36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. április 29. 21:02 | Link

Sára

Lassan elkezdődött az új év, nekem pedig máris úgy nézett ki a naptáram, mint egy szavakkal összefirkált lap. Mindenhova volt írva, áthúzva, kijavítva és átnyilazva. Egy káosz volt az életem. Arról ne is beszéljünk, hogy az utazás mennyi időmet elemésztette.
Most is éppen az iskola felé tartottam. Kirillel kellett találkoznom még az óra előtt, hogy átbeszéljünk ezt-azt, aztán pedig beülhettem, és egy órán keresztül bámulhattam. Továbbra sem tudtam hova tenni azt a csókot, de úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha nem reagálom túl. Mégis, amikor a közelében voltam valamiért mindig azon kezdtem el gondolkodni, hogy ő vajon szépnek talál-e, vagy egyáltalán mit érez irántam. Néha azt kívántam bár legilimátor lennék, hogy belelássak a fejébe...
A gondolataim csak egymást követték, egy őrült körforgásban, aztán bumm. Hirtelen már a földön is találtam magam. A szokásos útvonalon mentem, ahogy mindig, viszont az utamba pottyant bőröndre nem számítottam.
- Jesszusom, nagyon sajnálom, nem akartam feldönteni... - kezdtem el rögtön szabadkozni, hiszen tudtam jól, hogy figyelnem kellett volna, és a kavargó elmém helyett a környezetemre is figyelnem kéne.
- Nézzenek oda, téged még nem láttalak erre, új diák vagy?
- kérdeztem, ahogy ránéztem a lánykára, és felismertem az eridonos szimbólumot a köpenyén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 14. 11:43 | Link

Az iskola kapujában diákok tömkelege gyülekezik, akik tanulmányaikat valamilyen okból kifolyólag tanév közben kezdik. Vagy éppen csatlakoznak és folytatják, hiszen az is előfordulhat, hogy egy másik iskolából keveredett ide a szerencsétlenje. Az idő nem túl kegyes ma sem. A kopogó esőcseppek dühítő táncot járnak egy loboncos hajú fiú esernyőjén. A „loboncos” szó az ő esetében nem a rendezetlen, össze-vissza kategóriát jelenti, hanem egyszerűen göndör fürtjei vannak, amik természetesen úgy állnak a fiú szeplős fején, ahogyan annak lennie kell. Komor tekintetét a kastélyra emeli. Majd mély levegőt vesz és lehunyja szemeit. Remek. Fejfájás. Nem elég az esőcseppek kopogása, még egy idegesítő szőke lányt is kapott maga mellé. Zavarodottan tekint a mellé szegülő fiatal leányzóra. Amaz maximálisan be van zsongva, és folyamatosan tapsikol örömében. Nyilvánvalóan a csaj is tart a kezében egy esernyőt, és a boldogságát kifejező csattogó kézmozdulatival mozgatni kezdi a fiú esernyőjét.
- Nem bánod…? – kérdi piperkőc, kisfiús hangon, és fejével az esernyő felé bök. Mélységesen felháborodását kifejezve sóhajt egyet. A szőke lány kissé elszomorodva megy át egy másik áldozat mellé. S hamar feledve az imént történteket ott folytatja a tapsikolást. A felügyelő tanár, aki velük van egy kis figyelmet kér. Elmondja, hogy merre találják a hálókörleteket, majd arra kéri őket, hogy kereken 14:00-kor találkozzanak a Nagyteremben. A göndör fiú unalomtól fintorogva végighallgatja. A többiek el is indulnak, ő azonban még ácsorog egy kicsit az esőben. Fel kell fognia, hogy megérkezett.
Utoljára módosította:Saárossy Gilbert, 2018. július 14. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. július 14. 15:20 | Link

Gilbert

Éppen a folyosókon sétálgattam egy zacskó csípős paprikával, és abból eszegettem, mit ne mondjak lehet pár ember hülyének nézett, mikor egy tanár jött velem szembe, és megkért hogy menjek ki a kapuhoz, mert úgy érzi valaki kint maradt.
Igen, pont engem kell kiküldeni az esőbe. Úgy ahogy voltam, a fekete rövidujjúmban, ugyanolyan színű farmeremben és sportcipőmben elindultam, hogy teljesítsem a kérését.
Amikor kiértem, egyből meg is pillantottam, hogy miért lettem kiküldve. Halál nyugodtan elindultam felé, nem zavart hogy az eső úgy zuhogott, hogy az alig vállig érő hajam már olyan vizes volt, mintha az előbb mostam volna meg.
   -Szia. A tanár küldött ki hogy szóljak, be kéne menni. - mondtam szépen lassan és nyugodtan. Már párszor rám szóltak hogy hadarok, ezért próbálok úgy beszélni,  hogy mindenkinek jó legyen, de tudom hogy valakinek mindig lesz baja vagy a pici orosz akcentusommal, vagy a beszédem tempójával. A zacskó még mindig tele volt paprikával, így gondoltam egyet, és megkérdeztem. - Kérsz? - böktem a zacskó felé a fejemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 14. 16:40 | Link

Slivovics Lily



Fancsali képpel bámul a hatalmas tölgyfaajtóra. Tekintélyesen nagy barna szemeivel pásztázza minduntalan. Nem tudja, hogy milyen érzések kavarognak benne. Jó, hogy ilyen fiatalon elkerült otthonról, és meg tudja mutatni, meg tud élni egymaga is. Másrészt… nincsen másrészt. Örül, hogy elkerült otthonról. Azonban egy ismeretlen helyre, ahol talán alkalmazkodnia kell, beszélgetnie. Felesleges dolgokról fecsegni ismeretlenekkel. A gondolattól is a hideg csörtet végig kissé ferde gerince mentén. Szív egyet az orrán, miközben újra azon kapja magát, hogy egy tócsát bámul, amiben látja saját körvonalait, amit minden egyes esőcsepp meg-megzavar.
Egykettőre másik arcot is vél felfedezni vele szemben. A tócsában látott alakhoz hamarosan egy lány hangja párosul. Furcsa, oroszszerű akcentussal. S ami kissé bosszantó az nem más, mint a tempó. Úgy beszél a sráchoz, mintha az idióta lenne, és a szájába szeretné rágni a szefósnak, hogy mit is szeretne. A tanár küldte.
Újabb gigászi sóhaj, majd a mugli mesékből jól ismert Bambi halott édesanyja tekintetével néz a félhosszú hajú, ázott hölgyeményre.
- Ahhha... – „okézza” le azt, amit lány mondott. Nem néz ki idősebbnek, mint ő. Habár a küldetés miatt azt gondolta, hogy egy prefektust küldenek elé. Grimaszra húzza széles száját. Még ez sem sikerült. Ekkor kap egy ajánlatot. Erős paprika mint snack? Merlinre.
- Asszem kihagyom, kösz – válaszol hasonló tagoltsággal, mint ahogyan a leány tette. Felnéz újra a kastélyra, maga mellé a cuccaira, majd vissza a csapzott iskolatársra. Valóban nem néz ki idősebbnek, mint ő. Másodéves lehet maximum.
- Nos? – tekint rá várakozóan. Biztos benne, hogy háztársak, különben miért küldte volna őt a tanár.
Utoljára módosította:Saárossy Gilbert, 2018. július 14. 16:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. július 30. 10:36 | Link

David


Jó volt visszatérni a kastélyba, Lilynek már nagyon hiányzott az ódon falak illata, a folyosók hangulata, a kastély egyszerűsége. A Roxfort sokkal fennköltebb volt, a diákok itt a Bagolykőn mintha egyszerűbbek lennének, az időjárás pedig olyan szürke kint Angliában, itthon minden napfénytől fürdik, és az eső is mintha vidámabb lenne. Szeretett a Roxfortban lenni, de azért mindig is Magyarországon lesz az otthona, ahol 4 éves kora óta élt.
Hazafelé úton döbbent rá, hogy lehet, már senki nincs is itt az ismerősei közül, és helyükbe új gólyák, és idősebb diákok érkeztek máshonnan, ám nem zavartatta magát, bátran nézett az új tanév elé, és magabiztosan vágott bele az utazásba. Azt sem bánta, hogy szülei Angliában maradtak, és a szünetekben nehezebben tud velük találkozni, vagy olyan messzire kell hozzájuk elutazni, hogy láthassa a családját.
Odalépett a kapuhoz, kezével végigsimította a jól ismert köveket, és rajta a belevésett rúnákat: szívét melegség töltötte el a szfinxes sorokat olvasva. Pillantása a vasrácsra esett, remélte, hogy majd valaki észreveszi, hogy megérkezett. Lehetett volna okosabb is, Levitáshoz méltóan, küldeni mondjuk egy baglyot az igazgatónak, vagy a levitásoknak, hogy számítsanak rá, de teljesen kiment a fejéből.
A levitások gondolatára eszébe jutott szeretett tornya, de amint feltekintett a kastélyra, és megkereste szemével a szeretett keleti szárnyat, kis híján kiejtette csomagját a kezéből, ugyanis a kékségek tornyára rá sem lehetett ismerni. A falak széttörve, itt-ott lyukak tátongnak rajta, mintha az egész halott lenne, és még távolról is érezte, hogy nincs bent senki, kong a vak ürességtől. Szemébe könnyek szöktek, azt sem tudta hova menjen, kit keressen, hol fog egyáltalán aludni, és főképp hol vannak azok, akik egyáltalán itt laknak most a Levitában…

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Lily Brown
Írta: 2018. július 30. 19:15
| Link

A mai napon is nagy magányomban sétáltam egy kicsit távol a többi tanulótól, egész hónapban egyedűl voltam magamban és a szobám zárt ajtaja mögött. Nem is tanultam nem is ettem semmit. Közel a Levita toronynál láttam egy lányt aki egyedűl magányosan figyeli a tornyot, lassan el kezdtem felé sétálni lehajtott fejjel és megszólitottam, biztosan el tévedt. - Szia! Tudok segíteni valamiben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. július 31. 15:18 | Link

David


A döbbenetet, ami Lily arcára kiült, észrevehette valaki, ugyanis egy fiú szólította meg nem sokkal később. Rákapta tekintetét, szemében kétségbeesés ült, melyet nehezen tudott palástolni. Mikor kicsit jobban megnézte a fiút, az nagyon fiatalnak látszott, így elbizonytalanodva válaszolt a kérdésére, mert lehet még nem ismerős nagyon a dolgokban errefelé. De ne legyen igaza, mert akkor már előrébb is jut az információkkal.
- Öhm, igen, kérlek! Mi történt itt? - mutatott fel az iskolára, pontosabban a Levita toronyra, a Keleti szárny irányába. Hangja bizonytalanul csengett, nem tudta, kap-e egyáltalán kimerítő választ a kérdésére. - Ott van a házam, ott kellene ma lepakolnom, és este majd aludnom, meg miegymás, és ötletem sincs, így hova kéne mennem, kit kereshetnék. És hol lehetnek a többiek?
A szőkeség szegény fiúra zúdítja a hirtelen jött gondolatokat, majd gyorsan megrázza fejét, és újra a fiú felé fordul, hiszen a bemutatkozásról elfeledkezett. A bőröndöt elengedve odanyújtotta a kezét:
- Amúgy Lily vagyok, bocsánat a figyelmetlenségemért - mosolyodik el halványan, amennyire idegességében csak tud, és ha a fiú viszonozza a kéznyújtást, határozottan meg is rázza azt.
Utoljára módosította:Lily Brown, 2018. július 31. 15:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Lily Brown
Írta: 2018. július 31. 16:52
| Link

Nem tudom, hogy miért van itt a bőröndje, de válaszolt is, hogy a Levita toronyban van a háza és akkor azért nézte annyira a tornyot. El kezdtem mesélni a tőrténteket a lánynak. - Igazábol sokat nem tudok a toronyról csak annyit, hogy összeomlott és sokan kimenekűltek, nem láttam mostanában Levitást. Felém nyújtotta a kezét a bemutatkozása után én is odanyújtottam a kezemet. - David vagyok és Navinés. Ha akarod elkisérlek a toronyhoz és megnézzük, hogy mi van arrafelé. Biztattam egy mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2018. augusztus 1. 09:19 | Link

David


Lilyt nagyon aggasztotta a torony sorsa, de csakhamar választ kaptott a kérdésére. Nem túl kielégítőt, de hát mit tehet, ha más sincs tisztában a dolgokkal. Lehet még nem nagyon jutott el a hír más diákokhoz, csak akiknek feltétlen tudniuk kellett, hogy baj történt. Node milyen baj? Ijedtségét igyekezett palástolni, és válaszára csak a fejével bólintott egy kicsit.
- Köszönöm - mosolygott vissza Lily most már szélesebben. - A tornyot tudom merre van, nem vagyok új diák, csak visszatérő. Abban viszont kérném a segítségedet, hogy ideiglenesen hova tehetném le a kofferemet. Van a bejárati csarnokban valami tároló esetleg?
Most már biztosan fogja az utazótáska fülét, hogy ha David is úgy látja, indulhassanak a kastély felé.
- Hányad éves vagy? És milyen az iskola? Hogy megy? - Érdeklődik a szőkeség mosolyogva, de nem azért, hogy ne csendben bandukoljanak az úton, hanem mert tényleg kíváncsi, ha már összehozta őket a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 7. 11:45 | Link

Elijah
*****

- Wingaridum Leviosa – hagyja el az érkező apró kis boszorkánytanonc száját. Ez már egy olyan terület, ahol nem hívják rá a minisztériumot, ha el mer mormolni egy-egy varázsigét. Az már másik dolog, hogy gyakorlat nélkül természetesen nem biztos, hogy sikerülni fog a „mutatvány”.
- Wingaridum Leviosa – mondja még egyszer, miközben szemeit összehúzva erőlködik súlyos bőröndje előtt. Az akció persze sikertelen. Sokat olvasott már mindenféle bűbájról és varázslatról, de nem lehet annyira tehetséges, mint édesapja volt. Neki ment minden elsőre az iskolában, aztán tartotta ezt a vonalat a munkába állása után is. Újító és kivitelező jellem volt. Ez Rózáról nem elmondható. Idegesen túr szőke tincseibe, majd inkább úgy dönt, lehuppan bőröndje tetejére. Lekéste a csoportot, akikkel jöhetett volna ide, nagyon nehezen találta meg a kaput, így most tanácstalanul ücsörög egy ideig.
Az idő meleg és a talár nyári viselete sem elég vékony ahhoz, hogy kényelmesen lehessen hordani az így is felgyulladó testeken. Az iskolai egyenruha alól kilóg méregzöldszín rakott szoknyája, és fehér csipkés zoknija, ami egy szintén zöld balerinacipőben végződik. A taláron ott virít házának fényesre csiszolt jelvénye, de ez a szín egyébként is a kedvence, ezért szinte minden ruhájában felfedezhető.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 7. 11:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 7. 17:17 | Link

Róza



- Abszolút nem személyes ügy, de ameddig az a lökött frászt kap tőled, nem maradhatsz velem – magyarázom a tenyeremben pihenő egérnek, amíg eddig egy dobozban dédelgetettem. A fiúk mióta kapnak frászt az egerektől? De komolyan? Még egy patkányt megértenék, vagy mondjuk egy kígyót, vagyis siklót, mert úgy tudom, errefelé ezek élnek.. De egy kisegértől? Pici is, aranyosak a szemei és puha, meg se harapott senkit sem, mondjuk a dobozt kikezdte és megrágta a sarkát, de semmi gond nem akadt vele. Megette amit a vacsorából vagy épp ebédből mentettem ki neki, és amúgy semmi mást nem tett. Mégis, amikor kimászott az ágyamra, és ott várt – mert szentül meg vagyok róla győződve, hogy engem várt -, halálra rémisztette a szobatársam. Én meg mérges lettem, mert eleve alig bírtam megfogni, no meg, amit kaptam... Hogy nem vagyok normális, minden fertőt becipelek, meg hogy nem vagyok normális. Igen, ezt tízszer a fejemhez vágta. Így, ha nem akarom hallani a sipítozását...
- Remélem, idekint is tök jó életed lesz. Ha kaja kell, lógj be hozzám – mert tök normális, hogy erre kérek egy egeret. Kihoztam őt az udvarra, épp ott állok és igyekszem elengedni. Nem vagyok már pisis kölyök, aki ilyen miatt fog bőgni, de azért szomorú vagyok kicsit. Jópofa dolog egy kisállat, és ezt az egérkét sem rontottam el, mint ahogy mindent. Lehet, hogy valamihez értek? Bár, ha jobban megnézem, elég kövér lett... Ez talán nem olyan nagy gond.
- Ég veled, Egér – mert ez a neve. Rettentő kreatív voltam, de azt olvastam, amíg nem adsz neki különösebb nevet, nem fáj, ha elveszted. Mondjuk, nem kellemes így sem, de amikor leguggolva nyitom ki a dobozt, fogom meg, és eresztem a fűbe, nem sok, és el is tűnik. Így, üres dobozzal ballagok vissza és merülök el kicsit a fejemben. Innen kerget ki a lányos hang, aki épp valamit akar. Leviosa. Ohh, varázsol! Megállva, érdeklődve figyelem, mi sül ki ebből. Mivel csomagjai vannak, így most érkezett talán, nem csoda, azokat a dögöket cipelni nem leányálom. Azonban, meg se moccannak a ládák. Kicsit magamra ismerek, már-már kárörvendő is lehetnék, de hát, pont én? Hagyjuk már.
- Igazából, nem azzal tudnád elcipelni a körletedig. Lehet azért nem sikerült – ó, megszólaltam én, a szakértő. De abszolút nem azért, mert kötekedni akarok. Csak... csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 08:26 | Link

Elijah



Egy pillanat alatt képes volt most feladni a dolgot. Hosszú volt az út és eléggé nehezen indult az egész sztori, ezért nem csoda, hogy most ennyire „kivan”. Hatalmasat szusszan, szinte fájdalmasat, inkább kimerültet. Vagy talán ezeknek a szerelemgyerekét. Óriási, kékszín szemeit összehúzza, és úgy tekint fel a fényesen csillogó kastélyablakokra. Gyönyörű hely. Mondjuk, nem nehéz eddigi szállásától jobb körülményeknek örvendőt találni, de ez azért minden elvárást túlszárnyal. Varázstudó családból származik, így nem fog olyanokon meglepődni, mint szellemek, mozgó festményalakok vagy legyen éppen egy thesztrál. Ugyan az utóbbin jobban legeltetné szemét, hiszen még élőben nem látott, de olvasott róla, és jól tudja, hogy ő láthatja is ezeket az érdekes lényeket.
Lába alig éri a földet a bőröndről. Alacsony termet, alig 160 centiméter, vékonyka. Tipikus játékbaba kinézetű, amit csak az tesz még „babahűbbé”, hogy úgy is öltözködik. Nyúlánk kis karjai teste mellett pihennek. Tanácstalanul. Bal kezében pihen pálcája, amit annyira erőtlenül fog, félő, hogy hamarosan a porban végzi.
A kék szemek lecsúsznak a kastélyról, amikor is egy fiú hangjára kapja fel a fejét. Beszél valamihez. Valamihez, amit Róza nem láthat. Bizonyára egy pici állatka lehet vagy kicsit magányos a fiú, és kitalált egy képzeletbeli barátot. Nem azért, nem baj az. Lehetséges, hogy Rózinak is meg kellene erőltetnie magát, és kitalálni valakit/valamit, aki mellé szegülne. Összeszorítja vékony kis ajkait, majd tovább lóbálja gyermeteg módon lábait, és egy halk dallamot kezd dúdolni, amit egy utcazenésztől hallott a vasútállomáson. Vidám dallam. Az embernek azon nyomban jó kedve támad tőle. Így Róza is elmosolyodik, majd a hozzá szóló hang forrására emeli hatalmas szempárját.
- Lehetséges – vonja meg mellé csapzott vállacskáit, és le sem veszi szemét a másikról. Mindenesetre, egy próbát megért. Kiderült, hogy nehezebb lesz az egész, mint gondolta. Van előképzettsége, de azért… gyakorlata értelemszerűen nem lehet. Különben nagyon csúnya büntetést kapott volna.
- Segítesz? – teszi fel a kérdés bababájjal mosolyogva, a fiúnak címezve.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 8. 11:45 | Link

Róza



Fogalmam sem volt, hogy amúgy ki látott, miközben összekulcsolt ujjaimnak beszéltem, lelkesen vagy épp csak dünnyögtem. Lehet, hogy ez a kívülállóknak, aki nem tudta, tudta, hogy volt egy korszakom, ahol gazdi lehettem, igencsak... furcsa. És akkor éljünk finom kifejezéssel. Igazából nem vagyok már azon fennakadva, hogy ki minek néz. Annyira kötöznivaló bolondnak szerencsére nem, legalábbis nem érzem ezt, így probléma nincs. Ha kicsit dilisnek? Az még bőven elfér, hiszen mindig az a fontos, hogy én érezzem jól magam, ne pedig görcsösen próbáljak megfelelni. Persze, az is szokásom, de... de most mindegy. Egér elment, én kidumáltam neki magam, és a szobatársam is örülhet, hogy nem kell többet néznie, ahogy a kis gombszemeivel nézelődik, vagy az apró orrával szimatol össze-vissza. Akkor is aranyos volt. Pont.
És amikor már mára azt hitted, hogy nem lesz semmi, csak a tanulás vagy épp valami más könyv forgatása, a kastély élete szól közbe. Igen, kicsit meggondolatlan dolog volt egyből okoskodni, és úgy tenni, mintha tényleg jobban értenék ahhoz, hogy hogyan is kell elköltöztetni a csomagokat. Amikor én jöttem, az év elején, ezt megoldotta más, ahogy a többiekét is, a vonatig pedig, amivel ide érkeztem, anyáék intézték. Igen, így aztán totálisan van jogom beleszólni abba, hogy ő hogyan próbálja. Szülők itt már nincsenek, iskolai dolgozót vagy épp olyat, aki tud is varázsolni és idősebb, lehetne hívni ugyan, de miért is mindig a könnyű utat válasszuk. Lássuk be, okosabb lenne, én viszont szeretek mindent magam intézni – vagy csak megpróbálni.
- Hát.. megpróbálhatom, persze. Még nem gyakoroltam, meg izé, ez felsőbb évfolyamos cucc, de az egyik háztársam csinálta már, amikor körberaktuk a fotelokat és tárgyalhassunk – nem, igazából mindent azért tett, hogy amolyan „várat” alkosson és oda kucorodva tanulhasson, mert mindenki más hangos volt a kviddicsmeccs miatt. És a felszabadult tér csak rontott ezen.
- Öhm... - túrok bele zsebembe, amelybe a pálcát tűztem. Farzseb, és bár mindig azt hallani, az egy nagyon rossz hely, még sosem volt gondom vele. Még. Oké, lehet át kéne gondolni. A dobozt lerakom a lábam mellé, már nincs rá szükség.
- Akkor leszállsz róla, kérlek? Szerintem még veled együtt nem megy – oké, próbálom fenntartani azt, hogy tényleg én leszek a segítség. Addig, míg erre várva szorongatom pálcám, felkutatom fejemben azt, mivel is akarnám elérni a varázst. Igen, tudom, megjegyeztem, ez azonban semmit se jelent. Vagyis de, hogy megint nagyzolni akarok kicsit.
- Nem vagy Levitás, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 8. 13:25 | Link

Elijah



Ahogyan nagy szemeket mereszt a fiúra, el is felejti, hogy még mindig a legnagyobb nyugodtság és kényelem élvezetének él, miközben igazán fel kéne emelnie popsiját a bőröndről, hogy a fiú érvényesülni tudjon. Nem az a célja, hogy lovagot neveljen belőle. Meg sem fordul a fejében. Csupán biztos abban, hogy a másiknak jobban fog menni, mint neki. Egyidősek lehetnek. Talán a fiú egy kicsit idősebb is, mint ő, de majd kiderül, ha végre „kilogisztikázzák”, hogyan is tovább. A másik a pálcájáért nyúl. Erre Rózi összehúzza szemöldökét, és felpattan. Nem szeretne ő is a levegőben repkedni. Mi ő? Madár? Á-á. Ahogyan ismét játékbaba módjára – kissé ijesztően – a fiú irányába fordul, szélesen elmosolyodik. Nem kárörvendés. Nem. Nem és kész. Csak vicces, hogy egy egyszerű varázsigével nem tudnak megbirkózni. Most már teljesen biztos, hogy egyidősek, és a fiú is az első évfolyamot tapossa még. Vagy csak nem a bűbájtan az erőssége. Nincsen ezzel semmi baj, van millió más tárgy, amiben jeleskedhet még élete során.
A következő kérdést viszont nem tudja hova tenni. Értetlenül – elég jól megy neki – kúsznak fel kékjei a másik sötétjeibe.
- Nem – csóválja meg kislányosan fejét. S közben szőke tincsei vad táncot járnak koponyája és nyaka körül. – Rellonos vagyok – húzza ki magát olyan büszkeséggel, hogy meglehet, még senki nem jelentette ki ennyire pökhendi módon, hogy melyik házba is tartozik. Ráadásul jelvényére is bök hosszú, vékonyka mutatóujjával. Nagyon tetszik neki a gondolat, hogy ugyanabba a házba került, ahová édesanyja is járt. Noha, édesapja Levitája sem lehet rossz hely. Elvégre ő odajárt. DA.
- Hát te? – kérdez vissza, miközben ismét a gigászi építményre emeli tekintetét.
Még mindig nem hiszi el, hogy itt van. Megszabadult eddigi életétől. Hihetetlen.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza , 2018. augusztus 8. 13:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 8. 14:10 | Link

Róza



Türelmes ember vagyok – a mostani időszakban, és most a lánnyal is -, így kivárom, hogy bármit is csináljon, vagy épp ne. Nem köteles elfogadni azt, hogy én segíteni akarok, vagy micsoda. Ezt is csak az illem meg az illendőség miatt húzom elő, anya belém nevelte, hogy a lányokkal ne úgy bánjak, mint a fiúkkal, hanem egy kicsit sokkal finomabban, nyissam ki nekik az ajtót, segítsem le a kabátot, és még sok más, apró praktika, vagy mi a szösz. Most egyik sem érvényesül, de kreatívnak mondom magam, a videójátékokban is mindig akadnak olyan küldetések, amik nem tolják az orrod alá, hogy mégis mit és hogyan oldjál meg, hanem a környezetet fürkészve, azt megfejtve totózzam ki, mégis mi a fenét kell itt csinálni. Itt csak a lányka van, a környezet ééés persze a bőrönd, szóval nem kell sok ész hozzá, hogy a gavallér én-t elővéve segítsem be. Csak hát sikerült a nehezebb megoldást választanom rá, de üsse kavics.
- Ó, az jó! Mármint, nem azért meg előítéleteim vannak – rázom meg gyorsan a fejem, nehogy azt higgye, hogy rosszra akartam célozni és nyíltan köpködöm valamelyik házat, mintha olyan muszáj lenne. Nem, nekem még most sincsenek ilyen gondolataim, egyrészt, mert nincs sok ismeretem, annyi nem, mint mondjuk egy harmadévesnek, vagy akinek más családtagjuk is koptatta eme padokat. Húh. Aki ellenszenves az ház nélkül is az, maradjunk annyiban.
- Áhááá! Akkor neked nagyjából tudom, merre is lesz a lakhelyed – gondolkodom el azon, merre is van pontosan a rellon házának bejárata. De az irány már elég, onnantól pedig könnyebb a tájékozódás és amúgy is csak az ajtóig tudnám kísérni. Az is elég, nem? - Én a pirosakhoz, az eridonban vagyok – az, hogy neki ez mit jelent vagy épp mit nem, nem számít. Nem tudok semmit sem a lányról, lényegében tippem sincs, milyen lehet ő, ahhoz nem elég öt perc, hogy megtudjam, mennyire kellemes személyiség, vagy épp nem. - Elijah vagyok, amúgy – figyelem közben, hiszen már felállt rég, csak nem jutott el a tudatomig. Akkor illene valamit is csinálni csak... valamiért még nem akaródzom elrontani a pillanatot.
- Azért említettem a levitát, mert kicsi baleset történt és romokban van – fontos, hogy megtudja a viszonyokat, hogy ha netán fel szeretne fedezni valamit, azt a környéket inkább most kerülje el, ha nem akar csalódni, megijedni, vagy akármit. Közben persze közelebb csosszantok és felemelem a pálcám, majd le, ismét, magam mellé. Köhintve húzom ki magam, kezem ismét előre emelem, és határozottan szegezem mind a tekintetem mind a pálcám a bőröndre. Három...
- Mobiliarbus! - kicsit hangosra is sikeredett és ami a legjobban meglep , hogy a láda meg is emelkedik! Milliméterek, centik és talán fél méter is! Persze, ez utóbbi költői túlzás, és aztán... Aztán megbillen, megremeg és egy puffanással a földnek csappanva köt ki ott, ahonnan elemeltem. Annyit elértem, hogy 30 centit odébb ment és fel is borult. Arcom eltorzul, kezem leereszkedik.
- Hoppá.. ne haragudj..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Hegedüs Róza
INAKTÍV


Baj(ba)keverő róz(s)aszál
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 20
Írta: 2018. augusztus 10. 10:12 | Link

Elijah



Bizonyára nagyon sokat számít az iskolában, hogy ki melyik háznak a tagja. Ha az ember nem is vallja be, biztosan vannak előítéletei vagy bizonyos sztereotípiák alapján ítéli meg egyes házak lakóit, diákjait. Édesapja sokat mesélt neki kiskorában erről a helyről, és arról, hogy micsoda bűbáj minden, ami itt történik. Apja nagyon hálás volt, hiszen itt ismerhette meg feleségét, aki később Rózát is szülte neki. Sok történetet hallott arról, hogy a Levitások a művészek és az eszes diákok, mennyi mindent köszönhet a varázslóvilág ezeknek a diákoknak napjainkban. Hallott arról is, hogy a Navine diákjai mély érzéseikkel és emberségükkel teszik jobbá a világot. Na, meg rengeteg hallott arról is, hogy pont az Eridon és a Rellon diákjai azok, akik folyton rivalizáltak egymással. A büszke és bátor Eridonosok, akikkel a Rellon ház tagjai valamiért mindig összerúgták a port. Pontversenyek miatt, szerelmek, ellenségek, minden történhetett.
Szóval, gyorsan túllép azon, hogy „jó, hogy nem Levitás”, és bólogatva mélyed a másik szemeibe, miközben az beszél. Egy drámai kacsintással válaszol arra, miszerint a fiú tudja, merre lehet a Rellon hálókörlete. Legalább ő tudja. Évekkel ezelőtt még anyukája mesélt arról, hogyan jutott le a Rellonba, hogyan lógott ki onnan az éjszaka közepén és hol lehet találni a legjobb rejtekeket. Annyi biztos, hogy az alagsorban van, de nem olyan egyszerű megtalálni a bejáratot. Mindenesetre, már nem tudja megkérdezni tőle.
Eiljah Eridonos. Ezen azért kénytelen elmosolyodnia a lánynak.
- Akkor most nekünk fújni kell egymásra? – kérdi játékosan gonosz tekintettel.
Nem biztos, hogy érti a fiú, hogy miről van szó. De nem jut eszébe, hogy valaki mugli származási is lehet. Rózit kiskora óta veszi körbe a mágia, így nem lehet hibáztatni, hogy egy varázstanodában nem a varázstalan neveltetés az első gondolata.
- Hű, de jó lehetek… – húzza össze szemöldökét, ajkait nyalogatja, s elgondolkodik. Elijah. Beszél nagyon picit angolul, de még csak nemrég kezdte, 14 évesen ne várjunk tőle felsőfokot. De a magyar és az angol nyelvet csak meg tudja különböztetni egymástól. Hümmögve közelebb lép a fiúhoz, szinte teljesen belebújik az aurájába. – Hogy' csinálod, hogy értelek? Apud vagy anyud magyar? – vizsgálja tovább. – Valami, ami nálad van meg van bűvölve?
Nagyon kíváncsi lett. Imádja a bűbájokat, a bűbájtan is biztosan feküdni fog neki. Na, meg van még két tárgy, amiben nem okozhat csalódást szüleinket; Bájitaltan és Gyógynövénytan.
- Róza vagyok – biccent, miközben hátrébb lép Elijahtól.
Aztán egy újabb közérdekű közleményt hallhatunk. Baleset a Levitában. Erre szavakkal nem kérdez vissza, csupán a magasba repíti vastag szemöldökét kérdés gyanánt, miközben a fiú arcát vizsgálja. Úgy néz ki, hogy mindenféle dolog ezekben a hetekben történik az iskolában.
Elhangzik a varázsige, és a bőrönd megmozdul. Ez is valami. Ugyan elég keveset utazik az Elijah Légitársasággal, és még a landolás sem biztonságos az utasok számára. Picit kinyílik a bőrönd szája. Eddig csak nevetett a fiú ügyetlenkedésén, de amikor apró fehérneműit látja meg a köveken, akkor teljesen elvörösödve ugrik oda, guggol le, és kezdi azokat összeszedni.
- Mit csinálsz, ember? – kérdi szorongástól remegő hangon.
Utoljára módosította:Hegedüs Róza, 2018. augusztus 10. 13:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 20:36 | Link

Róza



Nagyon csendben van, bizonyára, ő okosabb arról, kinek hol a helye és az mit jelent. Mármint, én nekem ugye nem járt ide még a szomszédom haverja sem, de ő lehet pont az a lány, akinek a tesója, anyukája, bárkije ide járhatott, bár azt nem tudom, milyen régen alakult ez az iskola, lehet, hogy tök fiatal, és nem járt ide hatezer generáció, az viszont tuti biztos, hogy elég idő telt el ahhoz, hogy valakik az elsősök között már „tapasztalattal” járulnak ide. És ezen miért is kattogok ennyire? Majd elolvasom valamelyik iskolai krónikát, hogy azzal képben legyen, mióta van ez a suli meg minden, de semmin nem fog változtatni, továbbra sem fogja senki megmondani, neki milyen volt. Sőt, igazából anyáékon kívül a kutya se tudja, hogy én ide járok. És ez valahol kicsit ijesztő, mert hát, mit mondjak? Magánsuli, oké, de ha mesélni kell róla? Na abban nem vagyok jó, nem tudok azonnal kitalálni valamit arról, hogy mit tanulok, milyen az iskola, és a többi. Oké, ha itt végzek, előveszem azt a határidőnaplót, amit anya adott, és szépen kerítek egy mesét arról, mit csinálok én amúgy iskolaidőben, arra az esetre, ha valamelyik haverom otthon megkérdezi... vagy épp, úr ég, egy rokon a karácsonyi vacsorán! Áááá ez kész rémálom! Nem lett ez eléggé átgondolva, lehet el se kellett volna jönnöm ide! Koncentrálj, ne hisztizz, Elijah, ne pánikolj. Ne. Huh.
- Ööö.. lehet? Nem tudom, csak a bunkókra szoktam fújni, de te nem tűnsz annak – vagy ha igen, marha jól leplezi. De ő csak egy lány, persze, tud sértegetni, mert mindenki tud, de ez van, ezt kell szeretni. A lányok már csak ilyenek, mindig. Összeülnek, kipletykálnak és röhögnek rajtad. Rettentő.
- Nem vitatom! - ez olyan csapda, amibe nem szabad belekötni. Mint a filmekben a tipikus: kövérít ez a ruha? Jó így a hajam? Figyelsz te rám? Azt mondják, a netről meg a tévé-ből nem lehet semmit sem tanulni, pedig ez nincs így. Jó, nem fogok lediplomázni, mert megnéztem egy kórházas sorozatot, de azért néha jól jön egy-egy onnan ellesett trükköt bevetni élesben.
- Hát, amint hallod, töröm én ezt eleget, de... Évek óta itt lakunk, előtte néha nyaraltunk kicsit itt, és azt mondta anya, hogy úgy néz ki, tök jó a nyelvérzékem. De leginkább szerencse, akaraterő meg egy idő után magyar felirattal vagy szinkronnal néztem a sorozatokat. Az most pont nincs nálam, de azt hiszem van olyan medálizém is. Nem tudom – vonom meg a vállaimat, mert ez tényleg csak jött, sikerült valami olyat, amit sokaknak nem. A helyesírás más, abba, bevallom néha segítenek a megbűvölt korrigáló pennák, amik amúgy rettentő menők. Nem ragadok le most itt, meg az érveknél, bemutattam magam és most jöhet egy kis hősködés.
Vagyis az égés, ugyebár.
Még az én fülem botja is belevörösödik, pedig láttam már bugyikat. Igazából, nekem a szégyen az, amitől vörös, neki meg az, hogy látom a bugyijait. Amikben nincs semmi. Csak ruha. Kiönthetek elé pár alsót engesztelésképp?
- Bo.. bocsi! Tényleg sajnálom! Nem akartam így de... megoldom, jó? Máris hozok valakit, aki tényleg tud varázsolni. És ne haragudj rám, csak... segíteni akartam – lassan elhátrálok, majd mint a nyúl, futni kezdek. Addig míg nem tanárt vagy prefit nem látok és nem tudom értesíteni. Menjen, segítsen neki más, mert én elbaltáztam, megint. Majd ezt is gyakorolhatom, de a francba! Nekem tényleg ennyire nem megy itt semmi? Mérges vagyok inkább, mint zavarba jött vagy ijedt, így, ha a lány mérges is lesz, már csak az megy oda hozzá, akitől segítséget kértem. Én elmenekülök a szobámba, hogy zsörtölődjek a berendezéssel. No problemo, minden rendbe fog jönni. Másnem hazaküldenek, ennyi.


//az én hibámból késve, és lezárva, köszönöm a játékot! //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 4. 16:09 | Link

Előzmények


Salli

- Igen, ez a bűnös szenvedélyem.
Persze, már nem annyira, mint régen, de azért eléggé szeretem, Liam pedig, amikor elkezdett velem dolgozni, tudta, hogy vannak olyan dolgok, amikről képtelen vagyok lemondani, ilyen például a csokoládé. Persze valóban nem, mint "megoldást" és "társat" használom a mindennapokban, de van olyan, amikor kell, és ez a mostani is olyan.
- Én mindig valamihez kötve tudom, hogy merre járok. Például, ha azt mondják, hogy a csókolózó banyák szobra, akkor tudok egy pontot.
Igazából a banyák nem csókolóznak, csak nagyon olyan a szobor. Állítólag a női összefogást szimbolizálja, de valamit a művész nagyon félreérthetett, és azóta mindenki csak úgy ismeri, hogy a csókolózó banyák szobra. Egyszer, még két polgival a mostani előtt le akarták cserélni a szobrot, de a felsőbb hatalmak nem engedték, és akkor valahogy elévült a lelkesedés.
- Ennyire jó. Van rengeteg olyan könyvem, amit még nem olvastam, de mindig látok egy újabbat, vagy kettőt, esetleg ötöt.
Az mondjuk egy durva alkalom volt, de nagyon imádtam, tényleg nagyon, nagyon szerettem mind az öt könyvet, és azokat becsületesen el is olvastam. Mostanában viszont csak ilyen papókás módban, bekucorodva az ágyba, alvás előtt művelek ilyesmit.
- Annyira utálom, amikor hanyag a tanár. Mert ha a sulinak nem telik rá mondjuk, akkor mondják azt, hogy ezt is vedd meg évkezdésre, nem azt, hogy találtunk hat éves kígyófogat, jó lesz ez még, ha leőröljük, aztán bumm, katasztrófa. Viszont itt a piacon eléggé sok mindent meg lehet kapni, meg vannak olyanok, akik csak kiszállók, névjegyeket gyűjts be, és rendelj, szerintem elég jó már ez a szolgáltatás is.
- Van lovastanya is, ha szeretsz lovagolni, illetve, ha nem akarsz lesétálni, akkor van a kastély közvetlen környezetében is rengeteg hely. El is tud az ember bújni, de vannak olyanok, ahol kisebb csoportok vannak. Jó ez a suli, elég könnyen fogadják be az embereket a csoportok, meg nem nagyon tapasztaltam olyat, hogy valaki fújna a másikra. Vannak alapok persze, ezek az eleve elrendeltetettek, hogy minden rellonos gonosz, és minden eridonos hősszindrómás, de ezek nem igazak szerencsére. Ééés meg is érkeztünk.
Nyitom ki a kaput, még nincs takarodó, de hamarosan már csak jelvénnyel vagy nagy könyörgések árán lehet visszajutni.
- Íme a kastély, nem vészes a távolság. Ez a legkényelmesebb és legbiztonságosabb út, van még ezen kívül kettő, az egyik az erdőn át, de az kerülős, a másik meg leginkább télen ideális, mert nem ekkora a meredekség.  
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. november 4. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salli R. Revie
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. november 10. 21:30 | Link

Marcell

- Áh, még csak nem is arról volt szó, hogy ne lett volna az iskolának pénze - legyintett, miközben haladtak lassacskán az úton. - Egyszerűen hanyag volt és smucig, legalábbis szerintem. Minden más órán tökéletes volt a felszerelésünk, de a bájitaltanon csak a selejtet kaptuk. Arra is tippeltünk már, hogy a friss alapanyagokat elrakta magának a személyes megrendeléseihez, és nekünk a raktárából adta a maradékot - mesélte. Érződött a hangján, hogy nagyon felháborította ez az eset, hiszen szívügyének tekintette, hogy a legjobbat hozza ki a lehetőségeiből az órán, de így esélye sem volt rá.
- Hm, még sosem lovagoltam, de végül is lehetne egy esélyt adni neki - morfondírozott félhangosan, de aztán elnevette magát, mikor a srác felsorolta a sztereotípiákat. - Ne is mondd! Bizonyos körökben még mindig él a nézet, hogy minden Durmstrangos hidegvérű gyilkos - legyintett. - Pedig nem csak mi adtunk nagy hatalmú sötét varázslót a világnak, nem is értem.
Ez egyébként tényleg mindig egy apró tüske volt valahol leghátul, mármint, hogy a Roxfortból is előkerült ugye egy Voldemort, ahogy tőlük Grindelwald, de az angliai iskolát mégis megbecsülés övezi a köztudatban. A Durmstrangot viszont világszerte hajlamosak negatív jelzőkkel illetni az otthonául szolgáló térségen kívül.
Mostanra kicsit kifulladt, ami csak részben volt annak köszönhető, hogy végig beszélt menet közben, részben viszont inkább az tehetett róla, hogy nem szokott hozzá a meredek részekhez. Ahogy megálltak a kapunál egy pillanatra, visszanézett a megtett útra, majd fel a kastélyra, ami már tényleg nem volt nagyon messze, és elmosolyodott.
- Nagyon szép itt - méltatta, miközben elraktározta a legújabb infókat is a fejében. - Itt szabadon lehet egyébként lejárni a faluba, amikor nincs tanítás, vagy valamilyen megkötés? - kérdezte, mert ha ennyire közel volt a település, akkor kevés okát látta annak, hogy nagyon korlátozzák a diákokat. - Illetve az is érdekelne, hogy van-e gyorsabb mód eljutni a fővárosba, mint a vonat? Iszonyú lassan értem ide - jegyezte meg.
Utoljára módosította:Salli R. Revie, 2018. november 25. 21:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 17. 21:25 | Link

Salli


- Mondjuk akkor inkább ez áll, mert ha például felkészültek egy asztronómián vagy asztrológián, mindig keverem, hogy melyik a csillagnézős meg melyik, amelyik megmondja, hogy egy sikertelen hajléktalan leszek, szóval, a csillagoson, ha ott olyan cucc van, akkor nyilván inkább benyúlja.
És igen, a sikertelen hajléktalan az pontosan így történt. Rossz órát jelöltem be, mert mint mondottam, mindig, de mindig keverem ezt a kettőt, és a vége az lett, hogy a tenyeremből gyakorlás címén kiolvasták, hogy sikertelen lúzer leszek minden téren. Mert azt figyeljed, a tenyerem szerint a házastársam megcsal, a gyerekem nem tőlem van, tehetségtelen vagyok, mindenhonnan kirúgnak majd, álláskerülő is leszek egy idő után, sőt, mi több, csak az alkohol lesz az én mentsváram. Nem is tudtam, hogy ennyire sablonos, de részletgazdag az a néhány mélyedés. Még szerencse, hogy csak vendégelőadó volt, és nem jött vissza többet, mert ciki lett volna minden órán kiröhögni.
- Szerintem valamilyen szinten minden iskola. Ha jól emlékszem még a Bagolykő is. Oké, nem nagyhatalmú sötét varázslót, csak nagyarcú csatlósat, de az se jobb.
Még legyintek is egyet. Én nem hiszem, hogy az iskolába járókat el kellene ítélni emiatt. Komolyan nem is tudom, hogy van-e olyan iskola, ahonnan nem jött ki valami csúnya mágus. Talán a Beauxbaton lehet ez alól kivétel, de azért ebben sem vagyok annyira nagyon biztos.
- Külön engedéllyel sokkal szabadabb a lejárás, nem egy nagy eljárás. Sokan dolgoznak vagy laknak a faluban, például én is lent lakom, szabadon járok ki-be. Illetve van két hoppanálási pont is a faluban, szóval, aki bírja a gyűrődést, azokon jár.
Örülök, hogy tetszik neki itt, én is szeretem ezt a helyet. Olyan békés, megbújik egy csodás környezetben.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salli R. Revie
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. november 25. 22:46 | Link

Marcell

Egy kicsit nehezen tudta követni a csillagászatos magyarázatot, ezért kék szemeit pár pillanatra a fiú arcára függesztette menet közben, aztán várt is egy-két másodpercet, mielőtt helyeslően bólintott volna. Addigra legalább sikerült összeraknia a fejben, hogy mi is hangzott el.
- Ilyen emberek mindenhol vannak, csak abban reménykedek, hogy itt nem pont a kedvenc tanóráim egyikén fogom majd ki - mondta. Azért azt elég nehéz lett volna elhinnie, hogy a Bagolykőn mindenki feddhetetlen és becsületes, főleg, hogy egy nyomozó lánya volt, így inkább nem is hitegette ilyesmivel magát. Csak realistán!
Hamarosan azonban tovább gördítették a beszélgetés fonalát, és Salli kelletlenül elhúzta a száját a válasz hallatán.
- A csatlósok valamilyen szinten még rosszabbak szerintem, mint maguk a gonosz varázslók. Tulajdonképpen, ha nem lennének csatlósok, akkor ezek a varázslók sem juthatnának igazi hatalomhoz. Ráadásul, ha azt nézzük, akkor a csatlós csak egy szolgalelkű selejt, nem pedig olyasvalaki, akinek bármire is büszkének kellene lenni - fejtette ki az álláspontját, bár talán túlságosan is merészen fogalmazott ahhoz képest, hogy még csak pár perce ismerték egymást a sráccal. Valószínűleg a fárasztó utazás és az elmúlt időszak kellemetlen kuszasága söpörte el az óvatosságának egy részét egy időre.
Figyelmesen hallgatta a választ, amikor kitértek a kijárási és utazási lehetőségekre, és elgondolkodva ráncolta a szemöldökét.
- Ez nagy korú diákokra is vonatkozik? Mármint, hogy külön kérvényre van szükség. - Nem teljesen értette a dolog logikáját, de nem volt az a fajta ember, aki emiatt végigjár hat irodát, hogy változtassanak a helyzeten, inkább csak szerette volna érteni a rendszert. - Ó, ez jó hír! A hoppanálás sokkal egyszerűbb lesz, bőven elég akkor vonatozni, amikor csomagom is van - sóhajtott fel megkönnyebbülten. Utána viszont kicsit odébb terelte a beszélgetést a hasznos tudnivalókról és a mindennapi iskolai életről érdeklődött inkább.
- Mondd csak, van most készülőben valami érdekes, amiről tudnom kellene? Rendezvény, titkos földalatti mozgalom alakítása, kopogószellem gyűlés, akármi - vigyorodott el a felsorolás végén, hogy a fiú lássa, nem őrült meg egészen, csak random dolgok jutottak eszébe. - És egyébként neked mi a szubjektív véleményed, ez egy jó iskola? - tette még aztán hozzá, mert elég normálisnak tűnt a másik első blikkre ahhoz, hogy adni lehessen a véleményére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. december 5. 14:47 | Link

Salli

- Ha mégis elkezdenének szívózni, csak szólj, kiválóan tudom az emberek értésére adni, hogy nem szerencsés, amit csinálnak.
Pontosabban az évek során kiválóan elsajátítottam Kamillától a csúnyán nézés művészetét, ahhoz hozzátársul az, hogy prefektus vagyok, és esetünkben inkább az az igaz, hogy rám mondják azt, hogy a "Farkas lány pasija", semmint rá, hogy az "Apáthy fiú nője", de én nem bánom ezt. Kamilla számomra a legbátrabb emberek egyike, főleg azóta, hogy valóban képes volt Navine talárt húzni egy meccsen, hogy kisegítse a szorult helyzetben lévő sárgákat.
- Persze, meg a csatlósoknak igazából valami lelki nyavalyájuk van, leginkább középszerűek, átlagos életet élnek, és azt hiszik, ez az a plusz, amitől majd másabbak lesznek, jobbak, mint akik megdolgoztak a sikerért például. De ha megnézed a csatlósokat, akiket ismerünk a történelemből, vagy középszerűek, vagy szürke kisegerek, vagy éppen semmiért nem kellett megküzdeniük és unatkoztak.
Nem bánom, hogy ennyire nyíltan fejezi ki magát, értékes és jó beszélgetőpartnernek ítélem meg, és van egy olyan határozott érzésem, hogy mi még nagyon jóban leszünk egymással. Szeretem, ha valakivel össze tudom ütköztetni a nézeteimet, és egy jó vitát tudunk kihozni belőle. Olyat, amit az ember aztán élvezettel visz végig, és aminek a végén mind a két fél elégedetten, új tudást birtokolva zár.
- A mestertanoncokra nem, de az alapképzésesekre igen, de az is megvan gyorsan, majd segítek abban is, és akkor pikk-pakk el lesz intézve a dolog. A házvezetőnk jó arc. Most új a helyettes, vele annyira még nem volt kapcsolatom, ha jól tudom, az iskolában is új.
Annyira mondjuk arra még nem tértem ki, hogy utána nézzek ennek a tanerőnek, de legalább most már lesz okom megtenni.
- Legközelebb a karácsonyi bál lesz, de szoktak lenni például a klubhelyiségekben kisebb összeröffenések, meg vannak hangadók, akik random partikat csinálnak. Azokra is érdemes elmenni, mert jó a buli. Ha van hozzám kedved, nyugodtan csapódj, és akkor megmutatok mindenfélét.
A kérdésére, hogy ez egy jó iskola-e, felpillantok a robusztus épületre.
- Igen, nyitott és elfogadó, amik szerintem nagyon fontos érvek mellette. Szerintem nem volt rossz választás, hogy ide jártam, és remélem, hogy te is így látod majd. Akkor hát, irány a klubhelyiség!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 3. 18:27 | Link



A megbeszéltek alapján, mivel kíváncsi voltam a folytatásra, megjelentem a megbeszélt helyen a megbeszélt időben. Újra edzőruha feszült rajtam, azonban hajam most a copf helyett csak félig volt összetűzve, épp csak annyira, hogy ne lógjon a szemeimbe. Kíváncsi volt arra az oktatásra, vagy edzésre melyet a tanár úr ajánlott fel. Végül is károm nem származhat belőle, bár kicsit félek tőle, hogy ismét meg akarja majd váltani a világot és engem. Úgy festett múltkor is, hogy nem igazán érti, nem érdekes a varázsvilág, se a varázslatok, se semmi. Vagyis úgy a pontos, hogy csak nagyon kevés dolog.
Módfelett, magamhoz képest már túlzottan is boldog voltam. Fülig ért a szám, ha csak arra gondoltam, hogy animágus tanonc lettem. Sikerült! Olyan büszke vagyok magamra, hogy elmondani nem tudom. Igazából az első nagyobb sikerélmény az életemben, most pedig megöl az izgalom, mégis milyen formát fogok ölteni, ha átalakulok. Mióta kiderült a dolog, azóta ezen agyalok és kattogok. Mi szeretnék lenni? Hát, nem tudom. Minden állatot imádok, de ha választani kellene, akkor valami különlegesebb. Mire látok esélyt? Valami macskafélére. Miért? Mert a kedvenceim, és mert ott van nekem Hamu is, így kézenfekvőnek tűnik. Mi illene hozzám? Na erről fogalmam sincs. Egy éjszakát a könyvtárban töltöttem és olvasgattam, mivel minden ehhez kapcsolódó tudást magamba szeretnék szippantani.
Mivel a tanerő még nem volt sehol, így elkezdtem kicsit bemelegíteni. Megszokás.  Minden mozgás előtt fontos a megfelelő bemelegítés, hogy ne legyen sérülés és húzódás, vagy ilyesmi belőle. Közben azon gondolkodom, hogy miért itt? Miért a kapunál szeretne találkozni. Itt nincs semmi. Vajon azért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2019. január 4. 00:15 | Link

Szendrey Adél

Kellemes kötelezettség várt rám ma délután, be kellett hajtanom a tegnap kiosztott büntetőmunkát Lédán. Érdekes lány volt, aki több ok miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt pedagógiai kihívást láttam benne, a mágiáról alkotott lesújtó véleményét, ha nem is megváltoztatni, de minimum árnyalni szerettem volna, mert a jelenlegi szélsőséges gondolataival egyszerűen nem tartozhatott a varázstársadalom tagjai közé. Másrészt a vonzó külseje sem hagyott hidegen, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy én viszont hidegen hagyom. Persze játszadozott velem, de nem tudtam eldönteni, hogy komolyan akar valamit, vagy csak az agyamat húzza, hogy aztán lepattintson. Velem márpedig nem lehetett packázni. Kelletnie sem kell magát, ha igazán akarok valamit, akkor megszerzem.
A rellonos melegítőmben vonultam végig a kastély folyosóin, éppen úgy, mint amikor csapatkapitányként vezettem a társaimat kviddicsedzésre. Léda a megbeszélt helyen várt.
- Szia! Remek, hogy pontosan érkeztél, ezért akkor nem kell pontot levonnom. - szívbaj nélkül ment volna neki a levonás, ha késik, hiába szeretett házamat, a Rellont is büntettem volna ezzel.
- Kezdjünk nyújtással! Tapasztaltam, hogy ez magadtól is kiválóan megy, úgyhogy ezt a részt rád bízom. De ha bármiben tudok segíteni, állok rendelkezésedre. - készségesen felajánlkoztam, nem hagytam volna ki, hogy újra lássam közelebbről a lány formás idomait.
Nyújtás után előkaptam a segédeszközöket. Két gurkót, és egy komplett kviddicses védőfelszerelést Lédának.
- Futni fogunk, cél a tanoda határa az erdő szélén. Nehezítés, hogy ezt kell viselned. - dobtam oda neki a ruhát. Amennyire leszólta a kviddicset, szerintem fel sem ismerte, hogy mit kapott tőlem. Egyébként vicces, hogy öltöztetem, pedig szívesebben tenném az ellenkezőjét. No sebaj, ami késik, nem múlik.
- További nehezítés, hogy ez a két gurkó folyamatosan körülötted fog cikázni, és bármikor lecsaphatnak rád. - büszkeséggel töltött el, hogy micsoda szórakoztató büntetést találtam ki.
- Elfuthatsz, elhajolhatsz, bármit megtehetsz, hogy kivédd őket. Még a pálcádat is használhatod. - talán utóbbira lettem volna a leginkább kíváncsi, milyen az, amikor a lány varázsol. Elképzelhető, majd úgy irányítom a gurkókat, hogy szorult helyzetbe kerüljön, és ne maradjon más választása, csak a varázslás.
- Én mögötted fogok haladni, hogy szemmel tarthassalak. - főleg a bomba popsidat, gondoltam magamban. Vagy talán ki is csúszott a számon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 06:58 | Link




Nem kell sokáig várnom, mivel a tanerő is hamarosan megérkezik. Régi házához hűen, annak melegítőjében sétál oda hozzám. Az első mondata után tisztában vagyok vele, hogy vissza kellene köszönni, de a szia helyett, annyi bukik ki belőlem, hogy „Pfff…”. Továbbra se értem, hogy ő miért hiszi azt, hogy pontlevonással nálam bármit is el lehet érni. Megcsóválom kissé fejem, mikor a gondolatmenetem végéhez érek. Egyébként pedig úgyis nagyon rosszul állunk, az a néhány mínusz pont pedig nem oszt nem szoroz. A következő mondatán egy huncut mosoly kúszik arcomra. Hát egye fene, ha ennyire szeretné… Szembe vele kezdek el nyújtani még egy picit, így pedig a fejem tetején kívül semmit nem lát. Nyújtás közben végig mosolygok, de nem tudnám behatárolni, hogy ez most éppen melyik fajta mosolyom. Mert akad pár… Mikor befejeztem a bemelegítésem felegyenesedek, még egyszer megnyújtózom az ég felé, mert jól esik, majd oldalra biccentett fejjel hallgatom, mit is mond a tanár „úr”. Csak mondja, és mondja, és pakol, dobál, magyaráz. Összefonom mellkasom előtt karjaimat és teljesen lesújtott arckifejezéssel nézek rá. Hát őszintén szólva nem erre számítottam. Az pedig végképp nem tetszik, hogy holmi labdák elől kell menekülnöm. Örülök neki, hogy itt legalább nem bántalmaz nagyjából senki, szóval köszönöm, de ebből nem kérek. Még így is lila vagyok itt ott, ami egyrészt köszönhető apám karácsony utáni produkciójának, másrészt pedig Denis démonjainak vagy minek. A felém dobott öltözéket elkapom, de nem húzom fel, csak fogom a kezemben. Eszem ágában sincs felhúzni.  A pálcás mondatán egy kissé keserű nevetés tör ki belőlem.
- Te most szórakozol velem ugye? – kérdem eléggé bosszús és bunkó hangnemben.
- Egy: nem fogok ilyen vackokban rohangálni, mint egy idióta. – a mondat végén visszadobom neki a védőfelszerelést.
- Kettő: a kis játékszereid márpedig nem fognak repkedni utánam, azt hiszem nincs szükségem lila foltokra. – mondat közben közelebb araszolok a tanerőhöz, teljesen közel lépek hozzá, vagyis inkább mellé. Kezemet a vállára teszem, közel hajolok a füléhez és már-már duruzsoló hangon, halkan közlöm vele a harmadik pontot.
- Szerinted ebben a ruhába mégis hova tudtam volna eltenni egy pálcát? – felvonom egy pillanatra szemöldököm, majd ellépek tőle. – Szóval vonogass annyi pontot, amennyit csak akarsz, de én ezt nem csinálom. – közömbös és komoly arccal válaszolok neki. Arról pedig nem kell tudnia, hogy okkal nem kviddicsezek, leginkább ezek miatt a repkedő szörnyetegek miatt. Szinte biztos lenne egy jó kis pánikroham.

Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 08:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2019. január 4. 09:57 | Link

Szendrey Adél

Számítottam rá, hogy ellenállásba fogok ütközni, igazából a lány stílusa sem lepett meg. Komoly trauma lehet a viselkedése hátterében, amiért képtelen elfogadni a varázsvilág szabályait, és be se akar illeszkedni. Nem hagytam, hogy messzire ellépjen tőlem, határozottan, de nem durván megfogtam a derekát, és magamhoz húztam.
- Na idefigyelj bébi, hiába vagy észvesztően dögös, velem így nem beszélhetsz. - súgtam a fülébe.
- Meg foglak büntetni rosszkislány. Még talán élvezni is fogod. - megharapdáltam a fülcimpáját, aztán elengedtem.
- Az erdő szélén egy zsupszkulcs vár ránk, amivel eljuthatunk egy vidéki luxusvillába. - a villa a családom tulajdonában volt, és jelenleg csak arra szolgált, hogy nőket vihessek oda, ha kedvem éppen úgy tartaná.
- De adnom kell a látszatra. Úgyhogy szépen kérlek, fogdd be a tündéri kis szádat, vedd fel azt a sz*rt, és kezdj el futni. - nem volt teljesíthetetlen, amit kértem.
- A gurkók meg nem fognak eltalálni, garantálom. - ezzel is próbáltam megnyugtatni. A tervemet tehát felfedtem Léda előtt, végig arra bazíroztam, hogy kettesben maradjak vele, távol az iskolától, ahol nem kell tartanom a lebukástól, hiszen mégiscsak egy diákot próbáltam elcsábítani. Most legalább kiderül, hogy vajon ő mit gondol, tényleg belemenne a játékba, vagy csak a bolondját járatta velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 15:08 | Link



Kacér mosoly kúszik arcomra, mikor a tanerő a derekamnál fogva magához húz.
- Már megtettem... De úgy látom még tetszik is. Ne add itt a kemény tanár bácsit. - közlöm vele halkan, majd beletúrok hajába, végül pedig kezemet visszaengedem testem mellé. A büntetésre, csak kérdően megvonom párszor szemöldökömet, de hamar fény derül az igazságra.Felnevetek a hallottakon. Vicces... Meg akar húzni, de titokban, azért előtte hülyét akar csinálni belőlem. Na ezt már azért nem engedhetem. Többre tartom magam annál, hogy így viselkedjen. Ezzel egy picit még jobban fel is húz.
- Valóban? - kérdem egy kissé flegmán. Visszalépek elé, belemarkolok pulóverébe, odahúzom magamhoz majd megcsókolom. A csók rövid, de annál szenvedélyesebb, mely után kissé ellököm magam tőle.
- Sokkal izgalmasabb a dolog, ha nem titokban történik. Ennél többet néztem ki belőled. - közlöm halkan, megvonom a vállam és mellé még valami grimaszféle is végigsuhan arcomon. Valóban nem erre számítottam tőle. Mindig arról pletykálnak, hogy mekkora nőcsábász, hogy nagyjából csak azt nem du**a meg, aki rohan a vonathoz. Akarok egyébként én lenni a következő? Nem tudom, de arra biztos, hogy jó lenne, hogy egy újabb pontot kihúzhassak a listámról. Hátat fordítok neki az utolsó mondata után, majd elindulok.
- Nem húzom fel azt a szart, futni se fogok, de az erdő szélén megvárlak... - közlöm vele, de nem fordulok felé, csak célirányosan haladok a megbeszélt hely irányába.
- Remélem megéri... - kiabálok még oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Herczeg Bejke
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 3. 17:36 | Link



Február van. Ráadásul késő este. Ezért egészen valószínű, hogy már az első napon ott fog éktelenkedni egy szép nagy megrovás abban a bizonyos füzetkében. Nem tehetek róla. Most tényleg nem. Magyarország és a vasúthálózat nagyon régóta nem barátok. Mindenki tudja, hogy mindennapos a késés; ha mágusvasút, ha muglivasút. Nem válogat, biztosan el van átkozva az egész rendszer. Mindegy is. Ezen zsértölődni már régen kár.
- Miaú - mondom már régen kár, Sziluett. Csóválom az előzőeket gondolva, ahogyan a mellettem haladó fekete gyönyörűségre tekintek. Ő nem más mint Sziluett; az én ébenfekete barátom, aki mindenhová elkísér engem. Különleges kapcsolat van kettőnk között. De ezt majd úgyis érzékelni fogjátok, egyelőre nem mennék a mélységeibe. Tehát, érkezem a kastély felé, ami már most fenyegetően magaslik előttem. Akaratlanul nyelek egy nagyot, ahogyan összetalálkoznak őzike szemeim társam sárgán világító szempárjával.
- Ebből nagy baj lesz - mondom vékonyka hangomon, s újra a kastélyra tekintek. Nincsen mit tenni; menni kell a Levita irányába, majd ott eldöntik a feljebb valók, hogy mi legyen a sorsom. Belépek hát a kastélyba, fekete csuklyámat lehajtva szőke tincseimről, és görcsösen szorongatva súlyos bőröndömet.
- Gyere - szólok cicusomnak, és eltűnünk a folyosón.
Hozzászólásai ebben a témában
Struchl Amarilla
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 19. 20:48 | Link

Sűrű, sötét este van. Egy bagoly repül el a kapu felett, s aki őt nézte, észre sem vette, amint csendesen, puha léptekkel osont be Rilla az iskola területére.
~ Nahát! Azt hittem, sosem érek ide... - Így gondolkodik, mikor lassan elindul az óriási kastély felé. Majdnem derékig érő hosszú, haja lobogna utána a hűvös szellőben, de olyan óvatosan és elesetten lépked, mint egy másfél órás zsiráf bébi. Nem tudja, hol van, nem tudja, kit keressen, nem tudja, merre induljon. Persze nem olyan elveszett ő, mint amilyennek mutatja magát. Egyszerűen csak nem szereti kiteregetni a lapjait. Hirtelen felerősödik a szél egy pillanatra, karjait maga köré fonja és felnéz az egyik toronyra. Fény világlik. Talán ott fog ma éjjel aludni.
- Hát azért tényleg kijöhetne valaki az ember elé. - Fakad ki hangosan, aztán összerezzen. Valaki, vagy valami mozog a bokorban.
~ Ugye....ez egy biztonságos hely? - Hirtelen egy macska ugrik ki a növényzetből, ettől a lány úgy megijed, hogy felsikít és előre szalad pár métert. Hevesen dobogó szívvel, térdeire támaszkodva fújja ki magát, háttal az épületnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. március 20. 10:56 | Link

Amarilla
Merse, a macskaüldöző | késő este



Nem lenne szabad ilyen későn hálókörleten kívül tartózkodni. Noha vannak olyan dolgok, amik miatt olykor meg kell szegni a házirendet. Ilyen jelen helyzetben Mercury eltűnése. Merse éppen lefekvéshez készülődött szobájában, amikor macskája úgy döntött, hogy teszteli, valóban kilenc élete van-e, és kiugrott a toronyból. Szerencsére nem egyenesen a földre zuhant, egy lentebbi tetőn landolt először, majd úgy érkezett az udvarra, ahonnan az ijedtségtől el is szaladt. Mondanom sem kell, hogy Merse több szívrohamot hordott ki ez alatt a pár perc alatt két lábon. Azonban amikor végre magához tért, és megfogalmazódott benne, hogy mit is kell tenni, fekete selyempizsamájára kapja éjkék szatén köntösét és egy hozzá teljesen nem passzoló tornacipőt kap a lábára, hogy kedvence után eredhessen.
Pár perc elteltével már az udvaron is találja magát, ahol macskája fájdalmas nyávogását kezdi követni. Észre sem veszi, hogy az iskola kapujáig sétál, ahol macskája egy nagy ugrással szinte halálra rémít egy újonnan érkezőt. Köntösében méri végig a lányt. Szép hosszú haj, karakteres arc. Ismeri ezt az arckifejezést; új diák.
- Szevasz – köszön neki mosolyogva holdkóros szerelésében. Persze gyorsan a bokorból kiugró cicája után szalad, majd az állattal karjában lép vissza a lányhoz. – Ez nem herceghez méltó viselkedés, Mercury – dorgálja meg, majd miközben simogatja őt, felnéz fekete szemeivel diáktársára.
- Most érkeztél? – teszi fel az egyre egyértelműbbé váló kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 16 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék