36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 22:39 | Link

Nikoletta


-Költői kérdés volt, tudtam rá a választ.mondom Nikolettának, és hangján még mindig lehet hallani az érdektelenséget. Tudom, hogy az én holmijaimat cipeli, úgyhogy nem értem, hogy még mit vár tőlem. Miután sikeresen elvettem kezeiből a cuccaimat, tovább hallgattam őt, és elég érdekes kérdést tett fel, nem gondoltam volna, hogy valaki messziről azt látja, hogy imádkozom, nem ismer még, ha ismerne tudná, hogy ateista vagyok, tehát ez a lehetőség ki van zárva, de válaszolok neki egy nagy széles mosollyal az arcomon.
Nem imádkoztam, csak a kaput néztem...hangomon lehet hallani, hogy most füllentettem, de reménykedem benne, hogy ezt a lány nm veszi észre. Nem szívesen mondanám el neki, hogy nem mertem belépni a kapun, ezért úgy tettem, minta a feliratot olvasnám, elég érdekesen hangzana ez kezdés képpen egy srác szájából, még a végén gyávának tüntetne fel.
-Tetszik, de a keresztneved is szép. Jó látni, hogy ennyire szereted az apukádat.mondatom után egy halvány mosolyt erőltettek az arcomra, bár belül lassan sírok. Tényleg örülök, hogy a lány ennyire szereti az apját, de ha olyan apja lenne neki, mint nekem akkor ő se szeretné. Szerencsés.
-Nem félek a vizsgáktól, megpróbálok mindent bepótolni és megteszek mindent annak érdekében, hogy sikeres vizsgát tegyek. Köszönöm a felajánlást, ha lesz olyan, ahol elakadok, akkor majd szólok.örülök, hogy végre kezd változni a lány hozzáállása, már sokkal kedvesebb és aranyosabb, mint beszélgetésünk kezdeténél, ez tetszik, még a végén összebarátkozunk, de apa említése eltünteti azt a mosolyt az arcomról, ami akkor került oda, mikor a lány felajánlotta segítségét. Gyorsan harapok még egyet a sütiből és csak utána válaszolok Nikolettának.
-Nem tudom, apa nem tanított nekem bájitaltant, de van egy-két könyve amit anya megtartott és abból olvastam érdekes dolgokat, de azért kicsit parázok a bájitaltan órákról, félek, hogy ha elmondom a tanárnak, hogy apám bájitaltan tanár, akkor sokkal többet fog elvárni tőlem, mint másoktól.  Kis koromban ismertem, aztán elment tőlünk. a történetre, hogy csak nem rég ismerte meg az apját elmosolyodom.
-Na, az jó. Legalább te már találkoztál vele, és most ismét együtt vagytok. Ha legközelebb találkozol vele, mond meg neki, hogy finom a sütije.majd ismét beleharapok a sütibe, ami lassan már kezd eltűnni. Kár, pedig nagyon finom, de nem fogok a lánytól még egy sütit kérni, az taplóság lenne, főleg úgy, hogy csak három sütije van, ebből egyet elvettem.
-Nem téptél fel régi sebeket. Nyugi, de én szívesebben hallgatnálak téged, hisz most t vagy olyan szerencsés helyzetben, hogy nem rég találkoztál apukáddal. Biztos sok programotok van amit szeretnétek együtt csinálni, nem?teszem fel a kérdést, ezzel is terelve a szót apámról. Nem szeretnék róla beszélni, sokkal jobban érdekel Nikoletta élménybeszámolója, minthogy az én életemmel untassam őt.
-Igen, az ügyeletre. Nem tudtam, hogy lejárt a szavatossága a tojásnak, és sajnos a szenteste úgy telt, hogy vártunk a kórházban egy orvosra aki megvizsgál minket. A legrosszabb pillanat az egészben az volt, hogy anya volt az az orvos. Tehát eléggé leszidott és azóta nem enged sütni, bár a családom is jónak tartja ezt a büntetést, amivel megmenti az ő életüket, meg természetesen az enyémet is.a történetem végén én is elkezdtem nevetni, hisz így visszagondolva elég mókás volt, mondjuk ott akkor nem nagyon nevettünk, de ez egy elég érdekes karácsony, fura pillanata volt, amit szerintem senki nem fog elfelejteni a családból. Közben lassan lépkedünk a kastély felé, és én megpróbálom eltüntetni a sütikét. Egy kis falat maradt, amit gyorsan betömtem a számba és majdnem ki is köptem, hisz ismét megijesztett Nikoletta azzal, hogy sajnálkozó hangnemben közölte velem, hogy elég érdekes helyen fogom mindennapjaim eltölteni.
-Miért lehangoló az a hely? teszem fel a kérdést kíváncsian
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 14. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 18. 01:46 | Link

Rufus

Nem szeretnék prefektus lenni, nekem nem okoz örömet, hogy elkaphatom a rosszalkodókat, én inkább a másik csapatban játszom, és azon vagyok, hogy ne kapjanak el. Apu azt mondta, hogy ő is rossz gyerek volt, és nincs ezzel baj, csak egy a lényeg, hogy ne kapják el az embert. Most ezt a mondatot tűztem a zászlómra, bár ez a veszély nem fenyegetett. Messze volt még a takarodó, és társaságom is akadt, egy új gólya személyében, aki kezdett nekem egyre szimpatikusabb lenni. Abban azonban már nem voltam biztos, hogy ez az érzés kölcsönös. Szóval ezért nem leszek én prefektus, bár a tévelygőket szívesen pártfogásomba veszem, csak bírják ki!
Félrehajtott fejjel néztem a srácot, ahogy próbálja bemesélni, hogy csak a kaput nézte, holott, biztosan valami mást csinált, de arra még nem jöttem rá, hogy mit. Azt, hogy imádkozott, azt én sem gondoltam róla, nem is úgy nézett ki. Végül is elsiklottam a dolog felett, mert apura terelődött a szó és én bármikor tudok órákat beszélni apuról, lehet nem így lenne, ha régebb óta ismerném...
- Igen, imádom. Apu az első számú, mindenki más csak utána jön, de anyukámat nem ismerem. Már mint az igazit. Nem is mondtad még, hogy milyen családból származol? Mágusok vagytok? -
 Minden beszélgetésnél előbb-utóbb szóba kerül ez a téma, és jó érzés, hogy már nem kell azt mondanom, hogy fogalmam sincs róla, mert eddig nem ismertem a felmenőimet, de most apu elmondta, hogy aranyvérű vagyok. Nem tudom, hogy lehet-e a jótanulőságot örökölni, de ha igen, azt is aputól kaptam.
- Hát, jó, ahogy gondolod. Felkészülni jobb is egyedül. Én magányosan szoktam. Szeretem, ha csend van körülöttem, aztán meg elábrándozom. - nevettem rá. Persze, ha érdekes az anyag, ami azért nem sűrűn fordul elő, akkor ez nem igaz, de általában így van. Otthon, ha nagyon zúgott a fejem a sok tanulástól, akkor elmentem lovagolni. Az aztán rendesen kiszellőztette a fejemet.
- Akkor ne mond meg Felagundnak, hogy apukád miféle, pláne, hogy ha meg tényleg régen nem is láttad. Vele tényleg előfordulhat, hogy többet vár el tőled, ha tudja. Az esetedben meg így nincs jelentősége. Jobb, ha ezt nem reklámozod.- Nem akartam megijeszteni, csak felkészíteni. Nem is tudtam, hogy miért. Most jött csak, és elég rossz az elején, amikor még nem ismer senkit az ember, nem tudja, hogy hogy mennek itt a dolgok. Nekem is nehéz volt, másnak sem lehet könnyebb. Átéreztem a helyzetét, nem csak azért, mert új volt itt, hanem azért is, mert elveszítette az apukáját. Egy cipőben jártunk, én ugyan megtaláltam, de tudtam, hogy mit jelent a hiánya, bár csak utólag éreztem a különbséget.
- Nevelő apám volt, ugyan úgy szeretett, mint a saját fiát, de az igazi apa az más. Van olyan eset, amikor az ember legszívesebben elveszítené valamelyik utcasarkon, de én nem így vagyok vele. - Rövidke kis kapcsolatunk nem szolgált még teljes bizonysággal arról, hogy nem lesz konfliktus köztünk, pláne engem ismerve. Azt nem tudtam, hogy Rufusnak milyen emlékei voltak az apjáról, de azt sejteni lehetett, hogy nem túl jók. Ideje volt ezt a témát végképp ejteni, így került szóba a karácsonyi süti kérdése, meg a balul sikerült vacsora, amikor is a kórházban kötött ki a család. Utólag hallgatva már vicces a sztori, de azt akkor megélni nem lehetett túl mókás, és bár a srác is velem nevetett, elkomorult az arca, mikor megemlítettem a gólya-lakot.
- Tudod, elég sokáig laktam ott - kezdtem a mesélést - aztán sikerült bekerülnöm egy szép szobába. Az én hibám volt, nem igyekeztem eléggé. Az egész olyan, mint egy kórterem. Semmire nem ideális. El sem tudom képzelni, hogy ki az, aki hosszútávon kibírja. Menekül onnan mindenki. - Sikerült a srácot elég rendesen beparáztatnom, és már közel is jártunk az ominózus helyhez, mikor váratlanul eszembe jutott a következő kérdés.
- Te tudsz zongorázni? - Nem is értem, hogy hogy jön most ez ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 18. 18:57 | Link

Nikoletta


Észreveszem, ahogy Nikoletta félrehajtja a fejét és úgy hallgatja a kis mesémet, arról, hogy mit csináltam a kapu előtt. Minden ember tudja, hogy ez azt jelenti, hogy nem hiszi el a másik ember a mondanivalóját.
-Mi, most nem hiszel nekem?-teszem fel neki a kérdést, széles mosollyal az arcomon, de időt se adok neki, hogy válaszoljon, hisz már folytatom is.-Jól teszed, ha nem hiszed el, mert tényleg nem a szöveget olvasgattam, vagyis pontosabban, azt olvastam, de csak azért, mert nem volt bátorságom belépni azon a kapun. Féltem attól, hogy hogyan fognak itt reagálni az emberek, pontosabban attól még mindig félek, főleg a Levitások hozzáállásától, hisz te vagy itt az első ember akivel találkoztam és beszéltem, úgyhogy a félelmem egy kicsit érthető.-miután elmondtam érkezésem kis történetét, nagy figyelemmel hallgatom Nikolettát, aki az édesapjáról mesél. A történetét mosollyal az arcomon hallgatom végig, kezd egyre szimpatikusabb lenni a lány, mire elérünk a lakrészemhez barátok leszünk, na jó azért nem, de az tény, hogy jó beszélgetőpartner és aranyos lány.
-Értem, ezt sajnálattal hallom. Félvér családból származok, apa varázsló, anya mugli. Amúgy, elég érdekes családom van, na nem rossz értelembe vett érdekes család. Szeretjük egymást, és kiállunk egymásért, csak hát, mint minden családnak nekünk is vannak fura pillanataink, amikor egy kívülálló azt gondolhatja, hogy elmebetegek vannak előtte. -az utolsó mondatom után elnevetem magam, hisz sok ilyen vicces emlékem van, amikor hülyéknek néztek minket.
-Én általában zene mellett szoktam tanulni, vagyis otthon úgy tanultam, itt meg valamit majd kitalálok annak érdekében, hogy jól menjen a tanulás.-a beszédem közben a tájat nézem, gyönyörű, ahogy a napfény megvilágítja a fák lombjait, de természetesen Nikolettát is hallgatom, aki azt tanácsolja, hogy ne mondjam el a bájitaltan tanárnak, hogy apám is azt a szakot tanítja.
-Ezen már én is gondolkoztam, de rájöttem, hogy nagy ez az iskola, de annyira azért nem nagy, hogy előbb-utóbb ne tudná meg a tanár az igazat, de ha bemutatkozásnál, feltéve, ha lesz ilyen, nem kérdezi meg, hogy mi apám foglalkozása, akkor nem tudja meg tőlem, de ha megkérdezi akkor meg nem fogok hazudni. Aranyos vagy, hogy ezt elmondtad nekem, és gondoltál rám, hisz tanácsolhattad volna azt is, hogy mondjam el mindenkinek, de tudtad, hogy a tanár hogyan fog rá reagálni, ezért inkább  azt tanácsoltad, hogy ne mondjam el, és ezt nagyra értékelem. Köszönöm!-mondom neki, kedves mosollyal az arcomon, és tényleg kezdek pozitívan csalódni a lányban, nagyon aranyos. Sokkal kedvesebb lett velem, mint beszélgetésünk kezdetén, és ennek örülök. Majd tovább hallgatom őt. A szavaiban magamra ismertem, hisz én is olyan ember vagyok, aki szívesen otthagyná az utcasarkon az apját, főleg a történtek után.
-Értelek, ezt én nem tapasztalhattam meg, hisz sose volt nevelőapám. Az én apukám egyben az anyukám is.-mondom mosolyogva a lánynak, hisz anya tényleg átvette apa szerepét miután elment, de azért anya is maradt, aki féltő gondoskodással foglalkozott velünk.
-Értelek, nyugi majd csinálok az ottaniaknak egy kis sütit és mindenki menekülni fog. Nekem meg lesz egy nagy szobám. Nem, amúgy ennyire nem vagyok gonosz.-nevetem el magam, hisz ha én sütit csinálnék az ott lévőknek, akkor biztos, hogy hamarabb elmennének onnan, de a lelkiismeretem túl erős, és így ilyen csínyeket nem is lennék képes csinálni, de az tény, hogy jó buli lenne. Egy kicsit meglepődök Nikoletta kérdésén, hisz nem tudom, hogy hogy jött ide, de azért válaszolok rá.
-Igen, tudok. Még nagyim kezdett el tanítani 6 éves koromban. És te?-kérdezek vissza, és kíváncsian várom válaszát.]
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 18. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 17:41 | Link

Mar-ko-vits Ist-ván bá-csi


Én, én nem értem miért történik ez velem, minden olyan gyorsan jön, mint mikor hirtelen elbújik a Napocska és elé nagy, hatalmas fekete felhők kerülnek, amelyekből rögvest rám zúdul az eső. Nem szeretem az esőt, attól még szomorúbb leszek, mint általában. Azt sem tudom, hogy mikor fogok újra találkozni a szüleimmel. De legalább itt lesz velem Lalla, ő sosem fog elhagyni, mikor megszületett megígérte, hogy velem marad örökké. A legjobb barátok vagyunk, minket senki és semmi nem tud elválasztani. Igaz, egyszer majdnem meghalt, mert a kis butus kiugrott az ablakon, de én megmentettem. Kisétáltam a házból és újraélesztettem, mint azokban a doktoros filmekben, amelyeket apa szokott nézni. Viszont oda, ahova most megyek nem lesz televízió, sem áram, se semmi. Legalábbis anyu és apu azt mondták. Nem értem honnan vesznek ilyen zagyvaságokat, tv és áramszolgáltatás mindenhol van. Kivéve ott, ahol Lalla született, Mesevárban. Azt mondta az én kis barátocskám, hogy ott nincsen semmi, csak olyan formájú lények mint ő és ott állandóan harcolnak, nincs megállás. Arról a helyről én menekítettem ki álmomban, azóta velem lakik. Minden osztozkodunk. Néha idegesítő, hogy még a kajámból is kér, de nem eszi meg. Azt mondja éhes, anya pedig azt, hogy a képzeletbeli barátok nem lehetnek kajásak. Amit anyu mond, az egy hatalmas nagy hülyeség! Igenis, Lalla lehet éhes és a falatot is le tudná nyelni, ha nem esne ki a száján. Szegénynek valamiért sosem talál be a lepénylesőjébe az étel, ez pedig nagyon szomorú, sajnos inni sem tud.
Ekkor nagyot fékez a vonat, szememmel Lalla után kutatok.
 - Lal-la, ho-va tűn-tél? - kérdezem ijedten. Jaj, nehogy valami baja essen, akkor vihetem a kórházba. Egyszer már betört a feje, mert leugrott a szekrényemről, akkor elsírtam magam. Azt hittem egy lyuk lesz a fején örökre, de nem. Bolo és Tiki a két orvos pár-perc alatt bekötötték a kis buksiját. Mindenki sajnálta szegény barátomat, jobban kellett volna rá figyelnem. Anya megragadja a kezem és együtt kiszállunk a vonatból. Egy utcán haladunk végig, majd pár perc múlva megérkezünk egy nagy-nagy kapuhoz. Ott anyáék felém fordulnak, majd azt mondják nekik menniük kell, ezért keressem meg Lallával Markovits Istvánt. Én bólintok egyet, majd áthaladnék a kapun.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. július 24. 18:05 | Link

Marcell

A semmiből feltűntek valami távoli rokonok, hogy gond van a gyerekükkel, Marcellal. Eddig jóformán azt se tudtuk egymásról, hogy létezünk, de hirtelen máris milyen fontos lettem nekik. De mégis mit tudtam tenni? Belegyeztem, hogy egyengetem a fiú útját. Persze ez nem jelentette azt, hogy sokat is tudok majd vele foglalkozni, hiszen rendkívül elfoglalt ember voltam. Annak idején nekem is szinte egyedül kellett beilleszkednem a varázslótársadalomba, boldogul majd ő is, én tényleg csak a legalapvetőbb segítséget fogom megadni.
Mindjárt itt volt a „hol fog lakni” probléma. A lakosztályomba nyilvánvalóan nem engedhettem be, amúgy is kicsi lett volna kettőnknek a hálószoba, meg a gyűjteményemet is féltettem. Gondoltam a Navinében majd akad neki egy szabad ágy.
Az iskola kapujánál kellett várnom Marcellt, de a megbeszélt időponthoz képest késtem. A szülőkkel már nem is találkoztam, igazán megvárhattak volna. Ilyenkor azért illene megköszönniük személyesen is a segítségemet. Még szerencse, hogy a levelükből megtudtam mindent, amit szerintem tudnom kellett.
Marcell pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Kissé félszeg, bátortalan gyerek. De még olyan korban volt, hogy ezen bőven lehetett változtatni. Otthon gyanítom túlzottan elkényeztették, egy kis önállóság meg fogja edzeni.
- Szia! István vagyok. Te pedig Marcell, ugye? - igyekeztem kedvesen köszönteni, és kezet ráztam vele, ezzel is jelezvén, hogy már nagyfiú.
- A holmid merre van? Biztos nagy csomaggal érkeztél, sokáig fogsz a kastélyban lakni. - kérdeztem meg, nagyon úgy tűnt, hogy a bőröndjéről megfeledkezett.
        
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 18:47 | Link

Ist-ván


Semelyikünk sem szereti azt, mikor vonattal kell utaznunk. Szegény Lalla mindig elesik, én pedig kocsin kívül utálok más járműbe szállni. Sajnos anyáék azt mondták, hogy ide csak vonattal lehet jönni, kocsival nem lehet megközelíteni a helyszínt. Ez is hatalmas butaság, autóval bárhova el lehet menni, csak kell benzin. Mondom én, hogy furcsa ez a hely és nem akarok idejönni. Anya viszont azt mondta kötelező lesz itt laknom Markovits Istvánnal, a rokonunkkal. Még sosem hallottam róla és egyszer sem találkoztam még vele, ami furcsa, mert mi minden évben szoktunk rendezni egy party félét, ahova az egész famíliát meghívjuk, azonban ez a férfi sosem jelent meg egy ilyen összejövetelen sem. Biztos mindig dolga volt, anya azt mondja, hogy Markovits István egy tanár. A pedagógusoknak pedig sok dolguk van, az én iskolámban is a tanítok sokáig maradnak az intézményben, csak azért, hogy minden jó legyen, így sok idejük elfogy. Nem tudják megnézni a következő Barátok köztet, pedig az a világ legjobb sorozata. Abban is van egy kisfiú, aki nem tud olvasni, akárcsak én. Remélem ebben az iskolában is vannak ilyen gyerekek, akkor nem érezném magam egyedül. Igen, itt van velem Lalla, de szükségem lenne élő emberbarátokra. Sajnos engem nehezen fogadnak el, a volt osztálytársaim mindig bántottak, úgyhogy nem tudom mire számítsak. Anya azt mondta itt idősebbek, 15-20 évesek is lesznek. Félek a nagy emberektől, bármelyik pillanatban rátaposhatnak a lábamra, vagy nekem jönnek. Ha nagy leszek, vigyázni fogok a kicsikre.
Mikor leszállunk a vonatról együtt elindulunk az iskola felé. Nem kell sokat sétálnunk és nem látok semmit, csak néha-néha, mikor felnézek. Mióta csúfolnak a kinézetem miatt lehajtott fejjel közlekedek, nehogy kigúnyoljanak. Lalla azért mindig körbe néz és elárulja nekem mi van a környéken. Azt mondja, hogy sok furcsa ember és furcsa bolt. Nos, ettől nem tudok meg többet, így hát nem lettem sokkal okosabb.
Megérkezünk egy nagy kapuhoz, anyáék valahova leteszik a bőröndömet és ők már el is tűnnek. Biztos megijedtek a környéktől, én is félek, egyedül maradtam Lallával. Mielőtt még bemehetnék az iskolába egy férfi jelenik meg előttem, kiderül ő az az ember, akit keresek. Markovits István. Még mindig a földet bámulom, de Lalla rám szól, hogy nézzek fel. Így teszek, mindig hallgatok rá, legalábbis legtöbbször.
 - Iiii-igen. - mondom dadogva mint mindig. Utálok dadogni, olyan ciki, de ezzel születtem.
 - Aaaa hol-mim? Őőőő.... azt hi-szem itt van va-la-hol. - körbenézek és meg is találom a bőröndjeim. Nincsen messze, anyáék helyezték le. Odamegyek, odahúzom Istvánhoz és az egyik bőröndöt odaadom neki, a másikat én húzom, mindezt lehajtott fejjel teszem.
 - Mememem-he-tünk. - jelentem ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. július 25. 12:23 | Link

Marcell

Tudtam, hogy dadog a fiú, de meglepett, hogy ennyire. Gyakorlatilag két szótag folyékony kimondása sem ment neki. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. A bőröndök is előkerültek, de Marcell lehajtott feje nagyon nem tetszett, egészségtelen volt az egész testtartása.
- Add csak ide, viszem azt is. - megfogtam mindkét bőröndöt, hogy ezzel se kelljen foglalkoznia.
- Na, akkor most szépen kihúzod magad, úgy mint én. Nagyfiú vagy, mutasd meg, hogy büszke vagy erre. - adtam ki az utasítást. Mindenekelőtt magabiztosságot kellett nevelnem a fiúba, talán a dadogása mögött is az önbizalomhiány állhatott.
- Kezdetben biztos, hogy minden furcsa és szokatlan lesz számodra, teljesen más világba csöppentél. - sejtettem, hogy mi játszódhat le benne, hiszen nekem is volt hasonlóban részem.
- De nincs okod félni, szerezz barátokat, ismerkedj, és rögvest jól fogod érezni magad. Haza se akarsz majd menni, olyan szuper ez a hely. - igyekeztem lelket önteni belé, biztatni, bár nem igazán értettem a hozzá hasonló korú gyerekek nyelvén. Jó tanulópénz lesz ez nekem is.
- Az iskolában a diákok négy házba vannak beosztva, az egyiknél, a Navinénél házvezető-helyettes vagyok, ott kapsz majd te is ágyat, az én szobám kettőnknek szűkös lenne. - ezzel lerendezettnek véltem a hol alvás kérdését.
- A házvezető asszony, Véda néni nagyon kedves, van egy aranyos kislánya, Ririke, vele biztos jóban lesztek. - rögtön javasoltam is egy lehetőséget a barátkozáshoz. Igaz, hogy Ririke kisebb volt Marcellnál, de a fiú talán pont ezért bátrabban fog kommunikálni vele.  
Lehet, hogy tömény volt mindaz, amit így hirtelenjében elmondtam, de gondoltam kérdez a fiú, ha valamit nem ért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 14:19 | Link

Iiistván


A férfi nem tűnik gonosznak, egyébként is a felnőttek már nem szoktak velem kötekedni, vagy beszólni a dadogásom, a képzeletbeli barátom, vagy csak magam miatt. Akik már kiléptek az ifjú korból, azok vagy sajnálnak engem - amit őszintén szólva utálok - vagy próbálnak nekem segíteni. Azt még nem tudom, hogy István melyiket fogja választani, annyira még nem ismerem. Ami azt illeti azt sem tudom, hogy hogyan néz ki, hiszen csak egyszer nézek fel azért, Mert Lalla rám parancsolt. Ha így folytatom mindkettőnknek elég nehéz lesz mindkettőnknek. Nagyon sajnálom, de én nem vagyok a barátkozós, ismerkedős fajta. Eléldegélek a saját világomban, ahol csak Lallának és nekem van hely. Túl titkos az a világ ahol mi élünk, nem tudok olyan egyszerűen beengedni oda bárkit is. Az illetőben először meg kell bíznom és az nem megy varázsütésre. Beletelik egy kis időbe, mire valaki azt a nagy dolgot megkapja tőlem. Túl óvatos lennék? Nem hinném... Lalla tudni fogja ki léphet be a birodalmunkba és majd megsúgja nekem ki léphet be. A kis barátocskám még nálam is jobb emberismerő, megérzi ki közeledik felénk jó vagy rossz szándékkal. Lalla szerint István nem rossz ember, benne bízhatok, bár én egy kicsit még tartok tőle, elvégre most találkoztunk először. Mondjuk az már jó pont, hogy rokoni kapcsolatban vagyunk, akkor tuti nem akar nekem rosszat, főleg mert elvállalta a gondviselésem.
A bemutatkozás után a csomagjaim után érdeklődik. Én gyorsan elsétálok a cuccaimhoz, majd a férfihoz hurcolom. Csak az egyik bőröndömet adom neki oda, a másikat én akarom cipelni, ezzel azt bizonyítva, hogy erős vagyok, ami valójában nem mondható el rólam. Sovány vagyok, mint Lalla egyik barátja, aki úgy néz ki mint egy szög. Én sajnos nem látom őt, csak Lal, pedig igazán kíváncsi lennék a kinézetére. István elveszi tőlem a másik bőröndöt is, gondolom látja nem nagyon bírom el. A következő amit mond, az az, hogy húzzam ki magam és ne bámuljam a földet. Ez furcsa... ilyet soha nem mondott nekem semmit. A szüleim nem is próbálkoztak rávenni, hogy emelt fővel járkáljak. Úgy teszek, ahogy a férfi mondta, mert szófogadó vagyok. Belenézek a szemeibe és azt hiszem elmosolyodom. Nem hiszem el, valaki egyenrangúként kezel engem. Azt gondolom jó lesz itt nekem, István is jó fej, nagyon jó fej. Viszont mikor ezeket a szavakat ejti ki a száján: ...mutasd meg, hogy büszke vagy erre. Egy pillanatra elgondolkodom. Büszke. Én sosem voltam büszke magamra, nem volt miért. Nem találtam fel semmit, sosem volt ötös dolgozatom, nem tudok felmutatni semmit. Csak élek és sodródok az árral, azt teszem amit mondanak. Nem írtam meg tökélestesre egy fogalmazást sem, rajzolni pedig egyáltalán nem tudok. Úgyhogy büszke nem lehetek, sajnálom, már kimondanám azt ami megfogalmazódott az én kis buksimban, ám sosem beszéltem még az érzéseimről és nem is most fogom elkezdni. Mindig mindent magamban tartok, nem szeretem, ha az emberek sokat tudnak rólam.
István elmondja, hogy biztos minden furcsa lesz nekem, szerezzek majd barátokat és jó lesz minden. Ami azt illeti életemben még egyszer sem barátkoztam senkivel, azt sem tudom hogyan kell csinálni. Csak letámadni valakit, vagy lassan közeledni felé? Sok tanulni valóm van még. Kiderül én a Navilében, akarom mondani Navijében fogok lakni, azt hiszem ezt mondta István. Furcsa neve van ennek a háznak.
 - Rrrrriri? Eeeezz mimimimillyen nnnév? - teszem fel a kérdésem. - Nananannnagggynak tütütüttűnnnik aaa kastély. Nenenenem fofofogok elel tévedni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. július 25. 15:14 | Link

Marcell

Marcell némán hallgatott, csak a Ririke név hallatára szólalt meg.
- Viktória a becsületes neve, de Ririkének becézi mindenki. - adtam választ az első kérdésre.
A kastély felé közeledve, az épület méretei láttán hangot adott a fiú kételyének, miszerint nem tévedhet-e el.
- Biztos, hogy el fogsz tévedni, mindenki így kezdi. Az ideérkezésem után hetekben én is eltévedtem jó párszor. - természetesnek tartottam, hogy valaki eltéved, rendszeresen találkoztam céltalanul bóklászó diákokkal.  
- Szóval nem kell kétségbeesni, az első szembejövőtől megkérdezed, hogy merre találod a helyes utat. - láttam el jó tanáccsal Marcellt. Meggyőződésem volt, hogy gyorsan önállóvá fog válni, hiszen a szülei itt már nem intézhetnek el helyette mindent, nekem pedig nincs időm arra, hogy állandóan felügyeljem. Sokszor magára lesz utalva, rákényszerül az önálló döntéshozatalra és cselekvésre, nem lesz számára más lehetőség.
- Vonattal érkeztetek, ugye? A falut, amin átjöttetek, Bogolyfalvának hívják. Oda fogsz járni előkészítő iskolába, talán láttad is az iskola nagy, téglavörös épületét. Itt majd 14 éves korodtól kezdheted meg a tanulmányaidat. - böktem a kastély felé. Az előkészítőben legalább hozzászokhat az új környezethez, és találkozhat korabeli gyerekekkel.
Felkísértem Marcellt a szobájába, majd magára hagytam, sietnem kellett a dolgomra. Reméltem, hogy feltalálja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Nagy Levente
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 31. 20:26 | Link

*A fiú nemrég tudta meg, hogy varázsló és emiatt nagyon meglepett volt. Különféle leveleket kapott, ráadásul az iskolából is kijött valaki, hogy elmesélje a családjának a történteket. Tudta, hogy furcsa dolgok történnek körülötte, de ez akkor is nagyon hihetetlenül hangzott. Azután a varázsló a nappalijuk közepén lebegtetni kezdett dolgokat, meg fényt lövellt ki a pálcájából. Azt mondták, hogy nem valószínű, hogy most le tud vizsgázni, de jöjjön el ismerkedni a varázsvilággal. Az elmúlt napokban megvették a pálcáját, az elsős tankönyveket, és amit még muszáj volt. A szüleinek vissza kellett mennie dolgozni, úgyhogy egyedül indult neki az iskolának. Nagyon nehezek a bőröndjei, sokszor meg kell állnia, olyankor rá is ül a kofferekre. A suli kapujához érve nagyot sóhajt és belép a hatalmas B betűt ábrázoló rácsos kapun. Elámul a kert szépségén, viszont sietnie kell, a körletük jelszavát már tudja, de mást nem. Segítséget fog kérni. *
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 6. 10:17 | Link

Emily

Végre megérkeztem. Olyan nagyon boldog vagyok. Olyan nagyon boldog, hogy az arcomról le sem lehet mosni a vigyort. Már napok óta ilyen vagyok, mióta megkaptam a levelet, hogy felvettek. Bár nagyon nem volt kétségem efelől. Apa és anya szerint ügyes vagyok ,és jól helyt fogok állni itt, de azért egy kicsit félek. Mert mi van, ha mégsem fogok olyan jól helyt állni, mint hogy ők mondták? Jó, az igaz, hogy a barátkozással soha nem voltak gondjaim, de ide más emberek járnak. Én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy beilleszkedjek, és remélem, hogy ez hamar sikerülni is fog.
Most itt állok az iskola kapujában mellettem a bőröndjeim. Már egy pár perce, hogy itt vagyok, de ne tudom magam rászánni, hogy elinduljak. Ki tudja meddig fogok még itt állni. De a végtelenségig nem, így elindulok, a lehető leglassabban.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. augusztus 19. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. augusztus 6. 11:07 | Link

Natacha

Újra itt... Lassan jönnek a vizsgák és bármennyire is király év volt ez az első osztály, nem szeretnék ismételni, ezért már tegnap délután visszajöttem, hogy a mai napon már teljes erőbedobással tanulhassak. Kicsit furcsa az itteni tanév rendje, nem éppen igazodik az otthon megszokotthoz, de ha írnak a szülők kikérőt, akkor szinte bármikor elengedik a diákot, legalábbis nekem ezt mondták és így is lett, de azért aggódóm a kihagyott egy hét miatt. Ezért a mai reggelt teljes egészében a mulasztott tananyag megszerzésére szenteltem, így mostanra - ugyan teletömött táskával, ami arra játszik, hogy leszakítsa a vállam- de lazíthatok a tempón.
Épp az előcsarnokon keresztül sétáltam kicsit nyugodtabban vissza a torony felé, amikor feltűnt, hogy egy szőke lányka még mindig ott áll a kapuban. Kb 5 perccel ezelőtt rohantam épp az ellenkező irányba az egyik bűbájtanos csoporttársamhoz a rellonba, amikor pont ugyan ott állt kíváncsi tekintettel. Megjegyeztem, mert szinte biztosra vettem, hogy Ő is eridonos a tartásából, öltözködéséből ítélve. Viszont igenigen tanácstalannak látszott, és mint minden új érkező, eszembe juttatta az én érkezésem napját. Szerintem mindenki így van ezzel, mert meghatározó élmény, amikor először átléped a hatalmas tölgyfa kaput. Anno hálás lettem volna egyetlen egy odavetett mondatért is, hogy "Balra kislány, ha eridonos vagy." úgyhogy nem tudtam csak úgy itt hagyni szegényt az ajtóban, bőröndökkel. Lassítottam a lépteimen és odaléptem hozzá.
-Szia, most érkeztél igaz?-
Mosolyogtam a lányra és kezet nyújtottam neki.
-Emily vagyok, ha gondolod segítek így első körben eligazodni.-

Natacha Couteau
~augusztus 6. (délelőtt)
outfit
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. augusztus 6. 11:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 6. 12:02 | Link

Emily

Olyan nagy ez a kastély. Hatalmas. Ahogy ismerem magam, biztos elfogok tévedni egy jó párszor. Vagyis nagyon sokszor. Szerintem még több éves itt lét után is el fogok tévedni. De nem baj, majd megkérdezem a helyes utat egy kedves és aranyos iskolatársamtól. Legalábbis remélem, hogy egy olyan emberbe fogok majd belebotlani. Nagyon, nagyon remélem, mert nem szeretem a gonosz embereket. De tudom, hogy vannak itt olyanok is, szóval nem kerülhetem el őket. De most már tényleg ideje lenne elindulnom valamerre. Bármerre. Eridonos lettem, ami anyuék szerint nem csoda, mert ő is, és a nagymamám is az volt. Vagyis pontosabban nem eridonos, hanem annak a háznak a megfelelője Franciaországban. Ha már itt tartunk, nem értem, hogy én miért nem oda járok? Csak apu akarta, hogy ide jelentkezzek, de nem tudom, hogy miért, hisz ott sokkal közelebb lennék hozzájuk. Na de mindegy. Most először meg kéne keresnem az eridon házat ebben a nagy kastélyban. Nem lesz könnyű feladat, de valaki biztos segíteni fog.
És ekkor, szinte parancsszóra jön felém egy lány, és megszólít.
- Szia, igen most érkeztem. - Felelem, majd egy mosoly kíséretében kezet rázok vele.
- Én Natacha vagyok. - Mutatkozom be. -Hű az nagyon jó lenne. Az eridon házat keresem. Nem tudod merre van? - kérdezem, és egy mosoly ül ki az arcomra.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. augusztus 19. 19:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. augusztus 7. 14:36 | Link

Natacha

És -most kéne egy idegtépő dobpergés- igazam volt. A lányka tényleg Eridonos és most érkezett. Valamint külön örültem annak, hogy egyáltalán nem zavartatta magát a kézfogás miatt, mert a legtöbb korombeli lány valami miatt máshogy szokott bemutatkozni. Tény, hogy a kulturális különbségek azért nyilván hatással vannak az emberekre, például Ausztriában szinte lehetetlen, hogy ne fogj kezet valakivel, míg Amerikában egyből puszizkodnak.
-Akkor szerencséd van. Én is Eridonos vagyok és pont "hazafelé" igyekeztem.-
Tekintek a lányra és egyik bőröndjét felkapva a helyes irányba terelem az előcsarnokon keresztül. Kicsit jobban szemügyre veszem, csak hogy megjegyezzem az arcát, vagyis inkább a stílusát mert az arcmemóriám katasztrófa és egy-egy fülbevalóról vagy karkötőről, feltűnő tetoválásról sokkal jobban azonosítok be embereket.
-Egyébként szép neved van, milyen eredetű?-
Kérdezem mosolyogva a társalgás fenntartása érdekében, mert számomra csak nagyon kevés emberrel kapcsolatban válik kínossá a csend, de általában ezzel mindig az őrületbe kergetem az ismerőseim, hogy nem szólalok meg. Pedig egyszerűen csak elvagyok a kis gondolataimmal és még csak eszembe sem jut, hogy ez másnak kényelmetlen.
-Mi most a nyugati szárnyban vagyunk, az Eridon torony pedig erre van, kicsit magasan, úgyhogy remélem nincs tériszonyod.-
Magyarázom neki a helyes irányt a lehető legpontosabban mutogatva, miközben a Bejárati csarnokon haladunk keresztül. Egyrészről remélem, hogy megjegyzi, mert hatalmas bolyongás lehet a vége annak, ha valaki eltéved a kastélyban, másrészről pedig nincs is annál izgalmasabb, mert csodaszép helyekre lehet elkeveredni miközben a házadat keresed. Tehát nem tudom, hogy járna jobban, de nem is az én feladatom ebbe beleavatkozni. Úgyis kap majd egy patrónust, ő majd ellátja kellő információval és valószínűleg pontosabban is, mint amennyire én ismerem ezt a helyet.

Natacha Couteau
~augusztus 6. (délelőtt)
outfit

//folytatás a Bejárati Csarnokban//
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. augusztus 7. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 11. 17:39 | Link

Ikremnek <3
előzmény: vasútállomás

Azt mondja, ha hozzá illő munkát talál. Itt igazából van egy pár stílusban munkalehetőség, de mégis úgy érzem, hogy ez talán éppen nem hozzám illett kezdetekben, hanem a neki való feladatkör.
- Nem értelek. A kocsmai munka pont neked nem tetszik.. Pedig könnyebben el tudlak ott képzelni, mint a cukrászdában.
Muszáj elmondanom a véleményem, önkéntelenül is, nem érdekel mit szól hozzá. Ettől függetlenül persze viszem tovább, kérdezek, ő kérdez, és már nehéz eligazodni a válaszok között is, de a költözéses dologra Jeffel azért eléggé ki kell térnünk, hiszen mire is számítottam...
- Igazad van, egyszerűbb lenne, mert így a kastélyba felfutkározni elég bonyolult mindig, mert gyakran vagyok Nála. De az esküvő után már így lesz, nem kell majd strapálnod a lábaidat.
Az angyali mosolyom már nem is tudom hányadszorra bukkan elő. Ilyenkor tudja, hogy a fejemben valami nagyon sötét dolog kerül előtérbe, a látszatkedves énem, mert igazából vannak napok, amikor hagynám, hogy kicsit szenvedjen, csak én ezt nem mutatom, és úgy állítom be, mintha játszanám a nemkedvest. Nehéz rajtam kiigazodni, ugye?
- Jajj... hát minél hamarabb, ennyi az egész...
Szerintem tényleg érti, csak teszi az agyát, és most én is, hogy még rámagyarázok, a tények ellenére, azaz ezek inkább az én önállósított gondolataim. Jesszus, önállósított gondolataim vannak! De nem baj ám, amíg nem vagyok egy beteg állat, addig rendben van.
Kicsit meghökkentő élményben van részem, amikor már csak az tűnik fel, hogy macskástól és mindenestől átölelt, pontosabban a nyakamba ugrott. Várom, hogy elengedjen, és elegendő mennyiségű oxigénhez jussak, aztán miután megint rendesen kapok levegőt megszólalok.
- Igen, meggondoltam, kellesz oda.
Nem gondoltam végig, de biztos vagyok benne, hogy kell, és téma lezárva. Tudom, hogy menni fog neki, az is, és a vizsgaidőszakot is átvészeli majd, sikerrel ráadásul, bárhogyan is. Nem is ő lenne, ha nem nyugtatna meg, hogy menni fog az, de aztán jön a következő gondolata, mire már az iskola kapujához érünk.
- Minden nap dolgozok, drága, de majd szabit veszek ki, aztán elugrunk vásárolni. És akkor már elnézhetnénk Pestre, mozizni, shoppingolni, várost nézni, szórakozni. Mit szólsz?
Egész napos programvázlatot alkot az agyam, de tényleg csak alapokban, mert hogy mit csinálunk, az már rénk lesz bízva, szabadon, a lényeg itt az lesz, hogy ketten jól érezzük magunkat, minden problémát elfelejtve. Legalábbis szerintem, de reménykedek, hogy tetszik neki az ötlet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 11. 19:06 | Link

Ikremnek <3

A cukrászdai munka tényleg túl nyugodt munka lehetőség számomra. Iga, hogy tele van finomabbnál finomabb süteményekkel a hely, de azt nem falhatom fel csak úgy. Pedig milyen jó lenne. Ott nincs semmi pörgés, csak el kell adni a sütiket és, ha jól tudom akkor ennyi. Egy pubban viszont lényegesen jobban el tudom magamat képzelni. Rendeléseket felvenni, ide-oda rohangálni az italokkal. Nem is rossz.
- Tudod, mit? Most az egyszer igazad van, talán majd bepróbálkozok a főnöködnél, hátha engem is felvesz - kacsintok rá, mintha az olyan nagy újság lenne, hogy igaza van. A legtöbb esetben neki van igaza és nem nekem, de én csak azért is ki szoktam állni a butaságaim mellett, még akkor is ha tudom, hogy nincs igazam. Én már csak ilyen vagyok, így kell elfogadni és szeretni. Leginkább szeretni, mert ha szeretnek, akkor én viszont  szeretek.
- Na látod, így mindenkinek jó lesz. Neked, neki, nekem, csodálatos - vigyorodtam el a mai napon századszorra, vagy lehet, hogy több is volt az? Nem szoktam számolni. Nálam a mosoly olyan szokott lenni mintha csak lélegeznék, vagy egyéb olyan dolgot tennék, ami ösztönös reakció. Pl. a pislogás, az is ösztönös, ha már túl sokáig tartod nyitva a szemed. Először csak könnyezni kezd a szemed majd muszáj pislognod, különben... különben kiszárad a szemed. Ránézek és látom,hogy megint az a bizonyos mosoly van az arcán, ami nekem tetszik is, meg nem is. Azért tetszik, mert ilyenkor előjön a sötét énje és azt szeretem, mert olyankor őrültségeket csinált, amik a legtöbb esetben még nekem is tetszenek. De, azért csak csínján velük, mert mégis csak a kishúgom, mindig tudni akarom, hogy mit csinál és mit nem.
- Akkor rendben van, ha kárt teszek valakiben az a te lelkeden fog száradni - emelem fel figyelmeztetően a mutató ujjamat, majd játékosan megbököm. - Remélem nem tettem benned túl nagy kárt az ölelésemmel. Tudom, hogy képes vagyok a szuszt is kiölelgetni belőled - nézek rá ártatlanul, mint egy ma született bárányka. Attól az állattól állok a legtávolabb, de máshoz pont nem tudtam magamat hasonlítani. Más állat eszembe sem jutott igazából. Lepörgettem ugyan a fejemben az összes ismert és ismeretlen varázs és varázstalan lényt, de nem találtam hozzám foghatót. Egyedi vagyok.
- Ez az! Jó döntés! Már látom is magam előtt, ahogy a fővárosban sétálgatunk, jobbnál jobb ruhákat próbálgatunk, végig nevetünk egy vígjátékot és közben folyton néznek ránk, mert fogalmuk sincs az embereknek, hogy kik vagyunk, meg persze ikrek vagyunk és olyanok, mint két tojás - már megint úgy kezdek el beszélni, mintha sürgetnének, de végül is már a suli kapujánál vagyunk, ami számomra rossz hír, mert hamarosan el kell válnom a húgomtól.
- Biztos nem tudnál még maradni egy ilyen picit? - kérdezek rá nagy, kiskutya szemekkel miközben hüvelyk és mutató ujjammal mutatom azt a bizonyos "picit". - Átveszem a ládámat is! - ajánlom fel neki, mintha amúgy nem az én feladatom lenne cipelni... Dehogy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 12. 16:11 | Link

Ikremnek <3

Az esetek nagyobb részében tényleg nekem van igazam, de nem szeretem ezt a nyakába dönteni, maga is rájön, még ha ki is áll a hülyeségei mellett. De pont ez tetszik, hogy nem adja fel, bár én azért beismerem, ha mégis rájövök a vitapartnerem igazára, mivel vannak néhányan, akik besértődnek rajta. Ugyanakkor azt is imádom az én kis hasonmásomban, hogy ha neki van igaza, na azt szívesen hangoztatja.
Egyetértésemet csak egy mosollyal fejezem ki, mert tényleg jó megoldás. Minden szempontból megfelel, és szeretem, hogy nekünk egy mosoly is elég, hogy megértsük egymást, nem kell magyarázni mit miért, csak egy ilyet egyszerű mozzanat és kész. Lehet angyali, lehet aranyos, erőltetett, vagy sötét, akármit ki lehet vele fejezni, és ezért jó.
- És ha bennem teszel kárt? Akkor mi van?
Ezen tényleg érdemes elgondolkozni, az nem száradhat az én lelkemen, nehogy már én legyek a hibás, és túljátszott felháborodás jelenik meg arcomon, aztán felnevetek kissé; mindez hozzátartozik a viselkedésünkhöz, amit egymás közelségében produkálunk.
- Nem, minden okés, nem lett bajom.
Megnyugtató mosoly, meg a túlzó hangsúly, mintha ezzel éppen azt mondanám, hogy majdnem meghaltam, de nincs így, csak muszáj tennem az agyam, mert ő is ezt csinálja. Ösztönösen jön, ez már nagyon hiányzott.
- Hmm. igen...
Felnézek az égre, mintha látnám magam előtt a képet is, amint csináljuk, amiket összehord, még ha hadarja is rendesen, csak azt nem tud hova siet. Ja igen, majd mennem kell.
- Egy ilyet picit se tudok maradni most, vissza kell mennem, de ha lepakoltál eljöhetsz velem, aztán ott tudunk tovább dumálni? Ma már nem fog menni, hogy szabit kérjek, hétvégén meg nagyobb a forgalom..
De mit is magyarázkodok, kocsma, gondolhatja, hogy nem épp a leglazább munka, végül is ketten vagyunk kint, visszük a pultost és a felszolgálót is, meg nekem vannak plusz dolgaim, de mégis jó, élvezem, csak azért bizonyos mértékben kötve vagyok.
- Mit szólsz? Sajnálom, máshogy nem megy...
Én is szeretnék még maradni vele, beszélgetni, mert ez már borzasztóan hiányzott, és tudom, hogy sosem fogom megunni, és most itt van, és olyan összevissza minden. Még valaki, akiért érdemes élni, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 12. 18:22 | Link

Ikremnek <3

A kérdésén elgondolkodok egy kicsit, mert elég fogós volt, hisz, akárhogy is nézem ha benne teszek kárt, akkor nincs mentségem. Vagy mégis? Pontosan ezen gondolkoztam el, mivel nem igazán szerettem ha nem nekem van igazam. Persze, vannak kivételek, de azok nagyon ritkák és az esetek nagyobb százalékában nem is léteznek. Nagyon kitartó vagyok ezen a téren, kitartóbb, mint kellene, de mit lehet tenni? Még az a jó, hogy Lotti már megszokott. Megszoksz, vagy megszöksz, nem igaz? Az ikertestvérem eddig még nem szökött el... eddig.
- Akkor természetesen Anyué a felelősség, amiért képes volt, egy ilyen bajkeverő lányt a világra hozni - vonom meg a vállamat megint. - Vagy lehetne Apáé is, mivel ő kisebb részt vett csak ki a neveltetésemből és lehet, hogy pont ezért lettem ilyen - gondolkoztam el hirtelen, de természetesen egyiket sem gondoltam komolyan, ami látszott is az arcomon. Tudtam, hogy így is érti mire gondolok, ahogy az előbb én is ki tudtam olvasni a mosolyából az egyetértést. Lehet ezt ikrek titkos kapcsolatának nevezni, vagy bármi másnak. ÉN csak úgy nevezem, hogy hosszú évek alatt kiismertük egymást és már olyan, mintha a saját arcunkról olvasnánk. Már megszoktam, nem mondanám furcsának, de néha azért kicsit idegesítő, amikor valaki rajtam kívül is tudja, azt, amit még én sem. Na, jó ez még számomra is furcsa volt, de mindegy is. Miután közli velem, hogy nem sérült meg az ölelést követően rámosolyodok.
- Nagyszerű, legalább most nem kell miattad aggódnom. Nem mintha olyan sokat tenném, de mégiscsak a kishúgom vagy... miattad mindig aggódom - nézek rá szeretetteljesen, úgy, ahogy csak egy nővér tud a húgára, vagy tudom is én. Eddig nem igazán tapasztaltam, hogy más is így nézett volna rá. Ha mégis, akkor kikapartam volna a szemét. A vőlegényének megengedem, mert ő más tészta, de azért csak csínján az üstbe rakott béka lábbal.
- Rendben van - megint elhúztam a számat, annak hallatán, hogy ma már nem fog tudni szabit kérni, de legalább később fogunk tudni találkozni. Ez is több, mint a semmi. - Csak nem tudom, hogy a fagottomat már elhozták-e. Nem fért bele a ládámba, mert túl sok ruhát és csecsebecsét raktam be, ezért azt kénytelen voltam magam után küldeni.remélem már megjött - a gyors témaváltás az egyik szakterületem, nagyon jó vagyok abban, hogyha nem tetszik valami, akkor arról nem is beszélek.
- Oké, jó lesz - adom be a derekamat - egy bólintással jelezve, hogy beleegyeztem végül. - Csak aztán nehogy túlórázgass nekem - kacsintok rá viccnek szánva a mondatot. Felőlem annyit túlórázik amennyit csak akar, feltéve, ha nem vagyok ott. Nem akarom ám kisajátítani, nem én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 14. 13:22 | Link

Ikremnek <3

Látom rajta, hogy elgondolkodik, végül is talán egy picit gondolkodtató kérdést tettem fel neki. Mondhatta volna egyszerűen azt, hogy akkor is az enyém a felelősség, de nem, inkább valami logikusat próbál összerakni, és pedig csak mosolygok rajta.
- Ugyan... nem ilyennek lettél nevelve, magadtól lettél ilyen..
"Ilyen". Elég célzás neki, hogy megértse, nem épp a cukiságára gondoltam, hanem az enyhe beütésére. De én így szeretem, mert más, mint a többi. Mert úgy néz ki, mint én, mégis annyiban különbözik, együtt pedig... ha kibírnak minket, az már a csoda maga!
Valamiért megnyugtató, hogy aggódik értem, és hiába született tíz perccel előttem, ez kölcsönös. Akkor is így lenne, ha én lennék az idősebb, és mindegy mennyivel, mert a testvérem. Hasonlóképp visszamosolygok rá, szavak nélkül is érteni fogja.
- Inkább Riri miatt aggódj, ő ne legyen elrontva...
Még kicsi, nála fennáll az esély, még bármilyen irányba elmehet. Remélhetőleg arany középút lesz, olyasmi, mint ami én vagyok, és a lázadást vagy elkerüli, vagy csak minimálisan. Persze remélhet az ember... úgyse az lesz.
Elhúzza a száját, én pedig elmosolyodom, mert tudom, hogy nem épp ez az a lehetőség, amit ő szeretett volna, és az már nem olyan jó, ha a dolgok nem úgy vannak, ahogy eltervezte, de megint kamatoztatja ezt a csodálatos témaváltó képességét.
- Talán. Ha ma nem, akkor holnap biztosan, de ne aggódj miatta, nem lesz baja.
Mondhattam volna azt is, hogy egy darabban, de annak eleve nincs értelme, mert a tároló dobozkájában darabokra van szedve. Mint nekem a gitárom, szerintem neki olyan fontos a fagottja. Kiskorunk óta tanulunk hangszeren, csak enyhén más irányba mentünk el.
Végül egy bólintással jelzi beleegyezését, tehát elfogadta az ötletemet, és pedig megint csak mosolygok, mert tudom milyen nehéz neki elfogadni, mikor máshogy alakulnak a dolgok.
- Eszem ágában nincs túlórázni. De hétvégén kell, olyankor nincs konkrét munkaidőm.
De persze hétvégén Jeffhez megyek, éjszaka nincs kedvem visszakóvályogni a kastélyba, csak néha, mert ezt úgy igazándiból Anya még nem tudja. Nem tudom ehhez a féléjszakai műszakhoz mit szólna.
- Amúgy képzeld el, Riri uno.. pontosabban másodunookatesója is ide jár, asszem Keith. Meg Anya keresztfia, tudod Đomi. És ő meg mágustusa bajnok is, és döntetlenbe.
Azt nem tudom ám honnan jött, de teljes átéléssel mesélek megint témát váltva. Azt hiszem talán azért jutott ez eszembe, mert hogy Anyu nem tud róla, és... így, ilyen egyszerű. Szeretnék vele mindent megbeszélni, csak nehéz, vagy nem is lehet, de attól még próbálkozok, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 19. 12:36 | Link

Ikremnek <3

Utálom, hogy mindig Neki van igaza, de végül is legbelül egy kicsit imádom is. A két érzés nem teljesen összeegyeztethető, nekem mégis sikerült valami ilyesmit produkálnom. Tudom, hogy mindenki szereti, ha igazat adhat magának, de én egy kicsit talán jobban is, ezért a nevelési mondatára csak mosolyogva bólintok. Nem ismerem el a vereséget, de azt sem mondtam, hogy nekem van igazam. Az arany középút.
- Ugyan - legyintek vigyorogva - Ririnek van esze, tudja, hogy mi a különség jó és rossz között. szerintem ő olyan lesz, mintha engem és téged összegyúrnának. Talán egy kicsit jobb... - nevetek a végére, mert nem úgy értettem, ogy Letta olyan rossz lenne, hanem magamra értettem, teljes mértékben. Nem igazán aggódok a kishúgi miatt, mert én ugyan nem keverem bajba, jön utánam és az a saját döntése. em szoktam rá erőltetni semmit. Talán, egyszer volt egy eset, amikor... de az már régen volt és tényleg nem tartozik a témához. Magamban elvigyorodtam a butaságomon, majd újra ráfordítottam a figyelmemet a nagyobb húgomra.
- Tudod, hogy nem vagyok egy aggodós fajta. Már, nem azért, mert tudom, hogy álalában te vagy anyu megoldjátok a dolgokat. Dehogy. - foragattam a szemeimet angyalian. Szó sincs, arról, amit mondtam, de tényleg. Igazán. Na, jó, ezzel nem etetek be senkit, jobb lenne ha bevallanám az igazat. Általában másra hagyakszom ilyen téren, de nem teljesen, ami azt jeletni, hogy meg tudok állni az én két szép lábamon, amiken még futni is szoktam minden nap. Minden reggel és este, de ha nem jönne ez össze, akkor mindig pótolok.
- Akkor jó, látom még nem ment el a maradék eszed is - mosolyodok el meggyőződve arról, hogy miután nem túlórázik biztos, hogy az én vérem. Persze, ha muszáj én is túlóráznék, de ha nem muszáj, akkor nem. Lotténak meg tuti, hogy nem muszáj, hisz ő Lotte. Mindent tökéletessen csinál és már csak, aért is plusz pénzt kap. Legalábbis, szerintem.
Nos, a családunk enyhén nagy és furcsa, ahhoz, hogy ne lepődjek meg azon, amit mondd. Tényleg nem lepődtem meg, pedig talán más meglepődne, azon, hogy a kishúgom másodunokatestvére is ide jár, akinek a neve Keith, aztán anya kereszt fia is előkerül, aki nem más, mint Dominic. Tudtommal még nem ismerem őket, de remélhetőleg majd még találkozok velük. Főleg a tusa bajnokkal.
- Mindig is tudtam, hogy nagy a családunk, de hogy ennyire? - néztem ikremre kissé álmélkodva, de gyorsan urrá lettem az érzelmeimen és elmosolyodtam - Akkor minél előbb találkoznom kell velük. Tudod, hogy mindenkit ismerni akarok. Jó fejek? remélem, mert különben nem állok velük szóba - persze, csak vicc volt, de elég élethűre sikeredett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 30. 18:05 | Link

Eleonóra

Úgy gondoltam, hogy teszek egy nagy sétát a birtok körül. A Rét-től indultam el. Sorban jártam be a helyeket. Áfonya mellettem sétált, így tudtam kihez beszélni közben. Nem voltam egyedül. Végül az iskola bejáratához értem. A szépen megművelt acél kaput csak egyszer láttam nyitva. Amikor megérkeztem. De most valamilyen oknál fogva tárva nyitva állt. Egy lélek sem volt a közelemben. Azt hittem, hogy biztos elromlott. Tovább akartam menni, amikor egy lányt pillantottam meg az út végén. Navine-s köpenyben van, magyarul csak és kizárólag új diák lehet.
~Ha úgy is ide jön, akkor megvárom, hogy ne érezze annyira egyedül magát!~gondoltam, és leültem az egyik kőre, hogy bevárjam. Áfonya fekete mancsai ráhuppantak csőszárú farmeremre. Elkezdtem simogatni a selymes szőrét, ő pedig  dorombolással viszonozta a kedves gesztust. A lány nem sokára oda is ért hozzánk.
- Szia! Én Emma vagyok! Pontosabban Bajai Emma! - mondtam. Sose volt, hogy olyannal találkoztam, aki még később csatlakozott az iskolához mint én. Lelki szemeim előtt már láttam is, ahogy együtt megyünk be az órákra, és tanuljuk meg a varázslás alapjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Geiring Eleonóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 31. 10:56 | Link

Emma

A döcögő vonaton nehéz volt olvasni az egyik új kedvenc könyvemet. Valaki kopogtatott az ajtón. Egy velem egykorú lány nézett át az üvegen. Félénken kinyitotta az ajtót,majd belépett és köszönt. Első ránézésre nem tűnt túl barátságosnak. ~Talán bal lábbal kelt fel~ gondoltam. Nem is szólt hozzám csak gorombán leült elém. Egész úton kínosan szorongtam amiért nem szólt egy szót sem. Mikor megérkeztünk csoportosan tartottunk a kapu felé. Egy lányt láttam távolról egy macskával az oldalán. Furcsálltam, hogy beszélget az állatához, majd mintha szellemet látott volna megállt.Mit látott? Talán van valaki a hátam mögött? Kicsit megijedtem. Egyre közelebb, és közelebb mentem hozzá.Engem nézett! Mit akarhat? Nagy szemeivel rám nézett és bemutatkozott.Mit tehettem hát én is köszöntem. -Szia!Geiring Eleonóra vagyok!Nagy édes cicád van!-megnyugtatóbb volt, hogy nem volt semmi se mögöttem, és hogy csak egy kedves lány van előttem.-Te mikor jöttél?-kérdeztem tőle bátran.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 31. 14:46 | Link

Eleonóra

A lány egy kicsit meglepődött a jelenlétemen, és végül ő is bemutatkozott.
- Köszönöm! - mondtam, amikor megjegyezte, hogy aranyos a kiscicám. Lehajoltam, és a kezembe vettem a kis feketeséget, hogy meg tudja simogatni. Közben egy kérdést tett  fel, amire készségesen válaszoltam.
- Én egy fél hónapja kerültem ide, de mivel csak úgy belecsöppentem a vizsgaidőszakba, ahogy most már te is, így inkább évet ismételek, minthogy most magoljak be mindent. - mosolyogtam rá. - Amúgy éppen Bogolyfalvi napok vannak! A legjobbkor jöttél! Tudod, az egy nyár búcsúztató! - hadartam, és rá kellett jönnöm, hogy szegény lányt nem hagyom szóhoz jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Geiring Eleonóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 00:44 | Link

Emma, Anna

Mikor az édes macskát magához szorongatta, azt hittem kiveri belőle a szuszt. Szegény. Megsimogattam vigasztalás képen. Jó lehet, hogy most túloztam egy kicsit, de nagyon úgy festett a macska, mint aki szökni próbálna. Mikor elmondta a tényeket, és igyekezett gyorsan elmondani a dolgokat, én türelmesen végig hallgattam. -Nyár búcsúztató?- csodálkoztam.Ilyenről még nem hallottam. -És ilyenkor mit szoktatok csinálni?- kíváncsian érdeklődtem a dolog után. Emma letette a cicát, és magyarázni kezdett.Elindultunk de ekkor megállított minket egy eridonos. Köpenye hasonlított az enyémre csak más volt a "lógója". Barátságosan be is mutatkoztam.
-Szia Geiring Eleonóra vagyok!De hívj csak Nórinak vagy Elnek!- ajánlottam fel beceneveimet, mert szerettem ha így szólítanak.A legrosszabb ha a teljes neveden szólítanak, mintha dühösek lennének ránk. Brr. Ettől mindig kiráz a hideg.
Utoljára módosította:Geiring Eleonóra, 2013. szeptember 1. 13:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anette Meyer
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 16:33 | Link

Tristan Feketefa

 
Még mindig kényelmetlenül vakargatta a fülét a kisujjával, hiszen ott csengett benne édesanyja féltő, ideges hangja. Arra intette, hogy legyen jó, legyen kedves mindenkivel, meg ilyen természetesnek tűnő dolgokra, amikre egy anyukák általában szoktak. Persze neki nem sokat használt, túlságosan elbízta magát, hogy nem kell neki a segítség, majd megoldja maga! Nem kell őt félteni, tanácsokkal ellátni, nem ám! Tipikusan az a kismadár volt, aki önként, fejjel lefelé ugrott ki a családi fészekből. Na jó, nyolc testvér mellett nem is volt már olyan kényelmes otthon és a legkisebbnek lenni sem volt olyan fényes. Igazából nem is volt biztos benne, hogy majd tényleg hiányzik otthonról, hiszen a szüleinek így is van elég gondja, nem kell még ő is a nyakukra. Amilyen kis minden lében kanál, amúgy sem tudott megülni egyedül, szóval nem volt vele egyszerű.
  De most már nem is érdemes ezen bánkódnia, hogy jó ötlet volt-e eljönni otthonról, de nem ám. Most repül ki először ténylegesen, meglehetősen karakán módon, de ennek ellenére sincs gyomoridege. Nem rágja a szája szélét, körmét, nem dobol a lábával. A vonaton is nyugodtan meg tudott ülni, aztán a faluban útbaigazítást kért egy nagyon kedves bácsitól, hogy ideérhessen az iskolába. Részben ez okozta a fene nagy önbizalmát - ideért! Ha az eddigi önállósági tendenciáját nézzük ez hatalmas nagy ugrás és ez az aprónak tűnő, ám hatalmas siker mégis eltökéltséget és elbízottságot adott neki.
  Az egyetlen dolog, ami miatt kicsit ideges volt még, az a nyelv. Nem olyan rég kezdett el magyarul tanulni, márpedig itt írni-olvasni kell, meg beszélni, na igen, az a nagyobb baj. Ha hirtelen kell gondolkodnia és beszélnie, nem mindig jönnek a nyelvére olyan szavak sem, amiket már bevetve tud. Parás típus? Talán egy kicsit.
  Ennek ellenére tökéletlen modelljárással vágott át a falu és iskola közötti távon, hogy végre megérkezhessen. A bőröndjei engedelmesen gurultak utána, az oldaltáskája rajta volt. Édesanyja intése miatt kellemes, szőke tincsekkel érkezett meg, félhosszú kiadásban, bár igazából egészen szerette ezt a színt. S lőn, amint belépett az iskola kapuján, valahogy minden önbizalma elreppent és megtorpant, az egyik bőröndje majdnem nekigurult a lábának. Egy kicsit álldogált nézegette a hatalmas épületet. Biztos volt benne, hogy sok bejárata van. Még több folyosója. Neki pedig semmi mása, csak egy papírkája arról, kicsoda-micsoda ő. Először járkált kicsit jobbra-balra, karba tett kézzel. Igazából vicces látványt nyújthatott, ahogy magában járta a csárdást az iskolától nem messze. Aztán eszébe ötlött a papírja, elkezdett kutatni a táskájában és előhúzta a kérdéses iratot. Kicsit gyűrött volt, de a problémát megoldva kisimította és elkezdte olvasni.
  - Navine...? - Motyogta magában, halkan. Valahova arra kellene mennie. Meg ott voltak még az órái, de azok nem segíthettek rajta. Minden esetre összehúzta szemöldökeit és újra átolvasta a már ismert információkat, hátha valami csoda folytán újat tudnak neki mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2013. szeptember 2. 20:13 | Link

  El,  Em

  Nagy nehezen sikerült csak lekaparnia a festéket a kezéről, ami még az Eridon toronybeli Pacaszobában ragadt a mancsára. Vagy fél órán keresztül sikálta, kölcsönkérve különféle szappanokat, hátha sikerül az egyikkel teljes mértékben leszednie a ragadós színeket. Voltak köztük illatosak és büdösek, folyékonyak és szilárdak. Meg volt győződve róla, hogy az egyik egy pillanatra megmozdult és furcsa, lila szemeivel rábámult, mintha szemrehányóan megkérdezné, hogy mégis mit képzel magáról, hogy ilyen rútul elbánt a kezeivel. Nem is használta túl sokáig...
  Mikor már nem látta értelmét tovább sikálnia a bőrét, dühösen útnak indult a kastélyban. Nem várt túl sok sikert, de azért ennél többet szeretett volna elérni. A mancsain lévő szivárványos festék szinte kiabálta, hogy "bűnös, bűnös, összekente a falat". Így inkább ruhaujjába bújtatta a bizonyítékot, és menekült ki a friss, szabad levegőre.
  Talán el kellene valakinek mondania. Hátha akkor megnyugszik a lelkiismerete. De ezt nem teheti meg és amúgy sem tudná megtenni, hisz nem ismer még senkit itt. Talán tényleg nem kellett volna a tanévnek ennyire a végén érkeznie. Akkor elég lett volna csak az órákra bejárnia ahelyett, hogy a könyvtárban ül és megpróbál az adott olvasmányra figyelni. Talán most, amíg a  szünete tart  - körülbelül fél napja egy huzamban - meg kéne ismerkednie valakivel. Kicsit nyitottabbnak lenni. Még az is lehet, hogy valakivel szóba elegyedni. Te jó ég, micsoda siker lenne!
  Most, hogy kitisztultak a fejében a ködös és kusza gondolatok, körbenézett, hogy merre is kószál. Nem is olyan régen járt erre, körülbelül egy hónapja, mikor megérkezett. Nem volt az sem túl szívderítő. Hogy könyörgött Dorottyának, hogy ne hagyja egyedül! De a nevelőnő felvette azt a könyörtelen arcot, mint amikor csokoládét kért a többiek elől. Hajthatatlan volt. És lám, ismét itt a kapuban, ezúttal a másik oldalán.
  De most nem egyedül ácsorog itt a csodára várva, hanem két diák beszélget még rajta kívül. Hasonló öltözékük van, mint neki, de az egyiknek a feketébe sárga szín is vegyül. Talán oda kellene mennie megszólítani őket, de milyen ürüggyel? Hogy nézne ki, ha csak úgy odaállítana, hogy "Sziasztok, én vagyok Anna!". Nem, ennél jobb terv kell.
  Egészen el is bambult a nagy tervezgetésben, észre sem vette, hogy a két lány éppen elindult felé. Meg is lepődött, amikor az egyikük megszólalt és kedvesen bemutatkozott. Ennyit a tervezgetésről...
  - Oh... Sziasztok... szia El... Én... - általában nem szokott elkezdeni dadogni, vagy magyarázkodni, de most, hogy egy "olyannal" beszélgethet, mint ő, teljesen ledermedt. - Szóval én Anna vagyok - nyújtott kezet úgy, ahogyan tanították neki, majd kicsit jobban végigmérte a lányokat.
  - Na és te? - fordult most a másik lány felé, minden bátorságát összeszedve, majd alig várva a választ, rögtön magyarázkodni kezdett.
  - Amúgy én nem akartam semmit megzavarni, csak gondoltam senki nem jár errefelé meg... Amúgy is, ti mit kerestek erre? Azt hittem, ilyenkor mindenki a könyvtárban kuksol, vagy a falunapokra ment el... - Kicsit sok is volt neki a könyvtárban lévő zsúfoltság. Ezért is akart egy ideig elszabadulni onnan. Hogy van az embereknek ennyi türelmük!
  - Vagy ti már mindenből levizsgáztatok?
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2013. szeptember 3. 21:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. szeptember 2. 21:31 | Link

Mejer Anett

A gólyalak az eridon gumiszobája - ezt a kijelentést pedig bárki alátámaszthatja, aki valaha is járt az elsősökkel és hajléktalan idősebbekkel megtöltött, rozoga helyiségben -, bár a feliratot, mely az ajtón hirdetné mindezt, a manók rendszerint eltávolítják. A múltkori csúszómászó esete után ezúttal valaki az LLG-terem billywig-állományát fölözte le, és gondolta - valószínűleg -, hogy észrevétlenül megúszhatja az esetet. A kis bestiák viszont nyilvánvalóan kiszabadultak a rosszul zárt befőttesüvegből, így tíz percen belül a gólyalakban és a klubhelyiségben tartózkodó diákok nagy része már produkálta a csípés tüneteit, vagyis némiképp szédelegve lebegtek a plafon környékén - velem együtt.
Ekkor pedig kinyílt az ablak.
Utóbbi esemény alapvetően nem sok drámai hatással van az ember életére, de miután héliumos lufivá lényegültünk át, eleget téve a természet hívásának megindultunk a szabad ég felé - no nem önként, de vajmi kevéssé volt befolyásunk afelett, hogy éppenséggel merre szállunk a szél szabad szárnyán.
Férfiasan kezeltük az eseményeket - többen felsikoltottak, néhányan az anyukájukat hívták, egyesek pedig fenyegetőzni kezdtek, de hogy pontosan kit szerettek volna megátkozni, balladai homályba veszett -, hamarosan azonban elvesztettük egymást, és mindenki kénytelen volt a saját sorsát kovácsolni a továbbiakban.
Vigyorogva lebegtem néhány társammal az erdő felé - jé, madár -, azon töprengve, vajon számottevően segít-e majd a helyzetemen, ha esetleg fennakadok egy fenyőfán, de mielőtt megtudhattam volna, hogy érzi magát az elszabadult léggömb utolsó pillanataiban, némiképp változott a szélirány, így kikerülhettem a rengeteget.
Azonban se Supermannek, se a Bolygó Kapitányának nem érezhettem magam, mert újabban a talaj felé tendáltam, épp csak tizenöt-húsz centivel lebegve a növényzet felett, gyengülő szélben. A távolban megpillantottam valakit, s ajkaim újfent vigyorra húzódtak, ahogy körvonalazódni kezdett szemem előtt a haditerv. Néhány karcsapással kifejlesztettem a légúszás művészetét - vajon ez még miért nem olimpiai sport? a "vasalás síelés közben" című mellett megférne -, s egy debil elefánt kecsességével megérkeztem a színre.
 - Ne mozdulj, idegen! - dörrentem a lányra, karjaim összefonva mellkasom előtt, lazán lebegve fel-le a cselekvés közben. - Én vagyok a... - gyors körülnézés - ...z iskola kapujában lakozó dzsinn. Megzavartad a hajlékom. Mi járatban erre? - tettem fel a kérdést, amit minden valamirevaló meseszereplőnek fel kell tennie alkalomadtán, szúrós szemmel méregetve a szőke lánykát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anette Meyer
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 22:00 | Link

Feketefa Trisztán Grin

 
Anette hiába törte a kívülről üresnek tűnő, mégsem olyan reménytelen buksiját, de gondolatai közé sajnos túl hamar beszivárogtak a rózsaszín cukorkák, a szivárvány és a rengeteg boldog póni, márpedig ezek mellett az igazodáson gondolkodni annyira szürke és jelentéktelen volt, hogy az már leírhatatlan. Persze, hogy inkább a varázslatos ábrándokon gondolkodott, sokkal kecsegtetőbb és szórakoztatóbb volt. Persze még mindig a papírját nézte, mormogott néha egy kicsit, amikor az egyik póni színét egy gondolattal megváltoztatta. Annyira el tudott merülni ebben a világban, jobban szerette, mint a valódit, mert igazából sokkal érdekesebb is volt.
  Így viszont azt sem vette észre, hogy Tristan egyszer előtte terem, már csak akkor tért vissza és pillantott fel, amikor magyar szavakat hallott. Az elejét nem is értette, csak a hangsúlyt hallotta és az is éppen meglepő volt... a lebegő fiú megjelenésével együtt. Az ember azt hinné, hogy alacsonyka, éktalpú szandálban nem tud megesni egy kis hátrahőköléstől... nos, rosszul hiszik. Egyszerűen hátralépett, és egy focista is megirigyelhette volna, olyan olló rúgást készült visszahajtani, amiben persze a talaj is segédkezett. Csak nem volt se lendület, a gravitáció is túl ádáz volt, így derékkal, illetve könyökökkel tompította a becsapódást.
  - Ah, Mein Gott! - Hangzott a mérges felkiáltás, olyan gyorsan, hogy még egy német sem értette volna biztosra, mit mond. Ó, Istenem - ezeket kellett volna magyarul kinyögnie, de ilyenkor ki tud másik nyelvre koncentrálni? Hát, Anette biztosan nem tudott. Sőt, azonnal felforrt benne a vér és felületes méreg alakult ki benne. Szépen, lassan feltámaszkodott, leporolta magát. Csak aztán villantotta sötét, kékeszöld tekintetét a fiúra. Varázslócsaládban nőtt fel, repülő emberekhez abszolút hozzá volt szokva... nos, a bánásmódhoz a legkevésbé sem és ez volt az, ami tényleg sértette szegénykét.
  - Was machst du? Bist du verrückt? - "Mit csinálsz? Bolond vagy?" vágta a fejéhez kissé hisztis hangsúllyal, drága anyanyelvén, tökéletes kiejtéssel. Vett egy nagy levegőt, könnyedén és gyorsan kifújta. Már messze is elszállt a felületes mérge. Csak lazán felvette a válltáskáját a földről és leporolgatta azt is. Már nem is nézett rá szúrósan, gyorsan túltette magát. Közben eldöntötte, hogy nyilvános helyen többet nem álmodozik. Nem-nem. Kizárt.
  - Kannst du mich helfen, bitte? - "Tudnál nekem segíteni?" fel sem tűnt neki, hogy továbbra is németül beszél, csak lazán a lényegre tért. Segítség, igen, még ezek után is kellett neki... a dzsinnes dologra pedig oda sem figyelt és amúgy is túl gyors volt, túl nagy volt a meglepetés. Ő pedig túl kezdő magyaros.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 3. 20:42 | Link

Csajok


Amikor egy furcsa lány lépett oda hozzánk, mind a ketten felé fordultunk. Eleonóra illedelmesen bemutatkozott, míg én ott álltam, és láthatatlanul végigmértem a csajt.
Ő is Eridonos, ez a köpönyegén látszik. Ugyan olyan piros színű biléta van rajta. A pillantásom a kezére tévedt, ahol még egy két színes csík futott végig. Vörös haja tökéletesen illett zöld szeméhez.
El és Anna bemutatkozott egymásnak, majd az új lány felém fordult. Megkérdte a nevem, és rögtön utána elkezdett fecsegni.
- Én Emma vagyok! És...évet fogok ismételni. El pedig éppen most jött. - mutatott a lány kezében lévő táskára. - Én pedig Áfonya társaságában sétáltam egy kört, amikor megpillantottam.*mosolygott, és a macska a neve hallatán felnyávogott. - A falunapon én már voltam lent. A kis tavacskánál. És te? Nem tanulsz? - kérdeztem, és egyre jobban érdekelt, hogy mi van a lány kezével.
Elképzeltem, hogy a lány egy nagy művész, és éjjel-nappal csak festeget a szobájában. Aztán arra gondoltam, hogy mi van, ha betörő, és véletlenül egy művészi emberhez tört be, és feldöntötte az üvegcséket. De az is lehet, hogy bankrabló, és a piros és többi szín a patrónból van. Ezer, és ezer gondolat futott végig az agyamban, amikor hirtelen kibukott belőlem a kérdés.
- Miért ilyen a kezed? - kérdeztem, és még én is meglepődtem rajta, hogy meg mertem kérdezni.
~Szörnyű, előítéletes ember vagyok! Nem érdemlek barátokat!~
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. szeptember 3. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Geiring Eleonóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 21:44 | Link

Csajok

Megmutattam a pakkom ami a kezemben tartottam. Csak kicsit emeltem meg ezzel mutatva jöttömet, de nagyon nehéz volt. Emmán nagyon lehetett látni, hogy néz valamit nagyon erősen. Mintha tárgyat akarna megmozgatni a tudatalattiával. Kíváncsian követtem én is, hogy mit nézhet ennyire elmélyülten.Talán van valami a földön?Nem látok semmit. Majd mikor a tekintete Annára szegeződött Emmának, és elvesztettem a pontot amit oly komolysággal figyelt. Egy kis idő után megkérdezte, hogy miért olyan a keze. Szóval azt nézte. Tényleg milyen érdekes szín volt a kezén. Festett? Ő is művészi mint én? De jó! Ennek nagyon örülök. Talán még tanácsot is tudok kérni tőle, a festés iránt. Vajon mit alkothatott? Így kíváncsian vártam a válaszát Emma kérdésére.
Utoljára módosította:Geiring Eleonóra, 2013. szeptember 7. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék