A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Dia, Masa, Seth

Fuck a téliesedő időbe, fuck a hideg földbe, a kviddicspályába, a vizsgákra, a családra, a tanszünetre, az életbe magába is.
Mintha ő lenne az egyetlen stabil pont a világon, úgy forog upside-downba a kviddicspálya egyetlen határozott bukfenccel, hogy hátrafekszik a fűben.
- Forog minden. - Röhögcséli Diának. Ez nem afféle aranyos, kedves röhögcsélés, hanem az a rekedt, hangos, fülsértően nagykamaszos fajta. Utálja a forgás részét - megszüntetésére és a mihamarabbi továbblépés érdekében belekortyol a szigorúan markolt papírzacskóba, amiből mindkettejüknek kényelmesen jutott egy-egy.
- Szal ma visszajöttem. - Ez a nagysikerű sztori vége, miért is tölti/töltötte itt a tanszünetet és miért tartott olyan rövid ideig a szülei meglátogatása. Nem találkoztak 2-3 hete, de Dia tudja, hogy Kai nem ápol túl jó viszonyt a 'felső középosztálybeli' szüleivel, akik középosztálybeli elvárásokat fektetnek elé - az utóbbi években inkább már csak lemondóan.  
- Adj már egyet. - Motyogja némileg barátságosabb hangon és szabad, kinyújtott keze és ujjacskái a közöttük heverő fém, nyitott cigarettatartó felé kezdenek nyújtózkodni. Abban előre megtekert szálak sorakoznak egyenletlenül. Az utóbbi időben egy kicsit céltalanná vált Kai viselkedésbeli változásokat is magával hozott; a megszokottnál lobbanékonyabb és keményebb. Ez talán nem igazán tenne jót a szociális kapcsolatainak, ha lennének körülötte olyanok, akiket valójában érdekel, mi van vele - szerencsére azonban a barátainak mind megvan a saját mentális és lelki problémája, amivel idegesítheti a társadalmat, úgyhogy ez jó előre meg van oldva. Mostanában inkább tengődik és várja, hogy valami igazán felkeltse az érdeklődését. A tengődés általában olyan tevékenységben merül ki, amilyen szituációban most is látjuk őt; hasonló figurákkal, minden nap. Telnek a mindennapok.
- Neked milyen volt a szünet? Kavargatsz most valakikkel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=776430#post776430][b]Jeffrey Kai Hampton - 2019.10.01. 22:44[/b][/url]

Dia, Masa, Seth

Fuck a téliesedő időbe, fuck a hideg földbe, a kviddicspályába, a vizsgákra, a családra, a tanszünetre, az életbe magába is.
Mintha ő lenne az egyetlen stabil pont a világon, úgy forog upside-downba a kviddicspálya egyetlen határozott bukfenccel, hogy hátrafekszik a fűben.
- Forog minden. - Röhögcséli Diának. Ez nem afféle aranyos, kedves röhögcsélés, hanem az a rekedt, hangos, fülsértően nagykamaszos fajta. Utálja a forgás részét - megszüntetésére és a mihamarabbi továbblépés érdekében belekortyol a szigorúan markolt papírzacskóba, amiből mindkettejüknek kényelmesen jutott egy-egy.
- Szal ma visszajöttem. - Ez a nagysikerű sztori vége, miért is tölti/töltötte itt a tanszünetet és miért tartott olyan rövid ideig a szülei meglátogatása. Nem találkoztak 2-3 hete, de Dia tudja, hogy Kai nem ápol túl jó viszonyt a 'felső középosztálybeli' szüleivel, akik középosztálybeli elvárásokat fektetnek elé - az utóbbi években inkább már csak lemondóan.  
- Adj már egyet. - Motyogja némileg barátságosabb hangon és szabad, kinyújtott keze és ujjacskái a közöttük heverő fém, nyitott cigarettatartó felé kezdenek nyújtózkodni. Abban előre megtekert szálak sorakoznak egyenletlenül. Az utóbbi időben egy kicsit céltalanná vált Kai viselkedésbeli változásokat is magával hozott; a megszokottnál lobbanékonyabb és keményebb. Ez talán nem igazán tenne jót a szociális kapcsolatainak, ha lennének körülötte olyanok, akiket valójában érdekel, mi van vele - szerencsére azonban a barátainak mind megvan a saját mentális és lelki problémája, amivel idegesítheti a társadalmat, úgyhogy ez jó előre meg van oldva. Mostanában inkább tengődik és várja, hogy valami igazán felkeltse az érdeklődését. A tengődés általában olyan tevékenységben merül ki, amilyen szituációban most is látjuk őt; hasonló figurákkal, minden nap. Telnek a mindennapok.
- Neked milyen volt a szünet? Kavargatsz most valakikkel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=777540#post777540][b]Eszterházy Diána - 2019.10.08. 19:15[/b][/url]

Annyira hűvös van, hogy még Dia is hosszú szövegkabátot húzott, amely bár nem decemberi fagyokra való és inkább divatosan jól szabott mintsem effektív - ehhez az október eleji hűvös estéhez viszont pont elég, főleg, mert melegítő bűbájjal látta el, így még a hideg földön való fetrengés is sokkal komfortosabb. Igaz, Dia inkább csak törökülésben vékony, fehér ujjai közt tartja a félreéthetetlen illatú szálat, s éppen ismét szív belőle egy slukkot. Tudta, hogy mit fognak csinálni, ha kijönnek ide, így még józan pillanataiban vett be egy bájitalt (nem olcsó mulatság egy adag sem) arra, hogy a módosult tudatállapotban esetleg könnyebben előtörő elemi vadmágiáit elnyomja. Kényelmetlen és költséges, hogy erre is figyelnie kell, de ezzel jár, nem rohanhat már bele ész nélkül ezekbe az időtöltésekbe, csak ha felkészült. Igyekszik az lenni, amennyire tőle telik. Telefonjáról sorjában szólnak a számok, egyelőre halkabban, hogy hallják is egymást.
- Helyes, forognia is kell. Tessék..
Ez a statement erősen megkérdőjelezhető, ugyan, de kétli, hogy Kai lenne az a személy, aki rámutat erre. A fiú felé tolja cigarettatartót, majd mutatóujjával lecsapja annak a tetejét, miután Kai elvett egyet a szálak közül.
- Voltam bulizni - picit elnyújtja a szó végét, mint aki már most gondolkodik, hogy a felsorolás következő pontja mi is legyen. - Találkoztam a tesóimmal és egy csomót aludtam, meg rajzoltam meg ilyenek.
Egyszóval Kaihoz hasonlóan semmi igazán produktív. Vagy legalábbis a Dia által most produkált felsorolásban nincs, aztán lehet csak nem tartja szükségesnek vagy említésre méltónak, minthogy bekerült a Grosserliebbe és egyéb apróságok. Kit érdekel a továbbtanulás ugye, unalmas téma.
- Hát, a szokásos. Megismertem a könyvtárban egy srácot, hallod.. - elvigyorodik - .. nagyon menő dolgokat lehet csinálni a levegőmágiával. Meg a legilimenciával is, először próbáltam. Meg mostanában sokat járok Pécsre is, tudod, Archie.. Aah, imádom ezt a számot!
Kifújja a füstöt, amit eddig lenntartott, majd a telefonjához nyúl és felhúzza rajta a hangerőt, majd feltápászkodik ültéből, és együtt mozdul a dropra, majd onnantól kissé szétcsúszott mozdulatokkal ugyan, de a ritmushoz még pont jól igazodva mozogni kezd a zenére. Táncnak erős túlzás lenne nevezi, amit csinál, viszont jól esik lehunyt szemmel úgy mozdítani a vállait, úgy fordítani a fejét, hogy abba valóban beleszédüljön kissé. Az ujjai közt tartott szálból felszálló füst elmosódó, szürke ívként követi ahogy fordul egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=777601#post777601][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.10.08. 23:41[/b][/url]

Kai - Dia - Seth
és a méhecském

Bebábozódva kutatom az eget, pislogni is alig merek nehogy elszalasszak egy hullócsillagot. Bizonyára nem lehetek túl jó a dologban, ugyanis még egyet sem láttam mióta kint vagyok. A hálózsák melegétől kezdek elpilledni, de elaludni nem tudok - ahhoz számolni kéne valamit, de a bárányok már az agyamra mennek a képzelt bégetéseikkel. Persze, persze, tudom hogy általában augusztusban szokás ilyesmit nézni, de olyankor hol van benne a kihívás? Én egy olyan jelenségnek szeretnék szemtanúja lenni amit csak én látok, ez pedig nem igazán lehetséges, ha világszerte ezrek kémlelik ugyanazt az égboltot, a főszezon tehát kiesik.

Dúdolgatva ficergek a lelátó egyik padján, szigorúan magam mellé zárt tagokkal, nehogy leguruljak, hiszen akkor magatehetetlen állapotomnak köszönhetően minimum egy orrtörés lenne a vége a kalandnak. A könnyek márpedig elhomályosítják a látást, szóval még kevésbé valószínű, hogy bármit is megfigyelhetnék ma este. Már a gyengélkedő falának színváltós mágiáját leszámítva.
Sokáig elnyomom, ám egy hangos tüsszentés végül csak kitör belőlem. Fáznék? Hm, talán csak ahol kilógok, jó cucc ez a hálózsák. Bár eredetileg kint terveztem aludni, érzéketlenre csípett nózim megváltoztatja a terveket. Feltornászom magam ülésbe, ügyetlenül kicipzározom puha, meleg fogdámat, diadalmasan hümmögve amikor lilafoltok nélkül teljesítem az évszázad legnehezebb questjét.

Hogy ezen változtathassunk (elvégre minél lilább vagyok, annál jobban hasonlítok egy érett szilvára, a férfiak meg állítólag szeretik az érett nőket), hónom alá szorítva a hálózsákot felkapom seprűm a földről (tudjátok ki fog lépcsőzni, pff), és a padról elrugaszkodva a pálya felé veszem az irányt. Először csak szépen lassan közelítek az aréna felé, hátra-hátrapillantok nem hagytam-e ott valamit. A füves terület felett lepillantva mozgó alakokat látok meg, megfigyelni azonban nincs időm őket a gyér holdfényben. Figyelmetlenségemnek hála lejjebb süllyedek, a hálózsákom pedig a légellenállás miatt arcomba csapódik. Meglepettségemben elengedem a nyelet, kidőlök jobbra, és pillanatok alatt találom magam a semmi közepén lebegve. "Lebegve", aha. Fogalmam sincs mi történik a seprűmmel, én a magam részéről a legbiztonságosabb, legfelnőttesebb és legadekvátabb megoldást választom amit csak ismerek. Sikítok.