A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Súlyos ládát lebegtetve magam előtt érkezem a kviddicspálya szélére, a bal oldali páholyokhoz, ahová Natival a találkát beszéltük meg. Egy lélek sincs kint most a pályán rajtunk kívül, ami nem is meglepő, hiszen szombat délelőtt a legtöbben ilyenkor pihenik ki az egész heti hajtást, vagy épp a reggelihez való felébredés fáradalmait. Ráadásul kevés olyan elszánt diák van, aki a hideg és a locspocs ellenére szívesen pattanna seprűre, ha már egyszer a meleg ágyába is visszadőlhet bekuckózni. Pedig a kviddicshez ez az idő még istenes, volt már részünk rosszabban is a meccsek alatt.
- Jó reggelt és bocsi a késésért - állok meg Nati mellett, a földre engedve az engem idáig hűségesen követő ládát. - Elfelejtettem, milyen macerás kikérni a gyakorló labdákat. Bemelegítettél már? - kérdezem kedvesen a lány felé fordulva, miközben megszabadulok a kabátomtól, és azt a lelátó egyik padjára dobom.
A láda vészjósló zörrenéssel hozza a tudtunkra, hogy a benne pihenő gurkók szívesen kiszabadulnának egy meccs erejéig, de azt hiszem most várniuk kell. Ma csak a cikeszt fogjuk megkergetni egy kicsit.
- Nem is tudom mikor fogtam utoljára. De meccsen még soha, úgyhogy nincs előnyöm veled szemben - pillantok át Natira, két törzshajlítás között - Mennyire biztosan repülsz? - vonom össze a szemöldökeimet egy pillanatra, ahogy tudatosul bennem, hogy fogalmam sincs, mit tud és mit nem. A többi csapattársam nagy részét már láttam játszani, így nagyjából tudom, mire számíthatok velük kapcsolatban, de akad egy-két új játékos is, akiről az ismereteim a nulla felé tendálnak. Ilyen Nati is. És mielőtt felreppenünk, azért jó lenne tudni, hogy készüljek-e párnázó bűbájjal vagy valamivel, ha véletlenül lezuhanna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=790929#post790929][b]Kelevitz Maja Nerella - 2020.01.28. 16:20[/b][/url]

Súlyos ládát lebegtetve magam előtt érkezem a kviddicspálya szélére, a bal oldali páholyokhoz, ahová Natival a találkát beszéltük meg. Egy lélek sincs kint most a pályán rajtunk kívül, ami nem is meglepő, hiszen szombat délelőtt a legtöbben ilyenkor pihenik ki az egész heti hajtást, vagy épp a reggelihez való felébredés fáradalmait. Ráadásul kevés olyan elszánt diák van, aki a hideg és a locspocs ellenére szívesen pattanna seprűre, ha már egyszer a meleg ágyába is visszadőlhet bekuckózni. Pedig a kviddicshez ez az idő még istenes, volt már részünk rosszabban is a meccsek alatt.
- Jó reggelt és bocsi a késésért - állok meg Nati mellett, a földre engedve az engem idáig hűségesen követő ládát. - Elfelejtettem, milyen macerás kikérni a gyakorló labdákat. Bemelegítettél már? - kérdezem kedvesen a lány felé fordulva, miközben megszabadulok a kabátomtól, és azt a lelátó egyik padjára dobom.
A láda vészjósló zörrenéssel hozza a tudtunkra, hogy a benne pihenő gurkók szívesen kiszabadulnának egy meccs erejéig, de azt hiszem most várniuk kell. Ma csak a cikeszt fogjuk megkergetni egy kicsit.
- Nem is tudom mikor fogtam utoljára. De meccsen még soha, úgyhogy nincs előnyöm veled szemben - pillantok át Natira, két törzshajlítás között - Mennyire biztosan repülsz? - vonom össze a szemöldökeimet egy pillanatra, ahogy tudatosul bennem, hogy fogalmam sincs, mit tud és mit nem. A többi csapattársam nagy részét már láttam játszani, így nagyjából tudom, mire számíthatok velük kapcsolatban, de akad egy-két új játékos is, akiről az ismereteim a nulla felé tendálnak. Ilyen Nati is. És mielőtt felreppenünk, azért jó lenne tudni, hogy készüljek-e párnázó bűbájjal vagy valamivel, ha véletlenül lezuhanna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=793293#post793293][b]Podlovics Natasa Kornélia - 2020.02.12. 01:08[/b][/url]

szombat délelőtt; outfit;
köszi, hogy edzel velem!

Már a tanév elejétől fogva tudtam, hogy tagja leszek a kviddics csapatok egyikének. És nem azért, mert valamiféle látnok képességgel rendelkezem, hanem azért, mert ha egyszer a fejembe veszek valamit, azért makacsul küzdök. Emlékszem azokról a baglyokról, amikben Mór a kviddics mérkőzéseiről mesélt, az izgalomról, ami a meccsek alatt végig uralta, és már akkor lángra kapott bennem a vágy, hogy a jövőben én is hasonló élményekkel gazdagodjak.
A békés, ámde gyors reggelim után egyenesen a kviddicspálya felé iramodom. Az izgalomtól a gyomrom dióméretűvé zsugorodott, tehát csak fele annyi étel fért belém, mint általában szokott. Nem, mintha ez probléma lenne, hisz így kevesebb az esély arra, hogy kidobom a taccsot, ha Maja kemény edzésbe részesít.
Negyedórával a megbeszélt időpont előtt sétálok ki a pályára, hogy minimális professzionalizmusra adjak tanúbizonyságot és bemelegítsek az edzés kezdete előtt. Az idő gyorsabban telik, mint érzékelem, így észre sem veszem, hogy Maja elkésett, csak akkor, amikor bocsánatot kér érte.
-    Szóra sem érdemes – felelek széles mosollyal az arcomon és a termetes ládára pillantok, amikor az a gyepre puffan. Nem ismerem a gyakorló felszerelés kölcsönzésének folyamatát, be biztos vagyok benne, hogy nem lehet egyszerű, hisz akár balesetveszélyes is lehet, ha valaki nem célszerűen használja. – Igen, be – válaszolok a kérdésére, de a válaszomnak ellentmondva nekiállok bemelegítő gyakorlatoknak csak azért, hogy ne álljak tétlenül, míg Maja is elvégzi a sajátjait.
-    Nos, én is csak családi mérkőzéseken fogtam, de a repülésem egészen jó. Mármint, igencsak messze állok a profiktól, de azt hiszem simán be lehet sorolni az átlagos kategóriába – mélázom el a seprűlovaglási teljesítményemen. Az, hogy imádok száguldani, valószínűleg nem befolyásolja túlságosan a tudásom, csak a motivációm, ami már most szüntelenül csak nő.
-    Talán jobb lesz, ha magad döntöd el. Mint tapasztalt játékos, biztosan jobban határozod meg, mint én – teszem még hozzá ötletemet. Elvégre Maja ismeri az ellenfelek egy részét és gondolom, hozzájuk képest fog értékelni, míg én csak a rokonaimhoz viszonyítva tudok véleményt nyilvánítani. Lehet, hogy ami otthon átlagosnak számít az itt átlagon alulinak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=798672#post798672][b]Kelevitz Maja Nerella - 2020.03.16. 15:09[/b][/url]

Két bemelegítő mozdulat között pillantgatok fel Natira, és bár úgy tűnhet, hogy a figyelmemet leköti a mozdulatsor, valójában igyekszem a lehető legtöbb információt elraktározni a lányról. A bakancsom fűzőjére bambulva mosolyodom el az idilli képen, ami a családi mérkőzések kifejezés hallatán jelenik meg a szemem előtt. Kicsik és nagyok, szülők és rokonok, ahogy repkednek a hátsó kertben egy miniatűr kviddics pályán. Ha Ella nagyobb lesz, majd összefogunk és rávesszük aput egy ilyenre, sőt, lehet, hogy még Sárköziéket is be tudnánk vonni. Az lenne csak a nagy családi mérkőzés. Csak se apa, se Dorián bácsi ne kapjon ütőt a kezébe, mert a végén még egymásnak esnének. Felkuncogok a gondolatra.
- Ne haragudj - kapok észbe, még mindig mosolyogva - csak beindítottad a fantáziám a családi meccsekkel kapcsolatban. Fejben már el is kezdtem szervezni az enyémet.
A megfelelőnek tűnő törzshajlítás mennyiség után felegyenesedem, és a karjaimat magam előtt vezetve kezdem nyújtani őket.
- Biztos vagyok benne, hogy sima ügy lesz. De azért a pálcám kéznél van, ha bármi baj adódna. - Vagyis inkább lábnál. Éppen használaton kívüli kezemmel a bakancsom szárából kikandikáló pálcámra mutatok.
- Arra gondoltam, hogy ma csak fogócskázunk kicsit. Lényegében a fogópárbajt gyakoroljuk, csak gurkók nélkül - pillantok Natira, miközben elvégzek még néhány csuklókörzést, és a ládához lépek - Ha készen állsz, akkor seprűre fel, és kiengedem az aranyost.