A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Végül sikerült meggyőznöm Masát a kviddicscsapatba való belépésemmel kapcsolatban és utána meg is történt a jelentkezésem. Úgy döntöttem a múltkori gyakorlás után, szükségem van még pár órára, hogy kitapasztaljam legalább a seprűt, ha a labdákhoz nem is férek hozzá. Senkinek nem szóltam a terveimről, még Masának sem. Nem akartam, hogy esetleg csatlakozni legyen kedve és előtte kelljen újra megismerkednem a repülés csodálatos élményével. Semmiképp nem akartam, hogy lent legyen velem a pályán, így kerestem egy szabad órácskát, amikor épp semmi dolgom, amit nem volt nehéz találni és elindultam a kviddicspálya felé. Nem vagyok tisztában a csapatok edzési terveivel, vagy ha esetleg ki kell bérelni a pályát, amennyiben gyakorolni szeretnél ott, de igazán nem esik nehezemre visszafordulni a kastélyba, ha mégsem lesz szabad a hely. Némán lépdelek a lefelé vezető úton és közben próbálom felidézni a legutoljára seprűn töltött élményemet, de egyszerűen oly régen történt, már tényleg nem tudom, mennyire megy még jól. Jövő héttől kezdődnek az edzéseim, amin a többiek is ott lesznek már, előttük pedig semmiképp nem látszhatok teljesen kezdőnek, aki azt sem tudja, melyik végét kell fogni a seprűnek. Egyénileg is lehet valamennyire fejlődni, pláne teljesen egyedül, legalábbis ez a terv mára. Útközben nem látok senkit őrülten száguldozni a pályán, így megnyugodva folytatom utam, azonban közelebb érve meglepően veszem észre, hogy bizony valaki beelőzött. Egy lányt látok a kviddicspálya másik végében, amint a seprűjével csinál valamit. Nem tudnám hasonlítani semmihez, amit eddig láttam, így az egyik páholy tövébe húzódva szemlélem pár percig a mozdulatait. Nem úgy tűnik, mintha a kviddicsre gyakorolna, de ez rövidesen úgyis ki fog derülni számomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=790135#post790135][b]Scheffer Riza Cirilla - 2020.01.21. 22:42[/b][/url]

Végül sikerült meggyőznöm Masát a kviddicscsapatba való belépésemmel kapcsolatban és utána meg is történt a jelentkezésem. Úgy döntöttem a múltkori gyakorlás után, szükségem van még pár órára, hogy kitapasztaljam legalább a seprűt, ha a labdákhoz nem is férek hozzá. Senkinek nem szóltam a terveimről, még Masának sem. Nem akartam, hogy esetleg csatlakozni legyen kedve és előtte kelljen újra megismerkednem a repülés csodálatos élményével. Semmiképp nem akartam, hogy lent legyen velem a pályán, így kerestem egy szabad órácskát, amikor épp semmi dolgom, amit nem volt nehéz találni és elindultam a kviddicspálya felé. Nem vagyok tisztában a csapatok edzési terveivel, vagy ha esetleg ki kell bérelni a pályát, amennyiben gyakorolni szeretnél ott, de igazán nem esik nehezemre visszafordulni a kastélyba, ha mégsem lesz szabad a hely. Némán lépdelek a lefelé vezető úton és közben próbálom felidézni a legutoljára seprűn töltött élményemet, de egyszerűen oly régen történt, már tényleg nem tudom, mennyire megy még jól. Jövő héttől kezdődnek az edzéseim, amin a többiek is ott lesznek már, előttük pedig semmiképp nem látszhatok teljesen kezdőnek, aki azt sem tudja, melyik végét kell fogni a seprűnek. Egyénileg is lehet valamennyire fejlődni, pláne teljesen egyedül, legalábbis ez a terv mára. Útközben nem látok senkit őrülten száguldozni a pályán, így megnyugodva folytatom utam, azonban közelebb érve meglepően veszem észre, hogy bizony valaki beelőzött. Egy lányt látok a kviddicspálya másik végében, amint a seprűjével csinál valamit. Nem tudnám hasonlítani semmihez, amit eddig láttam, így az egyik páholy tövébe húzódva szemlélem pár percig a mozdulatait. Nem úgy tűnik, mintha a kviddicsre gyakorolna, de ez rövidesen úgyis ki fog derülni számomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=796639#post796639][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.03.02. 22:04[/b][/url]

*Alig várja, hogy elkezdődjön a következő tanév, és végre ne kelljen titokban gyakorolnia. Elég fárasztó folyton olyan helyet keresni, ahol van elég tér, viszont ember egy szál se, és kevés az esélye annak, hogy lebukik. Semmibe nem került volna engedélyt kérni az iskola vezetőségétől, és mivel versenyszerűen űzi választott sportját, minden bizonnyal engedélyt is kapott volna a seprűhasználatra, annak ellenére is, hogy elsős. De persze anyja úgy döntött, hogy inkább a tanulmányaira kellene fókuszálnia, hiszen a nemzetközi versenyekre úgysem jutott ki, a következő magyar bajnokság pedig majd csak a következő tanévbe fog némileg bezavarni. Így hát Csenge hiába próbálta meggyőzni arról, hogy a gyakorlás fontos akkor is, ha éppen nincs nagyobb megmérettetés a közeljövőben, anyja hajthatatlan maradt, neki pedig a bujkálás lett az egyetlen lehetősége.
Időnként azonban vállalja a kockázatot, és olyan helyeken is gyakorol, ahol sokkal nagyobb tér áll a rendelkezésére. Nehéz kifigyelni és kivárni azt, az időpontot, amikor éppen nincs senki a kviddicspályán, és még nem sérti a takarodó idejét sem, de mindig megéri. Most is éppen azt használja ki, hogy üresen találta, s van elég helye a különféle repülés közben manőverekhez.
Egy láthatatlan kör ívének mentén halad, elképzelve az akrobatika félgömb pályáját. Egyelőre hanyagolja a koreográfiát, csak halad körbe-körbe összefűzve ismert elemeket, kiélvezve a repülés élményét. Haját cibálja a menetszél, bár nem repül olyan gyorsan, mint egy kviddics seprűvel lehetne. Arcán feszült koncentráció látszik. A bájmosolyt ráér majd akkor feltenni, ha a versenyen pontozzák.
Testét kiegyenesíti, lábait a farokkal átellenes irányba fordítja, majd tesz két gyors lépést az előre haladó seprűn, hogy aztán a nyél legvégéről elrugaszkodva bemutasson egy hátraszaltót. Egy lábra érkezik, a balra, jobbjával félkört ír le a levegőben a seprű elejétől a tollakig, melyek a végét díszítik. Karjait kitárva mérlegállásba hajlik, majd felegyenesedve tesz egy mozdulatot jobbra, és ekkor feltűnik neki a nézőközönség.
Szemei elkerekednek, elméje hirtelen kiürül, hogy aztán rögtön megtöltse rengeteg félelemszőtte gondolat. A seprűtől telhető leggyorsabban igyekszik a föld felé, majd ott tanácstalanul tekinget körbe, hogyan és merre is tudna a lehető leggyorsabban eltűnni.*