27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítést, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 19:25 | Link

Keith

Prefektus. Belőle. Prefektus. Komolyan. Hihetetlen. Még most is nevethetnékje támad, amiért megkapta a kinevezést, amit természetesen senki nem hisz el neki otthon, hiába bizonygatja. Ki az az őrült, aki pont rá merné bízni, hogy vigyázzon a rendre? Vörös törpe, kezében felelősséggel? Ez még annál is viccesebb, minthogy terelőként parádézik a Griffek között.
Viszont ha már egyszer ez a dolga, nyilván őrült tempóban rohant ki takarodó után az Eridonból, hogy megejtse élete első legális esti sétáját. Pont olyan boldog, mint a kiskutyák, mikor kiviszik őket sétálni, csak utána nem kell semmit összeszedni...
Éppen a kapu környékén ugrándozik, pandafejet mintázó sapkájában, és hozzáillő fekete-fehér bolyhos, vastag melegítőjében, mikor megpillant egy fehér alakot. Eltátja a száját meglepetésében. Elég mugli filmet látott ahhoz, hogy tudja, náluk pont így néznek ki a szellemek. Vajon ez egy olyan speckó mugli szellem? Létezik egyáltalán olyan? Ki tudja... annyi fura dologgal találkozni ebben az iskolában. Egy módon bizonyosodhat meg csak erről. Elkezd rohanni az alak felé, és hiába tűnik roppant tömörnek, megpróbál átszaladni rajta. A becsapódás már csak azért is elkerülhetetlen, mert hátulról közelíti meg a srácot, gondolta, milyen menő lenne úgy megállni előtte, hogy előbb keresztülrohan rajta. Nem jött össze. Helyette leteríti, mint őzikét a vadász.
A földön fetrengve, némiképp belekavarodva a fehér köpenybe, kezd el visítozni.
-Segítség! Megtámadott egy kísértet... egy szilárd szellem! - Nagy nehezen arrébb mászik, és hatalmasat szusszan, miközben támadójára... vagy éppen áldozatára pillant.
-Óóóó - Megszületett a felismerés. - Hiszen Te élsz! - Roppant okos megállapításokat tud tenni még ilyen késői órában is. Apropó, késői óra!
-Mit keresel Te itt ilyenkor? Szökni próbálsz? El vagy be? - Felpattan a földről, és rögtön ott terem Keith orra előtt, hogy jó közelről szemügyre vehesse. Homlokát ráncolva fúrja tekintetét a másikéba, próbálva eljátszani, hogy neki aztán nem érdemes hazudni, mert átlát a másikon, és különben is... roppant szigorú ám!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
Független varázsló, Programszervező, Ördög ügyvédje, Staff


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4621
Írta: 2013. március 30. 20:18 | Link

Leonie

Teljes extázisban lépked a kastély felé; minden megszűnik körülötte, úgy érzi, hogy soha nem tud majd betelni az ódon kastély holdfényes látványával, ami minden lépésével csak jobban és jobban felé hajol; ő maga is él és élnek benne, Keith-nek nem esik nehezére elképzelni a fényes ablakok mögött szórakozó diákságot. Tulajdonképpen a veszett nagy izgatottság mellett egyfajta "minden rendben" békesség is kezdene beköltözni a lelkébe, amikor is valami megtámadja hátulról, neki pedig a nagy ámuldozásában esélye sincs védekeznie. A hátába csapódó testtől előrebukik, majd megbotlik a köpenyében - a ládája tehetetlenül lepuffan a földre, majd két pillanat múlva mind a két gyerek elterül a földön. Keith a teljes zavarodottság állapotában igyekszik valahogy kikeveredni a köpenyéből, miközben a támadója egy ártatlan kislány módjára sikítozik - no de mit? Ez tényleg komoly?
- És szemmel láthatólag ez neked nem tetszik...Vagy itt mindenkit kinyírnak, ha nincs állatnak öltözve? - Feleli a lány első megállapításra, először kissé morcosan, vagy inkább ledöbbenten, de a végén már vigyorog. Egyszerűen imádja az ilyen váratlan élményeket - bár a társasága általában nem szokta, a mágiája ugyanis pont az ilyen alkalmakat keresi, hogy kitörjön.
A néhány másodpercig tartó méregetés után egyszerre állnak fel a lánnyal - így még alaposabban meg tudja nézni, ki ez a pandapárti gyilkológép.
- Be. - Feleli könnyedén nevetve, miközben vigyorogva lefelé bámul a vörösre. Talán a lány nem éppen erre a hatásra számított, de Keith-nek fogalma sincs, mit jelent a mellén feszülő prefektusi jelvény - jó eséllyel ideje se volt megnézni.
- Feltéve, hogy beengedsz. Ki vagy te? Valamiféle harcos őrző-védő? Én bírom a flúgosokat. - Hallható akcentussal beszél, miközben a haja újra önálló életre kel. Izgatott, közvetlen, szemmel láthatóan mókásnak tartja a szituációt.
- Én csak Keith vagyok. - Teszi hozzá, miközben megpróbál kezet nyújtani annak ellenére, hogy a lány továbbra is bele van mászva a képébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 21:09 | Link

Keith

-De tetsziiik! - Méltatlankodik roppantmód, de végül csak visszaküld egy fejet körbeérő vigyort a srác felé, aki annak ellenére, hogy nem az, mégiscsak nagyon szellemes. Kap is érte rögvest egy vállveregetést, és némi kuncogást.
-Óóó, mi nem ölünk meg senkit. Se embert, se állatot, se állatnak öltözött embert, se embernek öltözött állatot. - Egy pillanatra elhallgat, ahogy lelki szemei előtt önkéntelenül megjelenik egy kép egy pandáról, ahogy leonie-s kötött sapkában és ruhában rohangál a kastély körül. Érdekes. Gyorsan megrázza a fejét, hogy elűzze eme roppant mókás jelenetet, aztán ismét megkeresi a fonalat, és felveszi azt. No nem kötögetés, sokkal inkább társalgás céljából.
-Szóval be. Áhhááám! Akkor megvagy! - És megfogja Keith csuklóját. Innen aztán nincs menekvés, amíg a kis vöröske azt nem mondja. Nos, ő így ejt foglyokat, igazán hatásos a módszer, ugye? Igaz, hogy Keith egy pillanat alatt képes összezavarni.
-Igazán sajnálom, de meg kell büntesselek, mert ilyenkor nem szabad idekint mászkálni. - Az arcára komolyan bocsánatkérő kifejezés ül ki. Mit is tehetne, ha egyszer ez a dolga?
-Én, kérlek szépen, Leonie vagyok! - Büszkén kihúzza magát, és kicsit még lábujjhegyre is áll, hogy a felsőjén virító jelvény jobban láthatóvá váljon. - És prefektus! - Próbál nagyon méltóságteljes lenni, de aztán izgatott ugrándozással folytatja, eloltva ezzel a tekintély apró, és valószínűleg sosem létezett szikráját is. - Képzeld, nemrég neveztek ki, és ez az első esti sétám! El sem hiszem, hogy máris elkaptam valakit! Ugye milyen klassz? - A gyönyörűségtől majdnem összepisilja magát, kár lenne elrontani ezt a jókedvet bárminemű ellenkezéssel. Hamarosan úgyis rá fog jönni, hogy nem volna helyénvaló büntit osztogatni. De addig is elvárja, hogy Keith ugyanúgy lelkesedjen a várható büntetés iránt, mint ő.
-Miért cipelsz magaddal ládát? Csak nem be akarsz csempészni valamit? - Úgy játssza a szerepét, mint ahogy a filmekben látta. A kopó elkapja a nagyhalat. Le sem esik neki, hogy az úriember most cuccol be új helyére, de sebaj.
-Csak Keith - Nevet fel jóízűen. Eddig csak Norrisról hallott, de úgy tűnik, változnak az idők, és egyre többen elő tudják adni a körbepörgőrúgást. Végre elengedi a csuklóját, és helyette a felé nyújtott kezet kapja el, és olyan lelkesedéssel rázza meg, mintha ki akarná tépni a helyéről.
-Örülök! Mint mondtam, Leonie vagyok, de én nem csak az, mert Linnéa meg Rohr is. - Egy pillanatra elcsodálkozva pislog fel újdonsült ismerőse bozontjára. Az valami csodálatosan szanaszét áll.
-Megfoghatom? - Lelkesen nyúl a szőke haj felé. Nem tehet róla, rajong a szép sörényekért, nem hiába olyan allergiás a sajátjára is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
Független varázsló, Programszervező, Ördög ügyvédje, Staff


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4621
Írta: 2013. március 30. 22:34 | Link

Leonie

A lány úgy pörög, mint egy búgócsiga, Keith fejében pedig egymást érik a találóbbnál találóbb hasonlatok rá - a lány rengeteg gondolatot elindít benne, többek között sikerül elképzelnie, hogyan ábrázolhatná egy képregény-figura képében, de ez a töprengése most leginkább az ütődött vigyorában mutatkozik meg.  
- Szóval ha jól értem, nyugodtan mászkálhatok kengurujelmezben. Nos, ez megnyugtató. Tényleg. - Ő is szentel néhány másodpercet az elmondottak felidézésének, aztán már csak azt érzi, hogy Leonie ujjai bilincsbe vonják a csuklóját. Nem gond, ő igazán nem távolságtartó típus, különben se érti teljesen, hogy miről hadovál előtte ez vörös-gömbvillám szerű jelenség. Lehet, hogy álmodik? Ha így van, kár lenne bármi ellen tiltakoznia.
- Örülök, hogy én lehetek az első áldozatod, Leonie. Mi lesz a büntetésem? - Válaszolja vigyorogva, mintha valóban megtiszteltetésnek tartaná a dolgot, még meg is hajol, miközben olyan tökéletes csuklókörzést mutat be, mint egy igazi 18. századi lord. Természetesen teljesen biztos benne, hogy a lány csak viccel, egyszerűen olyan a jelenet, mintha egy szitkomból lenne kivágva.
- De. Igazából van egy-két cucc a ládában, amit nem lett volna szabad elhoznom a nagybátyámtól. - Mondja hirtelen sokkal komolyabb, halkabb, titokzatosabb hangon, mintha valami hatalmas titkot osztana meg az ismeretlen leányzóval.
- Például elvettem néhány ecsetét, mert ő is rákapott a festésre, az enyémek pedig már régiek, de ruhákat is hoztam, őrült klassz holmijai vannak. Csss! - Szívesen belemegy a játékba, de azért az ezt követő erőszakos kézrázás kissé megfájdítja a karját.
- Ahha, Leonie Linnéa Rohr...Említették, hogy sok erre a külföldi. - De miért? Nyilván híresen jó iskola, mégsem nemzetközi, ergo az itteni diákoknak tudniuk kell magyarul. Biztos hasonlóan izgalmas történettel rendelkeznek, mint Keith, és tulajdonképpen erre akar rákérdezni, mikor Leonie-nak valami egészen más vonja el a figyelmét.
- Öhm, persze. - Mondja meglepetten, és maga is felnyúl a fejéhez. A hajszálai megsimogatják a tenyerét, ahogy majd Leonie tenyerét is meg fogják, amint lejjebb hajtja a fejét, hogy ő is könnyebben elérhesse - na nem mintha olyan magas lenne, de ez azért jót tesz a hiúságának.
- Nem mindig csinálja. Sőt, igazából attól tartok, hogy én csinálom...- Egy kicsit bizonytalan ebben a témában. A legtöbb gyerek a művészeti suli végén már képes volt annyira uralni az erejét, hogy ne keveredjenek mindenféle galibába, de Keith szemmel láthatólag nem bír ezzel a képességgel. Lángoló műtermek, kisegérré változó pirítósok, sétáló pólók, mocorgó hajszálak...
- De azért a tied se semmi. - Teszi hozzá, de ő már engedély nélkül nyúl hozzá a vörös lobonchoz.
- Úgy nézel ki vele, mint egy őrült dobos, vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 30. 23:24 | Link

Keith

Remekül mulat a srác viselkedésén, iszonyat mókás. Meg aztán bemutat egy tízpontos hajlongást is, amilyet eddig még nem sűrűn látott életében, úgyhogy egészen felragyog az arca. Ha Leonie mutató- és hüvelykujjait összeillesztve keretet formázott volna, és azon keresztül nézi végig a jelenetet, bizonyára el lenne ájulva, hogy maga a Szőke Herceg hajbókol itt előtte. Így viszont nem. S mire feleszmél álmodozásából, már a láda tartalmáról van szó. A büntetés édes illata kezd eltűnni a levegőből, helyébe az izgalom bódító esszenciája kerül. Kissé közelebb hajol újdonsült ismerőséhez, hogy megtudja a nagy titkot, mi van a ládában. Közellenség? Kóbor kutyák a konyhára? Valami szupertitkos bájital, amitől szárba szökken a varázsbab? Ecsetek. Értetlenül pislog Keith-re. Hát ez azért nem ér fel egy bölcsek kövével, de sebaj.
-Ruhák...? Mármint...? - Szép lassan forognak azok a foghíjas kerekek, és egyszer csak bekattan - Óóóó! Te most költözöl be? - Arcára visszakúszik a végtelen derű. - Hogyhogy ilyen későn? - Újból eszébe jut a szabályszegés. - De nekem akkor is meg kell, hogy büntesselek! - Kapja el ismét a csuklóját, bár értelme nincs, csak jelzi, hogy ne próbáljon menekülni az úriember. Csücsörítve próbál koncentrálni a kialakult problémára.
-De az úgy nem igazságos, ugye? - Néz rá bizonytalanul áldozatára, miközben elengedi Őt. - De azt mondták, senki ne tartózkodjon ilyenkor kint. Te meg itt vagy... ugyebár. - Vázolja fel a helyzetet elemi pontossággal. - Megbüntetlek! - Szakad ki belőle indulatosan, miközben ismét elkapja a csuklóját. Kissé talán túljátssza a szerepet, amiért megpróbál igencsak határozottnak tűnni. A fene egye meg! Sokkal könnyebb volna, ha nem lengedeznének olyan vígan Keith tincsei  a feje tetején. Komolyan olyan, mintha kukacsztrájk lenne a termőföldön.
-Úúúúú - Megbabonázva húzza végig egyik kezét a haj tetején, épphogy csak hozzáérve, de annyira vicces, hogy aztán nevetve a másik kezével is felnyúl, és elkezdi birizgálni. Megtalálta legújabb játékát, és tényleg pont úgy áll hozzá, mint egy kisgyerek.
-Mitől ilyen? - Jókat kuncogva túrja a bozontot még egy kicsit, aztán leereszti a kezeit, és izgalomtól csillogó tekintettel mered fel az úriemberre.
-Hogyan csinálod? Az enyém is lehetne ilyen? - Büszkén lerántja a pandás sapit, és megrázza loboncát, hogy megmutassa, az övé ugyan kevésbé mocorog, de legalább jó nagy. Az sem zavarja a legkevésbé sem, hogy Keith engedély nélkül megpiszkálja. Méretes vigyort ereszt meg felé, aztán ismét elkapja a csuklóját.
-Attól még az enyém vagy, mert én találtalak meg, és büntetést kapsz! - Ilyenkor bezzeg senki nincs itt, hogy megkérdezze, mi a teendője a sráccal. Bár akkor lehet, elhappolnák előle a fogást...
-Vagy ne? - Kérdezi bizonytalanul, mintha legalábbis a másiknak lenne ebbe beleszólása. - Nem is tudom, nem vagyok teljesen biztos benne. Szerinted kéne? Végül is... most érkeztél, és nem lenne fair. De én meg úgy szeretném! Te lennél az első! Még sosem adhattam senkinek ki feladatot, és biztos jó móka. - Tökéletesen elbeszélget magával, merthogy választ azért kevésbé vár ám az eszmefuttatására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
Független varázsló, Programszervező, Ördög ügyvédje, Staff


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4621
Írta: 2013. március 31. 00:51 | Link

Leonie

Szintén meglepett arcot vág, de ő inkább azért, mert Leonie meglepődése túlságosan őszintének tűnik. Átfut az agyán, mennyire izgalmas napok várnak rá, ha itt minden diák ennyire lökött, és erre újfent kénytelen megengednie magának egy vigyort.
- Az utolsó vonattal jöttem, és elcsatangoltam a faluban. - Feleli gyermeki őszinteséggel, és ártatlanul nézi, ahogy Leonie sokadjára megragadja a csuklóját és egyre inkább belelovalja magát a kötelességeinek teljesítésébe.
- Leonie, igazán nem kell folyton fogdosnod, megígérem, hogy nem megyek el. - Jegyzi meg játékosan felkacagva, és már igazán csak a kacsintás hiányzik, de az sajnos kevésbé lenne jellemző rá. Igazából csak attól fél, hogy a lány a nagy kapkodások közepette pofon vágja magát, vagy őt.
- Nem tudom irányítani a varázserőmet. - Vallja be a kiábrándító igazságot, és most nem is mosolyog olyan ijesztően szélesen. Tulajdonképpen a varázsereje olyan, mintha önálló erőként működne benne, tőle teljesen függetlenül - azt még ő maga se tudja, hogy ez inkább a tehetségére, mintsem a tehetségtelenségére utal. Végül is ebbe a témába nincs idejük belemenni, mivel Leonie súlyos elvi vitába keveredik önmagával, az ilyen vitáknak pedig elég durva következményei lehetnek, főleg akkor, ha agresszióvá fajul az egész.
Keith jobb ötlet híján megpróbál harmadik félként becsatlakozni a beszélgetésbe egyrészt, mert róla van szó, másrészt, mert a lány akármennyire is hasonlít egy ámokfutó dobosra, meglehetősen döntésképtelennek látszik, ő pedig megígérte, hogy nem megy el.  
- Nem tudom milyenek itt a büntetések, de ha szeretnéd, leszek én az elsőd. - Valahogy egyre kevésbé tudja elvenni a mondatok perverz élét, és bár szinte sose használja ezt a humort, most mégis ad egy plusz komikumot az egész helyzetnek - ő tudja ezt, és jót is derül rajta, miközben szórakozottan bele-beletúr a vörös bozontba.  
- De cserébe vezess körbe a kastélyban, és ne szabj ki nagyon nehéz feladatot. - Teszi még hozzá a tőle hallható legártatlanabb hangon, hogy Leonie is érezze, ki tesz kinek szívességet. Az természetesen eszébe se jut, mit fog szólni a Házvezetője ahhoz, hogy rögtön a megérkezése órájában beszerzett egy büntetést.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. március 31. 00:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 31. 01:58 | Link

Keith

-De hát én nem is fogdoslak! Hiszen megengedted, hogy a hajad… - Ja, hogy nem is arról van szó. Lenéz a kezére, és jót mulatva a látványon, egyetértése jeléül nagyot bólint.
-Vagy úúúgy! – Elengedi a srác csuklóját, merthogy ezek olyan önkéntelen mozdulatok voltak, szinte észre sem vette, hogy ennyire belemelegedett a magyarázásba. Keith a varázserejét, Leonie a saját testét nem tudja rendesen irányítani, megesik az ilyesmi. Újdonsült ismerősének esete persze jóval izgalmasabb, a sajátját már egészen megszokta.
-Hogy nem tudod irányítani? Mondjuk, rám célzol, és a hátad mögött gyullad fel valami? – Elég izgalmas lehet az úriember mellett élni, bizonyára minden hétre jut valami szörnyen érdekes eset. Szegény, szegény Keith. Egyetlen mondatával elérte, hogy Leonie minden szabad percében ott loholjon a nyomában, hátha a srác valamikor lerobbantja a plafont a helyéről. Márpedig azt neki is látnia kell. Kit tudja, talán át tudná véletlenül változtatni a Trófeaterem összes csillogó darabját plüssmacivá. El kéne oda csalnia, és kipróbálni… Csak előbb a büntetés!
-Aaaazt nagyon én sem tudom… igazából… - Tanácstalanul megvonogatja a vállát. Fel sem fogja, hogy tulajdonképpen Keith remekül átlátja a kétértelműséget a beszédben. Hölgyünk azonban, bármily’ meglepő, olyan, mint egy távirányító, amiben lemerült az elem. Nem kapcsol.
-Óóó, nagyon szeretném! – Amiért a fiú rendkívüli hajlandóságot mutat a büntetés iránt, egészen belelkesül, és még meg is ölelgeti őt hálája jeléül. Tiszta szerencse, hogy kézben tartja a dolgokat, nem? És már majdnem olyan, mintha a kis törpe irányítana.
-Nagyot fogunk mókázni, majd meglátod! – Csak előbb gyorsan ki is kéne találnia, mi lenne a megfelelő feladat, mert nyilván nem fogja halálra kínozni áldozatát, ezt kérni sem kell tőle. Vöröskénknek olyan lágy szíve van, hogy egy szenvedő arc láttán inkább maga is beállna segíteni a büntibe.
-De most nem vezethetlek körbe. – Ráharap alsó ajkára, és arcára kiül a nagy dilemma. Ha elengedi a „szélben hullámzó búzamező” hajzatú urat, unatkozni fog. Márpedig újdonsült ismerőse roppant vicces társaság. Viszont talán Keith sem éppen arra gondolt, hogy ládájával együtt kívánja bejárni a kastélyt.
-A házadig persze elkísérlek, nehogy elvessz. – Ajánlja készségesen. Igazán kár lenne ezért a furafiúért. – Ha már itt tartunk… melyikbe is jársz tulajdonképpen? – Az egyetlen elfogadható válasz az Eridon, már csak azért is, mert a többiről nem tudja, hol a bejárata. Kínos.
-A feladat pedig… - Harciasan megböködi mutatóujjával Keith mellkasát, hogy azért tudjuk ám, ki a góré a házban. Legalábbis ki hiszi azt magáról…
-…nem kívánságműsor! – Próbálja valahonnan kistáskája mélyéről előkotorni a „Gonosz banyák” játék szettet, amit karácsonyra kapott, és felvenni belőle a sátáni vigyort, de mindez maximum a képzeletében megvalósítható csak, mert a vérszomjas fej elmarad a valóságban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
Független varázsló, Programszervező, Ördög ügyvédje, Staff


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4621
Írta: 2013. március 31. 03:36 | Link

Leonie

- Hát tudod, inkább az van, hogy sose tudom, mikor fogok önkéntelenül varázsolni. Amikor izgatott vagyok, vagy ha megijedek... - Ennél a témánál valahogy mindig sokkal zavartabb lesz, mert képtelen normális szavakkal elmondani, hogy mit csinál. Most is vakargatja bőszen a tarkóját, végül egyszerűen megvonja a vállát, mintha csak azt mondaná; végül is mindegy. Don't panic.
Valahogy Leonie is azonosulhat ezzel a felfogással, ugyanis a büntetés vállalásának hírére olyan hirtelen öleli meg a srácot, mintha legalábbis fordított helyzet lenne, és Keith éppen megkönyörült volna a tetten ért csatangolón. Sebtében viszonozza is a gesztust, nehogy a végén konzervatívnak tartsák, vagy valami.
- Tudod, félelmetesen hasonlítasz az unokahúgomra. Egy ideje nem láttam, de azért ennyit mégsem nőhetett... - Riri most konkrétan az ölelésről jutott eszébe, a kislány ugyanis híres arról, hogy bárhol és bármikor megtámadhat a szeretetével, akkor pedig nincs menekvés, megölel és kész. Csakhogy Riri legutóbb szőke volt és 4 éves, úgyhogy a vörös maximum egy súlyosan infantilis, lökött hölgyemény, aki szabadidejében esetleg leül teázni a kislánnyal - ennyi elég, hogy felbukkanjon Keith fejében a komoly felismerés; bizony ő sem fog menekülni egy hasonló délutáni programról. Mivel már több ilyenen részt vett, bátran állíthatja, hogy igen bájosan áll neki a rózsaszín.
- Eridon. - Válaszolja nyugodtan, kedvesen elmosolyodva, és újra Leonie-ra pillant. Míg a lány tipródott a megfelelő döntésen, addig a srác a kastélyt bámulva ábrándozott - hogy a felfedezni való folyosókon, vagy esetleg a ládájában fellelhető rózsaszín masnikon, azt mindenki találja ki magának. Lopva most is elnéz arra, de aztán teljesen a lány felé fordul.
- Kösz szépen. - Újra elvigyorodik, miközben kihalássza a ládáját a latyakból - még jó, hogy sötétben nem látszik, milyen koszos lett. Mikor sikerül menetirányba állítani a dögöt, Leonie bájos-kedves módon újra előtte terem. A srác arcára szinte már akkor kiül a jellemzően széles vigyor, ha látja, hogy nyílik a Pöttöm szája, ami fél óra ismeretség után azért szép teljesítmény.
- Rendben van. - Ebbe az alkuba nevetve és készségesen egyezik bele.
- Én azt teszem, amit a kedves prefektus hölgy parancsol! - Teszi hozzá merő önszorgalomból, miközben egy széles karmozdulattal a kastélyba vezető útra mutat, jelezve akár el is indulhatnának.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. március 31. 03:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 18. 11:06 | Link

Anyuka <3
előzmény az állomáson

Nem lepődök meg, mikor Anya lengyelül mondja a varázslóképző nevét, ahonnan most eljöttem. Furcsa ezt így végiggondolni, de nem bánok én semmit, így csak egy halvány mosollyal helyeslek az állításra. Nem sokkal ezután már azt magyarázom, mit miért is tettem, és természetes, hogy én is örülök, amit előbb újabb mosollyal fejezek ki.
- Én is örülök.
A szavakat elég halkan ejtem ki, alig hallhatja, de ez tényleg így van, akárki akármit is mond. Az már más, hogy nem is mondhatnak semmit, nem ismernek. Amíg itt voltam se bővelkedtem barátokban, ott már voltak, de senki se tudja itt, hogy milyen vagyok.
- Először egy párszor elmondta, hogy milyen vagyok, hogy gyerekes, meg hogy már mióta ott voltunk és miért nem bírom, olyan volt mintha le is szidott volna, de azért éreztem, hogy ez csak az a szokásos testvérek közötti dolog, és azért utána elismerte, hogy megért, és nagyon nagy áldozat volt ez részemről.. Azt nem tudom, hogy ő hogyan gondolja, vagy tekint erre, de tudhatja, hogy nekem nehéz volt.
Őszintén mindent, most már itt vagyok, és még attól sem kell tartanom, hogy a kezem elfárad az írásban, így csak beszélek nyugodtan. Anya is tudhatja, milyen az én drága ikrem, eléggé szókimondó, de azért kettőnk között van valami. Jó, engem is ugyanúgy lehord, ha arról van szó, de azért ez más. Gondolataimat a házvásárlás azonnal más irányba tereli, kifejezem a tetszésemet is, merthogy nagyon jó ötletnek tartom az egészet.
- Reméljük... De akkor ugye tudod, hogy együtt nézünk házat, és hamar... A napokban.. Mondjuk holnaputánhoz mit szólsz? Vagy azután.. Esetleg 1 hét múlva? Na jó, többet nem engedek.
Szemmel látható a lelkesedés részemről, de ez nem is baj, mindent vigyorogva teszek mostanra, kit tudja miért.
- Oh, igen.. Az nagyon jó lenne...
Muszáj hozzátennem a véleményem, még ha egyezik is, mert most talán majd Ő kezd hiányozni, és akkor összezavarodik az ember, én meg pláne. Erre azonban nem is akarok gondolni, így terelésnek felvetem Riri hollétét, és az azzal kapcsolatos dolgokat, amire részletesen kapok is magyarázatot, amit érdeklődve hallgatok végig.
- Navinés? Ja tényleg, milyen ott?
Először nagyon meglepődök, de aztán ugye eszembe jut, hogy házvezető lett és utána már azon kattogok, hogy hozzá megyünk. Elképesztően várom már, látni az arcát, és kitárni a karomat, majd felkapni és szétölelgetni, igen, ez lesz az első dolgom.
- Szuper. Úgy se ismerek senkit, legalább lesz egy ember, vagyis a házvezetőm lesz az első.
Nem rémlik, ki lehet ez, de nem is baj, mindent sorjában. Ha már úgyis oda megyünk, akkor meg mindegy.
- Igazából alig emlékszem valakire.. Az igazgató még a régi? Öhm.. Alexa.. várj.. vele mi van? Meg ki volt még... Seren, azaz Weaver prof?
Furcsa nekem, hogy mind professzor, idősebbek ugyan nálam, de csak néhány évvel, és így azért elég furcsa a dolog. Ők ketten rémlenek most, több nem ugrik be, hiába erőltetem az agyamat.
- És az újak? Kik lettek, milyen tárgyak vannak?
Érdeklődök tovább, mit s hogyan lehet, vagyis ha vannak új tanerők, tantárgyaknak is kell lenniük, és hiába vagyok mágiatörténész szakon, azért érdekel ám, mi van itt. Közben már szépen közeledünk a suli kapujához is, végignézve a hatalmas épületen azért még csodálkozok egy sort, ahogy visszatérnek a régi emlékek, majd haladhatunk is tovább, mert az izgatottság és a lelkesedés most egy kifogyhatatlan dolog a raktárban nálam és nem is tudnám fékezni magam. Az időjárás annyira nem érdekel, sőt, szinte semennyire se, nem tartom lényeges dolognak, főleg hogy mindjárt bent vagyunk... Nem tudok negatív oldaláról nézni most semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 25. 02:05 | Link

Leányzó <3
ott hát

*A szőke leányzó eléggé megváltozott- az előnyére. Sokkal beszédesebb lett, mosolyogós és közvetlen. Nem tudja pontosan, hogy a lengyelországi élet, az ottani más mentalitás, a társaság, vagy az önállóság hozta-e ki a leányzóból ezt, vagy esetleg ennek a sok-sok mindennek az összessége, de határozottan pozitívabb módon mozdult előre a személyisége. Persze azért nem keménykedik meg visong állandóan, mint Vivien. Sokkal kifinomultabb, intelligensebb a viselkedése nála. Vivi sem buta, csak ügyesen titkolja ezt a tényt, jobb szereti a bohócot játszani. Néha még maga az anyja sem képes eldönteni róla, hogy valóban nincsenek-e mélyebb gondolatai, vagy pedig csak nagyon jól képes rejtegetni őket a világ elől. *
- Ó, akkor egész jól viselte. Semmi hiszti meg ilyenek? * Kérdi finoman köhintve, ezzel jelezve döbbenetét. Letti egész bizonyosan tudhatja, hogy a „meg ilyenek” az fedi, amikor Vivienből kitör a főnök és mások helyett hoz döntéseket. Azt gondolta, hogy majd a legidősebb lánya konkrétan megtiltja húgának a hazaköltözést.  Néha olyan, mintha a 3 lánya közül ő volna a leggyerekesebb, nem is a 6 éves. A másik kettő olyan jól sikerült… végül, a 2/3 nem is olyan rossz arány.
Felnevet Violetta lelkesedésén, ezt már szereti. Nagyon örül, hogy ekkora örömöt sikerült okoznia a leányzónak. Igazából is izgatott, csak igyekszik titkolni. Már nagyon régen nem éltek együtt családként. Végre itt volt az ideje ennek is, noha tisztában van vele, hogy az ikrek valószínűleg hamarosan kirepülnek otthonról. Ő ennyi idősen már 2 éve nem élt otthon, úgyhogy csak remélni tudja, hogy minél tovább maradnak mellette. * - Ezt megbeszéljük, szerintem nincs akadálya. * Feleli mosolyogva, miközben megszaporázza egy kicsit a lépteit. Úgy tűnik, hogy megússzák az égi zuhanyt, de azért nem árt sietni. * - Jó, aranyosak a gyerekek. De érdekes, problémásabbak, mint régen, amikor idejártál meg helyettes voltam. * Válaszolja tömören, nem akarja untatni a részletekkel. Meg most nem is a ház a legfontosabb, hanem az, hogy megérkezett és végre –majdnem- teljes családban élhetnek. A lány következő mondatára csak bólogat. Direkt szervezte úgy a dolgokat, hogy Andrásnál legyen a kicsi, így két legyet ütött egy csapásra. Ráadásul Riri is imád a férfi társaságában lenni, úgyhogy tökéletes. * - Igen, Alexa most a zöldek házvezetője, Seren pedig a helyettese. * Riri esetében kijavítaná, hogy ne nevezze így a tanárokat, de Lettiről már tudja, hogy elég nagy ahhoz, hogy a szemükbe ne így hívja őket. * - Gyuri bácsi is itt van még. Hú, kik maradtak? Felagund professzor, Goldman most épp nem tanít, de itt van még és Révay professzor, a Bűbájtan tanár. * Fejezi be némi tűnődés után.  Tényleg rendesen lecserélődött a tanári gárda, főleg idén érkezett sok új. Némelyik közülük kifejezetten nagy koponya, úgyhogy jól járt velük az iskola, hogy ide tudták csábítani őket. * - Hűha, nem tudom. Sokan vannak, például Szellemtan, képzeld az a tanár csak 2-3 évvel idősebb nálatok. Aztán Nemeskürti helyett új LLG, egy fiatal hölgy. Nagyon sok új tárgy van, majd meglátod. Még Fotográfiát is tanulhatsz most, meg újra van Auror Alapszintű Kiképzés is. * Válaszolja kicsit zavarodottan. Ciki, nem ciki így hirtelen nem tudja felsorolni az összes tantárgyat. Nem foglalkozik annyit a kollégákkal, eléggé leköti a Navine vezetése meg Ririke. Most már az ő leckéjében is kell segítenie, szerencsére egész ügyesen halad írással-olvasással és számolgatással. * - Egyébként sajnos Mágiatörténet tanárunk nincs. Van ötleted, hogy miket szeretnél tanulni? * Folytatja a csevegést, miközben tovább haladnak a kastély hatalmas udvarán. Alig várja már a nagy találkozót a két kicsi lánya között.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 22. 23:34 | Link

Nath

Hihetetlen, hogy teljesen legálisan jövök vissza ilyenkor a suliba. Azt ugyan nem tudom, minek pörgök én ennyire, holott amúgy hulla fáradt vagyok, na meg teljesen illegálisan is kilógok, de ez most olyannyira jól esik. Igen, határozottan. Dolgozok, holott sose gondoltam volna, hogy ezt fogom én tenni valaha is, tudniillik a pénzem pont elég arra, hogy örök életemre ne kelljen rá gondolnom, vagyis addig nem, míg el nem költöm az összeset, de valamivel el kell ütni az időt ugyebár. És végre megint félig érdemes tagja lehetek a cyber térnek, már amikor Arvid engedi, hogy alaptopján csüngjek. És engedi, néha, szóval már ezért simán megérte. Asszem'.
Pizzás csigát majszolva szelem az utat a suliig, mérhetetlen nyugalommal. Mintha nem is pár napja lett volna, hogy valaki követett, de az már régen volt, nem? De.
Igazából ignorálom a tényt, hogy Sofi bakancsa van rajtam, a hatalmas kupiban csak azt találtam, na meg a macskát. Sokan mondták már, nem ártana rendet is tartani, de az nem annyira egyszerű, főleg, ha három olyan lány lakik egy helyen, akiknek már az is fizikai fájdalom, hogy arrébb dobják a pizzás dobozt. Részben ezért is kajálok útközben, na meg azért, hogy ne vessék rá magukat. Visszasírom az Üvegházas időket, rájöttem, nem nekem való ez a lakjunk együtt dolog, de majd csak megszokom, na meg mostanság úgyis a klubhelyiségben dőlök ki, hála a sok lecónak, mert az alól nem mentenek ám fel.
A suli kapujához érve, észreveszek valami nagy vöröset. Hát ez meg? Összevonom a szemöldököm, és már megfontoltabb léptekkel haladok a vörös micsoda felé. Csak nem ET? Vagy Gozilla? Egyikkel se lenne jó összefutni.
 Aztán hamar megnyugszom, mikor látom egy srác az. Mellélépek, bámulom, vagy fél percig, hogy szokjam a látványt, és leküzdjem a féltékenységem, csak mert az ő haja hosszabb, mint az enyém.
- Pizzás csigát?- nyújtom felé a zacsit, amiben van még egy érintetlen darab.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 22. 23:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 00:04 | Link

Ophelia

Hogy indul neki egy Blackwood a Bagolykős létnek? Na hogy? Hát ha rólam van szó, akkor úgy, hogy amint a lehetőségek engedik - ergo lerakta a cuccát-, máris elhagyja a körletét, sőt, még a kastélyt is, és megpróbál visszajutni a faluba. Na, ezt csináltam most én. Nem azért, mert meg akartam szökni, hiszen nem azért mentem bele abba, hogy itt szenvedjek ebben a fura kis országban, ahol olyan érthetetlen a nyelv, hogy bájitalt kell hozzá innom, hogy felfogjam, pedig nem vagyok egy nehéz eszű ember, ezt bárki megmondhatja, aki kicsit is ismer. Ja de hogy itt nem ismer senki. Aha, ez igaz, és elég szívás.
De éppen ezen kívántam most változtatni azzal a végtelenül egyszerű lépéssel, hogy visszamegyek a faluba, ahol talán van élet. Nem tűrtem jól a bezártságot, nagyon nem. Esetleg szívesen megnéznék pár helyet, például valamit, ahol lehet kajálni, mert ez a fiú bizony éhes, és nem is kicsit.
A fülem mögé tűrtem a hajam, mert már túlságosan is szétzilálta a szél, azt pedig nem szeretem. Már majdnem elértem az iskola kapuját - óh, mennyei szabadság! - mikor észrevettem, hogy szemből közeledik valaki. Na de ilyenkor? Felvettem a lehető legnyugodtabb arcom, mert hát engem itt senki sem ismer, még ha valami tanár jön szembe, az se, majd azt mondom, hogy én vagyok a postás, vagy a postás fia, ha igazi apám már úgyse volt. Na, és akkor aztán tartson vissza! Ja hogy itt baglyok viszik a küldeményt? Pedig ki se néztem volna, hogy itt is van ekkora infrastruktúra, de egye fene, majd növesztek tollat a hátamra.
Végül egészen közel ért az érkező, és én megbámulhattam a lányt, aki meg megbámult engem. Hát ez is jól kezdődik, nem látott ez még vörös embert, vagy mi? Már épp meg akartam érdeklődni, hogy vajon valamit szívott-e, hogy ennyire el van varázsolva, mikor megszólalt, és én meghallottam eddigi életem legszebb magyar mondatát.
- Naná! - vigyorodtam el, és lecsaptam az elemózsiára, aztán biccentettem egyet a lány felé. - Köszi! - majd ezzel indultam is volna tovább, lefelé a faluba, mert mégis csak adózzunk az eredeti elhatározásainknak. Na meg egy csiga nem csiga.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2013. június 23. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 19:34 | Link

Nath

Nem mondom, fura egy srác ez, bár lehet csak azért, mert hosszú hajú pasikkal nem gyakran találkozok, vagy nem is tudom. Mindenesetre, nem akarok én találkozni vele egy sötét sikátorban az éjszaka közepén, ami szerintem érthető is. Persze ez nincs az arcomra írva, a világért se vállalnám fel, hogy tartok valakitől, már csak az kéne.
Gondolom, a takarodóra vonatkozó szabály neki sem szent, már meg se lepődök ezen, sőt kimondottan örülök annak, hogy nem prefibe is belebotlok ilyenkor. Engedély ide, vagy oda, nekem is már bent kéne lennem, így nem vesztek semmit azzal, ha leállok csevegni, olyat úgyis ritkán szoktam.
- Ugye tudod, hogy most haraptál bele hat lónak elegendő nyugtatóba, és két perc múlva dőlsz, mint a dominó?- kérdezem csevegő hangnemben, mintha azt vitatnánk, ma sötétebb az ég. A fejem is oldalra döntöm, miközben a srác arcát fürkészem. Meg nem lehet mondani, hogy kamuzok, pedig így van, már ha Arvid nem nyugtatózta be tényleg a kaját, pedig némelyik vendég megérdemelné, de nem panaszkodok.
- Na, jó nem, de ha ennyire éhes vagy, miért nem mész a konyhára? Ha megfenyegeted a manókat, olyan vacsit rittyentenek össze, hogy csak na- vigyorgok rá, mint aki tapasztalatból beszél, mert így is van, csak aztán kibékültünk, így elkerülöm a ciánozás veszélyét. Egy haragtartó manó sose jó dolog, én már csak tudom, mikor méreg erős kávét kaptam, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.
- Megmutatom, ha akarod, vagy ott van még az étterem, ahol dolgozok, nálam meg egy kulcs hozzá- ugyanis ma rajtam volt a sor, hogy zárjak. Biztos a srác is örülne, ha tudná, milyen jó hely a falatozó.
- Mellesleg Oph vagyok- mivel lusta vagyok kimondani a teljes nevem, meg amúgy is többnyire így hívnak, így ezt is megspórolom magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 7. 14:43 | Link

Zsolti

A vasárnap magányosan telt Mira számára, ugyanis senkihez nem volt a feketeségnek kedve. Napközben az Erdei menedékben gubbasztott, és az időjárásnak köszönhetően nem is járt arrafelé rajta kívül más, tehát nyugodtan tudta olvasni a gyilkos novellákkal teli könyvét. Az eső zuhogott, vihar tombolt odakint, ő meg ezt nagyon élvezte. Igaz, egy hosszabb nadrág nem ártott volna, a lábai ugyanis lefagytak idő közben. A papucsát már lent levette, és volt egy olyan érzése, hogy ott is fog maradni, mert ebben az esőben csak elcsúszna benne amikor visszaindul a kastélyba.
Egész nap, az időt nem figyelve olvasott, és egyáltalán nem unta meg. Hol a babzsákokon fetrengett, hol a szőnyegen, a végén már a pálcája fényénél olvasta el az utolsó pár sort. Kiolvasott egy egész könyvet, innentől meg hát nem volt mit csinálnia. Nagy sóhaj közepette kelt fel, és mászott le a menedékből, hogy szemügyre vegye, milyen az idő, merre menjen még az este folyamán.
Még nem volt takarodó, háromnegyed körül járhatott. Morrant egyet a hasa, ezzel jelezte, hogy a lánynak ideje lenne valamit bevinni a szervezetébe. A papucsát a kezébe fogta, és mezítláb mászott át a menedéket védő bokrok hadán. Semmi kedve nem volt visszamenni, ezért elindult a falu felé, hogy majd ott bedob valami finomat, vagy megiszik egy korsó vajsört a csárdában, ha már mást úgysem ihat.
A kapuhoz érve már teljesen el volt ázva, nem volt eszében a vízlepergető bűbájt alkalmazni. Zsebéből előhúzta a cigis dobozt, és ezzel együtt beült a kapu melletti bokor alá, hogy amíg tud, elszívjon egy szálat. Persze ezt már mind a kapu külső felénél, a sötétbe burkolózva.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 7. 15:06 | Link

Amira

A faluból jöttem az iskola fele. A ruhám nem állt jól rajtam, de nem érdekelt. A csárdában jártam, és vajsöröket ittam. Valószínüleg kicsit többet, mint amennyit kellett volna. Nem volt kedvem visszamenni az iskolába, ezért megittam még kettőt. Nem volt bajom, csak kedvetlen voltam. Lassan, jókedvűen indultam visszafele. Az iskoláig nem találkoztam senkivel. A csárdában hagytam az időérzékem, vessző ezért azt hittem, hogy már rég elmúlt takarodó. Egyenesen, lassan ballagtam az út mellett, nehogy észrevegyen bárki. Már láttam magam előtt az iskola kaput, és a közelében egy bokrot, amiből füst szállt. Tudtam, hogy nem ég, így rájöttem, hogy valaki cigizik odabent. Amira... Nagy ívben kikerültem a bokrot, úgy hogy a háta mögé kerüljek. Észrevettem Amirát, és óvatosan odalopóztam. Majd egy váratlan pillanatban beléptem a bokorba. Ha Amira éppen szívta a cigijét, akkor kiveszem a szájából, és azzal a váratlansággal egy érzéki csókot adok neki, átölelve őt, a csókót biztosan élvezné, ha nem ebben a szituációban, és nem tőlem kapná, legalábbis szerintem. Ha nincs a szájában és a kezében van ott hagyom. Majd mielőtt eltolna magától, abbahagyom a csókot, elveszem a cigijét és jó nagyot szívok bele, amit magam elé fújok. Amira bizonyára észre fogja venni a vajsör illatát, de nem tudom zavarni fogja-e őt. Nem számítok rá, hogy baj lesz ebből. Ezután leülök mellé és átkarolom derekát. Elhelyezem magam a lehető legkényelmesebben magam a bokorban.
-Mit csinálsz itt?-
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. július 7. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 7. 15:33 | Link

Zsolti

Már félúton kifelé jutott eszébe, hogy a könyvet ott hagyta a fában, a babzsákra dobva. Na de mindegy, majd meglesz, vagy ha nem, az sem baj, legalább szerez másnak is egy jó napot, elég jó olvasmányt kapott otthonról.
Mivel a zuhogó esőben elég körülményes meggyújtani egy nedves cigarettaszálat, nem kísérelte meg, hogy útközben megpróbál valahogy rágyújtani, inkább a bokor védelmét kereste. Elég nagy volt ahhoz, hogy egy picit görnyedt háttal, de beülhessen alá, és a pár csepp ami becsepegett a lány feje tetejére, már semminek számított. Fél percig próbálkozott a meggyújtással mire sikeresen meggyulladt, és elégedett mosollyal kifelé bámulva szívni kezdte.
Meredten bámulta a mellé lehulló hamut, így nem vette észre, hogy valaki közeledik. Az eső zaja miatt hangokat sem hallott, csak azt vette észre, hogy egyik pillanatról a másikra valaki odamegy hozzá, és ajkára tapasztja az övét. Nem volt ideje reagálni, meglepetten pislogott a srácra, aki elhúzódva tőle egyből a kezéhez nyúlt, hogy elvegye a cigijét. Mindezt a lány felvont szemöldökkel figyelte, azért ahhoz nincsen hozzászokva, hogy idegenek csak úgy lesmárolják egy bokor alatt.
-Hát te meg ki a jó franc vagy? -a kérdésre kérdéssel felelt, valahogy nem tudta felidézni a gyerek nevét, bár az arca ismerős volt neki. Gondolta, hogy valami van vele, és nem csak jókedvében kezdte el ott ölelgetni, ezért közelebb hajolt, hogy szagmintát vegyen.
-Mennyit ittál te jómadár? -megingatta a fejét, és bele is ment a játékba. Az ajkát nézte miközben félig felé fordulva végigsimított az arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 7. 15:57 | Link

Mira

Még időben betudott ugrani a bokorba, de még így is eléggé megázott. A bokor sem volt teljesen kényelmes, de egy cseppet sem zavart. Az eső különösen hideg volt.  Ennek következtében a föld is jeges érintéseket küldött felém. Ezen gondolkozva Amirára gondoltam. Lány, biztos fázik. Levettem a felsőmet és a lábára terítettem.
-Nem szeretném, hogy megfázz.-
Én rövidujjú polóban sem fáztam. Nem értettem az okát. Reméltem, hogy a lány nem betegszik meg.
-Ki vagyok én? Zsolt.-
Feleltem kurtán. Nem szerettem volna magyarázkodni, mert nem láttam értelmét. Bővön elég, amennyit mondtam. Felháborít második kérdése.
-Eleget.-
Amira puha keze, akár egy angyalé. Végighúzta az arcomon, és ez élvezettel töltött el. Ahogy végighúzta  a kezét megfogtam azt, majd egy rövid kézcsókkal ajándékoztam meg. Még mindig úgy tűnt, mintha fázna, ezért megpróbáltam közel húzni magamhoz, úgy, hogy háttal a hasamnál legyen. Erősen öleltem, nem akartam elveszíteni. Jól esett a közelsége. A szájam a füléhez emeltem, és bátorítóan súgtam bele.
-Ne félj! Nem vagyok vámpír!-
Majd nyakát csókolni kezdtem. Finoman. Nagyln figyeltem arra, hogy Amira élvezze. Majd finoman harapdálni kezdtem azt. Szorosan öleltem a derekát, majd ismét súgtam.
-Ne félj! Vigyázok rád!
A sár lassan, de biztosan folyt a bokor alá, de nem zavart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 7. 16:32 | Link

Zsolti


Eszébe sem jutott Mirának, hogy fázik bármije is. Azt sem nagyon vette észre, hogy a talpát amíg elért a bokorig, végigkaristolták az ágak és minden ami csak útközben hozzáért, csak a vérre figyelt fel, de nem zavarta.
Azért jól esett neki a felső, amit ráterített, de továbbra sem tért észhez, és jobban érdekelte, hogy mégis ki az a bátor, aki csak így ezt megteszi.
A neve hallatán sem lett okosabb, de elkönyvelte magában, hogy oké, megvan a neve, biztos ismerik is egymást, és ennyi. Majd mostantól emlékezni fog rá, azért egy ilyet csak nem felejt el.
-Veszem észre, Zsolti -Mirás félmosolya kiült az arcára, ahogy megsimította a srác arcát. Még egy csókot is kapott, most kivételesen a kezére, és mielőtt a mosolyon kívül bárhogy is reagált volna, odahúzta magához. Gyorsan, hogy ne égesse el a fiút, elnyomta a csikket a földön.
A lány ránézett a kezére, és csak akkor fedezte fel, hogy milyen libabőrös. Most már tényleg fázott, a vizes ruhája nem sok melegséget adott.
-Azt már messziről kiszagoltam volna -válaszolt természetesen, egy apró vállrándítás kíséretében. Önkéntelenül oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzáférjen a nyakához. Kellemes érzés futott végig rajta, egy pillanatra behunyta a szemét is.
Egy cseppet sem félt, a vihartól sem, tőle meg főként nem, hisz bárhogy nézzük, több esélye lenne az ártalmatlanná tevésben, főleg mivel folyton készen van rá, hogy a pálcájáért nyúljon. Ez még álmában is így van.
-Nem gondolod, hogy tilosban jársz? -több dologra is gondolt ezzel burkoltan. Míg feltette a kérdést, hátával hozzásimult Zsolt mellkasának, és a kezeire helyezte a sajátjait.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. július 7. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 7. 16:59 | Link

Amira

Örültem, hogy jól esett Mirának a felső, és annak is, hogy mostmár nem fog megfázni.  Élveztem a haja illatát, a társaságát, a közelségét. Az eső elkerülte figyelmem, és csak a lányra figyeltem. Így éreztem minden apró mozdulatát. Figyeltem rá. Mondataira nem válaszoltam, mert nem éreztem szükségesnek. A kérdésére viszont annál inkább.
-Nem gondolom.-
Majd hatásszünetet tartottam szavaim között.
-Tudom.-
Valószínüleg megfogja lepni a válaszom, de ezt gondolom. Majd ismét egy hosszabb hatásszünetet tartottam.
-De nem érdekel, mert itt vagy velem.-
Majd egy puszit adtam az arcára. Jobb kezemet kiszabadítottam kézfogásából, és simogatni kezdtem. Mindenhol. Benyúltam a ruhája alá és a hasát círógattam.
-Nagyon vizes vagy. Nem tetszik nekem.-
Majd a hátam a bokor felé fordítottam, úgy, hogy a hasam a hasához érjen. A testemmel védtem a bokorba becsöpögő esőtől. Rámosolyogtam, és a szemébe néztem, Ezután lehajoltam, hogy testem, a testéhez érjen, a kezeim a vállainál voltak. Az állkapocs csontját követve puszilgattam azt. Lassan, majd gyorsabban, csak úgy, hogy élvezze. A karjaimat a nyakát kitámasztva az aláraktam. Majd felemeltem a fejem.
-Köszönöm, hogy velem vagy.-
Majd megcsókoltam. Az ajkaimat az ajkaira ragasztottam, és ott is hagytam. Nem emelkedek fel sokáig, és próbálom élvezetessé a pillanatot. Közben simogatom Mirát ahol csak elérem mindenhol, így szórakoztatva őt. Az eső mégjobban rázendít,
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 7. 18:53 | Link

Zsolti

-Remek -vigyorodott el. Legalább tisztában van vele, hogy egy, késő van már ahhoz, hogy kint ücsörögjön egy bokor alatt a viharban, kettő, pont ezt egy prefivel teszi, három, mindezt természetesen részegen. Na jó, azért a részegségtől messze van, de kissé illuminált állapotban került elő, és Mira is tudta ezt jól, egyből tudja, ha valaki ittas.
Kuncogni kezdett azon, ahogy az egyébként nyilvánvalóan fiatalabb fiú kinyilvánította érzéseit. Hát őszintén szólva előző este jobban érezte magát Olivér társaságában, de azért szereti, ha egy férfi rámenős, és ezt nem bunkó módon csinálja.
A simogatásokra halkan felsóhajtott, de nem tudott elszakadni a jelentől. Valahogy az a felszabadult érzés nem érte még el, és így nem is tudott teljesen oda koncentrálni Zsoltira.
-Igen, eléggé...de engem nem zavar -megvonta a vállát. Igazándiból nagyon szereti az esőt, meg azt is, ha megázik. Csak a didergés ellen vannak kifogásai, azt meg most el is felejtette, hogy egyáltalán van. -Te is csurom víz vagy.
Egyre jobban nem akarta ezt az egészet. Viszonozta a csókokat, de kelletlenül, és cseppet sem élvezte. Nem a sráccasl volt a baj, hanem azzal, hogy folyton az Ő arca lebegett a szemei előtt, és nem tudta kikapcsolni az agyát.
-Zsolti...én...ne... -eltolta magától, és ezzel a lendülettel fel is ült, az arcára és nyakára tapadt haját hátrasöpörve. -Ne haragudj de nem fog menni -megrázta a fejét, és felállt, a papucsát a bokor alatt hagyva futni kezdett át a kapun, be a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Susan Clark
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 30
Írta: 2013. július 10. 20:17 | Link

                           Czettner L. Zora

Susan idegesen igazította meg térdig érő smaragdzöld ruháját. Miközben összehúzta magán a bézsszínű őszi kabátját, érdeklődve tekintett az iskola kapujára. Már átadta házvezetőnőjének a papírjait és most a hölgy kedves szavaira indult a bejárat felé. A szitáló esőben is jól látta a magas kőfalat megszakító hatalmas, fekete vaskaput, amely most lassan és fenségesen tárult ki a lány előtt. Susy lelkét ekkor egy kellemes, megnyugtató és szeretetteljes bizsergő érzés töltötte el. Ahogy elhaladt a faragott oszlopok és rúnákkal telepingált falak mellett megkönnyebbülés járta át a testét. Minden félelmétől megszabadult, és újra félénk izgalommal várta a társait. Mikor már az iskola területén lépdelt mosolyogva pillantott vissza a kapura, ami már ismét zárva őrizte a kastélyban lakók nyugalmát. Mosolya azonban hamarosan leolvadt az arcáról. Hisz félt... Szörnyen félt. Nem akart ebbe az iskolába járni, nem akarta ezt az egészet. Legszívesebben visszaszaladt volna a bagolyfalvi vasútállomásra a szüleihez. Pánik szállta meg Susan szívét. Mi lesz ha nem talál barátokat? Mi lesz ha kiderült a Dolohov-örökség? - Senki sem fog szóba állni velem – kesergett Susan és tiszta, égkék szemeiből ezüstösen csillogó könnycseppek kezdtek csorogni. Elkeseredésében lehuppant a bőröndjére és ott sírdogált csendesen... Mivel külön érkezett úgy sejtette, hogy az esti, undok szürkületben senki sincs a közelben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. július 10. 23:49 | Link

Susan

Van az a mondás, miszerint új nap, új esély. Hát szerintem ez a világ legnagyobb hülyesége, egy új napon meg kell bírkóznod az előző hibáival, jobbá kell tenned a dolgokat, helyre kell hoznod, amit elrontottál, és egy cseppnyi esélyed sincs rá, hogy valami újba kezdj. Igen, persze, mások is mondták már, hogy a hozzáállásom meglehetősen pesszimista, de a közelmúltban nem is volt rá okom, hogy bármennyire is optimistán nézzek a jövőm felé. Egyik magánéleti zűrből ki, a másikba be, az erkölcsi kérdések az egész dologgal kapcsolatban és a folyamatos aggodalom a lebukás veszélye miatt. Az egész egyszerűen kikészített idegileg, az elmúlt hónapokban jelenlévő álmatlanságom csak még rosszabb lett, most már nappal sem tudtam az álmok mezejére lépni, az agyamban folyamatosan kattogtak a tekervények. A kötelességeimet ennek ellenére elvégeztem, még mindig többet járőröztem a kelleténél, elvégre időm bőven akadt rá, addig meg más alhatott. A tusa miatt megélénkült az éjjeli forgalom, több volt a szabályszegő is, és egyre inkább kellett figyelnünk, hogy mikor, hol, ki bújik elő egy-egy teremből, vagy szobából.
Most kivételesen nem emiatt mozdultam ki a Navine körletéből, nem is a magánéleti gondok miatt, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy keresnem kell magamnak valami elfoglaltságot, amivel elterelhetem a gondolataimat a jelenről és a jövőről. Tudtam, hogy szinte folyamatosan döntés előtt állok, egy pillanatra sem tehetem azt, amit szeretnék. Az iskola kapu felé sétálgatva pontosan szembe jött velem a megfelelő elfoglaltság, ahogy a síró lányt megláttam.
A tomboló hőség miatt egyvékony, halványrózsaszín ruhát és egy fekete topánkát viseltem, hajam egy laza kontyban. Nem felejtettem el feltűzni a prefektusi jelvényt sem, legalább az előnyeit élvezhettem a dolognak. Az ismeretlen  - látszólag gólya - lányhoz egy halvány mosollyal léptem oda, leguggoltam mellé a földre. Nem voltam soha az a barátkozós típus, de ez most már a kötelességeim közé tartozott.
- Szia. Mi a baj? Eltévedtél? - Az újak esetében ez gyakori volt, a kastély méretét tekintve nem is csoda. Még most is képes lennék eltévedni, ha nem lennének a járőrözések.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Susan Clark
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 30
Írta: 2013. július 13. 08:52 | Link

Czettner L. Zora

Lehajtott fejjel üldögéltem a bőröndömön... Azon töprengve, hogy hogyan tudnék megszökni erről a helyről vagy egyáltalán mi tévő legyek. Hiszen nem tölthetem  az egész életemet ezen a bőröndön... bármilyen kecsegtető is az ötlet.
Ekkor hirtelen egy lány hangját hallottam a közvetlen közelemből. Reflex szerűen megtöröltem az arcomat és lejjebb húztam a kabátom ujját is. Félénken tekintettem lány arcára akinek nagy barna szemei és hasonló színben játszó haja volt. Biztos igazán szánalmasan festhetek - gondoltam magamban.
- Nem mondhatnám. - válaszoltam vállvonogatva. - Inkább csak nem akarok tovább menni. - mondtam egy szuszra.
Fejemben kattogtak a tekervények, észrevettem, hogy a lánynak prefektusi kitűzője van, tehát nyilván csak a kötelességét teljesíti. Ezen kívül az is eszembe jutott hogy valószínűleg nem szabad egyedül üldögélni a kastély parkjában ha az illetőnek azt "parancsolták", hogy menjen fel az új klubhelyiségébe. - Na, szép lesz ha rögtön pontlevonással indítok - szomorkodtam magamban majd felnéztem a kontyos lányra.
- Tudod én nem igazán akartam ide jönni... - jelentettem ki szégyellősen. - nem mintha nem lenne jó suli... sőt - mentegetőztem. Nehogy azt higgye a lány, hogy nem becsülöm a Bagolykő Mágustanodát, mert ez egyáltalán nem így van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. július 14. 12:53 | Link

Susan

Az iskola közel sem olyan szörnyűséges, mint amilyennek egy bentlakásos iskolát gondolnánk, sőt. Néhány diáknak még talán egy jó lehetőség is arra, hogy kiszabaduljon az elzüllött otthoni életéből, és úgy éljen, ahogy akar. Túl sok dologról nem kellett magunknak gondoskodnunk, mindenki szabadon  használhatta a mágiát, és még a vizsgázás sem volt kötelező, ha úgy gondoltuk, hogy inkább halasztanánk egy évet, vagy éppen megismételnénk azt. Velem is előfordult, ahogy februárban visszatértem ide, nem vágtam bele rögtön a vizsgákba, inkább meghagytam azt a két hónapot magamnak felkészülési időnek, és átgondoltam, hogy mit is szeretnék megtenni. Hát határozottan nem azt csináltam, ami a célom volt, inkább csak megint belekeveredtem egy helyzetbe, amiből kimászni valljuk be, nem egyszerű. Az érzelmeim fognak megölni, ezt mindig is tudtam, meg persze az érzelmeimen alapuló ostoba és felelőtlen döntéseim, amilyen előtt éppen most is állok.
Ugyanakkor akármennyire is kötetlen maga az iskola, a szabályokhoz, és főleg egymáshoz alkalmazkodni kell. Nem egyszerű dolog másik körülbelül ötszáz emberrel együtt élni, betartani a megkötéseket pedig még annyira sem. Én már csak tudom, a diákok folyton szabályokat szegnek, és meglehetősen kevesen kapnak érte bármilyen nemű büntetést. Talán mi nem végezzük elég jól a dolgokat, vagy a tanárok, nem tudom, de az tény, hogy azért csinálják, mert lehet.
- Merre kellene menned? Melyik házba? - Ránézésre azt mondanám, hogy jön velem a Navinébe, de manapság nem lehetünk biztosak semmiben, meglehetősen vegyes emberekből állnak a házak. Bár feltételezem, hogyha zöld lenne, már régen felkarolták volna, ők már csak ilyenek. Megengedek magamnak egy halvány mosolyt, ahogy a kislány mentegetőzni kezd, nekem szidhatja bárhogy az iskolát, vagy akár dicsérheti is, nem fog különösebben érdekelni. Mindenkinek meg van a saját véleménye, én a magam részéről szeretem, bár mindig sikerül belekeverednem valami olyanba, amibe tudom, hogy nem kellene. Olyankor hazamegyek, kiszellőztetem a fejemet, és visszatérek.
- Akkor miért nem akartál idejönni? - Összeráncolom a szemöldökömet a kérdés közben. Persze, vannak úgy néhányan, akik nem ezt az iskolát választanák, ha tehetnék, de én eddig akárkivel találkoztam, szeretett itt lenni, legalábbis valamilyen szinten. Vagy ha nem is szerette, még mindig jobb volt neki itt, mint például otthon lett volna. Ezért a kastély a második otthonunk, nekem már idestova hat-hét éve.
- Mi a neved? - A bemutatkozás egyes kultúrákban még mindig a legelső dolog két ember között, bár a mi generációnkban ez az illemszabály nem nagyon érvényesül. Elég szomorú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 14:00 | Link

Merkovszky Nikoletta


Amikor bőröndjeimmel elindultam otthonról jól tudtam, hogy elég hosszú és fárasztó utazás vár rám, de álmaimban sem képzeltem, hogy ilyen sok kilométer van London és a Mágustanoda között. Eléggé elfáradtam ahhoz, hogy a bőröndjeimet magam mellett cipeljem a kezemben, ezért jobb ötletnek tűnt, ha inkább végig magam mögött húzom a földön, bár így elég koszos lett a két fekete színű bőrönd, amelyben a holmijaim vannak, de sajnos nem tudok mást csinálni. Elég lassan és bátortalanul érkeztem el az iskola kapujához, nem gondoltam, hogy ennyire fogok izgulni egy új világtól, egy új iskolától ahová mindig is szerettem volna bekerülni, de csak most értem el azt az életkort, hogy esélyem is legyen ide eljutni. Amikor megpillantom a a hatalmas vaskaput és a magas falat, akkor dobban egyet a szívem. Érzem, hogy a kapu túl oldalán biztonságos és csak remélem, hogy minden jól fog alakulni, de azért mégis csak 14 éves vagyok, és nem vagyok egy behemót, hogy mindenki féljen tőlem. Szinte ordít rólam, hogy új vagyok itt, és védtelen, tehát jogos az izgalmam ami most már kezd egy kis félelemmel vegyülni. Rossz érzés fogott el, hiányzik az otthon, a családom, a barátaim, de én szerettem volna idekerülni, senki nem parancsolt rám, sőt anya jobban örült volna, ha egy muglisuliba járok Londonban és később én is orvos lennék, mint ő, de elfogadta a döntésemet, hogy én inkább szeretnék varázsló iskolában tanulni, mint muglik között titkolni, hogy tudok varázsolni. Fura érzés fogott el, a szívem azt súgja, hogy lépjek be, de az eszem azt, hogy inkább várjak még, hátha jön majd valaki és elkísér, és én két tűz között vagyok, nem tudom, hogy mire hallgassak jobban az eszemre vagy a szívemre. Inkább leülök a bőröndjeimre és úgy teszek mintha a kaput nézegetném, illetve olvasom a himnuszt és az iskola nevét a kapu felett. Remélhetőleg így csak egy nézelődő új srácnak látnak a többiek, és nem egy gyávának aki nem mer belépné az iskolába.  
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 14. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 14. 14:33 | Link

Rufus

Apu sütijei mindig felvidítottak, az ember lánya nem is gondolná, hogy egy sztár kviddics játékos ilyenekre is képes, sőt imádja azzal tölteni az idejét, hogy sütöget a lányainak. Hazulról a suli felé tartottam, felszerelkezve a vésztartalékkal, melyet néhány varázslatos édesség képezett. Nemcsak azért voltak varázslatosak, mert apu összes szeretete bennük volt, de emellett szeretett kísérletezni is velük, és valamit vicceset bűbájolni rajtuk. Ezek például pont úgy kacarásztak a zsebemben, mintha csiklandoznák őket. Muris lehet, ahogy elhaladok valaki mellett, és a zsebemből vihorászás hallatszik. Hoztam magammal egy nagyobbacska sárgát, meg egy kisebb kéket, két fűzöldet, valamint három vadító sárgát. Na, amit azok a sárgák műveltek, az kész katasztrófa volt. Gurguláztak és hahotáztak, én meg csendben vidultam rajtuk. Így, arcomon széles vigyorral közeledtem az iskola kapuja felé. Aludhattam volna apunál is, de kedveltem a szobámat a suliban, és mivel nem szerettem korán kelni, most úgy döntöttem, hogy visszajövök. Talán engedélyt is kellett volna kérnem, ha nála akarnék éjszakázni, na nem mintha egy kicsit is érdeklenének ezek a protokoll dolgok, de apu miatt, és csak miatta nem akartam kalamajkába sodródni. Meg aztán az is megfordult a fejemben, hogy apu talán szívesebben lenne most egyedül, illetve inkább nem az én társaságomban, hanem valaki máséban. Nem, nem mondott erről semmit, de a szerető gyermeki szív sok mindent megérez, ha erős kötelék fűzi a felmenőihez, és ránk ez igaz volt. Rebesgettek ezt-azt a faluban, azt is hallottam, hogy ki a kiszemelt és nem mondom, hogy örültem neki. Ez is ott kavargott a kobakomban, ahogy elgondolkozva beléptem a kapun. Először az sem tűnt fel, hogy valaki bőrönddel ott áll, csak simán elhaladtam mellette, mintha ott sem lenne. Aztán azonban megálltam, visszafordultam, felvettem a földről a bőröndjeit, és elindultam velük befelé. Erre csak lépnie kell valamit.
Utoljára módosította:Merkovszky Nikoletta, 2013. július 14. 14:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 15:13 | Link

Nikoletta


Már kívülről tudom az iskola himnuszát, már századszorra olvasom el, tehát érte, hogy lassan csukott szemmel mondom el.
~Na, jó elég lesz, már eleget vártam itt, úgyhogy hallgatok a szívemre és belépek, de mi van akkor, ha nekem itt kell várnom addig amíg nem jön értem valaki? És, ha belépek egyből leszidnak, hogy mit képzelek magamról...Áh, elegem van. Bemegyek lesz, ami lesz.~ a gondolatmenetemet egy lány szakítja félbe aki mosolygó arccal a bőröndjeimmel együtt lép be az iskola kapuján. Először észre se veszem, hogy az én bőröndjeimet tartja a kezében, csak utána kapcsolok, hogy itt valami nem okés, ezért egyből a lány után megyek, de előtte még hátra nézek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg az én cuccaimat viszi, nehogy ártatlanul vádoljam meg.
-Öhmm...izé..helló, azok nem az én bőröndjeim?a kérdés feltevése közben a lány mellé érek és csak remélni tudom, hogy megáll, mert kicsit fáradt vagyok, hogy fussak egy lány után.
-Rufus Saron vagyok a Levita ház újdonsült diákja, most érkeztem. mutatkozom be Nikolettának és egy halvány mosolyt is próbálok az arcomra varázsolni a bemutatkozáshoz, nehogy bunkónak tűnjek. Tudom, hogy a lány nem akarja ellopni a cuccaimat, mihez is kezdene pár ruhával, meg egy-két papírusszal és tollal? Megpróbálkozom elvenni tőle a csomagjaimat, hogy ne ő vigye őket, furcsán is nézne ki, hogy én zsebre dugott kézzel sétálok ő meg cipeli a bőröndjeimet. Reménykedem, hogy átadja nekem a bőröndöket és amikor nyúlnék értük, akkor elég érdekes kacagó hangokat hallok a zsebéből. Na, most jött el a pillanat, hogy megdöbbenjek.
-Figyelj, nem akarlak megsérteni vagy nem tudom, hogy most mi az ideillő szó, de nevet a zsebed! próbálom érthetően magyarázni a lánynak, reménykedve abban, hogy nem néz hülyének, de az arcomon eléggé látszik, hogy megdöbbentem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 14. 17:38 | Link

Rufus

A srác valamit mormogott magában mikor mellé értem, de nem érdekelt, mindenki úgy van el magában, ahogyan akar. Csak felkaptam a cuccait, nem is tudom milyen megfontolásból. Nem is vittem volna túl messzire, mert dög nehezek voltak, alig bírtam vonszolni őket, meg persze lebegtethettem is volna, csak nem éreztem magam elég erősnek a megfelelő koncentrációhoz, legalábbis agyilag. Sok minden mással volt tele a fejem, például apu kalandjával. Biztosan már akkor is nagy nőcsábász volt, mielőtt megismertem, mert elég jóképű ahhoz, hogy tapadjanak rá a csajok, de engem felkészületlenül ért, hogy máris osztoznom kell rajta valakivel. Szóval, szerencsémre nem kellett egész a gólya-lakig vinnem a poggyászt, mert hallottam, hogy a fiú lohol utánam kicsit, aztán, mikor megálltam, nekem szegezte a kérdést.
- Jó fej vagy. Azt neked jobban kéne tudnod. Szóval ezek a te bőröndjeid? - kérdeztem vissza, és közben végignéztem rajta, kicsit talán lesújtóan, de nem rendeztem a vonásaim udvariasabb redőkbe, jobb ha az elején felkészül belőlem.
- Én meg Hegyi...illetve Merkovszky Nikoletta vagyok, szintén levitás, de hogy te az vagy-e az egyáltalán nem biztos. - Attól még, hogy valakit a kékek közé oszt be a süveg, egyáltalán nem következik belőle, hogy levitás, legfeljebb csak annyi, hogy kék egyenruhája lesz, és ott fog lakni a Levita toronyban, de semmi több. Nagyfokú beképzeltség ez részemről, hiszen, ha jobban belegondolok, én sem vagyok tipikusan levitás jellem, de legalább a szívem legmélyéig kék vagyok.
- Ha most érkeztél, akkor a gólya-lakban lesz a szállásod, de hogyhogy így év végén? Nehéz lesz így a vizsga, vagy idén nem akarsz még? - Furcsa volt, hogy ilyenkor jött, de biztosan másik suliból vagy most költöztek ide, esetleg túl korán érkezett. Majd elmondja, ha szeretné.
- Nevet a zsebem?! Ja! csak apu sütijei. - nevettem én is, versenyt kacagva a jókedvű cukrásztermékekkel. Elővettem a három sárgák, akik most már kicsit lenyugodtak.
- Nyugodtan szolgáld ki magad, azt hiszem, hogy citromosak, bár lehet, hogy mindenizű. Az az igazság, hogy ezt nem kérdeztem meg, csak felmarkoltam néhányat. Apu kviddicsezik, de szeret sütni. A te apukád miféle? - tereltem normálisabb mederbe a társalgást, és nem mellesleg, szerettem apuról beszélni. Ő volt az ász a szememben.
- Viheted magad a cuccaidat, messze van a lakrészed. Tudod te egyáltalán, hogy melyik szárnyban található a Levita ház, és mi a jelképállata? - kezdtem máris vizsgáztatni a fiút. Ezek alap dolgok, minden kéknek illik ezekkel tisztában lenni. Gonosz vagyok, tudom, de ha elveszi a bőröndjeit, miközben beszél, vele tartok, és mutatom az utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 18:28 | Link

Nikoletta


Érdekesnek találom a lány stílusát, egy kicsit undok és úgy érzem, mintha lenézne, de inkább hagyom. Lehet, hogy csak elsőre ilyen és később változni fog, ha meg nem akkor is kibírom, legalábbis még mutatja az utat, utána már úgyis kevés az esélye annak, hogy sokszor fogunk találkozni az iskolában.
-Igen, ezek az én bőröndjeim. Köszönöm, hogy eddig elhoztad őket helyettem, de innen már átveszem.megpróbálom átvenni a lánytól a bőröndjeimet, és közben erőltettek egy mosolyt az arcomra, bár a stílusa még mindig nem szimpi, de reménykedek benne, hogy változni fog a helyzet. Meghallgatom a bemutatkozását, és a levitás véleménykifejtését is, úgy érzem, hogy nem vagyok szívesen látott vendég a klubban, de ezzel most inkább nem törődöm, csak az a közmondás jut eszembe, hogy "ne ítélj a borító alapján", de ezt nem mondom ki hangosan még a végén veszekedés lenne, és ő itt hagyna, úgyhogy inkább megpróbálok kedves lenni.
-Szép neved van, örülök, hogy te is levitás vagy. a mondat után nem mosolygok, inkább csak fapofával ejtem ki a szavakat, és mellőzöm a mosolygást, azon töprengek, hogyha ő ilyen akkor milyenek a többiek.
-Most vettek fel, megpróbálom bepótolni a tananyagot, hogy ne legyen olyan nehéz a vizsga és mindegyik sikerüljön, de ha nem sikerül valamelyik abba se fogok belehalni, legalább lesz még egy évem, hogy rendesen felkészüljek.nem szeretném bővebben kifejteni a véleményem a témával kapcsolatban előbb-utóbb úgyis megtudja, hogy mi az oka annak, hogy csak most érkeztem az iskolába, de reménykedem, hogy csak később derül ki, hogy miért jöttem ilyen későn ide. A nevető sütiket látván még jobban megdöbbentem, úgy érzem ez túl sok infó volt így már, de annak örülök, hogy legalább Nikoletta kezd jó fej lenni vagy valami hasonló, és már nem olyan rideg és lenéző velem. A sütiket jobban szemügyre veszem, és mikor felkínálja a lány, hogy vegyek egyet, akkor élek a lehetőséggel és elveszek egy sárgát, közben hallgatom, a lányt. A kérdésre nagyot nyelek, nem számítottam erre, vagyis pontosabban tudtam, hogy valaki majd megkérdezi, hogy mi van az apámmal és egyáltalán, hogy ki ő, de nem gondoltam, hogy első nap, de valamit kell válaszolnom. Nem állhatok a lánnyal szemben úgy, mint egy madárijesztő, ezért úgy döntöttem, hogy inkább hazudok, minthogy az igazat mondjam.
-Köszönöm a süteményt. Nem sokára kiderül, hogy milyen ízűek. Na, az jó. Én azt hittem, hogy a kviddics játékosokat, csak a kviddics érdekli, de az jó, ha apukádat a kviddics mellett a sütés is érdekli. Az én apukámat nem ismerem, de azt mondja anya, hogy bájitaltan tanár.na, most hazudtam az apámról, de legalább egy kis igazságot is mondtam, hisz tényleg bájitaltan tanár, de remélem, hogy nem kérdez többet róla, nem szívesen mesélem el, hogy mit művelt az apám és, hogy ő az oka annak, amiért ilyen későn jöttem a suliba, közben beleharapok a sütibe, amit nagyon finomnak ítélek meg. Ilyen jó süteményt elég rég ettem.
-Finom a sütike, bárcsak én is így tudnék sütni, akkor nem kellett volna karácsonykor az ügyeletre menni a családomnak.mondjuk arról nem én tehetek, ki tudta, hogy a tojásnak lejárt a szavatossága. És ismét megváltozott a lány, egyből két kérdést tett fel, ami végül is egy témával kapcsolatos, úgy érzem tesztelni akar a Levita házzal kapcsolatosan, és én állok elébe, megválaszolom a feltett kérdéseket.
-A keleti szárnyban található, és jelképe a szfinx. Szólj, ha rosszul mondtam!bár tudom, hogy helyes választ adtam, vagyis pontosabban érzem. Majd a csomagjaimmal együtt elindulok a kastély felé.

Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 14. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 14. 21:42 | Link

Rufus

- Na, látod, hogy tudod te, de akkor nem értem, hogy miért kérdezed tőlem. - Kibírhatatlan a stílusom, bár nem mindenki váltja ezt ki belőlem, vannak azok a szerencsések, akik a kedves oldalamat ismerik, bár ha ilyen a bemutatkozásom, akkor csak kellemesen tudnak csalódni, nem igaz. Eddig még nem vált be ez a teória, de nem adom fel. Alapjában normális vagyok, csak a kisördög az nem alszik bennem, mint most sem, mikor megkérdeztem tőle:
- Te mit csináltál ott a kapuban? Imádkoztál? Nem olyan rossz hely ez, csak nem velem kellett volna összefutnod, de túl fogod élni. - Arcomon semmi érzelem. Sem gúny, sem humor, csak haláli nyugalom, és komolyság, és bár a srácnak a cérnája hamarosan szakad, nem tántorodtam meg. Szeretem a végletekig húzni mások idegeit. A nevem említése azonban felengedte a vonásaim acélkeménységét. Apu neve...már ha belegondolok is arany folyamként ömlik végig rajtam a szeretete.
- Igen! Tetszik? Nekem is. A leggyönyörűbb név  világon. Mármint a Merkovszky. Ő az édesapám, és imádom. - Valóban még nem tudtam betelni vele, hiszen 17 éve nem láttam, sőt azt sem tudtam, hogy létezik, és csak mostanában lépett be az életembe, és egyből el akarja venni tőlem valaki, akit csak talán látásból ismertem. Annyira lefoglalta elmémet ez a gondolat, hogy a tanulás sem nagyon érdekelt, és a vizsgák emlegetése, gombócot rakott a gyomrom helyére.. Ennek ellenére kívül laza maradtam.
- Áááá! A vizsgák...nem probléma,. pláne elsőben. Könnyedén átmész, ne hagyd ki semmiképpen. Esélyt kell adnod magadnak! Majd segítek.- ajánlottam fel, arról viszont fogalmam sem volt, hogy mikor fogom azt megtenni, hiszen eddig én sem nagyon készültem. Itt van példának okáért a múltkori ÁVT óra, amivel igen csak felbosszantottam Holdent, mivel készületlenül ért. Csak hálás lehetek neki, hogy nem vont le pontot a Levitától. Hihetetlen, hogy milyen rendes is tudok lenni, még sütivel is megkínálom, a drága, féltett sütimből, amiből bárkinek nem is adnék. Ízlik is neki, szerencséje, mert csúnyán néztem volna, ha nem. Apu megint kitett magáért, de mikor nem?
-Bájital tanár az apukád?! Nahát! Akkor neked az a kisujjadban van, nem?! Neked kéne engem korrepetálni, bár Felagund professzor kiváló tanár, és nem csak ezért szeretem a bájitaltant, hanem mert a tanárát is kedvelem. Nem is ismered az apádat? Én sem ismertem eddig az édesapámat, de nem olyan rég, belépett az életembe. Ne búsulj, lehet, hogy rád is rád talál. - nyugtatgattam a srácot. Kezdtem vele közösséget alkotni, mert majdnem egy cipőben járunk, közben nem vettem észre, hogy ha folytonosan apámat emlegetem, az biztosan fájhat neki.
- Ne haragudj, hogy ha esetleg fájó emlékeket szakítottam fel benned. Sajnálom, de nem tudtam. Ha nem akarsz róla beszélni, akkor beszéljünk másról! - próbáltam kevésbé ingoványos talajra terelni a csevejt.
- Az ügyeletre?! - nevettem fel. - Mit tettél bele? Valami bájital hozzávalót vagy mérges bombát? - kacarásztam saját viccemen. Azokon mindig jót szoktam vidulni. Legalább én nevessek rajta. Miközben esetleg mesél, hogy mi is volt, tovább mendegéltünk a lakrésze felé. A vizsgakérdésekre is jól felet, talán elfogadható a levitás léte, de ez még sok mindenen múlik a jövőnem is.
- Előre sajnállak, hogy a gólya-lakban kell laknod, de ha igyekszel hamar kikerülhetsz. Lehangoló egy hely. - mondtam őszinte sajnálkozással a hangomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék