36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cornelia Whitney
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 7
Írta: 2014. július 6. 22:33 | Link

Katinka

A csendes magánynak hamar vége szakad. Léptek zaja töri meg a koraeste nyugalmát s mint az már lenni szokott, a hanghoz sziluett is társul. A szőke hajzuhatag, az élénkpiros dizájnerkeret valamint az egészet megkoronázó jóindulattal is csupán kellemetlen túlzásnak nevezhető bordó ajakír kevésbé váltanak ki érzelmeket a lányból. Elvégre a Bagolykő Mágustanoda nem a szürke egyéniségekről híres -ezúttal nagylelkűen tekintsünk el attól a rideg ténytől, hogy a Navine Ház lakói egytől egyig csekély értelmű bűnunalmas porbafingók-. Nem, nem. Más az, ami a szöszit éberségre készteti.
Testhelyzetet vált. A hamut lepöccinti, majd nyakát kicsit előre nyújtva fürkésző szemét az idegenébe fúrja, miközben nyilván azon töri a buksiját, hogy a Sminkmester honnan a csudából tudja becses nevét. Bár Corneliának nem kell a szomszédba mennie egy kis egészséges önhittségért, az azért még őt is meglepi, hogy ennyi év után valaki felismeri cicapofiját. Kitartóan méregeti a feltehetően harmincas, kellemes hangú nőt, de semmi. Egy villanásnyi emlék nem sok, annyi se maradt arról, aki feltehetően egykor a diáktársa volt. Ez nem is csoda, hiszen végtelenül szelektív a memóriája.
-Szervusz. Hogy vagyunk ezen a szép napon?
Szólal meg végre, s noha lehelletnyi cinizmus bujkál hangjában,alig érezhető. Nem tervezi lefutni a szokásos köröket, várja, hogy Méregcsók, pont mint a Batman képregény hősnője, maga fedje fel kilétét s adjon magyarázatot.
-Cigarettát?
Bár ma már kevesen élnek ezen káros szenvedéllyel, azért tesz egy próbát, mivel ma a szokásosnál beszédesebb kedvében van. Talán a hosszú út teszi.
Utoljára módosította:Cornelia Whitney, 2014. július 6. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A Dög


Valódi lényege kegyetlen, büsze, vad. Képzelt alakja örömöt titkon ad.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 7. 21:45 | Link


Barnabás


Zavartan pillant ide-oda, hisz fogalma sincs arról, hogy most mit tehetne. Nem mintha nem szeretne segíteni a fiúnak, épp ellenkezőleg, de valahogy a lába nem engedi mozdulni a helyéről. Földbe gyökereztek a tappancsai, holott egyáltalán nem fél. Hisz mitől félne? Az előtte guggoló fiú nem olyannak tűnik, aki vörös hajú kislányokat eszik reggelire, eperszószba mártva. Ha meg tévedett, és az idegen még is egy kannibál, akkor majd ráér abban a pillanatban félni, amikor reggel egy óriási levesestálban találja magát, almával a szájában, miközben az ismeretlen ördögien nevet. Erre a kis kitalációra Elena kuncog egyet, majd a fiúra emeli hatalmas barna szemeit. Az ismeretlen elmondja neki, hogy az Eridonig kéne eljutnia. A kis vörös szemében hirtelen megcsillan valami ötletféle, minek hatására azonnal csicseregni kezd.
- Én is az Eridonba járok! Megmutathatom merre van! - Neveti el magát, majd a fiúra pillant egy menjünk_e_most_azonnal nézéssel. Az idegen nem tétovázik, gyorsan feltesz még egy kérdést a lánynak, amire elsőre Elena nem is válaszol, inkább csak eljátssza, hogy nem is hallotta meg, azonban magában a válaszlehetőségeket keresgeti. Most mondja meg neki, hogy valójában előle bujkál? Vagy találjon ki valami kis ütős füllentést? Mert ha ez utóbbit válassza, arra lenne jó pár ötlete. Mondjuk mondhatná azt is, hogy bújócskázik és a hunyó elől ugrott be a bokorba. Ez nem is lenne nagy hazugság, hisz eredetileg tényleg bújócskáznak a barátaival. A gond csak az, hogy az agya már rég nem a bujkáláson jár...
 - Én...umm...Tudod... Megláttam egy pókot és mivel félek tőlük, beugrottam a bokorba... - Mondja, közben zavartan mosolyog, a kezével pedig kapargatja a fejét. Mi tagadás, Elena nagyon pocsékul tud hazudni. Talán lesz egy kis szerencséje és a fiú nem jön rá, hogy csak füllentett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Brantner Katinka
INAKTÍV


Mágusporontyok védőangyalkája
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 28
Írta: 2014. július 8. 14:09 | Link

Cornelia

- Köszönöm jól.
Főleg jól, hogy ennyi év után sikerült megismernem a lányt. Nem rossz az arc és név memóriám, de hát ő is változott, én meg mostanában teljesen a kicsikéim és a szüleik felé fordítottam a figyelmem, így előfordult, hogy a régi emlékeket simán töröltem, de úgy tűnik nem teljes sikerrel. A fejem viszont nem robbant fel, ami már önmagában piros pontot érdemel, hiszen folyton teletömöm mindenféle plusz információval, olyanokkal is, melyekre lehet, hogy többet nem is lesz szükségem.
- Nem köszönöm.
Eddig észre se vettem, hogy dohányzik, bár ez a rellonosok jó részétől nem szokatlan. Ismerek olyan anyukát közülük, aki egészségesen él, ám ha túl sok stressz éri, és azt hiszi, senki se látja, olyankor elszív egy-egy szálat, amit persze a gyerek elmesél, mert otthon nem, de tőlem megkérdezi, hogy akkor ez most hogy is van. Szegény gyerekek, olyan sokszor éri őket paradoxon helyzet, hogy nem is értem, hogyan nem bolondulnak bele ezekbe.
- Tudod a kisiskolások miatt inkább nem dohányzom, elég, ha egy-két szülő teszi, én inkább tiszta maradok.
Persze ezzel nem megbántani akarom, pusztán csak nem hiszem el, hogy egy rágó, némi parfüm és kézmosás megoldás a dologra. A kicsikéim miatt pedig megéri nem bűnbe esni az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Hogy nyomatékosítsam is a dolgot, kicsit megemelem a karjaim között pihentetett dossziékat, amire ugyan semmi szükség, talán csak ösztönös cselekedet colt, semmi több.
- Na és te? Mit csinálsz itt, azt hittem, már végeztél és hazaköltöztél.
Nem is láttam mostanában a lányt, így elég meglepőnek érzem, hogy most mégiscsak itt van, és cigarettával kínál. Pont egy olyan ember, mint Cornelia. Elég bolond ez a világ.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benjamin Wellington
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 18. 18:03 | Link

Leonie

De jó! Izgatottam vártam eddig arra, hogy végre itt legyek. Annyit álmodoztam én erről az iskolából, hogy most már illene megvalósulnia néhány álmomnak. Például az új barátok szerzése, na meg a kviddics. Végre itt az esély, hogy kviddicsezek, de inkább csak holnap, mert most még inkább talán meg kéne találnom a helyem az iskolában. Azt se tudom merre lesz a hálótermem, sőt, semmit se tudok.
Érdekes, hogy ezen gondolkodok, mikor még itt állok a nagy, fekete kapunál egy csapat diákkal.
Három nagy csomagommal, két bőrönddel, és egy seprűvel a kezemben (na jó, az utolsó az nem is nagy csomag) besétálok a kapun, és jól szemügyre veszem, az iskolát.
Nem kis meglepődésemre hirtelen nekem szalad valaki, olyan sebességgel, hogy majdnem én is feldőltem. Hátranézek, és látom, hogy egy gyerek volt az, miközben valami finomságokat majszolgat.
A srác egyből neki lát a bocsánatkérő szavaknak, és érdekes módon meg se várta, hogy valamit is mondjak, hanem egyből el is iszkolt.
-Nem baj... öhm viszlát!
Mondom, mikor a fiú már nem is volt ott.
Mikor felocsúdtam megláttam a távolabbi kviddicspályát, és eltűnődtem, hogy holnap milyen érzés lesz nekem is ott repkedni, és barátkozni. Végignéztem, ahogy egy ügyesebb gyerek dobott egy szép gólt, amely szinte védhetetlennek tűnt, és egy csapat más gyerek odarepül hozzá, és megdicséri, megpaskolja a gyereket.
Csodálatos ilyet látni, hogy itt a Bagolyőbe ilyen nagy barátság van az emberek között, és alig várom, hogy ezt személyesen is megismerjem.
Tulajdonképpen én mindent alig várok, és vágyakozva tekintek a kastélyra.
-Na vigyázz iskola, mert jövök!-gondolom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. július 19. 15:41 | Link

Benjamin

Megint valami csodálatosan érthetetlen okból mászkál idekint. Egészen biztos benne, hogy akart valamit csinálni a szabadban, s hogy nem véletlenül hozta magával kicsi pudliját meg egy Keef ruháiba öltöztetett ember nagyságú szalmabábut – senki ne kérdezze, honnan szerezte -, de egyelőre képtelen felidézni az okát. Hogy merre jár agyban ismét? Gondolatai a körül a kellemes nóta körül járnak, ami indulása előtt a lemezjátszóból szólt. Elfelejtette megkérni Keith-t, hogy rakja félre lefekvéshez a lemezt, mert ettől biztosan csodaszép álmai lesznek majd. Nem mintha álmai amúgy nem volnának gyönyörűségesek, főként az utóbbi pár hétben. Kiegyensúlyozottnak érzi magát, mint egy jakvajas teát szürcsölgető apát, miután kifüstölték az összes bdudot a kolostorából.
Nevetgélve húzza maga után a szalmabábut, egészen az iskola kapujáig, ahol egyből bele is rohan egy újonnan érkező fiúcskába. Egyszerűen csak nekimegy, majd átesik az útban hagyott ládákon, rántva magával a játékát is. Drága kutyuskája pedig azt hiszi, eljött a játék ideje, így egyből elkezdi rángatni a szalmabábu egyik kezét.
-Ne! Wowbagger! Nyugszik! Naaa! Szállj le róla! – próbálja megfegyelmezni kedvencét, de nem használ. Ugyan miért pont most hallgatna rá a szőrcsomó, ha soha életében egy parancsszónak nem engedelmeskedett.
-Figyu? Segíts már kicsit, légyszi! – szól rá Benjáminra a földön hempergőzve, s Wowbaggert rángatva. Valójában roppant mulatságosnak találja a szituációt, s nagyokat kuncog hadakozás közben. Két kutyafül harapdálás között természetesen van ideje orbitális ostobaságokat összehordani.
-Meg fogja ölni Ödönt! Neee! Mentsd meg Ödönt! – hirtelen nem jutott eszébe jobb név a hippicuccos szalmaember számára, de most, hogy már el is lett keresztelve, igazán hozzánőtt a szívéhez a kicsike. Nem hagyhatja, hogy Wowbagger mókából lerágja a kezét. Remélhetőleg Benjamin segíteni fog neki a mentésben, hiszen olyan borzasztó egy fenevad ez a kis pudli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Írta: 2014. július 26. 10:54 | Link

Alice végre valahára vette a bátorságot hogy kilépjen a kapu melleti fa mögül.Nem volt ott senki de mégis attól tartott hogy valaki majd megijeszti egy fa mögül.Valójában nem tartott tőle,sőt,viccesnek is találta volna.Legalább nevet egy jót az első napján.Mikor egész alakban kilépett a fa mögül tátva maradt a szája,szó szerint.Egy nagyon szép kapu tárult elé (az épitményt még nem igazán szurta ki).Félre biccentett fejjel méregette a vaskaput mikor széles mosolyra húzodott a szája és oda szökdécselve,lerakva böröndjeit elkezdte kocogtatni a vas kaput a körmeivel majd a fülét oda szoritotta,hátha hallja a víszhangot.
-A kapu zenél!-csillant föl a szeme majd az arcán látszott ahogy gondolkozni kezd és leesik neki-Még sem zenél..-biggyeszti le a száját elhajolva a kaputól.Nem igazán tudta mit kéne tennie,csupán azzal volt tisztábam hogy az Eridon házba került.Azt se tudta mi az,de jól hangzott a név,szóval örült neki.
 Viszont most akkor sem tudta mit csináljon szóval jobbnak látta nem menni sehova,mert a végén eltéved és akkor maga a jóisten se találja meg.Szóval vízszintesbe fektetve bőröndjét  ráült és a csipkés hátitáskájából kihúzta a kedvenc Stephen King regényét és kinyitotta.Megállt benne az ütő.Nem tudta hol kinyitni.A saját kézzel készitett könyvjelzője eltünt,teljes letargiába esett.
-Ohh ne!-kapta a szája elé a kezét és majdhogynem sírva fakadt-Hogy veszthetted el?!-háborgott,feltehetőleg saját magára.-Hülye!Hülye!Hülye!-ütögette a saját fejét és meghúzta a két fonatát és lepattanva a bőröndről elkezdte annak tartalmát kipakolni maga mellé.A ruhákat rázogatta,a cipőit majdhogynem kiforgatta.
 Végül mikor kiürítette szegény bőröndöt a hajába túrt és leülve a kapu mellé felhúzta a térdeit és azokon támasztotta az állát,ugyanis a könyvjelző nem lett meg.
-Hülye hülye hülye..-kezdett elmagában motyogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 26. 12:34 | Link

Alice

Nyár van nyár… röpke lepke száll, virágra zümmög száz bogár…
Borzalmas dallam, ami már napok óta a fejemben van. Egyszerűen nem tudom kiverni onnan, és annyira hatással volt rám, hogy tegnap már álmomban is ez jött elő, bár a helyzet, hogy a tanári asztalon állva adtam elő, talán még viccesebb volt. Szombat van. Ami szuperkirályságos, főleg, ha az ember mindennel elkészült, amivel el kellett, nincs tanóra, nincsenek tanárok, nincs semmi, csak a nyugi meg az élvezet. Korán reggel keltem, szemem kipattant, hála ennek a buta nótának, így hát felöltöztem, majd elindultam a faluba, hogy gyakorlatilag Verocskával egyszerre odaérve, én legyek az első vendége a mai nap.
Ettem egy frissen kisült pogácsát, meg egy nagy szelet csokitortát, hozzá tejeskávéval, aminek karamellás íze volt. Mennyei reggelkezdés volt. Elvitelre kértem még tőle már csokis aprósütit meg mini sajtospogit, hiszen kell a mai naphoz a kis plusz, majd az árnyason beszereztem még egy adag jégkását, aminek folyton változik a színe, és ezekkel indultam vissza a kastélyba. Talán megkeresem valamelyik lánykát, aki éppen nem a pasijával van, vagy tanul, hogy mókázzon velem. Érdekes, hogy nem nagyon van fiú barátom, és ezért elég sok lánnyal össze is szűrtek már. Titkon azért élvezem, főleg, hogy a minap egy csapat lány furcsán mosolyogva integetett nekem, pedig esküszöm, sosem láttam még őket.
- Segítsek?
A kastélyhoz vezető úton, már messziről kiszúrtam a lányt, meg a szétesett bőröndöt, szegény biztosan túlpakolta, velem is ez volt, mire ideértem egy vésztartalék guriga kötöző tartotta egybe, amit aztán este még le kellett fejtenem róla, másnap pedig beszámolni a szüleimnek, hogy lehet, hogy fiú vagyok, de mégiscsak akkora bőrönd kellett volna, mint a nővéreimé. Szóval, amikor megláttam a lányt, sietve indultam felé, hogy ha kell, segítsek neki. Új még itt, szegény, mindjárt jönnek a vizsgák, nem pont a legjobbkor érkezett.
- Várj, segítek.
Egy adag, szépen összehajtott pólót adok neki, majd végignézve a cuccokon, kicsit messzebb egy könyvjelzőt is felfedezek a földön, aminek nagyobb baja nincs, biztos elsodorta a lendület csak. Felvéve a lány felé nyújtom, egy kedves mosoly kíséretében.
- Ádám vagyok, Eridonos. Segítsek eltájékozódni a kastélyban, miután összepakoltunk? Van sajtos pogim meg csokis sütim a lenti cukrászdából. A falu egyik legjobb helye, kérsz?
Szegény lány, biztos nehéz lehet neki, ahogy nekem is nehéz volt, bármennyire is vágytam ide. Úgyhogy megértem, hogy az első napján, egy szétesett bőrönddel, nem épp a legjobbak a kilátásai.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Ádám
Írta: 2014. július 26. 12:55
| Link

Könnyes szemmel nézett föl a fiúra és elrakta először az összehajtogatott ruhákat és valami "Köki.." félét motyoghatott az orra alatt.Ám később a srác valami mást is oda nyújtott neki előbb az arcát fürkészte, majd kiszurta a kezében lévő könyvjelzőt és a rossz kedve már tova is szállt.Olyannyira kivirult hogy a könnycseppek is eltüntek a szeméből,még a kérdést sem hallotta meg,csak a könyjelzőre koncentrált és nagy hévvel kikapta a  fiú kezéből a kis tárgyat.
 -EZAZ!!!-visongott felpattanva a földről és elkezdte körbe ugrabugrálni a srácot-Végre végre végre megvan!-pattogott egy helyben csillogó szemekkel a fiúval szemben-Egész végig ezt kerestem!Még a bőröndöm is kiborogattam érte!-csapta össze a tenyereit majd felszedve a földről a könyvét bele is rakta az elejébe.Igaz hogy hiába lett meg a könyvjelzője,attól még nem fogja tudni hol tartott,de eldöntötte hogy majd azon később akad ki.Sőt még a kiborogatott bőröndje miatt sem aggódalmaskodott,pedig a ruháji elég piszkosak lettek.
Épp az apró könyvjelzőt ölelgette mikor eljutott az előző kérdés is az agyáig.Legalábbis a második fele.Ami szerinte érdekesebb volt.
-Van pogid?Kaphatok?-csillant fel a szeme
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 26. 14:18 | Link

Alice

A hevességre, amivel a könyvjelzőért nyúlt, egyből jön bennem is a felvilágosodás, hogy valószínűleg ez igen fontos emlékeket hordozhat a lánynak. Nekem is vannak ilyen kis mütyürjeim, amiket szeretek eltenni. Például az első találkozásunkkor Zsófi megdobott egy kővel, és nem tudom miért, de eltettem a követ is. Így hát egy pillanatra se gondolom azt, hogy  nem normális mondjuk a ragaszkodása. Nem vagyok én Rellonos, aki kífelé kemény gyereknek mutatja magát és nem őszintének.
- Azt hittem szétesett, várj, nem kell egyesével visszapakolnod a cuccaidat.
A táskámból előhúzom a halvány homokszín kőris pálcámat, és a lány cuccai felé irányzok vele, az egyik leghasznosabban és legjobban menő varázslatot hívva segítségül.
- Pakolj!
A dolgok pedig, ahogy lenniük kell, szépen felemelkednek, és magukat összetűrve, engedelmesen visszavándorolnak a helyükre. Elégedetten nézek végig a művemen, majd közelebb lépve lezárom a ládát és megemelve a fa felé lépek vele, intve a lánynak, hogy kövessen.
- Nem könnyű, később majd segítek felcipelni.
A fa mellé támasztom, majd a táskámhoz nyúlva egy pulcsit húzok elő belőle. Reggel még hűvös volt, most pedig alkalmas arra, hogy leterítsem, hogy a lány rá tudjon ülni.
- Foglalj helyet nyugodtan. Szóval, Ádám vagyok, Eridonos, és te?
Első tippem az lenne, hogy Navinés vagy Levitás lett a lány, de az szinte biztos, hogy semmiképp se Rellonos. A Rellonosok még kicsiként se nagyon viselkednek így. Én is helyet foglalok, a pulcsimmal szembe, a fűben. Nekem nem baj, ha piszkos leszek, de tudom, hogy a lányok kényesek erre, ezért igyekszem jót tenni ennek a lánynak is. A táskámból kihalászom még a pogikat és csokis sütiket rejtő zacskókat is. az pogisat átnyújtom a lánynak, a másikat én kezdem elpusztítani.
- Honnan jöttél?
Kezdem az ismerkedést a lehető legegyszerűbb kérdésekkel, amiket csak fel lehet tenni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Írta: 2014. július 26. 14:41 | Link

Ádám

 Alice-t nagyon meglepte a fiú udvariassága,hisz falun nem igazán találkozott ilyen emberekkel,leginkább elintézték annyival a lányokat hogy "Ülj ahova akarsz,lócára vagy mit bánom én' Csüccs".Ki is használta a gesztust és helyet foglalva a pulcsin átvette a pogácsát amit szinte rögtön majszolni kezdett.Nem tudta mennyit ülhetett ott a kapu előtt de mi tagadás,jól esett neki a pogi is és hogy nem a hideg kő van a feneke alatt.Jó ízüen nyammogott,tényleg finom.Biztos ellátogat erre a helyre.Lesz rá elég ideje.Mikor elhangzottak a kérdések csak teli pocok fejjel meredt a fiúra majd villám sebességgel le is nyelte.Igaz fulladozott emiatt de miután leküzdötte a köhögés rohamot mosolyogva válaszolt.
-Alice Petónia vagyok.Ééés hogy honnan jöttem?-gondolkozott el itt-Azthiszem elfelejtettem.-vont végül vállat-Viszont azt tudom hogy az a hely Magyarország fővárosa!-mosolyodott el-Bukarest..?Ááááh nem!Buta!-nevetett a saját butaságán-Budapest!-nevetett ismét majd inkább a következő  kérdésre tért át.
-Ugy érted melyik házikóba kerültem?-mosolygott majd ismét átsuhant az arcán a brutális gondolkodás de végül kinyögte.-Origon!....Nem!-huzta meg a két copfját és javitotta magát-Eridon!-vigyorgott kínosan majd hozzátette-Bocsesz,a névmemóriámon még csiszolnom kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 27. 12:27 | Link

Alice

- Budapest.
Javítom ki kedvesen mosolyogva. Aranyos lányka, és nem ő az első, akinek nehezen megy a nevek megjegyzése. Az egyik filmben, amit a nővéreim nézettek meg velem volt az, hogy „olyan, mint Párizs ötven éve”. Mondjuk azóta már a hatvan lenne a jó, mert hát nem mai filmről beszélünk.
- Ezek szerint még csak mostanában költöztetek Magyarországra?
Érdeklődve kérdezem, hiszen minden ilyesmi érdekel. Miközben beszélgetünk kicsit meggyepálom a körülöttünk lévő virágkészletet. Az apró fehér-sárga virágokból kis csokrot készítek, amit majd valahogy eljuttatok Aishanak. Az utóbbi napokban olyan furcsa, hogy nem tudok nem rá gondolni. Mindig is kedveltem őt, de most, mintha Cupido nyila talált volna el, úgy keresem mindenhol a lányt és úgy látom mindenkiben. Remélem nem így van, mert szörnyen kínos dolgokat is tehetek, amiket talán sosem tennék, és bár könnyen el tudom magam adni, mint helyi bohóc, azért nekem is vannak határaim, hogy mi vicces és mi nem.
- Origon?
Tartok tőle, hogy akkor eltévesztette a helyet, mert itt ilyen ház nincs, de aztán javít, és dobban is egyet a szívem, amikor kiderül, hogy bizony háztárssal van dolgom. Nagyon szeretem a házamat, kb annyira, mint Dwayne bácsi a szülőhazáját. Bármit megtennék érte, és a főnixekért, és azt hiszem már most összeszorul a szívem, ha arra gondolok, nemsokára vége a diákéveknek. Mindenképpen maradni akarok, mint mestertanonc, de még nem döntöttem el, hogy pontosan mi is lesz belőlem ha felnövök. Szerintem kocsmárosnak lennék a legjobb vagy eladónak, mert a közvetlenségem és a nagy szám miatt elég sok mindenre rá tudnám venni a többieket.
- Ennek igazán örülök! Háztársak vagyunk. Én már negyedéves vagyok, szóval csak szólnod kell, bármit elmagyarázok, és bárkitől megvédelek, aki szenyózna veled. Ha megetted, szívesen felkísérlek, hogy be tudj rendezkedni, és ha gondolod az elején az óráidra is elkísérlek, hogy ne tévedj el, mert amúgy nagyon nagy ez a hely, és sokan nem szeretik, ha késnek a diákok.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Írta: 2014. július 27. 12:47 | Link

Ádám

 Alice gyorsan a halántékára helyezte a mutatóujjait és próbálta feldolgozni a kérdést hogy pontosan válaszolni tudhasson,ehez valami vicces gondolkozó grimaszt is vágott. Szegény lánynak elég lassan vág az esze,ezért az esélye hogy netalántán ha nem az Eridonba került volna,akkor a Levitába az egyenlő a nullával. Sosem volt egy okos ember,a memóriájából pl 40 nap után törlődnek a nevek hogy legyen hely az újaknak,szóval az elsős tanárára már nem is emlékszik. Ha vele szemben jönne az utcán,ő halál lazán elmenne mellette mert az olyan rég volt hogy még az arca se rémlene neki.
Nem büszke rá,de ez van. Már sokszor járt ilyen memória fejlesztő tanfolyamokra,de feleslegesen. Biztos sokmindent elfog hagyni az elkövetkezendő évek alatt.
 Miután összekaparta a válaszát a fejében,elmosolyodott.
-Nem,nem most költöztünk ide.Születésem óta itt lakok,csak a fejem..tudod..Rövid.-kocogtatta meg a fejét majd észhez kapott-Azaz nem a fejem!Az eszem rövid!-helyesbített gyorsan-Vagyis nem úgy rövid hogy rövid hanem..-kezdett el kapkodni majd inkább sóhajtott beletörődve,jelezve magának hogy ebből nem jön ki győztesen,de szerencséjére elhangzott a második kérdés is.
-Nagyon rendes vagy!-csillant föl a szeme-Az nagyon jó lenne köszönöm szépen!-csapta össze a tenyerét vidáman-Egyedül szerintem nagyon eltévednék..Már ez a kapu is olyan bonyolultnak tűnik..-merült el magában majd kiszurta a virágot a fiú kezében.-Barátnődnek lesz?-virul ki mégjobban-Milyen aranyos!-vizslatja kiváncsi szemekkel a csokrot.-Hogy hivják??-kiváncsiskodik egyből.Hát igen..a feledékensysége mellett még túl közvetlen is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. július 27. 23:18 | Link

Alice

- Szóval gyorsan felejtesz. Remélem a puskagyártásban jó vagy, mert vannak tanárok, akik elég szigorúan veszik a vizsgáikat. Milyen tárgyakat vettél fel?
Teszem fel az ebből következő legalapvetőbb kérdést, amit csak kérdezni tudok. Bármennyire is kedvelem és tisztelem pl. Felagund professzort, ilyenkor azért reménykedem benne, hogy nem gazdagodott a diákjai száma eggyel a lány jóvoltából. Jó lenne, ha lenne egy ilyen bemutatkozó minden tanártól az iskola első napján, ahol elmesélik, hogy milyen stílussal is rendelkeznek, mert az biztos, hogy a diákok jó része akkor megválogatná, és olyan emberekhez menne, akiket kedvelni fog, és akiknek a vizsgája jobban fekszik neki. Már ha nem tudják, hogy éppen mik szeretnének lenni, mint a mi Ádink, akinek sejtelme sincs még, hogy milyen mesterképzést jelöljön majd meg jövőre.
- igen, nem könnyű ez a hely. Nekem is csak azért ment hamar, mert mind a két nővérem ide járt. Andine már végzett, ő most Budanekeresden tanul éneket és táncot, Ayva pedig végzős, ő még nem tudja, hogy milyen mesterszakra megy, de szerintem tanító lesz vagy gyógyító.
Kicsit eltértem a tárgytól, de jól esett végre beszélni a tesóimról. Ebben az évben még meg sem tettem szerintem, pedig igen fontos szerepet játszanak mind a ketten az életemben, és mégis, Andine hiányát azt hiszem úgy próbáltam meg felfogni, hogy nem beszéltem róla. Ez nem feltétlenül a legjobb taktika.
- Aishanak. Aisha Nayar, de hogy a barátnőm-e… nem tudom. Ez elég furcsa. Nagyon kedveltem őt mindig, jó barátok voltunk, aztán az üvegházban egyszer csak, valami furcsa dolog történt, egyik pillanatról a másikra csak ő volt ott, mintha valaki fejbe kólintott volna, és azóta csak rá gondolok. Elég furcsa, tudom, én se értem a dolgot, de a szerelem nekem eddig idegen volt. Persze sok lány tetszett, de az nem ugyanaz. Nem tudom, hogy jön a szerelem.
Elég furcsa ezt bevallani egy lánynak, akivel most ismerkedtem meg, de hát muszáj végre valakinek elmondanom az érzéseimet a dologgal kapcsolatban. Talán Uff nagyfőnökhöz is el kellene mennem, hátha ő tud rá valamilyen gyógyszert. Na nem mintha nem lenne jó, csak akkor is, ha minden pillanatban rá gondolok, érzem, hogy valahogy nem az én gondolataimmal érzek, és emiatt nagyon keserédes az egész.
- Neked van szerelmed?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Írta: 2014. július 28. 10:51 | Link

Ádám

 Na itt Alice elgondolkodott. Kezdett pánikba esni. Milyen tárgyakat is vett fel? Mert felvett az biztos! Viszont jó lenne tudnia hogy mit. Megint a halántékára helyezte a mutatóujjait és megrázta a fejét. Elkezdett kutakodni az emlékeiben eltartott egy darabig majd végre beugrott neki. Valami isteni sugallat lehetett hogy nehogy elfelejtsen az óráira menni. Az nem lenne túl jó,már az éve első napján elrontani valamit. Ráér az még. Van rá még pár éve,megutáltatnia magát a tanárokkal. Bár remélte erre nem kerül sor,úgy vélte a tanárok piszok ijesztőek idegesen,mindegyiknek szokása,ahogy megfigyelte,hogy mielőtt elkezd vele kiabálni megrándul egy arcizma. Nem hosszan,csak egy ici pici pillanatra. Innen lehet tudni hogy elfogyott a türelmük. És Alice olyan fajta lány akihez óriási türelem kell.
 -Khm..-köhintett egyet majd elkezdte sorolgatni-Átváltozástan,Bájitaltan,Gyógynövénytan,Jóslástan,Legendás Lények Gondozása,Melodimágia és Művészetek!-darálta le gyorsan,mielőtt elfelejtené.Úgy is elfogja pár perc múlva..Talán fel kéne írnia valahova.
 Mikor a fiú a szerelméről kezdett beszélni teljesen kivirult.Imádja a szerelmi történeteket.
-Ez annyira aranyos!-csapja össze a két tenyerét és sóhajt egyet-Mindent bele!-veregette itt vállba a fiút széles vigyorral majd a következő kérdésnél enyhén meglepett fejett vágott. Szerelem? Az mi? Mármint olvasott ilyen könyveket de ő ezt úgy fogta fel,hogy biztos valamit szívtak azért vannak ennyire oda egymásért.
 -Hm?-biccentette félre a fejét,nagyokat pislogva,gyermekien ártatlan arckifejezéssel.-Hmmmm...-itt elgondolkodott ismét.Szinte veszekedni kezdett magával,hogy ő volt-e már egyszer így beszívva?
Egészen az óvodás éveiig visszament(nagy nehezen) de semmi.Felemelve a tekintetét csak megrázta a fejét.-Nincs.-vont mosolyogva vállat. Jobb is hogy nincs..Nem látja pár napig és elfelejti a nevét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. augusztus 7. 11:46 | Link

Alice

Szerencséje van velem, az idősebbik nővérem stílusa megtanított arra, hogyan legyek végtelenül türelmes. Az, ami másnak idegesítő, zavaró, nekem gyakran fel se tűnik, és ez kifejezetten nagy örömmel tölt el. Sokan mindentől idegbajt kapnak, én meg akkor se lennék ideges, ha a kedvenc képregényem zombijai császkálnának mellettem. Hosszú távon se könnyű felhúzni, és már most érzem, hogy akárkit is vegyek feleségül, az biztos, hogy ezért fog elhagyni, mert nem fogom olyan súlyosan venni a problémákat és annyit idegeskedni rajta, mint ő.
- Huh nem vagy semmi.
Nekem nincs ennyi tárgyam, olykor, ha valamit megunok, vagy nem tetszik, akkor év végén leváltom, de nagyjából ugyanazzal operálok már jó ideje.
- A bájitaltant szeretem, bár a tanár nem épp kedves, mogorva és sokszor kellemetlenkedő, nekem mégis az egyik kedvenc tanárom. A Melodimágiát a házvezetőnk tartja, szeretni fogod, jó fej pasas és nagy szíve van. A többit nem tanulom, de Tóni bácsi, aki a művészeteket tanítja szintén aranyos. A többieket nem tudom, de gyereket még nem ettek meg nálunk.
El se tűntek nagyon, aki mégis, az leginkább meglépett, és hamarosan visszaküldték a szülei vagy ilyen-olyan hírek érkeztek róla hol van. Ezek se az itteni légkör, sokkal inkább az otthoniak miatt eshettek meg, de ezekkel inkább nem traktálom a lányt, nem biztos, hogy jót tenne az első napjának.
- Köszi. Ez most nem tudom meddig fog tartani. Sosem voltam még szerelmes. Persze vannak lányok, akikkel elvagyok, meg akik tetszenek és szeretem is őket, de leginkább mint barátokat. Ez a szerelem dolog ez nekem nagyon kínai, de érzem, hogy ez az.
Főleg, mikor bárgyún bámulok és amikor már csak a nyálam nem folyik eszmélek rá, hogy milyen szépen csillog a haja vagy, hogy a szemei olyan szépek, hogy bármit kérne megteszem. Nem is sejtem, hogy ez csak illúzió, hogy Cupido olyam mélyre és olyan rossz szögből lőtt rám, hogy ki tudja, mikor heverem én azt ki.
- Na majd itt. Tele van macsókkal a hely.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 20:54 | Link

Horváth Milán Lóránt  Cheesy
{ egy új ismeretség kezdete... }
Öltözet!


Mára nem terveztem semmi olyat, amit máskor nem tettem volna meg a szünetben. A mai napra egy kis kirándulást terveztem magamnak a kastélyt körülölelő területen, így hamar kikeltem az ágyból, mert kíváncsi voltam vajon mennyi időre lesz szükségem ahhoz, hogy bejárjam az egész vidéket. Sierra persze nem aludt a lábamnál mint szokott... meglepően furcsa felfedezés volt, de hamar megtaláltam Lavia macskája mellett. Nagyon édesek voltak így együtt ezért nem is zavartam semelyiküket sem. Gyorsan a szekrényhez sétáltam, majd kiszedtem belőle a mai öltözetemet. Mivel ősz volt, hű maradtam a jellegzetes színeihez. Mára a barna szín lett as nyertes, így egy barna csizma, egy egyszerű koptatott farmer, egy fehér női ing és egy barna sál került elő a szekrényből, majd hozzá a megfelelő kiegészítők. Hamar felkaptam magamra a gönceimet, majd megigazítottam a hajam és még előszedtem egy a ruházatomhoz illő barna kabátot amit felvéve spuriztam is kifelé a szobából. A felfedező körutam persze több időt vett igénybe mint számítottam rá, de már majdnem a kapunál jártam, így nem adtam fel és az éhség ellenére, ami egy ideje kínzott elsétáltam odáig. Régebben párszor már elhaladtam előtte, így eddig nem volt időm megszemlélni igazán, na és a legelső bejövetelemkor nem éppen az járt a fejemben, hogy megszemléljem. Most viszont ideérve ráemeltem a tekintetem és el kellett ismernem, hogy gyönyörűen ki volt dolgozva. Nekem ugyan egy kicsit túl giccses volt, de mások számára biztosan lenyűgöző látványt nyújthatott, ha szánt rá az ember néhány percet és megfigyelte. Érdeklődve néztem a fekete vaskaput, majd a sárkány motívumát. Igen, a Rellon! Elmosolyodtam, ahogy arra gondoltam mennyi idő telt el azóta, mióta elsőnek beléptem ezen a kapun, és mennyi minden történt ez alatt az idő alatt.
- Csak úgy repül az idő... - leheltem, aztán becipzároztam a kabátomat. Nem éppen számítottam jó időre ma, viszont nem voltam fázós típus, de most fáztam. Lehet meghűltem? Szórakozottan ingattam egy picit a fejem, majd az út felé pillantottam, ahonnan léptek zaját hallottam. Vajon ki jöhet erre ilyenkor? Érdeklődve vártam az érkezőt, vagy érkezőket mert azt nem tudtam megállapítani hányan jönnek, már ha többen voltak. Minden esetre ott maradtam a kapu előtt, várva, hogy ideérjen a jövevény, vagy jövevényeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 21:22 | Link

Catherine Alexis Rawen
~Hosszú nap áll előttem-gondoltam, mikor reggel megérkeztem a reptérre, és csekkoltam a gépet.
Már-már átengedtek volna a vámon, mikor kiszúrták a farzsebemben lévő pálcát. Mondjuk elhitték a "ó, ez csak egy bot" kezdetű dumát, de mégis kellemetlenül éreztem magam. Talán azért, mert először hagyom el ily hosszú ideig az országot.
Hát igen. A jó, öreg otthon. Itt hagyni Belfastot, és visszamenni Magyarországra igazán kalandos történet, na de ilyen sokáig?! Ez már több a soknál.
Mikor megérkeztem, keresztapám várt, és a kocsijával vitt az új sulimba. De ez az iskola most más, mint a többi. Ez az iskola egy teljesen más iskola. Ez az iskola egy varázstanoda... Anyámék mondták, hogy egyszer majd el kell mennem, mert bennem is folyik a varázslóvér, ezt én is tudtam, de nagyon hamar eltelt az a tizennégy év. Nagyon, de nagyon hamar.
Mikor elértük Bogolyfalvát keresztapám, utamra indított két bőröndömmel és egy hátitáskával. Nem esküdnék meg rá, de, mintha sokkal nehezebb lenne most a táskám, körülbelül tíz kilóval, mint otthon. Na de már mindegy. Ezt a kis utat már kibírom valahogy.
Utam közben megkértem egy ottani lakost, mutassa meg, merre van a mágusképző. Mondta, hogy menjek csak egyenesen, majd fel a dombon. Egyhamar meg is láttam a dombot, rajta egy szép, fényes kastéllyal.
Baktattam fel a dombon, egy kitaposott ösvényen, mikor észrevettem, hogy milyen hideg, csípős szél fúj. Feljebb rángattam kabátom nyakát, és úgy mentem tovább.
Miközben mentem felfele megláttam egy nagy, giccses fekete kaput.
~Hála az égnek!-gondoltam, és sietős léptekkel megközelítettem, majd átléptem rajta.
~Ez az első lépesem az iskolában! Tyűha!
Alig mentem még két lépést, amikor megakadt a szemem egy lányon, aki arra mászkált. Gyorsan megkérdeztem néhány dolgot, mielőtt elmegy:
-Szia! Horváth Milán Lóránt vagyok. Téged hogy hívnak? Meg tudod mondani, merre menjek? Új vagyok még, és nem nagyon ismerem a helyet.

ÖLTÖZET
KATT
Utoljára módosította:Horváth Milán Lóránt, 2014. október 17. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 11:55 | Link

Horváth Milán Lóránt Smiley


Az úton csupán egyetlen személy jött felfelé, azonban lerítt róla, hogy még nem járt itt, a bőrönd pedig igazolta, hogy igen, ő egy új diák lesz a tanodában. Elmosolyodtam a gondolatra, amikor én baktattam fel erre, hogy mennyire el voltam veszve és nem tudtam merre menjek, mit csináljak és, hogy hogyan tegyem meg az első lépéseket. A fiú egyre közelebb ért és végól ki is szúrt, habár ez talán annyira nem lehetett nehéz dolog a számára, mert nem olvadtam bele a környezetembe. Nem kis meglepetés volt, amikor le is támadott egyszerre több kérdéssel, én pedig meg se mertem mukkanni, míg nem fejezte be a kérdéssorozatot, mert nem akartam a szavába vágni. Valószínűleg én is ezt tettem volna a helyében, ha tehettem volna.
- Szia – mosolyogtam rá kedvesen. - Üdvözöllek a Bagolykő Mágustanodában Milán, remélem nem baj, hogy így hívlak, ha igen mond csak meg nyugodtan, az én nevem Catherine Alexis Rawen de hívj csak Catnek, és persze, meg tudom mondani merre kell menned. - válaszoltam a kérdéssorozatára, majd a bőröndökre pillantottam.
- Segítsek? - kérdeztem meg, hátha el is fogadja az ajánlatomat. Nem zavart volna, ha nem teszi, de én azért minden esetre felajánlottam neki. - Melyik házba kerültél? - kérdeztem meg némi kíváncsisággal és őt figyeltem. Így elsőre nem igazán mertem tippelni, ezért jobb volt, hogy megkérdezem tőle, mielőtt még valami butaságot mondok és ezzel sikeresen megsértem. Engem is zavarna, ha valaki, mondjuk Navinésnek nézne, vagy bármi másnak. Jó néha nem vagyok teljesen olyan, mint aminek egy Rellonost szoktak titulálni, de hé! Senki sem tökéletes, ahogy én sem, aki pedig ezt mondja, az hazudik.
- Ha gondolod, én szívesen körbevezetlek, úgy gondolom könnyebb lenne neked is a későbbiekben. - ajánlottam fel, majd enyhén oldalra döntöttem a fejem és végigmértem a srácot, jobban megnézve magamnak, habár nem úgy, mintha mondjuk fel akarnám falni, csak úgy simán, érdeklődve. Így első pillantásra helyes volt, jól öltözött, jólfésült, tehát nem volt vele semmi probléma, de megettem volna a kalapom, ha magyar diákról van szó. Mondjuk, azért a kalapom nem enném meg, akár magyar akár nem, mert nem éhezem rá, és ez csak egy ilyen mondás. Szórakozott pillantással sütöttem le a szemem és a földet bámultam, mert biztosan nem érthette volna meg, most éppen mi olyan mulattató a számomra.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. október 18. 11:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 13:25 | Link

Catherine Alexis Rawen

Meghökkenve láttam, ahogy készségesen viszonozza a letámadásomat, úgyhogy figyelmesen hallgattam. Tehát Cat... Szép név. Még szerencse, hogy tudja, merre kell mennem, mert nem lenne jó egyedül téblábolni a kastély körül. Egyáltalán hol a bejárat? De mivel nem vagyok egyedül, így nem kell keresgélnem. Szerencsémre...
-Köszi,-eresztettem ki magamból egy köszönetet-persze, nem baj, bár általában Leonak, vagy Loo hívnak, mai napig nem tudom, hogy miért, de valahogy a Lórántból adódott. Tehát már megszoktam.-ezen a két mondatomon még én is elmosolyodtam, mert először is eléggé vicces volt, másodszor, meg jó volt visszamerengeni, nosztalgiázni.
Egy pillanatra elkaptam a tekintetét, és látom, hogy a bőröndjeimre néz. Komolyan mondom, szinte éreztem, hogy segíteni akar, ezért kérdésére rögtön válaszoltam.
-Nem, nem köszi, nem annyira nehezek, elbírom-akármilyen nehéz is, ha beleszakadok, akkor se adnám oda jó szívvel a cuccaimat egy lánynak, vagy már mondhatni nőnek.
Bár nagyon meglepődtem, azon a kérdésén, hogy melyik házba kerültem, mert megmondom őszintén, amikor megkaptam a levelemet, csak gyorsan átfutottam a szöveget, és nem törődtem a beosztásommal. Így inkább bizonytalanul, mint magabiztosan mondtam:
-Talán a Rellonba.-most, hogy így kimondtam, tényleg beugrott, és rájöttem, hogy nem tévedtem-Igen, a Rellonba.-helyesbítettem.
Pont arra gondoltam, hogy valahogy meg kéne oldani, hogy valaki, ne csak kívülről, de belülről is mutasson valamit a kastélyból, és lám, pont a következő kérdésemre adott választ.
-Igen, az jó lenne. Naná, hogy könnyebb lenne.
Megkönnyebbültem, mikor rájöttem, hogy ha ez így megy tovább, akkor nem is lesz olyan rossz itt tanulni. Érdekes, tíz perccel ezelőtt még azon töprengtem, hogy magam mögött kell, hogy hagyjak mindent, és új iskolába kell, hogy járjak. Most már teljesen más a helyzet, csak annyi nem változott, hogy még mindig hideg volt.
Kíváncsian néztem, mikor lenézett, és láttam egy mosolyt átsuhanni az arcán.
-Mi az? Min mosolyogsz?-kérdeztem, őszinte válaszban reménykedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 16:51 | Link

Loo Cheesy

Szórakozott mosoly ragyogott fel az ajkamon, amikor meghallottam a Loo becenevet. Aranyos becenév volt, nekem tetszett.
- Oké akkor Loo-nak foglak hívni. Szóval akkor örülök a találkozásnak Loo - mondtam, majd kezet nyújtottam neki. Ő is elmosolyodott azon amit mondott, így majdnem olyannak tát a helyzet mintha, összemosolyogtunk volna valami jó dolgon. A bőrönd cipelését persze elutasította, ahogy egy férfihoz illik, így csak biccentettem rá. Ahogy szeretné! Nem zavart, kis udvarias volt tőle a dolog, szóval nem kaptam fel rajta a vizet, vagy bármi ilyesmi. A házára utaló kérdésemen persze meglepett arckifejezést vágott, amin pedig én lepődtem meg, mert tudnia kellett. Kényelmetlen lenne neki, ha végig kellene mászkálnia a házakat, vagy az igazgatóiba kellene kísérnem. De nagy mázlinkra emlékezett rá, így nem kellett számításba venni a dolgot.
- Oh! Ez szuper, akkor üdv a csapatban! - mondtam lelkesen. - Én is Rellonos vagyok, második évfolyamos, meg még jó pár egyéb tagja a sulin belül amit majd te is megismerhetsz időközben.- mondtam, majd áttértünk arra, hogy körbe kísérem a kastélyban.
- Tényleg? Szuper, bármikor számíthatsz rám, de először gondolom jobb lenne, ha lepakolnál. -  Örültem neki, mert ő is ebbe a házba került amiben voltam, így nagyon egyszerű lesz körbevezetnem azokon a helyeken, amelyek fontosak lehetnek a számára, mivel elfogadta az ajánlatomat. Azon, hogy miért mosolygok nem lépett túl, hanem volt annyi mersz benne, hogy rákérdezzen nyugodt szívvel. Ezt persze megbecsültem benne, nem teketóriázott, ügyes.
- Hát tudod, lerí rólad, hogy te sem vagy magyar diák. - pillantottam fel rá, majd a kapu felé néztem, majd a bele vésett szövegre és végigfuttattam rajta a szemem elolvasva, aztán újra rá emeltem a tekintetemet. - Hamar be fogsz illeszkedni, biztos vagyok benne. A Rellon tele van jó fej diákkal, na meg szabályszegőkkel! - nevettem belegondolva, hogy én sem vagyok kivétel ez alól a szabály alól. - De itt legalább nem kell törnöd magad, hogy pontokat szerezz a háznak. Itt inkább a kviddics az ami fontos, de ha olykor beadsz pár szorgalmit, akkor úgy nézhetnek rád, mint egy stréberre... de titokban persze örülnek neki. - mondtam, majd elindultam felfelé visszapillantva rá, hogy jöjjön velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 17:25 | Link

Cat

Érdekes volt, ahogy bejelentette, hogy mostantól Loonak fog hívni, de hát igaza van, ez a becenevem, ezt viselem.
-Csak nyugodtan. Én is örülök-válaszoltam, és egy kis mosoly suhant át az arcomon.
Fura volt, hogy kezet nyújtott, de természetesen kezet ráztam vele. Lerítt róla, hogy örül a viszonzásomnak, majd újra mosolysorozat következett. Így olyannak tűntünk, mint két jó barát, aki rég óta ismerik egymást. Pedig nem. Egyáltalán nem. Találkozásunk épp, hogy pár perce történt meg, és beszélgetésünk még nem is biztos, hogy barátságot rejt maga mögött.
Hatalmas nagy öröm töltött el, mikor közölte, hogy ő is a Rellonba tartozik, akárcsak én. Így legalább majd a Rellon falai belül is tudunk majd találkozni, valamint azt is megtudja mutatni.
-Az jó, akkor te is fontos láncszeme vagy az iskola diákságának-mondtam, majd elvigyorodtam.
Tudni illik, a régi sulimban én is "fontos ember" voltam. Bár nem engem tekintettek a legjobbnak, hiszen állandóan terrorizáltam a kisebb gyerekeket a hangosbemondón. De nem voltam én ilyen rossz, csak szórakoztam.
Hát igen. Jó lenne.-adok neki igazat.
Váratlanul ért a tény, hogy úgy gondolja nem vagyok magyar diák. De az vagyok, csak külföldről érkeztem. Én attól még magyar vagyok.
-Nem, dehogy is. Magyar vagyok, csak Írországban laktam eddig, mert apukám oda ment ki dolgozni, mi meg mentünk vele a családdal.
Hát igen... Hallottam néhány dolgot a Rellonról, de abba kevés volt a jó. Mondták már, hogy oda a szabályszegők kerülnek, anyu pont azért mondta azt, hogy én is oda fogok kerülni.
Az jó. Remélem én is, hogy hamar beilleszkedek, nem szeretem az új környezetet, de lehet, hogy ez itt változni fog. Azért, meg hogy nem kell törnöm magam a pontokért, az csak jó, mert sosem voltam egy jeles tanuló. Kviddicsezni meg hát majd megtanulok. Repülni tudok jól, meg voltam már néhány kviddicsmeccsen is. Tehát a szabályokat tudom, már csak gyakorolnom kell. Majd ha lesz rá keretem veszek egy seprűt, és majd azon gyakorlok.
Mikor elindult, én automatikusan követtem, és csak akkor éreztem, hogy mennyire lefagytam, mennyire lezsibbadtak a végtagjaim. De semmi baj, mindjárt már hála a kastélynak meleg lesz a levegő körülöttem, gondolom.

Vége
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 27. 17:06 | Link

Hornyák Gábor



Mikor érkezik már meg...? Anya azt mondta, hogy úgy beszélték meg, itt fog várni rám, de nézzenek oda, nincs itt... Biztos valami fontosabb dolga van, fontosabb, mint én. Bár nem is tudom mit csodálkozom ezen, hisz mindig is ez volt, most sem lesz más. Már legalább tíz perce várok rá, és még csak nem is látom őt sehol. Eközben elment mellettem már jó pár ember, diák, de szerencsére nem igazán foglalkoztak velem. Itt ülök az egyetlen bőröndömön, fekete pulcsim kapucnija szinte teljesen eltakarja az arcom, még a hajam is a szemembe lóg. A kicsit, vagy akár nagyon félős embereknek talán ijesztőnek is tűnhetek.
Nem is akarok itt lenni. Haza akarok menni, semmi kedvem az egészhez... Jó volt nekem otthon, a szobámban, egyedül, ahol senki nem látott. De itt...? Itt közös szobában kell aludnom a többiekkel, órákra is együtt kell járnom velük, és még kajálni is közösen megyünk. Komolyan, mit egy csorda, vagy tudom is én mi... Otthon sokkal jobb lenne minden a magántanárral, anyu főztjével, a saját szobámmal... És Dórival. Csak azért jöttem ide, azért egyeztem bele, hogy az utolsó évemet itt fogom eltölteni, mert Dóri szerint jót tesz majd nekem, ha emberek között élek, és nem csak a szűk családi körömben. És én bízom benne. Ő az egyetlen ember, akiben meg tudok bízni, mert ő érdemelte ki ezt egyedül, senki más. Na jó, talán még a bátyám... És Bence szerint jó ez a hely, csak hozzá kell szokni, hogy sokan vagyunk együtt, viszont velem épp ez a baj. UTÁLOM az embereket, és nem tudok egyszerűen velük egy légtérben sok időt eltölteni...
De hol van már az a nyomorult... Esküszöm, ha öt percen belül nem jelenik meg, egyedül fogok elindulni, egyedül fogom megtalálni a... Levita tornyot. Asszem Levita, bár nem vagyok benne olyan biztos.
Gyere mááár Gábor... Szétfagyok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. október 27. 18:15 | Link

Kiara

Igen, tudom, hogy mit beszéltünk meg a szüleivel, és azt is tudom, hogy elkésem, de nem értem, hogy ez miért olyan megelepő, hisz a rokona vagyok, csak ismer engem, és tudja, hogy nem vagyok valami pontos kisfiú. De igyekszem, sietek, már lassan futok is, teszem az egyik lábamat a másik után, egyik, másik, egyik, másik és közben kapkodom a levegő után, borzalmas ez az asztma. De ez még semmi, mert közben el is tévedem. Visszatolatok a helyes útra és elindul a sötét erdőn keresztül, a havas hegycsúcsokon át, az éhes farkasok völgyén át egyenesen a....várjunk csak! Hol vagyok? Újratervezés!
Nos, megtaláltam a helyes utat, egyenesen megy 3,14 métert, majd lefordulok balra, utána jobbra a következő elágazásnál és mindeközben megpróbálok nem átlépni a sebességhatárt. Pár perc alatt megérkezem az iskola kapuja elé, és megtalálom Kiarát -mondjuk nem nehéz észrevenni, nincs rajta kívül ms aki egy bőröndön ülne-, és közelebb lépek hozzá. Majd kis mosolykát varázsolva arcocskámra, köszöntöm az ifjú leányzót.
-Hello!-köszöntöm Kiarát.-Régóta vársz rám? Hogy utaztál? Nem fázol?-teszem fel a kérdéseket a leányzónak, majd intek neki, hogy kövessen a kastély felé, közben a bőröndjét elvarázsolom, így az már a lány ágya mellett van, és nem kell cipelnie.
-Mi újság van otthon?-teszem fel a nay kérdést, hisz már régóta nem hallottam hírt az otthoniakról, a szünetben se mentem haza, így gőzöm sincs, hogy mik történhetnek otthon. És szépen lassan elindulunk a kastély felé -azért megyünk lassan, hogy beszélgethessek kis rokonommal-, és figyelmesen hallgatom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 27. 20:38 | Link

Hornyák Gábor



Kezd hideg lenni, és én képek nagyon fázni. Talán tényleg elő kellett volna venni egy kabátot is. Anya megmondta, hogy így fázni fogok, mert már nincsenek húsz-harmincszázalékos fokok, és az idő is csalóka, meg fogok fázni. De én természetesen nem hallgattam rá... Szokás szerint. És megint igaza van, tényleg kellett volna az a kabát. Bár beteg úgysem leszek, eddig még sosem voltam az, és tuti biztos, hogy nem most fogom elkezdeni a betegeskedést. Viszont egyre jobban fázom. És az a.... khm szóval ő még mindig sehol. Ennyire nem ismeri az órát? Legközelebb, ha egyáltalán lesz legközelebb direkt legalább negyed órával korábbi időpontot fogok neki mondani, hogy biztosan ott legyen időben.
Nahát! Kit látnak szemeim? Csak nem a rokon száguld felém ilyen nagy sebességgel? Na végre... Azt hittem már sosem ér ide. Már épp készültem volna indulni, egyedül eltalálni a Levitáig, bár annak tuti eltévedés lett volna a vége. Felállok a bőröndömről, mikor mellém ér, s egyből elkövetem az első hibát. Ránézek, egyenesen a szemébe, pedig tudom, nem kéne. Mindig sikerül elfelejtenem, hogy ő is egy közülük, a fényes lények közül. Ökölbe szorul a kezem, alig bírom visszatartani, hogy né üssem meg. Rossz szokásom, de nem tehetek róla. Ha előttem áll egy közülük, akaratlanul is lendül néha a karom. Még Dóri is kapott néhányat, vagyis nagyon sokat az elmúlt évek alatt, de szerencsére már tudom magam néha türtőztetni, ahogy most is. Kezem gyorsan az arcom elé kapom, mert érzem, hogy kezdek vörösödni, és azt nagyon nem szeretem. Aah... Fényes lények... Miért vagytok ilyen szépek...?
- He-helló...! - köszönök egy kis fáziskéséssel, közben pedig kezem elveszem az arcomtól, és a földet kezdem bámulni. Bármit, csak nehogy megint ránézzek...
- Csak húsz perce... kábé. Jól... De, fázom... Nagyon - felelek sorban a kérdésekre, egyre halkabban, s valószínűleg az utolsó szót már alig lehetett hallani.
- Mindenki él, jól van, boldogok... Mit akarsz még tudni? - nem tudom mit mondhatnék, mert nem tudom mi érdekli őt, és az igazat megvallva nem is nagyon akarok beszélgetni. Közben elindulunk, szép lassan, én pedig a pulcsim újjával kezdek el játszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. október 29. 17:39 | Link

Kiara

Ez egy jó nap is lehetne, de nem az. Lassan itt a tél, hull az elsárgult levél, jelezvén, hogy esni fog a hó majd egyszer, de most még csak hűvös szelek fújnak. Szegény kis rokonomnak pedig ilyen zord sötét időben kell várnia rám, de nem sokáig, hisz egy kis séta után megérkezem hozzá. És csak most veszem észre, hogy milyen hamar megnőtt az a kis törékeny gyermek, akit láttam utoljára, mikor náluk jártam. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen nagy lány lesz belőle. Na, de ilyenkor mit is kéne csinálnom, öleljem meg vagy valami? Áh, inkább nem, hisz látszik rajta, hogy most nem szívesen ölelgetne meg, ezért inkább elindulunk szépen a kastély felé, és hallgatom a válaszait.
-Nem vagy valami bőbeszédű! Rossz kedved van?-teszem fel a kérdést, és belehúzok egy kicsit, nem akarm, hogy megfaggyon itt nekem szegény leányka. Remélhetőleg felveszi a tempót, és nem marad le.
-Értem, és hogy vannak a szüleid? A tesóddal mizu? Vele is már rég találkoztam!-teszem fel a kérdést, hogy egy kicsit többet tudjak meg az otthoniakról, mert Kiara nem sokat beszél, olyan mintha mérges lenne rám. Jó, megértem, hogy várnia kellett rám, de szinte már-már kezdek félni tőle, még a végén leharapja a fejemet. És közben lassan elérkezünk a kastélyhoz.
-Amúgy, olvasgattál valamit a suliról vagy a Levitáról? Van valami kérdésed ezzel kapcsolatban? A suli történetéről ne kérdezz, meg a Levitáról se, de bármi más jöhet! De csak óvatosan, még a végén azt fogják hinni, hogy kivételezzek veled!-nevetek. Az utolsó mondatott csak viccnek szántam, bár gondolom, hogy nem sikerül megnevetettnem a rokont.
-Amúgy, ha van valami gond vagy bármi, akkor nyugodtan keress meg, szólj nekem! Oké?-kacsintok az unokahúgomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 11. 18:59 | Link

Kristófnak

Amikor Kristóf elmagyarázza neki, hogy pontosan mi is az a Mágiaügyi Minisztérium, Derek egy ideig nem szól semmit. Csak magában rágódik a dolgokon. Szóval van ilyen is, és ezzel foglalkoznak, meg bizonyára egy csomó más, izgalmas dologgal. Talán ő is majd a Mágiaügyi Minisztériumban fog dolgozni. Vagy milyen helyek meg szakmák lehetnek még a varázslóvilágban? Talán lehet sárkányidomár, vagy átokkitaláló? Vagy mondjuk lehet házimanó védő? De mi az a házimanó?
- Anyám magyar, ugye. Szóval nem volt nehéz dolgom, két nyelvvel nőttem fel. - mondja, csakúgy mellékesen, mert még mindig máshol jár egy kicsit gondolatban. - De jó lehetett így mindenfelé járni, hiába nem tanulja meg az ember az összes nyelvet.
Bár Görögországban csak úgy ragadt rá a nyelv, mint a piszok, de akkor még kicsi volt, és már régen elfelejtette.
De visszatérve a házimanókra...
- Szolga? Vannak a mágusoknál szolgák? De ugye fizetnek nekik érte?
Nem is tudja, miért vált ez most hirtelen ennyire fontossá. A végén még tényleg házimanó védő lesz. De mi is pontosan az a házimanó?
- Úgy értem... ugye nem csak úgy dolgoztatják őket?
Ez valahogy nem tetszik neki annyira. Volt már szobafogságban, és egy napig is alig bírta. Milyen lehet valakinek élete végéig csak mások utasításait követni? Még akkor is, ha az illető csak házimanó. De mi a fene az? olyan, mint a Hófehérkében, vagy mi?
Nagy nehezen túlteszi magát a dolgon, aztán a levitációs bűbájon is. Nyugtázza, hogy hamarosan ő is képes lesz ilyesmire, és eltökéli magában, hogy amint lehet, meg is tanulja. Valami olyan varázslat sem jönne rosszul, amivel a piszkot is hipp-hopp eltüntetheti a gatyájáról, ami valamiért állandóan sáros lesz.
- Igen, azt olvastam! - vidul fel a kérdést hallva. Végre valami, amihez hozzá tud szólni. - Bár a nevük most nem jut eszembe... de hogyan osztanak be, és melyik milyen? Van olyan, hogy nem osztanak be sehová, és hazaküldenek? Mondjuk mert igazából tévedtek, vagy valami?
Végre kinyögi a kérdést valakinek, ami egész ide úton foglalkoztatta. Mi van, ha ez az egész igazából nem is igazi? Egy nagy tréfa, vagy még rosszabb... nem az, de majd az iskolában közlik vele, hogy egy másik Derek Taylort vártak, és nem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. november 11. 19:47 | Link




Kristóf is élvezte, hogy annak idején annyi helyet ismert meg a saját szemével, de azért most érzi csak miért nem tartotta annyira helyesnek ezt az anyja. Sokkal később sikerült elsajátítania azokat, amiket a korabeliek már a kisujjukból ráztak ki. Gondolatainak inkább nem ad hangot, helyette inkább a házimanókra terelődik a téma.
- Háááááát... - na mi legyen, mondja vagy sem? - Nem mindegyik. De a kastélyban szabad házimanók élnek, akik önszántukból dolgoznak itt. Viszont még manapság is sok olyan család van, akiknél generációk óta szolgálnak. - megvonja a vállát, többet nem igazán tud tenni ő se. Vannak, ahol a hagyományok nagyon fontosak még így a XXI. században is. Szerencsére ő az ilyenekből rendesen kimaradt, otthon nem tűrte a mágikus dolgokat az anyja.
Derek szeme végre felcsillan, a házakról már hallott. Ám úgy tűnik csacsiságokat olvasott.
- Pfff, fooogalmam sincs. Komolyan. Én csak levelezőre jártam ide, nem osztottak be. A nevüket se tudom, csak a címerállatukat. Az egyiknek biztos hogy unikornis, engem oda soroltak volna be az tuti, a másiknak egy főnixmadár, a harmadiknak egy hatalmas szfinx és az utolsónak egy sárkány. De nem hiszem hogy hazaküldenének, azért nem viccből küldözgetik el a leveleket. Amúgy meg, ha kiraknának estére, küldj a baglyoddal egy levelet és nálam elalhatsz éjszakára. - vigyorog egy sort, de reméli leesik a fiúnak, hogy csak viccelt. Időközben beértek már az iskola kapujához, az égen pedig megjelent az első csillag.
- Hát, itt volnánk. - állapítja meg a kapura pillantva. Testsúlyát ide-oda helyezgeti, majd rámosolyog bátorítóan az ifjú padavanra.
- Bekísérjelek, vagy innentől inkább egyedül szeretnél menni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 11. 20:02 | Link

Kristófnak, aki tök jó fej

A házimanókról tett beszámoló után Derek ismét gyanús csendbe burkolózik. Nem sokszor szokott ilyet tenni társaságban, de most egymást követik a vadabbnál vadabb gondolatok a fejében. Azért érzékeli, hogy a férfi valamivel kíméletesebben festhette le a helyzetet, mint amilyen lehet, és ezért hálás neki. Hiszen még csak most ismerte meg, és senkije se neki, mégis kedves hozzá.
Azért mégis csak kissé vidámabbá válik a gondolattól, hogy akármilyenek is legyenek ezek a házimanók, legalább a kastélyban azért dolgoznak, mert akarnak. Legalábbis Kristóf ezt mondta neki. De miért hazudna? Nos igen. Derek olykor hajlamos a naivitásra.
- Főnix, meg sárkány, de király! - lelkendezik, amikor vidámabb témára terelődik a szó. Némiképp megnyugszik a mondatra, hogy nem viccből küldözgeti a leveleket, és nem kezd bele a magyarázkodásba, hogy márpedig mi van akkor, ha oké, hogy nem vicc, de tévedés. Végül mégiscsak elvigyorodik.
- Kösz. Ez biztatóan hangzott.
Már egészen rájuk esteledett, és az égbolt is kezd csillagporossá változni. A kapunál megállnak, és Kristóf felteszi a nagy kérdés. Na persze nem azt a nagy kérdést. Derek felsóhajt.
- Azt hiszem innentől egyedül kellene mennem. - fordul a férfi felé némi szemlélődés után. - Ez az én utam, vagy valami ilyesmi szöveg jöhetne itt. - mosolyog féloldalasan.
- Meg már így is eléggé feltartottalak, és közben sötét is lett meg minden... szóval... nem akarlak továbbra is feltartani. Nagyon köszönöm! - nyújtja a kezét. - Egyébként a teljes nevem Derek Taylor. Csak, hogy tudd, ki küld neked baglyot majd az éjszaka közepén, ha kicsapják. - tréfálkozik ő is egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Érkezés
Írta: 2014. november 12. 18:44
| Link

-Jól van ne aggódj oda találok!
Mondtam anyának aki a vasútállomásig aggodalmaskodott. Mikor megérkezett a levél az iskolából egyikük sem volt meglepve. Nem értek rá, mert a kutyát kellett éppen visszavarázsolniuk, akit ijedtemben véletlenül felfújtam, mint egy lufit. Apa tagadhatatlanul büszkén segített beszerezni mindent, ami kellett az iskolába és még többet is, így a pakolás kicsit nehézkesen ment. Apám kiszállt és a bőröndöt segített kivenni, majd jól megölelgetett mikor felszálltam a vonatra és feltették a szokásos kérdéseket: Megvan e minden? Biztos mindent betettél e? Kiborító volt. Ha ezt hosszúra nyújtották volna biztos, hogy kiver a víz, de anyám megfogta apám könyökét és biztatóan ránézett. Egy utolsó integetéssel magamra maradtam gurulós bőröndömmel és a nehéz válltáskával a vonaton. Nagyot sóhajtottam, majd kerestem egy szabad helyet. Csipet igazi mókusúrként tűrte a hosszú utat a bőrönd tetején, majd az ölemben aluszkálva. Magabiztos elsőskét  vettem az irányt az iskola felé. Azaz csak vettem volna, ha tudtam volna merre van. Útba igazítást kértem egy kedvesnek tűnő fiatal pártól, akik meg is mutatták merre kell mennem. Most örültem csak igazán, hogy Csipetnek nem kell kalitka, vagy ketrec, még azt is cipelni tényleg nehéz lenne a kapu felé. Bezzeg a gurulós bőrönd tetején trónolva neki könnyű az utazás. Kicsit szuszogva álltam meg, idáig könnyen ment, de most vajon hogyan tovább?
Huh... betettem a pálcát? Remélem betettem! Futott át rajtam pánik szerűen a gondolat. Gyorsan beletúrtam a válltáskába és megkönnyebbültem mikor a kezembe akadt a díszdoboz. Kinyitottam és büszkén még egy pillantást vettem a sárkányszív-húrral készült csavart elejű fekete pálcára, majd gondosan visszaraktam a helyére. Visszatértem a problémához a kapu előtt ácsorogva.
Vajon most hogyan tovább? Csipet a bőrönd tetejéről csirregett rám, türelmetlenül! Fürgén végigszaladt a bőrönd tetején és a karomon, majd a vállamra ülve csirregett tovább, egyenesen bele a fülembe.
-Jól van na! Ne sürgess már Csipet! Mindjárt bemegyünk!
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 12. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 12. 20:04 | Link


Kinézet


Izgatottan szaladt volna le a faluba az órái után Anne, ugyanis hétvégén olyan kincset szerzett, amit nem nagyon akart egyedül hagyni. Eddig se nagyon figyelt órákon, hát még most...totál máshol jártak a gondolatai. Na de mielőtt mehetett volna, kötelességeinek is eleget kellett tennie. Még így az év kezdése után kis idővel is érkeznek új diákok az iskolába, neki pedig feladata, hogy mentorként fogadja az újakat, és a segítségükre legyen. Egy lány nevét kapta meg a házvezetőjétől, és már vette is a kabátját, hogy kimenjen elé a kapuhoz.
Elég gyorsan leért, minél előbb akarta lerendezni a dolgokat, hogy mehessen haza. Nem volt nehéz kiszúrni a kapun kívül álló lányt, félmosollyal tárta fel előtte azt, és végigmérte.
- Szia! Te vagy Kiranella? - felvonta a szemöldökét, közben pedig intett neki, hogy lépjen be nyugodtan, nem fogja hátráltatni semmilyen átok, vagy védőbűbáj.
- Annelie vagyok, rellonos prefektus, és a mentorod. Az én feladatom, hogy eligazítsalak. Megmutatom a körletet, ott a gólyalakban lepakolhatsz majd - ezt így mind egymás után zúdította a lányra. Itt látszik, hogy mikor hivatalos dolgokról beszél, megered a nyelve, csak ismerkedős társalgást ne kelljen folytatnia, mert attól borsódzik a háta.
- Jó utad volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék