28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ho-ho-ho-hó! 🎅
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 13. 00:42 | Link

Mary. Smiley
egy ráérős délután

Úgy érzem, hogy az utóbbi időben megfeledkeztem valami olyasmiről, amiről talán soha nem lett volna szabad. Elfelejtettem azt, hogy a repülés nem mindig a küzdelemről és a versengésről szól, elfelejtettem, hogy a repülést élvezni kell, mert anélkül nem lehetséges a kviddics sem. A csapatkapitányság némileg átformálta az agyam és a gondolkodásom ezen részét, sokkal realisztikusabban állok az egész témához, mint kellene. Pedig a sport szórakozás, csak én valahol, valahogyan erről megfeledkeztem. Miután mélyen magamba néztem ezzel kapcsolatban, hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy vissza kellene szereznem a seprűmbe és a magamba vetett hitemet, hogy még mindig tudom élvezni azt, amit csinálok.
Ezekkel a nem éppen vidám, sőt inkább kissé nyomasztó gondolatokkal és a régi jó barátommal, a Tűzvillámommal a kezemben bandukolok ki a pályára. Kora délután van, az idő enyhén szeles, de nem dermesztően hideg. Egész optimális egy kis repüléshez.
Nem végzek valami hű de komoly bemelegítést, nem terveztem semmi komolyat mára, de természetesen azt nem akarom, hogy bármim meghúzódjon. A láb- és bordatörés sem tartozik a kedvenc sportágaim közé, de a rándulást vagy a ficamot is nehezen viselem el. Kicsit kocogok, néhány karkörzés, kis hajolgatás és talán ennyi meg is teszi bemelegítésnek.
Felveszem a földről a kis pajtásomat és néhány pillanatig csak állok csukott szemmel, némán és hagyom, hogy a gyenge szellő kicsit megfújjon. Egyszerűen csak jó érzés. Miután kiesek a révületből, a két lábam közé kapom a seprűmet és finoman elrugaszkodok a talajtól. Kicsit csak lebegek egy helyben, majd megindulok felfelé, a pálya távolabbi részébe.
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 13. 22:19 | Link

Kiva Smiley

Ezúttal nem akadt kedve sem falubéli sétához, sem a körletben való baktatáshoz. Sütit sem kívánt, ennek függvényében nem is csinált, vagy kért a konyhai manóktól. A tanuláson is túl volt már, inkább friss levegőre vágyott. Úgy döntött hát, hogy a kastély területein marad. Felöltözött, az időjárástól függően, és elindult, ki a kastély falai közül. Miközben kifele caplatott, elgondolkodott, hogy mindjárt vége az évnek. Nyakukon a vizsgaidőszak, utána pedig... A döntés, hogy mi lesz ezután? Menjen haza? Maradjon? Vagy addigra lesz egy harmadik lehetőség láthatáron? Eszméletlenül megszerette a sulit, és még Karácsonyra sem ment haza, az pedig családi ünnep. És a rendes családja számára az első. De mégiscsak, a nyári szünet kábé csak két hónap, utána visszajön a suliba... Végül eldőlt a kérdés: Hazamegy, legfeljebb előbb jön el vagy ilyesmi, de haza megy, mert hiányoznak a szülei, hiányzik a nővére, az unokahúga, hiányzik Morzsalék, a kutyája, és Momó meg Muki, az axolotl-jai. De akkor is, addig nem lehet együtt barátaival, nem varázsolhat, és nem... Nem repülhet... Nem ülhet seprűnyélre, szállhat szembe a széllel, vethet szaltót a magasban, két hónapon keresztül. Ezt pedig nem viselheti el... Csak egy gyógyír van erre... Úgy meguntatja magával a repülést, hogy két hónapra elmegy tőle az összes létező kedve! Erre sincs sok mód, csak annyi, hogy most azonnal seprűt ragad, s feltör a magasba!
Megszaporázta lépteit, és elment seprűt vadászni magának. El is vett a helyéről egy iskolai darabot. Nem a legjobb, na de nincs sajátja, meg nem is kell olyan jó legyen. Nem ez a cél. Majd vesz a jövő évre egyet. Reméljük, nem illegális dolog iskolai seprűkön repdesni meccseken, és edzéseken kívül egy cserejátékosnak. A jármű be, azaz megszerzése után a pálya felé vette az irányt. Mikor odaért, letette a seprűt, elvégre be kell melegíteni, különben baj lehet belőle. Jó nagyon szippantott a friss levegőből, majd belekezdett a gyakorlatokba. Mikor mindent jó alaposan elvégzett, még egyszer nagy levegőt vett, majd felkapta a földön heverő seprűt, s azzal a lendülettel lába közé kapta. A fejéből való gondolatok kiűzése közepette elrugaszkodott, hogy végre a levegőben tudhassa magát. A felemelkedés csodás érzés volt. Hirtelen minden gondja elszállt, könnyűvé vállt, minden tökéletes volt. Imádott repülni. Mikor már 5-10 méter közötti magasságban volt, kinyitotta előzetesen összeszorított szemeit, és nagy meglepettségére meglátott maga előtt egy - feltételezhetően - ismeretlen alakot, aki mivel épp most kezdett bele egy kanyarba, valószínűleg szintén kiszúrta őt.  
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 18. 02:47 | Link

Mary.

Egészen elképesztő, hogy most mennyivel másképpen tudok tekinteni erre az egész dologra. Nem feszengek, nem szorongok, mint általában ilyenkor szoktam, most tudom, hogy nem az lesz a dolgom, hogy minden áron védelmezzem a pálya egyik végében álló gyűrűket és ez valahogy felszabadít. Tényleg úgy tűnik, hogy az utóbbi időben teherré vált számomra az egyébként szórakozásnak számító sport.
Nem teketóriázok túl sokat, azonnal ráhasalok az öreg fára és teljes sebességgel megindulok felfelé, a pálya bal felébe. Igazából az se érdekelne, ha kifújná a szél a szememet a helyéről, perpillanat nem tud más érdekelni, csak az, hogy minél gyorsabban menjek. Egy normális ember ezen a ponton azt gondolná, hogy ez már elég, sőt, egy kicsit sok is, vegyek vissza, de nem, megrázom a fejemet és ezzel együtt a gondolatokat is kirázom belőle. Nem akarok mással foglalkozni, csak és kizárólag ezzel.
Nem tudom, hogy mugli számítással vajon milyen gyorsan mehetek, de szerintem olyan 60-70 km/h-val biztos haladok, ami azért lássuk be, védőfelszerelés nélkül cseppet sem veszélytelen. Oké, racionális gondolkodás viszlát, Kiva balra el. És mikor ezt gondolom, tényleg balra fordulok és őrült gyorsan átszlalomozok a gyűrűkön. Ezek után pedig megkezdem életem egyik kedvenc mutatványát, a műbukást. Nyílegyenest lefelé fordulok, mint egy gerely, ami éppen beleállni készül a földbe és mielőtt még az anyaföld széttrancsírozná a kis buksimat, hirtelen felrántom a seprűmet, a talajtól nagyjából másfél méterre és folytatom tovább a magam kis ámokfutását a pálya másik végébe. Majdnem elgányolok egy szegény lányt, akit eddig észre sem vettem és alig tudom kikerülni szerencsétlent.
- Bocsi! - üvöltöm a hátam mögé és haladok tovább a pálya másik részére, de kicsit feljebb húzom a seprűmet. Némileg lelassítok és egy hirtelen mozdulattal felrántom a fa elejét és fejjel lefelé elindulok visszafelé a lányhoz. Szerencsétlenre biztos ráhoztam a gyenge frászt, mégis kéne valamit tenni. Még mielőtt megérkezek elé, visszafordulok normális helyzetbe és hirtelen lefékezek előtte.
- Ő ne haragudj, nem az volt a cél, hogy elüsselek. Csak kijöttem egy kicsit vadulni. - vigyorgom teljesen vörös fejjel. A testemben lévő vér nagyrésze most a fejemet célozta meg, szóval a színelváltozás érthető.
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 5. 22:12 | Link

Kiva Smiley

Jó dolog a repülés, a seprű nyelébe kapaszkodni, látva, milyen az élet a magasból... Mary részben ezért szeret repülni, és részben ezért is jött most ki. Részben. Másrészt, hogy meguntassa magával ezt a tevékenységet, legalább két hónapra előre. Ami, mit ne mondjak, igen nagy munka. Hisz, hogyan is lehetne meguntatni valakivel a repülést, akár egy napra is, ha világ életében ez volt az egyik legnagyobb vágya? Más kérdés, hogy van-e kedve éppen az illetőnek repkedni vagy sem. A 'most nincs kedvem' nem egyenlő a 'most egy időre meguntam'-al. Bár az utóbbi is igencsak jól jön akkor, amikor nem lehet, de legjobb az előbbi. Minden esetre ez most nem is lényeges. Az már sokkal inkább, hogy Mary épp most ül a seprűjén, és épp most vette észre, hogy nincs egyedül.
Mary látja, hogy a lány épp felé süvít, nem is lassan. Igyekszik összpontosítani, mert nem szívesen ütközne össze a hölgyeménnyel. Azonban még nem rántja el seprűjét, nehogy a másik vele tükörképesen tegye ugyan ezt, elkerülve a baleset elkerülését. Ezen oknál fogva igyekszik felmérni a terepet, megfigyelni, hogy a lány merre is indul. Mikor biztossá vált - igen gyorsan - , ő is elrántotta kölcsönvett járgányát.
- Jól vagy? - kiabál ő is háta mögé fordulva. Egy cseppet sem mérges, sőt. Megfordul, kisebb félkörívet leírva, és az immáron lajháralakzatban felé haladó lányt nézi. Felkészül az esetleges összekoccanás újabb elhárítására, de nem úgy néz ki, mintha a lány tovább akarna repülni. Miután visszafordult rendes helyzetbe, megáll Mary előtt, majd kissé szabadkozni kezd.
- Ó, egyáltalán nem haragszom! Én nem vettelek észre, pedig láthattam volna, hogy nem vagyok egyedül a pályán... - húzza el kicsit a száját. Néha olyan vaksi, hogy az már neki is fáj. Mondjuk, mindig neki fáj elsődlegesen, de na. Lassan már nem lehet vaksinak nevezni, hanem mindjárt vaknak. Azért az egy dolog, hogy keres valamit, és akkor sem látja meg, ha épp azt nézi, de az már igazán kiszúrható, ha ott repked valaki előtte.
- Vadulni? - vigyorog ő is. - Öhm, zavarok a vadulásban? Mert ha esetleg útban vagyok, csak szólj nyugodtan, legfeljebb jövök később. - mosolyog a lányra. Nem szeret útban lenni másoknak, inkább elintézi a dolgát később, minthogy kellemetlenséget okozzon.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék