A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=262734#post262734][b]Ombozi Sára - 2014.03.30. 20:14[/b][/url]

Sára sokszor látta már a kviddicspályát - távolról. Sosem ment ki meccsekre szurkolni és esze ágában sem volt a pályán repkedni az idiótákkal. Egyszerűen hülyeségnek tartotta az egészet. A kviddicsjátékosok szerinte passzióból, na meg persze indokolatlanul vitték vásárra a bőrüket, sosem tudta sajnálni őket, amikor sírva szaladtak velük a gyengélkedőre. Így kellett nekik, maguknak csinálták, senki nem szorított kést a torkukhoz, hogy repkedjenek, illetve vasgolyót puszilgassanak.
Ennek ellenére elgondolkozott pár dolgon. Egy dolog volt ami nem volt értelmetlen a kviddicsben, hova tovább, hasznos is lehetett bizonyos helyzetekben. Ez pedig nem más volt, mint a repülés. Bizony, úgy döntött, ideje lesz elsajátítani ezt. Először is, bénának nézhették, amit biztosan nem akart. Mármint, itt volt, 18 évesen és boszorkány létére sosem ült még seprűn. A repüléstan órákat mindig elsumákolta, kibeszélte magát. Számára ez sosem volt nagy feladat. Másodlagos oka pedig az volt, hogy most viszont saját maga akart repülni.
Szóval végül Sára drága elbattyogott a kviddicspályára. Kis idejébe került, mire megtalálta, hol tartják a seprűket. Elvett magának egy szimpatikus darabot, alaposan megnézte magának. Igazából még a kezében sem volt repülő fajta, szóval elég furcsa volt, hogy mennyiben más ez, mint amivel takarít. Ahogy eredetileg sejtette, hogy kéne csinálnia, úgy kezdett neki. Fogta a seprűt, a földön, biztos lábakon állva ült rá. Először nem is koncentrált a repülésre, semmire, egyszerűen elrugaszkodott, úgy gondolta, egyből menni fog. Ki ne tudna repülni? Igazán meglepődött, amikor a talpai a talajon újra földet értek.
Hümmögve nézett körbe maga körül. A fránya gravitáció kifogott vele, márpedig ezt meg kell bosszulnia. Lehunyta a szemeit, vett egy mély levegőt. Csak akkor nyitotta ki őket, amikor már érezte, hogy meglehetősen instabil helyzetben ül. Miért is? Lebegett!
Ez az információ egyszerre örömteli és gyászos volt számára. Először is örült, mert helyből meg tudta csinálni. Másodszor pedig kétségbeesett, ugyanis a gravitáció ugyanúgy hatott rá, csak jelenleg egyszer a seprű jobb, majd némi korrigálás után a bal oldalán próbálta lehúzni a földre. Először csak morgolódott, nem volt messze a talajtól, de ez nem volt gond. Ugyanis a morgás lassan sikkantásokba, heves kézmozdulatokba fordult át. Ennek hamarosan egyszerű következménye volt, csinos kis hátsójával közelebbi kapcsolatba került a talajjal, a seprű pedig koppant a porban.
Sára megsimogatta a derekát, de nem hagyta annyiban. Dühöngött volna, de visszafojtotta, nem ez volt a megfelelő alkalom. Felállt, felkapta a seprűt, rápattant és újra próbálkozott. Biztos volt benne, hogy menni fog ez... előbb-utóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=265022#post265022][b]Ombozi Sára - 2014.04.02. 20:26[/b][/url]

Miközben lelkesen próbálkozott tovább, fáradhatatlanul, valami nevetésfélét hallott. Azonnal felkapta szőke buksiját, izzó zöld szemekkel kereste a hang forrását. Aztán jön a taps is, ez is alaposan felhúzza, amúgy sem volt teljesen nyugodt. De nyel egyet, visszafojtja. Már éppen készül jéghidegen megkérdezni a bátor srácot, hogy mi köze hozzá, hogy mit csinál és szívesen elküldte volna melegebb éghajlatra is. Igazából már a levegőt vette hozzá, azonban megelőzték és köszönt. A segítségnyújtás ajánlata kicsit fejbe kólintotta, meghátrálásra kényszerítette. El kellett gondolkodnia, valóban akarja-e, hogy valaki segítségét kérje. De úgy döntött, ha már felajánlották neki, ingyen és bérmentve... miért is ne?
- Segíthetsz. - Válaszolta végül kimérten pillantva rá. Még nem sikerült teljesen elnyomnia a hirtelen haragot, amit legszívesebben Viktor nyakába zúdított volna. - De ha tovább nevetsz, megismertetlek a kevésbé aranyos oldalammal.
Egy biccentés mellett figyelmeztette a férfit, majd elgondolkodott. Valóban kicsit görcsösen állt neki az egésznek, felvette a seprűt, leporolta magát, hiszen már nem egyedül volt. Ráült, de lábait még a földön tartotta, az volt a biztos.
- Sára. - Közölte szintén szűkszavúan, hiszen már lehunyta a szemeit, kissé felfelé hajtotta a fejét. Egy picit hallgatta a szél finom játékát, érezte a napsütés kellemes bizsergetését a bőrén. Vett egy mély levegőt, lejjebb engedte vállait a görcsös tartásból, ujjait is lazábban fonta a seprű köré. Még mielőtt sikerült volna teljesen magába fordulnia és elveszítenie a külvilágot, Viktor újból megszólalt, egyik szempillája alól felpillantott rá, megrázta a fejét.
- Nem, igazából még soha nem ültem ilyenen. - Igazán komoly fejet vágott Sára, miközben ezt válaszolta, majd újra nekikezdett, mielőtt még ismét próbálkozhatott volna, Viktor újabb kérdést tett fel neki. Egy ideig lefelé nézett, majd lassan elvigyorodott, végül kuncogni, majd nevetni kezdett. Látszott, hogy a fiú nem ismeri, hogy ilyeneket kérdez. Teleszájas vigyorral nézett fel rá, ahogy felemelte a fejét.
- Ne hinnék benne? Bármire képes vagyok, nem ez fog megállítani. Meg amúgy is, repülni mindenki tud. - Válaszolta, majd megrándította a vállát. A repülni mindenki tud kijelentést így utólag megbánta, hiszen ő nem tudott repülni, de azért vannak itt, hogy megtanuljon. Amúgy alapvetően tényleg hitt az egészben, hogy menni fog, megtartja az egyensúlyát, suhanni fog majd egyszer... csak még egészen új volt neki az egész. Nem volt nagy sportember sem, hogy természetfeletti reflexekkel rendelkezzen. Márpedig néha úgy érezte, a repüléshez talán azok is kellenének.
Elhatározta, hogy újra elrugaszkodik, kicsit lazábban kezeli a helyzetet, nem fog kételkedni semmiben. Csak a cél lebeg majd a szeme előtt, nem lesz nevetséges, jó kislány lesz. Repülni fog, mint egy madár, szabad lesz, érezheti magán a szelet... előre beleélte magát. De még mielőtt elrugaszkodott volna, zöld szemeivel ártatlan pillantást vetett Viktor felé.
- Ha nem megy, elkapsz? - Kérdezte tőle bájosan pillogva. Na mert feladni nem fogja, de sokkal kellemesebb, ha nem kell ismét a földön kikötnie. Amúgy is poros lesz, tele lesz kék-zöld foltokkal, nem kell az a fenének sem. És ha már itt volt egy önjelölt segítő, aki talán még el is kapja, miért is ne? Magában már amúgy is ráaggatta a nagy BALEK táblát. De Sára személy szerint szerette a balekokat, jól elvolt velük mindig is.
Amint megbizonyosodott a válaszról, újra mindenre koncentrált, ami instrukciót eddig kapott, majd újra elrugaszkodott, de elég hamar megingott ültében és ismét, még a talajhoz közel adta meg magát a gravitáció vonzásának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=270184#post270184][b]Ombozi Sára - 2014.04.08. 23:12[/b][/url]

- Helyes. - Bólintott elégedetten, amikor Viktor megígérte neki, hogy nem nevet tovább. Ez volt a helyes taktika, így már hajlandó volt vele repülni... egészen addig, amíg betartja az ígéretét. Amúgy már megállapította, hogy elég nagy baleknak tűnik, így nem lesz sok gondja vele. Tipikusan annak a jó fiúnak tűnt, aki nem akarja direkt bosszantani és jelen helyzetben ezért még hálás is volt. Amúgy is ingerült volt a hülye seprű miatt, hát most aztán nem jött volna jól neki egy olyan személy, aki igazán viccesnek képzeli magát. Mondjuk talán már így is eljön majd az idő, hogy orvosokhoz kell fordulnia a magas vérnyomásával, túl sokat fojtja el magában az indulatait.
Aztán Sára próbálkozik, olybá tűnik, mintha egészen jól menne neki, ám hamar lepottyan a seprűről. Már készíti is az alfelét az újabb becsapódásra, de Viktor elkapja őt, mielőtt még megtörténhetne. Jólesően sóhajt, összehúzta magát esés közben, hogy kevésbé sérüljön, de most már el is engedheti magát kicsit. Hiszen pihenés van, férfi karjai között. Hátradönti a fejét, vigyorog szélesen.
- Miről beszélsz? - Kérdezte vigyorogva, miközben karjait is kitárta, nem volt az a félős fajta. - Most is repülök, méghozzá seprű nélkül, ezt kapd ki!
Nevetgélt kicsit, de aztán, amint a férfi letette, rendezte sorait és komolyságot erőltetett magára. Az ilyen dolgai segítettek levezetni a benne felgyülemlő energiákat, így nem bolondult meg soha. Ép, egészséges, erős maradhatott, az, hogy ki mit gondolt róla, egyáltalán nem érdekelte.
- Ó, hát... ültem már biciklin, de akkor még elég kicsi tökmag voltam. - Elgondolkodott rajta, egyik kezét az állához érintette, összeszűkítette szemeit. - Na jó, próbáljuk meg még egyszer!
Erre a vezényszóra újra elkapta a seprűt. Az eddigi tanácsokat is betartotta, de most még azt is elképzelte, hogy egy biciklin ül. Ez hatásos volt, hiszen már nem csak elemelkedett, de biztosabban ült, nem akart jobbra-balra lecsúszni minden másodpercben. Még tekerni is tudta volna a seprűt, ha van pedálja. De nem volt, így meg kellett elégednie a repüléssel.
- Látod? Mindenki tud repülni! - Vigyorgott szélesen, miközben körbenézett, egyre magasabbra szállt, csak úgy, hagyta a seprűt repülni, hiszen nem is értett az irányításához. Nevetve nézelődött körbe, egészen tetszett neki a panoráma, na meg a lassú emelkedés is, de meg akarta állítani... itt szembesült a következő problémával. Nem tudta, hogyan állítsa meg azt pedig, hogyan jut le, pláne nem. A leugráshoz már bőven magasan volt, szóval kétségbeesetten pillantott le, Viktorra.
- Hogy kell ezzel lejönni? Le akarok menni, ez túl magas! - Kiabált le, hogy a férfi meghallja. Közben pedig egyre inkább pánikolt, görcsösen fogta a seprű nyelét, de eszébe sem jutott volna lefelé tolni vagy hasonló. A zuhanórepüléstől még inkább tartott. Vagy talán csak tényleg akarnia kellett volna leereszkedni is? Most nem voltak elég összeszedettek a gondolatai, hogy ilyenen problémázzon.