BK Fórum - Kviddicspálya

Kviddicspálya - Nagy Bátor Đominic hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le

| Téma száljai | Témaleírás

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV

Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783

Írta: 2014. április 13. 23:41

| Link

Edzés

Persze, ilyenkor kell valamelyik lúzernek bajba keverednie, és visszaszólogatni, amikor az ember siet. Edzésre kéne mennem, de ez a kis mitugrász azt hiszi, hogy okosabb, mint én. Komolyan mondom, ha nem ismerném, kiköpött Eris lenne, csak fiú kiadásban. No nem baj, a nyakába varrtam egy hónapnyi ágytálsikálást, hogy a legközelebb elfelejtse azt, hogy rám borítsa a kajáját. Nem vagyok én maradékos vödör, hogy tárolgassam neki. Ráadásul az egyik kedvenc pólóm volt a célpontja, ezért dupláztam meg neki a büntetését. Nyavalyás gólya, de képen törölném… de nem lehet, példát kell mutatni, így megúszta egy büntetéssel. A kis közjátékának köszönhetően tuti elkéstem az edzésről, de hát megtehetem, mert miért ne!? Sok mindenről úgy sem maradtam le, ha meg igen, akkor majd elmondja Dave az edzés után, hogy mi is volt az elején. Apropó Dave: vele még beszédem van. Rövid, és fájdalmas beszélgetés lesz. Hogy kinek lesz az!? Majd kiderül, ha megejtettük. Az edzőmeccs után be se jött a gyengélkedőre, utána meg felszívódott. Remélem nem várja azt, hogy ezt elnézzem neki, mert nem fogom. Majd idővel megbocsátom neki, csak az a kérdés, hogy mikor.
A bosszankodás közepette, már a pálya közelébe értem. Vállamon a seprű, a füstölgőt már elpöcköltem, és vigyorogva nézem, ahogyan futkároznak körbe-körbe. Két kör után megállnak, fekvőznek és felüléseznek. Oké, ez megvan szóval majd nekem is ezt kell megcsinálni, de előtte Davehez megyek oda. Kényelmes tempóban haladok a többiek felé, mikor megpillantom az egyik háztársamat, aki fekvőszerű valamiket végez. Most nem tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, esetleg mind a kettő, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. A srác (Noel) felé veszem az irányt, s mikor odaérek, puszta Rellonos szeretetből pakolom rá az egyik talpamat a hátára, és nyom le a földre.
– Ez nem fekvőtámasz, ne hozz már szégyent ránk. Csináld normálisan, vagy szívódj fel. –barátságos vagyok, vagy nem? Megmondom én a választ: nem! Jéghideg hangon közöltem vele, és ha felfogta, ha nem, levettem a lábamat róla. Talpamat a fűbe töröltem, utána tekintetemmel kerestem Davet. Ha megleltem, halvány mosollyal bandukoltam felé, hogy megállva előtte kezet nyújtsa köszönés képen.
– Hoy! Bocs a késésért, de egy elsős kajatárolónak nézett, és rám borította a kajáját. Kénytelen voltam ágytálsikálásra ítélni. Na, miről maradtam le? A rizsát hagyd, a feladatokat mond. –mosolyogva hallgattam, hogy mit kell behoznom, és ha megvolt akkor hátat fordítottam a CSK-nak. Léptem kettőt, de megfeledkeztem valamiről. – Ja, jut eszembe. Dave… –fordultam vissza, de azzal a lendülettel, teljes erőmből bemostam neki. Nem vagyok puhány, de azt nem tudom, hogy hirtelenjében hova érkezett az ütésem. Ha orr, jobb esetben betörtem neki, és nagy valószínűséggel ott nyelte be az ütést. Ezután jött a magyarázat is, hogy miért is kapta, amit kapott.
– Kösz, hogy bejöttél a gyengélkedőre a Navine meccs után. Igazán jól esett a törődésed. –sértődve vágtam hozzá a szavakat, és fordultam meg ismét, hogy lerójam a köröket, meg ha végeztem, akkor a felülés-fekvő duót is.

Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. április 13. 23:46	Szál megtekintése

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV

Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783

Írta: 2015. február 23. 09:40

| Link

Anna

Milyen lányt kell nekem tanítani? Milyen Bakonyi valakit, vagy kicsodát?
Első gondolataim kb ezek voltak, mikor az ikrek meséltek Annáról. Szép… az ember még vissza se tér az iskolába, de máris tanítania kell. Mi vagyok én: tanár bácsi? Hagyjuk már, erre van Markovits, nem!? Ehh, szóval nem a tanerőtől akart tanulni, az már más téma, de akkor miért kell rejtélyekben beszélnie annak a két kölyöknek? Néha kikészítenek vele, de nem baj. Legközelebb úgy kapják meg az ajándékukat, hogy az egész sulit be kell járniuk érte, csak figyeljék meg. Lényeg a lényeg, hogy belementem ebbe a kis játékba, így aztán öt óra előtt pár perccel már a megadott helyen voltam. Jobban mondva csak én tudtam, hogy ott vagyok, meg az, aki ismeri az animágus alakomat, merthogy tigrisként caplattam át a pályán, egy olyan helyre, ahonnan tökéletesen meg tudtam figyelni az alanyt. Mint egy fenevad, aki várja a zsákmány érkezését… és így is van, annyi különbséggel, hogy nem tervezem, hogy elharapom a lány torkát. Az kellene még csak, még a végén lesittelnek… ott még nem akarok tartani. Szóval, egy árnyékban bújtam meg, kényelmesen elnyúlva a gyepen, és figyeltem. Hamarosan elérkezett az öt óra, és ezt is csak onnan tudom, mert egy lány alakját vettem ki a távolból. Az öltözékéből ítélve, és ahogyan bizonytalan a pályán, könnyedén rájövök, hogy ő lesz az a Bakonyi, akit tanítanom kell. Szuper, akkor legyünk jó fejek, és nézzük meg, hogy mit is kezd azzal, ha némileg kések. Már ebből is megtudom, hogy komolyan gondolja-e az egészet, vagy az első öt perc várakozás után sarkon fordul, és lelép. Ha ez lesz, én biztos nem fogom megtanítani semmire, mert nem elég elhivatott hozzá. Viszont meglepetésemre tíz perc után is ott ácsorog, ahol eddig, vagyis csak ácsorgott, mert nekikezdett a bemelegítésnek. Tökéletes, már van egy jó pontja. Közben lustán keltem fel a fűről, előbb mellső vagy hátsó lábaimat is kinyújtottam, és lomhán caplattam be a pálya közepére, ügyelve arra, hogy ne vegyen még észre. Mikor odaértem, leültem, és tekintetemmel követtem a bemelegítését, várva, hogy mikor is szúrja ki azt, hogy egy tigris ül a pálya közepén. Most amolyan gurkó félét játszom, mert ha hamar kiszúr, az csak jót jelent, ha nem… hát a levegőben nem lesz köszönet érte.

	Szál megtekintése

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV

Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783

Írta: 2015. március 7. 01:50

| Link

Anna

A kitartása dicséretes, a figyelme viszont nem az igazi. Ennyi idő alatt nem szúrt ki, és ez a levegőben akár az életét is elveheti. Igaz, hogy igyekeztem takarásban maradni, de egy gurkó sem fog vidáman csiripelni, hogy: „Hé figyelj már, épp most készülők eltörni pár bordádat, ha nem bánod!”. Három kör lefutása után állt csak meg, és nekikezdett a nyújtózkodásnak. Illetve kezdene, mert ahogyan látom, éppen kiszúrt. Ha lenne nálam stopper, vajon hány órát mutatna rajta a kijelző? Mindegy is, éppen a félelem járja át, ami teljesen természetes, mert csak egy bolond nem félne egy tigristől. Nyilván, ha rács lenne közöttünk, ő sem rettegne, de éppenséggel nincs, szóval… vajon meggondolatlan cselekedetre számítsak tőle? Inkább nem várom ki, ezért ismét felkelek, az amúgy nagyon kényelmes fűről, és megindulok a lány felé. Út közben emberi alakot öltöttem, nehogy a végén elszaladjon, vagy sikongatni kezdjen, vagy mit tudom én, hogy mihez folyamodna. Biztos, amolyan tipikus csaj hisztihez, amit nincs kedvem hallgatni. Azért a három méteres távolságot megtartottam, mikor már előtte voltam, és ha a döbbenet, ami kiülhetett az arcára, eltűnt, akkor meg is szólaltam.
– Figyelmetlen vagy, és könnyen ledermedsz, ha ijesztő dolgot látsz. Ez nagyon rossz tulajdonág a levegőben, mert ha ezek ott bekövetkeznek, könnyen találhatod magad úgy, hogy már nem vagy odafent, hanem lezúgsz. Jobbik esetben csak pár csontodat töröd el, rosszabbikban akár meg is halhatsz. –jobb, ha ezekkel már a legelején tisztában van. Szándékomban állt a ráijesztés is, amit hangomból ki is vehetett, mert a repülés tényleg nem sétagalopp. Egy óvatlan pillanat, és már nem is vagy a seprűn. Még mielőtt nekikezdenénk az egésznek, elővettem a pálcámat, és az Invito segítségével kettő seprűt hívtam magunkhoz, köztük a saját tűzvillámomat.
– Ha nem esett volna még le, én vagyok Đominic, akinek tanítania kell téged, de mielőtt belekezdünk, tudnom kell néhány dolgot rólad. Van-e tériszonyod; ültél-e már seprűn valaha; miért akarsz megtanulni repülni, azon kívül, hogy minden varázsló és boszorkány tud. –egyszerű kérdések, amikre nem is kell olyan eget rengető válaszokat adni, s még ezekre vártam, kényelmes támaszkodtam a seprűmre.

Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2015. március 8. 16:37	Szál megtekintése

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV

Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783

Írta: 2015. március 8. 16:37

| Link

Anna

A leteremtésnél azt hittem, hogy sajnálkozni fog, vagy magyarázkodni, de ehelyett a sarkára állva szólt vissza. Belevaló lány, több van benne, mint amennyit elsőnek látok. Vajon meddig bírja majd a kiképzést? Első alkalom után feladja, vagy nem? Fogadásokat lehetne kötni az ilyenekre. Sok-sok felmerülő kérdés: feladja vagy sem; túléli az első repülést, vagy sem; ő készül ki előbb tőlem, vagy én tőle? Ezek jutottak az eszembe, így elsőnek, de nem is volt időm tovább gondolkodni, mert muszáj volt elvigyorodnom a kijelentésére. Felfalni engem, egy tigris? Nevetséges.
– Mondjuk azok, akik tudják, hogy animágus vagyok. Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam az, hogy milyen féle mágus is vagyok. Nem, csak tigris alakot tudok felölteni, de minden varázsló mást. Lehetnek egyezések, például többen kutyák, de ritka adottság az ilyen. Hosszadalmas és fájdalmas megtanulni. Ja, szeretem ráhozni az emberekre a frászt, de a te esetedben más célja is volt, hogy ilyen alakban láttál. Muszáj volt felmérnem azt, hogy mennyire vagy türelmes, és milyen a megfigyelőképességed. Előbbi jó, utóbbiban rémesen leszerepeltél. –újabb kritika, és kioktatás, de ez van. Vállalta, hogy tőlem tanul, fogadja el azt, hogy nem leszek valami kedves. Ismerőssel se bánnék másképp, nem majd pont egy ismeretlen lánnyal, aki mellesleg a középső nevemen hívott.
– Nocsak, tájékozott vagy. Ritkán hívnak Bátornak az iskolában. –talán azért, mert nem tudják, hogy ez a középső nevem, vagy azért, mert megszokták a Đominicot. Felőlem hívhat Bátornak is, ha neki ez a kényelmesebb, engem nem fog zavarni. Viszont neki is szép neve van, csak ezt tőlem nem fogja hallani. A feltett kérdéseimre adott válaszaira hümmögtem egyet, ezé bőven elég motiváció. Kviddicsezni akar, miért álljak én az útjába!?
– Ja, azok. A kviddicsért érdemes megtanulni a repülés művészetét. Hogy miért? Nem igazán volt más választásom. Az ikrek már úgy adták elő a dolgokat, hogy azt mondták neked, hogy megígértem az egészet. Innentől kezdve nem tudtam volna visszatáncolni, meg amúgy is érdekelt, hogy ki az illető, aki pont tőlem akar tanulni. –apró vállvonás kíséretében adtam meg az egyszerű választ. Ha nincs más, akkor ideje nekikezdeni az egésznek. A seprűket letettem a földre, majd a sajátom mellé léptem, és mielőtt nekikezdtem volna az egésznek, intettem a fejemmel Annának, hogy ő is lépjen a sajátjához.
– Kezdjük az elején. Tedd a kezed a seprű fölé, és határozottan mond, hogy fel. Ha minden jól megy, akkor a kezedbe kerül a seprű. Aztán haladunk tovább. –primitív dolog tudom, de én sem tudom másképpen tanítani, minta hogyan én tanultam meg. Időközben a saját seprűm, már a kezemben van, hiszen már akkor odakerült, mikor csak meséltem Annának, hogy mit kell tennie. Ebben nem tudok segíteni, neki kell ráéreznie a dologra, én csak figyelemmel kísértem a próbálkozásait, és várakoztam. Remélem nem órákat fog ezzel szenvedni, mert szeretném ma letudni az alapokat.

	Szál megtekintése

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV

Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783

Írta: 2015. március 28. 01:20

| Link

Anna

Meg akar tanulni repülni tőlem, emellett érdekli az animágia is. Biztosan az ikrek vették rá, hogy találkozzon velem? Jó, mondjuk erről most hallott elsőnek, meg a szavaiból ki is derült, hogy mugliszármazású, mint én. Ha ezzel kezdi, talán nem magyarázom úgy a dolgokat, mint egy semmit nem tudó aranyvérű máguspalántának.
– Szóval te is mugli szülők gyereke vagy. Miért nem ezzel kezdted, és akkor nem mondok mindent úgy, mintha tök természetes lenne? Igen, mindig ugyanazzá, mert éppen elég nehéz megtanulni egy állattá is átalakulni, nemhogy másmilyenné mellé. A belső állatod jön ilyenkor a felszínre, nem te választod igazából. Bár mikor elkezded tanulni, valahogy megérzed, hiszen mégiscsak tudnod kell az állat felépítését, hogy tökéletesen át tudj alakulni. –kivételesen nem vontam meg a vállamat, miután magyarázatot adtam a kérdéseire. Minek kérdez amúgy ennyit? Meg minek néz engem: két lábon járó lexikonnak? Nem vagyok én könyvtár, hagyjuk már. Nem kérdezz-felelek játékról volt szó, hanem repülés tanításáról. Ha bájcsevegni akar, majd megteszi mással, ne az én drága időmet rabolja.
– Ha lenne időnk, megsértődnék. Nem sorolom, hogy miért vagyok híres, és ne induljon meg a nyálelválasztásod. A végén elárasztanád az egész pályát, azt meg nem kell. A Híres Mágusok között benne vagyok, olvasgasd egy kicsit. Ádám meg ilyen: ha valaki foglalkozik vele, képes levakarhatatlan rajongást tanúsítani az illető iránt. –ez mindig is így volt, nem lepődök meg rajta. Ádika szemszögéből teljesen megértem, hogy így viselkedik, hiszen szinte senki nem fogadja el. Hátrány, hogy hallássérült, ráadásul nem beszél, és csak kevesen tudnak vele kommunikálni a jelnyelvvel. Mindegy is, már megtanultam vele élni, és így szeretem azt a kis lükét… meg az Öccsét is persze.
A díszkurzus után, jött a gyakorlati része is a mai napnak. Az én kezembe könnyedén felreppent a seprű, Annáéba viszont nem. Meg is lepődtem volna, ha tökéletesen sikerül neki, de nem szóltam közbe a próbálkozásainak. Csak türelmesen vártam, hogy mikor léphetünk egyről a kettőre. Elnyomtam közben egy ásítást is, mert a végén azt hiszi, hogy unalmasnak tartom ezt az egészet, és csak nyűg a nyakamon. Ami persze félig igaz, de mégiscsak érdekel a tanítás, és az, hogy Annának sikerül-e megtanulni a repülés alapjait. Közben a lány kezében is megpillantottam a seprűt, és halványan elmosolyodtam, miközben a következő lépéshez készülődtem.
– Szuper, haladhatunk tovább. Most vedd a lábaid közé a seprűt, és fogd meg jól erősen a nyelét. Ha ezzel megvagy, rugaszkodj el a földtől; lebegj egy kicsit, majd nyomd előre a seprű orrát, és szállj le a földre. –adtam ki a következő utasításokat is, miközben be is mutattam, hogy mit kell csinálnia. Ebben se tudok segíteni neki, azonban kilépkedek az útjából, és készenlétben állok. Noha remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de ismerve a seprűket… inkább szálljon le biztonságosan, az a lényeg. A megjegyzésére csak a szemeimet forgattam, mert ha elmosolyodtam volna, még a végén azt hiszi, hogy viccesnek találtam a dolgot. Persze ez igaz, de neki ezt nem kell tudnia.

	Szál megtekintése

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV

Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783

Írta: 2015. április 7. 17:58

| Link

Anna

– Kérlek… de szerintem sokkal jobban járnál, ha inkább megkérnél valakit. Akkor még olvasható is lenne. –ez a lány komolyan meg fog őrjíteni egy idő után. Fogom magam, és lelépek a fenébe, aztán tanulja meg magától, és a könyvekből a repülés alapjait. Vagy menjen Markovitshoz, biztosan örülni fog neki. Szerencsére nem bénázik túl sokat, jobb, mint amire számítottam. A seprű a második hívásra már a kezében volt, ráadásul az első lebegése is sikeres volt. Láttam rajta, hogy azért tart ettől az egésztől, de el is mosolyodott a végére. Mégiscsak élvezi ezt az egészet, és nem fapofával áll a dolgokhoz. Tetszik, de haladjunk tovább, hiszen már meg is kérdezte, hogy mi a következő feladat. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényege ugyanaz. Most, ha meg akarnám szívatni, egész végig ezt gyakoroltatnám vele, de annak a nézését elég hamar megunnám. Szóóóóóóval…
– Jó, már fel tudsz szállni. Most már nyugodtan el is indulhatsz. Egyszerű: rádőlsz a seprűre, megy előre. Minél jobban, annál gyorsabban. Ha hátrahúzod, fékezel; jobbra vagy balra húzod és dőlsz vele: értelemszerű. Lenyomod: lefele; felfele húzód: felfele megy a járgány. Eddig világos? –melegen ajánlom, mert nem fogom még egyszer elmagyarázni neki. Már így is kimerítette a heti kedvesség limitemet, örüljön, hogy még nem hagytam faképnél.
– Egyelőre nem csinálunk bonyolult gyakorlatokat, csak körberepüljük párszor a pályát. Ha szólok, felszállsz és megindulsz. Ott leszek mögötted, ha valami gikszer beütne. Ne menj magasra, egyelőre a legalacsonyabb karika magassága megteszi. Lassan haladunk, majd fokozatosan gyorsítunk, és csinálod a feladatokat, amiket mondok. Indulás! –nem igazán vártam meg, ameddig feldolgozza a szavakat, ujjammal máris a legtávolabbi karikák felé mutattam. Amint megindult, fél perccel később mentem én is utána. Az első kör, laza bemelegítő volt, hogy szokja a repülést, mag a kanyarodást, mivel a karikáknál kénytelen volt fordulni. A másodiknál már hol fel, hol le irányítgattam, a harmadikban gyorsultunk, illetve hirtelen fékezést gyakoroltunk. A negyedik és ötödik vegyessel zárult le, és miután visszaértünk a kiindulóponthoz, lefele mutogattam, hogy szálljon le. Követtem a példáját, és mikor már a talajon voltam, elismerően mosolyogtam rá.
– Nem is rossz. Van érzéked hozzá, ahhoz képest, hogy most repültél elsőnek. Mégsem vagy olyan reménytelen, mint azt elsőre gondoltam. A következő alkalmat megírom bagolyban, de azt már most mondom: amint a pályára érsz, ne lankadjon a figyelmed. Na, viszlát! –lusta intéssel köszöntem el a lánytól, aztán felpattantam a seprűmre, és meg sem álltam Véda házáig.

	Szál megtekintése

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa

Kviddicspálya - Nagy Bátor Đominic hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai