A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=126193#post126193][b]Caius Randy Woodrow - 2013.05.30. 13:52[/b][/url]

Idén is eljött a gyereknap és az igazat megvallva nagyon izgatott vagyok emiatt. Már bőven nem tartozom a gyerekek közé, habár a harmadikosokon felül már szinte senki sem. De mindegy is. Amikor megláttam, hogy lesznek fordított órák is, méghozzá Reptan is, nem gondolkoztam sokat. A megadott időben indultam a seprűmmel a pályára és kíváncsian vártam, hogy mi is fog ebből az egészből kisülni. Habár hallottam már Niki nevét, még nem volt szerencsém találkozni vele, így legalább két legyet üthetek egy csapára.
Amikor a pályára érek, látom, hogy néhányan már várakoznak és ott van a tanárnő, Niki is. Elmosolyodom, és odasétálok a hölgyeményhez.
- Jó napot tanárnő! - köszöntöm egy kacsintással és pajkos vigyorral a hölgyeményt. Talán két, vagy három évvel lehet fiatalabb nálam, ami azért elég vicces. Megállok előtte és kíváncsian szemlélek körbe. Egy egyszerű sport együttes van rajtam, fekete melegítő nadrág, sport cipő és fehér póló. Nincs hideg, de azért a derekamra kötöttem a melegítő fekete felsőjét is, hátha odafent a levegőben hidegebb lesz és magamra kell vennem. Ki tudja, hogy mit tervez a hölgyemény. Kíváncsian leskelődök, hogy vajon kik érkeznek rajtam kívül, miközben helyet foglalok az egyik kis padon. A seprűmet lerakom a lábam mellé, nem tudom, hogy kapunk-e esetleg furfangosan megbűvölt seprűket, vagy használhatjuk a sajátunkat is. Kíváncsi leszek erre az egészre...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=183811#post183811][b]Caius Randy Woodrow - 2013.10.14. 11:21[/b][/url]

Hamarosan újra kezdetét veszi a kviddics idény, és amúgy is nem árt néha gyakorolni. Így hát melegítőben, egyszerű fekete-szürke nadrág, fehér póló és szintén szürke-fekete melegítőfelsőben sétálok ki a pályára kezemben a seprűmmel. Egy egyszerű labda van nálam, ami azért picit nehezebb, mint egy átlagos gumilabda. A seprű a hónom alatt, a labda az egyik kezemben a másik kezemben pedig egy nagyobb táska van, benne egy törölköző, ital meg mi egymás. A pálcám például. Hiszen nem ért, hogyha még edzésnél is nálam van. Ki tudja, hogy kinek jut eszébe szemétkedni velem, vagy ilyesmi. Bár rosszul járna, de ezt hagyjuk is. Kicsit meglepődtem, hogy Kiva lett a CSK, de kíváncsi vagyok a lányra, hogy hogyan is fog teljesíteni. Belegondolok, hogy az elsős csapatból szinte már csak én maradtam meg, a többiek mind elmentek, talán még Lenna az, aki itt van a suliban, de úgy hallottam, hogy már ő sem játszik. Vagy ki tudja, soha nem lehet hinni a pletykáknak. Ezeken pörög az agyam, mikor megérkezem a pályára és megállok a padok előtt. Szép lassan lepakolok, a seprűmet becsúsztatom az egyik pad alá, a táskát lerakom a padra, és a tetejére helyezem a labdát is, ami szerencsére nem mocorog, nem akar legurulni, megszökni. Néhány nyújtást végzek, majd megindulok, hogy bemelegítésként kocogjak néhány kört a pálya körül. Hiszen az edzések is így kezdődnek, nem? Szerencsére most nincs olyan hideg, és érzem, hogy hamar be fogok melegedni, talán még melegem is lesz a felsőmben...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=184025#post184025][b]Caius Randy Woodrow - 2013.10.14. 17:44[/b][/url]

Valóban nem hajtom magamat, nem ki akarom futni6köpni a tüdőmet, csak azt szeretném, hogyha az izmaim bemelegednének. Egyszerűen csak kocogok néhány kört a pálya körül, ami azért nem olyan kicsit, szóval nem gáz, hogyha férfi létemre csak kettőt, hármat futok. De úgy tűnik, hogy most annyit sem, mert amikor az első kört lefutom, Loise sétál oda hozzám és széles vigyorral köszönt.
- Nahát, Loise! Szia! - jelenik meg a széles mosoly az én arcomon is, és kicsit sután, lihegve ölelem meg a lányt, majd nyomok két (vagy három?) puszit az arcára. Valóban régen beszélgettünk már a lánnyal, valahogy a viszga időszakban nem volt rá alkalom. De hát már ő is ismer, hogy olyankor igencsak be vagyok gubózva a szobámba és a könyveim közé, szóval annyira nem vagyok társasági lény.
~Ennyit a mai edzésről.~csóválom meg gondolatban a fejemet, de ami meglep, hogy egyáltalán nem bánom, hogy az edzés helyett Loise-szal "kell" beszélgetnem. Inkább örülök a lány jelenlétének és ezen én magam is meglepődöm. Habár mióta csúnyán elváltunk, megbeszéltük a dolgokat mégis úgy érzem, hogy soha nem fogunk olyan jóban lenni, mint a legelején, ismeretségünk kezdetén. Persze ki tudja... Lehet, hogy majd most megváltozik a dolog. Kósza reményeke ezek, de éltetik bennem a lángot, hogy egyszer megint olyan jóban leszünk a lánnyal és talán az is lehet, hogy egyszer újra megpróbáljuk... Talán... Egyszer.
Az öröm kiül az arcomra és habár kicsit lihegek, ami nem túl szexi, örülök a lánynak. Lassan a padhoz sétálok és le is ülök egy kicsit és remélem, hogy ő s csatlakozik hozzám.
- Edzeni jöttél te is? Vagy csak megláttál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189852#post189852][b]Caius Randy Woodrow - 2013.10.26. 18:12[/b][/url]

Meglepődök, ahogy Loise-t itt látom, de nem is nagyon értem, hogy miért. Ez egy nyilvános kviddics pálya, természetesen bármikor ki lehet jönni ide edzeni, és Loise is a csapat tagja volt egykor, úgyhogy... És persze egész ügyes is volt mind terelő, mind hajtóként. Remélem, hogy idén lesz egy fiú hajtópárom, vele lehet, hogy igazán erőteljesek és elsöprőek lehetnénk, de már régen nem ringatom magam ilyen magas vágyálmokba, hogy fú terelő társam legyen. Már várom az idény kezdetét, és habár vannak a házon belül edzések, mégis úgy érzem, hogy a vizsgaidőszak stresszét muszáj ledolgoznom egy kis edzéssel. Amit Loise sikeresen meg is zavar, így csak a futásig jutok el, de igazából ez annyira nem is izgat. Örülök a lánynak, talán kicsit jobban, mint kellene. Mostanában olyan sok ismerős arc tűnt el nyomtalanul, mindenki végzett, vagy egyszerűen csak itt hagyta a sulit, a Főnixek pedig csak szaporodnak és alig ismerek ott valakit. Ilyenkor mindig kellemesen megdobban a szívem a régi ismerősök láttán. Loise pedig egy igen közeli régi ismerős... Nem akarok ebbe belegondolni, mert úgy érzem, hogy az emlékek, melyek között van jó és rossz is, elveszik az újralátás örömét, így le is zárom az agyamat és az emlékek viharát. Mélyen a lány szemébe nézek és mosollyal és puszival köszöntöm őt.
- Azt hittem, Te is gyakorolni jöttél ki. Mi van veled meg a kviddics-csel? Csapat tag leszel idén is? - kérdezek rá a dologra, hiszen még nem nagyon néztem, hogy kik is az új csapattagok. Biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog a régi Lenna - Hayline - Loise hajtósor, Gwen az oldalamról. De legalább az aprócska fogónk megmaradt, aki már nem is olyan aprócska. Döbbenetes, hogy milyen gyorsan nőnek ezek az Eridonosok. Loise is már hopp, itt van végzősen. Vagy nem?
- Hogy sikerültek a vizsgák? Végzős lettél? - kérdezek rá a gondolatomra és remélem, hogy nem fogom megsérteni ezzel, vagy akármi, de sajnos itt elég sokan buknak. Nem is tudom, van-e valaki rajtam kívül, aki még egyszer sem bukott meg. Én erre baromi büszke vagyok, és tudom, hogy ezt a két évet már fél lábbal is kbírom. Főleg, hogy olyan tanulok, amit mindig is szerettem volna.
- Nem, dehogy zavarsz. Igazából... - enyhe pír jelenik meg az arcomon, és lesütöm a szememet, hogy aztán ismét csillogón fúrjam Loise szemébe - szívesebben beszélgetek vele, mint hogy edzzek. - vonom meg a vállamat és elmosolyodom.
- Hogy velem mizujs? Hát... Sikerültek a vizsgáim, úgyhogy most már másodéves MT vagyok. - vigyorodom el szélesen.
- Amúgy meg tanulgatok. Most épp kétségbe vagyok esve, mert rájöttem, hogy tök kevés Főnixet ismerek, kicsit el voltam bújva a vizsgaidőszakban, meg minden. - húzom el kicsit a számat.
- Viszont Te megint P betűs vagy? - pöckölöm meg a jelvényt a lány mellénél, és bele sem gondolok, hogy milyen fura érintés lehet ez...Mosolygok, de a mosoly nem annyira őszinte, mint szeretném. Remélem, hogy a lány ezt azért nem veszi észre.