28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 415
Írta: 2016. április 5. 22:42 | Link

Az út egyre keskenyebb lett, majd elmaradtak a kövek és ahogy egyre távolodtak a falutól, egy göröngyös, sokak által koptatott, kitaposott ösvénnyé változott. Lassítania kellett, óvatosabban lépni, mert itt enyhe emelkedő következett, s a hangok is elmaradtak, ahogy eltolta őket az ultra spektrum irányába – pontosabb képre volt szüksége, elvégre ez a terep sokkal veszélyesebb a magafajtának. Jóformán teljes csendben haladtak, mert most akkor se hallotta volna a másik hangját, ha az történetesen szól hozzá, elvégre hallását másik tartományokra hangolta, de átmenetileg még a fiú dohogó gondolatait is kiszorította a fejéből. A következő útelágazásig nincs szüksége a segítségére, még akkor sem, ha vállait most már húzza csomagja, pusztán dacból sem tesz említést róla.

Az erdő szokatlanul közelinek és élőnek tűnt, illata friss, nyirkos föld és bomló levelek aromája, mely serkenő növények harsogó, zöld szólamával elegyedett. Éjjel még nem nyíltak virágok, így azoknak édessége hiányzott az elegyből, ám akadt helyette más – kövér mohák, zuzmók fémes, nehéz szagát hozta az enyhe szellő. Itt minden tisztábbnak tűnt, mintha visszautaztam volna az időben abba a korba, amikor még az emberek félték a rengetegeket, mert hitték, szellemek és titokzatos lények lakják őket. Meg akartam simogatni a fákat, ujjaim alatt érezni, ami most csak képzeletemben rajzolódott elém – mindez sokkal lényegesebbnek, fontosabbnak tetszett, mint egy ember emelte kőhalom. Letértem az útról, többet rá sem hederítve, csak rövid, sietős léptekkel igyekeztem áttörni magam az azt szegélyező cserjéken. Itt sokkal puhább lett a talaj, szinte süppedős, tele az avar alatt rejtőző gyökerekkel, amiken keresztül összekapcsolódott az egész erdő. Kinyújtott tenyerem elérte az első tölgy ráncos, mohos testét és úgy simultam közelebb, mint akinek titkot súgni akarnak. Vonzott a vékony háncsrétegek közt lapuló, ki tudja, hány száz meg száz év, homlokommal érintettem a puha, zöld párnát, mielőtt megpróbáltam felnézni rá, kacskaringós, ég felé nyújtott vastag ágaira. Akár a föld alatt, itt is összeértek a környező fák, összeborulva felettem és ahogy követtem az egyik embernyi vastagságú ágat, míg gallyá nem vékonyult, átértem egy másik fához, egy fejedelmi méretű kőrishez – nem is figyeltem, hogy vittek lábaim utána, hogy őt is megcsodálhassam, mielőtt valami száz foggal és fullánkkal mart volna belém.

Ru ismerkedése a rózsabokorral kicsit sem szerencsés – amilyen vehemenciával próbálja nemcsak kezét, de egész karját elkapni, megbotlik és elveszti az egyensúlyát, jókorát nyekkenve csomagjaival egyetemben. A meglepetéstől hirtelenjében csak bambul maga elé, annyi helyen fáj egyszerre, hogy kell némi idő, amíg egyáltalán felfogja, hogy több helyen vérzik, ahol érintkezik a talajjal, átázott a ruhája és valahogy fel kellene tápászkodni, vagy legalábbis a szemébe szökött könnyeket letörölni. A fenébe is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. április 5. 22:44 | Link

Gyakorlatilag a homloka közepéig szaladt a szemöldöke, mikor rájött, hogy a fiú éppen letért az útról és átvág a bozótoson, hogy… Tényleg, miért is? Egy egészen kicsit megszaporázta a lépteit, hogy legalább azt lássa, hogy mit csinál. Persze a válasz nem éppen olyan volt, mint amire számított, ugyanis a srác láthatón… fát simogatott. Mármint. Fát.
Sebby szapora pislogások közepette ment még közelebb, egyenletes tempót tartva, mert te jó ég, hát mi a fene ez, nem pont ő kérte, hogy siessenek, erre fel most leáll az erdő szélén? Ráadásul amúgy sem kellene ilyen sötétben túl közel merészkedni a fákhoz, amik alatt bármi bujkálhat.
Megjegyzendő, mikor a srác elesett, egy röpke pillanatra Jared tényleg azt hitte, hogy elkapta valami, és pálcát rántott.
Aztán persze kiderült, hogy nincs komoly baj, de azért egy hangyányit még inkább gyorsított a léptein, hogy beérje. Akármilyen bunkó is, mégsem kellene véresen-szakadtan vinni fel a kastélyba, mert még ráfogja valaki. Pláne ha meghallják közben beszélni a fiút.
Mikor odaért mellé, akkor nem túl közel, de nem is túl távol állt meg, rávilágítva a pálcájával.
- Rendben vagy? – kérdezte, miközben a tekintete végigsiklott a károkon. Pár vérző csík a rózsabokor tövisei által, valamint egy nedves, sáros nadrág, és a kölyök szeme csupa könny. Valószínűleg ez érte el, hogy valamivel később Jared még egy szót fűzzön az egészhez.
- Segítsek..? – érdeklődte meg, de a másikra bízta, hogy ezt hogyan is érti. Mert hát segíthetett sebgyógyítással, vagy nadrágszárítással, de ha esetleg normális hangnemben felelnek neki, akkor még egy táskát is hajlandó lett volna átvenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 415
Írta: 2016. április 5. 22:56 | Link

Az arca elé kapta koszos tenyerét, mert a fényben rendellenesen vörösen villanó szemei csak még inkább könnybe lábadtak és hiába szorította össze őket, nem érezte elégnek. Ha eddig nem volt nyilvánvaló, hogy albínó, most szabályszerűen ordított róla – a pulóver felcsúszott ujjából kilógó pőre alkar szinte világított a Lumos alatt, bár egyúttal felfedte, milyen aggasztóan vékony végtag rejtőzött az anyag alatt. Valami ezüstösen csillant a csuklóján, azonban mielőtt a másiknak lehetősége lett volna alaposabban megnézni, a fiú hirtelen mozdult, szinte szemfényvesztő gyorsasággal kapva le hátáról a hátizsákját.*
-...nemnemnemnem....-*Vadul túrt benne, ügyet sem vetve többet sérüléseire vagy a fényre, reszkető ujjakkal, vakon kotorva, a félelemtől szaggatott, kapkodó légzéssel.

A gondolataim hosszú pillanatokig egyetlen értelmetlen, kétségbeesett örvényben kavarogtak, ahogy ráismertem a most érdektelen tárgyakra és sorra félrelöktem azokat. Mintha jeges vízbe merültem volna, hallottam, ahogy a szívdobbanásaim a fülemben dörömbölnek, talán mert a mellkasom hirtelen olyan üressé vált, ahogy kiszorult belőle még a levegő is. Hol van? Olyan kicsi, olyan sérülékeny... Nem, nem törhettem el, az nem lehet, nem, egyszerűen nem történhet ez, muszáj épnek lennie... Ajkaim önkéntelen formálták a szavakat, bár nem fogtam fel, hogy mit mondok vagy tényleg hangot adok-e félelmeimnek. Hol van már?! Tudom, hogy ide tettem, itt volt, közvetlenül ez al... Egyben van? Nem repedt, nem tört, nem sérült? A megkönnyebbüléstől úgy ernyedtem el, mint a madarak törött szárnya, csak magamhoz öleltem a táskából kiragadott kincsem. Megvagy. Ép vagy. Itt vagy velem.

Lassan dülöngélt előre-hátra, bár nem érzékelte és egy jó percbe is beletelt, míg teljesen meg tudott nyugodni. Nem túl magabiztos mozdulatokkal pakolta el a féltett tárgyat, mely elég apró volt, hogy látatlanul lapuljon meg két tenyere közt, aztán megpróbált talpra kecmeregni, az egyik fába kapaszkodva. Továbbra is elfordította az arcát a pálcafénytől, lehunyt szemmel ácsorogva, aztán egyszer csak elindult, vissza az ösvény felé, el Jared mellett, sántítva – de egyedül és ment.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. április 5. 22:58 | Link

A hirtelen fény az ő látását is összezavarta kicsit, ahogy a túl erős kontraszt is, úgyhogy első pillanatban nem tudta eldönteni, hogy tényleg mindene fehér a srácnak, vagy csak úgy tűnik. Mikor rájött, hogy valóban egy albínóval találkozott, akkor viszont csak a szemhéja rebbenése jelezte a felfedezést, ugyanis nagyon igyekezett nem bámulni, ráadásul valamivel fontosabbnak ítélte egyelőre, hogy a sebeket mérje fel.
Alig hogy kérdezett, a fiú mozgásba lendült felelet helyett és elkezdett túrni a táskájában. Jared úgy vette észre, hogy nincs különösebben szüksége a fényre, mert ugyan próbált neki odavilágítani, de semmi reakciót nem kapott. Ellenben azt észrevette, hogy van valami furcsa a srác mozgásában, valamire nagyon emlékeztette az, ahogy keresgélt… Arvid! Mikor nem volt Arviddal a görény, aminek segítségével lát, akkor mozgott így, vakon. Talán nem volt túl szép és gáláns próbálkozás, de kíváncsiságból Jared hátrébb lépett, hogy akkor mi történik. Valamiért egyébként közben ő is egyre nyugtalanabbnak érezte magát, aminek a forrását annyira nem is értette, de szemlélődve nézett bele a sötétbe, aztán elővette a mágiáját és végigpásztázott maguk körül az erdőn, emberi elmét keresve. Semmi.
Aztán egy pillanat alatt vége lett az egésznek, és a srác is éppen ekkor szorított magához valamit, bár Jared végképp nem kapcsolt egyelőre, hogy ez az érzés honnan lopózott a sajátjai közé, inkább csak örült neki, hogy elmúlt a rossz előérzet.
- Nem ártana indulnunk, megfázol – mondta aztán, mikor a másik már egy ideje csak azt a valamit dajkálta, amit Sebby meg sem próbált meglesni, mert igazából nem is érdekelte, csak nagyon szeretett volna már visszaérni a kastélyba.
A fiú viszont talán nem is hallotta meg, amit mondott, mert még mindig nem mozdult. Aztán egyszer csak mégis, és válasz helyett egyszerűen elsétált Jared mellett, aki döbbenten figyelte az egészet.
- Ha kérdeznek illik válaszolni – szaladt ki a száján az első gondolata, miközben újra zsebre vágta az egyik kezét, a másikkal viszont inkább a pálcát tartotta és megvilágította maga előtt az utat. Ha a fiú nem kér a segítségéből, akkor ő aztán végképp nem fogja erőltetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 415
Írta: 2016. április 5. 23:05 | Link

„Nem ide tartozom.“ A szavak úgy őrlődtek gondolataim közt, mint szemek hatalmas malomkövek súlya alatt, s finomszemű magány pergett belőlük. Nem ide tartozom, búgta elmém, mint egy imamalom, amit minden egyes lépés megforgat, s mely egyenletes, mély hangon zendült, valahonnan lényem mélyéről. Nem ide tartozol, suttogták a kopasz fák és csikorogták a kavicsok cipőm vékony talpa alatt, mint ahogy némelyek a fogukat csikorgatják álmukban. Nem ide tartozol, duruzsolták a vékony fűszálak, a fakéreghez kacéran simuló mohák apró levelei. Nem ide tartozol, lüktették a sebek a karomon, melyeken át mintha a szívem szólt volna. Egyszerre mardosott perzselő dac és düh keveréke, míg végigborzongott rajtam az elhagyatottság, lágyan simítva égő homlokom. A hangok elhallgattak és hirtelen magamra maradtam, ahogy rámzuhant a történések valódi súlya.
Egy sivatagban botorkáltam.


A sántítás maradt, de annak ellenére, hogy nem enyhült, az albínó rendíthetetlenül kaptatott felfelé, acélosnak ható eltökéltséggel. Hiába izzadt, hiába húzta egyre jobban és jobban a két táska, hiába tűnt végtelennek a kastélyig kígyózó, alattomos ösvény - ment.*
- Válaszoltam. Számodra csak szavak léteznek?-*Válla felett szólt hátra, nem lassítva, bár mostani sebességével nem maradt le mögötte sokkal a prefektus. Visszahúzódott ruhái rejtekébe, még inkább figyelve az útra és gondosan megválasztva a következő lépés helyét. A távolban mintha feltűntek volna a kastély ablakai.

Éreztem az aggodalmat, de mint ruhához a dohszag, úgy tapadt hozzá és lengte körbe a kötelességtudat - szavai mintha víz alól bugyborékoltak volna elő, a gondolat viszont tiszta és minden vonalában éles, egyenes, egyértelmű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 1013
Írta: 2016. április 5. 23:07 | Link

Jared és Ruarc

Egy tömzsi, kissé dundi alak jelenik meg az iskola kapujától halkan követve Jaredet, kényelmes látótávolságon belül. Elég ügyesen rejtőzködik, bár igazából nincsen szüksége rá, számára azonban így mégis izgalmasabb. Valamivel fel kell dobni ezt a béna munkát... Gyerekeket megfigyelni, komolyan? Kezében egy penna és egy kis tábla, amelynek tetejére egy pergamen van odacsiptetve. Világoskék szegélyű talárt visel – pontosan olyat, mint amilyen Fédra kosztümének színe szokott lenni.
Nem szól egy szót sem, csak gyanakvó tekintettel méregeti a két diákot, kiváltképp Ruarcot. Miért ilyen későn érkezett? Miért késte le egyáltalán a tanévnyitót? Kicsit megcsóválja a fejét, miközben feljegyzéseket készít. Elküldeni nem küldheti el őket, meg sem büntetheti őket, ez ugyanis nincsen a hatáskörében... Ráadásul valószínűleg indokolatlan is lenne. Ő csak figyel. Figyel és mindent serényen lejegyzetel, hogy aztán az irodában nemsokára leadhassa majd a jelentését. Ha a két Eridonos látná őt, talán még egy bárgyú vigyort is felfedezhetnének az arcán... Rendkívül örül, mert ma végre sikerült találnia valami igazán érdekeset, ez pedig legalább egy kicsit feldobja majd a kastélyban töltött rém unalmas napjait. A főnökei pedig remélhetően elégedettek lesznek vele, ki tudja, talán egy-két jó szót is szólnak majd az érdekében a Minisztériumban! Ez most igazán nagy lehetőség, legalábbis számára annak érződik. Miután felírt pár dolgot, és vet még pár elítélő pillantást a két diákra, hamar el is iramodik. Kissé óvatlan is... Ha észrevették hát észrevették, ha nem, nem. Neki igazából már mindegy, a feljegyzéseit már megszerezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. április 5. 23:34 | Link

Ruarc és Mesélő

Tényleg igyekezett kedves lenni még annak ellenére is, hogy a másik hogyan indított lent a faluban, de ha erre a nagy semmi a válasz, akkor ő nem az a fajta ember, aki hajlandó tovább erőlködni. Érette, hogy a másiknak valószínűleg fájt az esés, azt is, hogy megijedt, hogy a ki tudja mije eltört közben, de ettől még nem kellene így viselkednie. Annyi lenne a minimum, hogy odabök egy okét.
A kellemetlen a helyzetben az volt, hogy mikor végül mégis megszólalt, akkor Jared nem tudott felelni. Valóban, ez jó kérdés volt. Ha szigorúan nézte, akkor éppen ő az, akinek nem csak a szavak léteznek, több szempontból is, de mégis számon kérte, holott a mondatait hallva a másik elindult. Ami, gyakorlatilag egyfajta felelet.
- Nem - mondta végül és felzárkózott a másik mellé. Ennek főleg az volt az oka, hogy rossz volt nézni a sántikálását és oldalról nem látta, másrészt meg az, hogy végül rászánta magát, hogy elkérje tőle az egyik táskát. - Ha nehéz, akkor segítek - ajánlotta fel és nyújtotta a pálcátlan kezét, hogy esetleg átvehesse a fiútól a csomagjai egy részét.
Ebben a pillanatban hallotta meg a léptek zaját a közelben.
- Állj! - szaladt ki a száján halkan a rövid parancs a fiúnak szánva, miközben megfeszült minden izma és feltartotta a pálcáját, hogy nagyobb körben lásson, de a valami vagy valaki kívül esett a fénykörön. Reflexből vonta szorosabbra az okklumencia falait, miközben a legilimencia segítségével újra végigpásztázott a terepen, ezúttal egy emberi elmére akadva. Nem támadta meg, nem csinált vele semmit, pusztán érzékelte, hogy ott van, és már vissza is vonta a mágiáját. Az illető távolodott.
A paranoiájának nem tett jót a dolog. Ezután ha tovább tudtak indulni, akkor sem lankadt a figyelme és egyre a sötétséget pásztázta, de egyelőre még nem mert volna messzemenő következtetéseket levonni.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. április 5. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 415
Írta: 2016. április 6. 00:14 | Link

Csönd állt be, míg odabent - valahol benne - méhkasként bolydultak fel a gondolatok, ahogy tehetetlen kezéből pár pillanatra kicsúszott az irányítás. Nem törődtem azzal, amit felkavartam szavaimmal, mert itt volt az út, vagy az, ami ösvénynek tettette magát, hiszen azt hazudta, vezet valahova. Mégsem várt semmi a végén. Második otthon? Nekem csak egy otthonra van szükségem, egyetlen egyre, melyet elvettek tőlem. Egyszer jártam csak a kőfalak közt, mégis úgy tapadt szájpadlásomra émelyítő, művi utóíze, mint egy avas cukorka, vagy ezt hitettem el magammal. Mert a megvetés, de még a gyűlölet is jobb, mint beismerni a valóságot.
 
Mielőtt még választ kaphatott volna Jared, a történések megzavarták egyébként sem túl egyhangú sétájukat és ha az eddigi szavakra nem is, erre az egy, indulatos utasításra a fiú tényleg megdermedt. Szinte természetellenes mozdulatlanság bénította meg tagjait, mely nem engedett fel mindaddig, míg a prefektus nem tett lépést vagy mozdulatot - a reakciója azonban ellazulás helyett inkább ijedt, ha nem rémült ugrás, el a másiktól. Semmi makogás vagy dadogó bocsánatkérés, csupán a csend, ami olyan, mintha farkasszemet néznének. Aztán az albínó elindul, szótlanul, ahogy eddig és mintha továbbra is igyekezett volna valamiféle távolságot tartani, annak ellenére, hogy ha a másik tényleg bántani akarta volna, aligha képes megvédeni magát. Egy öszvér makacsságával baktatott tovább, s most mintha egy árnyalattal kevésbé sántított volna.

Nem merek gondolkodni. Mi volt ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. április 6. 01:30 | Link

Nagyon figyelt, a távolodóra és a fiúra is, mert az egyik veszélyt jelenthetett, a másik pedig rá volt bízva. Aztán mikor a fenyegetés elmúlt, akkor visszafordult az újdonsült eridonoshoz, csak hogy még éppen elkapja, hogy odébb ugrik tőle. A homlokát ráncolva nézett hát rá, azon gondolkodva, hogy vajon elmondja-e neki, hogy mi történt, vagy inkább hagyja meg boldog tudatlanságban, de mivel nem úgy tűnt, hogy kifejezetten nyugodt lenne, akár hozzá is fűzhetett valamit a történtekhez.
- Valaki figyelt minket - magyarázta, arra gondolva, hogy talán az ijesztette meg a fiút, hogy ő olyan hirtelen megtorpant, de aztán az újra elindult, úgyhogy ő is követte. Most már nem hagyta volna, hogy eltávolodjon tőle, mert valami mintha nem lett volna rendben, hiába nem volt már az úton rajtuk kívül senki.
A táskáról viszont teljesen megfeledkezett, mert arra ügyelt, hogy gond nélkül eljussanak a bejáratig, úgyhogy hacsak a fiú nem szólt, akkor nem kérte újra tőle, hogy adja át a vállát húzó súly egy részét.
Hamarosan aztán feltűntek a fényes ablakok és a bejárati ajtó. Ilyen későn a diákok többsége már a saját házában volt és a barátaiknak mesélték a nyár eseményeit, és őszintén szólva Jared is nagyon szeretett volna már a megszokott helyén ücsörögni a vonaton elkezdett könyvével, de legalábbis nyugodt környezetben gondolni át, hogy vajon ki is lesett rájuk. Lehetett egy máris tilosban járó diák, vagy valami minisztériumi ember, ha már most ennyire megfigyelik őket, de ez mind csak a jobbik esetnek számított. Sajnos akaratlanul is eszébe jutott, hogy közel egy éve mi történt, és ez nem nyugtatta meg nagyon.
Mikor már érdemes lett volna megmutatni, hogy melyik torony az övék, akkor majdnem meg is szólalt, de aztán inkább mégsem, mert eszébe jutott a megállapítása, amit a fiú látásával kapcsolatban tett. Kicsit átfogalmazta hát a mondanivalóját.
- Nem tudom, hogy ettél-e, de ha felértünk a toronyba, akkor megmutathatom a kuktasarkot is - javasolta, mikor a pillantása a Nagyterem már kialvóban lévő fényeire esett. A vacsora már befejeződött, úgyhogy a fiúnak csak az Eridonbeli lehetőség maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
KARANTÉN


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 825
Írta: 2016. április 24. 16:36 | Link

Soóki Zsóka Boglárka

Egyedül sétálgatott a gondolataival az udvaron. Mivel a nap szépen sütött ezért nem vett kabátot. A tavaszi szellők ezuttal nem okozhattak galibát, ugyanis haját még odabent egy magas lófarokba fogta. Körbesétált az udvaron és az élet nagy kérdésein filózott. Jólesett kicsit egyedül lenni, mert az elmúlt napokban akárhányszor próbálkozott, valakivel mindig összeakadt. Sétálgatott körbe körbe, mikoris elérte az iskola kapuját. Egy lány ücsörgött egyedül, és kissé lehangoltnak tűnt. Leült mellé, és kedvesen rámosolygott -Szia! Jól vagy? Hogyhogy így egyedül? - csúszitt ki száján az a két kérdés amit pont nem akart feltenni. De akkor már mindegy volt. - Egyébként Vitéz Rebeka vagyok, de inkább a Rebit kedvelem. Vagy ha van valami becenévötleted, gyakorlatilag mindenre hallgatok.
Hozzászólásai ebben a témában

Naizer Ruben Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 573
Írta: 2016. május 17. 00:13 | Link

Jeromos - remélem most már elégedett vagy a helyszínválasztás minden aspektusával Cheesy

Rubent már kölyökkorában sem nagyon lehetett volna megvádolni azzal, hogy túl sok időt töltene a természetben - többnyire azért, mert olyannyira panelgyerek volt, hogy a legnagyobb elérhető közelségben lévő zöld terület a szomszéd srác pincében nevelt füveskertje volt, de egyébként sem vonzotta túlzottan a bogárhad, vagy a fára mászás. Felnőttként persze "aktív kikapcsolódás" címén elvétve elment kirándulni, de most se igazán vitte túlzásba, s ezeket az alkalmakat a kutyája általában sokkal jobban élvezte, mint ő maga. (Igaz, a kutyák a fürdetésen kívül mindent képesek jobban élvezni, mint kétlábú társaik, úgyhogy ez nem biztos, hogy bármilyen tekintetben mérvadó gondolat volt.)
Azt mindenesetre még ő is belátta, hogy mikor már lassan két hónapja az iskolában tartózkodik, ahol konkrétan a lábai előtt hever egy többek által festői szépségűnek emlegetett birtok, illene egy kicsit jobban megismernie, mint amit a reggeli futások alkalmával látott belőle. (Amit nem mellesleg valósszerűbb volna "hajnalinak" titulálni - mivel igencsak tekintélyromboló a diákság előtt izzadni, Bogolyfalváig pedig még nem érkezett el a felrúnázott kondigépek csodája, kénytelen olyan időpontot kiválasztani, amikor minél kevesebben lehetnek szemtanúi a műveletnek.)
Jókedvűen baktat fel a lankás hegyoldalon - már a tény, hogy van egy kis szabadideje, amit a minisztériumi megbízásokkal és kórházi munkával töltött években nem igazán tapasztalt, megalapozza kellemes hangulatát, az pedig, hogy még az eső sem zúdul a nyakába, kész csodának minősül.
Maga sem tudná megmondani, mióta bolyongott, mikor megérkezett az iskolai birtok határát jelző kapuhoz - nem igazán figyelt, merre megy, elvégre ahhoz azért elég jól tájékozódik, hogy belátható időn belül csak képes legyen visszakeveredni a kastélyhoz, és ha teljesen őszinte akar lenni, egy kicsit még szeret is eltévedni. Persze most, hogy már megérkezett a kapuhoz, ez kissé tárgytalanná vált, s mintegy jelzésként is veszi, hogy ideje volna elindulni visszafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. június 2. 13:17 | Link


Ennél tökéletesebb nem is lehetne Grin


Jeromos mindig kereste az újdonságokat, az izgalmakat, magával rántva a kis településen szerzett barátait, mert az ilyesmi mindig sokkal jobb csoportosan. Viszont tizennyolc év igen hosszú idő, hamar ki lehet meríteni a lehetőségeket, még egy olyan hősnek is, mint Őszőkeségünk. Viszont mióta betette a lábát a kastélyba egy-két héttel ezelőtt, olyan új lehetőségek nyíltak meg előtte, amiket kár lenne veszni hagyni. A napok csak úgy rohannak, Jeromosunk pedig pörög a nap huszonnégy órájában - még szerencse, hogy csak ennyiből áll egy nap. Viszont mostanra ért el arra a szintre, hogy mindez kezd normálissá válni a számára. Nem, nem fog így sem a hétköznapok szürkeségébe süllyedni, épp csak újra előkotorássza az otthon hagyott szórakozási lehetőségeket, mint példának okáért a mugli fantasztikumokat. Nem is érti saját magát, hogy miként nem jelentkeztek az elvonási tünetek az elmúlt napokban, hisz büszkén vallja magának mugli kütyüfüggőnek.
Így hát a táskája mélyéről túrta elő, immár remegő kezekkel az ő kicsikéjét, a muglitükröt, amit telefonnak becéznek. Ahogy ujjai között érezte a hideg felületet, mintha angyalok éneke csendült volna fel, óvatosan szedte ki és emelte a magasba, mint a híres, természetesen mugli meséből ismert jelenetben a majom a kisoroszlánt. A mostani jelenet is legalább ennyire volt nevezhető absztraktnak.
Hősünk izgatottan kapcsolta be a készüléket, majd lassan megfagyott a vér az ereiben és teljes sokk lett úrrá rajta, ahogy meglátta a képernyőt.
No Wi-Fi
Az eridon torony tőle volt hangos abban a percben, ahogy világgá kürtölte bánatát és teljes elkeseredését. Feltépte az ajtót és a telefonját maga előtt tartva rohant keresztül a folyosókon, de függőségének szent tárgya még mindig makacsul tartotta magát az előbbi kijelentéséhez; No signal.
Viszont Jeormos nem adta fel. Ókori sámánokat meghazudtolva mantrázott, miközben kirobbant a szabadba, hátha csak a falak korlátozták le az életmentő jelet. Nem törődött akkor senki és semmi mással, figyelme teljesen lekorlátozódott.
- Hé, te ott! - Legalábbis eddig a pillanatig. Kétségbeesett, mégis reményteli kiáltásával természetesen Naizer tanár urat találta meg és futásnak eredve végül vészesen belemászva kötött ki a másik személyes aurájában. Arca gyászban úszott, ahogy megmarkolta a férfi felsőjét.
- Hol a háló? Hogy éli túl itt mindenki nélküle?! - A világháló bizony kóros szenvedélyt tud előidézni bárkiben. Főleg egy olyan személyben, mint a mi Jeromosunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Fruzsina Vanda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 11
Írta: 2016. július 11. 20:52 | Link

Hedda Pirul

Szórakozottan néz végig az iskola kapuján, miközben tekintetével a barátnője után kutat, aki megígérte, hogy kijön elé. Ha már ilyen rémesen bugyuták voltak mind a ketten! Igaz, hogy már jó pár hete, hogy kiderült a turpisság, Fruzsi azonban még most is iszonyatosan jól szórakozik rajta, hogy így elkerülték egymást. Mégis mennyire tipikus az, hogy amikor Hedda idejön mesterképzésre, és meglepetésből nem akar szólni Fruzsinak, akkor Fruzsi – szintén meglepetésből, nyilván – kiutazik Norvégiába egy fotós tanfolyamra? És a végén mindkét lány ott áll a másik szülőhazájában, vigyorogva keresve egyetlen édes legjobb barátnőjét, majd közlik vele, hogy azt bizony hiába várja, mert sajnos a két bolond ugyanarra gondolt egyszerre.
Ettől függetlenül az elmúlt bő másfél hónap igazán tartalmas volt a lány számára, rengeteg szép dolgot látott, és az egyedüllét sem viselte végül meg, mert a tanfolyamon csomó emberrel megismerkedett. Persze Heddát egyikőjük sem tudta pótolni, de igazán nem is ez volt a cél, hanem csak egy kis szórakozás, azt pedig meg is kapta. Most pedig visszavetődik az iskolapadba, amit az eddigieknél még sokkal jobban fog szeretni. Nem csak Hedda miatt, hanem mert végre megállás nélkül arról tanulhat, amit szeret.
Így aztán még az utazás fáradalmai ellenére is rémesen boldogan közelíti meg a kastélyt, amiért valószínűleg simán hülyének is nézhetnék (és valószínűleg meg is teszi, aki látja), hiszen ki az a bolond, aki ekkora vigyorral a fején érkezik meg egy iskolába? Nyilván nem normális, ellenben legalább jókedvű.
A csomagjait már előreküldte, ő maga azonban a lassú, sétálós verziót választja, közben pedig csillogó szemekkel, lelkesen várja, hogy feltűnjön végre a távolban Hedda szőke bozontja. Utána pedig el fog kezdeni futni felé, mint a nyálas filmekben, és kis szerencsével még az eső is eleredhet, mire a két lány összeölelkezik. Vagy ez talán már túlzás lenne? Ugyan már, ennyi idő kihagyás után valószínűleg már az sem lenne túlzás, ha egy vörös szőnyeg gördülne le közöttük.
Az ujjait elrejti fekete bőrdzsekijének az ujjában, már kicsit hűvösebb van így azt este közeledtével. Nyugodt léptekkel, minden egyes pillantásával gyönyörködve halad az emlékeiből olyan jól ismert hatalmas és csodálatos kastély felé, amelyet végre újra az otthonának mondhat majd, és várja, hogy az egyébként is nagyon csinos kép, egy rendkívül csinos kézilabdással egészüljön ki. Heddát ismerve, ez már csak órák kérdése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Naizer Ruben Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 573
Írta: 2016. július 12. 09:43 | Link

Jercsó

Épp olyan fontos kérdésekre keresi a választ gondolatban, minthogy a holnapi óráin feleletválasztós, vagy kifejtős dolgozatot írasson - lévén semmi kedve nincs most tanítani, ez tűnik a legjobb módszernek arra, hogy nemcsak elkerülje a dolgot, de még úgy is tegyen, mintha csinálna valamit láblógatáson kívül -, mikor felhangzik a kiáltás.
Általában, ha az emberek egyedül vannak a sötétben, az erdő közelében, ráadásul olyan közegben, ahol még nem érzik otthon magukat, és egészen idáig azt hitték, teljesen egyedül vannak, ez az esemény felér egy kisebb szívrohammal, s mivel Ruben az átlagosnál is átlagosabb személy, ez esetében sincs másként. Lélekjelenlétéből épp csak annyira futja, hogy ne ugorjon fel látványosan...és hogy ne slisszoljon ki a kastély kapuján és hoppanáljon valahová igen messzire, mikor meglátja a fejvesztve felé rohanó sötét alakot.
Imádkozzunk, hogy nem egy egykori kliense készül derékba törni kezdődő karrierjét azzal az aprósággal, hogy orvul leszámol az életével hálából.
- Khm...igen? - szól vissza az ismeretlennek, kissé megemelve hangját, bár mint kiderül teljesen feleslegesen, mert a fiú - most már ezt is megállapíthatja - pillanatokon belül odaér a közelébe. Közelebbébe. Méééég közelebbébe.
Ruben ösztönösen lépne hátra, de nemigen teheti, a srác ugyanis úgy csimpaszkodik belé, mintha legalább élete múlna rajta, hogy minél jobban összeráncolja a tanár ingét, s hangjában páni félelemmel hadar valamit, ami akár kérdés is lehetne.
Eskü több itt a klinikai eset, mint a pszichiátriai osztályon, ahol ezelőtt megfordult.
- A...háló? - kérdez vissza, kissé összevonva szemöldökét. Sehogy se tudta értelemmel felruházni a hallott szavakat. - Hát, nem ígérem, hogy a levitán kívül bármelyik körletet megtalálom elsőre, de segíthetek keresni - ajánlja fel, lévén nehezen tudja elhinni, hogy a fiú pókhálók után kutatna ilyen nagy elánnal, de így se igazán értelmes a kérdés.
Gyengéd erőszakkal igyekszik lefejtegetni magáról a srác ujjait - magyarán le éppen nem töri, de elég erősen kifejezésre adja, hogy bizony jobb, ha máshol találnak maguknak kapaszkodót, nem az ő ingében -, miközben igyekszik kitalálni, hogy honnan kerítsen elő valakit, aki esetleg tényleg útba is tudná őket igazítani. Mert még ha a srác valami egészen másfajta hálókról beszél is, Rubennek meggyőződése, hogy jelenlegi elmeállapotában - vagy általában is? - jót tenne neki egy kis pihenés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. július 30. 23:43 | Link


Késésben van, már megint. Ki hinné, hogy az amúgy mindig precíz és összeszedett rellonos a sporton kívül ennyire lazán veszi ígéreteit és kötelezettségeit? Elvégre állandóan határidők közé van szorítva, az edzésen ahány perc mulasztás, annyi kör futás, mindennek következményei vannak. Na de ha pusztán a legjobb barátnőjével való találkának időpontjáról csúszik le...? Nem szép dolog, de egy hatalmas falnivaló krémes sütivel kiengeszteli - elvégre ez a minimum, ha már ennyire faragatlan, nemde?
Könnyed léptekkel halad a bejárati csarnok felé, az ismerősöknek csak int, a hatalmas ajtóhoz érve azonban megtorpan. Vajon jól nézek ki? Különös, hogy a viszontlátás örömére ez a kérdés fogalmazódik meg benne, mintha legalábbis élete legfontosabb randijára készülne. Tulajdonképpen ez a második legfontosabb dolog. Annyi ideig volt itt lélekben magányos (még úgy is, hogy talált magának barátokat), hogy muszáj felkészítenie magát arra az érzelmi töltetre, melyet Fruzsi érkezése okoz. De meddig váratja még? Hasat be, mellet ki, indul a menet! Kilép és a kapu felé veszi az irányt, útközben pedig szíve nagyot dobban. Látja a barna hajkoronát, a barátnőjétől megszokott lazaságot. Végre!
- Fruzsiiiiiii - a nagy öröm hatására kiejtése kissé norvégosra sikerül, így a legjobb indulattal is tulajdonképpen egy felfokozott köpéssel tudnám azonosítani a kitörő lelkesedést, majd kivágódik a kapu és már a lány nyakában csüng. Öleli, szorítja, dűlöngél vele, s bármily klisés és szokatlanul furcsa is legyen, az illatát is magába szívja. Igen, emlékszik a reggelekre, azokra, amikor még utálta a lányt, aztán azokra, mikor elválaszthatatlanok voltak. Amikor együtt mentek bulizni, tanultak vagy csak döglöttek. Minden emlék, a legLB-sebb is felötlik gondolataiban és magával ragadja. Csak akkor engedi el barátosnéját, mikor már tartani kezd attól, hogy megfojtja véletlenül.
- Jézusom, akkora dinkák vagyunk, hát el sem hiszem, hogy végre itt vagy! Semmit se változtál és ennek annyira örülök! - be nem áll a szája és nagyjából ugyanezt várja a másiktól. A szokásos egymás szavába vágva történő mesélést, hogy befejezzék egymás mondatait, akár különböző nyelveken is. Hjaj, de hiányzott már neki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Fruzsina Vanda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 11
Írta: 2016. augusztus 2. 23:44 | Link

Hedda Pirul


Olyan az ölelkezős köszönésük, mint egy rossz és nyálas film? Igen. Élvezik ők ezt? Igen. Lenne értelme bárhogy máshogy csinálni? Nem.
És nem is várhatunk tőlük mást, mert tényleg nagyon régen nem látták egymást. Fruzsi pedig érzi azt az igazi izgatottságot, amelyet már jó régen nem érzett. Azt a fajtát, amikor az ember biztosan tudja, hogy valami igazán szuper dolog fog történni. Hogy pontosan mi, arról persze fogalma sem lehet, de maga a tény biztos. Ők pedig egy ilyen páros, hogyha összeállnak, abból csak és kizárólag csodajó dolgok sülnek ki, ezért már előre érzi a hatalmas mulatások és bulik szelét.
- Sziaaaaa! - veti ő is magát a lány nyakába, ez a mozdulat teljesen természetes és jóleső. Így, hogy végre látja Heddát, szinte már olyan, mintha tíz percre váltak volna el utoljára. Főleg, hogy azóta minden történésről tud, szóval így tényleg nem volt olyan hosszú ez az idő. Egyébként is megszokták már. De most végre nem kell semmihez hozzászokni, annyit boldogítják egymást, amennyit csak akarják!
- Meg sem lepődöm, teljesen tipikus. Egyébként nagyon jól éreztem kint magam, csak hiányoztál onnan. Puszil a családod, bár ezt elég furcsa így átadni - nevet fel a lány, miközben kibontakoznak az ölelésből, és ő végre elégedetten végignézhet a barátnőjén. A haja kicsit hosszabb lett, de egyébként pontosan olyan, mint ahogyan az emlékeiben élt. Elmosolyodva piszkálja meg Hedda szőke hajkoronájának a végét, majd egy nagy vigyorral kezd el újra beszélni.
- El sem hiszem, hogy ezentúl bármikor láthatlak - és tényleg kicsit hitetlenül néz a barátnőjére, mint aki jelenést látott, holott már bőven megszokhatta volna a gondolatot. De ő most még kicsit csodálkozik, erre még szüksége van. Nagyon is jó érzés egy pillanatra megállni, és örömködni egy sort azon a felismerésen, hogy ez most tényleg megtörténik. Ki gondolta volna ezt még pár évvel ezelőtt? Senki meg nem mondta volna, hogy ez a barátság ki fog tartani, erre tessék.
- Hallom Noah is itt van? - kérdez rá a legújabb hírre, amelyet még kint csípett el, a kinti baráti társaságuk egyik tagja említette meg. Közben egyelőre nem is pillant a bejárat felé, még jól elvan itt. Ha először jönne a kastélyba, valószínűleg mindent rögtön látni akarna, így azonban elég más a helyzet. Most nagyon remekül érzi magát ebben a pillanatban, köszöni szépen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Beatrix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. augusztus 28. 18:59 | Link

Mark Bolverk
Hoppanálás a kastélyhoz


Trixi hosszas távolmaradás után érkezik meg ismét a kastélyhoz. Az elmúlt egy évet Indiában töltötte, ott próbálta kitanulni a pálcakészítés fortélyait - és persze minél többet tanult, annál inkább rájött, milyen keveset tud. De azért csak levizsgázott az év végén, és csak kapott egy oklevelet az iskola elvégzéséért - az ösztöndíjprogramnak pedig vége, ideje visszatérni az alma materba. Trixi tulajdonképpen bosszankodva gondolt arra, hogy le kell húznia még egy évet a Bagolykőben is ahhoz, hogy végre lediplomázhasson. A tanulmányok mellett sokkal inkább belevágna már a pálcakészítés gyakorlati részébe! De ez az egy év még hátra van, vissza kell tehát térnie a kastélyba. Úgy számolta, hogy még a nyáron visszajön, így lesz lehetősége kicsit visszaszokni a Bagolykő életébe, mielőtt beindul a tanév.
Okozott neki némi fejtörést, hogyan is jöjjön Magyarországra Indiából. Annak idején válogatott közlekedési eszközökkel ment ki, és nem kevés fáradságába került a dolog. Úgyhogy elgondolkodott azon, hogy mint más tisztességes varázsló, ezúttal akár hoppanálhatna is. Kiképezték persze, tudja, hogy kell csinálni, de viszonylag kevésszer alkalmazta eddig. Indiából egészen a Bagolykőig utazni pedig nem kis kihívás! Azért úgy dönt, hogy bevállalja. Késő éjszaka hagyja el a kollégiumát, és baktat ki óriási csomagjával az utcára. Alaposan átgondolja, hova is kell érkeznie. Az iskolában, ugye, tilos a hoppanálás; tehát valamivel elé, a kapun kívül kellene felbukkannia. Szerencsére jól fel tudja idézni a kastélykapu előtt elterülő tisztást, ami pont tökéletes lesz érkezési helyszínnek. A Bagolykő táján most valamikor délután lehet. Trixi megszorítja a bőröndje fülét, szorosan lehunyja a szemeit, elképzeli a kastélykapu előtti tágas területet, majd fordul egyet a sarkán...

... és utazik, úgy érzi, mintha a gyomra a könyökében, a füle pedig a térdhajlatában lenne, de mindez csak néhány másodpercig tart. A következő, amit Trixi érzékel, hogy hátrazuhan, a csomagja pedig rajta landol. Kicsit kóvályogva ül fel, lelölkve magáról a bőröndöt. Látja már, hogy amiben elesett, egy farönk, ami épp az útjába került. Előtte viszont a kastélykapu, és hátrébb a Bagolykő büszke falai terülnek el.
- Megérkeztem! - kiált lelkesen, mindkét kezét a levegőbe emelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2016. augusztus 28. 19:35 | Link

Fehér Beatrix


Alig pár órája még édesanyám volt a karjaim közt, egymásnak ígérgettük, hogy minden rendben lesz. Nos, ezt tervezem betartani, eleget szenvedtünk már a miatt a féreg miatt. Az ösztöndíjamnak köszönhetően, immáron a Bagolykőben folytathattam a tanulmányaimat, hogy egy pöpec zsernyák.... akarom mondani auror legyek. Ne nevezz lovagnak, mert nem vagyok, a céljaimat sem a Szentlélek sugallta nekem, csak a bosszú s a harag.
 Nemrégiben szálltam le a vonatról, ami elhozott ide, Budapestről. Igazából fogalmam sem volt, hogy merre lehetett a kastély, az oké, hogy ott volt valahol a távolban meg ilyenek, de... na értitek. Pár falubéli segítségével elvergődtem a csomagjaimmal a iskola kapujáig, ahol pár pillanat erejéig megálltam, s a kovácsolt vaskaput bámultam. Elgondolkodtam azon, mekkora meló is lehetett tulajdonképpen összedobni egy ekkora bemenetet. Én tuti nem csináltam volna meg.
  Amíg ott merengtem az élet nagy kérdésein, valaki mellém hopponált. Először nem láttam ki volt az, a csomagjai miatt. Rögtön megfordult a fejemben, hogy lehet nem csak én jöttem későnyáron, és nem csak én leszek új diák. Ám amikor megláttam, hogy egy nőstény ücsörgött a bőröndkupac alatt, azonnal fintorogni kezdtem, és még csak a felsegítés gondolatát is elhessegettem. Még csak hozzá se akartam érni. Nem épp úgy tűnt, hogy észrevett volna, amikor felkiáltott. Gondoltam válaszolok neki, hogy lássa én is ott álltam.
- Ügyes vagy. - Mindezt gúnyosan, enyhe tapssal fűszerezve.
Utoljára módosította:Mark Bolverk, 2016. augusztus 28. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Fehér Beatrix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. augusztus 28. 20:02 | Link

Mark

Hiába a nyári időpont, úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki most érkezik a kastélyba. Kissé kényelmetlenül bár, de felpillant ülő helyzetéből, hogy lássa a fiút, aki megszólította. Alighanem kicsúfolta a hanyatt esést, de Tirxi ezt alig veszi észre.
- Ugye? Indiából jöttem idáig! Jó ég! - még mindig nem lehet letörölni a vigyort az arcáról. Feltápászkodik, leporolja színes, sárga-narancs mintákkal díszített hippinadrágját, és a hátsó felét is ellenőrzi, de szerencsére az sem lett túl koszos. - El sem hiszem hogy sikerült. Ez volt életem legnagyobb hoppanálása! Huh!
Még egyszer kifújja a levegőt, aztán rávigyorog a fiúra, jelezve, hogy oké, befejezte a lelkendezést. Megragadja a csomagját, és egy nagyobb zöttyenéssel talpra állítja, hogy az se heverjen olyan szomorúan a sárban. A fiúnál is hasonló bőrönd van, így hát feltételezhető, hogy most érkezett a kastélyba.
- Te is most érkeztél? Tulajdonképpen hány óra van? - körülpillant, de csak annyit lát, hogy nemrég sötétedett. Ki tudná számolni az időeltolódást, de az bonyolultabb lenne. - Jobb bemenni, mielőtt nagyon sötét lesz itt. Közel az erdő, meg minden. Na, gyere csak! - azzal a pálcájával a bőröndje felé int, ami könnyedén a levegőbe emelkedik. Meg is indul a kapu felé, de várja, hogy a fiú is kövesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2016. augusztus 28. 20:45 | Link

Fehér Beatrix


Bejött a taps és a megszólítás, észrevett.
 A lány máris azt kezdte ecsetelni, hogy ő honnét jött meg ilyenek. Nem kérdeztem, nem is igazán izgatott az élete. Én csak be akartam menni az épületbe. Inkább nem szóltam semmit, jobbnak láttam, ha visszafogom magamat. Elfordítottam a fejem, amikor leporolta magát. Tovább bámultam a vaskaput, amit az imént is műveltem.
- Ja, egy félórája. Egyébként passzolom, talán fél öt, talán nem. – Nyeglén megvontam meg a vállaim. Követtem a példáját, s az én bőröndöm is a levegőbe emelkedett, így sokkal egyszerűbb volt a közlekedés, mintha húztam volna magam után a cuccaim. Amint megérkeztünk, előre léptem, majd a kapura helyezvén a kezem belöktem, hogy az kinyíljon. Rögtön beléptem rajta, az udvariasság messze állt tőlem, előre mentem. Miután átléptem a kapun, nem löktem vissza, azért ennyire én sem voltam tahó. Amint átért, belöktem jobb kézzel a nyílászárót, ami hangosan koccant a stabilan álló oldalával.
- Szóval ez a Bagolykő. - végig mértem a kastélyt - Nem hittem volna, hogy ekkora. - Merengve méregettem az épületet, ami előttem terült el nem is olyan messze. Már csak annyi volt a dolgom, hogy lerázzam ezt a nőstényt, és megtaláljam az első tanárt vagy háztársamat. Bárki is legyen az.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Fehér Beatrix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. augusztus 28. 21:10 | Link

Mark

A fiú sincs teljesen képben a pontos idővel, bár az elég valószínű, hogy öt óra már jócskán elmúlt. Trixi megvonja a vállát, tulajdonképpen mindegy, mennyi is az idő, ráadásul a kastélykapun belépve az első tárgy, ami fogadja majd őket, a bejárati csarnokot uraló ingaóra lesz.
Mivel az ismeretlen srác nem tűnik éppen gólyának - idős, magas, meglehetősen magabiztos, stb. - Trixi eleinte azt gondolta róla, hogy ő is csak a kastélyba visszatérő régi diák. Csak a Bagolykőre tett megjegyzésekor esik le neki, hogy itt bizony egy újoncról van szó.
- Igen! És szerintem nőtt is azóta, hogy legutóbb itt voltam. Szóval te először vagy itt? Csak nem mestertanoncnak jöttél? Remélem nem fogod megbánni, az én képzésem kicsit színvonaltalan. Egyébként pálcakészítőnek tanulok. - magyarázza, miközben egymás mellett haladnak a Bagolykő bejárata felé, mögöttük a lebegő csomagjaik. Bár a fiú nem kérte, Trixi azért nem fukarkodik a jó tanácsokkal:
- Amúgy jó itt élni, minden van ebben az épületben, de tényleg minden. Úgyhogy elég könnyű benne eltévedni... Melyik házba kerültél? Én Levitás vagyok, szóval most még fel kell másszak... addig a toronyig. - kicsit bizonytalanul nézi a hatalmas épületet, de végül rálel a Levita toronyra, és meg is mutatja, melyik az. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy kissé mufurc párja rellonos lehet, de Trixi a természeténél fogva nem bízik a sztereotípiákban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2016. augusztus 29. 19:40 | Link

Fehér Beatrix


A kezeimet zsebre vágtam, s úgy lépdeltem befelé laza léptekkel, miközben a csomagjaim követtek engem. A fejemben már az járt, hogy tudnék a leghamarabb eljutni a házam klubhelyiségéig. De nekem már az is elég lett volna, ha egy tanárral vagy háztársammal találkozok és eligazít.
 Ahogy megpillantottam az épületet, akaratlanul is megcsodáltam. Amit balszerencsémre hallott is a lány. Remek, már megint rákezd regélni. Csendesen végighallgattam, szúrósabbnál szúrósabb pillantásokat vetve rá, hogy állítson magán és befejezze a dumálást. Mondanom sem kell, hogy nem igazán jött be. De... hogy értette azt, hogy „nőtt az épület”?
 Amikor kérdezett, biccentéssel, bólintással vagy egyéb artikulálással válaszoltam. Szándékosan nem mondtam semmit, ha nem volt muszáj. Ginofóbia átka, ráadásul rajtam elég rosszul nyilvánult meg. Ha nem lenne ilyen fóbiám, talán nagyobb szoknyapecér lennék, mint Don Quijote. De hát ez van, ilyen az élet, bocs.
- Rellonos vagyok. - Majd szemeimmel követtem a mutató ujját, egyenesen a torony felé. - Jó magasan van. - Jegyeztem meg monotonon, fapofával.
- Én... szerintem megkeresem a Rellont. …Bárhol is legyen. - Tanácstalanul a tarkómat kezdtem vakargatni, azon merengve, hogy ugyan merre is mehetnék. Biztos volt vagy huszonnyolcszáz millió folyosó a kastélyon belül, de nekem az, az egy kellett, ami elvezet majd engem a Rellonba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Fehér Beatrix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. augusztus 31. 22:52 | Link

Mark

Bár könnyen úgy tűnhet, Trixi egyszerűen túl ostoba ahhoz, hogy reagáljon a környezetére, valójában egyszerűen arról van szó, hogy sokkal pozitívabb személyiség, semmint hogy magára vegye mások rossz hangulatát. Sőt, saját lelkesedésével igyekszik tiltakozni mindennemű negatívum ellen. Így, bár látja, hogy újdonsült társa nem túl közlékeny és kicsit morcosan méregeti, teljesen félresöpri ennek problémás mivoltát. A fiú új, először van itt, most szembesül a labirintusszerű épülettel, melyben eljövendő éveit tölti majd, és bizonyára nemrég vett könnyes búcsút a családjától. Na jó - gondolja Trixi, ahogy ismét a társára sandít - az azért nem valószínű, hogy tényleg könnyezett. De a bentlakásos iskolába költözés a legedzettebb keménylegényt is elbizonytalanítja. Mi más lenne ilyenkor a lelkes levitás feladata, mint hogy megkönnyítse a kezdeti nehézségeket?
- Á, igen. A tied ellenben jó mélyen lesz. Ha jól tudom, a Rellon ház valahol a kastély pincerendszerében rejtőzik, tükrözve lakói komorságát. - köszörüli meg a torkát, hogy a srác is vegye az üzenetet: "Morci vagy!" - Ennek ellenére persze nem olyan, mintha egy pincében laknál. Biztosan nagyon kényelmes. Indiához képest luxuslakosztály lesz, azt lefogadnám! - Indul tovább, és ösztönszerűen lepöcköl egy láthatatlan poloskát a karjáról. Ilyesmivel bőven találkozott az elmúlt évben.
Mikor végre a tényleges bejárathoz érnek, látszik, hogy a fiú elbizonytalanodik - tényleg okoz némi fejtörést, hogyan találja most meg a klubhelyiségét. Még Trixi sem biztos benne, melyik lépcsőn is induljon el, az egyetlen biztos irány: felfelé!
- Én azt tippelem, hogy balra van, de ez sajnos nem száz százalék. Ha közelebb lenne a tanévkezdés, azt mondanám, mindjárt jön valaki, aki segít, de nem lepődnék meg azon se, ha most csak mi ketten lennénk ebben a kastélyban... Talán megnézhetnénk a nagytermet! Az itt van közel, és talán van ott egy rellonos, aki éppen vacsorázik... - tanakodva simogatja az állát, és próbál konstruktív lenni. Ahogy végiggondolja, hogy visszajött, itt van, megérkezett, újra a Bagolykő izgalmas falai között tölti az idejét, nem tehet róla, de muszáj izgatottan összecsapnia a tenyerét.
- Olyan jó, hogy ismét itt vagyok! Ez annyira izgi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2016. szeptember 25. 18:51 | Link

Fehér Beatrix


Hogy leesett-e a megjegyzése? De le ám, viszont csak a szememet forgattam unottan, nem érdekelt, hogy rosszkedvűnek tartott. Belül reménykedtem abban, hogy hamar le fog cuppanni rólam és mehessek a dolgomra. Aztán mégis elgondolkodtam azon, hogy valóban jó iskolába jöttem-e át. Pincerendszer... Nem akarok patkányok közt élni. - gondoltam magamban. Végül sikerült elérni tíz perc alatt a főbejáratot. Igazából, nekem ötpercnyi sétának tűnt az egész, de a levitással kicsit elhúzódott, no meg a csomagokkal. Amint beléptünk rengeteg folyosó tárult a szemeim elé, hirtelen azt sem tudtam, hogy merre nézzek, nem hogy merre induljak. Hallatszott a hangomon, hogy igencsak elbizonytalanodtam a Rellon felkeresése végett. Az oké, hogy pince, de egy deka lefelé vezető lépcsősort nem láttam, így jó lesz…
Nem adtam a nőstény tippjére, ha ő is csak tippelt, az tuti nem igaz, vagy csapdába akart csalni.... De miért tenné? Mindegy! Viszont a másik felvetése, miszerint próbáljuk meg a nagyteremben megkeresni a kalauzomat, már tetszett.
- Rendben, tudod merre van? - Ez volt a legszörnyűbb része a dolognak, rá kellett támaszkodnom egy nőstényördögre, mert állítása szerint visszatért ide. Tehát tudta nagyjából mi, merre volt. Remek, tovább kell hallgatnom az örömködését.
Megvártam, amíg esetleg válaszolt és megindult a célunk irányába. Utána pedig követni kezdtem és a folyosók falait kezdtem méregetni, hátha látok valamiféle térképet kiakasztva a falon vagy valami hasonlót.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2016. november 26. 20:51 | Link



Megáll a hatalmas vaskapu előtt, kecses mozdulattal szakítva félbe egy pillanatra a lebegtető bűbájt is, aminek köszönhetően mályvaszínű, tértágított és éppen ezért roppant nehéznek bizonyuló utazóládája a földre ereszkedik. Nem mondhatná, hogy fárasztó volt idáig az út. A bűbáj megkímélte a cipekedéstől, így pedig egy ekkora séta igazán semmiségnek tűnik. Mégis leül az utazóládára. Nincs mit kifújnia, nem kapkod fáradtan levegő után, pusztán csak szükségét érzi, hogy mielőtt belépne a szép kivitelezésű kapun túli birtokra, még egyszer ellenőrizze, hogy tökéletesen fest-e. Táskáját térdére helyezve keresgél benne, amíg meg nem találja a kézitükröt, amelynek tetejét felpattintva gondosan ellenőrzi, hogy haja minden egyes szála helyén maradt-e szorosra fogott kontyában. Elégedett mosollyal kattintja össze aztán a tükröt, és még mindig az utazóládán ücsörögve pillant a kastély felé. Van olyan szép, mint a prospektuson. Igaz is, hová tette az említett prospektust meg a szükséges dokumentumokat? Fel kell majd keresnie a papírokkal a tanulmányi osztályt minél hamarabb, hogy itt is helyére kerüljön minden részlet. Ismét kinyitja a táskáját, hogy határidőnaplóját előhúzva fellapozza. Minden bizonnyal ott lesznek lapjai között a szükséges iratok. Fél pillanatig kétségbeesetten lapoz, amikor első próbálkozása sikertelennek bizonyul. Érezte, hogy valamit otthon fog hagyni, de talán mégsem éppen a legfontosabb iratokat. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor megtalálja őket, és elégedett mosoly ül ki arcára. Táskáját alkarjára akasztva áll fel, a határidőnaplót pedig mellkasához szorítja. Igazít egy kicsit a nyakába tekert hófehér sálon, hogy tényleg tökéletesen fessen, aztán türelmetlenül pillant a körbe. Hát nem jön ki elé senki sem? Mégiscsak cserediák volna. Nem óhajt tíz fős fogadóbizottságot, de legalább egy prefektus, vagy egy kóbor önkéntes erre tévedhetne igazán.
Utoljára módosította:Rosie N. Fisher, 2017. július 14. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2016. november 26. 21:58 | Link


kinézet

A szövetkabátom zsebébe mélyesztem kezeim, ahogy bakancsom ütemes koppanását hallgatom a kikövezett úton. Már épp nagyon belemerülök a gondolataimba, tényleg, csak teszem egyik lábam a másik után automatikusan, mert már bele van égve a tudatalattimba az útvonal. Aztán bekúszik a látóterembe az a vörös lobonc - jó, a lobonc az túlzás, de attól még az -, én meg elvigyorodom, és igyekszem halkítani a trappolásomon. Nem mondanám, hogy fordul velem a világ mikor felismerem a mozgását, de azért felismerem, és ez tőlem már egész nagy teljesítmény. Tényleg.
A háta mögé érek, fogalmam sincs, hogy nem-e vesz észre, vagy csak egyszerűen nem vesz figyelembe, de mikor még mindig ül és vár a csodára talán?, én berogyasztom a térdem, lesüppedek a szintjére, és hagyom, hogy megcsapja a parfümöm illata - meg az, hogy mennyire pofátlanul belemászok a személyes terébe.
- Nem tudom, tájékoztattak-e, de itt nem fognak várni a rajongóid, se semmi - és még el is vigyorodom.
És épp nagyon nagy önuralomról teszek bizonyosságot. Mert ahogy eszembe jut Colton, ahogy csak ül, és a legválasztékosabb jelzőkkel illeti a húgát, meg az egész univerzumot, kedvem lenne kiröhögni az egész helyzetet. Komolyan. Most nem azért, de nincs sok kedvem új iskolát keresni, mert ez leégett. Vagy felrobbant. Vagy leomlott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2016. november 26. 22:42 | Link



Várakozó tekintettel pislog a kastély irányába, és minden egyes elmúló perccel kicsit türelmetlenebb és kicsit csalódottabb lesz. Komolyan azt hitte, hogy ha már cserediák, legalább valakit elébe küldenek, aki megmutatja, mit merre találhat, és hogyan igazodhat el az iskola falai között. Vagy legalább egy térképet küldhettek volna, ha már nincs több száz diák között egyetlen sem, aki ráérne elsétálni eddig, majd vissza. Csalódottan sóhajt egy aprót, majd visszavarázsolná éppen arcára a barátságos színezetű örök mosolyt, amikor egy ismerős illat csapja meg az orrát. Beleszagol a levegőbe fejét ide-oda kapkodva egy röpke másodpercig, ahogy azonosítani igyekszik az illatot, de mielőtt sikerrel járna, a hang minden kétséget kizáróan fedi fel a forrás kilétét.
- Adrian - szalad ki a száján a név, még mielőtt megfordulna. Szinte el is feledkezett arról, hogy ő is itt tanul már, nem csak a bátyja. Hirtelen fordul meg, táskáját a utazóládájára ejtve, csak a határidőnaplót szorítja még mindig magához fél kézzel, másik karját azonban máris a fiú nyaka köré fonja. Egy egész hosszúra nyúló percig szuszog aztán csendesen Adrian nyakába, majd eltávolodik tőle, ismét kihúzva magát, ahogy az illik, és már két kézzel szorongatja újfent határidőnaplóját.
- De jó látni téged. Már nem is emlékszem, mikor beszéltünk utoljára. Várható, hogy nemsokára már a nyomozóiroda alkalmazásában törsz a csúcs felé aurorként? - érdeklődik, bájos mosollyal, és ismét eszébe jut megigazítani ama vörös loboncot, amiből kitörő örömének köszönhetően most bizony kicsúszott néhány kósza szál. Lesimítja őket szinte hanyag mozdulattal, majd kontya köré tessékeli őket, mellőzve a tükör használatát, és ismét felveszi a táskáját is.
- A kastély fele tartasz? Nagyra értékelném, ha meg tudnád mutatni, merre találom az Eridont - tekint igézően a fiúra, és a következő mozdulattal levegőbe emeli ismét a ládát, hiszen csak egyetlen pálcaintés, és lássa Adrian, hogy nem tekinti őt a portásnak. Mégiscsak túl jóban voltak ők ahhoz, hogy úgy kezelje valaha is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2016. november 27. 12:36 | Link


M A N I A

kinézet

Kissé fintorgok, mikor az arcomba vágja a kontyát - szó szerint -, de egész jól kárpótol a nyakam köré fonódó vékony kar. Elmosolyodom, balom én is kihúzom a kabátzsebemből, s átfogva vele Redhead derekát szorítom meg egy kicsit, éppen csak, hogy érezze.
- Nos, ez úgy érzem túl bensőséges információ, amit nem adhatok ki - féloldalas mosollyal arcomon vonogatom meg szemöldökeim, aztán vissza is bújtatom a kacsóm a zsebembe. - Te mit keresel erre? Komolyan - lepillantok rá, ahogy elindulok be a kapun, remélve, hogy követ. Amúgy fogalmam sincs, hol van pontosan az eridon, sosem érdekelt, de majd megteszem, amit tudok. Vagy leviszem a rellonba, a tesója orra elé, és majd nézem, hogy mi történik. Szerintem jobb lenne bármelyik akciófilmnél, ezt most tényleg át kell gondolnom.
- Cole tud rólad? - na igen, még mielőtt beállítanék a meglepetésemmel, azért jó lenne tisztázni, hogy a meglepetés tényleg meglepetés-e. Másképp nem lenne mókás, hát nem lenne harc, se semmi. Pedig imádnám.
- Mi történt Roxfortban, mióta nem vagyok ott? - kinyitom az ajtót, tartom neki, amíg bemegy, aztán követem. Legszívesebben kibontanám a haját, mert idegesít - mindig idegesített - a konty a feje tetején, viszont így most fogalmam sincs, mit reagálna rá. Lehet megölne. Kinézem belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2016. december 1. 20:38 | Link



Az örömteli üdvözlést követően már lelkesen érdeklődik is a másik hogyléte, de még félig-meddig a tervei és a jövője iránt is, hiszen mégsem holmi egyszeri találkozás szülte ismeretség az övék. Sokkal bonyolultabb annál, olyan kapcsolati viszonyok kereteit feszegetve, hogy ha megkérdeznék, talán el sem tudná magyarázni, mi is volt vagy van éppenséggel köztük. Igaz, a maga részéről nem is bajlódik azzal, hogy bárminek is nevet adjon, különösebben elmélyedve különféle metafizikai vonatkozások átgondolásában, hiszen ez úgyis valami folyton változó valóság. Ki tudja, ugyanaz lesz-e holnap, mint ma, vagy akár csak fél órán belül is nem változik-e meg valamelyik vetülete az egésznek, újabb nevért kiáltva máris. Éppen elég neki az is, ha nevén nevezi a másikat, és követi is, levegőbe emelve egyetlen intéssel a ládáját, elkerülve a cipekedést.
- Cserediák vagyok. Komolyan - válaszol mosolyra görbülő ajkakkal a fiú kérdésére, és ezen még a bátyja említése sem ront szemernyit sem. Nem zavarja még a gondolat sem, hogy ezen a hatalmas épületen valami módon osztozni kell majd a fiúval, akivel egy házban nem igazán bírtak meglenni. Ez valamivel nagyobb tér mégis, több lehetőséget adva Cole-nak, hogy kedvére kerülhesse.
- Nem tudom. Nem hiszem, hacsak anya nem küldött neki értesítőt, bár ebben erősen kételkedem - vonja meg a vállát. Biztos benne, hogy Adrian pontosan tudja, mi is a helyzet család terén, végtére is Cole aztán nem szokta titkolni, hogy nem éppen rózsás a kapcsolata a Fisher család tagjainak egymással. Egy pillanatra elkomorul még Rosie tekintete is a gondolatra, de a következő pillanatban már le is rázza magáról, elhessegetve kellemetlen gondolatait is egyúttal, és Adrianre összpontosít.
- A diákokat kivéve többnyire minden változatlak. A gyógyító új, meg a jóslástan tanár - foglalja össze röviden a változásokat, amelyek eszébe ötlenek hirtelen, mint Adrian távozását követő történések. Természetesen biztos tudna még egy-két pletykát is mondani, vagy kisebb-nagyobb érdekes történést, ilyesmivel azonban ki foglalkozik? Ő biztosan nem. - És a Bagolykő milyen? Meg fogom bánni, hogy ezt az iskolát választottam? Csak nemrég hallottam, hogy tavaly valami minisztériumi nyomozás zajlott itt, bár a vélemények alapján az oktatás minősége azért nem különösebben tűnik bírálhatónak - foglalja össze, mit is tud eddig holmi mások által megfogalmazott vélemények alapján, és határozottan kíváncsi Adrian meglátásaira is. - Különben sokat nőtt a hajam... - jegyzi meg ártatlan arckifejezéssel pillantva hátra a válla fölött. Tudja, hogy a fiú mindig is utálta, ha kontyba kényszerítette vörös tincseit, hát fontolgatja, hogy a segítségért cserébe talán leengedi neki, hátha ez elég meggyőző érv, ha a kellemes társasága önmagában nem lenne az.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. december 8. 21:02 | Link

John

Nemrégiben érdekes elhatározásra jutott a szőke, ugyanis elhatározta, hogy talárban jár mindenhova a kastélyon belül, hogy messziről virítson róla, hogy ő bizony a kékek táborát gyarapítja. A kapuhoz érve megpillantott egy gólyát, láthatóan még nem sok időt töltött errefelé, és még nem nagyon ismeri a járást; - már, ha a látszat nem csal.
- Szia! Lucy vagyok, levitás. Segíthetek valamiben? – tette fel a kérdést miután bemutatkozott, és – mivel még úgy gondolta, muszáj megkérdeznie a következőt, hát megkérdezte – Navinés vagy?
Általában ezt mindenkiről meg tudja állapítani, még ha nincs is rajta talár. Ha, most ezt nem sikerült, talán ráébred, hogy azért annyira ő sem tévedhetetlen. Ha, meg eltalálta, akkor meg... akkor mrg nincs semmi.
Egyébként is kissé érdekes volt a lány személyisége, ami minden „értelmes” ötletére magyarázatot ad. Általában zavarát azzal próbálja leplezni, hogy beszél. Ahogy a csendet is általában próbálja megtörni. Sokak számára kissé elviselhetetlen, azonban, - rejtélyes módon -, sokan kedvelik a lányt. Éppenséggel lehet, hogy ez miatt... bár, ki tudja?


Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék