A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=810031#post810031][b]Süveges Lili - 2020.05.31. 23:20[/b][/url]

Úgy tűnt, egy csapat, vagy azok bármely tagja sem találta ki váratlanul, hogy mégis kihasználja ezt az eső utáni és egy következő előtti nyirkos kis időt arra, hogy gyakoroljon a pályán. És noha repülni bárhol lehetett volna, Lili úgy okoskodott, hogy a legcélszerűbb a kviddicspályán csinálni, ahol biztosan nem lehet belőle semmi probléma.
És Beni, aki remélhetőleg nem hagyta cserben, és nem gondolta meg magát az utolsó pillanatban, elvileg már ott is volt, és rá várt, meg a kölcsönzött seprűre, amit a lány cipelt a vállára csapva. Könnyebb volt, mint amilyennek látszott, mert egy jókora repülő eszköz volt, hiszen nem a hagyományos típust, hanem azt használta, amit seprűakrobatikára fejlesztettek ki. Hosszabb, szélesebb fából készült, és nem voltak rajta lábtartók sem, mint a versenyseprűkön.
Lilin testhezálló, sötétkék edzőruha volt, ami melegen is tartotta őt, de a biztonság kedvéért egy áttetsző esőkabát is volt a seprűre dobva, ha rosszabbra fordulna az idő. Bár akkor nem valószínű, hogy tartósan tovább kint maradnának.
A szomorkás, nyirkos idő ellenére neki nagyon jó kedve volt, dalolászva lépett be a lelátók árnyékába, mert bár nem a maga szórakoztatására jött ma ide, hogy kedvtelésből repkedjen, vagy gyakorolja az akrobatikát, már az is felvillanyozta, hogy seprűre ülhet, és persze, hogy segíthet Beninek, hogy ne tartson a repüléstől, és ügyesedjen is benne.
Ugyan még nem próbálkozott ilyesmivel és nem is volt tudomása róla, hogy alkalmas lenne erre a seprűje, úgy találta, elég nagy ahhoz, hogy arra két ember is kényelmesen felüljön, ha kell. Egyikük se volt túl nehéz, és a kviddicses versenyseprűk is, melyeket egy emberre terveztek, elbírtak kettejük összsúlyánál nehezebb játékosokat is. Szóval miért is ne?
Mikor aztán a pálya közepére ért, és mellmagasságban elengedte a seprűt, mely aztán stabilan ott is maradt, Lilkó körülnézett. Beni még sehol nem volt, vagyis vagy nem jött el, vagy.. ah, igen, túl korán ideért Lili. Pedig amúgy gyakran elkésett mindenhonnan, de most túlzottan is izgatott volt, úgy tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811554#post811554][b]Süveges Lili - 2020.06.15. 17:03[/b][/url]

Végre megint jó idő volt, vagy legalábbis éppen nem esett néhány órán át, így Lili ismét kisurrant gyakorolni a kviddicspályára. Na nem az ünnepelt varázslósportot, aminek a póznákat és a szurkolói páholyokat emelték, de a maga választott szenvedélyét, amiben talán sosem lesz kimondottan jó vagy ügyes, de legalább őt boldoggá tette.
Ezúttal az egyik oldal kapuinál gyakoroltak néhányan, és az egyik szurkolói páholyban is volt egy kisebb tömörülés, így Lilkó őket kerülve inkább csak a túlfélen repkedett, és egyensúlyozott az iskolai akrobatika-seprűn, mígnem újból takarásba nem került a Nap az égen, figyelmeztetve őt, néhány mellékes dörrenés kíséretében, hogy hamarosan bőrig fog ázni, aki a szabad ég alatt marad. Szeszélyes egy időjárás volt, annyi biztos, de a szőke már felkészülten erre huppant vissza fenekével a seprűre, és irányította lefelé azt.
Gyorsan átöltözött, és már szaladt is a pálya melletti kis házikóhoz eltenni a seprűt. Mikor már közel ért, jutott eszébe, hogy a pálcáját már megint nem tette el, miután az öltözőben valahova lerakta, hogy rá ne üljön, de seprűstől visszafordulni csacskaság lett volna, szóval megszaporázta lépteit, és kézzel rántotta fel a szertár ajtaját, kicsit sietősebben is a kelleténél, mert nyomban ki is borult rajta pár seprű, és egy agyonhaszált kvaff is gurulni kezdett hirtelen támadt szabadságát élvezve.
- Héé, jössz vissza! Te kis nyomi piros labda - nevetett rajta a lány, mert mindig is mulatságosnak találta a mélyedéseket a sporteszközön, mintha azokat a sok pofozgatástól szenvedte volna el. Pedig nem is ezt a labdát kellett ütővel csépelni.
Gyorsan a hóna alá nyalábolta a menekülő kvaffot, megtámasztott a vállával egy-két dőlingélő seprűt, amit pedig ő vett ki korábban, azt szabad kezével fogva húzta maga után. Így totyogott be a helyiségbe, ami most valahogy sokkal szűkösebbnek tűnt, mint egy órával ezelőtt. Mintha a tértágítő bűbáj rosszalkodott volna.
Mindenesetre így is volt még hely, ha nem is sok, így Lili vállat vont - persze csak fejben, mert nem kockáztatta, hogy megint megszökjön egy-két sporteszköz -, és beljebb szlisszolt. Az tornász-seprűkből nem volt sok odabent, és azok is egész hátul, a levitás pedig mégsem teljesen ok nélkül került a kék házba, szerette volna oda visszatenni az eszközt, ahová való, így kicsit tovább tartott az elpakolás, mint tervezte, de szerencsére egyelőre nem hallotta, hogy az eső elkezdte volna verni a tetőt a feje felett.
Csak aztán el ne felejtsen még a pálcájáért is visszaszaladni az öltözőbe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811973#post811973][b]Süveges Lili - 2020.06.20. 20:35[/b][/url]

Szüksége volt erre. Egy kis egyedüllétre, némi figyelemelterelésre. És jobb nem is jutott eszébe, mint a seprűakrobatika gyakorlás, mert bizony itt oda kellett figyelnie, nem járhatott fejben máshol. De persze az időjárásnak bele kellett szólnia a tervébe, és bár legszívesebben figyelmen kívül hagyta volna a dörrenéseket, tudta, ha megint megázik, az nem segít a gondolatai megzabolázásában. Épp ellenkezőleg.
Ellenben, ha nem is sikerül sietős készülődése ellenére időben végezni, ezúttal nála volt a pálcája, hogy megszárítkozhasson, esetleg valami más, jelenleg eszébe sem jutó varázslattal megvédje magát az esőtől. Ezért is cipelte magával az edzésre és pakolta folyamatosan maga mellé, hogy meglegyen, és épp ezért nem is értette, hogy most hogy volt képes mégis az öltőzőben felejteni. Mindegy, a lényeg, hogy még emlékezett rá, és ha gyorsan elpakolja a seprűt, még van ideje visszaszaladni érte. Legalábbis így képzelte.
A seprű a helyén volt, így Lili elindult kifelé, ám a következő pillanatban egy közelebbi dörrenés rezegtette meg kissé az épület falait, és jó néhány sporteszköz is átvette azt, kísérteties szinfóniát játszva tartójukban. A fények pislákoltak egyet-kettőt és elaludtak, Lilkó pedig átesett egy sisakon. Az ajtó ekkor kinyílt és fény szűrődött be, így a lánynak volt lehetősége felkecmeregni, és megkönnyebbült mosollyal arcán elindulni a kijárat felé. Micsoda szerencse, hogy valaki épp jött! Sőt, nem is csak egy valaki, de több. Néhány fiú, bizonyára azok, akik a túlsó félen dobáltak korábban a karikákra.
Már épp rájuk akart köszönni, mikor váratlanul bevágódott az ajtó, majnem teljes sötétségbe borítva a szertárat, és a következő pillanatban a lány azt érezte, hogy valaki nekiesik, és a földre viszi.
Viszonylag kevésbé ütötte meg magát, mint arra számítani lehetett, hiszen a srác termetesebb és súlyosabb is volt nála, viszont ami egy kicsit jobban zavarta a ténynél, hogy rajta fekszenek, az az volt, ahol az illető kezei pihentek épp.
- Izé.. - motyogta, de több nem nagyon jött ki a torkán, mert azért mégiscsak belészorult kissé a levegő a hirtelen földre kerüléstől, és még össze kellett szednie magát.
A srác mindenesetre lemászott róla és szólongatni kezdte társait. Akik nyilván bezárták ide, a távolódó nevetésből ítélve nem is csak néhány pillanatra. Kellett egy-két pillanat még Lilkónak, hogy túltegye magát a kezdeti meglepettségen és felismerje társát a sötétben. Legalábbis a hangját, mert látni nem látta, szeme még nem szokott hozzá a majdnem teljesen sötét helyiséghez.
- Bence..? - kérdezte, miközben felült, és kezeit összevonta melle előtt. - Van még itt valaki más is?
Nem tudta, hogy róla beszélt a srác, a hülye fejek szétverése nem tartozott kedvenc elfoglaltságai közé. Pláne, hogy nem teljesen volt biztos benne, hogy kell megállapítani, melyik fej hülye, és melyik nem az. A gondolat persze butaságnak hangozhatott, de Lili biztos volt benne, hogy a srácok, akik bezárták ide Bencét, em mind akarták ezt, némelyiküket talán csak a csordaszellem vezérelte, vagy az ötletgazda elismerésének kivívása.
Mondjuk ez most nem segített rajtuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=812426#post812426][b]Süveges Lili - 2020.06.28. 15:12[/b][/url]

Nem nagyon díjazta Lili sem a sötétet, legalábbis úgy nem, hogy minden második mozdulattal vagy beletérdelt, vagy -könyökölt valamibe, vagy kis híján megint a földre esett, miután megbotlott egy eldőlt seprűben, vagy elgurult kvaffban. Márpedig miután Bence leszállt róla, ő is elindult az ajtó felé, hátha segíthet, és még csak sokat sem kellett ehhez sétálnia, a leszűkült tér miatt. Mi a fene történhetett a tértágító bűbájjal?
- Aha, én vagyok - feleli ösztönösen bólogatva, mintha ugyan látná őt a srác. Nem igazán tudja, melyik a jobbik eset, hogy vele zárták össze, vagy ha egy idegennel tették volna, akit később talán meg sem ismer. Megnyugtatta jelenleg, hogy Bence az, akit igazán normális, rendes fiúnak ismert meg, de tartott tőle, hogy később kínos lesz erre visszaemlékezni.
Odapréselődött Bence mellé, hogy ő is verje kicsit az ajtót, bár ha a srác dörömbölése nem hatotta meg a kintieket, az ő kopácsolása se fog sokat számítani. Mindenesetre meg kellett próbálja. Pálca ugyanis..
- Nincs nálam - sóhajtotta csalódottan, és most, ha lehet méginkább bánta, hogy nem ment előbb vissza érte az öltözőbe. Igaz, akkor eleve nem lenne ide beszorulva és úgy szüksége sem lenne rá, de a végeredmény ugyanaz lenne.
- Tényleg vicces amúgy - szalad ki száján egy halvány kis nevetés, főleg a helyzet képtelensége miatt. Mekkora ennek a valószínűsége, hogy éppen rossz a bűbáj a szertáron, és éppen nincs egyiküknél se pálca? Azt persze tudiuk kellett a Móka Mikiknek, hogy Bencénél nincs, Lilivel viszont nem számolhattak, így ez valóban a sors furcsa humorának számlájára írható.
- Jól vagy amúgy? Nincs klauszfóbiád vagy nem félsz a sötéttől vagy ilyesmi? - érdeklődött, miközben tett egy lépést hátra, de csak annyit ért el, hogy beleütközött egy seprűnyélbe, ami jól megütötte a hátát.
- Au!
Néhány seprű el is dőlt, némelyik a fején koppant, vagy a földön, és egy nehéz doboz is a lábuk mellett csattant. Lili egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni, mert bár nem látta, volt egy tippje, mi lehet a tartalma. És nem díjazta volna, ha ezen a szűk helyen kinyílik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=812734#post812734][b]Süveges Lili - 2020.07.04. 16:51[/b][/url]

Nem volt különösebben ideális a helyzet, de egészen szokatlan sem, legalábbis mostanában Lili többször is találta már magát ehhez hasonlóan intim körülmények között valakivel, és egyik sem volt egészen szándékos. Legalábbis úgy nem, hogy nem direkt mászott mások aurájába, egyszerűen csak így alakult.
De a jelek szerint Bencét jobban felzaklatta és zavarta a dolog, és Lili egy kissé meg is illetődött a srác kifakadásain. Bele is lehelt a tenyerébe, hogy megszagolja, talán büdös? Igazából a karját csak azért nem emelte fel, hogy a hónalját is megszaglássza, mert amint mozdult egyet, beverte a könyökét, egy ilyen mozdulatot pedig nem mert megkockáztatni, főleg azután nem, hogy kis híján a lábára esett egy nehéz láda, benne agresszív lakóival.
De legalább Bencének sincs baja a sötéttel és fóbiák sem gyötrik, láthatóan egyedül az bosszantja, hogy össze lett zárva Lilivel.
- Jó, tudom! - vágta rá Lili még ijedségétől emelkedett hangon, és óvatosan arrébb lépett a ládától, egyenesen nekiütközve valami puhábbnak, de csak mert nem volt fából. Azért emberi mellkasnak izmos, és ennélfogva egész kemény volt.
- Ó, bocsi. Amúgy nem, nincs fóbiám meg a sötétben se félek, csak az zavar kicsit, hogy pont ilyen színe van a gurkóknak is.
Persze tudta, hogy a sötét nem egy szín, de leginkább arra célzott, hogy most minden feketének tűnik, és az agresszív ladba is fekete volt. Kezdett kicsit hozzászokni a szeme a látási körülményekhez, így már lassan ki tudta venni a az ajtón beszűrődő fény által gyengéden megérintett alakokat. Így már ki tudta venni Bencét is, legalábbis a körvonalait, és hogy milyen magasságban helyezkedik el a feje, és egyéb részei.
- Hm..? Hogy mi? - kérdezett vissza értetlenül, és beletelt néhány pillanatba, mire megértette, miről kérdezi őt a fiú. Amikor először találkoztak, vagyis amikor utoljára, akkor a Levita kilátójában éjszakáztak.
- Jaa, hogy ja! Nem, nem kapott el senki se. Csenge kérdezte, hol aludtam, egy másik lány meg rávágta, hogy biztos egy fiú ágyában, de hiába magyaráztam nekik, hogy akkor annak a fiúnak az én helyemen kellett volna velük aludnia, nem? De nem értették.
Nem akart megint leverni valamit maga mögött, és félt, hogy megbotlik a ládában, ha arrébb megy, így jobb híján inkább Bence mellkasára tette kezeit, mert a nyakába nem akart kapaszkodni, de valami bizonságérzésre azért szüksége volt, és ezzel tudott előállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=813243#post813243][b]Süveges Lili - 2020.07.13. 18:39[/b][/url]

Nem volt hozzászokva az ingerült társasághoz, az ilyen embereket valahogy zsigerből elkerülte, most viszont nem volt hova menni, ezért történhetett, hogy Bence kifakadásának keresztüzébe került a lány, és egy egész kicsit a lelkére vette. De aztán, hogy a srác szabadkozni kezdett, megnyugodott.
- Hogy..? - kérdezte, immár Bencének dőlve. Érdekelte, mit is nem érdemelt mindebből meg. Jó, hát a bezárást nyilván nem, de volt más egyéb körülmény is, amire utalhatott a másik. Mondjuk a saját társasága, vagy esetleg a gurkók és a szűk hely... de szerencsére a klausztrofóbia sem tartozott gyengeségei közé.
Egész ügyesen oldotta a szituációt Bence, legalábbis Lili története közepette jót kuncogott, és a lány is átvette nevetését. Őt nem volt nehéz megfertőzni, a jó kedvvel meg aztán egyenesen gyerekjáték. Még annak fényében is, ami a közelmúltban történt, és amin egészen sokat gondolkodott a lány, amikor épp nem valami más foglalta le kis buksija közel teljes kapacitását.
- Nem értem, miért erre kell gondolni egyből.. Pedig hát nem mindenki találat magának alvóhelyet ott, ahol amúgy nincs neki. Mint mondjuk a kilátóban. Vagy a társalgóban. Vagy a könyvtárban! Na ott nagyon könnyű elaludni.
Sőt, egy vaskos, régi könyv még kiváló párnának is tudott bizonyulni, feltéve ha nem volt túlságosan büdös. De ha elég uncsi volt a tartalma, még a szaga sem gátolta meg Lilit abban, hogy lefejelje.
- Nem fogom elmesélni - jelentette ki kicsit halkabban, és egészen zavarba jött a gondolattól. Ha látták volna őket most, valaki esetleg rájuk nyit, hát nagyon nehezen tudták volna beadni nekik az amúgy tényleg igaz tényt, hogy ők itt nem épp smárolni bújtak el. Pedig aztán most tényleg nem lenne egyéb dolga Lilinek, mint lábujjhegyre állni, felszegni kicsit a fejét, és..
Nem is hallotta a neki szegezett kérdést, ellenben hirtelen hátralépett, ki a gondolatból, és el Bencétől, ami természetesen a várt következménnyel járt, hangos puffanással nekiesett némi sporteszköznek, jajjogott hozzá egy szépen rímelő, és alliteráló sort, és csak azért nem esett a földre, mert nem volt hozzá helye.
Hallatszott, hogy valami nagy, és nehéz is dörren a padlón, szerencsére a sikoly hiánya arra utalt, hogy nem Lili lábán, de rögtön némi izgatott, heves mocorgás is követte, ami semmi jót nem jelentett.
- Esküvéletlenvolt! - nyögött fel a szőke valahol seprűk és ütők közé ékelődötten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=813538#post813538][b]Süveges Lili - 2020.07.18. 15:37[/b][/url]

Nem is igazán tervezte tovább boncolgatni a témát, hogy mennyi sok helyen elalhat az ember egymagában, minél fogva rögtön azt feltételezni, hogy egy fiúval alszik együtt enyhe túlzás volt és szándékos belemagyarázás látszatát is keltette a lányban. Ráadásul az együtt alvásról is sejtette, hogy nem olyan ártatlan formájában képzelik, mint ahogy hangzik, meg ahogy szerinte kellene érteni. Elvégre Bencével is együtt aludtak lényegében, igaz, külön ágyakban, de egymás társaságában, az már együtt van, nem? És nem kellett hozzá összebújni sem, meg ilyesmi. Pláne nem olyasmi!
Bence úgy látta, érti a lány, miért nem kéne elmesélnie, milyen szituációba is kerültek épp, bár ténylegesen aligha láthatta, de hangjából, válaszaiból kezdhette kapisgálni. Mert hát Lilkó valóban úgy érezte, hogy ha ezt továbbadná, valóban nehezen tudná levakarni magáról a pletykát, és egész biztosan az Edictum lapjain látná viszont a nevét a srácéval egyetemben. Amit a testvérei is olvasnak! Vagy legalábbis könnyedén hozzáférhetnek, mert az iskola havilapja kézről-kézre járt. És nem is a feltételezés zavarta, mert Bencével nem volt igazából semmi baj, sőt. De mielőtt még igazán átgondolhatta volna mindezt, közben gondolatai a lehetséges jövőről az itt és mostra visszavándorolva hátrálásra késztették, és egy jókora borulásra, jajjogásra, amibe a srác is beszállt, így szinkronban fejezhették ki fájdalmukat. A gurkós láda is vészjósló mocorgásba kezdett valahol a sötétségben.
Lili érezte, hogy megfogják a lábát, amitől természetesen összerezzent, és ugrott egy újabbat, csak hogy még egy újabb ütő a fején koppanjon.
- Auucs! Ez most.. au.. tényleg fájt.
A szeme is könnybe lábadt. Már látta a címlapot: A csókolózást fájdalmas szakítás követte, Süveges Lili sírva szaladt el a helyszínről!
Bence közben lázas ötletelésbe kezdett, így Lili is megpróbálta öszpontosítani figyelmét a jelen problémára. Próbált megnyugodni, és nem mocorogni, ahogy a srác kérte, mert eddig sok jó nem származott a hirtelen mozdulataiból, ezt a szőke is belátta.
- Ez nem rossz ötlet.. mármint, hogy a gurkó nyisson nekünk ajtót. Izé, törjön.
Megvolt persze a veszélye, nem is kevés, de csak várni itt ölbe tett kézzel szintén nem tűnt egy életbiztosításnak.
- Ha félre nem is tudunk ugrani, leguggolni még igen.
Ez remek alkalomnak bizonyult, hogy Bence bizonyítsa, milyen jó kviddicses, mennyire hallja meg tudja, milyen közel van hozzá az a fránya golyóbis. Illetve arra is nagyszerű alkalom lehetett, hogy kipróbálják, milyen egy koponyatörés.
- Azt hiszem, ki tudok tapogatni pár védőfelszerelést - mondta Lili, miközben keze egy védősisakra tévedt. Vagy egy kiöregedett gurkóra, mert nem mozdult. De az előbbi valószínűbbnek tűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=818850#post818850][b]Süveges Lili - 2020.10.06. 17:11[/b][/url]

Amilyen kínos, legalább olyan fájdalmas is volt az egész helyzet, bár utóbbiról nagyobb részt Lili egymaga tehetett, mert nem volt az a nyugton maradós típus, vagy ahogy Bence fogalmazott, igazi kis sajtkukac volt, és mivel ez az egész helyzet csak tovább ingerelte amúgy is izgő-mozgó természetét, sok jó nem származhatott belőle, ha még túl sokáig itt rostokolnak. Márpedig a tréfa kiötlői, úgy tűnt, nem kívánnak megkegyelmezni a két levitás jómadáron. Nem volt mit tenni, ki kellett törniük innen. Szó szerint.
- De ha netán meghalnánk, szeretném, ha tudnád, hogy... - kezdett bele Lili egy drámai beszédbe, de a végére idegesen elnevette magát. - Inkább csináljuk úgy, hogy túléljük!
Felszívta magát, majd a srác felé fordulva rányomkodta valahogy a fejére a sisakot (kellett nyújtózkodnia rendesen), és mielőtt belekezdtek volna az akcióba, összeszorított fogakkal, és behunyt szemmel (nem mintha kevésbé lett volna így sötét), arca elé préselt egyet a kitömött, puha védőfelszerelések közül, és úgy várta a végzetes golyóbist. Ám ahelyett először egy puha puszi érkezett, ami sokkal váratlanabbul érte, mintha egy kemény vasgolyó rendezte volna át épp az álkapcsát. Mindenesetre annyit biztosan tudott, hogy sokkal kellemesebb élmény volt ez, mint amire számított helyette.
Azt persze nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy hova szánta Bence, és jelenleg nem is ért rá ezen morfondírozni, mert az előtte álló, valamelyest őt védő srác felrúgta a ládát, és a következő pillanatban félrerántotta a lányt. Az esés nem volt kellemes, ismét fel kellett jajduljon, de mégis, úgy képzelte, hogy ez a kis fájdalom bőven kellemes ahhoz képest, amit a gurkó okozhatott volna.
- Azt hiszem, sikerült! - jelentette ki megkönnyebbülten, mikor fény áradt be az ajtó maradványain át, melyet egy lelkes, és talán kissé túlbuzgó vasgolyó kilyuggatott nekik.
Most, hogy végre látta, nyomban Bence nyakába is borult, megölelgetni. Nem volt semmi hátsó szándéka, vagy akár oldalsó, vagy bármiféle, egyszerűen csak örült, hogy élnek, és megúszták pár kék folttal. Az pedig levitás szín, szóval: okuk panaszra? Semmi!
Miután Lili sikeresen összeszedte magát, javasolta Bencének, hogy fogja meg azt a golyót, mielőtt levadássza a fél erdőt az éjszaka, ő maga pedig elfutott a pálcájáért az öltözőbe, abban a reményben, hogy talán képes egy épkézláb reparot elkövetni az ajtón. Aztán ha mindez megvan, talán lezártnak is tekintheti ezt a nem mindennapi estét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=828760#post828760][b]Süveges Lili - 2021.04.04. 20:48[/b][/url]

Reggeli után Lili úgy találta, elég szép az idő ahhoz, hogy kimenjen a pályára és hosszú idő után újból seprűre pattanjon. Már nem ébresztett benne kellemetlen, elszomorító érzéseket Csengére gondolni, hiszen végre úgy tűnt, újra barátnők lettek. Bár Lilkó tökéletesen lemaradt arról, hogy ez az állapot mikor szűnt meg átmenetileg nem így lenni, de érzékelte, hogy a másik szőke kerüli őt. Azonban a tanév elején együtt utaztak a vonaton, megosztottak egy fülkét, és végre Lili fellélegezhetett, hogy Csengu nem utálja, és nem csinált semmi rosszat. Azt ugyan továbbra sem tökéletesen értette, mi történhetett, de hagyta, hogy majd akkor és úgy avassa be a dolgokba barátnője, ahogy ő szeretné.
Mindenesetre nem volt lehetősége elhívni őt seprűakrobatikát gyakorolni, így miután felöltötte cicanadrággal kiegészített melegítőjét, és haját is összefogta lila hajgumijával, egyedül indult ki kviddicspályára.
Rég nem látott akrobatikus seprűje, ami valójában az iskoláé volt, csak épp ő volt az egyetlen, aki használta, ott várta, pont abban a sarokban, ahová legutóbb tette. Jó rég volt, még mintha némi látható por is felszállt volna, mikor pár másik seprűt és egyéb eszközt felborítgatva kibányászta a szertárból. Még egy láda is kis híján fejbeverte kifelé menet, ami eszébe juttatta, hogy már egyszer kis híján itthagyta a fogát, mikor bezárták ide Bencével. Talán jobb lett volna ha kívülről kiinvitózza azt a seprűt, kár kísérteni a sorsot.
Öt perccel később már a levegőben volt, alig egy méteres magasságban, elvégre annyi sütnivalója azért volt, hogy ennyi kihagyás után lehetőleg ne túl magasról essen le, ha netán elveszti az egyensúlyát. Épp csak a seprűnek erről senki nem szólt, az pedig nem volt már mai darab, rendetlenkedett kissé, mint például fokozatosan egyre magasabbra emelte a rajta hol lábbal lépkedő, hol a kezein álló Lilit, aki csak arra figyelt, hogy ne rontsa el a mozdulatokat. A környezete megszűnt létezni.
Ezért aztán már csak akkor vette észre a vele egy szintbe emelkedő srácot, mikor már egy ideje megállapodott ott a levegőben.
- Jéé, szia Artúr! - köszönt rá vidáman. Épp átlendült, és talpra érkezett a seprű elején. Karjait széttárva egyensúlyozta ki magát.
- Mit keresel te itt ilyen alacsonyaaaaaahhaaaan...! - ekkor tűnt fel neki, hogy nem ott van, ahol a gyakorlat elején volt. Gyorsan le is guggult, és két kézzel elkapta a seprű nyelét. Egy milliszekundum alatt leizzadt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=828852#post828852][b]Süveges Lili - 2021.04.05. 09:35[/b][/url]

Szó sincs róla, hogy Artúr megzavarta volna. Bár lehet, hogy valakit az, hogy szó nélkül bámulják (na persze a seprűt alatta, és nem őt, de ezt nem volt könnyű megállapítani úgy, hogy az ember nem is oda nézett), inkább egyensúlyvesztésre késztetne, mint ha hangosan ráköszönnek, Lilit most az zavarta meg koncentrációjában, hogy váratlanul ráeszmélt, hogy vészesen magasan van a képességeihez mérten.
A seprűkészítő kisiparos mestertanonc hallgató tanár oda is sietett hozzá a levegőben, de a lánynak most sem jutott eszébe afelől érdeklődni, hogy tud ennyi mindenhez is érteni. Talán majd, ha a földön lesznek.
- Jól vagyok! - nyugtatta meg őt, és saját magát is. Ráfért, mert szíve úgy kalapált, mint beszívott fakopáncs a betonoszlopon kapaszkodva.
Miután végül úgy ítélte, hogy nem fog lefordulni a seprűről, Lili Artúr felé fordulva leült a nyélre, mindkét lábát egy oldalon lelógatva, és úgy vigyorgott rá a másikra.
- Igeen, nem voltam már kint egy ideje. Tudod, az idő sem volt az igazi, meg aztán.. nem volt hangulatom hozzá - összegezte a dolgokat, anélkül, hogy belement volna az unalmas részletekbe. Nem akarta lányos dolgokkal traktálni, tudta már, hogy azt nem minden fiú bírja elviselni hosszútávon. - Nagyon szép a seprűd! Csillog meg villog!
Óvatosan előrébb is hajolt, hogy megérintse felé néző végét a röppeszköznek, amin Artúr csücsült. - És jól hasít? Vagy még nem mernéd alám adni, ugye?
Jót nevetgélt ezen, de igazából könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb biztonságban lett volna a tesztfázisában lévő darabon, mint azon, amin most ült. Még most, ahogy beszéltek, is emelkedett pár centit, pedig nem mozgott nagyon rajta Lili, amiből azt vette volna ki az eszköz, hogy emelkednie kéne.
- Öreg darab már nagyon - bólintott Lilkó, megsimogatva vastag nyelét seprűjének. - Vagy sokszor állt bele a földbe, nem tudom. Mindenesetre nem jól reagál a súlypontomra, vagy ilyesmi. Nem kéne magától ennyire megemelkednie.
Ő sem értett különösebben hozzá, csak használta. Mindenesetre láthatóan nem működött megfelelően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=828914#post828914][b]Süveges Lili - 2021.04.05. 15:57[/b][/url]

Kész csoda volt, már hozzá mérten, hogy ezt most megúszta. Persze kár lett volna előre elkiabálni, egyesek valószínűleg még most is fogadásokat kötöttek volna rá, hogy Lili lezúg arról a seprűről, míg olyan is biztos akad, aki komoly pénzt tett volna arra, hogy éppenséggel Artúron köt ki. Mármint miután leesett.
De egyelőre biztosan ülte meg seprűjét, ha az nem is tartotta őt olyan bizalomgerjesztően egyenesen. Pedig ennek a seprűnek elvileg épp az lett volna a lényege, hogy az átlagosnál stabilabb.
Lehet, hogy elromlott, mikor Améliát fejbe kólintotta? - tűnődött Lili. De hát csak nem. Bár tény, hogy elcsodálkozott, hogy nem sérült meg jobban háztársa, de könnyen lehet, hogy azért, mert olyan kemény a kobakja, minta kő, és ha ez a helyzet, akkor nem is lenne lehetetlen, hogy nagyobb kár érte a seprűt a vele való találkozástól, mint amilyet a lány szenvedett. Ez mindent megmagyarázna.
A forrócsoki emlegetése egyből beindította a szőke nyáltermelését, úgy nézett Artúrra, mint egy életnagyságú csokinyúlra. De szerencsére annyira azért nem élte bele magát a gondolatba, hogy átmásszon hozzá leharapni a fülét.
- Én is egész télen azt ittam! Meg mindenféle szuper kávékülönlegességeket! Minden alkalommal, ha lemehettem a faluba, beálltam pár barátnőmmel az Espresso Patronum elé, és volt, hogy miután megkaptuk a kávénk, beálltunk újra a sorba, és mire megint mi jöttünk, már megittuk.
Voltak ugyan ott néhányan, akik eléggé morogtak rájuk, de Lili fel sem vette az ilyesmit. Hát ha egyszer finom volt!
Aztán lelkesedését kénytelen volt átcsoportosítani, Artúr ugyanis hajlott rá, hogy átengedje vadiúj seprűjét kipróbálásra, Lili pedig nem sűrűn állt önmaga kiteljesedésének útjába. Szinte biztos volt, hogy még sok baleset fogja érni élete során.
- Nagyon szép a lakkozása - erősítette meg, mintha ettől majd előbb ráülhetne. El is kezdett ereszkedni maga viseletes, rozoga járgányával. - És ígérem, elkerülök mindent is.
Az efféle ígéretek megtartásában ugyan nem jeleskedett, de ettől függetlenül tényleg tök őszintén tudta mondani, hogy úgy lesz, ahogy kérték. Arról meg aztán igazán nem tehetett, hogy aztán nem sikerült betartania a szavát.
- Igen, ennek egész más a működése, bár lehet vele simán repülni, de nem olyan sebes, a kanyarokat se veszi úgy, elvégre nem ez a funkciója, arra való, hogy egy helyben álljon, esetleg kisebb, izgalmas manővereket lehessen vele végezni, de nem állnék be vele kviddicsezni - összegzi tapasztalatait jobb napokat is látott kölcsönzött seprűjéről, miután elég alacsonyra ért, hogy lecsússzon róla, és ügyesen talpra érkezzen. Még mindig nem nyalta fel a füvet!
Hálás volt az ajánlatért, hogy Artúr ránéz neki, örült volna, ha meg tudja javítani. Persze egy újnak, egy sajátnak méginkbb, de azt nem engedhették meg maguknak a szülei, ő pedig végképp nem. Minden pénzét édességbe fektette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=830144#post830144][b]Süveges Lili - 2021.04.24. 16:13[/b][/url]

Olyan kis csacsogós volt ez az Artúr, Lili, aki szintén sokat járatta a száját, nagyon élvezte ezt a kis diskurzust, és a srác érdeklődő szavaira lelkesen reflektált is. Bólogatott, kezeivel gesztikulált, és arcán is folyamatos izomjáték zajlott, mellyel érzéseit közvetítette.
- Ó nagyon finom volt minden is! Kipróbáltam vagy hatfélét, szóval attól függ, melyikre gondolsz.. volt, amitől csak pörögtem, mint a ventillátor, egy másiktól még a nyelvem is színes lett, de a kedvencem, na az csak simán olyan finom volt, hogy muszáj volt azonnal repetáznom. Szóval mindenképp nézz el oda - bólogatott, miközben azon tűnődött, hogyan is hívathatná meg magát nem túl pofátlan módon.
Ereszkedőre vették a figurát, Lili pedig közben már fészkelődött, alig bírt a hátsóján megmaradni, mert már szerette volna átpakolni a másik seprűre azt. Közben pedig elmerengett, majd bólintott egyet Artúr szavaira.
- Nos, igen, elvileg nem lehetne vele - mondta, aztán egy kis fintor jelent meg orra környékén, ahogy Arti azt taglalta, hogy mekkorát is tudna csapni. - Fura is, hogy mondod, nemrég leestem róla, és belerúgtam egy háztársam arcába, az csúnyán is végződhetett volna, de nem lett nagy baj. - Még szerencse, elvégre nem volt ő sem fizikailag, sem szellemileg felkészülve rá, hogy gyorsan el kelljen valakit kaparni a kviddicspálya gyepje alá. Nem mintha ez lett volna az ösztönös reakciója, csupán felmerült benne amolyan rémképként.
Figyelmesen hallgatta, ahogy a seprűjét tanulmányozva beszélt, de Lili őszintén nem tudott mit fűzni hozzá, pedig szeretett volna. De nem értett hozzá, csak azt tudta, hogy kell használni. Bár látszólag azt se mindig.
Immár ő is két lábbal a földön, két kezével a seprűn támaszkodva, kissé előredőlve nézett a navinésre, láthatóan várakozóan, de az egyelőre nem úgy tűnt, mintha át akarná neki engedni seprűjét. Helyette az ő, akrobatikusáról faggatta, Lili pedig grimaszolt egyet ajkaival.
- Aaazt hiszem. Nem tudom pontosan, mióta rosszalkodik - mondta tanácstalanul.
Irigyelte a Borlai szakértelmet, de most jobban örült volna, ha Artúr vele foglalkozik, és nem a rozoga járgányával.
- De amúgy nincs nagy baj, csak korrigálni kell vele néha - mondta, mintha nem is lenne érdekes. - Majd kérek legfeljebb védőhálót magam alá.
Tényleg hálás volt, amiért foglalkozni szeretne vele a másik, de legalább addig engedje már kipróbálni a seprűjét! El is kezdte szemmel szugerálni őt.
Nagyon szeretett volna ráülni Ari seprűjére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=830433#post830433][b]Süveges Lili - 2021.04.27. 18:51[/b][/url]

Kicsit meglepődött ugyan Lilkó a kérdésen, de végül belátta, hogy előbbi felsorolása alapján tényleg úgy tűnhet, hogy sok kávét iszik. Pedig amúgy nem, általában magától is igen virgonc volt, nem kellett bele a barna pörkölt üzemanyag. Csak azt a sok különleges ízűt muszáj volt kipróbálnia.
- Csak akkor iszok amúgy, ha ilyen kávézós alkalom van, de nem azzal kezdem a napot, meg ilyenek - csacsogta magyarázatát, és aztán eszébe ötlött valami. - Amúgy ha majd mész, akkor szerezz ám társaságot is magad mellé, mert biztos sorba fogsz te is újra állni, vagy ha mégse, akkor is jó beszélgetni valakivel, amíg kortyolgatsz.
Nagy okosan bólogatott, de igazából magára volt büszke, amiért ilyen jól kifundálta, hogyan is vezesse fel a meghívattatását. Már gondolatban el is kezdte gyakorolni a meglepettséget, amivel fogadhatná Arti kérdését, hogy nincs-e kedve vele tartani kávézni egyet.
A földreérkezést gyakran számolta el a szőke, és nem egyszer bukott orra, vagy botladozott egy-két métert, mikor gyakorlata végén leerszekedett a fűre, de ezúttal ügyes volt, és meg is lepödött kicsit, hogy Artúr ellenben kicsit mintha nagyobbat zökkent volna, ahogy lába talajt ért. Rápillantott, hogy megnézze, minden rendben van-e, de aztán csakhamar járgányára terelődött a szó, így nem tudta meg, hogy mi történhetett.
Eltűnődött a szaki szavain, és a gondolat, hogy talán amiatt nem tört be szegény Amélia feje, mert valaki elrontotta a seprűjét, egészen meglepte. A sors keze lehetett, valami isteni csoda, vagy véletlen, ki minek tulajdonítja, mindenesetre Lili hajlott rá, hogy talán meg se kéne javítani, ha ez a helyzet. Persze ebben az állapotában meg az ő életére volt veszéllyel, de az megint más kérdés.
- Ez iskolai, nem saját - mondta Lilkó ki, amit már eddig is tudot Arti. Gyorsan tovább is fűzte a gondolatmenetet: - Szóóóval akárki hozzáférhet, bár seprűakrobatikát elég kevesen művelünk itt. És Csengének van saját seprűje. Meg szerintem Laylának is. Hát ő bajnok meg minden, csak nem ez ilyen rozoga micsodával versenyzik.
Kicsit elszégyellte magát, amiért nem tudta, hogy van-e barátnőjének sajátja. De hát ő pont ennyire volt szakavatott a témában, neki csak seprű volt meg nagyobb seprű, és az egyéb sok-sok ilyen-olyan extra meg különleges varázslat már meghaladta hozáértését.
Artúr közben annyira belemerült a magyarázatba, hogy észre se vette, hogy eldől mellette a seprűje, Lili viszont, aki már egy ideje folyamatosan fixírozta, lekövette tekintetével a röppeszköz mozgását, és még fel is szisszent, ahogy a földre puffant. Arca azonban egészen felderült, miután a navinés felvette azt, és egyből átnyújtotta neki.
Mintha porcelánból lenne, Lili úgy vette át az eszközt, és csillogó szemekkel, valamint fülig érő szájjal fejezte ki növekvő lelkesedését.
- Tizenhét éves vagyok. Majdnem tizennyolc - felelte, el sem gondolkodva azon, hogy ez az információ most vajon miért is releváns Artúr számára. Örömködését látva azonban kicsit nehéz volt elhinni, hogy elmúlt tizennégy.
Felült a seprűre, kicsit helyezkedett rajta, hogy pont kényelmes legyen, de a párnázó bűbáj nagyon jól szuperált, nem nyomta sehol, így hamar el is rúgta magát a földtől.
- Csak csinálok pár kört itt a közelben, nem megyek semmi közelébe, becsszó! - ígérte, és úgy tervezte, be is tartja szavát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831034#post831034][b]Süveges Lili - 2021.05.06. 17:23[/b][/url]

Nagyon kellett sietnie, ha még azelőtt vissza akart érni a kastélyba, hogy azt ellepik a későkre élvezettel lecsapó prefektusok, mert bizony kezdett sötétedni már. És bár több jelvényessel ápolt jó kapcsolatot, nem tudhatta, épp melyik csípi őt fülön, ha tilosban találna járni. Csakhát halaszthatatlan dolga akadt odakint, egész pontosan a kviddicspályán, méghozzá olyasmi, amiért hajlandó volt bevállalni a büntetést is.
Kizárt már minden más lehetőséget, így kénytelen volt rájönni, hogy bizony délután, mikor kint gyakorolt, elhagyta a hajgumiját. És persze, csak egy hajgumi, nem érték, minek is aggódni miatta? Csakhogy ez a kedvence volt, mondhatni a kabalája, és soha sehova nem ment nélküle. Ha nem a haját fogta össze vele, akkor a csuklóján figyelt, és még fürdésnél sem mindig vette le. És erre most elhagyta!
Szóval némiképp pánikolva, és emiatt arról teljesen megfeledkezve, hogy egy begyűjtő bűbájjal a szobája ablakából is magához hívhatná, lesietett a lelátók és póznák irányába. Biztos volt benne már, hogy ott fogja megtalálni, mert utólag elmerengve már derengett neki, hogy az egyik jól sikerült mozdulatsor végén diadalmasan széttárta karjait, büszkén magára, és akkor haja az arca elé omlott, és kis híján le is esett a seprűről. Utána pedig alig várta, hogy meséljen Csengének, szóval egyből megcélozta az iskolát.
Nem számított rá egyáltalán, hogy lesz itt más is, arra pedig végképp nem, hogy olyasvalaki, akit még elég közelről ismer is. Ezt azonban egyelőre nem láthatta, hiszen az illető egy seprűn ült, és a gyűrűs póznákat püfölte egy terelő ütővel. A kilengéséből ítélve pedig vagy nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, vagy kissé szédült. Vagy épp nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, mert szédelgett attól, hogy hülyére itta magát. Ezt se volt egyszerű megállapítani lentről, bár a kiürült üveg, amibe Lili véletlenül belerúgott, egész nagy segítségnek bizonyult.
- Héé, hahóó! Jól vagy ott fent? - kiabált fel a koordinálatlanul imbolygó alaknak, tölcsért formálva kezeiből szája köré. - Nincs kedved lejönni? Innen is lehet ütni azt az oszlopot ám.
Nem akarta persze vandálkodásra bátorítani, de a póznákat nem is féltette. Annak viszont nem szívesen lett volna szemtanúja, hogy valaki olyan magasról a földbe áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831108#post831108][b]Süveges Lili - 2021.05.07. 20:24[/b][/url]

Ha egyelőre mást nem is, azt sikerült elérnie Lilinek, hogy a levegőben nem túl magabiztosan lebegő alak rá figyeljen. Aggodalom kezdett eluralkodni rajta, elvégre viszonylag hamar észlelte, hogy baj van, és erre rájött még az is, hogy amint az illető megszólalt, beigazolódott egy gyanúja, miszerint részegen ülte meg a seprűt, valamint rá is ismert az artikulálatlanul kiabáló Lucasra benne.
Nagyon nem tette boldoggá a gondolat, hogy láthat valakit tizenöt méterről földbe állni, és az, hogy még ismeri is, csak súlyosbította a dolgot. És ha még csak ismerte volna! De ennél többről volt szó.
- De héé, figyelj, a karikák nem ártottak neked. Túl nagyok ahhoz, hogy nem tudom, rászoruljanak az ujjadra! Az pedig tök rossz, volt már olyan gyűrűm, ami rám szorult, nagyon fájt lehúzni.
Miközben beszélt, érezte, ahogy a pánik kúszik egyre feljebb testében, és a végén már egészen elszorult a torka, látva, hogy mennyire bizonytalanul lebeg odafent Lucas. Meglendítette az ütőt, és Lilkó szinte lassított felvételben, előre rettegve minden következő másodperctől nézte, ahogy a srác elveszti az egyensúlyát, és elvétve a célt, a levegőbe suhint, teste viszont a lendülettől tovább mozdul.
A szőke felsikoltott, és még hátra is ugrott egy kicsit, ahogy az ütő pár méterre tőle keményen puffant a fövün. Behunyta szemeit, szíve pedig kihagyott egy ütemet. Ennyi volt, gondolta, de aztán nem hallotta egy újabb, nehezebb test becsapódását, így félve felpillantott a levegőbe. Lucas ott lógott, fent akadva ruhájánál fogva a seprűn, egy hajszálra attól, hogy nyakát szegje, Lilit pedig hirtelen elöntötte az adrenalin, és úgy kapta elő pálcáját, hogy majdnem el is dobta a fenébe azzal a lendülettel.
- Arresto Momentum! - lengette meg a varázsvesszőt, rászegezve azt Lucasra, éppen akkor, amikor a textil megadta magát a súlynak, amit a navinés magáénak mondhatott. De nem történt semmi, legalábbis nem látta azonnal, hogy hatna, ezért újra és újra próbálkozott. - Arresto Momentum! ARRESTO MOMENTUM!
Végre úgy tűnt, lassulni kezd a zuhanó test, de még így is elég nagyot puffant, ahogy földet ért, de legalább nem hallatszott semmiféle végzetes reccsenés. Lili lélelszakadva rohant oda hozzá.
- Basszus, basszus, basszus, basszus, Lucaaas, jól vagy!? - Annyira be volt tojva, hogy meg se merte érinteni a másikat, nehogy bajt csináljon, ha esetleg megsérült, így csak térdelt mellette, és kezeit tanácstalanul rázogatta felette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831146#post831146][b]Süveges Lili - 2021.05.08. 18:45[/b][/url]

Eddigi életének legborzalmasabb másodperceit élte át a szőke, ahogy Lucas zuhanni kezdett. Nem fordulhatott el, nem csukhatta be a szemét, mert koncentrálnia kellett, pálcáját egyenesen a srácra szegezve, mert egyszerűen nem volt más a közelben, aki segíteni tudott volna. És Lilinek valahogy volt annyi lélekjelenléte, hogy felismerje ezt, és cselekedni tudjon. Készen előugrott, és szájára állt a megfelelő varázslat, amit tudnia kellett, hiszen aki seprűre ült, annak muszáj volt ismernie olyan igét, amellyel finomíthatja egy szerencsétlenebb becsapódás erejét. És eszébe jutott ez, egyszerűen azért, mert muszáj volt.
De ez egyben azt is jelentette, hogy ha nem sikerül, végig kell néznie, ahogy a másik rossz esetben szörnyet hal, jobban pedig csak egy életre megnyomorodik. Nem nézhetett máshova, mert ha megteszi, azzal alá is írja Lucas sorsát. Szóval kitartott, és a varázslata végül célt ért. De még nem könnyebbülhetett meg, amíg a navinés nem biztosítja felőle, hogy jól van.
Lili ott térdepelt mellette, és bár Lucas arcát könnyek kezdték felszántani, az nem a fizikai fájdalmát közvetítették. És azt mondta, nincs jól, de Lili egy kicsit mégis megkönnyebbült, mert ha már ki tudja ezeket a szavakat ejteni, talán nincs túl nagy baj.
De valami mégis volt, ha nem is fizikai, és Lilkó arca is sírásközeli állapotba torzult, ahogy végignézett az alkoholtól bűzlő srácon.
- Te nagyon hülye, mégis mit képzeltél!? - fakadt ki, és előredőlve ráborult a másikra, hogy magához ölelje. Sírni kezdett, ahogy végre elmúlt a közvetlen veszély, és előbbi rémületét kifejezhette.
- Nagyon megijesztettél - hüppögte Lucas pólójába, aztán elengedte, és leült mellé a fűbe. - Mi a baj? Mit ártott neked ez a hülye pózna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831167#post831167][b]Süveges Lili - 2021.05.09. 18:01[/b][/url]

A hajgumijáról Lili teljesen megfeledkezett, pedig valóságos kincs volt számára. De most itt ült a füvön, és próbálta feldolgozni a számos érzelmet, amin rövid időn belül át kellett essen. Rettegést, gyomorba vágó ijedséget, és szomorúságot, amit Lucas látványa nyújtott számára most. Mert bár életben volt, és nem esett komoly baja sem, hála neki, az így is világos volt, hogy nagy baj van. Legalábbis a navinés számára.
Rendkívül érzelmes pár pillanat volt, amíg összeölelkezve sírtak. Lucas azért, amiért, Lili pedig azért, mert megkönnyebbült, és egyúttal a nem sokkal ezelőtt megélt érzéseit is kiengedhette magából, most, hogy már nem kellett minden idegszálával arra koncentrálnia, hogy valahogy megakadályozza, hogy Lucas a földbe álljon. Aztán nekiesett, és most méginkább kedve lett volna teljes erejével ütlegelni őt, amiért ilyesmit művelt, de még mindig félt, hogy megsérült. Ezért csak a fűbe markolt, és a könnyektől vöröslő szemeit a srácra emelte, ahogy az beszélni kezdett.
- Egy tök hülye idióta... majom vagy! De nem szar - jelentette ki a lány, és ajkai megremegtek.
Szinte érezni vélte, ahogy Lucas szavaira, mintha csak készenlétban állt volna, a mardosó bűntudat végigkúszik testén, kitölti minden porcikáját, és oda mélyeszti fogait, ahol a legjobban fáj. Ez miatta történt. Érezte. Mert még azután sem tágított a srác közeléből, hogy megtudta, hogy a szilveszteri csókkal asszisztált Olívia megcsalásában. És bár utána szakítottak is, ahelyett, hogy a szőke távol tartotta volna magát a navinéstől, hogy lehetősége legyen kibékülnie a rellonos lánnyal, mit csinált..?
CSATT. Lili megrökönyödve pislogott kezére, majd vissza Lucasra, akinek épp az imént lekevert egy pofont. Mintha nem is ő mozgatta volna a kezét, pedig ő volt. És a szavak is az övéi voltak, melyek előbukkantak ajkai közül.
- HOGY MONDHATSZ ILYET!? Gondolsz te másra is magadon kívül!? - felpattant, és érezte, hogy úgy kalapál a szíve, mintha házon kívül lenne dolga. - Szerinted hogy érezném magam, ha... ha.. az történik?
Ki sem merte ejteni a szavakat, és nem volt hajlandó elfogadni egy pillanatig sem, hogy Lucasban felmerült, hogy jobb lett volna, ha senki se állítja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831173#post831173][b]Süveges Lili - 2021.05.09. 19:47[/b][/url]

Magát hibáztatta, pedig nem egyedül hibázott. De akkor is úgy érezte, hogy ha ő másként cselekszik, akkor nem történt volna meg semmi mindabból, melynek egy-egy része, vagy épp több most keresűségbe taszította őket. És igazából nem akarta, hogy Lucas is így nézzen rá, hogy egyedül őt okolja, de azt végképp nem tudta elviselni, ahogy most festett. Amilyen állapotban volt, lett volna ő a bűnbak inkább, csak ne érezze így magát a másik.
Mert hát mit is tett ővele? Lefeküdt vele, igen, és nem azért, mert szerette, de közben Lili sem égett a szerelemtől, így aztán senki sem vádolhatta azzal, hogy kihasználta a lányt. Nem volt helyes, túl hirtelen történt, és rosszul is sült el a vége, de közben Lili szíve nem sérült meg. Akkor nem. De most...
- Igen.. másra! - vágta az arcába a szavakat, majdnem olyan erővel, mint ahogy az a pofon is csattant. Mit nem értett ezen? Hiszen egyértelmű volt, hogy magáról beszél. Nem volt a Napnál is világosabb, hogy törődik vele? Hogy kedveli őt?
De úgy tűnt, jelenleg az alkoholos mámorban úszó agya nem tud ilyen egyértelmű információkat értelmezni, viszont az önsajnálat, és -utálat továbbra is teljes gőzzel vitte előre, és tolta elő belőle az ostobaságokat. Lilinek ismét megremegett a keze, azzal fenyegetve, hogy újból lekever egyet Lucasnak, de nem tette. A düh elszivárgott belőle, teste és lelke amúgy is pocsék táptalaj volt neki. Csak bámult elkeseredetten a feltápászkodó srácra, és nem akarta elhinni, miket vág a fejéhez.
- Ha csak holnap tudom meg, hogy kitörted a nyakad, akkor gondolod jobban érezném magam? - kérdezte értetlenül, miközben azt figyelte, hogy a srác a kiürült üveg után nézelődik. - Nem akarom, hogy bajod essen, hallod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831204#post831204][b]Süveges Lili - 2021.05.10. 18:14[/b][/url]

Olyan abszurd volt ez az egész. Miután felkereste őt a Navinében, és Lucas ismét rámozdult, Lili úgy érezte, teret kell hagynia neki, hogy gondolatait oda fókuszálja, ahova most kell, vagyis Olíviára. Mert hiába érzett ő bármit is, ha érzett, sokkal jobban bántotta a gondolat, hogy részben miatta szakítottak. Mert tudta, hogy őt szereti a srác, és ő, Lili csak valamiféle kaland, izgalom, semmi több. Szóval hiába akarta volna, hogy több legyen ennél, nem lehetett. Noha ez kicsit megkésett gondolat volt, azért próbálta magát tartani hozzá. Kész szerencse, hogy ma nem sikerült.
Viszont látszólag minden csak még rosszabb lett azóta. Legalábbis Lucas állapota azt sugallta, és a szőkének majd' megszakadt a szíve, és közben szörnyen fájt az is, hogy miket kíván magának a srác. Hogy bárcsak ne mentette volna meg őt. Hogy gondolhatja, hogy az jó lenne? Persze, neki klassz lenne, nem fájna, nem érezné magát pocsékul... de mi van mindenki mással, akit hátrahagy?
- Önző vagy, tudod? - kérdezte fojtott, síráshoz közeli hangon. - Szerinted mit érezne Olívia? Te mit éreznél? Ha szakítanál valakivel, és az a következő nap.. meghalna? - Nem is akart erről beszélni, gondolni sem akart rá, az egész olyan idegenül csengett a szájából, olyan volt, mintha valami vírus lenne benne a gondolat, aminek semmi keresnivalója az örökké vidám kis testében.
- Egyáltalán nem gyűlöllek, te majom, nem veszed észre? - folytatta aztán a fejét rázva, és mancsát ismét ökölbe szorította, majd felemelte, hogy újból megpofozza Lucast, vagy ütlegelni kezdje, esetleg csapkodni, rúgkapálni, bármit, amivel észt verhet abba a buta fejébe... ehelyett a nyakába borult, és szájon csókolta. Bűzlött az alkoholtól, de nem érdekelte.
Aztán amilyen gyorsan történt, olyan sietve el is ugrott tőle, és szemét dörgölve tovább rázta a fejét.
- Csinálj, amit akarsz, jó? Én.. én viszont most megyek. Ott az üveged - mutatott a fűbe, és csodák csodája, pont ott volt mellette a hajgumija is.
Egy pillanatra megdermedt, láthatóan küzdve a korábbi, azóta archiválásra került információval, hogy ő bizony emiatt jött amúgy, aztán felkapta a hajbavalót, csuklójára tekerve hátat fordított Lucasnak, és elindult vissza a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=835970#post835970][b]Süveges Lili - 2021.08.20. 14:48[/b][/url]

Az a benyomása támadt Lilinek, hogy Artúr nem nagyon szeret sorban állni. Ha élt volna a szocializmusban, akkor eszébe is jutna megjegyezni, hogy még szerencse, hogy nem abban vannak most, de mivel a szőkének minderről halvány dunsztja se volt, természetesen nem elmélkedett ilyesmin.
Az iskolai nedűből viszont még nem volt szerencséje fogyasztani, szóval csak a vállát rángatta.
- Arra nem kell várni - morfondírozott. - Nincs izgalom, hogy hú, vajon milyen lesz? Jót választottam? Ezért állok már megint itt? Miért morog mögöttem az a férfi meg Sári nővére?
Nem tudta, hogy mivel sikerült kizökkentenie kicsit a másikat, de ha tudta volna, alighanem ő is kereshette volna a szavakat, vagy zavarában beleállt volna a földbe, még akár azok után is, hogy már sikeresen landolt. De mivel eléggé távol állt a profi legilimentor státusztól, ez sosem derült ki.
Okosan bólogatott Arti magyarázatára, mintha ugyan ő is értene a seprűkhöz annyira, hogy tudja, mitől zavarodhatnak meg ennyire. De egy karambol logikus magyarázatnak hangzott.
- Akkor még az is lehetséges, hogy én tettem tönkre szép lassan - nevetgélt szégyenlősen, utalva rá, hogy bizony nem egyszer landolt vele keményebben a kelleténél.
Hálás mosollyal fogadta az ajánlatot, és majdnem egy ölelést is bevetett, de úgy határozott, majd utána kapja meg, talán egy puszival is kiegészítve. Arti cuki volt, hogy így foglalkoztatta a testi épsége, igazán jól esett a szöszinek.
Az ölelgetős mutatványt nem mellesleg az is későbbre halasztotta, hogy végre megkaparinthatta a navinés új kreálmányát, hogy tesztelje. Eszébe se jutott, hogy ez esetleg veszélyes lehet, a félelemérzéke, óvatossága annyira volt kifejlett, mint ebihal a kerti tavacskában.
Elkezdett nagy ívben körözni, néha emelkedett és süllyedt kissé, aztán ahogy úgy találta, magabiztosan tudja irányítani a varázseszközt, úgy hajolt rá jobban, és gyorsított fel. Nem száguldozott, de a nyugdíjas tempót hamar elhagyta, élvezte, ahogy a szél a hajába kap.
- Jól néz ki lentről? - kiabált le Artinak, kicsit megállapodva a levegőben egy farolással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=836034#post836034][b]Süveges Lili - 2021.08.21. 20:18[/b][/url]

Hirtelen rettentő kíváncsi lett a szőke, még kicsit oldalra is döntötte fejét, mint a kutyák, és úgy pislogott Artúrra. Hiába hasonlított annyira a nevük, ő valahogy sosem jegyezte meg, hogy Sári nővére a Lillára hallgat, sőt, igazán nem is tudott róla semmit. Túl uncsinak találta, de úgy tűnt, a navinés képben van vele, legalábbis egész meglepődött, hogy Lili egy pasival látta őt.
Megjegyzésére aztán csilingelve felnevetett.
- Igen, ő, és igen, pasival, bár nem néztem meg nagyon, hogy úgy voltak-e, hogy párban. Nem fogta a kezét, nem is álltak közel egymáshoz. Bár ő mindenkivel elég távolságtartónak tűnik. - Úgyhogy nem tudta biztosan, mi a helyzet, annyira meg nem érdekelte a dolog, hogy megkérdezze Sárit.
A gumicukros kávé sokkal izgalmasabbnak hangzott ellenben, el is tátotta a száját Lilkó, és megrázta fejét. Legközelebb tuti olyat kér! Csak hívná már meg valaki!
A seprű régi volt, ebben biztosan megegyezhettek, sőt, akár már múzeumban is lehetett volna mutogatni a levitás szerint, már amennyire az ilyen helyen kiállított dolgokhoz ő konyított. És eszébe is jutott valami neki arról, hogy akár több ezer éves holmik is fennmaradtak, míg mondjuk az öt éve vásárolt játékai már darabokba se voltak meg sehol.
- Lehet.. a régi dolgokat, azt mondják, nehezebb tönkretenni. Szóval.. lehet mégse az én hibám? - kérdezte reménykedő mosollyal arcán még utoljára, mielőtt maga alá kapta a srác seprűjét, és elröppent a földről.
Élvezte a hajába kapó szelet, az arcát simogató áramlatokat, a seprű vibrálását a.. szóval azt is. Tényleg klassz jármű volt, és kíváncsi volt, odalentről is olyan jól mutat, mint amilyennek ő érzi a repülését.
Jót kuncogott Artúr nagyon is jól hallott nyelvbotlásán, mert hát annak hitte, és meg is legyezgette egyik kezével arcát, mintha pironkodását próbálná hűteni.
- Igen, nagyon kényelmes! - kiabált le aztán, majd ismét meglódult, és egy spirált leírva ereszkedni kezdett, majd lehuppant a másik mellett. De a lendülete kicsit tovább vitte, ezért aztán arra késztette Artúrt, hogy elkapja, mielőtt letartolja őt.
Lili megint nevetésben tört ki.
- És remekül manőverezhető, csak én vagyok full béna!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=836254#post836254][b]Süveges Lili - 2021.08.28. 17:45[/b][/url]

A maci alakú gőzfelhő gondolata rendkívül beindította Lili fantáziáját, és az említett kávékülönlegesség többi lehetséges tulajdonsága sem hagyta épp hidegen a lányt, de ez az ital amúgy is melegében volt finom, és a gőz is csak olyankor szállt fel belőle, szóval ez rendben valónak tűnt így. És még ha nagy valószínűséggel pocsék is volt egy ilyen gány kávé, addig nem volt hajlandó ítéletet mondani felette a lány, míg nem kóstolta. Csak sajnos Artúrnak továbbra sem látszott, hogy szándékában állna erre vetemedni, így végül feladta, és inkább a repüléssel és a navinést is láthatóan jobban érdeklő seprűk témakörével foglalkozott.
Elnézett amarra, ahová Arti mutatott, a kviddicset gyakorlók irányába, és próbálta észrevenni azt, amiről a másik magyarázott közben.
- Ó, szóval az nem a taktikája, amit azért vet be, hogy összezavarja az ellenséget - hümmögött aprókat bólogatva.
Pillantását aztán Artira fordította, ahogy szakértő szemét rajta tartotta a távolban, az égen manőverező játékosokon, illetve inkább azok seprűin. A szőke meg kicsit sajnálkozott azon, hogy úgy fest, nem ő az egyedüli, akinek gondja adódott a sporteszközével.
- Biztos sokan örülnének, ha rendben tartanád az állományt - bólintott Lilkó, és rávigyorgott Artira. Egyhamar nem lesz neki saját járgánya, szóval nagyon is értékelné, ha a srác működőképesen tartaná neki ezt az egyet.
Most viszont egy vadiúj, még tesztelés előtt álló példány volt a kezében, aztán hamarosan a lábai közt, ahogy elrúgta magát a földtől, és megtette a köreit az égen, közel maradva a seprű gazdájához, hogy az meg tudja figyelni, illetve, ha valami baj történne, tudjon időben reagálni. Azonban úgy tűnt, figyelme nem kizárólag a röppeszközön tartotta... dee még így sem sikerült elkapnia a lányt, bár könnyen lehet azért, mert nem gondolta, hogy el kellene. Igazából Lili sem tervezett nekirongyolni, csak hát rosszul mérte fel a sebességet, és aztán már nem volt nagyon mit tenni, csak a lehető legoptimálisabban elterülni a földön.
- Persze, remekül! - nevetett, miközben ellenőrizte, hogy valóban nem törte el semmilyét. Még az ujjai is szépen hajlottak, ahogy kellett nekik, szóval ezúttal jobban megúszta a dolgot. Vagy ilyen jó légzsák ez az Artúr.
- Szuper a seprűd! És világbékét is hozhat, meg boldogságot. Utóbbit biztosan, én nagyon élveztem legalábbis.
Felkászálódott, és segített Artinak is, aztán nevetgélve-beszélgetve levonultak a pályáról. Lilire várt egy zuhany, Artúrra pedig egy akrobatikus seprű javítás. Na nem mintha sürgetni akarná vele a lány, csak ha már itt vannak egy helyen mindketten, a seprű is meg Artúr is, hát akkor miért választaná szét őket? Nem? Hát de.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838599#post838599][b]Süveges Lili - 2021.10.26. 17:41[/b][/url]

Hiába a tértágító bűbájok, vagy akár a Kívánságok Terme, Lili sokkal szívesebben ült seprűre a szabad ég alatt, még akkor is, ha utána a varázseszköz nem nagyon ment sehová, csak megtartotta őt néhány méter magasan, ahol aztán a gyakorlatait végezhette. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, egyszerűen csak furcsának találta a repülő eszközt bevinni a kastélyba. És mivel nem is az övé volt, természetesen a helye is itt, a szertárban volt, a kviddicspálya mellett, szóval még közelebb is volt itt, mintha beviszi magával, aztán, ha végzett, kihozza újra, hogy aztán sétálhasson ismét vissza az iskolába. Macerás, és amúgy is, még mindig egész jó idő volt, szóval miért is ne jöhetett volna ki?
És itt legalább nem is zavarta semmi, nem kellett aggódnia amiatt sem, hogy egy másik társát megüti véletlenül a jókora seprűvel, mert most a kviddicsesek sem jöttek elő. Néha-néha belefutott olyanokba, akiknek kilóméterhiánya volt repülésből, de velük nem akaszkodott össze, messzi elkerülték a többnyire szerencsétlenkedő lányt. Az egyetlen dolog, ami arra ösztökélte, hogy befejezze aznapra az edzést, a lemenő Nap volt. Hamar a fák mögé bújt, és ahogy egyre inkább a télbe hajlott az idő, úgy tért egyre korábban nyugovóra a meleget szolgáltató égitest is.
Jóleső fáradsággal a tagjaiban hoppant le a fűre, és lassú léptekkel elindult az Eridon címerét viselő öltöző irányába. Még mindig nem szokta meg igazán, hogy most már ez a háza, és szinte félt a kék színekben pompázó lelátók irányába elnézni. De nem bánkódott nagyon, és egyébként is volt bőven min agyalnia, igazából a testedzést is azért tolta ennyire, mert ha alaposan kifáradt, nem kellett álmatlanul forgolódnia a még szinte idegen ágyban.
Bánatos volt, és kissé magányos, de nem akarta bevallani magának, sem másnak, de látszott rajta. Talán még fogyott is kicsit, bár talán csak a testhezálló, melegítő ruhái miatt tűnt látványosnak a dolog.
Mielőtt még betért volna az ajtón, gondolt egyet, és lecsüccsent a kispadra, hogy kifújja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838631#post838631][b]Süveges Lili - 2021.10.27. 22:13[/b][/url]

Szinte mindent jobban szeretett társaságban csinálni, a nyilvánvaló kivételeket nem számítva, de az edzeni inkább egyedül volt jó, mert magára koncentrálhatott, a feladatra. Párszor persze Lucas-szal együtt is izzadtak, mármint futottak, meg fekvőtámaszoztak, ilyesmi, és mostanában gyakran Zalánnal is edzett a szőke, de a seprűn ügyeskedést még mindig inkább magányosan csinálta. Kivéve, mikor mégse, de Csengével nem annyira sikerült egy ideje összeegyeztetnie a dolgait.
Pedig most nagyon örült volna a másik szöszi társaságának, nem érezné magát olyan elhagyatottnak. Először Lucas sétált ki az életéből, most pedig a teljes házát kellett "cserélnie". Persze ott voltak, és ugyanúgy találkozott velük órákon, a folyosón, de valahogy mégis más volt így minden.
Pedig nem akart szomorkodni, igazán nem, így aztán mikor közeledő léptekre lett figyelmes, fel is kapta a fejét, és ha nem fagyott volna le egy pillanatra a kérdéstől, amit nem értett egészen, rögtön el is vigyorodik. Így csak némi fáziskéséssel kanyarodott fölfelé mindkét szája széle, és még rá is mutatott kivillanó fogaira, hogy bizony megvannak azok.
- Hogy mi? - pislogott aztán, és kezeit melleire helyezte, mintha csak csekkolni akarná, hogy valóban ott vannak-e. - Persze, hogy van. Már miért ne lenne?
Kicsit váratlanul érte Roland, és az ő stílusa, amiről persze barátnőjétől már sokat hallott, de tapasztalni még nem nagyon sikerült. Valahogy elkerülték egymást, néha még volt is egy olyan érzése, hogy maga Csengu igyekszik gondoskodni róla, hogy nehogy összefussanak. Ki tudja, miért.
Megrázta fejét, és felállt, majd az imént csak a földre engedett seprűhöz lépett, és lehajolt érte.
- Ma nem találkoztunk. Meg asszem' tegnap se. Roland, ugye? - fordult aztán vissza a térdén megtámaszkodó, jól láthatóan szintén egy kiadós edzésen túlesett sráchoz. Rajta jobban meglátszott a belefektetett energia, izmos volt, sehol semmi felesleg. Lili irigykedő tekintete egy kicsit el is időzött rajta, aztán kapcsolt, hogy mit is mondott még a másik.
- Ó, hát azt szerintem csak kamuzta - nevetett. - Bár kérdezgetett a barátnőimről, hogy mit gondolok róluk, meg ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838947#post838947][b]Süveges Lili - 2021.11.07. 12:27[/b][/url]

Nem számított társaságra, de végső soron egyáltalán nem bánta, hogy a rellonos prefektus odajött hozzá. A szavai meglepték, de legalább elterelték gondolatait, sőt, egészen szórakoztatták is. Szokatlan volt. Persze sértő, meg tapintatlan vagy valami ilyesmi, de a szőkének inkább az számított, hogy újdonságként érte.
Nevetett, és megrázta a fejét.
- Dehogy, örülök, hogy legalább ekkorára nőttek! - Nem tartotta nagynak a méretét, olyannyira, hogy amikor csak lehetett, melltartót sem hordott.
Roland nyújtott, Lili pedig a seprűt igazgatta, nem akarta, hogy az út közepén heverjen, még a végén orraesik benne valaki. Mondjuk épp ő. Képes lett volna rá, még úgy is, hogy épp ül, aztán Roland is elkönyvelhetné, micsoda bénaság, lehet nem lenne olyan kedves, mint Adrián a minap.
Csengéről érdeklődött közben a másik, Lili pedig igazán nem tudta volna hirtelen megmondani, mikor látta utoljára barátnőjét. Kicsit összemosódtak a napok, mióta új házba került, és ugyanezen okból kifolyólag már nem egy szobában aludt a lánnyal. A legnagyobb baj, hogy ő meg épp Rolandon kereste volna Csengut, szóval ez patthelyzet volt.
- Faházas..? Nem, Süveges - fordult felé értetlenül, néhány pillanatig nem is értve a célzást. - De Lilinek tényleg Lili vagyok. De nem Fahá.. várj, mi?
Eltátotta a száját, és le is huppant a padra ismét. Most komolyan? Remélte, hogy csak Roland hivatkozik így rá. Időnként beleringatta magát abba a tévképzetbe, hogy nem is derült ki a légyottjuk Lucas-szal, erre jött ez a srác és rácáfolt.
- Lehet, igen - hagyta rá Lilkó még mindig nagyokat pillázva, aztán kicsit zavarodottan oldalra pillantott a mellé telepedőre. - Nem vágott orrba senki se. Miért, úgy néz ki? - Megtapogatta orrát, de egyenesnek és épnek tűnt. Egyik olyan része volt, amit még nem tört, vagy ütött meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839039#post839039][b]Süveges Lili - 2021.11.12. 18:26[/b][/url]

Nem igazán tudta eldönteni, hogy most bókol-e neki épp a másik, vagy nem, úgyhogy csak sután heherészett szavaira. Persze eszébe ötlött, hogy megjegyezze, egyes férfiaknak, a testesebb fajtából (melyből nem nagyon látott az iskola vagy Bogolyfalva környékén) azért van, hogy nagyobbak a mellei mint a csajoknak, de tudta, hogy ez csúnya dolog lenne, még ha igaz is. És ő nem akart bántani mást, még úgy sem, hogy valójában senki konkrétra nem utal.
Még mindig csak tátotta a száját, mikor újabb váratlan kérdéssel sikerült Rolandnak letámadnia, és ezen a ponton már nem bírta tovább, előregörnyedve elnevette magát. Nem is azon nevetett, amint felvetett a srác, hanem hogy milyen lazán, mintha csak az időjárásról csacsognának. Igazság szerint rendkívül szórakoztatta a prefektus pofátlansága.
- Én mindenkit szeretek. Mindenevő vagyok, tudod - vigyorgott.
Még mindig nem tudta nagyon hova tenni ezeket a címkéket. Férfi, nő, hetero, homo... persze, értette a jelentésüket, és tudta, hogy a többségnek ezek egyáltalán nem voltak lényegtelen dolgok, de ő csak a nyilvánvaló fizikális különbségeket látta, azt egyáltalán nem tudta megérteni, miért lenne bármiféle különbség aközött, hogy egy lányt szeret vagy egy fiút. Volt része mindkettőben, és nem érezte, hogy másként élné meg az egyikkel, mint a másikkal.
Kicsit szontyi volt az előbb, az tény, de mostanra már feloldódott az arcának minden szegletében ez, és csak a vidámság maradt, a szokásos Lili-kép. De hogy miért láthatta őt szomorúnak? Talán tényleg az? Valahol belül?
- Csak annyi, hogy házat váltottam, és még kicsit szoknom kell az újat. Vagyis hát ismerem már, mert szöktem már be.. izéé, egyszer.. véletlenül? Nem, nem igaz, bocsánat - megint nevetett, főleg magán, amiért ezúttal tényleg egy prefektusnak vallja be, hogy kvázi tilosban járt. Utólag büntethető vajon érte? Talán nem.
Követte a mellé telepedő tekintetét, aztán visszapillantott rá. Jó, hát végül is ő is lecsekkolta az előbb, szóval szava sem lehet, igaz?
- Mi..? Nem! Mármint, lehet..? - megrázta fejét, és kicsit kezébe is temette arcát, érezte vörösödni a fülét, és mivel haja össze volt fogva, nem is takarta semmi.
- Semmi durva nincs a faházban, olyan, mint egy szoba, csak az ágy az ilyen földre terített hálózsák. De kényelmes ám.. viszonylag - magyarázkodott, és bólogatva biztosította Rolandot és magát is, hogy semmi extrém vagy borzasztó nem volt ám abban az esetben. Tök meghitt volt.. na jó, az talán túlzás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839193#post839193][b]Süveges Lili - 2021.11.20. 08:29[/b][/url]

Nem volt válogatós, ez tény, az evéssel-ivással is így volt, semmire se mondott nemet, amíg legalább egyszer ki nem próbálta. Főleg mert kíváncsi volt, de azért is, mert mindennek és mindenkinek esélyt szeretett adni. Hogy ettől több lehetősége lett? Ebbe nem is gondolt bele.
És ha már lehetősége, tudta, hogy abban is ott rejlik, hogy új házba került, és örült is neki, de valahol még visszavágyott a Levitába. Többnyire örült neki és izgatott lett a változástól, de most felemás volt a dolog, és nagyon úgy tűnik, hogy látszott rajta, ha még Roland is kiszúrta, akivel amúgy nem voltak még beszélőviszonyban. Legalábbis eddig.
- Kicsit tényleg uncsi volt ott, de azért nagyon szerettem - mondta, és elismerően bólogatott, hogy a Rellon bizony izgis. - Az Eridonba vettek át, és azért, hogy jobban ki tudjak teljesedni vagy ilyesmi. Én kibírtam volna még a kékeknél, de a szüleim meg a házvezetőm szerint nem tudtam volna venni az akadályokat. VAV lesz meg minden. Bár nem érzem egyelőre, hogy itt jobban felkészülnék rá... de majd kiderül, gondolom. És hát ha túljutok rajta, akkor nem csak egy évig maradok még itt, hanem ugye mesterképzésen is. Szeretnék magizoológus lenni! - Ezt még nem is mesélte senkinek. Vagyis csak alig két tucat embernek.
A faházról azonban biztosan nem beszélt senkinek, valahogy mégis mindenki tudott róla, a pletykarovatnak meg a susmusnak hála, és Lilinek volt egy sanda gyanúja, hogy még ez is közrejátszhatott a házváltási folyamatban. Pedig aztán nem ő volt az egyetlen, aki rosszalkodott, volt bőven, aki sokkal cifrább helyzetekbe került, és jóval többször is. Őket bezzeg senki nem faggatta.
- Nem, nem ő volt.. nem is én feküdtem rá, hanem.. mármint hogy, hé! - Kínjában elnevette magát megint, és ciccegve Rolandra pillantott. Nagyon szemtelen volt, de hát volt oka erre a pofátlanul nagy önbizalomra.
- Milyen szögből? - értetlenkedett aztán, és megrázta a fejét. - De nem, nem mehetek oda, szerintem már figyeltetve van. Bár a múltkor Júliával nem buktunk le. - Már amennyire tudta. Elég ködösek és hiányosak voltak az emlékei arról az estéről. Tudta, hogy unikornist mentek nézni, és azt is, hogy azt alighanem nem láttak. Arra még részegen is emlékezett volna, azt remélte legalábbis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839227#post839227][b]Süveges Lili - 2021.11.20. 22:07[/b][/url]

A kérdésre csak széttárta karjait, és alsó ajkát kibiggyesztve megrázta a fejét. Ő aztán nem értette, de láthatóan mindenki más, vagy legalábbis azok, akik kitalálták, értették, és Lili bízott a nála okosabb és hozzáértőbb felnőttekben. Ő is az volt, legalábbis korban, de érettségben még távolról sem, és ezt jól tudta. Ezért aztán fájó szívvel de azt tette, amit mondtak neki.
- Azt hiszem a közeg nem mindegy.. vagy hát szóval, hogy milyen hatások érnek, vagy micsoda. - Ismét csak rángatta a vállát, arcán a "biztos úgy van" kifejezéssel. Őszintén szólva nem nagyon tudta, mit fűzhetne még hozzá. Ő nem értette, de elhitte, hogy van értelme. Aztán majd kiderül, hogy igaz volt-e.
Elnevette magát ő is, majd kiöltötte a nyelvét Rolandra.
- Az nem is arról szól! Vagy legalábbis nem csak. Hanem a befogásukról, vagy a megvédésükről, ha rossz helyre kerülnének, ahol nem kéne lenniük, meeeg arról, hogy simogassam őket, és.. ilyesmi. - Jó, ebben a kérdésben is voltak még fekete foltok a tudásában, de abban biztos volt, hogy mágikus állatokkal szeretne foglalkozni. Mást nem is igen tudott elképzelni magának.
Roland ellenben valami egész mást is el tudott, méghozzá többféle szögből is, és a szőkének nem igazán esett még le, hogy miről beszél. A faházzal volt kapcsolatos, annyi biztos, de most nem gondolta, hogy elsétálnának oda. Ha meg seprűre pattannak, valaki biztos kiszúrja őket, ahhoz figyeltetni se kell a helyet.
- Hogy mi..? - sápadt el egyszerre. - Kivel emlegetnek már megint? Nem is csináltam senkivel se Lucas óta.. jaj, nem is tudom, minek mondom ezt neked..!
Megint a kezébe temette az arcát, és nevetett kínjában. Hülyét csinál itt magából teljesen, semmi újdonság, de azért mégis. Mi ütött belé? Ennyire zavarba jönni! Júliával nem is történt semmi. Vagy.. legalábbis úgy hitte. Rémlett pedig a haja illata, de talán csak képzelődik már megint. Az megesett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=839730#post839730][b]Süveges Lili - 2021.12.03. 19:00[/b][/url]

Nem értette a viccet, de az ilyesmiből már rég nem csinált problémát, elfogadta, hogy sokkal, de sokkal több minden van, amit nem fog fel a kis buksijával, mint amit igen. Szóval csak nevetett ő is Rolanddal. Nevetni szeretett, akkor is, ha épp nem tudta, min, szóval nem volt ezzel semmi gond.
Viszont volt ennek a tettetésnek egy határa, amin túl azért kénytelen volt felvonni a szemöldökét és igen értetlen kifejezéssel bámulni vissza a másikra.
- Van egy kígyód? De.. miért hordod magadnál? Szerintem jobb szereti a nyugalmat - tűnődött el, mert bár nem volt benne biztos, azért csak úgy sejtette, hogy a lábatlan állatok nem annyira szeretnek futni. Roland meg futni volt, nem? Meg egyébként is, hol van? - Hova rejtetted? Tényleg szabad simogatni? A nadrágodban van? Tértágítós?
Őszinte kíváncsisággal érdeklődött, nem is sejtve, mire utalt valójában Roland. De tényleg nem esett le neki, becsszó!
Ellenben a faházas utalások félreértéséhez már komoly tehetség kellett, olyan, amilyen még Lilinek se volt, és egészen belevörösödött a rellonos felvetésébe.
- Nem, nem tudom megmutatni, mert itt se hálózsák, se ablakon bevágódó faág nincs, és.. meg amúgy is az csak Lucasra meg rám tartozik, hogy mi történt meg hogy ott, jó? - hadarta kissé nagyon zavarban. - Milyen Karolinát? Ő az a navinés, akinek tele van fémdarabokkal a szemöldöke és kopasz? Hát őt mondjuk nem merem megkérdezni semmiről, egyszer már nagyon csúnyán nézett, amiért szóba hoztam, hogy a repülőtéren biztos becsipog. Tudod, a piercingek miatt.
Aztán közben rájött, hogy nem is Karolinának hívják ezt a lányt, és hogy többnyire inkább senki se hívja, de az már nem ugrott be neki, hogy talán egykori szobatársára utal Roland.