A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=735701#post735701][b]Mei Watts - 2018.10.01. 16:24[/b][/url]

Seprűs pizzafutár vagyok. Mármint tényleg. Nem csak egy átmeneti béna meló, komoly fizuval, jófej főnökkel, meg minden. Nem gondoltam, hogy sikerül ennyire hamar munkát találnom, ráadásul ennyire jót.
Persze azt nem szeretem, amikor van 15 cím, a pizzák pedig lassan készülnek. Az utolsónak a bagolykőit hagytam, mert úgy voltam vele, hogy ott majd tuti megértik. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek szüksége van pénzre, annyira csak nem lehet elit suli ez, hogy mindenki készhez kap mindent.
Még szerencse, hogy korábban kviddics csapattag voltam, így könnyedén eljutottam bárhová a pizzás táskával a kezemben a seprű vezetése közben. Nem bajlódtam azzal, hogy a rendes bejáratot használjam, azzal csak felesleges időt vesztegettem volna, ezért az erdő felől közelítettem meg a kviddics pályát.
Ahogy talajt értem, nézegetni kezdtem az ott lévőket, hátha kiszúrom, ki az, aki éhen halni készül. Ahogy belőttem a fiút, egy bájos mosolyt magamra varázsolva léptem közelebb hozzá.
- Vajda Richárd? - kérdeztem, lelesve a nevet a blokkról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=737235#post737235][b]Mei Watts - 2018.10.20. 23:20[/b][/url]

Nem terveztem kviddicsezni itt is, de nem bántam meg a jelentkezésem. Igazából amikor megláttam a papírt a klubhelyiségben gondolkodás nélkül felírtam magam, végül még be is válogattak. Ami amúgy nem annyira meglepő, azért megy nekem a sport. Eddig őrző voltam, de ez most lehet változik. A többieknek - a csapatkapitányt leszámítva - nem volt akkora tapasztalata, mint nekem, szóval mozgatható tényező lettem az egyenletben. Amitől csak azért féltem, mert egy terelő pozícióval nem tudom hogy birkóznék meg. Mármint én a 160 centit is csak magassarkúban érem el, kilóra pedig alig vagyok több, mint a két gurkó összesen. Most már csak reménykedem, hogy az újoncok közül ketten is élni fogják a gurkó dobálós dolgot, nem engem raknak oda.
Ahogy kiléptem a pályára, megmarkoltam a seprűmet. Haru küldte, egy újabb prototípus. Egyelőre azt mondtam, hogy hajtóknak valót küldjön, a többit meglátjuk majd.
Masára néztem, aznapi edzőpartneremre, lágyan rámosolyogtam.
- Akkor vágjunk bele. - Így is teszek, pár pillanattal később már a levegőben vagyok.
- Mit szólnál, ha először követnél engem? - kérdezem, ha Masa is felér mellém.
Persze nem egyszerű körözgetésekre gondoltam, hanem komolyabb útvonalat írnék le neki. Igazából mind a kettőnknek gyakorlás volt a mai, nekem vissza, neki pedig belerázódás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=737469#post737469][b]Mei Watts - 2018.10.23. 15:20[/b][/url]

Nem tudom, miért vigyorodok el én is; mert ragadós Masa jókedve, vagy mert feltételezte rólam, hogy kíméletes leszek. Ez utóbbi miatt nem tudom hibáztatni, tényleg inkább simulékony vagyok más esetben, de nem a kviddics pályán.
- Akkor hajrá, nem lesz egy fáklyás menet - feleltem még, mielőtt elindultam.
Nagyjából 20 méter magasan lehettünk, kezdetnek a föld felé nyomtam le a seprű nyelét. Nem élesen, de csak fél méterrel a felszín felett egyenesítettem ki. A nővérem megint kitett magáért, kézzel alig kell irányítanom a drágaságot, ez azt csinálja, amire gondolok.
Folytattam az utamat lent, élesen kanyarodtam jobbra, egy újabb egyenes után ismét jobbra, majd azonnal balra. Még képzeletben sem fejeztem be, már megkezdtem az emelkedést. Nem recsegett a seprűm, de kanyarban nem tudtam megtartani az addigi sebességemet. Felfelé viszont mesésen gyorsult, még pár könnycsepp is kicsordult a szememből emiatt. Kicsit lelassítottam, miközben megtöröltem az arcom, hátranéztem, hogy bírja a Masa az iramot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=737488#post737488][b]Mei Watts - 2018.10.23. 18:44[/b][/url]

Nagyon jó, ez tetszik. Masa említette, hogy az alapok mennek neki, ezt most sikerült is bebizonyítania. Nagyot dobbant a szívem, mert ilyen tehetséges játékossal akár nyerhetünk is. Amerikában nagyon kemény edzéseink voltak, de egyszer sem tudtuk megszerezni a kviddics kupát. Itt muszáj lesz, ebből nem engedek. Keményebb fokozatra kell kapcsolnom, a végén még a tanítvány legyőzi a mestert.
A lelátók felé fordultam, egészen konkrétan a piros zászlók felé vettem az irányt. A ponyva felett repültem át, a lábaim elérték az anyag szélét. Még magamat is tesztelve buktam le, és vettem egy éles kanyart, hogy visszafelé megtegyem ugyanazt az utat, csak már a padok felett. Nem sikerült elsőre, mivel nem akartam összetörni a seprűmet, a jobb kezemet letéve löktem fel magam a levegőbe. Kicsit fájt a csuklóm, de az ilyen sérüléseket megszoktam. Ha most éles meccs lenne, nem használnám azt kivédésre, így csak annyi történt, hogy a ballal irányítottam a seprűt inkább.
Kiérve a lelátótól, ismét a föld felé vettem az irányt, ezek után szerintem lezárhatjuk a követős feladatot. Az előre kikészített labdák környékén lefékeztem, sikerült egészen szépen megállnom a doboz felett.
A háztársam felé fordultam vigyorogva, akkor szólaltam meg, mikor utolért.
- Nagyon szép, úgy tűnik Bojarski prof szépen megtanítja az alapokat. Milyen pozíción is szeretnél játszani? - kérdeztem jókedvűen. Lehet, hogy említette már, de a sport szeretete lehet, hogy kicsit elhomályosította a memóriámat. Na jó, nagyon vártam már erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=737503#post737503][b]Mei Watts - 2018.10.23. 21:29[/b][/url]

Kicsit elgondolkozva bólintottam, akkor erre figyelni fogok a következő esetekben. Már az is óriási, hogy a kanyarokat ilyen könnyedén tudta követni és nem esett le.
- Köszi, hogy szóltál, sokat segít, ha látjuk a saját hibáinkat - ahogy kimondtam, kicsit elgondolkoztam. Én látom vajon a sajátjaimat? Nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de sosem figyeltem még magamra úgy.
Kicsit félreteszem ezeket a gondolatokat, majd ráérek este kibogozni. Talán még a fémmacskákat is meglátogatom, ki tudja.
Újra vigyorgok, ahogy hallgatom Masát.
- Legyél kicsit optimistább - jelentem ki. - Ha terelő leszel, jól jön majd, hogy ilyen kicsi vagy. Senki nem fog arra gondolni, hogy milyen erősen fogod elküldeni a gurkókat feléjük. A fogók élete amúgy is unalmas. Menekülés, cikeszkergetés, és igazából ezt ismételgetik percenként. Nem túl tuti ha engem kérdezel.
Miközben magyaráztam, felkaptam két terelő ütőt, az egyiket át is passzoltam Masának. Ha válaszolt, megvártam, míg befejezi, aztán elengedtem egyelőre csak egy gurkót.
- Na most akkor ezzel fogunk játszani - mondtam ki a végszót.
Elrúgtam magam a földtől, megpróbáltam elkapni a gurkót az első pár percében, amikor még kicsit lassabb. Ahogy beértem, ütésre emeltem a kezem, kicsit még nekem is fura volt ez a helyzet. Nem igazán gyakoroltam gurkókkal eddig, de egyszer élünk, mindent ki kell próbálni.
A gurkó viszont pont akkor akart megindulni, amikor ütni akartam, így csak a bot végével suhintottam meg. Elég gyenge labda volt, de utólag nem is bántam meg. Nem akartam Masának már az első passznál komoly sérülést okozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=737578#post737578][b]Mei Watts - 2018.10.24. 19:15[/b][/url]

Nem szálltam vitába, hogy a terelők élete sokszor veszélyesebb. Hiába van ütőjük, elég egyszer rosszul mozdulni, a gyengébb kézzel pedig nehezebb célozni. Ilyenkor nagyobb a felelősség, mert elég egy rossz ütés, és lehet, hogy a csapattársadat találod el. Korábban már láttam ilyet, akármennyire is szerettük az illetőt, Robertnek ki kellett raknia a csapatból.
Persze az összes pozíciónál vannak ilyen nehézségek, mindig el lehet szúrni a dolgokat. Mi azért vagyunk itt, hogy ezeket minél inkább kiküszöböljük. Ráadásul Masának igaza van, ketten könnyebb, mint egyedül.
Megfigyelem, hogyan üt a háztársam, próbálom összehasonlítani az én fejemben lévő alapokkal. Szerencsére őrzőként mindenkit meg kellett figyelnem, így ha másra nem is, erre jó vagyok.
Az egyensúlyérzéke nem a legtökéletesebb, de nem vészes. Azért feljegyzem magamban, hogy később megemlítsem neki.
Kicsit késve indulok meg a gurkó felé, ami eléggé közel ért a zászlóhoz. Lehajolok, próbálom elérni a maximum sebességet, aminek hála végre beértem a lasztit. Két méterrel a zászlón túl, egy pillanatra sikerül elé kerülnöm, de ez is elég. Törzsből fordulok, mindkét kezemet használom az ütés során, a gurkó pedig végre engedelmeskedik az akaratomnak. Vigyorogva támaszkodok meg fél kézzel, eléggé büszke vagyok magamra. De nézzük, Masa mit fog szólni egy erősebb szervához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=738247#post738247][b]Mei Watts - 2018.10.27. 16:54[/b][/url]

Megijedtem. De tényleg, több másodpercre csak ülök a seprűn és semmire sem tudok gondolni, csak arra, hogy mennyire veszélyeztettem a társamat. Nem szokásom másra gondolni a pályán, mint a kviddicsre és a nyerésre, de ahogy láttam Masát zuhanó repülésben, semmit nem hallottam, csak az épp kiszakadni akaró szívem dobogását. Mit fogok mondani Eleonorenak, ha megsérül?
Lassan kifújom a levegőt, ahogy helyrehozza a helyzetét. Még sem kell beszélnem Ms. Anyatigrissel, ami király. De azért sütit fogok sütni a prefektus lánynak, ha itt végeztünk, az is tuti.
Mielőtt újra erősebb passzal próbálkoznánk, már a fejemben van a terv. A passz nem volt tökéletes, de kellően erős. Ha mások is lennének a pályán, félthetnénk őket. Csak egy kis korrigálás kell nekem, eltávolodok a zászlóktól nagyjából öt méterre, oda, ahol sejtem a vas célját. Itt most nyugodtan kivárhatok, senki nem fogja elhalászni előlem. Jobb is, mert így - még ha kicsit -, de veszít a sebességéből az ütnivaló. Mindenesetre felkészülök, hogy nagy lesz a becsapódás, a fájó csuklóm miatt nem megy annyira könnyen. Nem ütök a labdába először, csak falat állítok, hogy lelassuljon. Már egy fokkal nyugodtabban kezdem terelgetni, egyre közelebb érek a lányhoz. Alig öt méterre vagyok tőle, amikor jóval Masa feje felé ütöm a gurkót, de már csak a nem sérült kezemmel, gyengédebben. Így még van ideje reagálni, még ha nem is túl sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=738590#post738590][b]Mei Watts - 2018.10.28. 19:29[/b][/url]

Ahogy közelebb jön Masa, nem tudok ellene tenni, kirobban belőlem a nevetés. Hát azt nem mondanám, hogy egy hullámhosszon vagyunk, vagyis telepaták még nem lettünk. Vagyis a prefektus tuti nem.
Kell pár másodperc, mire meg tudok szólalni, még a könnyeim is kicsordultak. Letörölöm, aztán vigyorogva nézek rá.
- Csak azt akartam tesztelni, hogy mennyire gyorsak a reakcióid - nyögöm ki végül. - Van, amikor nem fogsz tudni felkészülni a gurkó érkezésére, olyankor gyorsabban kell cselekedni.
Magyarázatom közben a vasat keresem a tekintetemmel. Néha olyan békésnek tűnik, csak úgy száll a levegőben, mint aki nem akar bántani.
- Mit szólsz egy olyan variációhoz, ahol egymás között passzolgatjuk a gurkót? Innentől, a pálya végéig - ismertetem az ötleteimet, hogy most teljesen tiszta legyen, mit is szeretnék.
Kezemmel egyébként a gyűrűk felé mutatok, amik messzebb vannak tőlünk. Nem egy egész pályás mutatvány lesz ez, hiszen alig vagyunk 5 méterrel beljebb a felezőtől, de maximum visszafelé is megismételjük, ha valami fennakadás lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765003#post765003][b]Mei Watts - 2019.07.25. 20:43[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Csak leírta, amit gondolt.
Olyan dühösen nyomtam a felmosó fejét a padlóhoz, hogy hallottam a reccsenését is. Már vagy hatodjára elővettem a pálcámat és egy reparo után folytattam a felmosást. Mi mást utalhatott ki Bojarski prof büntetésül, mint az öltözők takarítását? Persze az egész ötödik évfolyam olyan szemeket mereszt rám, amiből mindent értek, még csak legilimentornak sem kell lennem.
De megnézném, hogy ők mit reagálnának, ha a srác, akit szeretnek gyönyörűnek nevezné, gyűrűt adna, hogy aztán egy másik csajt tegyen a szépségi lista elejére. Több problémám is akadt ezzel; miért volt szükség ilyen listára és a mégis miért figyeli más lányok száját. Megértem, hogy dühösek, de.. hé. Most komolyan rám seperte az egyik lány a port a szekrény tetejéről?
Leengedtem a hajamat, szó nélkül túrtam bele, hogy kirázzam azt, amit lehet. Ahogy végeztem ezzel, inkább az ablak felé tipegtem, messze a szekrényektől. Közben persze még csak véletlenül sem néztem Geri felé, még csak nem is szóltam hozzá a kiakadásom óta. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatunkban én vagyok az egyetlen, aki tökéletesnek találja a másikat, ami elkeserít. Elkeseredetten néztem le sokadjára a gyűrűmre, aminek hirtelen pont annyi jelentősége lett, mint a nővéremének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765019#post765019][b]Mei Watts - 2019.07.25. 23:31[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Életem férfija olyan hirtelen érkezik a képbe, mintha mindig is ott lett volna. Mármint nem az életemben, hanem jelen esetben a rellon öltözőben. Még szép, hogy kiszúrom a véres kezét, mert nem akarok elsőre a szemébe nézni; aztán jött a "na szia" rész.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy aggódnom kellene a vér miatt, dühösnek lennem, vagy szimplán meglepettnek.
- Helló - zavartan néztem az arca irányába, a hangomat elvitte a cica valahova messzire.
Oldalra billentettem a fejemet, hagytam, hogy a hajam eltakarja az arcomat, ha már nagyon mozdulni nem tudtam. Nem akartam megbánni soha, amiért levágattam annak idején, mert jó helyre került a pénz, de ugyanakkor mi másra gondolhattam volna?
- Mit csináltál? - tétován elindult a kezem az övé irányába, de félúton meggondoltam magam. Ezer meg ezer más dolgot is mondhattam volna, de ez érdekelt a leginkább, és egy valamit megfogadtam magamnak már a legelején; soha többé nem fogok hazudni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765531#post765531][b]Mei Watts - 2019.07.30. 21:33[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Hallom a szavait, ellenben felfogni alig tudom. Az a fiú, aki olyan gyengéden ér hozzám minden egyes alkalommal, képes volt verekedni? Nem egyszer játszottunk már a Mortal Combattal, meg hasonló verekedős játékokkal, de azért ez a valóságban más. Még a kviddicspályára sem engedném fel mezőny közben!
Őszintén meglepve állok előtte, és elkerekedett szemekkel nézem. Semmi nem jut az eszembe, csak az, hogy egyébként ez jól esik.
- Igazán nem kellett volna - felelem kicsivel később, és érzem, hogy a piros ötven árnyalata vonul át az arcomon. Nem tartom magam autistának, de ha bárki más hozzám érne Gerin kívül, valószínűleg random felgyújtanám az illetőt, emiatt nem kell féltenie.
Már nem csak elnézek mellette, hanem konkrétan a szemeibe bámulva hallgatom. Igazából nem kellene sokáig győzködnie, mert bármit elhinnék neki. Ha találnék a szobájában egy idegen melltartót és azt mondaná, hogy valami random csaj öltözött át nála, azt pedig ottfelejtette, de két percen belül távozott is, azt is elhinném. Mert vele akarok lenni, de csak ha ő is úgy gondolja, hogy én vagyok számára a tökéletes. Nem egoizmusból, de őszintén elegem van, amikor valaki eldob, mert megunt.
- Tudom, hogy nem akartál bántani - bólogattam röviden. - De ha... nem is tudom. Te... szeretnéd mással is kipróbálni? - suttogom lesütött szemekkel. Nem olyan régen kaptam meg a gyűrűmet, nem is akárhogyan. Akkor azt mondta, hogy velem képzeli el a jövőjét, de azóta lehet túl kemény voltam vele? Pedig Isten látja lelkem, még Worms-ben is legyőzött egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765681#post765681][b]Mei Watts - 2019.08.01. 11:43[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Ha van dolog, amit kevésbé akarok annál, hogy megint eldobjanak, az az, ha csalódást okozok. Itt én voltam az, aki szította a haragot, én nem voltam képes elhinni megint, hogy én vagyok neki az első. Elfordult tőlem, ezt pedig nem csak fizikálisan éreztem, de mentálisan is. A hülyeségemmel megbántottam, és azonnal tudtam, hogy itt két út van. Az egyik, ahol megkeresem a felmosófát és folytatom a büntetőmunkát, a másik pedig... hát, nem én leszek az, aki spoilerezni fog.
Az ujjaimmal felfogtam a hajam, újra elővéve a pálcámat egy szalagot varázsoltam, ami egy darabig talán összefogja. Nem tétlenkedtem tovább, ennyi is elég volt, hogy a bátorságomat összeszedve utána menjek. Az első lépések után már futva tettem meg az utat kettőnk között. Ahogy beértem, már nem kellett gondolkozni, csak átöleltem hátulról, és nem számított, hogy mennyire figyel rám, el kellett mondanom neki.
- Sajnálom - kezdtem bele nehezen. - Sajnálom, hogy féltékeny voltam, meg hogy olyan dolgokat mondtam. De nagyon szeretlek, és megijedtem, hogy... - hirtelen nem tudtam folytatni. Annyira sok dologtól féltem, nehéz volt megfognom ezt. De egy biztos; mind felett az elvesztése állt. - Hogy Kelevitz a final boss, akit nem tudok legyőzni.
Egy pillanatra a hátának döntöttem a homlokomat, de aztán erőt véve magamon elengedtem, ajkamba harapva vártam, hátha ad még nekem egy esélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765723#post765723][b]Mei Watts - 2019.08.01. 21:29[/b][/url]

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Nem rohant el tőlem, ami azt hiszem, hogy egész pozitív. Sőt, még végig is simít a kezemen, amit a tekintetemmel követek végig. Mosolyogva nézek fel rá később, még ha nem is az óriási vigyor az, de legalább őszinte.
- Akkor ez K.O., mert nem csak én nyertem - felelem maradva az eredeti hasonlatnál. A dupla kiütés során általában azt szoktam használni, hogy mindketten kikaptunk, de ha kettőnkre gondolok, az minden, csak nem veszteség. Amikor valaki ilyen csodálatos dolgokat mutat nekem, mint az igazi szeretet, az a színtiszta győzelem az életben.
- Nagyon szeretlek - összevonom a szemöldököm, ahogy közelebb húz. Csak nagyon ritkán mondtam ezt, korábban szinte csak a nővéremnek, de most úgy érzem, mintha kevés lenne. Szavakkal leírhatatlan, amit iránta érzek, ezer sem lenne elég hozzá, nem hogy csak egy. - Soha többé nem fogok ilyet csinálni - fogadom meg azonnal hangosan, hogy Geri is biztos lehessen benne. Ami az emberi kapcsolatokat illeti, nagyon sok mindent kell még tanulnom, de jó kiindulási pontnak tűnik, hogy amikor megbeszéljük az esetleges akadályokat, meghallgatom a véleményét. Nem dönthetek nélküle.
Hagyom, hogy maga után húzzon és igazából fogalmam sincs, hová megyünk. Bojarski nem figyel szerencsére, könnyen el tudunk surranni a figyelő tekintetek elől. Mindenki megkapta a mai dráma adagját, most már nyugodtan kettesben lehet minket hagyni.
Elbújva a pletykaéhes tekintetek elől kicsit megnyugszom, főleg, hogy átöleli a vállam. Ha így ér hozzám, akkor olyan nagy gond már nem lehet.
- Persze - vágom rá azonnal, még bólintok is mellé. - Csak vannak dolgok, amik olyan komplikálttá teszik az életet. Ha elakadok valahol, akkor nem tudok youtube-on tutorialokat nézni, hogyan kellene megoldani a problémákat. Bár a főzésben segítenek, igazából a csirkés ragut is onnan tanultam, de amikor érzelmileg nehéz időket élek át, akkor senki nem mondja meg, hogy mit csináljak.
Nem azt mondom, hogy szívem szerint könyvekből tanulnék meg mindent, de azért majdnem. Eddig lehet, hogy jól csináltam mindent, de az első bukkanókat úgy tűnik, hogy nem túl jól viseltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=768409#post768409][b]Mei Watts - 2019.08.21. 21:52[/b][/url]

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Mosolyogva forgatom meg a szemeimet, hogy utána újra az övéibe nézhessek.
- Arra gondoltam, hogy bízok kettőnkben. Legyőzhetetlenek vagyunk, és nem én leszek az a noob, aki nem szavaz meg elég bizalmat - jelentem ki lazábban.
Abban viszont igazat adok neki, hogy bizonyára a továbbiakban is féltékeny leszek. Kincső persze nem tartozik ebbe bele, de ha feltűnik például Sára, biztos kibuknék kicsit. Igyekszem kezelni az ilyen érzelmi kitöréseimet, mivel pont ez alapján működik az elemi mágiám is. A tűz nem játék, én pedig nem akarok ártani senkinek.
Csak nevetek rajta, de azért legbelül nagyon jól esik, hogy ennyire szereti, amit csinálok. Oké, az indiai kajáim még mindig ehetetlenek, de azt leszámítva boldog vagyok, amikor neki főzhetek.
- Aha, persze, hogy benne vagyok - bólogattam vidáman. Nem is tudom, hogy miért nem jutott hamarabb eszembe, de tény, hogy ha van zseniális ötlet, akkor ez az. Igazából azt mondják, hogy lakva ismeri meg az ember igazán a másikat, de nem hiszem, hogy ez akadály lenne számunkra. Még mindig nem igazán akar eltűnni a rózsaszín köd, pedig már lassan egy évesek vagyunk. ÚRISTEN. Majdnem elfelejtettem.
Ezt azért elraktároztam, hogy aztán picit összeráncolva a szemöldökeim nézzek rá.
- Én lennék a legboldogabb ettől, de szerinted apukád megengedné? - Nem szeretem, ha veszekednek, pláne, ha miattam. Az anyukája a legjobb szülő a világon, a papával viszont néha vannak fennakadások. Őszintén nem szeretném, ha súrlódást okozna közöttük a közös életünk.
Ugyanakkor meg imádom, hogy meghozta ezt a döntést. Mármint még semmi sem végleges, de nekem már az elhatározás is elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=772266#post772266][b]Mei Watts - 2019.09.10. 11:35[/b][/url]

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Olyan hullámvasút az egész, nem mintha bánnám, vagy ilyesmi. Még ha akarnék is mondani valamit, a kis akciója teljesen elnémít. Nem otthon vagyunk a négy fal között, de még ha ott lennénk sem számítana semmit. Még mindig annyira új, hogy... na, hát hogy már itt járunk. Vagyis ideje volt, de mindent olyan jól csinál és... Oké. Komplett idiótának kezdem érezni magam, és biztos vagyok benne, hogy nem csak simán melegem van, hanem rendesen el is pirultam.
- Pe-persze - vágtam rá dadogva. Kicsit éles volt a váltás megint. - Nem mondom, hogy egy kastélyt is ki tudnánk fizetni, nem az anyagiakkal van gond. Azt nem szeretném, ha mérges lenne.
Ami lássuk be, könnyen elképzelhető. Bár Benzsay papa meg sem közelíti az enyémet, szigorú elvárásai neki is vannak.
- Amikor én szembeszegültem az apámmal, ő kitagadott - ismertem el nehezen. Nagy levegőt vettem, mert ideje a tabu témák ledöntésének. - Nagyon sokat számítasz nekem, mert régóta nem volt családom, és te betöltöd ezt az űrt. De pont ezért nem szeretném, ha közben miattam le kell mondanod bármiről is - lefelé néztem a földre.
Persze mosolyogtam a húgain, de ezek után valahogy nem jött olyan őszintén, ahogy általában szokott.