A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Henrik, de én nem is...!

Szokásomtól eltérően, sunnyogás közben pont nem dúdolom a rózsaszín párduc betétdalát. Persze, fejben ott van, és kikívánkozna, de a hangok a fejemben azt mondták, hogy nem éri meg a rizikót, hogy lebukjak az öltöző ajtaja előtt. Önálló küldetésen vagyok, egy kis önkéntes asszisztenssel. Elsősorban Bencét keresném (aki véletlenül pont nem vesz részt a mai edzésen), de ha  esetleg, taláán elcsípnék olyan infót ami a csapatnak is hasznos lehet, akkor csak vállat vonnék, hogy hmm, hááát, ez vaaan...

Először is lelátó alá bemászva kísértem figyelemmel a Sqadron edzését. Irtózatosan kényelmetlen volt ám, és ha ez nem lenne elég, még egy fecsegős társaságom is akadt. Ugyanis a kviddicspálya felé tartva, az udvaron átlopakodva szúrt ki egy elsős, hogy hovamegyekőisjönmitcsinálunk, én bolond meg rávágtam, hogy kémkedek és nem jöhet. Ahh, azok a krokodilkönnyek, Merlinke. Becsületére legyen mondva jól bírja a lány, az edzésen végig karattyolt, csak akkor sikerült elhallgattatnom amikor elindultunk a fiúk után az öltözőbe. Hahó, én itt dolgoznék... Halló, kislány?

Most is itt guggol mellettem a levitás (szégyen, de meg nem mondom, hogy Anna vagy Hanna) és épp a kulcslyukon át bámul - továbbra sem értem, azt meg pláne nem amikor csillogó, elkerekedett szemekkel hajol még közelebb. Bence nem volt a pályán (az azért feltűnt volna), ergo nem lehet az öltözőben (ha ott lenne, én leselkednék), akkor mégis kit bámul ennyire? Kit érdekel bárki más Bencén kívül?? Értetlenkedve kopogtatom meg a vállát, majd tolom finoman arrébb, hogy én is beleshessek a férfiöltözőbe.
- Jézuska - hőkölök hátra suttogva, ahogy az egyik újonc a látóterembe kerül. Mármint, korábban is figyeltem a pályán, és igyekeztem róla minél több mindent megjegyezni, mert szerintem terelő (volt ütője), meg úgy is néz ki (azokkal az izmokkal engem is olyan könnyedén elütne mint a gurkókat a pályán), de... Najó, nem is biztos hogy jól láttam. Mondvacsinált indokommal megerősítve a lelkem újra leselkedni kezdek, csak hogy heves fejrázással távolodjak el újra. Nem, Masa, nem szabad!

Elvörösödött arccal tapasztom rá a fülem inkább az ajtóra, hátha a beszélgetésből sikerül valamit elcsípnem. Eltart egy pillanatig, hogy rájöjjek mi a furcsa, mégpedig az, hogy a kis AnnaHanna már nincs mellettem. Még elcsípem a távolodó kuncogását, és a cipőkopogást, majd szememet forgatva koncentrálok inkább a fülelésre. Gyerünk srácok, ide a taktikákkal, és kérlek öltözzetek jó lassan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765050#post765050][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.26. 13:38[/b][/url]

Henrik, de én nem is...!

Szokásomtól eltérően, sunnyogás közben pont nem dúdolom a rózsaszín párduc betétdalát. Persze, fejben ott van, és kikívánkozna, de a hangok a fejemben azt mondták, hogy nem éri meg a rizikót, hogy lebukjak az öltöző ajtaja előtt. Önálló küldetésen vagyok, egy kis önkéntes asszisztenssel. Elsősorban Bencét keresném (aki véletlenül pont nem vesz részt a mai edzésen), de ha  esetleg, taláán elcsípnék olyan infót ami a csapatnak is hasznos lehet, akkor csak vállat vonnék, hogy hmm, hááát, ez vaaan...

Először is lelátó alá bemászva kísértem figyelemmel a Sqadron edzését. Irtózatosan kényelmetlen volt ám, és ha ez nem lenne elég, még egy fecsegős társaságom is akadt. Ugyanis a kviddicspálya felé tartva, az udvaron átlopakodva szúrt ki egy elsős, hogy hovamegyekőisjönmitcsinálunk, én bolond meg rávágtam, hogy kémkedek és nem jöhet. Ahh, azok a krokodilkönnyek, Merlinke. Becsületére legyen mondva jól bírja a lány, az edzésen végig karattyolt, csak akkor sikerült elhallgattatnom amikor elindultunk a fiúk után az öltözőbe. Hahó, én itt dolgoznék... Halló, kislány?

Most is itt guggol mellettem a levitás (szégyen, de meg nem mondom, hogy Anna vagy Hanna) és épp a kulcslyukon át bámul - továbbra sem értem, azt meg pláne nem amikor csillogó, elkerekedett szemekkel hajol még közelebb. Bence nem volt a pályán (az azért feltűnt volna), ergo nem lehet az öltözőben (ha ott lenne, én leselkednék), akkor mégis kit bámul ennyire? Kit érdekel bárki más Bencén kívül?? Értetlenkedve kopogtatom meg a vállát, majd tolom finoman arrébb, hogy én is beleshessek a férfiöltözőbe.
- Jézuska - hőkölök hátra suttogva, ahogy az egyik újonc a látóterembe kerül. Mármint, korábban is figyeltem a pályán, és igyekeztem róla minél több mindent megjegyezni, mert szerintem terelő (volt ütője), meg úgy is néz ki (azokkal az izmokkal engem is olyan könnyedén elütne mint a gurkókat a pályán), de... Najó, nem is biztos hogy jól láttam. Mondvacsinált indokommal megerősítve a lelkem újra leselkedni kezdek, csak hogy heves fejrázással távolodjak el újra. Nem, Masa, nem szabad!

Elvörösödött arccal tapasztom rá a fülem inkább az ajtóra, hátha a beszélgetésből sikerül valamit elcsípnem. Eltart egy pillanatig, hogy rájöjjek mi a furcsa, mégpedig az, hogy a kis AnnaHanna már nincs mellettem. Még elcsípem a távolodó kuncogását, és a cipőkopogást, majd szememet forgatva koncentrálok inkább a fülelésre. Gyerünk srácok, ide a taktikákkal, és kérlek öltözzetek jó lassan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765057#post765057][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.26. 16:14[/b][/url]

Épphogy csak megbeszélte Eszterrel, hogy mehet az edzés és bármikor jó neki, már valóban jött is az első időpont, amikor ismét seprűre ülhetett. Hát hűha. Nagyon rég volt már, így férfisan el kell ismernie, hogy ismét hozzá kellett szokjon a seprűhöz. Talán korábbi kviddics tapasztalatának köszönheti, hogy ez egyébként igen könnyen sikerült. Pár megingás és egyensúlykorrekció után eltalálta a súlypontját és ráérzett a seprűre is. Miután a járgányt kellőképp megszokta, jöhetett az ütővel való mozgás. Itt újabb pár mozdulat és csel ment el arra, hogy formába jöjjön, de nem szégyellte, mert egyértelműen látszott rajta, hogy tudja mit csinál, csak mivel utoljára tíz éve ült seprűn, így ez már nem megy olyan gördülékenyen. Amúgy a pirosak nagyon rendesek voltak, inkább tanácsokat adtak és türelmesen kivárták, hogy az edzés végére Henrik ismét csúcsformába lendüljön. Az utolsó pár gurkólövése annyira erősnek bizonyult, hogy a másik terelő alig bírta védeni. Ezáltal úgy ítélték meg, hogy semmi akadálya annak, hogy lezúzzák a sárgákat.
Az edzés végén együtt vonulnak az öltözőbe, bár fiúk összesen hárman voltak most jelen, a többiek a női részleg felé sietnek. Ő sem tétovázik sokáig, ledobja magáról a textilt - na nem teljesen, csak a pólóját, te kis huncut kukucskáló - és végre fellélegzik. Már azt hitte, meg fog sülni. Hallgatja, ahogy a fiúk a következő meccsről és a navine csapatáról diskurálnak. Henrik persze jobban örülne annak, ha nem az ellenfél paramétereiről (if you know what I mean) tudna meg többet, hanem mondjuk a taktikájukra, amit viszont nehéz megsaccolni, hiszen ebben az idényben még nem léptek pályára. Sem erősséget, sem gyengeséget nem tudnak.
Már épp úgy döntene, hogy irány a zuhany, mikor kintről kuncogást hall. Nem fordítja oda a fejét, csak sóhajt egyet, ami akár válasz is lehetne a fiúk hangos röhögésére. Feltápászkodik és kerülve egyet az öltöző ajtajához lépdel, mire a másik két fiú is elhallgat. Ekkor ragadja meg az alkalmat, hogy kinyissa az ajtót, ezzel pedig egy ismeretlen lány majdhogy nem bezuhan közéjük. - Nagyon kíváncsi volnék rá, hogy ebből a szituból hogy mászol majd ki - tipikus Henrik arcot vág hozzá, mint aki unottan alázza porba a másikat. Miközben jobbja továbbra is a kilincsen van, balját a derekára támasztja és úgy nézi semmitmondó arccal a levitást. Hát kislány, erre mondják azt, hogy addig jár a korsó a kútra, míg meg nem b.sszák a vízhordó lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765063#post765063][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.26. 16:55[/b][/url]

Henrik, csak hogy tudd, ez véletlen, színtiszta véletlen

Nem, nem az érdekel, hogy tízes skálán mennyire találjátok Dankát szexinek ti állatok. Mit fogtok csinálni? Mik lesznek a változások a csapatfelállásban? Csak nem lehet mindenki elégedett azzal ahogy eldőlt!! Béla, téged például tuti nem raktalak volna be a csapatba, neked a kvaffon is nehezedre esik rajta tartani a szemed, ha előtted egy lány repül... Na, légy jó szépen, és panaszold is el ezt a többieknek, had nyugodjak meg, hogy jól gondolom! Már komolyan lassan ott tartok, hogy ez az egész nem ér ennyit, én nem vagyok kíváncsi rá hogy, fújfújfújfúj, neeeem... Fintorogva elemelem a fülem az ajtótól, hogy egy sóhajjal a homlokomat dönthessem neki. Döntöm, döntöm, döntöm, döntöm...

Padló. I beg you' pa'don? Kinyúlok a földön, mint a leterített barnamendvebunda a vadászház kandallója előtt, majd onnan pislogok fel a felettem álló DEHÁTJÉZUSOMEZAZÚJSRÁC!? Olyan gyorsan fordítom vissza az arcom a föld felé, hogy az orrom fájdalmasan benyomódik a padlóba. Nem szabad felnézni - csak ennyi kattog a fejemben, ahogy picirit azért megemelem a fejem, hogy ne nyaljam fel a padlóra csepegő méltóségomat amikor beszélni kezdek.
- Üdv - emelem fel mellé a jobb kezem, és intek vele a helységben tartózkodóknak. Nem néztem hányan vannak, három hangot biztosan hallottam odakintről. Béla az egyik, ebben hótt biztos vagyok, főleg mivel a srác már most hangosan röhög rajtam. Kösz Béla, tudtam én hogy hosszabb büntit kellett volna adnunk neked Lauval, hogy aludnál kaktuszágyon.

Várok még pár másodpercet, majd ha senki sem akar megenni, akkor úgy ítélem meg, hogy ha nem lenne rajtuk elég ruha, mostanra csak felvettek valamit, szóval... Szépen magam alá húzom a kezeimet, és feltolom magam először négykézlábba, majd álló helyzetbe, és még hátradöntök a fejemen vagy 30 fokot, hogy be tudjam célozni az előttem álló szemeit. Anyám, ha én ilyen magas lennék, elérném otthon a mosóporos polcot, meg az olívaolajat a konyhában!

- Leskelődtem mert kíváncsi voltam - jelentem ki egyszerűen, hiszen haboghatnék is, de ugyan minek. Kihúzom magam, amennyire még nem érzem kínosnak, és csak aztán esik le, hogy hogyan is hangozhatott amit mondtam. Jesszus Masa, hát miért vagy te ilyen hülye?! Kinyitom a számat, hogy hozzá tegyek valami olyasmit, hogy "a csapatra" vagy "a taktikátokra", de egy jó titkösügynök sosem fedi fel szándékait, úgyhogy... Habááár mondhatnám, hogy az Edictum küldött... Áh, de akkor tuti lenne nálam kamera.
Az öltöző nagy részét az előttem álló kitakarja, és ahogy akaratlanul is kénytelen vagyok látni, csak erősödik bennem a gondolat, hogy igen, ha tudtom hogy ez lesz, hozom a kamerát. Ha eladnám a kicsiknek (lásd azt akit elhurcoltam, majd itt hagyott a csávában, khm), milliárdos lehetnék, batáta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765223#post765223][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.27. 13:22[/b][/url]

Henrik egyébként nehezen állja meg, hogy ne szóljon be a fiúknak, amiért ennyire mocsok módon kibeszélik a csajokat. Illetve az nem érdekli, hogy a többségükről mit mondanak, csak Dankát ne vegyék a szájuk. Mikor azonban ez megtörténik, csak némán pillant fel Béláékra, szeméből kiolvasható, hogy még egy szó és elvarázsolja őket a g.c.be. Hála istennek ők is kapcsolnak és másra terelik a szót. Nyilván nem értik, miért pont ennél a névnél kapta fel a fejét a férfi, de nem is mernek rákérdezni. Henrik alapvetően nem nyújt ijesztő látványt, de van az a pont, ahol még ő is azt mondja, hogy hell no és akkor kell menekülni a közeléből.
Aztán halk kuncogásra lesz figyelmes és szinte szó szerint odasurran az ajtóhoz, nehogy a kis kíváncsi vendégük lefülelje és elmeneküljön. Van is olyan szerencséje, hogy amikor feltépi az ajtót, akkor az ismeretlen leányzó szó szerint bezuhanjon az öltözőjükbe. Nos, ha azt mondom, hogy a férfi felkészült a pszichológiai terror alkalmazására, akkor nem fogalmazok pontosan és kristálytisztán. Addig szívja majd a másik vérét, míg az el nem fogy és aszott szőlőszemként nem könyörög azért, hogy hagyja abba.
A köszönésre egyikük sem reagál, bár a másik két fiú rendkívül jól szórakozik a váratlan vendégen, ebből feltételezi a mi wannabe tanárunk, hogy ők már ismerik egymást. Masa nagy nehezen feltápászkodik és, bár a fiúk már összeszedték magukat, mivel Henrik maga az úttorlasz, így rajta természetesen semmi sem változik. Se több, se kevesebb textil nem lesz. Világítóan kék szemeivel a lány arcát fürkészi és vár valami értelmes választ az előbb feltett kérdésére, bár van annyira jó a fantáziája, hogy el tudja képzelni, mit akart itt a lány. Vagy látni pár szexi felsőtestet, vagy információt gyűjteni. Esetleg a kettő egyszerre, hogy összeköthesse a kellemest a hasznossal. Még mázli, hogy mind Béla, mind Ábel most léptek a pubertás azon szakaszába, amikor egyedül a nemi szervükkel képesek gondolkodni, így eszükbe sem jutott a csapatról vagy más dologról beszélni.
- Leskelődtél - ismétli meg némileg más hangsúllyal és lényegesen lassabban, hogy tovább húzza a pillanatot. Aztán végül egy lépéssel közelebb megy a lányhoz és kissé oldalra döntött fejjel folytatja. - És kielégítő eredménnyel szolgált a kéjenc hadjáratod? - egyértelműen az a célja, hogy még jobban zavarba hozza a levitást. Le sem tagadhatná, hogy élvezi a szituációt és azon túl, hogy természetesen egy ujjal sem fog hozzáérni a másikhoz, neki erről nem kell tudnia,
- Mesélj, mit fogsz mondani rólunk a másik csapatnak? És esetleg te is ossz meg egy-két fontos infót - azzal egy könnyed mozdulattal meglöki az ajtót, ami így bezáródik a lány mögött. Nos, ezt nevezhetjük akár csapdának is. Innen hogy mászol ki, kiscsibe?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765232#post765232][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.27. 14:27[/b][/url]

Henrik, csak hogy tudd, amúgy nem is vagyok kecske

Zavar a köszönésem után beálló csend. Mármint az értelmi csend, hiszen Béla vihogása messze nem tartozik abba a kategóriába. De az, hogy a lebuktatóm nem szólal meg, de még csak vissza se köszön, az lebbigyeszti a szám sarkát. Mármint na, lehet hogy leskelődtem, de az udvarias kislányok köszönnek, és ezen a "mit csináltam" rész nem változtat. Azért figyelmen kívül hagyni nem kéne...

Örülök, hogy nincs megakadályozva a helyzetváltásom, de még ha eddig tartottam is magam, érzem ahogy az előttem álló pillantásától pikk-pakk vörösödni kezd az arcom. Ó, nem, bármennyire is szeretném, sajnos nem a dühtől. Mély levegőt veszek, ahogy közvetlenül elém lép, de nem akarom megadni neki az elégtételt, hogy lásson hátrébb tántorodni. Nem Masa, nyugi Masa, képzeld azt, hogy egy fürdőruhás póréhagyma az. A nyakam majd' kitörik, ahogy igyekszem fenntartani a szemkontaktust, bármennyire is szeretnék inkább bebújni egy pad alá... Jobb oldalt mondjuk. Tettesd magad halottnak, tettesd magad halottnak - sikítozik az oposszum-énem, és erre (valamint az elhangzó kérdésre), egy általam sem várt módon reagálok. Telibe arcon röhögöm a bácsit.
- Nem mert csak téged láttalak, és Bence itt sincs - ez alapvetően nem hangzana ilyen pimaszul, na de a nevetéssel előtte... Kezdjem ásni a sírom, hogy hamarabb kész legyek, vagy még kezdjek bele egy énekbe hátha a pisztolyos csávó engem megkímél? Mahna mahna... A kéjenc szóra csak kigúvadnak a szemeim, de nincs az az isten, hogy megismételjem, úgyhogy tiltakozni sem igazán tudok ellene.

Elhúzom a számat, hiszen ezek szerint egyértelműen nem voltam én inkognítóban, ha rögtön leesett neki, hogy kémkedni jöttem. De öröm az ürömben, legalább nem vádolhat akkor azzal, hogy ők érdekeltek, tudja hogy csak a csapatuk. Ekkor... Becsapódik mögöttem az ajtó. Szemmel kísértem az útját, fájdalmas arckifejezéssel, de így is összerezzenek a hangra. Neeee, a szabadságooom... Kedves Anyu, kedves Apu, kedves Márk, kedves Mindenki. Én, Zippzhar Mária Stella, úgy érzem, életem révbe ért. Olyan jók voltatok hozzám, sajnálom az évek során okozott fájdalmakat, de azt hiszem én most ezt itt mégsem erőltetném tovább. Adios amigos!

Végrendelet ide vagy oda, ha kérdezik, Masa válaszol, és ha nem félnék hozzáérni egy vadidegen félmeztelen sráchoz, még talán ütnék is. Vagyis, lehet csak kalimpálnék, hogy elérjem a tarkóját, hátha leüthetem úgy, mint a kémfilmekben szokás.
- Azt, hogy perverz öreg bácsik vagytok - jelentem ki borúsan, figyelembe véve miket kellett nekem végighallgatnom az ajtó előtt. Kíváncsiságból azért felemelem a karom, hogy megnézzem, egyáltalán elérném-e a tarkóját... Bár nem érek hozzá, érzem a bőre melegét, így megrázkódva kapom vissza a kezem.
- Egy-két fontos infót? Hát jó, tessék. Nem ülök egy darabig még seprűre, úgyhogy nem játszom az unikornisok ellen. Nyugodtan átadhatod nekik, hogy sajnálom, de nem tudom helyettük is leüttetni magam, mert olyan terelő lesz a pályán aki alkalmas is a feladatra - szenvtelen hangon kezdek beszámolni a (valószínűleg őt kicsit sem érdeklő) saját viselt dolgaimról, és ha bármit is meg akarna tudni a csapatról, hát... Nem én leszek az embere. Mahna mahna...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765235#post765235][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.27. 14:53[/b][/url]

Bácsi az apádnak a... Akarom mondaniiii... Henrik mindösszesen harminckét éves, és bőven jól tartja magát, hiszen heti két-három alkalommal edzeni jár, ad a megjelenésére és szexinek született. Ettől a felsőtesttől, amin egyébként sajtot lehetne reszelni, még Masa is elpirul, így elmondható, hogy szavai egyáltalán nincsenek összhangban a testi válaszokkal. Ha annyira nagyon hidegen hagyná Henrik így, félmeztelen valójában, nem lenne olyan vörös, mint a cékla és nem ragaszkodna görcsösen a szemkontaktushoz.
- És még hazudni se tudsz, igazán kár - unottan válaszol, csak azért nem ásít a műsort látva, mert még ehhez is kevésnek tartja a szituációt. Az a helyzet, hogy bár alapvetően egy kedves navinés-rellonos keverék, a két háznak abszolút pozitívumait kiemelve, mindig van olyan pont, ahol olyan flegma és gyökér tud lenni, mint más senki. Nos, amikor ilyen kis csipszarok próbálnak pattogni, mint kecskeszar a deszkán, valahogy nem tudja őket komolyan venni. Bár jobb tisztázni, Henrik helyzetében él a jól megszokott mondás, miszerint nincs kivel, nincs mit. Most komolyan álljon le egy, még a tojásból éppcsak kikukucskáló kiscsibével vitatkozni? Ebből jócskán kinőtt.
- Az öreggel még csak-csak kiegyeznénk, elvégre mennyi idős is vagy? Nyolc vagy tíz éves? - gondolkodóan pillant a távolba, mintha tényleg fontolóra venné, vajon melyik lenne az igaz. Kicsit se megalázó, áh. - Na de a perverz... Nem tudom, hogy ki leskelődött utánunk a kulcslyukon keresztül - és bár tudja, hogy az elsődleges célja a lánynak nem az ő megbámulásuk volt, azért szeretné a másik két srácot abban a hitben ringatni, hogy mégis. Arról nem beszélve, hogy Béla és Ábel egyöntetűen nagyot "húúú"-ztak Henrik megjegyzésére, aki oly könnyedén csapta le az érkező labdát, hogy az ki is durrant.
Egyébként a zárt ajtó nem jelenti azt, hogy a levitás útja ne lenne szabad, hiszen senki se szögezte le, ha akarna, meg is fordulhatna és kimehetne. Persze ki merne ellenkezni 190 cm tömény izommal? Na ugye. - Te terelő vagy? - Henrik arca önkéntelen is felragyog, majd kitör belőle az őszinte nevetés. Konkrétan alig bírja abbahagyni, ugyanis enyhén szólva nevetségesnek tartja, hogy ez a kis mélynövésű, vasággyal együtt negyven kilós kislány egy gurkót egyáltalán meg tud ütni. Na hát annak idején az ilyenektől vették el az ebédpénzüket. A nevetése egyébként ragadós, mert a másik két srác, bár már összeszedte a cuccait, elég lesajnálóan néznek a levitásra. Azt mondjuk szeretném leszögezni, hogy Henrik reakciója nem azért alakult így, hogy megalázza a lányt, az más kérdés, hogy így sikerült. Mea culpa. - Hát igazán sajnálom, hogy nem láthattalak játék közben, mindenesetre a posztod sokat elárul a csapatodról - szórakozottan fonja keresztbe karjait és láthatóan nem érzi magát különösebben feszélyezve, mi több, a gonosz énje most remekül érzi magát. Még hogy egy ilyen kis vitamingolyó terelő legyen, megáll az ész...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765277#post765277][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.27. 21:19[/b][/url]

Henrik BÁCSI

- Tudok én, de minek tenném, ha mondhatok igazat is - vonok vállat az aljas rágalomra, hiszen tényleg nem volt kielégítő a hadjárat, mert Bencét nem láttam ugye. Hé, azt egy szóval sem mondtam, hogy nem érintett mélyen az előttem álló látványa, mert na az hazugság lett volna. De nem ezt kérdezte, és én nem is erre válaszoltam.
A baj az, hogy jelen helyzetben ha akarnám sem tudnám, mikor hagyjam abba a dolgok feszegetését. Mármint feszegetés alatt nem az öltözőszekrények ajtajaira gondolok, mert a krnyii-krnyuuu hangoktól egyébként is legszívesebben a falat kaparnám. Inkább arra, hogy bár mélyen érint a félmeztelen férfi közelsége, megemberelem magam, és nem rogyok a lába elé mint valami idő előtt kivett csokis-narancsos szuflé. Mármint... Még egyszer nem.

Felhúzom bal szemöldököm ahogy elismeri, hogy öreg - pedig nem azért öregeztem le, mert úgy néz ki mint aki fél lábbal a sírban van (de hát ha ő maga állítja nem fogom visszavonni), egyszerűen azért mert le akartam bácsizni, a jelző pedig magától sluttyant a nyelvem hegyére. Van ilyen, van ilyen, de miért pont ezt emeli most ki... Oh. Hát hogy nyalogatnál dörzspapírt.
- Én nem is... - nyitom a számat, hogy bevédjem magam azzal, hogy kijelentem már elmúltam 17 is, de látszólag minden erőlködés nélkül a szavamba vág, én pedig úgy hallgatok el, mint áramszünet alatt a SAL RRT 11B retro kazettás rádió nagypapánál. Ne légy gyenge Masa, az a rádió már rég a roncstelepen van, de te még fiatal vagy, menni fog ez! Veszek egy mély levegőt, és amint befejezi a mondatot, már beszélni is kezdek.
- Egyrészt, nem a kulcslyuknál hallgatóztam, hanem az ajtónak tapasztva a fülemet, másrészt meg rád csak a bácsi vonatkozott, a perverz arra a kettőre ott. - Ezúttal én dőlök egy kicsit közelebb, hátha használ valamit, vagy ha nem hát legfeljebb majd ront a helyzeten. Van ilyen, az élet nem igazságos, a Föld lapos, így se ő nem hiszem hogy meghátrál, se lelökni nem tudnám az egész cuclimucli széléről. Na, lendüljünk túl rajta.

Ahogy meghallom a háttérvokál kellemes aláfestő szólamát, már csattanok is fel, a címzettet még mindig nem látva.
- Béla drága, én a helyedben csendben maradnék, mielőtt kiküldöm az elsősöket, hogy ragaszgassák újra tele a lelátó azon részeit ahol te már végeztél! - nyílt titok, hogy amikor korábban Laurával elkaptuk egy járőrözés alatt, büntetőmunkaként az összes rágó lekaparására ítéltük. És hát, az összes az összes, és ha szemétkedik, el tudom én intézni, hogy soha az életbe ne végezzen vele. Béla rögtön elhallgat, mire elégedettség csillan meg a szememben. Na, én is így gondoltam.

Örülni... Nos, nem sokáig örülhetek, az izomkolosszus szája megremeg, majd hahotázni kezd a posztom hallatán. Összeszorított szájjal tűröm hogy kinevessen - eléggé kezdek megedződni, mert enélkül már nem telik el napom.
- Bár lehet, hogy te egyedül ütnél akkorát a gurkóba, mint mi a dinamittal ketten, de igen, az vagyok. - Bár először csak halkan kezdek neki, de amikor rájövök hogy nem foga így hallani amit mondok, felcsavarom magamon a hangerőt annyira, hogy a hahotázás ellenére is biztosan meghallhassa a "lehet" utáni _minden_ _egyes_ _szavam_.

Büszke vagyok arra, hogy terelőként léphettem pályára, hogy igenis, magam mögé utasítottam jópár srácot is a válogatásnál, és bár biztos, hogy nem fogok akkorát belebikázni soha, mint ők, de vannak képességeim amik alkalmasabbá tesznek a posztra náluk. Igenis, vannak. Még úgy is, hogy az utóbbi meccs után, a kitartást és a higgadtságot biztosan nem sorolhatnám ide. Szóval egy gúnyos vigyorral válaszolok a csapatomra tett megjegyzésére.
- Levonhatsz következtetéseket, ó, csak nyugodtan. De ha nem voltál ott, akkor úgysem tudsz rólunk semmit. Szóval ahelyett, hogy az erődet fitogtatod, és lenézel olyanokat akiket nem is ismersz, és nem láttál játszani, hitelesebb lennél, ha szimplán csak kíváncsian felhúznád a szemöldököd.
Mostanra már tényleg bepipultan állok előtte, egészen pontosan az eddigi legközelebb, és cseppet sem zavartatva bámulok fel rá. Ó, nem azért mert zavarba hozna, nem. Amikor átnéztem a kislány után a kulcslyukon, még zavarba hozott, de most nem tekintek rá másként, mint egy fürdőruhás leendő ellenfélre, akibe nem szorult semmi fantázia vagy képzelőerő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765286#post765286][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.27. 22:00[/b][/url]

Felvonja fél szemöldökét és magában jól szórakozik a leányzón. Most erre mit mondjon? Ügyesen kivágta magát, de szó nélkül mégsem kéne hagynia, még a végén azt hinné, hogy ő itt a Jani. - És minek mondanál igazat, ha hazudhatsz is? - az ellenfelet mindig, minden esetben a saját módszerével kell elintézni, mert arra valószínűleg nem számít. És hát, erre minden bizonnyal Masa nem számított, ami Henriknek épp kapóra jön. Nagy szájkaratés a pasas, vigyázni kell vele.
A bácsizás után nem csoda, hogy csírájában fojtja el a válaszadási lehetőséget és könnyedén fejezi be a megkezdett gondolatmenetét. Mi tagadás, viszonylag könnyedén jönnek ajkára a különböző nem annyira kedves mondatok, amik nem zavarják különösebben. Eláruljam, miért? Mert nem elég, hogy a lány tisztességtelenül hallgatózni akart, még a szitu neki áll feljebb. Innentől kezdve nincs miről beszélniük. Majd ha megtanulja felnőtt módjára, emelt fővel intézni az ügyeit, talán lehet róla szó, hogy Henrik is újragondolja az eddigi stílusát. A magyarázatra felszaladnak szemöldökei, bár szeméből semmiféle meglepettséget nem lehet kiolvasni. - Jó, ők tényleg perverzek - ezzel az állítással nem tud vitatkozni, meg nem is nagyon akar. Az is, amit Dankáról mondtak, te jó ég. Ha még egyszer megpróbálják, meccs ide vagy oda, biztosan ők kapják a gurkót. Ez amúgy valami idősebb testvér fétis lehet, mert akárhány bátyó hallja, hogy kibeszélik a húgát e tekintetben, rögtön ölni akar. A férfi még kedves is, mert először csak ránézett a kér srácra. Hát nem irgalmas ez a pacák? Megáll az ész.
Mindeközben Bélukát helyre teszik, aki veszi az adást, meg úgy tűnik a mellette szobrozó Ábel is. Merthogy egyszerre hallgatnak el és érzik úgy, hogy van egy olyan pont az öltözőben, ami sokkal érdekesebb mondjuk Henrik és Masa kettősénél. Nem is telik bele sok idő, míg a férfinél szakad el a cérna és hatalmas hahotázásba kezd. Még hogy terelő, az év vicce. Egyébként hozzá kell tennem, hogy ez nem Masa ellen szól: bármelyik hozzá hasonló lányt kinevette volna abból az okból, hogy a kviddics bár mindenki számára ideális sport, nem véletlenül vannak a különböző posztok. Ezek a vékony leányzók sokkal inkább fogónak vagy hajtónak, esetleg őrzőnek ideálisabbak, pont termetükből és alkatukból kifolyólag.
- Azért ne húzd fel magad, mert idő előtt néni leszel - szórakozottan figyeli a lány reakcióját és azt kell mondjam, az iménti erkölcsi alapú lelki fröccs nem hatotta meg. Már csak azért sem, mert kedvére való, hogy cukkolja a levitást, olyan, mint egy puffogó vipera. Puffpuff, puffpuff. - Mindenesetre annyit azért hallottam rólad, hiszen most már biztos, hogy te voltál, hogy saját magadat kiüttetted egy gurkóval. Erről is nyilatkoznál? Mármint értem én a csapatodban uralkodó végtelen profizmus elméletét, csak itt valahogy kilóg a lóláb - széttárja karjait és próbál nem offenzív lenni, bár ez láthatóan nem sikerül neki. A vérében van, hogy flegma legyen és tapintatlan. Ilyen ez.
- Nézd, alapvetően jelentéktelen vagy, az viszont, hogy más csapata után kémkedsz, nagyon gáz. Azután törj pálcát mások feje felett, hogy ezt átgondoltad. Velük meg ne foglalkozz, kamaszok. Előbb-utóbb kinövik - megveregeti finoman a lány vállát és elindul a cuccai felé, hogy inkább felöltözzön és hazamenjen. Majd ott lezuhanyzik és komótosan összeszedi magát. Ettől függetlenül szívesen cseverészik tovább a lánnyal, ha van mondandója, elvégre nem a fülével és nem a szájával pakol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765313#post765313][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.27. 23:23[/b][/url]

Henrik, a Hahota magazin új főszerkesztője

Mi az hogy minek mondanék igazat ha hazudhatnék is? Értetlen arccal nézek rá, és próbálom kilogikázni hogy mégis mit akarhat ezzel.
- Mert hazudni nem szép dolog, és csak akkor szabad ha nagyon muszáj, ez meg közel sem az a szituáció? - kérdezem végül, mert tényleg nem tudom mit akar a másik ezzel kezdeni. Igen, teljesen megkavar, ezért állok elő mindösze csak ezzel a gyenge kis közhellyel, és bámulok tovább zazerálva.
Idegességemben jóval hosszabb mondat szalad ki a számon, mint eredetileg terveztem, de mentségemre szóljon, a (szintén nem tervezett) hadarásom miatt nem tart sokáig a nagy kinyilatkoztatásom. Lehet velem van a baj, vagy még nem nőttem fel, de tényleg igyekszem kerülni a hazugságot, amikor csak lehet. Bár kínosan érint, hogy rajtakapott, persze, de nem fogom letagadni hogy miért vagyok itt, hiszen amikor elindultam, mérlegeltem ezt az eshetőséget is. Nem érzem olyan nagy dolognak ezt az egészet, hogy patáliát kéne csapni miatta, főleg mivel tényleg a taktika felderítése volt a célom, nem pedig a kukkolás. Ha csak azért jöttem volna ide, hogy megbámuljam őket, na akkor lehet hazudnék hogy mentsem magam. De azért ennyire nem vagyok elkeseredett, minek néz engem?

Bólintok, amikor elismeri amit a másik két srácról mondtam. Ennyi. Nem kezdem el az orra alá dörgölni, hogy na ugye, nem kezdek el ujjongani, hogy nem szúr belém még valahol, egyszerűen csak tudomásul veszem, hogy lapozhassunk. Béláék felől a zavar kínos csendje hallatszik csak, amit végül egy lassan behúzódó cipzár szakít meg. Nem, most nem magamra gondolok, hanem egy cipzár-cipzárra, fogakkal, meg... Najó, inkább hagyjuk ezt most.
Betikkel a bal szemhéjjam, amikor nénijövőmmel fenyeget. Most pisisezett le, mi a fene baja van? Döntse már el, hogy öregít vagy fiatalít, mert már én felejtem el mindjárt az életkorom. Mindegy, nagy levegőt veszek, és ahogy kéri elengedem a dolgot. El én, rám aztán ne mondják hogy nem vagyok szófogadó, vagy kompromisszumképes!

- Nem azt mondtam hogy profik vagyunk, csak azt, hogy ne beszélj rólunk ilyen becsmérlően ha nem is ismersz minket - fogom tenyereimbe a fejem. A mozdult közben véletlenül lefejelem a mellkasát, majd azonnal hátrébb lépek, ezzel fel is adva minden eddigi próbálkozásomat, hogy elrejtsem zavarom. A francba is már.
- Igen, hülye voltam és figyelmetlen. Már elmúlt, és ha rajtam múlik nem is fordul elő többször. - Még nem tudom, hogy azért mert feladom ezt az egész terelősdit, vagy azért, mert a jövőben a hibáimból tanulva majd ügyesebb leszek. Határozottan a második hangzik felnőttesebben, de én csak Masa vagyok... Úgyhogy ki tudja mi lesz ebből. Nem mondom, hogy nem érint rosszul a téma, mert de, és a fájdalmas arckifejezést az előttem álló is láthatja, feltéve, hogy nem érte még utol valamiféle időskori szürkehályog, vagy egyébb nyavalya.

Ne reagálj a jelentéktelenre, ne reagálj, ne reagálj, ne reagálj - csillapítgatom magam, miközben nagy levegőt veszek, és elszámolok tízig. Nem sokat segít a manóba is...
- Nem értek veled egyet - közlöm a távolodó hátának, majd az ajtót figyelmen kívül hagyva leülök mellé egy öltözőpadra. Béla és Ábel csak kamilláznak, ott állnak felöltözve, nagyon nem tudva mit kezdeni a helyzettel. Én karba fonom a kezeimet, és hátra dőlve a plafont bámulom, hogy ha bármelyikük vetkőzni kezdene, ne mondhassa rám, hogy kukkolom. Főleg ne a rejtélyes név nélküli harmadik. - Szerintem a kémkedés menő, csak az a ciki, hogy lebuktam.
Ott egy csomó népszerűbbnél népszerűbb kémfilm, csak körül kell nézni. Menő ez, csak James Bond nem olyan béna mint én. Bár, biztos neki is el kellett kezdenie valahol. A tanács-utasítás furcsa elegyét mindenesetre megfogadom, és rá sem nézek a két kislisszoló jómadárra. Immár ketten maradtunk tehát az öltözőben, és ahogy még mindig a plafont bámulom, mire kétszer meggondolhatnám, már ki is bököm a javaslatomat.

- Ha tényleg olyan jelentéktelennek gondolsz, akkor tegyél próbára - bukik ki ajkaim közül egészen nyugodt, már már cseverész hangon az ajánlat. Az nem baj, hogy a meccs óta a hányinger is elfog már a seprű gondolatára is, az nem baj, most fontosabbnak érzem, hogy ne nézzen annyira jelentéktelennek. Nem tudom megmondani mi van benne, ami ennyire felhúz, de zavar, és én nem szeretek befejezetlenül hagyni semmit, legyen az könyv, dolgozat, vagy egy helyzet. - Én úgysem játszom már az idényben, a következőre meg... - úgyis találnak nálad jobban a csapatba. A mondat végét csak magamban fejezem be, mivel ez aztán, valószínűleg tényleg hazugság lenne. Látod? Nem hazudok, ha nem muszáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765319#post765319][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.28. 00:04[/b][/url]

- Mindenkinél más a szituáció. Talán hazudsz, talán nem. Ki tudja? - a tőle megszokott rejtélyes mosoly jelenik meg arcán, míg egyik szemöldöke feljebb kúszik a homlokán. Nem állítja, hogy a lány hazug lenne, de végül is azt se, hogy nem. Nagyon tud ez a magyar fiú...
A fiúkat eléri Masa tekintetének jeges fuvallata, minekután inkább mély hallgatásba burkolóznak. Henrik nem is igazán érti. Miért nem szólnak vissza vagy védik meg magukat? Elvégre vele ellentétben ők ismerik a lányt és bizonyára tudnának olyat mondani, ami nem célzás, hanem találat. Ha tehetné, most legyintene egyet lemondóan, de elég hülyén venné ki magát, ha a semmiből tenné, így ez a mozdulat csak a fejében játszódik le.
- Látom valakiben felébredt az igazságérzet, micsoda meglepetés - elismerően biccent, bár egyértelműen nem gondolja komolyan azt az elismerést. - Az viszont, hogy mit mondok és mit gondolok, nem mindig egyezik. Jelen esetben csak élvezem, hogy pattogsz, mint egy gumilabda - bár arca komolynak tűnik, azok az édes nevetőráncok a szeme körül ott vannak, innen lehet tudni, hogy valóban cukkolja a másikat. Persze, aki nem ismeri elég jól, talán nem veszi észre mindezt, de Henrik tipikusan úgy van vele, hogy bármikor vállal felelősséget azért, amit mond, azért viszont soha, amit ezután értenek. Az ő bajuk, ha mellre szívják.
Mária - szándékosan nevezem nevén a gyereket - vajon vállalja-e a felelősséget azért, hogy nem egyszerűen megleste (és kihallgatta) Henrikéket, de most még le is fejeli. Azért mindennek van határa kérem szépen. A férfi úgy dönt, ezt a labdát is lecsapja, de szigorúan pókerarccal, ami csak ront majd Masa helyzetén. - Ez lassan szexuális zaklatás, remélem tisztában vagy vele - rezzenéstelenül figyeli a lány reakcióját, aki jelenleg így is eléggé zavarban van. De most őszintén: miért ne tenne rá még egy lapáttal, ha egyszer itt a lehetőség? Na ugye. - Nekem nem kell bizonygatnod. Elég lesz magadnak a következő meccseteken. Számomra amúgy is mindegy, nem egy csapatban játszunk - megvonja a vállát, hangjából süt a közöny. Nyilván nem kíván rosszat a lánynak, de ettől még nem lesznek egy csapat. Ha megsérül a saját hibájából, megérdemli, márpedig a kviddicsben ritkán sérülsz meg önhibádon kívül. Ha figyeled a környezetet és ügyesen helyezkedve taktikázol, könnyedén megúszod ép bőrrel.
- Utoljára általános iskolában volt menő James Bond-osat játszani. Ezek szerint nem lőttem nagyon mellé a korodat illetően - és csak húzza tovább a lányt! Az egyik pillanatban már úgy tűnik, hogy megenyhült és kedves, még egészen szerethető is, a következőben meg csak... Henrik. Ennyi. Eközben csapattársai kislisszoltak az öltözőből, úgy tűnik, nekik elég volt mára ennyi megaláztatás. Érthető.
- Te most ki akarsz hívni egy terelőpárbajra? - hitetlenül mered a lányra és megcsóválja a fejét. Henrik hat évig kviddicsezett és hiába volt az tíz éve, a mai edzésen bebizonyosodott, hogy alig változott bármit, csupán a rutinját kell visszaszereznie, de az pár edzés után meglesz. A lány tényleg nem normális, ez most már egyértelmű. - Folytasd csak. Ha meg akarsz sérteni, csak rajta, sok sikert. Viszont, ha bizonyítani is szándékozol valamit, akkor kapd elő a seprűdet és menjünk a pályára - teljes magabiztossággal veszi fel pólóját és készen áll arra, hogy újra pályára (sz)álljon. Arról nem beszélve, hogy a levitásnak ideje volna megtanulnia, hogy csak akkor legyen nagy a szája, ha a szavak mögött eredmény is van. Máskülönben ebbe a helyzetbe kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765328#post765328][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.28. 03:43[/b][/url]

Henrik, ne most

Először egy felhúzott szemöldökkel, majd egy vállrándítással reagálom le amit mond. Nem akarom győzködni, higgyen amit gondol, már lassan ott tartok, hogy inkább mondom azt, hogy hazudtam, csak ne filozofáljuk túl a kérdést. Mint oly sok más dolog esetén, most is kezdem elveszíteni az érdeklődésemet a vita iránt, és így inkább összefont karokkal ácsorgok. Nagyon szívesen leejteném már a fejem, hogy megfigyelhessek mondjuk... Egy hangyabolyt, vagy akármit ami nincs feljebb a szemmagasságomnál. Fáj, de komolyan. Engem nem arra terveztek, hogy sámli nélkül beszélgessek 200 centis fazonokkal, az is biztos.

- Ó jajj már... - kezdeném leoltani, hogy milyen igazságérzetről beszél, de megint a szavamba vág, mintha ott sem lennék. Óh, várjunk csak, hiszen neki tényleg olyan mintha itt sem lennék... Pedig a további mondandója aztán igazán fontos lehetett... Érzem ahogy az arcom picit kikerekedik, ahogy szó szerint felfújom magam a gumilabdás hasonlaton. Miért, mit gondolt, hogy mosolyogva tűrni fogom ahogy aláz minket? Netán még meg is köszönöm, hogy miután nem veszi a fáradtságot, hogy eljöjjön a meccsre, még oltogat is minket? Látatlanban? Kicsit sem érzi, hogy milyen frusztráló lehet ennek a párbeszédnek a másik végén állni?! Igen, persze, én húztam eleve a rövidebbet azzal, hogy idejöttem, és oké, lehet, hogy a kialakult helyzet részben az én hibám is, de ez akkor sem indokolja, hogy berángasson (jó, beestem) a férfiöltözőbe, a falhoz szorítson (hozzám se ért), és kiverje belőlem a bocsánatkérést (állj már le Masa)! Hiába nem mondom ki ezeket a szavakat, a légzésem felgyorsul, és egyre dühösebben meredek felfelé, valahová a Himalája magasságába.

A hegyeket mindig völgyek követik, ugye, és én szépen le is pillantanék végre egybe (ha nem rögtön a Marianna-árokba), ha nem fogná meg homlokomat ezúttal az ajtó helyett egy mellkas. Azonnal hátralépek amint felfogom a helyzetet, és hátamat az ajtónak vetem. Kifut a szín az arcomból, amikor megjegyzést fűz a dologhoz, és ha nem dőlnék, most bizonyosan nekitántorodnék az ajtónak. Hát bolond vagyok én, hogy minden szempontból rosszabbítom a helyzetet? Először a kukkolás ami nem is kukkolás, aztán most ez? Ha ezt Elle néni tudná, hajjaj, nem nevetne. Uhh, Márk talán még végig is kergetne a körleten. Brr, egy vödör poshadt virágvízzel.
Csak bólintok hát egyet, és feltartom a kezem, hogy jelezzem, tisztában vagyok a dologgal, bocsánat, hátrébb jöttem, feladtam a helyzetet. Noha biztos vagyok benne, hogy ez a másiknak csak örömet fog okozni, nem tudok másképp cselekedni, a karjaim magamtól emlekednek fel, majd hullanak a testem mellé. Mint egy rongybaba, de komolyan.

- Még szerencse - morgom a megjegyzésre, miszerint úgysem vagyunk csapattársak. Nem tudom hogyan tudnék én összedolgozni valakivel, aki ennyire arrogáns, és öndicsőítő. Menjen fogónak ha szólózni akar, a terelőség csapatmunka - legalábbis az a fajta amit mi játszunk. Nem, cseppet sem bánom, de az arcom kicsit megrándul amikor a következő meccsünket hozza fel. Azt, amin én nagy valószínűséggel szurkolni fogok, vagy nagyon maximum csere leszek.

Kap tőlem még egy csúnya nézést, amikor leszólja a kémeket. Mármint az értem, hogy engem. De egy profit is?
- Szerintem pedig nem minden megy ki a divatból általános után, és érdekes módon, valamiért a mozikban sem hét és tizennégy éves kor közti gyerekek ülnek főleg, ha James Bondot vetítenek - veszem védelmembe a jelenlegi példakémem. Persze, a példaképek jönnek-mennek, a mostani nagyjából fél órája tart, amióta készülök, hogy az öltözők után suhanjak. Amúgy miért is nem mentem inkább a lányok után? Ötlik fel bennem (pont időben Masa, pont időben) egy érdekes kérdés. Az ajkamat régcsálva próbálom eszembe idézni a pillanatot amikor elindultunk, és... Aha, jól van, a kis elsős, tudta mit akar, hát persze. Jó-jó, nem foghatom rá, nem foghatom rá, legyünk felnőttek, és tudjunk elszámolni a cselekedeteinkkel.

Amíg lepereg előttem a film, és igyekszem rájönni az ittlétem okára, beszélek ám, de hát ugye így nem is olyan csoda, ha nem figyelek rendesen.
- Mi? - ez az első reakcióm hát, majd visszatekerem a szalagot, és amikor rájövök mit kérdeztem, bizonytalanul ugyan de bólintok. - Ja, igen. Mármint nem feltétlen párbajra, nekem mindegy hogy gondolod, de jah, ha úgy gondolod úgy tudok bizonyítani, hát akkor, igen, arra.
Amúgy, mi az a terelőpárbaj? Nem merem megkérdezni, akkor tuti kiröhög, itthagy, és kiröhög legközelebb is, szóval majd inkább megzaklatok ezzel egy felsőst, valaki úgyis tudni fogja. Félrebiccentem a fejem, ahogy sértődésekről beszél, majd elkerekedik a szemem ahogy felveszi a pólóját, és felém fordul.

- Óóh, nem nem, vedd le nyugodtan, nem mostanra gondoltam - intek a pólójára, majd ahogy egy pillanatnyi csendben leülepszik a mondat a fejemben, és rájövök ez hogy hangzott, hebegve igyekszem kijavítani a hibát amit vétettem. - Öhm, mármint hogy öltözz tovább, mert most biztosan nem vennéd hasznomat - kínosan mosolyogva kezdem nyomorgatni a fülcimpámat, ahogy a férfi arcát figyelem, és ha még mindig nem szólal meg, kínomban magyarázatot is fűzök a dologhoz.
- Izé, jelenleg repülési szándékkal meg sem tudok közelíteni egy seprűt anélkül, hogy attól ne kezdenék félni hogy elhányom magam, szóóvaal - cirip cirip, kínos csend... - valamikor máskor?
Istenem, ez jár annak aki előbb beszél aztán gondolkodik. Mikor jutottunk el odáig, hogy már nem csak ő de én is a saját helyzetemet nehezítem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=770692#post770692][b]Ambrózy Henrik - 2019.09.02. 09:35[/b][/url]

Tulajdonképpen élvezi, hogy minden egyes alkalommal Masa torkára forrasztja a szót. Nem mintha ő ilyen forrasztós gyerek lenne, mert alapvetően tényleg úriember, csak amikor leskelődnek utána és megpróbálják kihallgatni, azt annyira nem csípi. Mert oké, a levitás most hallott egy tök ártatlan beszélgetést, de itt lehetett volna szó akármiről és kiköthetne a dolog a bulvárlapoknál. Ezért is van az, hogy a férfi roppant elővigyázatos, már ami a kimondott szavait illeti.
- Úgy gondolod? - felvonja fél szemöldökét és gúnyos mosolyra húzza száját. - Fogod te még siratni ezt az információt - nagyképűnek hangozhat, amit mond és... Jó, igazából az is. Egyébként szinte leolvassa a lány arcáról a gondolatait, hiszen képtelen elrejteni őket. Megvan a véleménye Henrikről, de hála istennek ez viszont sincs másképp: senki sem szereti a tizennégy éves ugrándozó csimaszokat, akik azt hiszik, bármit megtehetnek csak úgy. Mert ez nekik jár. Ez a mai szabadelvű nevelés legnagyobb hátránya: a gyerekek nem tanulnak meg viselkedni. Nincs ez másképp a lefülelt alannyal sem, azonban hősünk nem érzi úgy, hogy az ő feladata volna eme hiányosságot korrigálni. Ha a szülők nem tették, nem az ő felelőssége lesz.
- És mi is a különbség közted és James Bond között? - mintha csak elgondolkodna ezen a roppant nehéz kérdésen, végül egy lesújtó pillantás kíséretében folytatja is mondandóját. - Ja igen, hogy Te nem vagy James Bond. Ő valószínűleg nem vetkőző srácok után próbált leskelődni, lehet ez is némileg komolyabbá teszi a kémszakmát - mondta volna, hogy férfiak után, de mivel csapattársai a legjobb indulattal is csak srácok, így nem óhajtott ezzel a kifejezéssel támadási felületet adni. Merthogy ezúttal Masa jogosan oltotta volna őket ronggyá - amit persze Henriknek eszébe sem lett volna magára venni. Közben terítékre kerül a terelőpárbaj is, ami rendkívüli módon mulattatja Ambrózy-t. Mi több, szíve szerint hangosan kacagna a gondolatra. A Roxfort-ban egyébként szokás volt ilyesmit tartani, bár tény és való, hogy csak a profibb terelők vállaltak be hasonlót, így is nem egyszer lett csúnya baleset a vége. Ezt azok számára találták ki, akikre igaz volt az "amelyik kutya ugat, az nem harap" kifejezés, így könnyedén tudatosíthatták a nagyszájú fiúkákkal, hogy hol is van a helyük azon a bizonyos képzeletbeli polcon.
- Te hívtál ki tulajdonképpen, nem értem, mi az értetlenkedésed tárgya - hozzáteszem, Henriknek eszébe sem jut, hogy a Bagolykőben ilyen veszélyes dolog nem szokás. A Durmstrang is jeleskedik hasonlóval, ott állítólag egyszer haláleset is történt, ezért az utóbbi időben nem nagyon volt precedens ilyesmire. Mondjuk nem meglepő.
Hallgatja a lányt és hirtelen nem tudja, mit is gondoljon róla. Újabb szájhős. A kínos pillanatok számára mit sem jelentenek, így hát akkor elkezd valóban öltözni - tényleg otthon fog csak zuhanyozni, a fenébe is -, közben pedig kérdő tekintettel pillantgat Masa felé, aki ontja magából a szót. - Egy terelő, aki fél seprűre ülni. Érdekes párbajnak nézünk elébe - felvonja fél szemöldökét, hangjában azonban nem fedezhető sem gúny, sem szarkazmus. Éppenséggel döbbenet és hitetlenség árad szavaiból, miszerint nem hiszi el, hogy a lány képes lenne egy öngyilkossági merényletet végrehajtani. Merthogy egy terelőpárbaj számára az lenne. Igazából nem is az ő dolga, valószínűleg, ha tényleg megejtik, neki csak annyi a lényeg, hogy a másiknak legyen vér a pucájában és álljon ki ellene. Soha nem fogják elengedni a gurkót, mert Henrik tisztában van vele, hogy a lánynak esélye sem lenne és mindenképp súlyos balesetet szenvedne. Noha dolgozik benne a tanítási vágy (a móresre tanítása - a szerk.), semmiképp sem akarna szándékosan ártani a levitásnak. Legalább egyiküknek legyen ennyi esze. - Na mindegy, akkor hamarosan. Jó gyakorlást, stöpszli - ahogy elmegy mellette, megborzolja a haját és egy laza mozdulattal kilöki az ajtót, hogy magára hagyja Masát a gondolataival. Ha minden igaz, akad belőle bőséggel.