ránt kést, minthogy kérdezne, s erről még nővére sem tudta leszoktatni, pedig ha valaki, hát ő igyekezett.
    Lassacskán megérkezik a kapuhoz, ahol maga mellé állítja a bőröndjét és rágyújt egy cigire. Míg Mihael nem volt mellette, talált magának egy-két rossz szokást, bár ahogy elnézte, a diákok nagy része szintén bagós, és itt nemcsak a varázsló, de a muglisulikra is értendő mindez. Ez volt az egyetlen dolog, amit nem akart: rászokni valamire. Végül megesett az eset, így mit volt mit tenni, élvezte, amíg még tehette. Ahogy a cigi végére ért, eldobta és nekidőlt a kapunak, hogy még szívjon egy kis friss levegőt és azzal áltassa magát: ha erre a töménytelen mennyiségű füstre oxigént fog belélegezni, annak a tüdeje örülni fog és elfelejti azt a kevéske káros anyagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. november 11. 08:22 | Link

Elemi mágia tanulmányi kirándulás – Indulunk

Az utóbbi napokban elég sok időt töltöttem a kirándulás megszervezésével, és mostanra már tényleg minden a helyére került. Az erdőben már tudnak róla, hogy megyünk, szólnom kellett róla, hogy a közelben lévő fogadók, vendéglők és kisebb erdei házak lakói, tulajdonosai ne lepődjenek meg a hívatlan vendégeken. Bár direkt olyan részre fogom vinni őket, ahol emberrel nem fognak találkozni, sőt még állatok közül is a veszélytelenebbekkel, de azért a biztonság kedvéért tájékoztattam őket jövetelünkről. Így ha valaki nagyon eltéved, akkor sem lesz gond, mert az itt lévők tudni fogják, hogy nem random birtokháborítóról van szó, hanem iskolai feladatban részt vevő diákról.
Ma a futást is kihagytam, hogy a zsupszkulcsot is megfelelően előkészíthessem az induláshoz, ami esetünkben egy nagyobb kör alakú tálca, amit otthonról hoztam. Ez elég nagy ahhoz, hogy mindenki hozzáférhessen, és az alakjából kifolyólag körbeállni sem túl nehéz, még akkor sem lesz szükség két menetre, ha esetleg többen jönnének.
Egyelőre még nem érkezett meg senki, de én derülátó vagyok a résztvevők becsült számát illetően. Páran már jelezték, hogy jönnének, illetve tapasztalatból tudom, hogy egy kirándulás mindig sokkal vonzóbb egy szimpla óránál. Legalábbis a Roxfortban ezek az esetek olyan ritkák voltak, hogy mi mindig megbecsültük, és persze ki is használtuk az esélyt. Bár a harmadik alkalommal már nem szívesen vitt magával minket a tanár, bizonyára megunta, hogy mi sosem a feladatot csináljuk, inkább kóborlunk a helyszínen, és vicces csapdákat állítunk a többieknek.
Azért remélem, hogy gyerekkori énemhez hasonló vicces kedvű diák nem jön ma velünk, vagy ha igen, visszafogja magát. Nem szeretném még gondolatban sem hallani a volt tanáraim káörvendő nevetését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Brian Fawks
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2014. január 12. 17:24 | Link

Ophelia

        Izgatottságom ellenére lassan, apró léptekkel közelítem meg leendő iskolámat miután kiszálltam apám autójából. Fehér inget, fekete öltönyt, fekete nadrágot és szintén fekete ünneplőcipőt viselek, elvégre mégiscsak ez megérkezésem napja... Nem hoztam magammal mást csak egy hátizsákot, amiben váltóruha van. Majd holnap megveszem a többi cuccot amire szükségem lesz még a tanévben Bogolyfalván. Hevesen ver a szívem mikor átlépem a suli kapuját, annak ellenére, hogy alapjába véve nyugodt gyerek vagyok. Úgy érzem ez egy válaszfal lesz az életemben. Itt kezdem el megalapozni a jövőmet. Ideje elfelejtenem a múltam, mától egy teljesen más világ kezdődik. Azért jöttem ide, hogy minden idők legnagyobb varázslója legyek, tehát végülis szerintem nem alaptalan ez a túlfűtöttség amit érzek.
       A kapun túlérve körbepillantok valami ülőalkalmatosságot keresve, majd sikerrel nyugtázom, hogy 3-4 lépéssel arrébb van egy pad. Odaballagok hozzá, ledobom a táskám, mellé én is helyet foglalok és csak nézem a Bagolykő Mágustanoda szinte már félelmetesen magas falait.  
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2014. január 12. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. március 16. 16:35 | Link

Állia

Hosszú, és írtó unalmas út áll már mögöttem, de végre itt vagyok. Távol anyuéktól, és minden szabályuktól. És persze helyette itt lesz az iskola megannyi hülye szabálya. És Min Woo is tuti meg  fogja majd mondani, hogy mit tegyek, ahogy régen is tette. Na igen, Min Woo. De hol van? Azt mondta, hogy kijön elém az állomásra, de se híre s hamva. Chh, jellemző. Na nem mintha annyira akartam volna, hogy kijöjjön elém, csakhát azért ha valamit megígért, azt jó lenne, ha be is tartaná. De nem.. Áá, miért is. Másfél órát vártam rá legalább a vasútállomáson, de neki se híre se hamva. Így fogom magam, és a cuccaim, és elindulok a kastély felé, teljesen egyedül. Az se izgat már, ha teljesen véletlenül elkerüljük egymást, és ő is vár ott legalább ugyanannyit, amennyit én. Kit izgat? legalább megtanulja, hogy nem szabad megváratnia. Ha meg nem, hát akkor majd én tanítom meg neki. Máskor, máshol, más módszerrel.
Lassan haladok, hisz hova siessek? megvár az iskola nem? Csak nem fog elszublimálni egyik pillanatról a másikra az egész kastély mindennel együtt, nem? Még szép hogy nem, hisz végül csak odaérek, s a kapunál megállok. Adok annak a félkegyelműnek meg egy esélyt, hátha idetolja a képét. Mondjuk erre sok esélyt nem látok, mert ha eddig nem jött, akkor a későbbiekben sem fog ideérni, én meg akár várhatok itt holnap reggelig is. Na de azt leshetitek. Még egy öt percet fogok max itt szobrozni, azt lelépek. Vagyis a Rellon körletbe fogok beszabadulni. Még négy perc....
Utoljára módosította:Park Ha Eun, 2014. március 16. 16:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Baranyai Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 219
Írta: 2014. március 28. 10:03 | Link

Lilla


Miután összepakoltam minden cuccomat, anyáék kivittek a vonatállomásra, és felültettek a vonatra. Nagyon izgatott voltam, de annyira nem mutattam ki, mert a szüleim csak még jobban elkezdtek volna parádézni.
Anya megmondta nekem, hogy első nap ne figyeljek semmire, csak, hogy szerencsésen megérkezzek, és, hogy ne felejtsek el majd levelet küldeni nekik, mihelyst odaértem.
Apa azt tanácsolta, hogy ne hagyjam, hogy már az első nap letámadjanak, ha valaki barátkozni szeretne velem, ne éljem bele magamat rögtön, ne mondjak el neki mindent az életemről.
Elég furcsa tanácsok ezek a szüleimtől, de már megszokhattam. Mindig meg vannak őrülve, és most az átlagosnál is jobban.
Nagyon féltem, hogy mi fog fogadni engem a Bagolykőben, ugyanis eddig még csak hébe-hóba hallottam róla, de még soha sem jártam ott, és el sem bírom képzelni, milyen lehet. A legjobb lenne, ha sikerülne teljesen beilleszkednem, persze nem rögtön, de azért minél hamarabb. Eddig nem igazán voltak barátaim, inkább csak olyanok, akikről aztán kiderült, hogy olyanok tudnak lenni velem, mint ha utálnának. Próbálkoztam mindenkihez kedves lenni, de a végén valahogy mindig én jöttem ki belőle rosszul, úgy, hogy most csak azoknak tárom ki mindenemet, akik tudom, hogy viszonozzák is ezt.
Lassan megérkeztem az iskolához. Mikor megláttam, hirtelen elkezdtem szédülni, és majdnem elájultam.
Hatalmas volt! Már a kapu is olyan volt, mint valami varázslatos filmben, de aztán közelebbről is megfigyeltem az "iskolát" és rájöttem, hogy ez egy varázs kastély, és én itt fogok élni.
Egy kicsit bevallom ijesztőnek tűnik, de ha majd megszokom, biztosan élvezni fogom. Igazából, már most is tetszik, csak olyan nagy!
~Vajon, hogy lehet itt bejutni?~
Egy darabig álltam ott egyedül, háthas jön még erre valaki, ugyanis nem volt erőm egymagam belépni a hatalmas kapun.
Utoljára módosította:Baranyai Adél, 2014. március 28. 10:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt hiszem, oda megyek, ahova akarok. Bárcsak tudnám, hová menjek.
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 1. 21:44 | Link

Alina

A tanév legelső napján képes voltam máris szabályt szegni. Eldöntöttem, hogy ez a tanév más lesz, mint a tavalyi. Nem fogok annyira sem hajtani, sem kikészíteni magam, csak azokat fogom tanulni, amikre szükségem lesz, semmi mást. Nem akarom túlzásba vinni a tanulást, mert megint úgy járok, mint idén. Szinte nulla közösségi élet, nulla barátság. Inkább csak megismertem az embereket, és el voltam, de az idei év más lesz. És, hogy ezt bizonyítsam, rögtön megszegtem a házirendet. Még szerencse, hogy senki nem vett észre.
A kapuból még visszatekintek az ösvényre, sóhajtok egy nagyot és elmosolyodom, mennyire jó volt kirúgni ma a hámból. Néznék én az ürességre, de meghallok valami hangot, így nem mozdulok a helyemről. Helyette a kapuhoz megyek, szorosan a rácsok mellé, és kémlelni kezdem a sötétséget, hogy ki van ott, vagy mi van ott, vagy ki nincs ott, vagy mi nincs ott.
- Hahó! Ki van arra?
Kérdezem arrafelé nézve, inkább érdeklődő és izgatott hanggal semmint félősen és ijedősen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2014. április 6. 22:09 | Link

Szofi Wilkinson és Nemes L. Izabella

Hogy egy fóka enné meg azt a manót, aki elhagyta őt félúton! Nem is. Inkább egy fóka ölelgetné agyon, hogy aztán tudja az illetékes, nem illik a kézbesített csomagokat félúton lepakolni. Még akkor sem, ha a nagy gonddal csomagolt dobozkában valami ismeretlen eredetű meglepetés mocorog. Igen hevesen. Hiszen úgy hallotta, csodálatos helyre fog jutni; kellemes vízpartra, ahol minden tele lesz finomabbnál finomabb halacskákkal. Naná, hogy izgatottan szeretne kijutni ebből a szűkös sötétségből. Azt is mondták, hogy rengeteg kedves, cuki barát fog rá várni azon a helyen, amit ő most a pingvinmennyországgal azonosít. Igen ám, de miután nehézkesen, sután végre sikerül kikecmeregnie fogságából, hirtelen az ijesztő valóságban találja magát. Ajajj! Hol vannak a halak? Legfőképpen: hol vannak az új barátai? Itt nincsen senki! Olyan kihalt ez, mint a raktárhelyiség, ahova a megalkotása után besuvasztották.
Kis pingvinszárnyaival kétségbeesetten csapkodva indul előre, totyogva igyekszik megkeresni az új világot, amit ígérgettek neki. Csakhogy semmi mást nem lát, csak a hatalmas kastélyt maga előtt. Ó, jajj! Olyan hatalmas ez az épület, ő pedig olyan kicsi, és elveszett! Valakit hamar találnia kéne.
-Hol vagytok!? – kiállt bele a semmibe meglepően mély, plüssjátékhoz nem méltó hangon. Csőröcskéje elé kapja szárnyait, és ijedten pislog körbe műanyagból ragasztott gombszemeivel. Így nem lesz egyszerű új pajtásokat találni, pedig érzi legbelül, hogy erre teremtetett. A varázslat, amit rá bocsátottak, ott munkálkodik a vattaszívében. Csak remélni tudja, hogy a kastély felé bukdácsolásában valaki rátalál, és magához veszi. Nem is kell sok, meglát két alakot a távolban. Uccu néki, elkezd feléjük totyogni.
-Itt vagyok! Hahóó, várjatok meg! – igyekszik felvonni magára a figyelmet, amennyire egy alig harminc centi magas plüsstől telik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szatmári Sára Liliana
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2014. május 15. 21:44 | Link


Tudjátok, én mindig is az a fajta lány voltam, aki mindig mindehova késve érkezett. Nem csoda hát, hogy egy hónapos csúszással esek be az új iskolámba, ami elvileg egy varázsiskola. Igen, amúgy elég furcsa tizennégyévesen megtudni, hogy azért furcsáztak le az elmúlt x évben, mert boszorkány vagyok. Kezdtem elhinni, hogy különleges vagyok, most meg bekerülök egy közegbe, ahol nemhogy furcsa, de érdekes sem vagyok, inkább ordítóan átlagos. Komolyan, mint amikor amellett a művész Szabi gyerek mellett próbáltam pacsmagolni valamit az ecsetemmel... rendkívül önbizalomromboló ez a szituáció, de hiába, így fogok fejlődni. Talán sikerül végre valamit kezdeni magammal, jobb is ez így, hogy ott hagytam azt a közeget, abszolút rossz hatással voltak rám. Két év múlva majd talán belátják, hogy nekem volt igazam, és megköszönik, hogy a végletekig kitartottam és hittem bennük, de most nem érdemes mártírkodnom, mert eredménytelen lenne. Így hát magamara koncentrálok mostanában, írogatok, meg festegetek, meg varázsolgatok.. vagyis azt még nem, de a héten már fogok.

Furcsa érzéseim vannak az ittlétemmel kapcsolatban. Meg is állok a kapuban, hogy elmálazzak a kastélyon, vagy mi ez. Nem tudtam, hogy ilyenek még vannak itthon. Oké,végvárrendszer, Mátyás meg minden, de mégiscsak Anglia a kastélyok nagyhatalma. Mindegy, igazából ez tök mindegy, nem is tudom miért gondolkozom ilyenek, nem kívülről kéne nézegetnem, hanem bemenni és szerezni néhány infót fontos dolgokról. Hol és mit lehet sportolni, figyelembe veszik-e, hogy nem eszek szemét kaját, hol fogok aludni, van-e itt értelmes ember, akivel majd szót értek... említettem már, hogy nem erősségem az új közegekbe való beilleszkedés? Persze, a felszínen tökéletesen megy, elcsacsogok, meg vigyorgok, mint egy idióta, bárki jön velem szembe, de nehéz önmagamat adnom úgy, hogy nem tudom, érdemes-e. Meg vannak mindig ez a szokásos körök, legalábbis másoknál, gondolom ismeritek... mindenki játssza az agyát, aztán kiborul, hogy senki nem ismeri igazán, aztán azt hiszik, tudják ki ők, meg mennek a hülye dumák arról, ki mennyire mély, de végtére is mindig ugyanaz a konklúzió: minden ember színész, csak van aki jobban csinálja, annak még tapsolnak is, meg kifizetik a jegyet az előadására, sőt még ki is öltöznek. Olyan bonyolultan egyszerű a népünk, hogy az fájdalmas.

Homlokráncolva nézek magam elé, tudom, hogy homlokráncolva, mert ezt még gyakoroltam is a tükör előtt, hogy elég gondterhelt legyen az arckifejezésem, mikor Fanni a legújabb nyavalyájáról mesél. Szóval meredek homlokráncolva magam elé, és tanakodok azon, bemenjek-e. Egyszerűbb lenne vissza menni az átlagos emberek közé, csak nincs képem azután, hogy anyámat két hétig győzködtem arról, hogy minden oké lesz. Aztán meg hazaállítanék két óra után... nem szeretném megadni neki ezt az örömöt. Elszánt arckifejezéssel belebokszolok a levegőbe,- sajnos mindig idiótán viselkedek, ha elragadtatom magamat- és felkapva utazóbőröndömet nekiveselkedek a csomós fűnek. Majd két méter múlva megállok rángatni kicsit; megkísérlem rövidre zárni a fűcsomó és bőröndkerék klassz randiját.
Utoljára módosította:Szatmári Sára Liliana, 2014. május 15. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem hogy van.

Dancs Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2014. július 1. 17:49 | Link

Elena

Ismeretlen fiú léptei koptatják az iskola felé vezető utat. Nem mondható túl magabiztosnak, elvégre idegen helyre tévedt, ami nem tartozik az ő hatáskörébe. Majd idővel talán megszűnik ez a feszélyezett érzés, mert tudja, itt fogja leélni élete igen csak meghatározó részét. Ha akarna se tudna ellene tenni. Nem mondhatja, hogy repesett a hírtől, ebbe az iskolába kell jönnie. Mindig is olyannak látta, mint valami luxus börtönt, holott tudja, annyira nincsenek rövid pórázon tartva a gyerekek. Ennek ellenére, szülei igen csak jó mókának vélik. Ők is, Barnabáshoz hasonlóan, varázslók, és úgy gondoltál, hogy a legjobb környezetet akarják megteremteni a gyereküknek. Itt mindent megtanulhat, amire magukfajtának szüksége lehet. Minden varázslatot, minden bájitalt, és a természetfeletti lényekről is, némileg lesz tudomása. De a fiú soha nem szerette a nagy felhajtást, inkább szeretett volna továbbra is, látatlanban maradni a barátai között. Nem tudott senki a képességeiről, és nem is állt úgy a szénája, hogy majd valamikor tudomást szereznek róla. Óvakodott, hogy ne történjen így, és lássuk be, nagyon jó munkát is végzett. Nagyon jól elvolt a saját kis világában, a szülei és nagyszülei gondoskodtak az átlag tantárgyakon kívüli foglalkozásokról. Nem hanyagolhatták el, feladatuk volt, hogy normális varázslót avanzsáljanak belőle. De így, hogy Barni a tizenhetedik életévéhez közeledik, illőnek tartották, hogy végül is, saját korosztályával, saját "fajával" tanulhassa meg az alapokat. Éveken keresztül sikerrel járt azzal, hogy erről lebeszélje őket, de nagy sajnálatára, ő húzta a rövidebbet. Érkezett a levél, miszerint fiúk felvételt nyert a Bagolykő Mágustanodába, mint elsőéves, Eridonos tanuló. És ez nem is véletlen. Mindig is életvidám srác volt, szinte mindig ott virít a szája szegletében a tőle igen csak megszokott mosoly. Szereti a társaságot, egyfolytában jár a szája, ami néhány esetben nagy hátrányt jelent a számára. De, sokan ezért szeretik. Akaratától független deríti jókedvre az embereket. Ez viszont már áldásként lett elkönyvelve. Akármilyen helyzetben helyt tud állni, és ez előnyére válhat. De most, valamiért úgy érzi, teljesen elveszett. A nagy kapu előtt torpan meg, maga mögött elengedi a két nagy bőröndöt, a vállán tartogatottat lecsapja azok mellé. Szinte tátva maradt a szája az iskola láttán. Nem volt még szerencséje látni, de nem is bánja, hiszen ez a reakció mindent felülmúl. Talán ő az egyetlen, akiből ilyen érzéseket vált ki az iskola látványa? Könnyen megeshet. Tudja, hogy ez a nagy épület hány száz diákot szállásol el, és ő is csak egy lesz közülük. Ráadásul jó nagy hátránnyal indul az a tanuló, aki év közben érkezik, nem pedig menetrend szerűen. Több diákot is lát a közelében, néhányan elmennek mellette, de segítség híján, inkább csak végigmérik, és máris maguk mögött tudják. Friss hús, aki, konkrétan nem tud magával mit kezdeni. Esetleg tovább kéne indulnia, hogy felmérhesse a benti terepet is. A Bogolyfalvi járással már úgy, ahogy tisztában van, a nagyobb helyeket már megjegyezte magának, amit feltétlen meg akar nézni. Most, viszont itt van előtte az iskola, és fel kéne pakolnia a bőröndjeit az Eridonba, de valahogy, nem viszi rá a lélek. Vagy, az vinné, csak a lába nem engedelmeskedik neki.
Utoljára módosította:Dancs Barnabás, 2014. július 1. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék