A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé. Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt! Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!
|
|
|
a bájital megivása utáni napon // nem menekülsz- Gyerünk! Most mutasd meg, ki a fasza gyerek! – Üvöltözöm, számból csak úgy fröcsög a nyál, szemeimben pedig valami nagyon nem evilági tűz lobog, amely bármelyik pillanatban képes lenne felperzselni Masát. Elég csak egy rossz mozdulat, egy aprócska baklövés, s a lány talán alulról szagolja legközelebb az ibolyát. A kérdés azonban még mindig adott: mégis mi a fészkes fenét tett a levitás ex prefektus, hogy most méregtől remegő kezeimben pálcámat szorongatva állok előtte, miközben úgy vicsorgok, mint valami veszett kutya? Úgy gondolhatod, hogy ez csak egy a tipikus, Theon-féle kirohanásokból, azonban most sokkal több van a dologban, mint azt a helyzet elárul. Had mesélem el. Ehhez azonban vissza kell ugranunk az időben, körülbelül egy hónappal, a napra, mikor Benettel összekaptam. Hetek, sőt hónapok óta valami baj volt a kapcsolatunkkal. Valószínűleg még mindig az én agresszív viselkedésem és kihasználó természetem utóhatásait nyögtük, mégis arra képtelen voltam, hogy beismerjem, hibáztam. Szóval csak nehezítettem a helyzetem azzal, hogy csont részegre ittam magam éjjelenként és csak… léteztem. Magamba zárkóztam, s bár másoknak azt kommunikáltam, hogy minden oké, valójában semmi sem volt jó. Elena volt az egyetlen ember, aki valamit elkezdett sejteni. Először benne sem bíztam meg, mert miért is tenném, sok tapasztalatom van az efféle helyzetekben, ám miután napok múltán sem adta fel, kicsit feloldódtam a környezetében. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy megbíztam benne, inkább hívjuk ezt egyszerű… tiszteletnek? Hálának? Neeem, egyik sem fejezi ki jól, mit is éreztem a nő iránt. Leginkább egy anyához hasonlíthatnám. Egy szülőre, akit sosem kaphattam meg, szóval végső elkeseredésemben megragadva az utolsó kis fényt az alagút végén, elkezdtem vakon elfogadni mindent, amit a HVH a szobámba hozott, vagy a teremben órák után a kezembe csúsztatott. Akkoriban már a szexuális életem sem volt felhőtlen, hisz akárhogy próbálkoztam – és elhiheted, nagyon is erőszakos voltam akkoriban -, nem ment. Fiú, lány, vámpír, manó, megnevezhetsz bármilyen nemet és fajt, látta már az ágyam lepedőjét elég közelről, ám egyiket a másik után hajítottam ki, hogy aztán a fürdőbe zárkózva beszélgessek el a kicsi Theonnal. Szóval mikor Elena feltünt egy újabb bájitallal, mint aki életében először lát ilyet, ugrottam az üvegcséért, majd gördítettem le az egészet a nyelőcsövemen. Kérdés nélkül. Hatalmas hiba, most már én is tudom. Először nem történt semmi érdekes, talán csak a szám lett egyről a kettőre szárazabb, azonban miután lekaptam egy random gyereket a folyosón, aki meg kell hagynom, nagyon is jól nézett ki, s már benne voltunk a tutiban, visszafelé a szobámba menett egyszer csak… elhánytam magam. Jól olvastad, behánytam a szex gondolatától. S ha ez még nem lenne elég, a kicsi Theon sem reagált semmire, én pedig az újabb csók gondolatától is ideges lettem, majd hánytam és így tovább. Szóval ma reggel elmentem nagy nehezen a suli dokihoz. Bájitalmérgezés. Ennyit fogtam csak fel a rövidke látogatásból, ugyanis olyan gyorsan viharoztam ki a gyengélkedőből, hogy eskü az árnyékomat is ott felejtettem. És így érkeztünk el ide, a jelenbe, ahol a táskám a földön hever, a cuccaimmal körbevéve a füvön, miközben én pálcát szegezek Masára.
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2020. augusztus 15. 17:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=815710#post815710][b]Theon Delacroix - 2020.08.15. 17:49[/b][/url] a bájital megivása utáni napon // nem menekülsz- Gyerünk! Most mutasd meg, ki a fasza gyerek! – Üvöltözöm, számból csak úgy fröcsög a nyál, szemeimben pedig valami nagyon nem evilági tűz lobog, amely bármelyik pillanatban képes lenne felperzselni Masát. Elég csak egy rossz mozdulat, egy aprócska baklövés, s a lány talán alulról szagolja legközelebb az ibolyát. A kérdés azonban még mindig adott: mégis mi a fészkes fenét tett a levitás ex prefektus, hogy most méregtől remegő kezeimben pálcámat szorongatva állok előtte, miközben úgy vicsorgok, mint valami veszett kutya? Úgy gondolhatod, hogy ez csak egy a tipikus, Theon-féle kirohanásokból, azonban most sokkal több van a dologban, mint azt a helyzet elárul. Had mesélem el. Ehhez azonban vissza kell ugranunk az időben, körülbelül egy hónappal, a napra, mikor Benettel összekaptam. Hetek, sőt hónapok óta valami baj volt a kapcsolatunkkal. Valószínűleg még mindig az én agresszív viselkedésem és kihasználó természetem utóhatásait nyögtük, mégis arra képtelen voltam, hogy beismerjem, hibáztam. Szóval csak nehezítettem a helyzetem azzal, hogy csont részegre ittam magam éjjelenként és csak… léteztem. Magamba zárkóztam, s bár másoknak azt kommunikáltam, hogy minden oké, valójában semmi sem volt jó. Elena volt az egyetlen ember, aki valamit elkezdett sejteni. Először benne sem bíztam meg, mert miért is tenném, sok tapasztalatom van az efféle helyzetekben, ám miután napok múltán sem adta fel, kicsit feloldódtam a környezetében. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy megbíztam benne, inkább hívjuk ezt egyszerű… tiszteletnek? Hálának? Neeem, egyik sem fejezi ki jól, mit is éreztem a nő iránt. Leginkább egy anyához hasonlíthatnám. Egy szülőre, akit sosem kaphattam meg, szóval végső elkeseredésemben megragadva az utolsó kis fényt az alagút végén, elkezdtem vakon elfogadni mindent, amit a HVH a szobámba hozott, vagy a teremben órák után a kezembe csúsztatott. Akkoriban már a szexuális életem sem volt felhőtlen, hisz akárhogy próbálkoztam – és elhiheted, nagyon is erőszakos voltam akkoriban -, nem ment. Fiú, lány, vámpír, manó, megnevezhetsz bármilyen nemet és fajt, látta már az ágyam lepedőjét elég közelről, ám egyiket a másik után hajítottam ki, hogy aztán a fürdőbe zárkózva beszélgessek el a kicsi Theonnal. Szóval mikor Elena feltünt egy újabb bájitallal, mint aki életében először lát ilyet, ugrottam az üvegcséért, majd gördítettem le az egészet a nyelőcsövemen. Kérdés nélkül. Hatalmas hiba, most már én is tudom. Először nem történt semmi érdekes, talán csak a szám lett egyről a kettőre szárazabb, azonban miután lekaptam egy random gyereket a folyosón, aki meg kell hagynom, nagyon is jól nézett ki, s már benne voltunk a tutiban, visszafelé a szobámba menett egyszer csak… elhánytam magam. Jól olvastad, behánytam a szex gondolatától. S ha ez még nem lenne elég, a kicsi Theon sem reagált semmire, én pedig az újabb csók gondolatától is ideges lettem, majd hánytam és így tovább. Szóval ma reggel elmentem nagy nehezen a suli dokihoz. Bájitalmérgezés. Ennyit fogtam csak fel a rövidke látogatásból, ugyanis olyan gyorsan viharoztam ki a gyengélkedőből, hogy eskü az árnyékomat is ott felejtettem. És így érkeztünk el ide, a jelenbe, ahol a táskám a földön hever, a cuccaimmal körbevéve a füvön, miközben én pálcát szegezek Masára.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa offline RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Írta: 2020. szeptember 19. 01:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=817125#post817125][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.09.19. 01:21[/b][/url] Én csak edzeni jöttem le, még örültem is, hogy viszonylag üres a pálya, most viszont már nem teljesen ez a helyzet. Valaki nem fogná meg a gyereket és vezetné el innen? Légyszi? Anyu? Igibá? Azt hiszem nem sok ember van, aki egy hasonló helyzetben olyan hatással lenne rám, mint Theon, ha bárki más állna így előttem, megijednék, ha egy idegen, esetleg rablósisakkal, konkrétan talán még félnék is. De itt? Itt az első amit érzek, az a gerincemen végigszáguldó idegesség, és harag. Olyan gyorsan felkapom a vizet, hogy pislogni sincs időm, csupán seprűm nyelét szorítom hirtelen szorosabban. - Neked meg már megint mi bajod van? - szűröm fogaim között a kérdést, miközben tekintetem az arca, és a pálca között jár. Sajátom a bal alkaromra szíjazva hever, csak be kéne nyúlnom bő kviddicses talárom alá, és ott lenne, de egyelőre jobbnak látom nem megmozdulni. Amennyire ideges, még a végén megpróbál elátkozni, elrontja a bűbájt, aztán ki tudja, hogy abba a valami random hablatyba nem halnék-e bele. Komolyan nem kéne ennek a gyereknek pálcát adni a kezébe, de rögtön, kérem, én már a kényszerzubbonyt is javaslom! És ő a prefektus, tőlem meg elveszik a jelvényt. Szépen vagyunk mondhatom.Nem jut eszembe, hogy a bájitalról van szó, amit Elenával készítettünk, mégpedig azért nem, mert azóta, hogy azzal kísérleteztünk számtalan nap is eltelt már. Ez az egyik indok. A második, hogy nem tudtam róla, hogy ténylegesen fel is lett használva, a harmadik meg igazából ebből is következik, eszembe sem jut, hogy a rellonos éppen velem társítaná ezt a galád tettet, és hozzám jönne sírni miatta. Mondanám, hogy őrjöngeni, de az hozzá képest túlságosan drámai, a sírni pedig pluszba kevésbé férfias, így picit már ettől is jobban érzem magam. Persze fejben szapulni a másikat nagyon nagy dolog, kifelé kéne cselekednem vagy mondanom valami olyat, amitől eltakarodik a dolgára és engem békén hagy, de haladjunk egyelőre csak szépen sorjában.
|
RAWRR :3 *-*-*-*-*-*-*-* I I III I I I IIIII I IIIIIII IIIIIII~~~~~~ II II
|
|
|