27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítést, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leon Tim Wolf
Független varázsló, Elemi mágus


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 273
Írta: 2017. október 13. 01:24 | Link



Akárhogy próbált meg lenyugodni, vagy legalább a látszatát tartani neki, hogy minden rendben van, nem ment neki. A kis tollas ott ült a lány kezei közt és attól tartott, ha kiszabadul, akkor majd felé iramodik és letépi a karját.
Szóval még pár pillanatig a kékesszöld pillantást a fiókán tartotta, míg megbizonyosodott, hogy az állat nem fog elszabadulni és nekiesni.
- Miért van rajta nyakörv? - kérdezte a saját nyakán mutogatva, hogy hát, valami hasonló, mint egy nyaklánc, csak ez a tollason van és nem rajta. Neki elég volt a furcsa anyajegy, ami miatt az anyja akkorát adott volna neki, hogy csak úgy zuhan.
Közben, ahogy kicsit kezdett visszatérni belé a szín, meg az élet, magához szólította a kofferjét, amiben a sütijei is pihentek. Abból egyet-kettőt most egész szívesen az arcába tolt volna, ha nem nyilvánosan van.
- Nem vagyok Monika. Kifelé? Mármint, ha előtte állok, akkor így... húzzam? - Nem volt a számára teljesen egyértelmű az utasítás, elvégre a kifelé relatív. Sokszor mondták már neki azt, hogy takarodjon kifelé, ő meg beült a gardróbba és csendesen ott kuporgott, ameddig nem történt valami egetrengető. Egyszer azt mondták, ott volt három napig, de ha őt kérdezné valaki, nem emlékszik erre.
A lány tett egy pár lépést felé, a szeme sarkából szemmel is tartotta, mert a T-rexben még mindig nem bízott, hogy nem fogja majd meggyilkolni.
- Barackos? Az finom? - döntötte oldalra a fejét kissé tanácstalanul, mert nem emlékezett hirtelen, az milyen is. A ládán pihenő tértágító bűbájról nem sokan tudtak, ő is csak odébb tolta a porszívót, majd elővette a fémdobozt, majd kivette az első útjába akadó sütit, ami egy kókuszgolyó volt. - Ferintem leefett a vérfukrom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Független boszorkány, Végzett Diák


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 247
Írta: 2017. október 13. 20:35 | Link



Nem különösen zavartattuk magunkat T-rex pajtimmal, ugyanis ahogy a kezeim közé került, úgy tett, mint aki a világ legjobb kiskacsája. Odabújt, a tollacskás testével melegítette a mellkasom és a világ legnagyobb nyugalmával billegette a pulcsim madzagját a csőrével. Láttam, hogy nagyon figyel a fiú, illetve leginkább a kiskedvencem, éppen ezért én csak járattam a kékjeim közöttük egy darabig, aztán érkezett a kérdés, mire megpöcköltem a mini bilétát, amin a neve van és az én elérhetőségem.
- Amiért egy cicán vagy egy kutyán is. Ha elkószál, megtaláljanak engem. Hiányozna, ha eltűnne. Meg csinos is - magyaráztam meg. Bár, ha neki nincs senkije, akit így tart, nehéz lenne. A bácsikám még a kedvenc pipájára is rávésette a címét, ha elhagyná, mindenképpen küldjék azt egy bagollyal vissza neki. Sokra tartotta.
Közben a csoki ugyan nem lelt gazdára, de úgy tűnt orvosolja ő a maga problémáját, így én csendesen araszoltam csak közelebb leselkedve kicsit, mert miért ne? A mondatra nagyon bután meredtem rá. De elengedtem a dolgot, én már arra se emlékeztem, hogy mit is mondtam fél perccel ezelőtt. Valahogy így szoktam néha a topogósom is szem elől veszíteni.
- Igen, ha mész befelé, húzni kell, ha jössz ki, akkor meg tolni - bólintottam helyeslően. Felmatricázhatták volna, egy ekkora helynek csak van arra a kis ragacsra pénze, nem? Azért ilyenkor elgondolkodom, hogy nem-e lenne jobb, ha csak megint keresnék egy új melós helyet valamelyik országban, ahol kicsit otthonosabban tudok mozogni. Magyarország fura, és nem olyan módon, mint néha én, hanem egyszerűen nehéz belejönni az itt létbe.
- Az, nagyon. Nem ettél még? Uh, az nem járja, na majd kitalálom hogyan és veszek neked, megéri megkóstolni. - Nem tudtam, hogy az-e a rajongásom oka, hogy ez volt a legolcsóbb dolog mikor ide keveredtem, én meg folyton éhes vagyok, vagy tényleg ilyen jó, de az utóbbit vallottam. A halvány mosolyom kiszélesedett, ahogy teli szájjal beszélt, amúgy elég aranyos volt.
- Biztosan. Ezért jó, ha mindig van édesség az embernél. Most már rendben vagy azért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
Független varázsló, Elemi mágus


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 273
Írta: 2017. október 15. 13:15 | Link



Furcsa ragaszkodást mutatott a kis tollas a lány irányába, Leon pedig ezt képtelen volt feldolgozni. Ott purrogott a kacsa, kicsit talán piszkálgatva a lány madzagját, de ennyi. Nem ölte meg, nem ontotta vérét, nem harapta át a légcsövét sem, ez pedig érthetetlen volt a számára.
- Ő gyakran... mászkál egyedül? - Hatalmasat nyelt, ahogy feltette a kérdést, az ádámcsutkája majdnem akkorát liftezett, mint a rajzfilmekben szokott, s közben végig a lányt és a kis izét figyelte. Lehet, hogy nem kacsa, de mindenképpen nyugtalanító volt a számára, hiszen néha rá nézett. A megtévesztés része lenne? El akarja altatni az éberségét, és mikor már azt hiszi, nem figyel, kiguvasztja rá a szemeit?
Aztán inkább elmerült a ládájában, nyugtalan kutatva a megbúvó süteményes doboz után, ami elég jó rejtőzködő képességeket vélt mutatni. A csomagban lévő rend amúgy is olyan volt, mintha atomot dobtak volna a táskájába.
- Nem valami praktikus. A mugliknál magától nyílik az ajtó, akkor itt miért nem? - kérdezte kissé értetlenül oldalra biccentve a fejét. Nagyon szívesen bejutott volna korábban is, de így csak a dolgát nehezítették. Ismét a nap által aranyra festett hajtincsekbe túrt, épp mielőtt megtalálta volna a dobozt, hogy kihalássza az első útjába akadó süteményt.
Összességében nem volt benne egészen biztos, hogy mi is az a barack. Talán valamilyen zöldségféle lehetett.
- Igaván rendef tőled, de én if meg tudom fenni, ha megmutatod hol - közölte, már akkora pofazacskóval, ami egy méretes hörcsögnek is a javára vált volna. Összességében nagyon ügyesen tolta be az arcába a sütit. - Afifem megmaradok.
Még bólogatott is, de nem kellett volna folytatnia a beszédet, ő is tudta, mert alapvetően nem volt illendő teli szájjal beszélni.
- Te Blau vagy? Olyan... cake?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Független boszorkány, Végzett Diák


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 247
Írta: 2017. október 16. 20:06 | Link



Értetlenebbül álltam a dolog előtt, mint szerettem volna és nem ez volt az első. Bár leginkább kinevettek, vagy inkább az ép elmém kritizálták annak kapcsán, hogy tojáskora óta velem van ez a kis édike. Ennyit érdeklődni se szoktak vele kapcsolatban, ami valahol érdekes is volt most számomra ezért nem is kérdezgettem annyiszor vissza, mit is akar ezekkel. Közben megráztam a fejem, majd vigyorogva simiztem a tollasom, ahogy elgondolkodtam a válaszomon.
- Elsőre vagyunk itt, csak körülnézett gondolom. Nem annyira van egyedül, általában a közelben vagyok én is - főleg mióta egy néni azt mondta, hogy finom ebédet főzne belőle. A hideg is kirázott akkor. Rettenetes miket nem mondanak az idős hölgyek. Bár azt is mondta, hogy öltözhetnék csinosabban, meg a hajam nem kéne kenegetni színekkel, és hogy meg fog ölni a nikotin. Egyik gondját sem értettem igazán. Ellenben Timével és az ajtóéval. Szépen megmagyaráztam azért, mert nem akarhattam, hogy megint elakadjon.
- Ezt én sem tudom, de bent még szerintem fűtés sincs - mondtam kicsit csalódottan. Bár még nincs olyan igazán hideg így az év kezdete előtt, de egy ilyen nagy helyen megérezni. A svédeknél azért nem ragadtak le mindenben a középkornál hála az égnek, talán ezért is nyitom ekkorára a szám ebben.
- Ugyan, nem ezen volt a hangsúly, meg nem tudom olyan messzire mész-e innen - néztem végig rajta és a dolgain csendesen. Nem nagyon tudtam megállapítani így, hogy inkább az a megülős, vagy a menős alkat. Azt hinné az ember, hogy annyit lógok a bárokban munka miatt, felismerem már az embereket első látásra és ki is. Nem mindenkit, és nem is mindenben. - Az nagyon helyes, nem tűnik ideálisnak itt meghalni meg a vércukor dolog sem…
Ha választhatnék halálnemet, vagy az evésbe halnék - sajnos kedélyes buliállapotban ez még meg is történhet, van olyan, aki akkor nem fal? -, vagy valami izgibe. Legalább az legyen maradandó, ha én nem alkottam olyat. Közben pár szárított kukoricaszemért nyúltam a zsebemben lévő zacsiba, amiket felcsipegetett a tenyeremből T-rex.
- Cake? Őőő, höh? Jaa, kék, mint a szemem. Igen. Látod - nyitottam nagyra őket, hogy aztán vigyorogva újabb kukoricaszemekért kutassak a tollasnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
Független varázsló, Elemi mágus


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 273
Írta: 2017. október 22. 00:26 | Link



A túlzott figyelem nem feltétlenül hízelgő célzattal történt, de a lánynak nem kellett ezt tudnia, leginkább fel sem tűnt neki, pedig Tim nem próbált úgy tenni, mintha kedvére lenne a kicsi tollas. Igazából nem töltötte el az állat jó érzéssel a kicsi, gyorsvonatként zakatoló szívét, de nem tudta eldönteni, az állat kacsa-e vagy sem, így hát nem kapott agyvérzést. A lány ismét végigsimított a kis fiókán, majd megingatta a fejét.
- Körbenéztetek? Miért? Érdekes? Láttál dohányozni tilos táblát? - kissé talán hezitált, de aztán feltette a kérdést, mert hát, ez elég fontos volt a részéről. Evidens, az iskolán belül csak nem füstölhetett, soha nem szokták érte megdicsérni, de azért az udvaron csak szabad, nem? Akárhányszor eszébe jutott, az arcára kiült az értetlenség, ahogyan a homloka mély ráncokba húzódott.
Talán valami oka volt, hogy ezek ketten összefutottak aznap, mert a lány is szedhette volna már a lábait vissza a falu irányába, mégis ott magyarázott, hogy a német majd egyszer bejuthasson az iskola falai közé.
- Nincs fűtés?! Hogy lehet ilyen épületben élni?! - fordult meg egy pillanat alatt a tengelye körül, hisztérikusan meredve a nagy hodályra, még a karjait is széttárva. Aztán tehetetlenül visszazuhantak a teste mellé, egy hangos csattanással, de csak egy aprót vont a vállán.
Lassan elmerült a ládájában, a lelkibékéje is helyrebillenni látszott, ahogyan könyékig ásta magát a ládában és megtalálta a süteményeit. Nagyon szerette őket, még ha nem is fogyasztotta gyakran.
- Én fem tudom. Messze van? - kérdezte a lányra bámulva fel nagy szemekkel.  - Még fiatal vagyok.
Persze, ez részletkérdés volt, a nagyanyja minden karácsonykor meglepődött, hogy Leon még él és nem csak az urnáját hozták el, hogy kiszórják három csíkba a kertbe.
Leon a lány nevére gondolt, mikor azt mondta, kék, de az nem teljesen vette a lapot. Összességében nem zavartatta magát miatta a fiú, csak egy pillanatra abbahagyta a rágást.
- Már hogy... Blue? Ugye? A neved. - Még nyomatékosította is a mondanivalóját, arra az esetre, ha újra látná. Lassan ment volna a dolgára, mielőtt egy kacsaraj rajtaüt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
Független boszorkány, Végzett Diák


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 247
Írta: 2017. október 22. 13:03 | Link



- Láttam már érdekesebbet - jegyeztem meg gyorsan, de aztán csak megvontam a vállam. - A mestertanonci szakokról és a beiratkozásról érdeklődtem, gondolkodom a továbbtanuláson… valamerre. És nem, de olyat se, hogy lehet. Én elintéztem a kis úton a füstölést, ami a kapuig jött a falutól.
Nem igazán emlékszem olyan alkalomra, mikor ilyen dolgokról csak úgy beszéltem valakivel. Mióta befejeztem az alapozó iskolát, szerintem otthon nem nagy kedvvel, de lemondtak róla, hogy bármi értelmeset keresek egyszer magamnak. Tudják, hogy a jég hátán is kihúzom valahogy. Takarítottam én már Disneylandben is, mindig akad valami, amivel meg lehet keresni a pénzt. Ettől még talán egy kicsit az elmúlt évek kavargása után most talán T-rex társaságában keresnék valami újat. A fotográfia amúgy is elég vonzó, a vendéglátás meg adná magát, kvázi beleszülettem.
- Fooogalmam sincs. De hideg volt odabent, és mások is egy csomó ruhában voltak - billentettem értetlenül oldalra a fejem. Nem a ruházkodásukkal volt a gondom, bár láttam már olyat, hogy így se, inkább a mennyiség. Ijesztő. Oké, hogy régi, és eléggé szeles, de akkor is. Bár magyarázná, miért nincs a TOP iskolák között. Ez is. Inkább figyelgettem mosolyogva a sütizést, ahogy a tollast pesztráltam.
- A fővárosban, közlekedéstől függ, mennyire - mondtam végül, el is gondolkodva, mi számít messzinek. Nekem reggel, mikor fel kell kelni az 5 perces út is egy örökkévalóság a bárba. Pedig az a reggel inkább dél körül van, és én nyitok olyankor. - Engem is ez nyugtat, bár állítólag az nem jelent semmit rám eshet holnap egy meteor vagy valami.
Nem láttam negatívnak a jövőt, de sokszor mondták, hogy csoda, hogy még nem vertek agyon, nyilván csak erre gondolhattak, hogy a sors. Mi más? Nem hinném, hogy akkora gond lenne velem… rövidtávon.
- Ó, ja, igen. Az. Blue vagyok. Te meg Tim - tisztáztam a nyilvánvalót elfojtva a nevetést, ennyire azt hiszem még nem rossz a memóriám, megjegyeztem ám. Közben érzékeltem, hogy elég sokat időztem már itt, lassan mennünk kéne a puhikával a dolgunkra, szóval hátráltam pár lépést a ládikótól.
- Nekünk szerintem ideje mennünk, de azért remélem rendben leszel, TimTim - mosolyogtam rá, hogy aztán T-rexhez forduljak, rápattintsam a pórázra a pici kapcsot majd a földre tegyem magam mellé, hogy visszatotyoghassunk a faluba. Lassan fordultam el és indultam meg, de aztán megtorpanva még hátra néztem.
- Sok szerencsét a kapukkal - vigyorodtam el, aztán csak motyogtam a tollas felé séta közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
Független varázsló, Elemi mágus


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 273
Írta: 2017. október 25. 16:00 | Link



Összességében a fiú nem volt elragadtatva a hallottaktól. Mert ugye ha nincs jel arra, hogy ne dohányozz, akkor biztosan szabad. A kérdés már csak az maradt a kócos hajkorona alatt, hogy vajon hol és mikor szabad ennek a hobbinak hódolni?
- Das ist wirklich szomorú - hangzott a válasz, kissé zavarodottan, de még időben eszmélt. Azt sem tudta, hogy a lány összességében fordítókütyüt használ avagy sem.
Nem akarta elhinni, hogy odabent nincsen fűtés, mert az még akkor is akadt, amikor a legkoszosabb mugli albérletet vette ki, a legszarabb környéken. Ha az ajtót téglával kellett is kiékelni a mosómedvék elől, a fűtés működött olyan jól, hogy elégedett mosollyal vackolja magát a takarója alá.
- Nem jártam még a fő városban. Ott meleg van? - kérdezte végül a német, kissé értetlenül, mert nem tudta elképzelni, hogy mi lehet olyan jó egy fő-városban. A szeme előtt lebegett a kép, hogy mindenki bikiniben rohangál, csokibarnára sült és kezükben jeges koktélok, néha fagylaltok. - Meteor? Kire? Miért? Hogy lehet olyan szemét egy kő, hogy szándékosan rád essen?
A társalgás nem mondhatnánk, hogy gördülékenyen haladt, mert a fiú miatt többször is visszatértek egy-egy ponthoz, amit előzőleg már megbeszéltek, és valahogy ott is ragadtak, mint az imént a nevekkel. Látta, hogy a lány kuncog valamin, de erre csak őszintén elmosolyodott, eszébe sem jutott, hogy esetleg a másik rajta nevet. Vagy ha mégis, szinte biztos volt benne, hogy ez nem gond, teljesen normális dolog.
- Auf wiedersehen, Blau - intett még, mielőtt visszacsukta volna a sütisdobozt és vissza süllyesztette a porszívó mellé. A lány és a kecskének hitt kiskacsa lassan készen álltak arra, hogy elhagyják a kastélyt és a faluban nézzenek új kalandok után, Tim vérnyomása pedig ismét megemelkedett, hiszen egyedül lesz. Lecsapta a ládája tetejét, majd talpra ugrott, az amúgy mutatott viselkedésével szöges ellentétet villantva.
- Hö? Danke - biccentett még aprót, mielőtt intett volna a pálcájával, hogy majdnem futólépésben induljon a kastély felé. Őt nem kapják el élve. Nem ma!

[danke sehr]
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2017. december 21. 00:41 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Rohamléptekben közelednek az ünnepeket, amit már Luca se kevéssé érez meg magán. Az a kevés diák, akik még mindig táboroznak a házból és itt maradnak a szünetre, teljesen bezsongva zsibonganak, és annak ellenére, hogy Lewyt összesen két nap rángatta csak ide segítség gyanánt, egészen jól megoldotta. Liv is besegít nekik szerencsére, a nőtől igen rendes volt a felajánlás, bár inkább csak úgy tűnt jól megvan volt házvezetőként a diákokkal, nem mellesleg még a sárgák voltak a legnyugisabbak az egész forgatagban, szóval nincs itt gond. A Törpe is könnyebben tudott fellélegezni és kicsit nyugiba vonulva összeszedegetni az edzéscuccát a tanáriban, mikor megtalálta őt az a bizonyos kis cikesz, ami hamar felkeltette az érdeklődését. Széles vigyorral kergette körbe kétszer a kis üzenetet az asztalok között, mire elcsípve azt sikerült el is olvasnia, mi áll benne. Elméletileg nem illik csak úgy kinyitni üzeneteket, de erről valahogy sikított, hogy bizony a fiatal nőnek szól és magához kell vegye.
A levélkében foglaltak szerint hagyott végül mindent a fenébe és lepattanva az asztalról, amin addig a popsiját pihentette, kitopogott az extramagas sarkain, hogy a kabátjába bújva meginduljon kifelé a kapuhoz. A leheletnyi vékony harisnyája, ami szinte láthatatlan volt kellemesen melegítette a lábikóit a bűbájnak hála, így a szoknyájában sem fázott, mikor kilépve a kapun megcsapta őt a télies szellő. Az arca pár pillanat után kipirult ettől, de mosolygósan sietett végig az úton, hogy időben leérjen, talán még kicsit futólépésben is nagy vidáman. Igen, ezzel a mérettel az ember megtanul ilyen cipőkben az életéért is úgy szaladni, mint az olimpiát nyert sprinterek. Maximum majd pont ráveti magát szerencsétlen Maximusra, teljesen jól lenne tompítva az eséskezdemény, de egyelőre biztosnak tűnik, ahogy tekintetével már a németet keresgéli kicsit messzebbről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2017. december 22. 15:24 | Link


kimaxolva


Az ünnepek közeledtével Maxnak egyszerre volt könnyű és nehéz időszaka, amit elég visszásan élt meg. Egyrészt, nem kellett órákat tartania, csak vizsgáztatott és azokat elég hamar kijavította, így minimalizálni tudta a gyökerekkel - pardon, hallgatókkal -, eltöltött időt. Ez mindenképpen jó hír volt, mert újabban szokásuk volt furcsa dolgokat kérdezni, illetve az egyik fiú telibe a méreg fölé hajolt, hogy beszívja a kesernyés, mandulás illatot, mikor ő előre szólt, hogy messziről és csak óvatosan legyezgesse maga felé, majd adja tovább. A gyengélkedőre kellett szállítani, mert eszméletét vesztette és két erős pofonra sem kelt fel. Azóta már jobban volt, de Liebhart ki nem állhatta az ilyeneket. A rosszabb része az, hogy több év késéssel bejelentették neki: van egy lánya.
Akaratlanul is talán egy kicsit elhanyagolta Lucát. Nem volt annyira lelkes és aktív, mint előtte, de szerette volna helyrehozni a dolgot, mielőtt a lány súlyosat csalódna benne. Szóval megtanulta, hogyan lehet cikesz alakúra hajtogatni egy levelet úgy, hogy olvasható is legyek, a többi pedig már történelem. Azaz, éppen megtörtént.
Reggel letudta a vizsgát, a papírokat a táskájába gyömöszölte, majd hazament, hogy nekiálljon főzni. Már hajnalban, két feles után sütött egy nagy adag sütit, így ez már csak hab volt a tortán.
Szóval ott ácsorgott a piknikkosárral a suli kapujában, lévén, hogy nem volt kedve magyarázkodni a bejárási engedélyről, és várta a csodát. Nem is annyira a csodát, annál inkább Lucát, aki mindeközben lelkesen battyogott lefelé a mérföldes magassarkúiban.
Mikor végre meglátta a lányt, akaratlanul is elmosolyodott és integetett egy kicsit. A szíve is megdobbant, jobban a kelleténél, de ezt nem látta volna be, ha pálcát szegeznek rá sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2017. december 22. 21:26 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Nem kifejezetten volt ideje ezekben a hetekben arra, hogy sokat gondolkodjon a karácsonyi ajándékokon vagy terveken, pedig lehet illett vagy kellett volna. A felhalmozódott problémahullám elvitte az itthoni idejét, szükség volt rá a kastélyban, ha akarta, ha nem. De annak örült, hogy a bajnokságban kis szünet van, így legalább a nagy ingázásoknak egyelőre vége. Bár azt sem mondaná, mert bár országok között nem, ha arról volt szó Maximus miatt szívesen csapódott határokon belül másik részre, még ha ez furcsa is volt neki. Nem különösebben zavarta sem az, ha Pécsen vannak, sem az, ha Bogolyfalván, pedig talán nem voltak ezek kellően tisztázott állapotok, viszont sokkal inkább lekötötte ilyenkor, amit érzett a németen. Tudta, hogy nagyon nincs jól az élete, de nem igazán volt róla fogalma, ebbe belemászhat-e. Így nem tette, nehezére esett, de leginkább csak tudatlan támogató akart maradni, amíg a férfi úgy nem érzi megosztja vele, mi is a gond. Erőltetett türelem, az, aminek máskor nyoma sincs.
Ahogy száguldott a bejárati kapu felé tökéletesen példázta, mennyire nem a várakozás embere. A zsebében pihent a kis cikesz, amin az üzenete jött, a táskája is az oldalán libegett, ahogy gyorsan szelte a kissé nedves és saras útszakaszt. Már eléggé közel az a bizonyos fehér ünnep, a hó mégsem köszönt eddig be. Ez valahol igencsak szomorú.
- Maximuuuus - kiáltotta el magát boldogan, ahogy észrevette az integetést, hogy aztán gyors topogással érkezzen meg, majd még ezeken az extra topogókon is nyújtózkodjon, hogy a vállára téve a kezeit húzódjon oda egy ölelésre, majd ha hagyta a német a kezét a tarkójához vonva húzta magához lefelé kicsit közelebb, hogy egy nagy puszit adhasson neki.
- De örülök neked! Ú, jó illat van. Bocsi, hogy csak most igyekeztem, miután elkaptam - mondta somolyogva a kis cikeszre utalva, aki azért munkás volt most kivételesen. - Mi a helyzet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2017. december 28. 06:10 | Link


kimaxolva


Tényleg sajnálta, hogy képes volt ennyire eltűnni Luca életéből. Persze, nem nyomtalanul felszívódott, csak nem lógott a nyakán minden nap. Ettől még írt neki, hogy nehogy azt higgye, el van felejtve, sőt, ha tehette a meccseire is kiment, csak egyszerűen összejött neki az  élet. Nem éppen a jó értelemben. Arról nem is beszélve, hogy ez a gyerek ügy tényleg nyomasztotta és tudta, hogy a lánynak egyből feltűnne. Az meg mégis kinek lenne jó? Legalábbis, Maximus ezt gondolta.
De most próbált egy kicsit szépíteni, ezért is töltött előtte órákat azzal,  hogy megtanuljon cikeszt hajtogatni és megbűvölje azt. Elvégre SMS-t nem tudott küldeni a kastélyba, belógni megpróbálhatott volna, valószínűleg sikerrel, de nem vágyott jelenetre.
A külső szemlélő számára kissé filmszerű jelenetnek tűnhetett volna, ahogyan Luca a magassarkúiban igyekszik lefelé a kapuhoz, a saras, csúszós útszakaszon, Maximus meg csillogó pillantással várja, lelkesen integetve.
- Schatz! - Nekik ez egy átlagos hétköznap volt. A nő kissé nyújtózkodva rakta a kacsóit Maxi vállára, így megölelve, mire az fél kézzel átkarolta a derekát, kissé talán meg is emelve a Navinés Hv asszonyságot. Amikor a magassarkú ismét a talajon koccant, csak akkor hagyta Liebhart, hogy a fejét kissé lejjebb billentve adjon neki Luca egy puszit, amit talán egy kicsit el is húzott, jobban, mint illik.
- Igen, igen, észrevettem az öröm részét. Hát... látod, nem lett semmi bajom - rántott egyet a vállán, mert igazából nem igazán zavarta őt a várakozás. Csak boldog volt, hogy megint látta Lucát, nem is olyan hosszú idő után. Egy-két nap volt talán. - Semmi különös nincsen, csak a szokásos, tudod... vizsgáztattam, ki is javítottam egy párat, főztem ééés itt vagyok. Hoztam sütit. Felétek? Még mindig hajléktalanság van? Üm, hol szeretnél enni?
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. december 28. 06:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2017. december 30. 11:26 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Luca nem különösebben akarta túlgondolni azt, ami történhet, talán túl drámainak tartotta volna, ha ok nélkül feltételez. A lelke hosszabb ideje fel van már készülve arra, hogy semmi sem lehet mindig tökéletes, így az, hogy mostanság nem voltak sülve és főve együtt a némettel elviselhetőnek tűnt. Hazudna, ha azt mondaná rendben volt vele, mert közel sem, de ha egy dolgot megtanult a hibáiból, akkor az az, hogy néha bizony nagyon is alkalmazkodni kell. Az jobban aggasztotta egyébként, amiket ezek alatt az alkalmak alatt néha megérzett és tapasztalt Maximusnál. Nem sokat tudott, de ahhoz eleget érzett, hogy a kelleténél kicsit felfokozottabb legyen a kíváncsisága. Jobban érdekelte őt a férfi, mint azt bármikor korábban gondolta volna, és nem csak a közös dolgaikra vonatkozóan. Szerette azt látni, hogy amikor ott van mellette, ő is egy kicsit vidámabban nevetett. Neki úgy tűnt, most inkább feszültnek néz ki. Biztosan nem az ünnepek miatt.
Nem igazán lassan, a biztonságos szót meg el is kell engedni a házvezetőcske kapcsán, de sikeresen leért a kapuba, ahol bizony ott toporgott a lovagja. Bár ha most szó szerint venné a Maximus dolgot, el tudnának közösen lovagolni is a naplementébe.
A kis kiáltozásara jött válaszon elvigyorodott, mielőtt a németre csavarodtak volna a kacsói. Még az a puszicsók is belefért, mikor elhúzódott fel is kuncogott kicsit.
- Akkor jó, nem lenne szép ha nem látszana - vigyorgott rá, mielőtt még bólintott volna párat, hogy igen, látja, nincs itt baj. Figyelmesen hallgatta Maxikát, érdekelte mi a helyzet vele, ezért is kérdezte, de azért nem akart faggatózónak tűnni indulásból.
- Igen, egyelőre még táborozunk, de egész jól viselik. Liv besegít, így Lewyt se kell ide rángatnom. Biztos nagyon örültek a vizsgáknak - nevetgélt egy kört, ahogy belegondolt annak idején ő is mennyire élvezte - vagy inkább mennyire nem - ünnepek körül. De még ez a kis - talán - kárörvendés sem múlasztotta el a kérdezhetnékjét. - Minden rendben van, Maximus?
A hol is egyenek kérdésen elgondolkodott ugyan, de nem nagyon jutott dűlőre, igazság szerint őt az sem zavarta volna, ha a furi igazgató bácsi kicsit morcos lesz, felinvitálta volna a kastélyba is a németet. Hát az ő vendége, nem betolakodó!
- Szerintem akár fel is mehetünk együtt, ha szeretnél, vagy leülhetünk valahova a közelben is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. január 12. 10:41 | Link


kimaxolva


Nem akart az elmúlt napokra és hetekre gondolni, csak jobban érezte magát, ha eszébe jutott, hogy Luca mindjárt itt lesz. Nem is kellett túl sokáig várnia, hogy felbukkanjon a navinés a dombon lefelé baktatva, ő pedig lerakta a kosarat, mert valahogy úgy érezte, hogy csak útban lenne a kettejük közt. Nem tévedett nagyot, abból ítélve, hogy fél kézzel ölelgetni Lucát lényegesen bonyolultabb lett volna. Nem lehetett volna tagadni, mind a kettejüknek jobb hangulata volt így, a másik mellett, a lány még halkan fel is nevetett.
- Nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk, ha úgy érezném, nem értékelsz. - Talán komolytalanul hangzott, de komolyan mondta. Mikor kezdte úgy érezni, csak dísznek van, mindig rövid időn belül szedte a cuccát.
Figyelmesen hallgatta a lány helyzetjelentését, néha kicsit bólogatva is, hogy érti a dolgot, aztán halványan elvigyorodott. Nem azért, mert annyira vicces lett volna, hogy egy rakás festmény meggátolta őket, hogy rendesen hazajussanak és gigantikus, iskolára kiterjedő pizsipartit tartottak. Inkább mert mindketten tudták, hogy a lengyellel, mi a helyzet. Lehet, hogy felkoncolta volna a portrét, majd berúgja a mögötte rejlő deszkákat, közli, hogy "done", majd hazamegy.
- Azt hiszem mindenkinek jobb, ha a munkatársad csak néha néz be. Oh, ha tudnád mennyire... Volt valami szőke csaj, megpróbált meggyőzni, hogy az üresen beadott lapját vitassuk meg a lakásomon - színpadiasan sóhajtott fel, de aztán Lucára mosolygott. Egy ideje nem szokta beadni a derekát az ilyen jellegű pótvizsgák tartására. - Szóval megbukott. Szomorú. Hm? Hát,
fogjuk rá, most már megvagyok.
  
Nem akart hazudni a lánynak, tényleg nem fogadta jól ezt az egész Eszti témát, nehezen is dolgozta fel, Luca pedig... hát, nonstop benne lett volna az érzéseiben, nem érezte helyesnek, hogy még őt is nyomassza.
A német körbepillantott, majd fel a kastély felé, mérlegelte a helyzetet és ez ki is ült az arcára. Nem akart még több diákot, így megingatta a fejét kicsit.
- Igazából, nekem jó itt is, hoztam ilyen nagyon varázsos plédet, meleg meg vízhatlan, szóval, ha nem fázol, felőlem itt is jó. És kevesebb az ember- emelte fel a kezét, hogy a körülöttük lévő rengeteg szabad teret illusztrálja. Amennyiben Luca nem ragaszkodott a felmenetelhez, meg is emelte a kosarat, hogy odébb csámpázva keressenek együtt egy ideális helyet.
- Veled minden rendben, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. január 12. 18:18 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Bár vidám volt a házvezetőcske, valahogy pontosan értette, hogy Maximusnak mennyire igaza is van abban, amit mond. Fordítva sem működne mindez, ez elég nyilvánvaló vélhetően mindkettejüknek. Luca meglepően sokat tud várni, ha arról van szó és szeretné elhinni, hogy érdemes. Talán ezért is húzódott annyi rossz kapcsolata olyan sokáig, vagy éppen ezért tudták őt bántani. Jutott ki neki mindenből, de itt egyiket sem szerette volna viszont látni. Már majdnem annyira jól ment minden, hogy egészen kezdett aggódni, hogy mégis keresnek helyette mást, vagy egyszerűen elrontják, ne adj isten beleunnak. Talán az utolsó okozhatta volna a fenntartásait. Ha a félelem nem lenne a leányzóban hiánycikk, lehet sokkal többet ült volna Maxi nehéz időszakában a miérteken. De ő csak próbált támogató lenni, és ha arra volt szükség, akkor kimaradni.
- Nem is értem mire gondolsz - forgatta meg a szemeit kuncogva, miközben lassan elengedte a németet. Nem hiányzott, hogy szerencsétlenből kiszorítsa a szuszt is. Inkább ő is végighallgatta mi is a helyzet. A diákra elhúzta ugyan a száját, de nem különösebben avatkozott ezekbe bele. Mindig lesznek ilyenek, meg ha őszintének kéne lennie, ő tökre nem hibáztatja Maxika diákjait. Lehet, ha neki jutott volna ilyen tanár, nem csak egyszer lett volna iskolaelsősen aktív kedvében.
- Majd megsajnálom veled később. Ennek meg örülök. Azért… ugye tudod, hogy ha beszélni nem is szeretnél, azért csak úgy is itt vagyok…
Igazán nem akarta magát ráerőltetni az egyetemi tanárra, sőt, nagyon szeretett volna segítség lenni az egészben, akkor is, ha a helyzettel az agya errorja futott. Mármint az egész szituáció zavaros és kellemetlen, ahogy Luca legalábbis kivette. Nem kellett az érzelmeket nézze, hogy tudja, mennyire nincs jól a férfi, ezt pedig amúgy sem viseli jó. Főleg annál, aki fontos.
- A pléd és a kevesebb ember is jól hangzik… ott… túl sokan vannak - mondta egy fájdalmas grimasszal, pedig ő aztán nem szokott a tömegre panaszkodni. Jól megvan emberek között, de bent már rendesen kevés a levegő, négy ház diákjai és a tanárok egy légtérben. Ez tuti nem normális. Végül néhány lépés után Maxi szabad keze után nyúlt, aztán ő is nézelődött merre lenne a jó.
- Ühhüm, persze. Nem olyan mókás most itt dolgozni, de amúgy nincs baj. Egészben is vagyok, ami gyanús is, azt mondták a csapattársaim, hogy ufó vagyok az újságcikkekben, hogy már 4 meccse úsztam meg a fullos kómát - mesélte el, de igazából csak beszélhetnékje is volt. Nem szeretett hallgatni, a német mellett meg eddig nem is érezte soha se a kínos csendet, se azt, hogy kellene. Tudta, hogy már egy ideje nem csak úgy elvannak egymással, érezte, de nem nagyon bízott semmiben. A szülinapjára kapott üvegcse meg csak úgy pihent otthon egyelőre. Most, hogy volt egyszerre akarta és nem.
- Maximus, ühm, szenteste, vagy karácsonykor nincs kedved átjönni hozzám? - tette fel végül a kérdést. Nem feszengett, ő úgy volt ezzel, mintha azt kérdezné, hogy holnap is találkoznak-e, de volt, aki nem akart vele. Másfelől nem vallotta volna be, hogy szereti az ünnepet, de tavaly se ment már haza mérgében, és most is csak lenne, magában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. január 13. 09:14 | Link


kimaxolva


Max is csak a szemét forgatta kicsit, ő sem értette magát, ugyan miért is beszél folyton össze-vissza? Érthetetlen. Luca lassan elengedte őt, Maxi ezt csak azután tette, hogy a lány döhermagas sarkai a földön koccantak egy apróbbat. Igaz nem túlságosan részletekbe menően, de a német elmesélte, hogy mostanság mi újság is van vele. Nem akarta csak így bedobni a Tati dolgot, nem érezte a dolgot helyénvalónak. Egyfajta émelygő érzést provokált ki belőle az elképzelés, pedig elég stabil ember volt.
- Szeretnék. Csak ez nem hiszem, hogy olyan, amit az ember csak így a másik arcába vág, három perccel azután, hogy találkoztak - próbálta meg felvázolni az álláspontját a német, ami azért, lássuk be, nem volt egyszerű egy ilyen helyzetben. Elvégre maga kavarta a szart. De úgy érezte, el kell mondania, mert ez egyrészt vele jár, másrészt nem befolyásolja az ő kapcsolatukat olyan mértékben, hogy az Lucának gondot jelentsen. A férfi legalábbis ebben reménykedett.
- Túl sokan? - pillantott meglepetten a lányra, nem hallott még tőle ilyet. Az eddigi tapasztalatai alapján nem úgy érezte, hogy a Czettnernek ez gondot jelentene. Most mégis erről árulkodott a lány arcára kiülő fájdalmas grimasz. Az ujjaik összefonták, úgy indultak el az amúgy néptelen tájon, nem felejtve ott azt a bizonyos kosarat sem.
- Lehet, hogy kicsit jobban figyelsz magadra - jegyezte meg Maxy a szokásos, mély hangján. Nem akarta a saját hatásának betudni, de neki is feltűnt, hogy nem igen akadtak súlyosabb sérülések a fogó részéről. A férfi elmélyülten hallgatta a navinés csicsergését, miközben a csokoládébarna szempár lankadatlan éberséggel pásztázta a környezetüket. A felajánlásra azonban akaratlanul is a lányra nézett, az egyik szemöldökét felvonva, ami így kis híján a haja vonalát súrolta.
- Öm... hát, ha szeretnéd, akkor persze, szívesen átmegyek. Egyik nap utána találkoznom kell a nővéremmel, megszokás, de amúgy a tiéd vagyok - idézte fel gyorsan az ünnepre megálmodott terveit. Szerette Ameliet, ezért minden évben összeültek legalább egyszer enni az ünnepi időszakban. A férjével együtt természetesen. - Te is eljöhetsz, ha gondolod, mármint ő is hozza a... férjét. Az a hely ott jó lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. január 13. 16:45 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Lassan engedte vissza a testsúlyát a cipellőire, amikre egyszer talán Lewy - vagy más, de most éppen nem terjedt túl a gondolkodása pár névnél - mondta neki, hogy külön jogosítványt is kellene osztogatni. Ezeken ő jól érezte magát, nem veszett bele a tömegbe, nem érezte azt, hogy Maximus könyöktámaszaként gyalogol, meg ha meg akarta ölelni se a férfi hasát kellett gyömöszölje. Jó, annál picit feljebb ér, de akkor is, a lényeg ugyan az. Bár… egyre kevésbé zavarta a tény, hogy ilyen pici, jól érezte magát mezítláb, sportcipőben, csak a pöttyös zoknijában is. Persze a rózsaszínben, mert ő lány!
- Nem sürgetni akartalak, de… én nem is olyan vagyok szerintem, akivel eddig normálisan sikerült bármit csinálni…kezdeni… mármint héé - nézett rá vigyorogva, remélve, hogy nem lesz rosszabb hangulat. - Hány ember mondhatja el, hogy az első közös délutánjuk a… szóval, hogy az egy rózsaszín biciklin körözve történt meg? Meg hajfestéssel folytatódott…
Sikerült a mondandója felében elakadni, ami nem is igazán azért volt, mert ne akart volna mondani valamit, inkább azért, mert még mindig nem volt biztos semmiben. Ő a legtöbbször nagyon hamar átadott mindent másoknak. Bizalmat, szeretetet, magát és úgy mindent, ami vele jár. De tartott tőle, hogy azok ezért is romlottak el. Most pedig nem találta a jó szót. Mert a micsodája is Maximus? Ha valaki azt kérdezi együtt vannak-e, arra ő nagy boldogan felelne, de akkor ő most a barátja? A párja? A nagybetűs Maximusa? Fura mese, tudja. És abban is biztos, hogy előbb-utóbb úgyis kicsúszik a száján valami jelző, aztán mindegy is lesz.
- Egyszerűen csak érdekelsz, nagyon. Akár rossz, akár jó történik - vont vállat végül a Törpe, aztán a kérdésre csak bólintott párat. Sokan, bár lehet csak az okozta, hogy mostanra már tényleg kezdett mindenki kezelhetetlen lenni, ő meg eddig se a fegyelmezés mintaképe volt. Pont ő, akit háromszor szalajtottak prefektusként a magaviselete miatt. Meg mert idegeneket hozott a házba, vagy idegenekébe ment. Hopp?
- Csak kicsit zizi mindenki, tudod - adta meg végül a választ. Az, hogy mennyire is figyel magára nem tudta volna megválaszolni, tudatosan nem így volt, nem próbált semmit másképpen csinálni, de tény volt, hogy ahányszor ott volt a német, mindig úgy szeretett volna végezni, hogy a két lábikóján futva - vagy legalább sántítva sétálva -, de odamehessen. Nem menő a gyenguszon beszélgetni csak, próbálta már, nem volt menő. Illetve… nem számít, ott nem sűrűn látogatták.
- Én nagyon örülnék neked, de ha mégsem lesz kedved, akkor majd szólsz és találkozhatunk később is - mondta mosolygósan, mert azért nem hökkent volna meg, ha mégsem sikerül ez így. Bár furcsa módon a kabátját piszkálta a szabad kezével így inkább a zsebébe csúsztatta. Nagyon ritkán, sőt, leginkább egyáltalán nem volt jellemző a volt navinésre, hogy zavarba jöjjön, de most először talán abban volt, kívülről ez talán még furcsán aranyossá is tehette. - Ha akarod, elkísérlek szívesen, biztos nagyon aranyos a tesód. Ők hol laknak?
Az, hogy érdeklődött nem volt meglepő, az, hogy ilyen hamar válaszolt, jegyzett meg valamit és tette fel azt már kicsit talán árulkodott. Végül bólogatott, aztán ha Maximus engedte, segített neki a plédet letenni, hogy lehuppanhassanak rá. Igen, nem illik szoknyában terpeszteni, meg azt mondták anno, kerülje a törökülést, szóval lassan, de megtalálta a nem túl villantós ülési módot is, aztán csak a férfire vigyorgott, hogy minden oké ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. január 16. 14:16 | Link


kimaxolva


Luca és Max kapcsolata sok dolog volt, de nem átlagos. Mert a lány aranygolyókat kergetett az égben, a pasi pedig rózsaszín biciklivel tekert a városokon keresztül, ha éppen úgy tartotta kedve.
- Jó, de lássuk be, a hajfestés buli volt! Mármint nekem tetszett, sosem voltam még szőke - mosolyodott el Maximus, mert ha mélyebben a lelkébe akart szemlélni, neki az a délután nagyon pozitív volt. Ő sem igazáén tudta, hogy hányadán állnak. Érezte, hogy nagyon olyan, mintha járnának, sőt, de úgy érezte, ha kimondja, lehet, hogy valami elromlik, gyökerestől megváltozik és fuccs annak, amit eddig annyira szeretett.
- Hát ez nem tudom micsoda. És nem is annyira most történt, csak egyesek úgy látták, hogy semmi közöm hozzá és nem kell tudnom róla - érezni lehetett a hangjában, hogy még mindig felhúzza magát a témán.
Max az egyetemen tanított, nem kellett bemutatni neki, milyen az, mikor mindenki zizi. Néha el is gondolkozott rajta, hogy miért csinálja ezt magával és másokkal, nem-e lenne sokkal egyszerűbb, ha csak leülne a seggére otthon, egyedül. De egyelőre úgy tűnt, ez nem egy opció.
- Nem hinném, hogy lenne bármi más dolgom. Az ünnepek nem viccesek egyedül. - Kicsit olyan érzése volt, mintha Luca hárítani próbálna, hogy ugyan, nem fontos, nem kell ott lennie. Nem akarta túlkombinálni, így inkább felvetette az ötletet, hogy bemutatná a nővérének. Ez fontos gesztus volt tőle, Tatit is csak akkor mutatta be, mikor már tényleg úgy döntött, hogy elveszi. Látta a zavart a Czettneren, de nem akarta még kínosabb helyzetbe hozni, így csak próbálta nem kínosabbá tenni az esetet mind a kettejük számára. - Bremerhavenben maradt a férjével, a családom is ott él, csak én jöttem el onnan. Szeretném.
A szóhasználat is furcsán, kissé esetlenül hangzott a szájából, de nem bánta, belefért. Közben letette ismét a kosarat és Luca segítségével leterítették a fekete plédet. Szerette, mert leperexszes volt, illetve egy bűbájnak köszönhetően mindig kellemesen meleg. Így ő is elhelyezkedett, majd elkezdte előpakolni a tányérakat, illetve kettő bögrét is, mert az volt a védjegyük.
- Ööö, mennyire vagy éhes? Van leves, tészta, meg süti is, de ilyen dobozban van, szóval nyugodtan tudsz vinni bármelyikből is, ha most annyira nem - nézegetett egész odáig a kosárba Max, majd fel Lucára halvány mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. január 17. 02:20 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Igaza volt a németnek eléggé élvezte Luca azt az egész napot, be kell látni. Eleve, ha nem így lenne, biztosan nem topogott volna pár nappal később Pécsen Majáéktól Maxihoz ahelyett, hogy hazament volna. Aztán úgy ott is ragadt, ami szerinte az egyik legjobb döntése volt. Őt szívesen látták, nem volt hívatlan, pedig aki csak úgy jön, annak szokták nevezni. És az a jó érzés érte el akkor is, mikor rájött, hogy Maximus életében sem hívatlan vagy csak vendég. Eddig legalábbis így nézett ez ki.
A szőke igen jól állt a férfinek, Lucus már akkor megdicsérte őt, meg napokkal utána is, mikor látta. Sőt, a randijuk alkalmával csokis-karamellás hajszínét is. Annak is megvolt a maga varázsa, olyan kóstolgatnivalósnak tűnt, mint a nyers sütitészta.
- Értem. De most akkor ezek szerint kiderült egy… rossz hír? Vagy valami fontos baj? - finoman megszorította Maximus kezét, és a szabad karjával is átnyúlt maga előtt, hogy végigsimítson párszor a németén. Nem igazán tudta, hogy most nyugtatni szeretné, vagy csak tudatni, hogy bármi is legyen, tényleg itt van, és a titkoknál még a rossz hírek is ezerszer jobbak. Azokon legalább lehet bosszankodni, vagy sírni, vagy bármit tenni velük. De a tudatlanság tehetetlenségbe torkol. Az pedig kinek jó? Luca nem tudja megmondani erre a választ. Ahogy arra sem, miért kérdez néha minden tapintat nélkül mélyen dolgokba, de megteszi.
- Nem azok, én sem szeretek egyedül lenni, pedig hát… haza menni nem fogok. Majáékhoz és Benjiékhez pedig csak majd később, de az is lehet hogy a bátyámékat áthívnám... - mondta megvonva a vállát könnyedén. Igazából tényleg leginkább a bátyja számított neki, Majáék is fontosak, de azért ez az egész, bár próbálkoznak, viszonylag friss volt. Mondjuk az tény, hogy ott is élt-halt az unokahúgáért, hiába még csak gügyögni se tudott egyenletesen. Figyelmesen hallgatta Maxi válaszát, aztán mosolyogva húzódott közelebb hozzá, hogy a magasságból adódóan nyújtózva a vállára nyomjon egy puszit.
- Én is szeretném…. Megismerni őt, őket.
Lehet, hogy érezte magán a zavart, és az is, hogy mindkettejüknek furcsa volt ez az egész, de tudták azt is, hogy lépni kell valamerre, hiszen nem ücsöröghetnek örökre az ugrálóváras emlékekben. Pedig biztos abból is meg lehetne élni!
- Eléggé, már vagy egy órája volt a menetrendszerű ebédidő, de még nem nagyon volt rá se alkalmam, semmim - közölte elvigyorodva, hogy aztán jól körül is nézzen a dobozok között. - Nagyon jól hangzik minden, azt hiszem talán a süti maradhat a végére most. Milyen leves?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. január 27. 15:23 | Link


kimaxolva


Max maga sem tudta, hogy ez rossz hír volt-e. Igaz, abban biztos volt, hogy nem , mert az örömöt, amit kellett volna érezzen, valahol út közben eltérítették, majd eladták a feketepiacon.
- Nem tudom. Úgy is mondhatjuk, gond, igen - legyintett a férfi tanácstalanul. Nem tudta, hogyan is fogalmazhatná ezt meg másképpen. Ő is kicsit megszorongatta a lány kezét, úgy érezte, hogy erre most szükség volt. Nem akart hosszú távon titkolózni Luca előtt, de ez olyan volt, amire a legtöbb nő nem reagál jól, saját magáról nem is beszélve.
A karácsony dolog Maxnál fura volt, egyedül nem igen ünnepelte, nem díszített fát, fölöslegesnek érezte, de Lucával nagyon szívesen együtt töltötte volna. Nem az ünneppel volt a baj, csak az egyedülléttel.
- Ahogy gondolod, tudod, hogy csak szólsz, és amint tudok, jövök - vont egyet a vállán a német, de nem hazudott. Olyankor általában gyorsan élhető állapotba rakta magát, majd ment is a dolgára. Az Amelie-ügy még Maxot is egészen váratlanul érintette, nem tudta, hogy meg akarja őket ismertetni egymással és közben rá kellett ébrednie, hogy de igen. Ő ezt akarja. A puszira csak elnevette magát egy kicsit.
- Akkor ezt megbeszéltük, majd szólok neki is.
Közben lassan mindent kipakolászott, hogy a lány tüzetesebben szemügyre tudja venni a választékot.
- A leves? Ööö, barack - emelte meg kicsit a halványsárga lötymőköt tartalmazó üveget. - Szóval igen. Van egy lányom. Egy öt éves.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. január 29. 15:53 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Nem volt elragadtatva a ténytől, hogy valakinek, aki ilyen fontos neki, nincsenek rendben a dolgai. Nem is feltétlenül az életvezetési kisiklások érdekelték soha, azok vannak bőven neki is, inkább az, ha tudta, odabent nem stimmel valami. Neki ez jóval többet jelentett, mintha valaki sírt volna vagy éppen nyafogna. Ez valami több, és nem, tényleg nem jelent jót. A férfi kezét fogva mormolt el egy értemet végül, nem akarta csak úgy faggatni, érdekelte, kíváncsi volt és igen, akarta is tudni, de kivárt. Ha egy dolgot jól megtanult abból, hogy mindig elkerültek mellőle az emberek, az az volt, hogy néha nem árt türelmesnek lenni.
- Tudom, mert szuper vagy - fordult felé széles mosollyal, és nem is mondott nagyot a nő. Tényleg a leglehetetlenebb helyre, a legnormáltalanabb időben is hívhatta, és tudta, hogy maximum pár kérdést kap, de azt is csak ott. Nem tudta eldönteni, hogy Maximus is ilyen hajhászója a kalandoknak, vagy kicsit érte is teszi, de mindkét gondolattal elég boldog volt.
- Rendben van. Benjiék meg kíváncsiak rád, mondjuk leginkább csak ő… bár legutóbb annyit mondott, hogy kitartást meg sok sikert kíván neked hozzám… mintha olyan szörnyű lennék! - A Törpe kifakadása egészen jogos volt, bár most inkább örömmel fogta fel ezt. Testvére sosem kedvelt senkit körülötte, mindig, mindenkiről megmondta, hogy tőle maradjon távol. Most… most meg csak ez. Jó jelnek érezte, nem bánta volna, ha igaz. Közben a levest szemlélte, de mielőtt mondhatta volna, hogy az pont jó lesz, csak nyúlt felé és kicsit megállt a mozdulatban.
- Mi? - csúszott ki a kérdés, talán kicsit halkabb hangon is, de inkább döbbenet volt ez, mintsem más. Nem háborodott fel, nem is tett semmi olyan mozdulatot, egyszerűen az agya kereste, hogy mi is hangzott el pontosan. - Van egy kislányod? Öt? Mármint… ezt most tudtad meg?
Luca nem süket, nem is értelmi fogyatékos, nem is az ismétlést várta, csak a megerősítést. A kezeit az ölébe ejtette, furcsán érezte magát. Felnézett a németre, kereste a tekintetét, hiszen kiben nem merül fel, hogy ez azzal jár, hogy annak a gyermeknek van egy anyja is…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. február 15. 13:14 | Link


kimaxolva


Max nem szuper akart lenni, csak elég jó ahhoz, hogy Luca ne akarjon mást keresni. Még ha ezt nem is látta volna be a lánynak, vagy akár magának. Mind a kettő problémát jelentett volna neki és ezt nem szívesen ismerte el, mert olyankor érzelmi kötöttségei vannak, az meg borzasztó. Legalábbis, saját belátása szerint az. Mi más lenne?
- Ugyan - dörmögte mély hangján, bár szerénykedni nem szokott, de ez most kivételes alkalom volt. Neki nem volt nagy ügy Luca után futkozni, szerette csinálni.
Nem nagyon szokott rokonokkal ismerkedni, csak Tati hozzátartozóiról tudott infókat, de nem is szokták érdekelni. Általában még azelőtt bele szokott ugrálni a farmerjába és elbiciklizett a napfelkeltébe, hogy a női egyáltalán a másik oldalukra fordultak volna az ágyban. És még csak nem is bántotta a dolog, shame on him.
- Kíváncsiak? Rám? Jaj, vigyek méretet is, gyártatják már a koporsót, vagy csak rémisztgetted őket? - kérdezte kissé grimaszolva, mert nem érezte magát egy ideális család által kedvelt darabnak. Akkor szoktak neki nagyon örülni, mikor éppen távozóra fogta. Éppen a levest nyújtotta volna Luca felé egy kézmozdulattal, az pedig éppen elvette volna, mikor kicsúszott a kemény valóság és ő is ledermedt a mozdulat közepette. A hangjából sem éppen nyugalom sugárzott, Maxt ez nem lepte meg, de remélte, hogy nem lesz ebből kiakadás. Nagyon remélte.
Maxnak sem volt még világos ez az egész helyzet teljesen, meg nem is volt az ínyére, de nem tudott visszamenni az időben és megváltoztatni azt. Pedig megtette volna, ha akkor elkerüli a veszekedést.
- Igen. És igen, nem annyira régen kapta meg Tati a papírokat a teszt eredményeivel. Szóval ez van, igazából. - A tekintetét élesen a plédre szegezte, nem tekintgetett el jobbra-balra. Inkább le is tette az üveget nagyjából középre, majd a lábait törökülésbe húzva bámult még mindig lefelé. Nem kellett volna megölnie a hangulatot, de nem akarta, hogy minden a legnagyobb királyság legyen és akkor dobja ezt be. Nem érezte volna fairnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. február 15. 17:23 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Csak somolygott a hárításra, ettől még nem gondolta ő ezt másként. Nagyon tudta értékelni és kifejezetten nagy rajongással meghálálni, mikor valakin azt érezte, hogy számít neki, tesz érte, értük és még csak nem is muszájból. Nem érezte azt, hogy ez egy kényszer. Velük csak megtörténtek a dolgok, mindig valami új, valami más, de élvezték.
- Mit gondolsz te róluk? - kérdezte nagyon nevetve az elképzelésen, hogy ilyen dolgokról beszéljenek, végül mosolyogva folytatta inkább. - Igen, azok, tudod, akit még nem ismernek az emberek, arra azok szoktak lenni. Megmondtam a bátyámnak is, hogy szeretek veled lenni, ő pedig nem mindig van odáig a döntéseimért, ha nem látja a saját szemével.
Tulajdonképpen volt, hogy amit látott, azzal se értett egyet Benjit, de jobb szereti így Luca meg azt, mikor mindenki elégedett. Nagyon kikelt magából annak idején, mikor Misiről tudomást szerzett, pláne mikor arról, hogy megint képben van. Vince esetén csak sokat fenyegetőzött, hogy baj lesz, ha gond akad, a köztesekről meg inkább nem kellett, hogy tudjon. Jeremyvel és Greggel barátok is, nem hiányzott senkinek, hogy mindenről tudjon, pláne nem a fogólánynak.
Ahogy szóba kerültek az ételek, Luca már egészen azt gondolta, tényleg ennyi, aztán bumm, megtörtént jött egy hír, amire semmilyen belső szerve nem akart hirtelen reagálni. Nem produkált a döbbent tekinteten kívül mást. Se szapora légzés, se vérnyomásemelkedés, ami valószínűleg jó, nála sosem lehet tudni. Csak kicsúsztak a kérdések, aztán hol a levesre, hol Maxira próbált nézni.
- Szóval Tati eltitkolta, hogy van egy kislányod? - Kereste a történet lényegi részeit, nem biztos, hogy ettől fel kéne lélegeznie, de ő megtette. Mármint nem volt köztük titok, hiszen ezt Maximus se tudta, mégis azért elég furán hangzik. Az, hogy volt házas a férfi, nagy ügy, mindkettejükkel megesett, de az, ha köti valaki máshoz egy gyerek, az egy picikét más. Gondolja ő, lévén a saját családi helyzetét az apjával és Majával. Látta, hogy nem igazán akaródzanak összenézni, így sóhajtott egy aprót, aztán a térdei alól kihúzva a szoknyát ráfordult és közelebb csúszott, hogy a kis tenyereket a férfi borostájára simítva emelje fel annak fejét, ha engedte. Rámosolygott, a hüvelykujjával párszor megsimította őt.
- Majd… megoldjuk valahogy - mondta kicsit az ajkaira harapva. Sok elképzelése nem akadt a helyzetről. Mármint Maxin múlt, mit is akar vagy sem a saját lányától, Luca nem érezte úgy, hogy bele kéne szólnia, de az már elég ideje biztos volt, hogy bármiről legyen szó, támogatja. Fordítva is igaz volt, előrébb volt ez, mint a feltétlen bizalom vagy nagy fogadalmak. - Nem tudom mit kell ilyenkor mondani vagy csinálni, de szeretnék segíteni, nincs baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. február 28. 16:38 | Link


kimaxolva


Max nem volt oda a rokonokért és a rokonok sem őérte, ez volt a természet rendje. Már megszokta, nem ez volt ez első alkalom, hogy valaki nem volt oda érte és valószínűleg nem is az utolsó. Nem, mintha ez gond lenne, ő már megszokta a dolgot.
- Nem tudom, gondolom olyanok, mint más, átlagos családok. Persze, lehet, hogy nincsen igazam, de általában így szokott ez lenni velem az első találkozáskor.
Valahogy az egész gyerek dolog nem passzolt Max életébe. Ő ezt nem akarta, de ha már egyszer megtörtént sem számított rá, hogy majd így kell értesüljön róla. Kizsarolva, majd még közölve is, hogy semmi köze az egészhez, csak megcsinálta. Nem érezte ezt fairnek sem magával, sem Esztivel szemben, aki amúgy egy nagyon rendes kislány volt. Max ezt tudta és szeretett is volna ebben a hitben maradni, meg abban, hogy soha nem lesz gondja a férfiakkal, de látott már iskolapéldát rá, hova vezet, ha az ember apa nélkül nő fel.
- Valahogy úgy, mondhatjuk, igen - bólintott párat. Persze, szigorúan véve nem titkolta el, hiszen ő sem tudta. De ha úgy vette az ember, akkor igenis szólhatott volna. És Max úgy vette. Luca nem akart ebből gondot, ahogyan a német sem, de nem akarta látni, hogy a lány hogyan reagál erre az egészre. Kicsit az arcát a lány tenyerének döntötte, de végül hagyta, hogy megemelje a fejét, kissé elhúzva a száját.
- Meg? - kérdezte Maxy, kissé tartva a választól, de aztán csak közelebb húzta a lányt, úgy helyezkedve, hogy az ölébe tudja pakolni, persze, vigyázva, hogy semmiben ne tegyen kárt a környezetében. - Sem. Csak... tartottam tőle, hogy hogyan is fogsz erre reagálni. Mármint ez nem kis dolog...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. március 4. 14:46 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Érzékelte elég jól Luca, hogy a család dologról furcsa elképzelések lengik körül Maxit, bár úgy volt vele, biztos a tapasztalatok teszik. Ahogy hallgatta őt kénytelen volt a fejét rázni vigyorogva. Sok dolog volt ez az egész körülötte, csak normális nem.
- Nem normálisak, a szó szoros értelmében. Nálunk szerintem mindenki kattos, de igen, Benji szeret olyan nagytesós lenni. Furán méregeti az embert, de a légynek sem árt, csak szeret sokat nagyzolni szavakkal. Művész…
Benji jóformán ugyan azt csinálja, mint az apjuk régen: túrnézik. Kiva itthon ült két gyerekkel, de csak azért, mert majdnem meghalt a kviddicspálán és egy apró sérüléssel végleg reszeltek volna neki. A nővéreiről túl rég nem hallott, nem is beszél velük, a szüleivel nem hajlandó, és ott vannak Majáék. Furcsa, de még ők a legnormálisabbak, pedig aztán korábban hallani se akart Rea róla, arról nem beszélve, hogy klasszikusan véve úgy érzi, neki már nincs az a nagy és boldog, amiben felnőtt. Hitte, hogy abban élt. Aztán bumm. Még egy fura helyzet. Maximusnak kislánya van. Van egy fél családja, ha eddig nem is tudott róla.
- De most azért mondta el mert… kellet, vagy akart is valamit? Vagy csak kiderült? - Mindig is inkább érzelmekkel és nem logikával operált a nő, ez most is kiüt. Tudja milyen az, ha valaki belemászna egy képbe, amihez semmi köze és azt is, hogy ezt rengetegen megtennék önös érdekből. Aztán csak sóhajtott egy aprót, lassan összerendezte a gondolatait, egy kisgyerek nem játék, ezt még ő is tudja. Akaratlanul is felmerült benne Maja, hogy ott ugyan a lányt sem kedvelte az elején, de rá kellett jöjjön idővel, hogy ő áldozat, és Rea is mindent megtett volna, hogy legyen apukája a helyében. Akkor is, ha nekik ilyen jutott, aki hibázik. Sokat.
- Meg, nem tudom pontosan mi lesz, de majd meg fogod álmodni, mit szeretnél. Én meg itt leszek - mosolygott rá, aztán hagyta, hogy az ölébe húzza őt, a szoknyát azért eligazgatta, így is villan lassan minden ennyi mozgástól, el is nevette ezen magát. Majd csak hozzá dőlt, mielőtt a kezét cirógatva beszélni kezdett.
- Fogalmam sincs, hogy állok a dologgal pontosan. Fura, de én csak azt tudom, hogy rossz ennyire feszültnek látni és érezni téged. És biztos nem az tehet róla, hogy ott van... szóval egy kislány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. március 18. 04:22 | Link


kimaxolva


Max nem tartott különösebben Benjitől, mert előbbi testi erőszakkal tudná leginkább fenyegetni, Max pedig súly és magasságfölényben volt. Mindazon által ő nem szeretett fizikai szinten bántani másokat, vagy a szavai ütöttek, vagy a mérgei, de a keze ritkábban járt el. Ahhoz sokkal idegesebb kellett legyen, mint az esetek nagy többségében.
- Azt hiszem, hogy ezt a kockázatot vállaltam, talán nem lesz bajom a kattos családoddal.
Maxnak meg lehetne családja, ha a sors nem ilyen otrombán fintorog rá. A szüleire rettenetesen neheztelt még most is, mert anno az egyetlen neki fontos személyt elűzték, az első felesége meg nem volt normális és eltitkolta a lányát is előle. Persze, hogy nem volt így egy fix ember sem az életében, akivel a vére kötné össze.
- Mert rákérdeztem. Mert végre félretoltam a balekságot és rákérdeztem, hogy ki a gyerek kib.szott apja - markolt a  sötétbarna tincsekbe Maxi, aki még mindig nem tudta hová tenni ezt az egészet az életében. Egyszerre volt helyes, hogy megcsinálták a tesztet és tette tönkre idegileg. Leginkább azért, mert ez olyan felelősség volt, amire nem volt felkészülve, amit nem kívánt a nyakába és  mert féltette a kapcsolatát is egy ilyen plusz tehertől. Luca fontos volt neki és nem akarta, hogy Tati ezt is elcs.ssze neki.
- Reméltem is, hogy itt leszel. Nem igazán akarnék mást a helyedre - mondta ki, ami igazából igen nagy szó volt a részéről, inkább csak az ölébe húzta Lucát, aki ezen kicsit el is nevette magát, mielőtt ismét elkomolyodtak volna. - Csak nem tudom, hogy  állok ezzel az egésszel. Eszti aranyos kislány, de nem olyan legyél a lányom módon. Ráadásul egy démon az anyja. Nem beszélünk épp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. március 18. 12:20 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Valahogy szándékosan sikerült a család szót nagyon lesarkítania Benjire, és az elmúlt években még Majára, ami neki is meglepő. Nem volt ez nála így, sőt, nagyon imádta a szüleit és minden testvérét, aztán lassan elfogyott valami. Zora elment, Zoé elment, az apja hazudott és ott van az anyja, akivel azóta sem akart beszélgetni, miért nézte ő ezt el. Rosszul esett neki, hogy pont ezek az emberek ítélkeznének a menekülésén az akkori helyzetéből, mára pedig csak egyszerűen tudja, hogy boldogul a saját döntéseivel egyedül. Maximusra nézett, aztán el is vigyorodott hálásan, mert valóban az volt. Ez nem kötelesség, egyszerűen szeretné a nő, mert fontosnak érzi, a németet és az egész ünnep dolgot.
Nem számított rá. Ez a legtömörebb meghatározása az egész helyzetnek, ami éppen lefestődik előtte. Furcsa volt a gondolat is, hogy gyakorlatilag a férfinak már van egy legalább fél saját családja, olyan, aki tényleg hozzá tartozik. Talán a saját sorsán, talán a környezetéén, de pontosan tudja, hogy ezt nem lehet lesöpörni az asztalról.
- Maxi… Maximus… - nézett rá egyre közelebb hajolva és halkabban mondva, hogy aztán a keze után nyúljon. Nincs baj, semmi értelme újra felhúznia magát, főleg pont miatta. Tényleg nem szeretne neki rosszat és ha valami nagy baj lenne, arról már tudna a méregkeverő. Persze, nem igazán tudja még hova tenni, és nyilván nem ez az a hír, aminek tökre lehet örülni konfettizáporban és koccintással.
- Komolyan mondtam. Ez… fura, sosem gondoltam hasonlóra, de mint már tudjuk, ez is hozzád tartozik, én meg eléggé élem azokat általában - mondta ki, ahogy hagyta magát odavonni és az ölelésbe süppedt. Érezte, hogy súlya van a szavaknak, és ha egyszer azt mondja az ember elfogadja, akkor nincs meggondolás meg kiskapu. De tényleg ezt szerette volna, mindennel együtt a németet, bármennyire is érezte a gyomrában, hogy van már olyan az életében, ami mindig máshoz köti. - De szeretnéd? Márhogy Esztit megismerni mondjuk… ő tudja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. március 18. 13:30 | Link


kimaxolva


Nem szerette, hogy ilyenekről kell beszéljen a barátnőjével. Sokkal szívesebben csevegett volna arról, milyen színű fát szeretne díszíteni a lány, vagy hogy mit szeretne a szülinapjukon, de ezt már nem söpörhette többet szőnyeg alá, mert kezdte úgy érezni, hogy beleszakad a lelke. Azt meg mégsem kéne csak úgy poénból megejteni.
- Igen? - kérdezte végül, felpillantva Lucára, hagyva, hogy a keze után nyúljon, mert ő nem akart ebbe belesüppedni, mint valami undorító ingoványba, csak szerette volna, ha Luca tudja és minden megy tovább boldogan és a maga dolgát piszkálja.
Aztán az ölébe húzta a pöttöm lányt és kicsit a vállának is biccentette a fejét, mert így nem kellett felnéznie pár pillanatig, de közel volt és olyan biztonságban is, arra meg jelen pillanatban tényleg szüksége volt. Ahogy a lány szavaira is, bár pár pillanatra megint nagyon Max volt és kétségbe vonta a hitelességüket. De aztán ezt elnyomta magában nagyon gyorsan.
- Nem hiszem, hogy ebben sok élni valód lesz - rázta meg a fejét tiltakozólag, annyira, hogy a barna tincsek kissé még bele is reszkettek. Nem akart hirtelen családosdit játszani, talán anno megtette volna, de ez túl kevés volt és túl későn ahhoz, hogy komolyan érdekelje. Kicsit örült neki, hogy kettejük közül nem ő az, aki érzi mások érzelmeit, mert nehezen tudott volna most azzal a tudattal együtt élni. - Nem tudom. Nem hiszem. Eddig is valami miatt járogattam hozzá, néha játszottunk, meg fagyiztunk, de kb ennyi. Nem tud többet, csak hogy én vagyok az a Max. És nem is hiszem,
hogy tudnia kéne. Van egy apja, aki nem látogatja és küld neki néha pénzt.
Nekem nincs kifogásom.

Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy talán Majával kéne beszélnie erről, hogy mit is gondol. Ő mit szeretett volna anno inkább. De aztán nem tudta, hogy mit kezdjen magával.
- Ennyi, semmi más probléma nincs. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam semmit. - Akkor és ott Liebhart őszinte volt és ez látszott is az arcán, mielőtt csókot nyomott volna Rea ajkaira. Aztán megint csak önmaga volt, ahogy mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 703
Összes hsz: 6605
Írta: 2018. március 18. 14:41 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Ha nem érezne, is pontosan tudta volna, mennyire nem jó most semmi. A képessége pedig a legrosszabbkor tudta a saját orra alá tolni, hogy nézd, még ez is itt van. Érezte, hogy fel kell hívnia magára a figyelmet, és nem önzésből, hanem még időben, azelőtt, hogy a férfi azt hinné, most valami majd jól tönkremegy, vagy jobban elveszik valami olyan negatívba, amibe senkit sem kellene hagyni süllyedni. A kérdésre mosolyogva simított végig a hüvelykujjával Maximus kezén, ahogy megfogta azt. Csak meg akarta nyugtatni, ne csak hallja, lássa és tudja is, hogy itt van, itt is akar lenni és nem fog most felpattanni és elmenni, hogy ő ebből köszöni nem kér. Ez elég régen nem így működik. Érezte már egy ideje, hogy bármi is legyen, nem tudna csak úgy kisétálni, mint máshonnan tette. Pedig gyűrű is volt meg minden.
- Bárhogy is legyen, nem akarom, hogy más legyen - jegyezte meg kicsit talán túl őszintén is, de miért mondott volna mást? Nem érezte úgy, hogy ennek most változtatnia kéne, azt sem, hogy ezért neki ne lenne itt keresnivalója. Ha így volna, arról biztosan tudna már, de nagyon úgy tűnt, hogy ezen nem külön, hanem együtt akarnak túllendülni.
- Értem. De milyen kifogás? Miért kellene kifogás arra, amiről fogalmad sem volt? Itt az egyetlen, akinek jó okot kéne bárkinek adni, az Tati - mondta ki végül a nyilvánvalót, mert bár nem volt egy hű de okos lány, ezt nagyon jól tudta. Ha csak a saját életét nézi, ő maga az apjára haragudott, de rá rettenetesen a mai napig. Nem a másik nőre az életében, nem az anyjára, aki ezt eltűrte és nem is feltétlenül Majára. Arra, aki ide sodorta őket.
- De most elmondtad, az a lényeg - viszonozta a csókot a kezét pedig Maxiéra csúsztatta úgy húzta magához még közelebb. Szerette, mikor hozzáér, itt van, érzi, hogy az övé, hogy egymáséi és ez megnyugtatta akkor is, mikor érezte a férfiben azt a sok zavart és kételyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 370
Írta: 2018. április 2. 14:43 | Link


kimaxolva


Maxnak sokkal könnyebb dolga lett volna, ha Luca nem érzi az érzéseit. Ugyanakkor, nehezebb is, mert akár beismerte, akár nem, nyílt titok volt, hogy érzelmileg igen alap frekvencián mozog. Az empátiája gyakorlatilag nem is igen létezett, alighanem az ő részét is Luca kapta meg, de ezért cserébe legalább őszinte volt, szinte mindig.
- Nem? Én sem - rázta meg a fejét kicsit a német, hogy bizony, ha tehetné, akkor sem szeretné ezt most megváltoztatni kettejük között, talán azért volt neki nagyobb dilemma ez az egész Eszti dolog.
De Luca egyetértett vele, hogy ő nem csinált semmi rosszat és nem is annyira szar ember, ami ténylegesen megnyugtatta. Tati ugyan vagdalózik, mikor már tényleg meg akar bántani valakit és néha ezzel célt is ér, de Max így már rendben volt. Az egyetlen ember, aki jelen pillanatban számított neki, nem ítélte el.
- El - zárta is le a témát Max, az ajkaival a lányét keresve. Még egy darabi nem igen akarta elengedni a nőt, de aztán végül muszájnak érezte, mert a félbeszakadt pillanatoknál csak egy dolgot utált jobban. A kihűlt ebédet.


//köszönöm a játékot*-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bencze Sára
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 117
Írta: 2018. április 28. 15:50 | Link

ATánya

A Vingardium Leviosa sose tartozott a bonyolult bűbájok közé, gondolom, meg se fognak lincselni azért, ha kamatoztatva ezen tudásom, a bőröndöm magam előtt reptetve, veszem be a birtokot.
Te jó ég, hogy én mennyire vártam ezt már. Az utolsó hónapban már karikáztam a napokat. És végre. Itt vagyok. Megállok még mielőtt belépnék a kapun. Csak egy kicsit, hogy rendesen szemügyre vegyem a helyet és a birtokot. Már amennyit látok belőle, mert tudom, hogy ennél sokkal, de sokkal nagyobb ám. Megigazítom magamon a talárt, rajta meg az eridonos címert, elvégre büszke vagyok én, hogy oda kerültem. Eszembe jut annyi minden, amit erről az iskoláról meséltek. Az emlékek csak úgy cikáznak a fejemben, és hirtelen nem is tudom, melyiket kapjam el.
Vannak kint páran, mégse megyek oda hozzájuk, pedig a késztetés hatalmas, de sejtem, nem sokan vannak, akik elbírnának ezzel a lelkesedéssel, és az út is lefárasztott kissé. Mit ne mondjak a családom nem a közelben van. Hála égnek annyira távol se, hogy ne mehessek haza, amikor lehetőségem adódik rá. Ki se bírnám. Leengedem a pálcám, hagyva, hogy a bőröndöm is a friss pázsiton landoljon, és ismét felveszem a napszemüvegem, mert sokkal jobb úgy figyelni másokat, hogy azok nem látják azt.
Utoljára módosította:Bencze Sára, 2018. április 28. 16:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék