27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szombat Anna
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 2009
Írta: 2013. szeptember 6. 17:02 | Link

Em, El

  Teljesen felvillanyozódott az új élmények hatására. Emberekkel, igazi emberekkel beszélhet végre, és nem azok a koszos és poros és unalmas könyvek vannak csak neki. Az alatt az egy hónap alatt, amit itt töltött végre valahára kapcsolatot létesíthet másokkal.
  - Jaj, hogy neked milyen szép táskád van? ez igazi bőr? - kezdett el azonnal csevegni, és nem törődve semmivel a El bőröndjéhez hajolt. - Nagyon szép. És milyen aranyos ez a kiscica? Hogy lett Áfonya a neve? Nem is néz ki lilán, az áfonya pedig sötétlila színű. Vagy amikor megszületett még lila volt? Vagy ez olyan varázs-cica, ami váltja a színeit. Juj, az nagyon izgi lenne.
  Anna nem szokott ám ennyit fecsegni és csevegni, no meg ennyire energikus sem volt soha. Egyszerűen csak örült a friss társaság az új élménynek. Nem is tudta leállítani magát, pedig a fejében már kezdett megfoganni a gondolat, hogy talán elrémíti őket ezzel a sok szöveggel.
  - Voltál a falunapon? - ámuldozik Anna a lehető legnagyobb szemekkel. - Én is leakartam menni, de egyrészt egyedül úgysem találnék el oda, másrészt meg rengeteget kell tanulnom a vizsgákra. Tudjátok, én is nemrég érkeztem - bökött fejével El bőröndjére. - Nem volt kivel elmennem, de biztosan izgalmas lehet. Milyen? Vannak ott játékok? Tudod, mint a céllövölde vagy ilyesmi. Vagy... ti azt nem ismeritek? - jött egy kicsit zavarba. Még mindig nem tudta, hogy mit szabad mondani és mit nem. Dorottya felkészítette, hogy nem biztos, hogy az itteniek ismerik azokat a dolgokat, amikkel ő gyerekkora óta folyamatosan lát. Ezek a "mugli dolgok", ahogyan ő nevezte. De túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy átgondolja, ki és mit ismerhet. Persze, hogy mindig előbb jár a szája, mint az esze.
  - Hogy a kezem? - hajtotta azonnal ruhaujját festékes mancsaira. Kezdeti izgatottsága egy pillanat alatt elpárolgott, és helyette a zavartság és bizalmatlanság vette át a helyét. Nem, erről nem szabad beszélni. Teljességgel kizárt. Hisz nem is ismeri őket! Egyébként is, miért akarják ezt tudni. Ez az ő egyéni titka. Az első titok itt. Az első bűncselekménye. Ő nem akarja, hogy bezárják valami varázsbörtönbe. Ki tudja, milyen embereket zárnak be oda. Lehet, hogy nem is embereket, hanem valami varázsszörnyeket!
  De azt sem akarja, hogy egy átlagos, hétköznapi börtönbe kerüljön, rácsos szobákkal és kemény vaságyakkal. Nem, sosem fogják kiszedni belőle. Még ha rossz-zsaru, jó-zsarut is játszanak vele, vagy megkínozzák. Nem tudják megfélemlíteni.
  - Mi közöd hozzá? - Vált hangja ellenségessé, pont mint a filmekben azoknak a bűnözőknek, akiket bevittek a rendőrőrsre kihallgatni. Mint a Halálos fegyverben. Igen, ha ők így játszanak, akkor ő is kemény lesz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 7. 13:56 | Link

Csajok


Míg ők El táskájáról diskuráltak, én a lány kezét vizsgáltam. An egyik  pillanatról a másikra felém fordult, és velem kezdett el társalogni, így elkaptam a tekintetem a kezéről, és a szemébe néztem.
- A cica mágikus cica, de amúgy nem tud színt változtatni. - mosolyogtam a lányra. - És a bogolyfalvi napok nagyon jók voltak. - A lány közbeszólt, én pedig csendben végighallgattam, de közben állandóan a kezén járt az agyam. - Tudod, én sárvére vagyok, úgy hogy ismerem ezeket a dolgokat, de ez nem olyan volt, mint egy mugli esemény ahol mindenki kiáll a maga standjára, és árul. Itt minden belépő ember kapott egy virágfüzért, és volt tűzgyújtás, meg minden. Nagyon jó volt. Kár, hogy nem mentél le. Miért nem halasztasz évet? - kérdeztem. Szegény El nem tudott beszállni a beszélgetésünkbe, mégis tökéletesen el volt. Minket hallgatott.
A gondolataim a lány kezéről addig birizgáltak, amíg végül rákérdeztem. Nem erre a reakcióra számítottam, és rögtön gyanús is lett. Igaz, hogy millió és millió fajta lehetőség futott át a fejemen, akkor is azt gondoltam, hogy biztos nem igazak, és csak én képzelek bele valami nagy dolgot. Úgy tűnik az elméletek értelmüket nyerték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. szeptember 8. 16:22 | Link

Mejer Anett

Megjelenésem nem arat osztatlan sikert - kezdem magam diszkrimináltnak érezni, ugyan ki ne örülne neki, ha egy csúnyácska srác a semmiből elé lebegne és közölné vele némi hörgés kíséretében és igen méltóságteljesen szálldogálva, hogy a kapu szellemével futott össze? Na ugye?!
A nyelvet, melyen produkciómat méltatta, felismertem - ki ne tudná detektálni a németet? - de mivel soha nem tanultam, a leghalványabb elképzelésem sem volt arról, mit habog a másik. A germán nyelvek alapvetően nem érdekeltek, mert leginkább egy tüdőbeteg ork utolsó sóhajaira emlékeztettek nagyátlagban, így hát amikor megadatott a lehetőség, hogy kiszélesítsem a kommunikációs lehetőségeimet, inkább a spanyolra tettem a voksom. Lényeg: milkalila segédfogalmam sem adatott a beszélgetés tárgyáról.
Nem volt hát mit tenni, mint legjobb tudásom szerint válaszolni, előkapva a legszalonképesebb nyelvet, amit ismerek, s melyről tudom, világszerte rengetegen beszélik.
- Vo mawizzi vekho jinne! - jelentem ki hasonló hangnemben, mely a dothrakiak nemes nyelvén annyit jelent, hogy "Nincs nyúl".
Igyekeztem a beszélgetés fonalába bizonyosan beleillő választ találni.
Erre a lány ismételten mond valamit németül, s továbbra is magam előtt összefont karral gyakorlom a dzsinnlétet - ki tudja, lehet, egyszer élesben kell majd produkálnom, és akkor jól fogok kinézni, ha tapasztalat nélkül próbálok ráérezni a dologra!
Majd indítványozom, hogy ez legyen a következő reptan vizsga tárgya.
- Hash hrazef gova vaf? - térek a következő napirendi pontra, mely által egészen pontosan azt kívánom megérdeklődni, vajh ez a ló és a bárány kompatibilisek-é a szerelem útján.
A választ sajnos nem értem, de azért egyetértően bólogatok.
- Jini osto afisi - közlöm vele, ami valószínűleg azt jelenti, hogy ez egy légycsípés, de nem vagyok benne teljesen biztos, és ezzel ki is merítettem dothrakitudásom legjavát.
- Rég beszélgettem ilyen jót - jegyzem meg ábrándos tekintettel, mert a szellemi magaslat, melybe emelkedtünk, egészen megmelengette a szívemet. - Manapság olyan nehéz szót érteni bárkivel is, annyira örülök, hogy találkoztunk! - sóhajtozok, az örömtől a föld felett lebegve.
Utoljára módosította:Tristan Blackwood, 2013. szeptember 8. 16:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 13. 00:22 | Link

Gilbert

A sporttáska, amit magával cipelt, nem volt könnyű, a bőrkabátos srác mégis meglehetősen gyorsan haladt felfelé, már csak azért is, mert szerette volna mihamarabb maga mögött hagyni az állomást, meg úgy általában a három órás zötykölődésnek még az emlékét is. Miután a tranzit ponton egyetlen büfét talált,  - de annak meg olyan kicsi volt a kínálata, hogy egy elsős gyerek uzsonnás dobozában is több zsömlét találhatunk - rá kellett jönnie, hogy vagy spórol a cigijével, vagy szívni fog, de hogy nem dohányt, az biztos. Így aztán rágta a szája szélét, és nagyon ellenségesen meredt mindenkire, aki megpróbált mellé ülni, viszont ez nem segített sokat, mert mire leszállt a faluban, már szikrákat szórt a szeme. Egyébként nem volt valami nagy dohányos, csak néha napján szedte elő a paklit, mikor kellett neki valami stresszoldó, márpedig mi más lenne ilyen, mint mikor egy mugli gyerek elindul egy varázslóiskolába? Mindenesetre még loholás közben is azon volt, hogy előkaparja valahonnan a gyufáját, miközben cigi már a szájából lógott, de hiába túrta föl az összes zsebét, egyszerűen nem akadt a kezébe a keresett tárgy.
Végül egy sóhajjal feladta, és ledobta a holmiját a földre, már majdnem az iskola kapujánál, és immár két kézzel próbált rájönni, hogy hová tette azt az átkozott dobozkát, és csak akkor lett igazán dühös, mikor ahelyett az a rohadt pálca került a kezébe, aminek úgy konkrétan semmi hasznát nem vette. Be is vágta hát a táskába, és tüntetőleg ráült, hátha sikerült eltörnie, és akkor már fordulhat is vissza innen, mert a fene sem akart varázslást tanulni - amiről egyébként még mindig nem hitte, hogy valóban létezik, és sokkal inkább arra gyanakodott, hogy egyszerűen csak eltanácsolták a régi iskolájából, és most valami katonai intézménybe száműzik, hogy fegyelmet tanuljon -, de hiába, jönni kellett, főleg, hogy az édesanyja annyira örült az egésznek. Persze nem csoda, a négy lánygyerekkel már könnyebb dolga lesz nélküle.
Vett egy nagy levegőt, és miközben kifújta, arra koncentrált, hogy megnyugodjon. Nem volt baj ez a mérgelődés, amíg nem látta senki, de nem kívánta elárulni magát, hogy ennyire felhúzta a dolog, de hála az égnek megvolt az a jó tulajdonsága, hogy hamar vissza tudta nyerni a hidegvérét. Szerencsére azonban mire nekiállt volna azt latolgatni, hogy milyen esélyei vannak arra, hogy ha felmegy az iskolába, nem kapják el azonnal cigizésért, meghallotta valakinek a lépteit az úton. Felemelt fejjel fülelt és figyelt, aztán meglátott egy vékony alakot közeledni.
- Hé te! Van tüzed? - kiáltott neki oda, remélve, hogy a másik srác titkon pyromán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 13. 01:08 | Link

Lyall

Amióta vonatra szállt, minden megállóvan egyre erősödött benne, hogy nincs minden a rendjén, bár az érzés már egy ideje nem hagyta nyugodni. Mégis, csak az állomáson lekászálódva tudatosult benne, hogy valami végleg megváltozott ezen a nyáron. Eddig mindig megkönnyebbülés volt visszatérni ide, mintha újra levegőhöz jutott volna és lekerült a válláról a súly, ahogy felnézve megpillantotta a kastélyt, ami az otthonává vált az elmúlt években. Most semmi ilyet nem érzett, helyette tompa, de kitartóan sajgó valami ülte meg, s rá nem jellemző módon erre is csak rántott egyet a vállán, mintha csak a táska szíja vágná, mielőtt elindult. Az ismerős ösvényen nem volt egyedül - a tanítás csakhamar kezdetét veszi, így több diák is caplatott a dombnak fel, de apránként mindet lehagyta. Sokat nőtt a nyáron, bár szokatlanul sápadtnak tűnt, még magához mérten is. Az újdonságok azonban nem értek itt véget, mert az arca bal oldalán, a homlokán és a szemöldökén át vékony, függőleges fehér heg húzódott, s maga a tény, hogy mindez látszott, maszkjának hiánya volt a legélesebb eltérés. Kezét vékony kabátjának zsebébe süllyesztette, nézelődés nélkül, egykedvűen baktatott, gondolattalanul számolva a lépéseket. Transzából egy hang rázta fel, s ahogy fejét emelve szemügyre vette a forrását, egy meglehetősen alacsony alakot pillantott meg. Egyre korábban sötétedett, így közelebb kellett érnie, hogy megállapíthassa, hogy fiúról van szó, aki körülbelül olyan szerencsés alkattal lett megáldva, mint ő maga.*
- Van. De ne itt gyújts rá.-*Fejével az egyik bokorcsoport felé intett, jelezve, hogy sokkal megfelelőbb hely, mert még ha technikailag nem is voltak az iskola területén, a másik egészen biztosan nem volt még nagykorú. Más se hiányzott, mint hogy egy tanár vagy prefektus kitüntetett figyelmének örvendjen, mert rajtakapják. Megtorpanás nélkül kanyarodott rá a kerítés mentén vezető, benőtt ösvényre, egészen addig követve, amíg be nem ért a növények takarásába és a kapu el nem tűnt a szeme elől, az úttal együtt. Itt dobta le a hátizsákját, átkutatva pár zsebet, mielőtt megtalálta volna a keresett dobozt, ám a fedelét felcsapva csupán az öngyújtót látta benne.
- Nesze. Nincs egy potya szálad cserébe?-*Érdeklődött, az ismeretlen felé hajítva a tűzcsiholót, helyet foglalva a csomagján. Ami újdonsült szokását illette, nem lett belőle láncdohányos, de meglepően könnyen rászokott erre a méregre. Talán a stressz tette, talán csak kellett, hogy kitöltse vele valami más helyét, de időről időre megkívánta, bár a legnagyobb titokban gyújtott csak rá. Ha kapott egy szálat, akkor egy intéssel jelezte csak az ismeretlennek, hogy megtarthatja az öngyújtót - eredetileg azért volt nála, mert néha kellett, ha műanyaggal, papírral dolgozott, eldolgozni szálak végét vagy körbeégetni a széleket, ilyesmihez.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 13. 15:09 | Link

Gilbert

Mázli. A másik srác úgy tűnt, hogy hajlandó tűzzel szolgálni, aminek Avery kifejezetten örült. Végre valami jó is történt. Azonban a figyelmeztetés már kevésbé volt ínyére, és ha nem akart volna menten megpusztulni, ha nem jut gyufához, akkor minden bizonnyal vissza is szájalt volna, így viszont csak kelletlenül követte a srácot, miután feltápászkodott a táskájáról, és azt a nemtörődömség legnagyobb nyugalmával húzta maga után a porban. Egy kis kosz még senkinek se ártott.
- Tudtam én, hogy ez valami katonai intézmény - morgott félhangosan, mert naná, hogy nem tetszett neki a rendszer, főleg miután pont letojta mindig is, hogy látják-e vagy sem, mert a panelházak között az ég világon senkit nem érdekelt, hogy ki hol pöfékel, vagy hogy betöltötte-e már a tizennyolcat. Persze voltak körülmények, amik megnehezítették az életét, például a dohányboltok, de ugyebár haverok mindenhol akadnak.
Miután roppant romantikus helyet találtak maguknak a bokrok mögött, Avery pedig újfent letelepedett, csakhamar kapott egy öngyújtót, és boldog megelégedéssel hallgatta a sercenést. Nagyon szívott a szálon, aztán mély sóhajjal eresztette ki a füstöt, máris nyugodtabban egy fokkal. A kérdésre csak ez után reagált, némi mérlegelés után a fiú felé nyújtva a paklit, hogy vegyen magának, ha kell, aztán a többit gondosan elrakta.
Most nézte csak meg jobban az alkalmi cigipartnert, összehúzott szemmel futtatva végig tekintetét a vonásain. Ha nem lett volna egyértelmű, hogy a fiú ismeri a környéket és az iskolát, akkor hiába volt magasabb, nem tudta volna megmondani biztosan, hogy idősebb-e nála. Még az alkonyi fényben is látszott, hogy milyen fényes kék a szeme, Avery pedig egy darabig lopva nézte a komoly arckifejezést, amit a másik magára öltött.
Közben egyre jobban megnyugodott, és a végén már csak azzal volt elfoglalva, hogy nyújtsa még egy kicsit az élményt. Nem óhajtott különösebben beszélgetni így aztán nem erőltette a dolgot, de végül mégis, mint egy mellékesen odavette:
- Te figyu, ez most halál komolyan egy mágusképző? - Mivelhogy bármennyit is törte rajta a fejét, annál lehetetlenebbnek tűnt neki az egész.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2013. október 13. 15:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 22:11 | Link

Avery

- Ráérsz még kipróbálni a büntetőmunkákat.-*Felelt vigasztalóan az elmorgott mondatra, nem pillantva hátra - nem kedvtelésből sétáltatta a másikat, hanem mert nem látta értelmét feleslegesen menni fejjel a falnak. Ha nyugodtan akar dohányozni, akkor előny, hogy nem fáj azoknak, akiknek nem kell tudnia róla, ha meg mindenáron balhézni akar, akkor is ideje, mint a tenger. Á ugyan végképp nem áll az útjába, ha az a leghőbb vágya, hogy ágytálakat mosson a gyengélkedőn, de talán nem ez a legáhítottabb programja az első estéjére.
Végül kapott egy szálat és mivel nem volt kedve visszakunyerálni az öngyújtót, előhúzta a pálcáját és elmormogott egy lacarniumot, hogy kisvártatva felizzon a cigaretta végén a parázs. Mint az előző néhány alkalommal, most is furcsa volt, hogy fedetlen arccal sem szorong egy teljesen idegen ember társaságában, akinek ráadásul magán érezte a tekintetét. Rápillantott, farkasszemet nézve a sötét, csaknem feketének tetsző szempárral, csodálkozás nélkül mérte végig a lágy, keleties vonásokat és a mindenféle kiegészítőket. Egy apró, mosolyszerű kunkorral fejezte ki részvétét a fiú felé, akit még sokan fognak lánynak nézni, aztán mivel a másik nem adta jelét, hogy beszélgetni kívánna, nyugat felé fordult, a maradék fényben kígyózó füstcsíkokat figyelve. A másik kérdése nagyjából megválaszolt párat az övéi közül - nem volt nehéz kitalálni, hogy a másik elsős, ráadásul mugli származású és meglehetősen szkeptikusan áll új iskolájához.*
- Miért, te házimanónak akarsz tanulni?-*Érdeklődött, fejét oldalra hajtva, nem is gúnyolódva, inkább csak csendesen megmosolyogva az ellenséges hitetlenkedést. A srácnak már meg kellett vennie a felszerelését, legalább részben, idáig boszorkákkal és varázslókkal megrakott vonaton utazott, csokibékák, puffskeinek és baglyok közt, üstök és seprűk társaságában, mégis úgy viselkedett, mintha Gil rukkolt volna elő a képtelen ötlettel az imént. Neki viszonylag könnyű dolga volt annakidején, elvégre félvérként mindkét világban feltalálta magát, bár még mindig nem tudta eldönteni, voltaképp melyikhez is tartozik igazán, ahogy azt sem értette, miért különülnek el annyira élesen. Ha apránként is, egy falatnyi derű visszaköltözött belé, túl szívós volt, hogy ne akarjon felállni, még ha imbolygott is eleinte. Fizikailag is talpra kecmergett, kihúzva magát a másik felé fordult.*
- Ha méltóságod igényt tart rá, körbevezethetem a kastélyon.-*Ajánlotta fel, enyhén, kissé szertartásosan meghajtva magát - ha a ruhájától és az ujjai közt füstölgő száltól eltekintünk, egész élethű lakájt alakított. Ugyan még mindig messze állt a tökéletestől, de ahogy nyugodtabban mozgott, úgy ütött át inkább az a neveltetés, amit apai nagyanja szorgalmazott.*
- Egyébként Gilbert Blythe vagyok, harmadikos Eridonos. Félvér.-*Tűzte bemutatkozója végére, jobbját nyújtva, még ha nem is volt biztos benne, hogy a srác elfogadja. Számára az egész gesztus szimbolikus, egy olyan darabka, amit azelőtt nem sokat gyakorolt - a legtöbben az álarcánál ragadtak le, s inkább azt akarták megérinteni, esetleg leszedni a fejéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 19:24 | Link

Gilbert

A választ hallva csak rosszallóan szisszent egyet. Mi az, hogy itt van büntetőmunka? Egyre inkább úgy tűnt, hogy itt valami elmebeteg rendszer szerint működnek a dolgok, mert hát ki látott még olyat a modern világban, hogy valakit munkára fognak, csak mert elkövetett valamit? A büntetés még oké, mondjuk egy figyelmeztető, vagy igazgatói intő, de ez... Mindenesetre kénytelen volt túllendülni a témán, mielőtt még túlságosan belelovalja magát, és amúgy is végre tűzhöz jutott.
Néma döbbenettel nézte végig, ahogy a másik srác a pálcájával gyújtotta meg a cigijét, aztán fintorgott egyet, mert még mindig valami trükköt vélt mozogni az egész mögött, de ezt inkább megtartotta magának, legalábbis egy időre, míg túl hosszú nem lett a csend.
- Házima... mi?? - fakadt ki kissé felháborodottan a szót hallva, mert végképp nem értette, hogy az micsoda lehet. Ilyen szókezdettel maximum a HÁZIMAcskát tudta volna értelmezni, de abban a leghatározottabban biztos volt, hogy nem azt mondta a srác.
Végül aztán kicsit lenyugodott a kedélye, és lassacskán a pöfékelés is abbamaradt, így mikor a másik felkelt, ő is összevakarta magát, hogy aztán a következő mondatnál végre elvigyorodjon.
- Méltóságom igényt tart rá, köszönöm - vette a lapot, és úgy csinált, mint aki épp egy porszemet igyekszik lepöckölni a ruhájáról, a legsznobabb nemesek stílusában.
Aztán a bemutatkozást hallva biccentett egyet, aztán lehajolt és elnyomta a csikket, utána meg szépen ívesen kidobta a betonra, mielőtt válaszolt volna.
- Avery Lyall. Öhm... - tűrte fel egy pillanatra a csuklóján a ruhát, hogy megnézze az odafirkált szót. - Rellon. - Aztán egy darabig mérlegelte, hogy elfogadja-e a felé nyújtott jobbot, de hát egye fene, a másik nem leprás, úgyhogy viszonozta a gesztust.
- Na és akkor merre is megyünk? - kérdezte kissé már oldottabb stílusban, bár az előbbi vigyor után most visszatért a fapofa, és amúgy is inkább azzal volt elfoglalva, hogy leütögesse az avar nagyját a táskájáról. - Mosdó, menza és igazgatói a prioritásom jelenleg - mérte fel sebtében, hogy mire is lehet az elkövetkező órákban szüksége, illetve hogy mit szeretne elkerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 22:03 | Link

Avery

- A varázsvilág kicsit idejétmúlt néha, igen.-
*Kiválóan el tudott magával beszélgetni, köszönhetően a számos év gyakorlatának, na meg annak, hogy általában egy idő után annyira megszokta a környezetének reakcióit, hogy előbb válaszolt, semmint valaki megjegyzést tehetett volna. Nem mindenkivel működött ez, de a másik srácnak elég nyilvánvaló gondolatai támadtak, így nem volt nehéz szórakozottan egy-két szót hozzáfűzni.
- Manó. Méternél kisebb, denevérfülű és gülüszemű, de barátságos lény. Házimunkát végez.-*Definiálta, csak a tisztesség kedvéért - így talán az iménti poénja is érthetőbbé válik, mert tényleg nem az volt a célja, hogy kiakassza Averyt. Azonban a másik indulatai nem bizonyultak túl tartósnak, mert csakhamar, ha visszafogottan is, de belement a kurta színjátékba, kicsivel később pedig, némi gyanakvó méregetést követően, elfogadta a felkínált jobbot. A kézfogása nem volt túl határozott, inkább nyegle és darabos, de az egész srác még elég gyereknek tűnt - ahogy ezek a gondolatok megfogalmazódtak benne, kis híján hangosan felnevetett, elvégre mennyivel is volt idősebb? Két teljes évvel, vagy annyival se és két hónapja még szakasztott úgy viselkedett, mint egy nyolcéves. Minden egyetlen nagy-nagy katyvasznak tűnt ebben a pillanatban, aminek se vége, se hossza, ha meg van is fény az alagút végén, akkor IC.*
- Sejtettem.-*Somolygott az utolsó szóra, elvégre ha valamit, a sárkányokat nehéz volt összetéveszteni a többi ház tagjaival, vagy csak ő töltött velük túl sok időt. Szerencsére -vagy épp mások szerencsétlenségére- nem igazán zavarta a stílusuk, valahogy meg is szokta, hogy ne vegye túl komolyan. A Rellonosok olyanok voltak, mint a sündisznók - tele tüskével, de nem kifejezetten a te_kedvedért_növesztették. Avery aztán összeszedte magát és ő is a szál végére ért, úgyhogy követte példáját.*
- Akkor megkérném, hogy kövessen.-*Hajolt meg ismét, majd az utolsó slukkot követően a cigisdobozba dugta a csikket, mert annyira még nem csúszott szét, hogy szemetelni kezdjen. Megigazította képzelt egyenruháját, majd jókora hátizsákját vállára véve, szemernyit sem veszítve méltóságából, egy vérbeli serpa profizmusával kezdett a kastélynézés programjának ismertetésébe.
- Útba ejtjük a Nagytermet, a konyhát, néhány mellékhelyiséget és külön kérésre az igazgatóit. Közben valószínűleg érintünk majd tanárit és a pszichológus rendelőjét is, valamint a könyvtárat.-*Ezeket nem ő találta ki, egyszerűen tényleg útbaestek, és ha a leglogikusabb és rövidebb útvonalat választja, akkor a bejárati csarnoktól a déli átriumába, majd vissza és a nyugati emeleteire vezeti sorban, hogy végül elköszönjön és elsétáljon a saját tornya felé. Filozofikus magaslatokban ugyan nem szárnyaló, de kevésbé ellenséges beszélgetést kezdeményezett, amíg a kastély felé haladtak, ami ki is tartott a kapuig, ami mögött eltűntek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. október 20. 14:45 | Link

Ikrem Kiss

    Hosszú, kemény út vezetett idáig, hogy újra a testvére közelében lehessen. Már több mint egy éve nem találkoztak, ami az elején volt a legnehezebb. Michelle borzalmasan viselte Mihael hiányát és ez meg is látszott rajta. Az amúgy szelíd, enyhén szarkasztikus lány agresszívvá vált, mindenen felkapta a vizet és követelte, hogy hadd mehessen ikre után. Persze a szülők kőszívűen azt felelték: elég botrány a fiú is a családnak, legalább ő ne legyen az. Ekkor érkezett el a pillanat, hogy Mich az eszét is használja az erején kívül. Vívni kezdett, tanulmányi eredménye egyenesen kitűnő volt, majd eljött a vizsgák napja és egyszerűen mindenen átsiklott. A terve pedig tökéletes volt. Mivel teljesítette az anyai és apai követeléseket, így Mihael után mehetett. Áldozatokat is bőven kellett hoznia, de nem bánta, mert az egyenesen kizárt volt, hogy még hosszú évekig ne lássa a tesóját.
    Ahogy megpillantja a kastélyt, elmosolyodik. Amolyan diadalittas görbe ez, hogy igen, megcsinálta, végre megérkezett és innentől kezdve teljes erőbedobással mehet ikre idegeire. A kapu még igen messze, így kitartóan, egy hangyányit sem lassítva tempóján igyekszik odaérni mihamarabb, hogy berontva a Rellonba meglepje az öccsét. Erről szólva, épp csak pár másodperc választja el kettejüket születési időpontot tekintve, mégis, mintha ezek meghatározóak lennének. Mindig is Mihael volt a bújósabb, a gyámoltalanabb, ő került több bajba, amiből Michellenek kellett kihúznia. Így megy ez, még a kétpetéjűeknél is. További különlegesség, hogy egyáltalán nem mondanák meg róluk, hogy ikrek. Mich lényegesen alacsonyabb öccsénél, szőke és hidegvérű. Ezzel szemben a fiú magas, fekete hajú, lobbanékony, mert hát hiába is tagadja, az. Előbb ránt kést, minthogy kérdezne, s erről még nővére sem tudta leszoktatni, pedig ha valaki, hát ő igyekezett.
    Lassacskán megérkezik a kapuhoz, ahol maga mellé állítja a bőröndjét és rágyújt egy cigire. Míg Mihael nem volt mellette, talált magának egy-két rossz szokást, bár ahogy elnézte, a diákok nagy része szintén bagós, és itt nemcsak a varázsló, de a muglisulikra is értendő mindez. Ez volt az egyetlen dolog, amit nem akart: rászokni valamire. Végül megesett az eset, így mit volt mit tenni, élvezte, amíg még tehette. Ahogy a cigi végére ért, eldobta és nekidőlt a kapunak, hogy még szívjon egy kis friss levegőt és azzal áltassa magát: ha erre a töménytelen mennyiségű füstre oxigént fog belélegezni, annak a tüdeje örülni fog és elfelejti azt a kevéske káros anyagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. október 21. 23:21 | Link

Ikerszépségem   Kiss



A falu a fenekük tövében van gyakorlatilag; ostoba lenne nem kihasználni a lehetőségeit. Odalent járt éppen néhány üzleti természetű ügy elintézése végett és most a csárdából baktat hazafelé. Léptei ráérősek, elvégre nem kergeti a tatár, nem kell senkihez légyottra sietnie, szóval megteheti, hogy elballagja a maradék távolságot a suli kapujáig. Ott majd szépen bebocsátást kap és szedheti a lábát a Rellon körletéig, ha nem akarja, hogy valamelyik kedves lányprefektus ki próbálja szipolyozni, mint Amira szokta. Bár most az a lány is leeresztett, mint egy rossz gumiabroncs. Nem folyt bele más magánügyébe, mivel haszna nem származna belőle, s a lány lelki bajain sem tud segíteni, meg nem is akarna. Mindenki viselje csak a saját keresztjét, aztán, ha nagyon muszáj, ott a válla, bőgjön rajta, ha már volt közük egymáshoz és Mira volt olyan kedves és nem lett terhes tőle.
Ilyen s ehhez hasonló gondolatok tarkítják ellazult elméjét, miközben már csak pár méter választja el a kaputól, ám ekkor megtorpan. Szőke és hosszú haj, na ne... Nincs most kedve, tényleg nincs most kedve újoncot pátyolgatni. Nem mintha amúgy valaha is megtette volna ezt bárkiért is. A Beauxbatonsban soha, itt még soha, szóval nem most fogja elkezdeni a kvóta legyártását. Így hát zsebre vágja kezeit és éppen elhatározná, hogy lazán elmegy az alak mellett, s ha az mégis hozzászól, belevágja a zsebkését, de a szállingózó füstöt csak most veszi észre... Bizony, egy cigi talán neki sem esne rosszul. Rögtön tervet vált hát, előkotorja saját dobozát, belőle egy szálat, a csaj mögé lép és megkocogtatja a vállát.
-Cső. Adnál tüzet?- körülményes volna most elővennie a pálcáját és azzal meggyújtani, sokkal egyszerűbb egy égő cigiről meggyújtani sajátját.
Feltételezzük, hogy szőkénk hátrafordul, ha már hozzá is értek és meg is szólították, így aztán Mihaelnek a következő másodpercben, amint a lány arcára esik pillantása, eláll a szava, de még a cigi is kiesik a szájából, mert azt meg eltátotta döbbenetében.
-Te meg mit keresel itt? Vagy.... Mi a fene...  ?- Teljesen és tökéletesen meglepték. Nem számított rá, hogy a pár perccel idősebb ikernővérébe fog belebotlani a Bagolykő kapujában, ráadásul tőle fog tüzet kérni... és az ő hátsóját mérte végig az imént. De ez már csak mellékes. Minden nő fenekét leméretezi szemmel már csak megszokásból is. Most azonban nagy a döbbenete, szóhoz sem jut és elég viccesen fest így, eltátott szájjal, cigi nélkül, kissé bambán a drága testvér láttán.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. október 21. 23:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. október 27. 15:21 | Link

Ikerangyalom Kiss

    A környék a maga módján kellemesnek mondható. Mi tagadás ezerszer jobban tetszett Michellenek, mint mondjuk az előző sulija, aminek a nevébe a mai napig is beleakad a nyelve. Hogy utálta, édes egek szent tehene! Főleg miután Mihael elment, őt egyedül hagyva a sok gyökér között. Annyi retardáltat, ha gyűjtenek se találnak, de itt véletlenül megjelent a világ összes síkja és hülyéje. Vagy inkább sík hülyéje… A gondolatmenete azonban félbeszakadt, amikor perifériás látószögébe került valami nem normális, aki végigstírölte. Nem szólt egy szót sem, de magában már elkönyvelte, hogy az illető egy mocsok. Aztán jött a pofátlan kérés az idegentől, aki nemcsak egyszerűen lecsekkolta, de még tüzet is akart. Az ám, a bökkenő viszont ott volt, hogy ezt a hangot ezer közül is felismerte volna. A vállát érintő kéz irányába fordult, cinkosan elmosolyodott és elmondhatjuk, hogy amit látott, minden pénzt megért. Mihael tátott szájjal pillogott rá értelmetlen kérdéseket feltéve. Mich teljes testével a fiú felé fordult és úgy állt meg vele szemben.
- Gondoltam sulit váltok. De ha nem tetszik, visszafordulhatok – mutatott a háta mögé, de valójában esze ágában sem volt visszamenni arra a pokoli helyre. Százszor inkább lepte volna meg még vagy ezerszer a tesóját, minthogy visszatérjen a nyomorékok közé. Arról nem beszélve, hogy egy éve nem találkoztak, ami azt jelenti, hogy van mit megbeszélni és bepótolni. Ikre tátott szája lassan kezdte zavarni, így jobb mutatóujjával feltolta Mihael állát a helyére.
- Ha így maradsz, még a végén belerepül valami a szádba – az az összetéveszthetetlen mosoly ott csücsült Michelle arcán és senki sem tudta volna levakarni róla. Égi jel volt tán, hogy egyből az öccsével hozta össze a sors, de mindegy is, a lényeg, hogy megint együtt a Saint-Venant család két elmebetege, ez pedig nem kis ünneplésre ad okot. Mostantól retteghet a Bagolykő népe, mert bizony ha őket összeeresztik, ott kő kövön nem marad. Végül elővett egy másik szál cigit, meggyújtotta, majd átadta Misinek.
- Tessék. Na de mesélj, mi újság? – mintha tök átlagos nap lenne úgy kezdett el cseverészni, ez azonban lehet, hogy tesójánál kiverte a biztosítékot. Valószínűleg ezernyi kérdés kavargott a fiú fejében, amikre a lány még csak nem is tervezett válaszolni addig, míg rá nem kérdeznek. Ugyan mi értelme volna regényeket mesélni arról a borzalomról, amit Mihael is tökéletesen jól ismer? Plusz jobb, ha a drága nem tud Ivanról, mert félő, hogy utoljára visszavágtatna és elvágná a nyomorult fiú torkát. Pedig ő csak szerette Michellet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. október 29. 00:54 | Link

Ikercsodám   Kiss


Pont egy éve hagyta ott Franciaországot és jött át ide, Magyarországra, a nagybátyjához. Hivatalosan ide szól az úgynevezett lakcímkártyája, Pécsre, meg a gyámja is Javier bácsi lett. Michelle-el nem is nagyon érintkezett, de a többi testvérével sem. Maga sem tudná megmagyarázni, mi okból, csak egyszerűen nem volt dumálás és kész. A hiányérzetet próbálta legyűrni. No nem volt az olyan drasztikus, hogy inni-enni ne tudjon tőle, vagy lányokat gerincre vágni, de azért elég sokszor gondolt az ikrére és hiányolta a közös perceket vele.
Most meg itt áll ez a dilis lány előtte és az ő képe majd’ leszakad a döbbenettől, hogy how the hell? És nem talál rá ép magyarázatot sehogy sem. Jó újra látni Michelle-t, bizsereg tőle mindene, még a vigyor is lassan szétterül a képén. Most nem állatias, nem szadista, hanem őszinte, hülye, és kissé gyerekes vigyor. Szinte elmegy a füle mellett minden, amit a nővére mond, mert hirtelen enged a benne dúló késztetésnek és simán megöleli, felemeli tesóját és körbeforog vele. Még azt sem szégyelli, hogy jó néhány puszit nyomjon Michelle két arcféltekére.
-Te marha hülye vagy. Szólhattál volna. Csak úgy ide állítasz és tessék, szakadjon csak le a pofám a helyéről, mi?- Nevet rá nagy gyerek módjára a lányra, közben meg van szíves leengedni őt a földre ismét és meghagyni a mozgásterét újból. Tagadhatatlanul örül az ikrének és most kellett egy kis érintkezés, hogy meggyőződjön róla, nem valami álruhás troll akarja eljátszani Mich szerepét. Most már biztos benne, hogy a nővére az, feltéve, hogy mégis csak egy Százfűlé főzetet ivott gyökér packázik vele.
-Na persze, nem mész sehová.- Dehogy engedné, majd jó ökör lesz a címeres fajtából, ha ezt megteszi.- Anyáék zörögtek érte?- Mondjuk érdekelné, Michelle-el is lejátszódott-e az ótvar hiszti, mint egy éve vele. Akkor az apja fel is pofozta, de csak nem ért el semmit nála. Na jó, volt némi bűntudathoz hasonló valami a lelkében, de az is hamar elpárolgott, miután a szülei beleegyeztek a váltásba.
-Hiányoztál, tesó.- Olyan természetességgel bukik ki belőle ez a két szó, mintha azt közölné, vasárnap van. Végre megint olyan egésznek érzi magát egy teljes percig. Ez valami hülye ikerszindróma lehet, hogy Michelle mellett elfogja ez a furcsaság. A cigit elfogadja, aztán Michelle csomagját a vállára kapja tök lovagiasan. Ilyet egyedül a nővérével csinál, az egy szem kedvenc hasonmásával, bár igazság szerint nem is hasonlítanak olyan túlságosan az ikerségük ellenére. Szív egy slukkot a cigiből, aztán Michelle felé fordul ismét.
-Nem sok. Kevesebb a gyökér, több a jó arc. Hova kerültél?- Szinte biztos benne, hogy a tesója is rellonos lesz, mert ha nem, valamit nagyon eladminisztráltak és kénytelen lesz pár pofonnal helyes útra terelni valakit, hogy Mich-et az őt megillető házba pakolják be.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. október 29. 01:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. november 11. 08:22 | Link

Elemi mágia tanulmányi kirándulás – Indulunk

Az utóbbi napokban elég sok időt töltöttem a kirándulás megszervezésével, és mostanra már tényleg minden a helyére került. Az erdőben már tudnak róla, hogy megyünk, szólnom kellett róla, hogy a közelben lévő fogadók, vendéglők és kisebb erdei házak lakói, tulajdonosai ne lepődjenek meg a hívatlan vendégeken. Bár direkt olyan részre fogom vinni őket, ahol emberrel nem fognak találkozni, sőt még állatok közül is a veszélytelenebbekkel, de azért a biztonság kedvéért tájékoztattam őket jövetelünkről. Így ha valaki nagyon eltéved, akkor sem lesz gond, mert az itt lévők tudni fogják, hogy nem random birtokháborítóról van szó, hanem iskolai feladatban részt vevő diákról.
Ma a futást is kihagytam, hogy a zsupszkulcsot is megfelelően előkészíthessem az induláshoz, ami esetünkben egy nagyobb kör alakú tálca, amit otthonról hoztam. Ez elég nagy ahhoz, hogy mindenki hozzáférhessen, és az alakjából kifolyólag körbeállni sem túl nehéz, még akkor sem lesz szükség két menetre, ha esetleg többen jönnének.
Egyelőre még nem érkezett meg senki, de én derülátó vagyok a résztvevők becsült számát illetően. Páran már jelezték, hogy jönnének, illetve tapasztalatból tudom, hogy egy kirándulás mindig sokkal vonzóbb egy szimpla óránál. Legalábbis a Roxfortban ezek az esetek olyan ritkák voltak, hogy mi mindig megbecsültük, és persze ki is használtuk az esélyt. Bár a harmadik alkalommal már nem szívesen vitt magával minket a tanár, bizonyára megunta, hogy mi sosem a feladatot csináljuk, inkább kóborlunk a helyszínen, és vicces csapdákat állítunk a többieknek.
Azért remélem, hogy gyerekkori énemhez hasonló vicces kedvű diák nem jön ma velünk, vagy ha igen, visszafogja magát. Nem szeretném még gondolatban sem hallani a volt tanáraim káörvendő nevetését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 11. 11:05 | Link

Elemi mágia tanulmányi kirándulás - Gyülekező műsor

Az órai felhívás kipakolása óta tűkön ült. Ádám előtt csak vigyorgott jobbára, mint egy szolidan beszívott idióta, folyamatos jelleggel, s ha éppen nem a nagybátyja közelében volt süteménnyel tömve kicsiny fejét, akkor futott, Yarral edzett vagy éppen Davidet boldogította. Ja hát és persze tanult, meg összepakolta hússzor és szétszedte harmincszor a kirándulós csomagját. Leen jó bolondnak nézhette, hogy percenként szalad át hozzá megkérdezni, mit szokás vinni egy kirándulásra? Mert hogy őt, míg kedves édesanyja az élő sorában volt, sosem engedte semmiféle kirándulásra el csak úgy, kivéve, ha tudta, hogy városlátogatás zajlik majd. A természet lágy ölében nem bízott annyira, mint egy város forgatagában.
Nos sikerült betennie egy váltás melegítő felsőt, két palack vizet, egy doboz gyufát (az elektronikai cuccok itt úgysem működnek Bagolykövön), van még nála két csokiszelet és egy adag sós ropi, meg egy pár váltás tornacipő. És ezzel be is telt a viszonylag kicsi hátizsákja. Nem húzza le a hátát, de pont elférnek benne a holmijai. Pálcája a tréningnadrágja zsebében pihen, lábán a jó kis tornacipő virít alaposan kidekorálva pillangókkal, lila melegítőfelsője alá hosszú ujjút húzott, a haját pedig felkötötte lófarokba, mintha csak Yar egyik kiképzésére készülne be.
Dudorászva ballag a kapu irányába, közben néha a háta mögé pislog, hogy jönnek-e mások is. Hát a suli bejárati ajtaja mintha mozogna, de azért különösebben sok időt nem fecsérel a mások után való kémkedésre, mert minek? Abból neki semmi haszna nem származik. A kapu közelében már alig bírja visszafojtani a mosolygását; Ádámot látva szökellne egy sort, de az meg ritka hülyén festene, hogy nem is vagy elemi mágus, csak felvetted a tárgyat, de azért úgy jársz, mintha rugókra léptél volna. Mivel még senkit nem lát a tíz méteres sugarú környezetükben, mikor Ádám mellé ér szusszant egyet és ezúttal már szélesen mosolyogva tűr hátra egy tincset a saját füle mögé, miközben köszön.
-Csodaszép reggelt a professzor úrnak.- ő megmondta előre, hogy az iskola területén betartja a tanár-diák megszólítást és protokollt, de az arcizmait képtelen az uralma alá vonni. Így kb úgy fest a helyzet, mintha flörtölni próbálna a tanárával és mindjárt becsalná a bokorba, mint macit szokás a málnásba. Persze erről náluk szó sincs, de azért félreérthető az arcmimikája, ha valaki nem tud a köztük húzódó rokoni kapcsolatról. A többiek is lassan csak befutnak, ebben reménykedik, bár az még jobb volna, ha nyerne egy kétszemélyes újabb kirándulást a nagybátyjával és most még jobban idevágó ismereteket szerezne tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. november 11. 11:51 | Link

Indulás az EM kirándulásra

 Hátizsákban minden jó, piros alma, mogyoró, helyett: Pzs, kulacsban tea, szenyák, egészségügyi csomagocska sebtapasszal, gézlepokkal, meg miegymással és esernyő, mert ugye sosem lehet tudni, ja és csak, hogy el ne vigyen a szél lesúlyoztam az egészet pár könyvvel is az elemi mágiáról, biztos ami biztos.
 Lábamon túrabakancs bokavédős kivitelben, farmer, alatta harisnya, felül több réteg: trikó, póló, pulcsi és egy kabát mindezek tetejébe, fejemen sapka, kezemen ujjatlan kesztyű. Az egyik profon láttam hasonlót, ja igen a gemmológiát oktató hidegleléses banyán, esküszöm mindig fázik.
 Egy hárpia az a nő, ha már valamit nem olyan precizen mond el valaki rögtön beszól...Rühellem, pedig a szeme tisztára olyan mint Éjfélé, a már hetek óra eltűnt macskámé. Fáj is miatta a szívem persze, de biztos visszaszökött az igazi gazdájához és ez megnyugtat. Anya mondta, hogy találta a jószágot, ezért nem lepődtem meg nagyon amikor híre hamva sem lett hirtelen. Aztán megjelent a professzornő azzal a fura szemével meg az idegesítós stílusával. Na mindegy, hátha ez a pasi rendesebb lesz, hogy is hívják, ja igen Merkovszy Ádám. Azt csicseregték a verebek, hogy valami hűdehíresség, nekem ugyan mindegy, ha jó fej tőlem akár a mélységes mélyből jött Hádész is lehet.
 Odaérek a megjelölt helyre a suli kapujához, egy Levitás csajszi már ott toporog a férfi mellett, helyes az tény, már a professzor persze, egyelőre még a tőlem ellenkező neműek pártján vagyyok. Illendőn köszöntöm mindkettőjüket.

- Jó napot Uram, Szia!
 
 Megállok a duó mellet, s így már trió vagyunk. Várjuk a többi érkezőt, bár ez a felállás is tetszik nekem, legalább több idő és figyelem jut a lányzónak és nekem. De tuti ha másért nem hát kíváncsiságból pár csaj el fog jönni, max nem tanulni, csak nyálatcsorgatni a jóképű tanárbácsira, fuj...Egek ez a hozzáállás még nekem is kicsapja a biztosítékomat. Ez egy iskola nem partiképes agglegényfogó.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. november 11. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Shania Nayar
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 194
Írta: 2013. november 11. 17:31 | Link

EM óra

Sokat vacillált azon, hogy csatlakozzon-e a kirándulókhoz; fogalma sem volt, mire kell számítania – a suliban ez az első gyakorlati óra, amin részt vesz, így viszonyítási alapja nem nagyon volt, ahhoz pedig túl büszke, hogy csak úgy idegenektől kérdezgesse, mi a menete az ilyesminek, főleg, mert nem is nagyon szeretett mások ítéletére hagyatkozni. De tanulni jött ide, úgyhogy eldöntötte, ezt is fogja tenni, így hétfő reggel a rá jellemző határozottsággal állt neki pakolni.
Igyekezett minél praktikusabb lenni és ahelyett, hogy találgatott volna, mik a lehetőségek, inkább abból próbált kiindulni, amit egyértelműen tudott. Mivel a kiírásban meghatározták, hova lesz a menet, szerzett a könyvtárból egy térképet, és utánanézett az időjárásnak is. Utóbbi örömére egy széldzseki és egy kényelmes farmer mellé tette a voksát öltözködés terén, a cuccait pedig egy varázslattal bővített és súlytalanított övtáskába pakolta, hogy szabadabban tudjon mozogni.
A szokásos kaja-innivaló páros mellé tett még egy adag fertőtlenítőt és kötszert, egy bicskát, zsebkendőket, egy golyóstollat és némi papírt, végezetül pedig egy öngyújtót. Ezzel pedig úgy ítélte, mindent számításba vett, ami csak lehetséges.  
Eszébe jutott, hogy talán nem kellene ennyire komolyan vennie a dolgot, elvégre nem túlélőtáborba küldik, de valahogy az volt az érzése, hogy ha ő jelen van, az események hajlamosak olyan fordulatot venni, hogy mégis ez lesz belőle.
Nem szerette a meglepetéseket, és rajta kívül egyébként se fogja senki tudni, mi van nála, vagy éppenséggel mi nincs.
Összekötötte a haját, majd zsebre dugott kézzel elhagyta a rellon klubhelyiségét, kisvártatva pedig megérkezett az iskola kapujához, ahol csapódott a már gyülekezőfélben lévő kis csapathoz.
 - 'Napot - köszönt tömören, tekintetével gyorsan végigpásztázva a többieket. A tanár elég fiatalnak tűnt ahhoz, hogy Shania más helyzetben valószínűleg simán mestertanoncnak nézte volna; rajta kívül még ketten voltak, egy vadalmamód vigyorgó csaj - ez most komolyan a tanárral flörtöl? geez -, és egy másik lány, akit Shania mintha már látott volna a rellon klubhelyisége környékén, de nem vett volna mérget a dologra. Mindenesetre őszintén remélte, hogy jönnek még, mert nem szerette ennyire felhívni magára a figyelmet, és a jelenlegi felállásban nem nagyon lenne lehetősége csak úgy elvegyülni a sokaságban, ahogy egyébként tervezte.
Utoljára módosította:Shania Nayar , 2013. november 11. 17:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. november 11. 17:38 | Link

EM kirándulás - Indulásra fel!

Ivett ezúttal nem késett, de végig idegeskedett reggel, hogy időben odaérjen az iskolaudvarra. Ennek meg is lett az eredménye: a termoszban levő tea, amit a táskájába pakolt igaz, meg nem fagyott, viszont jelentősen lehűlt. A vastag, steppelt kabát alatt egy vékonyabb széldzseki, alatta pulcsi, póló. A táskába a teán kívül szendvicsek kerültek, váltás-bakancs, ha beázna a lábán levő, elsősegélydoboz, esőkabát, meg elemi mágia-tankönyvek.
A hatalmas túra-hátizsákkal felszerelkezve, pálcáját kabátzsebébe rejtette,úgy igyekezett ki a jelzett gyülekező-helyre.
Vidám arccal ért k, és úgy tűnt, lesznek azért jó páran ezen az eseményen.
- Jó reggelt, professzor, sziasztok! - köszönt Merkovszky professzornak és a többieknek. Neki nem volt olyan ismeretlen a tanár úr, tekintve, hogy első találkozásukkor mennyire meglepte tanárát a megfagyott tintásüveg. Kedve lett volna elsütni, hogy ki kér Ice Teát, de inkább nem tette. Belépője, amikor idegességében még a jeget is megfagyasztotta a füvön egy darabon - ja, szépen meg is csúszott rajta, szerencsére a táskára esett, de a vastag ruhája is megfogta. Mondjuk jobban sajnálta volna a táskája tartalmát, mint magát. Szép kis bemutatkozás... - gondolta magában kicsikét bosszúsan, de viszont kíváncsiságában ez egyáltalán nem fogta vissza.

Föltápászkodott, majd úgy tett, mintha nem is történt volna semmi - úgyse erre fog figyelni a társaság, fő az optimizmus ugyebár. Ivett eztán feszülten figyelt, hogy még is mit fog mondani a prof, már ha mond egyáltalán valamit. Nem kellett hozzá jóstehetség, hogy még fél óráig várnak maximum, és ha már a csoport nagyja ott lesz, esetleg akkor lesz valami kisebb információ-közlés. Legalább is Ivett így kalkulált nagyjából.
- Szia! - köszönt az ismeretlen ismerősnek, a rellonos lánynak, akivel még a faházban futott össze. Kicsit meg is nyugodott, hogy annyira nagyon még sem lesz ismeretlen számára a nebuló-csapat.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 11. 18:05 | Link

EM kirándulás

Izgatottan készült élete első tanulmányi kirándulására, amint meglátta a hirdetést, rögtön tudta, hogy ide bizony mennie kell. Gyakorlott mozdulatokkal pakolta össze kirándulós dolgait, melyet mint mindig, most is az apjától kapott tértágító bűbájjal kezelt táskájába rakott. Víz, kaja, esernyő, a szokásos elsősegély-cucc ragtapasszal és fertőtlenítővel - na meg persze az elmaradhatatlan noteszke, amibe kedvére jegyzetelhet, firkálhat majd. A hűvös idő beálltára tekintettel alaposan felöltözött, egy kényelmes, fekete farmert vett fel térdig érő csizmával, felülre pedig egy egyszerű hosszúujjú felé vastag, kötött, kicsit túlméretezett pulcsit. Feleslegesnek tartotta a kabátot, elvégre amíg mozgásban maradnak, nem fog fázni. Végül egy hatalmas kötött sálat tekert még a nyaka köré, illetve kényelmes bőrkesztyűket húzott a kezére, aztán már indult is a gyülekezési hely felé. Nem régóta járt még ide, de szerencsére a főbb útvonalakat már megismerte, így könnyűszerrel letalált a kapuhoz, ahol már többen várakoztak a professzoron kívül.
- Jó napot, uram, sziasztok!
Nem volt biztos benne, hogy mindenki tisztán értette szavait, ugyanis a sálat egészen az orra hegyéig felhúzta, kicsit félszegnek érezte magát az ismeretlen emberek között. Némán közelebb somfordált az egyik lányhoz, akit többször látott már a klubhelyiségükben, róla legalább tudta, hogy levitás.
Csendben végigtanulmányozta az embereket, és rá kellett jönnie, hogy többségük még csak nem is ismerős neki. Ettől függetlenül mulatságosnak találta, hogy csak lányok voltak jelen a professzoron kívül - most merült fel benne először, hogy lehet vannak, akik nem is a tárgy miatt jöttek a kirándulásra. Végül is a férfi fiatal, jóvágású, és minden bizonnyal akadtak olyanok, akiket jobban érdekelt a tanulásnál. De hát ki ő, hogy ítéletet mondjon, nem érdekelte különösebben a többiek ottlétének oka, amíg nem akadályozzák a kirándulást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 2009
Írta: 2013. november 11. 21:47 | Link

EM kalandozás


 Tudta, hogy neki ez a tantárgy tetszeni fog. Akkor is kitartott mellette, mikor még a tanár sem volt meg az órákra. Elemi mágia. Milyen izgalmasan és rejtélyesen hangzik! Ebből csak és kizárólag jó sülhet ki, gondolta akkor naivan. És ezúttal igaza is volt (aminek külön örült, tekintve, hogy nem sokszor adatik meg neki). Egy tanulmányi kirándulás! Még sosem kirándult. Persze ha nem számítjuk az utcán kóborlást éjnek évadján, mikor a nevelőnők égre-földre őt keresik. Pedig tényleg csak a környéken akart kicsit ismerős lenni!
 De most már a helyzet. Szervezetten, csapattal együtt utaznak el egy teljesen - vagy számára legalábbis teljesen - másik helyre, úgyhogy fel kell készülnie. Nem indulhat csak úgy el a nagyvilágba! Be is pakolt legalább öt-hat szendvicset a táskába, amit ő maga készített a konyhán. Tele volt finomságokkal, amiknek még a nevében sem volt biztos. De jól hangzik. (Bár mondjuk a csokis és sajtos szendvics egy kis salátával tálalva nem biztos, hogy fekszik a gyomrának.)
 Tea, víz és még egy kis gyümölcslevet is szeretett volna berakni, de nem fért bele. Így is nehezen gyömöszölte bele a sok étel mellé az alig fél literes üveget. Hagyta inkább a gyümölcsöt, az úgyis túl egészséges a számára. Mindenesetre nekikezdett az öltözködésnek. Újabb fél órás szenvedés a gólyalakban. Na de muszáj valami meleget felhúznia, nem igaz? Hisz kint már majdhogynem hóvihar van... egy kis túlzással... Felhúzta a kedvenc, vastag pulcsiját meg egy nadrágot, alá egy vastag harisnyát, majd jöhetett a kabát. És akkor indulás kirándulás!
 Már majdnem lent is volt, mikor eszébe jutott, hogy talán egy füzetet és egy íróeszközt is kellene magával hoznia, elvégre mégiscsak egy óráról van szó. Rohant is vissza, mit sem törődve a folyosón sétáló megbotránkozó hangokra. Az igazság az, hogy talán még élvezte is. Talán még hobbit is csinál ebből. Új sportág: "hogyan szaladj végig a folyosókon a lehető legtöbb bosszúságot okozva". A néven lehet, hogy még egy kicsit csiszol.
 Jó szokásához híven már megint késésben volt, így kipirulva és lihegve érkezett meg a kapuhoz, ahol már többen várakoztak. Kicsit elszégyellte magát, hogy ilyen képet ad magáról, mindjárt a tanév elején, de legalább eljött. És még mindenki itt van. Ez jó hír.
 - Jó... reggelt! - lihegte mindenkinek, és rátámaszkodott a térdére, hogy kifújja magát. Egy jó kis reggeli edzés nem árt az embernek, főleg, hogy a gyümölcsöt is kirakta. Mikor már rendesen kapott végre levegőt, jobban körbenézett. Nincsenek is még olyan sokan. Talán elnézte volna az időt és ég ráért volna azt a pár, a folyosón kiejtett lapot felszednie a földről?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. november 12. 02:06 | Link

Kirándulás - EM

A mai napon egy szokatlan dologra készültem. Az új tanerő vezetésével egy elemi mágia tanulmányi kirándulásra készültünk, amin én is részt tervezek venni. Egyrészt érdekel, hogy EM-ből mégis hogy lehet tanulmányi kirándulást tartani, másrészt mert ez hasznos lehet a képességem kis gyakorlására esetleg. Bár ez csak afféle kis mellékes álmodozás volt a részemről, hiszen ez most nem rólunk, gyakorlatisokról szólt, hanem főleg azokról, akik nem kaptak a sorstól ilyen kivételes adottságot.
Sóhajtva húzkodtam magamra korán reggel a gönceimet. Nem akartam én lenni a legutolsó, szóval önmagamhoz képest nagyon is korán hajlandó voltam felkelni a kényelmes ágyikóból és összeszedni magamat valami szalonképes állapotba. Ez egy fekete farmert, egy sötétkék pólót és egy kardigánt jelentett jelen esetben. Magam rendbetétele után következhetett a napra szánt kaja felhajtása a konyhában néhány manó segítségével. Miközben összeválogattam különböző ételeket (gyümölcs, szendvics) arra is maradt időm, hogy megreggelizzek. Az asztalra felpattanva majszoltam el egy vajas kenyeret, majd dolgom végeztével szépen elindultam lefelé, az iskola kapujához, ugyanis oda lett megbeszélve a találkozó.
Nem én voltam az első érkező, erre számítottam is, de nagyon remélem, hogy nem is az utolsó leszek. Ádámmal együtt már négyen várakoztak a kapunál, mikor megérkeztem.
- Hola! - ejtem ki játszi könnyedséggel, enyhe argentin akcentussal a szót, ami az egyik legtermészetesebb köszönési forma nálam a "Szia" után. Ugyan nem túl sűrűn szorulok rá a másik anyanyelvem használatára itt az iskolában, de néha nagyon is jól tud esni.
Egy kicsit távolabb álltam a kis csoportosulástól, hogy rendesen fel tudjam mérni, hogy ismerek-e valakit Ádámon kívül, de egyelőre semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. november 12. 02:32 | Link

EM gyülekező

Órára járni... nem az ő stílusa. De könyörgöm, ha azt írják ki az ember fiának, hogy "Tanulmányi kirándulás", az felér egy "Gyertek szétverni a műsort!" felhívással. Nem volt kérdés, berakja-e a patáját erre az összeverődésre vagy sem: naná, hogy igen. Fel van véve a tantárgy neki, jó, ezen kívül is akad még néhány, de a tanulmányi kirándulás egyben azt is jelenti, hogy a mai napon igazoltan hiányzik az óráiról. A többit meg majd elintézi valahogy, vizsgára csak bemehet jelenlétek nélkül is... Aha, ahogy azt Móricka megálmodta és elképzelte.
Lapozzunk: nem pakolta agyon magát. Van egy válltáskája, amiben cigi, öngyújtó, egy flakon víz, két szelet Kinder Bueno (éljen a gyerekkor!) és egy csomag gyógynövény alapú altató lapul. Utóbbit nem is érdemes kérdezni, honnan szerválta. A gyógynövényes cuccokat egyszerűbb beszerezni a tényleges gyógyszernél, de hogy miért épp altató...? Poén lenne kibuktatni mindenkit ezen a kiránduláson, de tényleg. Talán erre gondolt, mikor idetolta a fejét.
Ráérősen baktat a kapu felé, ahol -sasszemeinek hála látja- már tisztes társaság verődött össze. Közelebb érve leszűri azt is, hogy csupa bige és középtájt ott lapul a tanár is, aki -wow- tőle alig idősebb ránézésre. Magának füttyent egy sort, végül közelebb verődik a brancshoz, de nem túl közel- a két lépés egészséges távolság megmarad.
-'napot.- Részéről köszönés letudva. A két rellonos csaj arca tisztán rémlik a körleteikből, nekik külön biccent háztársi szolidaritásból, a többiekre csak egy-egy futó pillantást vet. Nem valami érdekes egy halom fangörllel szemezgetni, bár ahogy elnézi, akad itt idősebb évjárat is, aki nem úgy néz ki, mintha mindjárt ledobná az alsóját Merkovszky látványától. Biztató, hogy legalább mínusz egy sikolyt fog hallani, ha a(z esetleg) megizzadt Merkovszky ledobja a felsőjét. Brrhh, elképzelni se akarja, inkább (kivételesen) beáll a nyájba valahová az egyik rellonos lány (Shania) mellé és egyelőre a nyugtató hallgatás mellett dönt. Minek pofázni, ha a tanár úgy is megteszi majd helyettük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. november 13. 11:40 | Link

Aki bújt, aki nem...

Nem kell sokáig várnom, hogy megérkezzen az első diák, de ahelyett, hogy örülnék neki, szigorú arckifejezéssel fordulok felé:
- Ha még egyszer így hívsz, megbuktatlak - mondom, majd felhagyok a komolyság tettetésével, és ránevetek unokahúgomra - Csak viccelek, nehogy komolyan vedd! Bár a magázódást tényleg felejtsd el, mert eddig egyik diákomtól sem vártam el, sőt mindenkit köteleztem a tegeződésre.
Beszéd közben végignézek a lány cuccain, de persze így kívülről nem tudom megállapítani, hogy vajon nagy izgalmában miket sikerült elpakolnia. Azért bízom benne, hogy mindenki elolvasta a kiírásomat, amiben megjelöltem, hogy mit célszerű hozniuk, és nem csak szájról szájra terjedt az ingyen kirándulás híre.
Közben egyre többen érkeznek, és ha nem tudnám, hogy az iskolába lényegesen több lány jár, mint fiú, akkor most eléggé kényelmetlenül érezném magam a hölgykoszorút látva. Közben azért szemügyre veszem a felszerelésüket is, és, ha felteszem, hogy mindenki egy kirándulásnak megfelelően pakolta tele a táskáját, akkor igencsak elégedett lehetek, mert senkit sem visszaküldenem nem megfelelő - értsd erdei túrához - ruházata miatt.
Minden érkezőnek mosolyogva visszaköszönök, és már alig várom, hogy elindulhassunk. Néhány lánnyal már korábban találkoztam, és annak kifejezetten örülök, hogy vannak köztük elemi mágus tanoncok is. Bár nem terveztem nekik külön feladatot, de az erdő ahova megyünk rájuk minden bizonnyal nagyobb hatással lesz, mint a többiekre. A Mangrowe erdő ugyanis a világ mára már olyan eltűnőben lévő területei közé tartozik, melyben az összes elemi mágikus élőlény és növény megtalálható. Az egész helyen érezni az elemek összhangjának lüktetését, ritmusát, és több erős elemi mágus is él a környékén, nem is beszélve a kutatókról, na meg persze a tanoncokról, akik mestert keresnek. Én úgy ismerkedtem meg az erdővel, hogy a tanárom úgy döntött, csak akkor fog képzett elemi mágussá nyilvánítani, ha egy nyarat túlélek az erdőben mindenféle segítség nélkül. Így aztán elég jól ismerem még ma is azt a területet, főleg azt a részét, ahova most a diákokat fogom vinni.
A csoport rajtam kívüli egyetlen férfi tagjának megérkezése után az órámra sandítok, és lassan elérkezettnek látom az időt az indulásra. Már így is vártunk egy fél órát, hogy mindenki ideérhessen, aki akar, ami ebben a hidegben amúgy sem egy leányálom.
- Na, akkor üdvözlök mindenkit, de mivel kezd lefagyni az orrom, és valószínűleg nektek sincs melegetek, ezért először menjünk át az erdőbe, és majd csak utána fogok eligazítást tartani - fordulok a diákok felé. Kissé emelt hangon beszélek hozzájuk, hogy mindenki mindent tisztán érthessen. - Remélem, mindenki utazott már zsupszkulccsal, de aki nem, annak sincs semmi félnivalója. Kérlek, fogjátok meg a tálcát, háromra indulunk!
Megvárom míg mindenki beáll a körbe, és hozzáér a zsupszkulcshoz, majd hangosan és érthetően számolni kezdek:
- Egy...kettő...három!


/Folytatás >> KATT/
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2013. november 13. 13:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. november 19. 17:47 | Link

Ikeréletem Kiss

    Cigivel a kezében ácsorog és izgatottan várja azt a percet, mikor bekopog Mihael ajtaján és azt mondja, „csá öcskös, hiányoztam?”. Valószínűleg ő lesz a világ legnagyobb meglepetése, a reakció pedig elsöprő siker lesz, kéne is egy kamera, amivel felveszi a fagyott levegőt és döbbenetet. Mindenesetre addig is keresnie kellett valakit, aki helyette felcipeli a cuccát a Rellonba. Na jah, valami zöld házba került, aminek sárkány a jelképe, egyelőre azonban fogalma sincs, vajon jó-e ez neki. Most jár erre először, plusz tapasztalatai szerint nem a címerállat teszi a házat – vagy valami ilyesmi. Már épp befejezte volna tüdeje levegőztetését, mikor valami perverz disznaj arra császkált, hogy lecsekkolja. Na mert hát minden hímnek az az első, hogy lökhárító vizsgálatot tart, mert ugye miért is ne? Arra nem gondolnak, hogy esetleg az egyik delikvens kinyomja a szemüket csak úgy reflexből. Michet mindenesetre sosem zavarta látványosság mivolta, neki csak haszna származott a buliból. Cipelték a csomagjait, kedveskedtek neki, adott esetben falaztak, amíg ő bunyózni ment… A természet adta adottságokkal élni kell, ő pedig így is tett.
    A hang, mely megszólította ismerősen csengett, s bár fülei rég nem hallották ezt az orgánumot, ezernyi ember közül is rájött volna, hogy a csöki bátyja az. Nem tétovázott hát, megfordult, hogy premier plánba nézhesse végig a zavarodottságot, némi tátott szájjal fűszerezve. Why not? Aztán hiába ad választ, Misi füle mellett csak úgy elsüvítenek a szavak, ehelyett felkapják és jól megnyomorgatják, puszilgatják, ő meg mi tagadás, nem tud nem hasonlóan érezni. Szimplán átkarolja tesóját, sőt, még puszit is ad viszonzásképpen, ám reagálni csak földre érkezése után fog.
- Valahogy így gondoltam. A kívánt hatást, mint mindig, most is elértem – az a régi sunyi, mindent tudó mosoly ott csücsült arcán, elégedettséggel töltötték el a hallottak. Amit eltervezett, az úgy is lett, ennél többet nem kívánhatna. Misi következő megjegyzésére csak egy meleg, vidám mosolyt küld a fiú felé, még egy picit meg is simítja a karját. Hihetetlen, hogy az ikrével mennyire gyengéd és kedves tud lenni.
- Alkut kötöttünk. Nem szeghetik meg az ígéretüket, tiltja a vallásuk – a kijelentés tele volt szarkazmussal és utálattal. Kevés olyan dolog volt, amit Mich a vallásnál jobban gyűlölt, így nyilvánvaló lehetett Mihael számára is, hogy nővére egyszerűen kijátszotta szüleik ellen az egyetlen olyan ütőkártyát, amije valaha is lehetett. A szeretettel, vagy az odaadással nem számolhattak a család fekete báránykái, így a lehető legszemetebb módon kellett érvényesülni.
- Te is hiányoztál nekem – önkéntelenül lép oda a fiúhoz és öleli át jó szorosan. Biztos baromságnak tűnhet, de idősebb létére – még ha csak pár másodperccel is – mintha jobban ragaszkodott volna a testvéréhez, mint az őhozzá. Ami nyilván nem volt igaz, erről pedig árulkodott Misi minden kimondott mondata. Ej, az a fránya jó tesói iszony… Illetve viszony. Mich biccentett köszönetképp, hogy megragadták a motyóját, nem épp így tervezte a „felcipeltetem valakivel a kastélyhoz a cuccom” tervet, de tisztában volt vele, hogy Mihael nem ajánlja fel kétszer és hogy igen előnyös helyzetben van, mert mindezt a figyelmet csak ő kapja meg öccsétől.
 - Ezt jó hallani. Itt az ideje végre hozzánk hasonlókkal találkozni – vállat vont egyszerűen, mert nem nagyon lehetett tovább ragozni a témát. – Rellon. Ajánlom nekik, hogy egy helyen legyünk, különben szétcsapok köztük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. december 16. 12:23 | Link

Nem tudom fokozni, szóval Michelle-em  Kiss

A "perverz disznaj"-ra lenne egy-két keresetlen szava, tán felháborodott megjegyzése is bőven. Mi az, hogy perverz? Csak egészséges és nem jár csukott szemekkel, plusz egy éve nem látta a nővérét, azóta változhatott simán hátulról Michelle. Ezt félresöpörve azért teljes az öröm, amint realizálja, hogy drága nővérével áll szemközt. Odáig viszi az örömködést, hogy felkapja és jól összeszorongatja a lányt, ami az ő fizikumát elnézve komoly fenyegetés is lehetne, de Michelle-lel mindig finoman bánik, ahogy kell. Hosszú volt ez az idő, amit külön töltöttek és tagadhatatlanul élvezte azt az időszakot, amit "szabad pórázon" tölthetett, ideje volt már, hogy újból összeálljon a Saint-Venant pusztító duó. Nem, nem ez a része hiányzott, inkább Michelle fricskái, a kölcsönös húzások, nevetések, a jó testvéri jelenség közöttük.
-Egy év sem nyomta le a csípős egód.- Néz rá csúfondárosan nővérére, miközben utoljára ismét végignézi tetőtől talpig, csak hogy biztos legyen benne, megvan még az a kislábujj-köröm is, ami Michelle-hez tartozik. Természetesen meglepte, hogy a szülők csak úgy engedélyezték drágája átpártolását a magyar mágusképzőbe és naná, rögtön magyarázatért epekedik, hogy is történt ez a csoda. Ha figyelembe veszi, ő hány kört futott le, hogy kiszakadhasson a Beauxbatons fojtogató-marasztaló közösségéből, ez már csodaszámba tartozik, hogy a testvére itt landolhatott.
-Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében Ámen.- Szolid röhögéssel ejti a szavakat- mindketten tudják, mennyit ér számukra az egész vallás, jó katolikus mese: semmit. Michelle egyenesen irtózik tőle, ő meg hála az anyjának egy gótikus kereszttetoválással járkálhat a csuklóján ítéletnapig, amit jól lelocsoltak anno szentelt vízzel. Mintha az bármitől megvédené, komolyan... Az anyja naivitása néha kiakasztja. Ezt inkáb most mégis félresöpri és frissen kézhez kapott tesójára fordítja minden elérhető figyelmét, meg annak csomagjára, amit vállra kap nagy lovagiasan jelezve, hogy problem solved on voluntary terms.
-Tökéletes, akkor egy helyen leszünk. Üdv a kastélyban, tesó.- Ő sem beszéli agyon a témát, ennyivel lezártnak tekinti a dolgot. A továbbiakban már a saját kis privát beszélgetésük folyik egészen a Rellon ház székhelyéig. Van mit pótoljanak és kérdezzenek egymástól, így aztán csak úgy repül az idő, míg a zöldekhez be nem motyózzák Michelle-t.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Gloria White
INAKTÍV


Csillámpónik *______*
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. december 30. 13:47 | Link

Mikor felvettek a Mágustanodába nagy őrjöngés közepette pakoltam az óriás bőröndömbe. Majd nevelő szüleimmel elindultunk. Sok kocsikázás után végre megpillanthattam az iskola kapuját, és azt az óriás épületet amit megcsodáltam nem hittem a szememnek. ~Álmodok vagy ez a valóság?~ Majd a "szüleimtől elbúcsúztam és a kaput kinyitották és besétáltam. Az út nagyon hosszú volt de lelkesen végig sétáltam azt a hosszú egyenes utat. Majd mikor már oda értem az óriás épülethez felnéztem rá és könnybe lábadt a szemem, hogy ilyen csodálatos iskolába járhatok mint a Bagolykövi Mágustanoda!  
Hozzászólásai ebben a témában

Csillámpónik *______*
Brian Fawks
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2014. január 12. 17:24 | Link

Ophelia

        Izgatottságom ellenére lassan, apró léptekkel közelítem meg leendő iskolámat miután kiszálltam apám autójából. Fehér inget, fekete öltönyt, fekete nadrágot és szintén fekete ünneplőcipőt viselek, elvégre mégiscsak ez megérkezésem napja... Nem hoztam magammal mást csak egy hátizsákot, amiben váltóruha van. Majd holnap megveszem a többi cuccot amire szükségem lesz még a tanévben Bogolyfalván. Hevesen ver a szívem mikor átlépem a suli kapuját, annak ellenére, hogy alapjába véve nyugodt gyerek vagyok. Úgy érzem ez egy válaszfal lesz az életemben. Itt kezdem el megalapozni a jövőmet. Ideje elfelejtenem a múltam, mától egy teljesen más világ kezdődik. Azért jöttem ide, hogy minden idők legnagyobb varázslója legyek, tehát végülis szerintem nem alaptalan ez a túlfűtöttség amit érzek.
       A kapun túlérve körbepillantok valami ülőalkalmatosságot keresve, majd sikerrel nyugtázom, hogy 3-4 lépéssel arrébb van egy pad. Odaballagok hozzá, ledobom a táskám, mellé én is helyet foglalok és csak nézem a Bagolykő Mágustanoda szinte már félelmetesen magas falait.  
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2014. január 12. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 12. 18:04 | Link

Fiam ^^

- Elhúztam- nyomok egy puszit Vanda arcára, majd már útba is veszem a kastélyt. Valahogy jót tesz nekem ez az ingázás, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy egyszer majd átkozom az egészet.
Összébb húzom a kabátom, mert kicsit hűvösebb van annál, mint amire számítottam. A jelvényem rajtam, elvégre csak azért mozdulok ki, mert járőröznöm kell, amúgy ki nem tudnának rángatni a szobámból. Egyetlen olyan alkalmat sem akarok elcsípni, amikor összefuthatok Blaisel. Nem tudom, hogy kell kezelni egy szakítást, nem volt még tapasztalatom benne, mindenesetre még mindig elég pocsék a hangulatom.
Szerencsére Olivér némileg segít  a helyzeten, már magához mérten. Direkt nem vágom le az utat az erdőnél, kell a levegő, na meg... nem hiszem, hogy az a két ürge lelépett volna. Én meg jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy meg tudjam védeni magam.
Rá kéne jönnöm, unokanővérem miért vigyorog folytonosan, mint aki beszívott, feltételezem a bál utóhatása, de igazából, majd ha akarja, úgyis elmondja. Bár az előző titkolózásából következtetve, erre nem látok sok esélyt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem neheztelek még rá, de már elmúlt, és igyekszem túllépni rajta.
Az iskola kapujához érve, megtorpanok, majd döbbenten vonom fel a szemöldököm.
- Hát te meg?- "köszönök" a padon ülő srácnak, de csak mert nem tudom eldönteni, ilyenkor érez késztetést gyönyörködni a természetben, vagy szimplán mazochista. Könyörgöm, tél van... nem igazán alkalmas az idő a padon ücsörgésre. Aztán meglátom a hátizsákját.
- Új vagy? Melyik házba osztottak? Szándékodban áll itt kint megfagyni? Mert amúgy ma marha önzetlen vagyok, és esetleg segíthetek megtalálni a házad- lépkedek közelebb hozzá, majd megállva előtte, összefonom a karom a mellkasom előtt, úgy nézek le rá. Oké, nem tartozik a napi rutinjaim közé az újoncok pátyolgatása, sőt, de most miért ne tehetnék kivételt, nem?
Elsőre nem bírok rájönni, vajon hová tartozik, így érdeklődve várom, mit felel, aztán eszembe jut, hogy megint modortalan vagyok.
- Amúgy Oph vagyok, rellonos prefi, te meg mázlista, mert én találtam rád, és nem egy társam- ezt tényként közlöm vele, mert a nyakam ráteszem, hogy mondjuk Noel, nem csapna le rá, és szerintem a srácnak is jobb, ha nem részesül az ő fogadtatásából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brian Fawks
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2014. január 12. 20:15 | Link

Ophelia

Már éppen kezdtem belemélyülni a gondolataimba amikor messziről megláttam közeledni egy alakot. Mikor már jól kivehető volt, hogy egy lány az, gyorsan végigmértem. Sose lehet tudni... Először azt hittem majd csak szépen csendben továbbhalad, de szerencsémre nem így történt.
- Neked is szia! Tanulni jöttem ide, mint gondolom az emberek többsége. - felelem kicsit nyersen, azonban mosolyogva, hogy azért mégse hasson olyan keményen.
Általában a lányok odavannak a mosolyomért, így ezt én bőszen fegyveremként is használom. Már persze ha az adott "hölgy" éppen kapó rá. De a csajok többsége (10-ből 7-en) általában elolvad. Nem mintha egoista lennék, csak hát ami tény, az tény.
- Igen, új vagyok. Hálás lennék ha megmutatnád mi merre, hogyan, meddig. Rellonos vagyok. Legalábbis a levélben az állt. Teszlek süveg meg minden, tudod... Nem, nem terveztem itt kint megfagyni, csak olyan szép ez a táj. -válaszoltam a lány összes kérdésére mint a jógyerek. Ez kicsit melegen hangozhatott, de mostmár mindegy.
Felállok, a jobb vállamra dobom a hátizsákot, majd a bal kezem zsebre teszem.
- Egyébként Brian vagyok. Felőlem indulhatunk. - utalok arra, hogy akár indulhatnánk is. Mélyen belül remélem, hogy Oph nem küld el a halálba a stílusom miatt. Dehát Brian már csak ilyen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. március 16. 16:35 | Link

Állia

Hosszú, és írtó unalmas út áll már mögöttem, de végre itt vagyok. Távol anyuéktól, és minden szabályuktól. És persze helyette itt lesz az iskola megannyi hülye szabálya. És Min Woo is tuti meg  fogja majd mondani, hogy mit tegyek, ahogy régen is tette. Na igen, Min Woo. De hol van? Azt mondta, hogy kijön elém az állomásra, de se híre s hamva. Chh, jellemző. Na nem mintha annyira akartam volna, hogy kijöjjön elém, csakhát azért ha valamit megígért, azt jó lenne, ha be is tartaná. De nem.. Áá, miért is. Másfél órát vártam rá legalább a vasútállomáson, de neki se híre se hamva. Így fogom magam, és a cuccaim, és elindulok a kastély felé, teljesen egyedül. Az se izgat már, ha teljesen véletlenül elkerüljük egymást, és ő is vár ott legalább ugyanannyit, amennyit én. Kit izgat? legalább megtanulja, hogy nem szabad megváratnia. Ha meg nem, hát akkor majd én tanítom meg neki. Máskor, máshol, más módszerrel.
Lassan haladok, hisz hova siessek? megvár az iskola nem? Csak nem fog elszublimálni egyik pillanatról a másikra az egész kastély mindennel együtt, nem? Még szép hogy nem, hisz végül csak odaérek, s a kapunál megállok. Adok annak a félkegyelműnek meg egy esélyt, hátha idetolja a képét. Mondjuk erre sok esélyt nem látok, mert ha eddig nem jött, akkor a későbbiekben sem fog ideérni, én meg akár várhatok itt holnap reggelig is. Na de azt leshetitek. Még egy öt percet fogok max itt szobrozni, azt lelépek. Vagyis a Rellon körletbe fogok beszabadulni. Még négy perc....
Utoljára módosította:Park Ha Eun, 2014. március 16. 16:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék